2024. április 24.

Szerda, húsvéti idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett! Alleluja.
103 (102). zsoltár
Az irgalmas Isten dicsérete
Istenünk irgalmából eljött hozzánk felkelő Napunk a magasságból (vö. Lk 1, 78).
I.

Áldjad, lelkem, az Urat, *

egész bensőm az ő szent nevét áldja!

Áldjad, lelkem, az Urat, *

és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!

Ő megbocsátja minden bűnödet, *

és minden betegségedet meggyógyítja.

Életedet megváltja a sírtól, *

szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Egész életedet elhalmozza javakkal, *

és megújul ifjúságod, mint a sasoké.

Az Úr igazságot szolgáltat, *

és minden elnyomottnak megvédi jogát.

Mózessel megismertette útjait, *

és Izrael fiaival nagy csodáit.

Ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett! Alleluja.
2. ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt. Alleluja.
II.

Könyörületes az Úr, és jóságos, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Nem pöröl velünk szüntelen, *

és haragja nem tart örökké.

Nem bűneink szerint bánik velünk, *

és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.

Mert amilyen messze van az ég a földtől, *

olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.

És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *

olyan messzire veti el vétkeinket.

És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *

úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

Ő jól tudja, hogy miből formált, *

nem felejti, hogy csak por vagyunk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, *

virul, mint a mező virága;

de egy kis szellő, s már vége van, *

a helyét sem ismerik többé.

Ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt. Alleluja.
3. ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei! Alleluja.
III.

Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *

és igazsága még unokáikkal is.

Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *

és hűségesen teljesítik parancsait.

Az Úr a mennyben állította fel trónját, *

királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.

Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †

ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *

és hallgattok intő szavára.

Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *

szolgái, kik akaratát teljesítitek.

Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †

mindenütt, ahol uralkodik. *

Áldjad, lelkem, az Urat!

Ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei! Alleluja.

Isten feltámasztotta Krisztust a halálból. Alleluja.

Hogy legyen hitünk és reményünk Istenben. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

14, 14 – 15, 4

Látomás a végső időkről: aratás és szüretelés

Én, János, fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló. A templomból egy másik angyal jött ki, és harsány hangon szólt a felhőn ülőnek: „Ereszd neki sarlódat, és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön.” A felhőn ülő a földre vetette sarlóját, és learatta a földet.

Majd egy másik angyal lépett ki az ég templomából, éles metszőkés volt nála. Egy harmadik angyal az oltártól lépett elő, ennek a tűz fölött volt hatalma. Harsány hangon szólt annak, akinél az éles metszőkés volt: „Ereszd neki éles metszőkésedet, és szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek.” Erre az angyal a földre vetette metszőkését, leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába. A kádat a városon kívül kitaposták, és ezerhatszáz stádiumnyira annyi vér folyt ki belőle, hogy a lovaknak a zabolájukig ért.

Egy másik csodálatos nagy jelet is láttam az égen: Hét angyalt, a hét végső csapás volt rájuk bízva: ezzel lesz teljessé az Isten haragja. Tűzben játszó, csillogó üvegtengert láttam. Akik legyőzték a vadállatot, képmását és nevének számát, ott álltak az üvegtengeren, a kezükben az Isten hárfája. Mózesnek, az Isten szolgájának és a Báránynak énekét énekelték: „Nagy és csodálatos minden műved, mindenható Urunk, Istenünk. Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya! Ki ne félne, tisztelne téged, Urunk, ki ne dicsérné nevedet? Egyedül csak te vagy a Szent, eljön minden nemzet, és színed elé borul, mert nyilvánvalóvá lett, ahogyan ítéltél.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 15, 3; Kiv 15, 11

A Báránynak énekét énekelték: Nagy és csodálatos minden műved, mindenható Urunk, Istenünk. * Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya, alleluja!

Ki hasonló hozzád a hősök közt, Uram? Ki hasonló hozzád, te szentségben dicső, aki csodákat teszel? * Hűségesek és igazak útjaid, nemzetek Királya, alleluja!

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hiláriusz püspöknek „A Szentháromság” című értekezéséből

(Lib. 8, 13-16: PL 10, 246-249)

A hívek születés általi egysége Istenben az Ige megtestesülése és az Eukarisztia szentsége által

Ha az Ige valóban testté lett, és mi valóban ezt a testté lett Igét vesszük magunkhoz az Úr által adott lakomában, akkor minden kétség nélkül állítjuk, hogy természet szerint bennünk marad az, aki megtestesülésében a mi emberi természetünket már elválaszthatatlanul magára vette, és testének természetét a nekünk kiosztandó testének szentségében az örökkévaló természetével egyesítette, így ugyanis mindnyájan egyek vagyunk, mert egyrészt Krisztusban van az Atya, másrészt pedig bennünk van Krisztus. Bennünk van tehát teste által, mi meg őbenne, és így mi magunk is vele együtt az Istenben vagyunk.

Hogy pedig kiosztott testének és vérének szentsége által vagyunk benne, azt így tanítja: Ez a világ nem lát engem többé, ti azonban láttok, mert én élek, és ti is élni fogtok majd, mert én az Atyában vagyok, ti meg bennem, és én tibennetek. Ha csak valami akarati egységet akart volna e szavak alatt érteni, akkor miért fejti ki ilyen részletesen a megvalósítandó egység módját és rendjét? Eszerint ugyanis hinnünk kell, hogy ő az Atyában van az ő isteni természete által, mi viszont őbenne vagyunk az ő testi születése által, ő pedig mibennünk van a szentségek misztériuma által, így értjük meg, hogy általa, mint Közvetítő által, milyen tökéletes egység valósul meg: mi ugyanis őbenne maradunk, ő meg az Atyában; és ő az Atyában maradva bennünk is megmarad, így jutunk el az Atyával való egységre, akiben Krisztus benne van természete szerint a születése által, mi pedig emberi természetünk által vagyunk benne Krisztusban, és ő is ugyanígy marad bennünk.

Hogy milyen természetbeni bennünk ez az egység, azt így tanúsítja ő maga: Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. De senki sem lesz őbenne, csak az, akiben ő már előzőleg ott volt: hiszen azt az emberi testét vesszük magunkhoz, amelyet ő már magára vett.

Ennek a tökéletes egységnek titkát már előbb is tanította e szavakkal: Ahogyan engem az élő Atya küldött, s én általa élek, úgy az is élni fog általam, aki engem eszik. Tehát ő az Atya által él, és ahogy az Atya által él, ugyanúgy élünk mi is az ő teste által.

Minden hasonlat a tökéletesebb megértést segíti elő. Így értjük meg jobban ezt a szóban forgó igazságot az előadott példa alapján. Ez tehát életünk dolga, hogy a test által bennünk, testiekben legyen maradandóan velünk Krisztus; általa velünk él majd olyan módon, ahogyan ő él az Atya által.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 6, 57; vö. MTörv 4, 7

Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, * Az bennem marad, én meg benne, alleluja.

Nincs még egy olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk a mi Istenünk. * Az bennem marad, én meg benne, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te vagy híveid élete, az alázatosak dicsősége, az igazak boldogsága. Hallgasd meg könyörgő imánkat, és töltsd be bőséges kegyelmeddel lelkünket, mert szomjazva várjuk ígéreteid teljesülését. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky