43. zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel,{+}

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat,{x}

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted,{x}

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet,{x}

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége,{x}

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom,{x}

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket;{x}

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom,{x}

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól,{x}

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk,{x}

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

II.

De most elvetettél és megaláztál minket,{x}

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől,{x}

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat,{x}

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül,{x}

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket,{x}

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára,{x}

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap,{x}

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt,{x}

ellenségem és támadóm színe előtt.

III.

Mindezek most ránk szakadtak,{+}

téged mégsem feledtünk el,{x}

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled,{x}

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket,{x}

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk,{x}

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon?{x}

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket,{x}

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram,{x}

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat?{x}

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket,{x}

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre,{x}

irgalmasságodban válts meg minket!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek