Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
37, 15-28
Izrael és Júda egyesülésének előrejelzése
Az Úr szózatot intézett hozzám: „Te, emberfia, fogj magadnak egy darab fát, és írd rá: »Júda és Izrael fiai közül, akik vele tartanak.« Aztán fogj egy fát, és írd rá: »József, Efraim fája és Izrael egész háza, aki csak vele tart.«
Aztán illeszd össze az egyiket a másikkal egy fává, legyenek eggyé kezedben! Ha akkor néped fiai azt mondják neked: »Nem árulnád el, mit akarsz ezzel mondani?«, ezt feleld nekik: »Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, fogom József fáját, amely Efraim kezében van, meg Izrael törzseit, amelyek vele tartanak, és melléjük teszem Júda fáját, és egyetlen fát alkotok belőlük, hogy eggyé legyenek kezemben.«
A fadarabok, amelyekre írsz, legyenek a szemük előtt a kezedben, aztán így beszélj: »Ezt mondja az Úr, az Isten: Lám, kiragadom Izrael fiait a népek közül, ahová elhurcolták őket. Összegyűjtöm őket mindenhonnan, és a saját földjükre viszem őket. Egy néppé teszem őket országomban, és Izrael hegyein egy király fogja kormányozni őket, és nem alkotnak többé két népet, és nem oszlanak többé két országra. Nem szennyezik be magukat bálványaikkal, iszonyatos tetteikkel és bűneikkel. Kiszabadítom őket a hűtlenségből, amelyet elkövettek, megtisztítom őket, és az én népem lesznek, én meg az ő Istenük leszek.
Szolgám, Dávid lesz majd a királyuk, és egyetlen pásztora lesz mindnyájuknak. Törvényeimhez igazodnak, és szemük előtt tartják parancsaimat, és teljesítik őket. Azon a földön laknak majd, amelyet szolgámnak, Jákobnak adtam, s amelyen atyáitok is laktak, ők is ezen laknak majd, fiaik is, fiaik fiai is mindörökre, és szolgám, Dávid lesz a fejedelmük mindörökre.
A béke szövetségét kötöm velük, s ez örök szövetség lesz. Megerősítem és megsokasítom őket, és felállítom köztük szentélyemet, örök időkre. Köztük lesz lakásom, és én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. Akkor megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr, én szentelem meg Izraelt, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.«”
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 37, 21. 22; Jn 10, 16. 11
Lám, kiragadom Izrael fiait, összegyűjtöm őket mindenhonnan, egy néppé teszem őket. * És egy nyáj lesz és egy Pásztor.
A jó Pásztor életét adja juhaiért. * És egy nyáj lesz és egy Pásztor.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent II. János Pál pápa szentbeszédéből, amelyet Manilában mondott az ünnepélyes szentmise alkalmával, amikor Isten tiszteletreméltó szolgái, Ruiz Lőrinc és társai számára elrendelte a mennyei boldogokat megillető tiszteletet
(AAS. LXXIII, 1981, 340-342)
A szent vértanúk az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adták
Az evangélium igéi tanúsítják, hogy Krisztus Urunk igazán övéinek vallja mennyei Atyja előtt vértanú híveit, akik megvallották őt az emberek előtt.
A dicsőítésnek az a himnusza, amelyet most egy megszámlálhatatlan sokaság hangján Istennek énekeltünk, visszhangja annak a Te Deum-nak, amely 1637. december 27-én hangzott el Nagaszakiban, Szent Domonkos templomában, amikor híre ment, hogy vértanúságot szenvedett egy hat keresztényből álló csoport. Köztük volt a misszió vezetője, González Antal atya, a Deon helységből való domonkos rendi szerzetes, és Ruiz Lőrinc családapa, aki Manila városából származott, pontosabban a városon kívüli Binondo elővárosból. Ezek a tanúságtevők maguk is zsoltárokat énekeltek az irgalmas és hatalmas Istennek, amikor fogságba hurcolták őket, és vértanúhalált kellett halniuk három napon át tartó kínszenvedés után.
A hit legyőzi a világot. A hit hirdetése napként világít mindazoknak, akik el kívánnak jutni az igazság ismeretére. Mert bár sokféle nyelven beszél a világ, egy és ugyanaz a keresztény hagyomány.
A mi Urunk, Jézus a saját vére árán igazán megváltotta szolgáit, akik minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből gyűlnek egybe, hogy Istenért királyi papsággá legyenek.
A tizenhat boldog vértanú a keresztség, illetve az egyházi rend révén szerzett papságát gyakorolta, és vérének ontásával az Isten iránti tisztelet és szeretet nagyszerű tanúságát adta, hozzákapcsolódva Krisztusnak a kereszt oltárán bemutatott áldozatához. Krisztust követték, aki pap és áldozat; követték a legmagasabb fokon, amennyire emberi teremtményeknek ez egyáltalán lehetséges. De egyúttal bizonyságot tettek embertestvéreik iránti nagy szeretetükről is, akikért mi is hivatva vagyunk magunkat áldozatul adni, hogy Isten Fiának példáját kövessük, aki érettünk adta önmagát.
Ruiz Lőrinc ezt a hivatást töltötte be. Egy veszélyekkel teljes út végén a Szentlélek nem sejtett cél felé vezette. Bírái előtt megvallotta, hogy keresztény, és kész meghalni Istenért: „Életemet ezerszer is kész lennék odaadni érette. Hittagadó sohasem leszek. Megölhettek, ha akartok. Kész vagyok meghalni Istenért.”
Ez életének összegzése, hitének tanúbizonysága és halálának értelme. Az ifjú családapa ebben a mozzanatban tanúsította és tökéletes fokra emelte a keresztény hittanítást, amelyben a Szent Domonkos-rendi testvérek binondói iskolájában részesült, tudniillik azt a katekézist, amelynek Krisztus az egyetlen középpontja, mert Krisztusról szól, és mert maga Krisztus tanítja a hithirdető ajka által.
A kínai apától és tagalog nyelvű anyától származó Ruiz Lőrinc példája figyelmeztet, hogy mindannyiunk életének teljesen Krisztus szerint kell alakulnia.
Kereszténynek lenni azt jelenti, hogy napról napra felajánljuk önmagunkat, és válaszolunk vele Krisztus áldozatára, mert ő avégett jött a világba, hogy életünk legyen, és egyre bőségesebben legyen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Ef 4, 4. 5
Ezek a szent férfiak dicsőséges vérüket ontották az Úrért, Krisztust szerették életükben, és őt követték halálukban: * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.
Egy lélek és egy hit volt bennük. * Ezért érdemelték ki a győzelmi koszorút.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add meg nekünk is Ruiz Szent Lőrinc és tizenöt társának béketűrését és állhatatosságát, amelyet szolgálatodban és az emberszeretetben tanúsítottak, hiszen boldogok a te országodban, akik üldözést szenvednek az igazságért. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky