Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket,{x}
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot,{+}
úgy kelj oltalmamra,{x}
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban,{x}
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják:{x}
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől,{x}
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő,{x}
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért,{x}
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek,{x}
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem,{x}
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük,{x}
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek,{x}
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak,{+}
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak,{x}
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram?{+}
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól,{x}
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben,{x}
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim,{x}
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább!{x}
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett,{x}
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják.{x}
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti,{x}
és dicséretedet egész nap.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek