Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A nappal szárnyas hírnöke
jelenti már, hogy jő a fény;
a lelkek ébresztője is,
Krisztus, bennünket élni hív:
„Hagyjátok már az ágyakat,
ti ernyedt, kába tétlenek;
szilárdan, tisztán, éberen
virrasszatok; közel vagyok!”
Hogy fényes szellők szárnyain
ha kél a hajnal, s gyúl az ég,
munkára készen kezdjük el
az új napot s az új reményt,
Jézust kiáltsuk hangosan,
sírván, könyörgőn, éberen;
imádkozzunk figyelmesen,
s a tiszta szív nem szunnyad el.
Álmunkat, Krisztus, messze űzd,
törd szét az éj bilincseit,
oldozd fel mind a régi bűnt,
s új fényességet önts belénk!
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
időtlen századok során! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szívünkbe öntsd szerelmedet,
és bőven oszd kegyelmedet,
hogy megtisztuljunk általad,
és élvezzük jóvoltodat!
Mint száműzöttek, kérlelünk,
bús vándorok, hozzád jövünk;
nálad bizton kiköthetünk,
örök hazát ott nyerhetünk.
Boldog szív az, mely megszeret,
szomjazza élő vizedet,
s boldog nép, melynek hű szeme
meglát, Igazság Istene.
Imádat illet: nagy neved
dicsérje szent emlékezet,
s vég nélkül ünnepeljenek
a hozzád vonzódó szívek.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Uram, kihez mennénk?
Tiéd az örök életet adó tanítás.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Krónikák első könyvéből
22, 5-19
Dávid előkészületei a templomépítéshez
Azokban a napokban Dávid így gondolkozott: „A fiam, Salamon fiatal és gyenge, a háznak azonban, amelyet az Úrnak építünk, egészen nagynak kell lennie, hogy dicsőséget és hírnevet szerezzen minden nép előtt. Ezért előkészületeket kell tennem.” Dávid halála előtt valóban megtette az előkészületeket, azután hívatta a fiát, Salamont, és megparancsolta neki, hogy építsen házat az Úrnak, Izrael Istenének. Dávid ezt mondta Salamonnak: „Fiam, nekem magamnak volt szándékomban, hogy házat építsek az Úr, az én Istenem nevének, de az Úr szózatot intézett hozzám: »Sok vért ontottál és nagy háborúkat vívtál, ne építs hát házat a nevemnek, mert sok vért ontottál színem előtt a földre. Nézd, született egy fiad, ő a béke embere lesz. Békét adok neki körös-körül minden ellenségétől. Salamon lesz a neve. Az ő napjaiban békét és nyugalmat adok Izraelnek, ő építsen házat a nevemnek. A fiam lesz, én meg atyja leszek. Örökre megerősítem Izrael fölötti uralmának trónját.«
Nos hát, fiam, legyen veled az Úr, sikerüljön házat építened az Úrnak, a te Istenednek, ahogy előre megmondta rólad. Az Úr adjon neked bölcsességet és okosságot, és nyilvánítsa ki neked Izraelre vonatkozó akaratát. Te pedig tartsd meg az Úrnak, a te Istenednek a törvényét. Szerencsés leszel, ha igyekszel megtartani a törvényt és a parancsokat, amelyeket az Úr Izrael számára Mózesnek adott. Légy erős és bátor! Ne félj és ne rettegj! Nézd, saját szegénységemből félre tudtam tenni az Úr háza számára 100.000 arany talentumot, egy millió ezüst talentumot, s annyi vasat és bronzot, hogy meg sem lehet mérni. Fát és követ is szereztem, de még te is tehetsz hozzájuk. Mesteremberek is nagy számban állnak rendelkezésedre: kőművesek, ácsok és mindenféle művészetben jártas számtalan ember, akik meg tudják munkálni az aranyat, az ezüstöt, a bronzot és a vasat. Rajta hát, láss hozzá, és legyen veled az Úr.”
Dávid megparancsolta Izrael minden tisztviselőjének, hogy segítse Salamont: „Az Isten, az Úr nemde veletek volt, és nyugalmat adott nektek körös-körül. Az ország népét a kezembe adta, s a föld meghódolt az Úr és az ő népe előtt. Most tehát egész szívvel és lélekkel keressétek az Urat, a ti Isteneteket! Rajta, építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak, hogy a szövetség ládáját és az Isten szent dolgait bevigyétek abba a házba, amelyet az Úr nevének építetek.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Krón 22, 19; Zsolt 131, 7; Iz 56, 7
Rajta, egész szívvel és lélekkel építsetek szentélyt Istennek, az Úrnak; * Induljunk hát sátorába, boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Ezt mondja az Úr: házam minden nép számára az imádság háza lesz. * Induljunk hát sátorába, boruljunk le lábának zsámolya előtt!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspöknek a 118. zsoltárhoz írt magyarázatából
(Nn. 12. 13-14: CSEL 62, 258-259)
Isten temploma szent, és ti vagytok az
Én és az Atya hozzá megyünk, és benne fogunk lakni. Nyisd hát ki ajtódat az érkező előtt, tárd elé a lelked, mutasd meg neki szíved mélyét, hogy lássa nagy őszinteségedet, békességed gazdagságát és kegyelme iránti szeretetedet. Tárd ki szívedet, siess az örök fény napja elé, amely minden embert megvilágít. Ez az igaz fény mindenkit megvilágít; ha pedig valaki bezárja előtte ablakait, akkor megfosztja magát az örök világosságtól. Kizárod Krisztust is, ha becsukod lelked ajtaját. Jóllehet be tudna menni akkor is, de nem akar erőszakkal betörni, sem pedig kényszeríteni azt, aki nem kívánja, hogy betérjen hozzá.
A Szűz méhéből született, és beragyogja az egész földet, hogy mindenkit megvilágítson. Befogadják azok, akik arra az örök fénysugárra vágyakoznak, amelyet semmiféle éjszaka nem szakít meg. A napot, amelyet mindennap látunk, sötét éjszaka követi; az igazság Napja azonban soha le nem nyugszik, mert a bölcsességet nem követheti rosszaság.
Tehát boldog az, akinek ajtaján Krisztus zörget. A mi ajtónk a hit, amely ha erős, megőrzi az egész házat. Ezen az ajtón át lép be Krisztus. Ezért mondja az Egyház is az Énekek énekében: Testvérem hangja zörget az ajtómon. Halld meg, ki zörget, halld meg azt, aki be akar jönni: Nyisd ki az ajtót, húgocskám, kedvesem, galambom, gyöngyöm, mert a fejemet belepte a harmat, az éjszaka párája a fürtjeimet.
Fontold meg: mikor kopogtat az isteni Ige ilyen nagyon az ajtódon, mikor lepte be a fejét az éjszaka harmata? A szorongattatásban és a kísértésben levőkét látogatja meg ilyen jóságosan, nehogy legyőzze őket ez a megpróbáltatás. A feje akkor lesz harmatos és párás, amikor teste szenved. Tehát ekkor virrasztani kell, nehogy amikor jön a Jegyes, zárt ajtóra találva továbbmenjen. Ha ugyanis alszol és nem virraszt a szíved, eltávozik, még mielőtt kopogtatott volna; ha viszont virraszt a szíved, kopogtat, és kéri, hogy nyiss neki ajtót.
Lelkünknek tehát van ajtaja, de kapui is vannak, ezekről mondja a Szentírás: Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl örök kapuk, a dicsőség királya bevonul. Ha tehát ki akarod tárni hited kapuit, akkor belép hozzád a dicsőség Királya, és elhozza neked az ő szenvedéséből fakadó megdicsőülést. Az igazságnak is van kapuja. Hiszen erről is olvasunk a Szentírásban, amikor az Úr Jézus a próféta által ezt mondja: Tárjátok ki az igazság kapuit.
Van tehát lélek, amelyiknek ajtaja van, és van, amelyiknek kapui vannak. Krisztus eljön ehhez az ajtóhoz és kopogtat, kopogtat a kapunál is. Nyiss tehát neki ajtót: be akar jönni, virrasztva akarja találni Jegyesét.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 3, 20; Mt 24, 46
Nézd, az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, * Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.
Boldog a szolga, ha ura hazatérve ilyen munkában találja. * Bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg énvelem.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky