34. zsoltár 1-2. 3c. 9-19. 22-23. 27-28
Isten megszabadítja az üldözöttet
Összegyűltek … és tanácsot tartottak, hogyan tudnák Jézust csellel elfogni, és megölni (Mt 26, 3. 4).
I.

Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket,{x}

harcolj az ellenem harcolókkal!

Ragadj vértet, pajzsot,{+}

úgy kelj oltalmamra,{x}

és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”

Lelkem pedig ujjongjon az Úrban,{x}

örvendezzen, hogy szabadulást hozott.

Még csontjaim is azt mondják:{x}

„Ki volna hozzád fogható, Uram?

Megmented a gyöngét az erős kezétől,{x}

a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”

Hamis tanúk állnak elő,{x}

s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.

Rosszal fizetnek a jóért,{x}

lelkem azért nagyon elhagyatott.

II.

Pedig amikor ők voltak betegek,{x}

gyászt öltöttem magamra,

böjttel sanyargattam lelkem,{x}

és esengve értük imádkoztam.

Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük,{x}

mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.

De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek,{x}

összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.

Szünet nélkül marcangolnak,{+}

ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak,{x}

és fogukat vicsorgatják ellenem.

III.

Meddig tűröd még, Uram?{+}

Mentsd meg lelkemet a gazságuktól,{x}

életemet az oroszlánoktól.

Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben,{x}

dicsőítelek a sok nép között.

Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim,{x}

akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.

Látod, Uram, ne hallgass tovább!{x}

Uram, ne maradj tőlem távol!

Kelj föl, állj ki igazságom mellett,{x}

igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!

Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják.{x}

Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”

Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti,{x}

és dicséretedet egész nap.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek