36. zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre,{x}

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak,{x}

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj,{x}

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd,{x}

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj,{x}

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat,{x}

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra,{+}

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora,{x}

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj,{x}

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás,{x}

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös,{x}

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet,{x}

és élvezik majd a béke áldásait.

II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz,{x}

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt,{x}

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok,{x}

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat,{x}

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át,{x}

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka,{x}

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma,{x}

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát:{x}

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején,{x}

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök,{+}

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze,{x}

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza;{x}

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld,{x}

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli,{x}

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj,{x}

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem,{+}

elhagyatott igazat mégsem láttam soha,{x}

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész,{x}

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót,{x}

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot,{x}

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre,{x}

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet,{x}

és mindörökké lakni fogják.

III.

Az igaz szája bölcsességet szól,{x}

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében,{x}

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz,{x}

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére,{x}

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján,{+}

melléd áll akkor, és a földet elnyered,{x}

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert,{x}

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt,{x}

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat:{x}

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak,{x}

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való,{x}

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk,{+}

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket,{x}

mivel reményüket őbelé vetették.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek