Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunk, felséges Istenünk,
a lét rendjét ki megszabod:
reggel világosságot adsz,
és délben tűző ragyogást,
oltsd el minden viszály tüzét,
szüntesd a rossz vágyak hevét,
a testet egészséggel áldd,
szívünket békéd járja át.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
Vagy:
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *
Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?
Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *
kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.
Pedig te szent vagy, *
szentélyed a te néped dicsősége.
Benned bizakodtak atyáink, *
bizakodtak, és te őket megmentetted.
Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *
nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.
Én azonban féreg vagyok, nem ember, *
emberek szégyene, akit a nép megvet.
Aki csak rám néz, mind nevet, *
elhúzza száját, fejét ingatva mondja:
„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *
szabadítsa meg, ha úgy szereti!”
Te hoztál ki engem az anyaméhből, *
már anyám keblén te voltál reménységem.
Terád hagyatkoztam, amióta élek, *
te vagy Istenem anyám ölétől.
Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *
és nincs, aki segítsen.
Körülvesz engem számtalan tulok, *
básáni bikák rohannak rám.
Rám tátják szájukat, *
prédáló, üvöltő oroszlán módjára.
Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *
minden csontom szertehullott.
Szívem, mint a viasz, *
megolvadt bennem.
Torkom kiszáradt, mint a cserép, †
nyelvem ínyemhez tapadt: *
a halál porába fektettél.
Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *
gonosztevők serege zár körül.
Átlyuggatták kezemet-lábamat, *
megszámlálhatom minden csontomat.
Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †
elosztják maguk közt ruhámat, *
és köntösömre sorsot vetnek.
Te azonban, Uram, ne maradj távol! *
Erősségem, siess segítségemre!
Ments meg a kard élétől, *
ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.
Szabadíts ki az oroszlán torkából, *
a bikák szarva elől engem, nyomorultat.
Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *
a gyülekezetben hadd áldjalak.
Akik félitek az Urat, áldjátok, *
magasztaljátok őt, Jákob utódai!
Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *
mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.
Arcát nem rejti el előle, *
segélykiáltását meghallgatja.
A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *
az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.
Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †
áldják az Urat mind, akik keresik: *
„Szívük élni fog mindörökké!”
Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *
boruljanak le előtte a nemzetek családjai!
Mert az Úré a hatalom, *
a népeken ő uralkodik.
Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *
előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.
Az én lelkem is neki él, *
és nemzetségem neki fog szolgálni.
Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †
a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *
„Ezeket mind az Úr cselekedte!”
RÖVID OLVASMÁNY
Róm 3, 21-22a
Most az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják: Az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól.
Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet;
Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.
Könyörögjünk!
Urunk, Jézus Krisztus, te megváltásunkért ebben az órában ártatlanul mentél a keresztfára, miközben sötétség borította az egész világot. Kérünk, add nekünk mindenkor azt a fényességet, amely elvezet minket az örök életre. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky