Kantikum – {r}Iz 40, 10-17{/r}
A jó Pásztor: a végtelenül fölséges és bölcs Isten
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalom ({r}Jel 22, 12{/r}).

Íme, hatalommal jön az Úr, az Isten,{x}

karja uralkodik.

Győzelmének jutalma halad nyomában,{x}

előtte meg a győzelmi jelvények.

Mint a pásztor, úgy legelteti a nyáját,{+}

a bárányokat karjába gyűjti, és ölébe fogja,{x}

az anyajuhokat vigyázva tereli.

Marokkal ki mérheti meg a tenger vizét,{x}

arasszal ki mérheti föl az eget?

Három ujján ki tartja fenn a föld tömegét?{x}

A hegyeket és halmokat ki tudná súlyra mérni mérlegen?

Az Úr lelkének ki volt segítője,{x}

ki volt tanácsadója, aki oktatta volna?

Kitől kért tanácsot, és ki taníthatta őt,{x}

az igazság ösvényeit ki mutathatta meg neki?

A tudományban ki volt mestere,{x}

a bölcsesség útjára ki irányította?

A nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödrön,{+}

annyit érnek, mint porszem a mérlegen,{x}

a szigetek is csak homokszemek!

Tűzgyújtásra a Libanon fája nem elég,{x}

és minden állata sem elég égőáldozatnak.

Színe előtt minden nemzet olyan, mintha nem is volna,{x}

puszta semmiségnek tartja őket.