Örvendjetek, igazak, az Úrban,{x}
a szentekhez dicséret illik.
Dicsérjétek Istent citerával,{x}
tízhúrú hárfán zengjétek fölségét.
Előtte új dalt énekeljetek,{x}
daloljatok neki szép öröméneket zengve!
Mert az Úr igéje sziklaszilárd,{x}
minden tettét hűség vezeti.
Az igazlelkűséget és a törvényt szereti,{x}
telve van a föld az Úr irgalmával.
Az egek az Úr szavára lettek,{x}
szája leheletére csillagseregük.
Mintegy tömlőbe gyűjti a tenger vizét,{x}
mederbe zárja örvénylő hullámait.
Az egész föld félje az Urat,{x}
reszkessen előtte minden földlakó,
mert csak szólt, és meglettek,{x}
parancsolt, és létrejöttek.
Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát,{x}
meghiúsítja a népek terveit.
Ám az Úr szándéka megmarad örökre,{x}
szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.
Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr,{x}
a nép, amelyet örökségül választott.
Letekint Isten a mennyből,{x}
s látja mind az emberfiakat.
Lakóhelyéről szemléli{x}
minden lakóját a földnek:
ő alkotta mindnyájuk szívét,{x}
jól ismeri minden tettüket.
Nem a nagy sereg hoz győzelmet a királynak,{x}
nem roppant ereje védi meg a hőst.
Csalódik, aki lovától vár segítséget,{x}
bármilyen erős az, nem biztos menedék.
Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre,{x}
akik az ő irgalmában bíznak.
Megmenti lelküket a haláltól,{x}
és táplálja őket éhínség idején.
A mi lelkünk az Úrra hagyatkozik,{x}
ő a mi segítőnk, a mi oltalmunk,
benne örvend a szívünk,{x}
az ő szent nevében remélünk.
Maradjon velünk, Uram, szereteted,{x}
mert mi is benned reménykedünk.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek