2023. november 17.

Nagy Szent Gertrúd szűz
tetszés szerinti emléknap


A türingiai Eislebenben született 1256-ban. Ötéves korában került a helftai ciszterci apácák közé. Szorgalmasan tanult, mind az irodalomban, mind a bölcseletben jártas volt. 1281-től a legbensőbb egységben élt Istennel, gyorsan haladt a tökéletesség útján, egészen az imádságnak és a szemlélődésnek szentelve magát. Meghalt 1301. november 17-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
55 (54). zsoltár 2-15. 17-24
A hűtlen jóbarát
Jézus remegni és gyötrődni kezdett (Mk 14, 33).
I.

Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †

ne rejtőzz el kérésem elől, *

figyelj rám, és hallgass meg engem!

Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *

az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.

Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *

és haraggal támadnak ellenem.

Bensőmben a szívem remeg, *

halálsejtelmek gyötörnek.

Félelem és rettegés szállt rám, *

borzongás fogott el engem.

És így szóltam: †

„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *

hogy elrepülnék, és megnyugodnék!

Igen messze elbujdosnék innen, *

és a pusztaságban laknék.”

Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *

a szélvész és vihar fergetegétől.”

Ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
2. ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
II.

Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *

látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.

Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †

belül gonoszság, kín és csalárdság, *

a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.

Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *

azt még elviselném.

Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *

az elől talán elrejtőznék.

De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *

jóbarátom és bizalmasom,

akivel oly édes volt a barátságunk; *

az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.

Ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
3. ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!
III.

De most Istenhez kiáltok, *

és az Úr megszabadít engem.

Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *

és ő meghallgatja szavamat.

Békét ad, és megment a támadók hadától, *

pedig sokan acsarkodnak ellenem.

Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *

ő, aki él öröktől fogva!

Nem lehet rajtuk változtatni, *

nincs bennük istenfélelem.

Ez társaira emel kezet, *

és megszegi adott szavát.

Szája lágyabb, mint a vaj, *

de szíve merő háborúság.

Beszéde simább, mint az olaj, *

de éles, mint a kivont kard.

Vesd az Úrra gondodat, †

ő majd gondoskodik rólad; *

és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!

De ezeket, Istenem, te elveted, *

a pusztulás gödrébe szórod.

A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *

de én, Uram, tebenned bízom!

Ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!

Figyelj, fiam, a bölcsességemre,

És okosságomnak nyisd ki a füledet!

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

10, 1-21

Angyal jelenik meg a prófétának

Cirusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.

Azokban a napokban, én, Dániel három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt. Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.

De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak, és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.

Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam, és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem!”

Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.”

Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott, és megerősített. Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!”

Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam, és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, uram, mert erőt adsz nekem!” Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 10, 12. 19. 21

Az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, * Könyörgésed meghallgatásra talált.

Ne félj, Dániel, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. * Könyörgésed meghallgatásra talált.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Gertrúd szűznek „Az isteni szeretet követe” című könyvéből

(Lib. 2, 23, 1. 3. 5. 8. 10: SC 139, 330-340)

A békesség gondolatait gondoltad rólam

Áldjon téged a lelkem, Uram, Istenem és Teremtőm, áldjon téged a lelkem, és szívem legbenseje magasztalja könyörületességedet, mert méltatlan létemre is határtalan jósággal vettél körül! Amennyire csak képes vagyok, hálát adok mérhetetlen irgalmasságodért, és áldva dicsőítem hosszan tartó türelmedet. Elnézted ugyanis, hogy mint csecsemő és gyermek, serdülő és fiatalkorú oly elvakult balgaságban töltöttem életemet majdnem huszonöt éves korom végéig. Most látom már, hogy gondolatban, szóban és cselekedetben lelkiismeret-furdalás nélkül megtettem volna mindazt, amire alkalmam nyílt, ha te eleve meg nem óvsz engem azzal, hogy természetembe oltottad a rossztól való irtózást és a jóban való gyönyörűséget, és ha embertársaim feddésben nem részesítenek. Mintha pogányok között magam is pogányként éltem volna, és mintha nem lett volna tudomásom arról, hogy te, Istenem, a jót megjutalmazod, s a gonoszat megbünteted, jóllehet gyermekkoromtól, ötödik évemtől kezdve arra választottál ki, hogy legbizalmasabb barátaid között a szent szerzetesélet közösségében váljak alkalmas eszközöddé.

Ezért felajánlom neked elégtételül, szerető Atyám, a te szeretett Fiadnak minden szenvedését attól az órától kezdve, amikor jászolba fektetve a szénán sírdogált; továbbá mindazt, amit csecsemő- és gyermekkorában nélkülözött, amit növekedésének éveiben és ifjúsága idején szenvedett egészen addig az óráig, amikor a keresztfán lehajtotta fejét, és hangos kiáltással kiadta lelkét. Szerető Atyám, minden hanyagságom jóvátételére ugyancsak felajánlom neked azt a szentséges életmódot, amely az ő minden gondolatában, szavában és cselekedetében a legtökéletesebb volt attól a pillanattól kezdve, amikor Egyszülötted a trón magasáról küldve leszállt hozzánk a földre, egészen addig az óráig, amikor a halálon győzelmes testének dicsőségét atyai színed előtt bemutatta.

Hálát rebegve, a legmélyebb alázattal magasztalom és imádom mindent felülmúló irgalmadat és gyengéd jóságodat, hogy rólam, aki elvetemülten éltem, te, az irgalmasság Atyja, a békességnek, és nem a büntetésnek gondolatait gondoltad, és hogy jótéteményeid sokaságával és nagyságával ennyire felmagasztaltál engem. Ajándékaid között kitüntettél felbecsülhetetlen bizalmas barátságoddal is, különböző módon nekem nyújtva istenséged szeretetének tárházát, azaz isteni Szívedet, amely számomra minden gyönyörűség forrása.

Ezenfelül olyan hűséges ígéretekkel vonzottad lelkemet, hogy miként akarsz jót tenni velem a halálban és a halál után. Ha soha más ajándékot nem is nyertem volna tőled, ezért az egyért is folyton élő reménységgel epedne utánad a szívem.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jer 31, 3; Oz 2, 14. 19

Az Úr örök szeretettel szerette Gertrúdot, ezért gyermekkorától magához édesgette, kivitte a pusztába, * És a szívére beszélt.

Eljegyezte magának örökre hűséggel és szeretettel. * És a szívére beszélt.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te szűz Szent Gertrúd szívében kedves lakóhelyet készítettél magadnak. Közbenjárására világosítsd meg kegyelmeddel szívünk sötétségét, hogy örömmel megtapasztaljuk jelenlétedet és működésedet lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky