2024. április 13.

Szombat, húsvéti idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel! Alleluja.
106 (105). zsoltár
Az Úr jósága, a nép hűtlensége
Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk (1 Kor 10, 11).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

irgalma örökké megmarad.

Ki tudná elmondani az Úr hatalmas tetteit, *

dicséretét hiánytalanul hirdetni ki képes?

Boldog, aki megtartja a törvényt, *

akinek tettei mindenkor igazak.

Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, *

látogass hozzánk segítségeddel;

hadd lássuk választottaid boldogságát, †

hadd örvendjünk nemzeted örömének, *

és dicsekedjünk örökségeddel.

Atyáinkkal együtt mi is vétkeztünk, *

bűnbe estünk, gonoszat cselekedtünk.

Atyáink Egyiptomban nem értették meg csodáidat, †

mérhetetlen irgalmadra nem gondoltak, *

és lázadoztak, amikor elérték a Vörös-tengert.

De az Úr megszabadította őket nevéért, *

hogy megismertesse hatalmát.

Rákiáltott a Vörös-tengerre, és az kiszáradt, *

a mély tengeren, akár a pusztán, vezette át őket.

Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, *

s megszabadította ellenségeik kezéből.

Sanyargatóikat elnyelte a tenger, *

egy sem maradt életben közülük.

Hittek ezért ígéreteiben, *

és dicséretét énekelték.

De csakhamar megfeledkeztek tetteiről, *

és nem bíztak Isten terveiben.

Telhetetlen vágyra gerjedtek a pusztában, *

a sivatagban Istent kísértették.

Kielégítette akkor sóvárgásukat, *

és torkig jóllakatta őket.

A táborban pártot ütöttek Mózes ellen, *

és Áron ellen, aki az Úr szentje.

De meghasadt a föld, s elnyelte Datánt, *

és eltemette Abiron hadát.

Lobogó láng csapott fel seregük ellen, *

láng emésztette el a bűnösöket.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Gondolj ránk, Urunk, és látogass hozzánk segítségeddel! Alleluja.
2. ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről! Alleluja.
II.

Borjút öntöttek Hóreb hegyénél, *

és leborultak az arany képmás előtt.

Dicsőségüket fölcserélték *

a füvet legelő borjú képével.

Elfeledték szabadító Istenüket, *

aki Egyiptomban jeleket művelt,

Kám földjén csodákat, *

a Vörös-tengernél félelmetes dolgokat.

Már arra gondolt, hogy eltörli őket, *

ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott.

Ám ő résen állt színe előtt, *

elfordította az Úr haragját, hogy ne ártson nekik.

Semmire sem becsülték a megígért földet, *

nem hittek ígéreteinek.

Zúgolódva ültek sátraik mélyén, *

nem törődtek Isten szavával.

Ekkor fölemelt kézzel megesküdött nekik, *

hogy eltiporja őket a pusztában,

szétszórja nemzetségüket a pogányok között, *

elszéleszti őket messze országokba.

Aztán meg Baalpeort kezdték imádni, *

holt bálványnak adott áldozatból lakomáztak.

Minden tettükkel Istent ingerelték, *

romlás zúdult ezért fejükre.

Fölállt akkor Pinehász, és ítéletet tartott, *

mire megszűnt a csapás.

Ez érdemül számított neki *

nemzedékeken át, mindörökre.

Meriba vizénél is felháborították, *

még Mózest is bajba sodorták,

mert keserűségbe hajszolták lelkét, *

és ő meggondolatlan szóra nyitotta száját.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről! Alleluja.
3. ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül! Alleluja.
III.

Nem irtották ki a pogányokat sem, *

noha az Úr meghagyta nekik.

Elvegyültek a pogányok közé, *

és cselekedeteiket eltanulták.

Bálványaik szolgálatára adták magukat, *

és ez lett végül a vesztük.

Saját fiaikat áldozatul adták, *

és lányaikat a démonoknak.

Ártatlan vért ontottak, †

saját fiaik és lányaik vérét; *

Kánaán bálványainak áldozták őket.

Vérrel szennyezték be az országot, †

bemocskolták magukat cselekedeteikkel, *

hitszegőkké váltak tetteik által.

Haragra lobbant akkor népe ellen az Úr, *

és megutálta örökségét.

Pogányok kezére adta őket, *

gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

Ellenségeik sanyargatták őket, *

megalázást szenvedtek azok keze alatt.

Újra meg újra mentésükre jött, †

ők azonban szándékaikkal tovább ingerelték, *

és bűneikbe visszaestek.

Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, *

és meghallgatta könyörgésüket.

Visszaemlékezett a velük kötött szövetségre, *

nagy szeretettel megkönyörült rajtuk.

Szánalmat ébresztett azok szívében, *

akik fogságba hurcolták őket.

Szabadíts meg minket, Urunk, Istenünk, *

és gyűjts egybe a pogányok közül,

hogy szent nevedet magasztaljuk, *

és dicséreted legyen dicsekvésünk.

Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, †

öröktől fogva mindörökké. *

Az egész nép mondja: „Úgy legyen! Úgy legyen!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül! Alleluja.

Isten új életre hívott minket. Alleluja.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

5, 1-14

Látomás a bárányról

Én, János, látomásomban a trónon ülő jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki harsány hangon kérdezte: „Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?” De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött az oroszlán Júda törzséből, Dávid sarja. Ő majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét.”

Most azt láttam, hogy a trón és a négy élőlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme: ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól. A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülő jobbjából a könyvet.

Amikor átvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány előtt. Hárfája volt mindegyiknek, és tömjénnel tele aranycsészéje: ezek a szentek imádságai. Új éneket énekeltek: „Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, de megváltottál minket Istennek véred árán, minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből. Istenünk országává és papjaivá tettél minket, és uralkodni fogunk a földön.”

Ahogy néztem a trónt, az élőlények és a vének körül angyalok seregének hangját hallottam. Számuk tízezerszer tízezerre és ezerszer ezerre rúgott. Harsányan zengték: „Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság és a bölcsesség, az erő, a tisztelet, a dicsőség és az áldás!”

Majd hallottam, hogy minden teremtmény, a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben az egész világmindenséggel egyetemben ezt harsogta: „A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké!” A négy élőlény így felelt: „Ámen”, a vének pedig leborultak, és imádták (az örökkön-örökké élőt).

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 5, 9. 10

Méltó vagy, Uram, hogy átvedd a könyvet, és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, * És megváltottál minket Istennek véred árán, alleluja.

Istenünk országává és papjaivá tettél minket. * És megváltottál minket Istennek véred árán, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából

(Nn 5-6)

Az üdvösség rendje

Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. A próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Amikor pedig elérkezett az idők teljessége, elküldte Fiát, a testté lett Igét, a Szentlélek felkentjét, hogy örömhírt vigyen a szegényeknek, meggyógyítsa a megtört szívűeket, testi-lelki orvosuk legyen, és közvetítő Isten és az emberek között. Üdvösségünk eszköze ugyanis az ő embersége volt, amely az Ige személyével egyesült. Ezért Krisztusban teljesedett be a tökéletes elégtétel, amelyre szükség volt a mi kiengesztelődésünkhöz, és benne mutathatunk be teljes értékű istentiszteletet.

Az emberek megváltásának és Isten tökéletes dicsőítésének ezt a művét, amelyet az ószövetség népénél az Isten hatalmának nagy csodajelei előztek meg, az Úr Krisztus teljesítette be elsősorban áldott szenvedésének, a halálból való feltámadásának és dicsőséges mennybemenetelének húsvéti misztériuma által, így a mi halálunkat halálával megtörte, és az életet feltámadásával újjászerzette. Mert a kereszten elszenderült Krisztus oldalából fakadt az a csodálatos szentség, amely maga az Egyház.

Amint tehát az Atya Krisztust küldötte, úgy küldte Krisztus is a Szentlélekkel eltelt apostolokat, nemcsak azért, hogy az evangéliumot minden embernek hirdetve tanítsák: Istennek szent Fia halálával és feltámadásával megszabadított minket a sátán hatalmából és a halálból, és átvitt az Atya országába, hanem azért is, hogy a meghirdetett üdvösséget megvalósítsák az egész liturgikus élet központját jelentő áldozat és szentségek útján.

Így a keresztségben az emberek Krisztus húsvéti misztériumának részesei lesznek; vele együtt halnak meg, temetkeznek el, és támadnak fel; megkapják a fogadott fiúság Lelkét, általa kiáltjuk: Abba, Atya!; ezzel lesznek igazi imádókká, amilyeneket az Atya akar.

Hasonlóképpen: valahányszor az Úr vacsoráját veszik, az Úr halálát hirdetik, amíg el nem jön. Ezért akik hajlottak Péter szavára, megkeresztelkedtek mindjárt Pünkösd ünnepén, amikor az Egyház megjelent a világban. Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.

Ettől kezdve sohasem mulasztotta el az Egyház, hogy a húsvéti misztérium ünneplésére egybegyűljön: felolvassa azt, amit az Írásokban róla írtak, ünnepelje az Eukarisztiát, amelyben halálának győzelme és diadala megjelenik, és egyben hálát adjon Istennek kimondhatatlan ajándékáért Krisztus Jézusban, fönsége dicsőségére.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 15, 1. 5. 9

Én vagyok az igazi szőlőtő, ti a szőlővesszők; * Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. * Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky