Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Világosság, Atyáddal egy,
te fénynek fénye, napvilág,
az éjből felszáll énekünk:
jöjj el közénk, így kérlelünk.
Lelkünkből oszlasd a homályt,
szórd szét a démonok hadát,
álmosságunkat űzd tova,
restség ne rontson meg soha.
Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,
akik tebenned így hiszünk,
hogy üdvösségünk hozza meg
e szép zsoltáros énekünk.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Szentháromság, nagy Istenünk,
te mindent alkotsz, rendre szabsz:
munkára szántad a napot,
s éjjel nyugalmas álmot adsz.
Reggel, délben és éjszaka
zengjük dicsérő éneked:
őrizz mindenkor, támogass,
hogy áldjuk együtt szent neved.
Szolgáid, hozzád járulunk,
eléd imádva borulunk:
esdő szavunkat megsegítsd,
az égiekkel egyesítsd.
Ezt add meg kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Fölkel az Isten, és szétszóródnak ellenségei, *
színe elől gyűlölői szertefutnak.
Úgy szórod szét őket, amint a füst szertefoszlik; †
miként elolvad a tűztől a viasz, *
az Isten színe elől úgy pusztulnak el a gonoszok.
De örvendenek és ujjonganak Isten előtt az igazak, *
elragadtatással ünnepelnek.
Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének, †
készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul, *
mert „az Úr” az ő neve!
Örvendezzetek színe előtt, †
„árvák atyja és özvegyek pártfogója” *
Isten az ő hajlékában.
Isten otthont ad a hontalannak, †
a foglyoknak visszaadja szabadságát, *
csak a lázadók maradnak a kietlen pusztában.
Amikor te, Istenünk, néped élén kivonultál, *
és áthaladtál a pusztán, megrendült a föld,
az egek megolvadtak Sínai Ura előtt, *
Izrael Istene előtt.
Bőven hullattál esőt, Istenünk; *
örökségedbe, ellankadt népedbe új erőt öntöttél.
Otthont talált a te családod, *
ahol jóságodban, Istenünk, gondját viseled szegényeidnek.
Az Úr igéje hangzik, *
szüzek nagy serege hirdeti a jó hírt:
„Futnak a seregek királyai, futnak, *
és a háznak szépe osztja szét a zsákmányt.
Míg ti szunnyadoztok az aklok között, *
a galamb szárnya ezüstösen fénylik, tollai aranylanak.
Mialatt a Mindenható királyokat szór szét, *
fehér lesz a Zalmon, mint a hó.”
Básán hegye az Isten hegye, *
Básán hegye kimagaslik a hegyormok közül.
Ugyan mit irigykedtek, hegyek csúcsai, †
a hegyre, amelyet lakhelyéül az Úr kiválasztott; *
mert az Úr örökre ott lakik!
Isten harci szekere ezer és tízezer; *
az Úr a Sínairól vonul szentélyébe.
Magasba szálltál, foglyokat vittél magaddal, †
ajándékul embereket kaptál, *
hogy a lázadók is Uruknál, Istenüknél lakjanak.
Áldott legyen az Úr naponként és mindenkor, *
üdvösségünk Istene, ő visel ránk gondot.
Istenünk ő, szabadító Istenünk; *
az Úr, a mi Urunk, a halálból is kivezet minket.
Valóban, az Isten szétzúzza ellenségei fejét, *
sok gonosztevő fürtös fejét.
Így szól az Úr: „Básánból kihozlak, *
a tenger mélyéből is kivezetlek,
hogy vérben gázolhasson lábad, *
és kutyáid nyelvének része legyen ellenségeidből.”
Látták bevonulásodat, Isten, *
Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe.
Elöl énekesek mentek, †
a menet végén hárfások, *
középütt a lányok kézidobbal:
„Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, *
az Urat, ti, Izrael ivadékai!”
A törzsek élén az ifjú Benjamin halad, †
nyomában Júda vezérei seregükkel, *
majd Zebulon nagyjai és Naftali fejedelmei.
Mutasd meg, Isten, hatalmadat, *
erősítsd meg, Isten, amit bennünk műveltél!
Jeruzsálemből, templomodból *
királyok hozzák ajándékukat neked.
A nádlakó vadat fenyítsd meg, †
a tulkok gyülekezetét és népek borjait; *
boruljanak le ezüst holmijukkal.
Szórd szét a népeket, amelyek háborút akarnak. †
Jöjjenek Egyiptom nagyjai, *
és Etiópia tárja kezét Isten felé!
Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak, †
aki áthalad az egek egein, az ősi egeken, *
íme, hallatja szavát, hatalmas szózatát.
Ismerjétek el Isten hatalmát, †
Izrael fölött ragyogó fölségét *
és nagy erejét a felhők felett.
Csodálatos vagy, Isten, szentélyedben! †
Izrael Istene ad népének hatalmat és erőt; *
áldott a mi Istenünk!
Hadd halljam az Úristen szózatát!
Igen, ő békét hirdet népének.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Prédikátor könyvéből
3, 1-22
Mindennek megvan a maga ideje
Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. Van ideje a születésnek és a halálnak; ideje az ültetésnek és az ültetvény kiszedésének. Ideje az ölésnek, és ideje a gyógyításnak, ideje a bontásnak, és ideje az építésnek. Ideje a sírásnak, és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak, és ideje a táncnak. Ideje a kő eldobálásának, és ideje a kő összeszedésének; ideje az ölelkezésnek, és ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Ideje a keresésnek, és ideje az elveszítésnek; ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. Ideje az eltépésnek, és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak, és ideje a szólásnak. Ideje a szeretetnek, és ideje a gyűlöletnek; ideje a háborúnak, és ideje a békének.
Mi haszna van a munkálkodónak abból, hogy fáradozik? Elnéztem a vesződséget, amit Isten az emberek fiainak ad, hogy bajlódjanak vele. Mindent ő tesz a maga idejében. Adott ugyan nekik némi fogalmat az idő egész folyásáról is, de anélkül, hogy az ember elejétől végig fel tudná fogni, amit az Isten tesz.
Ekkor megértettem: nem tehet jobbat az ember, mint hogy örüljön, és élvezze az életét. Mert hiszen az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és kedvét leli a munkájában.
Rájöttem: amit Isten tesz, az minden időre szól. Ahhoz nem lehet sem hozzátenni, sem semmit elvenni belőle. Isten azért tesz így, hogy féljünk tőle. Ami van, már rég megvolt, s ami lesz, már rég megvan, és Isten szereti az üldözöttet.
Láttam továbbá a földön az ítélet helyét: itt bűn volt, és az igazságosság helyét: itt gonoszság. Azt mondtam hát magamban: Isten ítéletet tart mind az igaz, mind a gonosz fölött. Mert mindennek megvan a maga ideje, ami itt végbemegy. Azt mondtam magamban az emberek fiairól: Hogy napfényre hozza mivoltukat, Isten láthatóvá tette, hogy egymáshoz csak olyanok, mint az állatok. Mert hiszen az emberek fiainak sorsa és az állatok sorsa egy és ugyanaz a sors. Amint ezek meghalnak, meghalnak azok is. Mindben egyforma az éltető lehelet, és nincs az embernek többje, mint az állatnak. Igen, mindkettő hiábavalóság! Mindkettő ugyanarra a helyre jut. Mindkettő porból lett, és minden visszatér a porba. És ki tudja, vajon az emberek fiainak éltető lehelete fölfelé száll-e, és vajon az állatok éltető lehelete lefelé, a földbe száll-e?
Így beláttam, hogy nincs jobb az ember számára, mint hogy örömét lelje munkájában, mert ez a sorsa. Mert ugyan ki juttathatja odáig, hogy lássa, mi lesz utána?
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 7, 29. 31; Préd 3, 1
Az idő rövid; azért aki felhasználja a világ dolgait, éljen úgy, mintha nem élne velük, * Mert ez a világ elmúlik.
Mindennek megvan az órája, és minden szándéknak a maga ideje az ég alatt. * Mert ez a világ elmúlik.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből
(Sermo 225, 1-2: CCL 104, 888-889)
Aki az igazság mellett tanúskodik, az Krisztus Király vértanúja lesz
Ahányszor a vértanúk ünnepét üljük, kedves testvérek, el kell gondolkodnunk arról, hogy mi is azon Krisztus Király alatt vitézkedünk, aki alatt ők is méltók voltak harcolni és győzni. Meg kell gondolnunk, hogy mi is ugyanazon keresztséggel nyertük el az üdvösséget; ugyanazon szentségek éltettek és erősítettek minket is, amelyeket ők méltók voltak elnyerni; mi is annak a nagy Királynak a jelét hordozzuk homlokunkon, akinek nevét ők boldogan viselték.
Ezért ahányszor csak e szent vértanúk égi születésnapját kívánjuk megünnepelni, kell, hogy ezek a boldog vértanúk valamit felismerjenek bennünk a saját erényeinkből, hogy aztán kedvük legyen érettünk Isten irgalmáért könyörögni. Minden ember szereti ugyanis a hozzá hasonlót. Ha tehát a hasonló csatlakozik, akkor a vele ellentétes gondolkodásút messze elkerüli. Íme, a mi jeles Szentünk, akinek ünnepét örömmel kívánjuk megülni, józan volt; hogyan csatlakozhatnék hozzá én, aki ittas vagyok? Hogyan vállalhatna közösséget az alázatos a gőgössel, a barátságos a gyűlölködővel, a nagylelkű az önzővel, a szelíd a haragossal? Ez a szent vértanú kétségkívül tiszta lelkű volt; hogyan társulhatna hozzá a házasságtörő? És mivel a dicsőséges vértanúk – kedves testvéreim – a szegényeknek a saját vagyonukat is kiosztották, hogyan lehetnének barátai olyannak, aki másokat megrabol? A szent vértanúk arra törekedtek, hogy ellenségeiket is szeressék; hogyan lehetnének társai olyanoknak, akik még barátaikat sem akarják viszontszeretni. Ne restelljük tehát, szeretett testvérek, amennyire csak tudjuk, a szent vértanúkat utánozni, hogy érdemeik és imáik folytán minden bűnöktől feloldozást érdemeljünk.
De mondhatná valaki: ugyan, ki képes utánozni a vértanúkat? Ha nem is mindenben, azért sok mindenben ez lehetséges. És Isten segítségével ezt meg is tudjuk tenni, sőt meg is kell tennünk.
Nem bírod elviselni a tűz lángját? De akkor legalább kerüld a paráznaságot. Nem tudod elviselni körmeid letépését? Szállj szembe a fösvénységgel, a bűnös üzelmekkel és a gyalázatos haszonleséssel. Mert ha az érzékiség most legyőz, hogyan ne törnének meg a kemény kínzások? A békeidőknek is megvannak a vértanúi; mert a haragot legyőzni, az irigységet, mint a vipera mérgét kerülni, a gőggel szembeszállni, a gyűlölködést szívből elűzni, a torkosság felesleges vágyait megfékezni, az iszákosságot megvetni, – mindez részesedés a vértanúságban.
Vértanú vagy te is, ahányszor és amikor csak igaz ügyben fáradozol és tanúságot teszel te is az igaz ügy mellett. S mivel az igazságosság és az igazság maga Krisztus, ahol baj van, akár az igazságossággal, akár az igazsággal vagy a tisztasággal, ott – ha van hozzá erőd – állj a pártjára, és elnyered a vértanúk jutalmát. És mivel a vértanúság a latinban tanúskodást jelent, azért aki az igazság mellett tanúskodik kétségkívül vértanúja lesz az igazságnak, aki maga Krisztus.
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 1, 21; Gal 6, 14
Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. * Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.
Általa keresztre szegeztetett nekem a világ, és én is a világnak. * Nem akarok mással.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te Magallán Szent Kristóf áldozópapnak és társainak megadtad azt a kegyelmet, hogy Krisztus Királyhoz egészen a vértanúságig hűségesek maradjanak. Közbenjárásukra segíts minket, hogy az igaz hitet állhatatosan megvalljuk, és szereteted parancsaihoz mindig ragaszkodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky