6. zsoltár
A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban,{x}

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem,{x}

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült,{x}

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg,{x}

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék,{x}

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban,{+}

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat,{x}

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult,{x}

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem,{x}

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet,{x}

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim;{x}

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek