2023. december 23.

Kęty Szent János áldozópap
megemlékezésül


1390-ben a krakkói egyházmegyéhez tartozó Kęty városkában született. Pappá szentelése után hosszú éveken át a krakkói egyetemen tanított, majd az olkuszi plébániát vezette. Azt az igaz hitet, amelyet kiválóan tanított, erényeivel tette gyümölcsözővé. Különösen a szelídségben és a felebaráti szeretetben tűnt ki. Ezzel lett igazán paptársainak és tanítványainak a példaképe. 1473. december 24-én, Krakkóban halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,

hadd lássuk a Szűz Gyermekét!

Egész világ, ámulva nézz!

Istenhez méltó születés:

Nem férfi magvából fogant,

de Szentlélektől titkosan,

az Úr Igéje testet ölt,

mint Szűz méhén termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,

szemérme sértetlen maradt,

erénye ékszerként ragyog:

Istennek fénylő temploma.

Most hagyd el ezt a nászszobát,

e tisztaságos palotát:

mindkét természet Bajnoka,

kelj útra, futva lelkesen.

Atyának egyenlő Fia,

végy testet, indulj győztesen,

testünknek gyengeségeit

örök erővel izmosítsd.

Vár jászolodnak trónusa,

új fényt lehel az éjszaka,

s már el nem oltja semmi éj:

a hit fényében tündököl.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram.

És szabadításod, amit megígértél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

Iz 51, 1-11

Az Úr megszabadítja Ábrahám fiát

Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket! Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.

Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.

Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága. Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken. A szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le! Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.

Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt. Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?

Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 51, 4. 5; 35, 10

Figyelj ide, választott népem, hallgass szavamra, én nemzetem; * Közel van már az én igaz Gyermekem, készen áll, hogy téged üdvözítsen.

Íme, eljönnek, és dicséretet zengve városomba igyekeznek mindazok, akik szabadulást keresnek. * Közel van már az én igaz Gyermekem, készen áll, hogy téged üdvözítsen.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hippolytus áldozópapnak Noétus eretneksége ellen írt értekezéséből

(Cap. 9-12: PG 10, 815-819)

Az elrejtett titok megvilágítása

Testvéreim! Az Isten egy, akit a Szentírásból ismerünk meg. Ismerjük meg mindazt tehát, amit a Szentírás tanít, és tanuljuk meg, amit hirdet! Úgy higgyünk az Atyában, ahogyan azt ő akarja, és úgy dicsőítsük meg a Fiút, ahogyan az Atya akarja, és úgy fogadjuk a Szentlelket ajándékul, ahogyan az Atya akarja nekünk adni. Ne a mi tetszésünk szerint, és ne a mi elképzelésünk szerint, ne is megmásítva Isten adományait, hanem úgy értelmezzünk mindent, ahogyan a Szentíráson keresztül maga az Isten akar tanítani.

Amikor csak Isten létezett, semmi sem volt vele együtt örökkévaló, elhatározta, hogy létrehozza a világot. A világot kigondolta, jónak látta, és szavának erejével meg is valósította. Ahogyan akarta, úgy jött létre, és ahogyan akarja, továbbra is úgy történik minden. Elegendő most utalni arra, hogy senki és semmi nem együtt örökkévaló Istennel. Kezdetben semmi nem létezett rajta kívül. Ő maga volt minden. Később azután minden az ő értelméből, bölcsességéből és elhatározásából nyerte létét. Benne volt minden, ő volt minden. Az általa előre meghatározott időben és módon a világnak bemutatta Igéjét, aki által mindent alkotott.

Mert az Igét, aki Istenben volt, de a teremtett világ számára láthatatlan volt, az Atya láthatóvá tette, amikor kinyilatkoztatást adott. Az Ige úgy született, mint világosság a világosságból, ő lett a teremtés Ura és értelme, ő előbb csak Isten számára volt látható, a világnak pedig láthatatlan. Isten azonban láthatóvá tette, hogy a világ láthassa és üdvözüljön általa.

Ez a magyarázata annak, hogy amikor a világba jött, Isten gyermekeként mutatkozott be. Minden általa lett, ő pedig egyedül az Atyától született.

Azelőtt törvényt és prófétákat adott Isten és a Szentlélek által késztette őket arra, hogy beszéljenek. Az Atya erejéből sugalmazást kapva hirdették Isten akaratát és elhatározását.

Később aztán az történt, amint Szent János mondja, hogy nyilvánosságra lépett maga az Ige. Fő vonalaiban megismétli, amit a próféták hirdettek, hogy bebizonyítsa: ez az az Ige, aki által a mindenség lett. Így mondja: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Majd ezt mondja: Általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 9, 6. 7; Lk 1, 32; Jn 1, 4

Gyermek születik nekünk, és Erős Istennek fogják hívni: * Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.

Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. * Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.

OLVASMÁNY

XIII. Kelemen pápa leveleiből

(2. febr. 1767: Bullarii romani continuatio, IV, pars II, Pratis 1843, pp. 1314-1316)

Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán

Kęty Szent János minden bizonnyal ama kevés emberek sorába tartozott, akik jeleskedtek a tanításban és kiemelkedtek az életszentségben, akik cselekedtek is, és tanítottak is, és ezenfelül még meg is védelmezték az ellenfelektől támadott igaz hitet. Mindenki elismeri, aki csak tudja róla, hogy a krakkói egyetemen a legtisztább forrásból merített tudományt adta tovább, amikor ugyanazon időben más, közel fekvő tájakon eretnekségek és szakadások harapóztak el. Az erkölcsök megszenteléséről szóló tanítást, amelyet a szószéken beszédeiben igyekezett a nép számára kifejteni, meg is erősítette alázatosságával, tisztaságával, irgalmasságával, teste sanyargatásával, meg a feddhetetlen pap és serény munkás egyéb erényeivel.

Így azután nemcsak ennek az egyetemi tanári karnak szerzett páratlan tiszteletet és dicsőséget, hanem csodálatosan gyümölcsöző példát adott mindazoknak is, akik hasonló szolgálatban dolgoznak: serényen törekedjenek arra, hogy tanári hivatásukat tökéletesen töltsék be, s fáradozzanak minden igyekvésükkel és erejükkel azon, hogy a szentek tudományát minden többi tantárggyal együtt az egy Isten dicséretére és dicsőségére tanítsák.

Vallásos tisztelettel kezelte mindazt, ami Istenre vonatkozik. Ehhez járult alázatossága. Nem sokra tartotta magát, sose emelte magát mások fölé, habár tudásával könnyedén előzött meg mindenkit, sőt még azt is kívánta, hogy mindenki megvesse és lenézze; – még inkább távol állt tőle, hogy méltatlankodva viselte volna, mikor ócsárolták vagy gúnyolták.

Valami egészen ritka és gyermeki egyszerűség társult alázatosságához. Nem volt ezért se tetteiben, se szavaiban semmi ravaszság, semmi színlelés. Ami a szíve mélyén volt, azt mondta a nyelve is. Ha azt gyanította, hogy szavai nyomán – pedig csak igazat mondott – másokban talán sértődöttség támadt, akkor mielőtt az oltár elé lépett volna, letérdelve alázatosan bocsánatot kért vétségéért, mely nem is annyira az övé, mint inkább amazé volt. Naponta pedig, miután munkáját elvégezte, a líceumból tüstént egyenesen a templomba sietett, és ott az Eukarisztiában rejtőző Krisztus előtt hosszasan imádkozott és elmélkedett. Csak egyedül Isten volt szívében és ajkán.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 58, 7-8

Törd meg az éhezőknek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba: * Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! * Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, add nekünk, hogy Kęty Szent János áldozópap példájára előrehaladjunk a szentek tudományában, mindenkivel szemben irgalmasságot gyakoroljunk, és magunk is bocsánatot nyerjünk tőled. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky