2024. december 11.

Szent I. Damazusz pápa
tetszés szerinti emléknap


305 körül, Hispániában született. Rómában szentelték pappá, majd 366-ban, igen nehéz időkben, római pápává választották. A szakadárok és eretnekek ellen több zsinatot hívott össze, a vértanúk tiszteletét nagyban elősegítette verses sírfelirataival. 384. december 11-én halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Péterre bízott, botladozó nyájad

hogy szentül éljen mindenütt a földön,

bíztad e szentnek, Péter utódjának

őrizetére.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Újíts meg minket, Istenünk,

Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk.

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

25, 6 – 26, 6

A messiási lakoma. A megváltottak győzelmi éneke

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.”

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél.

Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 21, 3; Iz 25, 8

Hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. Velük fog lakni: * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Az Úristen örökre megsemmisíti a halált, és letörli a könnyet minden arcról. * Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek Faustus ellen írt értekezéséből

(Lib. 20, 21; CSEL 25, 562-563)

A vértanúkat a szeretet és az együvé tartozás által tiszteljük

Azért ünnepli meg a keresztény nép a vértanúk emlékezetét vallásos ünnepélyességgel, hogy így követésükre buzduljon, érdemeikben részesüljön és közbenjáró imádságuk által segítséget kapjon. Úgy ünnepeljünk azonban, hogy egyetlen vértanúnak sem emelünk oltárt, bár a vértanúk emléktemplomaiban állítunk oltárokat.

A szentek sírjainál oltárhoz állva melyik elöljáró mondta valaha is, hogy „Ezt az áldozatot felajánljuk neked Péter vagy Pál vagy Ciprián!”, hanem az áldozatot annak az Istennek ajánljuk fel a vértanúk emlékünnepén is, aki megkoszorúzta ezeket a vértanúkat. Áldozatot mutatunk be azért, hogy e szent helyek ihletése nagyobb szeretetet keltsen bennünk mind a mártírok iránt – akiket utánozhatunk –, mind pedig Isten iránt, akinek segítségével követésükre képesek lehetünk.

A vértanúkat olyanfajta szeretet és együvé tartozás által tiszteljük, amellyel már ebben az életben is tiszteljük Isten szent embereit, akikről úgy érezzük, hogy szívük az evangéliumi igazságért kész a szenvedésekre is. A vértanúkat azonban ennél még buzgóbban tiszteljük, mert a küzdelem után már biztosabb a győzelmük, és mint az örök élet győzteseit biztosabban dicsőíthetjük őket, mint azokat az élőket, akikre még ezután vár a küzdelem.

De imádással nem tiszteljük a vértanúkat, mert az imádás egyedül Istent illeti meg. És nem is tanítjuk, hogy a vértanúkat imádni kellene. Egyedül Istent kell imádni.

Mivel pedig az áldozatbemutatás az Isten imádásához tartozik, azért beszélünk bálványimádásról azoknál, akik a bálványoknak is mutatnak be áldozatot. Viszont mi egyetlenegy vértanúnak vagy szentnek vagy angyalnak sem mutatunk be semmiféle áldozatot, és erre parancsot sem adunk. Aki pedig e téren hibát követ el, azt az igaz tanítással oktatjuk, akár azért, hogy e tévedését kijavítsuk, akár azért, hogy e tévedéstől megóvjuk az embereket.

Maguk a szentek is, mint emberek tiltakoztak imádásuk ellen, mert tudták, hogy az imádás egyedül Istent illeti meg. Előfordult ez például Szent Pál és Szent Barnabás életében, amikor az általuk művelt csodától megrendült lisztrai emberek áldozatot akartak bemutatni tiszteletükre. Erre Pál és Barnabás megszaggatták ruháikat, majd hangoztatták és bizonygatták ezeknek az embereknek, hogy ők nem istenek, és megtiltották, hogy áldozatot mutassanak be nekik.

Más dolog az, amit tanítunk, és más, amit megtűrünk; más az, hogy kötelességünk parancsolni, és más az, hogy ránk bízott feladat a hibákat kijavítani, és tűrni kényszerülünk, amíg sikerül ez.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 116, 15; 34, 21; vö. Jud 10, 3

Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála! * Úgy számon tartja minden csontjukat, hogy azokból egy sem törhet össze.

Az öröm ruhájába öltöztette őket az Úr. * Úgy számon tartja minden csontjukat, hogy azokból egy sem törhet össze.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk add, hogy szüntelenül ünnepeljük szent vértanúid hősiességét, és Szent Damazusz pápa példáját követve tiszteljük és szeressük őket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky