17. zsoltár
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem!{x}

Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek,{x}

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem,{x}

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai,{x}

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei,{x}

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam,{x}

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta,{x}

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

II.

Megindult és megrendült a föld,{+}

a hegyek alapja rengett, és megingott,{x}

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt,{+}

szájából emésztő tűz;{x}

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt,{x}

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült,{x}

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott;{+}

mint valami sátor, úgy takarta őt{x}

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak,{x}

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr,{+}

megzengette hangját a Fölséges,{x}

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket,{x}

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei,{x}

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától,{x}

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem,{x}

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül,{+}

azok közül, akik gyűlölnek,{x}

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek,{x}

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre,{x}

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,{x}

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam,{x}

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye,{x}

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte,{x}

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,{x}

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy,{x}

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta,{x}

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet,{x}

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram,{x}

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára,{x}

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

17. zsoltár
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út,{+}

az Úr szava a tűzpróbát kiállta:{x}

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül?{x}

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel,{x}

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát;{x}

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra,{x}

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem,{+}

a te jobbod ölelt át engem,{x}

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted,{x}

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem,{x}

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak,{x}

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel,{x}

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad,{x}

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk,{x}

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port,{x}

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból,{x}

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem,{x}

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet,{+}

az idegenek fiai elsápadtak előttem,{x}

és reszkettek rejtekükben.

VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott,{x}

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram,{+}

és a népeket hatalmam alá vetetted,{x}

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél,{x}

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között,{x}

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak,{+}

jóságos vagy fölkentedhez,{x}

Dávidhoz és családjához mindörökké.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek