39. zsoltár 2-14. 17-18
Hálaadás és segítségkérés
Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem (Zsid 10, 5).
I.

Vágyva vágytam az Úrra,{x}

és ő lehajolt hozzám.

Meghallgatta jajszavamat,{x}

és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.

Sziklára állított engem,{x}

azután lábamba erőt öntött.

Új dalt adott a számba,{x}

Istenünknek zengő éneket.

Megrettenve látják ezt sokan,{x}

és eltelnek az Úr iránt bizalommal.

Boldog, aki bizalmát az Úrba veti,{x}

és mit sem vár a kevély és álnok embertől.

Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk:{x}

nincs hozzád hasonló.

Ha hirdetni s elbeszélni akarnám,{x}

nem találnám se szerét, se számát.

Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked,{x}

fülemet azonban megnyitottad.

Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél.{x}

Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.

A könyvtekercsben rólam írva áll,{x}

hogy megtegyem a te akaratodat.

Erre vágyom, Istenem,{x}

törvényed örömmel tölti el szívemet.”

II.

Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben,{x}

ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.

Igazságodat nem rejtem el szívembe,{x}

hűségedet és segítségedet elbeszélem.

Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet{x}

a nagy gyülekezet előtt.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat,{x}

szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.

Mert annyi baj vett körül,{x}

hogy megszámlálni sem lehet.

Utolértek engem bűneim,{x}

már látni sem tudok.

Több a vétkem, mint hajszál a fejemen,{x}

szívem is ellankad egészen.

Szabadíts meg, Uram, irgalmasan,{x}

Uram, siess segítségemre!

Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők,{x}

„Hatalmas az Úr!” – kiáltsák szüntelen, akik segítségedet várják.

Szegény vagyok és nyomorult,{x}

de az Úr gondomat viseli.

Segítőm és megmentőm te vagy;{x}

én Istenem, ne késlekedj!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek