Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Halandók dőre fajzata
bálványimádás rabja lett,
Istennek vélve holt követ,
fabábot s öntött szobrokat.
Így lett az ember végül is
ördög zsákmánya teljesen,
és Isten adta élete
füstölgő mélybe hullt alá.
Fajtánkat, mely így elbukott,
pusztulni Krisztus nem tűri;
Atyjának műve, remeke
ne vesszen kárba, fénytelen,
halandó testbe öltözik,
szentelve testi életünk,
halál bilincsét széttöri,
s Atyjának minket visszaad.
Fogantatásod napja ez;
közénk küldött az Alkotó,
és föld sarával elkevert,
hogy emberként megtestesülj.
A szűzi méh mily örömet,
milyen nagy áldást rejteget,
belőle új kor születik,
aranyló fénnyel koszorús.
Dicsőség néked, Jézusunk,
világra kit szült tiszta Szűz,
Atyád áldjuk s a Lelket is
idők végéig szüntelen. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Isten dicsőségét hirdetik az egek, *
kezének művéről vall a mennybolt.
A nappalok ezt zengik egymásnak, *
erre oktatja éj az éjszakát.
Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *
hogy meg ne értenéd szavát.
Minden földre elhat szózatuk, *
a földkerekség végéig eljut igéjük.
Az égen vert Isten sátort a napnak, †
és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *
mint ujjongó dalia fut neki útjának.
Az ég egyik pereméről indul, †
és másik széléig ér a pályája: *
tüze elől rejtőzni nem lehet.
Szívemből ünnepi ének árad, †
dalomat a királynak zengem, *
nyelvem gyors, mint a gyorsíró vesszeje.
Szebb vagy, mint akárki az emberek fiai közül, †
kedvesség ömlik el ajkadon, *
mert Istened örökre megáldott téged.
Kösd fel derekadra kardodat, te bátor harcos, *
és fényes díszruhádban arass diadalt!
Szállj síkra az igazságért, hűségért, jóságért, *
és íjadon a húrt feszítse erős jobbod!
Nyílvessződ halálos éles, †
népeket taszít lábad elé, *
és a király ellenségeinek szívébe talál.
Trónod, Isten, áll örökkön-örökké, *
kormánypálcád az igazság jogara.
Szereted az igazságot, gyűlölöd a gonoszságot, †
ezért kent föl Isten, a te Istened, *
az öröm olajával társaid közül.
Ruhád fahéjtól, áloétól és mirhától illatos, *
elefántcsont palotákból örömödre hárfa zendül.
Kedveseid között királylányok is lesznek, *
királynő áll a jobbodon Ofir aranyával ékesítve.
Hallgass rám, leányom, és figyelj, †
hajlítsd füledet szavamra, *
felejtsd el népedet és atyád házát!
Elbűvölte a királyt szépséged, *
urad ő, jöjj, és hódolj előtte.
Tirusz leánya ajándékokkal siet hozzád, *
a nép gazdagjai arcod fényét keresik.
Belül a királylány csupa szépség, *
arannyal van átszőve ruhája.
Színpompás ruhában vezetik a királyhoz, *
szüzek követik, és barátnői kísérik útján.
Hangos örömujjongás között vonulnak, *
bevonulnak a királyi palotába.
Atyáid helyett fiaid lesznek, *
az egész földön fejedelmekké teszed őket.
Én pedig nevedet mindenkor hirdetem, *
nemzedékek végtelen során,
hogy magasztaljanak téged a népek is *
századokon át, örökkön-örökké!
Az Ige testté lett.
És közöttünk élt.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Krónikák első könyvéből
17, 1-15
Jövendölés Dávid fiáról
Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.”
De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: „Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: Miért nem építetek nekem cédrusházat?
Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségedet, téged pedig naggyá teszlek.
Az Úr házat épít neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.”
Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Lk 1, 26-32
Isten elküldte Gábor angyalt Szűz Máriához, József jegyeséhez; a Szűz megrettent a fénytől. Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél: * Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és a Magasságbeli Fiának fogják hívni.
Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled. * Gyermeket fogansz.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa leveleiből
(Epist. 28 ad Flavianum, 3-4: PL 54, 763-767)
Kiengesztelődésünk szent titka
Magára vette az alantasságot a Fölséges, gyöngeséget az Erő, halandóságot a Halhatatlan. A sérthetetlen isteni természet azért egyesült a szenvedésre képes emberi természettel, hogy lerója bűnös állapotunk adósságát, és hogy ami a mi gyógyításunknak is megfelelő volt, ugyanaz az egy legyen Isten és az ember között a közvetítő, az ember Krisztus Jézus, aki meghalhat embersége szerint, de nem halhat meg, mint Isten.
Valóságos Isten született tehát a valóságos ember teljes és tökéletes természetében; teljesen egész tehát abban, ami sajátosan az övé, és teljesen egész abban, ami sajátosan a mi természetünk. Azt mondjuk a mi természetünknek, amit a Teremtő kezdetben létrehozott bennünk, és amelyet megváltásunkért magára vett.
Üdvözítőnkben ugyanis még csak nyoma sem volt meg annak a hiánynak, amelyet a kísértő okozott, és a rászedett ember elkövetett. Hiszen nem kellett bűneinkben is osztoznia azért, mert emberi gyengeségeinkkel közösséget vállalt.
Szolgai alakot öltött, de nem tapadt rá a bűn szennye; fölemelte az emberséget, nem alázta le az istenséget. Az irgalom lehajlása volt ugyanis, és nem a hatalom megfogyatkozása az az önkiüresítés, amely által a Láthatatlan látható alakban mutatkozott be előttünk, s amely által a mindenség Teremtője és Ura egy akart lenni a halandó emberek közül. Így tehát az, aki Isten formájában megmaradva teremtette az embert, ugyanaz lett ember a szolga alakjában.
Belép tehát e világ alsóbb régióiba az Isten Fia, mennyei trónusáról jön le, de azért nem hagyja ott az Atyjával való közös dicsőségét, hanem új rend szerint, új születéssel jön a világra.
Új rend szerint, mert az, aki láthatatlan abban, ami sajátosan az övé, láthatóvá lett azáltal, ami sajátosan a miénk; a Felfoghatatlan azt akarta, hogy felfogjuk őt; aki megmaradt idők előttinek, az most az időben létezni kezd; a világmindenség Ura szolgai formát öltött, elfátyolozva végtelen fölségét; Isten, akihez nem férhet szenvedés, nem vonakodott szenvedőképes emberré lenni, és a Halhatatlan nem vonakodott alávetni magát a halál törvényének.
Az ugyanis, aki valóságos Isten, ugyanúgy valóságos ember is; és nincs ebben az egyesülésben semmi megtévesztés, hiszen együtt van meg benne mind az ember alázatossága, mind pedig az istenség magasztossága.
Így tehát az Isten nem változik benne, ha ő könyörületre indul, és ugyanígy az ember sem enyészik el, ha felmagasztalódik. Egymással közösségben maradva e két természet azt teszi, ami a sajátja: az Ige azt teszi, ami az Igére tartozik, és az emberi természet is azt teszi, ami neki felel meg.
A két természet közül az egyik csodákkal tündöklik, a másik bántalmakat szenved. És miként az Ige nem hagyja el az Atyáéval egyenlő dicsőségét, ugyanúgy embersége sem veti le magáról a mi fajtánk természetét.
Gyakran kell hangoztatni, hogy egy és ugyanaz, aki valóban az Istennek Fia és valóban az embernek fia. Isten azért, mert kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ember pedig azért, mert az Ige testté lett, és közöttünk élt.
VÁLASZOS ÉNEK
Fogadd az igét, Szűz Mária, amelyet angyala által hirdetett neked az Úr: Gyermeket fogansz, és világra szülöd az Istenembert, * Hogy áldottnak mondjanak az asszonyok között.
Bár fiút szülsz, szüzességed nem szenved sérelmet; szíved alatt gyermeket hordozol, de mindenkor szűz Anya maradsz. * Hogy áldottnak.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön. Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk, isteni természetének is részesei lehessünk. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky