89. zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk,{x}

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek,{+}

mielőtt a föld és a világ kialakult,{x}

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba;{x}

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi,

mint a tegnapi nap, amely tovatűnt,{x}

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk,{x}

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul,{x}

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk,{x}

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink,{x}

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol,{x}

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év,{x}

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés;{x}

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét,{x}

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával,{x}

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még?{x}

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal,{x}

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért,{x}

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet,{x}

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk,{+}

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről,{x}

kezünk munkáját kísérje áldásod.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek