2023. augusztus 2.

Szerda, évközi idő, 17. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,

Amelyek ajkáról fakadtak.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

10, 1 – 11, 6

Az Apostol védekezése

Testvéreim!

Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek, szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú; arra kérlek titeket, hogy ottlétemkor ne kelljen majd erélyesen föllépnem, azzal a határozottsággal, amellyel, azt hiszem, fölléphetek olyanokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak, így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletessé válik.

Nézzétek, ami kézenfekvő: ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk. S ha valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épülésetekre adott, nem romlástokra, nem maradnék szégyenben. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel ijesztgetlek benneteket. Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra. Az ilyen gondolja meg, hogy amilyenek a távolból leveleinkben vagyunk, olyanok vagyunk a tetteinkben is, amikor jelen vagyunk.

Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik ajánlgatják magukat. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást. Mi ellenben nem dicsekszünk a mértéken túl, hanem csak hatáskörünk mértéke szerint, ahogy az Isten szabta ki nekünk, s ahogy hozzátok is eljutottunk. Tehát nekünk nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával csakugyan eljutottunk hozzátok. Nem dicsekszünk hát mértéken túl a mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek gyarapodásával, ahogy az hatáskörünket megilleti, mind nagyobb megbecsülésben lesz köztetek részünk. Akkor határaitokon túl is hirdethetjük az evangéliumot anélkül, hogy idegen területen mások munkájával dicsekednénk. De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.

Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége a Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne, és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 10, 3-4; Ef 6, 16. 17

Testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk. * Mert harci fegyvereink nem földiek.

Fogjátok a hit pajzsát meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. * Mert harci fegyvereink nem földiek.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 18, 23-25: PG 33, 1043-1047)

Az Egyház: Isten népének gyülekezete

Az Egyházat katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk. Tesszük ezt azért, mert a föld innenső határától a túlsó határáig elterjedt, illetve mert egyetemesen és hiány nélkül tanítja azokat a láthatatlan és látható, égi és földi dolgokról szóló hitigazságokat, amelyeket meg kell ismerniük az embereknek. Azért is hirdetjük, hogy egyetemes az Egyház, mert minden embert el kell vezetnie az Istennek kijáró igazi hódolatra: uralkodókat és alattvalókat, tanultakat és tanulatlanokat. Végül azért is katolikus az Egyház, mert egyetemlegesen orvosol és gyógyít minden bűnt, amelyet a test és a lélek elkövet, ugyanakkor pedig ő maga birtokol is minden néven nevezendő erényt, akár cselekedetekben, akár szavakban nyilvánul az meg, és a Szentlélektől származó mindenféle karizmát is.

Igen találó szó az is, hogy az Egyház: gyülekezet, hiszen mindenkit összegyűjt, együvé terel, amint az Úr mondja a Leviták könyvében: Gyűjtsd össze az egész közösséget a szövetség sátrának bejáratához. Említésre méltó az is, hogy először itt fordul elő a Szentírásban ez a szó: „gyűjtsd össze”; akkor, amikor Áront az Úr beiktatja a főpapságba. A Második Törvénykönyvben pedig ezt mondja Isten Mózesnek: Gyűjtsd elém a népet, hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem. A gyülekezet szót akkor használja ismét, amikor a táblákról ezt mondja: Ugyanazok a szavak vannak ráírva, amelyeket az Úr a gyülekezet napján a hegyen a tűz közepéből intézett hozzátok; ez más szavakkal, de tulajdonképpen ezt jelenti: „Azon a napon, amelyen az Úr hívására egybegyűltetek”. A Zsoltáros pedig így énekel: Magasztallak a nagy gyülekezetben, dicsőítelek a sok nép között.

Más alkalommal pedig így énekelt a Zsoltáros: Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, ti, Izrael ivadékai! Üdvözítőnk azután a pogányok közül származókból egy második gyülekezetet épített fel, a mi szent Egyházunkat, amely a keresztényekből áll, s erről mondta Péternek: Én erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta.

Isten ugyanis elvetette azt az egy gyülekezetet, amely Júdeában volt, és ettől kezdve Krisztusnak mind több egyháza létezik a földön, s ezekre vonatkozik az, ami a zsoltárokban áll: Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei körében. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak a Próféta szavai, amelyeket a zsidókhoz intézett: Nem találom kedvemet bennetek, mondja a Seregek Ura; majd kevéssel alább így folytatja: Ezért napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között. És Pál erről a szent katolikus Egyházról írja Timóteusnak: Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten Egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9-10

Ti választott nemzetség, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, * Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok. * Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky