Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Józsefet, jertek, a munkást s atyánkat,
akit Názáret árnyas csendje rejtett,
dicsérni szívvel, boldog énekszóval
zengni a Szentet!
Királyi ősök vére aki voltál,
tűröd, ha bőség vagy ha kínzó ínség
látogat hozzád, míg hű kezeden nő
Mennyei Zálog.
Példakép! Mérték! Kit a szorgos ácsok
serege tisztel, s tetőled tanulja,
hogy kell helytállni, hogy lesz szent a munka,
szent a veríték.
Féktelen pergő nyelvünket fékezzed,
szánd, aki éhes, tápláld bő kenyérrel,
gondod vigyázza, védelmezze Krisztus
misztikus Testét!
Boldog Háromság, egy és örök Isten,
hogy itt követve, Józsefet, a Szentet, az
égbe jussunk, kegyesen segíts meg,
Mindenek Atyja! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Szívem és testem. Alleluja.
Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Jelenések könyvéből
13, 1-18
A két vadállat
Én, János, láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fejein meg istenkáromló nevek. A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt.
Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: „Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?”
Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta nevét, hajlékát és az ég lakóit. Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket, és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte.
Akinek van füle, hallja meg! Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard élén kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja.
Akkor láttam, hogy egy másik vadállat emelkedik ki a földből. Két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy ordított, mint a sárkány. Az első vadállatnak minden hatalmát gyakorolta a jelenlétében. A földet és lakóit rávette, hogy boruljanak le az első vadállat előtt, amely kigyógyult halálos sebéből.
Nagy csodajeleket vitt végbe, még tüzet is bocsátott le az égből az emberek szeme láttára. A föld lakóit megtévesztette a csodajelekkel, amelyeket a vadállat előtt véghez vihetett. Rávette a föld lakóit, hogy emeljenek szobrot a vadállatnak, amelyet a kard megsebzett, de felgyógyult. Hatalmat kapott, hogy lelket leheljen a vadállat szobrába, hogy megszólaljon a vadállat szobra, meg hogy megölje azokat, akik nem borulnak le a vadállat szobra előtt. Elrendelte, hogy mindenkinek, kicsinek és nagynak, gazdagnak és szegénynek, szabadnak és rabszolgának jelöljék meg a jobb karját vagy a homlokát, és hogy senki ne adhasson-vehessen, ha nem viseli a vadállat jelét: nevét vagy nevének a számát.
Ez a bölcsesség! Akinek van esze, számítsa ki a vadállat számát, hisz emberi szám: hatszázhatvanhat.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 3, 5; Mt 10, 22
A győztest fehér ruhába öltöztetik. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, * És megvallom majd Atyám és angyalai előtt, alleluja.
Aki mindvégig kitart, az üdvözül. * És megvallom majd Atyám és angyalai előtt, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából
(Nn. 33-34)
Az ember tevékenysége a világban
Az ember mindig törekedett arra, hogy munkájával és tehetségével minél gazdagabban bontakoztassa ki életét. Ma már csaknem az egész természetre kiterjesztette hatalmát, és egyre tovább terjeszti, elsősorban a természettudomány és a technika vívmányai révén. Főleg a nemzetek közötti érintkezés sokféle, és egyre számosabb eszköze segítségével az emberiség nagy családja lassanként az egész földkerekségen egyetlen közösségnek ismeri föl és szervezi meg önmagát. Mindezek következtében ma már a saját munkájával biztosít magának az ember olyan javakat, amelyeket hajdan inkább a felsőbb erőktől várt.
E roppant méretű vállalkozás láttán, amely már a föld egész népességét magával ragadja, sok kérdést vetnek fel az emberek. Mi az értelme és az értéke ennek a fáradozásnak? Hogyan kell használnunk mindezeket a javakat? Minő cél felé tartanak az egyének vagy a közösségek törekvései?
Az Egyháznak nincs mindig keze ügyében a felelet minden részletkérdésre, viszont őrzi Isten igéjét, amelyből a vallási és erkölcsi élet elvei meríthetők; szeretné tehát egyesíteni a kinyilatkoztatás fényét az emberi tudással, hogy megvilágosodjék az az út, amelyen csak nemrégiben indult el az emberiség.
A hívők biztosak abban, hogy önmagában véve egészen megegyezik Isten szándékával az egyéni és közösségi tevékenység, vagyis az a hatalmas erőfeszítés, amelyet az emberiség a történelme folyamán életkörülményei javítására tesz.
Az Isten képmásának teremtett ember ugyanis azt a megbízatást kapta, hogy vesse uralma alá a földet annak minden gazdagságával együtt, kormányozza igazságosan és szentül a világot, és elismerve Istent a mindenség Teremtőjének, hozzá vezesse vissza önmagát és az egész világot oly módon, hogy mialatt minden az ember uralma alá kerül, megdicsőüljön Isten neve az egész földön.
Mindez a leghétköznapibb dolgokra is érvényes. Azok a férfiak és nők tehát, akik a maguk és családjuk fenntartásán fáradoznak, és munkájukat úgy végzik, hogy a társadalomnak is hasznára vannak, meg lehetnek győződve arról, hogy tevékenységükkel a Teremtő művét fejlesztik tovább, embertestvéreik javát mozdítják elő, és személyesen segítik megvalósulni az isteni Gondviselés tervét a történelemben.
A keresztények tehát nem gondolják azt, hogy az emberek leleményességéből és erejéből született alkotások szembenállnak Isten hatalmával, vagy azt, hogy az eszes teremtmény mintegy vetélytársa a Teremtőnek. Éppen ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy az emberiség sikere Isten nagyságát mutatja, és az ő titokzatos elgondolásainak gyümölcse.
Minél nagyobbra nő azonban az ember hatalma, annál szélesebb körre terjed ki az egyének és a közösségek felelőssége.
Kitűnik mindebből, hogy a krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyösekké sorstársaik iránt, éppen ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javán munkálkodjanak.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Ter 2, 15
Az Úristen az embert az Éden kertjébe helyezte, * Hogy művelje és őrizze, alleluja.
Ez volt az ember feladata kezdettől fogva. * Hogy művelje.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te adtad a törvényt, hogy az ember dolgozzék és részt vegyen teremtő munkádban. Segíts jóságoddal, hogy Szent József példájára és oltalmával úgy dolgozzunk, ahogyan megparancsoltad, és elnyerjük tőled a jutalmat, amelyet megígértél. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky