145. zsoltár
Az Úrban bízók boldogsága
Dicsőítsük Istent életünkben, azaz erkölcseinkben (Arnobius).

Dicsérd, lelkem, az Urat;{+}

az Urat dicsérem, amíg élek,{x}

zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek!

Fejedelmekben ne bízzatok,{+}

de más emberfiában sem,{x}

mert nem tud segíteni.

Lelke elszáll, és visszatér a porba,{x}

és még aznap megsemmisül minden terve.

De boldog, akinek segítője Jákob Istene,{x}

és akinek Istenben, az Úrban van reménye.

Ő alkotta az eget és a földet,{x}

a tengert és mindazt, ami benne él.

Hűségét megőrzi mindörökre,{+}

megvédi az elnyomottnak jogát,{x}

az éhezőnek ő ad kenyeret.

Kiszabadítja az Úr a foglyokat,{x}

az Úr megnyitja a vakok szemét.

Az Úr fölemeli azt, aki elesett,{x}

az Úr szereti az igaz embert.

A jövevényt megvédi az Úr,{+}

támogatja az árvát és az özvegyet,{x}

de elpusztítja a gonoszok útját.

Uralkodik az Úr örökké,{x}

a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek