2023. január 20.

Esztergomi Boldog Özséb áldozópap
tetszés szerinti emléknap


Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Teremtőjéhez és Megváltójához éjjel és nappal jámbor imádságokkal könyörgött. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, elmélkedésre vagy tanulásra fordította ez a rendkívül értelmes ifjú. Minden percet kihasznált. Érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki. Gyakran vendégül látta a magányos barlangokban lakó embereket, akiknek társaságát annyira megkedvelte, hogy elhatározta, ő maga is elhagyja a világot. A tatárjárás után 1245 táján társaival a Pilisbe vonult remetének. Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva 1250-ben a magyar remetéket egybegyűjtötte és Esztergom közelében a Szent Kereszt tiszteletére kis templomot és monostort épített. 1262-ben IV. Orbán pápától Szent Ágoston Reguláját kérte rendje számára, amelyet azonban nem nyerhetett el a remetetestvérek nagyfokú szegénysége miatt. Ezért a pápa megbízásából Pál, veszprémi püspök adott a remeteközösségnek életszabályt. Remetetestvéreivel még 20 évig élt közösségben, amelyet Első Remete Szent Pál oltalmába ajánlott. Végül testvéreit Isten és a felebarát szeretetére buzdítva és őket üdvös tanításokkal megerősítve 1270. január 20-án elhunyt az Úrban. (Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből). Sírját és a Szent Kereszt monostort a törökök valószínűleg már 1526-ban elpusztították. Folyamatos tisztelete miatt az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció 2004. november 16-án, a Pálos Rendi Naptár megerősítése alkalmával engedélyezte, hogy őt a boldogok között tisztelhessük.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
38 (37). zsoltár
Végveszélybe került bűnös könyörgése
Jézus ismerősei távolabb álltak (Lk 23, 49).
I.

Uram, ne feddj meg felindulásodban, *

és ne büntess haragodban,

mert nyilaid belém hatoltak, *

és rám nehezedett kezed.

Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *

nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.

Gonoszságaim fejemre gyűltek, *

súlyos teherként nehezednek rám.

Ant. Uram, ne büntess haragodban engem!
2. ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
II.

Üszkösödnek gennyedt sebeim *

oktalanságom miatt.

Nyomorúságomban meggörnyedtem, *

naphosszat szomorúan járok-kelek.

Ágyékomat gyulladás gyötri, *

nincs testemben semmi épség.

Elgyöngültem, és levert vagyok, *

keserűen jajgatok szívem fájdalmában.

Uram, előtted van minden kívánságom, *

nincs elrejtve előtted sóhajom.

Reszket a szívem, elhagy az erőm, *

elhomályosul szemem világa.

Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *

rokonaim messze maradnak.

Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †

rosszakaróim álnokul szólnak, *

és egész nap cselt szőnek ellenem.

Ant. Uram, előtted van minden kívánságom.
3. ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!
III.

Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *

mint egy néma, nem nyitom föl számat.

Olyan vagyok, mint aki nem hall, *

mint aki nem tud válaszolni.

Mert, Uram, én benned remélek, *

meg is hallgatsz, Uram, Istenem.

Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *

és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”

Mert már a bukás küszöbén állok, *

a szenvedés nem marad el tőlem.

Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *

és bánkódom bűneim miatt.

Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *

és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.

Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *

mivel mindig a jót akarom.

Ne hagyj magamra, én Uram, *

Istenem, ne távozz el tőlem!

Siess, oltalmazz engem, *

Uram, én menedékem!

Ant. Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem!

Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,

És igazságodat, melyet megígértél.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Második Törvénykönyvből

10, 12 – 11, 9. 26-28

Egyedül Istent szolgáljátok!

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. Nézd, az Úré az ég és az egek ege, a föld s minden, ami rajta van. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok.

Ezért metéljétek körül a szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja: a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit.

Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg, és nem élték át – okulásul – az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijaival történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait, és megsemmisítette őket mind a mai napig. Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt a föld, és elnyelte őket egész Izrael közepette családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt.

Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban.

Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek; átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 19; 5, 3; 2, 5

Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. * Parancsai nem nehezek.

Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. * Parancsai nem nehezek.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Gyöngyösi Gergelynek Az Első Remete Szent Pál rendjében levő remete testvérek élete című könyvéből

(Gregorius Gyöngyösi: Vitæ fratrum Ordinis Sancti Pauli Primi Eremitæ, Cap. 1. 5-8. 10. Edit. 1988.)

Az égieket tartotta szem előtt, még inkább a szívében

Özséb Magyarország akkori fővárosában, Esztergomban született 1200 körül derék és előkelő szülőktől. Amikor elérte a serdülő éveket, az éhséget és a szomjúságot olyan erővel tűrte, hogy mindenki feltűnőnek találta: bár keveset evett, mégis szép, kifejlett és mindig jó kedélyű volt. Sokat virrasztott, és minden idejét Isten tiszteletére, szemlélődésre vagy a tanulásra használta. Az embereknek arról a bölcsességről beszélt, amellyel Isten tetszését megnyerhetik. Miközben könyveket írt, nem hanyagolta el az Isten parancsa szerinti életet sem. Emlékezett az Úr szavaira: Nem az megy be a mennyek országába, aki mondja, „Uram, Uram!”, hanem aki teszi és tanítja, azt nevezik nagynak a mennyek országában. Miután érdemeiért korán esztergomi kanonoknak nevezték ki, a sok dicséret és erény között vendégszeretetével, mintegy második Ábrahám tűnt fel. Ezért a magányos barlangokban szétszórtan lakó és emiatt remetéknek nevezett testvérek gyakran látogatták meg, hogy vesszőből font kosaraikat kenyérre cseréljék. Annyira megkedvelte társaságukat, hogy gyakran felkereste őket ott, ahol Isten szolgái, miként a méhek, versengve kínálták neki a vigasztalás édes és bőséges mézét. Ezért elhatározta, hogy elhagyja a világot, otthonát, vagyont, önmagát és övéit, hogy nagy alázatossággal az Úr táborában harcolhasson.

Így a szent férfiút, Özsébet az isteni szeretet csodálatos módon megsebesítette. A szeretet kötelékét, amely őt legyőzte, nem volt képes elrejteni, hanem néhány ismerőse és az erények virágaival díszített, vallásos lelkülettől hevített barátja előtt felfedte. Ezek annyira felbuzdultak tervén, hogy gazdagságukat elfelejtve, mindenüket hiábavaló szemétnek tekintették, s Krisztust akarták megnyerni. Elhatározták, hogy vele mennek, és együtt laknak. Készek voltak elhagyni a világot, s most már az isteni szeretetben gyönyörködve, az Úr szegény keresztjét szegényen követték volna, hacsak a hitetlen tatárok háborúja nem akadályozta volna meg őket. Ezért Özséb elhatározta, hogy Esztergomot társaival nem hagyja el, amíg a béke helyre nem áll. Amikor ez bekövetkezett, hasonló szándékkal bár, de nem hasonló korúak mentek a remetehelyekre, és szilárdan elhatározták, hogy velük együtt őszintén szolgálnak Jézus Krisztusnak.

Szüleik és barátaik megpróbálták őket visszatérésre bírni. De Özséb, aki a legállhatatosabb volt közöttük, így szólt: „Halljátok szavamat! Jóllehet Krisztus szerette édesanyját, de szenvedéséből mégis hagyta, hogy lelkét a fájdalom tőre járta át. …a »szeretett tanítványt«, János evangélistát sem kímélte meg a mindent felülmúló fájdalomtól. Pedig megtehette volna, hogy leszáll a keresztről, de nem szállt, mert ott akart maradni mindhalálig. Hasonlóképpen mi sem akarunk a vezeklés keresztjéről leszállni, azért mert miattunk szenvednek és utánunk sírnak, hanem eltántoríthatatlanul maradni fogunk, nehogy e világ kárhozatos útvesztőjére tévedjünk.” Ezeket hallva mindnyájan sírtak, vérző szívvel bár, de a lelkiismeret-furdalásnak engedve, nem voltak képesek válaszolni a Léleknek, aki belőle beszélt. Sőt a remete testvérek is, akik már az életszentségben előrehaladtak, szívesen hallgatták.

Özséb testvér, ez az istenfélő ember, a remeteség kiváló kedvelője, a hármas barlang közelében, ahol hat társával lakott a forrás mellett, a Szent Kereszt tiszteletére (amelynek erejével az emberiség ősi ellenségének minden cselszövése meghiúsult) megalapította a Rend főmonostorát. Itt erényekben és vallásosságban gazdag, életszentségben tündöklő, testileg sápadt és lesoványodott állapotban, de minden dolgában alázatos, józan és szerény életet élt. Ételben és italban nem válogatott, ezért mindig egészséges és szép volt.

Az isteni kegyelem fényétől megvilágosítva, a szerzetesi élet szeretetgyakorlatai között a vendéglátás feladatát szerette a legjobban. Híre hallatára egy Benedek nevű ifjú kereste fel, s örökre engedelmességet ígért neki, ha a szent közösségbe felveszi őt. Példáját egy másik ifjú is követte, akit Istvánnak hívtak. (Később Benedek, majd ő lett a remeték főnöke.)

Akkor a jámbor atya a bűnbánatot tartó jelentkező felett örvendezve, a templomba sietett, hogy szokás szerint Istennek hálát adjon, és forró szívvel, nagy töredelemmel, könnyek között kérte az Urat, minden javak adományozóját: sokszorosítsa meg a jelöltek számát, és őrizze meg őket szent elhatározásukban. Semmi kétség, hogy az ő érdemeiért és imádságáért maradtak állhatatosak. Rajtuk kívül még sok öreg és fiatal csatlakozott hozzájuk. Később pedig királyok, fejedelmek és bárók több országban sok monostort alapítottak. Ezeket név szerint 1263 körül írták össze.

Mint első provinciális, az Úrnak 1262. évében néhány testvér kíséretében elment IV. Orbánhoz, és kérte Szent Ágoston Szabályainak engedélyezését. Azt mondják, hogy ebben Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban.

A jámbor és fáradhatatlan Özséb atya, aki az Úristent mindig engedelmesen, övéit pedig készségesen szolgálta, Magyarországon több kolostort alapított. Miután sok tanítványát nevelte a szent és vallásos életre, előre megérezve halálát, az összegyűlt testvéreknek szép buzdítást mondott, hogy „Mindenekelőtt Istent szeressék, azután pedig embertársaikat, mert legfőképp ezt a parancsot adták nekünk!” Szívükre kötötte, hogy az erények közül különösen az engedelmességet gyakorolják, mert a mennyországot csak a parancsok engedelmes megtartásával szerezhetik meg, üdvös intelmeit pedig az egybetartozás jeleként őrizzék mg szívükben.

Az imádkozó testvérektől körülvéve szép öregen tért meg őseihez. A szentkereszti monostorban temették el 1270. január 20-án.

VÁLASZOS ÉNEK

Mindenható örök Isten, Remete Szent Pál és Boldog Özséb atyánk példája szerint mindenekfelett akarunk szeretni. * Téged akarunk szolgálni minden embertársunkban.

Add, hogy életünk imádság és apostolkodás legyen. * Téged akarunk szolgálni.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Boldog Özsébet az irántad való szeretetből a pilisi remeteségbe hívtad, hogy ott életét engesztelésül áldozza népéért és a szétszórtan élő remetéket összegyűjtse. Áldozatos életéért és közbenjáró imádságára add, hogy magyar népünk hitben és szeretetben egyesüljön. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky