68. zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem,{x}

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom,{x}

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt;{x}

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak,{x}

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim,{x}

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat,{x}

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam,{x}

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat,{x}

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot,{x}

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem,{x}

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt,{x}

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam,{x}

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra,{x}

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők,{x}

a bor mellett is rólam énekelnek.

II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom,{x}

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban,{x}

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek,{+}

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek,{x}

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma,{+}

és ne húzzon le a mélység,{x}

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel,{x}

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat,{x}

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm,{x}

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat,{x}

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem,{x}

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt,{x}

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak,{x}

és szomjúságomban ecettel itattak.

III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve,{x}

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom,{x}

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika,{x}

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek:{x}

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket,{x}

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld,{x}

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont,{+}

Júda városait újra felépíti.{x}

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka,{x}

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek