Megszólal az Úr, az istenek Istene,{x}
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten,{x}
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt,{x}
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet,{x}
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat,{x}
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek,{x}
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak,{+}
Izrael, hadd tanúskodjam ellened:{x}
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak,{x}
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika,{x}
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja{x}
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát,{x}
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked,{x}
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát?{x}
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát,{x}
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz,{x}
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten:{+}
„Törvényeimet mit emlegeted,{x}
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd,{x}
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl,{x}
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad,{x}
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred,{x}
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak?{x}
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most,{x}
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba;{x}
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem;{+}
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom,{x}
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek