Mondj áldást, lelkem, az Úrnak:{x}
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra,{x}
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort,{x}
vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára,{x}
és a szelek szárnyán utazol.
Követségbe küldöd a szélvihart,{x}
és teneked szolgál a lobogó villám.
Szilárd alapokra ágyaztad a földet,{x}
nem fog az sohasem meginogni.
Az őstenger köntösként takarta,{x}
vizek borították még a hegyeket is.
Ám feddő szavadra megfutottak,{x}
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek{x}
ott, ahol kijelölted helyüket.
Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt,{x}
nem nyelik el újra a föld színét.
Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket,{x}
ott csörgedeznek a hegyek között.
Belőlük isznak a mező vadjai,{x}
szomjukat oltják az állatok.
Partjukon fészkelnek a dalos madarak,{x}
az ágak közt énekük hangzik.
A hegyeket égi palotádból öntözöd,{x}
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak,{x}
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld,{x}
és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra,{x}
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
Teleisszák magukat az Isten erdői{x}
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
A madarak fészküket odarakják,{x}
tetejükben tanyázik a gólya.
A magas hegy a zergék hazája,{x}
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
Holdat készítettél, hogy mérje az időt,{x}
nyugtának idejét jól tudja a nap.
Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj:{x}
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek,{x}
és betevő falatot kérnek Istentől.
Amikor a nap fölkel, visszatérnek,{x}
és elhevernek vackaikon.
Az ember meg munka után lát,{x}
és dolgozik, míg nem jön az este.
Mennyi mindent alkottál, Uram!{+}
Bölcsességgel rendeztél el mindent,{x}
betöltik a földet teremtményeid.
Ott van a nagy és széles tenger,{+}
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat:{x}
parányi életek és hüllőóriások.
Hajók siklanak rajta mindenfelé,{x}
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
Tőled várják mindahányan,{x}
hogy enniük adj kellő időben.
Hogyha te adsz nekik, összeszedik,{x}
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
De ha elfordítod arcod, megrettennek,{+}
leheletüket ha megvonod, elhullanak,{x}
és visszatérnek a porba.
Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek,{x}
s így megújítod a föld színét.
Legyen örök az Úr dicsősége,{x}
lelje örömét műveiben!
Rátekint a földre, és az beléremeg,{x}
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
Az Úrnak dalolok egész életemben,{x}
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat,{x}
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
A bűnösök vesszenek a földről,{+}
istentelenek ne legyenek többé!{x}
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek