Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől.
Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
17, 1-16
Vízfakasztás a kősziklából. Csata az amalekitákkal
Azokban a napokban Izrael fiainak egész közössége az Úr útmutatása szerint Szin pusztájában táborról táborra haladt tovább, majd Refidimnél álltak meg. Itt nem volt ivóvíz a nép számára. A nép nekitámadt Mózesnek, és így szólt: „Adj nekünk ivóvizet!” Mózes ezt válaszolta: „Miért támadtok engem? Miért kísértitek az Urat?” A nép azonban szomjas volt, azért tovább zúgolódott Mózes ellen: „Miért hoztál ki bennünket Egyiptomból – kérdezték –, talán azért, hogy gyermekeinkkel és állatainkkal együtt szomjan haljunk?”
Mózes ilyen szavakkal fohászkodott az Úrhoz: „Mit tegyek ezzel a néppel? Kevés híja, és megkövez.” Az Úr ezt válaszolta Mózesnek: „Haladj a nép előtt, vedd magadhoz Izrael véneit, fogd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra rácsaptál, és menj! Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett Izrael véneinek jelenlétében. A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak, és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr, vagy nincs?”
Közben az amalekiták előrenyomultak, hogy Refidimnél megküzdjenek Izrael fiaival. Mózes így szólt Józsuéhoz: „Válassz ki magadnak férfiakat, és holnap szállj harcba az amalekitákkal! Én pedig Isten botjával a kezemben kiállok a domb tetejére.”
Józsue úgy tett, ahogy Mózes parancsolta, s kivonult, hogy megütközzék az amalekitákkal. Mózes közben Áronnal és Húrral fölment a domb tetejére. Ameddig Mózes a kezét kitárva tartotta, az izraeliták fölényben voltak, de ha leeresztette a kezét, az amalekiták jutottak fölényhez. Mózes karja végül is elfáradt. Ezért vettek egy követ, odavitték, és ráültették. Áron és Húr pedig a karját tartotta, egyik az egyik oldalon, a másik a másik oldalon, így karja napszálltáig kitárva maradt.
Józsue kardélre hányta az amalekitákat és hadi népüket. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Írd le ezt emlékül egy könyvbe, és közöld Józsuéval, hogy az amalekiták emlékét kitörlöm az ég alól.” Mózes oltárt épített, és Jahve-Nisszinek nevezte, „mivel – úgymond – az Úr hadijelvénye a kézben!, az Úr háborút visel Amalek ellen nemzedékről nemzedékre.”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 12, 3. 4; Vö. Jn 4, 14
Víg örömmel merítetek vizet az Üdvözítő forrásaiból, * Így szóltok majd azon a napon: Adjatok hálát az Úrnak, és magasztaljátok az ő nevét.
A víz, amelyet én adok nektek, örök életre szökellő vízforrás lesz bennetek. * Így szóltok.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből
(Lib. 4, 14, 2-3; 15, 1: SC 100, 542. 548)
A választott nép előképekből tanulta meg, hogy félje Istent, és hűségesen szolgáljon neki
Így Isten kezdetben azért alkotta az embert, mert nagylelkű volt; az ősatyákat pedig üdvösségük miatt választotta ki; népet alkotott előre, Isten követésére okítva a nem tanulékonyakat; előre felkészítette a prófétákat, a földön hozzászoktatta az embert, hogy Lelkének hordozója legyen, és közösségben legyen Istennel. Ő, aki senkire sem szorul, közösséget ajánl azoknak, akik rászorulnak. Azok előtt, akikben ő kedvét találja, tervezőként felvázolja az üdvösség útját, miként azoknak, akik nem ismerték őt Egyiptomban, mégis saját maga adott eledelt, és azoknak, akik a pusztában zúgolódtak, a legalkalmasabb törvényt adta. És azoknak, akik a jó földre bementek, méltó örökséget adott. Azoknak, akik tékozló fiúként visszatértek Atyjukhoz, hizlalt borjút vág, és az eredeti ártatlanság stóláját adja. Sokféleképpen készítette elő tehát az emberi nemet az üdvösséggel való összhangra.
Ezért mondja János a Jelenések könyvében: Hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása. Isten Lelkének vizei valóban hatalmasak, mert gazdag ő, és az Atya nagy. És mindezeken átmenve az Ige irigység nélkül adja azt, ami hasznos, a neki alávetetteknek, minden állapotnak a megfelelő és alkalmas törvényt írva elő.
Így írta elő népének törvényben a frigysátor készítésére, a templomépítésre és a leviták kiválasztására vonatkozó szabályokat, a hálaadó, engesztelő és tisztulási áldozatokat, és törvényt állított az összes többi megtartására.
Ő mindezekből semmire sem szorul rá, mert minden jóval teljes, benne van minden édes illat és minden édes illatszer aromája, még mielőtt Mózes lett volna. A bálványimádásra könnyen hajló népet azonban nevelgette, és sokat figyelmeztette, oktatta őket, hogy tartsanak ki, és szolgáljanak Istennek, és a másodlagos dolgok révén szólított az eredetiekre, azaz a másolatokkal az igaziakra, az időlegesek által a mennyeiekre, mint már Mózesnek megmondatott, hogy: Tégy mindent azok mintája szerint, ahogyan a hegyen láttad.
Mózes negyven napig tanulgatta szívébe vésni Isten szavait, az égi jeleket, a szellemi mintákat és az eljövendők előképeit. Amint Szent Pál is megírta: Ittak ugyanis a sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. Majd ugyancsak a törvényben mondottakhoz hozzáfűzi: Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk.
Előképek útján tanulták meg tehát, hogy féljék az Istent, és hűségesen szolgáljanak neki. Így a törvény egyrészt életformájuk lett, másrészt előre hirdette nekik az eljövendő dolgokat.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Gal 3, 24-25. 23
A törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. * A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.
Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze, és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. * A hit.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, védelmezd jótettekben buzgólkodó népedet, vigasztald oltalmaddal itt a földön, és egykor ajándékozd meg örök boldogsággal a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky