Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ma zengjen szívünk ünnepi
és édes, boldog éneket
a szűznek; ő már mennyei
örök hazába érkezett.
Krisztust dicsérte idelenn
nem lankadó, hű élete,
most meg már ott fenn zeng dala,
Urunkat áldó éneke.
A földre húzó test nyűgét
fegyelme bátran törte meg,
világ csábító hangjait,
Urát követve győzte le.
E szűz kedvéért, Jézusunk,
vidd győzelemre harcaink,
övezz erővel, adj erőt,
hogy el ne vétsük útjaink.
Szűztől szült drága Jézusunk,
dicsérünk, áldunk szüntelen,
Atyádat és a Lelket is
örökkön áldják mindenek. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat; †
megpróbáltatásom napján *
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, *
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst, *
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben *
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok, *
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, *
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem, *
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt, *
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *
és én, mint a fű, elszáradok.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De te, Uram, örökre megmaradsz, *
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont, *
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja, *
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából, *
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, *
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek, *
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Erőm megtört az úton, *
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem, †
ne ragadj el életem delén, *
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet, *
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †
elavulnak, mint a ruha, *
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz, *
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak, *
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Figyelj, népem, tanításomra,
Ajkam igéire figyeljetek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Ezekiel próféta könyvéből
8, 1-6. 16 – 9, 11
Ítélet a bűnös Jeruzsálem felett
A hatodik évben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.
Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.
S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítottam tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.”
Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek, és leborultak kelet felé a Nap előtt. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak?
Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel, és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”
Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronz oltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán.
Az Úr így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne!” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, hajadont, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemnél kezdjétek!”
Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost, és pusztítottak.
Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön, és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: »Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.« Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal, és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.”
Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette e szavakkal: „Megtettem, amit parancsoltál.”
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 24, 15. 21. 22; Jel 7, 3
Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, nagy gyötrelem lesz; ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit! * De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hildegárd szűz és egyháztanító leveleiből
(Ep. LII: Wernerio de Kircheim, cum ceteris societatis suæ fratribus: PL 197, 269-271)
Az Egyház képe
Az Úr 1170. évében már hosszú ideje betegágyban feküdtem. Szellemileg és testileg is éber voltam, amikor megláttam a legszebb képet. Egy nőalak formáját öltötte magára, olyan, a legválogatottabb édességben, és a legkedvesebb gyönyörökben ragyogó szépséget hordozott, hogy az emberi elme azt felfogni képtelen. Alakja a földtől az égig ért.
Orcái a legnagyobb fényt árasztották, és szemeiben az ég tükröződött. Nagyon világos öltözéket viselt, mely fehér selyemből készült, palliuma pedig drágakövekkel volt kivarva, smaragddal, zafírral, gyöngyökkel és igazgyöngyökkel díszítve, a lábán pedig onix cipőt viselt. De az arca hamuval volt meghintve, és a ruházatán a jobb oldalon szakadás volt, palliuma is elvesztette elegáns szépségét, a lábbelije pedig megfeketedett.
Az ég magasáig felhangzó, gyászos hangon kiáltott, mondván: „Halld meg ég, az arcom koszos; és föld, gyászolj, mert a ruhám szakadt; mélységek rendüljetek meg, mivel a cipőm megfeketedett.” És ismét szólt: Az Atya szívében nyugodtam, ameddig az Ember Fia, aki szüzességben fogant és született, ki nem ontotta vérét, és ezzel a vérrel eljegyzett engem saját magával és ellátott hozománnyal.”
A szúrások és sebek jegyesemen frissek és nyitottak, az emberek által elkövetett bűnök miatt. Krisztus papjainak sebei ezek, akiknek engem ragyogóvá kellene tenniük, és ragyogó fehéren kellene nekem szolgálniuk, de kapzsiságukban templomról templomra futva beszennyeznek. Ruhám attól szakadt, mivel áthágják a törvényt, az evangéliumot és papságukat; palliumom ebben vált homályossá, mert a nekik szóló törvényt mindenben megszegik, sem az önmegtartóztatásban, mint smaragdban; sem az adományok szétosztásában, mint zafírban; sem más jó és igaz tettekben (amellyel Istent tisztelnék más drágakövek mintájára) jó akarattal és tökéletes munkálkodással nem járnak el. Lábbelim felül befeketedett, mert nem egyenesek, igazságosságuk útjai nem kemények és szigorúak, nem járnak elöl jó példával alattvalóik előtt. Eközben a cipőm alján, mintha a saját titkom lenne, néhányban fellelem az igazság ragyogását.
És hangot hallottam az égből, amely így szólt: „Ez a kép az Egyházat mutatja. Éppen ezért, te, ember, aki ezt láttad, és hallottad a panasz szavait, ezeknek a papoknak, akik Isten népének kormányzására és tanítására vannak rendelve és szentelve, hirdesd azt, ami az apostoloknak mondatott: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.”
VÁLASZOS ÉNEK
Dán 2, 21-22; 1Kor 12, 11
Isten ad bölcsességet a bölcseknek, és tudást a tudomány értelmeseinek; * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.
Ezt mind egy és ugyanaz a Lélek műveli, tetszése szerint osztva kinek-kinek. * Ő nyilatkoztatja ki a mélységes és elrejtett titkokat, s a világosság nála van.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden élet forrása, te Szent Hildegárd szüzet a prófétaság Lelkével töltötted el. Add, hogy példáját követve és közbenjárása által megismerjük utaidat, és ennek a világnak sötétségében felismerjük a te fényed világosságát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky