Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,
fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,
hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,
kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.
Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.
Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.
Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.
S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †
bűnösök útján nem jár, *
csúfolkodók körében nem foglal helyet,
de örömét leli az Úr törvényében, *
s éjjel-nappal róla elmélkedik.
Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, *
mely idejében meghozza gyümölcsét,
levele nem fonnyad; *
minden munkáját szerencse kíséri.
Nem így az istentelen, nem így, *
hanem mint a por, melyet szétszór a szél.
Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *
sem a bűnösök az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját; *
de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *
mily sokan támadnak ellenem.
Sokan mondogatják rólam: *
„Nincs menedéke Istennél!”
De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *
és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *
és ő meghallgat engem szent hegyéről.
Nyugovóra térek, és elalszom, *
de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.
Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *
kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!
Te minden ellenségemet arcul vered, *
a gonoszok fogát kitöröd.
Uram, tebenned van üdvösségünk, *
áldásod legyen népeden!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen.
S teljes bölcsességgel intsétek egymást!
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
28, 1-28
A bölcsességet csak Istennél találhatjuk meg
Jób így folytatta beszédét: „Van hely, ahol ezüstöt találnak, olyan hely is akad, ahol aranyat mosnak. Föld mélyéről hozzák felszínre a vasat, és a kövekből rezet olvasztanak. Véget vet az ember (lenn) a sötétségnek, azután feltúrja utolsó zugáig a sziklakőzetet; addig éjszaka borult rá. Lámpás emberek kifúrják az aknát, úgy csüngenek ottan, lábuk elfelejtve, emberektől távol lebegnek (az űrben). A kenyérgabona sarjadzik a földből, noha lent alatta tűzzel robbantanak.
Sziklatömbben van a zafír lelőhelye, de még aranypor is található benne. Olyan ösvény ez, hogy keselyű nem látja, a héja szeme sem tudja kifürkészni. A büszke vad sem veszi arrafelé útját, nem járt arra még soha oroszlán. Az ember ráteszi kezét a kövekre, egész alapjukig dúlja a hegyeket. Áttöri a sziklát, és tárnát nyit benne, sok-sok drágaságot láthat ott a szeme. Felkutatta már a folyóknak forrását, és sok rejtett dolgot napvilágra hozott.
De hát a bölcsesség, ez vajon honnét van, és az értelemnek hol a lelőhelye? Odavivő utat nem ismer az ember, élők országában nem lehet meglelni. Az ősvizek azt mondják: nem lakik bennük, a tenger megvallja: nálam sincs lakása. Arannyal nem lehet érte megfizetni, és a színezüst sem elég nagy ár érte. Nem lehet megvenni ofiri aranyért, sem ritka ónixért, sem pedig zafírért. Nem érhet föl vele sem arany, sem üveg, aranyedényért sem lehet becserélni. A korallt és kristályt ne is említsük, a bölcsesség ára drágább a gyöngynél. Nem olyan értékes a kusi topáz sem, de még színarannyal sem mérhető össze.
Honnan is származik tehát a bölcsesség, és az értelemnek hol a lelőhelye? Fátyol takarja minden élő elől, el van rejtve az ég madarai előtt. Maga az alvilág és a halál is vallja: mi csak hallomásból tudunk róla. Egyedül az Isten ismer hozzá utat, egyedül ő tudja, hol a lelőhelye. Mert a szeme ellát a Föld határáig, ő mindent lát, ami az ég alatt van. Amikor a szélnek megszabta a súlyát, és a vizeket mércéjével mérte, amikor az esőnek korlátot szabott, és a mennydörgések útját kijelölte, akkor volt, hogy látta, a súlyát lemérte, megvizsgálta, és lehatolt mélyére. Az embernek akkor csupán ennyit mondott: „Az Isten félelme, lásd, ez a bölcsesség, az okosság meg: kerülni a bűnt.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 2, 7; 1, 30
Isten titokzatos rejtett bölcsességét hirdetjük, * Amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre szánt.
Ti Krisztus Jézusban éltek, aki Istentől bölcsességünkké lett. * Amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre szánt.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből
(Lib. 1, 1-2, 2. 5, 5: CSEL 33, 1-5)
Nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned
Nagy vagy, Uram, és igen-igen méltó minden dicséretre. Nagy a te hatalmad, és bölcsességednek nincs határa. Dicséretedre sóvárog az ember, teremtésednek kicsi paránya. Rádöbben az ember a maga halandó voltára, szemügyre veszi bűne bizonyságát és egyben tanúságát annak, hogy a kevélyeknek te, Uram, ellenállasz. És mégis dicséretedre kívánkozik az ember, teremtésednek kicsi paránya. Te ébreszted föl bennünk magasztalásod örömét, mert magadért teremtettél bennünket, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.
Világosíts meg, Uram, és add megértenem: előbb kell-e könyörögnöm hozzád, vagy előbb kell dicsérnem téged. A rólad szerzett ismeret, vagy a hozzád szálló könyörgés az első? No de ki könyörög hozzád, ha nem tud még rólad? Hiszen mást szólít talán helyetted, ha nem ismer téged. Vagy inkább könyörögnöm kell hozzád, hogy megismerjem arcod? Ámde hogyan könyörögjünk ahhoz segítségül, akiben hitünk nincsen? Vagy hogyan higgyünk abban, akiről nem szólt még hirdetőnek szájai.
Dicsérik az Urat, akik őt keresik. Megtalálják őt keresői, és ha meglelték, dicséretébe fognak. Nos, hadd keresselek, Uram, hívogatva téged, és beléd vetett hitemben hívogassalak: hiszen meghirdettek már téged nekünk. Könyörög hozzád, Uram, a tőled kapott hitem. Te serkentettél reá, Fiad emberségével és hirdetőd szolgálatával.
Miképpen hívom segítségül Istenemet, Istenemet és Uramat? Hiszen magamba szólítom őt, midőn csengek hozzá. És miféle hely volna bennem, ahová eljöjjön hozzám Istenem? Ugyan hova jöjjön hozzám az Úr, a mennyet és a földet teremtő Isten? Uram, Istenem, mi van bennem, hogy befogadjon téged? Vagy a tőled alkotott ég és föld, s bennük magam is, kicsiny teremtményed, elégséges talán befogadásodra? Avagy mert nélküled nem volna létező dolog, azért minden valóságnak magába kell fogadnia téged? Nos, magam is létezem. Miért esdekelem tehát tőled, hogy jöjj hozzám, hiszen nem léteznék, ha te nem volnál Bennem? Lám, nem vagyok még az alvilágban, ámde te ott is vagy. Ha leszállók az alvilágba, jelen vagy. Tehát nem léteznék, Istenem, semmiképpen sem léteznék, ha te nem volnál bennem. Vagy inkább nem léteznék, ha nem volnék tebenned, mert minden belőled, általad és érted van. Így is helyes, Uram, így van ez bizony. Hova hívogassalak tehát, ha benned vagyok? Vagy honnét jöjj belém? Ugyan hova iramodhatnék egeken és földeken túlra, hogy innét jöjjön belém az én Istenem? Hiszen így szóltál hajdan: Én töltöm be az eget és a földet.
Ki adja nekem, hogy megnyugodjam benned? Ki segít nekem, hogy szívembe jöjj, és megrészegítsed szívemet, és elfeledjem sötét óráimat? Ki támogat, hogy egyetlen javamat, téged átöleljelek? Mi vagy te nekem? Könyörülj rajtam, hogy szóra nyíljék ajkam? Mi vagyok én magam is neked, hogy parancsba adod: szeresselek téged, s ha ezt meg nem cselekszem, neheztelsz rám, és roppant nyomorúsággal fenyegetsz? Vajon kicsiny-e a nyomorúságom, ha nem szeretlek téged?
Ó, jaj nekem! Könyörülő irgalmadban tárd föl nekem, hogy mi vagy te, Uram, Istenem. Szólj lelkemnek: Én vagyok a te üdvösséged. Úgy szólj, hogy meghalljam igédet, íme, feléd tárul hallgatózó szívem, én Uram, nyisd meg, és szólítsd lelkemet: Én vagyok a te üdvösséged. Szaladok majd a szavaid nyomán, és megragadlak téged. Ne rejtsd el, Uram, arcodat előlem: hadd haljak meg, hogy a halál meg ne lepjen, s majd arcodba tekintsek.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 72, 25-26; 34, 3
Rajtad kívül kim van az égben? Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön. Bár elenyészik a szívem, a testem, * Szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
Mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!” * Szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Gondviselő Istenünk, a te végzéseid mindenkor valóra válnak. Könyörögve kérünk, tarts távol tőlünk mindent, ami kárunkra lehetne, és adj meg mindent, ami javunkra szolgál. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky