Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?{x}
Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?
Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám,{x}
kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy,{x}
szentélyed a te néped dicsősége.
Benned bizakodtak atyáink,{x}
bizakodtak, és te őket megmentetted.
Hozzád kiáltottak, és megszabadultak,{x}
nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember,{x}
emberek szégyene, akit a nép megvet.
Aki csak rám néz, mind nevet,{x}
elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg,{x}
szabadítsa meg, ha úgy szereti!”
Te hoztál ki engem az anyaméhből,{x}
már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek,{x}
te vagy Istenem anyám ölétől.
Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés,{x}
és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok,{x}
básáni bikák rohannak rám.
Rám tátják szájukat,{x}
prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem,{x}
minden csontom szertehullott.
Szívem, mint a viasz,{x}
megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép,{+}
nyelvem ínyemhez tapadt:{x}
a halál porába fektettél.
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem,{x}
gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat,{x}
megszámlálhatom minden csontomat.
Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak,{+}
elosztják maguk közt ruhámat,{x}
és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol!{x}
Erősségem, siess segítségemre!
Ments meg a kard élétől,{x}
ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.
Szabadíts ki az oroszlán torkából,{x}
a bikák szarva elől engem, nyomorultat.
Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt,{x}
a gyülekezetben hadd áldjalak.
¶ A zsoltár további része tetszés szerint végezhető.
Akik félitek az Urat, áldjátok,{x}
magasztaljátok őt, Jákob utódai!
Félve tisztelje őt Izrael minden törzse,{x}
mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.
Arcát nem rejti el előle,{x}
segélykiáltását meghallgatja.
A nagy gyülekezetben téged dicsérlek,{x}
az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények, és lakjanak jól,{+}
áldják az Urat mind, akik keresik:{x}
„Szívük élni fog mindörökké!”
Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa,{x}
boruljanak le előtte a nemzetek családjai!
Mert az Úré a hatalom,{x}
a népeken ő uralkodik.
Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága,{x}
előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.
Az én lelkem is neki él,{x}
és nemzetségem neki fog szolgálni.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek,{+}
a majd születő népnek igazságosságát hirdessék:{x}
„Ezeket mind az Úr cselekedte!”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek