35. zsoltár
A bűnös gonoszsága és Isten jósága
Aki engem követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (Jn 8, 12).

Gonoszság suttog a gonosznak a szíve mélyén,{x}

szeme előtt nincs istenfélelem.

Önmagát ámítva tetszeleg magában,{x}

hogy föl ne fogja és meg ne utálja vétkét.

Száján a szó csalás és gonoszság,{x}

eszébe sem jut már, hogy jót tegyen.

Fekvőhelyén is gonoszságot forral,{+}

nem a jó úton jár,{x}

és nem veti meg a rosszat.

Uram, jóságod felér az égig,{x}

a fellegekig a te hűséged.

Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,{+}

ítéleteid oly mélyek, mint a tenger;{x}

embernek, állatnak, Uram, te vagy fenntartója.

Istenünk, szereteted a mi nagy kincsünk,{x}

szárnyad árnyékában nyernek oltalmat az emberek.

Házad gazdagságától megittasodnak,{x}

gyönyörűséged patakját adod italul nekik,

mert tenálad van az élet forrása,{x}

s a te fényedben látjuk az igazi fényt.

Maradj hűséges azokhoz, akik ismernek téged,{x}

és légy igazságos a tiszta szívűekhez.

Ne taposson el engem a gőgös lába,{x}

ne ingasson meg a bűnösök keze.

Lám, a gonosztevők porba hullanak,{x}

elesnek, és többé föl sem kelnek.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek