Gonoszság suttog a gonosznak a szíve mélyén,{x}
szeme előtt nincs istenfélelem.
Önmagát ámítva tetszeleg magában,{x}
hogy föl ne fogja és meg ne utálja vétkét.
Száján a szó csalás és gonoszság,{x}
eszébe sem jut már, hogy jót tegyen.
Fekvőhelyén is gonoszságot forral,{+}
nem a jó úton jár,{x}
és nem veti meg a rosszat.
Uram, jóságod felér az égig,{x}
a fellegekig a te hűséged.
Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,{+}
ítéleteid oly mélyek, mint a tenger;{x}
embernek, állatnak, Uram, te vagy fenntartója.
Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk,{x}
szárnyad árnyékában nyernek oltalmat az emberek.
Házad gazdagságától megittasodnak,{x}
gyönyörűséged patakját adod italul nekik,
mert tenálad van az élet forrása,{x}
s a te fényedben látjuk az igazi fényt.
Maradj hűséges azokhoz, akik ismernek téged,{x}
és légy igazságos a tiszta szívűekhez.
Ne taposson el engem a gőgös lába,{x}
ne ingasson meg a bűnösök keze.
Lám, a gonosztevők porba hullanak,{x}
elesnek, és többé föl sem kelnek.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek