Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
5, 1-5; 7, 1-10
A király és Ámán Eszter lakomáján. Ámán büntetése
A harmadik napon Eszter királyi ruhába öltözött, és megjelent a palota belső udvarában, amely a király lakosztályával szemben volt. A király trónján ült a palota termében a bejárattal szemben. Amikor látta, hogy Eszter királyné áll előtte, ez tetszett szemének. Ki is nyújtotta feléje aranyjogarát, amelyet kezében tartott. Eszter közelebb lépett, és megcsókolta a jogar végét.
Akkor így szólt hozzá a király: „Mi a baj, Eszter, mondd, mi a kívánságod? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter így válaszolt: „Ha a király jónak látja, jöjjön el ma a király Ámánnal a lakomára, amelyet neki rendeztem.” A király így szólt: „Hívjátok gyorsan Ámánt, hogy teljesítse Eszter kívánságát!”
A király és Ámán elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett. A király a lakoma második napján így szólt Eszterhez: „Mondd, mit kérsz, Eszter királyné? Teljesítem. Mit kívánsz? Országom felét is megkapod, ha kívánod.” Eszter királyné így válaszolt: „Ha valóban tetszésre találtam szemedben, ó, király, s ha úgy tetszik neked, akkor ajándékozz meg életemmel, ez a kérésem, és népem életével, ez a kívánságom. Mert eladtak minket – engemet és népemet –, hogy aztán kiirtsanak, lemészároljanak, és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgának vagy rabszolganőnek adnának el bennünket, hallgatnék. A csapás ugyanis nem volna méltó, hogy terheljem vele a királyt. De a hóhérnak nem lesz módjában helyrehoznia a kárt, amelyet a király rovására okoz.”
Achasvéros király vette át a szót, és így szólt Eszter királynéhoz: „Ki az, és hol van, aki kigondolta ezt a gaztettet?” Eszter így felelt: „Az üldöző és ellenség ez az elvetemült Ámán.” A király és a királyné előtt Ámán megdermedt a rémülettől. A király haragjában fölkelt, és kiment a lakoma terméből a palota kertjébe. Ámán is felállt, hogy Eszter királynénál életéért könyörögjön, mert nagyon jól tudta, hogy a király elhatározta vesztét.
Amikor a király visszatért a kertből a lakoma termébe, Ámánt a kerevetre hajolva találta, amelyen Eszter feküdt. Akkor a király így szólt: „A királynén akar erőszakot elkövetni az én jelenlétemben és házamban?” Alig hagyta el a szó a király száját, máris betakarták Ámán arcát. Harbona, az egyik eunuch, aki épp szolgálatára volt a királynak, így szólt: „Lám, Ámán házában áll egy ötven könyök magas bitófa, amelyet Ámán Mardokeus számára készíttetett, aki a király javát szolgálta.” A király elrendelte: „Akasszátok fel rá!” Felakasztották Ámánt arra a bitófára, amelyet Mardokeusnak készíttetett, és erre lelohadt a király haragja.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Eszt 10, 9; Iz 48, 20
Izrael az Istenhez kiáltott, és megszabadította népét az Úr; * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
Hirdessétek ujjongó szóval: Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot. * Megóvta őt minden bajtól, és nagy jeleket művelt a pogányok között.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 14, 25-26: CSEL 44, 68-71)
Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk
Talán még ezek után is felvetheted a kérdést, hogy miért mondta az Apostol: Még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk, noha semmi esetre sem szabad azt hinnünk, hogy akár ő, akár pedig a hallgatói nem ismerték volna az Úr imádságát.
Az Apostol érthetően megmondja, hogy ebben a kérdésben ő is tájékozatlan, és talán éppen akkor nem tudta, hogy mit kell imádkoznia, amikor tövist kapott a testébe, a sátán angyalát, aki őt arcul csapkodta, hogy elbizakodottá ne tegye a nagyszerű kinyilatkoztatás. Háromszor is kérte az Urat, hogy szabadítsa őt meg attól, és tette ezt bizonyára azért, mert nem tudta, hogy helyesen mit kell imádkoznia. Végül is arra vonatkozólag, miért nem teljesült, amit ez a nagy férfiú kért, és miért vált hasznára, hogy ne is teljesüljön, meghallotta Isten válaszát: Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.
Az ilyen szenvedések közepette tehát – amelyek egyaránt használhatnak és árthatnak is – nem tudjuk, hogy helyesen mit kell imádkoznunk. Mégis, minthogy kellemetlenek és kínosak, és emberi természetünkkel ellenkeznek, a minden ember közös vágyát követve azért imádkozunk, hogy szabaduljunk meg ezektől. Ámde tartozunk Urunknak, Istenünknek azzal a bizalommal is, hogy ha ezeket nem veszi le rólunk, akkor se gondoljuk, hogy nem törődik velünk. Inkább abban reménykedjünk, hogy e megpróbáltatások türelmes elszenvedése a mi nagyobb javunkra válik, így igazolódik be, hogy az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében. Ezeket azért írta le az Apostol, nehogy valaki magát nagyra értékelje, ha Isten meghallgatta kérését, noha türelmetlenül valami olyat kért, ami többet használna, ha nem teljesülne. Továbbá azért is írta, nehogy elcsüggedjen az ember, és elveszítse Isten irgalmasságába vetett reményét, ha kérése nem talál meghallgatásra, mivel talán éppen olyat kér, amit ha megkapna, még súlyosabban szenvedne, vagy a sikertől rossz útra térve elveszne. Az ilyen esetekben tényleg nem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.
Ezért, ha valami éppen ellenkezőleg teljesül, mint ahogyan kértük, viseljük el türelmesen, és mindenért legyünk hálásak. A legkevésbé sem szabad kételkednünk, hogy inkább annak kellett megtörténnie, amit Isten akart, mint annak, amit mi akartunk. Hiszen erre is példát adott nekünk a mi Közvetítőnk, amikor ezeket mondotta: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely, majd – mivel megtestesülése révén emberi akarata is volt – nyomban hozzáfűzte: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te. Mindebből méltán következik, hogy ennek az egynek az engedelmességéért mindnyájan megigazultak.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 7, 7. 8; Zsolt 144, 18
Kérjetek és kaptok: * Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
Közel az Úr mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják. * Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky