Miért zúgnak a nemzetek,{x}
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai,{+}
összeesküsznek nagyjai{x}
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról,{x}
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk,{x}
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall,{x}
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt{x}
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem:{+}
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem,{x}
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket,{x}
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket,{x}
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek,{x}
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,{x}
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel,{+}
hogy haragjától el ne vesszetek,{x}
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak,{x}
akik oltalmában bízva élnek!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek