Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Kereszted által kérlelünk,
adj, Jézus, boldog életet,
hisz felszegezve ott e fán
bűntől váltottad népedet.
Új törvényt hoztál, új időt,
eltűnt a régi vádlevél;
megnyílt az ősbűn börtöne,
szabadságunk így visszatért.
Atyával, Lélekkel neked,
Jézus, dicsőség, tisztelet,
mit szent kereszted meghozott:
a győzelmet velünk megoszd. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Vágyva vágytam az Úrra, *
és ő lehajolt hozzám.
Meghallgatta jajszavamat, *
és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.
Sziklára állított engem, *
azután lábamba erőt öntött.
Új dalt adott a számba, *
Istenünknek zengő éneket.
Megrettenve látják ezt sokan, *
és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Boldog, aki bizalmát az Úrba veti, *
és mit sem vár a kevély és álnok embertől.
Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk: *
nincs hozzád hasonló.
Ha hirdetni s elbeszélni akarnám, *
nem találnám se szerét, se számát.
Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, *
fülemet azonban megnyitottad.
Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél. *
Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.
A könyvtekercsben rólam írva áll, *
hogy megtegyem a te akaratodat.
Erre vágyom, Istenem, *
törvényed örömmel tölti el szívemet.”
Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben, *
ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.
Igazságodat nem rejtem el szívembe, *
hűségedet és segítségedet elbeszélem.
Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet *
a nagy gyülekezet előtt.
Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, *
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.
Mert annyi baj vett körül, *
hogy megszámlálni sem lehet.
Utolértek engem bűneim, *
már látni sem tudok.
Több a vétkem, mint hajszál a fejemen, *
szívem is ellankad egészen.
Szabadíts meg, Uram, irgalmasan, *
Uram, siess segítségemre!
Ujjongjanak és örvendjenek benned az istenkeresők, *
„Hatalmas az Úr!” – kiáltsák szüntelen, akik segítségedet várják.
Szegény vagyok és nyomorult, *
de az Úr gondomat viseli.
Segítőm és megmentőm te vagy; *
én Istenem, ne késlekedj!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Istenem, a te nevedben szabadíts meg engem, *
szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal!
Istenem, hallgasd meg imádságomat, *
figyelj ajkam szavára!
Gőgös idegenek keltek föl ellenem, †
hatalmasok törtek életemre, *
akik Istent nem tartották szemük előtt.
De íme, az Isten megsegít engem, *
és az Úr oltalmazója életemnek.
Készséges lélekkel áldozom neked, *
magasztalom nevedet, Uram, mert jó vagy.
Minden gyötrelmemből kimentettél, *
és szemem megvetéssel néz ellenségeimre.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, szabadító Istenem, *
éjjel-nappal tehozzád kiáltok.
Imádságom jusson színed elé, *
hajlítsd füledet kérésemre!
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *
életem közel van a holtak országához.
A sírba szállók közé számítanak, *
olyan ember vagyok, aki a végét járja.
A halottak között van a fekhelyem, *
mint aki megsebesítve a sírban alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, *
és aki már kiszakadt a kezedből.
A verem mélyére vetettél, *
a sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezedett súlyos haragod, *
örvényeid fölöttem összecsapnak.
Ismerőseimet távol tartod tőlem, *
utálatossá tettél előttük.
Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *
szemem elsorvad a kíntól.
Uram, egész nap hozzád kiáltok, *
és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, *
vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?
Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *
vagy hűségedet a pusztulás helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *
vagy igazságodat a feledés földjén?
De én hozzád kiáltok, Uram, *
már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, *
arcodat miért rejted el tőlem?
Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *
megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.
Rám zúdult haragod, *
és feldúlt a tőled való rettegés.
Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *
már-már összecsap fölöttem.
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *
már csak a sötétség ismer engem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
RÖVID OLVASMÁNY
Iz 53, 6-7
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát. Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a szájat. Mint a juh, amelyet leölésre visznek, vagy mint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a száját.
Sötétségre taszíttattam,
Mint aki örökre meghalt.
Könyörögjünk!
Istenünk, tekints házad népére, amelyért a mi Urunk, Jézus Krisztus vonakodás nélkül a bűnösök kezére adta magát, és vállalta a keresztre feszítés kínjait. Aki él és uralkodik mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky