Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Aki az Úr törvényéről elmélkedik,
Idejében megtermi gyümölcsét.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik a Kivonulás könyve
1, 1-22
Izrael elnyomatása
Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Isszachár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftali, Gád és Áser. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot.
Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondotta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.”
Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramzeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett a számuk, és fölülmúlták azt, aki meg akarta félemlíteni Izrael fiait. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle mezei munkával, azaz mindenféle kényszermunkával.
Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat.
Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket:
„Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat?” Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki.
Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben!”
VÁLASZOS ÉNEK
Ter 15, 13-14; Iz 49, 26
Isten így szólt Ábrahámhoz: Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. * De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell.
Én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód. * De én.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
(Sermo 6 de Quadragesima, 1-2: PL 54, 285-287)
Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által
Szeretteim, az Úr irgalmassága mindig betölti a földet, és minden egyes hívőt a dolgok természete maga tanít arra, hogy Istent tisztelni kell. Igen, az ég és a föld, a tenger és minden, ami benne van, szinte kiáltva tanúskodik Alkotója jóságáról és mindenhatóságáról, s a szolgálatunkra rendelt világ csodálatos szépsége kényszeríti az értelmes teremtményt a hálaadásra.
Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, – most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.
Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.
Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.
Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.
Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.
Sok akadálya lehet az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásának, de arra azért mindig találhatunk módot, hogy a jóakaratunkat megmutassuk. Az angyalok is így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Mert nemcsak a jóakarat erénye, hanem a békesség ajándéka is boldoggá teszi azt, aki résztvevőn együtt tud szenvedni minden bajba jutott embertársával.
Oly sokféle cselekedete van a vallásosságnak! A maga változatosságával azt eredményezi az igazi keresztényeknél, hogy kiveheti a maga részét a jótékonykodásból nemcsak a vagyonos és a gazdag, hanem az átlagember, de még a szegény is. S ha nem is egyenlőképpen telik az adakozásra mindenkinek, de ugyanaz a lelkület és jóérzés vezetheti őket.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Kor 6, 4
A nagyböjti idő a mennyország kapuját nyitja meg nekünk; vállaljuk imádkozva és bocsánatért esdekelve, * Hogy a feltámadás napján együtt örvendjünk a megdicsőült Úrral.
Mindenben úgy viselkedjünk, mint Isten szolgája. * Hogy a.
OLVASMÁNY
A szmirnai egyháznak Szent Polikárp vértanúságáról szóló leveléből
(Cap. 13, 2 – 15, 3; Funk 1, 297-299)
Istennek tetsző áldozat
Amikor készen állt a máglya, Polikárp, miután levetette minden ruháját, és övét is eloldotta, a saruját is le akarta vetni. Azelőtt ezt ő sosem tette, hiszen valamennyi hívő mindig azon versengett, hogy melyikük érintheti hamarabb a testét; mert szent élete miatt már vértanúsága előtt is minden jóval ékeskedett.
Ekkor már mindent előkészítettek körülötte a máglyán. De amikor oda is akarták szögezni, azt mondotta: „Hagyjatok így, aki ugyanis megadja majd nekem, hogy elbírjam a tüzet, az megadja azt is, hogy a máglyán nyugodtan rajta maradjak akkor is, ha ezt szegekkel nem biztosítjátok.” Azért tehát nem szögezték oda, hanem csak rákötözték a máglyára.
Ő meg hátrakötözött kézzel, mint egy, a nagy nyájból áldozatra kiválasztott kos, Istennek kedves áldozatként előkészítve, az égre tekintett, és így imádkozott:
„Mindenható Úristen, szeretett és áldott Fiadnak, Jézus Krisztusnak Atyja, általa ismertünk meg téged: angyalok, hatalmasságok, minden teremtmény és a színed előtt élő igazak egész nemzetségének Istene! Áldalak téged, mert erre a napra és erre az órára méltattál, hogy a vértanúk közé számláltatva vegyem magamhoz Krisztusod kelyhének rám eső részét, hogy testem és lelkem romolhatatlanul támadjon fel a Szentlélek által az örök életre. Bárcsak felvételt nyernék közéjük ma a te színed előtt, mint értékes és kedves áldozat, mint ahogy erre előkészítettél, és előre már megmutattad, és most beteljesíted, hazugságot nem ismerő és igaz Istenem.
Mindezért dicsérlek, áldalak, magasztallak téged szeretett Fiad, Jézus Krisztus, az örök mennyei főpap által, akiben legyen neked, vele és a Szentlélekkel együtt dicsőség most és mindörökké. Ámen.”
Miután kimondta az Áment, és befejezte imádságát, a máglyarakók meggyújtották a tüzet.
Amikor a láng magasra tört fel, csodát láttunk mi, akiknek ez látni adatott, akik azért maradtunk életben, hogy másoknak elmondhassuk a történteket. A tűz mintegy boltozatot alkotott, és mint egy széltől feszített hajóvitorla, körülvette a vértanú testét. A máglya közepén a teste nem olyannak látszott, mintha égett hús lett volna, hanem mint sült kenyér vagy mint a kemence lángjában ragyogó arany és ezüst. Olyan édes illatot éreztünk, mintha tömjén vagy más drága illatszer áradt volna belőle.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 2, 8-9. 10
A szmirnai egyház angyalának ezt írd: ezt mondja az első és utolsó, aki halott volt, de életre kelt: Tudok szorongattatásodról, arról, hogy szegény vagy, de valójában mégis gazdag. * Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul.
Ne félj a rád váró szenvedésektől. A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. * Légy hű.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden teremtmény Ura, te Szent Polikárp püspököt azzal jutalmaztad, hogy vértanúid közé fogadtad. Közbenjárására add, hogy Krisztus szenvedésének kelyhéből vele együtt részesedve, mi is örök életre támadjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky