Délben
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunk, felséges Istenünk,
a lét rendjét ki megszabod:
reggel világosságot adsz,
és délben tűző ragyogást,
oltsd el minden viszály tüzét,
szüntesd a rossz vágyak hevét,
a testet egészséggel áldd,
szívünket békéd járja át.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
Vagy:
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, *
de kedvemet találom törvényeidben.
Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom, *
igédben nagyon reménykedem.
Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, *
Istenem parancsolatait megtartom!
Oltalmazz, amint ígérted, és élni fogok, *
ne szégyeníts meg várakozásomban.
Óvj és segíts, hogy megszabaduljak, *
és mindig rendelkezéseidben gyönyörködjem.
Odavész mind, aki végzéseid útjáról letér, *
mert hazugságot forgat fejében.
Olcsó salaknak tartod a föld minden bűnösét, *
intelmeidben ezért telik kedvem.
Oly félelmetes vagy, testem is remeg, *
ítéleteidtől reszketve félek.
Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, †
meggyalázták szent templomodat, *
Jeruzsálemet romba döntötték.
Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, *
híveid testét a föld vadjainak.
Vérüket úgy ontották Jeruzsálem körül, mint a vizet, *
s nem volt, aki eltemesse őket.
Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, *
kinevetnek és csúfolnak a körülöttünk lakók.
Meddig még, Urunk? †
Vég nélkül haragszol? *
Haragod úgy lángol, mint a tűz?
Atyáink vétkét ne tartsd számon, †
irgalmad siessen segítségünkre, *
mert igen nagy a mi nyomorúságunk.
Segíts rajtunk, szabadító Istenünk, *
neved dicsőségéért szabadíts meg minket;
bűneinket bocsásd meg *
a te szent nevedért.
Miért mondhatják a pogányok: „Hol az ő Istenük?” †
Szemünk láttára legyenek tanúi a nemzetek, *
hogy szolgáid kiontott vérét számon kéred.
A rabláncon sínylődők jajszava jusson eléd; †
hatalmas karod erejével *
tartsd meg az életnek a halál fiait.
Mi pedig, a te néped és nyájad juhai, *
mindörökké áldunk.
Nemzedékről nemzedékre *
hirdetjük dicsőségedet.
Figyelj ránk, Izrael pásztora, *
aki nyájadként vezeted József népét.
Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *
Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.
Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *
hogy megszabadíts minket.
Újíts meg minket, Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Urunk, mindenható Isten, *
meddig haragszol még néped imádsága ellenére?
Könnyek kenyerével táplálsz minket, *
és italul könnyeink árját adtad nekünk.
Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *
ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *
népeket űztél el, hogy elültethesd.
Helyét jól megtisztítottad, *
gyökeret vert, és betöltötte már a földet.
Beborítja árnyéka a hegyeket, *
ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.
Indái a tengerig elértek, *
hajtásai meg a Folyamig.
Miért romboltad le kerítését, *
hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?
Elpusztította az erdei vadkan, *
és a magányos vad lelegelte.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, *
és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.
Tűzzel égetik és feldúlják, *
de arcod feddésétől elpusztulnak.
Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *
az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.
Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *
és mi segítségül hívjuk nevedet.
Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
RÖVID OLVASMÁNY
2 Kor 6, 16
Ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.
Jeruzsálemre békét esdjetek!
Béke legyen azzal, aki szeret téged!
Könyörögjünk!
Magában a felszentelt templomban:
Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. Krisztus, a mi Urunk által.
A felszentelt templomon kívül:
Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. Krisztus, a mi Urunk által.
Vagy:
Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky