Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
Jób könyvéből
38, 1-30
Isten megszégyeníti Jóbot
Az Úr felelt Jóbnak a viharból, és így szólt: „Világra szóló tervemet ki homályosítja el oly szavakkal, amelyekből hiányzik a tudás? Nosza, övezd fel, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!
Mikor a földet alkottam, hol voltál? Mondd csak meg, ha egyszer oly nagy a bölcsességed! Ki határozta meg méretét? Hisz tudod! És ki feszített ki rá mérőzsinórt? Mibe eresztették sarokpilléreit, és a szegletkövét ki illesztette be, amikor ujjongtak a hajnalcsillagok, s amikor lelkendeztek az Isten fiai? Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!”
Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, hogy zárja le szegélyként a földnek a szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén? Mutatták már neked a halál kapuit, s láttad-e már az alvilág kapusát? Fel tudod fogni a föld egész terjedelmét, valld csak meg őszintén, érted-e teljesen? Melyik út visz oda, ahol a fény lakik, és a sötétségnek hol a lakóhelye, hogy elkísérhetnéd őket otthonukba, s hazavezethetnéd őket a házukba? Ezt te jól tudod mind, hisz akkor születtél, s nagy a te életed napjainak száma!
Voltál-e a hóval töltött tárolóknál, láttad-e valaha a jégeső pajtáit, miket fenntartottam szükség idejére, a harc és háború napjaira? Melyik út visz oda, hol a fény osztódik, amikor szikrákat bocsát le a földre? Ki hasított nyílást a záporesőnek, és ki nyitott utat a viharfelhőnek, hogy oda is essék, ahol ember nincsen, s a pusztaságra, ahol nem lakik ember, hogy így jóllakhasson vadon és sivatag, és a pusztaságban zöld növényt fakasszon? Vajon van-e az esőnek apja, és a harmatcseppet ki hozhatja létre? Kinek az öléből keletkezik a jég? Hát az ég zúzmaráját ki hozta világra? A víz kőkeményre sűrűsödik össze, és összehúzódik a tenger felszíne.”
VÁLASZOS ÉNEK
Róm 9, 20; Jób 38, 3
Ember, ki vagy te, hogy vitába szállsz az Istennel? * Vajon megkérdi-e az agyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?
Övezd föl, mint a hős, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel! * Vajon megkérdi-e az agyag megmunkálóját: Miért csináltál ilyennek?
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Norbert püspök életrajzából
(Az idézőjelbe tett részek Szent Norbert életrajzából valók, amelyeket egy kortárs premontrei kanonok írt meg: PL 170, 1262. 1269. 1294. 1295; Litteræ Apostolicæ ab Innocentio II ad S. Norbertum II non. iun. 1133 sub plumbo datæ: Acta Sanctorum, 21, Ín Appendice, p. 50)
Nagy a nagyok között, kicsiny a kisdedek között
Norbertet joggal sorolják azok közé, akik a VII. Gergely-féle reform végrehajtásában hatékonyan közreműködtek. Elsősorban olyan papságot akart nevelni, amely az igazi evangéliumi és egyben apostoli életnek szenteli magát, tisztán és szegényen él, magára ölti „az új ember ruházatát és ékességét: az előbbit a szerzetesi ruhával, az utóbbit a papi méltósággal”, és arra törekszik, hogy „a Szentírást kövesse, és Krisztus legyen a vezére”. Három dolgot szokott ajánlani a papoknak: „Tisztaság az oltárnál és a szent ténykedések végzése közben; a szabálysértések és mulasztások jóvátétele a kapitulumban; a szegények gondozása és azok ellátása.”
Papjaihoz, akik az általa alapított életközösségben az apostolok szerepét töltötték be az ősegyház mintájára, később olyan sok hívő férfit és nőt kapcsolt, hogy igen sokan azt állították: az apostolok kora óta még senki sem szerzett alapításával Krisztusnak ennyi tökéletes életre törekvő embert ilyen rövid idő alatt.
Amikor érsek lett, rendi testvéreit hívta, hogy a vendek népét a krisztusi hitre elvezessék. Egyházmegyéjének papságát pedig igyekezett megújulásra segíteni, és ebben nem akadályozta meg a nép lázadása vagy zavargása sem.
Különösképpen törekedett arra, hogy az Apostoli Szék és a császárság között a jó viszonyt erősítse és növelje, biztosítva az Egyház szabad választási jogát. Ezért írta neki II. Ince pápa: „Az Apostoli Szék teljes szívből köszönetet mond neked, mint hűséges fiának.” A császár pedig őt tette a birodalom főkancellárjává.
Minden működésében megmutatkozott szilárd és rendíthetetlen hite: „Norbertben olyan kimagasló a hit – mondogatták –, mint Clairvaux-i Bernátban a szeretet”; továbbá beszédmódjának finomsága: „Ő, aki nagy a nagyok között, és kicsiny a kisdedek között, mindenki előtt szeretetreméltónak mutatkozott”; végül kiváló ékesszólása: „Isten lángoló szavát” állandóan elmélkedte, és rendíthetetlenül hirdette, ezáltal „a bűnöket kiégette, az erényeket növelte, a jóakaratú embereket bölcsességgel gazdagította”.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Tim 4, 2. 5; ApCsel 20, 28
Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. * Viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát.
Vigyázz az egész nyájra. Azért rendelt a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgasd az Isten Egyházát. * Viseld.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Norbert püspököt imádsága és lelkipásztori buzgósága révén Egyházad kiváló szolgájává tetted. Közbenjárására add, hogy híveid mindenkor szíved szerinti lelkipásztorokat kapjanak, és üdvös lelki táplálékot nyerjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky