2024. június 15.

Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnő
emléknap


IV. Béla és Laszkarisz Mária leánya, Szent Kinga, Boldog Konstancia és Szent Margit testvére. 1238 körül született. Szüleivel együtt végigszenvedte a tatárok előli menekülés viszontagságait. Szülei alig 5 éves korában nővérének, Boldog Kingának, Szemérmes Boleszláv lengyel király feleségének gondjaira bízzák. 1256-ban lett Jámbor Boleszláv fejedelem felesége, három leánya született. Kitűnt férje iránti szerető engedelmességével, útjaira elkísérte, hogy segítse a szegényeket. A ferences eszmény hatására két kolostort alapított a klarisszáknak. Férje halála után (1279) belépett a klarisszák sandeczi kolostorába, ahol nővére, Szent Kinga már várt reá. Majd a férjétől alapított gnieznói kolostor főnöknője lett, ahol egyik leánya szintén klarissza szerzetes volt. Életét a ferences szegénység, egyszerűség, és az Üdvözítő szenvedéséről való elmélkedés jellemezte. 1298. június 11-én halt meg, sírja zarándokhely lett. XII. Leó pápa 1827-ben avatta boldoggá.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Szent asszonyról szól énekünk,

ki érdemekben gazdagon,

mert tiszta, szent volt élete,

már angyalok közt ünnepel.

Hitvalló szívvel esdekelt

az Úrhoz könnyek közt szava,

virrasztva böjttel szüntelen,

híven, kitartón várva őt.

Díszt, földi rangot megvetett,

tisztán tört lelke fölfelé,

tökéletes volt és igaz,

így szállt a csillagok fölé.

E szent asszony jótettei

növelték háza kincseit,

élvezze hát most boldogan

a menny örök jutalmait!

Áldott légy, Hármas-egy Urunk!

Te minket – mert ő kérve kér –

az égiek közt boldogíts,

utunk ha földön véget ér. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr egyedül tesz nagy csodákat, irgalma örökké megmarad.
1 (135). zsoltár
Húsvéti hálaének
Amikor az Úr műveiről beszélünk, Istent dicsőítjük (Cassiodorus).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó hozzánk, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az istenek Istenének, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az urak Urának, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki egyedül tesz nagy csodákat, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki bölcsességgel alkotta meg az eget, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki a vizek fölé terítette a földet, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki megformálta a nagy égitesteket, *

mert szeretete örökké megmarad;

a napot, hogy uralkodjék a nappalon, *

mert szeretete örökké megmarad;

a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr egyedül tesz nagy csodákat, irgalma örökké megmarad.
2. ant. Kivezette Izraelt Egyiptomból erős kézzel és kiterjesztett karral.
II.

Aki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *

mert szeretete örökké megmarad;

és kivezette közülük Izraelt, *

mert szeretete örökké megmarad;

erős kézzel és kiterjesztett karral, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki kettéhasította a Vörös-tengert, *

mert szeretete örökké megmarad.

És átvezette a közepén Izraelt, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki a fáraót és hadát a Vörös-tengerbe vetette, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Kivezette Izraelt Egyiptomból erős kézzel és kiterjesztett karral.
3. ant. Adjatok hálát az ég Urának, ő maga ment meg minket ellenségeinktől.
III.

Aki a sivatagon átvezette népét, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki nagy királyokat vert meg, *

mert szeretete örökké megmarad;

és tönkrevert hatalmas királyokat, *

mert szeretete örökké megmarad;

Szichont, az amoriták királyát, *

mert szeretete örökké megmarad;

és Ogot, Básán királyát, *

mert szeretete örökké megmarad.

Földjüket pedig örökségül adta, *

mert szeretete örökké megmarad;

örökségül szolgájának, Izraelnek, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki megalázottságunkban megemlékezik rólunk, *

mert szeretete örökké megmarad;

és ellenségeinktől megment minket, *

mert szeretete örökké megmarad.

Aki eledelt ad minden élőnek, *

mert szeretete örökké megmarad.

Adjatok hálát az ég Urának, *

mert szeretete örökké megmarad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Adjatok hálát az ég Urának, ő maga ment meg minket ellenségeinktől.

Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,

És oktass ki ösvényed felől.

ELSŐ OLVASMÁNY

Józsue könyvéből

24, 1-7. 13-28

A szövetség megújítása az ígéret földjén

Azokban a napokban: Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: »A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket. Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig. Ott az Úrhoz kiáltottak és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.

Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek.«

Most hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak, és szolgáljatok az Úrnak! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!”

A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!”

Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok.”

A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” „Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” A nép azt válaszolta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!”

Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 24, 16. 24; 1 Kor 8, 5. 6a

Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! * Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

Igaz, beszélnek istenekről, az égen és a földön, nekünk mégis egy az Istenünk. * Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Pázmány Péter bíboros szentbeszédeiből

(Prédikációk, Nagyszombat, 1695. 313-314)

Nincs nagyobb gazdagság, mint a jóság

Mivel az emberek igen szeretik a gazdagságot, azért a Szentlélek – hogy kívánságukat a lelki javak szeretetére, keresésére és őrzésére irányítsa és édesgesse – arra tanít, hogy nincs egyéb igaz gazdagság, amely az embert valóban gazdaggá teszi, csak a jóság és a jámborság. Világos szavakkal mondja Isten, hogy a világ gazdagsága hamis, bizonytalan, csalárd gazdagság. A lelki javakról pedig azt mondja, hogy üdvösséges gazdagság és nagy kincs az Isten félelme. Minden aranynál, minden gazdagságnál hasonlíthatatlanul jobb és értékesebb a mennyei bölcsesség és jóság. Azért a Szentírás sokszor kincsnek, sőt végtelen kincsnek nevezi az igazak jóságát. És Szent Pál az igazakról bátran írja, hogy mindennel gazdagok, mert ami gazdagságot kigondolhat az értelem, mindazzal bővelkednek; mert akármilyen nagy külső szegénységben legyen az igaz ember, bővelkedik olyan kincsekkel, amelyek nem emberi vélekedésből, hanem Isten ítélete szerint igazán gazdaggá tesznek.

Ezt az igazi gazdagságot nevezi Krisztus elrejtett kincsnek és drága gyöngynek, amelyért az okos árus minden külső javait örömmel eladja. Ennek keresésére buzdít, amikor azt parancsolja, hogy gondolatunkat, kívánságunkat és szorgoskodásunkat ne fordítsuk az olyan gazdagság keresésére, melyet a gonosz emberek ellophatnak, a férgek és külső szerencsétlenségek elpusztíthatnak, hanem gyűjtsünk mennyei kincset és gazdagságot, amelyet kedvünk és akaratunk nélkül senki el nem vehet tőlünk, és amelyen megvásárolhatjuk a mennyországot. Szent Pál Krisztus szavát magyarázza és azt mondja, hogy akkor leszünk igazán gazdagok, ha az istenes élet cselekedeteivel bővelkedünk, mert azzal oly kincset szerzünk, amellyel a jövendő jóra alapot rakunk, hogy a halandó élet után az igaz életre jussunk.

Ó, mily nagy kincsek az erkölcsi javak, amelyeken mennyországot vehetünk! Ó, mily drága gazdagság az, melyet úgy őriz Isten bennünk, hogy senki attól meg nem foszthat, ha magunk nem akarjuk. Ó, ti világszerető gazdagok, ha gazdagságot szerettek és kerestek: nincs nagyobb gazdagság, mint a jóság. Ezt keressétek! A fáradságot ne sajnáljátok, értékeiteket ne kíméljétek, hogy arra a gazdagságra jussatok, amelyen a mennyországot megvehetitek. Nem olyan gazdagság ez, amely kevélységre és egyéb feslettségre bátorítana; sem olyan, hogy sok más fogyatkozást vonjon maga után, mint az evilági gazdagság, mellyel rútság, betegség és bolondság lehet együtt, hanem ennek a lelki gazdagságnak, a tökéletes jóságnak olyan ereje van, hogy lelki szépséget, lelki egészséget, lelki bölcsességet, egyszóval minden lelki jót szerez az embernek.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 5, 24-25; Zsolt 26, 4

Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. * Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.

Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján. * Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, te Boldog Jolánt irgalmasan kiemelted a földi jólét pompájából, és elvezetted szent Fiad keresztjének alázatos hordozására: a kemény önmegtagadó életre. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy lemondva a földiekről, őszinte szívvel keressük a mennyei javakat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky