2023. március 23.

Mongrovejói Szent Turibiusz püspök
megemlékezésül


Spanyolországban született 1538 körül. Jogot tanult Salamancában. Lima püspökévé nevezték ki, és 1580-ban Amerikába ment. Apostoli hévtől égve gyakran tartott zsinatokat, amelyek az egész vidék vallási életét előbbre vitték. Az Egyház jogait védte, a rábízott nyájat gondozta, s gyakran látogatta. A bennszülöttekre is nagy gondot fordított. Meghalt 1606. március 23-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Ant. Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége.
2. ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Ant. Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá.
3. ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Ant. Kelj fel, Uram, és ne taszíts el mindörökre!

Aki az Úr törvényéről elmélkedik,

Idejében megtermi gyümölcsét.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Számok könyvéből

12, 16 – 13, 3a. 17-33

Hírszerzők mennek Kánaánba

Azokban a napokban tovább vonult a nép Hacerotból, és Paran pusztájában táborozott. Ezt mondta az Úr Mózesnek:

„Küldj előre embereket, hogy szerezzenek híreket Kánaán földje felől, amelyet Izrael fiainak szándékozom adni. Atyáik minden törzséből küldjetek egyet, olyat, aki a vezetők közé tartozik.”

Mózes tehát előreküldte az Úr parancsára ezeket a megbízható embereket Paran pusztájáról, akik Izrael fiainak fejei közül valók voltak. Amikor Mózes útra bocsátotta őket Kánaán földjének kikémlelésére, így szólt hozzájuk: „Menjetek végig az ország déli részén, aztán kapaszkodjatok fel a hegyre, és nézzétek meg, milyen az ország, és a nép, amely lakja, erős-e vagy gyenge, kevés-e vagy sok, milyen az ország, ahol él, jó-e vagy rossz, s milyenek a városok, amelyeket benépesít, nyitott tábor vagy erődítmény módjára épültek-e, végül, hogy áll a dolog a földjével, kövér-e vagy sovány, nőnek-e rajta fák vagy sem. Szedjétek össze minden erőtöket, s hozzatok a föld gyümölcseiből is néhányat magatokkal!”

Épp a szüret kezdetének volt az ideje. Elmentek hát, és kikémlelték az országot Cin pusztájától a Hamatba vivő út elején fekvő Rechobig. Áthaladtak a déli országrészen, és elértek Hebronba, ahol Enak leszármazottai: Achiman, Sesai és Talmai élt. (Hebron ugyanis hét évvel előbb épült, mint az egyiptomi Tanisz.) Amikor Eskol völgyébe értek, levágtak egy szőlőfürtöt a szőlővesszővel együtt, ezt kettesével egy boton vitték, aztán néhány gránátalmát és fügét is szedtek. Azt a helyet Eskolnak nevezték arról a szőlőről, amelyet Izrael fiai leszedtek.

Negyven nap múlva, miután az országot kikémlelték, megfordultak, és visszatértek Mózeshez, Áronhoz és Izrael egész közösségéhez, Paran pusztájába, Kádes irányába, és számot adtak híreikről az egész közösségnek, s közben megmutatták az ország gyümölcseit. Beszámoltak nekik e szavakkal: „Elmentünk abba az országba, ahová küldtél bennünket. Csakugyan tejjel-mézzel folyó ország, lám, itt a kóstoló gyümölcseiből. Hanem a nép, amely az országot lakja, erős, s a városok meg vannak erősítve, ráadásul nagyon nagyok. Enak utódait is láttuk ott. A déli országrészt amalekiták lakják, a hetiták, a jebuziták és az amoriták inkább a hegyre húzódnak, a kánaániak pedig a tenger partját és a Jordán völgyét népesítik be.”

Káleb buzdító beszédet intézett a Mózes köré gyűlt néphez: „Késedelem nélkül vonuljunk oda, és szerezzük meg magunknak; egész jól úrrá lehetünk rajta!” Hanem azok az emberek, akik vele együtt ott jártak, ellene vetették: „Nem vagyunk képesek azzal a néppel szembeszállni, erősebbek, mint mi vagyunk.”

Ezután mindenféle rosszat mondtak Izrael fiainak arról az országról, amelyet kikémleltek: „Az az ország, amelyet bejártunk, hogy kifürkésszük, olyan ország, amely elemészti lakóit, s az emberek, akiket láttunk, mind hatalmasak. Óriásokat is láttunk ott: Enak fiait, az óriások nemzetségéből, úgyhogy olyannak éreztük magunkat mellettük, mint valami szöcskék, és az ő szemükben is épp olyannak látszhattunk.”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 1, 31. 32. 26. 27

Az Úr, a te Istened úgy hordozott a pusztában, mint gyermekét. * Mégsem volt bizalmatok az Úrban, a ti Istenetekben.

Nem akartatok odamenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a ti Istenetek akaratának. * Mégsem.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo 15, De passione Domini, 3-4: PL 54, 366-367)

Gondolatok az Úr szenvedéséről

Aki igazán tiszteli az Úr szenvedését, az érző szívvel úgy tekintsen a megfeszített Jézusra, mint aki tudja: ez a test éppen olyan test, mint az övé.

Földből vétetett egész lényünk rendüljön meg halálra kínzott Megváltóján; repedjenek meg a hitetlen lelkek sziklái; és akiket elnyelt a lélek sírja, a halált hozó bűn, azok dobják le magukról ezt a súlyos terhet, és jöjjenek elő! Jelenjenek meg, igen, mint egykor, most is jelenjenek meg a szent városban, vagyis Isten Egyházában, mint az eljövendő feltámadás hírnökei, hiszen, aminek testileg kell végbemennie, annak kell most a szívekben megvalósulnia.

Nincs az a gyönge ember, akitől meg lenne tagadva a kereszt győzelme, mint ahogyan olyan sincsen, akin ne segítene Krisztus imádsága. Mert ha az Úr könyörgése hasznára volt az ellene acsarkodók sokaságának is, mennyivel inkább segíti azokat, akik hozzá fordulnak?

Vége a nagy tudatlanságnak, könnyebb már jónak lenni, Krisztus kiömlő szent vére pedig kioltotta azt a lángoló pallost, amely az élet kertjét bezárva őrizte. Az ősi éjszaka sötétjét felváltotta az igaz világosság.

Paradicsomi bőségre kap meghívást a keresztény nép; nyitva áll már az út az elveszett haza felé minden újjászületett ember előtt, hacsak valaki maga el nem torlaszolja azt az utat, amely a gonosztevő hite előtt is fel tudott tárulni.

Vigyázzunk, hogy elfoglaltságaink, amelyeket akár aggodalmaskodásunk szaporít, akár pedig szertelen nagyravágyásunk fűt, ne kössenek le minket annyira, hogy ne tudjunk teljes szívvel vágyódni Megváltónk példájának követésére! Ugyanis ő mindent üdvösségünkért cselekedett és szenvedett, azért, hogy a Főben működő erő a testben is működjék.

Volt-e valaki, hacsak nem a hitetlen, akit kizárt volna irgalmasságából, amikor emberi természetünket felvette Istenségébe: amikor az Ige megtestesült, és köztünk élt. És ugyan kinek ne lenne része Krisztusban, ha befogadta őt, és ha abból a Lélekből születik újjá, akinek erejéből maga Krisztus is megtestesült? Ki ne ismerné fel benne a mi saját gyengeségeinket? Ő is étkezett, álomba merülten pihent, szomorkodott, aggódott, és siratta a megholtat; ki ne látná meg ebből, hogy valóban felvette a szolga alakját?

És, mert éppen magát a szolgát, az embert kellett régi sebeiből kigyógyítani, a bűn szennyétől megtisztogatni, ezért lett az Isten Egyszülöttje embernek is fia, hogy ne hiányozzék nála sem az emberség egész valósága, sem az Istenség teljessége.

Mert a mi emberi természetünk volt az, amely élettelenül feküdt a sírban, amely feltámadt a harmadik napon, s amely felhatolt az égi magasságok fölé az Atya jobbjára, hogy mi is részesei legyünk az ő dicsőségének, feltéve ha parancsai útján járunk, és ha nem szégyelljük megvallani mindazt, amit ő testi megalázottságában a mi üdvösségünkért művelt; mert amit ő meghirdetett, az mindenki szeme láttára majd beteljesedik: Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Kor 1, 18. 23

A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság, * De nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.

Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük: ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság. * De nekünk.

OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Christus Dominus kezdetű, a püspököknek az Egyházban betöltött pásztori tisztségéről szóló határozata

(Nn. 12-13. 16)

Legyenek minden jóra alkalmas eszközzé

Tanítói hivatásuk gyakorlásában Krisztus evangéliumát hirdessék az embereknek: ez a püspökök legfőbb kötelességei közül is kiválik; a Lélek erejében hívják őket a hitre, vagy erősítsék meg őket az élő hitben. Tárják eléjük Krisztus teljes misztériumát, vagyis azokat az igazságokat, amelyeket nem ismerni annyi, mint Krisztust nem ismerni; mutassák meg azt az utat is, amelyet az isteni kinyilatkoztatás világít meg, s amely Isten megdicsőítésére és – éppen ezáltal – az örök boldogság elérésére vezet.

Ezenfelül magyarázzák meg, hogy a teremtő Isten szándéka szerint maguk a földi dolgok és az emberi alkotások is az emberek üdvösségére irányulnak, és így nagyon hozzájárulhatnak Krisztus testének a felépítéséhez.

Ezért azt is hirdessék, hogy az Egyház tanítása szerint hogyan kell megbecsülni az emberi személyt a maga szabadságában és testi életében is; a családot és annak egységét és szilárdságát, a gyermek vállalását és felnevelését; a világi közösséget törvényeivel és különféle hivatásaival együtt; a munkát és a szabad időt, a művészeteket és a technikai találmányokat; a szegénységet és a bővelkedést; végül pedig, fejtsék ki azokat az elveket, amelyek alapján megoldhatók az anyagi javak birtoklásának, gyarapításának és helyes szétosztásának, a békének és a háborúnak, az összes nép testvéri együttélésének igen súlyos kérdései.

A keresztény tanítást korszerűen adják elő, vagyis legyen meg szavukban a válasz azokra a nehézségekre és kérdésekre, amelyek leginkább foglalkoztatják és nyugtalanítják az embereket; védjék is meg ezt a tanítást, a híveket is oktatva annak igazolására és terjesztésére. Tanítói munkájuk maga legyen a bizonyság, hogy az Egyház édesanyaként gondoskodik minden emberről, hívőkről és nem hívőkről. Különös gondjuk legyen a szegényekre és az alacsony sorsú emberekre: azért küldte őket az Úr, hogy hozzájuk vigyék az örömhírt.

A püspökök atyai és pásztori feladatuk betöltésében övéik között olyanok legyenek, mint a szolgák; jó pásztorok, akik ismerik juhaikat, de akiket a juhok is ismernek; igaz atyák, akik azzal tűnnek ki, hogy mindenkit szeretnek, és mindenkiről gondoskodnak, és akiknek magától Istentől nyert tekintélye előtt mindnyájan szívesen meghajolnak. Nyájuk egész családi közösségét fogják úgy össze, és neveljék oly módon, hogy valamennyien – kötelezettségeiket szemmel tartva – a szeretet egységében éljenek és munkálkodjanak.

A püspökök csak akkor valósíthatják meg mindezeket, ha minden jóra alkalmas eszközzé válva, és mindent eltűrve a választottakért egész életformájuk alkalmazkodik az idők követelményeihez.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 5, 2. 3-4; ApCsel 20, 28

Legeltessétek az Isten rátok bízott nyáját; * Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten Egyházát. * Ha majd.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Turibiusz püspök apostoli gondoskodásával és igazságért égő buzgóságával gyarapítottad Egyházadat. Add, hogy keresztény néped a hitben és az életszentségben folytonosan előbbre jusson. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky