70. zsoltár
Benned bízom, Uram, gyermekkorom óta
A reményégben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők! (Róm 12, 12)
I.

Te vagy, Uram, én reményem,{x}

ne hagyj soha szégyent érnem!

Te igaz vagy, szabadíts meg, és ments meg engem,{x}

fordítsd felém füled, siess segítségemre!

Légy oltalmazó sziklám és megerősített hajlékom,{x}

hogy megszabadíts engem,

mivel te vagy az én erősségem{x}

és biztos menedékem.

Istenem, ragadj ki a bűnösök kezéből,{x}

a törvényszegő és a zsarnok hatalmából!

Te vagy, Uram, reménységem;{x}

ifjúkorom óta, Uram, benned bízom.

Az anyaméhtől te vagy támaszom,{+}

anyám öle óta a védelmezőm,{x}

te vagy mindig az én dicsekvésem.

Szinte csodajel lettem sokaknak,{x}

mert te erős segítőm vagy!

Szám dicséreteddel van tele,{x}

egész napom magasztalásoddal.

Ne vess el engem öregségem idején,{x}

ha erőm hanyatlik, ne hagyj el engem!

Ellenségeim beszélnek rólam,{+}

mert szemmel tartanak engem,{x}

és fölöttem összesúgnak,

és azt mondják: „Már elhagyta Isten,{+}

üldözzétek, és fogjátok el,{x}

már senki sincs, aki megmenthetné!”

Ne távozz el tőlem, Isten,{x}

siess, Istenem, jöjj segítségemre!

Megszégyenülten vesszenek el, akik életemre törnek,{x}

rosszakaróimat sújtsa szégyen és gyalázat!

II.

Én azonban mindenkor reménykedem,{x}

dicséretedről dalolok szüntelen.

Igazságodat hirdeti ajkam,{+}

és szabadító tetteidet mindennap,{x}

amiket megszámlálni sem tudok.

Az Úr nagy tetteit hirdetem,{x}

Uram, én csak igazságodról elmélkedem.

Ifjúságom óta oktatsz, Istenem,{x}

csodáidat mindmáig hirdetem.

Ha öregkorra és késő vénségre jutok,{x}

ne hagyj akkor se magamra, Istenem,

hadd hirdessem erős karodat{x}

minden eljövendő nemzedéknek!

Hatalmad és igazságod oly nagy, Istenem,{+}

hogy csodás tetteid az égig érnek;{x}

Isten, ki hasonló hozzád?

De sok gyötrelmet és bajt mutattál meg nekem,{+}

te azonban új életre keltettél,{x}

a föld mélyéből is kihoztál engem.

Megnöveled életkoromat,{x}

felém fordulsz, és megvigasztalsz.

Én pedig hálát adok majd neked,{+}

hárfán zengem hűségedet, Istenem;{x}

Izrael Szentje, citerán zsoltárt pengetek neked.

Ajkam örvendezzen, amikor neked énekel,{x}

és lelkem, amelyet megváltottál.

Nyelvem naphosszat csak igazságodat emlegesse,{x}

mivel megszégyenültek és meghátráltak, akik vesztemre törtek.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek