Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Dél elmúlt, három óra már,
emlékezzünk, hogy szent e szám,
Jézus nevében most imánk
bűnünkre esdjen oldozást.
Lator száján kél vallomás,
de irgalomra érdemes;
buzgó imánk, ha égre száll,
nekünk hasonló jót szerez.
Halál hatalma véget ért,
a fény vak éjből visszatért;
vétkünk borzalmát törje meg,
s lelkünkben gyújtson szent tüzet!
Kérünk, Atyánk és Krisztusunk,
s kettőjük Lelke, kérlelünk;
egyetlen Úr az ég felett,
hallgass imánkra, Hármas-Egy! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *
de nagyon reménykedem igéidben.
Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *
azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”
Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *
de rendelkezéseidet nem felejtem.
Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *
Mikor ítélkezel már üldözőimen?
Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *
akik nem élnek törvényeid szerint.
Kipróbált hűség minden parancsolatod; *
álnokul üldöznek, segíts meg engem.
Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *
de én nem hagyom el parancsaidat.
Kegyelmed szerint éltess engem, *
ajkad bizonyságait megőrzöm.
Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *
figyelj imádságomra!
A föld széléről kiáltok hozzád, †
miközben szorong a szívem; *
hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.
Te vagy az én reménységem, *
és erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *
hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,
mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *
és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.
Adj napokat a király napjaihoz, *
és sok nemzedékkel mérjed éveit,
ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *
tartsa meg őt szereteted és hűséged!
Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *
és amit fogadtam, napról napra teljesítem.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el, *
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †
mérgezett nyíl minden szavuk, *
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket, †
szándékukat végre is hajtották; *
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten, †
váratlan csapással rajtuk üt, *
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják, *
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit, *
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
RÖVID OLVASMÁNY
Gal 6, 7b-8
Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek,
Istenem, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet.
Könyörögjünk!
Istenünk, te már ezen a földön mennyei javakban részesítesz minket, amikor szentségeiddel belekapcsolsz mennyei életedbe. Kérünk, kormányozz minket földi utainkon, és vezess el örök világosságodra. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky