2024. augusztus 10.

Szent Lőrinc diakónus és vértanú
ünnep


A római egyház diakónusa volt, a Valerianus-féle üldözés idején szenvedett vértanúságot 258. augusztus 10-én, négy nappal II. Szixtusz pápa és négy római diakónustársa után. Sírja a Via Tiburtinához közeli Campo Veranon van, amely mellé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt. Tisztelete már a IV. században elterjedt az Egyházban.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Vértanúd, Jézus, viadalra készül,

hogy a világ gyér javait legyőzze;

osztogat bőven kenyeret, ruhát, pénzt

rászorulóknak.

Marja már testét a parázsló rostély,

ám hősi lelke élő hittől lángol;

hívja már Krisztus, el is indul égőn,

győzve a lángon.

Angyal-énekszó kíséri az égbe,

hősi küzdelmét bő jutalom várja,

és bűneinkért Urunkat imádja

kérve feloldást.

Esdeklő szóval könyörgünk ma hozzád:

bűnbocsánatra segítsd a szívünket,

gyújtsd fel a lelkünk állhatatosságra

mindig a hitben.

Zengje mindnyájunk örömére ajkunk

Szent Atyánk, Jézus, meg a Lángoló Tűz

tiszta győzelmét idelent a földön

és az egekben. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek a nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek a nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
2. ant. Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
11 (10). zsoltár
Az igaz az Úrban bízik
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele (Mt 5, 6).

Az Úr a menedékem, miért mondjátok nekem: *

„Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”

A bűnösök már kifeszítik íjukat, †

a nyílvesszőt a húrra tették, *

hogy a sötétben elejtsék a tiszta szívűt.

Ha az alapfalakat is lerombolják, *

mit tehet akkor az igaz ember?

Szent templomában van az Úr, *

az Úr trónja a mennyben áll!

Szeme rátekint a nyomorultra, *

pillantása az emberek fiait vizsgálja.

Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, *

utálja azt, aki az erőszakot kedveli.

Kénköves, tüzes parazsat hullat a gonoszokra, *

pusztító vihar lesz osztályrészük.

Az Úr igaz, és kedveli az igazságot, *

és arcát meglátják az igazak!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk.
3. ant. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta választottait az Úr, és égőáldozatként elfogadta őket mindörökre.
17 (16). zsoltár
Ments meg, Uram, a gonoszoktól!
Földi életében imádkozott, és meghallgatásra talált (Vö. Zsid 5, 7).

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, *

figyelj könyörgő szavamra.

Imádságom felé hajoljon füled, *

mert nem csalárd az én ajkam.

Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, *

hiszen szemed az igazságot nézi.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, †

tűzpróbának vess alá, *

nem lelsz bennem gonoszságot.

Szám nem beszél az emberek dolgairól, *

ajkad igéi miatt őrizkedem az erőszakosok útjától.

Lépteimet ösvényedhez szabom, *

lábam így meg nem inoghat.

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, *

fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam!

Csodás jóságodat mutasd meg, *

az ellenségtől jobbod megmenti a benned bízót.

Óvj engem, mint szemed fényét, †

szárnyad árnyékában védj meg engem *

a gonoszoktól, akik szorongatnak.

Halálos ellenségeim körülvettek, †

elnehezült szívüket bezárták, *

szájukból kevélység árad.

Sarkamban vannak, körülvesznek, *

szemük azt vizsgálja, hogyan tiporhatnának földre.

Olyanok, mint a prédára éhes oroszlán, *

mint a rejtekben lapuló oroszlánkölyök.

Kelj fel, Uram, szállj szembe velük, terítsd le őket, *

kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!

E halandóktól oltalmazz, Uram, kezeddel, *

e halandóktól, akiknek osztályrészük csak ez az élet.

Amit nekik szántál, töltsd meg azzal gyomrukat, *

lakjanak jól fiaik, és ami megmaradt, hagyják gyermekeikre.

De én igaz voltomban látom meg arcodat, *

és színed látása tölt el, ha felébredek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta választottait az Úr, és égőáldozatként elfogadta őket mindörökre.

Szorongatás és bánat vesz körül,

De parancsaid megörvendeztetnek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Az Apostolok Cselekedeteiből

6, 1-6; 8, 1. 4-8

A szerpapok kiválasztása

Ez idő tájt, hogy a tanítványok száma egyre nőtt, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. Ezért a tizenkettő összehívta a tanítványokat: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk az Isten szavát, s az asztal szolgálatát lássuk el. Testvérek, ezért szemeljetek ki magatok közül hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit. Ezeket megbízzuk a munka irányításával, mi meg majd az imádságnak és az Isten szava szolgálatának szenteljük magunkat.”

Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohórust, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antiochiai jövevényt. Az apostolok elé állították őket, azok imádkoztak, és rájuk tették kezüket.

Azokban a napokban nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen. Az apostolok kivételével mindnyájan elszéledtek Júdea és Szamaria tájékára.

Azok, akik szétszéledtek, ahová csak elvetődtek, mindenütt hirdették az evangéliumot, így Fülöp Szamaria városába került, s ott hirdette Krisztust. A nép hallva és látva a csodákat, amelyeket tett, egyöntetűen figyelemmel hallgatta. Mert sok megszállottból kiment – hangosan kiáltozva – a tisztátalan lélek, és sok béna meg sánta meggyógyult, így nagy volt az öröm ebben a városban.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 10, 32; Jn 12, 26

Így szól az Úr: Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, * Én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.

Aki nekem szolgál, az kövessen engem, s ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. * Én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 304, 1-4: PL 38, 1395-1397)

Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek

A mai napon a római Anyaszentegyház Szent Lőrincnek diadalünnepét tárja elénk, amelyen lábbal tiporta ezt a zajos világot, és visszautasította a hízelgését is. Így kétszeresen győzte le az őt támadó gonosz lelket. Szent Lőrinc az Egyházban, amint többször is hallottátok, diakónusi szolgálatot teljesített. Itt Krisztus szent vérét nyújtotta a híveknek, ott saját vérét ontotta ki Krisztus nevéért. Amikor Szent János apostol az Úr-vacsora titkát magyarázza, világosan ezt is mondja: Amint Krisztus életét adta értünk, úgy nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Megértette ezt, testvérek, Szent Lőrinc, megértette, és meg is tette. Az áldozati oltáron is azt vette magához, amit ő készített elő. Szerette Krisztust e földi életében, és utánozta őt halálában is.

Testvérek, ha igazán szeretünk, akkor mi is őt utánozzuk. Szeretetünk ugyanis nem teremhet jobb gyümölcsöt annál, mint hogy bizonyságot teszünk Krisztus-követésünkről. Krisztus ugyanis értünk szenvedett, példát adva nekünk, hogy nyomdokait kövessük. Úgy látszik, Péter apostol azon a véleményen van, hogy Krisztus csak azokért szenvedett, akik az ő nyomdokait követik, és hogy Krisztus szenvedése csak azoknak használ, akik az ő nyomdokaiba lépnek. Követték őt a szent vértanúk, egészen vérük ontásáig, míg a szenvedésben egészen hasonlók lettek hozzá; követték őt a vértanúk, de nemcsak ők. Az a híd ugyanis, amelyen áthaladtak, nem omlott még össze; és az a forrás, amelyből ők ittak, még nem apadt ki.

Testvérek, az Úr kertjében nemcsak a vértanúk rózsája nyílik, hanem ott van a szüzek lilioma és a házastársak borostyánkoszorúja, és ott van az özvegyek violája is. Ezért, szeretteim, senki emberfia kétségbe ne essék élethivatása miatt, hiszen mindenkiért szenvedett Krisztus. Valóban őróla írták meg: Azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

Értsük meg tehát, hogy a vértanúságon és a szenvedés gyötrelmein kívül is hogyan kell a keresztény hívőnek Krisztust követnie. Az Apostol mondja Krisztus Urunkról beszélve: Isteni mivoltában, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék. Mekkora fenség! Szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát, az emberekhez lett hasonló, külsejében olyan volt, mint egy ember. Mekkora alázatosság!

Krisztus megalázta önmagát. Keresztény ember, lásd, mit kövess! Krisztus engedelmes volt, te mit büszkélkedel? Miután megaláztatásának ideje már elmúlt, és a halált is legyőzte, Krisztus felment a mennybe. Kövessük hát őt! Hallgassuk meg, mit mond az Apostol: Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.

VÁLASZOS ÉNEK

Szent Lőrinc hangos szóval így kiáltott: Istenemet tisztelem, csak neki szolgálok; * Ezért nem félek kínzásaidtól.

Isten az én segítségem, benne remélek. * Ezért nem félek kínzásaidtól.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te szereteted tüze Szent Lőrincet hűségessé tette a szolgálatban, és dicsőségessé a vértanúságban. Add, hogy szeressük, amit ő szeretett, és váltsuk tettekre, amit tanított. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky