2023. február 15.

Szerda, évközi idő, 6. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

A példabeszédek könyvéből

9, 1-18

A bölcsesség és a dőreség

A bölcsesség házat épített magának, hét faragott oszloppal ékesítette. Áldozati állatait leölte, borát megkeverte, és megterítette asztalát. Elküldötte szolgálóit, hogy hívón kiáltsák a várban és a város falain: „Aki tudatlan, jöjjön hozzám!” És így szólt azokhoz, akikben nincsen okosság: „Jöjjetek, egyétek az én étkemet, és igyátok a bort, amelyet nektek kevertem. Hagyjátok el a dőreséget, hogy élhessetek, és járjatok az okosság útjain.

Aki a gúnyolódót feddi, szégyent arat, aki a gonoszt szidja, maga is foltot kap. Ne szidd a gúnyolódót, mert még meggyűlöl, csak a bölcset fedd meg, az majd szeret érte! Adj tanácsot a bölcsnek, és még bölcsebb lesz, tanítsd az igazat, s gyarapítja tudását. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, és a Legszentebbnek ismerete okosság. Mert általam sokasodnak meg napjaid, és hosszabbodnak meg életed esztendei. Hogyha bölcs vagy, a magad javára vagy az; de ha gúnyolódol, magad vallod kárát.”

Dőreség asszonynak nincsen nyugodalma, tele van butasággal, nem tud semmit sem. Üldögél házának ajtaja előtt, trónszéken a város magaslatán, hogy felszólíthassa, akik arra járnak, akiknek épp arra vezet el az útjuk: „Térjen be ide mind, aki tudatlan!” Akinek kevés az esze, annak meg ezt mondja: „Milyen édes a víz, amelyet úgy lopnak, s milyen jó az íze a titkos eledelnek!” És nem veszi észre, hogy holtak laknak ott, az alvilág völgyében vannak vendégei.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Lk 14, 16-17; Péld 9, 5

Egy ember nagy vendégséget rendezett. Amikor eljött a vendégség kezdetének ideje, elküldte szolgáit, mondják meg a meghívottaknak: * Gyertek, már minden készen van.

Jöjjetek, egyétek az én étkemet, és igyátok a bort, amelyet nektek kevertem. * Gyertek, már minden készen van.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Procopius gázai püspöknek A példabeszédek könyvéhez írt magyarázatából

(Cap. 9: PG 87-1, 1299-1303)

Isten Bölcsessége elkészítette nekünk borát és asztalát

Megépítette házát a Bölcsesség. Istenünk és Atyánk önmagában gyökerező mindenhatósága a világmindenséget saját házának készítette, amelyben hatóerejével lakozik, és saját házának készítette az embert is, aki Isten képmására és hasonlatosságára van teremtve, és aki látható és nem látható természet birtokosa.

S hét oszlopát is felállította. A Krisztus formájához hasonlóvá teremtett embernek – hogy higgyen őbenne, és megtartsa parancsait – megadta a Szentlélek hét ajándékát, hogy ezek segítségével – a tudás által felszított lelki erősség és a lelki erősség révén megnyilvánult tudás által – lelki emberré váljék, és a hit teljességével megerősödve a természetfeletti élet részese legyen.

A lélek természetes világos látását még világosabbá teszi egyrészt az a lelki erősség, amely képessé teszi az embert arra, hogy buzgón keresse és kutassa az ismert világon keresztül azt az örök isteni akaratot, amely létrehozta a világmindenséget; másrészt pedig még világosabbá teszi a jó tanács lelke, amely élesen megkülönbözteti minden mulandótól Isten legszentebb, teremtetlen és örök terveit, és segíti az embert, hogy ezeket megismerje, szavával is megvallja, és elfogadja; végül pedig még világosabbá teszi a bölcsesség lelke, amellyel bele tud egyezni azokba az isteni tervekbe, és megnyugodni azokban, semmi mást nem keresve.

Vegyítőedényben elegyítette borát, és megterítette asztalát. Az emberben mintegy vegyítőedényben összeelegyítette a lelki és anyagi természetet. Ebben az emberben egyesítette az egész világról és a mindenség Teremtőjéről szóló tudomány ismeretét, így érthető, hogy az embert mindaz, ami az Istenre vonatkozik, megrészegíti, mint a bor. Az pedig, aki maga az élő kenyér, táplálja az embereket az erősség lelkével, megittasítja és gyönyörködteti tanításával, és mindezt felkínálja lelki lakomára azoknak, akik részesedni akarnak ebben.

Elküldte szolgáit, hogy lakomára hívó, hangos szóval mondják. Elküldte az ő isteni akaratát szolgáló apostolokat, hogy hirdessék hangos szóval az evangéliumot, amelyet a Szentlélek ad az írott és az emberi természetben levő törvény tökéletesítésére, magához híva az embereket. Krisztusban, mint vegyítőedényben – a megtestesülés titka által – létrejött személyi egységben az isteni és emberi természet minden összekeveredés nélkül csodálatosan egyesül. Ezt hirdeti meg szolgái által hangos szóval: Együgyűek, kerüljetek beljebb. Az az együgyű, aki szívében azt gondolja, hogy nincs Isten. Hagyjon fel az ilyen az istentagadásával, és a hit által forduljon hozzám, és vegye tudomásul, hogy én vagyok a mindenség Alkotója és Ura.

Így szólt azokhoz, akikben nincsen okosság: Jöjjetek, egyétek az én étkemet, és igyátok a bort, amelyet nektek kevertem. Azoknak, akik a hit cselekedeteinek híjával vannak, még ha egyéb tudományokkal ékeskednek is, ezt mondja: „Jöjjetek, egyétek testemet, amely úgy táplál benneteket, mint a kenyér; és igyátok véremet, amely tanításom szerint megörvendeztet titeket, mint a bor, és a megistenüléshez elvezet; ezt a vért ugyanis csodás módon az istenséggel elegyítettem üdvösségtekre.”

VÁLASZOS ÉNEK

Péld 9, 1-2; Jn 6, 56

A bölcsesség házat épített magának, hét faragott oszloppal ékesítette. * Borát megkeverte, és megterítette asztalát.

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. * Borát megkeverte, és megterítette asztalát.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky