Délután
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ez óra, mely most felragyog,
keresztfa éjét űzi el,
megtörve földi vak homályt,
szelíd fényével földerít.
Ez órán a Feltámadott
minden sír mélyén szunnyadót
új létre keltve, élni hív,
halál hatalmát törve meg.
Hisszük: megújult életünk
immár nem szenved új halált,
a boldog élet örömét
örökre bizton élvezi.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mennyire szeretem törvényeidet, Uram, *
egész nap azon elmélkedem.
Mily bölccsé tett parancsolatod ellenségem ellen is, *
mert az az enyém már örökre.
Minden tanítómnál okosabb lettem, *
mert mindig intelmeidről elmélkedem.
Meghaladja értelmem a vénekét, *
mert parancsaidat megtartom.
Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, *
hogy megtarthassam szavadat.
Meghozott ítéleteidtől sosem hajlok el, *
te magad tanítottál rájuk.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, *
számnak édesebb a méznél.
Mivel parancsaid értelmessé tettek, *
azért gyűlölöm a hazugságnak minden útját.
Miért vetettél el végleg, Istenünk, *
és legelőd nyája ellen miért lángol haragod?
Emlékezzél meg közösségedről, *
amely kezdettől fogva birtokod.
Gondolj örökségedre, a népre, amelyet megváltottál, *
és Sion hegyére, amely lakóhelyed.
Irányítsd lépteidet az örök romokhoz: *
szentélyedben mindent letarolt az ellenség.
Közösséged helyén ordítoznak, akik gyűlölnek téged, *
és győzelmük jeléül kitűzték zászlóikat.
Olyanok, mint akik magasan villogtatják fejszéjüket *
a sűrű erdőben.
A veretes kapuknak nekiestek, *
és fejszével, baltával ledöntötték.
Szentélyedet lángba borították, *
porig alázták neved hajlékát.
Szívükben azt mondták: †
„Pusztítsuk el egyszerre őket!”, *
és Isten közösségeit földünkön fölégették.
Jeleinket nem láthatjuk, prófétáink nincsenek, *
és nincs közöttünk, aki tudná, mindez meddig tart még.
Istenünk, meddig gyalázhat még az ellenség, *
nem szűnik meg ellenfelünk nevedet gyalázni?
Miért húzod vissza jobbodat, *
miért nézed ezt ölbe tett kézzel?
Mégiscsak Isten a királyunk kezdettől fogva, *
a földön szabadulást csak ő szerez.
Hatalmaddal széthasítottad a tengert, *
a vízi szörnyek fejét összetörted.
A Leviatán fejét is szétzúztad, *
prédául adtad a tenger szörnyeinek.
Te fakasztasz forrást, patakot, *
kiszárítasz bővizű folyókat.
Tied a nappal, és tied az éjszaka, *
a csillagokat és a napot te formáltad.
Te jelölted ki a föld határait, *
a nyár és a tél is a te alkotásod.
Emlékezz arra, †
az ellenség hogyan gyalázta az Urat, *
egy balga nép megvetette nevedet.
Ne add vadak prédájára a benned bízók lelkét, *
és szegényeidről ne feledkezzél el végleg!
Tekints szövetségedre, *
földünk minden zuga tele van az erőszak sátraival.
Ne távozzék szégyennel a megalázott, *
a szegény és szerencsétlen áldja nevedet!
Kelj fel, Istenünk, védd meg ügyedet, †
emlékezz csak a gyalázatokra, *
amelyekkel a balga káromol naphosszat téged.
Ne feledd el ellenségeidnek hangját *
és gyalázóid egyre erősödő zajongását!
RÖVID OLVASMÁNY
2 Tim 1, 8b-9
Vállald az evangéliumért a szenvedéseket velem együtt, bízva az Isten erejében, aki megváltott, és a szent hivatásra meghívott minket, nem tetteink alapján, hanem saját elhatározásából és kegyelméből, amelyet Krisztus Jézusban ajándékozott nekünk.
Örüljetek és ujjongjatok, alleluja.
Mert nevetek föl van írva a mennyben, alleluja.
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Márk evangélistát kiválasztottad az evangélium hirdetésének fönséges hivatására. Kérünk, nevelj minket tanításával, hogy hűségesen kövessük Krisztus példáját. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky