Emlékezz meg Dávidról, Uram,{x}
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak,{x}
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba,{x}
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet,{x}
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak,{x}
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van,{x}
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába,{x}
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére,{x}
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid,{x}
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért{x}
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak,{x}
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot{x}
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid,{x}
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is{x}
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont,{x}
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre,{x}
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom,{x}
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem,{x}
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok,{x}
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom,{x}
az ő fején azonban korona ragyog.”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek