Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Döntéseid útját add megértenem,
Csodás tetteiden szemlélődöm.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
19, 8-10; 20, 1-17
Dávid és Jonatán barátsága
Azokban a napokban: Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak előle. De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg pengette a hárfát, Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elől, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült, és mentette az életét még akkor éjszaka.
Dávid elmenekült Rámából, a próféták házából, s miután hazatért, így szólt Jonatánhoz: „Mit tettem? Mit követtem el s mit vétettem atyád ellen, hogy az életemre tör?” „Ne gondolj ilyesmire – válaszolta –, nem fogsz meghalni! Nézd, atyám nem fog addig bele semmibe, se jelentős, se jelentéktelen dologba, míg nekem el nem mondja. Miért titkolná hát el éppen ezt? Az lehetetlenség!” Dávid azonban megesküdött rá: „Atyád jól tudja, hogy kedvelsz, azért így gondolkodik magában: Ezt nem kell Jonatánnak megtudnia, nehogy sajnálkozzék miatta. De amint igaz, hogy az Úr él és te élsz, csak egy lépés választ el a haláltól.”
Jonatán ezt felelte Dávidnak: „Megteszem, amire kérsz.” Erre Dávid azt mondta: „Nézd, holnap újhold ünnepe lesz, s asztalhoz kellene ülnöm a királlyal. De hagyd, hadd menjek el, s hadd rejtőzzem el estig kinn a határban. Ha aztán atyád észreveszi, hogy nem vagyok ott, mondd azt neki, hogy Dávid engedélyt kért tőlem, hogy szülővárosába, Betlehembe mehessen, mert ott tartja meg az egész család az évi áldozati lakomát. Ha erre azt feleli: rendben van, akkor nem fenyegeti szolgádat semmi veszély. De ha haragra lobban, akkor tudd meg, hogy elhatározta vesztemet. Akkor tégy meg szolgádnak egy szívességet, hisz barátságot kötöttél vele az Úr nevében. Ha vétettem, ölj meg magad, miért szolgáltatnál ki atyádnak?”
„Ne is gondolj rá! – válaszolta Jonatán. Ha megtudom, hogy csakugyan elhatározta, hogy a vesztedre tör, miért ne adnám tudtodra?” Erre Dávid megkérdezte Jonatántól: „De ki mondja meg nekem, ha atyád kemény választ ad?” Jonatán így szólt Dávidhoz: „Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba.” Ki is mentek mind a ketten a határba. Aztán ezt mondta Jonatán Dávidnak: „Az Úr, Izrael Istene a tanú, hogy holnap ebben az időben kifaggatom atyámat. Ha aztán rendben lesz Dávid ügye, s nem küldök senkit, hogy tudtodra adja, ezt meg azt tegye Jonatánnal az Úr. Ha meg atyám úgy látja jónak, hogy vesztedre törjön, ezt is tudatom veled, hadd mehess el. S elmehetsz épségben, egészségben, és veled lesz az Úr, ahogy atyámmal vele volt. Ha aztán még életben leszek, tanúsítsd jótettemet az Úr előtt. Ha pedig meghalok, ne tagadd meg soha házamtól kegyedet. Még ha az Úr egyenként kiirtaná is Dávid ellenségeit a földről, Jonatán neve akkor se vesszen ki Saul házával egyetemben, különben az Úr számon kéri Dávidtól.” (Jonatán tehát szövetséget kötött Dávid házával, és az Úr így is állt bosszút Dávid ellenségein.) Aztán még egyszer megesküdött Jonatán Dávidnak, mert szíve mélyéből szerette.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Péld 17, 17; 1 Jn 4, 7
A barát mindig szeretetről tesz tanúságot, * És szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
Mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. * És szorult helyzetben testvérnek bizonyul.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Elréd apátnak „A lelki barátságról” szóló könyvéből
(Lib. 3: PL 195, 692-693)
Az igazán tökéletes és örök barátság
Jonatán, ez a kiváló ifjú, nem tekintette királyi származását, sem azt, hogy a trón várna rá, hanem barátságot kötött Dáviddal, és ebben a barátságban egyenlővé tette a szolgát az urával. Amikor annak menekülnie kellett atyja, Saul elől, és a pusztában rejtőzködött, amikor halálra volt szánva, és életére törtek, akkor is maga elé helyezte Dávidot, magát megalázta, őt pedig felmagasztalta: Te leszel a király – így szólt –, és én a második leszek utánad.
Ó, valóban gyönyörű példája ez a barátságnak! Csodás dolog! A király dühöng szolgájára, mintha az vetélytársként az egész országot őellene ingerelné; a papokat is árulással vádolja, és puszta gyanúból lemészároltatja őket. Átkutatja az erdőket, átvizsgáltatja a völgyeket, fegyvereseivel megszállatja a hegyeket és dombokat; mindenki igyekszik megbosszulni a király megsértőjét. Csak egyedül Jonatán mer szembeszállni atyjával, ő, akinek egyedül lenne joga féltékenykedni; ő segít barátjának ily nehéz helyzetben is tanácsot adva, mivel a barátságot a királyságnál többre becsüli: Te leszel a király – mondja –, és én a második leszek utánad. Nézzétek azt is, hogyan ingerli az atya a fiát barátja ellen, szemrehányásokkal ijesztgetve, s azzal fenyegetve, hogy megfosztja a királyságtól és minden méltóságától.
Amikor pedig Saul meghozta Dávid ellen a halálos ítéletet, Jonatán akkor sem hagyta cserben barátját: Miért kell Dávidnak meghalnia? Mit vétkezett? Mit tett? Hiszen amikor életét tette kockára, és legyőzte a filiszteus Góljátot, örvendeztél. Miért kell tehát meghalnia? Ez a beszéd olyan dühbe hozta a királyt, hogy megpróbálta fiát, Jonatánt lándzsájával a falhoz szegezni, aztán meg is fenyegette: Te elvetemült fiú! Tudom, hogy szereted őt a magad és anyád szégyenére. Aztán szívének mérgét fiára fröccsenti, olyan szavakat fűzve hozzá, hogy azok fölkeltsék ambícióit, táplálják gyűlöletét, irigységét és keserűségét: Amíg Izáj fia a földön él, nem lesz szilárd a te uralmad sem.
Kit ne zaklattak volna fel ezek a szavak, kiben ne ébresztettek volna irigységet? Kinek a szeretetét, barátságát és jóindulatát ne törte volna meg, ne kisebbítette volna, és ne feledtette volna el mindez? Ez a szeretetreméltó ifjú azonban megőrizte szívében a barátságot, kemény volt a fenyegetésekkel szemben, türelmes a gyalázásokban, a barátságot többre értékelte a királyságnál; nem törekedett a saját dicsőségére, csak egyedül a barátja szeretetére. Te leszel a király – mondta –, és én a második leszek utánad.
Ez az igazi, a tökéletes, állhatatos és örök barátság, amelyet az irigység nem tör meg, a gyanakvás nem kisebbít, az ambíció nem öl meg. Ez a barátság a kísértésekben sem szűnt meg, a támadások közt sem tört le, oly sok gyalázás ellenére is szilárd maradt, és oly sok igazságtalan támadás közepette is állhatatos maradt. Tehát: Menj, és tégy te is hasonlóképpen!
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 6, 14. 17
A hűséges barát erős támaszod, * Vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.
Aki az Urat féli, abból jó barát lesz, mert amilyen ő maga, olyan a barátja is. * Vagyont talál, aki ilyen barátra szert tesz.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky