67. zsoltár
Az Úr ünnepélyes bevonulása
Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat (Ef 4, 8).
I.

Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei,{x}

színe elől gyűlölői szertefutnak.

Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik;{+}

miként elolvad a tűztől a viasz,{x}

az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.

De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak,{x}

elragadtatással ünnepelnek.

Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének,{+}

készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul,{x}

mert „az Úr” az ő neve!

Örvendezzetek színe előtt,{+}

„árvák atyja és özvegyek pártfogója”{x}

Isten az ő hajlékában.

Isten otthont ad a hontalannak,{+}

a foglyoknak visszaadja szabadságát,{x}

csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.

Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál,{x}

és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,

az egek megolvadtak Sínai Ura előtt,{x}

Izrael Istene előtt.

Bőven hullattál esőt, Istenünk;{x}

örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.

Otthont talált a te családod,{x}

ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.

II.

Az Úr igéje hangzik,{x}

szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:

„Futnak a seregek királyai, futnak,{x}

és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.

Míg ti szunnyadoztok az aklok között,{x}

a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.

Mialatt a Mindenható királyokat szór szét,{x}

fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”

Básán hegye az Isten hegye,{x}

Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.

Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai,{+}

a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott;{x}

mert az Úr örökre ott lakik!

Isten harci szekere ezer és tízezer;{x}

az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.

Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal,{+}

ajándékul embereket kaptál,{x}

hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.

Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor,{x}

üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.

Istenünk ő, szabadító Istenünk;{x}

az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.

Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét,{x}

sok gonosztevő fürtös fejét.

Így szól az Úr: „Básánból kihozlak,{x}

a tenger mélyéből is kivezetlek,

hogy vérben gázolhasson lábad,{x}

és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”

III.

Látták bevonulásodat, Isten,{x}

Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.

Elöl énekesek mentek,{+}

a menet végén hárfások,{x}

középütt a lányok kézidobbal:

„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent,{x}

az Urat, ti, Izrael ivadékai!”

A törzsek élén az ifjú Benjamin halad,{+}

nyomában Júda vezérei seregükkel,{x}

majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.

Mutasd meg, Isten, hatalmadat,{x}

erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!

Jeruzsálemből, templomodból{x}

királyok hozzák ajándékukat neked.

A nádlakó vadat fenyítsd meg,{+}

a tulkok gyülekezetét és népek borjait;{x}

boruljanak le ezüst holmijukkal.

Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak.{+}

Jöjjenek Egyiptom nagyjai,{x}

és Etiópia tárja kezét Isten felé!

Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak,{+}

aki áthalad az egek egein, az ősi egeken,{x}

íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.

Ismerjétek el Isten hatalmát,{+}

Izrael fölött ragyogó fölségét{x}

és nagy erejét a felhők felett.

Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben!{+}

Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt;{x}

áldott a mi Istenünk!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek