Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Szent kereszt fája, egész világ téged áld,
benned remélünk, te vagy igaz örömünk;
győzelmi zászlónk, szabadulás nagy jele,
életadó fa, rajtad termett életünk.
Tisztelünk téged, élet fája, szent kereszt,
föld édes dísze, rajtad váltott meg Urunk:
mindig dicsérünk, rólad mindig szól dalunk,
fán lettünk rabbá, s fán szabaddá általad.
Fiad keresztjén áldjuk, Atyánk, szent neved,
és dicsőítjük a Szentlelket is veled;
örvendjetek most, égi szentek, angyalok,
áldjon ma minden, dicsőséges szent kereszt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
Az egeknél fenségesebb *
a te dicsőséged!
Kisdedek és csecsemők ajkán †
zendítesz dicséretet ellenségeiddel szemben, *
hogy elnémíts ellenséget és lázadót.
Szemlélem az eget: ujjaid műve az; *
a holdat és a csillagokat: te alkottad őket.
Ugyan mi az ember, hogy törődsz vele, *
az ember fia, hogy gondod van rá?
Kevéssel tetted kisebbé az angyaloknál, †
dicsőséggel és fénnyel koronáztad, *
fölébe emelted kezed műveinek.
Mindent az ő lába alá vetettél: *
minden juhot, barmot, a mező vadjait,
az ég madarait s a tenger halait, *
amelyek a tenger ösvényeit járják.
Uram, mi Urunk, *
a te neved széles e világon mily csodálatos!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Énekeljetek az Úrnak új éneket, *
minden föld az Úrnak énekeljen!
Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, *
napról napra hirdessétek üdvösségét!
Hirdessétek dicsőségét a nemzetek között, *
és csodatetteit minden nép között!
Mert nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *
félelmetesebb az összes isteneknél.
A nemzetek minden istene csak üres semmiség, *
az Úr azonban az ég Alkotója!
Színe előtt fönség és méltóság, *
szentélyében hatalom és dicsőség!
Adjatok az Úrnak, népek családjai, †
adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet, *
ismerjétek el az Úr nevének dicsőségét.
Áldozatot hozva lépjetek be udvarába, *
és szent fényben boruljatok le az Úr előtt!
Színe előtt rendüljön meg az egész föld, *
mondjátok a nemzeteknek: „Az Úr uralkodik!”
Ő tette a földet szilárddá, és az meg nem inog, *
ő ítélkezik a népek fölött igazságban.
Örvendjen az ég, és ujjongjon a föld, †
zúgjon a tenger egész teljessége, *
örvendjen a mező és minden, ami rajta van.
Ujjongjon az erdő minden fája is †
az Úr előtt, mert eljön, *
jön, hogy ítélje a földet.
Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, *
és a népeket hűsége szerint.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában.
Úgy fogják fölemelni az Emberfiát is.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből
2, 19 – 3, 7. 13-14; 6, 14-16
A kereszt dicsősége
Testvéreim! Én, Pál a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett, és feláldozta magát értem. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.
Ti, ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába! Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el? Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: „Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált.” Értsétek meg jól: aki a hitből él, az Ábrahám fia.
Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.
Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Gal 6, 14; Zsid 2, 9
Nekünk Urunk, Jézus Krisztus keresztjével kell dicsekednünk: általa nyertünk üdvösséget, életet és feltámadást, * Általa üdvözülünk, és szabadok leszünk.
A halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el. * Általa üdvözülünk, és szabadok leszünk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent András krétai püspök szónoklataiból
(Oratio 10 in Exaltatione sanctæ crucis: PG 97, 1018-1019. 1022-1023)
A kereszt Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása
A szent kereszt ünnepét üljük, mert ez űzte el a sötétség hatalmát, és hozta vissza a világosságot. A szent kereszt ünnepét üljük, és a Keresztre Szegezettel mi is a magasba ragadtatunk, hogy a földet a bűnnel együtt messze lent hagyva, a mennyeieket szerezzük meg magunknak. Ilyen nagy dolog a kereszt birtoklása, és akié a kereszt, az nagy kincs birtokába jut. Jómagam – akár értékét, akár nevét tekintem – a legcsodálatosabb kincsnek nevezem hiszen általa, vele, rajta kaptuk meg üdvösségünk egész teljességét, és egyben visszajutottunk az ősi állapotba.
Hiszen ha nem lett volna kereszt, Krisztust sem feszítették volna rá. Ha nem lenne kereszt, életünk sem lenne odaszegezve ahhoz az áldott fához. Ha a mi Életünk nem lett volna rászegezve, akkor az oldalából nem törtek volna elő a halhatatlanság forrásai: a vér és a víz, amelyek a világot kiengesztelik. Bűneink adóslevele sem lenne még összetépve; nem lennénk szabad emberek, az élet fájának gyümölcsét sem ízlelhetnénk meg, és nem állna nyitva számunkra a mennyország paradicsomkertje. Ha nem lenne kereszt, akkor a halál még nem volna megsemmisítve, és az alvilág sem lenne legyőzve.
Ilyen nagy és értékes kincs tehát a kereszt. Nagy a kereszt, mert általa kaptuk legnagyobb javainkat, és annál számosabbat, minél többet kell tulajdonítanunk ezekből Krisztus csodáinak és szenvedéseinek. Értékes a kereszt, mert Isten szenvedésének és győzelmének a jele. Szenvedésének, mert rajta vállalta Krisztus önként a kínhalált, de győzelmének is jele, mert rajta sebezte meg a sátánt, és a halált is itt győzte le; itt tört össze az alvilág kapuja, és a földkerekség minden népének üdvössége lett a szent kereszt.
Ezért nevezzük a keresztet Krisztus dicsőségének és Krisztus felmagasztaltatásának. Tekinthetjük kívánatos kehelynek, de tekinthetjük Krisztus értünk elszenvedett gyötrelmei befejezésének is. Hogy pedig Krisztus valódi dicsősége a kereszt, hallgassuk meg, mit mond erről ő maga: Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne, és szüntelen meg fogja őt dicsőíteni. És ismét: Most te is dicsőíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsőségben, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett. Vagy más helyen: Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Megdicsőítettem, és ezután is megdicsőítem. Mindezekkel világosan jelzi azt, ami a kereszten akkor végbement.
Hogy pedig a kereszt Krisztus felmagasztaltatása is, hallgasd meg, mit mond ő maga: Ha majd felmagasztaltatom, mindenkit magamhoz vonzok. Mindezekből világosan kitűnik, hogy Krisztus dicsősége és felmagasztaltatása a kereszt.
VÁLASZOS ÉNEK
Ó, csodálatos kereszt, ágaidon függött a foglyok váltságdíja és kiszabadítója, * Rajtad váltotta meg Urunk vére a világot.
Üdvöz légy, szent kereszt, amelyet Krisztus teste gyöngyként tagjaival ékesített föl. * Rajtad váltotta meg Urunk vére a világot.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te azt akartad, hogy egyszülött Fiad a kereszten váltsa meg az emberiséget. Add, hogy mi, akik megismertük szeretetének titkát itt a földön, elnyerjük az üdvösséget a mennyben. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky