Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Jézus, Egyetlen Főpapunk,
Atyád trónjához vidd szavunk,
együtt dicsérve kérlelünk,
kik itt e földön élhetünk.
Lélek formált a Szűz méhén,
te gyermek, tartod világunk,
értünk születni akartál,
hoztad öröm áldozatát.
Téged az Atya pappá tett,
öröm olajával felkent,
legfőbb méltóságot adott,
tisztelet csúcsára emelt.
Isten halandó testet ölt,
vérével szerzett tisztulást,
hogy feláldozza önmagát,
halálnak kínját szenvedte.
Krisztus, ki keresztfádon függsz,
mindenkit szívvel oda vonzz,
Atyának és Pártfogónknak,
örök dicséret zengedez! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Vágyva vágytam az Úrra, *
és ő lehajolt hozzám.
Meghallgatta jajszavamat, *
és kivont a sírgödörből, az undok iszapból.
Sziklára állított engem, *
azután lábamba erőt öntött.
Új dalt adott a számba, *
Istenünknek zengő éneket.
Megrettenve látják ezt sokan, *
és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
Boldog, aki bizalmát az Úrba veti, *
és mit sem vár a kevély és álnok embertől.
Uram, én Istenem, sok nagy csodát tettél miérettünk: *
nincs hozzád hasonló.
Ha hirdetni s elbeszélni akarnám, *
nem találnám se szerét, se számát.
Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, *
fülemet azonban megnyitottad.
Égő- s engesztelő áldozatot sem követeltél. *
Így szóltam akkor: „Íme, eljövök.
A könyvtekercsben rólam írva áll, *
hogy megtegyem a te akaratodat.
Erre vágyom, Istenem, *
törvényed örömmel tölti el szívemet.”
Igazságodat hirdetem a nagy gyülekezetben, *
ajkamat be nem zárom, Uram, jól tudod.
Igazságodat nem rejtem el szívembe, *
hűségedet és segítségedet elbeszélem.
Nem titkolom irgalmasságodat és hűségedet *
a nagy gyülekezet előtt.
Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, *
szereteted és hűséged őrizzen szüntelen.
Mert annyi baj vett körül, *
hogy megszámlálni sem lehet.
Utolértek engem bűneim, *
már látni sem tudok.
Több a vétkem, mint hajszál a fejemen, *
szívem is ellankad egészen.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Megkegyelmeztél, Uram, országodnak, *
Jákob sorsát jóra fordítottad.
Néped gonoszságát megbocsátottad, *
betakartad minden bűnét.
Megfékezted nagy haragodat, *
eloltottad haragod tüzét.
Építsd újjá országunkat, szabadító Istenünk, *
és fordítsd el tőlünk haragod!
Talán örökké akarsz haragudni ránk, *
s kiterjeszted haragodat minden nemzedékre?
Nem akarsz új életet adni nekünk, *
és örömet szerezni népednek?
Mutasd meg, Urunk, irgalmadat, *
és adj nekünk szabadulást!
Hadd halljam az Úristen szózatát! †
Igen, ő békét hirdet népének s híveinek, *
és azoknak, akik szívből hozzá térnek.
Bizony, akik félik őt, közel azokhoz segítsége, *
hogy dicsősége lakja országunkat.
Egymásra talál majd irgalom és hűség, *
csókot vált az igazságosság és a béke.
Hűség sarjad a földből, *
és az égből igazságosság hinti sugarát.
Mindenféle jókat osztogat az Úr, *
és földünk megtermi gyümölcsét.
Igazság jár az Úr előtt, *
és békesség követi őt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Krisztus egyszer áldozta fel magát a bűnökért,
És minden időkre tökéletessé tette azokat, akiket megszentelt.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből
4, 14 – 5, 10
Jézus, a hatalmas Főpap
Testvéreim! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyengeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk, és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Mert minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, ajándékokat és áldozatot mutasson be a bűnökért, mint olyan valaki, aki megértő tud lenni a tudatlanok és a tévelygők iránt, hiszen őrá is gyöngeség nehezedik. Ezért a népért is, saját vétkeiért is áldozatot kell bemutatnia. A tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak akit az Isten meghív, mint Áront.
Így Krisztus sem önmagát emelte főpapi méltóságra, hanem az, aki így szólt hozzá: „A Fiam vagy, ma szültelek.” Másutt meg ezt mondja: „Pap vagy mindörökké Melkizedek rendje szerint.”
Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott, s könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatásra talált. Annak ellenére, hogy Isten Fia volt, a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik engedelmeskednek neki, mert az Isten őt tette főpappá, Melkizedek rendje szerint.
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 2, 8; Iz 53, 7
Krisztus megalázta önmagát, * engedelmes lett a halálig.
Feláldozták, mert ő maga akarta, * engedelmes lett a halálig.
MÁSODIK OLVASMÁNY
XII. Piusz pápa „Mediator Dei” kezdetű enciklikájából
(AAS 39 [1947], 552-553)
Krisztus pap és áldozat
Igaz, ugyan hogy maga Jézus Krisztus az áldozatot bemutató pap, de ő nem sajátmagáért, hanem miérettünk pap, midőn az egész emberiség Isten-dicséretét bemutatja a mennyei Atyának; igaz az is, hogy ő az áldozat, de miérettünk áldozat, midőn az emberiség bűnei helyett saját magát áldozza, fel. Mármost az apostol szavai: „Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt”, arra intenek minden keresztény hívőt, hogy amennyire emberileg lehetséges, igyekezzünk ugyanazzal az érzéssel eltelni, amely a mi Üdvözítőnkben is megvolt áldozatának bemutatásakor. Töltse el lelkünket az ő mélységes alázatossága, az ő érzéseivel adjuk meg Isten szent Fölségének imádásunkat, tiszteletünket, dicséretünket és hálaadásunkat. Legyünk mi is vele együtt áldozattá oly módon, hogy megtagadjuk magunkat és követjük az evangélium parancsait; önként és készségesen vállalunk magunkra vezeklést; bűnbánatot ébresztünk és engesztelünk a saját bűneink miatt. Egyszóval: arra intenek az apostol szavai, hogy misztikus módon haljunk meg mi is a kereszten, oly módon, hogy mi is elmondhassuk magunkról: „Krisztussal együtt a keresztre szegeztettem.”
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Gal 2, 20
Az Isten Fiában való hitben élek, * aki szeretett engem és önmagát adta értem.
Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. * Aki szeretett engem és önmagát adta értem.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Egyszülöttedet örök Főpappá tetted, hogy téged megdicsőítsen, és az embereket üdvözítse. A Szentlélek kiáradása által engedd, hogy akiket szolgálattevőkké és szentségeid kiosztójává választottál, az elfogadott szolgálatot hűségesen végezzék. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky