Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,{x}
és ő meghallgatott engem.
Ments meg, Uram, a hazug ajkaktól{x}
és az álnok nyelvtől!
Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni,{x}
te álnok nyelv?
Harcosoknak hegyes nyilait,{x}
perzselő parázs tüzét.
Ó, jaj nekem, idegen földön bujdosom,{x}
pusztai nép sátraiban lakom.
Régóta lakom már azokkal együtt,{x}
akik a békét gyűlölik.
Békességről beszélek én,{x}
ők meg harcot akarnak.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek