Uram, hallgasd meg könyörgésemet,{x}
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat;{+}
megpróbáltatásom napján{x}
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak,{x}
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst,{x}
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű,{x}
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben{x}
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz,{x}
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok,{x}
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak,{x}
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem,{x}
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt,{x}
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,{x}
és én, mint a fű, elszáradok.
De te, Uram, örökre megmaradsz,{x}
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon,{x}
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid,{x}
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram,{x}
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont,{x}
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja,{x}
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek,{x}
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából,{x}
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját,{x}
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban,{x}
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek,{x}
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Erőm megtört az úton,{x}
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem,{+}
ne ragadj el életem delén,{x}
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet,{x}
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz,{+}
elavulnak, mint a ruha,{x}
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz,{x}
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak,{x}
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek