2023. augusztus 30.

Szerda, évközi idő, 21. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Mindenki csodálkozott a fönséges szavakon,

Amelyek ajkáról fakadtak.

ELSŐ OLVASMÁNY

Jeremiás próféta könyvéből

2, 1-13. 20-25

Isten népének hűtlensége

Így szólt hozzám az Úr:

„Menj, és kiáltsd Jeruzsálem lakóinak a fülébe: »Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza és Izrael házának minden nemzetsége!«

Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Még csak azt sem mondták: »Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?« Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. A papok sem kérdezték: »Hol van az Úr?« És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.

Ezért még számadást tartok veletek – mondja az Úr –, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba, figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.

Ámuljatok el rajta, ti, egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.

Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: »Nem szolgállak tovább!« Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.

Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene. Hogy is mondhatnád: »Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába?« Nézd csak meg lábad nyomát a Völgyben, és ismerd el, mit tettél!

Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: »Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.«”

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Jer 2, 21; Mt 21, 43; Iz 5, 7

Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? * Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

Azt vártam, hogy igaz tetteket vigyetek végbe, s lám, gaztetteket követtek el. Azt vártam, hogy irgalom terem nálatok, de csak jajkiáltás hallik. * Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 13, De Christo fonte vitae, 1-2: Opera, Dublin 1957, 116-118)

Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!

Szeretett testvéreim, úgy hallgassátok szavunkat, mint akik valami nagyon fontos dolgot hallgattok. Lelketek szomjúságát csillapítsátok az isteni forrás hullámaival, amelyről most beszélni akarok, de ne oltsátok egészen szomjatokat; igyatok, de ne teljetek el, mert most az élő forrás, az élet forrása hív minket magához, és így szól: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

Értsétek meg, hogy mit isztok! Jeremiás, sőt maga az élő forrás mondja nektek: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, mondja az Úr. Tehát maga az Úr, Istenünk, Jézus Krisztus az élet forrása, és azért hív tehát minket önmagához, a forráshoz, hogy őt igyuk. Az issza, aki szereti őt; az issza, aki az Isten igéjével töltekezik; aki nagyon szereti, nagyon vágyakozik utána; az issza, aki az isteni bölcsesség szeretetétől lángol.

Nézzétek, honnan fakad ez a forrás: onnan, ahonnan a kenyér is alászáll; hiszen ugyanaz a kenyér, és a forrás: az egyszülött Fiú, a mi Istenünk, az Úr Krisztus, akire mindig éheznünk kell. Jóllehet szeretettel esszük, és vágyakozva vesszük magunkhoz, mégis mindig éhesen vágyódunk e kenyér után. Éppen olyan ez, mint a forrás vize, azt is mindig szomjas szeretettel isszuk, mindig őszinte vágyakozással isszuk, és jó ízét boldogan élvezzük.

Édes és jóságos az Úr; jóllehet esszük és isszuk őt, mégis éhezünk és szomjazunk rá, hiszen ő a mi ételünk és italunk, de soha nem tudjuk egészen megenni és kiinni; magunkhoz vesszük, de sose fogy el, isszuk, de sose apad el, hiszen a mi kenyerünk örökkévaló, és a mi forrásunk kiapadhatatlan édes forrás. Ezért mondja a Próféta: Akik szomjaztok, jöjjetek a forráshoz; hiszen a szomjazóké és nem a kielégítetteké ez a forrás. Ezért hívja magához a szomjazókat – akiket másutt boldogoknak mond –, akik soha sem isznak eleget, hanem minél többet merítettek, annál inkább szomjaznak.

Testvéreim, valóban vágynunk, keresnünk és szeretnünk kell a bölcsesség forrását, Isten igéjét a magasságban, amelyben az Apostol szava szerint benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse, és ő arra hívja a szomjazókat, hogy ebből merítsenek.

Ha szomjazol, igyál az élet forrásából; ha éhezel, egyed az élet kenyerét. Boldogok, akik éhezik ezt a kenyeret és szomjazzák ezt a forrást; akik eszik és isszák, azok továbbra is szüntelen arra vágyódnak, hogy ezután is egyék és igyák. Nagyon édes az, amit állandóan esznek és isznak, amire mindig éheznek és szomjaznak, amit mindig ízlelnek és mindig újra vágyódnak utána. Ezért mondja a királyi próféta: Ízleljétek és lássátok mily édes, mily jóságos az Úr!

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 7, 37-38

Jézus a templomban fennhangon hirdette: * Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

Aki hisz bennem, belsejéből élő víz folyói fakadnak. * Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te kegyelmed ajándéka, hogy híveid egy akarattal követnek téged. Add népednek, hogy szeressük, amit parancsolsz, vágyakozzunk arra, amit ígérsz, és e világ változandóságai közepette szívből ragaszkodjunk hozzád, akiben megtaláljuk igazi örömünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky