Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Világfenntartó Istenünk,
te mozdulatlan őserő,
aki a napfény idejét,
időszakonként megszabod,
világos alkonyt adj nekünk,
ne áldozzék le életünk,
de szent halál jutalmaként
örök dicsőségedbe vígy.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Teljes szívemből kiáltok, hallgass meg, Uram, *
parancsaidat én megtartom.
Tehozzád kiáltok, szabadíts meg engem, *
intelmeidet én híven őrzöm.
Téged szólít kiáltásom már hajnal előtt, *
mert nagyon reménykedem igéidben.
Téged kutat szemem virradat előtt, *
hogy szavaidról elmélkedjem.
Tekints jóságodban könyörgésemre, Uram, *
ítéleteid szerint éltess engem!
Túl közel vannak már álnok üldözőim, *
de törvényedtől távol vannak.
Te azonban közel vagy, Uram, *
minden intelmed maga a hűség.
Tudtam én parancsaidról kezdet óta, *
és azt is, hogy mindörökre adtad.
Uram, számonkérés Istene, *
számonkérés Istene, jelenj meg ragyogva!
Kelj fel, ki a földet megítéled, *
fizess meg a gőgösöknek!
A gonoszok, Uram, meddig, *
meddig ujjonghatnak még a gonoszok?
Fecsegnek és hangoskodnak, *
és kérkednek a gonosztevők!
Uram, megalázzák népedet, *
sanyargatják örökségedet.
Özvegyet és jövevényt megölnek, *
és árvákat legyilkolnak.
Azt mondják: „Ezt nem látja az Úr, *
ezt nem veszi észre Jákob Istene.”
Értsétek meg végre, ti balgák a nép között, *
ti esztelenek, mikor tértek észre?
Aki fület teremtett, az ne hallana, *
és aki formálta szemünket, az ne látna?
Aki népeket fenyít, az ne büntetne, *
ő, aki bölcsességre oktatja az embert?
Ismeri az Úr az ember gondolatait, *
hogy azok hiábavalók.
Boldog ember, akit te oktatsz, Uram, *
akit törvényedre megtanítasz,
hogy nehéz napjaiban enyhülést találjon, *
amíg a gonosznak megássák a sírt.
Mert népét az Úr nem taszítja el, *
nem hagyja el örökségét.
Mert igazságos lesz az ítélet, *
és azt követi minden igaz szívű.
A gonoszoktól ki véd meg engem, *
a gonosztevőkkel szemben ki áll mellém?
Mert ha az Úr nem siet segítségemre, *
talán az örök csend helye volna már lakásom.
Ha azt mondtam: „Már inog a lábam!”, *
szereteted fenntartott, Uram.
Ha megtelik szívem aggodalommal, *
vigasztalásod felüdíti lelkemet.
Vajon a gonoszság ítélőszékével vagy szövetségben, *
mely a törvény látszatával gyötrelmet teremt?
Ők az igaz életére törnek, *
és az ártatlan vért elítélik.
De nekem az Úr erős váram, *
menedékem sziklája az Isten,
aki ellenük fordítja gaztetteiket; †
saját gonoszságuk pusztítja el őket, *
elpusztítja őket az Úr, a mi Istenünk!
RÖVID OLVASMÁNY
ApCsel 5, 41-42
Az apostolok boldogan távoztak a főtanácsból, mert méltók lettek rá, hogy Jézus nevéért gyalázatot szenvedjenek. Továbbra is mindennap tanítottak a templomban és a házakban, hirdették Jézus Krisztust.
Örüljetek és ujjongjatok – mondja az Úr.
Mert nevetek föl van jegyezve a mennyben.
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent János apostol által feltártad előttünk örök Igéd rejtett titkait. Kérünk, tedd fogékonnyá értelmünket, hogy megértsük, amit ő oly kiváló bölcsességgel tanított nekünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky