Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,
És igazságodat, melyet megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Királyok első könyvéből
1, 11-35; 2, 10-12
Dávid Salamont jelöli ki utódjául
Azokban a napokban Nátán próféta így szólt Batsebához, Salamon anyjához: „Bizonyára hallottad, hogy Adonija, Haggit fia király lett anélkül, hogy Urunk, Dávid tudna róla. Nos, hadd adjak neked tanácsot, hogyan mentheted meg az életedet és fiad, Salamon életét. Fogd magad, menj be a királyhoz s mondd neki: Uram és királyom, megesküdtél rá szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Miért lett hát mégis Adonija a király? Mialatt még beszélsz a királlyal, magam is bemegyek és megerősítem szavaidat.”
Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. Amikor Batseba meghajolt és leborult a király előtt, a király megkérdezte: „Mit kívánsz?” Így felelt neki: „Uram, megesküdtél az Úrra, a te Istenedre szolgálódnak: Fiad, Salamon lesz utánam a király, ő fog trónomra ülni. Most mégis Adonija lett a király, s te, uram és királyom, mit sem tudsz róla. Rengeteg marhát, hizlalt borjút és juhot levágatott, s mind meghívta a király fiait, Ebjatár papot és Joábot, a sereg vezérét. Szolgádat, Salamont azonban nem hívta meg. Egész Izraelnek rajtad a szeme, uram és királyom, add tudtukra, ki legyen, aki majd utódként uram és királyom trónjára ül. Különben megtörténhet, hogy ha uram és királyom majd atyáihoz megtér, engem és fiamat, Salamont bűnösnek nyilvánítanak.”
Mialatt még beszélt a királlyal, megérkezett Nátán próféta. Jelentették a királynak: „Nátán próféta van itt.” Erre az a király elé lépett és arcra borult a földön a király előtt. S így beszélt Nátán: „Uram és királyom, bizonyára magad jelentetted ki: Adonija legyen utánam a király, ő üljön trónomra. Mert ma elment, és rengeteg marhát, hízott borjút és juhot levágatott. Meghívta mind a király fiait s a sereg vezérét meg Ebjatár papot is. S most ott esznek-isznak nála, és köszöntgetik: »Éljen Adonija király!« Engemet azonban, a te szolgádat, aztán Cádok papot, Jojada fiát, Bénáját és szolgádat, Salamont nem hívta meg. Ha ez a dolog mégis uramtól és királyomtól indult volna ki, akkor nem adtad tudtára szolgáidnak, ki üljön utódnak uram és királyom trónjára.”
Ekkor Dávid király vette át a szót és így rendelkezett: „Hívjátok ide Batsebát!” Az bement a királyhoz, és a király elé járult. A király megesküdött: – Úgy igaz, ahogy az Úr él, aki minden szorongatásomból kiszabadított, még ma úgy lesz, amint megesküdtem neked az Úrra, Izrael Istenére: fiad, Salamon lesz utánam a király, ő ül helyettem a trónra.” Batseba földig hajolt, leborult a király előtt és felkiáltott: „Örökké éljen az én királyom, Dávid!”
Aztán Dávid király megparancsolta: „Hívjátok ide Cádok papot, Nátán prófétát és Jojada fiát, Bénáját.” Azok megjelentek a király előtt, s a király ezt mondta nekik: „Vigyétek magatokkal uratok szolgáit, azután ültessétek fiamat, Salamont a tulajdon öszvéremre, és vezessétek le Gichonba. Ott Cádok pap és Nátán próféta kenje föl Izrael királyává. Fúvassátok meg a harsonát, és kiáltsátok: »Éljen Salamon király!« Azután az ő nyomában haladva vonuljatok ide vissza, ő pedig jöjjön, és foglalja el trónomat, legyen helyettem a király. Őt választottam ki arra, hogy Izrael és Júda fejedelme legyen.”
Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el. Az az idő, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendőt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig. Salamon elfoglalta atyja trónját, és megerősítette királyságát.
VÁLASZOS ÉNEK
Én 3, 11; Zsolt 71, 1. 2
Sion leányai, gyertek, nézzétek: Salamon király, fején a korona, amellyel szülőanyja megkoronázta * Szíve örömének napján!
Istenem, ítéletedet add a királynak, hogy méltányosan ítélkezzék szegényeiden. * Szíve örömének napján!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Lellisi Szent Kamill életrajzából, amelyet társainak egyike írt meg
(S. Cicatelli, Vita del P. Camillo de Lellis, Viterbo, 1615)
Testvéreiben szolgálta az Urat
Most, hogy a mindenkinél melegebb lelkű Kamillal kapcsolatban a szent szeretet erényéről, mint minden egyes erény gyökeréről és egybefogó ajándékáról kezdek szólni, legelőször is azt írom meg, hogy őt lángra gyújtotta ez a szent erény nemcsak Isten iránt, hanem embertársai, de legfőképp a betegek iránt is, akiknek már a puszta látása is elég volt számára ahhoz, hogy szívét a legforróbb gyöngédség öntse el irántuk, és minden földi értéket és vágyat tökéletesen elfelejtsen miattuk. Valóban, amikor kiszolgált akár csak egyet is a betegek közül, észre lehetett venni rajta azt az odaadó, önmagát egészen feláldozó lelkületet, amelyre a betegek iránti nagy tisztelete és irgalmas szeretete ragadta el egész lényét. Szívesen magára vállalta volna minden nyomorúságukat és bármilyen más megpróbáltatást is, csak hogy enyhítse fájdalmukat, és megszüntesse szenvedéseiket.
A betegekben ugyanis annyira életszerűen ismerte fel magát Krisztust, hogy igen gyakran ételosztás közben Krisztusnak fogta föl őket olyannyira, hogy kegyelmet és bűnbocsánatot közvetlen tőlük kért. Ezért volt irántuk olyan nagy tisztelettel, mint aki magának az Úr Jézusnak valóságos jelenlétét éli meg bennük. Nem volt semmi más, amiről gyakrabban és izzóbban beszélt volna, mint a krisztusi szeretet szent parancsa; ezt igyekezett minden ember szívébe beleplántálni.
Hogy szerzetestársait is fellelkesítse ennek a legfőbb szent erénynek gyakorlására, az volt a szokása, hogy gyakran ismételgette előttük Jézus Krisztus e kedves szavait: Beteg voltam, és meglátogattatok. Valóban úgy is látszott, hogy ezek a szavak mélyen a szívébe vannak vésve, hiszen annyiszor mondta és ismételgette ezeket.
Olyan nagy és szélesre tágult szeretet fűtötte Kamillt, hogy nemcsak a betegeket és haldoklókat karolta föl szerető gonddal, de buzgóságával és segítésre kész szívével keblére ölelt minden egyes szegényt és szükségben kínlódó szerencsétlent. Végül is annyira átadta szívét a szükséget szenvedők szolgálatára, hogy igen gyakran ezt szokta mondani: „Ha már többé nem akadna szegény a föld hátán, az embereknek akkor is az lenne a legfontosabb feladatuk, hogy kutassanak utánuk, és akár a föld alól is előássák őket, hogy jót tegyenek velük, és gyakorolják az irgalmasság cselekedeteit.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Tessz 5, 14. 15. 18; Róm 15, 7
Gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet; * Mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
Karoljátok fel egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére. * Mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Lellisi Szent Kamill áldozópapot felékesítetted a betegek iránti különleges szeretet erényével. Érdemeiért áraszd reánk szereteted lelkét, hogy testvéreinkben téged szolgáljunk, és bizalommal léphessünk eléd halálunk óráján. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky