Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
43, 14-37
Istent dicséri a teremtett világ
Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely amikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes; ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb (és csodálatos az ő fensége. Áldjátok az Urat, s magasztaljátok, mert nagyobb minden dicséretnél.) Ha hozzá kezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
Ki az, aki látta, és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Sir 43, 29. 30
Isten dicsőítésére sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk a végére; * De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. * De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből
(Lib. 1, 37-38: PL 10, 48-49)
Téged hirdetve, neked szolgáljak!
Jól tudom, Atyám, mindenható Istenem, hogy életem legfőbb kötelességeként azzal tartozom neked, hogy minden szavam és gondolatom téged dicsőítsen.
Hiszen a tőled kapott beszédkészségemnek semmi más nagyobb jutalma nem lehet, mint hogy téged hirdetve neked szolgáljon, és bizonyságot tegyen a téged nem ismerő vagy téged eretnek módon tagadó világ előtt, hogy te vagy az Atya, azaz a mi egyszülött Istenünk Atyja.
Mindez persze csak az én akaratom elhatározása, ehhez még kérnem kell a te segítséged és irgalmad ajándékát is, hogy hitünk látható megvallásának kifeszített vitorláit Szentlelked fuvallata dagassza, és e téged magasztaló prédikálásunk útját te irányítsd. Hiszen hűséges a nekünk adott ígéreteihez az, aki ezt mondja: Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek.
Tudjuk, mi magunk gyengék vagyunk, ezért kérjük majd tőled mindazt, amire szükségünk van. Prófétáid és apostolaid írásait is majd szüntelen igyekezettel kutatjuk, és kopogtatni fogunk minden előttünk bezárt ismeret ajtaján, de egyedül tőled függ, hogy megadod-e, amit kértünk, hogy meglesz-e, amit kerestünk, és kinyílik-e az az ajtó, amelyen zörgettünk.
Ránk nehezedik emberi természetünk tunya tudatlansága, hiányos a tudásunk, és a te titkaid megértésében korlátoz még bennünket értelmünk gyengesége is. Ha azonban állandóan foglalkozunk tanításaiddal, ez elvezet bennünket az isteni dolgok megismerésére, és a hitbeli engedelmesség a természetes vélekedés fölé emel minket.
Mi gyámoltalanok vagyunk, azt várjuk tehát, hogy te kezdd el bennünk a szót, te erősítsd annak további folytatását, és te kapcsolj be minket is a prófétai és apostoli lelkek közösségébe, hogy tanításaikat ne értelmezzük másképp, mint ahogyan ők mondták, és szavaik sajátos jelentését is ugyanabban az értelemben magyarázzuk.
Mi ugyanis azt akarjuk hirdetni, amit isteni sugallatra ők prédikáltak, hogy te vagy az örök Isten, az örökkévaló egyszülött Fiúnak az Atyja. Téged, az egy Istent, aki nem születtél, és az egy Úr Jézus Krisztust, aki öröktől fogva tőled született, nem szabad az igazságtól eltérve a többi istenek közé sorolni. De nem szabad azt sem tanítanunk, hogy ő nem tőled, az egy Istentől született volna, és nem szabad másnak, mint igaz Istennek tartanunk őt, aki tőled, az igaz Istentől, az Atyától született.
Add meg tehát nekünk, hogy megértsük a szavakat, adj értelmünknek világosságot, add, hogy tiszteletben tartsuk tanításaidat, add, hogy hűek legyünk az igazsághoz. Add, hogy amit hiszünk, „azaz amit tanultunk a próféták és apostolok tanításából”, téged, az egy Istent, az Atyát és egy Urunkat, Jézus Krisztust egyrészt hirdessük most az ezt tagadó eretnekekkel szemben, másrészt pedig úgy dicsőítsünk téged, Istenünket, és úgy hirdessük Krisztust is, hogy tanításunk tévedés nélküli legyen.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 4, 2-3. 6. 15
Minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való. * Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.
Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. * Így különböztetjük meg.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Fiad istenségét, amelyet Szent Hiláriusz püspök rendíthetetlenül védelmezett, kellő módon megértsük, és igaz hittel megvalljuk a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky