55. zsoltár 2-7b. 9-14
Az Úr ígéretébe vetett bizalom
A szenvedésben mutatkozott meg, hogy ő a Krisztus (Szt. Jeromos).

Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak,{x}

folyvást szorongatnak, s el akarnak nyomni.

Ellenségeim szüntelen tipornak engem,{x}

és sokan vannak, akik vesztemre törnek.

De ha elfog a félelem,{x}

még akkor is benned bízom.

Isten ígéretét magasztalom,{+}

Istenben remélek, nem félek:{x}

halandó mit árthat nekem?

Nem hagynak nyugton egész nap,{x}

minden gondolatukkal vesztemet tervezik.

Belém kötnek, rám leselkednek,{x}

szemmel tartják minden léptemet.

Bujdosásaimat számon tartod,{+}

fogd fel tömlődbe könnyeimet;{x}

te följegyezted szenvedésem útját.

Ellenségeim megfutamodnak,{+}

amikor segítségül hívlak téged:{x}

tudom, valóban Istenem vagy nekem.

Isten ígéretét magasztalom,{x}

az Úr ígéretét magasztalom.

Istenben remélek, nem félek:{x}

ember mit árthat nekem?

Tartozom neked, Istenem, fogadalmaimmal:{x}

dicséretáldozatot mutatok be neked,

mert megmentetted életemet a haláltól,{+}

lábamat a bukástól,{x}

hogy előtted járhassak az élők világosságában.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek