2024. február 13.

Kedd, évközi idő, 6. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
37 (36). zsoltár
A gonoszok és a jók sorsa
Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld (Mt 5, 5).
I.

Ne bosszankodj a bűnösökre, *

és ne háborogj a gonosztevők miatt,

mert mint a fű, hamar elhervadnak, *

és elszáradnak, mint a zöldellő növény.

Bizakodj az Úrban, és jót cselekedj, *

akkor megmaradsz földeden, és biztonságban élhetsz.

Örömödet az Úrban keresd, *

ő majd teljesíti szíved vágyait.

Bízd sorsod az Úrra, benne remélj, *

és ő gondoskodik rólad.

Napfényre hozza igazságodat, *

és igaz ügyed ragyog, mint a déli napsugár.

Légy csendben, és várj az Úrra, †

ne irigykedj arra, akinek jól megy a sora, *

noha álnokságon jártatja eszét.

Sose bosszankodj, és ne mérgelődj, *

ne is irigykedj, mert az rosszra visz.

A gonosztevők sorsa pusztulás, *

ám azoké lesz a föld, akik az Úrban bíznak.

Egy kis idő, és már nem is lesz a bűnös, *

keresve sem találod helyét.

Ám a szelídek öröklik a földet, *

és élvezik majd a béke áldásait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Bízd sorsod az Úrra, és ő gondoskodik rólad.
2. ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
II.

Az igaz kárára cselt sző a gonosz, *

és ellene vicsorgatja fogát.

Az Úr azonban kineveti őt, *

mert látja, hogy eljön rá a bűnhődés napja.

Kardot rántanak a gonoszok, *

íjat is feszítenek,

hogy elejtsék a szegényt és a nyomorultat, *

hogy megöljék azokat, akik szentül élnek.

De kardjuk saját szívüket járja át, *

és összetörnek íjaik.

Jobb az igaz ember szűkös birtoka, *

mint a gonosz bővelkedése,

mert szertefoszlik a bűnös hatalma, *

de az igazat pártolja az Úr.

Ismeri az Úr az ártatlanok sorsát: *

örökségük megmarad örökre.

Nem szégyenülnek meg balsors idején, *

s van eledelük ínséges időben.

Mert elvesznek a bűnösök, †

az Úr ellenségei elhullanak, mint a mezők dísze, *

füstként enyésznek el.

Kölcsönt kér a gonosz, de nem adja vissza; *

ám az igaz jó szívvel osztogat.

Mert azoké a föld, akiket Isten megáld, *

s akiket megátkoz, elpusztulnak.

A jámbor ember lépteit az Úr vezérli, *

életútjában kedvét találja.

Még ha elesik is, akkor sem éri baj, *

hiszen az Úr fogja kezét.

Ifjú voltam, s az idő eljárt fölöttem, †

elhagyatott igazat mégsem láttam soha, *

még ivadéka sem jutott koldusbotra.

Mindenkor jószívű, és kölcsönt adni kész, *

áldott lesz ezért sarjadéka is.

Hagyd el a rosszat, s tedd a jót, *

és megmaradsz örökkön-örökké,

mert kedveli az Úr az igazságot, *

és nem hagyja cserben híveit.

A gonoszok elvesznek örökre, *

a bűnösök sarjai semmivé válnak,

ám az igazak öröklik a földet, *

és mindörökké lakni fogják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hagyd el a rosszat, s tedd a jót; az igazat pártolja az Úr!
3. ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!
III.

Az igaz szája bölcsességet szól, *

és nyelve igazságot beszél.

Isten törvénye él a szívében, *

nem is tétováznak soha léptei.

A hívőre leselkedik a gonosz, *

és arra tör, hogy elvegye életét.

Az Úr azonban nem adja kezére, *

s nem ítéli el, ha majd ítélőszéke elé kerül.

Bízzál az Úrban, s maradj meg az ő útján, †

melléd áll akkor, és a földet elnyered, *

s meglátod a bűnösök vesztét.

Láttam én már gőgös, gonosz embert, *

mint viruló cédrus, fenn hordta fejét.

Térültem-fordultam, és már sehol sem volt, *

kerestem, de helyét sem találtam.

Nézd az ártatlant, figyeld az igazat: *

a békés embernek marad ivadéka.

Ám a gonoszok hamar kipusztulnak, *

megsemmisül a bűnös nemzedék.

Az igazak üdve az Úrtól való, *

az Úr oltalmazza őket szenvedés idején.

Segítségük ő és szabadítójuk, †

a bűnösök közül kiragadja, s megmenti őket, *

mivel reményüket őbelé vetették.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úrban remélj, és útjára vigyázz!

Igazi jóságra, okosságra és bölcsességre oktass engem.

Mert én hiszek parancsolataidban.

ELSŐ OLVASMÁNY

A példabeszédek könyvéből

8, 1-5. 12-36

Az örök bölcsesség dicsérete

Hát a bölcsesség nem kiált, és az okosság nem hallatja szavát? Fönt a magaslaton, az út fölött, ott áll, ahol az utak keresztezik egymást. A város kapuinál, a kapuk nyílásánál hangosan kiáltja: „Férfiak, hozzátok intézem szózatom, emberek, nektek szól a szavam! Ó, ti együgyűek, legyetek okosak végre, és ti, balgatagok, térjetek már észre!

Nekem, a bölcsességnek birtokomban van az eszesség, én találtam fel az éleslátás tudományát. Az én tulajdonom a jó tanács és a siker, enyém az okosság, és enyém a lelkierő. Az Úr félelme a rossznak utálata. A gőg és a fennhéjázás, a gonosz élet és a száj hamissága gyűlöletes nekem.

Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. Általam kormányoznak a királyok, és tesznek igazságot a tisztségviselők. Általam uralkodnak a fejedelmek, és ítélkeznek a főemberek az egész föld fölött. Nálam van a gazdagság, s nálam a dicsőség, a tekintélyes vagyon és az igazságosság. Gyümölcseim jobbak, mint az arany és a színarany, hasznom többet ér, mint a válogatott ezüst. Az igazságosság útjain járok, annak ösvényén, ami jogos. Azoknak, akik szeretnek, vagyont adok, és megtöltöm csűreiket.

Alkotó munkája kezdetén teremtett az Úr, ősidőktől fogva, mint legelső művét. Az idők előtt alkotott, a kezdet kezdetén, a föld születése előtt. Amikor létrehozott, még ősvizek sem voltak, és a forrásokból még nem tört elő a víz. Mielőtt a hegyek keletkeztek volna, korábban hívott létre, mint a halmokat, amikor a földet és a mezőket még nem alkotta meg, és a föld első rögét sem. Ott voltam, amikor az eget teremtette, s az ősvíz színére a kört megvonta, amikor a felhőket fölerősítette, s az ősforrások erejét megszabta; amikor kijelölte a tenger határát – és a vizek nem csaptak ki –, amikor megrajzolta a föld szilárd részét. Ott voltam mellette, mint a kedvence, napról napra csak bennem gyönyörködött, mindig ott játszottam a színe előtt. Játszottam a földkerekségen, s örömmel voltam az emberek fiai között.

Nos hát, fiaim, hallgassatok rám! Jól járnak, akik megtartják útjaimat. Halljátok meg intő szavamat: legyetek bölcsek, s ne tagadjátok meg tőle a figyelmet! Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését. De aki vét ellenem, saját lelkének árt, akik elvetnek, a halált kedvelik.”

VÁLASZOS ÉNEK

Péld 8, 22; Jn 1, 1

Alkotó munkája elején teremtett az Úr, * Ősidőktől fogva, mielőtt bármit is alkotott.

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige * Ősidőktől fogva, mielőtt bármit is alkotott.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Atanáz püspöknek az arianizmus ellen mondott szónoklataiból

(Oratio 2, 78, 81-82: PG 26, 311. 319)

Az Atya megismerése a teremtő és a testté lett Bölcsesség által

Isten egyszülött Bölcsessége a mindenség teremtője és létrehívója. Így szól a Szentírás: Mindent bölcsességben alkottál, és betöltik a földet teremtményeid. Hogy pedig a létrehozott dolgok ne csak létezzenek, hanem jól létezzenek, úgy tetszett Istennek, hogy Bölcsességével átitassa a teremtett dolgokat: saját képének mását mind a dolgok összességébe, mind az egyes dolgokba beleírta azért, hogy érthető legyen, s a dolgokat a bölcsesség ékesítse, s így a mű méltó legyen Istenhez.

Amint a mi szavunk az Igének, Isten Fiának a képmása, úgy a bennünk levő bölcsesség is ugyanannak az Igének, magának a Bölcsességnek a képmása. Neki köszönhetjük a tudást és a megértést, s ettől válunk képessé arra, hogy a teremtő Bölcsességet befogadjuk, s általa ismerhetjük meg az ő Atyját. Mert aki ismeri a Fiút, ismeri az Atyát is, mondja a Szentírás; s egy más helyen: Aki engem fogad be, azt fogadja be, aki engem küldött. Mivel ennek a Bölcsességnek teremtett formája van bennünk és mindenben, méltán mondja az igaz és teremtő Bölcsesség, magának tulajdonítva mindent, ami formájának mintáját viseli: Az Úr teremtett engem műveiben.

Azonban, amint kifejtettük, mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. Ezek után Isten már nem akarja, hogy – mint régen – a bölcsességnek a teremtett dolgokban levő árnyéka és képe révén ismerjük meg őt, hanem úgy tetszett neki, hogy maga az igazi Bölcsesség testet öltsön, ember legyen, kereszthalált szenvedjen, hogy mostantól fogva a hívők a belé vetett hitük által üdvözülhessenek.

Maga Isten Bölcsessége az, aki azelőtt a teremtett dolgokba írt képével (emiatt nevezzük őt Teremtőnek) tette ismertté önmagát és önmaga által Atyját is. Később ugyanez a Bölcsesség, aki maga az Ige, testté lett – ahogy Szent János mondja –, lerombolva halált, és megszabadítva emberi nemünket: önmagát és magán keresztül Atyját is még világosabban kinyilatkoztatta. Ezért mondta e szavakat: Add nekik, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.

Így tehát az egész föld telve van az ő ismeretével. Mivel pedig az Atyának a Fiú által való ismerete és a Fiúnak az Atyából való ismerete azonos: örül neki az Atya, s ugyanazzal az örömmel örvend a Fiú is az Atyában, mondván: Kedvét találta bennem, színe előtt örvendtem mindennap.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 2, 6. 9; Mt 23, 10

Mivel tehát elismertétek Jézus Krisztust Uratoknak, éljetek is benne. * Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége.

Egy a ti tanítótok, Krisztus. * Mert benne lakik testi formában az istenség egész teljessége.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, tanításodból tudjuk, hogy az őszinte és tiszta szívekben akarsz élni. Kérünk, alakíts át minket kegyelmeddel, hogy méltó hajlékod legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky