Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Halljad, én népem, hadd szóljak,
Isten, a te Istened én vagyok.
ELSŐ OLVASMÁNY
A királyok első könyvéből
18, 16b-40
Illés Kármel hegyén legyőzi Baal papjait
Azokban a napokban: Acháb elindult Illés felé. Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: „Te vagy az, Izrael megrontója?” De ő így felelt: „Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat, és amikor Baalhoz szegődtél. Most azonban küldj el s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!” Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!” A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.
Akkor Illés így szólt a néphez: „Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van. Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak! Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok. Akkor hívják segítségül ők a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!” Az egész nép azt felelte rá: „Rendben van!” Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!” Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét ezekkel a szavakkal: „Baal, hallgass meg!” De semmi hang nem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.
Délben Illés így csúfolta őket: „Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van, vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni.” Erre egyre emeltebb hangon szólították és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. Akkor Illés így szólt a néphez: „Lépjetek elém!” Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: „Izrael legyen a neved!” és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének.
Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő. Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta: „Töltsetek meg négy korsót vízzel, és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára.” Megtették. Erre így szólt: „Ismételjétek meg!” Megismételték. Akkor azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg!” Harmadszor is megtették, úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel. Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok s ezeket mind a te szavadra teszem! Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.”
Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban lévő vizet is elnyelte. Ennek láttára az egész nép arcra borult és így szólt: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, és Illés levitette őket a Kison patakhoz, s ott megölette őket.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kir 18, 21; Mt 6, 24
Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!
Senki sem szolgálhat két Úrnak; nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. * Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent András és Benedek remeték életéből, amelyet Boldog Mór pécsi püspök írt meg
(Acta Sanctorum Ungariæ, Tyrnaviæ, 1744, Seinestre secundum, 64-67)
Örömmel várta a szent feltámadás napját
Abban az időben, amikor a jámbor István király parancsára Pannóniában még alig kezdett sarjadzani az Istenség neve és tisztelete, a derék uralkodó hírének hallatára más országokból sok pap és szerzetes jött hozzá, mint atyjához, nem kényszerűségből, hanem azért, hogy a szent szerzetesi életnek új öröme fakadjon az ő gyülekezetükből.
Ezek közt egy Zoerárd nevezetű, falusi egyszerűségből – mint rózsa a tövisek közül – származó férfiú a Szentlélek sugallatára Lengyelországból hazánkba jött, és Fülöp apát kezéből, aki Szent Hippolit vértanú tiszteletére Zobor nevezetű kolostort épített Nyitra földjén, fölvette a szerzetesi öltönyt, András nevet kapott, és remeteéletre adta magát. Vele együtt élő tanítványának, boldog Benedeknek előadása alapján elhatároztam, hogy néhány szóval följegyzem, amit hallottam, hogy mily töredelmes szívvel és mekkora testi kínzásokkal sanyargatta magát. Én, Mór, aki Isten irgalmából most pécsi püspök vagyok, gyermekkoromban láttam ugyan a jó embert, de hogy milyen volt az ő életmódja, azt nem látásból, hanem hallomásból tudtam meg. Az említett Benedek szerzetes, aki többször megfordult a Szent Márton püspök tiszteletére emelt kolostorunkban, maga beszélte el nekem az ő tiszteletreméltó életéről a következőket.
Miután tiszteletreméltó András a remeteség magányába vonult, állandóan böjtölt, ami nagy testi fáradsággal, de a lelki élet megerősödésével járt. Három napig tartózkodott mindennemű ételtől, annak szeretetéért, aki emberré lett az emberekért, és negyven napig böjtölt. Midőn pedig elérkezett a Nagyböjt ideje, Zozimus apát szerzetesi életének példájára, aki testvéreivel együtt 45 szem datolyával húzta ki a Nagyböjtöt, Fülöp apáttól, akinek kezéből vette a szerzetesi öltönyt, 40 diót kapott, és avval megelégedve örömmel várta a szent feltámadás napját. Ugyanakkor pedig és egyéb napokon, habár az étkezés nemcsak a test felüdítésére nem volt elég, hanem még lelkét is elgyöngítette, mindazonáltal – az imádság idejét kivéve – sohasem hagyta abba a munkát, hanem fejszét ragadva az erdőnek egy magányos helyére ment dolgozni.
Ó, boldog András, akinek jutalma a boldog és örök élet, a százszoros ékességű korona, amely az égben kipótolja azt, amit oly nehezen vásárolt meg itt a földön! Ó, hallatlan neme a hitvallásnak, amely még drágábbá teszi az ígéret országát! Az étel, a pihenés nem rabolhatta el hiú édességével az örök életet, s a gonosz lélek nem találhatott módot az ő elcsábítására.
Amiket eddig írtam, tanítványának, Benedeknek elbeszéléséből tudtam meg, aki atyja halála után elhatározta, hogy ugyanazon a helyen lakik. Midőn mestere példájára három évig szigorú életet folytatott, rablók vetődtek arra, s mivel sok pénzt gyanítottak nála, a Vág folyó partjára hurcolva megölték, és a vízbe dobták.
Sokáig keresték a holttestét, de nem találták meg. Egy egész évig láttak a Vág folyó partján ülni egy sast, amely mintha lesett volna valamire. Általa bizonyosakká lévén a test hollétéről, a víz alá merítettek egy embert, és így találták meg olyan épen, mintha nemrég halt volna meg. Benedeket a nyitrai Szent Emmerám bazilikában temették el ugyanabba a sírba, amelyben szent atyjának, Boldog Andrásnak csontjait őrizték.
VÁLASZOS ÉNEK
Ő az, aki Isten előtt nagy tetteket vitt végbe, és egész szívvel dicsérte az Urat; * Ő az, aki közbenjár Istennél népe bűneinek bocsánatáért.
Íme, a panasz nélküli férfi, Isten igaz tisztelője, aki minden rossz cselekedetet legyőzött önmagában, és kitartott ártatlanságában. * Ő az, aki közbenjár Istennél népe bűneinek bocsánatáért.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, Szent Zoerárd-András és Benedek a te hívásodat követve a remeteség magányát választották, hogy a csendben imádsággal és munkával tökéletesebben szolgáljanak neked. Közbenjárásukra add segítségedet, hogy e világ változandóságai közepette is készségesen meghalljuk szavadat, és mindenben követhessük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky