Uram, számonkérés Istene,{x}
számonkérés Istene, jelenj meg ragyogva!
Kelj fel, ki a földet megítéled,{x}
fizess meg a gőgösöknek!
A gonoszok, Uram, meddig,{x}
meddig ujjonghatnak még a gonoszok?
Fecsegnek és hangoskodnak,{x}
és kérkednek a gonosztevők!
Uram, megalázzák népedet,{x}
sanyargatják örökségedet.
Özvegyet és jövevényt megölnek,{x}
és árvákat legyilkolnak.
Azt mondják: „Ezt nem látja az Úr,{x}
ezt nem veszi észre Jákob Istene.”
Értsétek meg végre, ti balgák a nép között,{x}
ti esztelenek, mikor tértek észre?
Aki fület teremtett, az ne hallana,{x}
és aki formálta szemünket, az ne látna?
Aki népeket fenyít, az ne büntetne,{x}
ő, aki bölcsességre oktatja az embert?
Ismeri az Úr az ember gondolatait,{x}
hogy azok hiábavalók.
Boldog ember, akit te oktatsz, Uram,{x}
akit törvényedre megtanítasz,
hogy nehéz napjaiban enyhülést találjon,{x}
amíg a gonosznak megássák a sírt.
Mert népét az Úr nem taszítja el,{x}
nem hagyja el örökségét.
Mert igazságos lesz az ítélet,{x}
és azt követi minden igaz szívű.
A gonoszoktól ki véd meg engem,{x}
a gonosztevőkkel szemben ki áll mellém?
Mert ha az Úr nem siet segítségemre,{x}
talán az örök csend helye volna már lakásom.
Ha azt mondtam: „Már inog a lábam!”,{x}
szereteted fenntartott, Uram.
Ha megtelik szívem aggodalommal,{x}
vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Vajon a gonoszság ítélőszékével vagy szövetségben,{x}
mely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
Ők az igaz életére törnek,{x}
és az ártatlan vért elítélik.
De nekem az Úr erős váram,{x}
menedékem sziklája az Isten,
aki ellenük fordítja gaztetteiket;{+}
saját gonoszságuk pusztítja el őket,{x}
elpusztítja őket az Úr, a mi Istenünk!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek