2024. július 4.

Csütörtök, évközi idő, 13. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,

Hogy törvényeidet csodálhassam!

ELSŐ OLVASMÁNY

Sámuel második könyvéből

6, 1-23

A szövetség ládáját Jeruzsálembe viszik

Azokban a napokban: Dávid Összegyűjtötte Izraelből a legjavát, harmincezer férfit, aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol. Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt, s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret. Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig előtte ment. Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr előtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyű és cintányér kíséretében.

Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé, és megfogta, mert az ökrök megbillentették. Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten a vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett. Dávid nagyon megütődött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe előtt, s azt mondta magában: „Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?” Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette. Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész háza népével egyetemben.

Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: „Az Úr megáldotta Obed-Edom egész háza népét és mindenét, amije csak van, az Úr ládájáért”, akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját. Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt. S táncolt is Dávid – teljes erejéből – az Úr előtt, közben egy vászon efod övezte, így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját. Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr előtt, szívében megvetette.

Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égőáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr előtt, s amikor készen lett az égőáldozatnak és a közösségi áldozatnak a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében. Azután az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nőknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Azután az egész nép hazament.

Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal Dávid elé lépett, s azt mondta: „Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkőzött, ahogy csak a csőcselékből szokott valaki levetkőzni!” Dávid így válaszolt Michalnak: „Az Úr előtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: az Úr előtt igenis táncolok. Sőt még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki.” Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsolt 131, 8. 9; Zsolt 23, 7. 9

Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! * Igazságba öltözzenek papjaid, és szentjeid ujjongjanak!

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl, örök kapuk: a dicsőség Királya bevonul. * Igazságba öltözzenek papjaid, és szentjeid ujjongjanak!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Jeromos áldozópapnak a 41. zsoltárról az újonnan kereszteltekhez intézett szentbeszédéből

(CCL 78, 542-544)

Bemegyek az Úr csodás hajlékába

Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem. Amint tehát azok a szarvasok sóvárognak a források vizére, úgy sóvárgunk mi is az Egyház forrásaira, az Atyára, a Fiúra és a Szentlélekre, miután Egyiptomból, vagyis a bűnös világból kiszabadulva megöltük a fáraót a víz által, sőt egész seregét elpusztítottuk győzelmet aratva a keresztségben a sátán fölött.

Hogy az Atya forrás, erről Jeremiásnál ezt olvashatjuk: Elhagytak engem, az élő víz forrását, és repedezett vízvermeket ástak maguknak, amelyek nem tarthatják meg a vizet. A Fiúról pedig ezt olvassuk egy másik helyen: Elhagyták a bölcsesség forrását. A Szentlélekről pedig: Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, abban örök életre szökellő vízforrás fakad. Itt maga az evangélista fejti ki, hogy az Üdvözítő szavait a Szentlélekre kell értenünk. Ezek alapján nyilvánvaló tehát, hogy az Egyház hármas forrása maga a Szentháromság titka.

Ez után sóvárog a hívő lélek, ezt óhajtja a megkeresztelt ember szíve, amikor így sóhajtozik: Istenre szomjas a lelkem, az élő forrásra. Mert nemcsak rövid időre akarja látni az Urat, hanem minden vágyával óhajtja, lángoló buzgósággal szomjazza őt. Mielőtt a keresztséget elnyerték volna, így beszéltek egymás közt: Mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát?. Íme, beteljesedett, amit óhajtottak. Eljöttek, és megálltak az Úr színe előtt, és megjelentek az oltár előtt, az Üdvözítő szent titka előtt.

Mivel az éltető forrásban újjászülettek, és az Úr Krisztus szent testének titkához járulhatnak már, így szólnak nagy bizalommal: Bevonulok a csodás hajlékba, az Isten házához. Az Isten háza az Egyház, ez az a csodálatos hajlék, mivel itt található a hangos ujjongás és hálaadás és a lakomázók hálaéneke.

Ti, akik most Krisztust öltöttétek magatokra, és tanításunkat követtétek, úgy emelkedtetek ki Isten igéje által e világ zavaros áradatából, mint ahogy kiemelik a horogra akadt halakat. Elmondhatjátok tehát: Bennünk megváltozott a természet rendje. A halak ugyanis, ha kifogják őket a tengerből, elpusztulnak; minket viszont azért emeltek ki, és halásztak ki az apostolok e mulandó világ tengeréből, hogy holtakból élőkké váljunk. Amíg e világban éltünk, szemünk a lent való dolgok közt, életünk pedig a szennyes sárban forgolódott. Miután pedig kiemeltek bennünket az árból, kezdjük látni a Napot, és kezdjük szemlélni az igazi Világosságot. Kimondhatatlan örömünk sürgetésére így biztatjuk lelkünket: Bízzál az Úrban: fogom még áldani arcom szabadítóját, Istenemet.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 26, 4

Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: * Hogy az Úr házában lakjam életem minden napján.

Hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát. * Hogy az Úr házában lakjam életem minden napján.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, aki kegyelmeddel gyermekeiddé fogadtál és a világosság fiaivá tettél minket, kérünk, tartsd távol tőlünk a tévedés homályát, és segíts, hogy igazságod ragyogó fénye mindig tündököljön lelkünkben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky