2024. december 3.

Xavéri Szent Ferenc áldozópap
emléknap
(Besztercebánya: az egyházmegye védőszentje; főünnep)


1506-ban Spanyolországban született. Miközben Párizsban tanult, csatlakozott Loyolai Szent Ignáchoz. Rómában szentelték pappá 1537-ben, és a szeretetszolgálatban tevékenykedett. 1541-ben Távol-Keletre utazott, és ott 10 éven át Indiát és Japánt bejárva fáradhatatlanul hirdette az evangéliumot. Sokakat a hitre térített. 1552. december 3-án halt meg a kínai Szancsán szigeten.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Pásztorok áldott főpásztora, Krisztus,

szent követődnek ünnepelve napját

tárjuk eléd most lelkes énekünkkel

hódolatunkat.

Szolgálni hívtad egykor ezt a férfit,

s pappá nevelve, magad mellé vetted,

szent közösséged kegyes szívű, gondos

támasza így lett.

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
10 (9 B). zsoltár
Hálaének
Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa (Lk 6, 20).
I.

Uram, miért vagy olyan messze, *

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

Gyötri a szegényt a kevély gonosz, *

de belehull tervei tőrébe!

Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz, *

a kapzsi önmagát magasztalja.

Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat: *

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

Ez neki minden gondolata, *

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri, *

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

Szívében így szól: „Meg nem rendülök, *

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal, *

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

Leshelyén ül a mellékutak mentén, *

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

Szeme a nyomorultat kémleli, *

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat, *

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik *

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette, *

arcát elfordítja, végül nem is látja.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr igazságosan ítél a szegénynek.
2. ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
II.

Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat, *

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

Miért veheti semmibe Istent a gonosz? *

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

Uram, te ezt látod, †

te minden kínt és könnyet számon tartasz, *

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott, *

az árvának te vagy segítője.

Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét, *

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

Király az Úr örökkön-örökké, *

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, Uram, *

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét, *

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Uram, te számon tartasz minden kínt és könnyet.
3. ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.
12 (11). zsoltár
Oltalom kérése a kevélyekkel szemben
A jóságos Atya értünk, szegényekért a saját Fiát küldte el (Szt. Ágoston).

Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak, *

a hűségesek eltűntek az emberek közül.

Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak, *

hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat, *

és a nagyokat mondó nyelvet.

Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk, †

mindenkor segítségünk az ajkunk, *

vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt †

– így szól az Úr – most már fölkelek, *

és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”

Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, *

salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol *

ettől a nemzedéktől mindörökre!

Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz, *

az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst.

A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját,

Egyengessétek Istenünk ösvényét!

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

2, 6-22; 4, 2-6

Ítéletet tart az Isten

Uram, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele vannak jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje, idegenek fiaival kötnek szövetséget. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni. És tele van országa bálványokkal… Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.

Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik! Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét, mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat, mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat, Tarzisz minden hajóját és az összes értékes holmit…

Meggörnyed az emberi nagyság, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, és a bálványok mind elenyésznek. A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek, és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket, és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?

Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Aki Sionból megmenekül, és Jeruzsálemből életben marad, azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.

Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelmül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 2, 11; Mt 24, 30

Az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. * Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

Meglátjátok az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. * Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Xavéri Szent Ferenc áldozópapnak Szent Ignáchoz írt leveleiből

(H. Tursellini: Xavéri Szent Ferencről írt könyvéből, Róma, 1956, 4. könyv 4. levél /1542/ és 5. levél /1544/)

Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot!

Bejártuk az új keresztények falvait, azokét, akik néhány éve részesültek a keresztény vallás szentségeiben. Ott portugálok egyáltalán nem laknak, mert az a föld igen terméketlen is, szegény is. A bennszülött keresztényeknek nincsenek papjaik, és nem is tudnak egyebet, mint azt, hogy ők keresztények. Nincs, aki misét mondjon nekik; nincs, aki a Hiszekegyet, a Miatyánkot, az Üdvözlégyet vagy a Tízparancsolatot tanítsa nekik.

Amióta idejöttem, egyáltalán nem pihentem: szorgalmasan körüljártam a falvakat, és megkereszteltem minden gyermeket, aki még nem volt megkeresztelve. Köztük rengeteg olyan csecsemőt is, akik – mint ahogy mondani szokás – még azt sem tudják, miben különbözik jobb kezük a baltól. A nagyobbacska gyermekek pedig a zsolozsmát elmondani vagy enni és pihenni sem hagytak, csakhogy valamilyen imádságra tanítsam meg őket. Ekkor kezdtem megsejteni, hogy ilyeneké a mennyek országa.

Minthogy ilyen szent követelést kegyetlenség lett volna visszautasítanom, a keresztvetésen kezdtem, aztán az Apostoli Hitvallást, a Miatyánkot és az Üdvözlégyet véstem emlékezetükbe. Megfigyeltem, hogy nagy tehetség van bennük; és ha lenne valaki, aki keresztény tanításra oktatná őket, kétség nélkül, igen jó keresztényekké válnának.

Ezen a vidéken sokan csak azért nem lesznek keresztényekké, mert nincs, aki keresztényekké tegye őket. Nagyon sokszor eszembe jutnak az európai egyetemek, különösen a párizsi; szeretném végigrohanni, és válogatás nélkül szerte kiabálni, hogy azokat, akikben több a tudomány, mint a szeretet, így döbbentsem meg: „Jaj, a lelkek milyen nagy száma van kizárva a mennyországból a ti bűnötök miatt, és jut kárhozatra!”

Bárcsak ennek a feladatnak is annyira nekifeküdnének, mint a tanulmányaiknak, hogy számot tudjanak adni Istennek a tudományukról és a rájuk bízott talentumokról.

Ez a gondolat ugyanis arra indítaná legtöbbjüket, hogy – miután elmélkedtek Isten ügyéről – törekedjenek meghallani lelkük mélyén az Isten szavát, és feledve az egyéni kedvteléseiket meg pusztán az emberi dolgokat, mindenestül Isten útmutatására és döntésére bízzák magukat. Szívből így kiáltanának: „Itt vagyok, Uram! Mit akarsz, hogy cselekedjem?” Küldj oda, ahová csak kívánod, akár még Indiába is!

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 10, 2; ApCsel 1, 8

Az aratnivaló sok, a munkás pedig kevés. * Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket és tanúim lesztek a föld végső határáig. * Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Xavéri Szent Ferenc áldozópap igehirdetésével számos népet térítettél a hitre. Add, hogy az ő buzgó hite lángoljon híveid lelkében, és az Anyaszentegyház örömmel lássa maga körül sok hűséges gyermekét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky