2023. december 28.

Aprószentek
ünnep

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ártatlan apró vértanúk

dicsőítsen ma szent dalunk!

A föld elvesztett, s könnye hull

az ég elnyert, s örömre gyúl.

Megölt a vad, gonosz király,

de Alkotónk szent karja várt,

hogy országába fölvegyen,

hol fény s öröm vár szüntelen.

Halálotok gyöngyként ragyog

Krisztus körül, ártatlanok,

kétévesek sem voltatok,

s már mennybe vittek angyalok.

Ó város, szentté tett az ég

mint Megváltónk szülőhelyét,

kinek mint zsenge áldozat

első mártírvér itt fakad.

Állnak királyi trón előtt

tündöklő fényruhában ők,

ingecskéjüknek bíborát

a Bárány vére mosta át.

Jézus, neved legyen dicső,

kit földre szült a Szűz szülő,

Atyádnak s Lelkednek veled

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Gyermekeid szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Ant. Gyermekeid szökelltek, mint a bárányok, és dicsőítettek téged, Uram, aki megmentetted őket.
2. ant. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése: feddhetetlenül állnak Isten trónja előtt.
33 (32). zsoltár
A gondviselő Isten dicsérete
Minden általa lett (Jn 1, 3).
I.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, *

a szentekhez dicséret illik.

Dicsérjétek Istent citerával, *

tízhúrú hárfán zengjétek fölségét.

Előtte új dalt énekeljetek, *

daloljatok neki szép öröméneket zengve!

Mert az Úr igéje sziklaszilárd, *

minden tettét hűség vezeti.

Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, *

telve van a föld az Úr irgalmával.

Az egek az Úr szavára lettek, *

szája leheletére csillagseregük.

Mintegy tömlőbe gyűjti a tenger vizét, *

mederbe zárja örvénylő hullámait.

Az egész föld félje az Urat, *

reszkessen előtte minden földlakó,

mert csak szólt, és meglettek, *

parancsolt, és létrejöttek.

Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, *

meghiúsítja a népek terveit.

Ám az Úr szándéka megmarad örökre, *

szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.

Ant. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése: feddhetetlenül állnak Isten trónja előtt.
3. ant. Örök vidámság lesz az arcukon: öröm és ujjongás kíséri őket, fájdalom és siralom nem lesz többé.
II.

Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr, *

a nép, amelyet örökségül választott.

Letekint Isten a mennyből, *

s látja mind az emberfiakat.

Lakóhelyéről szemléli *

minden lakóját a földnek:

ő alkotta mindnyájuk szívét, *

jól ismeri minden tettüket.

Nem a nagy sereg hoz győzelmet a királynak, *

nem roppant ereje védi meg a hőst.

Csalódik, aki lovától vár segítséget, *

bármilyen erős az, nem biztos menedék.

Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, *

akik az ő irgalmában bíznak.

Megmenti lelküket a haláltól, *

és táplálja őket éhínség idején.

A mi lelkünk az Úrra hagyatkozik, *

ő a mi segítőnk, a mi oltalmunk,

benne örvend a szívünk, *

az ő szent nevében remélünk.

Maradjon velünk, Uram, szereteted, *

mert mi is benned reménykedünk.

Ant. Örök vidámság lesz az arcukon: öröm és ujjongás kíséri őket, fájdalom és siralom nem lesz többé.

A szentek új éneket énekeltek Isten és a Bárány trónja előtt,

És hangjukat visszhangozta a föld.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

1, 8-16. 22

A héber újszülöttek megölése Egyiptomban

Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.”

Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életet olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat: Pitomot és Ramzeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett a számuk, és felülmúlták azt, aki meg akarta félemlíteni Izrael fiait. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle mezei munkával, azaz mindenféle kényszermunkával.

Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!”

Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben!”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 65, 19; Jel 21, 4. 5

Ujjongani fogok népemen: * Nem hallatszik többé köztük sem sírás, sem jajkiáltás.

Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fájdalom. Lásd, újrateremtek mindent. * Nem hallatszik többé köztük sem sírás, sem jajkiáltás.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Quodvultdeus püspök beszédeiből

(Sermo 2 de Symbolo: PL 40, 655)

Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust

Megszületik a kicsiny Gyermek, a nagy Király. Eljutnak hozzá messze vidékről a bölcsek; jönnek, hogy hódoljanak annak, aki még jászolban fekszik, de égen és földön uralkodik. Amikor a bölcsek hírt adnak a megszületett Királyról, Heródes megdöbben, és hogy el ne veszítse uralmát, meg akarja ölni. Pedig, ha hinne, itt is nyugodtan, a másik életben pedig vég nélkül uralkodnék.

Heródes, miért ijedsz meg attól, hogy Király születéséről hallasz? Nem azért jön ő, hogy téged kisemmizzen, hanem hogy legyőzze a sátánt. Te azonban nem tudod ezt megérteni, ezért zavarodol meg és dühöngsz; és hogy elpusztítsd azt az egyet, akit halálra keresel, kegyetlenül annyi gyermek halálát okozod.

Még a jajveszékelő anyák vagy a kicsinyeik tetemét sirató édesapák iránti szánakozás sem tart vissza, sem a kisdedek sivalkodása és nyögése. Megölöd a kicsinyeket testileg, mert téged megöl a szívbeli félelem. Azt gondolod: ha végrehajtottad, amit kívánsz, hosszú ideig élhetsz, pedig magát az Életet törekszel megölni.

A kegyelemnek az a kicsiny, mégis hatalmas forrása viszont, aki még csak jászolban fekszik, de téged már a trónodon megrémít, felhasznál terveiben – noha azokat fel sem foghatod –, és megszabadítja a lelkeket az ördög rabságából. Azoknak a fiait, akik most ellenfelei, fölvette az örökbefogadottak sorába.

A kisdedek, bár öntudatlanul, Krisztusért halnak meg, a szüleik pedig megsiratják mint vértanúkat, akik elszenvedték a halált: Krisztus mégis hiteles tanúivá teszi őket, akik még beszélni sem tudnak. Íme, hogyan uralkodik az, aki eljött, hogy így uralkodjék! Íme, szabadít már a Szabadító, és üdvöt ad az Üdvözítő!

De te, mit sem tudsz erről, Heródes, csak megriadsz és kegyetlenkedsz. És miközben tombolsz dühödben a kicsinyek ellen – magad se tudod –, máris hódolsz őneki.

Ó, micsoda kegyelmi ajándék! Milyen érdemeik alapján jutottak a kisdedek e győzelemre? Beszélni sem tudnak még, és máris megvallják Krisztust! Karjaikat még harcra sem tudjak emelni, de máris elragadják a győzelem pálmáját.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 5, 14; 4, 10; 7, 11

Imádták az örökkön-örökké élő Istent, * És letették koronájukat az Úr, az ő Istenük trónja elé.

Arcra borultak a trón előtt, áldották az örökkön-örökké élő Istent. * És letették koronájukat az Úr, az ő Istenük trónja elé.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, az Aprószentek a mai napon nem szóval, hanem vértanúhalálukkal hirdetik dicsőségedet. Add, kérünk, hogy beléd vetett hitünket ne csak szavunkkal valljuk, hanem életünkkel is tanúsítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky