2023. július 10.

Hétfő, évközi idő, 14. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
31 (30). zsoltár, 2-17. 20-25
Üldözött ember bizakodó imádsága
Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46).
I.

Te vagy, Uram, én reményem, †

ne hagyj soha szégyent érnem, *

igazságodban szabadíts meg engem!

Fordítsd felém füledet, *

siess, Uram, ments meg engem!

Te légy oltalmazó kősziklám,

és megerősített házam, *

hogy megszabadíts engem!

Erősségem és menedékem valóban te vagy, *

neved miatt vezess és irányíts engem!

Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *

mivel te vagy az én erősségem!

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *

megváltottál engem, hűséges Istenem!

Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *

én azonban az Úrban remélek!

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *

mert tekintetre méltattad alázatosságomat.

Ismered lelkem gyötrődéseit, †

nem adtál ellenségeim kezébe, *

lábamat tágas helyre állítottad.

Ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
2. ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
II.

Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †

szemem a bánattól elhomályosult, *

sorvadozik testem-lelkem.

Életem már elernyed a kíntól, *

sóhajtozásban fogynak el éveim.

Erőm megtört a nyomorúságban, *

csontjaim is sorvadoznak.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *

ha meglátnak az utcán, elkerülnek.

Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *

olyanná lettem, mint az összetört edény.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; *

rettegés vesz körül engem,

mert ezek összefognak ellenem, *

azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.

Én pedig benned remélek, Uram, †

azt mondtam: „Te vagy Istenem, *

kezedben van a sorsom.”

Ragadj ki az ellenség kezéből, *

és azoktól, akik üldöznek engem.

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *

irgalmasságodban szabadíts meg engem!

Ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
3. ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!
III.

Mily nagy a te jóságod, Uram, *

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *

minden ember szeme láttára.

Arcod védő árnyékában rejted el őket *

az emberek zaklatása elől.

Sátradban adsz nekik biztos helyet, *

a gonosz nyelvektől távol.

Legyen áldott az Úr, *

aki csodás szeretettel véd meg erős városában.

Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *

„Szemed elől elvetettél engem!”

De te meghallgattad könyörgő szavamat, *

amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †

a hűségeseket megvédi az Úr, *

de bőven megfizet a gőgösöknek.

Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *

mind, akik az Úrban reménykedtek.

Ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!

Igazságod szerint vezess, taníts engem, Uram,

Mivel te vagy az én megmentő Istenem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Sámuel második könyvéből

15, 7-14. 24-30; 16, 5-13

Absalom lázadása és Dávid menekülése

Azokban a napokban Absalom így szólt Dávid királyhoz: „El szeretnék menni Hebronba, hogy fogadalmamat, amelyet az Úrnak tettem, teljesítsem. Ezt a fogadalmat tette ugyanis szolgád, amikor az arámok földjén, Gesurban voltam: Ha az Úr visszavezérel Jeruzsálembe, akkor az Úr tiszteletére istentiszteletet tartok Hebronban.” A király ezt mondta neki: „Menj békével!” Útra kelt hát, és elment Hebronba. Ám Absalom titokban követeket küldött Izrael törzseihez ezzel az üzenettel: „Ha meghalljátok a harsonák szavát, kiáltsátok ki: Absalom lett Hebron királya!” Absalommal kétszáz férfi elhagyta Jeruzsálemet. Meghívta őket, így gyanútlanul elmentek vele, és mit sem tudtak az egész dologról. A gilonita Achitofelt, Dávid tanácsadóját is odahívatta Absalom a városból, Gilóból, és együtt mutatták be az áldozatot. Az összeesküvés tehát nagy volt, s egyre többen gyűltek Absalom köré.

Hírhozó érkezett Dávidhoz, és jelentette neki: „Izrael népének szíve Absalomhoz fordult.” Erre Dávid így szólt tisztjeihez, akik vele voltak Jeruzsálemben: „Rajta, meneküljünk! Különben nem kerüljük el Absalom kezét. El innét, igyekezzetek, nehogy siessen, és rajtunk üssön, romlást hozzon ránk, és kardélre hányja a várost!”

Ott volt Cádok pap is az összes levitával együtt; ők vitték az Isten ládáját. Míg a nép ki nem vonult a városból, addig az Isten ládáját letették Ebjatár közelében. Akkor a király azt mondta Cádoknak: „Vidd vissza az Isten ládáját a városba! Ha tetszésre találok az Úr szemében, visszavezérel, és viszontláthatom hajlékát. Ha azonban azt mondja: Nem vagy tetszésemre, hát akkor jó, itt vagyok, tegyen velem, amint jónak látja.” Aztán azt mondta a király Cádok papnak: „Nézzétek, te és Ebjatár térjetek vissza nyugodtan a városba, ugyanígy a fiaitok is veletek együtt, a te fiad, Achimaac és Ebjatár fia, Jonatán. Magam a pusztában a gázlónál várok addig, amíg hírt adtok nekem.” Így hát Cádok és Ebjatár visszavitték az Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. Akkor Dávid elindult fölfelé az Olajfák-hegyén. Egyre sírt, mezítláb volt, s a feje befödve. A nép, amely vele tartott, szintén befödte a fejét, és folytonos nagy sírás közepette haladt fölfelé.

Amikor Dávid király Bachurim közelébe ért, szembejött vele egy ember, ugyanabból a nemzetségből, amelyből Saul családja is származott. Siminek hívták, és Gera fia volt. Egyfolytában átkozódott, ahogy jött, sőt köveket dobált Dávid után és Dávid király tisztjei után, noha a harcosok és a testőrök jobbról és balról körülfogták a királyt. Így hangzottak Simi átkai: „Ki innét, ki, te vérengző, elvetemült ember! Most rád hárította az Úr Saul egész házának vérét, akitől elvetted a királyságot, és fiadnak, Absalomnak kezére juttatta. Látod, most aztán bajba jutottál, amiért olyan vérengző vagy.”

Ceruja fia, Abisáj megkérdezte a királytól: „Mit átkozza ez a döglött kutya uramat, királyomat? Engedd meg, hogy odamenjek, és fejét vegyem!” De a király így válaszolt: „Mit akartok tőlem, Ceruja fia? Hagyjátok, hadd átkozódjék! Ha az Úr meghagyta neki: Átkozd meg Dávidot, akkor ki kérheti számon: miért teszel ilyet?” Aztán azt mondta Dávid Abisájnak és tisztjeinek: „Ha a saját fiam, aki ágyékomból származik, az életemre tör, mennyivel inkább Benjaminnak ez a fia itt. Hagyjátok, hadd átkozzon! Mert az Úr hagyta meg neki. Talán majd megszán az Úr nyomorúságomban, és jót ad ahelyett az átok helyett, amely ma ér.” Ezzel Dávid ment embereivel együtt tovább az útján. Simi azonban szintén lement a lejtőn, s folyvást átkozta, kővel dobálta, és fölkavarta előtte a port.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 40, 10; Mk 14, 18

Még barátom is, akiben pedig bíztam, * Aki együtt ette kenyerét velem, sarkát emelte ellenem.

Egyiketek elárul engem, egy, aki eszik velem. * Aki együtt ette kenyerét velem, sarkát emelte ellenem.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Nn 46, 2 – 47, 4; 48, 1-6: Funk 1, 119-123)

Mindegyikünk azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának

Írva van: Legyetek a szentek társai, mert akik hozzájuk csatlakoznak, maguk is szentek lesznek. És egy más helyen ismét: Az ártatlannal ártatlan leszel, a választottal kiválasztott, a gonosszal elvetemülsz. Ezért az ártatlanokkal és igazakkal társuljunk; ők ugyanis Isten választottai. Miért van köztetek viszály, harag, pártoskodás, szakadás és háborúság? Nemde, egy a mi Istenünk, egy a Krisztusunk, egy a kegyelemnek ránk áradó Lelke, és egy a mi hivatásunk Krisztusban? Miért tépjük, szaggatjuk szét Krisztus tagjait, és miért lázadunk saját testünk ellen? Elvakultságunkban megfeledkezünk arról, hogy egymásnak tagjai vagyunk?

Emlékezzetek Urunk, Jézus szavaira. Azt mondotta: Jaj annak az embernek! Jobb lett volna neki, ha nem született volna, minthogy megbotránkoztasson egyet is választottaim közül; jobb lett volna, ha malomkövet kötöttek volna a nyakára, és a tengerbe vetették volna, mint hogy egyet is megrontson választottaim közül. A köztetek levő szakadás sokakat megront, sokakat lelkileg elcsüggeszt, sokakat megingat, mindnyájunknak szomorúságot okoz, mindnyájunkat fájdalommal tölt el. Mégis megmarad köztetek ez a lázongás.

Vegyétek csak kezetekbe Szent Pál apostol levelét. Mit ír nektek üzenetének elején? Bizonyosan isteni sugalmazásra magáról, Kéfásról és Apollóról ír hozzátok, mivel akkor is szakadás és pártoskodás volt közöttetek. De akkori pártoskodástok kisebb bűn volt, mert a legkiválóbb apostolok és az őáltaluk ajánlott férfiú között oszoltatok meg.

Hamar szüntessük ezt meg; boruljunk le az Úr lábához, és esdeklőn, sírva könyörögjünk: legyen irgalmas hozzánk, engesztelődjön meg, és állítsa vissza köztünk a régi dicső és tiszta testvéries életmódot. Mert ez az élethez vezető igazság kapuja, amint írva van: Nyissátok meg az igazság kapuit; belépvén rajta magasztalom az Urat. Ez az igazság kapuja; az igazak mennek be rajta. Sok kapu van nyitva, de az, amely az igazság kapuja, ugyanaz, mint amely Krisztushoz vezet. Boldogok mindazok, akik rajta bemennek, és útjukat szentségben és igazságban irányították, mindent zavartalanul teljesítve. Legyen bár valaki hűséges, legyen bár tehetsége az isteni tanítás hirdetésében, legyen bár bölcs a beszédek megítélésében, legyen bár tiszta tetteiben: annál alázatosabbnak kell lennie, minél nagyobbnak látszik. Azt keresse, ami mindenkinek hasznos, és nemcsak saját magának.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 9, 19. 22; Jób 29, 15-16

Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem. A gyöngék közt gyönge lettem. * Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam; a szegény embereknek atyjuk voltam. * Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky