107. zsoltár
Az Úr dicsérete és oltalmának kérése
Isten Fia, az egek fölé emelkedtél, dicsőségedet az egész földkerekség hirdeti! (Arnobius)

Kész az én szívem, Istenem,{+}

kész az én szívem,{x}

hogy énekeljek, és zsoltárt zengjek!

Kelj föl, lantom, citerám,{x}

hadd ébresszem így a hajnalt!

Dicsőítelek a népek közt, Uram,{x}

a nemzetek közt is neked szól énekem.

Mert szereteted felér az égig,{x}

hűséged a magas fellegekig.

Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem,{x}

az egész földet ragyogja be dicsőséged!

Hogy megszabaduljanak azok, akiket szeretsz,{x}

szabadíts meg jobboddal, és hallgass meg minket!

Isten így szól szentélyében:{+}

„Ujjongva osztom fel Szichemet,{x}

Szukkot völgyét is felmérem;

Gileád az enyém, és enyém Manassze is,{+}

Efraim a sisak lesz fejemen,{x}

Júda királyi jogarom.

Moáb az én mosdótálam,{+}

sarumat Edomra ráteszem,{x}

és diadalmaskodom Filisztea fölött!”

Az erős városba ki vezet el engem,{x}

Edomba ki irányítja léptemet?

Csak te, Istenünk, aki elvetettél minket,{x}

és már nem vonulsz ki seregünkkel, Istenünk!

Adj nekünk segítséget gyötrelmünkben,{x}

mert az emberi segítség mit sem ér.

Istennel nagy dolgokat viszünk végbe,{x}

ő tiporja porba ellenségeinket.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek