Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,
fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,
hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,
kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.
Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.
Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.
Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.
S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Boldog ember, aki gonoszok tanácsát nem követi, †
bűnösök útján nem jár, *
csúfolkodók körében nem foglal helyet,
de örömét leli az Úr törvényében, *
s éjjel-nappal róla elmélkedik.
Olyan ő, mint a fa dús vizű patak partján, *
mely idejében meghozza gyümölcsét,
levele nem fonnyad; *
minden munkáját szerencse kíséri.
Nem így az istentelen, nem így, *
hanem mint a por, melyet szétszór a szél.
Nem állnak meg ítéletkor a gonoszok, *
sem a bűnösök az igazak közösségében.
Mert ismeri az Úr az igazak útját; *
de a gonoszok útja pusztulásba visz.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Miért zúgnak a nemzetek, *
miért szőnek hiú terveket a népek?
Fölkelnek a föld királyai, †
összeesküsznek nagyjai *
az Úr ellen és Fölkentje ellen:
„Bilincsüket törjük le magunkról, *
igájukat rázzuk le nyakunkról!”
A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *
az Úr kineveti őket.
De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *
dörgő szava rémületbe ejti őket:
„Királyommá magam tettem őt *
szent hegyemen, a Sion hegyén!”
Az Úr végzését hirdetem: †
ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *
ma adtam neked életet.
Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *
tulajdonod lesz a föld minden határa.
Vasvesszővel verheted őket, *
és mint a cserépedényt, összetörheted.”
Nos, királyok, bölcsek legyetek, *
ti, föld bírái, értsetek belőle:
Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *
remegő szívetek ujjongjon előtte!
Csókoljátok lábát rettegéssel, †
hogy haragjától el ne vesszetek, *
ha egyszer haragja lángra lobban.
Üdv és boldogság azoknak, *
akik oltalmában bízva élnek!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Uram, mily sokan vannak, akik szorongatnak, *
mily sokan támadnak ellenem.
Sokan mondogatják rólam: *
„Nincs menedéke Istennél!”
De te, Uram, védelmező pajzsom vagy, *
és dicsőségem, mert fejemet fölemeled.
Hangos szóval az Úrhoz kiáltok, *
és ő meghallgat engem szent hegyéről.
Nyugovóra térek, és elalszom, *
de fölkelek újra, mert az Úr a gyámolítóm.
Körülvehet ezernyi nép, nem félek, *
kelj fel, Uram, ments meg engem, Istenem!
Te minden ellenségemet arcul vered, *
a gonoszok fogát kitöröd.
Uram, tebenned van üdvösségünk, *
áldásod legyen népeden!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen.
S teljes bölcsességgel intsétek egymást!
ELSŐ OLVASMÁNY
Kezdődik Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt levele
1, 1-12
Pál evangéliuma
Pál, aki nem embertől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztustól és az őt halálából feltámasztó Atyaistentől kapta apostoli küldetését, és minden itteni testvér Galácia egyházainak. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ennek a világnak a gonoszságából, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.
Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel, vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.
Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 1, 3-4. 10
Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, * Aki feláldozta magát bűneinkért.
Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. * Aki feláldozta magát bűneinkért.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött magyarázatából
(Praefatio: PL 35, 2105-2107)
Értsük meg Isten kegyelmének ajándékát!
Amikor a galatákhoz ír az Apostol, akkor az a célja, hogy belássák: Isten kegyelmének ajándéka folytán ők már nincsenek alávetve az ószövetségi törvénynek. Amikor ugyanis meghirdette nekik az evangélium kegyelmét, akadtak néhányan a választott népből, akik, noha névleg már keresztények lettek, de még nem értették meg teljesen a kegyelem ajándékát, ezért továbbra is meg akarták tartani a terhes ószövetségi törvényeket. Az Úristen azonban nem a megigazult emberekre, hanem a bűn szolgáira rótta rá e törvények terhét. A bűnös emberek azért kapták Istentől ezt az igazságos törvényt, hogy nyilvánvalóvá legyen a saját bűnük; de a törvény nem törölte el a bűneiket. Hiszen a bűnöket semmi más el nem törli, csak annak a hitnek a kegyelme, amely a szeretet cselekedeteiben lesz nyilvánvaló. De a galaták, akik, bár ennek a hitnek kegyelmében éltek, továbbra is meg akarták tartani ezeket a terhes törvényeket, és azt bizonygatták, hogy az evangélium csak úgy válik a javukra, ha vállalják az ószövetségi néphez való tartozás jelét, a körülmetélést, és megtartják a zsidó szertartás többi külsőleges előírásait is.
Ezért azután Pál apostolt, aki az evangéliumot hirdette náluk, gyanúsnak kezdték tartani, mintha nem tartaná meg a többi apostol eljárását, akik a pogányokra is rákényszerítették a zsidó előírásokat. Az ilyen emberek botránkozása miatt volt Péter apostol is engedékeny, és így keveredett kétszínűségbe, mintha maga is azt tartaná, hogy a pogányoknak nem használ semmit az evangélium, ha nem tartják be a zsidó törvény előírásait. Ebből a kétszínűségből éppen Pál apostol mentette ki őt, amint ebben a levélben is megírja. Ugyanerről a kérdésről van szó a rómaiakhoz írt levélben is. De úgy tűnik, van valami különbség, mert a római levélben már eldönti a kérdést, és véget vet annak a vitának, amely a zsidókból és a pogányokból lett hívők között támadt.
Ebben a levélben viszont azoknak ír, akiket már megzavart a zsidókból lett keresztények tekintélye, és akiket rábírtak arra, hogy tartsák meg az ószövetségi törvény előírásait. Már ugyanis kezdték elhinni nekik, mintha Pál apostol nem a való igazat hirdetné, amikor nem akarja, hogy körülmetélkedjenek. Ezért kezdi így a levelét Pál apostol: Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz.
Ezzel a bevezetéssel tehát röviden jelzi is írásának tárgyát. Jóllehet már a beköszöntőjében, amelyben magát nem embertől, nem is ember által lett apostolnak mondja – ilyen kitételt más levelében egyáltalán nem találunk –, elég világosan rámutat arra, hogy akik másokkal ilyeneket elhitetnek, azok nem Istentől, hanem emberektől vannak. De rámutat arra is, hogy az evangéliumi tanúságtétel tekintélyét illetőleg őt nem szabad a többi apostolnál alávalóbbnak tartani, mert ő nem embertől és nem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten rendeléséből apostol.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 3, 24-25. 23
A törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. * A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.
Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. * A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk, *
téged Úrnak ismerünk!
Téged, örök Atyaisten, *
mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok, *
kerubok és szeráfkarok,
egek és minden hatalmak, *
szüntelenül magasztalnak:
Szent vagy, szent vagy, *
erősséges szent Isten vagy!
Nagyságoddal telve ég s föld, *
dicsőséged mindent betölt.
Téged dicsér, egek Ura, *
apostolok boldog kara.
Dicséretes nagy próféták *
súlyos ajka hirdet és áld.
Jeles mártírseregek *
magasztalnak tégedet.
Vall tégedet világszerte *
szent Egyházad ezerszerte,
ó, Atyánk, téged *
s mérhetetlen nagy Fölséged,
s azt, ki hozzánk tőled jött le: *
Atya igaz Egyszülöttje,
és áldjuk veled *
vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje, *
Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál, *
szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad, *
mennyországod megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket, *
Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő, *
mindeneket ítélendő.
Téged azért, Uram, kérünk, *
mi Megváltónk, maradj vélünk.
Szentjeidhez végy fel égbe, *
az örökös dicsőségbe.
A következő rész tetszés szerint imádkozható:
Szabadítsd meg, Uram, néped, *
áldd meg a te örökséged!
Te kormányozd, te vigasztald, *
mindörökké felmagasztald!
Mindennap dicsérünk téged, *
szent nevedet áldja néped!
Bűntől e nap őrizz minket *
és bocsásd meg vétkeinket!
Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *
híveidhez légy irgalmas!
Kegyes szemed legyen rajtunk, *
tebenned van bizodalmunk!
Te vagy, Uram, én reményem, *
ne hagyj soha szégyent érnem!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, őrizd szüntelen jóságoddal Egyházadat, és erősítsd mindenkor oltalmaddal, mert csak a te kegyelmedre hagyatkozhat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky