2023. június 7.

Szerda, évközi idő, 9. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,

Amelyek ajkáról fakadtak.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jób könyvéből

32, 1-6; 33, 1-22

Elihu az isteni titkokról beszél

A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében. Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségből való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten előtt igaznak gondolta magát. Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltűrték, hogy Istent meghazudtolja. Míg azok beszéltek, addig Elihu várt. Mert azok idősebbek voltak, mint ő. Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.

Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu, és így szólt: „Fiatal vagyok még, ti pedig már őszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem. Tehát, Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! Lám, szólásra nyitottam a számat, nyelvem máris forog a szám üregében. Bölcs mondásokat súg majd a szívem, ajkam a színtiszta igazat beszéli. Istennek éltető lelke teremtett meg, a Magasságbeli lehelete éltet. Hogyha képes vagy rá, adj nekem választ, adj magyarázatot, és szállj velem szembe! Olyan vagyok, mint te, lásd, nem mint az Isten, én is csak agyagból vétettem. Tőlem nem kell félned, ne rémítsen semmi, még a kezem sem nehezedik rád.

Valóban, te fülem hallatára mondtad, tisztán ki is vettem szavaidnak hangját: „Tiszta vagyok, és nincsen semmi bűnöm, mocsoktalan vagyok, nincsen bennem vétek. Csakhogy ő ürügyet keres ellenem, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék. Kalodába zárta a lábamat, és szemmel tartotta minden utamat.”

Nézd, én mondom neked, ebben nincs igazad, mert nagyobb az Isten, mint bármelyik ember. Azért hát ellene miért háborogtál, hogy minden szavadra nem ad feleletet? Mert egyszer az Isten ily módon beszél, máskor meg másképpen szól, de nem vesszük észre. Álomlátásokban, éjjeli képekben, amikor még álom borul az emberre, és akkor, amikor ágyában szendereg. Ilyenkor megnyitja az emberek fülét, felriasztja őket ijesztő jelekkel, hogy tettétől visszatartsa az embert, hogy az emberekből kiűzze a gőgöt; hogy az alvilágtól megmentse a lelkét, attól, hogy életét dárda oltsa ki.

Fekvőhelyén fájdalom figyelmezteti, szüntelen háborgás van a tagjaiban. A kenyértől undorral fordul el élete, kedvenc ételétől undorodik lelke. A húsa elalszik, már nem is látható; nem látható egyéb, mint csupasz csontváza. Máris közeledik lelke a sírjához, élete a helyhez, hol a holtak laknak.”

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 11, 33-34

Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!

Vajon ki látta az Úr gondolatait, s tanácsot ki adott neki? * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 23, 23-24: PL 76, 265-266)

Az igazság hirdetője ne legyen beképzelt!

Jób, figyelj most minden egyes szómra, minden beszédemet jegyezd meg magadnak! A beképzeltek hirdetik így az igét: nem képesek azt alázatosan előadni. Képtelenek a helyes ismeretet megfelelően közölni. Már maga a hanghordozásuk is elárulja, hogy magyarázat közben magukat valamilyen magasban lebegő trónuson képzelik, tanítványaikat pedig messze alattuk, lenn, valahol a mélységben látják. Nem azért beszélnek hallgatóikhoz, hogy segítségükre legyenek, hiszen még a felsőbbrendűségüket is éppen csak hogy kegyesek kimutatni.

Prófétája által találóan mondja nekik az Úr: Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük. Durván és kegyetlenül azok parancsolnak, akik nem nyugodt okfejtéssel akarják a jó útra vezetni alattvalóikat, hanem szigorral, zsarnokoskodva szeretnék őket megtörni.

Ezzel szemben az igazi igehirdető ennek az elbizakodottságnak még a gondolatától is annál jobban óvakodjék, minél hevesebben támadja beszédeinek a nyilaival a sátánt, aki az elbizakodottság nagymestere. Mindenesetre óvakodjék attól is, nehogy jobban sikerüljön szentbeszédeiben a sátánt bemutatnia, mint a hallgatók szívéből kiűznie. Azon legyen, hogy az alázatosságot, az összes erény anyját és tanítómesterét ismertesse beszédeiben, és be is mutassa saját életpéldájával, hogy azt az igazság tanítványai előtt inkább saját életével, mint szavaival tanítsa.

Ezért van az, hogy Pál apostol is a tesszaloniki hívekhez írva szinte megfeledkezik apostoli küldetésének magasztosságáról: Szelíden viselkedtünk körötökben. Ezért mondja Péter apostol is: Legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek, majd hozzáteszi, hogy az okos magyarázatban hogyan kell ügyelni a közlés helyes módjára is: De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek!

Pál apostol is ugyanígy ír tanítványának: Erre buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal, de ezzel nem a kíméletlen hatalmaskodást, hanem azt a tekintélyt sürgeti, amelyet a helyes életmódunk támaszt alá. Mert azt tanítják igazán teljes határozottsággal az emberek, amit már maguk megélnek, mielőtt azt tanítanák. Az igehirdető szavahihetőségét bizony megingatja az, ha vádoló lelkiismerete bénítja a nyelvét. Pál tehát tanítványánál nem az elbizakodott beszédmódot, hanem a jó cselekedetekből fakadó önbizalmat sürgeti. Idevág, amit Urunkról olvasunk: Úgy tanított, mint akinek hatalom van a birtokában, s nem mint az írástudók és farizeusok. Ő egymaga volt ugyanis az, aki valóban páratlanul és kiemelkedő módon tudott a legnemesebb értelemben vett hatalommal beszélni. Benne ugyanis nem volt gyengeség, ő bűnt nem követett el. Istensége hatalmából birtokolta azt, amiben ártatlan emberi természete által minket is részesített.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 5, 5; Mt 11, 29

Egymás iránt mindannyian viseltessetek alázattal, * Mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. * Mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Gondviselő Istenünk, a te végzéseid mindenkor valóra válnak. Könyörögve kérünk, tarts távol tőlünk mindent, ami kárunkra lehetne, és adj meg mindent, ami javunkra szolgál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky