2024. június 22.

Szombat, évközi idő, 11. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Legfőbb kegyesség Istene,

világ teremtő mestere,

ki egy vagy hatalom szerint,

de háromság személy szerint.

Fogadd el buzgó énekünk

s a hozzád síró könnyeket,

a tisztult szívnek hadd legyen

öröme benned teljesebb.

A buja ösztön vágyait

eméssze tüzes szeretet,

és felövezve, éberen,

készülten várjuk jöttödet.

Hogy kiknek hangos éneke

most megtöri az éjszakát,

ajándékodként nyerjük el

az égnek boldog otthonát.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Örök dicsőség Istene,

hívőkre küldöd Lelkedet,

ki által hét kegyelmet adsz,

ma mindnyájunkra küldj vigaszt!

Űzd el tőlünk a testi bajt,

s a fertőző botrányokat;

gyomláld a bűn hajtásait

s a szív gyötrő fájdalmait!

Elménkben tiszta fényt deríts,

tisztes munkában megsegíts,

kérő imánkra légy kegyes,

és egykor mennybe felvezess!

A hét nap és hét éjszaka,

világidő hét korszaka,

ám nyolcadiknak végidő,

világítélet napja jő.

Akkor, megváltó Istenünk,

ne vádolj, irgalmazz nekünk,

baloddal el ne távolíts,

jobboddal áldj és üdvözíts!

Kérünk, kegyelmes Istenünk,

néped hallgasd meg, légy velünk,

hogy zengjük mindörökkön át

a Szentháromság himnuszát! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Uram, a fellegekig ér a te hűséged,

Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

ELSŐ OLVASMÁNY

A bírák könyvéből

16, 4-6. 16-31

Delila árulása és Sámson halála

Azokban a napokban: Sámson beleszeretett a Szórek völgyében egy nőbe, akinek Delila volt a neve. A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, és azt mondták neki: „Szedd rá, és tudd meg, miben rejlik különleges ereje, hogyan tudnánk fölékerekedni, megkötözni és ártalmatlanná tenni. Ezért ki-ki ad neked 1100 ezüst sékelt.” Delila így szólt Sámsonhoz: „Mondd meg nekem, miben rejlik nagy erőd, mivel kellene téged megkötözni, hogy tehetetlenné tegyenek?”

Mivel egész nap gyötörte szavaival, és zaklatta, halálra fáradt. Feltárta hát előtte egész szívét, és így szólt: „Borotva sosem ért fejemhez, mert az Isten nazirja vagyok anyám méhétől fogva. Ha megnyírnak, elhagy erőm, gyenge leszek, olyan, mint a többi ember.” Delila ekkor látta, hogy kitárta egész szívét. Hívatta hát a filiszteusok fejedelmeit, és ezt mondta nekik: „Most gyertek, mert kitárta előttem egész szívét.”

A filiszteusok fejedelmei elmentek hozzá, s magukkal vitték a pénzt is. Erre ő elaltatta Sámsont a térdén, odahívatott egy embert, az lenyírta a fejéről a hét hajfürtöt. Elkezdett gyengülni, és ereje elhagyta. Delila odakiáltotta neki: „Rád törtek a filiszteusok, Sámson!” Erre fölébredt álmából, és azt mondta: „Kikeveredek a bajból, mint máskor, és kiszabadítom magamat.” Nem tudta azonban, hogy az Úr elfordult tőle. A filiszteusok elfogták, kiszúrták a szemét, és levitték Gázába. Kettős lánccal megkötözték, és a fogságban malmot hajtattak vele.

Közben fején újra kezdett nőni a haj azután, hogy lenyírták. A filiszteusok fejedelmei összegyűltek, hogy nagy áldozatot mutassanak be istenüknek, Dágonnak, és örömünnepet tartsanak. Közben egyre mondogatták: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont!” Amikor a nép látta istenét, ujjongásban tört ki a dicséretére, és ezt mondta: „Kezünkre adta istenünk ellenségünket, Sámsont, aki pusztította országunkat, és sokunkat megölt.” Amikor már jókedvre derültek, így szóltak: „Hívjátok elő Sámsont, hadd mulattasson minket!” Elővezették Sámsont a börtönből, és ő játszott előttük. Utána odaállították az oszlopok közé. Sámson akkor így szólt ahhoz a fiúhoz, aki kezénél fogva vezette: „Vezess oda, hogy megfoghassam az oszlopokat, amelyeken az épület nyugszik, és megtámaszkodhassam.” A ház tele volt férfiakkal és asszonyokkal. A filiszteusok minden fejedelme ott volt, és a tetőn volt vagy háromezer ember, férfi és nő, akik nézték Sámson játékát.

Sámson akkor az Úrhoz könyörgött, és így szólt: „Uram, Istenem, emlékezzél meg rólam, s most az egyszer adj nekem erőt, hogy bosszút állhassak a filiszteusokon a két szememért.” Sámson átkarolta a középen álló két oszlopot, amelyen az épület nyugodott, nekifeszült az egyiknek a jobb kezével, a másiknak a bal kezével, s így szólt: „Haljak meg a filiszteusokkal együtt!” Minden erejével nekifeszült, és az épület rászakadt a fejedelmekre és az egész népre, amely ott volt. Sokkal többet ölt meg, amikor meghalt, mint amennyit akkor ölt meg, amikor élt.

Testvérei és atyjának háza tagjai eljöttek, és magukkal vitték. Elszállították, és eltemették Szorea és Estaol között atyjának, Mánoáhnak sírboltjában. Húsz évig bíráskodott Izrael fölött.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 42, 1; 30, 4; Bír 16, 28

Szolgáltass nekem igazságot, Istenem, az istentelen néppel szemben védd ügyemet, * Mert erősségem és menedékem te vagy.

Emlékezzél meg rólam, és add vissza egykori erőmet. * Mert erősségem és menedékem te vagy.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

(Nn. 28-30: CSEL 3, 287-289)

Krisztus nemcsak szavaival, hanem tetteivel is tanított imádkozni

Nem kell azon csodálkozni, szeretett testvéreim, hogy ez az imádság olyan jellegzetesen rövid. Hiszen ezt Isten tanította nekünk, aki egyik oktatása alkalmával minden imánkat ebbe a néhány üdvös kérésbe foglalta össze. Erre utal már Izajás ajkán egy jövendölés, amely akkor hangzott el, amikor a próféta Szentlélekkel eltelve Isten fönségét és jóságát hirdette: Összefoglaló (igazságosságban megrövidítő) ige ez, mert rövidre fogja szavait az Úr az egész földön. Mert amikor Istennek kimondott Igéje, Urunk, Jézus Krisztus, mindenki megmentésére eljött, és tanultakat meg tanulatlanokat maga köré gyűjtve, minden nemű és korú embernek meghirdette az üdvösség tanítását, egyidejűleg ennek nagyszerű összefoglalását is megadta. Azt akarta ugyanis, hogy a mennyei tudományban a tanulók emlékezőtehetsége ne legyen megterhelve, s hamar megtanulják azt, ami az egyszerű hit számára szükséges.

Így, amikor azt magyarázta, hogy mi az örök élet, az élet üdvösséget szerző titkát csodálatos, isteni rövidséggel így foglalta össze: Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. Ugyanígy tett akkor is, amikor a törvény és a próféták tanításából a legfőbb és legnagyobb parancsokat kiemelte: Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből! Ez az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd embertársadat, mint saját magadat! Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták. Más alkalommal pedig így adta meg tanítása foglalatát: Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták.

Krisztus, a mi Istenünk, nemcsak szavaival; hanem tetteivel is tanított minket az imádságra. Ő maga ugyanis gyakran imádkozott és könyörgött esdekelve. Így jó példájával mutatta meg, hogy mi mit tegyünk. Ezt olvassuk róla: Elvonult a pusztába, és imádkozott. És ezt is feljegyezték róla: Kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte.

Ilyenkor ugyan mit is kérhetett saját magának a tökéletesen ártatlan Üdvözítő? A mi Urunk nem önmagáért imádkozott és esdekelt, hanem a mi bűneink bocsánatáért. Ezt ő maga is elárulta nekünk akkor, amikor így szólt Péterhez: A sátán hatalmat kért magának fölöttetek, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. De imádkoztam érted, nehogy meginogj a hitedben. Nem sokkal ezután pedig már mindenkiért fohászkodott: Nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám, bennem vagy, és én benned, úgy legyenek ők is bennünk.

Milyen jóságos az Isten, mennyire szívén viselte üdvösségünket! Nem elégedett meg azzal, hogy vérével megváltott minket, ezenfelül még imádkozott is értünk. De figyeljétek csak meg, mi volt ennek a nagy imádkozónak szíve vágya: az, hogy amiként egy az Atya és a Fiú, úgy mi is megmaradjunk ebben az egységben.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 24, 1-2. 5

Lelkem hozzád emelem, Uram; * Én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!

Igazságod szerint vezess, taníts engem, mivel te vagy az én megmentő Istenem, és szüntelen benned bízom. * Én Istenem, benned bízom, ne valljak szégyent!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó. Kérünk, add nekünk mindenkor kegyelmed segítségét, hogy jószándékkal teljesítsük parancsaidat, és cselekedeteinkkel megnyerjük tetszésedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky