Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világteremtő jó Urunk,
nézz ránk, vezérlő támaszunk!
Akiknek alvás enyhet ad,
bűnben tespedni sose hagyd.
Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,
bocsáss meg, hogyha elbukunk:
virrasztva éjjel felkelünk,
hogy magasztaljon énekünk.
Feléd tárjuk szívünk, kezünk,
amint parancsot minekünk
a prófétai szó adott
és Pál példája ránk hagyott.
Te minden bűnünket tudod:
minden titkát kitárva most
a szív zokogva, esdve kér
és könyörög bocsánatért.
Dicső Királyunk, Krisztusunk,
Atyáddal együtt áld szavunk,
s vigasztaló Szentlelkedet
örökké áldjuk teveled! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Minden tudásnak Istene,
ujjongva hódolunk neked,
ki látod lelkünk rejtekét,
s kegyelmeddel táplálod is.
Te, legjobb Pásztor, védd a jót,
míg jársz az elveszett után,
s minket kövér mezőiden
végy jó bárányaid közé.
Kemény Bíránk haragja majd
ne juttasson rosszak közé,
ítéletedkor hadd legyünk
örök meződre szánt juhok!
Neked, Megváltónk, tisztelet,
erő, dicsőség, győzelem;
a mindenség Királya vagy,
túl századok minden során! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,
Amelyek ajkáról fakadtak.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
10, 1 – 11, 6
Az Apostol védekezése
Testvéreim!
Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek, szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú; arra kérlek titeket, hogy ottlétemkor ne kelljen majd erélyesen föllépnem, azzal a határozottsággal, amellyel, azt hiszem, fölléphetek olyanokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak, így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletessé válik.
Nézzétek, ami kézenfekvő: ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk. S ha valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épülésetekre adott, nem romlástokra, nem maradnék szégyenben. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel ijesztgetlek benneteket. Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra. Az ilyen gondolja meg, hogy amilyenek a távolból leveleinkben vagyunk, olyanok vagyunk a tetteinkben is, amikor jelen vagyunk.
Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik ajánlgatják magukat. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást. Mi ellenben nem dicsekszünk a mértéken túl, hanem csak hatáskörünk mértéke szerint, ahogy az Isten szabta ki nekünk, s ahogy hozzátok is eljutottunk. Tehát nekünk nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával csakugyan eljutottunk hozzátok. Nem dicsekszünk hát mértéken túl a mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek gyarapodásával, ahogy az hatáskörünket megilleti, mind nagyobb megbecsülésben lesz köztetek részünk. Akkor határaitokon túl is hirdethetjük az evangéliumot anélkül, hogy idegen területen mások munkájával dicsekednénk. De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.
Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.
Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége a Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne, és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 10, 3-4; Ef 6, 16. 17
Testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk. * Mert harci fegyvereink nem földiek.
Fogjátok a hit pajzsát meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. * Mert harci fegyvereink nem földiek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Eymard Julián Péter áldozópap írásaiból
(La Présence réelle, vol. I, Paris, 1950, pp. 270-271. 307-308)
Az Eucharisztia az életet adó szentség
Az Eucharisztia minden embernek életet ad, mindenki számára az élet forrását jelenti. Mindenki együtt ünnepelheti az Egyháznak azt a nagy szentségét, függetlenül attól, hogy melyik nemzethez tartozik, vagy milyen nyelven beszél. Az Eucharisztia megadja nekünk, hogy a keresztény életre törekedjünk, őt eljussunk a krisztusi szeretetre, amelynek ez a szentség a forrása; ez a magyarázata annak is, hogy az Eucharisztia teremti meg és hozza létre kölcsönös kapcsolatot, a sajátos keresztényi rokonságot az emberek között. Mindnyájan ugyanazt a kenyeret eszik, mindnyájan vendégek Jézus asztalánál, aki így természetfeletti módon megteremti közöttünk az egyetértő testvéri közösséget. Olvassátok csak el az Apostolok Cselekedeteit! Ebből kitűnik, hogy a különböző országokból származó első keresztényeknek egy volt a szíve és a lelke, bár egyesek a zsidóságból tértek meg, mások a pogányok közül keresztelkedtek meg. Vajon mivel magyarázható ez az egység? Mert kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában ás állhatatosak voltak a kenyértörésben.
Az Eucharisztia ugyanis mind az egyes embereknek, mind pedig az emberi közösségeknek éltető eleme, miként a nap is élteti az élőlényeket és az egész földet. Nap nélkül élettelen lenne a föld. A nap jókedvre deríti az embert, virágba borítja a földet és gazdagítja azt. A nap ad termékenységet, erőt és szépséget minden élőlénynek. Ezen csodás jelenségek láttára nem kell csodálkoznunk azon, hogy a pogányok a napot úgy tisztelték, mint a világ istenét. Nappalunknak ez a csillaga engedelmeskedik és szolgál a Legfőbb Napnak, az isteni Igének, Jézus Krisztusnak, aki megvilágít minden e világra jövő embert. Ő az Eucharisztián, az életet adó szentségen keresztül munkálkodik a lelkek mélyén, és ezáltal alakítja a családokat és a nemzeteket. Boldog, nagyon boldog az a hűséges lélek, aki erre az elrejtett kincsre rátalál; ez elűzi az élet forrása utáni szomjúságot annál, aki ezt a Kenyeret gyakran veszi magához.
A keresztények közössége egy olyan család, amelynek tagjai között az eucharisztikus Jézus hozza létre a szeretet kötelékét. Ő családfő, aki családjának asztalt terít. A keresztény testvériség meghirdetése az Utolsó vacsorán történt, együtt Jézus Krisztus atyaságának meghirdetésével. Jézus ugyanis fiainak, azaz saját gyermekeinek nevezi apostolait, és meghagyja nekik, hogy szeressék egymást, ahogyan ő szerette őket.
Mindnyájan Isten gyermekei, akik ugyanazt az ételt veszik magukhoz. Szent Pál apostol ebből azt a következtetést vonja le, hogy mindnyájan egy családot alkotnak, ugyanazon test tagjai, mert egy kenyérből részesednek, aki maga Jézus Krisztus. Végül az Eucharisztia adja a keresztény közösségnek az erőt, hogy megőrizzék a tiszteletet és a szeretetet egymás iránt. Jézus Krisztus megparancsolja, hogy a testvérek tiszteljék és szeressék egymást. Ezért ő azonosítja magát a testvérekkel: Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!. Ő ugyanis a szentáldozásban minden egyes testvérnek odaadja önmagát.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 1 Kor 10, 17; Jn 6, 58a
Mi sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesedünk. * Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.
Az Úr a gabona javával táplált minket. * Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Eymard Julián Péter áldozópapot egyszülött Fiad testének és vérének szent titka iránt csodálatos szeretettel töltötted el. Engedd jóságosan, hogy mi is részesedjünk abban a lelki gazdagságban, amelyet ő a szentáldozás isteni lakomájából merített. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky