47. zsoltár
Hálaadás a nép szabadulásáért
Elvitt egy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet (Jel 21, 10).

Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó{x}

a mi Istenünknek városában.

Az ő szent hegye pompás, szép halom,{x}

az egész földkerekség öröme.

Sion hegye Észak Csúcsa,{x}

a nagy király városa.

Házaiban ismerik Istent,{x}

mert ő maga lett a menedékük.

Íme, királyok fogtak össze,{x}

és együtt felvonultak ellene.

De amint meglátták, elámult szemük,{x}

és zavarukban elfutottak.

Úgy lepte meg őket a rettegés,{x}

mint a szülő asszonyt a szorongása,

mint mikor keletről szélvihar támad,{x}

mely szétzúzza a tarziszi hajókat.

Így hallottuk és láttuk ezt

a Mindenható Isten városában,{+}

a mi Istenünk városában:{x}

mindörökre építette azt az Úr!

Jóságodról elmélkedünk, Istenünk,{x}

templomod belsejében.

Istenünk, miként már neved is,{+}

úgy fölséged is betölt minden földhatárt;{x}

jobbod telve igazsággal.

Örvendezzen Sion hegye,{+}

ujjongjanak Júda leányai,{x}

ítéleteid miatt.

Sion falát kerüljétek meg, járjátok körül,{x}

számláljátok össze tornyait!

Csodáljátok meg bástyáit,{+}

járjátok végig házait,{x}

és mondjátok el utódaitoknak:

Itt van az Isten, a mi Istenünk,{+}

mindenkor és örökké,{x}

ő vezet minket mindörökké.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek