Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Megszentelt régi szép szokás
a böjti megtartóztatás;
tartsuk meg újra gondosan,
mi negyven napra szabva van.
Mózes és a szent látnokok
példája már elénk ragyog,
s Krisztus, ki Úr minden fölött,
magára vett ily böjtidőt.
Kímélőn szóljon hát szavunk,
legyen szegényebb asztalunk,
ne győzzön pajzán tréfaság,
se álmos, tétlen lustaság.
Kerüljünk minden vétkeset,
szívünket rossz ne rontsa meg,
ellenség hogyha megkísért,
hitünk a csapdát zúzza szét.
Boldog Háromság, add meg ezt,
osztatlan Egység, tedd meg ezt,
nekünk az üdvös böjtidő
legyen sok jót gyümölcsöző. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †
bűnösök útján nem jár, *
csúfolkodók körében nem foglal helyet,
de örömét leli az Úr törvényében, *
s éjjel-nappal róla elmélkedik.
Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, *
mely idejében meghozza gyümölcsét,
levele nem fonnyad; *
minden munkáját szerencse kíséri.
Nem így az istentelen, nem így, *
hanem mint a por, melyet szétszór a szél.
Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *
sem a bűnösök az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját; *
de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *
mily sokan támadnak ellenem.
Sokan mondogatják rólam: *
„Nincs menedéke Istennél!”
De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *
és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *
és ő meghallgat engem szent hegyéről.
Nyugovóra térek, és elalszom, *
de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.
Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *
kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!
Te minden ellenségemet arcul vered, *
a gonoszok fogát kitöröd.
Uram, tebenned van üdvösségünk, *
áldásod legyen népeden!
Nemcsak kenyérrel él az ember,
Hanem minden tanítással is, amely Isten szájából származik.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
5, 1 – 6, 1
A nép elnyomatása
Azokban a napokban Mózes és Áron elment, és így szólt a fáraóhoz: „Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: »Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem!«” A fáraó így felelt: „Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el.” Ők folytatták: „A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk három napi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk.” Egyiptom királya így felelt: „Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!” A fáraó még hozzáfűzte: „Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?”
A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelőinek és az írnokoknak: „Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek! Menjenek csak maguk, és gyűjtsenek szalmát. De továbbra is követeljétek meg tőlük a megállapított mennyiségű téglát. Semmit sem szabad belőle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne ostobaságokon járjon az esze.”
A munkafelügyelők az írnokokkal együtt elmentek, és így szóltak a néphez: „Ezt üzeni a fáraó: »Ezentúl nem adok nektek szalmát. Járjatok utána, és gyűjtsetek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb!«” Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának. A felügyelők azonban szorongatták őket: „Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát.” Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetőket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s azt mondták nekik: „Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelőtt?”
Izrael fiainak munkavezetői elmentek a fáraóhoz, és így panaszkodtak: „Miért bánsz így szolgáiddal? Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat.” Ő így válaszolt: „Lusták vagytok, lusták. Azért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak. Azonnal menjetek dolgozni! Szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségű téglát ki kell vetnetek.”
Izrael fiainak munkavezetői nehéz helyzetbe jutottak, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták őket. Ezekkel a szavakkal estek nekik: „Lássa meg az Úr, amit csináltatok, és ítélkezzék fölöttetek, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket.”
Mózes az Úrhoz fordult, és így imádkozott: „Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem? Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet.”
Az Úr így felelt Mózesnek: „Majd meglátod, mit teszek a fáraóval. Erős kéz kényszerítésére el fogja őket engedni. Sőt, erős kéz kényszerítésére maga fogja őket kiutasítani földjéről.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Kiv 5, 1. 3
Mózes elment a fáraóhoz, és így szólt: Ezt üzeni az Úr: * Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem.
A héberek Istene küldött hozzád, mondván: * Engedd.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből
(Ps 60, 2-3: CCL 39. 766)
Krisztusban mi voltunk próbára téve, benne győztük le a gonosz lelket
Hallgasd meg, Istenem, esdeklésemet, figyelj imádságomra. Ki mondja ezt? Mintha egy valaki mondaná. Nézd, vajon egy mondja: A föld széléről kiáltok hozzád, miközben szorong a szívem. Mintha már nem egy mondaná; de azért mégis egy mondja, mert Krisztus egy, és mi mindnyájan az ő tagjai vagyunk. Valóban, ki az az egy ember, aki a föld határairól kiált? Nem kiálthat a föld határairól, hacsak nem az ő öröksége az, amelyről magának a Fiúnak mondta a Szentírás: Csak kérd, és örökségedül adom neked a népeket, tulajdonod lesz a föld minden határa.
Mindez tehát Krisztus birtoka, Krisztus öröksége, Krisztus teste, Krisztus egy Egyháza, ez az egység, amely mi vagyunk, ez kiált a föld széléről. Éspedig mit kiált? Amit fentebb mondtam: Hallgasd meg, Istenem, esdeklésemet, figyelj imádságomra; a föld széléről kiáltok hozzád. Ezt kiáltom hozzád a föld széléről, azaz mindenfelől.
De miért kiáltom ezt? Mert szorong a szívem. Az egész földkerekségen minden népben Krisztus mutatkozik meg, de nem a nagy dicsőségben, hanem a nagy próbatételben.
Életünk ugyanis ebben a zarándoklásban nem lehet meg próbatétel nélkül; mert előrehaladásunk csak próbatételen keresztül valósul meg, és senki sem ismerheti meg önmagát sem, hacsak előbb nem volt próbára téve, és senki sem koronázható meg, ha nem győzött, és senki sem győzhet, ha nem küzdött, és senki sem küzdhet, ha nincs ellensége és próbatétele.
Tehát aki szorongó szívvel kiált a föld széléről, az mégsem elhagyatott. Hiszen minket, azaz az ő titokzatos Testét akarta előre jelezni abban a testben, amelyben meghalt és feltámadt, és a mennybe ment, hogy titokzatos Testének tagjai rendületlenül bízzanak: ők is odajutnak, ahová a Fő már előrement.
Tehát akkor is a hozzánk való hasonlósága mutatkozott meg, amikor azt akarta, hogy megkísértse a sátán. Az imént olvastuk az evangéliumban, hogy Jézus Krisztust a pusztában megkísértette a gonosz lélek. Egyszóval Krisztust kísértette meg az ördög. De Krisztusban tényleg te szenvedtél kísértést, mert Krisztus a te testedet vette magára, és az ő üdvösségét adta neked, a te halálodat vette magára, és neked az ő életét adta, a te gyalázatodat vette magára, és az ő megtiszteltetését adta neked. Tehát a tied volt az ő kísértése, és ő adta neked a győzelmet.
Ha tehát benne volt a próbatételünk, akkor benne is győzzük le a gonosz lelket. Figyeled, hogy miért szenvedett kísértést Krisztus, de nem veszed észre, hogy miért győz? Lásd be, hogy te voltál próbára téve őbenne, és lásd be, hogy te is benne győzöl a gonosz ellen. Távol tarthatta volna magától a gonosz lelket, de ha nem szenved kísértést, nem nyújthatott volna neked tanítást a kísértés legyőzésére.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 1, 19; 39, 18
Harcolni fognak ellened, de nem győznek le; * Mert veled vagyok, és megszabadítalak – mondja az Úr.
Nem pusztulsz el kard élén, hanem zsákmányul kapod életedet. * Mert veled.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, add kegyelmedet, hogy a nagyböjti szent időszak évenként visszatérő gyakorlatai által egyre jobban megismerjük Krisztus életének titkait, és méltó keresztény életünkkel igazodjunk hozzá. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky