2023. február 20.

Hétfő, évközi idő, 7. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,

egységbe forrt három személy!

Törékeny lényünk téged áld,

kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,

Atyának egyszülött Fia,

kiket a Lélek, mint örök

szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,

boldogság, végső, végtelen!

Remélni, hinni lelkesíts,

szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,

te dolgok első kútfeje,

lelkünk egyetlen ereje,

biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy

s betöltesz mindent egymagad,

te mindenekre fényt hozol,

reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,

s a Lelket, aki egy velük:

hallgass meg, hármas hatalom,

egyetlen örök Istenünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
50 (49). zsoltár
A helyes vallásosság
Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem (vö. Mt 5, 17).
I.

Megszólal az Úr, az istenek Istene, *

napkelettől napnyugatig szólítja a földet.

A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *

jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Emésztő tűz lobog színe előtt, *

körülötte szélvihar tombol.

Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *

hogy ítéletet tartson népe fölött.

„Gyűjtsétek elém választottaimat, *

akik velem áldozatban szövetségre léptek!”

Igazságosságát hirdetik az egek, *

Isten maga tart ítéletet.

Ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
2. ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
II.

„Halljad, én népem, hadd szóljak, †

Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *

Isten, a te Istened én vagyok.

Nem áldozataid miatt dorgállak, *

égőáldozataidat látom szüntelen.

Nem kell nekem házadból a növendékbika, *

sem nyájaidból a kecskebak.

Úgyis enyém az erdő és minden vadja *

és a hegyek ezernyi állata.

Ismerem én az ég minden madarát, *

és enyém, ami csak mozdul a réten.

Ha éhezném, nem szólnék neked, *

mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.

Megeszem talán a bikák húsát? *

Vagy a bakok vérét megiszom?

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *

és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.

Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *

megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”

Ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
3. ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.
III.

A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †

„Törvényeimet mit emlegeted, *

és miért veszed ajkadra szövetségemet?

Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *

és megveted szavaimat.

Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *

és szövetkezel a házasságtörővel.

Szádból gonosz beszéd árad, *

nyelved csalárdságot sző.

Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *

és mocskolod anyád fiát.

Te így tettél, és én hallgassak? *

Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?

Pörbe szólítalak most, *

és mindezt számon kérem tőled.

Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *

különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †

és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *

hogy meglássa Isten üdvösségét.”

Ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.

Halljad, én népem, hadd szóljak,

Isten, a te Istened én vagyok.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Prédikátor könyvéből

2, 1-3. 12-26

Az élvezetek és az emberi bölcsesség hiábavalósága,

Azt mondtam magamban: Rajta! Próbálkozzál a vigassággal, és élvezd az életet! De kiderült: ez is hiábavalóság. A nevetésre azt mondtam: Bolondság! És a vigasságra: Mire jó ez? Elhatároztam, hogy testemet átengedem a mámornak, de szívemet azért megtartom a bölcsességnek; átadom magamat az esztelenségnek, míg nem látom, mi válik javára az ember fiainak, s mit csinálnak életük folyamán az ég alatt.

Elgondolkodtam a bölcsességen, az esztelenségen és a balgaságon. Hadd lám: mit csinál majd a király utódja. Azt, amit már régen is tettek. S láttam, hogy a bölcsesség fölülmúlja a balgaságot, mint a világosság a sötétséget. A bölcs maga elé néz, a balga vaktában megy. De arra is rájöttem, hogy egy és ugyanaz a sorsa mind a kettőnek. Ekkor azt mondtam magamnak: Ha rám is a balgának sorsa vár, miért lettem akkor olyan mérhetetlenül bölcs? És így szóltam magamban: Ez is hiábavalóság! Valóban, a bölcs emlékezete éppoly kevéssé örök, mint a balgáé. A jövőben hamarosan elfelejtik mind a kettőt. A bölcs meghal éppen úgy, mint a balga. Meggyűlöltem az életet, mert bosszantónak találtam azt a fáradozást, ami a nap alatt folyik. Igen, minden hiábavalóság és szélkergetés!

Meggyűlöltem minden művemet, amit létrehoztam a földön, hiszen az utódomra kell hagynom. Ki tudja, bölcs lesz-e vagy balga? És mégis teljesen szabadon rendelkezik majd munkám minden gyümölcsével, amire annyi fáradságot és okosságot pazaroltam életemben. Ez is hiábavalóság! Odáig jutottam, hogy szívemet átengedtem a kétségbeesésnek a miatt a fáradozás miatt, amit magamra vállaltam a nap alatt. Hisz jó néhány ember dolgozott bölcsen, okosan és sikerrel, aztán át kell engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj! Igen, mije marad az embernek minden fáradozásából és törekvéséből, amivel emésztette magát életében? Valóban: minden napja csupa szenvedés, és minden tevékenysége csupa bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

Nem tehet jobbat az ember, mint hogy egyék, igyék, és kedvét lelje a munkájában. Mert beláttam, hogy ez is Isten kezéből jön. Mert az öröm is, a gond is Istentől van. Igen, annak, aki kedves előtte, bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon, hogy aztán olyannak adja, aki tetszik Istennek. Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

VÁLASZOS ÉNEK

Préd 2, 26; 1 Tim 6, 10

Annak, aki kedves előtte, Isten bölcsességet, tudást és örömet ad; a bűnösnek meg a gyötrelmet adja, hogy gyűjtsön és halmozzon. * Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, sok bajba keverednek. * Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nyssai Szent Gergely püspöknek A Prédikátor könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 5: PG 44, 683-686)

A bölcs ember szeme Krisztusra, a Főre néz

Ha a lelki ember a Főre néz, vagyis Pál értelmezése szerint Krisztusra, nagyon boldog, mert éles a szeme, és arra függeszti tekintetét, akinek a személyéhez nem tapad bűn, akiben nincs semmi sötétség. Pál és a többi hozzá hasonló nagy ember, valamint mindenki, aki Krisztusban él, mozog és van, mindig is a Főre néz.

Lehetetlenség, hogy az, akit eláraszt a nappali világosság, sötétséget lásson; ugyanígy lehetetlen, hogy az, aki szemét Krisztusra függeszti, bármiféle tökéletlenséget pillanthasson meg rajta. Aki tehát a Főre tekint – és tudjuk, hogy a Fő a világmindenség Alkotója –, annak szeme az erények összességét látja (Krisztus ugyanis a minden szempontból végtelen erényesség), vagyis látja az igazságot, az igazságosságot, a romolhatatlan szentséget, minden jóság foglalatát. A bölcs tehát a Főre függeszti a szemét, a balga pedig sötétben jár. Mert aki nem a tartóra helyezi lámpáját, hanem ágya alá rejti, az maga az oka annak, hogy nem a világosságban, hanem a sötétségben jár.

Velük ellentétben, milyen sokan vannak, akik a mennyei javakkal töltekeznek, és az igazi valóság szemléletében időznek. Ezeket azonban vakoknak és földi dolgokban használhatatlan embereknek tartják. Pál is büszkén vallja magát ilyennek, amikor azt mondja, hogy ő oktalan Krisztusért. Bölcs életszemlélete nem engedte, hogy bármilyen földi érdek lekösse őt. Ezt hangoztatja tehát: Mi oktalanok vagyunk Krisztusért, vagyis: „Mi vakok vagyunk az evilági életre, minthogy a mennyeiekre nézünk, és a Főre függesztjük szemünket.” Éppen emiatt nem is volt háza és asztala, ezért volt szegény, ezért volt hontalan vándor és rongyos, ezért éhezett és epedt el a szomjúságtól sokszor.

Ki ne sajnálkozott volna annak nyomorúságán, ha látta, mint bilincselik meg, mint ütlegelik és gyalázzák, vagy látta, amikor bilincsekbe verve hajótörést szenvedett a tenger hullámain. Emberi sorsa valóban ilyen volt, csakhogy ő sohasem vette le szemét a Főről. Ezért kiálthatott fel így: Ki szakíthat el bennünket Krisztus Jézus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Vagyis mintha ezt mondta volna: „Ki vonja el erőszakkal tekintetemet Krisztusról, hogy azt legyek kénytelen szemlélni, amit a lábammal taposok?”

Sürgeti továbbá, hogy mi is így tegyünk. Azt tanácsolja, hogy az égiekre irányuljon figyelmünk, ez pedig ugyanaz, mintha így beszélne: „Szemünket függesszük Krisztusra, a Főre!”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 122, 2; Jn 8, 12

Amint a szolga szeme gazdája kezére figyel, * Mi úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, amíg csak meg nem könyörül rajtunk.

Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. * Mi úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre, amíg csak meg nem könyörül rajtunk.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky