Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat,{x}
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el,{x}
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték,{+}
mérgezett nyíl minden szavuk,{x}
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől,{x}
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek,{x}
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket,{+}
szándékukat végre is hajtották;{x}
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten,{+}
váratlan csapással rajtuk üt,{x}
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják,{x}
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit,{x}
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik,{x}
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek