2024. március 30.

NAGYSZOMBAT

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Világmegváltó Krisztusunk

fölséges Úr ég, föld felett!

Te szent kereszted trónusán

megtörted értünk a halált.

Most esdőn hozzád szól szavunk:

őrizd meg bennünk kincseid,

miket földünknek meghozott

keresztfád titka gazdagon.

Szelíd Bárányunk, bűntelen

lettél a bűnért áldozat,

minden szentednek köntösét

lemosta véred harmata.

Kikért szent tested kínjai

adtak megváltó drága bért,

sírodból kelve mennybe vidd,

hogy ott örökké áldjanak.

Fogadj közéjük minket is,

ím, kérve kérünk, jó Urunk,

ki minden népből meghívod

Atyád országa tagjait. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Alig térek nyugovóra, békében elalszom.
4. zsoltár
Hálaadás
Az Úr csodálatra méltóvá tette azt, akit feltámasztott a holtak közül (Szt. Ágoston).

Halld meg kiáltásomat, igazságos Istenem, *

szorult helyzetemben segíts meg engem.

Könyörülj rajtam, *

és hallgasd meg imámat!

Meddig lesz még kemény a szívetek, emberek? *

Miért szeretitek a haszontalanságot, meddig törekedtek még hazugságra?

Tudjátok meg: az Úr csodásan megmenti hívét; *

meghallgat az Úr, ha hozzá kiáltok.

Bár haragusztok, többé ne vétkezzetek! †

Szálljatok magatokba szívből, *

nyugovóra térve teremtsetek csendet.

Igaz áldozatot hozzatok, *

és bízzatok az Úrban!

Azt mondják sokan: „Ki részesít jóban minket?” *

Ragyogtasd ránk, Uram, arcod fényességét!

Szívembe nagyobb örömet öntöttél, *

mint azoknak, akik dúskálnak búzában meg borban!

Alig térek nyugovóra, békében elalszom, *

mert biztonságot egyedül te adsz nekem, Uram.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Alig térek nyugovóra, békében elalszom.
2. ant. Testem elnyugszik reménységben.
16 (15). zsoltár
Az Úr az én örökrészem
Isten feloldotta a halál bilincseit, és feltámasztotta Jézust (ApCsel 2, 24).

Oltalmazz engem, Istenem, *

mert én benned bízom.

Így szólok az Úrhoz: „Istenem vagy nekem, *

nincs más javam rajtad kívül.”

A dicső és szent férfiakhoz, akik földünkön élnek, *

vonzódom egész szívemmel.

Bajt bajra tetéznek maguknak, *

akik idegen istenek után futnak.

Véres áldozataikban nincsen részem, *

még csak nevüket sem veszem ajkamra.

Az Úr az én örökrészem és kelyhem, *

te irányítod, Uram, sorsomat.

A mérőzsinór értékes részt juttatott nekem, *

valóban pompás az én örökrészem.

Áldom az Urat, mert tanácsot ad nekem, *

még éjszaka is a jóra int engem bensőm.

Szüntelenül magam előtt látom az Urat, *

ő áll jobbomon, hogy el ne essem.

Ezért örül az én szívem, †

és ujjong a lelkem, *

sőt reménységben nyugszik testem is.

Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában, *

és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.

Az élet útját mutatod nekem, †

örömmel töltesz el színed előtt, *

és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Testem elnyugszik reménységben.
3. ant. Táruljatok föl, örök kapuk, a dicsőség Királya bevonul.
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Táruljatok föl, örök kapuk, a dicsőség Királya bevonul.

Ítéld meg ügyemet, és válts meg engem,

Ígéreted szerint adj nekem életet!

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

4, 1-16

Törekedjünk bejutni Isten nyugalmának országába

Testvéreim! Óvakodjunk attól, hogy valaki közületek későn jöttnek számítson, amíg érvényben van az ígéret, hogy nyugalma (országába) bemehetünk. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint őhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.

Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívők vagyunk. Mert ezt mondta: „Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmam (országába) nem jutnak el.” A világ teremtése óta művei ugyan befejeződtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: „A hetedik napon az Isten abbahagyta minden munkáját.” Itt mégis így nyilatkozik: „Nyugalmam (országába) nem jutnak el.” Azaz még hátravan, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda. Azért ismét kijelölt egy napot, egy „má”-t. Dávid által mondatja annyi idő után, amit már előbb idéztünk: „Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket.”

Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, későbbi napról. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az abbahagy minden munkát, mint ahogy az Isten is abbahagyta a magáét. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint előbb a hitetlenség példáján láttuk.

Az Isten szava ugyanis eleven, átható, és minden kétélű kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velő gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit. Semmilyen teremtett dolog nem marad előtte rejtve; minden föl van fedve, és nyitva van az előtt, akinek számadással tartozunk.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mt 27, 66. 60. 62

Miután eltemették az Urat, lepecsételték a sírt, és a sír bejáratához nagy követ hengerítettek. * Őrséget állítottak a sírhoz, hogy őrizzék azt.

A főpapok egybegyűltek Pilátusnál, és figyelmeztették őt. * Őrséget állítottak a sírhoz, hogy őrizzék azt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Egy ókori szentbeszéd Nagyszombat szent napjára

(PG 43, 439. 451. 462-463)

Az Úr leszáll a holtak országába

Mi történt? Nagy csend van ma a földön. Nagy csend és teljes elhagyatottság. Nagy a csend, hiszen meghalt a Király. Megremegett a föld, aztán elcsendesült, hiszen Isten szenderült el a testben, és feltámasztotta a régóta sírban nyugvókat. Isten halt meg a testben, és megfutamította az alvilágot.

Először is az ősszülőket, mint elveszett, de megtalált bárányokat keresi fel. Azokat akarja felkeresni, akik a halál teljes sötétjében és árnyékában vannak fogva tartva, egyenesen a rabságban levő Ádámhoz és Évához megy, és megszabadítja a szenvedésektől Ádámot Isten, aki szintén az ő Fia.

Elmegy hozzájuk az Úr, és magával viszi a kereszt győzelmi jelvényét. Mihelyt Ádám ősatyánk megpillantja őt, bűnbánón mellét veri ámulatában, és ezt kiáltja oda a többieknek: „Az én Uram legyen mindnyájatokkal!” Erre maga Krisztus felel így Ádámnak: „És a te lelkeddel!” Majd kézenfogva életre kelti őt e szavakkal: „Kelj életre álmodból, támadj fel a halálból, Krisztus rád ragyogott!

Én a te Istened vagyok, én miattad lettem Fiaddá, teérted és ezekért a te ivadékaidért. Most szólok, és hatalmam folytán ezt a parancsot adom a halál ezen foglyainak: szabadok vagytok! A halál sötétjében levőkhöz meg így szólok: legyetek az élet világosságában! A halál tehetetlenségében levőknek pedig ezt mondom: támadjatok fel!

Neked, a halottnak, ezt parancsolom: kelj fel az életre, hiszen nem azért alkottalak meg, hogy a halál bilincsei között légy mindörökre. Támadj fel halálodból: hiszen én vagyok a holtak élete. Kelj fel, akit kezeim alkottak, kelj fel, akit saját képem hasonlatosságára alkottalak. Kelj fel, menjünk ki innen, hiszen te énbennem és én tebenned egy és osztatlan személy vagyunk.

Én, a te Istened, teérted lettem a te gyermekeddé. Én, az Úr, teérted vettem fel a szolgai alakot. Én, aki az egek felett vagyok, teérted jöttem a földre és az alvilágba. Teérted, az emberért lettem a holtak között is a saját erőmből élő emberré. Teérted, aki az édenkertből kijöttél, engem is kertből hurcoltak el a zsidók, és egy kertben feszítettek keresztre.

Nézd, hogyan leköpdösték arcomat; ezt is érted vállaltam, hogy téged visszaállítsalak a régi életedbe. Nézd, hányszor vertek arcul; ezeket is érted tűrtem, hogy téged ismét a saját képemre formáljalak, hiszen ez torzult el nálad.

Nézd megostorozott hátamat, ezt is érted szenvedtem, hogy levegyem rólad a hátadat görnyesztő bűneid terhét. Nézd a teérted keresztfához szorosan odaszegezett kezeimet, hiszen te egykor vétkesen nyúltál kezeddel a fához.

Teérted haltam meg a kereszten, teérted járta át oldalamat a lándzsa, teérted, aki elaludtál az édenkertben, és oldaladból származott Éva. Az én átdöfött oldalam gyógyította meg Éva fájdalmát. Az én halálom vezet ki téged a halálból. Az én lándzsám semmisíti meg azt a lándzsát, amely téged rabságban tart.

Kelj fel, távozzunk innen! A paradicsomkert földjéről ellenséged taszított ki téged, én azonban már nem is a paradicsomkertbe, hanem mennyei trónra viszlek ki innen téged. El voltál tiltva az élet fájától, most pedig, nézd, én, maga az Élet, együtt vagyok veled. Odaállítottam melléd a kerubokat, hogy mint szolgák őrizzenek téged, és most elrendelem, hogy ezután mint Istent, úgy tiszteljenek ezek a kerubok téged.

Áll már a készséges és szolgáló keruboktól övezett trónod, vár már lakásod elkészített eledellel, vár már örök hajlékod, díszes lakóhelyed örök javakkal telve, vár már az öröktől fogva számodra elkészített mennyek országa.”

VÁLASZOS ÉNEK

Elment a jó Pásztor, az élő vizek Forrása, akinek távozásakor a nap elsötétedett, mert fogoly lett az, aki az első embert foglyul ejtette. * Ma az Üdvözítő megtörte a halál erejét és hatalmát.

Megnyitotta a holtak országát, lerombolta a gonosz lélek birodalmát. * Ma az Üdvözítő megtörte a halál erejét és hatalmát.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiad leszállt a föld mélyébe, de sírjából dicsőségesen feltámadt. Híveidet, akik a keresztségben vele együtt eltemetkeztek, vezesd el az örök életre az ő feltámadása által. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky