2023. június 26.

Hétfő, évközi idő, 12. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Sámuel első könyvéből

17, 1-10. 32. 38-51

Dávid és Góliát párviadala

Azokban a napokban: A filiszteusok hadba szólították csapataikat, és Júdában, Socho közelében gyülekeztek, majd Socho és Aszeka között, Efes-Dammim mellett ütötték fel táborukat. Saul és Izrael fiai is egybegyűltek, a Terebint-völgyben vertek tábort, és csatasorba álltak a filiszteusok ellen. A filiszteusok az egyik hegyen, Izrael fiai a másik hegyen helyezkedtek el, úgyhogy a völgy köztük terült el.

A filiszteusok soraiból előlépett egy harcos. Góljátnak hívták, és Gátból való volt. Hat könyök és egy arasz volt a magassága, a fejét bronz sisak fedte, és pikkelyes páncélt viselt; a páncél 5000 sékel bronzot nyomott. A lábán bronz lábszárvédő volt, vállán meg bronz hajítódárda. Lándzsája nyele olyan volt, mint egy zubolyfa, a lándzsája hegye meg 600 sékel vasat nyomott. Előtte haladt a fegyverhordozója. Kiállt Izrael fiainak sorai elé, és odakiáltott nekik: „Miért vonultok ki, és álltok csatasorba? Hát nem filiszteus vagyok, ti meg nem Saul szolgái vagytok? Válasszatok ki magatok közül egy embert, s az jöjjön le hozzám. Ha megmérkőzik velem, és legyőz, a szolgáitok leszünk. Ha azonban én kerekedem felül, és megölöm, ti lesztek a mi szolgáink, és szolgáltok nekünk.” Aztán a filiszteus hozzátette: „Ma kihívtam párviadalra Izrael sorait. Állítsatok ki nekem egy embert, hadd küzdjünk meg egymással!”

Amikor Dávidot Saul elé vezették, ezt mondta a királynak: „Ne veszítse el, uram, miatta a bátorságát! Szolgád elmegy, és megmérkőzik azzal a filiszteussal.” Saul felvetette Dáviddal a maga harci öltözékét, bronz sisakot tett a fejére, és páncélt adott rá.

Aztán felcsatolta az öltözékére a saját kardját, de Dávid hiába akart, nem tudott benne járni, mert még sose próbálta. Így szólt hát Saulhoz: „Nem tudok benne járni, mert még sose próbáltam.” Erre levették róla. Aztán fogta a botját, a patakban keresett magának öt sima követ, és betette a tarisznyájába, amelyben parittyáját tartotta. Ezután kezébe vette parittyáját, és elindult a filiszteus felé.

A filiszteus is egyre közelebb jött Dávidhoz, a fegyverhordozója előtte. Amikor azonban fölnézett, és meglátta Dávidot, semmibe vette, mert még fiatal volt, szép külsejű vörös ifjú. A filiszteus megszólította Dávidot: „Kutya vagyok tán, hogy bottal jössz ellenem?” És a filiszteus átkozta Dávidot, isteneit emlegetve. Aztán így szólt a filiszteus Dávidhoz: „csak gyere, hadd adjam húsodat az égi madaraknak meg a mezei vadaknak!”

Dávid ezt felelte a filiszteusnak: „Karddal, dárdával és lándzsával jössz ellenem. Én azonban a Seregek Urának, Izrael csatasorai Istenének nevében közeledem feléd, akit kigúnyoltál. Az Úr ma kezembe ad. Legyőzlek, és fejedet veszem. Testedet és a filiszteusok seregének testét még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom, hadd tudja meg az egész világ, hogy van Isten Izraelben. És tudja meg ez az egész sereg, hogy az Úrnak nincs szüksége kardra és lándzsára ahhoz, hogy győzelmet adjon. Mert az Úr dönti el a csatát, és a kezünkre ad benneteket.”

Amikor a filiszteus elindult, és Dávid felé közeledett, Dávid hirtelen kilépett a sorból, és a filiszteus felé futott. Közben belenyúlt a táskájába, kivett egy követ, elhajította a parittyájából, és homlokon találta a filiszteust. A kő behatolt a homlokába, úgyhogy arccal a földre bukott, így Dávid legyőzte parittyával és kővel a filiszteust, eltalálta, és megölte, jóllehet nem volt Dávidnak kard a kezében. Dávid akkor odaszaladt, rálépett a filiszteusra, a kardja után nyúlt, kirántotta hüvelyéből, és megölte: levágta a fejét.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Sám 17, 37; vö. Zsolt 56, 4. 5

Az Úr, aki kiszabadított az oroszlán meg a medve karmából, * Megszabadít majd ellenségeim kezéből is.

Szeretetét és hűségét küldi hozzám Isten; kiragad engem az oroszlánok közül. * Megszabadít majd ellenségeim kezéből is.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből

(PG 46, 254-255)

A keresztény ember hű mása, Krisztusnak

Szent Pál mindenkinél jobban tudta, hogy kicsoda az Úr Krisztus, és a legjobban ő mutatta meg, mégpedig saját tetteivel, hogy milyennek kell lennie annak az embernek, aki Krisztustól kapta a nevét. Olyan tökéletesen mintázta le Mesterét, hogy egész lénye valósággal Urának tükörképe volt. Pontosan utánozva őt, lelke olyan hű mása lett Krisztusnak, hogy szinte egy képbe olvadtak össze: úgy tűnt, már nem is Pál az, aki él, és aki beszél, hanem Krisztus él benne. Ezt ő maga is kifejezte, hiszen olyan jól ismerte saját értékeit, így mondja: Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól, íme: Élek én, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem.

Pál szavakkal is bemutatta mintaképünket nekünk, akik Krisztus nevét viseljük: Krisztus az Isten ereje és bölcsessége. Békének is nevezte őt, és megközelíthetetlen világosságnak, akiben Isten lakik; nevezte engesztelő áldozatnak és megváltásnak, főpapnak, Pászkának, a lelkekért felajánlott engesztelésnek; Isten dicsősége kisugárzásának, lényege visszfényének, az idők Teremtőjének, lelki ételnek és italnak, sziklának, víznek, a hit alapjának, szegletkőnek, a láthatatlan Isten képmásának, nagy Istennek, az Egyház teste fejének, az új teremtés elsőszülöttjének, a halottak zsengéjének, elsőszülöttnek a halottak közül, elsőszülöttnek a sok testvér között, Isten és ember közvetítőjének, dicsőséggel és tisztelettel koronázott egyszülött Fiúnak, a dicsőség Urának, olyannak, akié az elsőség mindenben, a mindenkinek igazságot osztó Királynak, a béke Királyának, a mindenség Királyának, aki korlátlanul birtokolja királysága hatalmát.

Sok más hasonló kifejezéssel is jellemezte őt, nem is lehetne valamennyit számon tartani, olyan sokat említ. Ha egybevetjük és összehasonlítjuk az egyes jelzők értelmét, akkor elénk tárul Krisztus nevének és szóval ki nem fejezhető fönségének csodálatos gazdagsága. Mindebből annyit mutat meg nekünk, amennyit csak befogadni képes a lelkünk és az értelmünk.

Minthogy a mi Urunk jóságából a legfönségesebb, legistenibb és mindenek felett álló névről kaptuk mi is nevünket, hiszen Krisztus nevéről minket is „krisztusinak”, kereszténynek hívnak, ezért szükséges tehát, hogy mindazok a jelzők, amelyek feltárják nekünk ennek a névnek a tartalmát, azok bennünk is láthatókká legyenek, nehogy minden alap nélkül mondják rólunk, hogy „krisztusiak” vagyunk, hanem életünk is tanúskodjék e nevünk igaza mellett.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 5, 12; 89, 16-17

Örvendjenek mind, akik benned bíznak, Uram, ujjongjanak szünet nélkül. Te véded őket, ők magasztaljanak téged, * Akik nevedet szeretik.

Arcod fényében járhatnak, Uram, egész nap nevednek örvendeznek. * Akik nevedet szeretik.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky