Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Az Úr megtanít minket útjaira.
Hogy járni tudjunk ösvényein.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Makkabeusok második könyvéből
12, 32-46
Áldozat a halottakért
A Pünkösdnek nevezett ünnep után Júdás és akik vele tartottak, Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát, és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját, így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába. Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak, és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.
Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot. Másnap (amikor már legfőbb ideje volt) fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába rokonaik közé. Ám a halottak ruhái alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak, így megtudták, miért estek el.
Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemes lelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek feltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár. Ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Mak 12, 45. 46
Akik jámborságban halnak meg, * Nagy jutalmat kapnak.
Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől. * Nagy jutalmat kapnak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
(Sermo 4, 1-2: PL 54, 148-149)
A mi tisztségünk sajátos szolgálata
Jóllehet Isten egyetemes Egyháza különféle fokozatokra rendeződik, miként Krisztus szent testének az egésze is különféle tagokból áll, de mégis – mint az Apostol mondja – mindnyájan egyek vagyunk Krisztusban. Egyikünket sem különbözteti meg tisztsége annyira, hogy bármelyik legkisebb tag is ne lenne kapcsolatban a Fővel. Szeretteim, osztatlan tehát a mi közösségünk a hit és a keresztség egységében, és egyetemes a méltóságunk a boldog Péter apostol oly szent szava szerint: Ti, mint élő kövek, épüljetek fölé lelki templommá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Tehát választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok.
Mindazokat ugyanis, akik Krisztusban újjászülettek, valóban királyokká teszi a szent kereszt jele és papokká szenteli a Lélek kenete. Értse meg tehát minden keresztény, aki szellemi módon és a Lélek szerint él, hogy a mi tisztségünk sajátos szolgálatának kivételével ők is mindannyian részesei e királyi nemzetségnek és papi tisztségnek. Mert valódi király az, akiben az Istennek alávetett lélek uralkodik a test fölött. És tökéletes papi tevékenység az, amikor valaki tiszta lelkiismerettel áll Isten elé, és bemutatja szíve oltárán az istenszeretet szeplőtelen áldozatát. Isten kegyelméből mindannyiunk számára ez már egyformán valóság lett. Mégis vallásos érzéstekből fakad, és dicséretes is, hogy a tisztségünkbe való beiktatás napjának úgy örvendeztek, mintha az a saját megtiszteltetéstek volna, hogy az Egyház egész testében, a főpapságnak egyetlen szentségét ünnepeljék, amely az áldás olajának lecsordulásakor bővebben jutott ugyan a Főnek, de nem kis mértékben lett osztályrésze a tagoknak is.
Ezért tehát, szeretteim, nagy oka a közös örömünknek az ily nagy ajándékban való részesség. Mégis őszintébb és tisztább lesz ez az örömünk, ha szerény személyünknél nem időztök már tovább. Sokkal hasznosabb és méltóbb is lesz, ha most Szent Péter apostol dicsőségének szemléletére fordítjuk figyelmünket, így a mai napon inkább annak emlékét ünnepeljük tisztelettel, akit a minden kegyelmi ajándék Forrása oly bőven árasztott el áldásaival, hogy neki jutott a legtöbb, és mindenki más is csak rajta keresztül részesült bennük. A testté lett Ige már köztünk élt, és Krisztus már teljes erővel belekezdett az egész emberiség megváltásának munkájába.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 16, 18; Zsolt 47, 9
Jézus így szólt Simonhoz: Te Péter vagy, erre a sziklára építem Egyházamat; * S az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
Mindörökre építette azt az Úr. * S az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te sohasem engeded meg, hogy a pokol hatalma erőt vegyen Egyházadon, amelyet erős, apostoli sziklára építettél. Kérünk, add meg Egyházadnak, hogy Nagy Szent Leó pápa közbenjárására igazságodban szilárdan megmaradjon, és folytonos békében éljen. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky