Hallottam, Uram, amit hirdettél,{x}
és félelem fogott el.
Uram, a te művedet{x}
keltsd életre köztünk napjainkban!
Napjainkban is hadd lássuk azokat,{x}
haragodban is emlékezzél irgalmadra!
Jön az Isten Támán felől, délről,{x}
Fárán hegyéről jön népünk Szentje.
Dicsősége elborítja az eget,{x}
és fölsége betölti a földet.
Úgy tündöklik, mint a napfény,{+}
kezéből sugárnyaláb ragyog,{x}
nagy ereje abban rejlik.
Harcba szálltál, hogy megszabadítsd népedet,{x}
és megvédd azt, akit fölkentél.
Lovaiddal utat tapostál a tengeren,{x}
a nagy vizek hullámain.
Hallottam ezt, és beleremegett a szívem,{x}
hangjától reszketett az ajkam.
Csontjaimba kínos kór nyilallt,{x}
lépteim bizonytalanná váltak,
de én békén várom a szorongatás napját,{x}
amely a minket szorongató népre virrad.
Mert nem hajt ki többé a fügefa,{x}
a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs.
Az olajfa nem hoz termést,{x}
és a szántóföld nem terem eledelt.
A juhok az aklokból kifogynak,{x}
és a jászlak előtt nem áll jószág.
Én azonban örvendezem az Úrban,{x}
és ujjongok szabadító Istenemben.
Az Isten, az Úr az én erőm,{x}
aki lábamat hasonlóvá teszi a szarvaséhoz.
A Győztes a magasságokra vezet engem,{x}
ahol énekelhetem zsoltáraimat.