Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
Eszter könyvéből
3, 1-15
A zsidókat végveszély fenyegeti
Azokban a napokban: Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségből való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt. A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak, és leborultak előtte, mert így parancsolta a király.
Mardokeus azonban nem hajtott térdet, és nem borult le. „Miért hágod át a királyi parancsot?” – kérdezték tőle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak. De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le előtte, fellángolt benne a harag. Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
Achasvéros király tizenkettedik évében, az első – azaz Niszán – hónapban „purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik – azaz Adar – hónapra esett. Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: „Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétől, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja őket. Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselői kezébe a királyi kincstár javára.”
A király lehúzta ujjáról a gyűrűt, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözőjének adta. Azt mondta a király Ámánnak: „Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!” Az első hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének: minden tartománynak a saját írásával és minden népnek a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le. Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik – azaz Adar – hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.
A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elő. A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartott, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
VÁLASZOS ÉNEK
Eszt 13, 9; Zsolt 43, 26; Eszt 13, 17
Uram, mindenható Király! A te hatalmadban van a mindenség, és senki sem tud neked ellenállni. * Válts meg minket neved miatt!
Hallgasd meg imánkat, és fordítsd gyászunkat örömre! * Válts meg minket neved miatt!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből
(Ep. 130, 9, 18 – 10, 20: CSEL 44, 60-63)
Imádkozzunk a nap meghatározott óráiban!
Kérjük mindig vágyakozva Urunktól, Istenünktől a boldog örök életet, és állandóan ezért imádkozzunk! Mivel a boldog örök élet utáni vágyunkat csökkentik a másfajta gondok és elfoglaltságok, szabadítsuk meg ezektől lelkünket a nap meghatározott óráiban végzett imádságokkal. Az imádság szavai ugyanis éppen arra fordítják figyelmünket, amire vágyakozunk. Tehát ezért kell ezt a meglevő vágyunkat gyakran melengetnünk, hogy ne csökkenjen, ki ne hűljön, és ki ne aludjék egészen.
Így az Apostolnak ezt az intelmét: Terjesszétek kéréseteket az Úr elé, semmi esetre sem szabad úgy értelmeznünk, hogy mintegy Isten szerezzen tudomást róluk, mert ő azokat már előbb úgyis ismerte, hanem hogy a tűrés által Isten előtt legyenek ismertek, és ne az emberek előtt a kérkedés által.
A fentiek értelmében, ha bárki hosszabb időt is tud szentelni az imádságra úgy, hogy ebben a jó és szükséges feladataiból fakadó kötelezettségei nem gátolják, még ebben az esetben is – mint mondottam – az örök élet utáni vágyakozással kell imádkoznia, hogy imádsága gyümölcsöző és hasznos legyen. Mindenesetre, ha valaki hosszabb ideig is imádkozik, ez nem jelenti – mint némelyek gondolják –, hogy bőbeszédűen, szót szaporítva szól az Istenhez. Mást jelent ugyanis a szószaporító beszélgetés, és egész mást a hosszan tartó imádságos áhítat. Hiszen magáról az Úr Jézus Krisztusról mondja a Szentírás, hogy egész éjszakát töltött imádságban, és buzgón imádkozott. Mi másért tette ezt, mint azért, hogy nekünk példát mutasson ő, aki itt a földi életben a mi igazi közbenjárónk, a mennyei örök életben pedig kéréseinket az Atyával együtt meghallgatja.
Azt mondják, Egyiptomban a testvérek sokszor imádkoztak ugyan, de ezeket az imádságokat igen röviden végezték, pár szavas fohászokat mondva, nehogy az imádsághoz elengedhetetlenül szükséges és már felkeltett szándékuk buzgósága a hosszúra nyújtott imádság ideje alatt elgyengüljön, és erőtlenné legyen. Ily módon ők maguk is jó példát adnak arra, hogy az imádsághoz szükséges szándékot nem kell erőltetnünk, ha nem tud tartósan megmaradni; ha viszont állhatatosnak mutatkozik, akkor pedig kár lenne hirtelen megszakítani.
Ne szaporítsuk tehát a szót, amikor imádkozunk, viszont ha a szándékunk kitartó, akkor ne maradjon el a sokszoros kérés. A szószaporító imádság ugyanis abban áll, hogy a szükséges dolgokat bőbeszédűen adjuk elő. Sokat imádkozni Istenhez pedig annyi, mint szívünk kitartó és szeretetteljes buzgóságával kopogtatni. Hiszen az ilyen imádkozás sokkal inkább sóhajokban nyilvánul meg, mint szavakban; sokkal inkább könnyekben, mint beszédben. És ő könnyeinket összegyűjti a saját tömlőibe, és sóhajtásaink nem maradnak rejtve az előtt, aki Igéje által teremtette meg a mindenséget, és rá sem szorul emberi szavakra.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 87, 2-3; Iz 26, 8
Uram, szabadító Istenem, éjjel-nappal tehozzád kiáltok. * Imádságom jusson színed elé.
Neved és dicsőséged után sóvárgott a lelkünk. * Imádságom jusson színed elé.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky