Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Örök sugár, szép verőfény,
fogyhatatlan napvilág,
a gyászos éjt te győzöd le,
a fényt újra meghozod,
poklunkat te rombolod le,
elménk benned földerül.
Ha felragyogsz, felébredünk,
ha szólítasz, felkelünk,
te adod meg boldogságunk,
de ha elhagysz, jaj nekünk;
te mentesz meg a haláltól,
sugaraddal fénybe vonsz.
Éj és világ legyőzői
csak általad lehetünk;
boldog fényed, örök Isten,
kérünk, add meg minekünk:
azt a fényt, mely nem sötétül,
mert fényforrás ő maga!
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Isten, kinek nincs kezdete,
Isten, ki Isten Gyermeke,
Isten, ki kettejük Tüze,
szívünket lényed töltse be.
Utánad vágyunk, el ne hagyj,
szerelmünk, örömünk te vagy,
szomjas lelkünknek enyhet adj,
és boldogságunk te maradj!
Mindenség Atyja és Ura
s a Szűz méhének magzata,
Szentlelketeknek harmata
hulljon fényként utunkra ma.
Emlékezzél, szent Három-Egy:
jóságod műve, ami lett,
előbb embert formált kezed,
majd véred új lét magva lett.
Mert amit az Egy alkotott,
Krisztusban megváltást kapott:
akkor szeretve haldokolt,
szeretve most új létbe olt.
A Háromságnak szent öröm,
tisztesség, béke, fényözön,
erő, dicsőség, áldozat,
mindenhatóság, hódolat. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Szüntelenül imádkozunk értetek, és könyörgünk.
Hogy Isten akaratát teljesen megismerjétek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
26, 5-25
Dávid nagylelkűsége Saullal szemben
Azokban a napokban: Dávid elindult, és elment arra a helyre, ahol Saul táborozott. Dávid megnézte a helyet, ahol Saul és seregének a vezére, Ner fia, Abner aludt; Saul a táborban aludt, és a csapat körülötte tanyázott. Akkor Dávid a hetita Achimelechhez, valamint Abisájhoz, Ceruja fiához és Joáb testvéréhez fordult, és így szólt: „Ki jön le velem Saul táborába?” „Én lemegyek” – válaszolta Abisáj. Így Dávid és Abisáj éjszaka megközelítették a csapatot. Sault alva találták a táborban – a lándzsája a fejénél a földbe szúrva. Abner és a csapat körülötte aludt. Erre Abisáj azt mondta Dávidnak: „Ma az Isten kezedbe adta ellenségedet. A saját lándzsájával odaszögezem a földhöz, egyetlen döféssel, másodikra már nem lesz szükség.” Dávid azonban így felelt Abisájnak: „Ne öld meg, mert ki maradt büntetlen, aki az Úr fölkentjére emelte kezét?!”
Aztán így folytatta Dávid: „Amint igaz, hogy az Úr él: vagy az Úr öli meg, vagy elérkezik halála napja, vagy pedig csatába száll, és ott pusztul. Az Úr óvjon attól, hogy kezet emeljek az Úr fölkentjére! Fogd a lándzsát, amely a király fejénél van, meg a vizeskorsót, és menj innét!” Ezzel Dávid fogta Saul feje mellől a lándzsát meg a vizeskorsót, és elosontak anélkül, hogy valaki látta, vagy észrevette, vagy pedig fölébredt volna. Mindnyájan aludtak, mert az Úr mély álmot bocsátott rájuk.
Amikor Dávid a szemközti oldalra ért, valamivel távolabb kiállt a hegycsúcsra, úgyhogy egy széles sáv volt köztük. S Dávid odakiáltott a seregnek és Ner fiának, Abnernek: „Nem felelsz, Abner?” „Ki vagy, aki szólítasz?” – kérdezte Abner. Dávid így válaszolt: „Hát férfi vagy? Ki fogható hozzád Izraelben? Miért nem ügyeltél uradra, a királyra? Valaki odament a seregből, hogy megölje uradat, a királyt. Nem volt szép, amit tettél. Amint igaz, hogy az Úr él: halált érdemeltek, amiért nem vigyáztatok uratokra, az Úr fölkentjére. Nézd csak meg, hol van a király lándzsája, és hol a vizeskorsó, amely a fejénél állt!”
Saul megismerte Dávid hangját, és odaszólt: „Nem a te hangod az, fiam, Dávid?” „De igen, uram és királyom!” – válaszolta Dávid. Aztán így folytatta: „Miért üldözi uram szolgáját? Mit vétettem? Milyen igazságtalanság tapad a kezemhez? Vessen ügyet uram és királyom a szavaimra! Ha az Úr bujtott fel ellenem, akkor szálljon felé áldozat illata. Ha azonban emberek voltak, legyenek átkozottak az Úr színe előtt. Mert elűznek, hogy ne legyen örökrészem az Úr földjén, hiszen azt mondják: »Menj innét, szolgálj más isteneknek!« De nem, vérem nem omlik az Úrtól távol a földre. Még akkor sem, ha Izrael királya kivonult, hogy hajszolja életemet, amint a hegyek közt a foglyot szokás üldözni.” Erre Saul azt mondta: „Vétkeztem. Igazságtalan voltam. Térj vissza, fiam, Dávid! Többé nem teszek neked rosszat, mivel ma kedves volt szemedben az életem. Igen, esztelen voltam, és nagyot tévedtem.” Dávid így felelt: „Lám, itt a király lándzsája. Jöjjön át valamelyik szolgád, és vigye el! Az Úr mindenkinek megfizet igazságosságában és hűségében. Az Úr ma kezembe adott, de nem akartam kezet emelni az Úr fölkentjére. Amilyen kedves volt az életed a szememben, legyen az én életem is olyan kedves az Úr szemében! Szabadítson ki minden szorongatottságból!”
Saul erre azt mondta Dávidnak: „Légy áldott, fiam, Dávid! Minden bizonnyal szerencsés leszel, és eléred célodat.” Dávid ment az útján, Saul meg hazatért.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 53, 5. 3. 8. 4a
Gőgös idegenek keltek föl ellenem, hatalmasok törtek életemre; Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, * Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal.
Készséges lélekkel áldozom neked; Istenem, hallgasd meg imádságomat * Szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely püspök szentbeszédeiből
(Orat. 6 De beatitudinibus: PG 44, 1270-1271)
Az ember szívében megtalálható az Isten
Az emberi életnek egyik értéke a test egészsége; ám nem az boldogítja az embert, ha tudja, hogy mi az egészség, hanem az boldogítja, ha valóban egészséges is. Ha valaki nagy dicsőítést zeng az egészségről, de a szervezetére valamilyen káros ételt vesz magához, mit használ neki a egészség magasztalása, ha maga megbetegszik? Ilyen értelemben vegyük hát a most tanulmányozott mondatot is: az Úr szerint a boldogság nem abban áll, hogy valamit megismerünk Istenről, hanem abban, hogy birtokoljuk Istent. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.
Mert úgy tűnik nekem, hogy Istent nem mint valami megtekintésre kitett tárgyat látja a megtisztult szemű lélek. Ez az említett nagyszerű ígéret burkoltan inkább arra utal, amit nyíltabban fejez ki más helyütt a Szentírás: Az Isten országa bennetek van. Ez arra tanít, hogy akinek a szíve nem ragaszkodik semmi teremtményhez és bűnös szenvedélyhez, az már a saját lelki szépségében szemléli az isteni természet képét.
Úgy vélem, hogy az isteni Igének ez az említett néhány szava tulajdonképpen ezt a tanácsot foglalta össze: emberek, ti vágytok meglátni az igazi jót; ha mégis arról hallotok, hogy a nagy isteni fönség az egész látható mindenséget is túlszárnyalja, dicsősége leírhatatlan, szépsége szóval ki nem fejezhető, és lényege felfoghatatlan, akkor se veszítsétek el azt a reményeteket, hogy mégis meglátjátok majd, amire így vágyakoztok.
Ha ugyanis buzgó és törekvő élettel ismét lemosod a szívedre rárakódott szennyet, az Istenhez való hasonlóság szépsége újból felragyog benned. Amint a vasdarab is, ha a reszelő a rozsdát szépen leszedi róla, visszaveri a nap sugarait, csillog és ragyog, bár előbb még foltok éktelenítették, úgy történik az ember belső világával is, amelyet szívnek nevez az Úr. Ha lesúrolja róla az ember azokat a rozsdás szennyfoltokat, amelyek a bűn következtében eltorzították a képmást, akkor ismét visszanyeri az ősmintához való hasonlóságát, és újra jó lesz. Hiszen ami a Jóhoz hasonlít, az mindenképpen jó.
Ezért, aki önmagát szemléli, az meglátja önmagában azt, aki után vágyódik, így, akinek tiszta szíve van, boldoggá lesz, ugyanis amíg a saját tisztaságát nézi, abban – mintegy képmásban – az ősmintát szemléli. Hiszen akik csak tükörben szemlélik a napot, ha nem is fordítják az égbolt felé a szemüket, akkor is ugyanolyan jól látják a napot a tükör fényében, mint azok, akik magát a napkorongot nézik. Ugyanígy ti is – mondja nekünk az Úr –, jóllehet nincs képességtek az elérhetetlen Fény szemlélésére és meglátására, ha visszatértek ahhoz, aki kezdettől fogva belétek teremtette saját képmásának szépségét és szeretetreméltóságát, akkor majd magatokban hordozzátok azt, akit kerestek.
Mert a lelki tisztaság – részint a bűnöktől és szenvedélyektől való megszabadulás, részint pedig minden rossztól való elfordulás –, már isteni vonás az emberben. Ha tehát ezek megvannak benned, egészen biztos, hogy benned van az Isten. Ha elhatároztad, hogy minden bűnt elkerülsz, a szenvedélyektől és hibáktól megszabadulsz és minden rossztól elfordulsz, akkor tisztánlátásod boldoggá tesz téged. Mivel már tiszta vagy, látod azt is, amit nem vesznek észre azok, akik nem tiszták, lelki szemed megszabadul minden evilági homálytól, és tiszta szíved békéjében egészen tisztán tárul eléd egy boldog látvány. Mi ez a boldog látvány? Az isteni természet szépséges vonásai: a szentség, a tisztaság, az egyszerűség, amelyek által Isten láthatóvá lesz számunkra.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 14, 6. 9; 6, 47
Ezt mondja az Úr: Én vagyok az út, az igazság és az élet. * Aki engem látott, az Atyát is látta.
Aki hisz bennem, annak örök élete van. * Aki engem látott, az Atyát is látta.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky