141. zsoltár
Te vagy a menedékem
Mindezek Jézusban teljesedtek be, az ő szenvedésekor (Szt. Hiláriusz).

Nagy szóval az Úrhoz kiáltok,{x}

nagy szóval az Úrhoz könyörgök.

Siralmamat eléje tárom,{x}

panaszomat kiöntöm előtte.

Bár aggódás tölti el a lelkem,{x}

de te ismered útjaimat.

Az úton, amelyen járni szoktam,{x}

tőrt vetnek titokban elém.

Ha jobbomra tekintek, azt látom:{x}

senki sincs, aki pártomat fogja.

Zárva előttem a menekvés útja,{x}

életemmel senki sem törődik.

Hozzád kiáltok, Uram, és így szólok:{+}

„Te vagy az én menedékem,{x}

örökségem az élők honában.

Figyelj esengő szavamra,{x}

mert meggyötörtek engem szerfölött.

Üldözőim elől oltalmazz,{x}

mert erősebbek, mint én vagyok.

Szabadíts ki börtönömből,{x}

hogy nevedet magasztaljam.

Körém gyűlnek majd az igazak,{x}

hogyha jót teszel velem.”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek