Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra, *
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *
vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára, *
és a szelek szárnyán utazol.
Követségbe küldöd a szélvihart, *
és teneked szolgál a lobogó villám.
Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *
nem fog az sohasem meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, *
vizek borították még a hegyeket is.
Ám feddő szavadra megfutottak, *
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *
ott, ahol kijelölted helyüket.
Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *
nem nyelik el újra a föld színét.
Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *
ott csörgedeznek a hegyek között.
Belőlük isznak a mező vadjai, *
szomjukat oltják az állatok.
Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *
az ágak közt énekük hangzik.
A hegyeket égi palotádból öntözöd, *
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, *
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld, *
és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra, *
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
Teleisszák magukat az Isten erdői *
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
A madarak fészküket odarakják, *
tetejükben tanyázik a gólya.
A magas hegy a zergék hazája, *
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *
nyugtának idejét jól tudja a nap.
Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *
és betevő falatot kérnek Istentől.
Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *
és elhevernek vackaikon.
Az ember meg munka után lát, *
és dolgozik, míg nem jön az este.
Mennyi mindent alkottál, Uram! †
Bölcsességgel rendeztél el mindent, *
betöltik a földet teremtményeid.
Ott van a nagy és széles tenger, †
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *
parányi életek és hüllőóriások.
Hajók siklanak rajta mindenfelé, *
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
Tőled várják mindahányan, *
hogy enniük adj kellő időben.
Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
De ha elfordítod arcod, megrettennek, †
leheletüket ha megvonod, elhullanak, *
és visszatérnek a porba.
Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *
s így megújítod a föld színét.
Legyen örök az Úr dicsősége, *
lelje örömét műveiben!
Rátekint a földre, és az beléremeg, *
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
Az Úrnak dalolok egész életemben, *
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
A bűnösök vesszenek a földről, †
istentelenek ne legyenek többé! *
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
Nézzetek föl, és emeljétek föl fejeteket,
Mert elérkezett megváltástok ideje!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
22, 8b-23
Jeruzsálem és Sebna elbizakodottsága ellen
Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult. Figyeltétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit, megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a falakat. A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De egyáltalán nem gondoltatok a Teremtőre, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott.
És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket, s öltsetek magatokra szőrruhát. De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: „Együnk-igyunk – mondják –, mert holnap úgyis meghalunk!” Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.
Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj, és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz, aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen? Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad, és messze elhajít. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!”
Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat, így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.
Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát; amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 3, 7. 8
Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van: * Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.
Megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet. * Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Cezáreai Özséb püspöknek Izajás könyvéhez írt magyarázatából
(Cap. 40: PG 24, 366-367)
A pusztában kiáltónak szava
A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek Istenünk ösvényeit! Nyíltan kimondja, hogy mindazoknak, amik a jövendölésekben foglaltatnak, nem Jeruzsálemben, hanem a pusztában kell megtörténniük, vagyis elmondja: minek kell megtörténnie, hogy az Úr dicsősége megjelenjék, és minden ember megismerje Isten üdvözítő akaratát.
Mindez a történelem tanúsága szerint szóról szóra akkor teljesedett be, amikor Keresztelő János a Jordán pusztájában az Úr üdvözítő eljövetelét meghirdette, ahol az Isten üdvösségterve nyilvánosságra jutott. Mert Krisztus és az ő dicsősége akkor lett nyilvánvaló mindenki előtt, amikor megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállott, és megnyugodott fölötte, és ez az atyai hang hallatszott, amely bizonyságot tett a Fiúról: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!
E szavak azt fejezik ki, hogy Isten ősidők óta a járatlan és áthatolhatatlan pusztaságba készül jönni. Továbbá nem volt meg Isten ismerete a népekben, sőt Isten igaz emberei és a próféták sem kaptak hozzájuk küldetést.
Ezért készített ez a hang utat az Isten Igéjének. Az úttalant és rögöset elsimíttatja, hogy az érkező Úr bevonulhasson. Készítsétek az Úr útját: ez az az evangéliumi meghirdetés és új vigasztalás, amely arra irányul, hogy Isten üdvözítő akaratát minden ember megismerje.
Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak: és engedd ki a hangod, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Ezek a mondatok jól kapcsolódnak az előbbiekhez, és alkalmas módon utalnak az evangélistákra, akik hirdetik Isten eljövetelét: az emberekhez, miután előbb a pusztában kiáltó szóról adtak hírt. Vagyis helyes sorrendben követi a Keresztelő Jánosról szóló jövendölést az evangélisták híradása.
Mi más lehetne tehát ez a Sion, mint az, amelyet előzőleg Jeruzsálemnek neveztek? Mert az is hegy volt, amint a Szentírás megemlíti: Sion hegye ez, amelyen laktál. Az Apostol pedig: Ti Sion hegyéhez járultatok. Vajon talán a régi választott népből kiemelt apostoli kar az, amelyről itt szó van?
Mert hiszen az apostoli kar ez a Sion, ez a Jeruzsálem, amely Isten üdvösségét elfogadta. Ez csatlakozik fönségesen az Isten hegyéhez, tudniillik Isten egyszülött Igéjéhez. Ennek adja a parancsot, hogy ott fönt a magas hegyen hirdessék az üdvösség igéit. De ki az, aki ezt az örömhírt hirdeti, ha nem az evangélisták kara? Mert mit jelent örömhírt hirdetni? Minden embernek, de mindenekelőtt Júda városainak, hirdetni Krisztus földi eljövetelét.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Mt 11, 11. 9
Eljött az Úr előhírnöke, akiről maga az Úr tett tanúságot: * Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.
Ő ugyanis próféta, sőt még prófétánál is nagyobb, mert róla mondta az Üdvözítő: * Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, irgalmas Istenünk, segíts, hogy szent vágyakozással siessünk Fiad elé. Örök bölcsességeddel nevelj minket, hogy evilági elfoglaltságaink ne akadályozzanak találkozásunkban szent Fiaddal. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky