Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött, †
napkeletről és napnyugatról, *
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól *
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket, *
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak, *
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek, *
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának, *
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte, *
és a vas-zárakat összezúzta.
A gonoszság útján balgaságba estek, *
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt, *
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit, *
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt, *
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig, †
majd lezuhantak a mélységekig, *
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, *
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek; *
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
A folyókat sivataggá tette, *
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé, *
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta, *
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket, *
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak, *
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt, *
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *
és megértse az Úr szeretetét?
Uram, a fellegekig ér a te hűséged,
Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.
ELSŐ OLVASMÁNY
Mikeás próféta könyvéből
7, 7-20
Isten városa az üdvösségre vágyakozik, amelynek feltétele a bűntől való szabadulás
Én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.
Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd, amikor eltiporják, mint az utca sarát.
Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.
Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.
Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 10, 37; Mik 7, 19
Eljön az eljövendő és nem késik; nem fogunk félni, * Mert ő a mi Üdvözítőnk.
Összetiporja vétkeinket, és a tenger mélyére veti minden vétkünket. * Mert ő a mi Üdvözítőnk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédeiből
(Sermo 83, 4-6: Opera omnia, Edit. Cisterc. 2 [1958], 300-302)
Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek
A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik.
A jegyesi szeretet, sőt az a Jegyes, aki maga a Szeretet, csak viszontszeretetre és hűségre vágyik. Hadd szeressen tehát a menyasszony! Hogyne szeretne a menyasszony, magának a Szeretetnek eljegyzett menyasszonya! Magát a Szeretetet hogyne szeretné!
Méltán lemond minden más érzelemről, és egészen a szeretetnek szentel magából mindent, amit csak vizontszeretetében visszaadhat magának a Szeretetnek. Mert ha mindenestül szeretetté válik is, mi ez annak a Szeretetforrásnak örök áradásához képest? Nem egyforma bőséggel árad ugyanis a szerető ember és maga a Szeretet, a lélek és az Ige, a menyasszony és a Vőlegény, a teremtmény és a Teremtő, hanem úgy, mint a szomjazó és a forrás.
Mi lesz tehát ezek után? Vajon meghiúsul és teljesen semmivé lesz a menyasszony kívánsága, az epekedő lélek vágyakozása, a szerelmes lángolása, a bizakodó reménysége, mert nem képes lépést tartani a futásban az óriással, vagy nem tud édességben versenyre kelni a lépesmézzel, szelídségben a báránnyal, tisztaságban a liliommal, tündöklésben a napsugárral, és szeretetben azzal, aki maga a Szeretet? Nem! Mert ha kevésbé szeret is a teremtmény, mert ő kevesebb, mégis ha egész lényével szeret, semmi sem hiányzik ott, ahol ott van az egész, így szeretni már annyit jelent, mint házastársként élni. Mert nem szerethetne így, ha Jegyese kevésbé szeretné. A kettőnek kölcsönös egyetértése alapján teljes és tökéletes lesz a házassági kötelék. Ki kételkedik abban, hogy az emberi lelket az Ige előbb szerette, és sokkal jobban szerette?
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 30, 20; 35, 9
Mily nagy a te jóságod, Uram, * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!
Házad gazdagságától megittasodnak, gyönyörűséged patakját adod italul nekik. * Amelyet a téged félőknek tartogatsz!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Bernát apát lelkében felszítottad a házadért való buzgóságot, hogy lángoljon és világítson Egyházadban. Közbenjárására add, hogy lelkülete buzdítson minket, és mindig a világosság fiaiként éljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky