Elvetettél minket, Istenünk, és magunkra hagytál,{x}
megharagudtál ránk, fordulj felénk újra!
Megráztad a földet, úgyhogy meghasadt,{x}
gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.
Népedet kemény próbára tetted,{x}
kábító borral itattál minket.
De jelt adtál azoknak, akik félnek téged,{x}
hogy megmeneküljenek az íj elől.
Hogy megszabaduljanak azok, akiket szeretsz,{x}
szabadíts meg jobboddal, és hallgass meg minket!
Isten így szól szentélyében:{+}
„Ujjongva osztom fel Szichemet,{x}
Szukkot völgyét is felmérem.
Gileád az enyém, és enyém Manassze is,{x}
Efraim sisak lesz fejemen;
Júda királyi jogarom,{x}
Moáb az én mosdótálam.
Sarumat Edomra ráteszem,{x}
és csatakiáltásom Filisztea fölött hangzik!”
Az erős városba ki vezet el engem,{x}
Edomba ki irányítja léptemet?
Csak te, Istenünk, aki elvetettél minket,{x}
és már nem vonulsz ki seregünkkel, Istenünk!
Adj nekünk segítséget gyötrelmeinkben,{x}
mert az emberi segítség mit sem ér.
Istennel nagy dolgokat viszünk végbe,{x}
ő tiporja porba ellenségeinket.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek