117. zsoltár
Az ujjongás és szabadulás éneke
Krisztus a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett (ApCsel 4, 11).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}

mert örökké szeret minket.

Mondja Izrael háza: Jó az Úr,{x}

mert örökké szeret minket.

Mondja Áron papi háza is,{x}

hogy örökké szeret minket.

Hirdessék azok is, akik félik az Urat,{x}

hogy örökké szeret minket.

Az Úrhoz fohászkodtam a szenvedés idején,{x}

meghallgatott, és tágas útra vezetett.

Velem van az én Uram, Istenem,{x}

mitől féljek, ember mit árthat nekem?

Velem van az Úr, aki mindenben segítőm,{x}

és megláthatom,

hogyan szégyenül meg ellenségem.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat,{x}

mint emberekben bizakodni.

Jobb az Úrnál keresni oltalmat,{x}

mint hatalmasokban reménykedni.

II.

Körülvettek mind a nemzetek,{x}

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Szorongatnak minden oldalról,{x}

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Körülvettek, mint a méhrajok,{+}

tüzük felém csapott, mint a rőzseláng,{x}

de az Úr nevében porba sújtom őket.

Nekem jöttek, ütlegeltek, már-már elestem,{x}

de az Úr felkarolt, és megsegített.

Az Úr erősségem és dicsőségem,{x}

ő lett az én szabadítóm.

Örömujjongástól és énektől hangosak{x}

az igazak sátrai.

Az Úr jobbja tett nagy dolgokat,{+}

az Úr jobbja emelt föl engem,{x}

az Úr jobbja művelt csodákat!

Nem halok meg, hanem élek,{x}

hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.

Megfenyített az Úr és megpróbált,{x}

de nem adott halálra engem.

III.

Tárjátok ki az igazak kapuit,{x}

bemegyek, hogy áldjam az Urat.

Az Úr kapuja, íme, itt van,{x}

de csak az igazak mennek át rajta.

Hálát adok, mert meghallgattál engem,{x}

te lettél szabadítóm.

A kő, amelyet az építők félredobtak,{x}

az lett a háznak szegletköve.

Mindezt az Úr vitte végbe,{x}

a csodát saját szemünkkel látjuk.

Ez az a nap, amelyet az Úr adott,{x}

hogy ujjongjunk és örvendezzünk.

Adj nekünk, Uram, szabadulást,{x}

adj nekünk, Uram, jólétet!

Áldott, aki az Úr nevében jön!{x}

Megáldunk az Úr házából titeket.

Isten az Úr, ő ragyog felettünk;{x}

álljatok sort lombos ágakkal

egészen az oltár szarváig!

Hálát adok neked, te vagy Istenem,{x}

magasztallak, Istenem, téged!

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}

mert örökké szeret minket!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek