Kantikum – {r}Kiv 15, 1-4a. 8-13. 17-18{/r}
Győzelmi ének a Vörös-tengeren való átkelés után
Akik legyőzték a vadállatot, Mózesnek, az Isten szolgájának énekét énekelték (vö. {r}Jel 15, 2-3{/r}).

Daloljunk az Úrnak,{+}

mert fölséges és dicsőséges,{x}

lovat és lovast a tengerbe taszított.

Az Úr az én erősségem és dicsőségem,{x}

ő lett az én szabadítóm.

Ő az én Istenem, dicsőítem őt,{x}

magasztalom, mert atyáim Istene.

Hős harcos az Úr,{+}

„Mindenható” az ő neve,{x}

tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét.

Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek,{+}

a tornyosuló hullámok megálltak,{x}

az örvények a tenger mélyén összegyűltek.

Az ellenség így szólt: „Üldözőbe veszem, elfogom,{x}

szétosztom a zsákmányt, és kielégül lelkem,

kirántom kardomat,{x}

kezem elpusztítja őket!”

Rájuk leheltél, és összecsapott felettük a tenger;{x}

elmerültek, mint ólom a hatalmas vizekben.

Ki olyan fölséges, mint te vagy szentélyedben,{x}

félelmetes, dicsőséges, csodákat cselekvő?

Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelte őket;{x}

megváltott népednek jóságos vezére lettél.

Hatalmad vezette őt{x}

a te szent hajlékodba.

Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet,{x}

erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram.{x}

Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!