Isten, te vagy az én Istenem,{x}
virrasztva kereslek.
Terád szomjas a lelkem, testem utánad eped,{x}
mint a puszta kiaszott földje.
Szentélyedben hadd jelenjek meg előtted,{x}
hogy lássam hatalmad és dicsőséged.
Mert irgalmad többet ér, mint az élet,{x}
hadd magasztaljon ezért ajkam!
Neked mondok áldást, amíg csak élek,{x}
a te nevedben tárom imára kezemet.
Mint dús lakomával, teljék be lelkem,{x}
ajkam ujjongjon, szám dicsőítsen téged.
Még fekvőhelyemen is rád gondolok,{x}
hajnalig rólad elmélkedem,
mivel védelmezőm lettél,{x}
és szárnyaid oltalmában örvendezem.
Lelkem szorosan átölel téged,{x}
és a jobbod szilárdan tart engem.
HTML © Juraj Vidéky, László Elek