Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.
HIMNUSZ
Örök fölségű nagy Király,
megtörtél poklot, zord halált,
megváltottad hű népedet,
s ülsz most győzelmi ünnepet:
Atyád jobbjára mennybe szállsz,
öröktől nála volt hazád,
most emberként is elnyered
a kormányt ég és föld felett.
A hármas embernemzedék:
eget nyerők és földi nép,
s melyet sötétség, éj borít
nevedre térdre hull ma mind.
Reszketve nézik angyalok,
az embersors hogy változott:
vétett és tisztított a test,
s Krisztusban égi trónra lelt.
Ó, Jézus, szívünk óhaja,
te légy jutalmunk, ég Ura,
ki győzve földi élveken
uralkodol már mindenen.
Alázattal megkérlelünk,
bocsáss meg minden bűnt nekünk,
emeljen fel magas kegyed,
s szívünket égbe elvezesd.
Ha majd felhőkön hirtelen
dicsőn ítélni megjelensz,
elvetve méltó büntetést
Atyánk házába visszavégy!
Ki győztesen az égbe szállsz,
Jézus, szavunk most téged áld,
Atyát s a Lelket egyaránt
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak *
és a Szentléleknek,
miképpen kezdetben, *
most és mindörökké. Ámen.
Feltámadásodnak, Krisztus, alleluja.
Ég és föld örvendezik, alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent János apostol második levele
Aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja
Én, „az öreg” a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek, de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre. Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!
Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint. És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk.
Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben. Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok. Aki elfordul Krisztus tanításától, és nem marad hozzá hű, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.
Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.
Üdvözölnek kiválasztott Nővéred gyermekei.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Jn 5. 3; MTörv 5, 33
Ez az a parancs, amelyet az Atyától kaptunk, nem mintha új parancs lenne ez, hiszen ez kezdet óta parancsunk: * Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.
Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok. * Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből
(Lib. 2, 1. 33. 35: PL 10, 50-51. 73-75)
Az Atya Krisztusban adott ajándéka
Az Úr azt parancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, vagyis az Alkotó, az Egyszülött és az Ajándék megvallásában.
Egy a mindenség Alkotója. Egy ugyanis az Atyaisten, tőle van minden; egy az Egyszülött, a mi Urunk, Jézus Krisztus, általa lett minden; és egy a Szentlélek, mindenben ő az Ajándék.
Minden dolog a maga természete szerint van elrendezve: egy a Hatalom, akiből ered minden; egy a Fiú, aki által valósul meg minden; és egy az Ajándék, akiben reménységünk beteljesedik. Semmi sem hiányzik az ekkora teljességből, minthogy benne – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben – van az Öröklét végtelensége, látás a Képmásban és az Ajándék boldogító birtoklása.
Hogy pedig ennek az Ajándéknak mi a szerepe bennünk, azt hallgassuk meg magának az Úrnak a szavaiból. Ezt mondja ugyanis: Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót.
Másutt pedig ezt olvashatjuk: Én majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad. Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja.
Több dolog megértésének az előkészítésére mondta az Úr e szavakat. Benne van ezekben az ajándékot adónak a szándéka, és benne magának az ajándéknak az indoka és feltétele is. Mivel gyengeségünk nem tudná felfogni sem az Atyát, sem a Fiút, és az Isten megtestesülésére vonatkozó hitünket, amely nehéz, azért kell a Szentlélek ajándéka, hogy az ő közbenjáró szövetségével megvilágítsa értelmünket.
Ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges. Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem láthatja el feladatát. Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára.
Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó világossága.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jn 14, 1. 27; 16, 7
Eljött az idő, és én elmegyek ahhoz, aki küldött engem, mondja az Úr; ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen: * Kérni fogom értetek az Atyát, hogy ő őrizzen meg benneteket, alleluja.
Ha nem megyek el, akkor nem jön el a Vigasztaló; amikor eltávozom tőletek, elküldöm őt nektek. * Kérni fogom értetek az Atyát, hogy ő őrizzen meg benneteket, alleluja.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Krisztus megdicsőülésével és a Szentlélek megvilágosító kegyelmével feltártad előttünk az örökkévalóság kapuját. Kérünk, tökéletesítsd bennünk e nagy ajándékoddal az őszinte vallásosságot, és növeld hitünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
Hozzátesszük, legalábbis közös zsolozsmázáskor a felhívást:
Mondjunk áldást az Úrnak!
Istennek legyen hála!
Amikor vasárnap vagy főünnep előtt hosszabb vigíliás ünneplést tartanak, a Téged, Isten, dicsérünk himnusz előtt kerülnek sorra a kantikumok és az evangélium, amint azt a Függelék jelzi.
Ha az Olvasmányos imaórát közvetlenül egy másik imaóra előtt mondják, akkor vehető az utóbbinak a himnusza; az Olvasmányos imaóra végén pedig elmarad a Könyörgés és a Felhívás, az ezt követő imaóra elején pedig a bevezető vers és a Dicsőség az Atyának.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky