2023. november 23.

Szent Kolumbán apát
tetszés szerinti emléknap


Írországban született 543 körül. Mind az egyházi, mind pedig a világi tudományokban jártas volt. A szerzetesi életet választva Galliába költözött át. Ott igen sok monostort alapított, amelyeket kemény fegyelemben kormányzott. Száműzetésbe kényszerülve Itáliába ment, és a bobbiói kolostort alapította. A keresztény és szerzetesi életben kiváló érdemeket szerezve halt meg 615. november 23-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,

Hogy törvényeidet csodálhassam!

ELSŐ OLVASMÁNY

Zakariás próféta könyvéből

11, 4 – 12, 8

Példabeszéd a pásztorokról

Így szólt hozzám az Úr: „Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: »Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!« És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.”

Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőiknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. Egy hónap alatt három pásztort űztem el. (Végül azonban a juhok miatt is) keserűség fogta el a lelkem, és ők is megvetettek. Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát!”

Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat, és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel, így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava, így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon!” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.

Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.

Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. Mert nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.

Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”

Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe.

„Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára (még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet).

Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. (És a föld minden népe egybegyűlik ellene.) Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. (Júda házára nyitott szemmel tekintek.) Vaksággal sújtom a népek minden lovát. Amikor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: »Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.«

Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.

Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét.

Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit, azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten (mint az Úr angyala) fog állni az élükön.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 11, 12. 13; Mt 26, 15

Kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt, * Amennyit érek nekik.

Júdás megkérdezte: Mit adtok nekem, ha kezetekre adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. * Amennyit érek nekik.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 11, 1-2: Opera, Dublin 1957, 106-107)

Nagy méltóság az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi azt az ember

Mózes azt írta a törvényben: Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert. Kérlek, gondoljátok meg ennek a mondatnak a súlyát. A mindenható, láthatatlan, felfoghatatlan, kimondhatatlan és megmérhetetlen Isten saját képének méltóságával ruházta fel a földből alkotott embert. Mi az ember Istenhez képest? Mi a föld a lélekhez mérten? Hiszen az Isten lélek. Nagyra méltatta Isten az embert, amikor örökkévalóságának képmását és természetének hasonlóságát ajándékozta az embernek. Nagy méltóság ez az Istenhez való hasonlóság, ha megőrzi az ember.

Ha ugyanis a lelkébe oltott képességeit jól használja fel az ember, akkor hasonló lesz Istenhez. Tehát úgy rendelkezett Isten az ő törvényeiben, hogy mindazzal a képességgel, amelyet a teremtéskor belénk ültetett, neki kell szolgálnunk. A legelső törvény ez: Szeresd egész szíveddel Urunkat, mert ő előbb szeretett minket, kezdettől fogva, és még mielőtt léteztünk volna. Isten szeretete nem más, mint képének megújítása. Isten pedig azt szereti, aki megtartja parancsait, mert azt mondja: Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat. Az egymás iránti szeretetet parancsolja, amint mondja is: Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.

Az igazi szeretet azonban nem csupán szóban, hanem tettben és igazságban valósul meg. Sértetlen szentségében adjuk tehát vissza Istenünknek és Atyánknak az ő képmását, mivel Isten szent, hiszen ő mondja: Szentek legyetek, mert én szent vagyok. Szeretetben adjuk vissza, mert János szava szerint: Szeretet az Isten; jámborságban és igazságban kell visszaadnunk, mert ő kegyes és igazmondó. Ne fessünk idegen képet magunknak, hiszen lázadó, önkényes módon festi át saját képét az, aki kegyetlen, haragvó és gőgös.

De hogy ne egy ilyen lázadó, önkényes képet alakítsunk ki magunkban, Krisztus is belénk festi a maga képét, hiszen ezt mondja: Az én békémet adom nektek, az én békémet hagyom rátok. De mi hasznunk van abból, ha tudjuk, hogy jó dolog a béke, és mégsem őrizzük meg gondosan? Általában úgy van, hogy a legértékesebb dolog egyszersmind a legtörékenyebb is, és minden értékes dolgot nagyobb óvatossággal és gondosabb vigyázattal kell őriznünk. Nagyon törékeny ugyanis az a dolog, amit már könnyelmű beszéddel is el lehet pusztítani, és testvérednek egy kis megsértése is tönkretesz. Az emberek ugyanis legszívesebben másokról beszélnek, és másokkal törődnek, meggondolatlanul hiábavaló dolgokról fecsegnek, és megszólják a távollevőket. Ezért akik nem állíthatják magukról, hogy az Úr okosan segítő nyelvet adott nekem, hogy támogatni tudjam azt, aki a beszéd miatt már elfáradt, azok hallgassanak. Ha pedig bármit is mondanak, az békességes legyen!

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 6, 47-48; Sir 25, 15

Megmondom nektek, kihez hasonlít az, aki eljön, meghallgatja tanításomat, és tettekre is váltja: * A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot.

Boldog az ember, akinek megadatott az Isten félelme; van-e párja annak, aki abban kitart? * A házat építő emberhez hasonlít, aki mélyre leásott, és a sziklára rakta az alapot.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Kolumbán apát élete által az apostoli lelkület és szerzetesi buzgóság szép példáját adtad népednek. Közbenjárására segíts, hogy nyomában járva téged mindennél jobban keressünk, és készséges lélekkel szolgáljuk evangéliumod terjedését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky