Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt levélből
3, 15 – 4, 7
Az ószövetségi törvény rendeltetése
Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg. Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazottadnak”, s ez Krisztus.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát. Ha ugyanis a törvényből folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten.
Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítő révén. Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha a törvénynek lett volna éltető ereje, akkor valóban a törvényből fakadna az igazzá válás.
De az Írás mindent bűnösnek nyilvánított, hogy a hívők a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben.
Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze, és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben.
Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.
Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig, így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.
De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki őt így szólítja: „Abba, Atya!” Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 3, 27. 28; Ef 4, 24
Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, * Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
Öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény. * Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Emiliáni Szent Jeromosnak szerzetestestvéreihez írt leveléből
(Velence, 1535. június 21.)
Egyedül az Úrban kell bíznunk
Krisztusban szeretett Testvéreim és a Szegények Szolgái Társaságának Fiai!
Köszönt benneteket szegény atyátok, és arra buzdít, hogy tartsatok ki Krisztus szeretetében és a keresztény törvények hűséges megtartásában, amint tettel és szóval megmutattam nektek, amikor köztetek voltam, hogy így az Úr legyen általam megdicsőítve bennetek.
Végső célunk az Isten, minden jónak a forrása, és nekünk, miként imádságunkban mondjuk, csak benne kell bíznunk, és senki másban. Jóságos Urunk ugyanis növelni akarja hiteteket (hiszen az evangélista szerint Krisztus sem tudott hit nélkül sok csodát művelni), és meg akarja hallgatni az imádságtokat. Ezért rendelt benneteket arra, hogy felkaroljátok a szegényeket, a gyötrődőket, a leverteket, a kimerülteket, és akiket mindenki megvet, és mindazokat, akik meg vannak fosztva attól, hogy testileg ott legyek mellettük, viszont lélekben ott van mellettük a ti szegény, szerető és kedves atyátok.
Hogy miért rendelt benneteket erre az életre, azt csak ő tudja; három okot azonban felhozhatunk. Áldott Urunk először is arra figyelmeztet ezzel benneteket, hogy be akar sorolni titeket is szeretett fiai közé, ha kitartotok útjain, így tett ugyanis barátaival, és szentekké alakította őket.
A második ok pedig ez: Azt kívánja, hogy mindig csak őbenne bízzatok, és ne másokban. Isten ugyanis, amint mondtam, nem működik együtt azokkal, akik vonakodnak egész hitüket és reményüket egyedül őbelé helyezni. Teljes szeretetét pedig csak azokba önti, akik nagy hittel és reménnyel élnek, és az ilyenekkel nagy dolgokat visz végbe. Éppen ezért, ha titeket is hit és remény tölt el, nagy dolgokat tesz veletek is az, aki felemeli az alázatosakat. Ha tehát engem elszólít közületek, és más valakit állít közétek, akkor majd e kettő közül kell nektek választanotok: vagy hűtlenek lesztek, és visszatértek a világi foglalkozáshoz, vagy hűségesek maradtok, és akkor bizonyára próbára tesz benneteket.
És íme, éppen ez a harmadik ok: Isten ki akar benneteket próbálni, mint az aranyat a tűzben. Az arany salakját a tűz megemészti, a színarany pedig megmarad, és értékesebb lesz. Isten is ugyanígy tesz jó szolgájával, aki remél, és a megpróbáltatásban is állhatatosan kitart mellette. Isten megsegíti, és mindazért, amit az iránta való szeretetből elhagyott, már ebben az életben százannyit ad, odaát pedig majd az örök életet adja viszonzásul.
Ugyanígy tett minden szentjével is. Így tett Izrael népével is az Egyiptomban átélt szenvedések után, hiszen nemcsak hogy kivezette őket onnan sok csodával kísérve, de a pusztában mannával táplálta őket, sőt az ígéret földjét is nekik adta. Ha tehát ti a kísértések ellenére is állhatatosak lesztek a hitben, az Úr nektek békét és boldog nyugalmat ad egy időre itt e földi életben, és majd odaát örökre.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Pét 3, 7. 8; Róm 12, 10-11
Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak, * Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. * Mert arra.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmasság Atyja, te Emiliáni Szent Jeromosban oltalmazó és gondviselő atyát adtál az árváknak. Közbenjárására add, hogy hűségesen megőrizzük a fogadott fiúság kegyelmét, amely miatt gyermekeidnek hívnak minket, és azok is vagyunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky