Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †
atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *
amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.
Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *
nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.
Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *
és nem is az ő karjuk segítette őket,
hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *
mert úgy szeretted őket.
Te vagy Istenem és Királyom, *
parancsodra megszabadul Jákob.
Veled szórtuk szét ellenségeinket; *
a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.
Mert én nem az íjamban bízom, *
kardom meg nem szabadíthat.
De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *
és megszégyeníted ellenségeinket.
Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *
és nevedet mindörökké magasztaljuk!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most elvetettél és megaláztál minket, *
Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.
Megfutamítottál ellenségeink elől, *
és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.
Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *
a nemzetek között széjjelszórtál.
Eladtad népedet haszon nélkül, *
és cserébe érte nem adtak sokat.
Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *
gúnyol és csúfol környezetünk.
Szállóigévé tettél a pogányok számára, *
csak csóválják fejüket a népek.
Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *
és szégyenpírban ég az arcom
a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *
ellenségem és támadóm színe előtt.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mindezek most ránk szakadtak, †
téged mégsem feledtünk el, *
és nem szegtük meg szövetségedet.
Szívünk nem fordult el tőled, *
lépteink utadról le nem tértek,
pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *
ránk borítottad a halál árnyát.
Ha Istenünk nevét elfelednénk, *
és ha kezünket más isten felé tárnánk,
Isten vajon ezt nem kérné számon? *
A szív titkait csak ő ismeri.
Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *
és leölésre szánt juhoknak tekintenek!
Kelj fel, miért alszol, Uram, *
kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!
Miért fordítod el arcodat? *
Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?
A föld porába alázták lelkünket, *
a földhöz tapadt egész testünk.
Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *
irgalmasságodban válts meg minket!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Aki az Úr törvényéről elmélkedik,
Idejében megtermi gyümölcsét.
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik a Kivonulás könyve
1, 1-22
Izrael elnyomatása
Ezek Izrael fiainak nevei, akik családjukkal együtt lekísérték Jákobot Egyiptomba: Ruben, Simeon, Lévi és Júda, Isszachár, Zebulon és Benjámin, Dán és Naftali, Gád és Áser. Jákob leszármazottai összesen hetvenen voltak. József már Egyiptomban tartózkodott. Azután meghalt József és minden testvére, és ez az egész nemzedék. De Izrael fiai termékenyek voltak, elszaporodtak, annyira megsokasodtak és megerősödtek, hogy betöltötték az országot.
Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondotta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.”
Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramzeszt. De minél jobban elnyomták őket, annál jobban növekedett a számuk, és fölülmúlták azt, aki meg akarta félemlíteni Izrael fiait. Az egyiptomiak tehát munkára kényszerítették Izrael fiait, és életüket durva kényszermunkával tették elviselhetetlenné: agyagfeldolgozással, téglavetéssel, különféle mezei munkával, azaz mindenféle kényszermunkával.
Egyiptom királya ezt a parancsot adta a héberek bábáinak, akik közül az egyiket Sifrának, a másikat Puának hívták: „Amikor a héber asszonyok mellett segédkeztek, figyeljetek jól a két nemre: ha fiú, öljétek meg, ha leány, hagyjátok életben!” A bábák azonban félték az Istent. Nem engedelmeskedtek az egyiptomi király parancsának, és életben hagyták a fiúkat.
Ezért Egyiptom királya felelősségre vonta őket:
„Miért jártatok így el, és miért kíméltétek meg a fiúkat?” Ezt felelték a fáraónak: „A héberek asszonyai nem hasonlítanak az egyiptomiakhoz, azok életerősek, mielőtt a bába megérkezik, már megszülnek.” Isten ezért megáldotta a bábákat. A nép pedig nagyon elszaporodott és megerősödött. Isten a bábák jámborsága révén biztosított utódokat neki.
Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben!”
VÁLASZOS ÉNEK
Ter 15, 13-14; Iz 49, 26
Isten így szólt Ábrahámhoz: Tudd meg, hogy nemzetséged idegen lesz egy országban, amely nem az övé. Szolgálni fognak nekik, azok pedig elnyomják őket négyszáz esztendeig. * De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell.
Én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód. * De én megítélem azt a népet is, amelynek szolgálniuk kell.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápa beszédeiből
(Sermo 6 de Quadragesima, 1-2: PL 54, 285-287)
Lelki megtisztulás böjt és jótékonykodás által
Szeretteim, az Úr irgalmassága mindig betölti a földet, és minden egyes hívőt a dolgok természete maga tanít arra, hogy Istent tisztelni kell. Igen, az ég és a föld, a tenger és minden, ami benne van, szinte kiáltva tanúskodik Alkotója jóságáról és mindenhatóságáról, s a szolgálatunkra rendelt világ csodálatos szépsége kényszeríti az értelmes teremtményt a hálaadásra.
Most azonban, amikor azokat a napokat idézzük vissza, amelyeket kiváltképpen is emlékezetessé tesznek az emberiség megváltásának szent eseményei, és amelyek sorrendben közel vannak egymáshoz, és kapcsolódnak a húsvéti ünnephez, amelyet megelőznek, – most nyomatékosabb felszólítást kapunk a lelki tisztulásra.
Mert Húsvét ünnepének az a sajátos üzenete, hogy az egész Egyház örvendezzék a bűnök bocsánatán; a bűnbocsánat pedig nemcsak azok öröme, akik a keresztségben most születnek újjá, hanem azoké is, akik már régóta Isten fogadott gyermekei közé tartoznak.
Igaz ugyan, hogy elsősorban az újjászületés fürdője teremti az új embert, de megmarad mindenki számára feladatnak, hogy a halandóság rozsdája ellen küzdve mindennap is megújuljon; és az is igazság, hogy nincs a lelki haladásnak olyan lépcsőfoka, amelyről ne kellene eggyel még magasabbra lépni. Valóban, mindenkinek azon kell lennie, hogy a megváltás napjára elhagyja a régi ember vétkeit.
Amit tehát, szeretteim, hasznos valamennyi kereszténynek minduntalan megtenni, azt most nagyobb gonddal, nagyobb odaadással kell végrehajtani, hogy elérje bennünk célját a szent Negyvennap, ez az apostoli intézmény: ne csupán a böjt, az ételtől való tartózkodás, hanem elsősorban a bűntől való elszakadás által.
Az oly ésszerű és szent böjtöléshez pedig mindennél hasznosabb a jótékonykodást csatolni. Az irgalmasság cselekedeteinek gyakorlata sok dicséretes jótettet foglal magában: így az összes hívő egyenlő lehet lelkületben, még ha különböznek is anyagiakban.
Sok akadálya lehet az Isten és a felebarát iránti szeretet gyakorlásának, de arra azért mindig találhatunk módot, hogy a jóakaratunkat megmutassuk. Az angyalok is így énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Mert nemcsak a jóakarat erénye, hanem a békesség ajándéka is boldoggá teszi azt, aki résztvevőn együtt tud szenvedni minden bajba jutott embertársával.
Oly sokféle cselekedete van a vallásosságnak! A maga változatosságával azt eredményezi az igazi keresztényeknél, hogy kiveheti a maga részét a jótékonykodásból nemcsak a vagyonos és a gazdag, hanem az átlagember, de még a szegény is. S ha nem is egyenlőképpen telik az adakozásra mindenkinek, de ugyanaz a lelkület és jóérzés vezetheti őket.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Kor 6, 4
A nagyböjti idő a mennyország kapuját nyitja meg nekünk; vállaljuk imádkozva és bocsánatért esdekelve, * Hogy a feltámadás napján együtt örvendjünk a megdicsőült Úrral.
Mindenben úgy viselkedjünk, mint Isten szolgája. * Hogy a feltámadás napján együtt örvendjünk a megdicsőült Úrral.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Kérünk, Istenünk, cselekedeteinket előzd meg sugallatoddal, és kísérd segítségeddel, hogy minden munkánkat mindig veled kezdjük, és amit elkezdtünk, segítségeddel be is fejezzük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky