16. zsoltár
Ments meg, Uram, a gonoszoktól!
Földi életében imádkozott, és meghallgatásra talált (Vö. Zsid 5, 7).
I.

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet,{x}

figyelj könyörgő szavamra.

Imádságom felé hajoljon füled,{x}

mert nem csalárd az én ajkam.

Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam,{x}

hiszen szemed az igazságot nézi.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel,{+}

tűzpróbának vess alá,{x}

nem lelsz bennem gonoszságot.

Szám nem beszél az emberek dolgairól,{x}

ajkad igéi miatt őrizkedem az erőszakosok útjától.

Lépteimet ösvényedhez szabom,{x}

lábam így meg nem inoghat.

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem,{x}

fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam!

Csodás jóságodat mutasd meg,{x}

az ellenségtől jobbod megmenti a benned bízót.

Óvj engem, mint szemed fényét,{+}

szárnyad árnyékában védj meg engem{x}

a gonoszoktól, akik szorongatnak.

II.

Halálos ellenségeim körülvettek,{+}

elnehezült szívüket bezárták,{x}

szájukból kevélység árad.

Sarkamban vannak, körülvesznek,{x}

szemük azt vizsgálja, hogyan tiporhatnának földre.

Olyanok, mint a prédára éhes oroszlán,{x}

mint a rejtekben lapuló oroszlánkölyök.

Kelj fel, Uram, szállj szembe velük, terítsd le őket,{x}

kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!

E halandóktól oltalmazz, Uram, kezeddel,{x}

e halandóktól, akiknek osztályrészük csak ez az élet.

Amit nekik szántál, töltsd meg azzal gyomrukat,{x}

lakjanak jól fiaik, és ami megmaradt, hagyják gyermekeikre.

De én igaz voltomban látom meg arcodat,{x}

és színed látása tölt el, ha felébredek.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek