Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Báruk próféta könyvéből
3, 9-15. 24 – 4, 4
Izrael a bölcsesség útján juthat el az üdvösségre
Halld meg, Izrael, az élet törvényét, figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra! Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért? Megöregedsz idegen földön? Beszennyezed magad halottakkal, s azok közé számítanak, akik leszállnak az alvilágba? Elhagytad a bölcsesség forrását! Ha az Úr útjain jártál volna, akkor otthon laknál, békében mindörökké. Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő, hol az értelem, s akkor megtudod azt is, hol a maradandóság és az élet, hol a szem ragyogása és a béke. De ki fedezte föl a helyét, és ki hatolt el kincseihez?
Ó, Izrael, milyen nagy az Isten hajléka, milyen messze terjed a birtoka: nagy és határtalan, magas és mérhetetlen! Itt születtek az óriások, a régi kor hírességei, a daliás és harcos emberek. De Isten nem választotta ki őket, nem mutatta meg nekik a tudás útját. Elvesztek, mert nem volt tudományuk, elvesztek esztelenségük miatt.
Ki száll fel az égbe, hogy megragadja és lehozza a felhőkből? Ki kel át a tengeren, hogy fölfedezze és idehozza tiszta aranynak? Senki sem találta meg az útját, nem fogta fel ösvényeit.
De ismerte az, aki mindent tud, ő átvizsgálta értelmével; ő, aki mindörökre megalkotta a földet, és betöltötte élőlényekkel; ő, aki küldi a fényt, és az eljön, de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik. A csillagok vidáman ragyognak helyükön, de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk.” Vidáman csillognak Alkotójuk előtt.
Ő a mi Istenünk, senki sem hasonlít hozzá. Ő felkutatta a tudás minden útját, s átadta Jákobnak, a szolgájának, és Izraelnek, akit szeretett, így jelent meg a földön, és társalgott az emberekkel.
Az Isten parancsának könyve az a törvény, amely örökre megmarad. Aki megtartja, élni fog, aki elhagyja, meghal. Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz, járj fényének világosságában! Ne engedd át dicsőségedet másnak, a kiváltságodat más népnek! Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai, mert Isten tudtunkra adta, hogy mi tetszik neki.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 11, 33; Bár 3, 32. 37
Mekkora a mélysége az Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának! * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
Aki mindent tud, ismerte a bölcsességet, és átadta Izraelnek, akit szeretett. * Mily kifürkészhetetlenek szándékai, mily megfoghatatlanok útjai!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből
(Sermo 117: PL 52, 520-521)
Az Ige, az Isten Bölcsessége testté lett
Az Apostol azt tanítja, hogy két embertől ered az emberiség élete: Ádámtól és Krisztustól. Ez a két ember test szerint egyforma, de érdemét tekintve különbözik. Testi felépítettségük valóban azonos, eredetük azonban egészen más. Írva van: Ádám, az első ember, élő lénnyé lett, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.
Azt az elsőt ez az utolsó teremtette, és ettől kapta lelkét is, hogy éljen. Emez önmagától való, nem vehette életét mástól, hiszen egyedül ő ad életet mindennek. Az a föld értéktelen porából alakult, ez viszont a Szent Szűz áldott méhéből született. Abban a föld pora lett testté, ebben viszont egészen az Istenig magasztosul fel az emberi test.
És ami még több: amikor ez a második Ádám megteremtette azt az elsőt, akkor a saját képét helyezte el benne. Ezért vette azután magára annak emberi természetét és nevét is, nehogy elvesszen az, akit saját képére teremtett. Van tehát egy első Ádám, és van egy utolsó. Az elsőnek van kezdete, az utolsónak nincs vége. Sőt igazában ez az utolsó maga az első, mert ő mondja: Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó.
Én vagyok az első, vagyis a kezdet nélküli, és én vagyok az utolsó, mert véget nem ismerek. De nem a szellemi az első – mondja az Apostol –, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. Hiszen előbb van a föld, mint a gyümölcs, de a föld nem olyan értékes, mint a gyümölcs. Az fáradságos munkát követel, ez viszont táplálékot és életet ad. Méltán dicsekszik a Próféta ezzel a gyümölccsel, amikor így beszél: Földünk megtermi gyümölcsét. Milyen gyümölcsöt? Azt, akiről máshol így olvasunk: Aki testedből származik, trónodra azt ültetem. Az első ember földből való, földi – mondja az Apostol –, a második ember a mennyből való, mennyei.
Amilyen a földből való, olyanok a földiek is; s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. Akkor pedig hogyan lehetséges, hogy akik nem mennyeinek születtek, mégis olyanná lehetnek, vagyis nem maradnak olyanok, mint amilyenek születésükkor voltak, és miért maradnak azután olyanok, mint amilyenné újjászülettek? Onnan van ez, testvéreim, hogy maga a mennyei Szentlélek tette ilyen termékennyé saját isteni fényességével ezt a szűztiszta keresztelőkutat, így azokat, akiket a föld porából való eredetük e világ nyomorúságai alá vetett, ez az új életforrás mennyeivé alakította át, sőt elvezeti őket az isteni Teremtőjükkel való hasonlóságra. Ha tehát már újjászülettünk, és Teremtőnk képmására már megújultunk, teljesítsük is az Apostol figyelmeztetését: Ezért ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek alakját is magunkon fogjuk hordozni.
Mivel tehát Urunk hasonlóságára újjászülettünk, és gyermekeivé is fogadott bennünket Isten, ezért hordozzuk Teremtőnk képét a legteljesebb hasonlóság szerint! Ez a hasonlóság nem éppen a méltóságára vonatkozik, mert az egyedül csak őt illeti meg, hanem legyünk hozzá hasonlók ártatlanságban, egyszerűségben, szelídségben, türelemben, alázatosságban, irgalmas szeretetben és békés egyetértésben. Urunk ilyen volt hozzánk, és így élt közöttünk nagy jóságában.
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 5, 18. 12
Amint egynek vétke minden emberre kárhozatot hozott, * Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
Amint egy ember által lépett a világba a bűn, majd a bűn folyományaként a halál. * Ugyanúgy egynek üdvösséget szerző tette minden emberre kiárasztotta az életet adó megigazulást.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, add, hogy mindenkor készséges akarattal és őszinte szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky