Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Most itt az óra, amikor
az evangélium szerint
megérkezik a Vőlegény
és mennyországot alapít.
Az okos szüzek csapata
már készenlétben várja őt;
míg égő mécset tart kezük
nagy vígan ujjong örömük.
A balgák késnek, mécsesük
nem fénylik: lángja kialudt.
Az ajtót hasztalan verik,
bezárult már az ég nekik.
Mi csak virrasszunk éberen,
szívünk világa most a mécs,
hogy amikor megérkezik,
méltón fussunk az Úr elé.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz méltónak találj,
hadd zengjünk akkor teneked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szent élet útja, vágyakozók üdve,
és minden jóság ajándékozója,
Béke Királya, neked szól az ének,
téged imádunk!
Felragyog benned mind, amit a szentek
vágyva elérnek cselekedetükkel
vagy szavuk által, hogyha szeretettől
lángol a szívük.
Békés időket, hitet adj nekünk ma,
írt sebeinkre, bűneinkre oldást,
és tieidnek add az örök élet
mennyei kincsét.
Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,
s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,
Szentlélek Isten, nevedet is egyként
áldjuk örökké! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,
Számnak édesebb a méznél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
2, 1-13
A fekéllyel sújtott Jóbot meglátogatják barátai
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet, és kószáltam rajta.” Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!”
A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent, és halj meg!” Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával.
Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifász Temánból, Bildád Suachból és Zófár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat, és hamut szórtak a fejükre. Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá, egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 37, 2. 3. 4. 12
Uram, ne feddj meg felindulásodban, mert nyilaid belém hatoltak. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Ex Allocutióne beáti Pauli Sexti, papæ, tértia Sacrosáncti Concílii Vaticáni II período exácta
(21 novembris 1964: AAS 56 [1964], 1015-1016)
Maria Mater Ecclesiæ
Arctas ratiónes considerántes, quibus María et Ecclésia inter se coniungúntur, ad Beátæ Vírginis glóriam ad nostrúmque solácium, Maríam Sanctíssimam declarámus Matrem Ecclésiæ, hoc est totíus pópuli christiáni, tam fidélium quam Pastórum, qui eam Matrem amantíssimam appéllant; ac statúimus ut suavíssimo hoc nómine iam nunc univérsus christiánus pópulus magis adhuc honórem Deíparæ tríbuat eíque supplicatiónes adhíbeat.
De appellatióne ágitur, Venerábiles Fratres, christianórum pietáti haud insuéta; quin immo hoc potíssimum Matris nómine christifidéles et Ecclésia univérsa Maríam invocáre præóptant. Hoc revéra nomen ad germánam Maríæ pietátis ratiónem pértinet, cum in dignitáte ipsa, qua María útpote Mater Verbi Dei Incarnáti prǽdita est, fírmiter innitátur.
Sicut enim divína Matérnitas causa est, cur María singuláres prorsus cum Christo ratiónes hábeat eadémque præsens adsit in humánæ salútis ópere a Christo Iesu perácto, ita páriter e divína Maternitáte præsértim eæ prófluunt ratiónes, quæ inter Maríam et Ecclésiam intercédunt; quandóquidem María Mater Christi est, qui statim ac in ipsíus virgináli útero humánam natúram assúmpsit, sibi ut Cápiti adiúnxit Corpus suum mýsticum, quod est Ecclésia. María ígitur, útpote Mater Christi, Mater étiam fidélium ac Pastórum ómnium, scílicet Ecclésiæ, habénda est.
Hinc causa est, cur nos, licet indígnos, licet débiles, nihilóminus fidénti ánimo filiorúmque amóre flagrántes ad Eam óculos attollámus. Quæ olim Iesum, supérnæ grátiæ fontem, nobis donávit, ipsa matérnam suam opem Ecclésiæ non afférre non potest, hoc præsértim témpore, quo Christi Sponsa alacrióre stúdio salutíferum suum munus explére conténdit.
Ad hanc autem fidúciam magis usque aléndam confirmandámque, Nobis suádent arctíssima ea víncula, quæ inter hanc nostram cæléstem Matrem et humánum genus intercédunt. Etsi amplíssimis admirandísque donis a Deo cumuláta est, ut digna Mater Incarnáti Verbi efficerétur, nihilóminus María próxima nobis est. Sicut nos, et ipsa est Adæ fília, ac proptérea étiam nostra soror ob commúnem humánam natúram; quæ immúnis quidem fuit ab originária labe ob futúra Christi mérita, sed divínitus accéptis donis ipsa suæ ipsíus perféctæ fídei exémplum áddidit, ita ut evangélicum promeréret præcónium: « Beáta, quæ credidísti ».
In hac mortáli vita perféctam Christi discípuli formam expréssit, spéculum fuit ómnium virtútum, atque plene in suos réttulit mores beatitúdines illas, quæ a Christo Iesu prædicátæ fuérunt. Quo fit, ut Ecclésia univérsa, dum multifórmem suam vitam actuosámque suam navitátem éxplicat, a Deípara Vírgine absolutíssimum exémplum sumat, quo perfécte Christum imitári opórteat.
RESPONSORIUM
Cf. Lc 1, 35
Spíritus Sanctus supervénit in Maríam: * Virtus Altíssimi obumbrávit eam.
Iterum eam passiónis Fílii sui sóciam, ut redemptórum Matrem replévit: * Virtus.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmasság Atyja, egyszülött Fiad a keresztfán függve Anyját, a Boldogságos Szűz Máriát a mi Anyánkká is tette. Add, kérünk, hogy a Szűzanya szerető közbenjárására Egyházad napról napra termékenyebb legyen, szent utódoknak örvendjen, és a népek minden családját anyai keblére ölelje. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky