Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Megszólal az Úr, az istenek Istene, *
napkelettől napnyugatig szólítja a földet.
A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *
jön a mi Istenünk, és nem hallgat.
Emésztő tűz lobog színe előtt, *
körülötte szélvihar tombol.
Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *
hogy ítéletet tartson népe fölött.
„Gyűjtsétek elém választottaimat, *
akik velem áldozatban szövetségre léptek!”
Igazságosságát hirdetik az egek, *
Isten maga tart ítéletet.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
„Halljad, én népem, hadd szóljak, †
Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *
Isten, a te Istened én vagyok.
Nem áldozataid miatt dorgállak, *
égőáldozataidat látom szüntelen.
Nem kell nekem házadból a növendékbika, *
sem nyájaidból a kecskebak.
Úgyis enyém az erdő és minden vadja *
és a hegyek ezernyi állata.
Ismerem én az ég minden madarát, *
és enyém, ami csak mozdul a réten.
Ha éhezném, nem szólnék neked, *
mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.
Megeszem talán a bikák húsát? *
Vagy a bakok vérét megiszom?
Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *
és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.
Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *
megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †
„Törvényeimet mit emlegeted, *
és miért veszed ajkadra szövetségemet?
Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *
és megveted szavaimat.
Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *
és szövetkezel a házasságtörővel.
Szádból gonosz beszéd árad, *
nyelved csalárdságot sző.
Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *
és mocskolod anyád fiát.
Te így tettél, és én hallgassak? *
Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?
Pörbe szólítalak most, *
és mindezt számon kérem tőled.
Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *
különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.
Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †
és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *
hogy meglássa Isten üdvösségét.”
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Halljad, én népem, hadd szóljak,
Isten, a te Istened én vagyok.
ELSŐ OLVASMÁNY
Jeremiás próféta könyvéből
42, 1-16; 43, 4-7
Jeremiás és a nép sorsa a város elfoglalása után
Azokban a napokban: A tisztek mind Jeremiás próféta elé járultak Kárea fiával, Jochanánnal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt, és így szóltak hozzá: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk.”
Erre Jeremiás próféta így válaszolt: „Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek.” Azok erre azt mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad, Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz.”
Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanánt, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam. Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle – mondja az Úr –, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.
De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, hanem így szóltok: »Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni«; ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, ott, Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.”
De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaliára bízott; azután magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Techpancheszig.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 42, 2; Siralm 5, 3
Imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! * Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk.
Apátlan árvákká lettünk; az anyáink szinte özvegyek. * Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből
(Sermo 95, 8-9: PL 54, 465-466)
Nagy a békéjük azoknak, akik törvényedet szeretik
Méltán kapja a boldogító istenlátás ígéretét a tiszta szívű ember. Az igazi világosság ragyogását ugyanis a tisztátalan szem nem is láthatja meg; és ami élvezet a tiszta léleknek, az gyötrelme a bűntől szennyezettnek. El kell tehát fordulnunk e földi dolgok meddő káprázatától, és a lélek szeméből ki kell törölni a bűn minden szennyét, hogy lelkünk az Isten dicső látásában tiszta tekintettel gyönyörködjék.
Jól tudjuk, hogy ennek kiérdemléséhez még hozzátartozik ez a következő is: Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Szeretteim! Akármilyen egyetértésben és bármilyen összhangban nincs meg ez a boldogság, egyedül csak abban van meg, amit az Apostol tanít: Éljetek békében az Istennel! Erről beszél a Zsoltáros is: Virul a teljes béke, ahol szeretik törvényedet, és botránykő ott nincsen.
Ezt a békét a legbensőbb baráti viszonyban, illetve a legteljesebb összhangban levő lelkek sem mondhatják magukénak, ha az nem egyezik meg mindenben Isten akaratával. Ehhez a tökéletes békéhez semmi köze sincs a gonosz szándékú egyességnek, sem a bűnös szövetkezésnek és vétkes összefogásnak. Evilág szeretete nem fér össze Isten szeretetével; és nem jut be Isten gyermekeinek a közösségébe az, aki nem szakad el ettől az érzéki nemzedéktől. Akik viszont lélekben mindig kitartanak Isten mellett, akik arra törekednek, hogy a béke kötelékével fenntartsák a lelki egységet, azok soha meg nem sértik az örök törvényt, és hűséges szívvel így imádkoznak: Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.
Ezek, igen, ezek békességben élnek, ezek a jóban együttéreznek és szentül egyetértenek, ezeket örökké e névvel kell szólítani: Isten gyermekei, Krisztusnak pedig társörökösei. Az Isten és az embertárs iránti szeretet jutalma ugyanis az, hogy többé már nem szenvednek békétlenséget és elbukás nem éri őket. Ha majd minden megpróbáltatás és küzdelem véget ér, akkor megnyugodnak majd Isten végtelen békéjében a mi Urunk által, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Iz 3, 3; 1 Jn 2, 6; 5, 3; 2, 5
Legyen a szívünk tökéletes az Úr, a mi Istenünk előtt, * Hogy törvényei szerint éljünk és megtartsuk parancsait.
Az az Isten iránti tökéletes szeretet. * Hogy törvényei szerint éljünk és megtartsuk parancsait.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te megváltottál és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky