2023. február 9.

Csütörtök, évközi idő, 5. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,

Hogy törvényeidet csodálhassam!

ELSŐ OLVASMÁNY

A galatákhoz írt levélből

4, 8-31

Az Újszövetség gyermekeinek szabadsága és isteni öröksége

Testvéreim! Azelőtt nem ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában nem azok. Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán hiába fáradtam értetek.

Kérlek benneteket, testvérek, legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan lettem, mint ti. Semmivel nem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok volna nekem. Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?

Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.

Mondjátok csak, ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test erejéből született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret kegyelméből. Ennek jelképes értelme van.

A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. A szabad asszony ellenben a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. Hiszen írva van: „Örülj te, magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.”

Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.”

Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 4, 28. 31; 2 Kor 3, 17

Mi az ígéret fiai vagyunk, mint Izsák. Mi tehát nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. * A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. * A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött magyarázatából

(Nn. 37. 38: PL 35, 2131-2132)

Krisztus alakuljon ki bennetek!

Az Apostol arra kéri a galatákat: Legyetek olyanok, mint én, aki, bár zsidónak születtem, a külsőséges zsidó törvényeket lelki megítéléssel már megvetem. Hiszen én is olyan lettem, mint ti: vagyis ember vagyok. Azután ügyesen és tapintatosan emlékezteti őket a szeretetére, hogy ne tekintsék ellenségüknek. Azt írja ugyanis nekik: Testvérek, semmivel sem bántottatok meg. Mintha azt mondaná: „Ne gondoljátok tehát, hogy én akarnálak titeket megbántani.”

Még azt is mondja: Fiaim – azért, hogy kövessék őt, mint atyjukat –, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Ezt inkább az Anyaszentegyház nevében mondja, mert máshol meg így ír: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya.

A hit által formálódik ki Krisztus annak a hívő embernek a lelke mélyén, aki a kegyelem szabadságára meghívást kapott, aki szelíd és alázatos szívű, aki nem kérkedik tettei érdemeivel, hiszen nincs is saját érdeme. De a kegyelem indítására már szerezhet az ember valami érdemet azzal, hogy jót tesz mással, akit Krisztus az ő legkisebb testvérének hív, illetve saját magával azonosítja, hiszen ő mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Abban alakul ki Krisztus, aki befogadja Krisztust, viszont az fogadja be Krisztust, aki Krisztushoz ragaszkodik lelki szeretettel.

Ebből következik, hogy Krisztus követésével alakul ki maga Krisztus az emberben, éspedig olyan fokban, amennyire követi őt. János mondja: Aki azt állítja, hogy Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt.

De mivel az anyákban fogantatik az ember, hogy méhükben kialakuljon, és ha már kifejlődik, a szülés fájdalmaival hozzák a világra, ezért fel lehet vetni a kérdést: Mit akar mondani az Apostol, amikor ezt írja: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek? E szülési fájdalmak alatt azokat az aggódó gondoskodásait kell értenünk, amelyeket értük elszenvedett, hogy újjászülessenek Krisztusban, és most újra a szülés fájdalmait szenvedi értük a félrevezető tanítások veszélye miatt, hiszen észrevette, hogy ezek megzavarták őket. Ez az irántuk való aggódó gondoskodása, amelyet ő szülési fájdalomnak mond, mindaddig meglesz, amíg el nem jutnak a krisztusi teljesség nagykorúságára, hogy már semmi téves tanítás szele magával ne sodorja őket.

Tehát nem a hitük kezdete miatt, hiszen már újjászülettek a hitben, hanem a hitben való megerősödésük és tökéletességük miatt mondta: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Ezt a vajúdást más szóval és máshol is említi, amikor így ír: Naponként zaklatás ér, az összes egyház gondja rám nehezedik. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 4, 15; Péld 4, 18

Igazságban kell élnünk és szeretetben, * Hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. * Hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky