139. zsoltár 1-9. 13-14
Bizakodás a veszedelemben
Az Emberfiát a bűnösök kezére adják (Mt 26, 45).

Ments meg, Uram, a gonosz embertől,{x}

őrizz meg az erőszakos férfiútól.

Attól, aki szívében gonoszat forral,{x}

és civakodást szít egész nap.

Nyelve hegyes, akár a kígyó nyelve,{x}

ajka mögött viperaméreg rejtezik.

Óvj meg, Uram, a gonosz ember kezétől,{+}

és őrizz meg az erőszakos férfiútól,{x}

aki azt keresi, hogy léptemet elgáncsolja.

Tőrt vetnek nékem a kevélyek,{+}

kötélhálót feszítenek elém,{x}

és utamba csapdát rejtenek.

Így szólok hát az Úrhoz: „Istenem vagy nékem,{x}

halld meg, Uram, esdeklő szavamat!”

Istenem, Uram, erős menedékem,{x}

a csata napján fejemet te oltalmazod.

Ne teljesítsd, Uram, a gonosz ember vágyait,{x}

terveit ne vezesd sikerre.

Tudom, hogy az Úr megvédi a gyengének jogát,{x}

és igazságot szolgáltat a szegénynek.

Magasztalják ezért neved az igazak,{x}

csak a jók maradnak meg színed előtt!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek