48. zsoltár
A gazdagság hiábavalósága
A gazdagnak nehéz bejutnia a mennyek országába (Mt 19, 23).
I.

Halljátok ezt, minden népek,{x}

a föld minden lakója jól figyeljen:

közemberek és előkelők,{x}

a gazdag és a szegény egyaránt!

Ajkam bölcsességet beszél,{x}

és szívem elmélkedése okosságot.

Példabeszédre figyel fülem,{x}

hárfadalban tárom fel talányomat.

A rossz napoktól miért félnék,{x}

amikor alattomosok gonoszsága vesz körül?

Ezek erejükben bíznak,{x}

és nagy gazdagságukkal dicsekszenek.

Pedig nem válthatja meg magát az ember,{x}

váltságdíjat Istennek nem adhat.

Az élet megváltásának ára túl magas,{+}

a végén is kevésnek bizonyul ahhoz,{x}

hogy örökké éljen, és ne lásson pusztulást.

Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek is,{+}

az esztelen és a balga elpusztul egyaránt,{x}

és idegenekre száll vagyonuk.

Sírjuk lesz majd örökre lakóhelyük,{+}

nemzedékeken át az lesz hajlékuk,{x}

még ha saját nevükről neveztek is el földeket.

Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg,{+}

csak olyan, mint az állat, melyre pusztulás vár,{x}

bizony, ő is csak ahhoz hasonló.

II.

Ilyen az útjuk azoknak, akik önmagukban bíznak,{x}

és végük azoknak, akik tetszelegtek beszédjükben.

Mint az alvilág felé terelt birkanyáj,{x}

a halál terelgeti őket.

Alászállnak, sírba hullnak,{+}

és alakjuk elenyészik,{x}

a holtak országa lesz lakhelyük.

De Isten kiragadja életemet,{x}

az alvilág hatalmából magához emel engem.

Ne törődj azzal, ha gazdagodik valaki,{x}

vagy ha nagy dicsőség éri házát;

mert semmit sem visz magával, ha meghal,{x}

nem követi őt nagy dicsősége.

Ha életében boldognak mondta is magát:{x}

„Dicsérni fognak, jól gondoskodtál magadról!”,

mégis megtér ősatyái nemzedékéhez,{x}

akik napfényt már sohasem látnak.

Az ember, övezze bár tisztelet, ha nincs benne értelem,{+}

olyan, mint a vágásra szánt állatok,{x}

bizony, ő is azokhoz hasonló.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek