2023. március 17.

Szent Patrik püspök
megemlékezésül

Britanniában született 385 körül. Mint ifjút, fogolyként Írországba vitték, és a birkák őrzését bízták rá. Amikor visszanyerte szabadságát, papi pályára lépett, és Írország püspöke lett. A sziget népének buzgón hirdette az evangéliumot, sokakat a hitre térített, és az ír egyházat megszervezte. Down városa mellett halt meg 461. március 17-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
69 (68). zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem, *

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak, *

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat, *

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, *

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot, *

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem, *

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt, *

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *

a bor mellett is rólam énekelnek.

Ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
2. ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom, *

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma, †

és ne húzzon le a mélység, *

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat, *

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak, *

és szomjúságomban ecettel itattak.

Ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
3. ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!
III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom, *

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket, *

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld, *

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont, †

Júda városait újra felépíti. *

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka, *

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!

Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez,

Mert jóságos és irgalmas!

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

35, 30 – 36, 1; 37, 1-9

A Szentély és a Szövetség ládája

Azokban a napokban Mózes így szólt Izrael fiaihoz: „Nézzétek, az Úr név szerint kiválasztotta Becaleelt, Uri fiát, Hur unokáját Júda törzséből, eltöltötte Isten lelkével, hozzáértéssel, okossággal, tudással és minden munkára alkalmas ügyességgel, hogy kidolgozza a terveket, megmunkálja az aranyat, az ezüstöt, a bronzot, hogy köveket véssen és formáljon, fát faragjon, vagyis minden munkát elvégezzen. Arra is adott neki képességet, hogy másokat is megtanítson ezekre, éppúgy a Dán törzséből való Achiszamek fiának, Oholiábnak is. Eltöltötte őket érzékkel, amely képesíti őket, hogy elvégezzenek minden díszítő-, szövő- és hímzőmunkát kékkel és vörös bíborral, karmazsinnal, finom lenvászonnal, vagy amely szükséges az egyszerű takácsmunkához. Ők tehát mindenféle munkát el tudnak végezni, és előre el tudnak tervezni.”

Becaleelnek és Oholiábnak, továbbá a többi hozzáértő embernek – akiknek az Úr érzéket és ügyességet adott a szentélyhez szükséges minden munka elvégzésére –, nekik tehát az a feladatuk, hogy mindent úgy készítsenek el, ahogy az Úr parancsolta.

Becaleel elkészítette a ládát is akácfából. Hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök, és a magassága másfél könyök volt. Kívül és belül bevonta tiszta arannyal, és körös-körül arany pártázatot illesztett rá. A négy lábához négy aranykarikát öntött, két karikát az egyik oldalon, és két karikát a másik oldalon. Csinált továbbá rudakat akácfából, s bevonta arannyal. Ezeket a rudakat bedugta a láda oldalán levő karikákba, hogy a ládát vinni lehessen.

Megcsinálta az engesztelés tábláját is tiszta aranyból: hossza két és fél könyök, szélessége másfél könyök.

Csinált hozzá két arany kerubot. Művészi munkával alakította ki őket az engesztelés táblájának két végén: az egyiket az egyik végén, a másikat a másik végén, az engesztelés táblájával egy darabból, így helyezte el a két kerubot a két végén. A kerubok fölfelé kiterjesztették a szárnyukat, és szárnyukkal befödték az engesztelés tábláját. Arcuk egymás felé fordult, s tekintetük egyszersmind az engesztelés táblájára szegeződött.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 83, 2. 3; 46, 5. 6

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába. * Szívem és testem áhítozik az élő Isten után.

A Magasságbelinek szentséges lakhelye nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne. * Szívem és testem.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 13, 21-23; PL 75, 1028-1029)

Az életet adó misztérium

A boldog emlékezetű Jób az Anyaszentegyház előképe. Ezért hol a titokzatos testnek, hol pedig a főnek a nevében beszél. S mialatt a tagokról beszél, hirtelen a fő szavaira vált át. Most is így van, amikor ezeket a szavakat kapcsolja az előzőkhöz: Ezeket szenvedtem anélkül, hogy gonoszság tapadna kezemhez, amikor Istenhez szól imám.

Valóban, Krisztus úgy szenvedett, hogy gonoszság nem tapadt a kezéhez: bűnt nem követett el, álnok beszédre nem nyitotta ajkát, így viselte el a mi megváltásunkért a kereszt gyötrelmét. Az ő imádsága a legtisztább imádság volt az Istenhez, mert még a szenvedés gyötrelmeiben is üldözőiért könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.

Lehet-e említeni, elképzelni olyat, aki imádság közben tisztább lenne, mint azt, amikor valaki azokért is közbenjár irgalmas szívvel, akiktől a kínokat szenvedi? Ennek az imának meg is lett az eredménye: Megváltónk vérét hittel magukba fogadták azok is, akik az imént dühödt kegyetlenséggel azt kiontották, és most már hangosan hirdetik róla, hogy az Isten Fia.

Erről a szent vérről találóan mondja Jób, fenti szavait folytatva: Föld, ne född be véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot! Az embernek mondta Isten a bűnbeesés után: Föld vagy, és visszatérsz a földbe.

De ez a föld nem rejtette el az ő vérét. Minden bűnös ugyanis, aki részesül a megváltás gyümölcsében, áldást és dicséretet mond érte, és ahol csak tudja, hirdeti is ezt társainak.

A föld nem takarta be a vérét, hiszen az Anyaszentegyház a megváltás misztériumát már a föld minden táján hirdeti.

Fontos még az is, amit hozzáfűz: Kiáltásom ne találjon nyugtot! Való igaz! Megváltásunk vére, amelyet magunkhoz veszünk, Megváltónk égre kiáltó szava. Ezért is mondja Pál: Jézus ránk hulló vére hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábel kiontott vére. Ábel véréről ugyanis ezt mondja az Úr: Öcséd vére felkiált hozzám a földről.

Jézus vére azonban hathatósabban kiált Istenhez, mint Ábelé. Ábel vére ugyanis a testvérgyilkos testvére halálát követelte, míg Krisztus Urunk vére az üldözői életét eszközölte ki.

De el ne apadjon számunkra az Úr szenvedésének titokzatos kegyelemforrása! Kövessük tehát irgalmasságában a magunkhoz vett szent vért, és el ne mulasszuk hirdetni másoknak is, amit mi magunk tisztelünk.

Krisztus kiáltása ugyanis nyugtot találna bennünk akkor, ha nyelvünk hallgatna arról, amit hisz az elménk. Mi tehát a teendőnk, hogy el ne haljon bennünk ez a kiáltás? Hirdesse mindegyikünk embertársainak, ki-ki ahogyan képességeiből telik, ezt a neki életet adó misztériumot.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ter 4, 10. 11; Zsid 12, 24

Íme, Fiadnak, a mi testvérünknek vére felkiált a földről hozzád, Urunk. * Áldott a föld, amely megnyitotta száját, és beitta a Megváltó vérét.

Ez az a ránk hulló vér, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé. * Áldott a föld.

OLVASMÁNY

Szent Patrik püspök vallomásából

(Cap. 14-16: PL 53, 808-809)

Sokan születtek újjá általam Istenben

Szüntelenül hálát adok Istenemnek, aki megőrizte hűségemet a próbatétel idején. Ezért nagy bizalommal felajánlom most neki áldozatomat: mint élő áldozatot az életemet adom oda Krisztusnak, az én Uramnak. Ő szabadított ki minden szorongattatásomból. Méltán kérdezhetem: Uram, ki vagyok én, és mi az én hivatásom, hogy ennyire elhalmoztál isteni jóságoddal? Szüntelen ujjongok a nemzetek között, és magasztalom nevedet, bárhol legyek is; nemcsak jósorsban, de a megpróbáltatások idején is. Egyformán el akarom fogadni, akár jó, akár rossz is jut osztályrészemül, és mindenkor hálát akarok adni Istennek, hiszen megmutatta nekem, hogy ha rendületlenül és határtalanul hiszek benne, akkor meghallgat engem. Így azután most az utóbbi időben tudatlanságom ellenére is belefogtam ebbe a szent és csodálatos küldetésbe, és így azok nyomában járok, akikről hajdan maga az Úr jövendölte meg előre, hogy hirdetni fogják evangéliumát bizonyságul minden népnek.

Honnan van ez a bölcsességem, amely azelőtt nem volt bennem, hiszen még a napok egymásutánját sem ismertem, sőt Istent sem? Honnan kaptam azután ezt a nagy és üdvös ajándékot, hogy most már ismerem az Istent, sőt szeretem is? Honnan van az, hogy hazámat és szüleimet elhagyva eljöttem az ír nép közé, hogy hirdessem az evangéliumot? Honnan az a buzgóságom, hogy elviselem a hitetlenek gyalázkodásait, hogy elszenvedem az idegenben való tartózkodás nehézségeit, a sok üldöztetést egészen a bilincsekig, hogy szabad ember létemre mások javáért odaadom magamat?

Kész vagyok, ha méltónak talál rá, az életemet is minden habozás nélkül és a legnagyobb készséggel odaadni az ő nevéért, és erre akarom szentelni életemet egészen a halálomig, ha megengedi számomra az Úr. Sokkal tartozom ugyanis Istennek, aki ilyen nagy kegyelmet adott nekem, hogy általam oly sok nép születik újjá az Istenben, és fel is növekedik azután benne. Így majd papokat is küldhetek az újonnan megtért néphez, amelyet a föld végső határairól választott ki magának az Úr, amint megígérte hajdan a próféták által: Hozzád mennek majd a nemzetek a föld végső határairól, és ezt mondják: Atyáink hamis bálványisteneket készítettek, amik nem szolgáltak javukra. Másutt pedig ezt mondja: A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.

Mivel ő sohasem szegi meg a szavát, itt akarom bevárni azt az ígéretét, amelyet az evangéliumban hirdet: Jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé, és mi hisszük is, hogy egybegyűlnek majd a hívők a világ minden tájáról.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 15, 15-16; 1, 9

Az Istentől kapott kegyelem alapján Jézus Krisztus szolgájának kell lennem a pogányok között, és Isten evangéliumának szent szolgálatát kell ellátnom. * Hogy a pogány népek a Szentlélektől megszentelt kedves áldozati ajándékká legyenek.

Istennek szolgálok, Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel. * Hogy a pogány.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te gondviselő jóságoddal Szent Patrik püspököt választottad ki, hogy Írország népeinek dicsőségedet hirdesse. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy mi, akik boldog örömmel viseljük a keresztény nevet, szüntelenül magasztaljuk csodás tetteidet. Aki élsz és uralkodol az Atyaistennel és a Szentlélek­kel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky