Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
4, 1-11
Látomás Istenről
Én, János, látomásban láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek történnie kell.”
Nyomban elragadtatásba estem. Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány volt a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül is tele szemmel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő!”
Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koronájukat a trón elé tették, és zengték: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen, mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 4, 8; Iz 6, 3
Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Sztuditész Szent Theodorosz szónoklataiból
(Oratio in adorationem crucis: PG 99, 691-694. 695. 698-699)
Krisztus értékes és éltető keresztje
Ó, szent keresztnek drága ajándéka! Ó, dicső kereszt, mily nagy az ékessége! Nincs rajta együtt a jó és a rossz, mint az Éden fáján, hanem mindenestől szép és pompás, látásra és ízlelésre egyaránt.
Ez a fa már nem halált, hanem életet szül. Világít, nem homályosít; bevezet az Édenbe, és nem rekeszt ki onnan. Ez az a fa, amelyre mint valami diadalmi kocsira szállt fel Krisztus, és legyőzte a sátánt, a halál urát, és kiszabadította az emberi nemet a zsarnok rabszolgaságából.
Ez az a fa, amelyen a mi Urunk, mint legyőzhetetlen harcos, a küzdelemben kezén-lábán és isteni oldalán megsebesült, és így gyógyította meg gonosztetteink sebeit, azaz a veszedelmes sátán által megrontott emberi természetünket.
Hajdan a fa miatt vesztünk el, most a fa által kaptuk vissza az életet. Akkor a fáról vezettek félre minket, most a fán győztük le az álnok kígyót. Igazán új és rendkívüli csere! Halál helyett életet, romlandóság helyett romolhatatlanságot, gyalázat helyett dicsőséget ad.
Nem hiába kiált fel a szent Apostol: Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Hiszen ebből a keresztből fakadt az a legmagasabb bölcsesség, amely megcáfolta az evilági bölcselkedés minden kérkedését és felfuvalkodott oktalanságát. A keresztből származó mindenféle jó ajándék lemetszette a rosszaság és a gonoszság hajtásait.
Ennek a keresztfának az előjeleit és jelképeit már az emberiség kezdetétől fogva a legcsodálatosabb módon ismerték fel és látták meg előre. Lásd tehát, akárki vagy, ha valóban eltölti lelkedet a tudás vágya. Már Noé fiaival, és azok feleségeivel és mindenfajta állattal együtt nemde egy jelentéktelen faalkotmányon menekültek meg a vízözönből Isten akarata folytán?
Vagy mit jelenthet Mózes botja? Nemde ez is a keresztnek az előképe? Ez a bot egyszer a vizet vérré változtatja, máskor az egyiptomi mágusok odavarázsolt kígyóját pusztítja el; majd kettéosztja a tengert, amikor Mózes ráüt vele, és felemeli, majd amikor ismét a tenger felé fordítja, az ellenséget a hullámsírba temeti, viszont az Isten népét megmenti.
A keresztnek ilyen előképe volt Áron vesszeje is, egy nap alatt kivirágzik, hogy megmutassa: ki az igazi főpap.
A keresztet jelezte előre Ábrahám áldozata is, amikor összekötözött gyermekét az elkészített fára ráhelyezte. A kereszt ölte meg a halált, és adta vissza az életet Ádámnak. Minden apostolt a kereszt dicsőített meg, minden vértanút ez koronázott meg, és minden szentet a kereszt szentelt meg. Kereszt által öltjük magunkra Krisztust, és vetjük le a régi embert. A kereszt gyűjti Krisztus juhait egy akolba és a megígért mennyei hazába.
VÁLASZOS ÉNEK
Íme, a paradicsomkert közepén álló dicsőséges fa, * Amelyen az üdvösség szerzője halálával legyőzte mindnyájunk halálát, alleluja.
Íme, a minden cédrusfánál magasztosabb fa. * Amelyen az üdvösség szerzője halálával legyőzte mindnyájunk halálát, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, akaratodból szent Fiad vállalta értünk a kereszt gyalázatát, hogy megszabadítson minket a gonosz lélek hatalmából. Kérünk, add híveidnek, hogy elnyerjük a feltámadás kegyelmét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky