Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
42, 15 – 43, 13
Istent dicséri a teremtett világ
Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.
A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.
Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?
Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.
És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.
Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.
Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.
VÁLASZOS ÉNEK
Jel 4, 11; vö. Eszt 13, 10-11
Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom a tied legyen, * Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.
Te alkottál mindent, az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található; te vagy a mindenség Ura. * Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Atanáz püspöknek „A pogányság ellen” mondott szónoklatából
(Nn. 40-42: PG 25, 79-83)
Az Atya Igéje ékesít fel, rendez el és tart fenn mindent
Krisztusnak szent és minden teremtett dolog felett álló Atyja, mint mindenható kormányzó, mindent és mindenütt a saját bölcsességével és saját Igéjével, a mi Urunkkal és Megváltónkkal, Krisztussal üdvösen kormányoz, elrendel és megalkot mindent, ahogy azt jónak látja. Jó tehát, hogy létrejöttek, és a létesült dolgokat látjuk, mert ezt is akarta; ebben senki sem kételkedhet. Mert ha a teremtett dolgok mozgásai ésszerűtlenek lennének, és a világ csak úgy céltalanul forogna, akkor méltán mondhatná valaki, hogy nem érdemelnek hitelt szavaink. De ha ezt a világot értelem, bölcsesség és tudás alkotta, sőt ékes miden szépséggel, akkor ennek a létrehozója és felékesítője szükségképpen nem lehet más, csakis maga az Isten Igéje.
Azt állítom tehát, hogy minden jónak és Isten minden alkotásának éltetője és teremtője maga az Ige, aki más, mint bármely teremtett dolog. Ő a jóságos Atyának saját, egyetlen Igéje, akinek gondviselése megvilágosítja ezt az egész világot, amelyet ő alkotott. Ő, aki a jóságos Atyának jóságos Igéje, rendet szabott mindennek, az ellentétes végleteket összefogta, és harmonikus egészet alkotott belőlük. Ő az egy és egyszülött Isten, aki az Atyától, a jóság forrásától mint jó származik, ő ékesít fel, rendez el, és tart fenn mindent.
Az Atya tehát, aki örök Igéjével mindent alkotott, és a dolgok természetét meghatározta, nem akarja, hogy a teremtett dolgok a természetükbe írt törvények ellenére mozogjanak és működjenek, nehogy ezáltal megsemmisüljenek. Sőt jóságában kormányozza és fenntartja az egész természetet az ő Igéjével, aki maga is Isten, hogy az Ige gondviselése és kormányzása megvilágosítsa a természetet, s az szilárdan fennállhasson és megmaradhasson. Maga az egész természet is részesedik Isten Igéjében, és így kap segítséget, hogy fennmaradjon a létben s el ne pusztuljon, ami bizony megtörténnék, ha az Ige létben nem tartaná, mert ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje; mivel általa és benne áll fenn minden, az is, ami látható, az is, ami láthatatlan; s ő az Egyház feje, ahogy a Szentírásban az igazság szolgái tanítják.
Az Atya mindenható és szent Igéje áthatja az összes létező dolgot, mindenütt érvényesíti erejét, megvilágosít minden láthatót és láthatatlant egyaránt, s mindent fenntart és magában összetart úgy, hogy hatalma alól semmi sincs kivéve, hanem mindennek és mindenütt, egyeseknek és általában mindennek ő ad életet, és ő tart fenn a létben mindent.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Péld 8, 22-30
Kezdetben, mielőtt Isten a földet megalkotta, és az ősvizeket létrehozta volna, mielőtt a forrásokból víz tört volna elő, * A hegyek és a halmok keletkezése előtt hívott létre engem az Úr.
Ott voltam, amikor az eget teremtette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem. * A hegyek és a halmok keletkezése előtt hívott létre engem az Úr.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mennyei Atyánk, fogadd jóságosan hozzád esdeklő néped imáját. Add, hogy felismerjük, mit kell tennünk, és adj erőt, hogy megismert kötelességeinket teljesítsük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky