Magasztallak, Uram, mert megmentettél,{x}
nem hagytad,
hogy ujjongjanak rajtam ellenségeim.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,{x}
és meggyógyítottál.
Kihoztál, Uram, a holtak országából,{x}
életben tartottál, nehogy sírba szálljak.
Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei,{x}
áldjátok szent emlékezetét,
mert csak egy pillanatig tart haragja,{x}
de jósága végigkísér életünkön.
Ha este betér hozzám a sírás,{x}
reggelre visszatér az ujjongás.
Így szóltam magamban bízva:{x}
„Sohasem fogok meginogni!”
Te, Uram, jó voltál hozzám,{x}
erős, magas hegyre állítottál.
De ha elrejtetted arcodat,{x}
én megrettentem.
Hozzád kiáltok, Uram,{x}
Istenemhez így könyörgök:
„Véremből mi hasznod lenne,{x}
hogyha sírba szállnék?
Dicsőíthet-e a por téged,{x}
magasztalhat-e hűségedért?
Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam,{x}
te légy, Uram, segítségem!”
Gyászomat örömre fordítottad,{x}
széttépted szőrzsákomat, és örömbe öltöztettél,
hogy lelkem énekeljen, és ne hallgasson.{x}
Uram, én Istenem, téged áldalak örökké!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek