7. zsoltár
Rágalmazott ember imádsága
Az Úr, az igazságos Bíró már az ajtóban van (Jak 5, 9).
I.

Uram, én Istenem, tebenned remélek,{x}

ments meg minden üldözőmtől, szabadíts meg engem;

mint oroszlánok, el ne ragadják életem,{x}

össze ne tépjenek, mert nincs szabadítóm.

Uram, én Istenem, hogyha rosszat tettem,{x}

és ha gonoszság tapad a kezemhez,

hogyha rosszal viszonoztam a rosszat,{x}

vagy ha ellenségemet kifosztva engedtem szabadon,

akkor haragosom üldözzön és ragadjon meg,{+}

életemet tiporja földre,{x}

jó híremet tapossa porba!

Kelj föl, Uram, haragoddal,{x}

szállj szembe ellenségeim dühével.

Állj mellém, Istenem,{x}

és tarts ítéletet!

Gyűljenek köréd a népek,{+}

ülj magas trónra fölöttük:{x}

az Úr ítéli meg a nemzeteket.

Ítélj meg, Uram, igazságom szerint,{x}

szívem teljes ártatlansága szerint!

Legyen már vége a bűnös gazságának,{+}

s erősítsd meg az igazat,{x}

szívek-vesék vizsgálója, igazságos Isten.

II.

Oltalmamat én Istennél találom:{x}

megmenti ő a tiszta szívűt.

Isten igaz bíró,{x}

szörnyű haragjától naponta félni kell.

Lám, az ellenség kardját köszörüli,{x}

megfeszíti íját, és céloz vele.

De fegyvere őt magát teríti le,{x}

a tüzes nyilak, melyeket készített.

Íme, rosszakarat fogamzik meg benne,{x}

nyomorúságot hordoz, és bűnt hoz a világra.

Gödröt ás, jó mélyet,{x}

ám vermébe maga esik bele.

Gonoszsága visszahull fejére,{x}

gazsága saját nyakába szakad.

Igazsága miatt dicsérem az Urat,{x}

zsoltárt zengek a Fölséges nevének.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek