Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}
irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit,{x}
dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
Boldog, aki megtartja a törvényt,{x}
akinek tettei mindenkor igazak.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet,{x}
látogass hozzánk segítségeddel;
hadd lássuk választottaid boldogságát,{+}
hadd örvendjünk nemzeted örömének,{x}
és dicsekedjünk örökségeddel.
Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk,{x}
bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat,{+}
mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak,{x}
és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.
De az Úr megszabadította őket nevéért,{x}
hogy megismertesse hatalmát.
Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt,{x}
a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket,{x}
s megszabadította ellenségeik kezéből.
Sanyargatóikat elnyelte a tenger,{x}
egy sem maradt életben közülük.
Hittek ezért ígéreteiben,{x}
és dicséretét énekelték.
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről,{x}
és nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában,{x}
a sivatagban Istent kísértették.
Kielégítette akkor sóvárgásukat,{x}
és torkig jóllakatta őket.
A táborban pártot ütöttek Mózes ellen,{x}
és Áron ellen, aki az Úr szentje.
De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt,{x}
és eltemette Abiron hadát.
Lobogó láng csapott fel seregük ellen,{x}
láng emésztette el a bűnösöket.
Borjút öntöttek Hóreb hegyénél,{x}
és leborultak az arany képmás előtt.
Dicsőségüket fölcserélték{x}
a füvet legelő borjú képével.
Elfeledték szabadító Istenüket,{x}
aki Egyiptomban jeleket művelt,
Kám földjén csodákat,{x}
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Már arra gondolt, hogy eltörli őket,{x}
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt,{x}
elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.
Semmire sem becsülték a megígért földet,{x}
nem hittek ígéreteinek.
Zúgolódva ültek sátraik mélyén,{x}
nem törődtek Isten szavával.
Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik,{x}
hogy eltiporja őket a pusztában,
szétszórja nemzetségüket a pogányok között,{x}
elszéleszti őket messze országokba.
Aztán meg Baalpeort kezdték imádni,{x}
holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.
Minden tettükkel Istent ingerelték,{x}
romlás zúdult ezért fejükre.
Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott,{x}
mire megszűnt a csapás.
Ez érdemül számított neki{x}
nemzedékeken át, mindörökre.
Meriba vizénél is felháborították,{x}
még Mózest is bajba sodorták,
mert keserűségbe hajszolták lelkét,{x}
és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.
Nem irtották ki a pogányokat sem,{x}
noha az Úr meghagyta nekik.
Elvegyültek a pogányok közé,{x}
és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaik szolgálatára adták magukat,{x}
és ez lett végül a vesztük.
Saját fiaikat áldozatul adták,{x}
és lányaikat a démonoknak.
Ártatlan vért ontottak,{+}
saját fiaik és lányaik vérét;{x}
Kánaán bálványainak áldozták őket.
Vérrel szennyezték be az országot,{+}
bemocskolták magukat cselekedeteikkel,{x}
hitszegőkké váltak tetteik által.
Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr,{x}
és megutálta örökségét.
Pogányok kezére adta őket,{x}
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik sanyargatták őket,{x}
megalázást szenvedtek azok keze alatt.
Újra meg újra mentésükre jött,{+}
ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték,{x}
és bűneikbe visszaestek.
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra,{x}
és meghallgatta könyörgésüket.
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre,{x}
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
Szánalmat ébresztett azok szívében,{x}
akik fogságba hurcolták őket.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk,{x}
és gyűjts egybe a pogányok közül,
hogy szent nevedet magasztaljuk,{x}
és dicséreted legyen dicsekvésünk.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,{+}
öröktől fogva mindörökké.{x}
Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek