Szeretlek, Uram, én erősségem!{x}
Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek,{x}
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem,{x}
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai,{x}
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei,{x}
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam,{x}
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta,{x}
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld,{+}
a hegyek alapja rengett, és megingott,{x}
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt,{+}
szájából emésztő tűz;{x}
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt,{x}
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült,{x}
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott;{+}
mint valami sátor, úgy takarta őt{x}
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak,{x}
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr,{+}
megzengette hangját a Fölséges,{x}
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket,{x}
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei,{x}
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától,{x}
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem,{x}
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül,{+}
azok közül, akik gyűlölnek,{x}
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek,{x}
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre,{x}
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,{x}
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam,{x}
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye,{x}
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte,{x}
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint,{x}
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy,{x}
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta,{x}
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet,{x}
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram,{x}
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára,{x}
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Az Isten útja szeplőtelen út,{+}
az Úr szava a tűzpróbát kiállta:{x}
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül?{x}
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel,{x}
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát;{x}
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra,{x}
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem,{+}
a te jobbod ölelt át engem,{x}
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted,{x}
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem,{x}
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak,{x}
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel,{x}
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad,{x}
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk,{x}
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port,{x}
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból,{x}
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem,{x}
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet,{+}
az idegenek fiai elsápadtak előttem,{x}
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott,{x}
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram,{+}
és a népeket hatalmam alá vetetted,{x}
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél,{x}
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között,{x}
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak,{+}
jóságos vagy fölkentedhez,{x}
Dávidhoz és családjához mindörökké.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek