2023. november 14.

Kedd, évközi idő, 32. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
102 (101). zsoltár
Száműzöttek imája
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban (2 Kor 1, 4).
I.

Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *

és kiáltásom jusson eléd!

Ne rejtsd el előlem arcodat; †

megpróbáltatásom napján *

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak, *

sietve hallgass meg engem!

Napjaim elenyésznek, mint a füst, *

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *

kenyeremet megenni is elfelejtem.

Hangos sóhajtozásom közben *

húsom csontomra sorvadt.

Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

És úgy virrasztok, *

mint a magányos veréb a háztetőn.

Ellenségeim egész nap gyaláznak, *

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

Kenyér helyett hamut eszem, *

és italomat könnyel vegyítem

haragod és neheztelésed miatt, *

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *

és én, mint a fű, elszáradok.

Ant. Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram!
2. ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
II.

De te, Uram, örökre megmaradsz, *

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *

romjain is szánakoznak.

A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *

és minden király vallja dicsőségedet;

mert felépíti az Úr Siont, *

és megjelenik dicsőségben.

A szegények imádságát meghallgatja, *

és nem veti meg könyörgésüket.

Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *

a születendő nép is magasztalja az Urat:

Mert letekint szentélyének magasából, *

az Úr az égből földünkre tekintett,

hogy meghallja a rabok sóhaját, *

és megmentse a halálra szántakat;

hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *

és Jeruzsálemben dicsőségét,

mikor majd a népek egybegyűlnek, *

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

Ant. Az alázatosak imáját hallgasd meg, Uram!
3. ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.
III.

Erőm megtört az úton, *

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem, †

ne ragadj el életem delén, *

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

Kezdetben te alkottad a földet, *

és az ég is a te kezed műve.

Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †

elavulnak, mint a ruha, *

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

Te azonban ugyanaz maradsz, *

és éveid el nem fogynak.

Szolgáid fiai itt lakhatnak, *

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

Ant. Te alkottad a földet, és az ég is a te kezed műve, Uram.

Figyelj, népem, tanításomra,

Ajkam igéire figyeljetek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

3, 8-12. 19-24. 91-97

Az aranyszobor. Az ifjak menekülése a tüzes kemencéből

Abban az időben kaldeus férfiak siettek elő, és bevádolták a zsidókat. Így szóltak Nebukadnezár királyhoz: „Király, örökké élj! Király, te parancsot adtál ki: Minden ember, aki meghallja a trombita, fuvola és citera, hárfa és lant, duda és a többi zeneszerszám hangját, boruljon le, és imádja az aranyszobrot. Aki nem borul le, és nem imádja, azt tüzes kemencébe kell vetni. Itt van néhány zsidó férfiú, akiket te Bábel tartományának kormányzásával bíztál meg: Sadrak, Mesak és Abednegó. Ezek a férfiak, ó, király, nem teljesítik parancsodat. Nem tisztelik isteneidet, és az aranyszobrot sem imádják, amelyet állíttattál.”

Ekkor Nebukadnezár haragra lobbant, arca lángba borult Sadrak, Mesak és Abednegó miatt, és kiadta a parancsot, hogy a kemencét a szokásosnál hétszer jobban fűtsék be. Aztán megparancsolta serege legerősebb vitézeinek, hogy kötözzék meg Sadrakot, Mesakot és Abednegót, és vessék őket a tüzes kemencébe.

Azon nyomban meg is kötözték a férfiakat nadrágostul, köpenyestül és süvegestül, és bevetették a tüzes kemencébe. Mivel a király szigorú parancsára a kemencét a szokásosnál is jobban befűtötték, a lobogó tűz megölte azokat a férfiakat, akik Sadrakot, Mesakot és Abednegót bevetették. A három férfiú, Sadrak, Mesak és Abednegó, megkötözve a tüzes kemence közepére esett. Ott jártak-keltek a lángok között, dicsőítették az Istent, és áldották az Urat.

Ekkor Nebukadnezár király megdöbbent. Izgatottan felállt, és így szólt főembereihez: „Nemde három férfiút dobattunk megkötözve a tűzbe?” Ezt felelték a királynak: „Egész biztos, ó, király!” Erre így folytatta: „Én négy férfiút látok, akik szabadon járnak-kelnek a lángok közepette anélkül, hogy valami bántódásuk volna. A negyediknek pedig olyan alakja van, mint egynek az istenek fiai közül.”

Ekkor Nebukadnezár odament a tüzes kemence ajtajához, és bekiáltott: „Sadrak, Mesak és Abednegó, a fölséges Isten szolgái, gyertek ki, és jöjjetek ide!” Erre Sadrak, Mesak és Abednegó kijött a lángok közül. A satrapák, helytartók, kormányzók és királyi tanácsosok összefutottak. Látták e férfiakon, hogy testükön semmi hatalma nem volt a tűznek, fejüknek egyetlen hajszála sem perzselődött meg, ruhájuk sem sérült meg, sőt még a tűznek szaga sem járta át őket.

Nebukadnezár ekkor így szólt: „Áldott legyen Sadrak, Mesak és Abednegó Istene, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. Inkább megszegték a király parancsát, veszélynek tették ki testüket, semhogy Istenükön kívül más istent tiszteljenek és imádjanak. Ezennel rendeletet bocsátok ki: Minden nép, nemzet és nyelv! Aki káromolja Sadrak, Mesak és Abednegó Istenét, azt vágják darabokra, háza meg változzék szemétdombbá! Nincs ugyanis más Isten, aki ki tudna szabadítani a szorongattatásból.”

Ekkor a király Bábel tartományában előléptette Sadrakot, Mesakot és Abednegót.

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 3, 49. 50. 95

Az Úr angyala leszállt a kemencébe Azarjához és társaihoz, és kiverte a tüzet a lángoló kemencéből. * Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette.

Áldott legyen az ő Istenük, mert elküldte angyalát, és megmentette szolgáit, akik benne bíztak. * Őket a tűz egyáltalán nem érte, nem sértette.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Egy II. századi szerző szentbeszédéből

(Cap. 8, 1 – 9, 11: Funk 1, 153-157)

Őszinte szívből való megtérés

Földi tartózkodásunk egész ideje alatt gyakoroljuk a megtérést! Hiszen Alkotónk kezében mi is agyag vagyunk. A fazekasmester is, ha valami edényt készít, és az a keze közt elveszti formáját, vagy meghibásodik valamiben, újra kiformálja, és csak akkor nem igazít rajta semmit, ha úgy látja, hogy már ki lehet égetni. Ugyanígy mi is, akik itt e földön vagyunk, és testben élve vétkeztünk, tartsunk őszinte szívből bűnbánatot, amíg időnk van rá, hogy Urunk üdvözítsen bennünket.

Mihelyt ugyanis eltávozunk e földi életből, többé már senki sem képes bűnbánatot tartani, és Istenhez térni. Ezért, testvéreim, tegyük meg mindenkor Atyánk akaratát, őrizzük testünket tisztaságban, és tartsuk meg az Úr parancsait, hogy örök életünk legyen. Az evangéliumban ezt halljuk az Úr ajkáról: Ha a kicsinyben nem vagytok hűségesek, ki bíz rátok nagy dolgot? Aki kicsiben hű, az a nagyban is hű. Ezzel azt akarja mondani: Őrizzétek meg tisztán testeteket és a kegyelem pecsétjét szeplőtelenül, hogy elnyerjétek az örök életet.

Senki se állítsa közületek azt, hogy földi testünket úgysem ítéli meg Isten, és hogy ez a test nem fog feltámadni. Hiszen tudjátok, hogy kiben kaptátok meg az örök életet, és kiben kaptátok meg a hitben való látást, hacsak nem gondolkoztok földiesen. Úgy kell tehát a testünkre vigyázni, mint Isten templomára. Amiképp tehát a testben kaptátok a meghívást, testben is juttok majd célba. Ha Krisztus Urunk, aki előbb csak szellem volt, de emberi testet öltve váltott meg és hívott meg bennünket, akkor mi is így, ebben a testünkben kapjuk meg örök jutalmunkat.

Szeressük egymást, hogy mindnyájan bejussunk Isten országába! Addig gyógyuljunk meg, amíg időnk van gyógyulásra, adjuk át magunkat az isteni Orvosnak, viszonzásul ajánljuk fel neki hálánkat. S mi legyen ez? Az őszinte szívből való megtérésünk! Hiszen ő előbb tud mindent, és ismeri szívünk minden rezdülését. Mondjunk tehát hálás köszönetet neki, de ne csak az ajkunkkal, hanem szívünk mélyéből azért, hogy gyermekeivé fogadjon bennünket. Hiszen maga az Úr mondta: Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem!

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 18, 31. 32; 2 Pét 3, 9

Vessetek el magatoktól minden bűnt, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket; * Mert nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr; térjetek hát meg, és éljetek!

Az Úr türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. * Mert nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr; térjetek hát meg, és éljetek!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, kegyelmeddel tarts távol tőlünk minden rosszat. Add, hogy minden testi-lelki erőnkkel szolgálatodra álljunk, és készségesen teljesítsük szent akaratodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky