Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †
ne rejtőzz el kérésem elől, *
figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *
az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *
és haraggal támadnak ellenem.
Bensőmben a szívem remeg, *
halálsejtelmek gyötörnek.
Félelem és rettegés szállt rám, *
borzongás fogott el engem.
És így szóltam: †
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
Igen messze elbujdosnék innen, *
és a pusztaságban laknék.”
Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *
a szélvész és vihar fergetegétől.”
Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †
belül gonoszság, kín és csalárdság, *
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *
jóbarátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk; *
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
De most Istenhez kiáltok, *
és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *
és ő meghallgatja szavamat.
Békét ad, és megment a támadók hadától, *
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni, *
nincs bennük istenfélelem.
Ez társaira emel kezet, *
és megszegi adott szavát.
Szája lágyabb, mint a vaj, *
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj, *
de éles, mint a kivont kard.
Vesd az Úrra gondodat, †
ő majd gondoskodik rólad; *
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
De ezeket, Istenem, te elveted, *
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *
de én, Uram, tebenned bízom!
Figyelj, fiam, a bölcsességemre,
És okosságomnak nyisd ki a füledet!
ELSŐ OLVASMÁNY
A tesszaloniki hívekhez írt második levélből
2, 1-17
Az Úr napja
Testvéreim, van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és se lelki kinyilatkoztatás, se állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.
Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.
Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.
Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek. Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.
Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 24, 30; 2 Tessz 2, 8
Feltűnik az égen az Emberfia jele * És meglátják, amint az Emberfia eljön nagy hatalommal és dicsőséggel.
Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével. * És meglátják, amint az Emberfia eljön nagy hatalommal és dicsőséggel.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A II. vatikáni zsinat Ad Gentes kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából
(Nn. 23-24)
Nagy bizalommal kell megismertetni Krisztus misztériumát
Krisztus minden tanítványának vállalnia kell ugyan a hitterjesztésnek ráeső részét, Krisztus Urunk mégis újra meg újra kiszólítja a tanítványok közül azokat, akiket választott, hogy vele legyenek, és elküldi őket a pogányokhoz prédikálni.
Éppen ezért, a Szentlélek által – aki tetszése szerint osztja a közösség hasznára a karizmákat – missziós hivatást ébreszt egyesek szívében, és egyúttal olyan intézményeket létesít az Egyházban, amelyek az evangéliumnak az egész Egyházra nézve kötelező hirdetését sajátos feladatként vállalják.
Különleges hivatás részesei azok a papok, szerzetesek és világiak, akik természetes adottságokkal rendelkeznek, akik alkalmasak tehetségük és jellemességük folytán, és készek is a missziós munka végzésére, akár bennszülöttek, akár külföldiek. A törvényes tekintély küldi őket, a hit és az engedelmesség nevében mennek el azokhoz, akik távol vannak Krisztustól; a nekik szánt munkára vannak kirendelve, mint az evangélium szolgái, hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.
Az Isten hívására pedig úgy kell válaszolni, hogy az ember nem hallgatva a testre és a vérre, egészen elkötelezi magát az evangélium ügyének. Ilyen választ azonban csak a Szentlélek indítására és erősítő kegyelméből lehet adni.
A küldött ugyanis annak életébe és küldetésébe lép be, aki szolgai alakot öltött, és kiüresítette magát. Ezért késznek kell lennie arra, hogy egy életen át helytáll hivatásában, lemond önmagáról és mindenéről, amije eddig volt, és magát mindenkinek mindenévé teszi.
Mint az evangélium hirdetője a nemzetek között, nagy bizalommal ismertesse annak a Krisztusnak a misztériumát, akinek küldetésében jár, hogy – az ő nevében – úgy beszéljen, ahogyan kell, nem szégyellve a kereszt botrányát.
Szelíd és alázatos szívű Mesterének nyomában járjon, s mutassa meg, hogy Krisztus igája édes, és terhe könnyű.
Valódi evangéliumi élettel, nagy türelemmel, béketűréssel, jósággal és őszinte szeretettel tegyen tanúságot Uráról, ha szükséges, egészen vére ontásáig.
Kérjen Istentől erőt és bátorságot, hogy megismerhesse: éppen a megtapasztalt sokféle megpróbáltatásban és a nyomasztó szegénységben található a túláradó öröm.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 9, 16. 22
Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. * Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot.
Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. * Jaj nekem.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te úgy rendelted, hogy Szent Anszgár (Oszkár) püspök számos népnek hirdesse az evangélium világosságát. Közbenjárására add kegyelmedet, hogy szüntelenül igazságod fényében járjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky