Miért vetettél el végleg, Istenünk,{x}
és legelőd nyája ellen miért lángol haragod?
Emlékezzél meg közösségedről,{x}
amely kezdettől fogva birtokod.
Gondolj örökségedre, a népre, amelyet megváltottál,{x}
és Sion hegyére, amely lakóhelyed.
Irányítsd lépteidet az örök romokhoz:{x}
szentélyedben mindent letarolt az ellenség.
Közösséged helyén ordítoznak, akik gyűlölnek téged,{x}
és győzelmük jeléül kitűzték zászlóikat.
Olyanok, mint akik magasan villogtatják fejszéjüket{x}
a sűrű erdőben.
A veretes kapuknak nekiestek,{x}
és fejszével, baltával ledöntötték.
Szentélyedet lángba borították,{x}
porig alázták neved hajlékát.
Szívükben azt mondták:{+}
„Pusztítsuk el egyszerre őket!”,{x}
és Isten közösségeit földünkön fölégették.
Jeleinket nem láthatjuk, prófétáink nincsenek,{x}
és nincs közöttünk, aki tudná, mindez meddig tart még.
Istenünk, meddig gyalázhat még az ellenség,{x}
nem szűnik meg ellenfelünk nevedet gyalázni?
Miért húzod vissza jobbodat,{x}
miért nézed ezt ölbe tett kézzel?
Mégiscsak Isten a királyunk kezdettől fogva,{x}
a földön szabadulást csak ő szerez.
Hatalmaddal széthasítottad a tengert,{x}
a vízi szörnyek fejét összetörted.
A Leviatán fejét is szétzúztad,{x}
prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Te fakasztasz forrást, patakot,{x}
kiszárítasz bővizű folyókat.
Tied a nappal, és tied az éjszaka,{x}
a csillagokat és a napot te formáltad.
Te jelölted ki a föld határait,{x}
a nyár és a tél is a te alkotásod.
Emlékezz arra,{+}
az ellenség hogyan gyalázta az Urat,{x}
egy balga nép megvetette nevedet.
Ne add vadak prédájára a benned bízók lelkét,{x}
és szegényeidről ne feledkezzél el végleg!
Tekints szövetségedre,{x}
földünk minden zuga tele van az erőszak sátraival.
Ne távozzék szégyennel a megalázott,{x}
a szegény és szerencsétlen áldja nevedet!
Kelj fel, Istenünk, védd meg ügyedet,{+}
emlékezz csak a gyalázatokra,{x}
amelyekkel a balga káromol naphosszat téged.
Ne feledd el ellenségeidnek hangját{x}
és gyalázóid egyre erősödő zajongását!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek