2023. december 16.

Szombat, adventi idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel!
106 (105). zsoltár
Az Úr jósága, a nép hűtlensége
Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk (1 Kor 10, 11).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

irgalma örökké megmarad.

Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *

dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?

Boldog, aki megtartja a törvényt, *

akinek tettei mindenkor igazak.

Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *

látogass hozzánk segítségeddel;

hadd lássuk választottaid boldogságát, †

hadd örvendjünk nemzeted örömének, *

és dicsekedjünk örökségeddel.

Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *

bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.

Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †

mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *

és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.

De az Úr megszabadította őket nevéért, *

hogy megismertesse hatalmát.

Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *

a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.

Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *

s megszabadította ellenségeik kezéből.

Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *

egy sem maradt életben közülük.

Hittek ezért ígéreteiben, *

és dicséretét énekelték.

De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *

és nem bíztak Isten terveiben.

Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *

a sivatagban Istent kísértették.

Kielégítette akkor sóvárgásukat, *

és torkig jóllakatta őket.

A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *

és Áron ellen, aki az Úr szentje.

De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *

és eltemette Abiron hadát.

Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *

láng emésztette el a bűnösöket.

Ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel!
2. ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről!
II.

Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *

és leborultak az arany képmás előtt.

Dicsőségüket fölcserélték *

a füvet legelő borjú képével.

Elfeledték szabadító Istenüket, *

aki Egyiptomban jeleket művelt,

Kám földjén csodákat, *

a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *

ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.

Ám ő résen állt színe előtt, *

elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.

Semmire sem becsülték a megígért földet, *

nem hittek ígéreteinek.

Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *

nem törődtek Isten szavával.

Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *

hogy eltiporja őket a pusztában,

szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *

elszéleszti őket messze országokba.

Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *

holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.

Minden tettükkel Istent ingerelték, *

romlás zúdult ezért fejükre.

Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *

mire megszűnt a csapás.

Ez érdemül számított neki *

nemzedékeken át, mindörökre.

Meriba vizénél is felháborították, *

még Mózest is bajba sodorták,

mert keserűségbe hajszolták lelkét, *

és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.

Ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről!
3. ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül!
III.

Nem irtották ki a pogányokat sem, *

noha az Úr meghagyta nekik.

Elvegyültek a pogányok közé, *

és cselekedeteiket eltanulták.

Bálványaik szolgálatára adták magukat, *

és ez lett végül a vesztük.

Saját fiaikat áldozatul adták, *

és lányaikat a démonoknak.

Ártatlan vért ontottak, †

saját fiaik és lányaik vérét; *

Kánaán bálványainak áldozták őket.

Vérrel szennyezték be az országot, †

bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *

hitszegőkké váltak tetteik által.

Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *

és megutálta örökségét.

Pogányok kezére adta őket, *

gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

Ellenségeik sanyargatták őket, *

megalázást szenvedtek azok keze alatt.

Újra meg újra mentésükre jött, †

ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *

és bűneikbe visszaestek.

Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *

és meghallgatta könyörgésüket.

Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *

nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.

Szánalmat ébresztett azok szívében, *

akik fogságba hurcolták őket.

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *

és gyűjts egybe a pogányok közül,

hogy szent nevedet magasztaljuk, *

és dicséreted legyen dicsekvésünk.

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †

öröktől fogva mindörökké. *

Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

Ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül!

Igéjét Jákobnak hirdeti az Úr,

Törvényeit és végzéseit Izrael népének.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

29, 1-8

Isten ítéletet tart Jeruzsálem felett

Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal, és sáncot emelek ellened.

A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.

De hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás.

Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 54, 4; 29, 5. 6. 7

Népem, ne félj, nem fogsz megszégyenülni, * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.

Ellened harcoló ellenségeid szétszóródnak, mint a finom por. * Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Boldog Izsák, etoile-i apát beszédeiből

(Sermo 51: PL 194, 1862-1863. 1865)

Mária és az Egyház

Isten Fia a sok testvér között az elsőszülött, aki bár a természet rendjében egyetlen, a kegyelem rendjében sokakat egyesített önmagával, akik vele egyek. Azoknak ugyanis, akik befogadják őt, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.

Azáltal, hogy ő ember fia lett, sokakat Isten gyermekeivé tett. Ő, mint a szeretetében és hatalmában egyetlen, sokakat egyesített magával, azokat, akik testi születésük szerint sokan vannak, az isteni újjászületés folytán vele eggyé váltak.

Az egy Krisztus egészen és egyedül Fej és Test: mégpedig Egyszülötte az égben az egy Istennek, a földön egy anyának: több fiú is, egy fiú is. Miként a fej és a tagok egy fiú és több is, úgy Mária és az Egyház, egy anya és több is, egy szűz és több is.

Mindkettő anya, és mindkettő szűz; mindkettő ugyanattól a Szentlélektől, érzékiségtől mentesen fogant; mindkettő bűn nélkül szüli gyermekét az Atyaistennek. Mária minden bűn nélkül szülte a Test Fejét, az Egyház pedig minden bűn megbocsátásával hozza a világra a Főnek a testet. Mindkettő Krisztus anyja, de egyik sem szüli a másik nélkül az egészet.

Ennek következtében: amit a sugalmazott Szentírás a szűzi Anyaszentegyházról egyetemlegesen mond, azt Szűz Máriáról egyedi értelemben értjük; és azt, amit Máriáról, a Szűzanyáról sajátosan mond, azt a szűzi Anyaszentegyházról joggal mondhatjuk általánosságban. Amikor pedig bármelyikükről állítunk valamit, azt szinte felcserélve és különbség nélkül érthetjük mindkettőjükre.

Mindkettő ugyanis sajátos értelemben hívő lélek, az isteni Ige jegyese, Krisztus anyja, leány és nővér, szűz és termékeny. Mindazt tehát, amit az Egyházról egyetemlegesen elmondhatunk, Máriára sajátos értelemben értjük, sőt – az isteni Bölcsesség miatt, aki nem más, mint az Atya Igéje – egyedi értelemben a hívő lélekről is állíthatjuk.

Ebből következik: Az Úr örökségében tartózkodom. Ugyanis az Úr öröksége egyetemlegesen az Egyház, sajátosan Mária, egyedileg pedig minden hívő lélek. Mária testének szentségházában Krisztus kilenc hónapig tartózkodott; az Egyház hitének szentségházában egészen a világ végéig; a hívő lélek ismeretében és szeretetében pedig örökkön-örökké bentmarad.

VÁLASZOS ÉNEK

Lev 26, 11-12; 2 Kor 6, 16

Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket: * Köztetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.

Ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja. * Köztetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, ragyogjon fel szívünkben dicsőséged fénye, hogy eltűnjön belőlünk az éjszaka sötétsége, és a világosság fiainak találjon minket hozzánk érkező Egyszülötted. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky