142. zsoltár, 1-11
Imádság megpróbáltatások idején
Az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit (Gal 2, 16).

Hallgasd meg, Uram, imádságomat,{+}

te hűséges vagy, figyelj könyörgő szavamra,{x}

igazságos vagy, hallgass meg engem!

Ne szállj perbe szolgáddal,{x}

színed előtt egy élő sem mondható igaznak.

Az ellenség üldözőbe vett,{+}

életemet a földre tiporja,{x}

sötétségbe taszít, mint a régen megholtakat.

Egészen elcsügged a lelkem,{x}

és a szívem is megdermed bennem.

A régmúlt napokra emlékezem,{+}

végiggondolom minden tettedet,{x}

elmélkedem azon, amit kezed művelt.

Kezemet feléd tárom,{x}

mint a kiszikkadt föld, lelkem utánad eped.

Siess, hallgass meg, Uram,{x}

már a lelkem is eleped.

Ne rejtsd el előlem arcodat,{x}

nehogy olyan legyek, mint akik a sírba szállnak.

Hadd halljam minden reggel, hogy jóságos vagy,{x}

mert csak benned bízom.

Mutasd meg, melyik úton járjak,{x}

mert hozzád vágyódik a lelkem.

Ellenségeimtől ments meg, Uram,{x}

nálad keresek oltalmat.

Taníts meg akaratod teljesítésére,{+}

mert te vagy az én Istenem.{x}

Jó lelked vezessen az egyenes úton.

Neved miatt, Uram, életemet tartsd meg,{x}

gyötrelmeimből a te igazságod szerint

vezess ki engem!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek