Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr,{x}
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött,{+}
napkeletről és napnyugatról,{x}
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban,{x}
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól{x}
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket,{x}
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,{x}
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak,{x}
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek,{x}
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának,{x}
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel,{x}
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából,{x}
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért,{x}
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte,{x}
és a vas-zárakat összezúzta.
A gonoszság útján balgaságba estek,{x}
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt,{x}
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket,{x}
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért,{x}
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák,{x}
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak,{x}
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit,{x}
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt,{x}
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig,{+}
majd lezuhantak a mélységekig,{x}
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg,{x}
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart,{x}
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek;{x}
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért,{x}
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében,{x}
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
A folyókat sivataggá tette,{x}
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé,{x}
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta,{x}
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket,{x}
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt,{x}
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak,{x}
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak,{x}
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja,{x}
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt,{x}
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek,{x}
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt,{x}
és megértse az Úr szeretetét?
HTML © Juraj Vidéky, László Elek