Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Idők rendjét megtartva most
a harmadik óránk során
szálljon hozzád szívünk szava,
hármas felségű Istenünk,
hogy szívünkben ma ugyanaz
a Szentlélek vegyen lakást,
ki egykor épp e napszakon
a szent apostolokra szállt.
Követve ezt a kezdetet,
egész világnak fénye lett,
és mennyországot alapít,
hol égi díja vár reánk.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mennyire szeretem törvényeidet, Uram, *
egész nap azon elmélkedem.
Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, *
mert az az enyém már örökre.
Minden tanítómnál okosabb lettem, *
mert mindig intelmeidről elmélkedem.
Meghaladja értelmem a vénekét, *
mert parancsaidat megtartom.
Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, *
hogy megtarthassam szavadat.
Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, *
te magad tanítottál rájuk.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, *
számnak édesebb a méznél.
Mivel parancsaid értelmessé tettek, *
azért gyűlölöm a hazugságnak minden útját.
Miért vetettél el végleg, Istenünk, *
és legelőd nyája ellen miért lángol haragod?
Emlékezzél meg közösségedről, *
amely kezdettől fogva birtokod.
Gondolj örökségedre, a népre, amelyet megváltottál, *
és Sion hegyére, amely lakóhelyed.
Irányítsd lépteidet az örök romokhoz: *
szentélyedben mindent letarolt az ellenség.
Közösséged helyén ordítoznak, akik gyűlölnek téged, *
és győzelmük jeléül kitűzték zászlóikat.
Olyanok, mint akik magasan villogtatják fejszéjüket *
a sűrű erdőben.
A veretes kapuknak nekiestek, *
és fejszével, baltával ledöntötték.
Szentélyedet lángba borították, *
porig alázták neved hajlékát.
Szívükben azt mondták: †
„Pusztítsuk el egyszerre őket!”, *
és Isten közösségeit földünkön fölégették.
Jeleinket nem láthatjuk, prófétáink nincsenek, *
és nincs közöttünk, aki tudná, mindez meddig tart még.
Istenünk, meddig gyalázhat még az ellenség, *
nem szűnik meg ellenfelünk nevedet gyalázni?
Miért húzod vissza jobbodat, *
miért nézed ezt ölbe tett kézzel?
Mégiscsak Isten a királyunk kezdettől fogva, *
a földön szabadulást csak ő szerez.
Hatalmaddal széthasítottad a tengert, *
a vízi szörnyek fejét összetörted.
A Leviatán fejét is szétzúztad, *
prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Te fakasztasz forrást, patakot, *
kiszárítasz bővizű folyókat.
Tied a nappal, és tied az éjszaka, *
a csillagokat és a napot te formáltad.
Te jelölted ki a föld határait, *
a nyár és a tél is a te alkotásod.
Emlékezz arra, †
az ellenség hogyan gyalázta az Urat, *
egy balga nép megvetette nevedet.
Ne add vadak prédájára a benned bízók lelkét, *
és szegényeidről ne feledkezzél el végleg!
Tekints szövetségedre, *
földünk minden zuga tele van az erőszak sátraival.
Ne távozzék szégyennel a megalázott, *
a szegény és szerencsétlen áldja nevedet!
Kelj fel, Istenünk, védd meg ügyedet, †
emlékezz csak a gyalázatokra, *
amelyekkel a balga káromol naphosszat téged.
Ne feledd el ellenségeidnek hangját *
és gyalázóid egyre erősödő zajongását!
RÖVID OLVASMÁNY
Vö. Iz 10, 20-21
Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei hűségesen támaszkodnak az Úrra, Izrael Szentjére. A maradék megtér, Jákob maradéka az erős Istenhez.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram,
És minden király vallja dicsőségedet.
Könyörögjünk!
Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk, amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől. Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát mindig teljes hittel valljuk, és áldozatos odaadással ünnepeljük! Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky