64. zsoltár
Ünnepélyes hálaadás
Sion alatt a mennyei várost kell értenünk (Origenész).

Téged illet, Isten, Sion hegyén a dicsérő ének,{x}

neked teljesítik Jeruzsálemben

a fogadalmakat.

Mivel te meghallgatod az imát,{x}

hozzád viszi bűne terhét minden ember.

Terheljenek bár gonosz tetteink,{x}

eltörlöd azokat irgalmasan.

Boldog, akit kiválasztasz, és magadhoz emelsz,{x}

hogy csarnokodban élhesse életét.

Ó, hadd telhessünk el házad javaival,{x}

templomod szentségével!

Mivel igaz vagy, csodákat művelsz,{+}

s úgy hallgatsz meg minket, szabadító Istenünk,{x}

minden földhatárnak

és messzi tengernek reménye!

Erőddel szilárd hegyeket emelsz,{x}

hatalommal övezed derekad.

Megzabolázod a tenger harsogását,

mennydörgő hullámait{x}

és a népek háborgását.

Csodajeleidet félik, akik a föld határain laknak:{x}

Keletnek és Nyugatnak te vagy öröme.

Meglátogatod a földet, és megöntözöd,{x}

elhalmozod áldásoddal.

Az egek csatornáit megtöltöd vízzel;{+}

gabonát nevelsz az embernek,{x}

és termékennyé teszed a földet.

Barázdáit megöntözöd, rögeit elboronálod,{x}

záporokkal porhanyítod, s termését megáldod.

Az esztendőt áldásoddal koronázod,{x}

s lábad nyomán elárad a bőség.

Vízzel töltekeznek a szomjas legelők,{x}

és ujjonganak körös-körül a halmok.

A réteket nyájak lepik el,{+}

a völgyekben gabona hullámzik;{x}

minden ujjong, és dalol színed előtt.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek