77. zsoltár, 1-39
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).

Figyelj, népem, tanításomra,{x}

hallgassatok ajkam igéire!

Példabeszédre nyitom meg ajkam,{x}

ősidők titkait hirdetem nektek.

Amit hallottunk és megismertünk,{+}

és amit őseink beszéltek el nekünk,{x}

nem titkoljuk el fiaik elől.

Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét,{x}

és a csodákat, amelyeket véghezvitt.

Úgy rendelkezett Jákobnak,{x}

azt a törvényt adta Izraelnek,

hogy amit az atyáknak meghagyott,{+}

adják azt tudtul a fiaknak,{x}

hadd tudjon róla a jövendő nemzedék, a fiak, akik ezután születnek.

Mondják el majd ezek is gyermekeiknek,{x}

hogy Istenben bízzanak,

ne feledjék el Isten tetteit,{x}

és parancsait tartsák meg híven.

Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak:{x}

lázadó és makacs nemzedék,

állhatatlan szívű népség,{x}

amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.

Efraim fiai, a hírneves íjászok,{x}

megfutamodtak az ütközet napján.

Isten szövetségét semmibe vették,{x}

nem akarták követni tanítását.

Elfelejtették nagy tetteit,{x}

a csodákat, melyeket nekik mutatott.

Csodákat művelt atyáik előtt,{x}

Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

Szétválasztotta a tengert, úgy vitte át őket,{x}

megállította a vizet, mint egy kőfalat.

Felhővel vezette őket nappal,{x}

éjjel pedig tűznek fényével.

Sziklát repesztett a pusztában,{x}

mint folyóból, ihattak a vízből.

Patakot fakasztott a kősziklából,{x}

folyóként öntötte a sok vizet.

II.

Ám ők mégis tovább vétkeztek,{x}

lázongtak a Fölséges ellen a pusztában.

Istent kísértették szívük mélyén:{x}

ételt követeltek kívánságuk szerint.

Isten ellen zúgolódtak;{x}

így beszéltek: „Tud-e Isten a pusztában

asztalt teríteni?”

A sziklára ugyan ráütött, és víz fakadt,{x}

patakok folytak;

„De tud-e kenyeret is adni,{x}

és húsról gondoskodni népének?”

Hallotta az Úr, és haragra gerjedt,{+}

tűz csapott fel Jákob ellen,{x}

haragja fellobbant Izrael ellen,

mert nem hittek Istenben,{x}

és nem bíztak segítségében.

Mégis parancsot adott a felhőknek odafönn,{x}

és megnyitotta az ég kapuit:

mannát hullatott eledelül,{x}

mennyei kenyeret adott nekik.

Angyalok kenyerét ette az ember,{x}

bőségesen jóltartotta őket.

Keleti szelet támasztott az égen,{x}

és déli szelet hajtott erejével.

Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por,{x}

annyi madarat, mint a tenger fövenye.

Lehullottak táboruk közepén,{x}

sátoraik közelében.

Ettek, és igen jóllaktak,{x}

amit csak kívántak, Isten megadta nekik.

De nem hagytak fel kívánságaikkal,{x}

bár még szájukban volt az étel.

Ezért Isten haragja újra fellobbant ellenük,{+}

és megölte nagyjaikat,{x}

leterítette Izrael ifjait.

III.

Ám ők tovább vétkeztek,{x}

csodáinak nem adtak hitelt.

Ezért napjaikat megrövidítette,{x}

hamar véget vetett éveiknek.

Amikor öldökölte őket, keresni kezdték,{x}

megtértek, és hozzá siettek.

Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk,{x}

a fölséges Isten a szabadítójuk.

Szájukkal azonban hamisan szóltak,{x}

és nyelvükkel hazudtak neki.

Szívük nem volt őszinte hozzá,{x}

s nem maradtak hűek szövetségéhez.

De ő mégis megkönyörült rajtuk,{x}

elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.

Újra meg újra fékezte haragját,{x}

nem engedte fellobbanni indulata lángját.

Mert tudta, hogy halandó emberek ők,{x}

olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

77. zsoltár, 40-72
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
IV.

Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában,{x}

hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

Istent kísértették újra meg újra,{x}

Izrael Szentjét keserítették.

Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére,{x}

sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.

Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban,{x}

csodáit művelte Tánisz mezején:

Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat,{x}

hogy ne ihassanak.

Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket,{x}

és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.

Féreg fogára adta termésüket,{x}

munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

Szőlőjüket jégesővel pusztította el,{x}

fügefáikat felhőszakadással.

Jégverés irtotta csordáikat,{x}

nyájaikat tüzes villám.

Rájuk bocsátotta lobogó haragját,{+}

indulatát, ostorát, verését,{x}

ártó angyalok seregét.

Szabadjára engedte indulatát,{+}

nem kímélte őket a haláltól,{x}

életüket dögvésszel sújtotta.

Megölt minden első sarjat Egyiptomban,{x}

minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.

V.

Kihozta népét, mint juhokat,{x}

mint nyájat terelgette őket a pusztában.

Biztonságban vezette őket, nem rettegtek,{x}

de ellenségeiket a tenger borította el.

Bevezette őket szent földjére,{x}

a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.

Nemzeteket űzött ki előlük,{+}

és földjüket nekik adta örökségül,{x}

a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.

Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent,{x}

szövetségével mit sem törődtek.

Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek,{+}

ugyanúgy, mint ősatyáik;{x}

mint a csalfa íj, eltérültek.

Pogány oltáraikkal fölingerelték őt,{x}

bálványaikkal féltékennyé tették.

Isten hallotta, és haragra gerjedt,{x}

és nagyon megutálta Izraelt.

Elhagyta silói hajlékát,{x}

sátorát, ahol emberek között lakott.

Fogságba juttatta hatalma jelét,{x}

ékességét ellenség kezébe.

Népét kiszolgáltatta a kardnak,{x}

szívét harag töltötte el öröksége ellen.

Fiaikat tűz emésztette meg,{x}

hajadon lányaik pártában maradtak.

Kard által hullottak el papjaik,{x}

özvegyeik nem sirathatták el őket.

VI.

De aztán, mint álomból, felserkent az Úr,{x}

mint bor mámorából ébredő harcos.

Végigvert ellenségeik hátán,{x}

örök gyalázattal bélyegezte őket.

De József sátora nem kellett már neki,{x}

Efraim törzsét nem választotta,

hanem Júda törzsére esett választása,{x}

és Sion hegyére, amelyet szeretett.

Magasra építette szentélyét, akár az eget,{x}

örök alapot vetett neki, mint a földnek.

És kiválasztotta Dávidot, szolgáját,{+}

fölemelte a juhnyáj mellől,{x}

magához vette az anyajuhok mögül:

legeltesse népét, Jákobot{x}

és Izraelt, az ő örökségét.

És ő tiszta szívvel terelgette őket,{x}

ügyes kezű pásztorként járt előttük.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek