Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ne bosszankodj a bűnösökre, *
és ne háborogj a gonosztevők miatt,
mert mint a fű, hamar elhervadnak, *
és elszáradnak, mint a zöldellő növény.
Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *
akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.
Örömödet az Úrban keresd, *
ő majd teljesíti szíved vágyait.
Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *
és ő gondoskodik rólad.
Napfényre hozza igazságodat, *
és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.
Légy csendben, és várj az Úrra, †
ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *
noha álnokságon jártatja eszét.
Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *
ne is irigykedj, mert az rosszra visz.
A gonosztevők sorsa pusztulás, *
ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.
Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *
keresve sem találod helyét.
Ám a szelídek öröklik a földet, *
és élvezik majd a béke áldásait.
Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *
és ellene vicsorgatja fogát.
Az Úr azonban kineveti őt, *
mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.
Kardot rántanak a gonoszok, *
íjat is feszítenek,
hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *
hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.
De kardjuk saját szívüket járja át, *
és összetörnek íjaik.
Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *
mint a gonosz bővelkedése,
mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *
de az igazat pártolja az Úr.
Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *
örökségük megmarad örökre.
Nem szégyenülnek meg balsors idején, *
s van eledelük ínséges időben.
Mert elvesznek a bűnösök, †
az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *
füstként enyésznek el.
Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *
ám az igaz jó szívvel osztogat.
Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *
s akiket megátkoz, elpusztulnak.
A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *
életútjában kedvét találja.
Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *
hiszen az Úr fogja kezét.
Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †
elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *
még ivadéka sem jutott koldusbotra.
Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *
áldott lesz ezért sarjadéka is.
Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *
és megmaradsz örökkön-örökké,
mert kedveli az Úr az igazságot, *
és nem hagyja cserben híveit.
A gonoszok elvesznek örökre, *
a bűnösök sarjai semmivé válnak,
ám az igazak öröklik a földet, *
és mindörökké lakni fogják.
Az igaz szája bölcsességet szól, *
és nyelve igazságot beszél.
Isten törvénye él a szívében, *
nem is tétováznak soha léptei.
A hívőre leselkedik a gonosz, *
és arra tör, hogy elvegye életét.
Az Úr azonban nem adja kezére, *
s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.
Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †
melléd áll akkor, és a földet elnyered, *
s meglátod a bűnösök vesztét.
Láttam én már gőgös, gonosz embert, *
mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.
Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *
kerestem, de helyét sem találtam.
Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *
a békés embernek marad ivadéka.
Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *
megsemmisül a bűnös nemzedék.
Az igazak üdve az Úrtól való, *
az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.
Segítségük ő és szabadítójuk, †
a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *
mivel reményüket őbelé vetették.
Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.
Mert én hiszek parancsolataidban.
ELSŐ OLVASMÁNY
Józsue könyvéből
2, 1-24
Rácháb Istenben bízva megmenti a hírszerzőket
Azokban a napokban: Józsue, Nun fia Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előrementek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek, s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.”
De az asszony fogta, és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!” Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.
Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.”
A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.”
Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.
Elmentek, és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, amíg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon, és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”
VÁLASZOS ÉNEK
Jak 2, 24. 26; Zsid 11, 31
Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. Ugyanígy a bűnös életű Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? * Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
A bűnös életű Rácháb a hite folytán nem veszett oda a hitetlenekkel együtt, mert jó szívvel befogadta a hírszerzőket. * Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Páduai Szent Antal áldozópap beszédeiből
(I, 226)
Eleven a szó, ha, a tettek beszélnek
Aki eltelik Szentlélekkel, az különféle nyelveken beszél. A sokféle nyelv nem más, mint a Krisztusról szóló sokféle tanúságtétel: mint az alázat, szegénység, türelem és engedelmesség, amelyeken akkor szólalunk meg, amikor azokat önmagunkban másoknak megmutatjuk. Eleven a szó, ha a tettek beszélnek. Kérlek benneteket, hallgassanak el a puszta szavak, és szólaljanak a tettek. Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak belőlünk a tettek. Ezért átkoz meg minket az Úr, hiszen ő megátkozta a fügefát, amelyen nem talált gyümölcsöt, csak leveleket. „A prédikáló számára – mondja Szent Gergely – a törvény az, hogy tegye is meg, amit hirdet.” Hiába henceg a törvény ismeretével az, aki tetteivel lerombolja azt, amit tanít.
Az apostolok beszélni kezdtek, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek adja neki a szót, és nem saját eszére hagyatkozik! Vannak ugyanis olyanok, akik saját eszükből beszélnek, ellopják mások szavait is, és úgy adják elő, mintha saját szavaik lennének. Róluk és a hozzájuk hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Igen, a próféták ellen fordulok, akik ellopják egymástól szavaimat. Igen, a próféták ellen fordulok, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják, és azt mondják: így szól az Úr. A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak – mondja az Úr –, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony, nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek – mondja az Úr.
Mi tehát úgy beszéljünk, ahogy a Szentlélek szólásra indít minket. Alázatos áhítattal kérjük, árassza belénk kegyelmét, hogy a Pünkösdöt, a Szent Ötvennapot öt érzékünk üdvös használatával és a tízparancsolat megtartásával ünnepeljük, és teljünk el a bűnbánat buzgó lelkületével, s a hitvallás lángnyelvei gyújtsanak lángra bennünket, hogy a szentek ragyogásában lobogva és megvilágosodva megláthassuk majd a háromszemélyű egy Istent.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Oz 14, 6; Zsolt 91, 13; Sir 24, 4
Virul az igaz majd, mint a liliom, * És növekszik az Úr előtt mindörökre.
Dicsérik a választottak sokasága előtt. * És növekszik.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te néped számára Páduai Szent Antalt kiváló igehirdetővé és gondjaiban hathatós közbenjáróvá tetted. Add, hogy segítségével mi is a krisztusi élet útján járjunk, és minden nehézségben érezzük támogatásodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky