Kantikum – {r}Iz 61, 10 – 62, 5{/r}
A próféta az új Jeruzsálemnek ujjong
Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet, … olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony ({r}Jel 21, 2{/r}).

Örvendezve örvendek az Úrban,{x}

és lelkem ujjong az én Istenemben,

mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem,{x}

és az igazság palástját terítette rám,

mint vőlegényre, aki koszorút visel,{x}

mint menyasszonyra, aki ékszerekkel díszíti magát.

Mert amint a föld növényzetet sarjaszt,{+}

és amint a kert veteményt növel,{x}

úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.

Nem hallgathatok Sion miatt,{x}

és Jeruzsálem miatt nem nyughatom,

míg föl nem kél igazsága, mint a hajnalfény,{x}

és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.

Meglátják majd a nemzetek igazságodat,{x}

és a királyok dicsőségedet,

és új néven neveznek majd téged,{x}

amellyel az Úr ajka nevez el.

Dicsőség koronája leszel az Úr kezében,{x}

királyi fejdísz Istened kezében.

Neved nem lesz többé „Elhagyott”,{x}

országodat sem hívják úgy, hogy „Pusztaság”.

„Gyönyörűségem” lesz a neved,{x}

és országodé „Menyasszony”,

mert gyönyörűségét leli benned az Úr,{x}

és országodnak újra lesz ura.

Mert amint az ifjú nőül veszi a leányt,{x}

úgy vesz magához a te fölépítőd;

és amint a vőlegény örül a menyasszonynak,{x}

úgy örül majd néked Istened.