Menedékünk te vagy, Urunk,{x}
nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt a hegyek születtek,{+}
mielőtt a föld és a világ kialakult,{x}
mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.
Visszaparancsolod az embert a porba;{x}
csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”
Mert ezer év a te szemedben annyi,
mint a tegnapi nap, amely tovatűnt,{x}
vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.
Álmot bocsátasz rájuk,{x}
olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:
hajnalban szirmot bont, kivirul,{x}
estére lehull, és elszárad.
Bizony, haragodtól semmivé leszünk,{x}
és indulatodtól elpusztulunk.
Szemed előtt állnak gonoszságaink,{x}
titkos bűneinkre arcod fényt derít.
Üresen telnek napjaink, mert haragszol,{x}
esztendeink sóhajként szállnak el.
Életkorunk mindössze hetven év,{x}
jó erőben lehet tán nyolcvan is.
De javarészt még az is baj és törődés;{x}
bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.
Ki tudja fölmérni haragod erejét,{x}
ki fél eléggé haragod hevétől?
Taníts meg számot vetni napjaink sorával,{x}
hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még?{x}
Indítson meg szolgáid könyörgése!
Árassz el minket reggel irgalmaddal,{x}
hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.
Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért,{x}
az évekért, amikor rosszul ment sorunk.
Lássák meg szolgáid gondviselésedet,{x}
és gyermekeik dicsőségedet.
Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk,{+}
kezünk munkáját kísérje áldásod felülről,{x}
kezünk munkáját kísérje áldásod.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek