2024. március 23.

Szombat, nagyböjti idő, 5. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt!
105 (104). zsoltár
Az Úr hűséges marad ígéreteihez
Az apostolok hirdetik a nemzeteknek, hogy eljövetelekor Isten milyen csodatetteket visz végbe (Szt. Atanáz).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, *

hirdessétek nagy tetteit a nemzetek között.

Énekeljetek és zengjetek zsoltárt neki, *

emlegessétek minden csodáját.

Dicsekedjetek szent nevével, *

az Urat kereső szívek örvendezzenek.

Keressétek az Urat és hatalmas erejét, *

keressétek arcát szüntelen.

Emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt, *

és ajkáról elhangzó csodás döntéseire,

ti, Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadékai, *

választottjának, Jákobnak fiai.

Ő az Úr, a mi Istenünk, *

ő ítéli meg az egész földet.

Örökké emlékezik szövetségére, *

ezernyi nemzedéknek adott igéjére:

az Ábrahámmal kötött szövetségre, *

Izsáknak tett esküjére.

Ezt hagyta végzésül Jákobnak, *

és Izraelnek örök szövetségül.

Így szólt: „Kánaán földjét neked adom, *

az lesz kimért örökrészed.”

Amikor még csekély számban voltak, *

és kevesen éltek ott mint jövevények,

nemzettől nemzetig vándoroltak, *

egyik országtól a másik népig,

nem engedte, hogy bárki is elnyomja őket; *

királyokat fenyített meg miattuk:

„Ne bántsátok fölkentjeimet, *

prófétáimnak ne ártsatok!”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt!
2. ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította.
II.

Aztán az országra éhséget bocsátott, *

és elpusztított minden falat kenyeret.

De elküldött előttük egy férfit, *

Józsefet, akit rabszolgának adtak el.

Lábát rabbilincsbe verték, *

nyakát vasba szorították,

amíg be nem teljesedett, amit mondott, *

és az Úr igéje igazolta őt.

A király üzent, és feloldotta, *

a népek fejedelme kiszabadította.

Házának urává tette őt, *

egész vagyonának intézőjévé,

hogy tetszése szerint vezesse népe nagyjait, *

és bölcsességre tanítsa véneit.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította.
3. ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét.
III.

Akkor költözött Egyiptomba Izrael, *

és Kám földjén Jákob így lett jövevény.

Az Úr itt nagyon megsokasította népét, *

ellenségeinél erősebbé tette.

De megfordította azok szívét, †

így népét meggyűlölték, *

és álnokul bántak szolgáival.

Akkor elküldte szolgáját, Mózest, *

és Áront, akit kiválasztott.

Szavuk által csodás jeleket vitt végbe, *

csodákat művelt Kám földjén.

Sötétséget küldött, és éjt borított rájuk, *

szavainak mégis ellenálltak.

Akkor a vizeiket vérré változtatta, *

halaikat kipusztította.

Békák hemzsegtek földjükön, *

még a fejedelmi palotákban is.

Szavára bögölyök rajzottak elő, *

és szúnyogok lepték el határukat.

Eső helyett jégzivatart küldött rájuk, *

és földjükre emésztő tüzet.

Elverte szőlőjüket és fügefáikat, *

határaikban a fákat összetörte.

Szavára előtűnt a sáska, *

és megszámlálhatatlan sok rovar.

Országuk minden füvét lelegelték, *

földjük minden termését felfalták.

Országukban minden elsőszülöttet megölt, *

minden zsengéjét a férfinemnek.

Kivezette őket arannyal, ezüsttel megrakottan, *

és a törzsek között egy sem volt beteg.

Egyiptom ujjongott távozásukon, *

mert rájuk nehezedett a tőlük való félelem.

Oltalmul felhőt borított rájuk, *

és tüzet küldött, hogy világítson nekik éjjel.

Kérésükre fürjek jöttek, *

és jóllakatta őket mennyei kenyérrel.

Megnyitotta a sziklát, és ömlött a víz, *

folyamok áradtak a sivatagban.

Mert szent ígéretéről megemlékezett, *

amelyet szolgájának, Ábrahámnak tett.

Örvendezés között vezette ki népét, *

és választottjait ujjongás között.

A nemzetek országait nekik adta, *

a népek munkájának gyümölcsét ők örökölték,

hogy megtartsák törvényeit, *

és teljesítsék parancsait.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét.

Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy,

Hadd derüljön fény a tetteire.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

8, 1-13

Jézus az Újszövetség közvetítője

Testvéreim! Az elmondott dolgoknak ez a lényegük: Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember.

Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be, ezért neki is kellett lennie áldozati adományának. Ha a földön élne, nem is volna pap, hiszen itt élnek olyanok, akik a törvény szerint áldozatot mutatnak be. Ezek azonban csak a mennyei szentély előképénél és árnyékánál szolgálnak, annak az utasításnak megfelelően, amelyet Mózes kapott, amikor a sátrat el akarta készíteni: „Vigyázz, és mindent a minta szerint csinálj, amelyet a hegyen mutattam neked.”

Ő annyival kiválóbb papi szolgálatot kapott, amennyivel magasabb rendű, tökéletesebb ígéreten alapuló szövetségnek közvetítője. Ha ugyanis az első (szövetség) kifogástalan lett volna, nem volna szükség a másodikra.

Így feddte meg őket ugyanis: „Igen, eljön az idő – mondja az Úr –, s új szövetségre lépek Izrael és Júda népével. Nem olyan szövetségre, mint amilyet atyáitokkal kötöttem, azon a napon, amikor kézen fogtam, és kivezettem őket Egyiptom földjéről. De mivel nem állták a szövetséget, én sem törődtem velük – mondja az Úr. Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után Izrael népével kötök majd – mondja az Úr. Elméjükbe vésem, és szívükbe írom törvényemet. Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Akkor majd senkinek sem kell társát vagy testvérét tanítania: Ismerd meg az Urat! Hiszen mindenki ismerni fog a legkisebbtől a legnagyobbig. Irgalmas leszek bűneik iránt, és vétkükre többé nem emlékezem.”

Ha tehát itt új szövetségről beszél, a régit elévültnek tekinti. Ami pedig elévült, és idejét múlta, az közel van a megszűnéshez.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 8, 1. 2; 9, 24

Olyan főpapunk van, aki papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, * Hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.

Jézus nem kézzel épített szentélybe lépett, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe. * Hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból

(Oratio 45, 23-24: PG 36, 654-655)

A Húsvét részesei leszünk

A Húsvét részesei leszünk, most még csak előképileg, bár ez a kép már tisztább, mint az ószövetségi volt. (Maga a Húsvét ugyanis az Ószövetségből való; de ki merem mondani, hogy az a Húsvét még az előképnek is csak homályos képe volt.) Nem sok idő múltán azonban következik a még tisztább és még igazibb Húsvét, tudniillik akkor, amikor az Ige azt az újat fogja inni velünk együtt az Atya országában, és világosan elénk tárja, és tanítja mindazt, amit most még nem fedett fel a maga teljességében. Mert mindig az számít újnak, amit most fog fel értelmünk.

Hogy milyen az az ital és annak vétele, arról beszélni a mi dolgunk. Krisztus dolga pedig tanítani, hogy a tanításban részesedjenek tanítványai is. Mert annak tanítása, aki táplál, eledel.

Tégy róla, hogy mi is részesei legyünk a törvénynek, nem betű szerint, hanem evangéliumi módon, tökéletesen, és nem töredékesen, mindörökre, és nem időlegesen. Tegyük fővárosunkká nem a földi Jeruzsálemet, hanem a mennyei várost; mondom, nem azt, amelyet most hadseregek taposnak, hanem amelyről az angyalok dicsérettel és válogatott kifejezésekkel magasztalnak.

Ne fiatal bikákat áldozzunk, sem szarvat, patát növesztő bárányokat, amelyeket inkább a halálra szánnak, mintsem az életre, és nincs bennük értelem. Inkább a dicséret áldozatát ajánljuk fel Istennek a mennyei oltáron az égiek kórusával. Hatoljunk át az első függönyön, járuljunk oda a másodikhoz, és tekintsünk be a legszentebb szentélybe.

S hogy még többet mondjak, áldozzuk fel magunkat Istennek: sőt, minden áldott nap önmagunkat és minden cselekedetünket áldozzuk fel. Mindent vállaljunk el az Igéért, szenvedéseinkkel kövessük az ő szenvedését, vérünkkel tiszteljük vérét, és buzgón igyekezzünk a keresztre.

Ha cirenei Simon vagy, fogd a keresztjét, és kövesd!

Ha gonosztevő vagy, és vele együtt keresztre lettél szögezve, akkor becsületes emberként ismerd el őt Istenednek; ha őt, helyetted és bűneidért, a bűnösök közé számították, te őmiatta válsz igazzá. Imádd azt, akit miattad feszítettek meg; és kereszten függve a meggyaláztatásokból is gyűjts magadnak érdemet. Halálod által szerezd meg üdvösségedet; Jézussal együtt lépj be a paradicsomba, így fogod majd megérteni, hogy milyen értékeket tékozoltál el. Ezeken a szépségeken jártasd lelki szemedet; a csúfolódót pedig hagyd odakint meghalni káromló szavával együtt.

Ha arimateai József vagy, kérd el a holttestet attól, aki keresztre szegeztette; és tiéd lesz az, aki a világ engesztelő áldozata.

Ha Nikodémus vagy, Isten éjszakai tisztelője, kend meg Jézust a temetésre szánt kenetekkel.

Ha az a bizonyos Mária vagy, vagy a másik Mária, vagy Szalóme, vagy Johanna, sirasd hajnalban könnyeiddel Krisztust. Törekedjél arra, hogy te lásd meg elsőnek az elmozdított követ, talán az angyalokat is, de inkább magát Jézust.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 13, 12-13; 12, 4

Jézus a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet. * Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát.

A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig. * Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te szüntelenül munkálod az emberek üdvösségét, most azonban még bőségesebb kegyelemmel örvendezteted meg népedet. Tekints jóságosan választottaidra, akik már megkeresztelkedtek vagy most készülnek a keresztségben újjászületni, és támogasd őket segítő oltalmaddal. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky