2023. május 11.

Csütörtök, húsvéti idő, 5. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak. Alleluja.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak. Alleluja.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem. Alleluja.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem. Alleluja.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem! Alleluja.
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem! Alleluja.

Isten feltámasztotta az Urat. Alleluja.

És hatalmával minket is feltámaszt. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

21, 9-27

Látomás a Bárány jegyeséről, a mennyei Jeruzsálemről

Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak a kapukra vésve, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.

Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.

A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be sem tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. ApCsel 21, 21; Tób 13, 21. 22. 13

Tereidet, Jeruzsálem, tiszta arannyal hintik be, öröméneket zengenek utcáidon, * Házaidban mindenki ezt harsogja: Alleluja!

Ragyogó világosságban tündökölsz, és a föld minden határa neked hódol. * Házaidban mindenki ezt harsogja: Alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Gaudentius bresciai püspök értekezéseiből

(Tract. 2: CSEL 68, 26. 29-30)

Az Eukarisztia: az Úr Pászkája

Egy halt meg mindenkiért; és ugyanő az Egyház minden egyes templomában a kenyér és bor misztériumában megújítja azokat, akikért feláldozza magát; élteti azokat, akik hisznek benne, és megszenteli áldozatával az őt feláldozókat. Ez a Bárány teste, ez az ő vére. A mennyből alászállott Kenyér ugyanis maga mondja: A kenyér, melyet én adok, az én testem a világ életéért. Megfelelő, hogy a bor színe fejezi ki az ő vérét, hiszen ő maga mondja az evangéliumban: Én vagyok az igazi szőlőtő, ezzel elég világosan adja elénk, hogy az ő vére minden bor, amelyet szenvedésének ábrázolásaként felajánlunk. Jákob pátriárka is ezért jövendöl így Krisztusról: Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Azaz a mi emberi természetünket, ezt a magára vett öltözetet a saját vérében fogja majd lemosni. Ő az egész teremtett világ Ura. Ő sarjasztja ki számunkra a kenyeret a földből, a kenyeret viszont – mert van hatalma rá, és megígérte – saját testévé teszi; és aki egykor a vizet borrá változtatta, ugyanő a bort saját vérévé változtatja.

Az Úr Pászkája ez, vagyis az Úr átvonulása; nehogy földi dolognak véld tehát azt, ami mennyeivé lett azáltal, aki abba átvonult, és így testévé, vérévé tette.

Amit magadhoz veszel, az ennek a mennyei Kenyérnek, Krisztusnak a teste, és ennek a szent Szőlőtőnek a vére. Amikor ugyanis a megáldott kenyeret és bort tanítványainak nyújtotta, így szólt: Ez az én testem, ez az én vérem. Higgyük tehát azt, akinek hittünk, az Igazság megtévesztést nem ismer.

Amikor saját testének evéséről és vérének ivásáról beszélt, a tömeg megrökönyödött, és így zúgolódott: Kemény beszéd. Ki hallgatja? Ezért, hogy égi tüzével megsemmisítse az olyasféle gondolatokat, amelyeknek az elkerüléséről már előbb is szóltam, ezt fűzte hozzá szavaihoz: A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 6, 58; Lk 22, 19

Engem az élő Atya küldött, és általa élek. * Így az is élni fog általam, aki engem eszik, alleluja.

Ez az én testem, mely értetek adatik. * Így az is élni fog általam, aki engem eszik, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te kegyelmed átalakít minket: bűnösökből megigazultakká válunk, a lelki nyomorúságból boldogságra jutunk. Állj mellettünk gondviseléseddel, és támogass ajándékaiddal: adj nekünk erőt, hogy mindvégig állhatatosak maradjunk a hitből fakadó kegyelmi életben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky