Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *
akiket megmentett az ellenség kezéből,
és akiket minden tájról összegyűjtött, †
napkeletről és napnyugatról, *
északról és délről.
Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *
lakott város felé utat nem találtak.
Az éhségtől és a szomjúságtól *
szinte elepedt a lelkük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Egyenes úton vezette őket, *
hogy lakott városba jussanak.
Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
mert bő vizet adott a szomjazóknak, *
és az éhezőket jóllakatta.
Sötétben, a halál árnyékában ültek, *
nyomorultan, vasra verve,
mert ellenszegültek Isten szavának, *
a Magasságbeli döntését megvetették.
Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *
elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *
és bilincseiket összetörte.
Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
mert az érckapukat összetörte, *
és a vas-zárakat összezúzta.
A gonoszság útján balgaságba estek, *
és bűneik miatt nyomorba jutottak.
Megutáltak minden eledelt, *
s már a halál kapujához értek.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *
életüket kimentette a pusztulásból,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberekkel tett nagy csodáiért,
hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *
és ujjongással hirdessék tetteit.
Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *
és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,
azok láthatták az Úr nagy tetteit, *
és csodáit a mély tengeren.
Szavára szélvihar támadt, *
és hullámok tornyosultak:
Felemelkedtek az égig, †
majd lezuhantak a mélységekig, *
s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.
Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *
és odaveszett minden bölcsességük.
Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *
aki szorult helyzetükből kiragadta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, *
a hullámok elcsitultak.
Örültek is a nagy csendességnek; *
így vezette őket az óhajtott kikötőbe,
hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *
az emberek fiaival tett nagy csodáiért,
és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *
és a vének tanácsában is dicsőítsék.
A folyókat sivataggá tette, *
és a forrásokat szomjas földdé,
a termőföldet pedig szikessé, *
az ott lakók bűnei miatt.
Aztán a pusztát tóvá változtatta, *
a kiszáradt földet vizek forrásává.
Ott telepítette le az éhezőket, *
hogy lakóvárost alapítsanak.
Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *
és az bőséges termést hozott nekik.
Megáldotta őket, és megsokasodtak, *
és jószágaik számát nem engedte fogyni.
Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *
és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.
De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *
és úttalan pusztán hagyja bolyongani:
az felemelte nyomorából a szegényt, *
és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.
Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *
ám bezárul minden gonosz ajka.
Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *
és megértse az Úr szeretetét?
Uram, a fellegekig ér a te hűséged,
Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt első leveléből
6, 11-21
Befejező buzdítás
Szeretett Fiam! Te, Isten embere, törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.
Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig. Ezt a kellő időben megmutatja a boldog és egyedüli uralkodó, a Királyok Királya és Urak Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat: Övé a dicsőség és az örök hatalom! Ámen.
Az e világ gazdagjait figyelmeztesd, hogy ne legyenek gőgösek, és reményüket ne bizonytalan vagyonba vessék, hanem az Istenbe, aki bőven megad nekünk mindent megélhetésünkhöz. Tegyenek jót, gazdagodjanak jótettekben, szívesen és együttérzéssel adakozzanak, így biztos alapot gyűjthetnek a jövőre, és elnyerik az igazi életet.
Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Kerüld a világias, üres fecsegést, az áltudomány ellenvetéseit, amelyeket némelyek átvettek, és el is tévelyedtek a hittől. Kegyelem veletek! (Ámen.)
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 2, 6. 7; Mt 6, 19-20
Mivel elismertétek Krisztus Jézust Uratoknak, éljetek is benne, verjetek benne gyökeret, épüljetek rá, és erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, * S hálátok ne ismerjen határt.
Ne gyűjtsetek magatoknak kincset a földön; a mennyben gyűjtsetek kincset! * S hálátok ne ismerjen határt.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ciprián püspök és vértanúnak Fortunatushoz címzett értekezéséből
(Cap. 13: CSEL 3, 346-347)
Béke idején a tiszta lelkiismeretért ad jutalmat az Úr
Ennek az időnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd kinyilvánul rajtunk. Nemde mindenkinek mindent meg kellene tennie e nagy dicsőség eléréséért, hogy Isten barátjává legyen, hogy Krisztussal már most örvendezzék, hogy a földi gyötrelmek és kínok után megkapja az isteni jutalmat. Ha e világban a katonáknak az a nagy dicsőségük, hogy az ellenség legyőzése után diadalmenetben hazatérnek, akkor sokkal kiválóbb és nagyszerűbb az a dicsőség, hogy mi a sátánt legyőzve diadalmenetben vonulunk be a paradicsomba; visszatérünk oda, ahonnét a bűnbe esett Ádámot elűzte Isten. Magunkkal visszük a győzelmi jelvényeket annak bizonyságául, hogy leterítettük az emberek bűnre vezetőjét; bemutatjuk Istennek a neki legkedvesebb ajándékokat: a romolhatatlan hitet, a lélek sértetlen erejét és az odaadás fönséges dicséretét. Azután kíséretéhez szegődünk, amikor majd eljön, hogy megítélje ellenségeit, és jobbjára állunk, amikor leül, hogy ítéletet tartson. Krisztus társörökösei leszünk, egyenrangúak az angyalokkal, és együtt örvendezünk a mennyország boldogságában a pátriárkákkal, az apostolokkal és a prófétákkal. Ezeket a lelkesítő gondolatokat kitörölheti-e az elménkből bármilyen nagy üldözés, elhomályosíthatják-e akár a legnagyobb gyötrelmek is?
Az az ember, aki istenes elmélkedésekben szilárd alapot szerzett magának, bátran és megingathatatlanul áll helyt. Dacol a sátán minden ijesztgetésével, a világ minden fenyegetésével, mert erőssé teszi lelkét a jövőbe vetett biztos és szilárd hite. Az üldözések idején elzárkózik a föld, de megnyílik az ég; fenyegetőzik az antikrisztus, de maga Krisztus siet védelmünkre; halál tör reánk, de halhatatlanság következik utána. Milyen nagy tisztesség és milyen nagy biztonság ily vidáman távoznunk a földről, gyötrelmeken és szorongattatásokon át bemenni a dicsőségbe; az embereket és a világot látó szemünket egyszer csak behunyni, és mindjárt utána felnyitni, hogy lássuk Istent és Krisztust! Boldog lesz ez a költözés, ezért is tűnik majd rövidnek. Egyszer csak valamilyen erő elragad téged a földről, és máris ott vagy az égi hazában.
Ezeket jól be kell vésni szívünkbe és lelkünkbe. Róla elmélkedjünk éjjel-nappal! Ha ilyen üldözés lepi meg Isten katonáját, nincs oly erő, amely meg tudná törni azt, aki kész a csatára. De, még ha ennél előbb szólítana is haza valakit az Isten, nem marad jutalom nélkül az ilyenek vértanúságra felkészült hite: az isteni Bíró haladéktalanul megadja nekik a jutalmat. Üldözés idején a vértanúságért, béke idején pedig a tiszta lelkiismeretért kapják meg a koszorút.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. ApCsel 20, 28; 1 Kor 4, 2
Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, * Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.
A gondnokoktól egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. * Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Jóságos Istenünk, hallgasd meg néped könyörgését Szent Kallixtusz pápa vértanúságának emléknapján. Érdemeiért és közbenjárására szüntelenül segítsd Egyházadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky