2023. június 8.

KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE
főünnep

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,

szívben és ajkakon himnuszok zengjenek;

a régi múljon el, újulnak mindenek,

szó és a tett, szív és kebel.

A végső vacsorát ünnepli e sereg,

hol az Úr Krisztus ad bárányt és kenyeret

testvérei elé, amint a régiek

szentelt törvénye rendeli.

Testét így adta át gyengék falatjaképp,

búsaknak így borát, vérének serlegét;

„Amit nektek adok” – hozzájuk így beszélt –

„Vegyétek mind, és igyatok.”

E szakramentumot ekképpen adta át,

s egyedül a papok kezére bízta rá:

előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,

mit rábízott Krisztus kegye.

Emberek étke lett az angyali kenyér;

az előkép-jelek sora itt véget ér.

Ó, milyen csodaszép, hogy Istenéből él

szegény nyomorult szolganép!

Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk:

Urunkul tisztelünk, jöjj, és légy gyámolunk:

vezess ösvényeden, hová iparkodunk:

a fénybe, mely körülveszen! Ámen.

Vagy:

Sacris sollémniis iuncta sint gáudia,

et ex præcórdiis sonent præcónia;

recédant vétera, nova sint ómnia,

corda, voces et ópera.

Noctis recólitur cena novíssima,

qua Christus créditur agnum et ázyma

dedísse frátribus iuxta legítima

priscis indúlta pátribus.

Dedit fragílibus córporis férculum,

dedit et trístibussánguinis póculum,

dicens: „Accípite quod trado vásculum;

omnes ex eo bíbite.”

Sic sacrifícium istud instítuit,

cuius offícium commítti vóluit

solis presbýteris, quibus sic cóngruit,

ut sumant et dent céteris.

Panis angélicus fit panis hóminum;

dat panis áelicus figúris términum.

O res mirábilis: mandúcat Dóminum

servus pauper et húmilis.

Te, trina Déitas únaque, póscimus;

sic nos tu vísitas sicut te cólimus:

per tuas sémitas duc nos quo téndimus

ad lucem quam inhábitas. Amen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mondjátok a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, gyertek a menyegzőre, alleluja.
23 (22). zsoltár
A jó Pásztor
A Bárány legelteti és élő vizek forrásához tereli őket (Jel 7, 17).

Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: *

zöldellő mezőkön terelget engem.

Csöndes vizekhez vezet, *

és lelkemet felüdíti.

Az igazság ösvényén vezérel *

nevéhez híven.

Járjak bár halálsötét völgyekben, †

ott sem félek semmi bajtól, *

mert te velem vagy.

Pásztorbotod és terelővessződ *

az én bizodalmam.

Asztalt terítesz nekem *

ellenségeim szeme előtt.

Dús kenettel frissíted fejemet, *

csordultig megtöltötted serlegem.

Jóság és irgalom jár velem *

életemnek minden napján,

s az Úr házában lesz otthonom *

örök időkön át.

Ant. Mondjátok a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, gyertek a menyegzőre, alleluja.
2. ant. Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék az örök élet forrásából.
42 (41). zsoltár
Sóvárgás az Úr és az ő temploma után
Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen igyék (Jel 22, 17).

Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, *

úgy áhít a lelkem, téged, Istenem.

Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után: *

mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt?

Éjjel-nappal könny a kenyerem, *

mert azt hallom naponta: „Hol a te Istened?”

Csak arra gondolok, elmém azon mereng, *

hogyan vonultam be a csodás hajlékba Isten házáig,

miközben ujjongott és énekelt *

az ünneplő sokaság.

Miért csüggedsz, lelkem, *

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani *

arcom szabadítóját, Istenemet.

Szomorkodik bennem a lélek, †

hozzád röpül ezért gondolatom *

a Jordán és a Hermon távoli hegyes tájairól.

Harsognak zuhatagjaid, örvény kiált az örvénynek; *

minden kavargó hullámod átzuhog fölöttem.

Árassza rám az Úr irgalmát naphosszat, †

neki zeng éjjel háladalom, *

és áldom éltető Istenemet.

Így szólok az Úrhoz: „Oltalmazóm vagy, †

miért feledkeztél meg rólam? *

Miért kell bánatban élnem, ellenségeimtől gyötörten?”

Keserűség marja bensőmet, †

amikor kínzóim gúnyolnak, *

s naponta azt mondják: „Hol a te Istened?”

Miért csüggedsz, lelkem, *

miért vagy nyugtalan?

Bízzál az Úrban: fogom még áldani *

arcom szabadítóját, Istenemet.

Ant. Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék az örök élet forrásából.
3. ant. Az Úr a búza legjavából táplált minket, és jóllakatott mézzel a sziklából.
81 (80). zsoltár
A szövetség ünnepélyes megújítása
Vigyázzatok, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek (Zsid 3, 12).

Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *

ujjongjatok Jákob Istenének!

Csendüljön a zsoltár, hozzatok dobot, *

és lágy hangú hárfát citerával!

Fújjátok meg a harsonát újholdkor, *

és holdtöltekor, a mi nagy ünnepünkön!

Izraelben ez a törvény, *

ezt így rendelte Jákob Istene.

Ő hagyta meg ezt Józsefnek, *

amikor Egyiptom földjéről kivonult.

Beszédet hallottam, amit nem ismertem: †

„Válláról levettem a terhet, *

keze megszabadult a kosártól.

Gyötrelmedben segítségül hívtál, és megszabadítottalak, †

a vihar leple mögül meghallgattalak, *

próbára tettelek Meriba vizénél.

Népem, hallgass rám, hadd intselek, *

Izrael, bárcsak figyelnél szavamra:

Ne legyen soha más istened, *

ne imádj soha idegen istent!

Mert én vagyok a te Urad, Istened, †

aki kivezetett téged Egyiptomból, *

csak nyisd ki szádat, és én betöltöm.

De népem nem hallgatta meg szavamat, *

és nem figyelt rám Izrael.

Szívük keménységére hagytam őket, *

járjanak csak kedvteléseik szerint.

Bárcsak hallgatna rám népem, *

és Izrael követné utaimat,

ellenségeit hamarosan megaláznám, *

és gyötrőire emelném kezemet.

Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának neki, *

és sorsuk örökké tartana.

Népemet pedig a búza legjavából táplálnám, *

és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.”

Ant. Az Úr a búza legjavából táplált minket, és jóllakatott mézzel a sziklából.

A bölcsesség házat épített magának, alleluja,

Borát megkeverte, és asztalát is megterítette, alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A kivonulás könyvéből

24, 1-11

Látták az Istent, ettek és ittak

Azokban a napokban így szólt az Úr Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül! De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.”

Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.

Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Azután vette a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük, és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.”

Mózes és Áron, Nadab és Abihu s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 6, 48. 49. 50. 51. 52

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. * Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. * Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Aquinói Szent Tamás műveiből

(Opusculum 57, in festo Corporis Christi, lect. 1-4)

Ó, drága, csodálatos vendégség!

Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az isteni természet részeseivé legyenek.

Ezenfelül pedig amit természetünkből fölvett, azt egészen odaadta áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket.

Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk maradjon, testét eledelül és vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.

Ó, drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes vendégség! Lehet-e valami is ennél drágább vendégség? Itt nem borjak és bakok húsát eszik, mint az Ószövetségben, hanem magát Krisztust, a valóságos Istent kapjuk eledelül. Van-e ennél a szentségnél csodálatosabb dolog?

Ez a legüdvösségesebb szentség is, hiszen eltörli bűneinket, növeli erényeinket, és szívünket teljesen eltölti mennyei adományaival.

Az Egyház áldozatként ajánlja fel élőkért és holtakért, hogy mindenki javára legyen, hiszen Krisztus mindnyájunk üdvösségére alapította.

Kimondhatatlanul édességes szentség: hiszen ebben vesszük magunkhoz minden lelki öröm igazi forrását. Annak a kitüntető jóságos szeretetnek az emlékét ünnepeljük e szentségben, amelyről Krisztus a kínszenvedésével tett bizonyságot.

Hogy e mérhetetlen szeretetével hívei szívét minél jobban betöltse, az utolsó vacsorán – amikor tanítványaival együtt ünnepelte a Húsvétot, és már az Atyához készült távozni a világból – megalapította az Oltáriszentséget. Így lett az Oltáriszentség Krisztus szenvedésének örök emlékezete, az ószövetségi előképek beteljesülése, Krisztus legnagyobb csodája, amely erőt adó vigasztalás mindazoknak, akik eltávozásán szomorkodtak.

VÁLASZOS ÉNEK

Ismerjétek fel a kenyérben a testet, amely a kereszten függött, a kehelyben a vért, amely oldalából ömlött. Vegyétek tehát, és egyétek Krisztus testét, vegyétek, és igyátok az ő vérét. * Ti most már Krisztus tagjai vagytok.

Vegyétek magatokhoz az egység kötelékét, nehogy szétszakadjatok; igyátok üdvösségtek drága bérét, nehogy értéktelenné váljatok. * Ti most már Krisztus tagjai vagytok.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélek­kel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky