Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *
nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.
Így szóltam ugyanis: †
„Örökké tart a te irgalmad, *
hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”
„Választottammal szövetséget kötöttem, *
megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:
Örökre megerősítem ivadékodat, *
és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”
Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *
a szentek közösségében pedig hűségedet.
A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *
az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?
Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *
félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.
Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *
Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.
Te uralkodol a háborgó tengeren, *
te csendesíted le vad hullámait.
Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *
erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.
Tied az ég, és tied a föld, *
te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.
Észak és Dél a te alkotásod, *
nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.
Hatalmas a te karod, *
kezed erős, jobbod dicsőséges.
Trónod alapja a jog és az igazság, *
színed előtt jár az irgalom és a hűség.
Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *
és arcod fényében járhat, Uram.
Egész nap nevednek örvendeznek, *
és igazságod felmagasztalja őket.
Te vagy minden erősségünk dísze, *
és jóvoltodból felemelkedik fejünk.
Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *
és Izrael Szentjétől a királyunk!
Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †
„Segítségemet egy hősnek adtam, *
választottamat a népből fölemeltem.
Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *
és szent olajommal fölkentem őt.
Erős támasza kezem lesz, *
karom teszi őt erőssé!
Ellensége semmire sem megy vele, *
és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.
Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *
és megverem gyűlölőit.
Hűségem és szeretetem kíséri őt, *
és nevemben feje magasra emelkedik.
Kezét ráteszem a tengerre, *
és jobbját a folyamokra.
És ő engem így szólít: Atyám vagy, *
Istenem és szabadító Kősziklám!
Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *
fölségessé a földi királyok között.
Szeretetem iránta örökké megmarad, *
és állandó lesz vele szövetségem.
Örök időkre fenntartom ivadékát, *
és trónusa örökké áll, mint az ég!”
„De ha fiai elhagyják törvényemet, *
és nem járnak tanításom útján,
ha megszegik rendelkezéseimet, *
és nem tartják meg parancsaimat:
vétkükre vesszőm lesz a válasz, *
gonoszságukra pedig verés!
Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *
és hűségemet meg nem változtatom.
Nem bontom fel szövetségemet, *
és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.
Megesküdtem egyszer szentségemre, *
és Dávidnak hazudni nem fogok:
Ivadéka fennmarad örökké, *
trónja szilárd színem előtt, mint a nap,
és áll örökké, miként a hold, *
hűséges tanúm az égen!”
Ragyogva világít szavad fénye,
Értelmessé teszi a kicsinyeket.
ELSŐ OLVASMÁNY
Mikeás próféta könyvéből
4, 1-7
A népek az Úr hegyére sereglenek
Ezt mondja az Úr: „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, hatalmas nemzetek tódulnak oda. »Gyertek – mondják –, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.«
Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést. Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.”
Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.
„Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, egybegyűjtöm a száműzötteket és akiket megbüntettem. A sántákat maradékká teszem, az elfáradtakat hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.”
VÁLASZOS ÉNEK
Mik 4, 2; Jn 4, 25
Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, * Hogy megtanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk.
Eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad. * Hogy megtanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből
(Epist. 10, 2-3, 491-492. 494-495)
A legyőzhetetlen hit
Hősök, testvérek, magasztallak és dicsérlek titeket! Szeretném szívetek rettenthetetlen bátorságát és hitetek hűségét méltó magasztalással hirdetni. Dicsőségesen tűrtétek mindhalálig a kegyetlen kínzást, nem futottatok meg a gyötrelmek elől: végül is a gyötrelmek hagytak el titeket. A fájdalmak közepette, a véget nem a kínzások, hanem a koszorúk hozták meg. Testetek szétmarcangolása nem azért tartott oly sokáig, hogy megtörje hitetek hősies megvallását, hanem azért, hogy az Úr felé siettesse Isten embereinek útját.
A jelenlevő sokaság csodálkozva látta, mint állnak ott Isten szolgái, bátran beszélve, tiszta lelkiismerettel, Isten erejébe öltözve. Hiszen az ég Istene harcolt értük, és Krisztus vívta meg lelkükben a csatát. Földi fegyverük semmi nem volt, de erős hitük annál inkább felvértezte őket. Kínjaikban is erősebbek voltak kínzóiknál. Szétroncsolt, megtépett tagjaik legyőzték a rájuk csapódó tépdeső vaskörmöket.
A dühödt és hosszú kínzás sem tudta megtörni e vértanúk legyőzhetetlen hitét, pedig Isten szolgáinak felszaggatott testén már nem is a tagjaikat, hanem tátongó sebeiket ütlegelték. Ömlött a vérük, hogy megfékezze ezt a nagy tűzvészt: az üldözést, és hogy kioltsa a büntető tűz lángját dicsőséges áradásával. Az Úr színe előtt fenségessé, nagyszerűvé és kedvessé tette ezt a megrendítő látványt katonáinak esküvel fogadott hűsége és önfeláldozása. Mint ahogy meg van írva a zsoltárban is, amely által a Szentlélek szól hozzánk, és arra figyelmeztet, hogy az Úr szemében drága kincs igazainak halála! Valóban, drága az a halál, amikor az ember az örökkévalóságot vásárolja meg vére árán, és a hősies erény megkapja Istentől a koszorút.
Milyen boldog volt ott, mily készséggel harcolt, majd győzött ezekben a kiváló szolgáiban a hit védelmezője, Krisztus: ő annyi kegyelmet ad a benne hívőnek, amennyit csak képes az befogadni hitének nagysága szerint. Vértanúi mellett állva mintegy a saját harcát vívta; bátorságot öntött szent nevének harcosaiba és megvallóiba, megerősítette és lelkesítette őket. És aki értünk egyszer legyőzte már a halált, mindig legyőzi azt bennünk is.
Boldog, milyen boldog a mi Egyházunk, hogy ennyi dicsőséggel magasztalja fel Isten kegyelme, s hogy napjainkban így felékesíti a dicső vértanúk vére. Azelőtt hittestvéreink jó cselekedetei hófehérré tették az Egyházat, most a mártírok vérétől bíborpiros lett. Virágai közül nem hiányzanak sem a fehér liliomok, sem a piros rózsák. Induljon hát harcba most mindegyikünk, mert nagyszerű mind a két dicsőség: nyerjünk koszorút, vagy tetteinkkel hófehéret, vagy szenvedésünkkel vérpirosat.
VÁLASZOS ÉNEK
Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koronát nyerni!
Harcoljunk teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koronát nyerni!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk áldott szenvedése növelje bennünk az irántad való szeretetet, és tegye mind szilárdabbá szívünkben a szent hitet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky