Hallgassátok, egek, szavamat,{x}
hallja meg a föld is szám igéit!
Tanításom esőként permetezzen,{x}
szavam úgy szálljon le, mint a harmat,
mint mikor zápor hull a rétre,{x}
és a sarjadó füvet eső öntözi.
Az Úr nevét hívom segítségül,{x}
magasztaljátok Istenünket!
Mert tökéletes minden műve,{x}
és igazságos minden útja.
Hűséges és feddhetetlen az Isten,{x}
ő maga az igazság és egyenesség!
Vétkeztek ellene, elromlottak, nem fiai már;{x}
gonosz és elfajzott nemzedék ez.
Ezzel fizetsz most az Úrnak,{x}
te oktalan, balga nép?
Vajon nem tulajdon Atyád ő neked,{x}
aki létrehívott, alkotott, és fönntart?
Emlékezz csak a régi időkre,{x}
vedd sorra az egyes nemzedékeket!
Kérdezd atyádat, és ő megtanít,{x}
vagy őseidet, ők majd elmondják neked!
Amikor a Mennybenlakó szétválasztotta a népeket,{x}
amikor különválasztotta Ádám fiait,
és kijelölte a népek határait,{x}
Izraelt is, fiainak száma szerint:
az Úr osztályrésze lett az ő népe,{x}
Jákob az ő kimért öröksége.
A pusztában találta meg őt,{x}
a félelem helyén, a zord magányosság földjén.
Körülvette, és tanítgatta,{x}
és mint a szeme fényét, úgy őrizte.
Mint fiókáit repülni tanító sasmadár,{x}
amely fölöttük lebeg,
kitárta szárnyát, őt meg fölemelte,{x}
és tulajdon vállain vitte.
Vezére az Úr volt egyedül,{x}
és idegen isten nem volt vele.