Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *
nyelvemmel nem vétkezem;
retesszel zárom le szájam, *
amíg gonosz ember áll előttem.”
Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *
és fájdalmam kiújult.
Szívem fölhevült bennem, *
elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.
Nyelvem akkor megoldódott: *
„Uram, tudasd velem életem végét:
mennyi napjaimnak száma, *
hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”
Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *
életem ideje előtted semmiség.
Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *
mint az árnyék, az ember úgy múlik el.
Hiábavaló az is, hogy vesződik, *
kuporgat, de nem tudja, kinek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
És most, Uram, mire várhatok? *
Egyedül benned reménykedem.
Minden gonoszságomból ments ki engem, *
ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!
Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *
mert te vagy, aki ezt végbevitted.
Csapásaidat vedd le rólam, *
elpusztulok sújtó kezed alatt.
Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †
moly módjára erejét elemészted. *
Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.
Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *
figyelj kiáltásomra!
Ne légy süket siránkozásomra, †
hiszen nálad jövevény vagyok, *
vándor, mint minden ősöm.
Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *
mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Mit dicsekszel gonoszságoddal, *
te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?
Egész nap álnokságon jár az eszed; *
te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!
A rosszat jobban kedveled a jónál, †
a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *
te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.
Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †
kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *
gyökerestől kitép az élők földjéből.
Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *
azután nevetve mondják:
„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †
hanem gazdagságában volt reménye, *
és csak gonoszsága minden ereje!”
Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †
Isten irgalmában bízom, *
mindenkor és mindörökké.
Örökké áldalak azért, amit tettél, †
nevedben reménykedem, *
mert jóságos vagy híveidhez.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Kitartok igéd mellett.
Az Úr minden reményem.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Péter apostol második leveléből
2, 1-9
A tévtanítók
Szeretteim! Akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el.
Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett; az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig.
VÁLASZOS ÉNEK
Mt 7, 15; 24, 11. 24
Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, * De belül ragadozó farkasok.
Számos hamis próféta lép fel, nagy jeleket visznek végbe, és sokakat tévedésbe ejtenek. * De belül ragadozó farkasok.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Makáriosz püspöknek tulajdonított szentbeszédekből
(Hom. 28: PG 34, 710-711)
Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Krisztus!
Miként hajdan a zsidókra haragvó Isten Jeruzsálemet ellenségei előtt gúny tárgyává tette, hiszen azok uralkodtak fölöttük, akik gyűlölték őket, és nem volt többé náluk sem ünnep, sem áldozat, parancsainak megszegése miatt, ugyanígy átadja Isten a lelket is azoknak az ellenségeknek, akik tévútra vezették és teljes gyalázatba vitték a lelket.
Miként egy ház is, ha nem lakik benne az ura, sötétségbe, gyalázatba és becstelenségbe borul, tele lesz piszokkal és szeméttel, ugyanígy az Urat és a vele örvendező angyalokat hűtlenül elhagyó lélek is a bűn sötétségével, rút érzelmekkel és mindenféle gyalázatossággal lesz tele.
Jaj az útnak, ha senki sem járja, ha senki emberfiának szava nem csendül rajta, mert vadállatok tanyája lesz! Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne az Úr, és szavával a lelki gonoszság fenevadjait el nem kergeti onnan! Jaj a háznak, ha nem lakik benne ura! Jaj a termőföldnek, ha nincs földművese, aki gondozza! Jaj a hajónak, ha nincs kormányosa, mert a tenger viharzó hullámain hányatva elpusztul! Jaj a léleknek, ha nem lakik benne az igazi Kormányos, Krisztus, mert a sötétség ádáz tengerén hányódva, az érzelmek hullámveréseitől megtépázva, és a gonosz lelkektől mint vészes vihartól meggyötörve, végül is pusztulásba sodródik.
Jaj a léleknek, ha nincs Krisztusa, aki őt jóságosan gondozza, hogy megteremhesse a Szentlélek jó gyümölcseit! Ha egy lélek elhagyta Krisztust, akkor tövissel, bogánccsal lesz tele, és ahelyett, hogy gyümölcsöt termett volna, tűzre való lesz, és elég. Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Ura és Krisztusa, mivel őt elhagyta, ezért csúf hajlamokkal lesz tele, s a vétkek tanyájává válik!
Miként ugyanis a földművesnek, ha földje megmunkálására készül, elő kell vennie a földműveléshez szükséges eszközöket, és megfelelő ruhát kell öltenie, ugyanígy Krisztus is, az égi Király és igazi földműves, amikor eljött a bűn miatt elhagyatottá lett emberi nemhez, magára véve az emberi testet és szerszámként a keresztet hordozva, munkálta meg az elhagyott lelket. Kitépte belőle a töviseket, a gonosz lelkek tüskés bozótját, kiszaggatta a vétkek vadhajtásait, és bűneinek kóróját elégette tűzben. Miután így megmunkálta keresztfájával az emberiség lelkét, beleplántálta a Szentlélek szépséges kertjét, hogy az Istennek, mint Urának mindenfajta ízes és kedves gyümölcsöt teremjen.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 15, 1. 5. 9
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. * Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.
Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. * Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, tedd készségessé híveid akaratát, hogy a megváltás gyümölcséből egyre bővebben részesedve, mindinkább megtapasztaljuk atyai jóságodat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky