88. zsoltár, 2-38
Isten nagy irgalma Dávid családja iránt
Isten, ígéretéhez híven, Dávid családjából támasztotta Jézust, az Üdvözítőt (ApCsel 13, 22-23).
I.

Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen,{x}

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.

Így szóltam ugyanis:{+}

„Örökké tart a te irgalmad,{x}

hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”

„Választottammal szövetséget kötöttem,{x}

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

Örökre megerősítem ivadékodat,{x}

és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram,{x}

a szentek közösségében pedig hűségedet.

A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló,{x}

az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?

Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten,{x}

félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.

Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád?{x}

Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.

Te uralkodol a háborgó tengeren,{x}

te csendesíted le vad hullámait.

Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot,{x}

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied az ég, és tied a föld,{x}

te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.

Észak és Dél a te alkotásod,{x}

nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.

Hatalmas a te karod,{x}

kezed erős, jobbod dicsőséges.

Trónod alapja a jog és az igazság,{x}

színed előtt jár az irgalom és a hűség.

Boldog a nép, amely tud ünnepelni,{x}

és arcod fényében járhat, Uram.

Egész nap nevednek örvendeznek,{x}

és igazságod felmagasztalja őket.

Te vagy minden erősségünk dísze,{x}

és jóvoltodból felemelkedik fejünk.

Mert az Úrtól van a mi pajzsunk,{x}

és Izrael Szentjétől a királyunk!

II.

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez:{+}

„Segítségemet egy hősnek adtam,{x}

választottamat a népből fölemeltem.

Szolgámra, Dávidra rátaláltam,{x}

és szent olajommal fölkentem őt.

Erős támasza kezem lesz,{x}

karom teszi őt erőssé!

Ellensége semmire sem megy vele,{x}

és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.

Megsemmisítem támadóit szeme előtt,{x}

és megverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem kíséri őt,{x}

és nevemben feje magasra emelkedik.

Kezét ráteszem a tengerre,{x}

és jobbját a folyamokra.

És ő engem így szólít: Atyám vagy,{x}

Istenem és szabadító Kősziklám!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt:{x}

fölségessé a földi királyok között.

Szeretetem iránta örökké megmarad,{x}

és állandó lesz vele szövetségem.

Örök időkre fenntartom ivadékát,{x}

és trónusa örökké áll, mint az ég!”

III.

„De ha fiai elhagyják törvényemet,{x}

és nem járnak tanításom útján,

ha megszegik rendelkezéseimet,{x}

és nem tartják meg parancsaimat:

vétkükre vesszőm lesz a válasz,{x}

gonoszságukra pedig verés!

Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle,{x}

és hűségemet meg nem változtatom.

Nem bontom fel szövetségemet,{x}

és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.

Megesküdtem egyszer szentségemre,{x}

és Dávidnak hazudni nem fogok:

Ivadéka fennmarad örökké,{x}

trónja szilárd színem előtt, mint a nap,

és áll örökké, miként a hold,{x}

hűséges tanúm az égen!”

88. zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad,{x}

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad,{x}

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad,{x}

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja,{x}

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted,{x}

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét,{x}

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél,{x}

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait,{x}

és őt szégyenbe öltöztetted.

V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg?{x}

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem,{x}

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát,{x}

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van,{x}

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára,{x}

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak,{x}

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké!{x}

Ámen, ámen!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek