2023. október 13.

Péntek, évközi idő, 27. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Szentháromság egy Istenünk,

hatalmas Úr a föld felett,

halld meg dicsérő énekünk,

ébredve melyet zeng szívünk.

Az ágyból immár felkelünk

a csendességes éjidőn,

és esdekelve kérlelünk,

gyógyítsd meg égő sok sebünk.

A kísértő ha cselt vetett,

és vétkeztünk ez éjszakán,

a bűnt lelkünkről mossa le

kegyelmed égi ereje.

És bízó szívvel kérlelünk:

tündöklő fényed töltsön el,

hogy napjaink pergő során

romlást ne hozzon semmi ránk.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Költözz szívünkbe, Krisztusunk,

örök, megváltó Szeretet,

minden szavunk hadd töltse el

igaz, bűnbánó érzelem.

Nagy hittel hozzuk most eléd

könyörgésünket, Jézusunk,

hogy bűneink rút bélyegét

töröld le rólunk, jó Urunk.

Emeld kereszted nagy jelét,

mely tested által szent nekünk,

pajzsul ma híveid fölé,

kik fiaidként élhetünk.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
69 (68). zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem, *

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak, *

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat, *

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, *

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot, *

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem, *

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt, *

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *

a bor mellett is rólam énekelnek.

Ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
2. ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom, *

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma, †

és ne húzzon le a mélység, *

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat, *

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak, *

és szomjúságomban ecettel itattak.

Ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
3. ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!
III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom, *

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket, *

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld, *

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont, †

Júda városait újra felépíti. *

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka, *

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!

Az Úr megtanít minket útjaira.

Hogy járni tudjunk ösvényein.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

6, 1-10

A rabszolgák. A tévtanítók

Szeretett Fiam! Azok, akik a rabszolgaság igájában görnyednek, adják meg gazdájuknak a teljes tiszteletet, hogy az Isten nevét és tanításunkat ne érje káromlás. Akinek pedig hívő gazdája van, ne hanyagolja el kötelességét azért, mert testvére, hanem annál szívesebben szolgáljon neki, hogy hívő, így az Isten előtt kedves, és törekszik a jóra.

Ezt tanítsd, erre buzdíts! Ha valaki mást tanít, s nem követi Urunk, Jézus Krisztus üdvös szavait és az istenes tanítást, az felfuvalkodott, és semmit sem ért. Betegesen vitázik, üres szóharcot folytat, amiből csak irigykedés, veszekedés, káromlás, rosszindulatú gyanúsítás és olyan bomlott agyú, igazság híján levő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

A vallásosság, ha megelégedés társul hozzá, valóban nyereség. Hiszen semmit sem hoztunk erre a világra, s nem is vihetünk el semmit. Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe esnek, sok esztelen és káros kívánság kelepcéjébe, amelyek romlásba és kárhozatba döntik az embert. Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 6, 25; 1 Tim 6, 8

Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök. * Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Ha van ennivalónk és ruhánk, elégedjünk meg vele. * Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

MÁSODIK OLVASMÁNY

Lerini Szent Vince áldozópap „Első emlékeztető” című művéből

(Cap. 23: PL 50, 667-668)

Dogmafejlődés a keresztény vallásban

Azt kérdezhetné valaki: Semmi se fejlődik Krisztus Egyházának tanításában? Dehogynem! Sőt, egészen jelentős a fejlődés.

Ki lenne ugyanis annyira ellensége az embereknek, és ki gyűlölné annyira Istent, hogy megakadályozni merészelné ezt a fejlődést? Csakhogy valóban fejlődése legyen ez a hitnek, és ne megváltoztatása. A fejlődés ugyanis azt jelenti, hogy magának az igazságnak ismerete teljesebbé válik; a megváltoztatás pedig azt, hogy az igazságot valami egészen megmásítja.

Szükséges tehát, hogy igenis növekedjék, sőt lendületesen fejlődjék az egyénnek és a közösségnek, az egyes embernek és az egész Egyháznak a felfogóképessége, tudása és bölcsessége, az egyes emberi életkor és az egymás után következő évszázadok előrehaladásának megfelelően. De mindig ugyanannak maradjon meg a tanítás, azaz megmaradjon maga a dogma ugyanabban a jelentésben és ugyanabban a tartalomban.

Tehát az emberi lélekben élő vallásosság ugyanazt a törvényt követi, mint ami a test életét szabályozza. A test ugyanis az évek múlásával fejlődik és tökéletesedik, mégis megmarad ugyanaz a test. Nagy különbség van a virágzó gyermekkor és az érett öregkor között, mégis ugyanaz az ember az öreg is, aki az ifjú volt. Mert megváltozhat egy embernek az életkora, megváltozhatnak a külső körülményei is, mégis kétségkívül ugyanolyan természetű lény és ugyanaz a személy marad.

A csecsemő végtagjai kicsik, nagyobbak már az ifjúé, de azok mégis ugyanazok. Ahány ízület van a kisgyermek testében, ugyanannyi van a felnőtt testében is. És ha az ember testében valami csak érettebb korában mutatkozik, csírájában az már megvolt benne előzőleg is, úgyhogy semmi új sem lesz utólag az idős emberben, ami nem lett volna meg már – ha rejtett formában is – a gyermekben.

Ez tehát a szerves fejlődés igazi és meghatározott törvénye. A teremtő Isten végtelen bölcsessége szabta meg a fejlődésnek azt a meghatározott és csodálatos rendjét, hogy az érettebb korban tökéletesebb formában jelenik meg az emberben mindaz, ami már megvolt a kisgyermekben.

Ha tehát az idő múlásával az emberi test úgy változnék meg, hogy felépítettsége különböznék az eredetitől, azaz valamilyen új tagot kapna, vagy a meglevőkből valamelyiket elveszítené, akkor szükségszerűen vagy elpusztulna az egész emberi test, vagy torz szörny lenne, vagy legalábbis nyomorékká válnék. A keresztény vallás dogmájának ugyanígy követnie kell ezt a fejlődési törvényt azért, hogy az évek múltával a hit tanítása egyre szilárdabb legyen, és idők folytán jobban kifejlődjék, és az emberi életkor haladtával megvilágosodva ragyogjon.

Őseink ennek az Egyháznak a szántóföldjébe már régen elvetették a hit tiszta búzáját. Nagyon oktalan és következetlen dolog lenne, ha mi, késői utódok, az igazság tiszta búzája helyett a titkon belehintett tévtanítás konkolyát gyűjtenénk össze.

Sokkal okosabb és következetesebb dolog, hogy – miután semmi ellentét sincs a kezdeti értelem és a későbbi fejlődés között – a tiszta búzavetésnek kifejlődött kalászaiból learassuk a dogma tiszta búzatermését is, hogy ami abból az ősi kezdeti vetésből idők folyamán kifejlődött, most szintén örömmel töltsön el, és tisztelettel becsüljük meg.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 4, 1. 2; Jn 6, 64

Most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyekre tanítalak: * Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit, és ne is vegyetek el belőle.

Hozzátok intézett szavaim lélek és élet. * Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit, és ne is vegyetek el belőle.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te mindig többet adsz nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Áraszd ránk irgalmadat, bocsásd meg mindazt, amivel lelkiismeretünk vádol. És amit szinte már kérni sem merünk, add meg túláradó atyai jóságodból. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky