2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek,{x}

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai,{+}

összeesküsznek nagyjai{x}

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról,{x}

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk,{x}

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall,{x}

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt{x}

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem:{+}

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem,{x}

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket,{x}

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket,{x}

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek,{x}

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel,{x}

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel,{+}

hogy haragjától el ne vesszetek,{x}

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak,{x}

akik oltalmában bízva élnek!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek