Délben
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunk, felséges Istenünk,
a lét rendjét ki megszabod:
reggel világosságot adsz,
és délben tűző ragyogást,
oltsd el minden viszály tüzét,
szüntesd a rossz vágyak hevét,
a testet egészséggel áldd,
szívünket békéd járja át.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
Vagy:
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szent és igaz vagy, Uram, *
és igazságos ítéletedben.
Szigorú végzéseidet igazságban hoztad, *
és teljes hűségben.
Szinte elsorvaszt a buzgalom, *
mert ellenségeim igédet elfelejtik.
Szavad tűzben kipróbált tiszta beszéd, *
azért szereti úgy szolgád.
Szánandó kicsiny és megvetett vagyok, *
de nem felejtem el parancsaidat.
Színigazság a te örök igazságod, *
a te törvényed örök hűség.
Szorongatás és bánat vesz körül, *
és parancsaid megörvendeztetnek.
Szilárd, örök bizonyság a te igazságod, *
adj értelmet, hogy éljek!
Uram, szabadító Istenem, *
éjjel-nappal tehozzád kiáltok.
Imádságom jusson színed elé, *
hajlítsd füledet kérésemre!
Mert a lelkem tele gyötrelemmel, *
életem közel van a holtak országához.
A sírba szállók közé számítanak, *
olyan ember vagyok, aki a végét járja.
A halottak között van a fekhelyem, *
mint aki megsebesítve a sírban alszik,
akinek már emlékét sem őrzik többé, *
és aki már kiszakadt a kezedből.
A verem mélyére vetettél, *
a sötétségbe és a halál árnyékába.
Rám nehezedett súlyos haragod, *
örvényeid fölöttem összecsapnak.
Ismerőseimet távol tartod tőlem, *
utálatossá tettél előttük.
Fogoly vagyok, szabadulásom nincsen, *
szemem elsorvad a kíntól.
Uram, egész nap hozzád kiáltok, *
és kezemet feléd tárom.
Csodákat talán a holtaknak teszel, *
vagy az árnyak fölkelnek, hogy áldjanak?
Vajon irgalmadat hirdeti valaki a sírban, *
vagy hűségedet a pusztulás helyén?
Vajon csodáidat meglátja valaki a sötétben, *
vagy igazságodat a feledés földjén?
De én hozzád kiáltok, Uram, *
már kora reggel eléd siet imádságom.
Miért taszítasz el magadtól, Uram, *
arcodat miért rejted el tőlem?
Nyomorult vagyok, és halálra vált ifjúkorom óta, *
megzavart és földre nyomott csapásaid súlya.
Rám zúdult haragod, *
és feldúlt a tőled való rettegés.
Hullámzik körülöttem egész nap, mint az árvíz, *
már-már összecsap fölöttem.
Elszakítottad tőlem jó barátaimat, *
már csak a sötétség ismer engem.
RÖVID OLVASMÁNY
1 Kor 9, 26-27a
Én is futok, de nem céltalanul, az ökölvívásban nem a levegőt csapkodom, hanem megzabolázom és rabságba vetem testemet.
Megtaláltam, akit szeret a lelkem,
Belekapaszkodtam, és nem engedem el.
Könyörögjünk!
Istenünk, te Szent Brigittát élete folyamán különböző utakon vezetted, és Fiad szenvedésének szemlélése és átélése által csodálatosan megtanítottad őt a kereszt bölcsességére. Add, hogy bármely hivatásban éljünk is, mindig és mindenben téged keressünk. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky