Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †
ne rejtőzz el kérésem elől, *
figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *
az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *
és haraggal támadnak ellenem.
Bensőmben a szívem remeg, *
halálsejtelmek gyötörnek.
Félelem és rettegés szállt rám, *
borzongás fogott el engem.
És így szóltam: †
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
Igen messze elbujdosnék innen, *
és a pusztaságban laknék.”
Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *
a szélvész és vihar fergetegétől.”
Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †
belül gonoszság, kín és csalárdság, *
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *
jóbarátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk; *
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
De most Istenhez kiáltok, *
és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *
és ő meghallgatja szavamat.
Békét ad, és megment a támadók hadától, *
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni, *
nincs bennük istenfélelem.
Ez társaira emel kezet, *
és megszegi adott szavát.
Szája lágyabb, mint a vaj, *
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj, *
de éles, mint a kivont kard.
Vesd az Úrra gondodat, †
ő majd gondoskodik rólad; *
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
De ezeket, Istenem, te elveted, *
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *
de én, Uram, tebenned bízom!
Figyelj, fiam, a bölcsességemre,
És okosságomnak nyisd ki a füledet!
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
12, 1-25
Jób szerint Isten fölötte áll minden emberi bölcsességnek
Jób így válaszolt Cofárnak: „Ti valóban bölcs emberek vagytok, sírba száll a bölcsesség, ha ti meghaltok. Nekem is van eszem, akárcsak tinektek, én sem állok hátrább, mint ahol ti álltok. Mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok? Gúnynak céltáblája barátai előtt, ki az Istent hívja, hogy feleljen neki? A jámbort és igazt gúnydallal csúfolják. Balsorsnak csúfság jár, véli a gondtalan; kiknek ingadozik lábuk, azoknak kéznél van. A rablók sátrát békesség lakja, az istenkáromlóké meg csupa biztonság, akik az Istent kezükbe merik venni.
Kérdezd csak a barmot, az is megtanít rá, az ég madarai hirdetik majd neked. Tanítód lesz, mi a földön csúszik-mászik, a tenger halai elbeszélik neked. Ki az, ki mindebből ne tudná meglátni, hogy az Isten keze teremtett mindent? Kezében van minden élőlény párája, és éltető lelke az emberi testnek.
Ne válogassa meg a fül a szavakat, mint ahogy az íny ízleli az ételt? Bölcsesség lakik a megőszült emberben, és okosság rejlik a hosszú életben. Övé a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és okosság. Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik. A víz beivódik, hogyha elrekeszti, ha szabadon hagyja, szétárad a földön.
Az értelem s okosság az ő tulajdona, övé a tévelygő s félrevezetője. A tanácsurakat butasággal veri, meg a bírákat is bolonddá teszi. Hogyha a királyok övét leoldozza, helyette kötelet csavar derekukra. A papokat mezítláb járatja, a hatalmas urakat meg a porba sújtja. A megbízhatók ajkán megakasztja a szót, és az öregeknek az eszüket veszi. Megvetést zúdít a nemes emberekre, és az erőseknek övét meglazítja.
Leleplezi, amit elrejt a sötétség, s napvilágra hozza a halál árnyékait. Népeket fölemel, aztán megsemmisít, kiterjeszti őket, aztán eltörli. Az ország kormányzóit megfosztja eszüktől, úttalan pusztákon hadd tévelyegjenek. Fény nélkül, sötétben tapogatóznak, támolyognak, mintha ittasok volnának.
VÁLASZOS ÉNEK
Jób 12, 13. 14; 23, 13
Az Úré a bölcsesség és a hősi erő, nála lakik a tanács és az okosság. * Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
Amit határoz, ki tud azon változtatni? Keresztülvisz mindent, amit csak akar. * Amit összetör, többé nem épül föl, s ha valakit bezár, azt ki nem engedik.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Origenész áldozópapnak „Buzdítás a vértanúságra” című iratából
(Nn. 41-42: PG 11, 618-619)
Akik Krisztus társai a szenvedésben, társai lesznek a vigasztalásban is
Ha a halálból átmentünk az életbe azáltal, hogy a hitetlenségből a hitbe tértünk át, ne csodálkozzunk, hogy ezért gyűlöl a világ bennünket. Mert azok közül, akik a halálból nem mentek át az életbe, hanem ott maradtak a halálban, senki sem szeretheti azokat, akik átléptek a halál sötét honából – hogy úgy mondjam – az élő kövekből épült örök élet házába.
Jézus életét adta értünk, tehát mi is adjuk oda életünket, nem azt mondom, hogy őérte, hanem inkább magunkért, és most gondolok éppen azokra az emberekre, akik a mi vértanúságunk által fognak, mint élő kövek, beépülni.
Keresztény testvérem, itt van a mi dicsekvésünk ideje. Ezt mondja ugyanis a Szentírás: De nemcsak ezzel, hanem még szenvedéseinkkel is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. A remény pedig nem csal meg. Csak áradjon szívünkbe az Isten szeretete a Szentlélek által.
Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is, ha nagy örömmel fogadjuk Krisztus szenvedéseit, amelyek bőven áradnak ránk, és ha túláradó vigasztalásra vágyakozunk, arra a vigasztalásra, amelyet megkapnak mindazok, akik szomorkodnak; talán nem egyformán, mert ha pontosan egyenlő lenne a vigasztalás, akkor nem mondaná a Szentírás, hogy: Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk a vigasztalásban is.
A szenvedők tehát, amilyen mértékben részesei Krisztus szenvedéseinek, úgy lesznek a vigasztalásnak is részesei. Ezt tanulhatjuk attól is, aki bizakodva mondja: Tudván, hogy amint szenvedésének társai vagytok, úgy lesztek részesei a vigasztalásnak is.
Isten pedig ezt mondja prófétája által: Alkalmas időben meghallgatlak, s az üdvösség napján megsegítelek. Mi lenne tehát más alkalmasabb idő, mint amikor a Krisztusban levő Isten iránt tanúsított vallásosságunkért őrség kíséretében felsorakoztatnak bennünket a világban, de inkább mint győzteseket, és nem legyőzötteket?
Krisztus vértanúi ugyanis vele együtt legyőzik a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, vele együtt diadalmaskodnak ezeken, hogy amint kijutott nekik Krisztus szenvedéseiből, úgy legyen részük hősiességében is, amit ő szenvedésével szerzett meg. Éppen ezért melyik másik nap lenne az üdvösség napja, mint éppen az a nap, amikor így haltok meg?
De kérlek benneteket, senkinek se okozzatok semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedjetek, mint Isten szolgái, nagy türelemmel, mondván: És most miben reménykedjem, nemde az Úrban?
VÁLASZOS ÉNEK
Ef 6, 12. 14. 13
Nem a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, az égi magasságok gonosz szellemei ellen. * Készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét.
Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve helytálljatok. * Készüljetek föl.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te szent vértanúid, Marcellínusz és Péter dicsőséges hitvallásával minket is hitünk megvallására indítasz. Add, hogy közbenjáró imájuk segítségével követni tudjuk példájukat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky