Milyen jó az Isten az igazakhoz,{x}
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott,{x}
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt,{x}
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés,{x}
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik,{x}
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt,{x}
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság,{x}
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek,{x}
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli,{x}
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép,{x}
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten?{x}
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök:{x}
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet,{x}
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor,{x}
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”,{x}
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni,{x}
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem,{x}
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad{x}
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás,{x}
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram,{x}
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Amikor szívem kesergett,{x}
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan,{x}
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni,{x}
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem,{x}
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben,{x}
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem,{x}
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy,{x}
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem,{x}
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet{x}
Sion városának népe előtt.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek