2024. április 15.

Hétfő, húsvéti idő, 3. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat. Alleluja.
50 (49). zsoltár
A helyes vallásosság
Nem azért jöttem, hogy megszüntessem a törvényt, hanem hogy teljessé tegyem (vö. Mt 5, 17).
I.

Megszólal az Úr, az istenek Istene, *

napkelettől napnyugatig szólítja a földet.

A szépséges Sionból ragyogva jelenik meg Isten, *

jön a mi Istenünk, és nem hallgat.

Emésztő tűz lobog színe előtt, *

körülötte szélvihar tombol.

Szólítja onnan felülről az eget és a földet, *

hogy ítéletet tartson népe fölött.

„Gyűjtsétek elém választottaimat, *

akik velem áldozatban szövetségre léptek!”

Igazságosságát hirdetik az egek, *

Isten maga tart ítéletet.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Tündökölve jön a mi Istenünk, és nem hallgat. Alleluja.
2. ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát! Alleluja.
II.

„Halljad, én népem, hadd szóljak, †

Izrael, hadd tanúskodjam ellened: *

Isten, a te Istened én vagyok.

Nem áldozataid miatt dorgállak, *

égőáldozataidat látom szüntelen.

Nem kell nekem házadból a növendékbika, *

sem nyájaidból a kecskebak.

Úgyis enyém az erdő és minden vadja *

és a hegyek ezernyi állata.

Ismerem én az ég minden madarát, *

és enyém, ami csak mozdul a réten.

Ha éhezném, nem szólnék neked, *

mert enyém a földkerekség és ami azt betölti.

Megeszem talán a bikák húsát? *

Vagy a bakok vérét megiszom?

Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát, *

és teljesítsd fogadalmadat a Fölséges előtt.

Hívj segítségül, amikor bajba kerülsz, *

megmentelek akkor, és te áldani fogsz.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ajánld föl Istennek a dicséret áldozatát! Alleluja.
3. ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat. Alleluja.
III.

A gonoszhoz pedig így beszél Isten: †

„Törvényeimet mit emlegeted, *

és miért veszed ajkadra szövetségemet?

Hiszen a fegyelmet gyűlölöd, *

és megveted szavaimat.

Hogyha tolvajt látsz, társául szegődöl, *

és szövetkezel a házasságtörővel.

Szádból gonosz beszéd árad, *

nyelved csalárdságot sző.

Leülsz, és máris gyalázod testvéred, *

és mocskolod anyád fiát.

Te így tettél, és én hallgassak? *

Azt véled, hogy hozzád hasonló vagyok?

Pörbe szólítalak most, *

és mindezt számon kérem tőled.

Ti, akik Istenről megfeledkeztek, szálljatok magatokba; *

különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

Aki a dicséret áldozatát áldozza, az tisztel engem; †

és akinek útja szeplőtelen, annak megadom, *

hogy meglássa Isten üdvösségét.”

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat. Alleluja.

Szívem és testem. Alleluja.

Áhítozik az élő Isten után. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

7, 1-17

A kiválasztottak megjelölése

Én, János, négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Határozott hangon szólt a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!”

Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből: Júda törzséből tizenkétezer, Ruben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer, Áser törzséből tizenkétezer, Naftali törzséből tizenkétezer, Manassze törzséből tizenkétezer, Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséből tizenkétezer, Isszachár törzséből tizenkétezer, Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjamin törzséből tizenkétezer.

Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág. Harsányan zengték: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent: „Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Így válaszoltam: „Te tudod, Uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek, és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 7, 13. 14; 6, 9

Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek? És megmagyarázta: * Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében, alleluja.

Az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg. * Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak Szent Péter első leveléhez írt magyarázatából

(Cap. 2: PL 93, 50-51)

Választott nép, királyi papság

Ti választott nemzetség, királyi papság vagytok. Ezt a dicsérő tanúságtételt annak idején Isten választott népéről mondta Mózes, és most ugyanezt joggal mondja el Péter apostol a pogányokról, mert hittek Krisztusban, aki mint szegletkő összegyűjtötte a pogányokat arra az üdvösségre, amely egykor Izraelnek volt felajánlva.

Választott nemzetségnek mondja őket a hit miatt, hogy megkülönböztesse azoktól, akik az élő követ elvetve maguk is elvetetté váltak.

Királyi papságnak is mondja, mert annak testéhez tartoznak, aki a legfőbb király és igaz főpap; mint király, övéinek birodalmat ad, és mint főpap, megtisztítja őket bűneiktől saját vérének az áldozatával. Királyi papságnak nevezi őket, hogy mindig reméljék az örök birodalmat, és ne felejtsék el szeplőtelen életmódjuk áldozatát Istennek szünet nélkül bemutatni.

Szent nemzetnek és tulajdonul kiválasztott népnek is nevezi őket, ahogy Pál apostol is mondja a próféta szavát magyarázva: Az igaz ember a hitből él; de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket. Az Apostolok cselekedeteiben pedig így olvassuk: Benneteket a Szentlélek rendelt az élre elöljárókul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának.

Megváltónk vérében lettünk tehát tulajdonul kiválasztott nemzetség, amint egykor a bárány vérében volt Izrael népe is kiváltva Egyiptomból.

Ezért a következő versben megemlékezik szent titokként a régi történetről, és Isten új népe számára ezt a lelki értelemben megvalósítandó feladatot írja elő: Dicsőségét hirdessétek. Amint ugyanis azok, akik Mózes által megszabadultak az egyiptomi szolgaságból, a Vörös-tengeren való átkelés és a fáraó seregének elmerülése után győzelmi éneket énekeltek az Úrnak: éppen úgy kell nekünk is méltó hálát adnunk a mennyei javakért, miután a keresztségben elnyertük bűneink bocsánatát.

Az Isten népét sanyargató egyiptomiak ugyanis, akiknek neve sötétség vagy sanyarúság jelentéssel is bír, alkalmas módon jelképezik a minket követő, de a keresztségben megbocsátott bűnöket.

Izrael fiainak megszabadítása és a hajdan megígért hazába való bevezetése találóan jelzi a mi megváltásunk titkát, amely által az égi otthon ragyogásába jutunk Krisztus megvilágosító kegyelmének vezetésével. Ennek a kegyelemnek fényét az a felhő és az a tűzoszlop is mutatta, amely az egész vándorlásuk alatt megvédte őket az éjszaka sötétjétől, és csodálatos úton elvezette őket az ígéret földjére.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9; MTörv 7, 7; 13, 6

Ti választott nemzetség, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, * Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára, alleluja.

Az Úr kiválasztott és kiszabadított benneteket a szolgaság házából. * Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te megmutatod igazságod fényét a tévelygőknek, hogy visszataláljanak a helyes útra. Add meg híveidnek, hogy elutasítsunk mindent, ami a keresztény névvel ellenkezik, és vállaljuk, ami méltó hozzá. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky