24. zsoltár
Könyörgés bűnbocsánatért és szabadulásért
A remény nem csal meg (Róm 5, 5).
I.

Lelkem hozzád emelem, Uram,{x}

én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!

Ne ujjongjon ellenség fölöttem,{x}

hiszen aki benned bízik, meg nem szégyenül.

Az piruljon, aki megszegi hitét{x}

minden semmiségért.

Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,{x}

taníts meg ösvényeidre.

Igazságod szerint vezess, taníts engem,{+}

mivel te vagy az én megmentő Istenem,{x}

és szüntelen benned bízom.

Irgalmasságodra gondolj, Uram,{x}

és könyörületedre, mely öröktől való.

Ne emlékezz ifjúkorom bűnére, vétkére!{+}

Irgalommal gondolj reám,{x}

mert te jóságos vagy, Uram.

Az Úr igazságos és jóságos,{x}

ezért a bűnösöket útjára oktatja.

A szelídeket törvénnyel vezeti,{x}

az alázatosaknak ösvényét tanítja.

Az Úr minden útja irgalom és hűség azoknak,{x}

akik szövetségét s törvényét megtartják.

Uram, bocsáss meg nekem a te nevedért,{x}

mert sok vétek terheli lelkemet!

II.

Az istenfélő embert megtanítja az Úr,{x}

melyik úton járjon.

Mindig jó lesz sora az ilyen embernek,{x}

és ivadéka örökli a földet.

Az istenfélőket az Úr barátul fogadja,{x}

szövetségét feltárja előttük.

Szemem mindig az Úrra tekint,{x}

hiszen ő vonja ki lábam a csapdából.

Tekints rám, és irgalmazz:{x}

elhagyatott vagyok és nyomorult.

Adj enyhületet szívem gyötrelmének,{x}

szabadíts ki bajaimból.

Lásd, megaláztak, és szenvedek,{x}

bocsásd meg hát minden bűnömet!

Nézd ellenségeimet: oly sokan vannak,{x}

s kegyetlen haraggal gyűlölnek engem.

Oltalmazd lelkemet, ragadj ki a bajból,{x}

ne érhessen szégyen, hisz reményem te vagy.

Ártatlanság és becsületesség óvjon engem,{x}

mivel teljességgel rád hagyatkozom.

Szabadítsd meg, Istenem, Izraelt{x}

minden sanyarúságából.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek