2023. október 31.

Boldog Romzsa Tódor püspök és vértanú
tetszés szerinti emléknap

1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón az egykori Magyarországon, Máramaros vármegyében, a rahói járásban, görög katolikus magyar családban. A huszti gimnáziumban szerzett érettségi után főpásztora Rómába küldte, ahol teológiai tanulmányait a Collegium Germanicum, majd a Russicum növendékeként a Gregoriana egyetemen végezte. Rómában szentelték pappá 1936. december 25-én. 1938 tavaszától parókus Bereznán és Alsóbisztricán (a huszti kerületben), 1939 őszétől spirituális az Ungvári Papnevelő Intézetben, és teológiai tanár az ottani Hittudományi Főiskolán. Ruszinul és magyarul szólt kispapjaihoz, akik rajongtak érte. 1944. szeptember 24-én szentelték püspökké Ungváron. Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem; és oltalmam.” A második világháború után megkezdődött a keleti rítusú katolikusok beolvasztása az orosz pravoszláv egyházba és templomainak elvétele. Mivel paptársaival együtt elutasította azt a manifesztumot, amely azt kérte, hogy Kárpátalja népét Szovjet-Ukrajnához csatolják, és nem tagadta meg a Szentszékkel való egységet, elkezdődött a papok üldözése. Közülük sokakat letartóztattak. Őt, mint a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye püspökét és kísérőit 1947. október végén, a lókai templom felszentelése után közlekedési balesetet színlelve teherautóval elgázolták. A sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az államrendőrség ügynöke a püspököt 1947. november 1-én megmérgezte. A hitben való állhatatossága példaként szolgál a papság és hívek számára.
8 görög katolikus vértanútársával 2001. június 27-én Lvovban (Ukrajna) Szent II. János Pál pápa Aranyszájú Szent János liturgiájának keretében a boldogok sorába iktatta.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
37 (36). zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre, *

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak, *

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd, *

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat, *

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra, †

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás, *

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet, *

és élvezik majd a béke áldásait.

Ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
2. ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt, *

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok, *

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át, *

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején, *

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök, †

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †

elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot, *

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre, *

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet, *

és mindörökké lakni fogják.

Ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
3. ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!
III.

Az igaz szája bölcsességet szól, *

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében, *

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz, *

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére, *

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †

melléd áll akkor, és a földet elnyered, *

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert, *

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való, *

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk, †

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *

mivel reményüket őbelé vetették.

Ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!

Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.

Mert én hiszek parancsolataidban.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Bölcsesség könyvéből

3, 1-19

Az igazaké lesz a mennyek országa

Az igazak lelke Isten kezében van, a halál kínja nem érinti őket. Az esztelenek szemében úgy tetszett: meghaltak, végüket balsorsnak ítélték, és távozásukat megsemmisülésnek; pedig ők a békességben vannak. Bár az emberek szerint kínokat szenvedtek, halhatatlansággal teljes mégis reményük. Egy kis fenyítés után sok jóban részesültek, mert Isten próbára tette, és magához méltóknak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta, és égőáldozatként elfogadta őket, és az ítéletkor fényleni fognak.

Az igazak fénylenek majd, mint a nádasban szikrázva futó tűz. Nemzeteket ítélnek, népeken uralkodnak, és az Úr lesz királyuk minden időben. Akik benne bíznak, megértik az igazságot, s a hűek nála maradnak szeretetben, mert kegyelem és irgalom lesz az ő választottainak osztályrésze.

Az istentelenek meg a lelkületük szerint bűnhődnek majd, azok, akik megvetették az igazat, és elpártoltak az Úrtól. Mert boldogtalan, aki megveti a bölcsességet és a fegyelmet: hiú a reményük, hiábavaló a fáradozásuk, hasztalanok a tetteik. Esztelenek az asszonyaik, gonoszak a gyermekeik, és átkozott a nemzetségük.

Boldog a magtalan, aki nem szennyezte be magát, akinek ágya nem ismerte a bűnt. Termékenysége majd kiderül a lelkek látogatásának idején. Boldog a herélt is, aki nem követett el kezével törvénysértést, aki nem forgatott elméjében semmi gonoszat az Úr ellen, mert elnyeri hűsége nagyszerű jutalmát, és örvendetes öröksége lesz az Úr templomában. Mert nagyszerű a nemes törekvés gyümölcse, és a bölcsesség gyökere nem pusztul el.

A házasságtörők gyermekei azonban nem boldogulnak, és a bűnös ágy ivadéka elpusztul. Ha soká élnek is, akkor sincs becsületük, és öregkoruk végül dicstelen lesz. Ha azonban korán meghalnak, akkor az ítélet napján sem reményük nem lesz, sem vigaszuk. Mert az istentelen nemzedéknek gonosz a vége.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 3, 6. 9

Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta választottait az Úr, és égőáldozatként elfogadta őket; az ítéletkor fényleni fognak, * Mert kegyelem és irgalom lesz Isten választottainak osztályrésze.

Akik benne bíznak, megértik az igazságot, s a hűek nála maradnak szeretetben. * Mert kegyelem és irgalom lesz Isten választottainak osztályrésze.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Boldog Romzsa Tódor püspök életéről és vértanúhaláláról

(Puskás László: Megalkuvás nélkül című könyve alapján)

„Krisztusért meghalni annyi, mint örökké élni”

Romzsa Tódor mint szemináriumi spirituális nem tett különbséget ruszin, ukrán, orosz és magyar kispap között. Számára mindegyik növendéke: leendő apostol és lelkipásztor volt. Rajongásig szerette népét. Ezért arra biztatta a ruszin papnövendékeket, hogy népük felemelkedésén fáradozzanak.

Mint a filozófia tanára, érdekfeszítően magyarázott, és a nehéz szövegeket sokszor humoros megjegyzésekkel oldotta fel. Mintha megsejtette volna a jövőt, növendékeit az ateizmus elleni harcra készítette fel. Minden egyes filozófiai tételnél megemlítette azt az ellenvetést, amely az ateisták részéről felmerülhet, és egyúttal megadta rá a választ. Tanítás közben biztos tudás sugárzott róla. Erre a biztos tudásra nevelte a növendékeket is, s azt akarta, hogy a katolikus világnézetet szakértelemmel és magabiztosan képviseljék.

A szeminárium kápolnájának szószékéről adott elmélkedései dogmatikai jellegűek voltak, de mindig fűzött hozzájuk erkölcsi tanulságokat is. Arra törekedett, hogy a hivatás kegyelmét egyre jobban kibontakoztassa a növendékekben. Nemcsak kispapjai, hanem paptársai is követendő példát láttak benne.

1947 őszén Sztálin jóváhagyta a Szovjetunióban működő keresztény egyházakra vonatkozó jelentéseket és intézkedési terveket, amelyek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye és annak püspöke, Romzsa Tódor sorsát is meghatározták. Hruscsov, az ukrajnai kommunista párt központi bizottságának első titkára Sztálinhoz fordult azzal a kéréssel, hogy engedélyezze számára a Rómával egyesült egyházi felsőbbség likvidálását az egykor magyar városban, Ungváron.

Tódor püspök és egyházmegyéjének papjai továbbra is igyekeztek úgy élni és tevékenykedni, mintha ez a veszélyhelyzet nem létezne, tudomásul véve azt, hogy életterük mindinkább beszűkül. Amikor Lóka (Lavki) községben (Munkácsi járás) befejeződött a templom felújítása, annak 1947. október 26-án, Krisztus Király ünnepén történő felszentelésére Tódor püspököt kérték meg.

Mivel a püspökre és papjaira vonatkozó utazási tilalmat csak az illetékes egyházügyi megbízott oldhatta fel, ezért az állambiztonsági szervek jól ismerhették az utazás időpontját. Az ünnepélyes templomszentelés után a püspök és kísérete a beregszőllősi plébánián ebédelt. Itt a helybeliek figyelmeztették, hogy a faluvégen idegen férfiakat és autókat láttak, ezért a püspök a következő napra halasztotta a hazatérést.

Másnap, hétfőn 9 óra tájban Iványi irányába indult hazafelé. Beregszőllőstől 2-3 km távolságban azonban egy nagy, 12 kerekes teherautó teljes sebességgel hátulról belerohant a püspököt szállító lovas kocsiba. A püspök és Bacsinszky Dániel parochus atya az úttestre zuhantak, kísérőit, Bereznay András titkár atyát és két kispapot pedig az ütközés ereje 10 méterre röpítette a mezőre, akiket a támadók még agyba-főbe vertek. A felocsúdott két kispap segítségért kiabálva a közeli falu felé futott, de a pufajkás merénylők – abbahagyva a püspök ütlegelését – utolérték őket. A püspöki titkár eszméletlenül feküdt. Bacsinszky Dániel parochust, akinek a lábán amúgy is átment a gázoló teherautó kereke, úgy látszik a püspöknek nézték, mert az ütlegekből különösen is sok jutott neki. Tódor püspök fejsérüléseket és állkapocstörést szenvedett a vastárgyakkal való csapásoktól. A merénylők rövid időn belül végeztek volna áldozataikkal, de Iványi felől emberek közeledtek. Erre a támadók elmenekültek.

A postaautón a sebesülteket a munkácsi kórházba szállították, ahol az orvosok mindent megtettek a sérültek érdekében. Tódor püspök leginkább a fején sérült meg. Állkapcsán kétszeres törést szenvedett, szájüregében csupán hét foga maradt épségben, a többi részben kitört, részben meglazult. Egyik lábszárán hosszanti nyílt sebek voltak, egész testét zúzódások és kék foltok borították. A műtétek, illetve az orvosi ellátás után nyugodtan telt el az éjszaka, a betegek állapota stabilizálódott.

Teofila bazilita rendi nővér (aki a sebészeti osztály főnővére és a kórház adminisztrációs főnővére volt) tanúsítja, hogy a kórház főorvosa – szokatlan eljárással – másnap egy fiatal leányt alkalmazott betegápoló nővérnek arra az időszakra, amíg Tódor püspök és kísérete a kórházban tartózkodott, és határozott utasítása volt, hogy ételüket a konyháról is ez az új alkalmazott hozza majd be személyesen számukra, sőt szállást is a sebészeten kellett neki biztosítani. A főorvos igyekezett eltávolítani a nővéreket és a hozzátartózkodókat, hogy ne töltsék az éjszakát a betegek mellett, hiszen itt van az új „nővér”, akit kizárólag az új sebesültek mellé vett fel. A főorvos Bacsinszky atyát át akarta helyezni a teológusok kórtermébe, hogy a püspöknek kellő nyugalmat lehessen biztosítani, de Tódor püspök határozottan arra kérte, hogy paptársa maradjon mellette.

Másnap Tódor püspök meggyónt és megáldozott. Állkapocs törése, illetve az azt rögzítő kapcsok miatt egy kis cső segítségével csak folyékony táplálékot tudott magához venni.

A főorvos és helyettese péntekről szombatra virradó éjjel nagyon kései időben, akárcsak az előző éjszakán is, vizitet tartottak. A főorvos a nővéreket kiparancsolta a betegszobából, ahogyan mondta: „Mindössze öt percre.”

Amikor a nővérek visszajöttek, úgy látszott, hogy semmi baj nem történt. De nemsokára a püspök felsóhajtott: „Jézusom”, majd látták, hogy az egész testét megrázó görcs után nem mozdul többé. A szomszéd ágyon fekvő Bacsinszky atya csak annyit tudott mondani: „Volt itt egy nővér, és a püspök atya orra alá tartott valamit.” Ez a vallomás és az orrnál kezdődő kékülés arra mutatnak, hogy a méreg a belélegzéssel, az orr nyálkahártyáján keresztül szívódott fel, s okozta halálát mintegy 10 perc alatt, 1947. november 1-én.

Csak másnap, vasárnap este engedélyezték a püspök testének hazaszállítását a munkácsi kórházból. Hétfőn a hívek egész nap búcsúztak a Székesegyházban felravatalozott főpásztoruktól. November 4-én délelőtt a Szent Liturgia után Tódor püspököt a Székesegyház kriptájában temették el.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 17, 2; Jn 21, 17b

Szeretlek téged, Uram, én erősségem; * Az Úr az én erősségem és oltalmam.

Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek téged. * Az Úr az én erőségem és oltalmam.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Boldog Romzsa Tódor püspököt és vértanút több nemzetiségű híveid lelkipásztorává tetted. Segíts, hogy megalkuvás nélküli tanúságtételének és életáldozatának példáját keresztény életünkben mi is hűségesen kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky