Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Most itt az óra, amikor
az evangélium szerint
megérkezik a Vőlegény
és mennyországot alapít.
Az okos szüzek csapata
már készenlétben várja őt;
míg égő mécset tart kezük
nagy vígan ujjong örömük.
A balgák késnek, mécsesük
nem fénylik: lángja kialudt.
Az ajtót hasztalan verik,
bezárult már az ég nekik.
Mi csak virrasszunk éberen,
szívünk világa most a mécs,
hogy amikor megérkezik,
méltón fussunk az Úr elé.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz méltónak találj,
hadd zengjünk akkor teneked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szent élet útja, vágyakozók üdve,
és minden jóság ajándékozója,
Béke Királya, neked szól az ének,
téged imádunk!
Felragyog benned mind, amit a szentek
vágyva elérnek cselekedetükkel
vagy szavuk által, hogyha szeretettől
lángol a szívük.
Békés időket, hitet adj nekünk ma,
írt sebeinkre, bűneinkre oldást,
és tieidnek add az örök élet
mennyei kincsét.
Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,
s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,
Szentlélek Isten, nevedet is egyként
áldjuk örökké! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Milyen jó az Isten az igazakhoz, *
az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!
Lábam mégis majdnem megtántorodott, *
kis híja volt, hogy el nem buktam,
mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *
amikor láttam a bűnösök jó sorát.
Nem éri őket semmi szenvedés, *
egészséges és erővel teli a testük.
A halandók bajait nem ismerik, *
nem veri őket balsors, mint másokat.
Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *
és köntös rajtuk az erőszak.
Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *
magasra tör szívük álnoksága.
Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *
elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.
Káromló szavuk az eget sem kíméli, *
nyelvükkel beszennyezik a földet.
Ezért fordul feléjük a nép, *
és mohón issza szavaikat, mint a vizet.
Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *
Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”
Lám, ilyenek a bűnösök: *
vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *
és hiába mosom kezemet ártatlanságban?
Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *
fenyítés a részem már kora reggel.”
Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *
árulója lennék gyermekeidnek.
Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *
sokat gyötrődtem miatta.
Végül Isten szentélyébe tértem, *
és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.
Mert valójában csuszamlós útra állítottad *
s pusztulásba taszítod őket.
Utoléri őket a romlás, *
elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.
Mint ébredő ember álma, Uram, *
semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Amikor szívem kesergett, *
és bensőmet marta a bánat,
ostoba voltam és tudatlan, *
mint oktalan állat álltam előtted.
Mindig veled akarok maradni, *
hiszen megfogtad jobbomat.
Szándékod szerint vezérelsz engem, *
és végül is befogadsz a dicsőségbe.
Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *
és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.
Bár elenyészik a szívem, a testem, *
szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *
elveszíted mind, aki hűségét megszegi.
Nekem azonban jó az Istennel lennem, *
és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.
Hirdetni akarom minden művedet *
Sion városának népe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,
Számnak édesebb a méznél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
2, 1-13
A fekéllyel sújtott Jóbot meglátogatják barátai
Történt egy napon, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr színe elé járultak. Közöttük volt a sátán is. Ekkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán azt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet, és kószáltam rajta.” Erre az Úr megkérdezte a sátánt: „Észrevetted-e szolgámat, Jóbot is? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még mindig kitart feddhetetlenségében. Hiába ingereltél föl, hogy tegyem tönkre!” A sátán ezt válaszolta az Úrnak: „Bőrért bőrt! Az életéért mindenét odaadja az ember, amije csak van. Emeld csak rá kezedet, és nyúlj a csontjához és húsához! Szavamra, szemtől szemben fog majd káromolni!” Ekkor az Úr azt mondta a sátánnak: „Nos, a kezedbe adom, csak az életét kíméld!”
A sátán eltávozott az Úr színe elől. Jóbot rosszindulatú fekéllyel sújtotta tetőtől talpig. Ez hamuba ült, s egy cserépdarabot vett a kezébe, hogy azzal vakargassa magát.
A felesége meg így beszélt hozzá: „Még mindig kitartasz feddhetetlenségedben? Átkozd az Istent, és halj meg!” Ő azonban így válaszolt neki: „Mint valami féleszű asszony, úgy beszélsz. Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?” Mindamellett nem vétkezett Jób az ajkával.
Jóbnak három barátja értesült a csapásokról, amelyek rászakadtak, és eljöttek hazájukból: Elifász Temánból, Bildád Suachból és Zófár Naamából. Megállapodtak egymás közt, hogy elmennek hozzá, kifejezik együttérzésüket és megvigasztalják. Amikor távolból ráemelték tekintetüket, nem ismerték meg. Hangos sírásban törtek ki, megszaggatták ruhájukat, és hamut szórtak a fejükre. Hét nap és hét éjjel mellette ültek a földön, és egyik sem szólt hozzá, egy szót sem. Látták ugyanis, hogy igen nagy a fájdalma.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 37, 2. 3. 4. 12
Uram, ne feddj meg felindulásodban, mert nyilaid belém hatoltak. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt. * Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből
(Lib. 3, 15-16: PL 75, 606-608)
Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?
Amikor Pál észrevette magában lelki bölcsessége gazdagságát, és ugyanakkor azt is látnia kellett, hogy ő maga is csak halandó ember, így szólt: Ez a kincsünk cserépedényben van. Íme, Szent Jób is érezte külső törékeny cserépedényének sajgó sebeit, de a belső kincse sértetlenül megmaradt. Bőre ugyanis felszakadozott sebei következtében, de ugyanakkor a belül kibontakozó sértetlen bölcsességének a kincse szent tudománya szavaival így nyilatkozott meg: Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? Jónak az Isten ideigvaló vagy örök ajándékait nevezi, rossznak pedig a földi élet csapásait. Ezekről mondja az Úr a Próféta ajkával: Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot, és én teremtem a sötétséget. Én szerzek békességet, s én idézem elő a szenvedést is.
Teremtője a napvilágnak, alkotója az éjsötétnek: mert a csapások a külső ember számára a szenvedés sötétségét teremtik meg, a belső ember számára azonban okulást jelentenek, és ez a lélek világosságát gyújtja fel benne. Én szerzek békességet, s én idézem elő a szenvedést is; ha ugyanis az ember a jónak teremtett földi dolgok után helytelenül vágyakozik, akkor ezáltal azok rosszak lesznek számunkra, és büntető csapásokká válnak, és csak ezután békél meg velünk az Isten. A bűn által ugyanis Isten ellenségei leszünk, méltányos tehát, hogy Isten békességébe csak az ő büntető csapásait elszenvedve jussunk vissza; hogy mialatt minden egyes jónak teremtett dolog szenvedéseink forrásává válik, azalatt e büntetéssel megjavított lelkünk alázatosan megújuljon a teremtő Isten békéjében.
Nagyon érdemes Jób szavaiban megfigyelni, hogy – szembeszállva felesége meggyőződésével – milyen mélyrehatoló megfontolásra képes. Erről tanúskodik idézett szava: Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? Bizony, a szenvedésben nagy vigasztalásunkra válhat, ha bajaink közepette visszaemlékezünk Teremtőnk jótéteményeire. A jelen fájdalom nem töri le a vigaszt, ha azonnal eszünkbe jut a kapott jótétemény felemelő emléke. Ezért is sürgeti a Szentírás: A jó napon ne feledkezzél meg a rosszakról, és a rossz napon ne feledkezzél meg a jókról.
Így van ez: ha valaki Istentől jótéteményt kap, de annak birtokában nem telik el szent félelemmel is a büntetés lehetősége miatt, akkor örömében elbizakodottá lesz. Akit pedig csapások sújtanak, és közben nem talál vigaszt azokban a javakban, amelyeket egykor kapott, akkor azt az embert a teljes kétségbeesés fosztja meg lelke nyugalmától.
A kettőt egybe kell tehát kapcsolni, hogy az egyik mindig ellensúlyozza a másikat: a balsors szenvedését mérsékelje a jótétemények emlékezete, és a jólét örömét fékezze a várható balsors félelme. A szent férfi tehát – míg testét a sebek elborítják – a csapások gyötrelmei között is az Isten adományainak jóleső emlékét idézi fel, hogy lesújtott lelkét megvigasztalja, mondván: Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is?
VÁLASZOS ÉNEK
Jób 2, 10; 1, 21-22
Ha a jót elfogadjuk Isten kezéből, miért ne fogadnánk el a rosszat is? * Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve.
Mindezek ellenére nem vétkezett Jób, és nem szólt dőreséget Isten ellen. * Az Úr adta, az Úr elvette, amint az Úrnak tetszett, úgy lett, legyen áldott az Úr neve.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irányítsd a világ folyását akaratod szerint békességben. Egyházadnak pedig add meg, hogy odaadó buzgósággal és zavartalan örömmel szolgáljon neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky