Örvendezve örvendek az Úrban,{x}
és lelkem ujjong az én Istenemben,
mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem,{x}
és az igazság palástját terítette rám,
mint vőlegényre, aki koszorút visel,{x}
mint menyasszonyra, aki ékszerekkel díszíti magát.
Mert amint a föld növényzetet sarjaszt,{+}
és amint a kert veteményt növel,{x}
úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.
Nem hallgathatok Sion miatt,{x}
és Jeruzsálem miatt nem nyughatom,
míg föl nem kél igazsága, mint a hajnalfény,{x}
és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.
Meglátják majd a nemzetek igazságodat,{x}
és a királyok dicsőségedet,
és új néven neveznek majd téged,{x}
amellyel az Úr ajka nevez el.
Dicsőség koronája leszel az Úr kezében,{x}
királyi fejdísz Istened kezében.
Neved nem lesz többé „Elhagyott”,{x}
országodat sem hívják úgy, hogy „Pusztaság”.
„Gyönyörűségem” lesz a neved,{x}
és országodé „Menyasszony”,
mert gyönyörűségét leli benned az Úr,{x}
és országodnak újra lesz ura.
Mert amint az ifjú nőül veszi a leányt,{x}
úgy vesz magához a te fölépítőd;
és amint a vőlegény örül a menyasszonynak,{x}
úgy örül majd néked Istened.