Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak,{x}
és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt!
Lépjünk színe elé háladallal,{x}
magasztaljuk őt hangos énekszóval!
Mert az Úr valóban nagy Isten,{x}
az összes isteneknél dicsőbb király.
A föld mélységei az ő kezében vannak,{x}
és övé a hegyek minden orma.
Övé a tenger, az ő műve,{x}
a szárazföld is az ő keze alkotása.
Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte,{x}
hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt,
mert ő a mi Istenünk,{x}
mi meg háza népe és kezének nyája.
Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára:{x}
„Ne legyetek kemény szívűek,
mint Meribánál, Massza napján a pusztában,{+}
ahol atyáitok megkísértettek engem,{x}
és próbára tettek, bár látták számos csodámat.
Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék,{x}
azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű.
Nem ismerték meg utaimat,{+}
ezért haragomban kimondtam eskümet:{x}
Nyugalmam helyére nem juthatnak el!”
HTML © Juraj Vidéky, László Elek