2024. augusztus 16.

Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk
tetszés szerinti emléknap


Ponciánuszt Róma püspökévé szentelték 231-ben. Maximinus császár 235-ben Hippolitusz áldozópappal együtt Szardínia szigetére száműzte. Itt Ponciánusz tisztéről lemondott, majd rövidesen meghalt. Testét a Callixtus temetőben helyezték el, Hippolituszét pedig a Via Tiburtina melletti temetőben. Mindkét vértanút a római egyház már a IV. század elejétől tisztelte.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Dicső Király, a vértanúk

kezedből kapnak koszorút:

a földi létet megvetik

s te otthont égben adsz nekik.

Füledbe, Urunk, jusson el

szavunk, mely kérőn esdekel:

míg győztes dalunk énekel,

minden vétkünk töröljed el.

Ki vértanúk hitét adod,

győzelmüket te aratod:

légy győztes bűneink fölött,

bocsásd meg őket, s adj erőt.

Kérünk, kegyelmes, jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztaló:

egy Isten és uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
69 (68). zsoltár 2-22. 30-37
A házadért való buzgóság emészt
Epével kevert bort adtak neki inni (Mt 27, 34).
I.

Ments meg engem, Istenem, *

mert a víz már torkomig ér.

Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *

a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.

Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *

míg Istenemre várok, szemem elsötétül.

Hajam szálánál is többen vannak, *

akik ok nélkül gyűlölnek engem.

Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *

amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.

Te ismered, Uram, balgaságomat, *

bűneim nincsenek rejtve előtted.

Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *

Uram, mindenható Isten!

Miattam ne érje szégyen azokat, *

akik keresnek téged, Izrael Istene!

Mert érted viselek gyalázatot, *

arcomat érted borítja szégyen.

Testvéreim előtt idegenné lettem, *

anyám fiai sem ismernek rám.

A házadért való buzgóság emészt, *

rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *

de az is gyalázatomra vált.

Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *

és ezért is szóbeszéd ért.

Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *

a bor mellett is rólam énekelnek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Belefáradtam a kiáltozásba, míg Istenemre várok.
2. ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
II.

De én, Uram, tehozzád imádkozom, *

kegyelmed idején, Istenem.

Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *

hűséged szerint segíts meg!

Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †

ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *

és a vizek mélységéből.

Ne merítsen el a vizek hulláma, †

és ne húzzon le a mélység, *

ne záruljon be fölöttem a verem szája.

Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *

nagy irgalmaddal fordulj hozzám.

Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *

sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!

Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *

ellenségeimtől válts meg!

Te ismered gyalázatomat, *

csúfos helyzetemet és szégyenemet.

Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *

szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.

Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *

vigasztalókat kerestem, de nem találtam.

Enni nekem epét adtak, *

és szomjúságomban ecettel itattak.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Enni nekem epét adtak, és szomjúságomban ecettel itattak.
3. ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!
III.

Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *

de segítséged, Uram, fölemel engem.

Isten nevét énekszóval áldom, *

dicsérettel magasztalom őt.

Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *

vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.

Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *

„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”

Az Úr meghallgatja a szegényeket, *

és foglyait nem hagyja magukra.

Dicsérje őt az ég és a föld, *

a tengerek és minden, ami azokban mozog.

Isten megszabadítja Siont, †

Júda városait újra felépíti. *

Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.

Azt örökli szolgáinak ivadéka, *

és ott laknak majd, akik nevét szeretik.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Keressétek az Urat, és élni fogtok!

Az Úr megtanít minket útjaira.

Hogy járni tudjunk ösvényein.

ELSŐ OLVASMÁNY

Mikeás próféta könyvéből

6, 1-15

Az Úr perbe száll népével

Halljátok az Úr szavát! „Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat!” Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek, és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen.

„Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjámot küldtem előtted? Népem! Emlékezz csak, mi volt Baláknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? – Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.”

„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?”

„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”

Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: „Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat?

Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt. Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból. Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félreteszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mik 6, 8; Zsolt 36, 3

Megmondom neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: * Váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

Bizakodj az Úrban és jót cselekedj, országát lakod akkor. * Váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ciprián püspök és vértanú levelezéséből

(Epist. 10, 2-3, 491-492. 494-495)

A legyőzhetetlen hit

Hősök, testvérek, magasztallak és dicsérlek titeket! Szeretném szívetek rettenthetetlen bátorságát és hitetek hűségét méltó magasztalással hirdetni. Dicsőségesen tűrtétek mindhalálig a kegyetlen kínzást, nem futottatok meg a gyötrelmek elől: végül is a gyötrelmek hagytak el titeket. A fájdalmak közepette, a véget nem a kínzások, hanem a koszorúk hozták meg. Testetek szétmarcangolása nem azért tartott oly sokáig, hogy megtörje hitetek hősies megvallását, hanem azért, hogy az Úr felé siettesse Isten embereinek útját.

A jelenlevő sokaság csodálkozva látta, mint állnak ott Isten szolgái, bátran beszélve, tiszta lelkiismerettel, Isten erejébe öltözve. Hiszen az ég Istene harcolt értük, és Krisztus vívta meg lelkükben a csatát. Földi fegyverük semmi nem volt, de erős hitük annál inkább felvértezte őket. Kínjaikban is erősebbek voltak kínzóiknál. Szétroncsolt, megtépett tagjaik legyőzték a rájuk csapódó tépdeső vaskörmöket.

A dühödt és hosszú kínzás sem tudta megtörni e vértanúk legyőzhetetlen hitét, pedig Isten szolgáinak felszaggatott testén már nem is a tagjaikat, hanem tátongó sebeiket ütlegelték. Ömlött a vérük, hogy megfékezze ezt a nagy tűzvészt: az üldözést, és hogy kioltsa a büntető tűz lángját dicsőséges áradásával. Az Úr színe előtt fenségessé, nagyszerűvé és kedvessé tette ezt a megrendítő látványt katonáinak esküvel fogadott hűsége és önfeláldozása. Mint ahogy meg van írva a zsoltárban is, amely által a Szentlélek szól hozzánk, és arra figyelmeztet, hogy az Úr szemében drága kincs igazainak halála! Valóban, drága az a halál, amikor az ember az örökkévalóságot vásárolja meg vére árán, és a hősies erény megkapja Istentől a koszorút.

Milyen boldog volt ott, mily készséggel harcolt, majd győzött ezekben a kiváló szolgáiban a hit védelmezője, Krisztus: ő annyi kegyelmet ad a benne hívőnek, amennyit csak képes az befogadni hitének nagysága szerint. Vértanúi mellett állva mintegy a saját harcát vívta; bátorságot öntött szent nevének harcosaiba és megvallóiba, megerősítette és lelkesítette őket. És aki értünk egyszer legyőzte már a halált, mindig legyőzi azt bennünk is.

Boldog, milyen boldog a mi Egyházunk, hogy ennyi dicsőséggel magasztalja fel Isten kegyelme, s hogy napjainkban így felékesíti a dicső vértanúk vére. Azelőtt hittestvéreink jó cselekedetei hófehérré tették az Egyházat, most a mártírok vérétől bíborpiros lett. Virágai közül nem hiányzanak sem a fehér liliomok, sem a piros rózsák. Induljon hát harcba most mindegyikünk, mert nagyszerű mind a két dicsőség: nyerjünk koszorút, vagy tetteinkkel hófehéret, vagy szenvedésünkkel vérpirosat.

VÁLASZOS ÉNEK

Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koronát nyerni!

Harcoljunk teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. * Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni, és Krisztustól jutalmul koronát nyerni!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, Szent Ponciánusz pápa és Szent Hippolitusz áldozópap vértanúk áldott szenvedése növelje bennünk az irántad való szeretetet, és tegye mind szilárdabbá szívünkben a szent hitet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky