Pogányok törtek örökségedre, Istenünk,{+}
meggyalázták szent templomodat,{x}
Jeruzsálemet romba döntötték.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,{x}
híveid testét a föld vadjainak.
Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet,{x}
s nem volt, aki eltemesse őket.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,{x}
kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.
Meddig még, Urunk?{+}
Vég nélkül haragszol?{x}
Haragod úgy lángol, mint a tűz?
Atyáink vétkét ne tartsd számon,{+}
irgalmad siessen segítségünkre,{x}
mert igen nagy a mi nyomorúságunk.
Segíts rajtunk, szabadító Istenünk,{x}
neved dicsőségéért szabadíts meg minket;
bűneinket bocsásd meg{x}
a te szent nevedért.
Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?”{+}
Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek,{x}
hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.
A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd;{+}
hatalmas karod erejével{x}
tartsd meg az életnek a halál fiait.
Mi pedig, a te néped és nyájad juhai,{x}
mindörökké áldunk.
Nemzedékről nemzedékre{x}
hirdetjük dicsőségedet.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek