Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez,
Mert jóságos és irgalmas!
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
19, 1-19; 20, 18-21
Az Úr szövetséget ígér a népnek, majd megjelenik a Sínai-hegyen
Az Egyiptomból való kivonulás után három hónapra ugyanazon a napon érkeztek meg a Sínai pusztába. Refidimből indultak el, a Sínai pusztába érkeztek, és a pusztaságon táboroztak le. Táborukat a heggyel szemben ütötték fel.
Mózes elindult Isten elé, az Úr pedig a hegyről így szólt hozzá: „Ezt közöld Jákob házával, és hirdesd Izrael fiainak: »Láttátok mit tettem az egyiptomiakkal, s hogy mintegy sasszárnyon hordoztalak benneteket, s ide hoztalak magamhoz. Ha tehát hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket, hiszen az egész föld az enyém. Papi királyságom és szent népem lesztek.« Ezeket a szavakat add tudtára Izrael fiainak!”
Mózes elment, és összehívta a nép véneit, s közölte velük mindazokat a szavakat, amelyeket az Úr reá bízott. Az egész nép egy szívvel válaszolt: „Mindent megteszünk, amit az Úr parancsol.” Mózes megvitte az Úrnak a nép feleletét. Ezután az Úr így szólt Mózeshez: „Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked.”
Mózes elmondta az Úrnak a nép feleletét. Erre az Úr így szólt Mózeshez: „Menj vissza a néphez! Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen! Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: »Óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek! Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia; egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni, vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.«”
Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: „Holnaputánra legyetek készen! Ne közeledjetek asszonyhoz!”
Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre, és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben.
Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést, és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett, és távol maradt, így szóltak Mózeshez: „Te beszélj hozzánk, és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk!” Mózes így felelt a népnek: „Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen, és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.” A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.
VÁLASZOS ÉNEK
Kiv 19, 5. 6; 1 Pét 2, 9
Ha hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, akkor az összes népek között különleges tulajdonommá teszlek benneteket; * Papi királyságom és szent népem lesztek.
Ti választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok. * Papi királyságom és szent népem lesztek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből
(Lib. 4, 16, 2-5: SC 100, 564-572)
Az Úr szövetsége
Mózes a Második Törvénykönyvben így szólt a néphez: Az Úr, a te Istened szövetséget kötött Hóreb hegyén, és nem atyáitokkal kötötte ezt a szövetséget, hanem veletek.
Miért nem kötött szövetséget az atyákkal? Mert a törvényt nem az igaz emberért hozták. Az igaz atyák ugyanis a tízparancsolat erejét szívükbe és lelkükbe írva magukban hordozták; szerették Istent, aki teremtette őket, és őrizkedtek attól, hogy igazságtalanok legyenek embertársaikkal szemben. Ezért nem volt szükségük rá, hogy írott fenyítő szavakkal figyelmeztessék őket, mivel magukban hordozták a törvény igazságát.
Amikor azután ez az igazság és szeretet, amellyel Isten iránt viseltettek, feledésbe merült és kialudt Egyiptomban, Isten szükségszerűen szavak által nyilatkoztatta ki önmagát, mivel igen nagy jóakarattal volt az emberek iránt.
Csodásan kivezette népét Egyiptomból, hogy az ember újra Isten tanítványa és követője legyen, és megbüntette az elégedetleneket, hogy kevésbe ne vegyék azt, aki magának alkotta őket.
Mannával táplálta a népet, hogy megfelelő élelemhez jussanak, ahogy Mózes a Második Törvénykönyvben mondja: Mannával táplált téged, amelyet nem ismertek atyáid, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével, amely az ő ajkáról való.
Megparancsolta az Isten iránti szeretetet, és sürgette az igazságosságot az embertárs iránt, hogy az ember se igazságtalan, se Istenhez méltatlan ne legyen, előkészítve az embert a tízparancsolattal a saját barátságára és az embertársakkal való egyetértésre. Mindez az embernek vált javára, hiszen Isten semmire sem szorul rá az embertől.
Ezek a dolgok megdicsőítették az embert azzal, hogy meghozták neki Isten barátságát, amelyet nélkülözött, Istennek azonban nem adtak ezek semmit. Isten ugyanis még az ember szeretetére sem szorul rá.
Az ember híjával volt Isten dicsőségének, amelyet semmi más módon meg nem szerezhetett, csak iránta való engedelmességgel. Emiatt mondta nekik újra Mózes: Válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok; szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá! Mert ez jelenti számodra az életet és napjaidnak hosszúra nyúlását.
Hogy erre az életre előre felkészítse az embert, az Úr saját maga a tízparancsolat szavait minden ember számára is kihirdette. Ezért ugyanígy változatlanul vonatkoznak azok mireánk is, és a testben történt eljövetelével nemcsak hogy nem szűntek meg, hanem terjedelmükben még meg is növekedtek ezek.
Mózes által külön-külön adta a népnek a szolgaság parancsait; ezek alkalmasak voltak a nép oktatására és fenyítésére, ahogy maga Mózes mondta: Megparancsolta akkor nekem az Úr, hogy tanítsam nektek az igazságot és az ítéletet.
Ezeket tehát, amelyeket jelként és szolgaságra kaptak, Krisztus a szabadság új szövetségével lehatárolta. Ami azonban természetes, szabad, és mindenkivel közös, azt gyarapította, kiterjesztette, irigység nélkül adva meg az embereknek az örökbefogadás révén azt, hogy Istent Atyának ismerjék, és őt teljes szívükből szeressék, és ellenkezés nélkül kövessék Igéjét.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Kiv 34, 28
Mózes, az Úr szolgája negyven nap és negyven éjjel böjtölt, * Hogy méltó legyen átvenni az Úr törvényét.
Mózes fölment a Sínai-hegyre az Úrhoz, negyven nap és negyven éjjel volt ott. * Hogy méltó legyen átvenni az Úr törvényét.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, adj erőt, hogy a közelgő ünnepekre töredelmes bűnbánattal tisztítsuk meg lelkünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky