2023. szeptember 25.

Hétfő, évközi idő, 25. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,

egységbe forrt három személy!

Törékeny lényünk téged áld,

kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,

Atyának egyszülött Fia,

kiket a Lélek, mint örök

szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,

boldogság, végső, végtelen!

Remélni, hinni lelkesíts,

szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,

te dolgok első kútfeje,

lelkünk egyetlen ereje,

biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy

s betöltesz mindent egymagad,

te mindenekre fényt hozol,

reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,

s a Lelket, aki egy velük:

hallgass meg, hármas hatalom,

egyetlen örök Istenünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
6. zsoltár
A megtört szívű ember az Úr irgalmát kéri
Most megrendült a lelkem… Atyám, szabadíts meg ettől az órától (Jn 12, 27).

Uram, ne büntess haragodban, *

felindulásodban ne sújts engem!

Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *

minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!

A lelkem is mélyen megrendült, *

és te, Uram, még meddig késel?

Fordulj felém, Uram, ments meg, *

szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!

A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *

a holtak országában ki dicsőít téged?

Elfáradtam a sóhajtozásban, †

éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *

könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.

Szemem a bánattól elhomályosult, *

sok ellenségem miatt őszülök.

Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *

hangos sírásomat az Úr meghallotta.

Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *

és imádságomat elfogadta.

Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *

és nagy szégyenükben futva meneküljenek.

Ant. Szabadíts meg, Uram, mert irgalmas vagy!
2. ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
9 (9 A). zsoltár
Hálaének győzelemért
Újra eljön ítélni élőket és holtakat.
I.

Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *

összes csodádat elbeszélem.

Ujjongok és örvendezem benned, *

nevedről szól énekem, fölséges Isten!

Mert ellenségeim meghátrálnak, *

elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.

Magadévá tetted igazságos ügyemet, *

trónodra ültél, mint igaz bíró.

Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *

még a nevüket is eltörölted mindörökre.

Az ellenség megsemmisült, †

városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *

még emlékük is elenyészett velük együtt.

Az Úr azonban örökké uralkodik, *

trónusa áll ítéletre készen.

A világot ő ítéli meg igazságban, *

a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.

Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *

a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.

Aki nevedet ismeri, benned bízik: *

Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.

Ant. Az elnyomottnak az Úr a menedéke.
3. ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.
II.

Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *

hirdessétek nagy tetteit a népek között.

Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *

a szegények jajszavát nem felejti.

Könyörülj rajtam, Uram; †

lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *

de te a halál kapujából is fölemelsz!

Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *

és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.

A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †

a hurokban, amit ők rejtettek el, *

lábuk fennakadt.

Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *

a gonoszt megfogta saját keze műve.

A gonoszok az alvilágba hullanak, *

és minden nemzet, amely elfelejti Istent.

Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *

a nyomorultak reménye nem vész el örökre.

Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *

szólítsd ítéletre a népeket magad elé.

Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *

tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!

Ant. Sion városának kapujában dicsőítelek.

Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,

Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

34, 1-6. 11-16. 23-31

Izrael Isten nyája

Az Úr szózatot intézett hozzám:

„Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik: Ti pásztorok, ezt mondja az Úr, az Isten:

Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nem a nyájat kell-e legeltetniük? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük, így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk, és a mezei vadak zsákmányaivá lettek, és szétszéledtek. A hegyeken és a magas dombokon kóborolt nyájam, szétszóródott nyájam az egész országban, és senki sem gondolt rá, senki sem kereste.

Ezt mondja ezért az Úr, az Isten: Nézzétek, magam gondoskodom nyájamról, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak. Hazahozom őket a népek közül, összegyűjtöm az országokból, és hazavezérlem őket. Izrael hegyein legeltetem őket, a völgyekben és az ország lakott tájain. Jó legelőre terelem majd őket, és Izrael magaslatain lesz a legelőjük. Jó legelőn pihennek majd, kövér legelőn, Izrael hegyein.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket.

Egyetlen pásztort rendelek föléjük, aki majd legelteti őket: szolgámat, Dávidot, ő legelteti majd őket, és ő lesz a pásztoruk. Én, az Úr leszek az Istenük, és szolgám, Dávid lesz a vezér. Én, az Úr mondtam ezt. Szövetséget kötök velük, és kiirtom az országból a vadállatokat. Biztonságban élhetnek a pusztában, és az erdőkben alhatnak. Halmom köré telepítem őket, esőt rendelek a kellő időben, áldásos esőt. A mező fái meghozzák gyümölcsüket, és a föld megadja termését, úgyhogy biztonságban lesznek országukban. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha összetöröm igájuk fáját, és kiszabadítom őket azok kezéből, akik leigázták őket. Nem lesznek többé a népek prédájává, és az ország fenevadjai nem falják fel őket. Biztonságban élhetnek majd, nem tartja őket senki rettegésben.

Bőséges termést adok nekik, hogy ne váljanak többé éhínség áldozatává az országban, és ne kelljen eltűrniük a népek gúnyolódását. Akkor majd megtudják, hogy én, az Úr, az ő Istenük velük vagyok, és hogy ők, Izrael háza az én népem – mondja az Úr, az Isten. És ti, juhaim, az én legelőm juhai vagytok, én meg a ti Istenetek vagyok – mondja az Úr, az Isten.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 12. 13. 14; Jn 10, 10

Visszahozom juhaimat mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak, és hazavezérlem őket. * Jó legelőre terelem majd őket.

Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. * Jó legelőre terelem majd őket.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 14-15: CCL 41, 541-542)

Állj elő az evangéliummal, akár alkalmas, akár alkalmatlan!

Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Ebben az esetben mintegy rablók kezei és dühöngő farkasok fogai között vagyunk, és arra kérünk benneteket, hogy e veszedelmünk miatt imádkozzatok értünk. Mert makacsok a bárányok. Amikor keressük őket, tévelygésükben azt mondják, hogy semmi közünk sincs hozzájuk. Elveszettségükben azt kérdezik: „Mit akartok tőlünk? Miért kerestek minket?” Mintha bizony nem éppen azért akarnánk és keresnénk őket, mert tévelyegnek, s elvesznek. De erre közbeszól az egyik: „Mi közöd hozzá, hogy tévedésben vagyok-e, vagy hogy elvesztem-e? Miért keresel?” Vissza akarlak hívni, mert eltévedtél. Meg akarlak találni, mert elvesztél. Mire ezt válaszolja: „Pedig én így akarok tévelyegni, így akarok elveszni.”

Így akarsz tévelyegni? Így akarsz elveszni? Én annál inkább nem akarom. Sőt, szólani merészelek, bár alkalmatlankodom vele. De hallom az Apostolt is, amint mondja: Hirdesd az evangéliumot, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Kiknek alkalmas, és kiknek alkalmatlan? Természetesen azoknak alkalmas, akik hallani akarják, de alkalmatlan azoknak, akik nem akarják. Teljesen alkalmatlan vagyok, de merem kérdezni: „Te el akarsz tévelyedni, te el akarsz veszni? Én nem akarom ezt!” Végtére is ő nem akarja, aki fenyeget engem. Ha engedékeny lennék, nézd csak, mit mond és milyen szemrehányással illet az Úr: Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Talán inkább tőled féljek, nem őtőle? Hiszen mindnyájan Isten ítélőszéke elé jutunk.

Igenis visszahívom a tévelygőt, megkeresem az elveszettet. Akár tetszik, akár nem, megteszem. Még ha keresés közben meg is tépnének az erdei tövisbokrok, akkor is minden szűk helyen átnyomakodom, minden sövényt áttörök; amennyire a fenyegető Isten ad elég erőt, minden helyet bejárok. Visszahívom a tévelygőt, megkeresem az elveszettet. Ha nem akarod, hogy én fáradozzak, akkor ne tévelyegj, és ne vessz el! Sőt, nemcsak fájlalom tévelygésedet és elvesztedet, de sokkal inkább attól félek, hogy ha veled nem törődöm, akkor még azt a bárányt is megölném, amelyik erősnek megmaradt. Mert figyeld meg, hogyan folytatja: Ami erősnek megmaradt, azt is megöltétek. Ha nem törődöm majd a tévelygőkkel és elveszettekkel, akkor még annak is kedve támad tévelyegni és elveszni, aki most még jó erőben van.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 4, 28-29; 2 Tim 4, 2

Ne hallgass, ha szavad mentségül szolgálhat, s ne rejtsd véka alá a bölcsességedet; * Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság, a belátás és a tudomány pedig a nyelv válaszában.

Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. * Mert hát a bölcsesség a szóban nyilvánul meg, az okosság, a belátás és a tudomány pedig a nyelv válaszában.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mennyei Atyánk, te az isten- és emberszeretet parancsában foglaltad össze szent törvényedet. Add, hogy parancsaidat megtartva eljussunk az örök életre. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky