2023. július 20.

Csütörtök, évközi idő, 15. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

A királyok első könyvéből

22, 1-9. 15-23. 29. 34-38

Prófétai szó előremondja a gonosz Acháb végzetét

Azokban a napokban: Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához, (Achábhoz). Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből.” Majd Jehosafáthoz fordult: „Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?” Jehosafát azt felelte Izrael királyának: „Ott leszek éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid.” Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: „Kérj előbb útmutatást az Úrtól!” Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?” Ezt a választ adták: „Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!” Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?” „Van itt egy – válaszolta Izrael királya Jehosafátnak –, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimla fia, Michajehu.” Jehosafát azonban megjegyezte: „Ne beszéljen így a király!” Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét, és azt mondta neki: „Hozd ide gyorsan Jimla fiát, Michajehut!”

Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?” Azt válaszolta: „Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!” A király azonban megkérdezte: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?” Erre megszólalt: „Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!” Izrael királya Jehosafáthoz fordult: „Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?” De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. S azt mondta az Úr: »Ki veszi rá Achábot, (Izrael királyát), hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen?« Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, míg végül az Úr elé állt a lélek, és így szólt: »Én veszem rá.« S az Úr megkérdezte: »Milyen úton-módon? Hogyan?« »Én megyek – felelte –, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán!« Erre azt mondta neki: »Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!« S lám az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr vesztedet határozta el.”

Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta szekere hajtójának: „Fordulj meg, és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekerén állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: „Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! A király halott!”

Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt. Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne az Úr szava szerint.

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 29, 8. 9. 11; MTörv 18, 18

Nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben; * Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek, mondja az Úr.

Prófétát támasztok, és ajkára adom szavaimat. * Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek, mondja az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 29-30. 34-35. 37. 42: SCh 25 bis, 172-178)

A keresztség utáni szertartások magyarázata.

Miután a keresztvízben újjászülettél, odaléptél a pap elé. Fontold meg, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid így beszél: Mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán. Ez az az olaj, amelyről Salamon is azt mondja: Mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok. Hány újjászületett lélek kedvelt meg ma téged, Urunk, Jézus, és így szól hozzád: Vigyél magaddal, ruhád jó illata után sietünk, hogy a feltámadás illatából meríthessenek.

Értsd meg, hogy miért van ez, hiszen a bölcs maga elé néz. Azért csordult végig arcodon az olaj, hogy jelezze újjászületésed örömét; azért mondja: Áron szakállán, hogy te is a kiválasztott nemzetség, a papi és szent nép tagja légy. Hiszen ez a lelki kegyelem mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel.

Ezután fehér ruhát kaptál annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét, és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruházatát; erről mondja a Próféta: Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó. Mert akit alámerítenek akár a törvény, akár az evangélium szerint, az megtisztultan lép ki onnan: a törvény szerint, mivel Mózes izsóppal hintette szét a népre a bárány vérét, az evangélium szerint pedig, mivel Krisztusnak fehér volt a ruhája, mint a hó, hiszen feltámadásának dicsőségét mutatta be. Hónál fehérebb lesz az, aki bűnbocsánatot nyer. Azért mondja Izajás által az Úr: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó.

Az Egyház ezt a ruhát a megújulás fürdőjében vette magára. Az Énekek énekében azt mondja: Sötét bőrű vagyok, de azért szép, Jeruzsálem leányai. Feketének mondja magát az emberi természet gyarlósága miatt, ékesnek a kegyelem miatt. Fekete, mivel a bűnösök közül való, de ékes a hit szentsége által. Amikor azonban Jeruzsálem leányai meglátták őt fehér ruhában, álmélkodva kérdezgették: Kicsoda ő, aki fehér ruhában lép elő?. Előbb fekete volt, mitől lett most hirtelen fehérré?

Zakariás prófétánál olvasod, hogy Jézus az Egyházáért a bűnök szennyes ruházatát vette magára. Most viszont látva az Egyházat hófehér ruhában, és ugyanígy látva a megújulás fürdőjében a most megtisztult és fehérre mosott lelket is, Krisztus így szólítja meg: De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy, szemeid, mint a galambok; a Szentlélek is galamb képében szállt le az égből.

Emlékezz csak vissza, hogy lelkedbe kaptad pecsétként a bölcsesség és értelem, a tanács és erősség, a tudás és jámborság és az Úr félelmének lelkét. Őrizd meg azt, amit megkaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megerősített az Úr Jézus Krisztus, és szívedbe árasztotta foglalóul a Szentlelket, mint azt az Apostol leveléből is hallottad.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 1, 13-14; 2 Kor 1, 21-22

Miután hittetek, megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, ő a foglaló örökségünkre. * Hogy teljesen megváltva az övéi legyünk.

Isten, aki minket fölkent Krisztusban, pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket. * Hogy teljesen megváltva az övéi legyünk.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky