Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †
ne rejtőzz el kérésem elől, *
figyelj rám, és hallgass meg engem!
Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *
az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.
Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *
és haraggal támadnak ellenem.
Bensőmben a szívem remeg, *
halálsejtelmek gyötörnek.
Félelem és rettegés szállt rám, *
borzongás fogott el engem.
És így szóltam: †
„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *
hogy elrepülnék, és megnyugodnék!
Igen messze elbujdosnék innen, *
és a pusztaságban laknék.”
Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *
a szélvész és vihar fergetegétől.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *
látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.
Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †
belül gonoszság, kín és csalárdság, *
a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.
Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *
azt még elviselném.
Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *
az elől talán elrejtőznék.
De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *
jóbarátom és bizalmasom,
akivel oly édes volt a barátságunk; *
az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De most Istenhez kiáltok, *
és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *
és ő meghallgatja szavamat.
Békét ad, és megment a támadók hadától, *
pedig sokan acsarkodnak ellenem.
Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *
ő, aki él öröktől fogva!
Nem lehet rajtuk változtatni, *
nincs bennük istenfélelem.
Ez társaira emel kezet, *
és megszegi adott szavát.
Szája lágyabb, mint a vaj, *
de szíve merő háborúság.
Beszéde simább, mint az olaj, *
de éles, mint a kivont kard.
Vesd az Úrra gondodat, †
ő majd gondoskodik rólad; *
és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!
De ezeket, Istenem, te elveted, *
a pusztulás gödrébe szórod.
A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *
de én, Uram, tebenned bízom!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Figyelj, fiam, a bölcsességemre,
És okosságomnak nyisd ki a füledet!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
30, 1-18
A pogányokkal kötött szövetségek hiábavalósága
„Jaj a lázongó fiaknak – ezt mondja az Úr. – Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak. Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot. Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig. Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.
Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény- és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: »Rahab, a tehetetlen.«
Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre. Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. A látnokoknak azt mondják: »Ne lássatok!« A prófétáknak meg: »Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével.«”
Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: „Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok: azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze, így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából.”
Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: „Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok. Ha veszteg maradtok és bíztok, lesz majd erőtök. De ti ezt nem akartátok. Ti inkább így beszéltetek: »Azért sem! Majd lovakon száguldunk.« Bizony, majd száguldotok. »Gyors kocsiban vágtatunk el.« Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek. Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.”
Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 30, 15. 18
Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok; * Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.
Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek; boldogok mind, akik benne bíznak. * Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból
(Ps 48, 13-14: CSEL 64, 367-368)
Egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.
A testvéred nem vált meg, de majd megvált egy ember. A testvéred váltságdíjat Istennek nem adhat, sem élete megváltási árát, azért a rossz napoktól miért félnék? Mi árthat nekem, aki nemcsak hogy nem szorulok megváltásra, hanem én magam vagyok mindenki megváltója? Másokat megszabadítok, és önmagamért reszkessek? Íme, újjáalkotok mindent, és ez felülmúlja a testvéri érzést és jóságot is. Akit a saját anyjától született édestestvére sem tud megváltani – mivel az is éppen olyan gyenge természetű –, azt majd megváltja egy ember. De csak az az ember, akiről írva van: Az Úr küld majd nekik egy embert, aki megszabadítja őket. Ez az ember az, aki így beszélt magáról: Kerestek, hogy megöljetek engem, azt az embert, aki az igazságot hirdettem nektek.
De, noha ember, ki ismeri őt? És miért nem ismeri őt senki? Mert ahogyan egy az Isten, úgy egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus. Egyedül ő váltja meg az embert, és felülmúlja az édestestvérek jóságát is: hiszen ő idegenekért áldozatul ontotta a vérét, amit senki sem tehet meg még a testvéréért sem. Tehát saját testét sem kímélte, hogy megváltson minket a bűntől: és váltságul adta magát mindenkiért, amint erről igaz tanúságot tesz Pál apostol, aki ezt mondja: igazat mondok, nem hazudom.
De miért csak ez az egy ember tud megváltani? Mert senki sincs olyan irgalmas, mint ő, hogy szolgáiért adja életét; senki sem olyan feddhetetlen, hiszen mindenki más bűnös, mindenki Ádám bukásának áldozata. Egyetlen Megváltóként az van kiválasztva, aki nem is eshet az ősbűn hatalma alá. Tehát az említett „ember”-en csak az Úr Jézust értjük; ő magára vette az emberi természetet, hogy testében keresztre feszítse mindenki bűnét, és vérével eltörölje minden ember adóslevelét.
Erre talán azt mondod: hogyan lehet olyat mondani, hogy a testvér nem vált meg, hiszen ő maga mondja a zsoltárban: Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt. De nem mint testvérünk bocsátotta meg a bűneinket, hanem mint ember Krisztus Jézus, aki Isten is volt. Írva van: Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal. Abban a Krisztus Jézusban, akiről egyedül van megírva, hogy az Ige testté lett, és közöttünk élt. Tehát nem mint testvér, hanem mint Úr élt közöttünk, amikor testben élt.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 53, 12; Lk 23, 34
Életét halálra adta és a gonosztevők közé sorolták. * Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.
Jézus hangosan könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit tesznek. * Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te mennyei kincseket készítettél azoknak, akik szeretnek téged. Adj szívünkbe irántad buzgó szeretetet, hogy mindenben és mindennél jobban szeressünk, és elnyerjük ígéreteidet, amelyek minden vágyunkat felülmúlják. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky