Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *
Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?
Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *
kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, *
szentélyed a te néped dicsősége.
Benned bizakodtak atyáink, *
bizakodtak, és te őket megmentetted.
Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *
nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember, *
emberek szégyene, akit a nép megvet.
Aki csak rám néz, mind nevet, *
elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *
szabadítsa meg, ha úgy szereti!”
Te hoztál ki engem az anyaméhből, *
már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek, *
te vagy Istenem anyám ölétől.
Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *
és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok, *
básáni bikák rohannak rám.
Rám tátják szájukat, *
prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *
minden csontom szertehullott.
Szívem, mint a viasz, *
megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép, †
nyelvem ínyemhez tapadt: *
a halál porába fektettél.
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *
gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat, *
megszámlálhatom minden csontomat.
Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †
elosztják maguk közt ruhámat, *
és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol! *
Erősségem, siess segítségemre!
Ments meg a kard élétől, *
ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.
Szabadíts ki az oroszlán torkából, *
a bikák szarva elől engem, nyomorultat.
Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *
a gyülekezetben hadd áldjalak.
Akik félitek az Urat, áldjátok, *
magasztaljátok őt, Jákob utódai!
Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *
mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.
Arcát nem rejti el előle, *
segélykiáltását meghallgatja.
A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *
az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †
áldják az Urat mind, akik keresik: *
„Szívük élni fog mindörökké!”
Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *
boruljanak le előtte a nemzetek családjai!
Mert az Úré a hatalom, *
a népeken ő uralkodik.
Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *
előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.
Az én lelkem is neki él, *
és nemzetségem neki fog szolgálni.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †
a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *
„Ezeket mind az Úr cselekedte!”
RÖVID OLVASMÁNY
Agg 2, 6. 9
Még egy kis idő, s megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét, mert ezen a helyen adom a békét – mondja a Seregek Ura.
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet,
Látogass hozzánk segítségeddel!
Könyörögjünk!
Istenünk, te megszántad az embert, amikor bukásával halált érdemelt, és úgy határoztál, hogy Egyszülöttedet küldöd megváltásunkra. Add kérünk, hogy akik alázatos szívvel valljuk a megtestesülés titkát, részesedjünk a megváltás kegyelmében. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky