31. zsoltár
Boldog, aki bűnbocsánatot nyert
Már Dávid király is boldognak mondja azt az embert, akit az Isten igazzá tesz érdemei nélkül (Róm 4, 6).

Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva,{x}

és akinek bűnét eltörölték.

Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét,{x}

és akinek lelke hamisság nélkül való.

Elhallgattam, csontjaim is kiszáradtak,{x}

míg egész nap kiáltoztam.

Éjjel-nappal érzem kezed súlyát,{x}

életerőm kiszáradt,

mintha forró nyár heve tikkasztana.

Bűnömet eléd tártam,{x}

nem rejtettem el vétkemet előled.

Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!”{x}

És te megbocsátottad vétkemet.

Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember{x}

a megpróbáltatás idején.

Ha nagy vizek áradnak is,{x}

őt el nem érik.

Te vagy menedékem, megóvsz engem

a gyötrelemtől,{x}

a szabadulás ujjongásával veszel körül.

„Értelmet adok neked, és megtanítalak a helyes útra,{x}

szemem rajtad nyugszik.

Ne úgy élj, mint a ló vagy az öszvér,{x}

azokban nincs értelem, fék és kantár kell nekik;

különben, ha be akarnád fogni őket,{x}

még csak nem is közelítenének hozzád.”

Sok szenvedés vár a gonoszokra,{x}

de aki az Úrban bízik,

azt ő szeretettel veszi körül.

Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban,{x}

és örvendjen minden tiszta szívű!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek