9 B. zsoltár
Hálaének
Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa (Lk 6, 20).
I.

Uram, miért vagy olyan messze,{x}

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

Gyötri a szegényt a kevély gonosz,{x}

de belehull tervei tőrébe!

Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz,{x}

a kapzsi önmagát magasztalja.

Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat:{x}

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

Ez neki minden gondolata,{x}

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri,{x}

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

Szívében így szól: „Meg nem rendülök,{x}

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal,{x}

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Leshelyén ül a mellékutak mentén,{x}

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

Szeme a nyomorultat kémleli,{x}

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat,{x}

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik{x}

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette,{x}

arcát elfordítja, végül nem is látja.”

II.

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat,{x}

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

Miért veheti semmibe Istent a gonosz?{x}

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

Uram, te ezt látod,{+}

te minden kínt és könnyet számon tartasz,{x}

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott,{x}

az árvának te vagy segítője.

Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét,{x}

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké,{x}

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, Uram,{x}

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét,{x}

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek