2024. március 25.

NAGYHÉTFŐ

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen.

HIMNUSZ

Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet,

mely dicső harc vége lett,

s a keresztnek szent jeléről

mondj dicsérő éneket;

ilyen hősi áldozattal

csak Megváltónk győzhetett.

Szánta Isten, hogy kísértve

vétkeztek az ősszülők,

mert az átkos alma révén

csak halálra leltek ők,

s Fát jelölt ki, mely a másik

fának átkát oldja föl.

Üdvösségünk drága művét

rend kívánta, szent, örök,

hogy okosság nyerjen harcot

százfortélyú rossz fölött:

onnan jöjjön gyógyulás is,

hol sebet a bűn ütött.

Mikor hát a szent időnek

teljessége ránk köszönt,

küldetett az égi várból

ama drága Egyszülött,

és a tiszta szűzi méhben

testruhába öltözött.

Harminc éve már lepergett,

földi élte ennyi csak;

kínhalála küldetés volt,

önként vállalt áldozat:

ő a Bárány, kit magasba

a keresztfa felmutat.

Jézust, Atyját és a Lelket

szent himnuszunk zengje meg,

Hármas-Egynek dicsőségét

énekeljék mindenek,

mert az ő nagy kegyességük

a világnak üdve lett! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
31 (30). zsoltár, 2-17. 20-25
Üldözött ember bizakodó imádsága
Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet (Lk 23, 46).
I.

Te vagy, Uram, én reményem, †

ne hagyj soha szégyent érnem, *

igazságodban szabadíts meg engem!

Fordítsd felém füledet, *

siess, Uram, ments meg engem!

Te légy oltalmazó kősziklám,

és megerősített házam, *

hogy megszabadíts engem!

Erősségem és menedékem valóban te vagy, *

neved miatt vezess és irányíts engem!

Kiszabadítasz a hálóból, amit titkon vetettek nekem, *

mivel te vagy az én erősségem!

Uram, kezedbe ajánlom lelkemet; *

megváltottál engem, hűséges Istenem!

Te utálod a hazug bálványok tisztelőit, *

én azonban az Úrban remélek!

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, *

mert tekintetre méltattad alázatosságomat.

Ismered lelkem gyötrődéseit, †

nem adtál ellenségeim kezébe, *

lábamat tágas helyre állítottad.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Fordítsd felém füledet, Uram; ments meg engem!
2. ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
II.

Szorongatnak, Uram, könyörülj rajtam, †

szemem a bánattól elhomályosult, *

sorvadozik testem-lelkem.

Életem már elernyed a kíntól, *

sóhajtozásban fogynak el éveim.

Erőm megtört a nyomorúságban, *

csontjaim is sorvadoznak.

Gyalázattá lettem minden ellenségem előtt, †

szomszédaim és ismerőseim félnek tőlem, *

ha meglátnak az utcán, elkerülnek.

Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, *

olyanná lettem, mint az összetört edény.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; *

rettegés vesz körül engem,

mert ezek összefognak ellenem, *

azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák.

Én pedig benned remélek, Uram, †

azt mondtam: „Te vagy Istenem, *

kezedben van a sorsom.”

Ragadj ki az ellenség kezéből, *

és azoktól, akik üldöznek engem.

Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, *

irgalmasságodban szabadíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Szolgád fölé ragyogtasd fel arcodat, Uram!
3. ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!
III.

Mily nagy a te jóságod, Uram, *

amelyet a téged félőknek tartogatsz,

amelyet azoknak készítettél, akik benned bíznak, *

minden ember szeme láttára.

Arcod védő árnyékában rejted el őket *

az emberek zaklatása elől.

Sátradban adsz nekik biztos helyet, *

a gonosz nyelvektől távol.

Legyen áldott az Úr, *

aki csodás szeretettel véd meg erős városában.

Én pedig ijedtemben már azt mondtam: *

„Szemed elől elvetettél engem!”

De te meghallgattad könyörgő szavamat, *

amikor hozzád kiáltottam.

Szeressétek az Urat, ti, összes szentjei, †

a hűségeseket megvédi az Úr, *

de bőven megfizet a gőgösöknek.

Legyetek bátrak, és erősödjék szívetek, *

mind, akik az Úrban reménykedtek.

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *

és a Szentléleknek,

miképpen kezdetben, *

most és mindörökké. Ámen.

Ant. Legyen áldott az Úr, aki csodás szeretettel megvéd!

Ha majd fölemelnek a földről,

Mindenkit magamhoz vonzok.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Zsidókhoz írt levélből

10, 19-39

Állhatatosság a hitben. Várakozás az ítélet napjára

Testvéreim! Krisztus véréért megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. Ezt az élethez vezető új utat a függönyön, vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. Főpapunk is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. Járuljunk hát hozzá őszinte szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek a napot.

Ha ugyanis azután, hogy az igazságot felismertük, szándékosan vétkezünk, nincs többé áldozat a bűnért, hanem rettenetes ítélet és lángoló tűz vár ránk, amely megemészti a lázadókat.

Aki Mózes törvényét megszegte, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kellett halnia. Gondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel az, aki lábbal tiporja az Isten Fiát, semmibe veszi a szövetség vérét, amely megszentelte, és kigúnyolja a kegyelem Lelkét. Ismerjük jól, azt, aki így szólt: „Enyém a megtorlás, s én megfizetek.” Majd ismét: „Az Úr ítélkezik népe fölött.” Rettenetes dolog az élő Isten kezébe jutni.

Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helytálltatok. Részint szidalmazásnak és szorongatásnak voltatok kitéve, részint közösséget vállaltatok azokkal, akik hasonlóképpen szenvedtek. Együtt szenvedtetek a foglyokkal, és vagyonotok elkobzását is örömmel elviseltétek abban a tudatban, hogy értékesebb és maradandóbb javakkal rendelkeztek.

Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, hiszen nagy jutalom jár érte. Állhatatosnak kell lennetek, hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek. Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő, és nem késik. Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 35. 36; Lk 21, 19

Ne veszítsétek el bizalmatokat, állhatatosnak kell lennetek, * Hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek.

Ha kitartotok, megmentitek lelketeket. * Hogy az Isten akaratát teljesítsétek, és az ígéretet elnyerjétek.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo Guelferbytanus 3: PLS 2, 545-546)

Dicsekedjünk mi is Urunk keresztjében!

A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus szenvedése a dicsőség záloga és a béketűrés tanítása.

Mit nem remélhet a hívő emberek szíve Isten kegyelméből, hiszen az Isten egyszülött Fia, aki az Atyával egyenlőképpen örök, nem elégedett meg azzal, hogy embertől emberként szülessék, hanem ezenfelül még az általa teremtett emberek keze által meg is halt?

Nagy dolgot ígért a jövőre az Isten nekünk, de sokkal nagyobb az, amire visszaemlékezünk, és ami már értünk megtörtént. Hol voltak, vagy mik voltak a bűnös emberek, amikor meghalt értünk Krisztus? Ki kételkednék abban, hogy a saját életét adja majd ajándékul az ő szentjeinek az, aki még a halálával is megajándékozta őket? Emberi gyarlóságunk miért habozik elhinni annak a bekövetkezését, hogy az emberek egykor majd az Istennel fognak élni?

Ennél sokkal hihetetlenebb történt már meg: az, hogy az Isten meghalt az emberekért.

Kicsoda ugyanis Krisztus, ha nem az, aki kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige? Istennek ez az Igéje testté lett, és közöttünk élt. Semmi lehetősége sem lett volna neki arra, hogy meghaljon értünk, ha tőlünk fel nem vette volna a halandó emberi testet, így azután meghalhatott a halhatatlan; így akart életet ajándékozni a halandóknak; így akarta, hogy majd később őbenne részesedjenek azok, akiknek a sorsában előbb ő részesedett. Hiszen nekünk a magunk erejéből nincs arra lehetőségünk, hogy éljünk, de neki sem lett volna lehetősége arra, hogy meghaljon.

Csodálatos cserét csinált velünk ezzel a kölcsönös részesedéssel: ő mitőlünk vette a halált, mi őtőle kapjuk az életet.

Tehát nemcsak hogy szégyellnünk nem szabad a mi Urunk, Istenünk halálát, hanem inkább minden bizalmunkat ebbe kell helyeznünk, és mindenek felett ezzel kell dicsekednünk: hiszen magára vette tőlünk azt a halált, amelyet bennünk talált, és minden kétséget kizárva megígérte, hogy a saját életét adja majd nekünk, olyan életet, amit saját erőnkből el nem érhetnénk.

Mert ő annyira szeretett minket, hogy amit bűneink miatt megérdemeltünk volna, azt – miután ő, a bűn nélküli, értünk, bűnösökért szenvedett – már nem fogja ránk mérni az igazságosság alapján, hanem inkább ő tesz megigazulttá bennünket. Hát akkor miért ne adná meg a szenteknek azt a jutalmat, amit oly nyíltan megígért ő, aki bűntelenül is elszenvedte a bűnösöknek kijáró büntetést?

Valljuk meg tehát, testvérek, rendületlenül, és higgyük is erősen, hogy Krisztust értünk feszítették keresztre; és hangoztassuk is ezt, ne félénken, hanem örvendezve, ne szégyenkezve, hanem dicsekedve.

Látta ezt Pál apostol is, és ezt a megdicsőülés jogcímeként említi. Ő pedig ismert sok nagy és isteni tulajdonságot, amelyet Krisztusról el is sorolt, és dicsekedett Krisztus csodálatos tetteivel, mert egyrészt mint Isten az Atyával együtt, a világot teremtette, másrészt mint hozzánk hasonló ember, parancsolt a világnak, hanem csak azt mondta ez az Apostol, hogy: Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.

VÁLASZOS ÉNEK

Szent kereszted előtt hódolunk, Urunk, és dicsőséges szenvedésedre emlékezünk. * Irgalmazz nekünk, hiszen szenvedtél értünk.

Téged, Uram, kérünk, mi Megváltónk, maradj vélünk. * Irgalmazz nekünk, hiszen szenvedtél értünk.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, add, hogy mi, akik gyöngék és fáradtak vagyunk, új erőre kapjunk egyszülött Fiad szenvedésének érdeméből. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:

Mondjunk áldást az Úrnak!

Istennek legyen hála!

Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.

Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky