Gergely ugyancsak 330-ban Nazianz mellett született. Sokat utazott, hogy növelje tudását. Barátját, Vazult a remeteségbe is követte, majd pappá és püspökké szentelték. 381-ben Konstantinápoly püspökévé választották. Miután egyházát sok széthúzás osztotta meg, visszatért Nazianzba, ahol 389. vagy 390. január 25-én halt meg. Kiváló tanítása és ékesszólása miatt Teológusnak is nevezik.
Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Évfordulóját áldott, szent papoknak
illően együtt ünneplik a hívek;
hálát ha adnak, tereád száll vissza,
isteni Főpap.
Lelki hatalmat csakis tőled nyertek
útján a fénynek terelgetni nyájuk,
nyújtani nekik példával és szóval
élet igéit.
Sokféle baj közt, sok ezer veszélyben
istenes útról el nem tántorodtak,
lelküket égi jutalom reménye
bátorította.
Így e mulandó élet elmúltával,
útjukon végig híven vándorolva,
távoli tájról hazatérve, teljes
béke a részük.
Legfőbb dicséret, Királyok Királya,
mennyei Főpap, téged ünnepeljen,
szent neved áldja valamennyi élő
számtalan évig. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”
Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!
Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.
Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”
„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.
Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét,
Napról napra hirdessétek üdvözítő erejét!
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
2, 16 – 3, 4
Új élet Krisztusban
Testvéreim!
Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásban ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.
Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.
Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 3, 1-2; Lk 12, 34
Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. * Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.
Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. * Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nazianzi Szent Gergely püspök beszédeiből
(Oratio 43, in laudem Basilii Magni, 15, 16-17, 19-21: PG 36, 514-523)
Két testben egy lélek
Athénban úgy voltunk, mint egy folyónak két ága, amelyek közös hazai forrásból fakadtak, de a tudásvágyuk szétszakította őket, majd szinte egy akarat folytán, tudniillik az Isten ösztönzésére, újra egyesültek.
Akkoriban nemcsak magam vettem körül csodálattal az én nagy Vazulomat, mivel láttam erkölcsi komolyságát, érett és bölcs beszédét, hanem hasonló viselkedésre bírtam másokat is, akik kevésbé ismerték őt. Így sokan mások is megbecsülésükbe fogadták, mivel már hírből ismerték.
Mindennek mi lett az eredménye? Az, hogy így csaknem ő volt az egyetlen kivétel azok között, akik Athénba jöttek tanulni; mert nagyobb megbecsülésben részesült, mint ami a kezdő tanulónak kijárt volna. Ez lett barátságunk bevezetője, kapcsolatunk gyújtószikrája, így sebzett meg minket a kölcsönös szeretet.
Amikor idők múltával kölcsönös vonzalmunkat feltártuk egymás előtt, és azt is, hogy a filozófiáért lelkesedünk, akkor már mindene lettünk egymásnak: lakótársak, elválaszthatatlan barátok voltunk, egyetértettünk, egyformán gondolkodtunk, és napról napra forróbbá és erősebbé szőttük egymás közt a szeretet szálait.
Egyforma tudásszomj vezetett bennünket, és – noha ez a féltékenység egyik legerősebb indítéka – mégis távol állt tőlünk az irigység, bár a vetélkedést nagyra tartottuk. Ez a kettőnk közötti versengés egyikünket sem emelte a másik fölé, mert mindegyikünk a másiknak engedte át az elsőséget, hiszen mindegyikünk sajátjának tartotta a másik dicsőségét.
Úgy tetszett, hogy egy lélek lakik kettőnkben, két testet éltetve egyszerre. Ha nem is lehet igazat adni azoknak, akik szerint a dolgok mind átjárják egymást, nekünk mégis nyugodtan elhiheti bárki, hogy mindketten egymásban és egymásnál éltünk.
Mindkettőnk munkája és törekvése egyformán az erényre irányult, hogy a jövendő reménységnek éljünk és így felkészüljünk arra, hogy már halálunk előtt kiköltözzünk ebből a világból. Ezt tartottuk szem előtt életünk és minden cselekedetünk irányításában. Egyrészt az isteni parancsok útmutatását követtük, másrészt pedig egymást támogattuk erényeink tökéletesítésében. Talán nem tűnik elbizakodott beszédnek, ha azt mondom: mi egymásnak szabályul és mértékül szolgáltunk a jónak a rossztól való megkülönböztetésében.
Az embereknek más és más nevük van, amelyet vagy szüleiktől kaptak, vagy maguk szereztek az életben tanúsított törekvéseik, illetve elért eredményeik alapján. Nekünk viszont az volt nagy dicsőségünk és nagy nevünk, hogy Krisztus-követők legyünk, és kereszténynek hívjanak minket.
VÁLASZOS ÉNEK
Dán 2, 21-22; 1 Kor 12, 11
Az Úr bölcsességet ad a bölcseknek, és tudományt azoknak, akik megértik. * Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat.
Mindezt azonban egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. * Kinyilatkoztatja a mélységes és elrejtett titkokat.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely példájával és tanításával világosságot árasztottál Egyházadra. Add, kérünk, hogy igazságodat alázatos szívvel megismerjük, és azt szeretetben hűségesen tettekre váltsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky