136. zsoltár, 1-6
Babilon vizeinek partján
Szükséges, hogy a népnek ezt a testi fogságát a lelki fogság példájára magyarázzuk (Szt. Hiláriusz).

Babilon folyói mellett ültünk, és sírtunk,{x}

és sírva Sionra emlékeztünk.

Azon a földön a fűzfák lombja közé{x}

akasztottuk hárfáinkat.

Mert akik elhurcoltak minket,{x}

dalt akartak hallani tőlünk.

Elnyomóink öröméneket követeltek:{x}

„Daloljatok nekünk Sion dalaiból!”

Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét{x}

idegen országban?

Ha elfelednélek téged, ó, Jeruzsálem,{x}

száradjon el a jobb kezem!

Tapadjon ínyemhez a nyelvem,{x}

ha nem emlékezem meg rólad,

ha nem Jeruzsálemet tartanám{x}

legfőbb örömömnek!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek