Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
43, 14-37
Istent dicséri a teremtett világ
Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.
Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely amikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.
Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.
Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes; ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.
De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.
Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb (és csodálatos az ő fensége. Áldjátok az Urat, s magasztaljátok, mert nagyobb minden dicséretnél.) Ha hozzá kezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.
Ki az, aki látta, és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Sir 43, 29. 30
Isten dicsőítésére sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk a végére; * De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. * De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Atanáz püspöknek „A pogányság ellen” mondott szónoklatából
(Nn. 42-43: PG 25, 83-87)
Az Ige isteni összhangba hozza a mindenséget
A létező és keletkező dolgok között egyetlen egy sincs, amelyik nem az Igében és nem általa lett volna és állna fenn, amit már a teológus Apostol is tanít ezekkel a szavakkal: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett.
Amint a muzsikus jól hangolt lantjával, magas és mély hangokból és más művészien előhozott köztük levő hangokból összhangot hoz létre, úgy az isteni Bölcsesség is az egész világegyetemet mint egy lantot kezeli, és a levegőben levő dolgokat a földiekkel, az égieket pedig a levegőbeliekkel egybefoglalja, és az egész mindenséget az egyes dolgokkal összhangba hozza, és saját terve és akarata szerint vezeti, így alkot egy egységes világot és szép, harmonikus világrendet, míg maga az Isten Igéje az Atyánál változatlan marad, és az Atya tetszése szerint a maga változatlan természetével mozgásban tart mindent. Tehát minden az Igétől kapott saját természete szerint él és áll fenn, és általa egy csodálatos és valóban isteni összhangot valósít meg.
Hogy ezt a valóban nagyszerű dolgot valamilyen szemléltető képpel érthetőbbé tegyük, most egy soktagú kórust említünk példaként. Tehát, amint egy sok tagból: férfiakból, gyerekekből, asszonyokból, öregekből és fiatalokból álló kórusban, amelyet egy karmester vezényel, mindenki a saját természete és képessége szerint énekel: a férfi mint férfi, a gyermek mint gyermek, az öreg mint öregember, a fiatal mint fiatal, de valamennyien egy összhangot hoznak létre; vagy amint a saját lelkünk is egyidejűleg működteti az összes érzékszervünket a saját működésüknek megfelelően olyannyira, hogy egy jelenlevő tárgy valamennyit cselekvésre tudja indítani: a szemet látásra, a fület hallásra, a kezet tapintásra, az orrot szaglásra, a nyelvet ízlelésre, sőt még más testrészek is gyakran működésbe jönnek, például a lábak járni kezdenek; így van valahogy az egész teremtett világban is. Bár nagyon gyenge a felhozott példa, mélyen látó értelemmel azonban felfogható, amit mondani akar.
Az Isten Igéje ugyanis akaratának egyetlen indításával egyszerre irányítja az összes létező dolgot, úgyannyira hogy mindegyik azt teszi, ami természetszerű sajátossága, és mégis együttesen egy összehangolt rendet valósítanak meg.
VÁLASZOS ÉNEK
Tób 12, 6b
Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet, * Mivel irgalmasságot gyakorolt veletek!
Őt áldjátok és dicsőítsétek énekkel, és hirdessétek minden csodatettét! * Mivel irgalmasságot gyakorolt veletek!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját. Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky