Babilon folyói mellett ültünk, és sírtunk,{x}
és sírva Sionra emlékeztünk.
Azon a földön a fűzfák lombja közé{x}
akasztottuk hárfáinkat.
Mert akik elhurcoltak minket,{x}
dalt akartak hallani tőlünk.
Elnyomóink öröméneket követeltek:{x}
„Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”
Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét{x}
idegen országban?
Ha elfelednélek téged, ó, Jeruzsálem,{x}
száradjon el a jobb kezem!
Tapadjon ínyemhez a nyelvem,{x}
ha nem emlékezem meg rólad,
ha nem Jeruzsálemet tartanám{x}
legfőbb örömömnek!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek