Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!
Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!
A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!
Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!
Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †
zengjetek nevének dicséretet, *
dicsérjétek dicsőségét.
Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *
nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.
Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *
nevedet énekkel dicsérje!”
Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *
csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.
Kiszárította a tengert, †
gyalogszerrel keltek át a vízen, *
ezért örvendünk színe előtt.
Hatalommal uralkodik örökké, †
szeme vigyázza a nemzeteket: *
nehogy a lázadók elbízzák magukat.
Áldjátok Istenünket, nemzetek, *
dicsőségéről zengjetek éneket!
Életet ajándékozott nekünk, *
és lábunkat nem hagyta botlani.
Minket, Isten, igazán próbára tettél, *
tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.
Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *
hátunkra súlyos terhet raktál.
Embereket ültettél nyakunkra, †
tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *
míg végül is enyhülést engedtél.
Égőáldozattal lépek be házadba: *
teljesítem néked fogadalmam,
amelyet ajkam fogadott, *
és szám megígért szorongatásom napján.
Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *
bikákat és bakokat adok áldozatul.
Istenfélők, jertek mind, †
figyeljetek, mert elbeszélem, *
mi mindent tett velem az Isten.
Ajkam hozzá kiáltott, *
s nyelvem máris magasztalhatta őt.
Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *
nem hallgatott volna meg az Úr.
Ám Isten engem meghallgatott, *
könyörgő szavamra ráfigyelt.
Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *
s nem vonta meg tőlem irgalmát.
Az Isten szava eleven és átható.
Minden kétélű kardnál élesebb.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levele
1, 1 – 2, 12
Pál és a tesszalonikiak bensőséges kapcsolata
Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek, és békesség!
Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban. Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.
Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok, hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy – érdeketekben – hogyan viselkedtünk körötökben. S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek.
Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk. Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.
Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.
Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis – bízva Istenünkben – vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.
Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!
Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekét, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltón ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Tessz 1, 9; 3, 12. 13
A bálványoktól Istenhez fordultatok, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, * S aki megment bennünket az eljövendő haragtól.
Gazdagítson benneteket az Úr a szeretetben, tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok, amikor Urunk majd eljön. * S aki megment bennünket az eljövendő haragtól.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a szmirnaiakhoz írt leveléből
(Nn. 1 – 4, 1: Funk 1, 235-237)
Krisztus meghívott bennünket országába és dicsőségébe
Ignác, más néven Teoforosz, az Atyaisten és az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus Ázsiában levő szmirnai egyházának – amely irgalomból megnyert minden égi ajándékot, telve van hittel és szeretettel, semmi kegyelemben hiányt nem szenved, Isten előtt kedves, és üdvösen munkálkodik – üdvözletét küldi a Szentlélekben és Isten Igéjében.
Áldom Jézus Krisztust, az Istent, aki titeket oly bölcsekké tett. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ti tökéletesek vagytok az állhatatos hitben; mintegy rá vagytok szegezve test és lélek szerint az Úr Jézus Krisztus keresztjére, és a szeretet megszilárdított benneteket Krisztus vére által. Teljes és erős hittel hisztek a mi Urunkban, aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből született. Isten akarata és hatalma szerint, az Isten Fiát, aki valóban Szűztől született, János megkeresztelte, hogy megvalósuljon általa mindaz, ami elő van írva. Poncius Pilátus és Heródes negyedesfejedelem alatt valóban felfeszítették értünk test szerint a keresztre (s mi már ennek a gyümölcse vagyunk az ő isteni szent kínszenvedése által), hogy feltámadva mindörökre magasra tartsa zászlaját Egyházában, az ő egységes testében a szentek és hívők előtt, legyenek akár a zsidók, akár a pogányok közül valók.
Mindezt pedig értünk szenvedte, hogy üdvösségre jussunk, és valóban szenvedett, mint ahogy valóban fel is támadt.
Én tudom, hogy feltámadása után is testben volt, és hiszem, hogy most is testben van. Amikor Péternek és társainak megjelent, azt mondta: Fogjatok meg, és tapintsatok meg, és lássátok, hogy nem vagyok test nélküli kísértet. Azok mindjárt megérintették, és hittek Krisztus testének és lelkének valóságában. Ezért vetették meg a halált, és lettek győztesek a halál felett. Feltámadása után pedig velük evett és ivott, mint akinek teste van, bár lélek szerint már egyesült az Atyával.
Ezekre hívom fel figyelmeteket, testvéreim, bár tudom, hogy ez a ti hitetek is.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 2, 19-20
A törvénynek meghaltam, hogy az Istennek éljek. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, * Aki szeretett engem, és feláldozta magát értem.
Krisztussal engem is keresztre feszítettek; élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. * Aki szeretett engem, és feláldozta magát értem.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, engedd, hogy téged egész lelkünkkel imádjunk, embertársainkat pedig őszinte szívből szeressük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky