106. zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr,{x}

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött,{+}

napkeletről és napnyugatról,{x}

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban,{x}

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól{x}

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket,{x}

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért,{x}

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak,{x}

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek,{x}

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának,{x}

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel,{x}

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából,{x}

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért,{x}

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte,{x}

és a vas-zárakat összezúzta.

II.

A gonoszság útján balgaságba estek,{x}

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt,{x}

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket,{x}

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért,{x}

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák,{x}

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak,{x}

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit,{x}

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt,{x}

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig,{+}

majd lezuhantak a mélységekig,{x}

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg,{x}

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben,{x}

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart,{x}

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek;{x}

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért,{x}

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében,{x}

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

III.

A folyókat sivataggá tette,{x}

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé,{x}

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta,{x}

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket,{x}

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt,{x}

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak,{x}

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak,{x}

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja,{x}

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt,{x}

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek,{x}

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt,{x}

és megértse az Úr szeretetét?

HTML © Juraj Vidéky, László Elek