2023. november 13.

Hétfő, évközi idő, 32. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

2, 26-47

Látomás a szoborról és a kőről. Isten örök országa.

Azokban a napokban Nebukadnezár király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: „Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam, és meg is tudod fejteni?” Dániel ezt válaszolta a királynak: „A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat, és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott:

Arról gondolkodtál, ó, király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni. Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait.

Amit láttál, ó, király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból.

Ezt láttad, míg a hegyről le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas és agyag lábát, és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak.

Ó, király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő. Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog.

Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz. Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.

Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható.”

Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és illatáldozatot. Azután így szólt a király Dánielhez: „Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura, és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 2, 44; vö. Lk 20, 17. 18

Az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, * Isten országa pedig áll örökké.

A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; akire ez a kő ráesik, azt agyonzúzza. * Isten országa pedig áll örökké.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Egy II. századi szerző szentbeszédéből

(Cap. 3, 1 – 4, 5; 7, 1-6: Funk 1, 149-153)

Cselekedetekkel valljuk meg Istent!

Nézzük csak, mekkora irgalmasságot gyakorolt velünk az Úristen: először is életre keltett, s többé már nem áldozunk holt bálványoknak, nem imádjuk azokat, hiszen Krisztus által már ismerjük az igazság Atyját. Az Atyához elvezető ismeret lényege pedig abban áll, hogy sose tagadjuk meg Krisztust, aki által megismertük az Atyát. Az Úr maga is ezt mondja: Aki megvall engem, én is megvallom őt Atyám előtt. Tehát akkor kapunk jutalmat, ha megvalljuk őt, aki megváltott minket. De hogyan is valljuk meg? Úgy, hogy megtesszük, amiket parancsolt, és nem vetjük meg rendelkezéseit, s nemcsak ajkunkkal, hanem egész szívünkkel és egész lelkünkkel szeretjük őt. Erre figyelmeztet ugyanis Izajás is: Ez a nép ajkával dicsőít engem, a szíve azonban távol van tőlem.

Ne csak szóval valljuk meg őt Urunknak, hiszen ez nem üdvözít bennünket. Ő tanítja, hogy: Nem fog mindenki üdvözülni, aki mondja nekem: Uram, Uram, hanem aki teljesíti az igazságosságot. Tehát, testvéreim, cselekedetben valljuk meg őt, egymást szeretve, nem paráznaságban, nem egymást gyalázva, nem irigykedve, hanem éljünk szent mérsékletben, irgalmasságban és jóságban; testvéri érzület vezessen bennünket, ne az anyagi érdek. Semmi másban, csak ilyen cselekedetekben tegyünk róla tanúságot; nem emberektől kell félnünk, hanem egyedül Istentől. Ha így cselekesztek, könnyen megértitek az Úr szavát: Ha összegyűltök kebelemen, és nem teszitek meg parancsaimat, elvetlek benneteket, és azt fogom szemetekbe mondani: Távozzatok tőlem, nem tudom, honnét vagytok, ti gonosztevők.

Tehát vállaljuk a harcot, testvéreim, tudva, hogy itt az ideje a küzdelemnek; hiszen sokan vívják harcukat mulandó javakért, de ott csak az nyeri el a koszorút, aki legtöbbet dolgozott, és legkiválóbban küzdött. Mi azért harcolunk, hogy mindnyájan elnyerjük az égi koszorút. Fussuk hát meg az igaz utat, harcoljunk örök javakért, evezzünk hozzá mindnyájan küszködve a hullámokkal, hogy el is nyerjük ezt a jutalmat; és ha nem is jutunk mindnyájan az első helyre, legalább ott legyünk a közelében. Idézzük emlékezetbe, hogy a világi versenyeken azt a versenyzőt, aki elrontja a versenyt, megkorbácsolják, és kizárják a versenypályáról.

Ezek után mit gondoltok tehát? Milyen gyászos sors vár arra, aki az örök javakért való versenyfutást rontja el? Akik az Úrtól kapott jelet nem őrizték meg, azok sorsát így mondja el a Szentírás: Férgük nem pusztul el, és tüzük ki nem alszik, iszonyodni fog tőlük minden ember.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 1, 9-10; 1 Jn 2, 28

Elfordultatok a bálványoktól, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, akit a halálból feltámasztott, * Aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

Különösen most maradjatok benne, gyermekeim, hogy ha majd megjelenik, bizalommal lehessünk iránta, és eljövetelekor ne kelljen szégyent vallanunk. * Aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky