Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
A boldogító égi fényt,
mit Szentegyházunk várva vár,
a hegynek ormán Krisztusunk
napnál fénylőbben jelzi már.
Emlékét őrzik századok:
a három tanítvány előtt
Illéssel, Mózessel beszélt,
s mily kedvesen zengett szava!
Ők itt tanúk, hogy kegyelem,
törvény s próféták mind való,
s felhőből zeng az égi szó,
az Atya Fiához beszél.
Dicsőült arcvonásain
ma megmutatja Krisztus itt,
milyen dicsőség várja majd
mindazt, ki hisz s Istenben él.
E látomás szent titka önt
szívünkbe mindig új erőt,
ezért örvend és ünnepel,
ezért zeng hálás énekünk.
Dicső Atyánk s az Egyszülött,
és Szentlélek, Vigasztaló,
jelenvaló egy Istenünk:
az éltető fényt add nekünk! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! *
Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.
Lelkem és testem ujjongva eped *
az élő Isten után.
Még a veréb is otthont talál magának, †
és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; *
a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!
Boldogok, akik házadban laknak, *
és téged örökké magasztalnak.
Boldog ember, akinek te vagy erőssége, *
és zarándokútra indítja szíve.
Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön,
forrás fakad ott, *
mert áldással halmozza el a korai eső.
Újult erővel haladnak az úton, *
és megjelennek Istennél a Sionon.
Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imámat, *
fogadd füledbe, Jákob Istene!
Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, *
tekints kegyesen a te fölkentedre!
Bizony, egy nap a te házadban *
ezernyi másnál többet ér.
Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni, *
mint lakni a gonoszok sátraiban.
Mert az Úristen nap és védőpajzs, *
kegyelmet oszt és dicsőséget.
Nem von meg semmi jót azoktól, *
akik ártatlanul élnek.
Seregek Ura, boldog az az ember, *
aki tebenned bízik.
Király az Úr, ujjongjon a föld, *
és örvendjen minden sziget!
Sötét felhő lebegi őt körül, *
trónját igazság és jog tartja szilárdan.
Tűz jár színe előtt, *
és elemészti minden ellenségét.
Villámai bevilágítják a földkerekséget, *
látja a föld, és beléremeg.
Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, *
az egész föld Urának színe előtt.
Igazságosságát hirdetik az egek, *
és nagy fölségét meglátják a népek.
Megszégyenülnek mind a bálványimádók, †
akik faragott képeikkel dicsekszenek; *
eléje borulnak mind a bálványistenek.
Hallja ezt, és örvendez Sion, †
Júda városai vigadoznak *
a te ítéleted miatt, Uram.
Mert magasságos Úr vagy te a világ fölött, *
minden más istennél fölségesebb.
Akik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat! †
Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *
a gonoszok kezéből kimenti őket.
Fényesség virrad az igazra, *
és öröm a tiszta szívűekre.
Örvendjetek, igazak, az Úrban, *
és áldjátok szentséges nevét!
Uralkodik az Úr, reszkessenek a népek! *
A kerubok fölött trónol, remegjen a föld!
Fölséges az Úr Sionban, *
dicsőséges minden nép fölött.
Félelmetes nagy nevedet áldják, *
mert az valóban Szent!
Hatalmas király vagy, szereted az igazságot, †
te állapítod meg, mi a helyes, *
Jákob népének te szolgáltatsz jogot és igazságot.
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, †
boruljatok lába zsámolyához, *
mert ő valóban Szent!
Ott van Mózes és Áron is papjai között, *
és Sámuel azok között,
akik nevét segítségül hívják.
Az Úrhoz kiáltottak, és ő meghallgatta őket, *
a felhőoszlopból beszélt hozzájuk.
Végzéseit megtartották, *
és a parancsokat, amelyeket rájuk bízott.
Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket, †
türelmes Istenük voltál, *
bár bűneiket megtoroltad.
Magasztaljátok az Urat, Istenünket, †
és boruljatok le szent hegyén, *
mert szent az Úr, a mi Istenünk!
A felhőoszlopból beszélt hozzájuk,
Végzéseit megtartották.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből
3, 7 – 4, 6
Az Újszövetség dicsőségét Krisztus hozta el
Testvéreim! Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz.
Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el. Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.
Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszíthetjük el bátorságunkat. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesznek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.
Mi ugyanis nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 3, 1. 2
Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: * Az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.
Tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. * Az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Sínai Anasztáz püspöknek Urunk színeváltozása napján mondott beszédéből
(Nn. 6-10: Mélanges d’archéologie et d’historie 67 [1955], 241-244)
Jó nekünk itt lennünk!
Ezt a misztériumot az Úr Jézus a Tábor-hegyen nyilatkoztatta ki tanítványainak. A vele levő apostoloknak ugyan már beszélt országáról és dicsőséges második eljöveteléről, de – ha netán még nem lennének eléggé meggyőződve arról, amit országáról mondott nekik – hogy végül is szívük mélyéig egész bizonyosak legyenek, és hogy a látottak alapján higgyék az eljövendőket is, ott a Tábor-hegyen megmutatta nekik csodálatos isteni dicsőségét, mintegy a mennyek országa előképét. Olyan volt ez, mintha így szólt volna hozzájuk: Nehogy az időbeli távolság kikezdje hiteteket, bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön Atyja dicsőségében, amely most a jelenben is nyilvánvaló lesz már.
Az evangélista leírása nyilvánvalóan azt mutatja, hogy Krisztus hatalma és e szándéka egyezett ennél a megnyilatkozásnál, hiszen az előzők után rögtön így folytatta: Hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és fölment külön velük egy magas hegyre. Ott színében elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a hó. Egyszerre megjelent nekik Mózes és Illés, amint beszélgettek vele.
A mai szent ünnep csodálatos eseménye, a hegyen történt üdvös misztérium a mi számunkra most itt valósul meg; egybegyűjtött ugyanis bennünket Krisztus halála és ünneplése. Hogy tehát az Istentől megvilágosított tanítványok között a kiválasztottakkal együtt mi is behatolhassunk ezeknek a kimondhatatlan és szent misztériumoknak a mélyére, hallgassunk Isten szent szavára, amely a magasból, a hegy ormáról oly sürgetőleg hív össze bennünket.
Merész dolgot mondok: nekünk is oda kell igyekeznünk, mint Jézusnak, aki itt a mennyben vezetőnk és előfutárunk, hogy vele együtt majd mi is lássuk lelki szemeinkkel azt a tündöklő ragyogást. Lelkünk egész valója bizonyos módon megújul, egészen az ő képmásaivá leszünk, mi is, mint Jézus, örök dicső színeváltozásban élünk, részesedünk az isteni természetben, és így képesek leszünk a mennyei boldogság befogadására.
Lelkesülten és ujjongva siessünk, és mi is hatoljunk be a titokzatos felhőbe! Váljunk mintegy Mózessé, Illéssé vagy Jakabbá és Jánossá! Vagy légy olyan, mint Péter, aki az isteni látomástól és kinyilvánulástól elragadtatott. E dicső színeváltozástól maga is egészen átalakult, e világból kiemelkedett, és e földtől szinte elszakadt. Te is lépj ki a testből, hagyd most el ezt a teremtett világot, térj vissza egészen Teremtődhöz, akihez Péter mintegy mámorosan így kiáltott: Uram, jó nekünk itt lennünk!
Valóban, Péter, jó nekünk itt lennünk Jézussal, és így maradnunk tovább a világban. Hiszen van-e boldogabb, mélyebb, kiválóbb tudat, mint Istenben lenni, hozzá hasonulni, és az élet világosságában élni? Bizonyos vagyok benne, hogy közülünk is mindenki, aki érzi magában Isten jelenlétét, és már átalakult az ő isteni hasonlóságára, örvendezve csak ezt kiálthatja: Jó nekünk itt lennünk, ahol minden fényben tündöklik, ahol öröm, boldogság és gyönyörűség van, ahol békében, szelídségben és édes derűben él a szív, ahol látjuk Krisztust, az Istent; ahol az Atyával együtt ő készített szívünkben hajlékot, és oda belépve így szól: Ma üdvösség köszöntött erre a házra; ahol Krisztussal együtt az örök javak megszámlálhatatlan kincse halmozódik össze; ahol az örök boldogság első zsengéit és előképeit mintegy tükörben már előre szemlélni lehet.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 17, 2. 3; vö. Lk 9, 32. 34
Jézus arca ragyogott, mint a nap, * Tanítványai látták dicsőségét, és csodálattal teli félelem töltötte el őket.
Megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek Jézussal. * Tanítványai látták dicsőségét, és csodálattal teli félelem töltötte el őket.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te egyszülött Fiad dicsőséges színeváltozásakor Mózes és Illés tanúságtételével erősítetted meg hitünk szent titkait, és csodálatos reménységet nyújtottál, hogy gyermekeiddé fogadsz minket. Add meg nekünk, hogy szeretett Fiad szavára hallgatva, társörökösei lehessünk Krisztusnak. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky