Az oktalan így gondolkodik magában: „Nincs Isten!”{+}
Megromlottak, utálatos dolgokat művelnek,{x}
aki jót cselekedne, senki sincs olyan.
Megszemléli Isten az égből az embereket,{x}
hadd lássa, van-e köztük értelmes
és Istenre szomjas.
Mind rossz útra tértek, megromlottak mind,{x}
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.
Hát nem térnek észre a gonosztevők,{x}
akik, mint kenyeret, felfalják népemet?
Nem fohászkodnak az Úrhoz,{x}
de ott is reszketnek majd, ahol nincs mitől félni,
mert Isten szétszórja elnyomóid csontját;{x}
megszégyenülnek, mert Isten elvetette őket.
Bárcsak jönne már üdvösség Sionból Izraelnek!{+}
Ha Isten kimenti népét a rabságból,{x}
ujjong és örvend majd Isten minden választottja.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek