Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Zakariás próféta könyvéből
11, 4 – 12, 8
Példabeszéd a pásztorokról
Így szólt hozzám az Úr: „Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: »Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!« És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.”
Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőiknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. Egy hónap alatt három pásztort űztem el. (Végül azonban a juhok miatt is) keserűség fogta el a lelkem, és ők is megvetettek. Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát!”
Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat, és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel, így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava, így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon!” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt.
Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között.
Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. Mert nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket.
Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”
Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe.
„Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára (még Júda számára is, amikor ostromolják Jeruzsálemet).
Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. (És a föld minden népe egybegyűlik ellene.) Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. (Júda házára nyitott szemmel tekintek.) Vaksággal sújtom a népek minden lovát. Amikor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: »Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.«
Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén.
Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét.
Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit, azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten (mint az Úr angyala) fog állni az élükön.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zak 11, 12. 13; Mt 26, 15
Kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt, * Amennyit érek nekik.
Júdás megkérdezte: Mit adtok nekem, ha kezetekre adom? Azok harminc ezüstöt fizettek neki. * Amennyit érek nekik.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből
(Cap. 35, 1-5; 36, 1-2; 37, 1. 4-5; 38, 1-2. 4: Funk 1, 105-109)
Csodálatosak az Isten ajándékai
Szeretteim, mily boldogítóak és csodálatosak Isten ajándékai! Élet az örökkévalóságban, ragyogás az igazságban, igazság a szabadságban, hit a bizalomban, szentségben véghez vitt önmegtagadás; ezeket mind meg is érthetjük. Mi lehet tehát az, amit az őt szeretőknek készít? Ennek nagyságát és szépségét csak a szentséges Alkotó és a századok Atyja tudja. Tehát minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy azok közé kerüljünk, akik őt szeretik, és elnyerhessük megígért ajándékait.
De hogyan történjék ez, kedveseim? Úgy, ha hitünk által istenismeretünk megszilárdul, ha szorgosan keressük azt, ami Isten előtt jó és kedves, ha megtesszük, amit szent akarata rendelt, ha az igazság útján járunk, elvetünk magunktól minden igazságtalanságot, gonoszságot, fösvénységet, pártoskodást, álnokságot és csalást.
Ez az az út, szeretteim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, áldozataink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és segítőjét, Jézus Krisztust. Általa tekintünk fel a magas égre, általa szemléljük Isten szent és fölséges arcát, ő nyitja meg szívünk szemeit, ő derít világosságot balga és sötét szívünkre. Az Úr akaratából őáltala ízleljük meg a halhatatlan tudást, hiszen ő az Isten dicsőségének fénye, és annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
Testvéreim, katonáskodjunk tehát az ő feddhetetlen parancsai szerint. A nagyok nem állhatnak meg a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek a nagyok nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű. Szolgáljon például saját testünk. A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb sem ér semmit fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai is hasznára vannak az egész testnek, és szükségesek is az egésznek. Sőt valamennyien összetartoznak, és egynek szolgálnak, hogy ép maradjon az egész test.
Őrizzük meg tehát egész testünket Jézus Krisztusban, és mindenki a neki juttatott kegyelmi ajándék mértéke szerint legyen segítségére embertársának. Az erős támogassa az erőtlent, a gyenge tisztelje az erősebbet; a gazdag juttasson bőkezűen a szegénynek, a szegény dicsérje az Urat, hogy rendelt számára valakit, aki ínségén enyhítsen. A bölcs ne szóval, hanem jótetteivel mutassa meg bölcsességét; az alázatos ne önmagáról állítson ki jó bizonyítványt, hanem várja meg, míg mások mondják ezt róla. Mivel mindenünk Istentől van; neki adjunk mindenért hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 7, 24; 1 Pét 1, 22; 1 Sám 2, 28; Sir 44, 16. 17
Íme, az okos ember, aki sziklára építette a házát, szájában hamisságot nem találtak, * Mert Isten kiválasztotta őt a papi szolgálatra.
Íme, a főpap, akinek élete tetszett az Úrnak, mert igaz volt. * Mert Isten kiválasztotta őt a papi szolgálatra.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Szentjeid erőssége, mindenható, örök Isten, add, hogy örvendező lélekkel üljük meg Szent Kelemen pápa emléknapját. Ő Fiad papja és vértanúja volt: amit a szent áldozatban cselekedett, azt vére ontásával tanúsította, amit ajkával hirdetett, azt példájával is megerősítette. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky