59. zsoltár
Imádság elszenvedett csapás után
A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot (Jn 16, 33).

Elvetettél minket, Istenünk, és magunkra hagytál,{x}

megharagudtál ránk, fordulj felénk újra!

Megráztad a földet, úgyhogy meghasadt,{x}

gyógyítsd meg töréseit, mert megingott.

Népedet kemény próbára tetted,{x}

kábító borral itattál minket.

De jelt adtál azoknak, akik félnek téged,{x}

hogy megmeneküljenek az íj elől.

Hogy megszabaduljanak azok, akiket szeretsz,{x}

szabadíts meg jobboddal, és hallgass meg minket!

Isten így szól szentélyében:{+}

„Ujjongva osztom fel Szichemet,{x}

Szukkot völgyét is felmérem.

Gileád az enyém, és enyém Manassze is,{x}

Efraim sisak lesz fejemen;

Júda királyi jogarom,{x}

Moáb az én mosdótálam.

Sarumat Edomra ráteszem,{x}

és csatakiáltásom Filisztea fölött hangzik!”

Az erős városba ki vezet el engem,{x}

Edomba ki irányítja léptemet?

Csak te, Istenünk, aki elvetettél minket,{x}

és már nem vonulsz ki seregünkkel, Istenünk!

Adj nekünk segítséget gyötrelmeinkben,{x}

mert az emberi segítség mit sem ér.

Istennel nagy dolgokat viszünk végbe,{x}

ő tiporja porba ellenségeinket.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek