Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
11, 7-29
Az apostolok
Testvéreim!
Talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek. Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem. Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!
De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.
Megismétlem: ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban. Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, hogy valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk.
De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom –, merek én is. Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többször fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban, veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam, és nem volt mit fölvennem.
Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 1, 11. 12; 2 Kor 11, 10. 7
Az általam hirdetett evangélium nem embertől való. * Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
Krisztus igazságára mondom: Isten evangéliumát hirdettem köztetek. * Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból
(Cat. 18, 26-29: PG 33, 1047-1050)
Az Egyház Krisztus jegyese
„Katolikus” Egyház: mindannyiunk szent édesanyjának ez a sajátos neve; de az Egyház Isten egyszülött Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a jegyese is (mert meg van írva: Ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, úgy szeresse a férj is a feleségét). Az Egyház előképe és hasonlata is a magasságbeli Jeruzsálemnek, amely szabad asszony és mindnyájunk anyja. Előbb gyermektelen volt, de most már számtalan gyermeke van.
Miután az előbbi, vagyis az ószövetségi közösség megszűnt, ebben a másodikban pedig, vagyis a katolikus Egyházban – Pál szavai szerint – Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt, és minden erénynek tökéletes példáját: értem alatta a bölcsességet és értelmességet, a mértékletességet és igazságosságot, az irgalmasságot és emberszeretetet, és az üldözésekben tanúsított legyőzhetetlen türelmet.
Ez az Egyház először az üldözések és megpróbáltatások idején, az igazság támadó és védő fegyverét hordozva dicsőségben és megszégyenülésben, a szent vértanúk homlokára sokszínű és százféle virágból font koszorút a türelmesség jutalmaként. Most pedig a béke időszakában, Isten kegyelméből a királyok s más magas méltóságban levők kötelességüknek érzik, hogy nagy tiszteletben tartsák, és ugyanígy minden rendű és rangú ember is. És amíg a föld különböző részein levő népek királyainak hatalma csak az ország határain belül van meg, addig egyedül csak a szent katolikus Egyház az, amelynek a hatalma korlátlanul terjed ki az egész földkerekségre. Határaidon ugyanis békét ad Isten, olvassuk a Szentírásban.
Ha ebben a szent Egyházban megszerezzük a kellő ismereteket, és igazán megtérünk, mienk lesz a mennyország, és örökségünk az örök élet. Ezért mindent el is szenvedünk, csakhogy elnyerjük az Úrtól. Mert nem akármilyen semmiség a mi kitűzött célunk: mi az örök élet jutalmáért fáradozunk. Ezért a hitvallásunkban, miután kimondjuk, hogy hiszem a test feltámadását, tudniillik a halálból való feltámadását – amelyről már adtunk oktatást –, rögtön hittel valljuk meg az örök életet is, ezért harcolunk mi, keresztények.
Az Élet tehát igazán és valóban az Atya; ő pedig mint forrás, a Fiú által a Szentlélekben árasztja ki mennyei ajándékait az összes emberre. Az ő szeretetének köszönhetjük, hogy mi, emberek is megkapjuk az örök élet biztosan megígért javait.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 32, 12
Áldott a nép, amelyet a mindenség Ura megáldott, mondván: * Kezem műve és örökségem vagy te, Izrael.
Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr, a nép, amelyet örökül választott. * Kezem műve és örökségem vagy te, Izrael.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, benned bízók oltalmazója, aki nélkül semmi sem szent, semmi sem állandó: áraszd ránk bőséges irgalmadat, hogy irányításoddal úgy használjuk a mulandó javakat, hogy szívünk már most a maradandókhoz ragaszkodjék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky