Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Őrizd meg, fiam, a szavaimat,
Tartsd meg parancsaim, akkor boldogan élsz!
ELSŐ OLVASMÁNY
Báruk próféta könyvéből
1, 14 – 2, 5; 3, 1-8
A bűnbánó nép könyörgése
Olvassátok fel ezt a könyvet, amelyet küldünk nektek: hangozzék el az Úr házában, az ünnep napján, az összejövetel napján, és mondjátok:
„Az Úré, a mi Istenünké az igazságosság, a szégyenkezés azonban a mienk ezen a napon, Júda fiaié, Jeruzsálem lakóié, királyunké, vezetőinké, papjainké, prófétáinké és atyáinké, mivel vétkeztünk az Úr színe előtt, nem engedelmeskedtünk neki, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, pedig az Úr parancsai szerint kellett volna élnünk, amelyeket elénk tárt.
Attól a naptól fogva, hogy atyáinkat kihozta Egyiptom földjéről, egészen a mai napig engedetlenek voltunk Urunk, a mi Istenünk iránt, és vonakodtunk a szavára hallgatni. Ezért ránk tört a baj és az átok, amellyel az Úr megfenyegetett szolgája, Mózes által, amikor atyáinkat kivezette Egyiptom földjéről, hogy nekünk adja a tejjel-mézzel folyó országot, s az átok rajtunk is maradt mind a mai napig. Nem hallgattunk az Úr szavára, amelyet a hozzánk küldött próféták közvetítettek, hanem mindenki saját szívének gonosz hajlamát követte, és idegen isteneknek szolgáltunk, és azt tettük, ami nem tetszett az Úrnak, a mi Istenünknek.
Ezért az Úr beváltotta szavát, amelyet kimondott ellenünk, az Izrael fölött ítélkező bírák ellen, királyunk ellen, elöljáróink ellen, Izrael és Júda népe ellen. A mérhetetlen ég alatt sohasem történt ahhoz hasonló, amit Jeruzsálemben véghezvitt, egészen úgy, ahogy Mózes könyvében meg van írva, hogy közénk tartozó emberek közül némelyek saját fiaik, mások meg saját lányaik húsát ették meg. Aztán kiszolgáltatta őket azoknak az országoknak, amelyek körülöttük vannak, hogy megvetés és gyalázat tárgya legyenek körös-körül minden nép körében, ahova szétszórta őket. Alájuk kerültünk, nem föléjük, mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, és nem hallgattunk a szavára.
Mindenható Urunk, Izrael Istene, szorongatott lélek és gyötrődő szív kiált hozzád! Hallgass meg, Urunk, és légy irgalmas! Vétkeztünk színed előtt. Te örökké uralkodol, mi meg elvesszünk örökre? Mindenható Urunk, Izrael Istene, hallgasd meg Izrael halálra szántjainak és azok fiainak a könyörgését, akik vétkeztek ellened, akik nem hallgattak Uruk, Istenük szavára; ezért szakadtak ránk a csapások.
Ne gondolj többé atyáink bűneire; ebben az órában gondolj inkább saját kezedre és nevedre. Igen, Urunk, te vagy a mi Istenünk, s mi dicsőítünk téged, Urunk! Te oltottad szívünkbe félelmedet, hogy segítségül hívjuk a nevedet. Dicsőítünk téged számkivetésünkben, hiszen eltávolítottuk szívünkből atyáink minden gonoszságát, amellyel vétkeztek színed előtt. Nézd, mi még ma is abban a fogságban vagyunk, amelybe kiszórtál bennünket, hogy iszonyat, átok és büntetés legyünk atyáink minden bűne miatt, akik eltávolodtak az Úrtól, a mi Istenünktől.”
VÁLASZOS ÉNEK
Ef 2, 4-5; vö. Bár 2, 12
A végtelenül irgalmas Isten megmutatta nagy szeretetét irántunk, * És bár bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.
Vétkeztünk, gonoszat tettünk, igazságtalanok voltunk Urunk, Istenünk minden intelme ellenére. * És bár bűneink miatt halottak voltunk, Krisztussal életre keltett minket.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 14, 27 – 15, 28: CSEL 44, 71-73)
A Szentlélek közbenjár értünk
Aki azt a bizonyos egyet kéri az Úrtól, és állhatatosan keresi, meg is kapja, ha kételkedés és aggodalom nélkül kéri, és nem fél, hogy kárára lesz, amikor elnyeri, hiszen enélkül bármit is kapjon, semmi sem elégíti ki teljesen. Az egyetlen igazi és egyedül boldog élet az, hogy mindörökre örvendezünk az Úr színelátásának halhatatlan és romolhatatlan testben, lélekben. E miatt az egy miatt kell sürgetnünk és kérnünk illő módon minden mást. Aki ezt az egyet elnyerte, az mindent elnyert, amit csak akart, hiszen ott már mást nem is akarhat. Ott nem lehet semmi olyan, ami nem odaillő.
Hiszen ott van az élet forrása. Üdítő erejét most csak imádságunkban szomjazzuk, amíg reményben élünk. Most még ugyanis remélünk, és nem a szemlélés állapotában élünk, hanem annak védőszárnyai oltalmában, aki előtt minden vágyunk ismeretes, hogy megittasodjunk háza gazdagságától, és igyunk gyönyörűségének patakjából, minthogy nála van az élet forrása, és az ő fényében látjuk meg az igazi fényt. Ekkor minden vágyunkat teljesen betöltik e javak, és ezentúl már semmit sem kell sóhajtozva keresnünk, hanem csak annak örvendezünk, amit elértünk.
Minthogy ez már maga az a béke, amely felülmúl minden értelmet, ezért tehát nem is tudjuk pontosan, hogy mit is kérünk az imádságunkban. Amit ugyanis el sem tudunk gondolni, hogy milyen, arról tényleg nem tudjuk, hogy milyen. Ha pedig ezzel kapcsolatban bármi is felvetődik gondolatunkban, azt rögtön visszautasítjuk, elvetjük, kevésnek tartjuk, mert nyomban belátjuk, hogy ez nem az, amit keresünk, jóllehet még mi sem tudjuk, hogy az milyen.
Van tehát bennünk – hogy úgy mondjam – egy bölcs oktalanság, amelyre a Szentlélek tanított meg, aki segít minket e gyengeségünkben. Erről vall az Apostol, amikor így beszél: Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lelkünk kívánsága, mivel Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.
Ezt a következőképp kell értenünk: Ne gondoljuk azt, hogy esetleg a Isten Szentlelke – aki változhatatlan Isten a Szentháromságban és egy Isten az Atyával és a Fiúval – úgy járna közben a hívekért, mintha ő nem lenne Isten. Ezért mondja az Apostol: közbenjár a szentekért, hiszen a közbenjárása szentté teszi őket, de az is írva van: Az Úr, a te Istened próbára fog tenni benneteket, hogy megtudja, csakugyan szeretitek-e őt, vagyis azt akarja, hogy tudatára ébredjetek annak, hogy igazán szeretitek-e Istent. Tehát szavakba nem önthető sóhajtozásokkal serkenti a híveket is a közbenjárásra, lelkük mélyébe vágyakozást önt az eddig ismeretlen, felülmúlhatatlan valóság után, amit reményteljes türelemmel várunk. Ámde miként szólhatnánk arról, amit úgy kívánunk, hogy nem ismerjük? Mert ha egyáltalán nem ismernénk, nem is vágyódnánk rá; másfelől, ha már látnánk, akkor sem vágyakoznánk utána, és nem keresnénk sóhajtozva.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 8, 26; Zak 12, 10
Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. * A Lélek maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.
Azon a napon, mondja az Úr, Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. * A Lélek maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky