2024. október 13.

Évközi 28. vasárnap
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
24 (23). zsoltár
Az Úr bevonul a templomba
Megnyíltak az ég kapui Krisztusnak test szerint való felvétele miatt (Szt. Iréneusz).

Az Úré a föld és mind, ami betölti, *

a földkerekség és mind, aki lakja,

mert tengerek fölé ő rakta alapját, *

ő állította folyóvizek fölé.

Ki mehet föl az Úr hegyére, *

ki állhat meg az ő szent helyén?

Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †

aki nem veszi hiába Isten nevét, *

és hamis esküt nem esküszik.

Az nyer áldást az Úrtól, *

és üdvösséget szabadító Istenétől.

Ez az istenkeresők népe, *

amely kutatja arcát Jákob Istenének.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †

táruljatok föl, örök kapuk: *

a dicsőség királya bevonul.

Kicsoda ez a dicsőség királya? *

A Seregek Ura a dicsőség királya.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az Ő szent helyén?
2. ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
66 (65). zsoltár
Hálaáldozati himnusz
Az Úr feltámadásáról és a nemzetek megtéréséről (Hesychius).
I.

Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, †

zengjetek nevének dicséretet, *

dicsérjétek dicsőségét.

Mondjátok Istennek: „Csodálatosak a te műveid, *

nagy erőd miatt hízelegnek ellenségeid.

Az egész föld téged imádjon és magasztaljon, *

nevedet énekkel dicsérje!”

Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, *

csodálatos, amit az emberekkel végbevitt.

Kiszárította a tengert, †

gyalogszerrel keltek át a vízen, *

ezért örvendünk színe előtt.

Hatalommal uralkodik örökké, †

szeme vigyázza a nemzeteket: *

nehogy a lázadók elbízzák magukat.

Áldjátok Istenünket, nemzetek, *

dicsőségéről zengjetek éneket!

Életet ajándékozott nekünk, *

és lábunkat nem hagyta botlani.

Minket, Isten, igazán próbára tettél, *

tűzzel tisztítottál, mint ezüstöt szokás.

Vadfogó hálóba tereltél bennünket, *

hátunkra súlyos terhet raktál.

Embereket ültettél nyakunkra, †

tűzön és vízen kellett átgázolnunk, *

míg végül is enyhülést engedtél.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.
3. ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.
II.

Égőáldozattal lépek be házadba: *

teljesítem néked fogadalmam,

amelyet ajkam fogadott, *

és szám megígért szorongatásom napján.

Kövér égőáldozatot hozok, kosokat égetek, *

bikákat és bakokat adok áldozatul.

Istenfélők, jertek mind, †

figyeljetek, mert elbeszélem, *

mi mindent tett velem az Isten.

Ajkam hozzá kiáltott, *

s nyelvem máris magasztalhatta őt.

Hogyha gonoszra hajolt volna szívem, *

nem hallgatott volna meg az Úr.

Ám Isten engem meghallgatott, *

könyörgő szavamra ráfigyelt.

Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, *

s nem vonta meg tőlem irgalmát.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Istenfélők, mind figyeljétek, mi mindent tett velem az Úr, alleluja.

Az Isten szava eleven és átható.

Minden kétélű kardnál élesebb.

ELSŐ OLVASMÁNY

Kezdődik Aggeus próféta könyve

1, 1 – 2, 9

Buzdítás a templom újjáépítésére. Az új templom dicsősége

Dárius király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: Ezt üzeni a Seregek Ura: „Ez a nép azt mondja: »Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát!« Ezt a szózatot intézte hozzájuk az Úr Aggeus próféta által: »Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever?«

Azért most ezt mondja a Seregek Ura: »Gondolkozzatok el magatartásotokon! Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be, ettetek, de nem laktatok jól, ittatok, de nem lettetek ittasok, ruhát öltöttetek, de nem melegedtetek föl, a napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét.«

Ezt mondja a Seregek Ura: »Gondolkozzatok el magatartásotokon! Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát, és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne, és megdicsőülök általa – mondja az Úr. – Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? – mondja a Seregek Ura. – Hajlékom miatt, amely romokban hever: mindegyiketek csak a maga házával törődik. Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést. Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem; az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára.«”

Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és az egész nép hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem. Aggeus, az Úr követe így szólt a néphez: „Veletek vagyok!” – mondja az Úr.

Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és az egész népben a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt.

Dárius király második esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz és az egész néphez. „Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?

De most, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak – mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. Lelkem közöttetek lakik! Ne féljetek!

Igen, ezt mondja a Seregek Ura: Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst! Enyém az arany! – mondja a Seregek Ura. Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét – mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét – mondja a Seregek Ura.”

VÁLASZOS ÉNEK

Agg 1, 8; Iz 56, 7

Menjetek föl a hegyre, építsétek újjá a templomot, * És kedvemet találom majd benne, mondja az Úr.

Házam minden nép számára az imádság háza lesz. * És kedvemet találom majd benne, mondja az Úr.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Aggeus próféta könyvéhez írt magyarázatából

(Cap. 14: PG 71, 1047-1050)

Nevem megdicsőült a nemzetek között

Üdvözítőnk eljövetelével fönséges templom jelent meg, amely összehasonlíthatatlanul csodálatosabb minden eddiginél. Mindenki beláthatja, hogy ez az új templom a réginél annyival kiválóbb és magasztosabb, amennyivel felülmúlja a mózesi törvény istentiszteletét az Istennek Krisztus evangéliuma szerinti imádása, vagyis amint felülmúlja az árnyékot az igaz valóság.

Egyébként úgy vélem, hogy erről még többet is lehetne mondani. A múltban csak egyetlen templom volt, mégpedig Jeruzsálemben, és ott is egyetlen nép, az izraeliták népe mutatta be az áldozatokat. Miután Isten Egyszülöttje hozzánk hasonlóvá, emberré lett, aki a Szentírás szava szerint Isten és Úr, ő ragyog felettünk, megszámlálhatatlan sok templommal és imádkozóval telt meg a földkerekség. Ezek az imádók jó illatú lelki áldozatokkal imádják a mindenség Istenét. Azt hiszem, ez az, amit Malakiás jövendölt Isten nevében: Én vagyok a Nagy Király, mondja az Úr, és nevem megdicsőült a nemzetek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek.

Igaz tehát az a jövendölés, hogy nagyobb lesz az új templomnak, vagyis az Egyháznak a dicsősége. Üdvözítő Istenünk kijelenti, hogy a templomért fáradozóknak, a templom építőinek ünnepi ajándékul és mennyei jótéteményként elküldi majd Krisztust, mindnyájunk békéjét, aki által szabad utunk van az egy Lélekben az Atyához. Így szól ugyanis: Békét adok ezen a helyen, a lélek békéjét jutalmul mindenkinek, aki dolgozik a templom felépítésén. Maga Krisztus is azt mondja az evangéliumban: Az én békémet adom nektek. Pál magyarázza meg, miként válik ez az Istent szeretők javára: Krisztus békéje, mondja, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket. Így imádkozott bölcsen Izajás: Urunk, Istenünk, add meg nekünk a békét, és akkor mindent megadtál nekünk. Mert akik egyszer szerencsések lehettek Krisztus békéjében részesülni, azok könnyen megmenthetik lelküket, és az erényes élet feladatainak tökéletes teljesítésére összpontosíthatják figyelmüket.

Megígérte tehát Isten, hogy minden templomépítőnek megadja majd a békét. Lehet, hogy az egyik az Egyház építésén dolgozik papi szolgálatot végezve, a másik meg a szent isteni titkok magyarázójaként elöljáró lesz Isten házában. Ismét más pedig a saját lelke megszentelésén fáradozik, hogy mint élő lelki kő épüljön be a szent templomba, Isten hajlékába a Lélek közreműködésével, az ilyen feltétlenül élvezi azt a nagy előnyt, hogy könnyen elnyeri lelke üdvösségét.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 83, 5; Zak 2, 15

Boldog, aki házadban élhet, Uram, * Téged dicsérhet szüntelen.

Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon, és az ő népévé válik. * Téged dicsérhet szüntelen.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk, *

téged Úrnak ismerünk!

Téged, örök Atyaisten, *

mind egész föld áld és tisztel.

Téged minden szép angyalok, *

kerubok és szeráfkarok,

egek és minden hatalmak, *

szüntelenül magasztalnak:

Szent vagy, szent vagy, *

erősséges szent Isten vagy!

Nagyságoddal telve ég s föld, *

dicsőséged mindent betölt.

Téged dicsér, egek Ura, *

apostolok boldog kara.

Dicséretes nagy próféták *

súlyos ajka hirdet és áld.

Jeles mártírseregek *

magasztalnak tégedet.

Vall tégedet világszerte *

szent Egyházad ezerszerte,

ó, Atyánk, téged *

s mérhetetlen nagy Fölséged,

s azt, ki hozzánk tőled jött le: *

Atya igaz Egyszülöttje,

és áldjuk veled *

vigasztaló Szentlelkedet.

Krisztus, Isten Egyszülöttje, *

Király vagy te mindörökre.

Mentésünkre közénk szálltál, *

szűzi méhet nem utáltál.

Halál mérgét megtiportad, *

mennyországod megnyitottad.

Isten jobbján ülsz most széket, *

Atyádéval egy fölséged.

Onnan leszel eljövendő, *

mindeneket ítélendő.

Téged azért, Uram, kérünk, *

mi Megváltónk, maradj vélünk.

Szentjeidhez végy fel égbe, *

az örökös dicsőségbe.

A következő rész tetszés szerint imádkozható:

Szabadítsd meg, Uram, néped, *

áldd meg a te örökséged!

Te kormányozd, te vigasztald, *

mindörökké felmagasztald!

Mindennap dicsérünk téged, *

szent nevedet áldja néped!

Bűntől e nap őrizz minket *

és bocsásd meg vétkeinket!

Irgalmazz, Uram, irgalmazz, *

híveidhez légy irgalmas!

Kegyes szemed legyen rajtunk, *

tebenned van bizodalmunk!

Te vagy, Uram, én reményem, *

ne hagyj soha szégyent érnem!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, kegyelmed mindenkor indítson, és kísérjen minket, hogy figyelmünk szüntelenül a jótettekre irányuljon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky