2024. május 3.

Szent Fülöp és Szent Jakab apostolok
ünnep


Fülöp Betszaidában született, előbb Keresztelő Szent János tanítványa volt, majd Krisztust követte. Jakab, az Úr unokatestvére, Alfeus fia, a jeruzsálemi egyházat kormányozta. Ő írta az egyik katolikus levelet. Kemény életet élt, és sok zsidót a hitre térített. 62-ben vértanúságot szenvedett.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örvendezzél, ó, Szent Fülöp,

hogy Jézus téged meghívott,

s mint Pétert, legfőbb társadat,

őhozzá buzgó szív csatolt.

Mert Jézus bensőségesen

osztotta Lelke zálogát,

közölte Atyja titkait,

s önmagáét bízta rád.

És szívedben is, Szent Jakab,

Krisztus szerelme lángra kap,

rokon, mintegy testvére vagy,

és Egyházának oszlopa.

Első lettél Sion hegyén,

ki nyáját híven őrized,

s az üdvösségnek útjait

számunkra meghirdeted.

Ó, boldogok, ti Jézusért

ontjátok tiszta véretek;

ha minket ily nagy példa vonz,

bizton nyerünk el mennyeket.

Ha megtaláljuk otthonunk,

nyugszunk Atyánknak szent ölén,

és együtt zengjük boldogan

a Hármas-Egy dicséretét. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Minden földre elhat szózatuk, a földkerekség végéig eljut igéjük. Alleluja.
19 (18 A). zsoltár, 2-7
A teremtő Isten dicsérete
Eljön hozzánk felkelő Napunk a magasságból… hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje (Lk 1, 78. 79).

Isten dicsőségét hirdetik az egek, *

kezének művéről vall a mennybolt.

A nappalok ezt zengik egymásnak, *

erre oktatja éj az éjszakát.

Nem olyan hang ez, nem olyan beszéd, *

hogy meg ne értenéd szavát.

Minden földre elhat szózatuk, *

a földkerekség végéig eljut igéjük.

Az égen vert Isten sátort a napnak, †

és az, mint nászházból kilépő vőlegény, *

mint ujjongó dalia fut neki útjának.

Az ég egyik pereméről indul, †

és másik széléig ér a pályája: *

tüze elől rejtőzni nem lehet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Minden földre elhat szózatuk, a földkerekség végéig eljut igéjük. Alleluja.
2. ant. Hirdették az Úr nagy tetteit, és megértették műveit. Alleluja.
64 (63). zsoltár
Oltalomkeresés a támadókkal szemben
Leginkább az Úr szenvedéséről van szó ebben a zsoltárban (Szt. Ágoston).

Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *

őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!

A gonoszok cselszövése elől rejts el, *

szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.

Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †

mérgezett nyíl minden szavuk, *

hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.

Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *

egyre vakmerőbbek gonosz terveik.

Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *

és azt kérdik: „Ki láthat minket?”

Kiforralták gonosz tervüket, †

szándékukat végre is hajtották; *

mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.

De nyilát kiröpíti Isten, †

váratlan csapással rajtuk üt, *

és saját nyelvük tőrébe ejti őket.

Akik látják, fejüket csóválják, *

és félelem fog el minden embert.

Hirdetik az Úr nagy tetteit, *

és műveit megértik.

Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *

őbenne dicsekszik minden igaz szívű.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Hirdették az Úr nagy tetteit, és megértették műveit. Alleluja.
3. ant. Igazságosságát hirdették, és nagy fölségét meglátták a népek. Alleluja.
97 (96). zsoltár
Isten dicsőségesen ítélkezik
Ez a zsoltár a világ megváltását jelzi, és minden nép hitét Istenben (Szt. Atanáz).

Király az Úr, ujjongjon a föld, *

és örvendjen minden sziget!

Sötét felhő lebegi őt körül, *

trónját igazság és jog tartja szilárdan.

Tűz jár színe előtt, *

és elemészti minden ellenségét.

Villámai bevilágítják a földkerekséget, *

látja a föld, és beléremeg.

Viaszként szétfolynak a hegyek az Úr előtt, *

az egész föld Urának színe előtt.

Igazságosságát hirdetik az egek, *

és nagy fölségét meglátják a népek.

Megszégyenülnek mind a bálványimádók, †

akik faragott képeikkel dicsekszenek; *

eléje borulnak mind a bálványistenek.

Hallja ezt, és örvendez Sion, †

Júda városai vigadoznak *

a te ítéleted miatt, Uram.

Mert magasságos Úr vagy te a világ fölött, *

minden más istennél fölségesebb.

Akik az Urat szeretitek, gyűlöljétek a rosszat! †

Az Úr megoltalmazza hívei lelkét, *

a gonoszok kezéből kimenti őket.

Fényesség virrad az igazra, *

és öröm a tiszta szívűekre.

Örvendjetek, igazak, az Úrban, *

és áldjátok szentséges nevét!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Igazságosságát hirdették, és nagy fölségét meglátták a népek. Alleluja.

Elbeszélték Isten dicsőséges hatalmát, Alleluja.

És a csodákat, melyeket végbevitt. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

Az Apostolok Cselekedeteiből

5, 12-32

Az apostolok működése az ősegyházban

Abban az időben az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

A főpap és akik vele tartottak, vagyis a szadduceusok pártja, féltékenységükben fölléptek ellenük. Elfogatták az apostolokat, és nyilvános börtönbe vetették őket. De az Úr angyala éjszaka kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket, s így szólt hozzájuk: „Menjetek, álljatok ki a templomban a nép elé, s hirdessétek ennek az életnek az igazságait!”

Megfogadták e szavakat, hajnalban bementek a templomba és tanítottak. Amikor megérkezett a főpap és kísérete, egybehívták a főtanácsot és Izrael fiainak összes véneit, és üzentek a börtönbe, hogy vezessék őket elő. Amikor a szolgák elmentek, nem találták őket a börtönben. Visszatértek hát, és jelentették: „A börtönt gondosan bezárva találtuk, az őrök is ott álltak az ajtók előtt, de amikor benyitottunk, odabenn senkit sem találtunk.”

A templomőrség parancsnoka és a főpapok e hír hallatára nem tudták elképzelni, mi történhetett. Egyszer csak beállított valaki, és jelentette nekik: „Azok a férfiak, akiket börtönbe vetettetek, a templomban vannak, és tanítják a népet.” Ekkor a parancsnok elment a szolgákkal, és elővezette őket. Erőszakot nem alkalmaztak, mert féltek, hogy a nép kövekkel támad rájuk.

Elővezették hát, és a főtanács elé állították őket. A főpap kérdőre vonta őket: „Szigorúan megparancsoltuk nektek, hogy ne tanítsatok abban a névben, és lám, egész Jeruzsálem tele van tanításotokkal. Ránk akarjátok hárítani annak az embernek a vérét?” Péter és az apostolok így válaszoltak: „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Atyáink Istene feltámasztotta Jézust, akit keresztfára feszítve megöltetek. Isten jobbjára emelte, fejedelemmé és Megváltóvá, hogy megtérítse Izraelt, és megbocsássa bűneit. Mi ezeknek a dolgoknak tanúi vagyunk, és a Szentlélek is, akit az Isten megadott azoknak, akik engedelmeskednek neki.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 4, 33. 31

Az apostolok nagy erővel tanították Urunk, Jézus Krisztus feltámadását. * És mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben, alleluja.

Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát. * És mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Tertullianus áldozópapnak „Az eretnekek jogának elévülése” című értekezéséből

(Cap. 20, 1-9; 21, 3; 22, 8-10: CCL 1, 201-204)

Az apostoli igehirdetés

Hogy kicsoda a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy ki volt, Atyjának milyen örök végzését teljesítette, és hogyan határozta meg a módot, amiként az embernek cselekednie kell, azt a földön jártában maga Krisztus jelentette ki. Olykor nyilvánosan nagy néptömeg előtt, máskor meg külön, csak a tanítványainak, akik közül a kiválasztott tizenkettőt maga mellé vette, mint a nemzetek leendő tanítóit.

Feltámadását követően, mielőtt Atyjához fölment volna, egyikük elbukása után a többi tizenegyet elküldötte, hogy tanítsanak minden népet, és kereszteljék meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az apostolok tehát – ez a név küldöttet jelent – Júdás helyébe sorshúzás révén tizenkettediknek Mátyást maguk közé fogadták haladék nélkül, a Dávid zsoltárában levő jövendölés értelmében, majd elnyerték a Szentlélek megígért erejét a csodatevésre és a nyelveken való beszédre, először Júdeában tettek tanúbizonyságot Jézus Krisztusba vetett hitükről, és alapítottak egyházakat, majd innen a földkerekség más országaiba indulva, a többi nép között is ugyanazt a hitet, ugyanazt a tanítást hirdették.

Ugyanúgy minden egyes városban egyházat alapítottak, amelyektől átvette a hit palántáját és a keresztény tanítás magját a többi egyház, amint ma is átveszik, hogy újabb egyházak alakuljanak. Ezáltal mint az apostoli eredetű egyházak hajtásai, maguk is apostoli egyháznak számítanak.

Minden utódot eredete szerint kell számon tartani. Az oly nagy számú és annyira népes egyházaknak közös az eredete, tudniillik az apostolok által alapított első Egyház; az összes többi pedig ebből ered. Így mind első, és mind apostoli, mivel valamennyi egyetlen Egyház. Egységét bizonyítja, hogy egymással kölcsönös békességben vannak, hogy testvérnek nevezik, és igaz barátsággal fogadják vendégül egymást. Ennek a magatartásnak nincs más magyarázata, mint ugyanazon szent misztériumban való részesedés.

Amit az apostolok hirdettek, az ugyanaz, mint amit nekik Krisztus kinyilatkoztatott. Erről másképpen nem lehet bizonyságot szerezni csak azon egyházak által, amelyeket maguk az apostolok alapítottak. Ők ugyanis velük közölték a tanítást előbb élőszóval, később pedig levelek útján.

Világosan megmondta egykor az Úr: Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek; de hozzáfűzte: Amikor eljön az igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Ezzel jelezte, hogy semmi tudásnak sem voltak híjával, hiszen megígérte nekik, hogy az igazság Lelke majd elvezeti őket a teljes igazságra. Be is váltotta ígéretét, amikor elküldte a Szentlelket, amint erről az Apostolok Cselekedeteinek könyve tanúskodik.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 12, 21-22; Róm 9, 26 (vö. Oz 2, 1b)

Néhány görög Fülöphöz fordult, és kérték: Uram, látni szeretnénk Jézust. * Fülöp elment, és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odament, és elmondta Jézusnak, alleluja.

Ahol azt mondják nekik: nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak hívják majd őket. * Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp odament, és elmondta Jézusnak, alleluja.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te évről évre megörvendeztetsz minket Szent Fülöp és Jakab apostol ünnepével. Tekints imádságaikra, és add, hogy részesedve Fiad szenvedésében és feltámadásában, eljussunk örök látásodra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky