{r:Zsolt}83{/r}. zsoltár
Vágyódás az Úr temploma után
Nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendő hazánkat keressük (Zsid 13, 14).

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura!{x}

Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.

Lelkem és testem ujjongva eped{x}

az élő Isten után.

Még a veréb is otthont talál magának,{+}

és fészket a gerle, ahová fiait helyezze;{x}

a te oltárodnál, Seregek Ura,

Istenem és Királyom!

Boldogok, akik házadban laknak,{x}

és téged örökké magasztalnak.

Boldog ember, akinek te vagy erőssége,{x}

és zarándokútra indítja szíve.

Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön,

forrás fakad ott,{x}

mert áldással halmozza el a korai eső.

Újult erővel haladnak az úton,{x}

és megjelennek Istennél a Sionon.

Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imámat,{x}

fogadd füledbe, Jákob Istene!

Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk,{x}

tekints kegyesen a te fölkentedre!

Bizony, egy nap a te házadban{x}

ezernyi másnál többet ér.

Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni,{x}

mint lakni a gonoszok sátraiban.

Mert az Úristen nap és védőpajzs,{x}

kegyelmet oszt és dicsőséget.

Nem von meg semmi jót azoktól,{x}

akik ártatlanul élnek.

Seregek Ura, boldog az az ember,{x}

aki tebenned bízik.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek