Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Epeital elepeszti,
vérzi testét szeg, tövis;
lándzsa forrást nyit szívében:
ömlik drága vér s a víz;
ez a szent hab mos fehérre
eget, tengert, földet is.
Hű keresztfa, minden fánál
százezerszer nemesebb:
virág, lomb, fa, drága termés
erdőn nem nő becsesebb.
Édes ág te, édes szeg te,
de a terhed édesebb.
Hajtsd meg lombod, ó, magas fa,
nyisd ki védő ágaid.
Születtél bár oly keménynek,
most az egyszer légy szelíd,
és öleld át puha-lágyan
nagy Királyod tagjait!
E világnak áldozatját
méltón csak te fogtad át,
hullámhányta életpályánk
révbe rajtad át talált,
s mert a Bárány vére mosta,
le is győzte a halált.
Jézust, Atyját és a Lelket
szent himnuszunk zengje meg,
Hármas-Egynek dicsőségét
énekeljék mindenek,
mert az ő nagy kegyességük
a világnak üdve lett! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Figyelj ránk, Izrael pásztora, *
aki nyájadként vezeted József népét.
Aki a kerubokon trónolsz, jelenj meg ragyogva *
Efraim, Benjamin és Manassze törzse előtt.
Mutasd meg hatalmadat, és jöjj, *
hogy megszabadíts minket.
Újíts meg minket, Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Urunk, mindenható Isten, *
meddig haragszol még néped imádsága ellenére?
Könnyek kenyerével táplálsz minket, *
és italul könnyeink árját adtad nekünk.
Szomszédaink előtt csúffá lettünk, *
ellenségeink gúnyolódnak rajtunk.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Egyiptomból telepítetted át szőlődet, *
népeket űztél el, hogy elültethesd.
Helyét jól megtisztítottad, *
gyökeret vert, és betöltötte már a földet.
Beborítja árnyéka a hegyeket, *
ágai magasabbak a hatalmas cédrusoknál.
Indái a tengerig elértek, *
hajtásai meg a Folyamig.
Miért romboltad le kerítését, *
hogy akik arra járnak, mind leszüreteljék?
Elpusztította az erdei vadkan, *
és a magányos vad lelegelte.
Újíts meg minket, mindenható Isten, *
tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt!
Védd meg, amit jobbod ültetett, *
és az emberfiát, akit magadhoz emeltél.
Tűzzel égetik és feldúlják, *
de arcod feddésétől elpusztulnak.
Jobbod embere fölé tárd ki kezedet, *
az emberfia fölé, akit magadhoz emeltél.
Nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, *
és mi segítségül hívjuk nevedet.
Újíts meg minket, Urunk, mindenható Istenünk, *
ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Hálát adok neked, Uram, mert megharagudtál ugyan reám, *
de elfordult haragod, és megvigasztaltál.
Íme, Isten az én szabadítóm, *
bizalom tölt el, és nem félek,
mert az Úr az én erőm és dicsőségem, *
ő lett nékem szabadulásom.
Víg örömmel merítetek vizet *
az üdvösség forrásaiból.
Így szóltok majd azon a napon: †
„Adjatok hálát az Úrnak, *
és magasztaljátok nevét!
Mondjátok el a népek közt tetteit, *
és hirdessétek, hogy az ő neve fölséges.
Zengjetek az Úrnak, mert nagyszerű,
amit cselekedett; *
híreszteljétek az egész földön.
Ujjongj, és mondj dicséretet, Sion népe, *
mert nagy közötted Izrael Szentje.”
Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek, *
ujjongjatok Jákob Istenének!
Csendüljön a zsoltár, hozzatok dobot, *
és lágy hangú hárfát citerával!
Fújjátok meg a harsonát újholdkor, *
és holdtöltekor, a mi nagy ünnepünkön!
Izraelben ez a törvény, *
ezt így rendelte Jákob Istene.
Ő hagyta meg ezt Józsefnek, *
amikor Egyiptom földjéről kivonult.
Beszédet hallottam, amit nem ismertem: †
„Válláról levettem a terhet, *
keze megszabadult a kosártól.
Gyötrelmedben segítségül hívtál, és megszabadítottalak, †
a vihar leple mögül meghallgattalak, *
próbára tettelek Meriba vizénél.
Népem, hallgass rám, hadd intselek, *
Izrael, bárcsak figyelnél szavamra:
Ne legyen soha más istened, *
ne imádj soha idegen istent!
Mert én vagyok a te Urad, Istened, †
aki kivezetett téged Egyiptomból, *
csak nyisd ki szádat, és én betöltöm.
De népem nem hallgatta meg szavamat, *
és nem figyelt rám Izrael.
Szívük keménységére hagytam őket, *
járjanak csak kedvteléseik szerint.
Bárcsak hallgatna rám népem, *
és Izrael követné utaimat,
ellenségeit hamarosan megaláznám, *
és gyötrőire emelném kezemet.
Akik gyűlölik az Urat, meghódolnának neki, *
és sorsuk örökké tartana.
Népemet pedig a búza legjavából táplálnám, *
és jóllakatnám őket mézzel a sziklából.”
RÖVID OLVASMÁNY
Zsid 2, 9b-10
Látjuk, hogy Jézus a halál elszenvedéséért a dicsőség és a nagyság koronáját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse.
RÖVID VÁLASZOS ÉNEK
Megváltottál minket, Istenünk, * Véred árán. Megváltottál.
Minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből. * Véred árán. Dicsőség az Atyának. Megváltottál.
EVANGÉLIUMI KANTIKUM
FOHÁSZOK
Krisztus Urunkat, akit az Atya a Szentlélekkel szentelt fel örök főpappá, hogy szabadulást hirdessen a foglyoknak, kérjük alázatos lélekkel:
Urunk, könyörülj rajtunk!
Aki felmentél Jeruzsálembe, hogy vállald a szenvedést, és így juss a feltámadás dicsőségébe,
vezesd el Egyházadat az örök Húsvétra!
Aki a kereszten magasba emelve úgy akartad, hogy oldaladat megnyissa a katona lándzsája,
gyógyítsd meg sebeinket!
Aki keresztfádat az élet fájává tetted,
add gyümölcseit bőkezűen azoknak, akik a keresztségben újjászülettek!
Aki a keresztfán függve irgalmaztál a bűnbánó gonosztevőnek,
bocsáss meg nekünk is, bűnös szolgáidnak!
Mi Atyánk.
KÖNYÖRGÉS
Istenünk, téged szerető szívek élete és üdvössége, sokasítsd meg csodálatos kegyelmi ajándékodat bennünk. Szent Fiad halálában biztos reményt adtál hitünk beteljesedéséhez, segíts, hogy feltámadásának erejéből eljussunk örök célunkhoz. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky