140. zsoltár, 1-9
Imádság veszély idején
Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádságával felszállt az Isten elé (Jel 8, 4).

Uram, hozzád kiáltok, siess hozzám,{x}

figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök!

Imádságom, mint a tömjénfüst szálljon eléd,{x}

kitárt kezem legyen esti áldozat!

Uram, állíts szájam elé őrséget,{x}

és ajkam kapujához rendelj védelmet!

Ne engedd, hogy szívem a bűnre hajoljon,{x}

hogy a cselszövőkkel szőjek gonosz terveket.

Hogy a gonosztevők társául ne szegődjem,{x}

dús lakomáikat meg sem ízlelem!

Az igaz, ha megfedd, szeretetből teszi,{+}

de a gonosz olajától fejem ne csillogjon,{x}

gonosztetteikkel szemben imádsággal

vértezem magam.

Ha bíráikat a kőszikláról letaszítják,{x}

kinyilvánul szavaik álnoksága.

Mint a széttört malomkődarabok

a földön szerteszét,{x}

úgy hevernek csontjaik az alvilág szájánál.

De én hozzád emelem fel szemem, Uram, Istenem,{x}

hozzád fordulok, ne hagyd elveszni lelkemet.

Őrizz meg a tőrtől, amit nekem vetettek,{x}

a gonosztevők csapdájától.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek