32. zsoltár
A gondviselő Isten dicsérete
Minden általa lett (Jn 1, 3).
I.

Örvendjetek, igazak, az Úrban,{x}

a szentekhez dicséret illik.

Dicsérjétek Istent citerával,{x}

tízhúrú hárfán zengjétek fölségét.

Előtte új dalt énekeljetek,{x}

daloljatok neki szép öröméneket zengve!

Mert az Úr igéje sziklaszilárd,{x}

minden tettét hűség vezeti.

Az igazlelkűséget és a törvényt szereti,{x}

telve van a föld az Úr irgalmával.

Az egek az Úr szavára lettek,{x}

szája leheletére csillagseregük.

Mintegy tömlőbe gyűjti a tenger vizét,{x}

mederbe zárja örvénylő hullámait.

Az egész föld félje az Urat,{x}

reszkessen előtte minden földlakó,

mert csak szólt, és meglettek,{x}

parancsolt, és létrejöttek.

Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát,{x}

meghiúsítja a népek terveit.

Ám az Úr szándéka megmarad örökre,{x}

szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.

II.

Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr,{x}

a nép, amelyet örökségül választott.

Letekint Isten a mennyből,{x}

s látja mind az emberfiakat.

Lakóhelyéről szemléli{x}

minden lakóját a földnek:

ő alkotta mindnyájuk szívét,{x}

jól ismeri minden tettüket.

Nem a nagy sereg hoz győzelmet a királynak,{x}

nem roppant ereje védi meg a hőst.

Csalódik, aki lovától vár segítséget,{x}

bármilyen erős az, nem biztos menedék.

Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre,{x}

akik az ő irgalmában bíznak.

Megmenti lelküket a haláltól,{x}

és táplálja őket éhínség idején.

A mi lelkünk az Úrra hagyatkozik,{x}

ő a mi segítőnk, a mi oltalmunk,

benne örvend a szívünk,{x}

az ő szent nevében remélünk.

Maradjon velünk, Uram, szereteted,{x}

mert mi is benned reménykedünk.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek