2023. február 12.

Évközi 6. vasárnap
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.
104 (103). zsoltár
Himnusz a teremtő Istenhez
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, és valami új valósult meg (2 Kor 5, 17).
I.

Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *

csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!

Fölséget és pompát öltöttél magadra, *

a fényesség a te palástod.

Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *

vizek fölött áll a palotád.

Fölszállsz a felhők fogatára, *

és a szelek szárnyán utazol.

Követségbe küldöd a szélvihart, *

és teneked szolgál a lobogó villám.

Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *

nem fog az sohasem meginogni.

Az őstenger köntösként takarta, *

vizek borították még a hegyeket is.

Ám feddő szavadra megfutottak, *

félve menekültek mennydörgő hangod elől.

Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *

ott, ahol kijelölted helyüket.

Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *

nem nyelik el újra a föld színét.

Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *

ott csörgedeznek a hegyek között.

Belőlük isznak a mező vadjai, *

szomjukat oltják az állatok.

Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *

az ágak közt énekük hangzik.

Ant. Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.
2. ant. Az Úr adja, hogy kenyeret teremjen a föld és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív, alleluja.
II.

A hegyeket égi palotádból öntözöd, *

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

Füvet sarjasztasz az állatoknak, *

és növényeket az ember hasznára,

hogy kenyeret teremjen a föld, *

és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.

Olajjal örömet derítesz az arcra, *

a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.

Teleisszák magukat az Isten erdői *

és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.

A madarak fészküket odarakják, *

tetejükben tanyázik a gólya.

A magas hegy a zergék hazája, *

a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.

Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *

nyugtának idejét jól tudja a nap.

Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *

benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.

Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *

és betevő falatot kérnek Istentől.

Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *

és elhevernek vackaikon.

Az ember meg munka után lát, *

és dolgozik, míg nem jön az este.

Ant. Az Úr adja, hogy kenyeret teremjen a föld és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív, alleluja.
3. ant. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott, alleluja.
III.

Mennyi mindent alkottál, Uram! †

Bölcsességgel rendeztél el mindent, *

betöltik a földet teremtményeid.

Ott van a nagy és széles tenger, †

nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *

parányi életek és hüllőóriások.

Hajók siklanak rajta mindenfelé, *

s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.

Tőled várják mindahányan, *

hogy enniük adj kellő időben.

Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *

ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.

De ha elfordítod arcod, megrettennek, †

leheletüket ha megvonod, elhullanak, *

és visszatérnek a porba.

Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *

s így megújítod a föld színét.

Legyen örök az Úr dicsősége, *

lelje örömét műveiben!

Rátekint a földre, és az beléremeg, *

megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.

Az Úrnak dalolok egész életemben, *

zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.

Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *

hisz gyönyörűségemet őbenne találom.

A bűnösök vesszenek a földről, †

istentelenek ne legyenek többé! *

Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!

Ant. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott, alleluja.

A ti szemetek boldog, mert lát.

A fületek is az, mert hall.

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik A példabeszédek könyve

1, 1-7. 20-33

Buzdítás a bölcsesség keresésére

Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon; hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.

A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, de a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.

Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. „Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek; oda sem néztetek, amikor kezemet nyújtottam; semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlástok, ha utolér az ínség és a szorongattatás.

Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól.”

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 12, 16; 1Kor 3, 18-19; 1, 23. 24

Ne legyetek fennhéjázók; aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen; * Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt.

Mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki Isten ereje és Isten bölcsessége. * Hiszen a világ bölcsessége balgaság Isten előtt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Efrém diakónusnak a Diatessaronhoz írt magyarázatából

(1, 18-19: SCh 121, 52-53)

Isten igéje az élet kimeríthetetlen forrása

Ki tudna, Uram, egészen belehatolni értelmével csak egyetlen egy kinyilatkoztatott titkodnak is a mélységébe? Több az, amit fel sem fogunk, mint az, amit megértünk, éppúgy, mint amikor egy szomjas ember iszik a forrásból. Mert hiszen a hittudósok tanítása szerint Isten igéjét nagyon sok szempont szerint lehet vizsgálni. Isten az ő igéjét sok színben adta elénk, hogy ki-ki, amit fel tud fogni belőle, azt tanulmányozza. Különféle kincseket rejtett bele igéjébe, hogy mindegyikünk gazdagodjék azzal, amit megtalál benne.

Isten igéje az az élet fája, amely mindegyik ágán áldott gyümölcsével kínál téged, éppúgy, mint az a szikla a pusztában, amelyik úgy nyílt meg, hogy minden oldaláról adta a lelki italt. Ettek a lelki eledelből – mondja az Apostol –, és ittak a lelki italból.

Ha tehát valaki e drága kincsek valamelyikéből részesül, sose higgye, hogy Isten igéjében csak az az érték van, amelyre ő talált rá, hanem inkább tartsa nagy értéknek azt, hogy a benne levő sok kincs közül ezt az egyet is megtalálhatta. Nehogy silánynak és terméketlennek tartsa, és nehogy lenézze Isten igéjét azért, mert ő csak ezt a kis részét ismerte meg, amelyre rátalált, hanem inkább magasztalja Istent az ő igéjének kimeríthetetlen gazdagsága miatt, amit ő felfogni nem is tudhat. Örülj annak, hogy Isten igéje legyőzött téged, és ne szomorkodj amiatt, hogy felülmúlt téged. Aki szomjas, az örül, amikor iszik, és nem búsul azon, hogy nem bírja kiinni az egész forrást. Elégítse ki hát szomjadat a forrás, de a te szomjúságod ki ne merítse az egész forrást. Hiszen ha kielégíti szomjadat a forrás anélkül, hogy teljesen kimerült volna, akkor majd később megszomjazva ismét ihatsz belőle. Viszont ha szomjúságod az egész forrást kimerítette, akkor az is kiszárad, és így e győzelmed a saját károdat okozná.

Adj tehát hálát azért, ami neked jutott belőle, de ne szomorkodj afelett, ami még ott maradt benne oly bőségesen. Amit kaptál, s amire rátaláltál, az a te részed; és ami még benne maradt, az pedig a rád váró örökség. Amit ebben az órában emberi gyarlóságod miatt nem tudtál belőle megkapni, megkaphatod majd máskor, ha hűségesen kitartasz a keresésben. Meg se kíséreld hát oktalanul egyszerre kiinni azt, amit képtelenség egyszerre kiinni; viszont e kicsinységed tudatában abba ne hagyd azt, amit csak lassan, apránként tudsz kortyolgatni.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 1, 25; Bár 4, 1

Az Úr szava örökre megmarad. * Ez az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.

Az Isten parancsának könyve ez, a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog. * Ez az a tanítás, amelyet hirdettek nektek.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky