37. zsoltár
37. zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).
I.

Uram, ne feddj meg felindulásodban,{x}

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak,{x}

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám,{x}

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek,{x}

súlyos teherként nehezednek rám.

II.

Üszkösödnek gennyedt sebeim{x}

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem,{x}

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri,{x}

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok,{x}

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom,{x}

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm,{x}

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt,{x}

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek,{+}

rosszakaróim álnokul szólnak,{x}

és egész nap cselt szőnek ellenem.

III.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok,{x}

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall,{x}

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek,{x}

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen,{x}

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok,{x}

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom,{x}

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam,{x}

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek,{x}

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram,{x}

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem,{x}

Uram, én menedékem!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek