Vágyva vágytam az Úrra,{x}
és ő lehajolt hozzám.
Meghallgatta jajszavamat,{x}
és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.
Sziklára állított engem,{x}
azután lábamba erőt öntött.
Új dalt adott a számba,{x}
Istenünknek zengő éneket.
Megrettenve látják ezt sokan,{x}
és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Boldog, aki bizalmát az Úrba veti,{x}
és mit sem vár a kevély és álnok embertől.
Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk:{x}
nincs hozzád hasonló.
Ha hirdetni s elbeszélni akarnám,{x}
nem találnám se szerét, se számát.
Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked,{x}
fülemet azonban megnyitottad.
Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél.{x}
Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.
A könyvtekercsben rólam írva áll,{x}
hogy megtegyem a te akaratodat.
Erre vágyom, Istenem,{x}
törvényed örömmel tölti el szívemet.”
Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben,{x}
ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.
Igazságodat nem rejtem el szívembe,{x}
hűségedet és segítségedet elbeszélem.
Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet{x}
a nagy gyülekezet előtt.
Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat,{x}
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.
Mert annyi baj vett körül,{x}
hogy megszámlálni sem lehet.
Utolértek engem bűneim,{x}
már látni sem tudok.
Több a vétkem, mint hajszál a fejemen,{x}
szívem is ellankad egészen.
Szabadíts meg, Uram, irgalmasan,{x}
Uram, siess segítségemre!
Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők,{x}
„Hatalmas az Úr!” – kiáltsák szüntelen, akik segítségedet várják.
Szegény vagyok és nyomorult,{x}
de az Úr gondomat viseli.
Segítőm és megmentőm te vagy;{x}
én Istenem, ne késlekedj!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek