2024. február 29.

Csütörtök, nagyböjti idő, 2. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Aki az Úr törvényéről elmélkedik,

Idejében megtermi gyümölcsét.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

18, 13-27

Mózes bírákat rendel maga mellé

Azokban a napokban Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek. Az emberek reggeltől estig ott álltak Mózes előtt. Amikor Mózes apósa látta, hogy mennyi dolga van a néppel, így szólt hozzá: „Miért bajlódsz annyit a néppel? Miért ülsz ott egyedül, a nép meg reggeltől estig ácsorog előtted?”

Mózes így válaszolt apósának: „Az emberek azért jönnek, hogy megtudják Isten döntéseit. Ha peres ügyük van, hozzám fordulnak, hogy legyen bírájuk, és közöljem velük Isten ítéletét és döntését.”

Mózes apósa erre megjegyezte: „Nincs rendjén, amit csinálsz: felőrlöd magad és a veled levő népet. A feladat túl terhes számodra, egyedül nem birkózol meg vele. Hallgass szavamra, jó tanácsot adok neked, és Isten veled lesz. Te képviseld a népet Isten előtt, és ügyeiket vidd Isten elé! Tanítsd meg őket a parancsokra és előírásokra, mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s a tetteket, amelyeket követniük kell! De válassz ki a népből derék, istenfélő és megbízható férfiakat, akik nem haszonlesők, s tedd meg őket az ezres, a százas, az ötvenes és a tízes csoportok elöljáróivá! Ők ítélkezzenek állandóan a nép felett! Csak a fontosabb ügyeket vigyék eléd, a kisebb ügyeket maguk döntsék el! Így könnyítesz magadon. Viseljék ők veled együtt a terhet! Ha így jársz el, és ha Isten is ezt parancsolja neked, akkor megmaradsz, s ezek az emberek is mind békében térhetnek haza.”

Mózes megfogadta apósa tanácsát, s úgy tett, ahogy ajánlotta neki. Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép ezres, százas, ötvenes és tízes csoportjainak elöljáróivá tette, hogy minden alkalommal igazságot szolgáltassanak a népnek. Csak a súlyosabb eseteket kellett Mózes elé vinniük, s a kisebbeket maguk döntötték el.

Mózes aztán elbocsátotta apósát, s az visszatért lakóhelyére.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Szám 11, 25; Kiv 18, 25

Miután az Úr alászállt a felhőben, s szólt Mózeshez, elvett a rajta levő lélekből, és a hetven vénre osztotta. * Mihelyt alászállt rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.

Mózes egész Izraelből kiválasztott alkalmas férfiakat, s a nép elöljáróivá tette. * Mihelyt alászállt rájuk a lélek, prófétai elragadtatásba estek; ez később nem ismétlődött meg.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hiláriusz püspöknek a zsoltárokról írt értekezéseiből

(Ps 128, 1-3: CSEL 24, 628-630)

Az igazi istenfélelem

Boldog mind, aki féli az Urat, aki az ő útjain halad. Valahányszor az Úr félelméről van szó a Szentírásban, sohasem szabad figyelmünket elszigetelten csak a félelemre korlátozni, mintha ez egyedül elég lenne nekünk a hitünk teljességéhez; hiszen sok minden kell még ehhez, és még sok előzménye is van ennek, és ezek mutatják meg így együtt aztán az Úr félelmének értelmét és tökéletességét. Érthető ez már abból is, amit Salamon mond a Példabeszédek könyvében: Ha hívod a bölcsességet, és szívedet az okosságra hajtod, ha keresed azt, mint az ezüstöt, és kutatod, mint a rejtett kincset, akkor érted meg az Úr félelmét.

Lássuk tehát, hogy milyen fokozatokon át juthatunk el az Úr félelmére.

A bölcsességet kell kérni először, és azután mindazt, amit olvasunk, értelmünkkel jól át kell gondolnunk, majd keresnünk és kutatnunk kell benne a bölcsességet; és csak akkor lesz érthetővé számunkra az Úr félelme. Ezt a félelmet azonban nem abban az értelemben kell vennünk, amint azt az általános emberi vélekedés tartja.

A félelem ugyanis emberi gyengeségünknek az a rettegő ijedelme, amikor már előre félünk, hogy el kell szenvednünk olyan valamit, amit nem szeretnénk, hogy bekövetkezzék. Előidézi és felfokozza ezt a félelmet tehát a bűnről vádló lelkiismeret, egy felettesnek a hatalma, egy erősebbnek a támadása, egy betegség körülményei, egy vadállattal való találkozás vagy bármilyen rosszból származó szenvedés.

Tehát ezt a félelmet nem tanulás révén szerzik meg az emberek, hanem ez a gyenge emberi természet velejárója. Nem is kell attól félnünk, hogy ezt megtanuljuk, hiszen ezt az ijedelmet már előidézi bennünk maga az a dolog, amitől félünk.

Ezzel szemben az Úr félelméről ezt mondja a Szentírás: Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére oktatlak titeket. Tehát meg kell tanulnunk az Úr félelmét, mert ezt tanítják. Ez a félelem ugyanis nem rettegésből ered, hanem hitünk tanításának a megfontolásából következik. Nem is az emberi természet rettegő ijedelme idézi elő, hanem éppen a parancsok megtartásával és feddhetetlen életünk jócselekedeteivel és az igazság ismeretével kell együttjárnia.

A mi számunkra Isten félelme teljesen az ő szeretetét jelenti, az iránta való tökéletes szeretet ugyanis kizárja a félelmet. Isten iránti szeretetünk sajátos tevékenysége a következőkben mutatkozik meg: engedelmeskedünk intéseinek, megtartjuk parancsait és bízunk ígéreteiben. Hallgassuk csak, mit mond a Szentírás: Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd őt; tartsd meg parancsait teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy így jó sorod legyen.

Sokfélék az Úr útjai, sőt ő maga is út. Amikor önmagáról beszél, útnak is nevezi magát, és azt is megmondja, hogy milyen értelemben érti ezt: Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Sokféle utat kell megvizsgálnunk, és sok erőfeszítésbe kerül, amíg megtaláljuk azt az egyet, amely egyedül helyes. Sokak bölcs tanítása segít ugyan abban, hogy megtaláljuk az örök életre vezető egyetlen utat. Utakat tár elénk az ószövetségi törvény, utakat mutatnak a próféták, utakat tárnak elénk az evangéliumok, utakat az apostolok, és utakat mutatnak a parancsokban előírt különböző cselekedetek. Boldogok mindazok, akik Isten félelmében járják ezeket az utakat.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 2, 19; Lk 1, 50

Akik félik az Urat, keresik a kedvét, * És akik szeretik, törvényében élnek.

Irgalmassága nemzedékről nemzedékre az istenfélőkre száll. * És akik szeretik, törvényében élnek.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te kedveled az ártatlanságot, és kegyelmeddel visszaadod nekünk a lelki tisztaságot. Fordítsd magadhoz szívünket, hogy Szentlelked tüzétől felgyulladva állhatatosak maradjunk a hitben és gyümölcsöt hozzunk a jó cselekedetekben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky