2023. április 7.

NAGYPÉNTEK

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Keresztfa, áldás kútfeje,

üdvünk, reményünk sarkköve,

előbb csak átokverte fa,

most égnek fényes ajtaja.

Terajtad függ a Bűntelen,

mindent magához így ölel,

kivel csatát az ősgonosz,

hiába kezdett, elbukott.

Atyával, Lélekkel neked,

Jézus, dicsőség, tisztelet,

mit szent kereszted meghozott:

a győzelmet velünk megoszd. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.
40 (39). zsoltár 2-14. 17-18
Hálaadás és segítségkérés
Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem (Zsid 10, 5).

Vágyva vágytam az Úrra, *

és ő lehajolt hozzám.

Meghallgatta jajszavamat, *

és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.

Sziklára állított engem, *

azután lábamba erőt öntött.

Új dalt adott a számba, *

Istenünknek zengő éneket.

Megrettenve látják ezt sokan, *

és eltelnek az Úr iránt bizalommal.

Boldog, aki bizalmát az Úrba veti, *

és mit sem vár a kevély és álnok embertől.

Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk: *

nincs hozzád hasonló.

Ha hirdetni s elbeszélni akarnám, *

nem találnám se szerét, se számát.

Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, *

fülemet azonban megnyitottad.

Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél. *

Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.

A könyvtekercsben rólam írva áll, *

hogy megtegyem a te akaratodat.

Erre vágyom, Istenem, *

törvényed örömmel tölti el szívemet.”

Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben, *

ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.

Igazságodat nem rejtem el szívembe, *

hűségedet és segítségedet elbeszélem.

Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet *

a nagy gyülekezet előtt.

Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, *

szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.

Mert annyi baj vett körül, *

hogy megszámlálni sem lehet.

Utolértek engem bűneim, *

már látni sem tudok.

Több a vétkem, mint hajszál a fejemen, *

szívem is ellankad egészen.

Szabadíts meg, Uram, irgalmasan, *

Uram, siess segítségemre!

Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők, *

„Hatalmas az Úr!” – kiáltsák szüntelen, akik segítségedet várják.

Szegény vagyok és nyomorult, *

de az Úr gondomat viseli.

Segítőm és megmentőm te vagy; *

én Istenem, ne késlekedj!

54 (53). zsoltár 1-6. 8-9
Segítségkérés
Imádkozik a próféta, hogy az Úr nevében megszabaduljon gonosz üldözőitől (Cassiodorus).

Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, *

szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!

Istenem, hallgasd meg imádságomat, *

figyelj ajkam szavára!

Gőgös idegenek keltek föl ellenem, †

hatalmasok törtek életemre, *

akik Istent nem tartották szemük előtt.

De íme, az Isten megsegít engem, *

és az Úr oltalmazója életemnek.

Készséges lélekkel áldozom neked, *

magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.

Minden gyötrelmemből kimentettél, *

és szemem megvetéssel néz ellenségeimre.

88 (87). zsoltár
Súlyos beteg imája
Ez a ti órátok, a sötétség hatalmáé (Lk 22, 53).

Uram, szabadító Istenem, *

éjjel-nappal tehozzád kiáltok.

Imádságom jusson színed elé, *

hajlítsd füledet kérésemre!

Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *

életem közel van a holtak országához.

A sírba szállók közé számítanak, *

olyan ember vagyok, aki a végét járja.

A halottak között van a fekhelyem, *

mint aki megsebesítve a sírban alszik,

akinek már emlékét sem őrzik többé, *

és aki már kiszakadt a kezedből.

A verem mélyére vetettél, *

a sötétségbe és a halál árnyékába.

Rám nehezedett súlyos haragod, *

örvényeid fölöttem összecsapnak.

Ismerőseimet távol tartod tőlem, *

utálatossá tettél előttük.

Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *

szemem elsorvad a kíntól.

Uram, egész nap hozzád kiáltok, *

és kezemet feléd tárom.

Csodákat talán a holtaknak teszel, *

vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?

Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *

vagy hűségedet a pusztulás helyén?

Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *

vagy igazságodat a feledés földjén?

De én hozzád kiáltok, Uram, *

már kora reggel eléd siet imádságom.

Miért taszítasz el magadtól, Uram, *

arcodat miért rejted el tőlem?

Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *

megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.

Rám zúdult haragod, *

és feldúlt a tőled való rettegés.

Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *

már-már összecsap fölöttem.

Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *

már csak a sötétség ismer engem.

Ant. A hatodik órától a kilencedik óráig sötétség borult az egész földre.

RÖVID OLVASMÁNY

Iz 53, 4-5

Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis Istentől megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Emlékezzél meg rólam, Uram,

Amikor eljön uralmad.

Könyörögjünk!

Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky