Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Akit föld, tenger és egek
imádva, áldva zengenek:
a hármas mindenség Urát
Mária méhe fogja át.
Kit mindenek, a hold s a nap
örök Uruknak vallanak,
a Szentlélekkel áthatott
leány testében nyugodott.
Áldott vagy, boldog Szűzanya!
Mindennek teremtő Ura,
bár tenyerén a nagyvilág,
szent méhed rejtekébe szállt.
Míg égi követ érkezik,
a Lélek megtermékenyít,
s kit minden nép áhítva várt,
közénk bensődből árad át.
Jézus, magasztal énekünk,
kit tiszta Szentszűz szült nekünk,
Atyáddal és a Lelkeddel is
örökre áld dicséretünk. Ámen.
Vagy:
Ó, Szűzanyánk, te Szent Fiad
boldogságos leánya vagy,
fölségesen alázatos,
minden teremtmény elseje.
Időtlen égi terv szerint
remekbe öntött Alkotás,
mint szent Magaslat, ékesen
ragyogsz a földiek között.
A Mű tebenned oly jeles,
hogy fényességes Alkotód
csak benned s általad lehet
csodálatosan ember itt.
A szűzi méhben újra gyúlt
a lángoló nagy Szeretet,
hevétől nyílnak mennyei
virágok lent a föld porán.
Dicsérjük Egyszülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét,
csodás Szűz, ők szőtték neked. Ámen.
Vagy a Szűz Mária, te nem hagyod kezdetű himnusz, mint Szűz Mária közös zsolozsmája I. Esti dicséretében:
Szűz Mária, te nem hagyod,
hogy kárba vesszen a fohász,
esengve kérünk, légy velünk,
imádságunkra jól figyelj!
Állj mellettünk, ha vétkeink
rettentő lánca megkötöz,
oldozd le béklyónkat hamar,
melyet szívünkre bűn vetett!
Segíts, ha a hazug világ
csalóka képe hívogat,
feledve rangot, hivatást,
lelkünk ne tévelyedjen el!
Segíts, ha megpróbáltatás
szakad testünkre mostohán,
békés időket adj nekünk,
amíg hazánkba juthatunk!
Légy jó anyánk majd akkor is,
ha a halálos óra üt,
jóvoltodból a mennyei
kapuk kitárva várjanak!
Dicsérjük Egyszülöttedet,
Atyánkat és a Lelket is,
a nagy kegyelmek köntösét
csodás Szűz, ők szőtték neked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó hozzánk, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az istenek Istenének, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az urak Urának, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki egyedül tesz nagy csodákat, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki bölcsességgel alkotta meg az eget, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a vizek fölé terítette a földet, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki megformálta a nagy égitesteket, *
mert szeretete örökké megmarad;
a napot, hogy uralkodjék a nappalon, *
mert szeretete örökké megmarad;
a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *
mert szeretete örökké megmarad;
és kivezette közülük Izraelt, *
mert szeretete örökké megmarad;
erős kézzel és kiterjesztett karral, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki kettéhasította a Vörös-tengert, *
mert szeretete örökké megmarad.
És átvezette a közepén Izraelt, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a fáraót és hadát a Vörös-tengerbe vetette, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a sivatagon átvezette népét, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki nagy királyokat vert meg, *
mert szeretete örökké megmarad;
és tönkrevert hatalmas királyokat, *
mert szeretete örökké megmarad;
Szichont, az amoriták királyát, *
mert szeretete örökké megmarad;
és Ogot, Básán királyát, *
mert szeretete örökké megmarad.
Földjüket pedig örökségül adta, *
mert szeretete örökké megmarad;
örökségül szolgájának, Izraelnek, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki megalázottságunkban megemlékezik rólunk, *
mert szeretete örökké megmarad;
és ellenségeinktől megment minket, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki eledelt ad minden élőnek, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az ég Urának, *
mert szeretete örökké megmarad.
Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
És oktass ki ösvényed felől.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
31, 15-22. 27-34
Jövendölés a szabadulásról és az új szövetségről
Ezt mondja az Úr: „Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás, Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, hiszen már nincsenek többé.” Ezt mondja az Úr: „Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről, szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek saját földjükre.
Jól hallom Efraim panaszszavát: »Megfenyítettél, s hagytam, hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.«
Dehát nem oly kedves fiam nekem Efraim, és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk – mondja az Úr.
Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az Asszony visszatér Férjéhez.
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam, veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – mondja az Úr.
Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.« Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.
Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, s ezért meg kellett mutatnom, hogy ki az uruk – mondja az Úr.
Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat«, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.”
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 50, 12. 11
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * Új és erős lelket önts belém!
Fordítsd el bűneimtől arcodat, és minden gonoszságomat töröld el! * Új és erős lelket önts belém!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Proclus konstantinápolyi püspök beszédeiből
(De nativitate Domini, 1-2: PG 65, 843-846)
Az emberi nem szerelmese emberré lett, és Szűztől született
Örvendjenek az egek, és a felhők hullassák közénk az Igazságosságot, mert megkönyörült az Úr az ő népén. Örvendjenek az egek, mert kezdetben őket teremtette Isten, majd Ádámot is megalkotta a Teremtő a szűz földből, és ő úgy jelent meg, mint Isten barátja és bizalmasa. Örvendjenek a magas egek, mert Urunk megtestesülése által most megszentelődött a föld, és az emberi nem megszabadult a bálványáldozatoktól. A felhők pedig hullassák közénk az Igazságosságot, mert vége már Éva botlásának, és megbocsátást is nyert Szűz Mária tisztasága révén és a tőle született Istenember által. A mai napon Ádám – az ősi elvettetés után – megszabadult ama borzalmas halálos ítélet alól.
Megszületett tehát a Szűztől Krisztus, és testet öltött Isten örök terve szerint, amit ő maga is vállalt: Az Ige testté lett, és közöttünk élt; s ezért Isten anyja lett a Szűz. Tehát a Szűz már anya, mert ő szülte a Szentlélek erejéből megtestesült Igét, de úgy szülte, hogy szüzességét is megtartotta, így akarta az, aki ily csodálatosan született. A Szűz tehát anyja lett Isten megtestesült Igéjének, annak emberi természete szerint. Az Ige benne vette magára az emberi természetet, és megjelent köztünk a két természet egységében, a mennyei Atya bölcsessége és akarata szerint, aki jóságában csodákat művel. Test szerint közülük származik Krisztus, amint Szent Pál is mondja.
Olyan volt, mint amilyen most is, olyan is lesz, és megmarad, hiszen miattunk lett emberré; az emberi nem szerelmese lett emberré, azzá, ami előbb nem volt; de emberré lett, és ugyanakkor minden változás nélkül megmaradt Istennek. Miattam hasonlóvá lett hozzám; az lett, ami előbb nem volt; megtartotta viszont azt, ami volt. Tehát emberré lett, hogy magára vegye szenvedéseinket, minket pedig Isten fogadott gyermekeivé tegyen, s megadja nekünk azt az országot, amelyre bárcsak méltóvá is tenne bennünket az Úr Jézus Krisztus kegyelme és irgalma, akinek az Atyával és a Szentlélekkel dicsőség, tisztelet és hatalom, most és mindenkor és mindörökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 71, 6. 19; Jel 21, 3
Leszáll, mint eső a rét füvére, * És az Úr fölségével betelik az egész föld.
Íme, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és maga Isten lesz velük. * És az Úr fölségével betelik az egész föld.
Vagy:
Boldog Guerricus apát beszédeiből
(Sermo 1 in Assumptione beatæ Mariæ: PL 185, 187-189)
Mária, Krisztus anyja a keresztényeknek is anyja
Mária csak egy gyermeknek adott életet, aki, miként egyszülött Fia a mennyei Atyának, ugyanúgy egyetlenje e földi Édesanyának is. Mária maga is egyetlen a maga nemében: Szűzanya, akinek az a dicsőség jutott, hogy az Atya Egyszülöttjének adjon földi életet. Ezt az Egyszülöttjét öleli keblére azok képében, akik Fiát követik, és nem restelli, hogy anyának szólítsák mindazok, akikről tudja, hogy lelkükben Krisztus képét már kialakították, vagy most alakítgatják azt önmagukban.
Az a régi Éva inkább mostoha volt, mint édesanya, hiszen gyermekei az ő révén már előbb halálra vannak ítélve, mint ahogy megláthatnák a napvilágot. Minden élők anyjának hívták ugyan őt, de inkább minden élők halálhozójának bizonyult, a halandók szülőanyjának, mert tőle születni ugyanannyi, mint beleszületni a halálba. De míg ő nem tudott azzá lenni, mint amit a neve jelent, addig Máriában valósággá vált ez a hittitok, hiszen anyjává lett mindazoknak, akik az életre újjászülettek. Éppen úgy, mint ahogy az Egyház is anyjuk, amelynek Mária az előképe. Annak az Életnek lett az anyja, aki mindenkit éltet. Azzal, hogy ez az Élet tőle született meg, azokat is valamiképpen szintén újjászülte, akik ebből az Életből részesednek.
Krisztus szent Anyja, aki e hittitok révén a keresztények anyjának mondhatja magát, íme, gondoskodása és anyai jósága folytán annak is bizonyul. Szíve nem érzéketlen gyermekeihez, mintha azok nem is az övéi volnának. Ő csak egynek adott ugyan életet, de az anyai szeretet gyümölcsét osztani nem szűnik meg sohasem.
Ha Krisztus apostola atyai gondoskodással és szeretettel egyre újjászüli gyermekeit, amíg Krisztus ki nem alakul bennük, mennyivel inkább megteszi ezt maga Krisztus anyja! Pál azáltal lett atyjukká, hogy hirdette nekik az igazság igéjét, amely új emberré szülte őket. Mária azonban sokkal kiválóbb és szentebb módon lett anyjukká, mert magának az örök Igének adott életet. Dicsérem ugyan Pál igehirdető szolgálatát, de jobban csodálom és tisztelem Máriában az életadás szent titkát.
De lásd: úgy tűnik, hogy földi gyermekei is az anyát ismerik fel benne, így sugallja ezt nekik valami hitből fakadó természetes gyermeki szeretet. Veszélyek idején és minden szükségükben elsősorban az ő nevét hívják segítségül, és leginkább hozzá menekülnek, mint a kisgyermek édesanyja ölébe. Azért hát úgy vélem, nem alap nélkül vonatkoztatjuk rájuk is a prófétai ígéretet: Benned találnak majd otthonra gyermekeid. Figyelembe vesszük természetesen azt is, hogy e jövendölést elsősorban az Egyházra értjük.
Most még a Magasságbeli anyjának az oltalma alatt élünk, mintegy szárnyainak árnyékában, a pártfogása alatt állunk. Egyszer pedig majd dicsőségének részeseiként anyai keblére ölel minket. Akkor együtt zeng majd az ujjongók és az édesanyát köszöntők éneke: Miként minden örvendezőnek, úgy nekünk is benned van életünk forrása, Istennek szent Anyja.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 1, 20. 21; Mik 5, 3-4
A benne fogant élet a Szentlélektől van. Mária Fiút szül, * Aki megszabadítja népét bűneitől.
Hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig, ő maga a béke lesz. * Aki megszabadítja népét bűneitől.
Vagy:
Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből
(De coemeterio et de cruce, 2: PG 49, 396)
Ádám és Krisztus, Éva és Mária
Láttad a csodálatos győzelmet? Láttad, mily páratlanul dicső esemény ment végbe a kereszten? Mondjak neked mást is, valami még csodálatosabbat? Fontold meg, milyen volt a győzelem módja, és akkor még jobban elcsodálkozol. Mert amikkel a gonosz lélek győzött, ugyanazokkal aratta fölötte győzelmét Krisztus: elvette fegyvereit, és azokkal diadalmaskodott fölötte. Hogy miképpen történt? Hallgasd meg!
Szűz, fa és halál lett bukásunk jelképe: Éva volt a szűz, a fa az édenkert fája, a halál pedig Ádám megbüntetése. És most ismét itt van a szűz, a fa és a halál, ezek voltak a bukás jelképei, de ezek már a győzelem jelképei lettek. Éva helyébe ugyanis már Mária lépett, a jó és rossz tudás fája helyébe a keresztfa; Ádám halála helyett most itt van Krisztus halála.
Látod már, hogy amikkel győzött a sátán, ugyanazokkal lett legyőzve? A fa által győzte le az ördög Ádámot, a keresztfa által aratott teljes győzelmet Krisztus az ördög felett. Az a fa az alvilágba taszította az embereket, emez a meghaltakat is visszahívta onnét. Továbbá, az az első fa az elbukott ember mezítelenségét is betakarta, ez a másik fa a ruháitól megfosztott Győztest a magasba emelve mindenkinek megmutatta. Az az első halál az őutána születetteket mind halálra ítélte, ez a másik halál viszont még az előtte születetteket is életre támasztotta. Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit? A halál által lettünk halhatatlanokká … ez a kereszt páratlanul dicső nagy tette.
Megértetted ezt a győzelmet? Megismerted a győzelem módját is? Azt is jegyezd meg, hogy teljesen a mi fáradozásunk és küzdelmünk nélkül született meg ez a győzelem. Mert a mi fegyvereink vért nem láttak, mi semmi csatában sem vettünk részt, sebeket sem kaptunk, mi még magát ezt a harcot sem láttuk, és mégis megkaptuk a győzelmet. Az Úr harcolt, de mienk lett a győzelmi koszorú. Mivel pedig a győzelem a mienk is, zengjük ma mindnyájan örömteli lélekkel – mint a katonák teszik – a diadaléneket, a győzelmi dalt, magasztaljuk az Urat: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Alvilág, hol a te fullánkod?
Mindezeket a kereszt szerezte meg nekünk dicsőségesen. A kereszt a sátán feletti győzelem jele; a kereszt kard a vétek ellen, kard, amellyel Krisztus legyőzi a kígyót. A kereszt az Atya akarata, Egyszülöttjének dicsősége, a Szentlélek ujjongó öröme, az angyalok ékessége, az Egyház biztonsága, Pál dicsekvése, a szentek védőbástyája, az egész földkerekség megvilágosítója!
VÁLASZOS ÉNEK
A javunkat kereső Úristen akaratából, * Éva szülte Máriát, mint tövis az illatos rózsát.
Hogy az erény betakarja a hibát, és a kegyelem a bűnt. * Éva szülte Máriát, mint tövis az illatos rózsát.
Vagy:
A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából
(Nn. 63-65)
A Szűzanya az Egyház ősmintája
A Boldogságos Szűz az Egyházzal is bensőséges kapcsolatban van, nemcsak az istenanyaság ajándéka és tisztsége által, amely egységbe fűzi őt Fiával, a Megváltóval, hanem páratlan kegyelmi adományai révén is. Az Istenszülő ugyanis – miként már Szent Ambrus tanította – ősmintája az Egyháznak, mégpedig a hit, a szeretet és a Krisztussal való tökéletes egység rendjében.
Az Egyház misztériumában – és az Egyház is joggal mondható anyának és szűznek – a Boldogságos Szűz Mária áll az első helyen, mert a szüzesség és az anyaság nagyszerű és páratlan példáját adja. Telve hittel és engedelmességgel magát az Atya Fiát szülte a világra, mégpedig férfit nem ismerve, a Szentlélek erejéből, új Évaként nem az őskígyóra, hanem az Isten hírnökére hagyatkozva, kételytől meg nem fertőzött hittel. Olyan Fiút szült, akit Isten elsőszülötté tett a sok testvér, vagyis a hívők közt, és anyai szeretettel működik közre életre hívásukban és felnevelésükben.
Az Egyház, miközben Mária titokzatos szentségét szemléli, szeretetét utánozza, és hűségesen teljesíti az Atya akaratát, az Isten igéjének hívő elfogadása által maga is anya lesz. Az igehirdetéssel és a keresztséggel ugyanis új, halhatatlan életre szüli a Szentlélektől fogant és az Istenből született fiakat. És szűz is az Egyház: sértetlenül és tisztán megőrzi a Vőlegényének adott szavát, és Urának anyját követve, a Szentlélek erejével szűziesen őrzi meg a sértetlen hitet, a szilárd reményt, az őszinte szeretetet.
De mialatt az Egyház a Boldogságos Szűz személyében már elérkezett a tökéletességre, és ez őbenne ránc és szeplő nélkül való, a keresztények még csak törekszenek a bűn legyőzésére és az életszentségben való növekedésre; Máriára emelik tehát szemüket, minthogy ő az erények példájaként tündöklik a kiválasztottak egész közössége előtt. Amidőn az Egyház áhítattal elmélkedik róla, és az emberré lett Igének világosságában szemléli őt: tisztelettudó lélekkel hatol beljebb a megtestesülés mélységes titkába, és egyre jobban hozzáhasonul Vőlegényéhez.
Mária ugyanis oly benső helyet foglal el az üdvösség történetében, hogy valamiképp egyesíti és visszatükrözi magában a hit legfőbb titkait; ezért az ő dicsérete és tisztelete hatékonyan hívja Fiához, Fiának áldozatához és az Atya szeretetéhez a hívőket. Az Egyház viszont – amikor Krisztus dicsőségéért fárad – egyre hasonlóbbá lesz magasztos ősmintájához, mert folytonosan fejlődik a hitben, a reményben, a szeretetben, és mindenütt keresi és megteszi Isten akaratát.
Következőleg az Egyház az apostoli munkában is méltán tekint fel Krisztus szülőanyjára; Krisztus ugyanis avégett fogantatott a Szentlélektől, és született a Szűztől, hogy az Egyház által a hívők szívében is megszülessék és növekedjék. A Szent Szűz élete példa arra az anyai szeretetre, amelynek el kell töltenie az apostoli küldetésű Egyház minden munkatársát, hogy az emberek újjászületéséért odaadóan fáradozzék.
VÁLASZOS ÉNEK
A híveknek megjelent a világ Üdvössége Szűz Mária által, * Akinek áldott élete beragyogja az egész Egyházat.
Buzgó szívvel ünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária emlékezetét. * Akinek áldott élete beragyogja az egész Egyházat.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
A könyörgés az alábbiakból választható:
1.
Engedd, kérünk, Úristen, hogy mi, a te szolgáid folytonos lelki és testi jólétnek örvendhessünk, és a boldogságos, mindenkor Szűz Máriának dicsőséges közbenjárására a jelen szomorúságtól megszabaduljunk, és örökké tartó örömet élvezzünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
2.
Urunk, Istenünk, bocsásd meg irgalmasan vétkeinket, hogy akik saját érdemeinkkel nem dicsekedhetünk, Fiad szülőanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárására üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
3.
Légy oltalmunk, irgalmas Istenünk, hogy mi, akik Fiad édesanyjának emlékezetét ünnepeljük, közbenjárására vétkeinkből új életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
4.
Kérünk, Istenünk, legyen segítségünkre a Boldogságos Szűz Máriának áldott közbenjárása, szabadítson meg minden veszélytől, és hozza meg nekünk a te békéd örömét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
5.
A Boldogságos Szűz Mária dicsőséges emlékét ünnepelve, kérünk, Istenünk, hogy az ő közbenjárására mi is elnyerhessük kegyelmed teljességét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
6.
Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy mi, a te híveid, akik a Boldogságos Szűz Mária oltalmában örvendezve bízunk, anyai közbenjárására minden rossztól megszabaduljunk itt a földön, és az örök élet örömére eljussunk a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky