Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!
Közel van az Isten országa.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Kivonulás könyvéből
24, 1-18
Szövetségkötés a Sínai-hegynél
Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül! De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.”
Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően.
Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul. Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Utána vette a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük, és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.”
Mózes és Áron, Nadab és Abihu s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.
Az Úr így szólt Mózeshez: „Jöjj fel hozzám a hegyre, és maradj itt! Átadom neked a kőtáblákat a törvénnyel és a parancsokkal, amelyeket oktatásukra írtam.” Mózes elindult szolgájával, Józsuéval, és fölment Isten hegyére. A véneknek ezt mondta: „Várjatok meg itt, amíg visszajövünk! Áron és Húr veletek van. Ha valakinek peres ügye van, forduljon hozzájuk!”
Azután Mózes fölment a hegyre. A felhő betakarta a hegyet, és az Úr dicsősége leereszkedett a Sínai-hegyre. A felhő hat napig takarta be. A hetedik napon a felhőből szólt Mózeshez. Az izraeliták szemében Isten dicsősége olyannak mutatkozott, mint az emésztő tűz a hegy csúcsán. Mózes belépett a felhőbe, és fölment a hegyre. Mózes negyven nap és negyven éjjel maradt a hegyen.
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 45, 5. 6; ApCsel 7, 38
Isten megadta Mózesnek, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. * Szemtől szemben adta neki parancsait, az élet és a bölcsesség törvényét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.
Ő volt az, aki a pusztai közösségből érintkezett az angyallal, aki a Sínai-hegyen szólt hozzá. * Szemtől szemben adta neki parancsait, az élet és a bölcsesség törvényét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Vazul püspök szentbeszédeiből
(Hom. 20, De humilitate, 3: PG 31, 530-531)
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
Ne dicsekedjék a bölcs a saját bölcsességével, sem az erős a maga erejével, sem a gazdag tulajdon gazdagságával.
De hát akkor mi az igazi dicsekvés, és miben igazán nagy az ember? Aki dicsekszik, abban dicsekedjék, hogy tudja és fölfogja: én vagyok az Úr – mondja a Szentírás (uo.).
Az az ember nagysága, az dicsősége és méltósága, hogy megismerje azt, ami igazán nagy, ahhoz ragaszkodjék, és a dicsőség Uránál keresse a dicsőséget. Ugyanis amikor ezt mondja az Apostol: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék, akkor így beszél: Krisztus Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül az Írás: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
Isten előtt ugyanis az a tökéletes és teljes dicsekvés, amikor valaki nem a saját igaz voltával kérkedik, hanem az igazság színe előtt tudatában van bűnös voltának, és tudja, hogy egyedül a Krisztusba vetett hit teheti megigazulttá.
Pál is azzal dicsekszik, hogy megveti saját igaz voltát; viszont keresi a hitből való megigazulást, amely Krisztus által Istentől való, hogy megismerje Krisztust, az ő feltámadásának erejét és a szenvedésében való részesedést. Hasonlóvá lett hozzá halálában, hogy így eljusson a halálból való feltámadásra is.
Itt megszűnik minden gőgös büszkeség. Semmid nincs, ó ember, amivel dicsekedhetnél, hiszen minden dicsőséged és reményed abban van, hogy meghaljon mindaz, ami a sajátod, és Krisztusban keresd az új életet. Ennek részesei vagyunk már akkor, amikor ennek az új életnek kezdetét megkapjuk, és már teljesen kegyelemből és Isten ajándékából élünk.
Isten maga műveli bennünk jóakarata szerint a szándékot meg a végrehajtást is. Ugyancsak Isten az, aki a Szentlélek által kinyilatkoztatja bölcsességét, amelyet arra rendelt, hogy a mi dicsőségünk legyen.
Isten ad erőt és kedvet a munkához. Többet dolgoztam mindegyiküknél – mondja Pál –, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van.
Isten kiment bennünket a veszedelmekből minden emberi remény ellenére is. Mi már el is fogadtuk magunkban a halálos ítéletet – írja Pál –, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat. Ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is megment.
VÁLASZOS ÉNEK
Bölcs 15, 3; Jn 17, 3
Urunk, téged megismerni tökéletes igazság, * És hatalmadról tudni, az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. * És hatalmadról tudni, az a teljes igazság, a halhatatlanság gyökere.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, irgalmas jóságod tisztítsa és erősítse mindenkor Egyházadat. Kormányozd szüntelen kegyelmeddel, hiszen csak a te segítségeddel állhat fenn. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky