78. zsoltár 1-5. 8-11. 13
Jeruzsálem siratása
Bárcsak te is felismernéd, ami békességedre volna (Lk 19, 42).

Pogányok törtek örökségedre, Istenünk,{+}

meggyalázták szent templomodat,{x}

Jeruzsálemet romba döntötték.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül,{x}

híveid testét a föld vadjainak.

Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet,{x}

s nem volt, aki eltemesse őket.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt,{x}

kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.

Meddig még, Urunk?{+}

Vég nélkül haragszol?{x}

Haragod úgy lángol, mint a tűz?

Atyáink vétkét ne tartsd számon,{+}

irgalmad siessen segítségünkre,{x}

mert igen nagy a mi nyomorúságunk.

Segíts rajtunk, szabadító Istenünk,{x}

neved dicsőségéért szabadíts meg minket;

bűneinket bocsásd meg{x}

a te szent nevedért.

Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?”{+}

Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek,{x}

hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.

A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd;{+}

hatalmas karod erejével{x}

tartsd meg az életnek a halál fiait.

Mi pedig, a te néped és nyájad juhai,{x}

mindörökké áldunk.

Nemzedékről nemzedékre{x}

hirdetjük dicsőségedet.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek