ÉVKÖZI IDŐ

33. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

VASÁRNAP

Joel próféta könyvéből

2, 21 – 3, 5

A végső idők leírása

Ezt mondja az Úr: „Ne félj, termőföld, ujjongj, és örülj, mert nagy dolgot vitt végbe az Úr! Mezei állatok, ne féljetek, mert kizöldülnek a puszta legelői! A fa meghozza gyümölcsét, a fügefa és a szőlő megadja termését.

Sion fiai, ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert igazságosságban megadja nektek az őszi esőt; esőt küld nektek: tavaszi és őszi esőt, mint hajdanában. A szérűk megtelnek gabonával, a sajtók ontják a bort és az olajat. Kárpótollak benneteket az esztendőkért, amikor pusztított a sáska és a jelek, a haszil és a gázám: hatalmas seregem, amelyet ellenetek küldtem. Ehettek és jóllakhattok, s akkor majd magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, aki csodálatos dolgot tett veletek. Népem soha többé nem vall szégyent.

És tudni fogjátok, hogy Izraelben lakom, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, és nem más, és népemet soha többé nem éri szégyen.

Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és a szolgálókra is kiárasztom Lelkemet azokban a napokban. Égen és földön jeleket mutatok, vért és tüzet, füstoszlopokat. A nap elsötétedik, a hold vérré változik, mielőtt eljön az Úr nagy és rettenetes napja.

Aki segítségül hívja az Úr nevét, az megmenekül, mert Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék – amint megmondta az Úr – a menekültek számára, akiket meghív az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 21, 25a. 31; Mk 13, 33

Jelek lesznek a napban, a holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés a népek között. {*} Mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.

Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. {*} Mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel van az Isten országa.

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(Ps 95, 14. 15: CCL 39, 1351-1353)

Ne álljunk ellene az Úr első eljövetelének, hogy ne féljünk majd a másodiktól!

Ujjongjon az erdő minden fája az Úr előtt, mert eljön, jön, hogy ítélje a földet (Zsolt 95, 12).

Az, aki egyszer már eljött, majd ismét eljön. Ezt így ígérte meg az evangéliumban: Majd akkor meg fogjátok látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin (Mt 26, 64). Mit jelent a majd akkor kifejezés? Nemde az Úr majd akkor jön el, amikor a föld minden népe jajgat? Először igehirdetői által jött el, és betöltötte az egész földkerekséget. Ne álljunk ellene az első eljövetelének, hogy ne féljünk majd a másodiktól!

Mit kell tehát tennie egy keresztény embernek? Használnia kell ezt a világot, de nem szabad szolgálnia e világnak. Mit jelent ez? Legyünk olyanok, mint akiknek mindenük megvan, és még sincs semmijük. Az Apostol így tanít: Azt mondom tehát, testvérek: az idő rövid, azért akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik. Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól (1 Kor 7, 29-32). Akinek tiszta a lelkiismerete, az nyugodtan várja, hogy mikor jön el az Úr. Mert miféle Krisztus iránti szeretet az, amely retteg az ő eljövetelétől? Testvérek, nem szégyelljük magunkat? Szeretjük, és mégis attól félünk, hogy eljön? Valóban szeretjük őt? Vagy inkább a bűneinket szeretjük jobban? Jobb, ha magukat a bűneinket gyűlöljük, és őt szeretjük, aki azért jön majd el, hogy megtorolja a bűnöket. El fog jönni, akár akarjuk, akár nem; abból, hogy mindeddig még nem jött el, nem következik, hogy nem is fog eljönni. Eljön, amikor nem is sejted, és ha felkészülve talál, semmi károd nem lesz abból, hogy nem tudod eljövetele idejét.

Ujjongjon az erdő minden fája. Először eljön, és azután megítéli a földet: örvendezve találja azokat, akik hittek az ő első eljövetelében, mert eljön.

Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket az ő igazsága szerint (Zsolt 95, 13). Mit értsünk az alatt, hogy igazságosan és az ő igazsága szerint? Az ítéletkor maga köré gyűjti választottait, a többieket pedig elkülöníti tőlük: azokat ugyanis majd a jobbjára állítja, ezeket pedig a baljára. Nemde nagyon is igazságos és nagyon is az ő igazsága szerint van az, hogy ne is reméljenek irgalmat bírájuktól azok, akik nem akartak irgalmasságot gyakorolni, amíg el nem jön a bírájuk? Mindazokat pedig, akik örömmel gyakorolták az irgalmasságot, ő maga is irgalmasan fogja megítélni, így szól majd a jobbján állóknak: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! És érdemül számítja be nekik irgalmas cselekedeteiket: Mert éhes voltam, és adtatok ennem, szomjas voltam, és adtatok innom, és így tovább (Mt 25, 34-46).

Mit fog viszont beszámítani a balján állóknak? Hiszen ők maguk sem akartak irgalmasságot gyakorolni! Hová fognak kerülni? Távozzatok az örök tűzre! (Mt 25, 41) E szörnyű ítélet hallatára jajveszékelni fognak. De mit tanít egy másik zsoltár? Örök emlékezete marad az igaznak, vészt hozó hírtől nem kell félnie (Zsolt 111, 6-7). Hogyan szól ez a vészt hozó hír? Távozzatok az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült (Mt 25, 41). Aki örül a kedvező ítéletnek, az nem fog félni a szörnyű ítélettől. Ez az az igazságos és ígérete szerinti ítélet.

Vajon úgy gondolod, hogy mivel te igazságtalan vagy, majd az igazságszolgáltató nem lesz igazságos? Vagy mivel te hazug vagy, majd az igazság nem lesz igazmondó? Viszont ha te irgalomban akarsz részesülni, akkor légy te is irgalmas másokhoz, még mielőtt ő eljönne: bocsásd meg, amit ellened vétettek, adj abból, amiben bővelkedsz. Hiszen kiéből adsz, ha nem az övéből? Ha a magadéból adnál, az ajándékozás lenne, ámde ha az övéből adsz, az nem más, mint visszatérítés. Mid van ugyanis, amit nem kaptál? (1 Kor 4, 7) Íme, ezek az Istennek legkedvesebb áldozati adományok: irgalmasság, alázatosság, bűnbánat, békesség és szeretet. Mindezeket felajánljuk, és így bizakodva várjuk majd a bíró eljövetelét, aki igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket az ő igazsága szerint (Zsolt 95, 13).

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 16, 27; Zsolt 95, 13

Az Emberfia eljön Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, {*} És megfizet mindenkinek a tettei szerint.

Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, és a népeket az ő igazsága szerint. {*} És megfizet mindenkinek a tettei szerint.

HÉTFŐ

Joel próféta könyvéből

4, 1-3. 9-21

Utolsó ítélet és örök boldogság

Ezt mondja az Úr: „Bizony, azokban a napokban, abban az időben, amikor helyreállítom Júdát és Jeruzsálemet, összegyűjtöm majd a népeket, leviszem őket a Jozafát völgyébe, és ítéletet tartok ott fölöttük népem és örökségem, Izrael miatt, amiért szétszórták a népek közé, s megosztották országomat. Sorsot vetettek népem fölött; céda nőért gyermeket adnak cserébe, lányt adnak borért, hogy ihassanak.

Hirdessétek ki a népek között: Készüljetek fel a harcra! Jöjjenek, és álljanak csatasorba mind a harcosok! Öntsetek kardot az ekevasból, lándzsát a sarlóból! Mondja az erőtlen is: »Hős vagyok!« Siessetek, gyertek, minden népek, körös-körül, és gyűljetek ott egybe! Vezesd elő, Uram, a hőseidet!

Keljenek fel, vonuljanak fel a népek Jozafát völgyébe, mert ott ülök ítéletet körös-körül minden nép felett. Lendítsétek meg a sarlót, mert megért a vetés; gyertek, tapossátok, mert megtelt a sajtó, és túlárad a prés: oly nagy a gonoszságuk! Egyre több a nép a Döntés völgyében, mert közel van az Úr napja a Döntés völgyében.

Elsötétedik a nap és a hold, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr szózata zeng a Sionon, Jeruzsálemben hallatja szavát, ég és föld megremeg belé. De népének mentsvára az Úr, Izrael fiai számára menedék. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki a Sionon, szent hegyemen lakom. Szent hely lesz akkor Jeruzsálem, nem léphetnek be többé oda idegenek.

Azon a napon új bor fakad a hegyekből, tej folyik a halmokból, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét. Forrás fakad az Úr házából, és megöntözi az Akácok völgyét. Egyiptom meg pusztasággá lesz, Edom kietlen sivataggá, mert nyomorgatta Júda fiait, ártatlan vért ontott országukban. Júdának meg mindig lesz lakója, Jeruzsálemnek örökkön-örökké. Megbosszulom vérüket, nem kegyelmezek, és az Úr a Sionon fog lakni.” Megmutatta nekem az angyal az élet vizének a folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából.

VÁLASZOS ÉNEK

Joel 4, 18; Jel 22, 17. 1

Új bor fakad a hegyekből, Júda minden folyójának víz árasztja el a medrét, és forrás fakad az Úr házából. {*} Aki szomjazik, jöjjön; aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.

Megmutatta nekem az angyal az élet vizének a folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából. {*} Aki szomjazik, jöjjön; aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék.

Szent Fulgentius ruspei püspöknek „A bűnbocsánat” című értekezéséből

(Liber 2, 11, 2 – 12, 1. 3-4: CCL 91 A, 693-695)

A győztesen nem vesz erőt a második halál

Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, amikor megszólal a harsona, a halottak feltámadnak a romolhatatlanságra, mi pedig elváltozunk (1 Kor 15, 52). Amikor azt mondja Pál apostol: „mi”, akkor arra gondol, hogy vele együtt részesülnek e jövendő elváltozás ajándékában mindazok, akik abban az időben vele és társaival együtt az Egyházhoz és a szent életre törekvők közösségéhez tartoznak. Magának az átalakulásnak a módját pedig így fejezi ki: Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romolhatatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot (1 Kor 15, 53). Hogy pedig ezek számára valóra váljék majd igazságos jutalomként a végső átalakulás, ezt meg kell előznie most az önként vállalt lelki átalakulásnak.

Mert azoknak van megígérve a jövendő átalakulás jutalma, akik a jelen életben a rosszból a jóra változtak át.

A kegyelem hatására ugyanis ez történik: először is a megigazulás által, amikor lelkileg feltámadnak, az átalakulás itt megkezdődik bennük Isten ajándékából, aztán majd a testi feltámadáskor, amikor a megigazultak átalakulása tökéletessé válik, az átalakulás, mint tökéletes dicsőség, örökre megmarad, és többé nem változik. Azért változtatja meg őket előbb a megigazulás, és azután a megdicsőülés kegyelme, hogy maga a megdicsőülés már változhatatlanul és örökre megmaradjon.

Itt a földön az első feltámadás által alakulnak át, amikor megvilágosodnak és megtérnek, vagyis amikor átmennek a halálból az életbe, a bűnből az igazlelkűségbe, a hitetlenségből a hitbe, a gonosz tettekből a szent életbe. Ezért a második halálnak már nincs hatalma rajtuk. Róluk mondja a Jelenések könyve: Boldog, akinek része van az első feltámadásban, a második halálnak ezeken nincs hatalma (Jel 20, 6). Ugyanebben a könyvben olvashatjuk: A győztesen nem vesz erőt a második halál (Jel 2, 11). Amint a szívbeli megtérés jelenti az első feltámadást, úgy az örök gyötrelem a második halált.

Siessen tehát az első feltámadásban még itt részesedni mindaz, aki nem akar elkárhozni a második halál örök büntetésében. Azok ugyanis, akiket a jelen életben az istenfélelem átalakított, átmennek a gonosz életből az igazi életbe, eljutnak a halálból az életre, végül pedig a dicstelenségből is átkerülnek a dicsőségbe.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 3, 3-4; Róm 6, 11

Meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. {*} Amikor majd Krisztus, a ti életetek megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.

Ezért tekintsétek magatokat úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek, Jézus Krisztusban. {*} Amikor majd Krisztus, a ti életetek megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.

KEDD

Zakariás próféta könyvéből

9, 1 – 10, 2

Ígéret Sion megszabadulására

Jövendölés. Az Úr áthaladt Hadrak földjén, Damaszkuszon és lakóhelyén; mert Arám városai az Úr tulajdonai éppen úgy, mint Izrael törzsei. Hamat is az övé, amely szomszédos vele, Tirusz és Szidon is, bár nagyon bölcsnek tartja magát. Erődöt épített magának Tirusz, annyi ezüstöt halmozott fel, mint a por, annyi aranyat, mint utcán a sár. De lám, tulajdonába veszi az Úr, seregét a tengerbe űzi, őt magát meg lángba borítja.

Ennek láttán megrémül Askalon, nagy fájdalom lepi meg Gázát, s Ekront is, mert meghiúsul a reménye. Gázából eltűnik a király, Askalon lakatlanná válik, és Asdódban fattyú fog lakni. A filiszteusok gőgjét eltiprom, kiragadom a vért a szájából, fogai közül a gyalázkodást. Belőle is maradék lesz Istenünk számára, mintha csak Júda egyik családja volna; úgy jár Ekron, mint a jebuziták. Házam mellé rendelem őrnek a csavargók ellen. Hódító többé nem gázol rajtuk, mert lám, most tekintetbe vettem nyomorúságát.

Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig.

Ami téged illet: szövetséged véréért kiengedem foglyaidat a gödörből, amelyben víz sem volt. Visszatérnek hozzád, Sion leánya, a foglyok, akik várakoznak. Rabságod napjaiért viszonzásul kétszer annyit adok neked vissza. Kifeszítem íjamat, Júdát fölfegyverzem Efraimmal; meglengetem a fiadat, Sion, (a te fiad ellen, Jáván,) s mint a hősök kardja, olyanná teszlek. Az Úr, az Isten megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám. Az Úr megfújja a harsonát, előrenyomul dél fergetegében.

A Seregek Ura megvédelmezi őket: a parittyaköveket a földön tapodják, isszák a vért, mint a bort, és eltelnek vele, mint az oltár szarvai. Az Úr, az ő Istenük megszabadítja őket azon a napon, nyájként legelteti népét, (mint a ragyogó drágakövek a fejéken) a saját földjén. Ó, milyen jó lesz! Ó, milyen szép lesz! Felderülnek az ifjak a búzától, a lányok az édes bortól.

Az Úrtól kérjetek esőt a késői eső idején! Az Úr küldi a villámot, és adja az esőt; kenyeret ad az embernek, és füvet a juhoknak. A terafim megtévesztő módon beszél, a jósok hamis látomásokat látnak, hazug álmokat hirdetnek, ostobaságokat jövendölnek. Lám, kóborolnak, mint a nyáj, tévelyegnek, mert nincsen pásztoruk.

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 9, 9; Jn 12, 14

Ujjongj, Sion leánya! Zengj éneket, Jeruzsálem leánya! {*} Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.

Jézus talált ott egy szamárcsikót, s felült rá, ahogy az Írás mondja. {*} Nézd, közeleg királyod: igaz és győzedelmes; alázatos ő, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján.

Szent András krétai püspök szónoklataiból

(Orat. 9, in ramos palmarum: PG 97, 1002)

Íme, jön a te igaz és üdvözítő királyod

Kiáltsuk mi is Krisztus felé, kiáltsuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, Izrael királya (vö. Mt 21, 9; Zsolt 117, 26). Figyeljünk, mint pálmaágakra, a kereszten elhangzott utolsó szavaira. Ne is az olajfaágakkal, hanem az egymásnak nyújtott alamizsnálkodás jó cselekedeteivel dicsőítsük meg őt. Ruháink helyett terítsük lába elé szívünk égő vágyait, hogy szívünkbe vonulva már egészen bennünk is maradjon, s mi egészen őbenne, ő pedig egészen mibennünk legyen. Zengjük el Sionnak a próféta ujjongó szavait: Bízzál, Sion leánya, és többé már ne félj: Nézd, Királyod vonul be hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján (Mt 21, 5).

Az jön hozzád, aki mindenütt jelen van, mindent betölt, hogy benned is munkálja a megváltás mindenkinek szóló művét. Az érkezik most hozzád, aki nem azért jött, hogy az igazakat hívja, hanem a bűnösöket a megtérésre (vö. Mt 9, 13), hogy a vétekben tévelygőket magához visszaédesgesse. Ne félj tehát! Mert körödben van az Isten, hogy meg ne inogj (vö. MTörv 7, 21).

Fogadd őt tárt karokkal! Fogadd azt, aki saját tenyerébe rajzolta városod falait! Azt fogadd be, aki saját kezével rakta le alapköveidet, őt fogadd, aki egész embertermészetünket magára vállalta, a bűnt kivéve. Örvendezz, anyavárosunk, Sion, és ne félj: Tartsd meg ünnepeidet! (Náh 2, 1) Dicsőítsd őt irgalmas szeretetéért, aki most falaid között jön hozzánk. De te is, Jeruzsálem leánya, te is ujjongj örömödben, és énekelj, táncolj! Ragyogj fel, ragyogj fel, Jeruzsálem (zengjük mi is Izajással, ezzel a harsogó szent kürttel), mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted (Iz 60, 1).

De milyen világosság ez? Bizonyára az, amely megvilágosít minden e világra jövő embert (vö. Jn 1, 9). Világosság, de örök világosság; időtlenül sugárzó, mégis az időbe belépő világosság, emberi testben megjelent, de abban el is rejtett világosság. Világosság, amely körülragyogta a pásztorokat, és a napkeleti bölcseknek megmutatta az utat. Világosság, amely kezdettől e világon volt, és a világ őáltala lett, de mégsem ismerte fel őt a világ. Világosság, amely a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

Az Úr dicsősége… Mire kell itt gondolnunk? Természetesen a keresztre, amelyen Krisztus megdicsőült. Ő, igenis ő az Atya dicsőségének kisugárzása, amint maga is mondotta, amikor közeledni látta szenvedését: Most dicsőül meg az Emberfia, és benne megdicsőül az Isten is, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni (Jn 13, 31-32). Ezen a helyen dicsőségnek nevezi a kereszten történő felmagasztaltatását. Mert Krisztus keresztje valóban az ő dicsősége, és ugyanakkor az ő felmagasztaltatása is. Hiszen erről mondja: És én, ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok (Jn 12, 32).

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 117, 26. 27. 23

Áldott, aki az Úr nevében jön hozzánk, {*} Isten az Úr, ő ragyog felettünk.

Mindezt az Úr vitte végbe, a csodát saját szemünkkel látjuk. {*} Isten az Úr, ő ragyog felettünk.

SZERDA

Zakariás próféta könyvéből

10, 3 – 11, 3

Izrael megszabadul, és visszatér

Ezt mondja az Úr: „A pásztorok ellen fellángolt haragom, a vezérbakot megbüntetem. Bizony, meglátogatja a Seregek Ura a nyáját, Júda házát, s megteszi dicsőségének paripájává az ütközetben. Tőle származik a bástya, tőle a sátorkaró, tőle az íj a csatához, tőle származik minden fővezér. Olyanok együtt, mint a hősök, akik az utcák sarát tiporják a harcban. Harcolni fognak, mert velük lesz az Úr, s a lóháton érkezők szégyent vallanak. Júda házát erőssé teszem, József házát diadalmassá. Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, olyanok lesznek, mintha el sem vetettem volna őket (mert én vagyok az Úr, az ő Istenük, és meghallgatom őket).

Efraim olyan lesz, mint egy hős. Szívük örül, mintha bort ittak volna; fiaik is látják majd, és ujjonganak, szívük örül az Úrban.

Összegyűjtöm őket sípszóval, mert megváltottam őket: olyanok lesznek, mint régen voltak. Szétszórtam őket a népek közé, de a távolban megemlékeznek rólam; fiakat nevelnek, akik majd visszatérnek.

Visszahozom őket Egyiptom földjéről, összegyűjtöm őket Asszíriából, elvezérlem őket Gileád és a Libanon földjére. De ez még nem lesz elég. Átkelnek Egyiptom tengerén, és ő szétválasztja a tenger hullámait, s a Nílus minden mélysége kiszárad. Asszíriának megtörik a gőgje, és elragadják Egyiptomtól jogarát. Az Úr lesz az erejük, dicsőséget szereznek nevében – mondja az Úr.”

Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok. Jajgassatok, Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Hallga! Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 10, 6bd. 7d; Iz 28, 5

Megújítom őket, mert megkönyörültem rajtuk, én, az Úr, az ő Istenük. {*} Szívük örül majd az Úrban.

Azon a napon a Seregek Ura lesz dicsőséges koronája és ragyogó koszorúja népe maradékának. {*} Szívük örül majd az Úrban.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 21, 1-4: CCL 41, 276-278)

Az igaz örvend az Úrban

Ezt mondja az Úr: Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, őbenne dicsekszik minden igaz szívű (Zsolt 63, 11). Ezt énekeltük tényleg a szavunkkal és a szívünkkel. Ezeket a szavakat Istenhez intézte a keresztény lelkület és nyelv is: az igaz örvend, nem ennek a világnak, hanem az Úrban örvend. Fényesség virrad az igazra, mondja a Zsoltáros máshol, s az igaz szívűre vigasság (Zsolt 96, 11). Azt kérdezed, honnan van ez az örvendezés? Itt meghallod: Az igaz örvend az Úrban (Zsolt 63, 11). És máshol ezt hallod: Örömed az Úrban keresd, ő majd teljesíti szíved vágyait (Zsolt 36, 4).

Mit mondanak nekünk? Mit ajándékoznak? Mit parancsolnak? Mit adnak? Azt, hogy örvendezzünk az Úrban! Ki fog abban örvendezni, amit nem lát? Avagy talán látjuk az Urat? Erre még csak ígéretünk van. Most még a hitben élünk, amíg a testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól (2 Kor 5, 7. 6). Tehát még a hitben, és nem a látásban élünk. Mikor kerül sor erre a látásra? Akkor, amikor majd beteljesedik, amit Szent János mond: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van (1 Jn 3, 2).

Tehát akkor lesz majd nagy és tökéletes ez az örvendezés, akkor lesz teljes boldogság, amikor már nem a remény táplál bennünket, hanem a tiszta látás éltet. De már most is, mielőtt ez a látás elérkeznék hozzánk, vagy még mielőtt mi magunk eljutnánk erre a látásra, már most is örvendezzünk az Úrban! Nem kis örvendezést kelt az a remény, amelyet végül is a látás vált fel.

Most tehát a reményben gyakoroljuk a szeretetet. Ezért az igaz örvend az Úrban. Majd így folytatja, mivel még nem látja: és őbenne bízik (Zsolt 63, 11).

Lélekben azt az örömet már talán meg is kezdtük, mert egyrészt, akit szeretünk, ahhoz már közeledünk, másrészt pedig, amit majd ott boldogan fogunk enni és inni, azt már egy kissé most is ízlelgetjük és kóstolgatjuk.

Ezért tehát örvendezzünk az Úrban, ha az Úr távol is van tőlünk? De nincs is távol! A te cselekedeteid miatt van az, hogy távol van tőled az Úr. Szeresd őt, és majd közeledik hozzád, szeresd őt, és majd benned lakozik. Az Úr közel van, ne aggódjatok semmi miatt! (Fil 4, 6) Akarod tudni, hogy mennyire veled együtt van, ha szeretsz? Íme: Az Isten a Szeretet (1 Jn 4, 8).

Azt fogod majd nekem mondani: „Tudod-e, mi a szeretet?” A szeretet az a valóság, amivel szeretünk. Mit szeretünk? A kimondhatatlan jót, az ajándékozó jót, minden jónak jóságos Teremtőjét szeretjük. Ő ad neked minden örömet, mert tőle kaptad mindazt, aminek te örülsz. Nem a bűnről beszélek most, mert egyedül a bűnöd az, ami nem tőle származik. A bűnödet kivéve mindent, amid csak van, ő adott neked.

VÁLASZOS ÉNEK

Mielőtt látnád, amit nem láthatsz, hidd, amit még nem látsz. {*} Járj a hit útján, hogy eljuss a színelátásra.

A színelátás nem boldogítja a mennyben azt, akit a hit nem vigasztalt földi életében. {*} Járj a hit útján, hogy eljuss a színelátásra.

CSÜTÖRTÖK

Zakariás próféta könyvéből

11, 4 – 12, 8

Példabeszéd a pásztorokról

Így szólt hozzám az Úr: „Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: »Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!« És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.”

Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőiknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. Egy hónap alatt három pásztort űztem el. (Végül azonban a juhok miatt is) keserűség fogta el a lelkem, és ők is megvetettek. Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát!”

Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat, és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel, így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava, így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon!” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.

Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.

Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. Mert nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.

Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”

Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe.

„Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára (még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet).

Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. (És a föld minden népe egybegyűlik ellene.) Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. (Júda házára nyitott szemmel tekintek.) Vaksággal sújtom a népek minden lovát. Amikor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: »Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.«

Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.

Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét.

Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit, azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten (mint az Úr angyala) fog állni az élükön.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 11, 12. 13; Mt 26, 15

Kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt, {*} Amennyit érek nekik.

Júdás megkérdezte: Mit adtok nekem, ha kezetekre adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. {*} Amennyit érek nekik.

Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéhez írt magyarázatából

(Cap. 2: PG 44, 802)

Ima a jó Pásztorhoz

Hol legeltetsz, jó Pásztorom, aki válladon hordozod az egész nyájat? (Hiszen egyetlen juh az egész emberiség, amelyet felemeltél, és most a válladon viszel.) Mutasd meg nekem a pihenőhelyet, vezess el a zöldellő rétre, a dús legelőkre, szólíts nevemen, hogy meghalljam hangodat én, a te báránykád. S ha valóban meghallom hangodat, akkor add meg nekem az örök életet: Te, akit szeret a lelkem, mondd, hol legeltetsz? (Én 1, 7)

Így emlegetlek ugyanis téged, hiszen a te neved felülmúl minden más nevet, minden értelmet, és minden értelmes teremtmény számára kimondhatatlan és felfoghatatlan. A te neved feltárja jóságodat, én pedig neved hangoztatásával fejezem ki lelkem irántad való ragaszkodását. Miért is ne szeretnélek én téged, aki engem – ha mégannyira fekete voltam is – olyan nagyon szerettél, hogy életedet adtad bárányaidért, akiket te legeltetsz? Életedet cserébe adtad, hogy engem üdvözíts; ennél nagyobb szeretetet kigondolni sem lehet.

Mutasd meg hát nekem, mondja a lélek, hol legeltetsz (Én 1, 7): szeretném megtalálni azt az életet adó legelőt, hadd töltekezzem a mennyei táplálékkal. Mert aki abból nem eszik, az nem juthat be az örök életbe. Odafutok a forráshoz, iszom abból az isteni italból, amelyet te mint forrás árasztasz ki a szomjazóknak; hiszen vizet fakasztottál oldaladból, amikor a lándzsa megnyitotta szívedet. Aki e vizet megízleli, annak számára ez az örök életre szökellő vízforrás lesz (Jn 4, 14).

Ha te ilyen helyeken legeltetsz engem, és ha déltájban nyugvóhelyre vezetsz, akkor békességben szendergünk mindannyian, és az árnyéktalan verőfényben pihenünk. Árnyékmentes ugyanis a délidő, teljes fényét ontja a delelő nap. Te ekkor pihenteted le azokat, akiket legeltettél, és ekkor adsz magad mellett helyet gyermekeidnek a pihenőhelyen. Senki sem méltó erre a délidei nyugvásra, csak az, aki már a világosságnak és a nappalnak gyermeke lett. Azt pihenteti le délidőben az igazságosság Napja, aki úgy, amint kell, elszakadt az esti és a hajnali árnyéktól, azaz mindattól, ahol kezdődik, illetve ahol végződik a bűn.

Taníts meg tehát engem, kéri a lélek, hogyan jutok el ehhez a pihenéshez és ehhez az életet adó legelőhöz, milyen út vezet ehhez a délidei nyugváshoz. Nehogy esetleg a te nyájadtól idegen nyájhoz tereljenek engem azért, mert nem ismerem az igazságot, és akkor így nem élvezhetem többé kezed jóságos vezetését.

Így beszélt a lélek arról a gyönyörűségről, amelyben Isten jóvoltából részesült. Szeretné megtudni azt is, hogy miként szerezheti meg és miként biztosíthatja a maga számára ezt a boldogságot mindörökre.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 26, 13. 4; Fil 1, 21

Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők országában. {*} Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján.

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. {*} Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján.

PÉNTEK

Zakariás próféta könyvéből

12, 9-12a; 13, 1-9

Jeruzsálem megszabadulása

Ezt mondja az Úr: „Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. Dávid házára pedig és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs.

Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – kiirtom a bálványok nevét az országból, úgyhogy nem is említik őket többé. Kiirtom az országból a prófétákat és a tisztátalanság lelkét is. Ha valaki jövendölni akar, a szülei, az apja és az anyja azt mondja majd neki: »Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében.« Ezért, amikor jövendöl, a szülei, az apja és az anyja átszúrják.

Azon a napon minden próféta szégyelli majd a látomását. Nem öltenek zsákruhát, hogy hazudjanak, hanem azt mondja mindegyikük: »Nem vagyok próféta! Földműves vagyok, földem van gyermekkorom óta.« Ha akkor valaki megkérdezi tőle: »Mik ezek a sebek a testeden?« Azt feleli: »Ezeket barátaim házában szereztem.«

Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen – mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul. Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul és elvész, a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, mint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: »Ez az én népem!« Ő meg azt mondja: »Az Úr az én Istenem.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 26, 31; Zak 13, 7

Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem, írva van: {*} Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.

Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen, mondja az Úr. {*} Megverem a pásztort, és szétszélednek a nyájból a juhok.

Eudes Szent János áldozópapnak „Jézus országa” című értekezéséből

(Pars 3, 4: Opera omnia 1, 310-312)

Krisztus misztériuma bennünk és az Egyházban

Követnünk és beteljesítenünk kell magunkban Krisztus életét és misztériumait, s gyakran kell kérnünk tőle, hogy mindezt bennünk is meg az egész Egyházban is ő vigye tökéletességre, és ő teljesítse be.

Jézus misztériumai ugyanis nincsenek még teljesen befejezve és beteljesülve. Bár magában Jézus személyében már befejezettek és beteljesültek, de még nem ilyenek mibennünk, akik az ő tagjai vagyunk, sem az Egyházban, amely az ő titokzatos teste. Isten Fiának ugyanis az a szándéka, hogy misztériumait közli velünk, és bizonyos módon kiterjeszti, folytatólagossá teszi bennünk is és az egész Egyházban is részint kegyelmeivel, amelyeket nekünk akar juttatni, részint pedig azokkal az eredményekkel, amelyeket e misztériumok által akar bennünk elérni. Ilyen értelemben akarja azokat beteljesíteni bennünk.

Ezért mondja Szent Pál, hogy Krisztus teljessé válik Egyházában, és mi is mindnyájan hozzájárulunk ennek felépítéséhez, s eljutunk arra a felnőtt korra, amelynek a mértéke Krisztus teljessége (vö. Ef 4, 13), tudniillik arra a titokzatos korra, amely az ő titokzatos testében van, amely azonban csak az ítélet napján éri majd el a maga tökéletességét. Egy másik helyen ugyanez az apostol azt mondja, hogy ő testében kiegészíti azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből (vö. Kol 1, 24).

Úgy hagyta meg az Isten Fia, hogy ilyen értelemben vigyük tökéletességre és teljességre magunkban az ő egész életét és misztériumait. Meg akarja valósítani bennünk megtestesülésének, születésének, visszavonultságban töltött életének misztériumát, bennünk is jelen akar lenni, és a mi lelkünkben is újjászületik a keresztségnek és az Eukarisztia mennyei kenyerének szentsége által, és így éri el, hogy mi is olyan lelki és bensőséges életet éljünk, amely Krisztussal van elrejtve Istenben (Kol 3, 3).

Szenvedésének, halálának és feltámadásának misztériuma azt igyekszik bennünk elérni és megvalósítani, hogy ővele és őbenne szenvedjünk, haljunk meg, és támadjunk fel. Végül mibennünk akarja az ő dicsőséges és halhatatlan életét is beteljesíteni, amikor arról biztosít, hogy ővele és őbenne dicsőséges és örök életet élünk majd a mennyben. Azt szándékozik elérni, hogy egész élete és többi misztériuma bennünk is meg Egyházában is tökéletességre jusson, és beteljesüljön, így azt akarja, hogy egyrészt ezeket velünk közölje, és részesítsen minket bennük, másrészt pedig, hogy ezek bennünk folytatódjanak, és őket mi is továbbadjuk.

Így tehát Krisztus misztériumai nem fejeződnek be teljesen egészen addig az időig, amelyet ő szabott meg misztériumainak bennünk és Egyházában való beteljesítésére, tudniillik a világ végezetéig.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 1, 24. 29

Örömmel szenvedek értetek, {*} És testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára.

Ezért fáradok és küzdök Krisztus erejével, amely hatékonyan működik bennem. {*} És testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára.

SZOMBAT

Zakariás próféta könyvéből

14, 1-21

Jeruzsálem küzdelme és dicsősége az utolsó időkben

Ezt mondja az Úr: „Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat. Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból.

Akkor az Úr kivonul, és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni. Lába azon a napon az Olajfák-hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák-hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza. A Hinom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is mindnyájan.

Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy. Csodálatos nap lesz, csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal, és nem lesz éjjel; és este is világos lesz. Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz.

Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen. Az egész ország síkság lesz Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Elsőkapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint a Hananél tornyától a királyi sajtóig mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben.

Ez lesz a csapás, amellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban. Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat, és minden állatot, amely a táborukban lesz.

Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra. Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát.

Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön, és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet.

S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső. Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet, így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet.

Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva: »Az Úr szent tulajdona.« Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt. Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 13, 1; 14, 8; Jn 19, 34

Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben, és forrás Dávid háza számára, {*} Hogy megtisztuljanak a bűntől.

Az egyik katona Jézus oldalába döfte a lándzsáját, nyomban vér és víz folyt belőle. {*} Hogy megtisztuljanak a bűntől.

Aquinói Szent Tamás áldozópap rövid szentbeszédeiből

(Coll. super Credo in Deum: Opuscula theologica 2, Taurini 1954, pp. 216-217)

Vágyaim kielégülést nyernek, amikor megjelenik dicsőséged

Találóan szól a Hitvallás utolsóként minden vágyakozásunk céljáról, vagyis az örök életről: Hiszem… az örök életet. Ámen.

Az örök életben az a legfőbb jó, hogy az ember élő kapcsolatba kerül Istennel. Mert maga Isten lesz minden küzdelmünk jutalma és célja: Én védőpajzsod vagyok, és a jutalmad igen nagy lesz (Ter 15, 1). Ez az élő kapcsolat a tökéletes istenlátásban áll: Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre (1 Kor 13, 12).

Szintúgy megvan ez az élő kapcsolat abban a legnagyobb dicsőségben is, amelyről a Próféta mondja: Öröm és vidámság lesz benne, a hálaadás és a dicséret szózata (Iz 51, 3).

Ugyanígy megvan ez az élő kapcsolat a vágyak tökéletes kielégítésében is, mert amiben minden egyes szent ott részesül, az meghaladja minden vágyát és reményét. Ennek az a magyarázata, hogy senki sem érheti el ebben az életben vágyai beteljesülését, és soha semmiféle teremtmény sem képes kielégíteni az ember vágyát; csak egyedül Isten tudja kielégíteni, sőt végtelenül felül is múlja azt. Ezért az ember semmi másban nem nyugszik meg, csakis Istenben, amint Ágoston is mondja: Magadnak teremtettél bennünket, Urunk, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned,

Mivel a szentek a mennyei hazában tökéletesen birtokolják Istent, nyilvánvaló, hogy majd kielégítést nyer a vágyakozásuk, és még a dicsőségük is vég nélküli lesz. Ezért mondja az Úr: Menj be Urad örömébe (Mt 15, 21). Ágoston pedig azt mondja: Nem a teljes öröm hatol be az örvendezőkbe, hanem az örvendezők mennek majd be teljesen az örömbe. Teljesen kielégített leszek, amikor majd megjelenik a te dicsőséged; másutt pedig azt mondja: Ő tölti be jóságos ajándékaival vágyakozásodat.

Mindaz, ami gyönyörködtet, az itt túláradóan van meg. Ha ugyanis gyönyör után vágyódik valaki, itt lesz a teljes és tökéletes gyönyörűség, hiszen a legfőbb jótól, tudniillik Istentől van az: Mindörökké jobbodon a gyönyörűség (Zsolt 15, 11).

Szintén megvan ez az élő kapcsolat az összes szent boldog társaságában is. Ez a társaság a legboldogabb, mivel az összes szenttel együtt mindegyikük birtokol minden jót. Mindegyik úgy szereti a másikat, mint önmagát, ezért örvendezik mindegyik a társa boldogságának úgy, mint a sajátjának. Ezért van az, hogy annyira növekszik az egyikük öröme és boldogsága, amennyire öröme az mindnyájuknak.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 16, 15; 1 Kor 13, 12

Igaz voltomban látom meg arcodat, Uram; {*} És színed látása tölt el, ha felébredek.

Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. {*} És színed látása tölt el, ha felébredek.