Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Halljátok az Úr szavát, ti nemzetek,
A föld végső határáig hirdessétek!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
16, 1-5; 17, 4-8
Moáb lakói Júdába menekülnek. Efraim megtérése
Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.
„Adj tanácsot, mit tegyünk. Hozz döntést az érdekünkben. Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.”
Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta Dávid sátorában olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.
Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 33, 15. 16; Iz 16, 5
Igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot terem a földön: * És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!
Akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra. * És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspök leveleiből
(Epist 2, 1-2. 4-5. 7:PL 16 /edit. 1845/, 847-881)
Szavaid kedvességével simogasd a népet!
Magadra vállaltad a papság rendjét, és az Egyház kormányánál ülve irányítod ezt a hajót a hullámok ellenében. Tartsd erősen a hit kormánylapátját, hogy meg ne zavarhassanak téged e világ súlyos viharai. A tenger ugyan nagy és végeláthatatlan, de ne félj, „mert tengerek fölé ő rakta alapját, ő állította folyóvizek fölé”.
Méltán mondhatjuk tehát: az Úr Egyháza megingathatatlanul fennmarad a világ annyi sok forrongása közt is, és mint apostoli sziklára emelt épület, rendíthetetlen alapjával kitart a dühöngő tenger támadásaival szemben. Csak mossák a hullámok, de nem rendítik meg; és bár a világ elemei hozzácsapódva gyakran nagy robajjal visszhangzanak, mégis övé marad az üdvösség biztos kikötője, hogy oda mindig befogadhassa a bajbajutottakat. És, bár hánykolódik a tengeren ez a hajó, ugyanakkor előre is halad a folyókban; s itt vajon nem azokra a folyókra kell-e gondolnunk, amelyekről meg van írva: „Harsogva zúgnak a folyamok?” Hiszen vannak folyók, amelyek annak szívéből fakadnak, aki Krisztustól kapott italt, és Isten Szentlelkének a forrásából merített. Ezek a folyóvizek, amikor a léleknek juttatott kegyelemtől kiáradnak, harsogva zúgnak.
Van olyan folyó is, amely hegyi patakként zúdul rá megszenteltjeire, van olyan zúgó áradat is, amely megörvendezteti a békés és nyugodt lelket. Mindaz, aki ennek a folyónak teljességéből merített, fölemeli szavát, mint János evangélista, mint Péter és Pál, és miként az apostolok hangos szóval elterjesztették az egész földkerekség határáig az evangélium örömhírének üzenetét, úgy ez is hirdetni kezdi az Úr Jézus evangéliumát.
Vedd tehát Krisztustól te is azt a megbízatást, hogy terjedjen a te szavad is, gyűjtsd össze Krisztus vizét, amely dicséri az Urat, és gyűjtsd össze sok helyről azt a vizet is, amelyet prófétai felhők árasztanak.
Mindenki, aki vizet gyűjt a hegyekből, és azt magához vonzza, avagy merít e forrásokból, az maga is esőt kezd permetezni, miként a felhők. Töltsd el hát lelked mélyét, hogy nedves legyen földed, és nyerjen vizet saját forrásodból is.
Aki így sokat olvas és meg is érti azt, az megtelik, és aki telve van, az másokat is öntöz. Ezért mondja a Szentírás: „Ha tele vannak a felhők, esőt hullatnak”.
Legyenek tehát szavaid gördülékenyek, legyenek tiszták, legyenek világosak! Erkölcsi fejtegetéseid biztató kedvességgel csengjenek a nép fülében, szavaid kedvességével simogasd a népet, hogy mindig készségesen kövessenek téged oda, ahová vezeted őket.
Szavaid legyenek értelemmel áthatottak! Ezért mondja Salamon: „Az értelem fegyvere a bölcs ember ajka”; és másutt: „Ajkaid legyenek értelmes beszédűek”; azaz világítson beszéded bizonyítása, csillogjon annak értelme! Szózatod, fejtegetésed ne szoruljon másoktól jövő megerősítésre, hanem beszéded mintegy a saját fegyvereivel, önnönmagát védje. Ne legyen egyetlen szavad sem, amely veszendőbe megy, vagy amely értelem nélkül cseng.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 2; Sir 48, 4. 8
Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Érvelj, ints, buzdíts * Nagy türelemmel és hozzáértéssel.
Hozzád hasonlóan vajon ki mondhatja el, hogy császárokat is bűnbánatra késztetett? * Nagy türelemmel és hozzáértéssel.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te példaképül adtad Szent Ambrus püspököt, hogy katolikus hitet és apostoli bátorságot tanuljunk tőle. Támassz Egyházadban szíved szerinti férfiakat, akik népedet erős lélekkel és nagy bölcsességgel kormányozzák. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky