9 A. zsoltár
Hálaének győzelemért
Újra eljön ítélni élőket és holtakat.
I.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből,{x}

összes csodádat elbeszélem.

Ujjongok és örvendezem benned,{x}

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak,{x}

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet,{x}

trónodra ültél, mint igaz bíró.

Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted,{x}

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

Az ellenség megsemmisült,{+}

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek,{x}

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik,{x}

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban,{x}

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke,{x}

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik:{x}

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik,{x}

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik,{x}

a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram;{+}

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim,{x}

de te a halál kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet,{x}

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak;{+}

a hurokban, amit ők rejtettek el,{x}

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott,{x}

a gonoszt megfogta saját keze műve.

A gonoszok az alvilágba hullanak,{x}

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg,{x}

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember,{x}

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

Bocsáss, Uram, rájuk rettegést,{x}

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek