Íme, hatalommal jön az Úr, az Isten,{x}
karja uralkodik.
Győzelmének jutalma halad nyomában,{x}
előtte meg a győzelmi jelvények.
Mint a pásztor, úgy legelteti a nyáját,{+}
a bárányokat karjába gyűjti, és ölébe fogja,{x}
az anyajuhokat vigyázva tereli.
Marokkal ki mérheti meg a tenger vizét,{x}
arasszal ki mérheti föl az eget?
Három ujján ki tartja fenn a föld tömegét?{x}
A hegyeket és halmokat ki tudná súlyra mérni mérlegen?
Az Úr lelkének ki volt segítője,{x}
ki volt tanácsadója, aki oktatta volna?
Kitől kért tanácsot, és ki taníthatta őt,{x}
az igazság ösvényeit ki mutathatta meg neki?
A tudományban ki volt mestere,{x}
a bölcsesség útjára ki irányította?
A nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödrön,{+}
annyit érnek, mint porszem a mérlegen,{x}
a szigetek is csak homokszemek!
Tűzgyújtásra a Libanon fája nem elég,{x}
és minden állata sem elég égőáldozatnak.
Színe előtt minden nemzet olyan, mintha nem is volna,{x}
puszta semmiségnek tartja őket.