2023. augusztus 17.

Csütörtök, évközi idő, 19. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

Mikeás próféta könyvéből

4, 14 – 5, 7

A Messiás maga lesz a béke

Ezt mondja az Úr: „Most aztán légy erős, Erőd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját. De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig, ő maga a béke lesz.

Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja. Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert. Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.

Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.

VÁLASZOS ÉNEK

Mik 5, 2. 4. 5; Zak 9, 10

Fölséges Isten városa, Betlehem, belőled születik majd, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre nyúlik vissza, és hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig: * Ő maga lesz a béke földünkön.

Békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig. * Ő maga lesz a béke földünkön.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből

(PG 46, 259-262)

Krisztus a mi békességünk és világosságunk

Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta. Fontoljuk meg, hogy Krisztus a béke; akkor pedig csak azzal a feltétellel bizonyul igaznak a mi keresztény nevünk, vagyis hogy krisztusiak vagyunk, ha a bennünk élő békesség által Krisztust tükrözi az életünk, ő az ellenségeskedést megszüntette, mondja róla az Apostol. Semmiképpen se támasszuk fel tehát az ellenségeskedést egymás között. Egész életmódunk tanúsítsa, hogy valóban meghalt az ellenségeskedés. Nehogy életre keltsük egymás között azt, amit oly fönséges módon szüntetett meg Isten, amikor megváltott minket. Pedig igenis új életre keltenénk azt önmagunkban a saját lelkünk vesztére, ha gyűlölködnénk és a jogtalanságokat nem akarnánk elfelejteni; kárunkra felébresztenénk azt, ami örvendetes módon már megszűnt.

Ellenkezőleg! Ha él a szívünkben Krisztus, a mi békességünk, akkor mi is szüntessük meg az ellenségeskedést, hogy amint hisszük, hogy ő ezt már megtette, úgy e hitünk szerint valósuljon meg az a mi életünkben is. Amint ugyanis ő ledöntötte a válaszfalat és e kettőt önmagában, egy új emberben egyesítette és ezzel létrehozta a békét is, ugyanígy kell nekünk is kiengesztelődnünk nemcsak azokkal, akik minket kívülről támadnak, hanem ki kell engesztelnünk azokat is, amelyek bennünk lázadásokat szítanak, hogy többé már ne tusakodjék a test a lélek ellen, sem a lélek a test ellen. Legyen tehát az isteni törvénynek alávetve a test szerinti bölcsesség, és uralkodjék ezáltal szívünkben a béke, valósítsuk meg magunkban ismét az új és békességes embert, és egy legyen az, ami eddig kettő volt.

A béke ugyanis nem más, mint két ellentétesnek az összhangja. Amint tehát megszűnik emberi természetünknek ez a belső háborúsága és élvezzük belső békénket, mi magunk is békesség leszünk, és a mi igazi – magától Krisztustól kapott – keresztény nevünket a valóságnak megfelelő módon fogjuk majd a világnak bemutatni.

Most pedig fontoljuk meg azt, hogy Krisztus az igazi világosság, aki a legcsekélyebb hazugsággal sem keveredik. Ebből az a tanulság számunkra, hogy a mi életünket is az igazi világosságnak kell beragyognia. Az igazság Napjának fénysugarai pedig azok a belénk öntött erények, amelyek azért áradnak lelkünkbe, hogy azt bevilágítsák, hogy vessük le a sötétség tetteit, és éljünk tisztességesen, mint nappal, utasítsuk el magunktól gyalázatos titkos bűneinket, és mindenben a világosság útmutatása szerint cselekedjünk, hogy így mi magunk is fény legyünk, és jócselekedeteinkkel másoknak világítsunk, hiszen éppen ez a fény természete.

Ha pedig azt nézzük, hogy Krisztus a mi megszentelődésünk, akkor ez arra int bennünket, hogy tartózkodjunk minden bűnös és tisztátalan cselekedettől és gondolattól is, ezzel is mutassuk meg, hogy az ő nevéről vagyunk elnevezve kereszténynek, és így ne csak üres szavakkal, hanem életmódunkkal is tanúskodjunk megszemlélésének erejéről.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 78. 79

Eljön hozzánk a felkelő Napunk a magasságból, * Hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje.

A sötétségben és a halál árnyékában ülőknek fényt áraszt. * Hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky