Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem,{x}
tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,{x}
szemmel tartod jártomat-keltemet.
Jól látod minden utamat,{+}
hiszen szavam még el sem éri nyelvemet,{x}
íme, te már jól ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál,{x}
és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom,{x}
oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
Lelked elől ugyan hová mehetnék?{x}
Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy,{x}
ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait,{x}
és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne,{x}
és jobbod tartana engem.
Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el,{x}
és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,
neked a sötétség akkor sem lesz sötét,{+}
s az éj világos, akár a nappal,{x}
sötétség és világosság neked ugyanaz.
Egész bensőmet te alkottad,{x}
anyám méhében te szőttél egybe engem.
Magasztallak, hogy oly csodásan alkottál;{+}
csodálatos minden műved,{x}
lelkem jól tudja ezt.
Csontjaim nem voltak rejtve előtted,{+}
amikor létrejöttem a rejtek ölén,{x}
és megformáltál az anyaföld mélyében.
Alaktalan voltam még,{x}
de szemeid már láttak engem,
és könyvedben írva állt minden napom:{x}
meghatároztad, mielőtt egy is felvirradt volna közülük.
Gondolataid, Uram, mily mélységesek,{x}
és gazdagságuk mily mérhetetlen!
Ha megszámlálnám, több lenne, mint a homokszem,{x}
és ha végére érnék, még akkor is veled volnék.
Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet,{x}
próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat.
Nézd meg, nem járok-e téves úton,{x}
és vezess az örökkévalóság útján.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek