2023. szeptember 20.

Kim Taegon Szent András áldozópap,
Csong Haszang Szent Pál és társaik, koreai vértanúk

emléknap


A XVII. század elején jutott el Koreába először a keresztény hit, világi hívek buzgósága folytán. Az erős és lelkes közösséget világi hívek vezették és tartották össze 1836-ig. Ekkor léptek először az ország földjére francia misszionáriusok. Ebből a közösségből valók voltak azok, akik az 1839., 1846. és 1866. évi üldözés idején vérükkel szentelték meg a koreai egyház indulását. Összesen 103-an voltak. Közülük kitűnik a lelkes pap és lelkipásztor, Kim Taegon András és a kiváló világi apostol, Csong Haszang Pál. A többiek is legtöbben világi hívek voltak: férfiak és nők, házasok és fiatalok, öregek és gyerekek is.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
103 (102). zsoltár
Az irgalmas Isten dicsérete
Istenünk irgalmából eljött hozzánk felkelő Napunk a magasságból (vö. Lk 1, 78).
I.

Áldjad, lelkem, az Urat, *

egész bensőm az ő szent nevét áldja!

Áldjad, lelkem, az Urat, *

és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!

Ő megbocsátja minden bűnödet, *

és minden betegségedet meggyógyítja.

Életedet megváltja a sírtól, *

szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Egész életedet elhalmozza javakkal, *

és megújul ifjúságod, mint a sasoké.

Az Úr igazságot szolgáltat, *

és minden elnyomottnak megvédi jogát.

Mózessel megismertette útjait, *

és Izrael fiaival nagy csodáit.

Ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
2. ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
II.

Könyörületes az Úr, és jóságos, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Nem pöröl velünk szüntelen, *

és haragja nem tart örökké.

Nem bűneink szerint bánik velünk, *

és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.

Mert amilyen messze van az ég a földtől, *

olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.

És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *

olyan messzire veti el vétkeinket.

És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *

úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

Ő jól tudja, hogy miből formált, *

nem felejti, hogy csak por vagyunk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, *

virul, mint a mező virága;

de egy kis szellő, s már vége van, *

a helyét sem ismerik többé.

Ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
3. ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!
III.

Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *

és igazsága még unokáikkal is.

Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *

és hűségesen teljesítik parancsait.

Az Úr a mennyben állította fel trónját, *

királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.

Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †

ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *

és hallgattok intő szavára.

Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *

szolgái, kik akaratát teljesítitek.

Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †

mindenütt, ahol uralkodik. *

Áldjad, lelkem, az Urat!

Ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!

Döntéseid útját add megértenem,

Csodás tetteiden szemlélődöm.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

10, 18-22; 11, 14-25

Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost

Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.

Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt.

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten.

Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.

A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 10, 4. 18; Mt 23, 37. 38

Az Úr dicsősége a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Kim Taegon Szent András vértanú áldozópap utolsó buzdításából

(Pro Corea Documenta, ed. Mission Catholique Séoul, Séoul-Paris 1938, Vol. I, 74-75)

Hitünk jutalma a szeretet és az állhatatosság

Kedves testvéreim és barátaim! Gondolkozzatok el újra meg újra azon, hogy az idők kezdetén Isten alkotta meg az eget, a földet és a mindenséget. Gondolkodjatok arról is, hogy miért és milyen rendeltetéssel teremtette meg éppen az embert a saját képére és hasonlatosságára.

Ha tehát nem ismernénk fel teremtő Urunkat ebben a veszedelmekkel és nyomorúsággal teljes világban, mit sem érne, hogy megszülettünk, és az sem, hogy életben maradunk. Ámbár Isten kegyelméből jöttünk világra, és ugyancsak Isten kegyelméből részesültünk a keresztségben, amely által a mi Urunk tanítványai lettünk, és kiváló nevet viselünk, mit sem érne mégis ez a név, ha híjával lennénk annak, amit jelent. Nélküle hiábavaló lenne, hogy világra jöttünk, és hogy az Egyházba léptünk, sőt azt jelentené, hogy elárultuk az Urat és az ő kegyelmét. Jobb lett volna inkább meg sem születnünk, mint az Úr kegyelmét elfogadni, de vétkezni ellene.

Gondoljatok a földművesre, aki beveti a földjét! A kellő időben felszántja a földet, aztán megtrágyázza, és mit sem törődve azzal, hogy a tűző napon dolgozik, elveti az értékes magot. Midőn elérkezik az aratás ideje, amikor már duzzadnak a kalászok, feledi a verejtékes munkát: örvend a szíve, és táncra perdül a boldogságtól. De ha üresek a kalászok, és semmi más nem lesz, csak szalma és pelyva, akkor visszagondol kemény munkájára, és annál inkább hátat fordít annak a földnek, minél inkább megművelte.

Az Úr is szántóföldjévé teszi a világot. Mi emberek vagyunk a rizsföld, amelyet kegyelemmel trágyáz, megtestesülése és megváltása által vérével öntöz, hogy növekedjünk és érlelődjünk. Amikor majd az ítélet napján elérkezik a begyűjtés ideje, mindaz, akit a kegyelem megérlelt, a mennyországnak fog örvendezni, mint Isten fogadott fia; aki azonban nem hoz termést, az ellenséggé válik, noha ő is Isten fogadott fia volt. Örökké bűnhődni fog, ahogy megérdemli.

Tudjátok meg, kedves testvéreim, hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus, miután eljött a világba, számtalan szenvedést elviselt, és önként vállalt kínhalálával alapította meg az Egyházat, amelyet a hívek szenvedésével gyarapít. Bármennyire is elnyomják és támadják a világ hatalmasai, sohasem vehetnek erőt rajta. Jézus mennybemenetele és az apostolok kora óta mind a mai napig az Egyház mindenütt megpróbáltatások között növekszik.

Most pedig ötven-hatvan éve, amióta az Anyaszentegyház a mi Koreánk földjére lépett, a hívek újra meg újra üldözést szenvednek, és jelenleg is üldözés dühöng. Nagyszámú hittestvérünk került börtönbe, köztük én is; miképpen ti is állandó megpróbáltatásban éltek. Minthogy tehát így egy testet alkotunk, hogyne szenvedne a szívünk? Hogyne tapasztalnánk, emberileg szólva, az elválás fájdalmát?

De miként az Írás mondja, Istennek a fejünk legkisebb hajszálára is gondja van, és mindentudásával törődik vele, hogyan látnánk egyebet ebben az üldözésben is, mint az Úr rendelését: vagy az ő jutalmát, vagy pedig az ő büntetését?

Igazodjatok tehát Isten akaratához, és teljes szívvel küzdjetek Jézusért, égi vezérünkért, és győzzétek le a gonosz lelket, akit már Krisztus legyőzött.

Kérlek titeket, hogy el ne hanyagoljátok a testvéri szeretet gyakorlását. Segítsétek inkább egymást, és maradjatok állhatatosak, amíg az Úr meg nem könyörül rajtunk, és véget nem vet az üldözésnek.

Itt húszan vagyunk, és Isten kegyelméből még mindegyikünk jól van. Kérlek, hogy el ne hanyagoljátok azok családját, akiket esetleg megölnek. Még sok mondanivalóm volna, de hogy is tudnám ecsettel és papíroson kifejezni. Véget vetek a levélnek. Minthogy ilyen közel vagyunk a küzdelemhez, arra kérlek titeket, viselkedjetek hűségesen, hogy végül az égbe jutva, ott üdvözöljük majd egymást. Szeretetem csókját hagyom rátok.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Kor 6, 9-10

Ők azok a vértanúk, akik Krisztusról tanúskodtak, és az Urat dicsérve nem féltek a fenyegetésektől. * A vértanúk vére hullása lesz a kereszténység magvetése.

Akiket ismeretlennek gondoltak, íme, mégis ismeretesek; mintha meghaltak volna, de mégis élnek; mintha semmijük sem lenne, és mégis mindent birtokolnak. * A vértanúk vére hullása lesz a kereszténység magvetése.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, minden nemzet teremtője és üdvössége! Te csodálatos módon gyermekeid sorába fogadtál egy népet Korea földjén, meghívtad a katolikus hitre, és vértanúid: Kim Taegon Szent András áldozópap, Csong Haszang Szent Pál és társaik dicsőséges tanúságtétele által gyarapítottad. Az ő példájukra és közbenjárásukra tégy minket is mindhalálig állhatatossá parancsaid teljesítésében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky