Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Szívem és testem. Alleluja.
Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
7, 1-17
A kiválasztottak megjelölése
Én, János, négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Határozott hangon szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!”
Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.
Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”
Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”
Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Így válaszoltam: „Te tudod, Uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 7, 13. 14; 6, 9
Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? És megmagyarázta: * Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében, alleluja.
Az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. * Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Fidél áldozópap és vértanú dicsérete
A neve szerint és a valóságban is Hűséges
Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette:
„Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival.
Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette, hogy a gazdagoktól és fejedelmektől segítséget szerzett számukra; nem szűnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, őket megerősíteni, és az Istennel kibékítve a végső küzdelemre felkészíteni.
Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.”
Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is Hűséges férfi, kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága előtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk:
„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz! Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szűnhetsz. Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett.
Mert ez a győzelem – győzelem a világ felett! – a mi hitünk. Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket.
Mi késztette volna a szent apostolokat és a vértanúkat arra, hogy a kegyetlen harcokat és a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék, ha nem a hitük, legfőképpen a feltámadásba vetett hitük?
Mi késztette volna a remetéket arra, hogy az élvezeteket megvetve, minden tiszteletet elutasítva és a gazdagságról lemondva a puszta magányban önmegtartóztató életet éljenek, ha nem az élő hitük?
Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményeket, és eltűrjenek minden nyomorúságot?
Az élő hitük, amely a szeretetben teljesedik ki! Ez készteti őket arra, hogy a jövendő javak reményében lemondjanak az evilági javakról, és elcseréljék a jelenvalókat a jövendőkért.”
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 7-8a; Fil 3, 8b. 10
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.
Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok, hogy megismerhessem feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. * Készen vár
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Sigmaringeni Szent Fidél áldozópap lelkében lángra lobbantottad szereteted tüzét, és hitterjesztő munkája közben megjutalmaztad a vértanúság dicsőségével. Közbenjárására add, hogy a szeretet biztos alapján álljunk, és vele együtt megtapasztaljuk Krisztus feltámadásának erejét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky