2024. szeptember 18.

Szerda, évközi idő, 24. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
103 (102). zsoltár
Az irgalmas Isten dicsérete
Istenünk irgalmából eljött hozzánk felkelő Napunk a magasságból (vö. Lk 1, 78).
I.

Áldjad, lelkem, az Urat, *

egész bensőm az ő szent nevét áldja!

Áldjad, lelkem, az Urat, *

és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!

Ő megbocsátja minden bűnödet, *

és minden betegségedet meggyógyítja.

Életedet megváltja a sírtól, *

szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Egész életedet elhalmozza javakkal, *

és megújul ifjúságod, mint a sasoké.

Az Úr igazságot szolgáltat, *

és minden elnyomottnak megvédi jogát.

Mózessel megismertette útjait, *

és Izrael fiaival nagy csodáit.

Ant. Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett!
2. ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
II.

Könyörületes az Úr, és jóságos, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Nem pöröl velünk szüntelen, *

és haragja nem tart örökké.

Nem bűneink szerint bánik velünk, *

és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.

Mert amilyen messze van az ég a földtől, *

olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.

És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *

olyan messzire veti el vétkeinket.

És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *

úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

Ő jól tudja, hogy miből formált, *

nem felejti, hogy csak por vagyunk.

Az ember napjai olyanok, mint a fű, *

virul, mint a mező virága;

de egy kis szellő, s már vége van, *

a helyét sem ismerik többé.

Ant. Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
3. ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!
III.

Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *

és igazsága még unokáikkal is.

Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *

és hűségesen teljesítik parancsait.

Az Úr a mennyben állította fel trónját, *

királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.

Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †

ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *

és hallgattok intő szavára.

Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *

szolgái, kik akaratát teljesítitek.

Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †

mindenütt, ahol uralkodik. *

Áldjad, lelkem, az Urat!

Ant. Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei!

Döntéseid útját add megértenem,

Csodás tetteiden szemlélődöm.

ELSŐ OLVASMÁNY

Ezekiel próféta könyvéből

10, 18-22; 11, 14-25

Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost

Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.

Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt.

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten.

Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.

A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 10, 4. 18; Mt 23, 37. 38

Az Úr dicsősége a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. * Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 6-7: CCL 41, 533-534)

Senki se keresse a maga javát, hanem Jézus Krisztusét

Miután már kifejtettük, mit jelent a tejet felhasználni eledelül, nézzük most, mit jelent a gyapjút ruházatul felhasználni? Aki tejet ad, életet táplál. Aki gyapjút ad, tisztességet ad. Ez az a két dolog, amit a néptől várnak azok, akik csak magukat, és nem a nyájat legeltetik: azaz szükségleteik kielégítésére anyagi javakat és előnyükre tiszteletet és dicséretet.

A ruhát azért vehetjük a tisztesség jelének, mert befedi a mezítelenséget. Gyarló ember ugyanis mindegyikünk. S mi más minden elöljárótok is, mint amik magatok is vagytok? Teste van, halandó, eszik, alszik, felkel. Megszületett és meg fog halni. Ha tehát arra gondolsz, ami ő önmagában, akkor ember ő is. De ha jobban tiszteled, akkor már mintegy befödöd nála azt, ami a gyengesége.

Nézzétek, miféle ruházatot kapott Isten jó népétől az előbb említett Pál, hiszen ezt írta: Úgy fogadtatok, mint Isten angyalát. Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok volna nekem. De amikor ilyen nagy kitüntetésben részesült, akkor – hogy el ne veszítse ezt a kapott megtisztelést, vagy hogy feddő szavai miatt ne csökkenjen a dicsérete – vajon kíméletes volt-e a tévelygőkkel szemben? Ha ugyanis ezt tette volna, akkor azok közé tartozott volna, akik magukat legeltetik és nem a nyájat. Mondhatta volna ő is magában: „Mi közöm hozzá? Mindenki tegye azt, amit akar! Fő az, hogy az én megélhetésem és az én dicsőségem biztosítva legyen. Van elég tej is, gyapjú is számomra. Menjen mindenki oda, ahová kedve tartja.” Vajon egy elöljáró tényleg teljesen eleget tett minden kötelességének, ha ki-ki oda mehet, ahová akar? Hiszen ahhoz még csak az sem kell, hogy elöljáró légy, elég, ha Isten népének egyszerű tagja vagy, hogy ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenvedjen vele.

Éppen azért, amikor az Apostol emlékezetükbe idézi, hogy milyenek is voltak vele szemben, nem akarja azt a látszatot kelteni, mintha elfeledkezett volna az iránta tanúsított tiszteletükről, hanem éppen azt tanúsítja, hogy úgy fogadták őt, mint Isten angyalát, és ha módjukban állt volna, még a szemüket is kivájták volna, csakhogy neki adhassák. De ennek ellenére mégis felkeresi az elgyengült és gennyes sebű bárányt. Nem tűri a gennyet, kivágja a sebet. Ezt mondja: Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek? Íme, elfogadta a nyáj tejét, ahogy azt korábban kifejtettük, és felhasználta a gyapjút ruházatul, de mégsem hanyagolta el a nyájat. Mert nem a maga javát kereste, hanem Jézus Krisztusét.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Sir 32, 1-2; Mk 9, 34

Asztalfőre tettek? Ne bízd el magad! * Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül; viseld gondjukat.

Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. * Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül; viseld gondjukat.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, mindenség teremtő és gondviselő Istene, tekints reánk, és engedd megéreznünk irgalmas jóságodat, hogy egész szívvel szolgáljunk neked. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky