Halljátok ezt, minden népek,{x}
a föld minden lakója jól figyeljen:
közemberek és előkelők,{x}
a gazdag és a szegény egyaránt!
Ajkam bölcsességet beszél,{x}
és szívem elmélkedése okosságot.
Példabeszédre figyel fülem,{x}
hárfadalban tárom fel talányomat.
A rossz napoktól miért félnék,{x}
amikor alattomosok gonoszsága vesz körül?
Ezek erejükben bíznak,{x}
és nagy gazdagságukkal dicsekszenek.
Pedig nem válthatja meg magát az ember,{x}
váltságdíjat Istennek nem adhat.
Az élet megváltásának ára túl magas,{+}
a végén is kevésnek bizonyul ahhoz,{x}
hogy örökké éljen, és ne lásson pusztulást.
Hiszen látja, hogy meghalnak a bölcsek is,{+}
az esztelen és a balga elpusztul egyaránt,{x}
és idegenekre száll vagyonuk.
Sírjuk lesz majd örökre lakóhelyük,{+}
nemzedékeken át az lesz hajlékuk,{x}
még ha saját nevükről neveztek is el földeket.
Az ember, övezze bár tisztelet, nem marad meg,{+}
csak olyan, mint az állat, melyre pusztulás vár,{x}
bizony, ő is csak ahhoz hasonló.
Ilyen az útjuk azoknak, akik önmagukban bíznak,{x}
és végük azoknak, akik tetszelegtek beszédjükben.
Mint az alvilág felé terelt birkanyáj,{x}
a halál terelgeti őket.
Alászállnak, sírba hullnak,{+}
és alakjuk elenyészik,{x}
a holtak országa lesz lakhelyük.
De Isten kiragadja életemet,{x}
az alvilág hatalmából magához emel engem.
Ne törődj azzal, ha gazdagodik valaki,{x}
vagy ha nagy dicsőség éri házát;
mert semmit sem visz magával, ha meghal,{x}
nem követi őt nagy dicsősége.
Ha életében boldognak mondta is magát:{x}
„Dicsérni fognak, jól gondoskodtál magadról!”,
mégis megtér ősatyái nemzedékéhez,{x}
akik napfényt már sohasem látnak.
Az ember, övezze bár tisztelet, ha nincs benne értelem,{+}
olyan, mint a vágásra szánt állatok,{x}
bizony, ő is azokhoz hasonló.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek