Kantikum – {r}Bölcs 9, 1-6. 9-11{/r}
Uram, adj nekem bölcsességet!
Olyan ékesszólást és bölcsességet adok nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni ({r}Lk 21, 15{/r}).

Atyáink Istene, jóságos Urunk,{x}

igéddel hívtad létre a mindenséget.

Bölcsességeddel megalkottad az embert,{x}

hogy uralkodjék minden teremtményen, melyet te alkottál,

hogy a földkerekséget hűségben és igazságban igazgassa,{x}

és egyenes szívvel hozza meg ítéletét.

Add nekem a bölcsességet, trónodon társadat,{x}

és gyermekeid közül ne zárj ki engem,

mert szolgád vagyok, szolgálód gyermeke,{+}

gyenge, csak rövid ideig élő ember,{x}

fel sem fogom igazságodat és törvényedet.

Ha mégoly tökéletes valaki az emberek fiai között,{+}

de nincs meg benne bölcsességed,{x}

semminek sem számít!

Nálad a bölcsesség, aki művedet ismeri,{x}

és jelen volt, amikor a földkerekséget megalkottad.

Ő jól tudja, mi kedves a szemedben,{x}

és mi egyezik meg parancsaiddal.

Őt küldd el szent egedből,{x}

fölséges trónod helyéről,

hogy velem járjon, és velem munkálkodjék,{x}

és megtudjam, mi kedves előtted.

Mert ő mindent tud, és megért mindent,{+}

megfontoltan vezet tetteimben,{x}

és megőriz hatalmával.