2023. február 19.

Évközi 7. vasárnap
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,

minden napunknál fényesebb:

te szenteled meg, Jézusunk,

az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,

s lelkünk keltsd új életre már,

így támaszd fel testünket is;

ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,

Krisztus, mind hozzád érkezünk,

nálad lesz égi otthonunk,

feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,

tündöklő fényed járjon át:

annak láthassunk, aki vagy,

igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,

a Szentháromság töltse be

országod, melyet boldogít

a hét ajándék öröme. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Naponta áldalak, Uram, alleluja.
145 (144). zsoltár
Az isteni fölség dicsérete
Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál! (Jel 16, 5)
I.

Magasztallak, Istenem, Királyom, †

és áldom nevedet *

mindörökkön-örökké.

Naponta áldalak, †

és nevedet magasztalom *

mindörökkön-örökké.

Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *

és nagyságát felfogni nem lehet.

Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *

és hangosan hirdessék hatalmadat!

Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *

és beszéljék el csodatetteidet!

Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *

és hirdessék a te nagy voltodat!

Terjesszék végtelen jóságod hírét, *

és igazságosságodat ujjongva áldják!

Irgalmas és kegyelmes az Úr, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Jóságos az Úr mindenkihez, *

irgalmas minden teremtményéhez.

Ant. Naponta áldalak, Uram, alleluja.
2. ant. Örökkévaló ország a te országod, Uram, alleluja.
II.

Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *

és szentjeid áldást mondjanak!

Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *

és hatalmadról beszéljenek,

hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *

és nagyszerű országod dicsőségét.

Örökkévaló ország a te országod, *

uralmad minden nemzedéken át megmarad.

Ant. Örökkévaló ország a te országod, Uram, alleluja.
3. ant. Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében, alleluja. 
III.

Hűséges az Úr minden szavában, *

és szent minden cselekedetében.

 Az Úr fenntartja a botladozót, *

és a megalázottat fölemeli.

Mindenek szeme bízón rád tekint, *

és te enni adsz nekik alkalmas időben.

Megnyitod kezedet, *

és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.

Igazságos az Úr minden végzésében, *

és szent minden cselekedetében.

Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *

mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.

Az istenfélők vágyait teljesíti, †

kérésüket meghallgatja, *

és megmenti őket.

Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *

de elpusztít minden gonosztevőt.

Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †

és szent nevét áldja minden élő *

mindörökkön-örökké.

Ant. Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében, alleluja.

Figyelj, fiam, szavaimra.

Nyisd meg füledet beszédemre!

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik A Prédikátor könyve

1, 1-18

Minden hiábavalóság!

A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a Prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásából, amit magára vállal a nap alatt?

Az egyik nemzedék megy, a másik jön, de a föld örökké megmarad. A nap fölkel, és a nap lenyugszik, a helyére siet, s ott újra fölkel. A szél dél felé fúj, északra fordul; körbejár, megfordul, visszatér – így ismétli járását a szél. Minden folyó a tengerbe ömlik, s a tenger mégsem telik meg; a folyók egyre folytatják útjukat céljuk felé.

Minden fáraszt. Nem mondhatja senki, hogy a szeme eleget látott, vagy hogy a füle eleget hallott. Ami volt, az lesz újra, és ami történt, az történik megint: semmi sem új a nap alatt. Ha azt mondják valamire: „Lám, ez új”, az is rég megvolt azokban az időkben, amelyek előttünk voltak. Nem törődnek az emberek a régiekkel. De a későbbiekre sem gondolnak majd azok, akik még később lesznek.

Én, a Prédikátor Izrael királya voltam Jeruzsálemben. Föltettem magamban, hogy bölcsességemben mindent megvizsgálok és kikutatok, ami az ég alatt történik. Ilyen hálátlan feladatot bízott Isten az ember fiaira, hogy vesződjenek vele. Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. Ami görbe, nem válhat egyenessé, ami nincs, azt nem lehet számba venni.

Így szóltam magamban: Sok bölcsességre szert tettem, és mind felülmúltam, aki előttem Jeruzsálem fölött uralkodott. Sok bölcsességet és tudományt latra vetettem. Gondosan tanulmányoztam a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot. S meggyőződtem róla, hogy ez is csak szélkergetés. Valóban: sok bölcsességgel sok bosszúság jár együtt, és aki gyarapítja a tudást, a gyötrelmet is fokozza.

VÁLASZOS ÉNEK

Préd 1, 14; 5, 14; 1 Tim 6, 7

Láttam mindent, ami csak végbemegy a nap alatt, és kiderült: minden csak hiábavalóság és szélkergetés. * Az ember mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött, semmi sem marad a kezében.

Semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. * Az ember mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött, semmi sem marad a kezében.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hitvalló Maximus apátnak „A szeretet” című értekezéséből

(Centuria 1, cap. 1, 4-5. 16-17. 23-24. 26-28. 30-40: PG 90, 962-967)

Szeretet nélkül minden csak hiábavalóság

A szeretet nem más, mint az emberi léleknek az a jóindulata, amely semmit sem akar Isten szándéka ellenére cselekedni. Ennek a szeretetnek erényét azonban nem képes elsajátítani egyetlen egy olyan ember sem, akinek lelkét bármilyen földi érték is rabjává tette.

Aki szereti Istent, az többre becsüli Alkotója felismerését és megismerését minden általa teremtett dolognál, és lelke minden vágyával és szeretetével késedelem nélkül átadja magát neki.

Minthogy pedig mindaz, ami létezik, Isten alkotása, aki önmaga miatt teremtette azt, világos, hogy az Alkotó jóval kiválóbb, mint művei; aki tehát az összehasonlítást nem tűrő örök Jóságot elhagyja, és alacsonyabb dologhoz ragaszkodik, az kevesebbre tartja Istent, mint az általa teremtett dolgokat. Aki ismeri és teljesíti parancsaimat – mondja az Úr –, az szeret engem. Az az én parancsom – folytatja –, hogy szeressétek egymást. Tehát aki nem szereti embertársát, az nem tartja meg a parancsot. Aki viszont nem tartja meg a parancsot, az nem is szeretheti az Urat.

Az a boldog ember, aki minden embertársát egyformán képes szeretni.

Aki Istent szereti, mindenképp szereti embertársát is; az ilyen ember pedig képtelen pénzt gyűjtögetni, hanem inkább isteni bőkezűséggel szétosztogatja azt minden rászoruló embertestvérének.

Aki Isten jóságát utánozza, az alamizsnát ad jónak és rossznak, igaznak és hamisnak, és semmi különbséget sem tesz köztük, hanem egyaránt ad nekik anyagi segítséget a tényleges szükségükhöz képest. Azonban az ilyen ember is jobban teszi, ha jószándékú előnyben részesíti azt a rászorulót, aki erényekben tündöklik és törekvő.

Természetesen a felebaráti szeretet érzülete nem csak a pénzadományok osztogatásában mutatkozik meg, hanem még sokkal inkább a vallási igazságok megismertetésében és személyes szolgálatok nyújtásában lesz nyilvánvaló.

Ha valaki minden szenvedély és erkölcsi hiba nélkül még egészen világi dolgokban is okosan és őszinte szeretettel segít embertársának, már az is az isteni szeretetben való jártasságáról tesz tanúságot.

Akinek szívébe beköltözött az isteni szeretet, az nem késlekedik, és el sem fárad a szeretetben követni magát a jóságos Úristent, mint a szent életű Jeremiás mondja. Sőt képes lesz erős szívvel elviselni minden fáradtságot, gyalázatot, igazságtalanságot is, soha senkiről semmi rosszat föl nem tételezve.

Ne bizakodjatok, mondván: az Úr temploma vagyunk – int a szent próféta, Jeremiás. Te se mondd, hogy „Jézus Krisztusban, a mi Urunkban való puszta hit egymagában is képes engem üdvözíteni.” Nincs igazad, mert ha ki nem mutatod cselekedeteiddel az iránta való szeretetedet, nem fog téged üdvözíteni. Ami pedig ezt a puszta hitet illeti, erre nézve mondja az Apostol: Az ördögök is hisznek, és remegnek.

A szeretet gyakorlása: az embertárs iránti, szívből jövő jó cselekedet, a nagylelkűség és a türelem, sőt még az evilági dolgoknak a helyes felhasználása is.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 13, 34; 1 Jn 2, 10. 3

Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket. * Aki szereti testvérét, már eljutott a világosságra.

Abból tudjuk meg, hogy megismertük, hogy megtartjuk parancsait. * Aki szereti testvérét, már eljutott a világosságra.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, segíts, hogy törvényedet mindenkor szem előtt tartsuk, akaratodat pedig szóval és tettel meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky