Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Zengd, ó, nyelv, a győzedelmet,
mely dicső harc vége lett,
s a keresztnek szent jeléről
mondj dicsérő éneket;
ilyen hősi áldozattal
csak Megváltónk győzhetett.
Szánta Isten, hogy kísértve
vétkeztek az ősszülők,
mert az átkos alma révén
csak halálra leltek ők,
s Fát jelölt ki, mely a másik
fának átkát oldja föl.
Üdvösségünk drága művét
rend kívánta, szent, örök,
hogy okosság nyerjen harcot
százfortélyú rossz fölött:
onnan jöjjön gyógyulás is,
hol sebet a bűn ütött.
Mikor hát a szent időnek
teljessége ránk köszönt,
küldetett az égi várból
ama drága Egyszülött,
és a tiszta szűzi méhben
testruhába öltözött.
Harminc éve már lepergett,
földi élte ennyi csak;
kínhalála küldetés volt,
önként vállalt áldozat:
ő a Bárány, kit magasba
a keresztfa felmutat.
Jézust, Atyját és a Lelket
szent himnuszunk zengje meg,
Hármas-Egynek dicsőségét
énekeljék mindenek,
mert az ő nagy kegyességük
a világnak üdve lett! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra, *
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *
vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára, *
és a szelek szárnyán utazol.
Követségbe küldöd a szélvihart, *
és teneked szolgál a lobogó villám.
Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *
nem fog az sohasem meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, *
vizek borították még a hegyeket is.
Ám feddő szavadra megfutottak, *
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *
ott, ahol kijelölted helyüket.
Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *
nem nyelik el újra a föld színét.
Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *
ott csörgedeznek a hegyek között.
Belőlük isznak a mező vadjai, *
szomjukat oltják az állatok.
Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *
az ágak közt énekük hangzik.
A hegyeket égi palotádból öntözöd, *
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, *
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld, *
és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra, *
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
Teleisszák magukat az Isten erdői *
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
A madarak fészküket odarakják, *
tetejükben tanyázik a gólya.
A magas hegy a zergék hazája, *
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *
nyugtának idejét jól tudja a nap.
Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *
és betevő falatot kérnek Istentől.
Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *
és elhevernek vackaikon.
Az ember meg munka után lát, *
és dolgozik, míg nem jön az este.
Mennyi mindent alkottál, Uram! †
Bölcsességgel rendeztél el mindent, *
betöltik a földet teremtményeid.
Ott van a nagy és széles tenger, †
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *
parányi életek és hüllőóriások.
Hajók siklanak rajta mindenfelé, *
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
Tőled várják mindahányan, *
hogy enniük adj kellő időben.
Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
De ha elfordítod arcod, megrettennek, †
leheletüket ha megvonod, elhullanak, *
és visszatérnek a porba.
Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *
s így megújítod a föld színét.
Legyen örök az Úr dicsősége, *
lelje örömét műveiben!
Rátekint a földre, és az beléremeg, *
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
Az Úrnak dalolok egész életemben, *
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
A bűnösök vesszenek a földről, †
istentelenek ne legyenek többé! *
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
Ha majd fölemelnek a földről,
Mindenkit magamhoz vonzok.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből
10, 1-18
Krisztus áldozata megszentel minket
Testvéreim! Mivel a törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság képe, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak. Nemde abbahagyták volna az áldozat bemutatását, ha a bemutatók egyszeri megtisztulás után megszabadultak volna a bűntudattól? Ellenkezőleg, éppen ez emlékeztette őket évről évre a bűnre. Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: „Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: »Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat, amint a könyvtekercsben rólam írva van.«”
Először tehát azt mondta: „Áldozatot, ajándékot, engesztelő és égőáldozatot nem akartál, és nem telt benne kedved”, jóllehet ezeket a törvény írta elő. Azután így folytatta: „Megyek, hogy teljesítsem akaratodat.” Eltörli az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat. E szerint az akarat szerint Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra megszentelődünk.
Minden pap naponta elvégzi szolgálatát, és ugyanazt az áldozatot többször bemutatja, ezeknek azonban nincs erejük a bűn eltörlésére. Ő ellenben csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Ezt bizonyítja a Szentlélek is, amikor így szól: „Ez lesz a szövetség, amelyet ama napok után kötök velük – mondja az Úr. – Törvényemet szívükbe írom, és elméjükbe vésem, bűneikre és törvényszegésükre többé nem emlékezem.” Ám ahol ezek bocsánatot nyertek, ott nincs szükség bűnért való áldozatra.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Zsid 10, 5. 6. 7. 4 (Zsolt 40, 7-8)
Áldozatot és ajándékot nem kívántál, de emberi testet alkottál nekem. Nem kedves előtted az engesztelő és égőáldozat. Ezért így szóltam: * Nézd, megyek, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat.
Lehetetlen ugyanis, hogy a bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért nyilatkozik így, amikor a világba lép: * Nézd, megyek, Istenem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent András krétai püspök szónoklataiból
(Oratio 9 in ramos palmarum: PG 97, 990-994)
Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya!
Jöjjetek, mi is menjünk fel az Olajfák hegyére, fussunk Krisztus elé, aki Betániából ma visszatért, és önként vállalta a tiszteletreméltó és boldogító szenvedést, hogy bevégezze üdvözítésünk szentségét, mi pedig az előttünk járóval találkozzunk.
Íme, jön, és önként Jeruzsálem felé veszi útját. Jön, aki értünk alászállt a magas égből, hogy minket, akik a bűn mélységébe zuhantunk, fölemeljen magához, amint a Szentírás mondja: minden fejedelemség, hatalom, erő és minden néven nevezendő méltóság fölé.
Íme, jön, nem dicsőséges fényben, nem győzelmi pompában. Nem vitatkozik – úgymond –, és nem kiabál, senki sem hallja szavát. Hétköznapi ruhában és egyszerű kísérettel, szelíden és alázatosan vonul be.
Nosza, siessünk mi is ezzel a szenvedésére igyekvővel, tartsunk együtt azokkal, akik elébe vonultak. De ne úgy, hogy pálmaágakat és ruháinkat terítsük útja elé szőnyeg gyanánt, hanem amennyire csak tőlünk telik, megalázódó lélekkel, őszinte szívvel és elhatározással mi magunk boruljunk le elébe, hogy befogadhassuk a hozzánk jövő Igét, és így magát az Istent, akit soha senki föl nem foghat.
Urunk örül annak, hogy ilyen szelídnek mutatkozik előttünk, hiszen ő valóban szelíd, de a mi esendő gyarlóságunk fölé emelkedik. Örül annak, hogy közénk jött, hogy hasonló lett hozzánk, és hogy e hasonlósága által magához emel bennünket, és visszavezet magához minket.
Aki jóllehet a mi áldozataink és kicsinységünk fölött áll, amint a Szentírás is mondja: – gondolom, saját dicsősége és isteni természete miatt is – felszállt az egekbe, az örök egekbe. Ennek ellenére azonban egyáltalán nem szakította meg a velük való kapcsolatát, és az embereket a földi élet alacsonyságából egyik dicsőségről a másikra emeli, hogy végül a maga mennyei dicsőségébe vigye.
Ezért tehát saját magunkat terítsük Krisztus lába elé, ne pedig a ruháinkat, ne elfonnyadó fa- és cserjeágakat, amelyek már gyümölcsöt sem hozhatnak, és az emberi szem előtt is csak pár óráig szépek. Mi inkább az ő kegyelmébe és magába Krisztusba öltözzünk, amint a Szentírás is mondja: Hiszen mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Mi magunk boruljunk ruháink helyett a lábai elé.
Mi pedig, akiket előbb a bűn bíborvörösre festett be, de azután a keresztség vizébe merülve már a bárány hófehér gyapjának csillogó fehérsége ékesít, most már ne fonnyadó pálmaágakat, hanem saját magunkat mutassuk be győzelme jutalmaként a halál legyőzőjének.
Mondjuk hát mindennap a boldog gyermekek énekét, lelkünk átszellemült pálmaágait lengetve feléje: Áldott, aki az Úr nevében jön: Izrael királya!
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jn 12, 12. 13; Mt 21, 8. 9
Amikor a nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik, kivonultak eléje. A nép közül sokan eléje terítették ruhájukat az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, az útra szórták, és így köszöntötték: * Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön!
Az előtte járó s az utána tóduló tömeg így kiáltozott: * Hozsanna.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, Üdvözítőnk példát adott nekünk az alázatosságra, amikor szent akaratodból emberi testet öltött, és vállalta a kereszthalált. Segíts jóságosan, hogy kínszenvedésének tanítását megértsük, és társai lehessünk feltámadásában. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky