Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}
mert örökké szeret minket.
Mondja Izrael háza: Jó az Úr,{x}
mert örökké szeret minket.
Mondja Áron papi háza is,{x}
hogy örökké szeret minket.
Hirdessék azok is, akik félik az Urat,{x}
hogy örökké szeret minket.
Az Úrhoz fohászkodtam a szenvedés idején,{x}
meghallgatott, és tágas útra vezetett.
Velem van az én Uram, Istenem,{x}
mitől féljek, ember mit árthat nekem?
Velem van az Úr, aki mindenben segítőm,{x}
és megláthatom,
hogyan szégyenül meg ellenségem.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat,{x}
mint emberekben bizakodni.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat,{x}
mint hatalmasokban reménykedni.
Körülvettek mind a nemzetek,{x}
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Szorongatnak minden oldalról,{x}
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Körülvettek, mint a méhrajok,{+}
tüzük felém csapott, mint a rőzseláng,{x}
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Nekem jöttek, ütlegeltek, már-már elestem,{x}
de az Úr felkarolt, és megsegített.
Az Úr erősségem és dicsőségem,{x}
ő lett az én szabadítóm.
Örömujjongástól és énektől hangosak{x}
az igazak sátrai.
Az Úr jobbja tett nagy dolgokat,{+}
az Úr jobbja emelt föl engem,{x}
az Úr jobbja művelt csodákat!
Nem halok meg, hanem élek,{x}
hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.
Megfenyített az Úr és megpróbált,{x}
de nem adott halálra engem.
Tárjátok ki az igazak kapuit,{x}
bemegyek, hogy áldjam az Urat.
Az Úr kapuja, íme, itt van,{x}
de csak az igazak mennek át rajta.
Hálát adok, mert meghallgattál engem,{x}
te lettél szabadítóm.
A kő, amelyet az építők félredobtak,{x}
az lett a háznak szegletköve.
Mindezt az Úr vitte végbe,{x}
a csodát saját szemünkkel látjuk.
Ez az a nap, amelyet az Úr adott,{x}
hogy ujjongjunk és örvendezzünk.
Adj nekünk, Uram, szabadulást,{x}
adj nekünk, Uram, jólétet!
Áldott, aki az Úr nevében jön!{x}
Megáldunk az Úr házából titeket.
Isten az Úr, ő ragyog felettünk;{x}
álljatok sort lombos ágakkal
egészen az oltár szarváig!
Hálát adok neked, te vagy Istenem,{x}
magasztallak, Istenem, téged!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}
mert örökké szeret minket!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek