Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Döntéseid útját add megértenem,
Csodás tetteiden szemlélődöm.
ELSŐ OLVASMÁNY
Dániel próféta könyvéből
5, 1-2. 5-9. 13-17. 25 – 6, 1
Isten ítélete Baltazár lakomáján
Azokban a napokban Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek.
A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, kaldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.
Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, lángész, értelem és kiváló bölcsesség található benned. Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.”
Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét.
Az írás, amelyet felrótt: »Mené, mené, tekél és parszin«. A szavaknak ez a jelentésük: »Mené«: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. »Tekél«: megmért a mérlegén, és könnyűnek talált. »Parszin«: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.”
Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó. Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát. Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 74, 6. 8. 9; Jel 14, 9. 10
Fejeteket ne hordjátok fönn kevélyen, hiszen Isten a bíró, ő alázza le ezt, és emeli magasba amazt. * Kehely van az Úr kezében, meg kell inniuk a föld bűnöseinek.
Aki leborul a vadállat és képmása előtt, az inni fog az Isten haragjának borából. * Kehely van az Úr kezében, meg kell inniuk a föld bűnöseinek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából
(22, 19; Opera omnia, Parisiis 1890-1899, 23, 672-674)
Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító
Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyeznünk. Az első: ennek a szentségnek a rendelése, amit így fejez ki: Ezt cselekedjétek! A második: hogy legyen ez az értünk halálba induló Urunknak emlékezetére.
Tehát ő mondja: Ezt cselekedjétek! Nincs ehhez semmi olyan hozzátenni való, ami hasznosabbá, édesebbé vagy üdvösebbé tehetné; nincs, ami a szeretetet jobban kifejezhetné, nincs, ami az örök életet jobban biztosíthatná. Mindezt most egyenként vegyük sorra!
Alkalmas ez a szentség a bűnök bocsánatára, és főképpen azért hasznos, mert megadja ebben az életben a kegyelem teljességét. Hiszen maga a lelkek Atyja nevel minket arra, ami hasznunkra van, hogy szentségének részesévé legyünk. Az ő megszentelődése a saját maga feláldozásában áll, azaz amikor az Atyának feláldozza magát értünk ebben a szentségben, akkor eledelül is nyújtja nekünk önmagát. Értük szentelem magamat. Krisztus, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, majd megtisztítja a mi lelkiismeretünket is a holt cselekedeteinktől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.
Ennél semmi más édesebbet sem tehetünk. Hiszen lehet-e valami annál édesebb, mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta, hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad, mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel.
Ennél üdvösebbet már nem lehetett tenni. Ez a szentség ugyanis az élet fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg nem ízleli. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik. Aki engem eszik, élni fog általam.
A szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek jele az, hogy önmagát adja eledelül. Nem mondták-e sátram lakói: ki fog adni nekünk a saját testéből, hogy jóllakjunk? Mintha csak ezt mondaná: annyira szerettem őket, és ők is engem, hogy én az ő szívükben vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.
Az örök élethez hasonlóbbat sem lehet ennél tenni. Az örök élet lényege abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban élőket.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 22, 29; Jn 15, 16
Nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, * Hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban.
Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek. * Hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, Nagy Szent Albert püspök a te nagy ajándékodból megmutatta az isteni hit és az emberi tudás összhangját. Add, hogy ragaszkodjunk az ő tekintélyével képviselt tanításhoz, és a tudományok haladása a te mélyebb ismeretedre és szeretetedre vezessen. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky