Magasztalunk téged, Istenünk,{+}
magasztalunk, és nevedet szólítjuk:{x}
elbeszéljük csodatetteidet.
„Majd ha jónak látom,{x}
igaz ítéletet tartok.
Remeghet a föld és minden lakója:{x}
oszlopainak szilárd alapot vetettem!”
A dicsekvőknek azt mondom: „Hagyjátok a dicsekvést!”{x}
A bűnösöknek: „Fejeteket ne hordjátok kevélyen!”
Fejeteket ne hordjátok fönn kevélyen,{x}
ne beszéljetek vakmerően, gőgösen.
Mert nem Keletről és nem Nyugatról,{x}
nem is a sivatag vagy a hegyek felől jön a segítség.
Hiszen Isten a bíró:{x}
az egyiket megalázza, a másikat felmagasztalja.
Kehely van az Úr kezében,{x}
tele habzó, fűszeres borral.
Ezt nyújtja oda;{+}
utolsó cseppig ki kell üríteniük,{x}
meg kell inniuk a föld bűnöseinek.
Én pedig szüntelen ujjongok,{x}
Jákob Istenének énekelek.
Minden gonosznak letöröm hatalmát,{x}
az igaz meg fölemelheti fejét.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek