13. zsoltár
Az istentelenek oktalansága
Amikor elhatalmasodik a bűn, túlárad a kegyelem (Róm 5, 20).

Az oktalan így gondolkodik magában: „Nincs Isten!”{+}

Megromlottak, utálatos dolgokat művelnek,{x}

aki jót cselekedne, senki sincs olyan.

Az Úr a mennyből letekint az emberekre,{x}

hogy lássa: van-e köztük értelmes, aki keresi az Istent.

Mind rossz útra tértek, megromlottak mind,{x}

nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem.

Hát nem térnek észre a gonosztevők,{x}

akik mint kenyeret, pusztítják népemet?

Nem fohászkodnak az Úrhoz,{+}

de fognak még reszketvén reszketni,{x}

mert az Úr az igazak mellett áll.

A védtelen ember szándékát ti megzavarnátok,{x}

ám az Úr lesz annak menedéke.

Bárcsak jönne már üdvösség Sionból Izraelnek!{+}

Ha egyszer az Úr jóra fordítja népe sorsát,{x}

ujjong majd Jákob, és örül Izrael.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek