2023. március 7.

Szent Perpétua és Felicitász vértanúk
megemlékezésül


A Septimus Severus-féle üldözés alatt, 203. március 7-én Karthágóban szenvedtek vértanúságot. Még ma is megvan a halálukról szóló nevezetes elbeszélés, amelyet részben maguk a hitvallók írtak, részben pedig a kortárs írnok. Nevük belekerült a római eukarisztikus imába.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
37 (36). zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre, *

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak, *

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd, *

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat, *

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra, †

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás, *

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet, *

és élvezik majd a béke áldásait.

Ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
2. ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt, *

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok, *

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át, *

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején, *

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök, †

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †

elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot, *

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre, *

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet, *

és mindörökké lakni fogják.

Ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
3. ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!
III.

Az igaz szája bölcsességet szól, *

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében, *

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz, *

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére, *

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †

melléd áll akkor, és a földet elnyered, *

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert, *

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való, *

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk, †

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *

mivel reményüket őbelé vetették.

Ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!

Íme, most van a kellő idő,

Most van az üdvösség napja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

16, 1-18. 35

Mannahullás a pusztában

Izrael fiai elindultak Elimből, és az Egyiptomból való kivonulásuk utáni második hónap tizenötödik napján Izrael egész közössége Szin pusztájába érkezett, amely Elim és a Sínai-hegy között terül el.

Itt a pusztában az izraeliták egész közössége zúgolódott Mózes és Áron ellen. Izrael fiai ezzel estek nekik: „Inkább haltunk volna meg az Úr keze által Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok a pusztába, hogy az egész közösség éhen vesszen.”

De az Úr így szólt Mózeshez: „Nézd, én kenyeret hullatok nektek az égből. A nép menjen ki, és gyűjtsön magának egy napra valót belőle! Így akarom próbára tenni, hogy parancsom szerint jár-e el. Ha a hatodik napon elkészítik, amit hazavittek, kétszer annyi lesz, mint amit naponként gyűjtöttek.”

Mózes és Áron így szólt Izrael fiainak egész közösségéhez: „Ma este megtudjátok, hogy az Úr hozott ki benneteket Egyiptomból, holnap reggel pedig meglátjátok az Úr dicsőségét. Ő ugyanis hallotta az Úr elleni zúgolódástokat. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” Mózes azután így folytatta: „Ma este az Úr húst ad nektek enni, és holnap reggel kenyeret, hogy jóllakjatok. Az Úr ugyanis hallja, hogy ellene zúgolódtok. Mik vagyunk mi? Zúgolódástok nem ellenünk irányul, hanem az Úr ellen.” Mózes így szól Áronhoz: „Mondd az izraeliták egész közösségének: »Járuljatok az Úr elé, mert ő hallotta zúgolódástokat!«” Amikor Áron közölte ezt az izraeliták egész közösségével, és ők a puszta felé fordultak, az Úr dicsősége megjelent felhő alakjában.

Az Úr így szólt Mózeshez: „Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Közöld velük: »Ma este húst fogtok enni, és holnap reggel jóllakhattok kenyérrel. Erről fogjátok megismerni, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek.«”

Valóban, estére fürjcsapat jelent meg, és ellepte a tábort. Reggel pedig harmatozó felhő volt a tábor körül. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finom szemcsés dolog volt, olyan, mint a dér a földön. Izrael fiai észrevették, és kérdezték egymást: „Mi ez?” Nem tudták ugyanis, hogy mi az. Mózes így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, amelyet az Úr ad nektek enni. Az Úr parancsa a következő: Mindenki szedjen belőle szükségletének megfelelően, fejenként egy ómért számítva, a családtagok száma szerint! Mindenki csak a sátrában lakó személyek számára hozzon belőle!”

Izrael fiai így tettek, és gyűjtöttek, az egyik többet, a másik kevesebbet. De amikor omerrel megmérték, aki sokat gyűjtött, annak nem volt fölöslege, aki kevesebbet, annak nem volt hiánya. Mindenki szükségletének megfelelően gyűjtött.

Izrael fiai negyven évig ették a mannát, amíg csak lakott vidékre nem érkeztek. Addig ették a mannát, amíg Kánaán földjének határához értek.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 16, 20; Jn 6, 32

Angyalok eledelével tápláltad népedet, és fáradtság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, * Amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége.

Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. * Amelyben minden.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(Ps 140, 4-6: CCL 40, 2028-2029)

Krisztus egész Testének a szenvedése

Uram, feléd kiáltottam, hallgass meg engem! Mindnyájan elmondhatjuk e szavakat. Ezt azonban most nem én, hanem az egész Krisztus mondja. De inkább a test nevében mondja, mintegy megszemélyesítve azt. Itt a földön emberi testben imádkozott, és egész teste nevében imádkozott az Atyához. Imádság közben testéből vércseppeket verítékezett. Így van megírva az evangéliumban: Állhatatosan imádkozott, és közben vérrel verejtékezett. Mi mást jelentene az egész testének ez a vérrel verítékezése, mint éppen az egész Egyház vértanúinak szenvedését?

Uram, feléd kiáltottam, hallgass meg engem, figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök!. Úgy gondoltad talán, hogy e szavak: feléd kiáltottam, egyben azt is jelentik, hogy már meghallgatásra talált kérésed? Kiáltottál ugyan Uradhoz, de ne gondold, hogy biztonságban vagy. Ha befejeződött a szorongattatás, vége már a kiáltásnak. De hát az Egyház, a Krisztus titokzatos testének szorongattatása megmarad a világ végezetéig, s ennek tudatában már nemcsak azt kell mondani: feléd kiáltottam, hallgass meg engem, hanem folytatni is kell: Figyelj szavamra, amikor hozzád könyörgök.

Imádságom, mint a tömjénfüst, szálljon eléd, kitárt kezem legyen az esti áldozat.

Minden keresztény tudja, hogy Krisztusra, a Főre szoktuk alkalmazni e szavakat. Ugyanis már estére hajlott a nap, amikor az Úr kiadta lelkét a kereszten. Önként adta oda, de úgy, hogy majd visszaveszi. Ebben jelképesen mi is benne vagyunk. Hiszen Krisztusnak nemde éppen az az embersége függött a kereszten, amelyet tőlünk, emberektől vett magára? Hogyan történhet meg, hogy Isten, az Atya valaha is elhagyja, és magára hagyja a Fiút, aki pedig vele együtt egy Isten? És mégis a mi gyarló természetünket szegezi oda a keresztre, ahol – az Apostol szerint – a régi embert bennünk keresztre feszítették vele együtt. Szavából a mi emberi nyomorúságunk kiáltott fel: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?

Ez tehát az esti áldozat: Urunk kínszenvedése, Urunk keresztje, üdvösségszerző áldozata, Istentől elfogadott, egészen elégő áldozat. Az esti áldozatából a feltámadásában reggeli áldozati ajándék lett. A tiszta és hűséges szívből fakadó ima úgy száll felfelé, mint az illatáldozat a szentély oltáráról. Nincs kedvesebb illatáldozat az Úr áldozatánál, így illatozzanak mindazok, akik hisznek benne!

Az Apostol szavai szerint tehát: A régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 2, 19-20

Krisztussal engem is keresztre feszítettek. * Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.

Isten Fiának hitében élek, aki szeretett, és feláldozta magát értem. * Élek.

OLVASMÁNY

A karthágói vértanú szentek vértanúhaláláról írt beszámolóból

(Cap. 18. 20-21; edit. van Beek Noviomagi, 1936, pp. 42. 46-52)

Az Úr dicsőségére meghívottak és kiválasztottak

Felragyogott a vértanúk győzelmi napja, és ők úgy indultak a börtönből az amfiteátrumba, mint a mennyországba: derűs arccal, tiszta tekintettel, és ha talán remegtek is, az az örömtől volt, nem pedig félelemből.

Előbb Perpétuát öklelte fel szarvaival a megvadított tehén, és a földre taszította. De Perpétua felállt, majd amikor meglátta Felicitászt összetiportan, odament hozzá, és kezét nyújtva neki, felsegítette őt. Együtt álltak ott ketten. Miután a nép kegyetlenségét így kielégítették, visszahívták őket az életben maradottak kapujához. Itt egy hozzá ragaszkodó, Rusztikusz nevű hittanuló támogatta Perpétuát. Ekkor, mintha kábulatból ébredne (annyira lelki elragadtatásban volt), kezdett körültekinteni, és mindnyájuk csodálkozására ezt kérdezte: „Mikor visznek már minket oda az elé a nem is tudom, miféle tehén elé?” Midőn pedig azt hallotta, hogy az már megtörtént, addig el sem hitte, amíg testén és ruháján az öklelések nyomait meg nem látta. Ekkor odahívta testvérét és Rusztikusz hittanulót, és így szólt hozzájuk: „Állhatatosak legyetek a hitben, mindnyájan szeressétek egymást, és szenvedésemben meg ne botránkozzatok.”

Hasonlóképpen buzdította Száturusz a másik kapuban Pudensz katonát: „Végre mégis, ahogy kívántam, és előre megmondtam, eddig még egy vadállat sem ért hozzám. Most pedig teljes szívedből higgyél, íme, újra kimegyek oda, és a leopárd egyetlen harapására végem lesz.” S mindjárt a látványosság végén a leopárd elé vetették, és annak egyetlen harapása annyira vérbe borította, hogy visszatértében a nép ilyen kiáltással tett tanúságot e második keresztségéről: „Üdvös fürdő, üdvös fürdő.” Valóban üdvözült is ő, aki ily módon a saját vérében fürdött.

Ekkor Pudensz katonához fordult: „Isten veled, emlékezzél a hitre és énrám is, és mindez meg ne tántorítson, sőt inkább erősítsen meg.” És rögtön elkérte az ujjáról a gyűrűjét, és a sebe vérébe mártva visszaadta neki örökség gyanánt, mint vértanúságának bizonyságát és emlékét. Aztán már félholtan odahurcolták a többiekhez, hogy azokkal együtt a szokott helyen megkapja a kegyelemdöfést.

Midőn pedig a nép azt követelte, hogy az aréna közepébe állítsák őket, hogy így a gyilkosság egész lefolyását végignézhessék, azok maguktól felálltak, és a nézők kívánta helyre mentek, ott előbb megcsókolták egymást, hogy vértanúságukat a béke ünnepélyes kinyilvánításával fejezzék be.

Mindnyájan mozdulatlanul és csendben fogadták a kardot: különösen Száturusz, aki elsőnek lépett oda, és elsőként adta ki lelkét, támogatta még Perpétuát is. Perpétua pedig, hogy valami fájdalomban részesüljön, az oldalbordái közé kapott döfést. Erre felujjongott, és a kezdő gladiátor eltévedt jobbját maga igazította nyakára. Különben talán nem is ölhették volna meg ezt a hős asszonyt, akitől még a tisztátalan lélek is rettegett.

Ó, rettenthetetlen és boldogságos vértanúk! Ó, ti valóban meghívottak és kiválasztottak voltatok a mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőségére!

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 8, 34-35. 37

Krisztus Jézus az Isten jobbján közbenjár értünk. * Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?

De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. * Ki szakíthat el.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, Szent Perpétua és Felicitász vértanúk irántad való szeretetből bátran szembenéztek üldözőikkel, és legyőzték a halál kínjait. Közbenjáró imájukra add, hogy folytonosan növekedjünk az irántad való szeretetben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky