Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva,{x}
és akinek bűnét eltörölték.
Boldog az, akinek az Úr nem számítja be vétkét,{x}
és akinek lelke hamisság nélkül való.
Elhallgattam, csontjaim is kiszáradtak,{x}
míg egész nap kiáltoztam.
Éjjel-nappal érzem kezed súlyát,{x}
életerőm kiszáradt,
mintha forró nyár heve tikkasztana.
Bűnömet eléd tártam,{x}
nem rejtettem el vétkemet előled.
Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!”{x}
És te megbocsátottad vétkemet.
Ezért fohászkodik hozzád az igaz ember{x}
a megpróbáltatás idején.
Ha nagy vizek áradnak is,{x}
őt el nem érik.
Te vagy menedékem, megóvsz engem
a gyötrelemtől,{x}
a szabadulás ujjongásával veszel körül.
„Értelmet adok neked, és megtanítalak a helyes útra,{x}
szemem rajtad nyugszik.
Ne úgy élj, mint a ló vagy az öszvér,{x}
azokban nincs értelem, fék és kantár kell nekik;
különben, ha be akarnád fogni őket,{x}
még csak nem is közelítenének hozzád.”
Sok szenvedés vár a gonoszokra,{x}
de aki az Úrban bízik,
azt ő szeretettel veszi körül.
Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban,{x}
és örvendjen minden tiszta szívű!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek