Amikor visszahozta az Úr Sion foglyait,{x}
mintha álomból ébredtünk volna.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk,{x}
és nyelvünk ujjongva énekelt.
Akkor így beszéltek rólunk a nemzetek:{x}
„Nagy csodát tett ezekkel az Úr!”
Az Úr valóban csodát tett velünk,{x}
ezért örvend a szívünk.
Foglyainkat, Urunk, vezesd vissza,{x}
mint a patakokat Délen.
Akik könnyek közt vetnek,{x}
majd ujjongva aratnak.
Könnyezve mentek, mentek ők is,{x}
vitték az új vetés magvait.
De örömujjongás közt jönnek, jönnek vissza,{x}
és összegyűjtik kévéiket.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek