Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Látván az újszülött Fiút,
a bölcsek Kelet kincseit
hódolva átadják neki:
mirhát, tömjént és aranyat.
Ismerd fel: nyíltan hirdetik
erődet és országodat;
Fiú, e hármas jel szerint
Atyádtól kaptad sorsodat!
Királynak szól a színarany,
Istent imád az illatos
tömjén, jósolja sírodat
a mirha drága kenete.
Minden városnál, Betlehem,
nagyobb vagy: néked adatott
megszülni testben a Királyt,
az égi üdvösség Urát.
Hirdette próféták szava,
jelezte számtalan csoda,
s tanú a Teremtő maga,
ki országát jelenti már.
Mert övé lesznek mindenek,
a föld, a menny, a tengerek,
kelettől messze nyugatig
az alvilág s a magas ég.
Ki nemzeteknek megjelensz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
irgalma örökké megmarad.
Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *
dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?
Boldog, aki megtartja a törvényt, *
akinek tettei mindenkor igazak.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *
látogass hozzánk segítségeddel;
hadd lássuk választottaid boldogságát, †
hadd örvendjünk nemzeted örömének, *
és dicsekedjünk örökségeddel.
Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *
bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.
Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †
mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *
és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.
De az Úr megszabadította őket nevéért, *
hogy megismertesse hatalmát.
Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *
a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.
Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *
s megszabadította ellenségeik kezéből.
Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *
egy sem maradt életben közülük.
Hittek ezért ígéreteiben, *
és dicséretét énekelték.
De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *
és nem bíztak Isten terveiben.
Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *
a sivatagban Istent kísértették.
Kielégítette akkor sóvárgásukat, *
és torkig jóllakatta őket.
A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *
és Áron ellen, aki az Úr szentje.
De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *
és eltemette Abiron hadát.
Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *
láng emésztette el a bűnösöket.
Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *
és leborultak az arany képmás előtt.
Dicsőségüket fölcserélték *
a füvet legelő borjú képével.
Elfeledték szabadító Istenüket, *
aki Egyiptomban jeleket művelt,
Kám földjén csodákat, *
a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.
Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *
ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.
Ám ő résen állt színe előtt, *
elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.
Semmire sem becsülték a megígért földet, *
nem hittek ígéreteinek.
Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *
nem törődtek Isten szavával.
Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *
hogy eltiporja őket a pusztában,
szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *
elszéleszti őket messze országokba.
Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *
holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.
Minden tettükkel Istent ingerelték, *
romlás zúdult ezért fejükre.
Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *
mire megszűnt a csapás.
Ez érdemül számított neki *
nemzedékeken át, mindörökre.
Meriba vizénél is felháborították, *
még Mózest is bajba sodorták,
mert keserűségbe hajszolták lelkét, *
és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.
Nem irtották ki a pogányokat sem, *
noha az Úr meghagyta nekik.
Elvegyültek a pogányok közé, *
és cselekedeteiket eltanulták.
Bálványaik szolgálatára adták magukat, *
és ez lett végül a vesztük.
Saját fiaikat áldozatul adták, *
és lányaikat a démonoknak.
Ártatlan vért ontottak, †
saját fiaik és lányaik vérét; *
Kánaán bálványainak áldozták őket.
Vérrel szennyezték be az országot, †
bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *
hitszegőkké váltak tetteik által.
Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *
és megutálta örökségét.
Pogányok kezére adta őket, *
gyűlölőik uralkodtak rajtuk.
Ellenségeik sanyargatták őket, *
megalázást szenvedtek azok keze alatt.
Újra meg újra mentésükre jött, †
ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *
és bűneikbe visszaestek.
Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *
és meghallgatta könyörgésüket.
Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *
nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.
Szánalmat ébresztett azok szívében, *
akik fogságba hurcolták őket.
Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *
és gyűjts egybe a pogányok közül,
hogy szent nevedet magasztaljuk, *
és dicséreted legyen dicsekvésünk.
Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †
öröktől fogva mindörökké. *
Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
Igazságosságát hirdetik az egek,
És nagy fölségét meglátják a népek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
61, 1-11
Az Úr Lelke nyugszik szolgáján
Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el az ő dicsőségére.
Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.
Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. Az Úr papjainak hívnak majd titeket, a mi Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát élvezitek, és az ő kincseikkel fogtok büszkélkedni.
Mivel nekik a szégyenből kétszeresen jutott, és gyalázat meg leköpködés volt a részük, azért országukban kettős részt örökölnek, és állandó lesz az örömük.
Mert én, az Úr az igazságot szeretem, és gyűlölöm a gonoszul rabolt szerzeményt. Híven megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.
Ismerni fogják ivadékukat a nemzetek közt és sarjadékukat a népek körében. Akik csak látják őket, elismerik, hogy ők az a nemzedék, amelyet az Úr megáldott.
Örvendezve örvendek az Úrban, és lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, és az igazság palástját terítette rám, mint ahogy a vőlegény fejdíszt tesz magára, mint ahogy a menyasszony ékszerekkel díszíti magát.
Mert amint a föld növényzetet sarjaszt, és amint a kert veteményt növel, úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 61, 1; Jn 8, 42
Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek; * És meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.
Én az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. * És meggyógyítsam.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből
(Sermo 160: PL 52, 620-622)
Aki értünk jött e világra, azt akarja, hogy megismerjük őt
Jóllehet az Úr megtestesülésének a titkában mindig világosan meg lehet látni istenségének jeleit, a mai nap mégis többféle módon mutatja be és tárja elénk azt, hogy Isten emberi testben jött el hozzánk. Bemutatja, nehogy a mindig sötétségbe burkolódzó halandóság tudatlansága miatt elveszítsük annak megtartását és birtoklását, amire egyedül a kegyelem tett érdemessé.
Mert, ha értünk akart megszületni, nem akart előttünk ismeretlen maradni, és ezért úgy mutatja meg nekünk magát, hogy isteni jóságának nagy titka ne legyen alkalom egy nagy tévedésre.
Akit tündöklő csillagként keresett a napkeleti bölcs, azt ma bölcsőben sírdogáló kisdedként találta meg. Ma pólyában a bölcs csodálja, világosan felismerve azt, akit oly sokáig kellett keresnie homályban a csillagok közt.
Amit a napkeleti bölcs ma itt lát, az lelke mélyéig ámulatba ejti. Látja földön az eget, égben a földet, Istenben az embert, emberben az Istent, és parányi testbe zárva azt, akit az egész világ sem képes befogadni. S ezt látva már hisz és nem töpreng rajta, majd pedig titkos értelmű ajándékaival megvallja: tömjénnel az Istent, arannyal a királyt, mirhával azt, akinek majd meg kell halnia.
Így hát a pogány, aki utolsó volt, elsővé lett, hiszen pogány bölcsek hite szentelte meg akkor előre a pogányok hitét.
Ma Krisztus a Jordán folyó medrébe lépett, hogy lemossa a világ bűnét, hiszen ezért jött ő e világra, amint maga János is tanúsítja: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Ma a szolga fogadja Urát, az ember Istent, János Krisztust; fogadja, hogy bocsánatot nyerjen, és nem azért, hogy bocsánatot adjon.
Ma, miként a Próféta mondja: Az Úr szava zúg a vizek árján. Miféle szó ez? Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.
Ma a Szentlélek galamb képében ott lebeg a vizek felett; miként az a másik galamb Noénak tudomására hozta, hogy a vízözön elvonult a világról, úgy most ennek a galambnak megjelenése jelezze, hogy véget ért a világ szüntelen hajótörése. Az csupán egy gallyacskát hozott a régi olajfáról, ez viszont egy új kenet egész bőségét önti az Engedelmesnek fejére, hogy beteljesítse azt, amit a Próféta előre megmondott: Ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül.
Ma tette Krisztus az első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta. Csakhogy ezt a vizet a vér titkára kell értenünk, hogy Krisztus testének serlegéből nyújtson színtiszta italt a szomjazóknak, és így valóra váltsa a Próféta szavát: Színültig teli serlegem kicsordult.
VÁLASZOS ÉNEK
Azon a napon három ajándékot vittek a bölcsek az Úrnak, amelyek isteni titkokat jeleznek: * Az aranyban kitűnik királyi hatalma, a tömjénben gondolj a Főpapra, a mirhában pedig az Úr temetésére.
Üdvösségünk szerzőjét tisztelték a bölcsek a jászolban, és kincseikből titkos értelmű ajándékokat adtak neki. * Az aranyban.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, ragyogja be szívünket a te fényed, és vezessen a világ sötétségén át, hogy eljuthassunk az örök világosság országába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky