91. zsoltár
A teremtő Isten dicsérete
Dicsőítjük az egyszülött Fiút tettei miatt (Szt. Atanáz).
I.

Jó dolog az Urat áldani,{x}

énekkel magasztalni nevedet, Fölséges;

már hajnalban hirdetni jóságodat,{x}

és éjszaka zengeni hűségedet,

tízhúrú lanton és hárfazenével,{x}

citera mellett énekelve.

Mert örömmel töltenek el alkotásaid,{x}

kezed művei láttán örvendezem.

Mily nagyszerűek a te műveid, Uram,{x}

gondolataid mily mélységesek!

Az oktalan ember föl nem fogja,{x}

és nem érti meg őket az esztelen.

Sarjadhatnak a bűnösök, akár a fű,{x}

és virágozhatnak a gonosztevők,

sorsuk mégis örökös pusztulás;{x}

te azonban, Uram, fölséges vagy örökké.

II.

Mert íme, ellenségeid, Uram,{+}

mert íme, ellenségeid elvesznek,{x}

és elpusztulnak mind a gonosztevők.

Erőt adsz nekem, bikáéhoz hasonlót,{x}

és fölkentél színtiszta olajjal.

Szemem ellenségeimre lenéz,{x}

s a rám törő gonoszok vesztéről hall a fülem.

Virul az igaz, akár a pálma,{x}

úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.

Az Úr házában van elültetve,{x}

Istenének csarnokában bont virágot.

Gyümölcsöt érlel öreg korában is,{x}

termékeny marad, szépen zöldellő.

Hirdeti, hogy igaz az Isten,{x}

ő a menedékem, nincs benne hamisság.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek