A dél-pannóniai Siscia (Sziszek, ma Jugoszlávia) püspöke volt. Amikor Diocletianus császár rendeletet adott ki a kereszténység üldözésére, Quirinus elmenekült Sisciából. A felkutatására kiküldött katonák azonban elfogták, és Maximus Praeses elé állították. Az agg sisciai püspök a helytartó minden rábeszélése, fenyegetése ellenére is állhatatosan kitartott hite mellett. Erre Maximus börtönbe vetette.
Három nap elteltével Pannónia Príma helytartójához vitték Sabariába (a mai Szombathelyre). Quirinus állhatatosságát azonban Amantius sem volt képes megtörni, s ezért halálra ítélte. A püspöknek malomkövet kötöttek a nyakába, és a Sibaris (ma Gyöngyös) patakba vetették 309-ben. Szent testét a barbár betörések elől menekülő savariai keresztények az V. század elején Rómába mentették. Szombathelyi tiszteletét nemcsak a IV. századi bazilikája, hanem az 1938-ban felszentelt plébániatemplom, a székesegyház egyik oltára és a hívek buzgósága is hirdeti.
Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Siess, ó boldog vértanú,
köszöntsd győzelmed ünnepét,
ma nyerted véred díjaként
fejed köré a koszorút.
A világ éjéből e nap
bírót, bakót mikor levert,
téged fénylő egekbe vitt,
és Krisztus nyájához sorolt.
Most angyalok közt van helyed,
s fehér ruhában tündökölsz:
tisztára mostad, hős tanú,
véred patakját ontva rá.
Állj mellénk, könyörgő szavad
Krisztus kegyelmét esdje le:
hajoljon hozzánk kegyesen
s oldjon fel vétkeink alól.
Csak kis időre szállj közénk,
Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.
A bűntől terhelt szíveket
bocsánat könnyebbítse meg.
Atyát, Fiát s Vigasztaló
Lelkét dicsérjük szüntelen,
ki dicsőséggel koronáz
örökre téged odafenn. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, miért vagy olyan messze, *
miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?
Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *
de belehull tervei tőrébe!
Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *
a kapzsi önmagát magasztalja.
Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *
„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”
Ez neki minden gondolata, *
mert mindig sikerek kísérik útján.
Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *
ezért minden ellenfelét ócsárolja.
Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *
nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”
Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
Leshelyén ül a mellékutak mentén, *
hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.
Szeme a nyomorultat kémleli, *
leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.
Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *
a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.
Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *
az ő karja erejétől.
Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *
arcát elfordítja, végül nem is látja.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *
és a nyomorultról el ne feledkezzél!
Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *
Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”
Uram, te ezt látod, †
te minden kínt és könnyet számon tartasz, *
ezeket a te kezed utoléri.
Rád hagyatkozik az elhagyott, *
az árvának te vagy segítője.
Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *
kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!
Király az Úr örökkön-örökké, *
a pogányok eltűnnek a föld színéről.
A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *
megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.
Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *
hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *
a hűségesek eltűntek az emberek közül.
Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *
hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.
Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *
és a nagyokat mondó nyelvet.
Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †
mindenkor segítségünk az ajkunk, *
vajon ki lehetne úr fölöttünk?”
„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †
– így szól az Úr – most már fölkelek, *
és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”
Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *
salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.
Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *
ettől a nemzedéktől mindörökre!
Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *
az emberek fiai az aljasságot magasztalják.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr,
Az alázatosaknak ösvényét tanítja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
31, 1-8. 13-23. 35-37
Jób feddhetetlen élete egykor
Jób így folytatta beszédét: „A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek. Különben odafönn mit kapnék Istentől, milyen örökséget a Mindenhatótól? Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam, akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat. Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha kezemhez mákszemnyi folt tapadt, akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nő, azt mind ki kell tépni.
Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk, mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten; ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék? Nem az én Teremtőm alkotta-e őket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?
Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen, vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belőle nem adtam – ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétől Ő vezérelt! –, hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója, kinek a csípője ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti, vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem, akkor nyakszirtemtől váljék el a vállam, és a forgójából karom szaladjon ki! Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége előtt nem tudnék megállni.
Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt. Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném. Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem sietnék elébe.
VÁLASZOS ÉNEK
Jób 31, 3; Péld 15, 3; Jób 31, 4
Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevő sorsa a pusztulás? * Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és a jók fölött egyaránt őrködik.
Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet? * Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és a jók fölött egyaránt őrködik.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Quirinus püspök és vértanú aktáiból
(Acta Sanctorum Ungariæ, Tyrnaviæ, 1743, Semestre L, 296-301)
Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem
A sok testvér között, akik Krisztus seregében győzedelmeskedtek, Quirinus sisciai püspök is ott volt. Maximus helytartó elfogatási parancsot adott ki ellene. Amikor ezt a szent püspök meghallotta, eltávozott városából, de menekülés közben elfogták, és előállították.
Amikor Maximus helytartó megkérdezte, hogy miért menekült el, Quirinus püspök így válaszolt: „Nem menekültem, hanem csak Uram parancsának engedelmeskedtem, amint írva van: Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba.” Maximus helytartó így szólt: „Ki parancsolta ezt?” Quirinus püspök válasza: „Krisztus, aki az élő Isten.” Maximus így folytatta: „Nem látod, hogy a Császárok parancsai mindenütt utolérnek, és az, akit te igaz Istennek mondasz, rabságodban nem jöhet segítségedre? Íme, elmenekültél, de elfogtak, és idevezettek.” Quirinus püspök így válaszolt: „Mindig velünk van, és bárhol is vagyunk, az Úr, akit tisztelünk, segítségünkre jöhet. Amikor elfogtak, velem volt, és itt is velem van, és megerősít, sőt ő az, aki szavaimmal neked válaszol.” Maximus közbeszólt: „Sokat fecsegsz, és beszédeddel a nagy királyok parancsairól eltereled a szót. Olvasd tehát az isteni rendelkezéseket, és tedd a parancsot!” De Quirinus püspök így válaszolt: „Császáraid parancsát meg sem hallgatom, mert az istentelen, és Isten törvényei ellenére azt parancsolja Krisztus szolgáinak, hogy a ti isteneiteknek áldozzanak, akiknek én nem szolgálok, mert nem is léteznek. Az én Istenem azonban, akinek szolgálok, jelen van az égben, a földön és a tengeren. Ott van minden helyen, de nagyobb mindennél, mert mindent ő tart létben, hiszen általa lett minden, és benne létezik minden.”
Maximus helytartó akkor parancsot adott: „Vessék börtönbe, és bilincseljék meg, amíg meggyőződését meg nem változtatja.” Quirinus püspök azt mondta neki: „Nem félek a börtöntől, hiszem, hogy Istenem velem lesz a börtönben, aki mindig tisztelőivel van.” Amikor megkötözték, és börtönbe zárták, Quirinus püspök imádságba merült: „Hálát adok neked, Uram, hogy miattad gyalázatot szenvedhettem, és kérlek, hogy akik velem a börtönben vannak, érezzék meg, hogy az igaz Isten tisztelője vagyok, és higgyék, hogy nincs más Isten, csak te.”
Három nap múlva Maximus megparancsolta, hogy Quirinus püspököt Felső-Pannónia helytartójához, Amantiushoz vigyék makacssága miatt, mivel a Császárok parancsát nem fogadta el, és kitartott saját véleménye mellett. Amikor Szent Quirinust Felső-Pannónia helytartójához vezették (a Duna melletti városokon át bilincsbe verve vitték), Amantius aznap tért vissza Scarabantia városából. Eléje állították a szent püspököt, de a helytartó Savariába vitette kihallgatás céljából.
Amantius helytartó – hivatalának megfelelően – a teátrumba vitette. Amikor eléje állították, Amantius helytartó így szólt: „Kérdezem tőled, hogy azok, amiket Sisciában, Maximus bírósága előtt mondtál, igazak-e?” Quirinus püspök így válaszolt: „Sisciában az igaz Istent vallottam meg. Mindig őt tiszteltem, szívemben őt hordozom, és senki ember nem szakíthat el tőle, az egyetlen és igaz Istentől.” Amantius helytartó így folytatta: „Nem akarunk idős korod miatt megostoroztatni, inkább szavakkal kívánjuk érzületedet megváltoztatni és az élet lehetőségének megígérésével megjavítani, hogy öregséged hátralevő idejét a császári törvények rendelkezései szerint az istenek szolgálatában töltsd el.” Szent Quirinus püspök azonban így szólt: „Mit nyugtalankodsz korom miatt, amelyet a sérthetetlen hit erősebbé tehet minden gyötrelemnél? Hitvallásomat a kínzás sem törheti meg, a jelen élet gyönyörűségei sem változtatják meg, sőt a legkeserűbb halállal való ijesztgetés sem zavarja meg lelkem szilárdságát.”
Amantius helytartó közbeszólt: „Sokáig próbáltunk téged a királyi parancsok iránti engedelmességre hajlítani. De mivel lelked keménysége miatt nem lehetett téged megpuhítani, példája leszel a keresztényeknek, hogy akik élni kívánnak, megrettenjenek halálodnak neme miatt!”
Akkor megkínoztatta, majd megparancsolta, hogy Isten szent papjának, vagyis szolgájának a nyakára malomkövet kössenek, és a Sibaris patakba fojtsák. Amikor a patakba vetették, még sokáig lebegett a víz színén, és a körülállókhoz beszélt, nehogy megrettentse őket példája. Majd alighogy elkezdett imádkozni, elmerült. Testét nem messze attól a helytől, ahol elmerült, megtalálták, ott, ahol imádkozási hely is van. De szent testét a scarabantiai kapu melletti bazilikában helyezték el, ahol érdemei miatt nagy látogatottságnak örvend. Szent Quirinus sisciai püspök, Krisztus vértanúja, június 4-én szenvedett, és nyerte el a koronát a mi Urunktól, Jézus Krisztustól, akinek legyen tisztelet, hatalom és dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 7-8; Fil 3, 8-10
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.
Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. * Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható Istenünk, tekints gyengeségünkre, és minket, akiket bűneink súlya földre nyom, oltalmazzon vértanúdnak, Szent Quirinus püspöknek dicsőséges közbenjárása. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky