2024. szeptember 7.

Szent Márk, István és Menyhért áldozópapok, kassai vértanúk
ünnep
(A szlovákiai egyházmegyékben: emléknap)


Körösi Márk (született: 1588-ban) a nagyszombati papnevelde rektora, majd esztergomi kanonok és széplaki apát volt, aki a katolikus hit védelmére Kassára ment, hogy az ott lelkipásztorkodó Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuitáknak segítsen.
Pongrácz István (született: 1582-ben) előkelő erdélyi nemesi család sarja volt, jezsuita lett. Ausztriában, majd Kassán tanított és lelkipásztorkodott. Itt találta lengyel származású rendtársát, Grodecz Menyhértet (született: 1584-ben), aki a harmincéves háborúban tábori lelkész volt, majd Kassára került. Több nyelven beszélt, a katonák nemcsak megértették, de szelídsége és jóindulata miatt szerették is.
Bethlen Gábor és Rákóczi György kálvinista hajdúi 1619. szeptember 5-én elfoglalták Kassát, mindhármukat azonnal őrizetbe vették, és arra akarták kényszeríteni, hogy az új valláshoz szegődjenek. Midőn ez nem sikerült nekik, szeptember 7-én borzalmasan megkínozták és megcsonkították, majd a szennygödörbe dobták ki őket, ahol Pongrácz István még 20 órát élt. Nagyszombatban, az orsolyiták templomában vannak eltemetve. Szent X. Piusz pápa 1905-ben avatta őket boldoggá, Szent II. János Pál pápa 1995. július 2-án Kassán avatta őket szentté. Ereklyéik egy részét az esztergomi bazilikában őrzik.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

A három vértanú nevét

magasztald hívő nép, dicsérd,

azért ontottak drága vért,

hogy béke váltsa fel a vészt.

Ők három nemzet vér szerint,

de lelkük Krisztusra tekint,

ki szent nevében arra int:

a sok szív legyen egy megint.

Körösi Márk horvát szülött,

ki ifjan Esztergomba jött,

itt várta fény, rangos körök,

de híre Kassán lett örök.

Grodecz Menyhért lengyel honos,

a bűnből sok lelket kimos;

Jézus Szívében otthonos,

ajkán a szó mézharmatos.

Pongrácz István kemény magyar,

ki Jézus társaként akar

élni; így jár be falvakat,

s első, ha kell az áldozat.

Lejárt a kín órája már,

a fő lehullt, belepte sár;

míg egy is élt, dúlt pártviszály,

de lelkük sárból mennybe szállt.

Háromság, áldjuk szent neved,

Atyánk, Teremtőnk, üdv neked,

Fiú, Megváltónk, tisztelet

neked s a Léleknek veled. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. A szent vértanúk Krisztusért vérüket ontották a földön, ezért örök jutalmat nyertek.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A szent vértanúk Krisztusért vérüket ontották a földön, ezért örök jutalmat nyertek.
2. ant. Az igazak örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk.
33 (32). zsoltár
A gondviselő Isten dicsérete
Minden általa lett (Jn 1, 3).
I.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, *

a szentekhez dicséret illik.

Dicsérjétek Istent citerával, *

tízhúrú hárfán zengjétek fölségét.

Előtte új dalt énekeljetek, *

daloljatok neki szép öröméneket zengve!

Mert az Úr igéje sziklaszilárd, *

minden tettét hűség vezeti.

Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, *

telve van a föld az Úr irgalmával.

Az egek az Úr szavára lettek, *

szája leheletére csillagseregük.

Mintegy tömlőbe gyűjti a tenger vizét, *

mederbe zárja örvénylő hullámait.

Az egész föld félje az Urat, *

reszkessen előtte minden földlakó,

mert csak szólt, és meglettek, *

parancsolt, és létrejöttek.

Semmivé teszi az Úr a pogányok szándékát, *

meghiúsítja a népek terveit.

Ám az Úr szándéka megmarad örökre, *

szívének gondolata nemzedékről nemzedékre.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az igazak örökké élnek, és az Úrban van a jutalmuk.
3. ant. Szentjeimnek, akik e világban hősiesen küzdöttek, én magam adom meg szenvedéseik jutalmát.
II.

Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr, *

a nép, amelyet örökségül választott.

Letekint Isten a mennyből, *

s látja mind az emberfiakat.

Lakóhelyéről szemléli *

minden lakóját a földnek:

ő alkotta mindnyájuk szívét, *

jól ismeri minden tettüket.

Nem a nagy sereg hoz győzelmet a királynak, *

nem roppant ereje védi meg a hőst.

Csalódik, aki lovától vár segítséget, *

bármilyen erős az, nem biztos menedék.

Az Úr szeme ügyel az istenfélőkre, *

akik az ő irgalmában bíznak.

Megmenti lelküket a haláltól, *

és táplálja őket éhínség idején.

A mi lelkünk az Úrra hagyatkozik, *

ő a mi segítőnk, a mi oltalmunk,

benne örvend a szívünk, *

az ő szent nevében remélünk.

Maradjon velünk, Uram, szereteted, *

mert mi is benned reménykedünk.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szentjeimnek, akik e világban hősiesen küzdöttek, én magam adom meg szenvedéseik jutalmát.

A mi lelkünk az Úrra hagyatkozik.

Ő a mi segítőnk, a mi oltalmunk.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

8, 18-39

Senki sem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van

Testvéreim! Ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk. Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjunk állhatatosan.

Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lelkünk kívánsága, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: „Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.” De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 6, 27-28; Mt 5, 44-45. 48

Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal. Imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért. * Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.

Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes. * Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent X. Piusz pápa iratából, amellyel Isten tiszteletreméltó szolgáit: Körösi Márk kanonokot, Pongrácz István és Grodecz Menyhért jezsuita áldozópapokat ünnepélyesen a boldogok közé iktatja

(ASS 39 [1906], 145-150)

Jézus és Mária nevét sóhajtozták

Körösi Márk István a horvátországi Kőrösön született. Említésre méltó, hogy nagy szeretettel vette körül égi Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát, akit később is, nehéz helyzeteiben, különösen pedig gyötrelmes halálküzdelmében állandóan bizalommal segítségül hívott. Amikor úgy érezte, hogy Isten a papságra hívja, Rómába ment tanulni, ahol mindenféle jó törekvésnek nem csupán követője, hanem buzgó megvalósítója is lett. Hazájába visszatérve apostoli tevékenységét oly nagy hatással végezte, hogy híre messzire elterjedt; ezért Pázmány Péter esztergomi érsek és Magyarország prímása saját egyházmegyéjébe hívta őt. Nem sokkal később esztergomi kanonokká és komáromi főesperessé nevezte ki. Mindjárt kinevezése után a Kassa közelében fekvő széplaki uradalom élére került kormányzónak.

Pongrácz István törzsökös magyar felvidéki családból származott. Az erdélyi Alvincen született, s kiképzését a kolozsvári jezsuita kollégiumban nyerte. Itt annyira megkedvelte mesterei életét, hogy szülei és rokonai tanácsa ellenére maga is közéjük lépett. Luther és Kálvin tanaitól, valamint a polgárháborúktól zaklatott népének kívánt segítségére lenni. 1615-ben elöljárói a felvidéki Homonnára küldték, hogy a katolikusokat hitükben és vallásukban megerősítse. Kassára Dóczy András főkapitány hívta meg, Grodecz Menyhérttel együtt házába fogadta, akivel együtt a katolikus ügyet hathatósan elősegítették.

Grodecz Menyhért volt tehát a harmadik, aki ehhez a két áldozópaphoz csatlakozott. A sziléziai Teschenben született, grodeki eredetű lengyel családból. A jezsuita rendben különböző beosztásokban munkálkodott, amikor Dóczy András főkapitány Kassára hívta, hogy a helyőrség papja legyen.

Midőn Krisztus bajnokai nagy buzgalommal végezték szent szolgálatukat, történt, hogy Bethlen Gábor vezére, Rákóczi György protestáns hajdúival Kassa alá érkezett, és követelte a város átadását a császáriaktól. Rákóczi letartóztatta, és házi őrizetben tartotta a három katolikus papot, és a városi tanácstól kikényszerítette halálos ítéletüket.

Így tehát 1619. szeptember 6-ról 7-re virradó éjjel a kiküldött fegyveres csoport először az ajtót nyitó Pongrácz István atyát ütötte le vasbuzogánnyal, majd mindhármukat ökölcsapásokkal, rúgásokkal, arculcsapásokkal és gyötrelmes sebekkel illették, míg azok csupán Jézus és Mária nevét sóhajtozták. Körösi Márknak Rákóczi nevében szabadulást ígértek, ha elhagyja a katolikus hitet, de ő az ajánlatot állhatatosan visszautasította. Amikor megfosztották ruháitól, kezénél fogva a szoba gerendájára akasztották, és égő fáklyákkal sütögették, bárdokkal vagdosták, úgyhogy megpörkölt bordái között szabadon lehetett látni belső részeit. Mivel már megvirradt, Körösi Márkot és Grodecz Menyhértet a gerendáról levéve lefejezték, Pongrácz Istvánt két kardütéssel a nyakán megsebesítették, majd halottnak vélvén két társával együtt a szennygödörbe dobták. Azonban még élt, és több mint 20 óra múlva sebekkel és szennyel elborítva, Jézus és Mária nevét sóhajtozva, szeptember 8-án hajnalban nyerte el az égi koronát.

Testüket Pálffy Katalin 1620-ban Bethlen Gábor engedélyével elszállíttatta először a sebesi templomba, majd 15 évvel később a nagyszombati klarissza nővéreknél helyezte el. A klarisszáktól 1784-ben az orsolyitákhoz kerültek át. Az Úr több csodás jellel dicsőítette meg őket.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 29. 20. 13

Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. * Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

Az egész császári testőrségben és a többiek körében is köztudomású lett, hogy bilincseimet Krisztusért viselem. * Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, segíts meg minket Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk közbenjáró imájára, hogy akiknek győzelmét örvendezve ünnepeljük, azoknak állhatatos hitét is kövessük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky