Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!
Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!
A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!
Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!
Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †
zengjetek nevének dicséretet, *
dicsérjétek dicsőségét.
Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *
nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *
nevedet énekkel dicsérje!”
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *
csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.
Kiszárította a tengert, †
gyalogszerrel keltek át a vízen, *
ezért örvendünk színe előtt.
Hatalommal uralkodik örökké, †
szeme vigyázza a nemzeteket: *
nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Áldjátok Istenünket, nemzetek, *
dicsőségéről zengjetek éneket!
Életet ajándékozott nekünk, *
és lábunkat nem hagyta botlani.
Minket, Isten, igazán próbára tettél, *
tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.
Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *
hátunkra súlyos terhet raktál.
Embereket ültettél nyakunkra, †
tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *
míg végül is enyhülést engedtél.
Égőáldozattal lépek be házadba: *
teljesítem néked fogadalmam,
amelyet ajkam fogadott, *
és szám megígért szorongatásom napján.
Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *
bikákat és bakokat adok áldozatul.
Istenfélők, jertek mind, †
figyeljetek, mert elbeszélem, *
mi mindent tett velem az Isten.
Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem máris magasztalhatta őt.
Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ám Isten engem meghallgatott, *
könyörgő szavamra ráfigyelt.
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *
s nem vonta meg tőlem irgalmát.
Az Isten szava eleven és átható.
Minden kétélű kardnál élesebb.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
16, 1-13
Sámuel királlyá keni Dávidot
Azokban a napokban: Az Úr így szólt Sámuel prófétához: „Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra! Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt.” „Hogy mehetnék – felelte Sámuel –, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl.” Az Úr azonban ezt mondta: „Vigyél magaddal egy üszőt, és mondd: »Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak.« Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek.”
Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: „Jót jelent jöveteled, látóember?” „Igen, jót – válaszolta –, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, és gyertek el az áldozatra.” Aztán megtisztította Izájt és fiait, és meghívta őket az áldozatra. Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: „Nos, itt áll fölkentje az Úr előtt.” Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: „Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsőt nézi, az Úr azonban a szívet.”
Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De ő azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: „Nem őt választotta ki az Úr.” Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: „Ezeket nem választotta ki az Úr.” Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: „Mind itt vannak a fiaid?” „A legkisebb nincs itt – válaszolta –, a nyájat őrzi.” Sámuel erre meghagyta Izájnak: „Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk az áldozati lakomához, amíg itt nincs.”
Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetű és szép termetű. Az Úr így szólt: „Rajta, kend föl, mert ő az!” Erre fogta az olajosszarut, és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke. Sámuel meg útra kelt, és elment Rámába.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 88, 20. 22. 21
Segítségemet egy hősnek adtam, választottamat a népből fölemeltem * Erős támasza kezem lesz.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, és szent olajommal fölkentem őt. * Erős támasza kezem lesz.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Faustinus Luciferanus áldozópapnak „A Szentháromság” című értekezéséből
(Nn. 39-40: CCL 69, 340-341)
Krisztus: király és pap mindörökké
Üdvözítőnk mint ember tényleg fölkent valóságos király és valóságos pap. Mindkettőt egyesíti magában, hogy egyik se hiányozzék Üdvözítőnkben. Halld tehát, hogy lett király, hiszen így van megírva: Engem tett meg királlyá Sionban, az ő szent hegyén. Halld meg azt is, amit papságáról tanúsít az Atya: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint. Az Ószövetségben Áron volt az első krizmával fölkent pap, de az Atya nem azt mondta: „Áron rendje szerint” lett pap, nehogy valaki is azt hihesse, hogy Üdvözítőnk papsága Áron papságának az utódlása. Áron papsága ugyanis átszállt az utódaira, Üdvözítőnk papsága azonban nem ilyen átörökölt papság, hiszen az ő papsága mindörökre megmarad, miként írva van: Pap vagy te mindörökké Melkizedek rendje szerint.
Üdvözítőnk mint ember tehát király is és pap is, de nem testben lett fölkenve, hanem lélekben. A választott nép királyainak és papjainak a testét kenték föl olajjal, és így lettek királyokká és papokká. Azonban ott nem egy valaki lett mind a kettővé, hanem más személy volt a király, és más a pap. Egyedül Krisztusnak jár ki ugyanis mindenben a tökéletesség és a teljesség, hiszen ő azért jött, hogy teljessé tegye a törvényt.
Jóllehet azok nem egy személyben voltak e két tisztségben, mégis fölkentnek nevezték őket, mert királyi, illetve papi olajjal kenték föl a testüket. Üdvözítőnket a Szentlélek kente föl, ezért lett valóságos fölkent (Krisztus), így teljesedett be e róla szóló Írás: Ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül. Az ő fölkenése azáltal lett különb, mint a többi királyé és papé, mert ő az öröm olajával lett fölkenve, ez pedig egyedül a Szentlelket jelenti.
Hogy ez így igaz, azt magától Üdvözítőnktől tudjuk. Amikor ugyanis kezébe vette, és kinyitotta Izajás könyvét, és abból ezt olvasta: Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem, akkor rögtön azt mondta: most teljesedett be ez a jövendölés hallgatói füle hallatára. De Péter, az apostolok feje is, amikor kifejti, hogy Üdvözítőnk milyen krizmával lett fölkenve, akkor azt tanítja, hogy ez a krizma: a Szentlélek, azaz az Isten ereje. Amikor pedig az Apostolok Cselekedeteiben beszélt ahhoz a nagyon vallásos és irgalmat gyakorló századoshoz, akkor többek közt ezt mondta: Galileától kezdve a Jánostól hirdetett keresztség után a názáreti Jézust az Isten fölkente Szentlélekkel és hatalommal. S ő ahol csak járt, jót tett, csodákat vitt végbe, és meggyógyította az összes ördögtől megszállottat.
Látjuk tehát: Péter is azt tanítja, hogy ez a Jézus, mint ember, a Szentlélekkel és hatalommal van fölkenve. Tehát maga Jézus valóban mint ember lett Fölkent, a Szentlélek kenete által lett király és pap mindörökké.
VÁLASZOS ÉNEK
Nézzétek, milyen az, aki eljött, hogy üdvözítse a nemzeteket: * Ő az igazságosság Királya, országának nem lesz vége.
Küldöttként eljött hozzánk, mint Melkizedek rendje szerint való örök főpap. * Ő az igazságosság Királya, országának nem lesz vége.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky