Az oktalan így gondolkodik magában: „Nincs Isten!”{+}
Megromlottak, utálatos dolgokat művelnek,{x}
aki jót cselekedne, senki sincs olyan.
Az Úr a mennyből letekint az emberekre,{x}
hogy lássa: van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.
Mind rossz útra tértek, megromlottak mind,{x}
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.
Hát nem térnek észre a gonosztevők,{x}
akik mint kenyeret, pusztítják népemet?
Nem fohászkodnak az Úrhoz,{+}
de fognak még reszketvén reszketni,{x}
mert az Úr az igazak mellett áll.
A védtelen ember szándékát ti megzavarnátok,{x}
ám az Úr lesz annak menedéke.
Bárcsak jönne már üdvösség Sionból Izraelnek!{+}
Ha egyszer az Úr jóra fordítja népe sorsát,{x}
ujjong majd Jákob, és örül Izrael.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek