2023. június 19.

Hétfő, évközi idő, 11. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,

egységbe forrt három személy!

Törékeny lényünk téged áld,

kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,

Atyának egyszülött Fia,

kiket a Lélek, mint örök

szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,

boldogság, végső, végtelen!

Remélni, hinni lelkesíts,

szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,

te dolgok első kútfeje,

lelkünk egyetlen ereje,

biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy

s betöltesz mindent egymagad,

te mindenekre fényt hozol,

reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,

s a Lelket, aki egy velük:

hallgass meg, hármas hatalom,

egyetlen örök Istenünk. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
50 (49). zsoltár
A helyes vallásosság
Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem (vö. Mt 5, 17).
I.

Megszólal az Úr, az istenek Istene, *

napkelettől napnyugatig szólítja a földet.

A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *

jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Emésztő tűz lobog színe előtt, *

körülötte szélvihar tombol.

Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *

hogy ítéletet tartson népe fölött.

„Gyűjtsétek elém választottaimat, *

akik velem áldozatban szövetségre léptek!”

Igazságosságát hirdetik az egek, *

Isten maga tart ítéletet.

Ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
2. ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
II.

„Halljad, én népem, hadd szóljak, †

Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *

Isten, a te Istened én vagyok.

Nem áldozataid miatt dorgállak, *

égőáldozataidat látom szüntelen.

Nem kell nekem házadból a növendékbika, *

sem nyájaidból a kecskebak.

Úgyis enyém az erdő és minden vadja *

és a hegyek ezernyi állata.

Ismerem én az ég minden madarát, *

és enyém, ami csak mozdul a réten.

Ha éhezném, nem szólnék neked, *

mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.

Megeszem talán a bikák húsát? *

Vagy a bakok vérét megiszom?

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *

és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.

Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *

megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”

Ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát!
3. ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.
III.

A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †

„Törvényeimet mit emlegeted, *

és miért veszed ajkadra szövetségemet?

Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *

és megveted szavaimat.

Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *

és szövetkezel a házasságtörővel.

Szádból gonosz beszéd árad, *

nyelved csalárdságot sző.

Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *

és mocskolod anyád fiát.

Te így tettél, és én hallgassak? *

Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?

Pörbe szólítalak most, *

és mindezt számon kérem tőled.

Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *

különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †

és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *

hogy meglássa Isten üdvösségét.”

Ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat.

Halljad, én népem, hadd szóljak,

Isten, a te Istened én vagyok.

ELSŐ OLVASMÁNY

A bírák könyvéből

4, 1-24

Debora és Bárák

Ehud bíró halála után Izrael fiai újra azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében. Ezért az Úr Jábinnak, Kánaán királyának kezébe adta őket, aki Hacorban uralkodott. Seregének Sziszera volt a vezére, aki a népek Harosetjében lakott. Izrael fiai az Úrhoz könyörögtek, mert Jábinnak kilencszáz vasszekere volt, és húsz év óta keményen sanyargatta Izrael fiait.

Ebben az időben Lappidot felesége, Debora prófétaasszony bíráskodott Izraelben. Ráma és Bétel között, Efraim hegyén ült törvényt, a Debora-pálmafa alatt, és Izrael fiai hozzá mentek peres ügyeikkel. Elküldött, és magához hívatta a naftalibeli Kedesből Abinoám fiát, Bárákot, és így szólt hozzá: „Ezt parancsolja az Úr, Izrael Istene: »Menj fel a Tábor hegyére, és vigyél magaddal tízezer embert Naftali és Zebulon fiai közül. Felvonultatom ellened a Kison patakhoz Sziszerát, Jábin seregének vezérét, szekereivel és csapataival együtt, és a kezedbe adom.«”

Bárák így válaszolt neki: „Ha velem jössz, elmegyek, ha azonban nem jössz velem, nem megyek, mert nem tudom, hogy az Úr angyala melyik napon viszi sikerre ügyemet.” „Veled megyek – válaszolta neki –, de utadon nem a tiéd lesz a dicsőség, mert az Úr egy asszonynak adja kezébe Sziszerát.” Debora útnak indult, és elment Bárákkal Kedesbe. Itt Bárák összehívta Zebulont és Naftalit. Tízezer ember követte, s Debora is vele ment. A kenita Héber elvált Káin törzsétől és Hobabnak, Mózes apósának fiaitól, és a Szaannim tölgy mellett ütötte fel sátrát, nem messze Kedestől. Sziszerának hírül vitték, hogy Abinoám fia, Bárák fölvonult a Tábor hegyére. Sziszera erre összehívta szekereit, a kilencszáz vasszekeret és összes csapatát a népek Harosetjéből a Kison patakhoz. Erre Debora így szólt Bárákhoz: „Indulj, mert elérkezett az a nap, amikor az Úr kezedbe adja Sziszerát. Az Úr előtted halad!”

Bárák levonult a Tábor hegyéről, s tízezer ember követte. Az Úr félelmet keltett Sziszerában, szekereiben és egész seregében Báráktól, úgyhogy Sziszera leszállt szekeréről, és gyalog menekült. Bárák pedig a nemzetek Harosetjéig üldözte a szekereket és a sereget, Sziszerának egész seregét kardélre hányták, nem menekült meg egyetlen ember sem.

Sziszera közben a kenita Héber feleségének, Jáelnek sátra felé menekült gyalog. Hacor királya, Jábin és a kenita Héber háza között ugyanis béke volt. Jáel Sziszera elé ment, és így szólt hozzá: „Térj be, uram, térj be hozzám, és ne félj!” Betért tehát a sátrába, és ő betakarta egy szőnyeggel. Így szólt hozzá Sziszera: „Kérlek, adj egy kis vizet, mert szomjas vagyok.” Megnyitotta hát a tömlőt, amelyben aludttej volt, inni adott neki, aztán újra betakarta. „Állj ki a sátor ajtajához – mondta neki –, s ha valaki jön, és megkérdezi tőled: »Van-e itt valaki?«, feleld azt, hogy nincs!”

Ám Jáel, Héber felesége, fogott egy sátorcöveket, a kezébe meg vett egy kalapácsot, csendesen mellé osont, a cöveket a halántékába verte, úgyhogy odaszegezte a földhöz. A fáradtságtól ugyanis mélyen aludt, így halt meg. Közben odaért Bárák, aki üldözőbe vette Sziszerát. Jáel eléje ment, és így szólt hozzá: „Gyere, megmutatom neked azt az embert, akit keresel.” Bement, s Sziszera ott feküdt holtan, a cövek kiállt a halántékából.

Az Úr tehát megalázta ezen a napon Kánaán királyát, Jábint Izrael fiai előtt. Izrael fiainak keze egyre súlyosabban nehezedett Kánaán királyára, Jábinra, egészen addig, amíg teljesen le nem igázták.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 1, 27. 29; 2 Kor 12, 9; 1 Kor 1, 28

Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, így senki sem dicsekedhet Isten előtt, * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

Isten a semminek látszókat választotta ki, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. * Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

(Nn. 8-9: CSEL 3, 271-272)

Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk

A békesség Tanítója és az egység Mestere semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelődött, másoktól elkülönülő legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk. Nem azt mondjuk: Atyám, aki a mennyekben vagy, azt sem: A kenyeremet add meg nekem ma. Azt sem csak önmagának kéri az ember, hogy bocsássa meg a bűnét, hogy ne vigye őt kísértésbe, és szabadítsa meg őt a gonosztól. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk, és amikor így imádkozunk, nem csupán egyért, hanem az egész népért imádkozunk, hiszen mi, az egész nép, egyek vagyunk.

A békesség Istene és az egyetértés Mestere, aki az egységre tanított minket, azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék, hiszen ő is egyedül hordozott mindnyájunkat. Az imádságnak ehhez a szabályához tartotta magát a tüzes kemencébe zárt három ifjú is. Egyek voltak az imában, és egy szív, egy lélek voltak az egyetértésben. Ezt tárja elénk a Szentírás tanúságtétele, amely megmutatja, miképpen imádkoztak ők, nekünk pedig példát ad, hogy mi is ezt kövessük imádságainkban, és így legyünk hasonlók hozzájuk. Így olvassuk: Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent. Szinte egy ajakkal szóltak Istenhez, pedig őket Krisztus még nem is tanította imádkozni.

Éppen ezért volt az imádságuk hatékony és eredményes, mert a békés, az egyszerű, a lélekből fakadó imádság érdemszerző az Isten előtt. Látjuk, hogy az apostolok és a tanítványok is így imádkoztak Urunk mennybemenetele után: Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt. Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak; imádságuk buzgóságával és egységével nyilvánvalóvá tették, hogy Isten – aki otthont készít az egyetértőknek – isteni és örök otthonába is csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal egy szívvel-lélekkel együtt imádkozni.

Lássuk mármost, szeretett testvéreim, milyenek azok a szent titkok, amelyeket az Úr imája magában rejt, milyen számosak, milyen jelentősek. Kevés szóban vannak összefoglalva, de e tömör mennyei tanítás folytán olyan nagy a lelki gazdagságuk, hogy a mi imádságainkból és kérnivalóinkból egyáltalán semmi sem maradt ki. Ti pedig, mondja az Úr, így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy.

Az újjáteremtett, az újjászületett és az Isten kegyelmével Isten tulajdonába visszahelyezett ember az Atya szóval kezdi az imádságot, hiszen már Isten gyermekévé lett. Így olvassuk: A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek benne. Aki tehát hisz benne, és Isten gyermekévé lett, annak így kell kezdenie imádságát, hogy kifejezze ezzel a köszönetét, megvallja, hogy ő Isten gyermeke, hiszen Atyjának nevezi a mennyekben lakó Istent.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 21, 23; 56, 10

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, * A gyülekezetben hadd áldjalak.

Dicsőítelek a népek közt, Uram, a nemzetek közt is neked szól énekem. * A gyülekezetben hadd áldjalak.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó. Kérünk, add nekünk mindenkor kegyelmed segítségét, hogy jószándékkal teljesítsük parancsaidat, és cselekedeteinkkel megnyerjük tetszésedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky