2023. június 22.

Nolai Szent Paulínusz püspök
tetszés szerinti emléknap


A galliai Bordeaux-ban született 355-ben. Állami hivatalt töltött be, megnősült, és fia született. Szigorú élet után vágyva megkeresztelkedett, minden javáról lemondva 393-ban szerzetesi életet kezdett, és a campaniai Nolába vonult el. A város püspöke lett, Szent Félix tiszteletére előmozdította, a zarándokokat segítette, és sokat fáradozott kora nyomorúságainak enyhítésén. Kiváló költeményeket írt. Meghalt 431. június 22-én, Nolában.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

A bírák könyvéből

8, 22-23. 30-32; 9, 1-15. 19-20

Isten népe királyságot próbál alapítani

Azokban a napokban: Izrael férfiai azt mondták Gedeonnak: „Uralkodjál fölöttünk te, fiaid és unokáid, mert kiszabadítottál minket Midián kezéből.” De Gedeon így válaszolt nekik: „Nem uralkodom rajtatok, és fiaim sem, hiszen az Úr az uralkodótok.”

Gedeonnak hetven olyan fia volt, aki tőle származott, mert több felesége volt. Szichemi mellékfelesége szintén szült neki egy fiút, s Abimeleknek nevezte el. Gedeon, Joás fia boldog öregség után halt meg, s atyjának, Joásnak sírjában temették el az abiezrita Ofrában.

Jerubbaal fia, Abimelek elment Szichembe anyja testvéreihez, és ezeket a szavakat intézte hozzájuk, valamint anyja házának egész nemzetségéhez: „Kérlek benneteket, értessétek meg Szichem előkelőivel: »Mi jobb nektek? Hetven ember – Jerubbaal minden fia – vagy csak egy uralkodjék rajtatok? Gondoljatok arra is, hogy én csontotok és húsotok vagyok.«” Anyja testvérei beszéltek Szichem előkelőivel ezekről a dolgokról. Ezeknek Abimelek felé hajolt a szívük, mert azt mondták: „A testvérünk.” Adtak neki hetven sékel ezüstöt Baal-Berit templomából, s Abimelek semmirekellő és csavargó embereket fogadott fel rajta, akik aztán csatlakoztak hozzá.

Utána Ofrába ment atyja házába, és megölte testvéreit, Jerubbaal fiait, hetven férfit egy kövön. Csak Jotam, Jerubbaal legkisebb fia menekült meg, mert elrejtőzött. Szichem előkelői azután és az egész Bet-Milló összegyűlt, és királlyá kiáltották Abimeleket annak az emlékkőnek a terebintfájánál, amely Szichemben áll.

Hírül vitték ezt Jotamnak. Erre elment, és fölállt Gerizim hegyének a csúcsára, és harsány hangon így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, Szichem előkelői, akkor Isten is meghallgat benneteket! Egyszer útra keltek a fák, hogy királyt kenjenek föl; legyen, aki uralkodik rajtuk. Így szóltak az olajfához: »Légy a királyunk!« De az olajfa azt felelte: »Elhagyhatnám-e olajomat, amellyel megtisztelik az isteneket és az embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?«

Akkor a fák így szóltak a fügefához: »Gyere, és légy a királyunk!» De a fügefa így válaszolt nekik: »Elhagyhatnám-e édes csemegémet és pompás gyümölcsömet, hogy a többi fa között járjak-keljek?«

A fák erre a szőlőtőnek mondták: »Gyere, és uralkodjál rajtunk!« A szőlőtő így felelt nekik: »Elhagyhatnám-e boromat, amely megvidámítja az isteneket és embereket, hogy a többi fa között járjak-keljek?«

Most a fák mind a tövisbokorhoz fordultak: »Gyere, és légy a királyunk!« A tüskebokor így válaszolt a fáknak: »Ha valóban királlyá akartok kenni, hogy uralkodjam rajtatok, gyertek, és pihenjetek meg árnyékomban. Ha nem, akkor tűz csap ki a tövisbokorból, és megemészti Libanon cédrusait.«

Ha tehát helyesen és igazságosan jártatok el ma Jerubbaallal és házával, akkor teljék örömötök Abimelekben, és neki is tibennetek. De ha nem, akkor csapjon ki tűz Abimelekből, és eméssze meg Szichem előkelőit és Bet-Millót, s csapjon le tűz Szichem előkelőiből és Bet-Millóból, és eméssze meg Abimeleket.”

VÁLASZOS ÉNEK

Bír 8, 23; Jel 5, 13

Nem uralkodom rajtatok, és fiaim sem, * Az Úr a ti uralkodótok.

A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! * Az Úr a ti uralkodótok.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nolai Szent Paulínusz püspök levelezéséből

(Epist. 3 ad Alypium, 1. 5. 6: CSEL 29, 13-14. 17-18)

Isten szeretete munkálkodik mindenütt övéiben a Szentlélek által

Igazi az a szeretet és tökéletes az a megbecsülés, amelyet csekélységünk iránt tanúsítasz valóban szent életű és méltán nagyrabecsült, szeretett uram. Meghozta ugyanis leveledet a mi küldöttünk, Juliánusz, aki visszatért Karthágóból. Leveled oly nagy fényben tárta elénk életszentségedet, hogy nemcsak azt látjuk: mennyire szeretsz bennünket, hanem ráismerünk arra is, hogy milyen ez a szereteted. Hiszen ennek a szeretetnek Isten a forrása, aki a világ kezdetétől fogva kiválasztott bennünket magának, akinek az örök tervében már ott voltunk, mielőtt megszülettünk volna, mert ő alkotott minket, és nem mi magunkat, ő alkotott meg minket, mielőtt az meglett volna. Tehát az ő örök terve és teremtő akarata szólított a létbe minket, és még mielőtt tudtunk volna valamit is róla, ő már szeretetével közös akaratra, a hit egységére, illetve az egységben való hitre hozott össze bennünket, hogy az így megnyilvánuló lelkületből ismerjünk egymásra, nem pedig a látható külső testi vonásokból.

Hálát adunk Urunknak és dicsőítjük őt, hiszen az egész földkerekségen az ő szeretete munkálkodik övéiben a Szentlélek által, akit minden emberre kiárasztott. Az ő mindent betöltő ereje boldogítja országát, amelyben népének fejedelmei között méltán tett meg téged vezetővé az Apostoli Széken. Ugyanakkor minket, az elesetteket is felemelt és felsegített, mint a földhöz ragadt koldusokat, és úgy rendelte, hogy hozzátok tartozzunk. De még jobban hálát adunk Urunknak azért az ajándékáért, hogy testvérként helyezett bennünket szíved szeretetébe, és így bizton számíthatunk páratlan nagy szeretetedre. Mindezen jóságos ajándék arra késztet minket, hogy hűségesen és nagyon szeressünk téged.

És hogy engem is mindenestül ismerj, tudd meg, hogy én, mint a legvétkesebb bűnös, egykor a sötétségből és a halál árnyékából kiemelkedve nem másért jutottam az életet adó levegőre és tettem kezemet az eke szarvára és vettem vállamra az Úr keresztjét, minthogy mindvégig állhatatosan kitartsanak, és ebben a te imádságaid is segítsenek engem. Érdemeidet csak tetézni fogja az, ha közbenjárásoddal könnyítesz terheimen. Az a szent ugyanis, aki segít a szenvedőn, – testvért nem is merek mondani –, olyan erős, mint egy vár.

Egységünk jeleként küldünk egy kenyeret is szentségednek, kifejezi ez a Szentháromság oszthatatlanságát is. Ezt a kenyeret mint megáldott kenyeret méltóztassál magadhoz venni.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 31, 8. 11. 10

Boldog ember, aki hibátlan, aki nem fut az arany után, és nem bízik a pénzben, sem vagyonban. * Biztos ezért az ő boldogsága az Úrnál.

Véthetett volna, de nem vétkezett, rosszat tehetett volna, de nem tett. * Biztos ezért.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Nolai Szent Paulínusz püspököt felékesítetted a szegénység szeretetével és a lelkipásztori buzgóság erényével. Add, hogy akinek érdemeit ünnepeljük, annak szeretetét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky