118. zsoltár, 1-8
I. (Alef)
Elmélkedés az Úrnak a Törvényben adott igéjéről
Az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait (1 Jn 5, 3).

Azok a boldogok, akiknek tökéletes az útjuk,{x}

akik az Úr törvénye szerint élnek.

Azok a boldogok, akik intelmeit megfogadják,{x}

és akik őt keresik teljes szívükből.

Alávaló dolgot ezek nem művelnek,{x}

hanem az ő útjain járnak.

Azt parancsoltad nekünk,{x}

hogy pontosan megtartsuk tanításodat.

Adj jó irányt útjaimnak,{x}

hogy mindig akaratodat kövessem.

Akkor sosem vallok szégyent,{x}

ha minden parancsodat szemem előtt tartom.

Azért adok hálát neked tiszta szívből,{x}

mert igaz végzéseidre megtanítasz.

Amit elrendeltél, azt megtartom,{x}

csak te ne hagyj el soha engem!

118. zsoltár, 9-16
II. (Beth)

Bűntől az ifjú hogyan tisztíthatja meg útját?{x}

Csak úgy, ha megtartja tanításodat.

Buzgó szívvel csak téged kereslek,{x}

ne engedd, hogy parancsaidtól eltérjek.

Beírtam szívem rejtekébe intéseidet,{x}

hogy ne vétkezzem ellened.

Bő áldás vagy nekem, Uram,{x}

taníts meg tetszésed szerint élnem.

Beszédes ajkamon szüntelen{x}

a te ajkad igéit ismételgetem.

Bizonyságaid útján boldogabb vagyok,{x}

mint akármilyen gazdagságban.

Bensőmben törvényeidet forgatom,{x}

elmélkedem útjaidról.

Boldogságomat csak igaz igédben találom,{x}

szavaidat nem felejtem.

118. zsoltár, 17-24
III. (Gimel)

Csak légy jó szolgádhoz, és élni fogok,{x}

és én igédet megtartom.

Csodáidra nyisd föl szememet,{x}

hogy törvényeidet csodálhassam!

Csak jövevény vagyok a földön,{x}

parancsaidat ne rejtsd el tőlem.

Csupán egyetlen vágy emészti lelkemet,{x}

hogy mindig végzéseidet kövessem.

Csak fenyítsd meg a kevélyeket,{x}

jaj annak, aki parancsaidtól eltévelyeg.

Csalárdságtól és megvetéstől ments meg,{x}

rendelkezéseidhez én hű maradok.

Cselt szőhetnek, vádolhatnak a hatalmasok,{x}

szolgád akkor is törvényeidről elmélkedik.

Csak bizonyságaidban gyönyörködöm,{x}

és igaz igéd lesz tanácsadóm.

118. zsoltár, 25-32
IV. (Daleth)

Dermedt lelkemmel porba roskadok,{x}

igéddel éltess engem!

Dolgaimat eléd tártam, és te meghallgattál,{x}

taníts meg rendelkezéseidre!

Döntéseid útját add megértenem,{x}

csodás tetteiden szemlélődöm.

Dúlt lelkem könnyes a kíntól,{x}

igéddel emelj föl engem!

De tarts távol engem a hazugok útjától,{x}

jóságodban add nekem törvényedet.

Döntöttem, a hűség útját választottam,{x}

végzéseidhez tartom magam.

Döntéseidhez tapadok, Uram,{x}

ne engedd, hogy szégyent valljak.

Dicső végzéseid útját futva járom,{x}

mert szívemet kitágítottad!

118. zsoltár, 33-40
V. (He)

Engem igaz utadra taníts meg, Istenem,{x}

és én azt mindig megtartom.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényeidet,{x}

ragaszkodom hozzá teljes szívvel.

Ezért parancsaid ösvényén vezess,{x}

mert kedvem telik bennük.

Egész szívemet tanításod felé fordítsd,{x}

és ne a fösvénységre.

E hiábavalóktól fordítsd el szemem,{x}

a te utadon éltess engem!

Erősítsd meg szolgádnak tett ígéretedet,{x}

amelyet a téged félőknek adtál.

Enyhítsd kínos szégyenemet, amitől rettegek,{x}

csak a te ítéleteid örvendetesek.

Ezért kívántam úgy tanításodat,{x}

hogy igazságoddal éltess engem.

118. zsoltár, 41-48
VI. (Vau)

Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,{x}

és szabadításod, amit ígértél.

Felelni fogok gúnyolóimnak,{x}

mert a te szavadban bízom.

Fogyni ne hagyd számból a hűség szavát,{x}

ítéleteidben van reményem.

Fáradhatatlanul megtartom törvényedet,{x}

mindenkor és mindörökre.

Feléd tartva széles úton járok,{x}

mert parancsaidat fürkészem.

Fennen hirdetem végzéseidet a királyok előtt,{x}

és nem vallok szégyent.

Föllelkesülök parancsaidtól,{x}

mert örömöm telik bennük.

Feléjük tárom kezemet, mert szeretem intelmeidet,{x}

rendelkezéseidről elmélkedem.

118. zsoltár, 49-56
VII. (Zajin)

Gondolj szolgádnak mondott igédre,{x}

amellyel reményt öntöttél belém.

Gyötrő megaláztatásomban csak ez a vigaszom,{x}

mert a te ígéreted éltet.

Gúnyoltak engem a gőgösök, és nagyon kinevettek,{x}

de én törvényed útjáról le nem tértem.

Gyakran emlékezem örök döntéseidre, Uram,{x}

és megvigasztalódom.

Gonosztevők láttán elragad az indulat,{x}

akik törvényedet félredobták.

Gyönyörű énekek nekem rendelkezéseid,{x}

zarándoklásom helyén.

Gondolok nevedre, Uram, éjjel is,{x}

és megtartom törvényedet.

Gazdag osztályrészül ez jutott nekem,{x}

mert intéseidet megfogadtam.

118. zsoltár, 57-64
VIII. (Chet)

Hittel vallom, Uram: az én osztályrészem,{x}

hogy igéidet megtartsam.

Hozzád esengek teljes szívemből, könyörülj rajtam,{x}

légy irgalmas hozzám, amint megígérted.

Ha átgondolom minden utamat,{x}

lábamat végzéseidhez igazítom.

Hamar elindulok, nem késlekedem,{x}

hogy parancsaidat megtartsam.

Hiába vonnak körül kötéllel a gonoszok,{x}

törvényedet nem felejtem.

Hogy neked hálát adjak, éjfélkor is fölkelek,{x}

és igaz ítéleteidért magasztallak.

Hű társra lel bennem minden istenfélő,{x}

és aki parancsaidat megtartja.

Határtalan jóságoddal telve van a föld, Uram,{x}

rendelkezéseidre taníts meg engem.

118. zsoltár, 65-72
IX. (Teth)

Igen nagy jót tettél, szolgáddal, Uram,{x}

amint megígérted.

Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem,{x}

mert én hiszek parancsolataidban.

Igen, tévelyegtem, mielőtt megaláztak,{x}

de most már megtartom igédet.

Igazán jó vagy, és csak jót teszel,{x}

rendelkezéseidre oktass engem.

Igaztalan, csalárd terveket szőnek ellenem a gőgösök,{x}

én egész szívvel megtartom parancsodat.

Igen elhízott, érzéketlen ezek szíve, mint a háj,{x}

nekem azonban törvényedben telik kedvem.

Igen jó nekem, hogy megaláztak,{x}

hogy bizonyságaidat megtanuljam.

Istenem, drágább nekem ajkad törvénye{x}

sok ezer aranynál, ezüstnél.

118. zsoltár, 73-80
X. (Jod)

Jobbod teremtett és formált meg engem,{x}

adj értelmet, hogy megtanuljam parancsolataidat.

Jámbor híveid engem látva örvendeznek,{x}

mert nagyon remélek igéidben.

Jogosan ítélsz te, Uram, ezt jól tudom,{x}

igazad volt, hogy megaláztál.

Jóságos irgalmad vigasztaljon engem,{x}

ahogy szolgádnak megígérted.

Jöjjön el hozzám irgalmad, hogy éljek,{x}

mert törvényed a gyönyörűségem.

Jussanak szégyenbe, akik galádul bántak velem,{x}

én akkor is parancsaidról elmélkedem.

Jöjjenek hozzám, akik félnek téged,{x}

akik intelmeidet ismerik.

Jó és tiszta szívvel hadd járjak végzéseid szerint,{x}

hogy soha meg ne szégyenüljek!

118. zsoltár, 81-88
XI. (Kaf)

Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet,{x}

de nagyon reménykedem igéidben.

Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok,{x}

azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”

Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön,{x}

de rendelkezéseidet nem felejtem.

Ki tudja, hány napja van még szolgádnak?{x}

Mikor ítélkezel már üldözőimen?

Kiásták a vermet számomra a gőgösök,{x}

akik nem élnek törvényeid szerint.

Kipróbált hűség minden parancsolatod;{x}

álnokul üldöznek, segíts meg engem.

Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről,{x}

de én nem hagyom el parancsaidat.

Kegyelmed szerint éltess engem,{x}

ajkad bizonyságait megőrzöm.

118. zsoltár, 89-96.
XII. (Lamed)

Léted örökkévaló, Uram,{x}

igéd is örökké szilárd, mint az ég.

Leghűségesebb vagy nemzedékről nemzedékre,{x}

megszilárdítottad a földet, és az megmarad.

Léteznek ezek ma is, végzéseid szerint,{x}

neked szolgál a mindenség.

Lehet, ha nem szeretném úgy törvényedet,{x}

megalázottságomban talán elpusztulnék.

Lelkem sohasem felejti el parancsaidat,{x}

mert azok által éltetsz engem.

Légy szabadítóm, én tied vagyok,{x}

mivel parancsaidat keresem.

Lesnek rám a gonoszok, hogy elveszítsenek,{x}

de én megértettem végzéseidet.

Látom, hogy minden dolognak vége lesz,{x}

de a te parancsolatod bizony megmarad.

118. zsoltár, 97-104
XIII. (Mem)

Mennyire szeretem törvényeidet, Uram,{x}

egész nap azon elmélkedem.

Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is,{x}

mert az az enyém már örökre.

Minden tanítómnál okosabb lettem,{x}

mert mindig intelmeidről elmélkedem.

Meghaladja értelmem a vénekét,{x}

mert parancsaidat megtartom.

Minden gonosz úttól távol tartom lábamat,{x}

hogy megtarthassam szavadat.

Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el,{x}

te magad tanítottál rájuk.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad,{x}

számnak édesebb a méznél.

Mivel parancsaid értelmessé tettek,{x}

azért gyűlölöm a hazugságnak minden útját.

118. zsoltár, 105-112
XIV. (Nun)

Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt,{x}

ösvényemen csak ez világít.

Nevedre esküszöm és ígérem:{x}

igaz végzéseid igéit megtartom.

Nagyon mélyre aláztál, Uram,{x}

de ígéreted szerint éltess.

Neked hozom ajkam áldozatát, fogadd tetszéssel, Uram,{x}

végzéseidre taníts meg engem.

Naponként veszélyben forog az életem,{x}

törvényeidről mégsem feledkezem meg.

Nekem tőrt is vetettek a bűnösök,{x}

de parancsaidtól el nem tértem.

Nekem igéd lesz az örökrészem mindenkor,{x}

ez tölti el szívemet örömmel.

Nézd, szívemet arra hajlítom,{+}

hogy rendelkezéseidet megtegyem,{x}

jutalma ennek mindörökké tart.

118. zsoltár, 113-120
XV. (Szamech)

Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem,{x}

de kedvemet találom törvényeidben.

Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom,{x}

igédben nagyon reménykedem.

Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem,{x}

Istenem parancsolatait megtartom!

Oltalmazz, amint ígérted, és élni fogok,{x}

ne szégyeníts meg várakozásomban.

Óvj és segíts, hogy megszabaduljak,{x}

és mindig rendelkezéseidben gyönyörködjem.

Odavész mind, aki végzéseid útjáról letér,{x}

mert hazugságot forgat fejében.

Olcsó salaknak tartod a föld minden bűnösét,{x}

intelmeidben ezért telik kedvem.

Oly félelmetes vagy, testem is remeg,{x}

ítéleteidtől reszketve félek.

118. zsoltár, 121-128 - XVI. (Ajin)

Pontosan teljesítem, ami jogos és igazságos,{x}

ne szolgáltass ki rágalmazóimnak engem.

Pártfogold szolgádat, és vezess a jóra,{x}

a sok gőgös ne gyalázzon engem.

Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,{x}

és igazságodat, melyet megígértél.

Pártfogold szolgádat irgalmad szerint,{x}

rendelkezéseidre taníts meg.

Parányi szolgád vagyok csupán,{x}

adj értelmet, hogy tudjam végzéseidet.

Példás tettre itt van az idő, Uram,{x}

törvényedet meggyalázták.

Parancsaidat én nagyon szeretem,{x}

aranynál, a színaranynál jobban!

Pusztán már ezért is parancsaidhoz igazodom,{x}

gyűlölöm a hazugság minden útját.

118. zsoltár, 129-136
XVII. (Pe)
Elmélkedés az Úrnak a Törvényben adott igéjéről
A törvény tökéletes teljesítése a szeretet (Róm 13, 10).

Rendelkezéseid csodálatosak,{x}

ezért figyel azokra a lelkem.

Ragyogva világít szavad fénye,{x}

értelmessé teszi a kicsinyeket.

Reménykedve nyitom fel ajkam,{x}

parancsolataid után epedek.

Részvéttel hajolj felém, és könyörülj rajtam,{x}

ahogy szoktál azokon, akik nevedet tisztelik.

Rendezd lépteimet törvényed szerint,{x}

a gonosz ne uralkodjék rajtam.

Rágalmazóim kínzásától válts meg,{x}

hogy parancsaidat megtarthassam.

Ragyogtasd szolgád fölé arcodat,{x}

taníts meg rendelkezéseidre.

Riadtan sírok, patakzik a könny a szememből,{x}

mert törvényeidet nem tartják meg.

118. zsoltár, 137-144
XVIII. (Cáde)

Szent és igaz vagy, Uram,{x}

és igazságos ítéletedben.

Szigorú végzéseidet igazságban hoztad,{x}

és teljes hűségben.

Szinte elsorvaszt a buzgalom,{x}

mert ellenségeim igédet elfelejtik.

Szavad tűzben kipróbált tiszta beszéd,{x}

azért szereti úgy szolgád.

Szánandó kicsiny és megvetett vagyok,{x}

de nem felejtem el parancsaidat.

Színigazság a te örök igazságod,{x}

a te törvényed örök hűség.

Szorongatás és bánat vesz körül,{x}

és parancsaid megörvendeztetnek.

Szilárd, örök bizonyság a te igazságod,{x}

adj értelmet, hogy éljek!

118. zsoltár, 145-152
XIX. (Kof)

Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg, Uram,{x}

parancsaidat én megtartom.

Tehozzád kiáltok, szabadíts meg engem,{x}

intelmeidet én híven őrzöm.

Téged szólít kiáltásom már hajnal előtt,{x}

mert nagyon reménykedem igéidben.

Téged kutat szemem virradat előtt,{x}

hogy szavaidról elmélkedjem.

Tekints jóságodban könyörgésemre, Uram,{x}

ítéleteid szerint éltess engem!

Túl közel vannak már álnok üldözőim,{x}

de törvényedtől távol vannak.

Te azonban közel vagy, Uram,{x}

minden intelmed maga a hűség.

Tudtam én parancsaidról kezdet óta,{x}

és azt is, hogy mindörökre adtad.

118. zsoltár, 153-160
XX. (Res)

Uram, tekints nyomorúságomra, ments meg,{x}

tanításodat nem felejtem el.

Uram, ítéld meg ügyemet, és válts meg,{x}

ígéreted szerint adj nekem életet!

Úgysem érheti el üdvét a gonosz,{x}

mert nem keresi végzéseidet.

Uram, végtelen nagy a te irgalmad,{x}

ítéleted szerint adj nekem életet.

Utánam nyomul sok gonosz üldözőm, és szorongat,{x}

de parancsaidtól el nem állok.

Utálkozva nézem a hűtleneket,{x}

mert nem tartják meg igéidet.

Uram, lásd, parancsaidat szeretem,{x}

irgalmasságod szerint adj nekem életet.

Úgy van: igéd alapja a hűség,{x}

minden ítéleted igaz mindörökké!

118. zsoltár, 153-160
XXI. (Sin)

Vesztemre törnek ok nélkül a fejedelmek,{x}

de szívem csak szavaidat féli.

Vigadozva élek igéid miatt,{x}

mint aki gazdag zsákmányt ejtett.

Viszolygok a hazugságtól, és megvetem,{x}

de törvényedet szeretem.

Víg dicséretem napjában hétszer szól neked,{x}

mert ítéleted igazságos.

Virul a teljes béke, ahol szeretik törvényedet,{x}

és botránykő ott nincsen.

Várom, Uram, szabadításodat,{x}

parancsaidat híven követem.

Végzéseidet lelkemben őrzöm,{x}

mert azokat nagyon megszerettem.

Végrehajtom tanításodat és parancsaidat,{x}

hiszen minden utamat ismered.

118. zsoltár, 169-176
XXII. (Tau)

Zengve szálljon fel hozzád kérésem, Uram,{x}

ígéreted szerint adj nekem értelmet!

Zokogó kérésem hadd jusson eléd,{x}

szabadíts meg, amint megígérted!

Zsoltárének csendül ajkamon,{x}

mert rendelkezéseidre megtanítasz.

Zengő nyelvem szavadról dalol,{x}

minden parancsolatod igazságos.

Zárj karodba, szabadíts meg engem,{x}

mert végzéseid útját választottam.

Zaklatottan vágyom, Uram, szabadításodra,{x}

és törvényedben gyönyörködöm.

Zengem dicsőséged, csak életem tartsd meg,{x}

ítéleteid segítsenek engem.

Zord útra tévedtem, mint az elveszett bárány,{x}

keresd meg szolgádat, mert intelmeidet nem felejtem.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek