21. zsoltár, 2-23 (¶ 24-32{/r})
21. zsoltár
A szenvedő igaz meghallgatásra talál
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)
I.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?{x}

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám,{x}

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy,{x}

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink,{x}

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak,{x}

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember,{x}

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet,{x}

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg,{x}

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből,{x}

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek,{x}

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés,{x}

és nincs, aki segítsen.

II.

Körülvesz engem számtalan tulok,{x}

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat,{x}

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem,{x}

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz,{x}

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép,{+}

nyelvem ínyemhez tapadt:{x}

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem,{x}

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat,{x}

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak,{+}

elosztják maguk közt ruhámat,{x}

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol!{x}

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől,{x}

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából,{x}

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt,{x}

a gyülekezetben hadd áldjalak.

¶ A zsoltár további része tetszés szerint végezhető.

III.

Akik félitek az Urat, áldjátok,{x}

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse,{x}

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle,{x}

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek,{x}

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól,{+}

áldják az Urat mind, akik keresik:{x}

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa,{x}

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom,{x}

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága,{x}

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él,{x}

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek,{+}

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék:{x}

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek