Szememet hozzád emelem,{x}
hozzád, aki a mennyben élsz.
Amint a szolga szeme gazdája kezére figyel,{x}
s a szolgáló szeme úrnője kezére,
mi úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre,{x}
amíg csak meg nem könyörül rajtunk.
Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk,{x}
mert torkig vagyunk a gyalázattal.
Túlságosan megtelt a lelkünk{x}
a dúslakodók gúnyolódásával,
a kevélyek gyalázkodásával.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek