2024. május 7.

Eger: A bazilika-főszékesegyház felszentelése
ünnep
(A bazilika-főszékesegyházban: főünnep)


Az egri püspökséget Szent István király alapította Északkelet-Magyarország részére, és már akkor székesegyház is épült Szent János apostol és evangélista tiszteletére. A XII. század végén kezdődött, és a XIII. század elején Katapán püspök idejében fejeződött be annak a háromhajós román székesegyháznak az építése, amelynek maradványai a várban ma is láthatók. (Ide temették el 1204-ben Imre királyt.) A tatárjáráskor a székesegyházat felgyújtották, de 1261-ben újjáépítették, a XV. században pedig gótikus szentéllyel bővítették. A törökök kiűzése után Telekesy István püspök a romokban levő székesegyház helyett újat alapított, és megkezdte a mai főszékesegyház helyén fekvő középkori templom barokk stílusú átépítését, amelyet utóda, Erdődy Gábor püspök fejezett be 1727-ben. Ez az aránylag kis méretű templom nem felelt meg az 1804-ben érseki rangra emelt főegyházmegye kívánalmainak. A mostani, monumentális méretű főszékesegyházat Hild József tervei alapján Pyrker János László velencei pátriárka és egri érsek építtette 1831 és 1836 között, és ő szentelte fel 1837. május 6-án és 7-én Szent János, Szent Mihály és Szűz Mária tiszteletére. A főszékesegyháznak VI. Pál pápa 1970. március 14-én a „kis bazilika” rangot adományozta.

Délelőtt

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ez óra itt a harmadik,

Krisztust kereszttel terhelik:

elménk hívságtól ment legyen,

imádkozzunk most csendesen.

Krisztust fogadja szív, ajak,

s bensőnk romlatlan, ép marad,

tanúskodjék buzgó imánk:

a Lélek méltán száll le ránk.

Ez óra régi gyászt törölt:

az ősbűn átka megtörött;

Krisztus kegyelme itt fakadt,

feltündökölt a virradat.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.
120 (119). zsoltár
Békességkívánás
A nyomorúságban legyetek béketűrők, az imádságban állhatatosak (Róm 12, 12).

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, *

és ő meghallgatott engem.

Ments meg, Uram, a hazug ajkaktól *

és az álnok nyelvtől!

Mit érdemelsz, mit fogsz majd kapni, *

te álnok nyelv?

Harcosoknak hegyes nyilait, *

perzselő parázs tüzét.

Ó, jaj nekem, idegen földön bujdosom, *

pusztai nép sátraiban lakom.

Régóta lakom már azokkal együtt, *

akik a békét gyűlölik.

Békességről beszélek én, *

ők meg harcot akarnak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

121 (120). zsoltár
Népünk őrzője
Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség (Jel 7, 16).

Tekintetem a hegyek felé emelem, *

honnét is jöhetne segítségem?

Segítséget csak az Úrtól kaphatok, *

aki az eget és a földet teremtette.

Ő nem hagyja, hogy meginogjon lábad, *

nem szunnyad az, aki őriz téged.

Bizony sosem szunnyad, sosem alszik, *

aki őre Izraelnek.

Az Úr a te őrződ, †

az Úr oltalmaz téged, *

ő áll jobbod felől.

Napközben a nap heve nem éget, *

és a hold nem árt neked éjjel.

Megvéd az Úr minden bajtól, *

és megőrzi lelkedet.

Az Úr megőriz jártodban-keltedben, *

mostantól fogva és mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

122 (121). zsoltár
Jeruzsálem szent város
Ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez (Zsid 12, 22).

Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: *

„Az Úr házába fölmegyünk.”

Íme, már itt is áll a lábunk *

kapuidban, ó, Jeruzsálem.

Jeruzsálem jól megépült város, *

részei szépen egybeillenek.

Oda járnak föl a törzsek, az Úr népének törzsei, †

Izrael törvénye szerint, *

hogy ott az Úr nevének áldást mondjanak.

Mert ott állnak az ítélőszékek, *

Dávid házának székei.

Jeruzsálemre békét esdjetek! *

Béke legyen azzal, aki szeret téged!

Békesség lakozzék falaid között, *

és biztonság bástyáid tövében.

Testvéreim és barátaim miatt így könyörgök: *

„Békesség teveled!”

Istenünk és Urunk háza miatt *

áldást kívánok neked.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alleluja. Alleluja. Alleluja.

RÖVID OLVASMÁNY

1 Kor 3, 16-17

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Szeretem, Uram, házad ékességét,

És dicsőséged lakóhelyét.

Könyörögjünk!

Magában a felszentelt templomban:

Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. Krisztus, a mi Urunk által.

A felszentelt templomon kívül:

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. Krisztus, a mi Urunk által.

Vagy:

Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky