Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:
Örvendj, ég, messzi csillagok,
tenger, föld, nap, tapsoljatok;
kereszthalálból Mesterünk
feltámadt, s benne élhetünk.
Ím, üdvösségünk visszatért,
Bárányunk ontott drága vért,
a bűnhomályból egymaga
lett létünk bátor hajnala.
Halált végzett ki e halál,
gyógyírra bűn, baj itt talál;
erényeink sértetlenül
ragyognak már győztes jelül.
Reményt ad és új kezdetet
e fénylő megváltói tett;
higgyük: mi is feltámadunk,
s mennyben lesz boldog otthonunk.
Fellelkesítnek szent javak,
buzgó imák ujjongjanak;
Húsvétot ünnepeljük itt,
mely nekünk nyújtja kincseit.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.
Ég és föld örvendezik. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
10, 1-11
János újra megbízatást kap a jövendölésre
Én, János, láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, és szivárvány ívelt a feje fölött, arca ragyogott, mint a nap, lába meg izzott, mint a tűzoszlop. Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábával a tengerben állt, a ballal a földön. Hangosan kiáltozott, ahogy az oroszlán ordít. Kiáltozására hét mennydörgés válaszolt. Amikor hallottam a hét mennydörgést, írni akartam, de az égből szózat hallatszott: „Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd le!”
És láttam, hogy az angyal, aki a tengerben és a földön állt, jobbját az égre emelte, megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki teremtette az eget, és ami benne van, a földet, s ami benne van, a tengert, és ami benne van: „Nincs többé haladék! Azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak.”
Azután az égi hang újra szólt hozzám: „Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.” Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és lenyeltem. A szám édes lett tőle, mint a méz. De amikor lenyeltem, a gyomrom keserű lett. Ekkor ezt mondták nekem: „Ismét jövendölnöd kell sok népről, nemzetről és királyról.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 10, 7; 24-30
Amikor az angyal megfújja a harsonát, beteljesedik az Isten titka, * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és meglátják, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel. * Amint ezt tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Péter áldozópap és vértanú dicsérete
A mártírok vére a keresztények magja lett
Pétert, miután a Mária Társaságában megkezdte a szerzetesi életet, saját kérésére nyomban az óceániai missziókba küldték. A Csendes-óceánon levő Futuna szigetére került, ahol Krisztus nevét eddig még nem is hirdették. Az a laikus testvér, aki mindig segítségére volt, ezekkel a szavakkal ismertette missziós életét:
„Munkája közben a forró nap melegétől égetve, és gyakran az éhségtől elgyötörve, teljesen átizzadva jött haza. A kimerültségtől legyengülve, de mindig erős lélekkel, élénken és vidáman érkezett haza, mintha szórakozóhelyről jött volna; ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem szinte mindennap.
Futuna sziget lakóitól soha nem szokott megtagadni semmit sem. Még azoktól sem, akik lázadást szítottak ellene: ezeket is mindig mentegette, és soha el nem utasította őket magától, bár tudatlan és kellemetlenkedő emberek voltak. Páratlan kedvesség volt benne kivétel nélkül mindenki iránt, és ez minden módon megmutatkozott.”
Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a sziget lakói „a legjobb szívű embernek” hívták. Valamikor ő is ezt mondta egyik rendtársának: „Egy ilyen nehéz misszióban szenteknek kell lennünk.”
Minden alkalmat felhasználva hirdette Krisztust és az evangéliumot, de az eredmény nagyon szerény volt. A misszióban végzett emberi és szerzetesi munkáját mégis kitartó állhatatossággal folytatta, ráhagyatkozva Krisztus példájára és e szavaira: Más vet, és más arat. Emellett állandóan kérte Máriának, Isten anyjának segítségét, hiszen kiváló tisztelője volt.
A keresztény vallás hirdetésével megsemmisítette a gonosz szellemek kultuszát, amelyet pedig Futuna sziget vezetői nagyon felkaroltak, hogy ezáltal uralmuk alatt tartsák népüket. Ezért szörnyű kegyetlenséggel megölték, azt remélve, hogy Péter halálával a keresztény hitnek az általa elhintett magvai is majd elpusztulnak.
A vértanúhalála előtti napon ő azonban megmondta: „Nem számít, ha én meghalok. Krisztus vallása úgy hozzánőtt ehhez a szigethez, hogy halálommal már nem szűnik meg.”
A vértanú vére elsősorban Futuna lakóinak használt, hiszen pár év múlva valamennyien Krisztus hitére tértek; de hasznára lett Óceánia többi szigetének is, ahol most virágzó keresztény egyházak élnek. Ezek Pétert a sajátjuknak tartják, és mint első vértanújukat tisztelik.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 10, 2; ApCsel 1, 8
Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. * Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Alleluja.
A Szentlélek ereje tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig. * Kérjétek az.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Chanel Szent Péternek megadtad a vértanúság dicsőségét, hogy a hit terjedjen és Egyházad növekedjék. A húsvéti öröm napjaiban add úgy ünnepelnünk Krisztus halálát és feltámadását, hogy ennek az új életnek tanúi lehessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky