Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
4, 1-11
Látomás Istenről
Én, János, látomásban láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek történnie kell.”
Nyomban elragadtatásba estem. Egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki. Az ott ülő tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány volt a trónja körül. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön arany korona. A trónból zengő, mennydörgő villámok csapkodtak. A trón előtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.
A trón előtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élőlény, elöl, hátul csupa szem. Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülő sashoz hasonlított. Mind a négy élőlénynek hat-hat szárnya volt, körös-körül és belül is tele szemmel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: „Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő!”
Míg az élőlények dicsőséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülőnek, az örökkön-örökké élőnek, a huszonnégy vén leborult a trónon ülő előtt, és imádta az örökkön-örökké élőt. Koronájukat a trón elé tették, és zengték: „Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom tied legyen, mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre és teremtett mindent.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 4, 8; Iz 6, 3
Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van, és aki eljő! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura! * Dicsősége betölti az egész földet, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Anzelm püspöknek „A lélek párbeszéde Istennel” című könyvéből
(Cap. 14. 16. 26: Opera omnia, edit. Schmitt, Seccovii, 1938, 1, 111-113. 121-122)
Ismerjelek, szeresselek, örömöm légy, Istenem!
Megtaláltad-e, lelkem, amit kerestél? Istent kerested, és úgy találtad, hogy minden létező közül ő a legnagyobb, s nála tökéletesebb el sem gondolható. Úgy találtad, hogy ő maga az élet, a fény, a bölcsesség, a jóság, az örökkévaló boldogság és a boldog örökkévalóság, aki mindig és mindenütt jelen van.
Uram, Istenem, alkotóm és újjáalkotóm, mondd meg utánad sóvárgó lelkemnek: mi vagy még azon kívül, amit látott; hogy világosan lássa, ami után vágyódik. Azon van, hogy minél többet lásson; de azon felül, amit látott, nem lát mást, csak sötétséget. Vagy helyesebben: sötétséget sem lát, mert az nincs tebenned. De átlátja, hogy a saját sötétsége miatt nem láthat többet.
Uram, a fény, amelyben lakozol, valóban nem közelíthető meg. Nincs, ami abba behatolhatna, hogy téged lásson. Azért sem látom ezt a fényt, mert erőmet meghaladja. És mégis, bármit látok, általa látom. A gyenge szem is a nap fényében lát mindent, amit lát, és mégsem tud magába a napba tekinteni.
Értelmem nem ér fel hozzá. Túlságosan ragyog, nem tudom magamba fogadni, lelki szemem sem tud sokáig beletekinteni. Elvakul fényétől, megsemmisül roppant nagyságától, lenyűgözve áll mérhetetlensége előtt, megzavarodik erejétől.
Fenséges, megközelíthetetlen fény! Tökéletes és boldog igazság, milyen messze vagy tőlem, pedig oly közel vagyok hozzád! Milyen távol vagy tekintetemtől, holott én a tiéd előtt jelen vagyok!
Mindenütt egészen jelen vagy, mégsem látlak. Benned mozgok, benned vagyok, mégsem tudok hozzád jutni. Bennem vagy, körülöttem vagy, mégsem érezlek.
Kérlek, Istenem, add, hogy megismerjelek, szeresselek, hogy örvendjek benned. És ha már ebben az életben nem tudok eljutni a teljességre, legalább napról napra előrehaladhassak benne, hogy végül is teljesen eltöltsön. Add, hogy itt gyarapodjék rólad való ismeretem, odaát pedig beteljesüljön; növekedjék szeretetem irántad ebben az életben, és legyen teljessé a jövendő életben; ebben az életben örömömet táplálja a remény, odaát pedig megélt valóság legyen.
Uram, Istenem, Fiad által tanácsolod, sőt megparancsolod, hogy kérjünk, és megígéred kérésünk teljesítését is, hogy örömünk teljes legyen. Én úgy kérlek, Uram, ahogy csodálatos Tanácsadónk által tanácsolod. Add meg, amit igaz voltodban megígérsz, hogy örömöm teljes legyen. Igaz Istenem, kérlek, hallgass meg, hogy örömöm teljes legyen.
Addig is erről elmélkedjék értelmem, erről beszéljen nyelvem. Ezt szeresse szívem, erről szóljon ajkam. Ezt éhezze lelkem, ezt szomjazza testem, ez után vágyakozzék egész lényem, míg bemehetek Uram örömébe, aki az örökkön áldott háromszemélyű egy Isten. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Ő az az Anzelm, hitünk dicső tanítója, aki Lanfranc tanítványa, szerzetestársainak szerető atyja volt, és amikor az Úr a püspöki szolgálatra hívta, * Az Anyaszentegyház szabadságáért hathatósan küzdött. Alleluja.
Rendíthetetlenül tanította, hogy az Egyház, mint Krisztus szabad jegyese, nincs senki másnak alávetve. * Az Anyaszentegyház.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Anzelm püspöknek megadtad a kegyelmet, hogy kutassa és tanítsa bölcsességed magasztos titkait. Erősítsd lelkünkben a hit kegyelmét, hogy szívbeli örömet találjunk abban, amit hinnünk adtál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky