Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,
fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,
hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,
kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.
Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.
Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.
Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.
S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Magasztallak, Istenem, Királyom, †
és áldom nevedet *
mindörökkön-örökké.
Naponta áldalak, †
és nevedet magasztalom *
mindörökkön-örökké.
Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *
és nagyságát felfogni nem lehet.
Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *
és hangosan hirdessék hatalmadat!
Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *
és beszéljék el csodatetteidet!
Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *
és hirdessék a te nagy voltodat!
Terjesszék végtelen jóságod hírét, *
és igazságosságodat ujjongva áldják!
Irgalmas és kegyelmes az Úr, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Jóságos az Úr mindenkihez, *
irgalmas minden teremtményéhez.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *
és szentjeid áldást mondjanak!
Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *
és hatalmadról beszéljenek,
hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *
és nagyszerű országod dicsőségét.
Örökkévaló ország a te országod, *
uralmad minden nemzedéken át megmarad.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hűséges az Úr minden szavában, *
és szent minden cselekedetében.
† Az Úr fenntartja a botladozót, *
és a megalázottat fölemeli.
Mindenek szeme bízón rád tekint, *
és te enni adsz nekik alkalmas időben.
Megnyitod kezedet, *
és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.
Igazságos az Úr minden végzésében, *
és szent minden cselekedetében.
Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *
mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.
Az istenfélők vágyait teljesíti, †
kérésüket meghallgatja, *
és megmenti őket.
Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *
de elpusztít minden gonosztevőt.
Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †
és szent nevét áldja minden élő *
mindörökkön-örökké.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Figyelj, fiam, szavaimra.
Nyisd meg füledet beszédemre!
ELSŐ OLVASMÁNY
A királyok első könyvéből
16, 29 – 17, 16
Illés próféta fellépése Acháb izraeli király idejében
Omri fia, Acháb – Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött Szamariában. S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei.
Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni. Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak. Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt. Az ő idejében a beteli Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.
A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: „Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra.” Azt mondta neki az Úr: „Menj el innen, vedd utadat kelet felé, és rejtőzz el a Kerit pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad.” Tehát elment és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment és a Kerit pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott. Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.
Akkor az Úr így szólt hozzá: „Kelj útra és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába, és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony – rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!” Amikor elment hozni, utána szólt: „Hozz egy harapás kenyeret is!” Azt felelte: „Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.” Illés azonban így válaszolt neki: „Ne félj! Menj s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts. Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.”
Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.
VÁLASZOS ÉNEK
Jak 5, 17. 18; Sir 48, 1. 3
Illés esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett. * Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég.
Mint a tűzvész, Illés próféta jött, szava lángolt, mint az égő fáklya, az Úr szavával elzárta az eget. * Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezése
(Nn. 1-7: SCh 25 bis, 156-158)
Oktatás a keresztség előtti szertartásokról
Naponként szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, amikor a pátriárkák történetét vagy a Példabeszédek könyvének parancsait olvastuk. Az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősatyák példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületve a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó.
Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek, és a szent jeleknek magyarázatát adjam. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, akik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így – előkészítés nélkül – jobban belétek hatol a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna.
Nyissátok meg hát fületeket, és élvezzétek az örök életnek a szentségek által rátok lehelt jó illatát. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fül megnyitásának szent szertartását végeztük és mondottuk: Effeta, azaz nyílj meg, hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket és emlékezetben tartsátok a feleleteket. Ezt a misztériumot maga Krisztus jelezte az evangéliumban, amikor a süketnémát meggyógyította.
Ezután megnyílt számodra a legszentebb szentély, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled, és tartsd emlékezetedben, hogy mit feleltél. Ellene mondottál a sátánnak és cselekedeteinek, a világnak, a világi gyönyöröknek és élvezeteknek, ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve.
Láttál ott levitát, láttál áldozópapot és láttad a püspököt is. Ne tekintsd testük alakját, hanem szolgálatuk kegyelmét. Angyalok színe előtt szóltál, miként írva van: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert ő a Seregek Urának követe. Nincs helye a tévedésnek, nincs helye a tagadásnak: Isten követe az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem küldetése szerint. Azt nézd, amit neked juttatott; mérlegeld, mit tett, és ismerd fel méltóságát.
Beléptél tehát, hogy ellenséged elé állj; elhatároztad, hogy nyíltan ellene mondasz neki; kelet felé fordulsz: aki ugyanis ellene fordult az ördögnek, az Krisztushoz fordul, ránéz bizakodó tekintettel.
VÁLASZOS ÉNEK
Tit 3, 3. 5; Ef 2, 3
Egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást. * De Isten megmentett minket irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.
Valamikor testi vágyainkban éltünk, és születésünknél fogva a harag gyermekei voltunk. * De Isten megmentett minket irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky