Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †
ne rejtőzz el kérésem elől, *
figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *
az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *
és haraggal támadnak ellenem.
Bensőmben a szívem remeg, *
halálsejtelmek gyötörnek.
Félelem és rettegés szállt rám, *
borzongás fogott el engem.
És így szóltam: †
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
Igen messze elbujdosnék innen, *
és a pusztaságban laknék.”
Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *
a szélvész és vihar fergetegétől.”
Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †
belül gonoszság, kín és csalárdság, *
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *
jóbarátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk; *
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
De most Istenhez kiáltok, *
és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *
és ő meghallgatja szavamat.
Békét ad, és megment a támadók hadától, *
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni, *
nincs bennük istenfélelem.
Ez társaira emel kezet, *
és megszegi adott szavát.
Szája lágyabb, mint a vaj, *
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj, *
de éles, mint a kivont kard.
Vesd az Úrra gondodat, †
ő majd gondoskodik rólad; *
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
De ezeket, Istenem, te elveted, *
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *
de én, Uram, tebenned bízom!
Figyelj, fiam, a bölcsességemre,
És okosságomnak nyisd ki a füledet!
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből
5, 1-21
A mennyei honvágy. A kiengesztelődés szolgálata
Testvéreim!
Tudjuk, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.
Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. Mert Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.
Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel, ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 5, 18; Róm 8, 32
Istent Krisztus kiengesztelte irántunk, * És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.
Saját Fiát nem kímélte az Isten, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. * És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
(Lib 10, 43, 68-70: CSEL 33, 278-280)
Mindenkiért meghalt Krisztus
Az igazi közvetítőt rejtett irgalmasságoddal mutattad meg az alázatosaknak, és elküldötted, hogy példáján magát az alázatosságot megtanulják: Isten és emberek közvetítőjeként az ember Krisztus Jézus jelent meg körünkben, bűnös halandók és a halhatatlan Igazság között. Halandó az emberekkel együtt, és igaz, miként az Isten. És mert élet és békesség az igazság bére, Istennel egyesült igazságával a megigazult bűnösök halálát összetörte. E halált meg akarta osztani velük. Milyen nagyon szerettél minket, jóságos Atyánk. Nem kegyelmeztél egyetlen Fiadnak, hanem érettünk, bűnösökért odaadtad őt, Mennyire szerettél bennünket. Értünk nem tartotta ő a veled való egyenlőséget oly dolognak, amelyhez erőszakosan ragaszkodjék, és alattvaló lett a kereszthalálig. Egyedül szabad ő a halottak között, akinek hatalma volt odaadni a lelkét, és hatalma, hogy azt újra fölvegye. Érettünk győző és előtted áldozati bárány is lett ugyanakkor. Azért győző, mert egyúttal áldozat. Pappá lett érettünk színed előtt, és egyben áldozat. Azért lett pap, mert áldozat is egyben. Tőled született, és szolgált minekünk, és így minket, szolgákat számodra fiakká tett.
Méltán van benne erős reménységem, hogy meggyógyítod vele minden nyavalyámat. Ott ül jobbodon, és közbenjár miértünk. Máskülönben kétségbe kellene esnem, mert sok és nagy az én nyavalyám, tömérdek, tengernyi. Ámde nagyobb és bővebb a te orvosságod. Azt hihettük volna, hogy emberi sorsunktól messze van Igéd, és kétségbeesés mardosna minket magunk miatt, ha nem ölt testet, és nem él köztünk. Megrendültem bűneim és nyomorúságom sokasága miatt. Azt forgattam már szívemben, hogy a pusztába menekülök. Ám ettől eltiltottál. Megerősítettél, mert így szóltál nekem: Azért halt meg Krisztus valamennyiért, hogy azok is, akik élnek, már ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt.
Íme, Uram, rád hagyom minden gondomat, hogy éljek, és szemléljem a csodákat törvényedben. Ismered tudatlanságomat és gyengeségemet. Taníts és gyógyíts engem. Egyszülötted, akiben a bölcsességnek és a tudománynak minden kincse rejlik, vérével váltott meg engem. Ne gyalázzanak immár a kevélyek, mert váltságom díja szemem előtt van: ételem és italom, ajándék, amelyből másoknak is osztok. Jóllakásomat még szegénységemben is belőle akarom, azok között, akik esznek és jóllaknak, s dicsérik és keresik az Urat.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Kor 5, 14. 15; Róm 6, 10
Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Krisztus mindenkiért meghalt, * Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.
Isten saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. * Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, könyörülj népeden, és add nekünk bőségesen kegyelmed ajándékait, hogy mindenkor élő hittel, reménységgel, szeretettel és állandó éberséggel teljesítsük parancsaidat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky