Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”
Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”
Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!
Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!
Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.
Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”
„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.
Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját,
Egyengessétek Istenünk ösvényét!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
2, 6-22; 4, 2-6
Ítéletet tart az Isten
Uram, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele vannak jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje, idegenek fiaival kötnek szövetséget. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni. És tele van országa bálványokkal… Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.
Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik! Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét, mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat, mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat, Tarzisz minden hajóját és az összes értékes holmit…
Meggörnyed az emberi nagyság, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, és a bálványok mind elenyésznek. A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek, és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket, és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.
Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?
Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Aki Sionból megmenekül, és Jeruzsálemből életben marad, azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.
Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelmül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 2, 11; Mt 24, 30
Az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. * Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
Meglátjátok az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. * Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból
(Or. 45, 9. 22. 26. 28: PG 36, 634-635. 654. 658-659. 662)
Ó, csodálatra méltó csere!
Maga az Isten Fia, a minden időknél előbb való, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a test nélküli, a kezdettől való kezdet, a világosságból való világosság, az élet és a halhatatlanság forrása, az ősminta lenyomata, a lezárt pecsét, a mindenben hasonlatos képmás, az Atya végzése és terve, ő maga jön a képmásához, az emberhez, a test kedvéért testet ölt magára, lelkem miatt értelmes lélekkel egyesül, hogy a hasonló a hasonló által támadjon életre. A bűn kivételével vállal mindent, ami emberi. Szűztől fogantatott, akinek testét és lelkét a Szentlélek tisztának megóvta. (Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szüzesség méltósága is kiemelkedjék.) Isten létére fölvette az emberséget, összeegyeztette a két ellentétet, a testet és a lelket, amelyek közül az egyik az istenséget adta, a másik kapta.
Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. A teljesség birtokosa kiüresíti önmagát: egy rövid időre lemond dicsőségéről, hogy teljességéből részt kaphassak.
A jóságnak micsoda gazdagsága ez? Micsoda titokzatos viselkedés velem szemben? Isten képét öltöttem magamra, de nem vigyáztam rá. Ő pedig magára öltötte testemet, hogy a képmásnak üdvösséget, a testnek halhatatlanságot hozzon. Másodszor is közösséget vállalt velünk, méghozzá az elsőnél sokkal kiválóbb módon.
Úgy kellett, hogy az Isten által fölvett emberség hozza meg az embernek a szentséget, így hatalmával legyőzte zsarnokunkat, hogy megszabadítson, és magához visszavezessen minket a közbenjáró Fiú által, aki mindezt az Atya dicsőségére tette, hiszen szemmel láthatóan mindenben az ő akaratához alkalmazkodott.
Juhaiért életét adva, maga a Pásztor kereste föl az eltévedt bárányt a hegyeken és a halmokon, amelyeken áldozatot mutattál be. A tévelygőt megtalálta, a vállára is emelte, akárcsak a keresztfát, és magához fölemelve visszavitte a mennyei életbe.
Miután az előfutár előkészítette a népet az Úr fogadására, és a víz által megtisztította a Lélek számára, a mécses után megjött a teljes Világosság, a szó után az Ige, a vőfély után a Vőlegény.
Szükségünk van Istenre, aki megtestesült, és meghalt, hogy mi élhessünk. Vele együtt sírba szálltunk, hogy megtisztuljunk. Vele együtt feltámadtunk, mert vele együtt meghaltunk. És vele együtt megdicsőültünk, mert vele együtt feltámadtunk.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 4, 4-5; Ef 2, 4; Róm 8, 3
Íme, már elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát a földre. Szűztől született, alávetette magát a törvénynek: * Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.
Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló alakban. * Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk és Istenünk, megpróbáltatásainkban bizalommal fordulunk hozzád: engesztelődjél meg, és segíts jóságosan, hogy megszabaduljunk a múlt bűneitől, és vigaszt találjunk Fiad eljövetelében. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky