8. zsoltár
Isten fönsége és az ember méltósága
Mindent lába alá vetett, őt magát meg az egész Egyház fejévé tette (Ef 1, 22).

Uram, mi Urunk,{x}

a te neved széles e világon mily csodálatos!

Az egeknél fenségesebb{x}

a te dicsőséged!

Kisdedek és csecsemők ajkán{+}

zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben,{x}

hogy elnémíts ellenséget és lázadót.

Szemlélem az eget: ujjaid műve az;{x}

a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.

Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele,{x}

az ember fia, hogy gondod van rá?

Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál,{+}

dicsőséggel és fénnyel koronáztad,{x}

fölébe emelted kezed műveinek.

Mindent az ő lába alá vetettél:{x}

minden juhot, barmot, a mező vadjait,

az ég madarait s a tenger halait,{x}

amelyek a tenger ösvényeit járják.

Uram, mi Urunk,{x}

a te neved széles e világon mily csodálatos!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek