2023. július 19.

Szerda, évközi idő, 15. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
89 (88). zsoltár, 2-38
Isten nagy irgalma Dávid családja iránt
Isten, ígéretéhez híven, Dávid családjából támasztotta Jézust, az Üdvözítőt (ApCsel 13, 22-23).
I.

Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.

Így szóltam ugyanis: †

„Örökké tart a te irgalmad, *

hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”

„Választottammal szövetséget kötöttem, *

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

Örökre megerősítem ivadékodat, *

és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *

a szentek közösségében pedig hűségedet.

A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *

az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?

Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *

félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.

Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *

Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.

Te uralkodol a háborgó tengeren, *

te csendesíted le vad hullámait.

Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied az ég, és tied a föld, *

te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.

Észak és Dél a te alkotásod, *

nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.

Hatalmas a te karod, *

kezed erős, jobbod dicsőséges.

Trónod alapja a jog és az igazság, *

színed előtt jár az irgalom és a hűség.

Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *

és arcod fényében járhat, Uram.

Egész nap nevednek örvendeznek, *

és igazságod felmagasztalja őket.

Te vagy minden erősségünk dísze, *

és jóvoltodból felemelkedik fejünk.

Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *

és Izrael Szentjétől a királyunk!

Ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
2. ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
II.

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †

„Segítségemet egy hősnek adtam, *

választottamat a népből fölemeltem.

Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *

és szent olajommal fölkentem őt.

Erős támasza kezem lesz, *

karom teszi őt erőssé!

Ellensége semmire sem megy vele, *

és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.

Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *

és megverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem kíséri őt, *

és nevemben feje magasra emelkedik.

Kezét ráteszem a tengerre, *

és jobbját a folyamokra.

És ő engem így szólít: Atyám vagy, *

Istenem és szabadító Kősziklám!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *

fölségessé a földi királyok között.

Szeretetem iránta örökké megmarad, *

és állandó lesz vele szövetségem.

Örök időkre fenntartom ivadékát, *

és trónusa örökké áll, mint az ég!”

Ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
3. ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!
III.

„De ha fiai elhagyják törvényemet, *

és nem járnak tanításom útján,

ha megszegik rendelkezéseimet, *

és nem tartják meg parancsaimat:

vétkükre vesszőm lesz a válasz, *

gonoszságukra pedig verés!

Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *

és hűségemet meg nem változtatom.

Nem bontom fel szövetségemet, *

és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.

Megesküdtem egyszer szentségemre, *

és Dávidnak hazudni nem fogok:

Ivadéka fennmarad örökké, *

trónja szilárd színem előtt, mint a nap,

és áll örökké, miként a hold, *

hűséges tanúm az égen!”

Ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!

Ragyogva világít szavad fénye,

Értelmessé teszi a kicsinyeket.

ELSŐ OLVASMÁNY

A királyok első könyvéből

21, 1-21. 27-29

Illés a szegények igazának a védelmezője

Abban az időben: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét.” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.

Odament hozzá a felesége, Izebel, és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy, és nem eszel semmit?” „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy másik szőlőskertet. De kijelentette: »Nem engedem át neked atyáim örökségét!«” Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.”

Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével, és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt, és Nabotot ültessétek az asztalfőre az emberek közé. Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene, és kijelentik: »Káromoltad Istent és a királyt.« Aztán vezessétek ki, és kövezzétek agyon!” S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek, és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé, és agyonkövezték. Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.”

Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe, és birtokba vette.

Az Úr hallatta szavát, és azt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál, és most az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam – felelte. Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb házából mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.”

Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklő ruhát öltött mezítelen testére, és böjtölt. Aludni is vezeklő ruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jak 4, 8. 9. 10; 5, 6

Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. * Gyászoljatok és szomorkodjatok, alázkodjatok meg az Úr előtt.

Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást. * Gyászoljatok és szomorkodjatok, alázkodjatok meg az Úr előtt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 19-21. 24. 26-28: SCh 25 bis, 164-170)

A víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül

Azért mondtuk az előbb: Ne csak azt hidd el, amit látsz, nehogy te is így beszélj: hát ez az a nagy misztérium, amelyről a Szentírás mondja: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta? Olyan vizet látok, mint amilyent máskor is láthatok. Hát ebben nyerhetnék megtisztulást, amikor annyiszor megfürödtem már benne, és még sohasem tisztult meg a lelkem? Értsd meg ebből, hogy maga a víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül.

Olvastad, hogy a keresztségben hárman tanúskodnak: a víz, a vér és a Szentlélek, és ez a három egy, mert ha bármelyik hiányzik, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma, mert aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. A keresztségre készülő is hisz az Úr Jézus keresztjében, és meg is jelölik őt azzal, de ha nem keresztelkedik meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, nem nyerheti el bűnei bocsánatát, és a lelki kegyelem adományát sem kapja meg.

Az a szír ember hétszer merült alá az Ószövetség idején, te pedig a Szentháromság nevében merültél alá. Emlékezzél csak: megvallottad az Atyát, megvallottad a Fiút, és megvallottad a Szentlelket. Figyeld a sorrendet! Ebben a hitvallásban meghaltál a világnak és feltámadtál Isten számára. Mintegy eltemetkeztél abban a vízben, meghaltál a bűnnek, és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez nem közönséges víz.

Aztán meg az a béna (a jeruzsálemi Juh-kapunál lévő fürdőben) a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Az ő eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg egy-egy embert, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit. Tehát ő az, akinek az eljövetelére vártak, hogy rászálljon a Lélek. Az Atyaisten róla mondta Keresztelő Jánosnak: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni. Erről tett tanúságot János, amikor ezt mondta: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá (az égből), és rajta is maradt. S miért szállott volna alá a Szentlélek galamb alakjában, ha nem azért, hogy te is belásd és megértsd: az a galamb, amelyet az igaz Noé bocsátott ki a bárkából, előképe volt ennek a galambnak, hogy felismerd ennek a szentségnek az előképét.

Van-e még valami, amiben kételkedhetnél, hiszen oly világosan tanítja az Atya, aki az evangéliumban mondja: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik; ezt tanítja a Fiú is, aki fölött a Szentlélek mint galamb nyilvánult meg; ezt tanítja a Szentlélek is, aki galamb alakjában szállt alá, amit Dávid is hirdet: Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög, az Úr lebeg a nagy vizek fölött. Nem kételkedhetsz, amikor maga a Szentírás tanúsítja, hogy Jerubbaal kérésére tűz szállt le az égből, és hogy azután Illés kérésére az égből tűz szállt alá, amely megszenteltté tette az áldozatot.

Ne a személyek érdemét nézd, hanem a papok szolgálatát. De ha mégis érdemeiket vizsgálnád, akkor ahogyan Illésre tekintesz, úgy tekints Péter és Pál érdemeire is. Ők az Úrtól kapták ezt a szentséget, és hagyományozták ránk. Azoknak látható tűzláng szállt le, hogy higgyenek, mibennünk pedig, akik hiszünk, láthatatlanul működik. Azoknak előkép volt, nekünk pedig jelenlétének figyelmeztető jele. Hidd el tehát, hogy jelen van az Úr Jézus, akihez a papok imádkoznak, hiszen ő mondta: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyok közöttük. Mennyivel inkább jelen van ott, ahol az Egyház van, ahol a misztériumokat ünneplik, mert ott ajándékoz meg bennünket jelenlétével.

Leszálltál tehát a keresztvízbe. Gondolj vissza, miről tettél bizonyságot akkor, amikor azt mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem azt mondtad akkor, hogy hiszek a nagyobban, a kisebben és az utolsóban, hanem a te saját szavad arra kötelez téged, hogy éppen úgy higgy a Fiúban, mint ahogy hiszel az Atyában, és éppen úgy higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy a Fiú a megfeszített Úr Jézus, akiben hinned kell.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 3, 11; Iz 1, 16. 17. 18

Aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruját hordozzam. * Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.

Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót tenni, mondja az Úr. * Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky