2024. január 3.

Szerda, karácsonyi idő, 1. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örök Istenség ragyogása, Krisztus,

életet, fényt hoz a világba jöttöd,

gyógyul az ember, örök üdvösségünk

ajtaja tárul.

Angyali kórus dalolása hallik,

himnuszuk hangja új korokat hirdet:

Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,

s béke a földön.

Kisdedként fekszel, Ura a világnak,

tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,

Krisztus, a győztes szeretet hatalmát

hozd le a földre.

Otthonunk ég lett, születésed adta,

testet öltöttél: közülünk egy lettél.

Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold

újra magadhoz.

Lásd közösségünk dala ujjongással

angyalok boldog örömében részt vesz,

az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét

áldva dicséri. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Szeretlek, Uram, én erősségem! 
18 (17). zsoltár, 1-30
Hálaadás a szabadulásért és a győzelemért
Abban az órában heves földrengés támadt (Jel 11, 13).
I.

Szeretlek, Uram, én erősségem! *

 Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek, *

oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!

Segítségül hívlak, áldott Istenem, *

s akkor ellenségeimtől megszabadulok.

Rám zúdultak a halál hullámai, *

pusztító áradat rettent engem.

Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *

hurkot vetett nyakamra a halál.

Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *

Istenemhez kiáltottam.

Templomában szavamat meghallotta, *

s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szeretlek, Uram, én erősségem!
2. ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
II.

Megindult és megrendült a föld, †

a hegyek alapja rengett, és megingott, *

mert Isten haragra gyúlt.

Orrából füst lövellt, †

szájából emésztő tűz; *

perzselő parázs izzott benne.

Lehajlította az eget, és leszállt, *

lába sötét felhőre lépett.

Kerubra hágott, úgy röpült, *

szelek szárnyán siklott tova.

Homályba burkolózott; †

mint valami sátor, úgy takarta őt *

sötétlő víz, égi felhő.

Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Mennydörgött az égből az Úr, †

megzengette hangját a Fölséges, *

jégeső zuhogott és tüzes villám.

Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *

villámait szórta, és rájuk ijesztett.

Előtűntek a vizek medrei, *

feltárultak a földkerekség alapjai

az Úr feddő szavától, *

tomboló haragja viharától.

Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *

az áradó vizekből magához emelt.

Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †

azok közül, akik gyűlölnek, *

és erősebbek, mint én vagyok.

Sanyarúságom idején rám törtek, *

az Úr azonban oltalmamra kelt,

kivezetett biztonságos helyre, *

megszabadított, mert kedvét leli bennem.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Megszabadított az Úr, mert kedvét leli bennem.
3. ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.
III.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

és megfizetett tiszta kezemért,

amiért az Úr ösvényein jártam, *

és gonoszul nem hagytam el Istenemet,

mert szemem előtt áll minden törvénye, *

és parancsait el nem vetettem.

Szeplőtelen voltam előtte, *

és a gonosztól őrizkedtem.

Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *

mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.

A szenthez szent vagy, *

a jóhoz jóságos,

a tisztához tiszta, *

ám a ravasznak túljársz az eszén.

Megszabadítod a megtiport népet, *

de a nagyralátó kevélyt megalázod.

Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *

fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.

Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *

Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem.

Az Isten Fia eljött és megadta nekünk az értelmet,

Hogy megismerjük az igaz Istent.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

3, 5-16

A krisztusi új ember

Testvéreim!

Fojtsátok el tagjaitokban, ami földies: az erkölcstelenséget, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás. Ezek miatt sújtja Isten haragja a hitetlenség fiait. Valaha, amikor még köztük éltetek, ti is ezeket műveltétek. De most hagyjátok el ezeket: a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet.

Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.

Mint Istennek szent és kedves választottai öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.

Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. S Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben. Legyetek hálásak, Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Gal 3, 27-28

Mindannyian, akik megkeresztelkedtünk, Krisztust öltöttük magunkra: * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.

Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő. * Mindannyian ugyanis eggyé lettünk a mi Urunkban, Jézus Krisztusban.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 17, 7-9: CCL 36, 174-175)

A szeretet kettős parancsa

Eljött az Úr, a szeretet tanítómestere, aki telve volt szeretettel – mint róla megjövendölték – összetömörítve a tanítást a földön, és kimutatta: a két parancson múlik a törvény és a próféták.

Hogy mi ez a kettős parancs, ismételjétek át újra velem együtt, testvérek! Nagyon jól kell ismerni, és nemcsak akkor kell emlékezetbe idézni, amikor megemlítjük, hanem kell, hogy kitörölhetetlenül a szívetekben legyen. Állandóan gondoljatok arra, hogy szeretnünk kell Istent és az embertársat: Istent teljes szívünkből, egész lelkünkből és minden erőnkből, embertársunkat pedig úgy, mint saját magunkat.

Erre kell állandóan gondolni, erről kell mindig elmélkedni, ezt kell megtartani, ezt megtenni és teljesíteni. A parancsban előbb van az Isten szeretete, a megvalósításban viszont az embertársé. Mert az, aki a szeretet két parancsát előírta számodra, először nem az embertársét ajánlotta és csak utána az Istenét, hanem fordítva: előbb az Istenét és csak utána az emberét.

Te pedig mivel Istent még nem látod, embertársad szeretetével érdemled ki azt, akit látni fogsz; mert amikor embertársadat szereted, megtisztítod szemedet Isten látására, ahogy azt János nyilvánvalóan mondja: Ha nem szereted testvéredet, akit látsz, hogyan mondhatod, hogy szereted Istent, akit nem látsz?.

Íme, ez a parancs: Szeresd Istent! Ha azt mondod, mutasd meg nekem, hogy kit szeressek, mi mást válaszolhatok rá, mint amit János mondott: Istent soha nem látta senki. De nehogy azt hidd, hogy teljesen alkalmatlan vagy Isten látására – így folytatja – Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az istenben marad. Szeresd tehát embertársadat, és lásd meg magadban azt, hogy miért szereted embertársadat. Ott meglátod Istent, amennyire ez számodra lehetséges.

Kezdd el tehát szeretni embertársadat. Törd meg kenyeredet az éhezőnek, és a fedél nélküli szegényt fogadd be házadba, ha ruhátlant látsz, öltöztesd fel, és ne vesd meg embertársadat.

S ha ezt megteszed, mit nyersz vele? Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal. Isten, a te világosságod, hajnali fény neked, mert csupán a világ éjszakája után virrad fel számodra, hiszen ő sem fel nem kel, sem le nem nyugszik, mert örökkévaló.

Ha embertársadat szereted és róla gondoskodol, úton vagy. S ki máshoz utazol, mint az Úristenhez, ahhoz, akit teljes szívünkből, teljes lelkünkből és minden erőnkből kell szeretnünk? Istenhez ugyanis még nem jutottunk el, embertársunk viszont mindig velünk van. Viseld el tehát azt, akivel együtt úton vagy, hogy eljuthass ahhoz, akivel örökre együtt szeretnél maradni.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 10-11. 16

Isten előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.

Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. * Ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Fiadnak, a Szent Szűz áldott gyermekének születését mentesítetted az emberi természet gyarlósága alól. Add, kérünk, hogy általa új emberré legyünk, és megszabaduljunk az áteredő bűn következményeitől. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky