Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,
fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,
hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,
kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.
Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.
Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.
Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.
S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †
bűnösök útján nem jár, *
csúfolkodók körében nem foglal helyet,
de örömét leli az Úr törvényében, *
s éjjel-nappal róla elmélkedik.
Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, *
mely idejében meghozza gyümölcsét,
levele nem fonnyad; *
minden munkáját szerencse kíséri.
Nem így az istentelen, nem így, *
hanem mint a por, melyet szétszór a szél.
Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *
sem a bűnösök az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját; *
de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *
mily sokan támadnak ellenem.
Sokan mondogatják rólam: *
„Nincs menedéke Istennél!”
De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *
és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *
és ő meghallgat engem szent hegyéről.
Nyugovóra térek, és elalszom, *
de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.
Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *
kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!
Te minden ellenségemet arcul vered, *
a gonoszok fogát kitöröd.
Uram, tebenned van üdvösségünk, *
áldásod legyen népeden!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen.
S teljes bölcsességgel intsétek egymást!
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Eszter könyve
1, 1-3. 9-14. 16. 19; 2, 5-10. 16-17
Vasti helyett Eszter lesz a királyné
Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott –, abban az esztendőben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, uralkodásának harmadik évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában.
A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizettának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett, és fellobbant a haragja. A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. „Mi történjék – kérdezte – törvény szerint Vasti királynéval amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?”
Memukán – a király és a fejedelmek hallatára – így válaszolt: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és a nép ellen is, akik és amelyek Achasvéros összes tartományában vannak. Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá.”
Szuza várában élt egy zsidó férfi, Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, aki Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt, és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta.
Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. Megtetszett neki a lány, és kegyébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálóleányt, és mellé adta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását.
Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét, jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére, és Vasti helyébe királynévá választotta.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 112, 5-8; Lk 1, 51-52
Ki fogható az Úrhoz, a mi Istenünkhöz? A magasságokban áll a trónja, onnan tekint alá égre és földre. * Az elhagyatottat a porból magához vonja, fölemeli a szegényt a sárból, hogy odaültesse a gazdagok közé.
Széjjelszórta a kevély szívűeket, hatalmasokat ledöntött a trónról, és alázatosakat felmagasztalt. * Az elhagyatottat a porból magához vonja, fölemeli a szegényt a sárból, hogy odaültesse a gazdagok közé.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 8, 15. 17 – 9, 18: CSEL 44, 56-57. 59-60)
Imádságainkban erősítsük az örök élet utáni vágyat!
Miért kapkodunk olyan nagyon, és miért keresgéljük, hogy mit is imádkozzunk, attól félve, hátha nem megfelelőképpen imádkozunk? Miért nem mondjuk inkább a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján, hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát! Ott ugyanis már nem jönnek és mennek a napok, és egyik kezdete sem lesz a másiknak a vége, hanem ott mindegyik vég nélkül együtt van. Hiszen ott nincs vége magának az életnek sem, és ehhez tartoznak azok a napok.
Ennek a boldog életnek elnyerése végett tanított meg minket imádkozni maga az igazi Élet. Nem bőbeszédűségre, mintha csak akkor hallgatna meg, ha minél bőbeszédűbbek vagyunk. Hiszen maga az Úr mondta, hogy ahhoz imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk.
Azért teszi mindezt Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt mi kérjük tőle, hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és Istenünk nem a mi akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb még nem ismerné, hanem éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan foglalkozzunk kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már úgyis adni készül. Hiszen olyan nagyon nagy az, amit ad, mi pedig oly kicsik és kislelkűek vagyunk annak befogadására! Ezért szólít fel bennünket: Tárjátok ki a szíveteket, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel!
Mivel olyan nagy dologról van szó, amit sem a szem nem látott, mert nem szín; sem a fül nem hallott, mert nem hang; sem az emberi szívbe nem hatolt, hiszen éppen az emberi szívnek kell majd oda felhatolnia, legyünk annál fogékonyabbak befogadására, minél rendületlenebbül hiszünk benne, minél erősebben reméljük, és minél forróbban vágyakozunk utána.
Tehát ilyen hitben, reményben és szeretetben imádkozzunk mindig e boldog élet után való állandó vágyakozással, így azután kérjük ezt Istentől szóbeli imádságban is, meghatározott órákban és időpontokban is, hogy a kijelölt alkalmak serkentsenek bennünket, és mi magunk is lássuk: mennyire haladtunk már előre ebben a vágyakozásban, és még buzgóbban törekedjünk e vágyakozás fokozására. Annál nagyobb előrehaladást érdemlünk ugyanis, minél forróbb lelkülettel törekszünk rá. Ezért mondja maga az Apostol is: Szüntelen imádkozzatok! Mi másra biztatna ezzel, mint hogy szüntelenül kérjétek a boldog életet, vagyis a boldog örök életet attól, aki azt egyedül képes megadni?
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 29, 13. 12. 11
Ha kerestek, megtaláltok, föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. * Ha majd segítségül hívtok, meghallgatlak titeket.
Gondolataim a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. * Ha majd segítségül hívtok, meghallgatlak titeket.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky