Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Uram, kihez mennénk?
Tiéd az örök életet adó tanítás.
ELSŐ OLVASMÁNY
Józsue könyvéből
5, 13 – 6, 21
Elfoglalják Jerikót, az ellenség legerősebb városát
Azokban a napokban: Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét, és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá, és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?” Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte, és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.
Jerikó gondosan bezárkózott (Izrael fiai előtt): se ki nem jött senki, se be nem ment senki.
Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, s ugyanígy tégy te is hat napon át. Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körül a város körül, a papok fújják meg a harsonákat. Ha a kürt felharsan, ha halljátok a harsona hangját, az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.”
Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: „Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt.” A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.”
Így történt, a szerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek. A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt, és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, akik a harsonákat fújták, a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek, és fújták a harsonákat. A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat, egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon addig a napig, amíg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” Józsue körülvitette az Úr ládáját egyszer a város körül; azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.
Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte, így vonultak körbe harsonazengés közepette. Megkerülték a várost egyszer, a második napon, aztán visszatértek a táborba, így tettek hat napon át.
A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s ugyanabban a rendben hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül. A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!”
A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost – ki-ki ahol éppen volt –, és bevették. Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Iz 25, 1ab. 2ad; Zsid 11, 30
Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. * Mert romhalmazzá tetted a várost, és nem építik fel többé soha.
A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták. * Mert romhalmazzá tetted a várost, és nem építik fel többé soha.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből
(Prédikációk, Nagyszombat, 1695. 313-314)
Nincs nagyobb gazdagság, mint a jóság
Mivel az emberek igen szeretik a gazdagságot, azért a Szentlélek – hogy kívánságukat a lelki javak szeretetére, keresésére és őrzésére irányítsa és édesgesse – arra tanít, hogy nincs egyéb igaz gazdagság, amely az embert valóban gazdaggá teszi, csak a jóság és a jámborság. Világos szavakkal mondja Isten, hogy a világ gazdagsága hamis, bizonytalan, csalárd gazdagság. A lelki javakról pedig azt mondja, hogy üdvösséges gazdagság és nagy kincs az Isten félelme. Minden aranynál, minden gazdagságnál hasonlíthatatlanul jobb és értékesebb a mennyei bölcsesség és jóság. Azért a Szentírás sokszor kincsnek, sőt végtelen kincsnek nevezi az igazak jóságát. És Szent Pál az igazakról bátran írja, hogy mindennel gazdagok, mert ami gazdagságot kigondolhat az értelem, mindazzal bővelkednek; mert akármilyen nagy külső szegénységben legyen az igaz ember, bővelkedik olyan kincsekkel, amelyek nem emberi vélekedésből, hanem Isten ítélete szerint igazán gazdaggá tesznek.
Ezt az igazi gazdagságot nevezi Krisztus elrejtett kincsnek és drága gyöngynek, amelyért az okos árus minden külső javait örömmel eladja. Ennek keresésére buzdít, amikor azt parancsolja, hogy gondolatunkat, kívánságunkat és szorgoskodásunkat ne fordítsuk az olyan gazdagság keresésére, melyet a gonosz emberek ellophatnak, a férgek és külső szerencsétlenségek elpusztíthatnak, hanem gyűjtsünk mennyei kincset és gazdagságot, amelyet kedvünk és akaratunk nélkül senki el nem vehet tőlünk, és amelyen megvásárolhatjuk a mennyországot. Szent Pál Krisztus szavát magyarázza és azt mondja, hogy akkor leszünk igazán gazdagok, ha az istenes élet cselekedeteivel bővelkedünk, mert azzal oly kincset szerzünk, amellyel a jövendő jóra alapot rakunk, hogy a halandó élet után az igaz életre jussunk.
Ó, mily nagy kincsek az erkölcsi javak, amelyeken mennyországot vehetünk! Ó, mily drága gazdagság az, melyet úgy őriz Isten bennünk, hogy senki attól meg nem foszthat, ha magunk nem akarjuk. Ó, ti világszerető gazdagok, ha gazdagságot szerettek és kerestek: nincs nagyobb gazdagság, mint a jóság. Ezt keressétek! A fáradságot ne sajnáljátok, értékeiteket ne kíméljétek, hogy arra a gazdagságra jussatok, amelyen a mennyországot megvehetitek. Nem olyan gazdagság ez, amely kevélységre és egyéb feslettségre bátorítana; sem olyan, hogy sok más fogyatkozást vonjon maga után, mint az evilági gazdagság, mellyel rútság, betegség és bolondság lehet együtt, hanem ennek a lelki gazdagságnak, a tökéletes jóságnak olyan ereje van, hogy lelki szépséget, lelki egészséget, lelki bölcsességet, egyszóval minden lelki jót szerez az embernek.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 5, 24-25; Zsolt 26, 4
Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. * Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.
Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján. * Ha a Lélek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te Boldog Jolánt irgalmasan kiemelted a földi jólét pompájából, és elvezetted szent Fiad keresztjének alázatos hordozására: a kemény önmegtagadó életre. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy lemondva a földiekről, őszinte szívvel keressük a mennyei javakat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky