2023. október 12.

Csütörtök, évközi idő, 27. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből

5, 3-25

Az özvegyek és a papok iránti magatartás

Szeretett Fiam! Tiszteld az özvegyeket, ha valóban özvegyek. Ha valamely özvegynek gyermekei vagy unokái vannak, ezek tanulják meg, hogy elsősorban saját családjuk tagjaira legyen gondjuk, és róják le hálájukat szüleik iránt, mert ez kedves az Isten előtt. Aki azonban valóban özvegy, és magára maradt, bízzék az Istenben, imádkozzék kitartóan, és könyörögjön éjjel-nappal.

Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott. Kösd hát szívükre, hogy legyenek feddhetetlenek. Aki övéinek, főleg háza népének nem viseli gondját, az megtagadta hitét, és rosszabb a hitetlennél.

Az özvegyek sorába csak olyan kerüljön, aki legalább hatvan esztendős, és csak egyszer ment férjhez. Legyen jó a híre: hogy gyermekeket nevelt, gyakorolta a vendégszeretetet, lábukat megmosva szolgálatukra volt a szenteknek, segített a bajbajutottakon, és minden jóban buzgólkodott.

A fiatalabb özvegyeket azonban utasítsd el, mert ha – Krisztushoz hűtlenül – erőt vesz rajtuk az érzékiség, férjhez akarnak menni, így megszegik az első hűséget, és elmarasztaló ítéletet vonnak magukra. Azonkívül rászoknak arra, hogy tétlenül házról házra járjanak, s nemcsak tétlenkednek, hanem pletykálkodnak, haszontalanságokat művelnek, s olyasmit beszélnek, amire semmi szükség nincs. Azt akarom ezért, hogy a fiatalabbak menjenek csak férjhez, adjanak gyermekeknek életet, viseljék gondját családjuknak, s ne szolgáltassanak alkalmat az ellenfélnek becsmérlésre. Némelyek ugyanis már visszaszegődtek a sátánhoz. Ha valamely hívő asszonynál özvegyek laknak, viselje gondjukat, ne legyenek az Egyház terhére, hogy az a magukra hagyott özvegyeken segíthessen.

A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.” Pap ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára. A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen. Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból. Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.

Ezentúl ne csak vizet igyál, hanem gyomrod és gyakori rosszulléted miatt egy kevés bort is. Némely ember vétke nyilvánvaló már az ítélet előtt is, másoké viszont csak azután derül ki. Éppen így a jótett is nyilvánvaló, de ha még nem is, nem maradhat sokáig elrejtve.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 27; 2, 4. 5

Éljetek Krisztus evangéliumához méltóan, egy szívvel, egy lélekkel munkálkodjatok a hitért; * Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt. * Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a filadelfiaiakhoz írt leveléből

(Inscriptio; nn. 1, 1 – 2, 1; 3, 2-5: Funk 1, 225-229)

A püspök egy a presbiterekkel és a diakónusokkal

Ignác, más néven Teoforusz, üdvözletét küldi Jézus Krisztus vérében, az Atyaisten és a mi Urunk, Jézus Krisztus Ázsiában levő filadelfiai egyházának, amely irgalmasságot nyert és megszilárdult az Istennel való egységben, és amely osztatlanul örvend a mi Urunk kínszenvedésében, és az ő feltámadása által bővelkedik minden kegyelemben. Állandó és biztos az én örömöm, leginkább akkor, ha egyesülve maradtok a püspökkel, presbitereivel és a diakónusokkal, akiket Krisztus törvénye rendelt, és saját akaratával megerősített állhatatosságban a Szentlélek által.

Tudom, hogy ez a püspök a közösség vezetésének szolgálatát nem magától, nem is az emberek által, nem is hiú dicsőségért, hanem az Atya és az Úr Jézus Krisztus kegyelméből nyerte el. Nagyon megcsodáltam szerénységét. Ha hallgat is, erősebb, mint mások, akik hiábavalókat mondanak. Összhangban van Isten törvényeivel, mint a lant a húrjaival. Ezért is dicsérem erényekkel ékes és tökéletesen istenfélő lelkületét, ismerve rendíthetetlen és gyengéd magatartását, amely az élő Isten szelídségét példázza.

Az igazság fényének fiai vagytok: tartsátok tehát távol magatoktól a szakadást és a tévtanokat. A juhok oda menjenek, ahol a pásztor van!

Mindazok, akik Istenéi és Jézus Krisztuséi, a püspökkel tartanak. Akik pedig bűnbánattal a szívükben visszatérnek az Egyház egységébe, azok is Istenéi lesznek, hogy Jézus Krisztus szerint éljenek. Ne essetek tévedésbe, testvéreim; akik a szakadást szítók után mennek, azok nem lesznek az Isten országának örökösei; aki idegen tanítás után jár, az nem hisz Krisztus szenvedésében.

Legyetek rajta, hogy az egy Eukarisztia éltessen benneteket. Mert egy a mi Urunk, Jézus Krisztus teste, egy a kehely az ő vérének egységére, egy az oltár, miként egy a püspök a presbitereivel és a diakónusokkal, az én szolgatársaimmal. Amit tehát tesztek, Isten akarata szerint tegyétek.

Testvéreim, egészen betölt az irántatok való szeretetem, és nagy örömmel erősítlek titeket; nem is én, hanem Jézus Krisztus, akiért megbilincseltek, s csak azért félek, mert nem vagyok még tökéletes. A ti Istenhez szálló imádságtok azonban tökéletessé tesz, hogy elérjem az Isten irgalmából nekem szánt sorsomat; az evangéliumhoz úgy menekülök, mint a test szerint jelenvaló Krisztushoz, és az apostolokhoz úgy, mint az Egyház jelenvaló presbitereihez.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 2, 20. 22. 21

Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. * Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.

Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. * Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te mindig többet adsz nekünk, mint amit megérdemlünk és kívánhatunk. Áraszd ránk irgalmadat, bocsásd meg mindazt, amivel lelkiismeretünk vádol. És amit szinte már kérni sem merünk, add meg túláradó atyai jóságodból. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky