Isten a mi menedékünk, a mi erős várunk,{x}
biztos segítségünk, amikor
szorongatnak minket.
Nem félünk ezért, ha a föld háborog,{x}
és ha a hegyek a tengerbe zuhannak.
Hadd zúgjanak és áradjanak vizei,{x}
hadd rengjenek viharától a bércek!
Csörgedező patakok vidítják Isten városát,{x}
a Magasságbelinek szentséges lakhelyét.
Nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne,{x}
Isten oltalmazza már kora hajnalban.
Nemzetek tomboltak, országok inogtak;{x}
az Úr mennydörgő szózatától megrettent a föld.
Velünk van a Seregek Ura,{x}
a mi menedékünk Jákob Istene.
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit,{x}
a csodákat, melyeket a földön végbevitt.
Elnémítja a hadakat szerte a világon:{+}
összetör íjat, lándzsát összezúz,{x}
a pajzsokat tűzben elégeti.
„Legyen elég, és lássátok be: az Isten én vagyok;{x}
fölséges a nemzetek közt, fölséges a földön.”
Velünk van a Seregek Ura,{x}
a mi menedékünk Jákob Istene.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek