Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen,{x}
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis:{+}
„Örökké tart a te irgalmad,{x}
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem,{x}
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat,{x}
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram,{x}
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló,{x}
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten,{x}
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád?{x}
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren,{x}
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot,{x}
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld,{x}
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod,{x}
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod,{x}
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság,{x}
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni,{x}
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek,{x}
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze,{x}
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk,{x}
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez:{+}
„Segítségemet egy hősnek adtam,{x}
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam,{x}
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz,{x}
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele,{x}
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt,{x}
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt,{x}
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre,{x}
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy,{x}
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt:{x}
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad,{x}
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát,{x}
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
„De ha fiai elhagyják törvényemet,{x}
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet,{x}
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz,{x}
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle,{x}
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet,{x}
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre,{x}
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké,{x}
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold,{x}
hűséges tanúm az égen!”
Mégis elvetetted és félredobtad,{x}
fölgerjedt haragod fölkented ellen.
Szolgád szövetségét felbontottad,{x}
koronáját a porba aláztad.
Falait mind leromboltad,{x}
erődítményeit romhalmazzá tetted.
Minden arra járó fosztogatja,{x}
szomszédai előtt csúffá tetted.
Elnyomóinak jobbját fölemelted,{x}
ellenségeinek örömet szereztél.
Kicsorbítottad kardjának élét,{x}
és nem segítetted őt a harcban.
Fényes tündöklésének véget vetettél,{x}
trónját a sárba taszítottad.
Megrövidítetted ifjúsága napjait,{x}
és őt szégyenbe öltöztetted.
Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg?{x}
Meddig lángol haragod tüze?
Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem,{x}
milyen mulandónak teremtettél minden embert.
Ki az az élő ember, aki halált nem lát,{x}
és megmenthetné lelkét az alvilágtól?
A régi szereteted, Uram, hol van,{x}
és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?
Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára,{x}
amit el kell tűrnöm sok nép részéről,
amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak,{x}
gyalázzák fölkented lépteit.
Áldott legyen az Úr mindörökké!{x}
Ámen, ámen!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek