Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunknak áldott napja ez,
szent fényességgel virradó,
világnak átkos vétkeit
kiontott szent vér mossa le.
Eltévedt ember hitre tér,
vakok szemében gyúl a fény;
s hogy irgalmat nyert a lator,
félelmünk immár megszűnik!
Ámulnak mind az angyalok
látván a bűnbánó latort,
ki bízva Krisztushoz kiált,
s menny üdvösségét élvezi.
Csodálandó nagy szent titok:
világnak bűnét elveszi,
s a testben járók vétkeit
eltörli Krisztus teste már.
Mi más lehetne nagyszerűbb?
Bűnt megbocsát az irgalom,
félelmet űz a szeretet,
s új életet hoz a halál.
Maradj örökre, Jézusunk,
fényes húsvéti örömünk,
s kiket kegyelmed újraszült,
oszd meg dicsőséged velünk.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket.
Mondja Izrael háza: Jó az Úr, *
mert örökké szeret minket.
Mondja Áron papi háza is, *
hogy örökké szeret minket.
Hirdessék azok is, akik félik az Urat, *
hogy örökké szeret minket.
Az Úrhoz fohászkodtam a szenvedés idején, *
meghallgatott, és tágas útra vezetett.
Velem van az én Uram, Istenem, *
mitől féljek, ember mit árthat nekem?
Velem van az Úr, aki mindenben segítőm, *
és megláthatom, hogyan szégyenül meg ellenségem.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *
mint emberekben bizakodni.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, *
mint hatalmasokban reménykedni.
Körülvettek mind a nemzetek, *
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Szorongatnak minden oldalról, *
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Körülvettek, mint a méhrajok, †
tüzük felém csapott, mint a rőzseláng, *
de az Úr nevében porba sújtom őket.
Nekem jöttek, ütlegeltek, már-már elestem, *
de az Úr felkarolt, és megsegített.
Az Úr erősségem és dicsőségem, *
ő lett az én szabadítóm.
Örömujjongástól és énektől hangosak *
az igazak sátrai.
Az Úr jobbja tett nagy dolgokat, †
az Úr jobbja emelt föl engem, *
az Úr jobbja művelt csodákat!
Nem halok meg, hanem élek, *
hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.
Megfenyített az Úr és megpróbált, *
de nem adott halálra engem.
Tárjátok ki az igazak kapuit, *
bemegyek, hogy áldjam az Urat.
Az Úr kapuja, íme, itt van, *
de csak az igazak mennek át rajta.
Hálát adok, mert meghallgattál engem, *
te lettél szabadítóm.
A kő, amelyet az építők félredobtak, *
az lett a háznak szegletköve.
Mindezt az Úr vitte végbe, *
a csodát saját szemünkkel látjuk.
Ez az a nap, amelyet az Úr adott, *
hogy ujjongjunk és örvendezzünk.
Adj nekünk, Uram, szabadulást, *
adj nekünk, Uram, jólétet!
Áldott, aki az Úr nevében jön! *
Megáldunk az Úr házából titeket.
Isten az Úr, ő ragyog felettünk; *
álljatok sort lombos ágakkal egészen az oltár szarváig!
Hálát adok neked, te vagy Istenem, *
magasztallak, Istenem, téged!
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *
mert örökké szeret minket!
Feltámadásodnak, Krisztus, alleluja,
Ég és föld örvendezik, alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent Péter apostol első leveléből
3, 1-17
Krisztus követése
Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, hogy ha némelyek közülük nem hisznek is az Isten szavának, a feleségük magaviselete szavak nélkül is megnyerje őket, amikor látják tiszteletet érdemlő, tiszta életeteket. Ékességüket ne külsőségekben keressék, abban, hogy hullámos a hajuk, arany ékszereket aggatnak magukra, vagy drága ruhákat viselnek. Az Isten szemében az ember rejtett énje az értékes, a szív a maga békés szelídségében és zavartalan nyugalmában. Hajdan így ékesítették magukat a szent asszonyok is: reméltek az Istenben, és engedelmeskedtek a férjüknek. Így engedelmeskedett Sára is Ábrahámnak, akit urának nevezett. Az ő leányai vagytok, ha jót tesztek, és semmiféle fenyegetéstől nem riadtok vissza.
Hasonlóképpen, ti férjek, megértően éljetek együtt az asszonyokkal mint a gyengébb nemmel; adjátok meg nekik a tiszteletet, mint a kegyelmi életben örököstársatoknak, hogy az imádságnak ne legyen bennetek akadálya.
Végül mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne fizessetek a rosszért rosszal, se a szidalomért szidalommal. Mondjatok inkább áldást, mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
Mert aki az életnek örülni szeretne, és jó napokat látni, az óvja nyelvét a rossztól, ajkát a hamis szótól. Forduljon el a gonosztól, tegye a jót, keresse a békét, járjon utána. Mert az Úrnak rajta a szeme az igazon, hallja imádságát, s a tekintete a gonosztevő ellen fordul.
Ki árthat nektek, ha buzgók vagytok a jóban? De még ha szenvedtek is a jóságért, boldogok vagytok. Ne féljetek fenyegetéseiktől, és ne engedjétek, hogy megzavarjanak benneteket! Urunkat, Krisztust szentül tiszteljétek szívetekben, legyetek mindig készen rá, hogy mindenkinek megfeleljetek, aki csak kérdezi, mi az alapja reményeteknek. De ezt szelíden, tiszteletet tanúsítva és jó lelkiismerettel tegyétek, hogy akik Krisztusban való szép életetekért elhíresztelnek benneteket, a rágalmaikkal szégyenben maradjanak. Jobb ugyanis, hogy inkább a jótetteitekért szenvedjetek, ha az Isten úgy akarja, mintsem gonoszságaitokért.
VÁLASZOS ÉNEK
Lk 6, 22. 23; 1 Pét 3, 14
Boldogok vagytok, ha gyűlölnek benneteket az emberek, s neveteket, mint valami szégyenletes dolgot, úgy emlegetik az Emberfia miatt. * Örüljetek, ha majd ez bekövetkezik, és ujjongjatok, mert nagy jutalomban részesültök a mennyben, alleluja.
Még ha szenvedtek is a jóságért, boldogok vagytok. * Örüljetek, ha.
MÁSODIK OLVASMÁNY
A jeruzsálemi hitmagyarázatokból
(Cat. 20, Mystagogica 2, 4-6: PG 33, 1079-1082)
A keresztség Krisztus szenvedésére emlékeztet
Elvezettek titeket a szent keresztség vízmedencéjéhez, amint Krisztust vitték el a keresztről a közeli sírboltba. És megkérdezték tőletek egyenként, hisztek-e az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Erre letettétek az üdvösséget szerző hitvallást, majd háromszor megmerítettek benneteket a keresztvízben, s azután kiléptetek belőle. Ezzel képben és jelben utaltatok is Krisztus háromnapi eltemetésére.
Üdvözítőnk ugyanis három nappalt és három éjszakát töltött a föld szívében; így ti is, amikor először kiemelkedtetek a vízből, Krisztusnak a földben töltött első napját, amikor pedig alámerültetek, földben töltött éjszakáját utánoztátok. Akire ugyanis ráborul az éjszaka, az nem lát semmit, akire pedig felragyog a nappal, azt elönti a fényesség; ugyanígy, amikor alámerítettek benneteket, akkor mint éjjel, semmit sem láttatok, a kiemeléskor pedig mintegy a nappali fénybe kerültetek vissza. Ugyanabban a pillanatban meg is haltatok, és meg is születtetek: ez az üdvösséget szerző víz számotokra sírbolt és szülőanyátok is lett egyszerre.
És így igen jól illik rátok az, amit más vonatkozásban mondott Salamon: Van ideje a születésnek, és van ideje a halálnak. Rátok ugyan fordítva lett érvényes: eljött az ideje a halálnak, és eljött az ideje a születésnek. Csakhogy egyetlen időről van itt szó, amely mindkettőt meghozta, mert a halálotokkal egyidejűleg következett be megszületésetek is.
Milyen szokatlan és látszólag ellentmondó dolog! Valójában nem haltunk meg, és valójában nem is temettek el minket; a valóságban nem feszítettek minket keresztre, hogy azután feltámadjunk; az utánzás jelképszerű, de maga az üdvösség színtiszta valóság.
Krisztust azonban valóban megfeszítették, és valóban eltemették, és igazán feltámadt; és mindez kegyelmi adományképpen a miénk is lett, hogy ezeknek bizonyos utánzásával részeseivé váljunk az ő szenvedésének, és teljes valóságban élvezzük az üdvösséget.
Milyen túláradó ez az emberszeretet! Krisztus bűntelen kezébe és lábába fúródtak a szegek, Krisztus szenvedett, nekem pedig ingyen jut ajándékként szenvedésének gyümölcse, az üdvösség; nekem, aki nem szenvedtem, s nem fáradoztam.
Senki se gondolja tehát, hogy a keresztség nem adja meg a gyermekké fogadás kegyelmét, hanem csak a bűnök bocsánatával jár, mint János keresztsége, amely csak a bűnök bocsánatát szerezte meg. Ezzel szemben igen jól tudjuk, hogy a keresztség megtisztít a bűnöktől is, és megadja ajándékul a Szentlelket is, egyben Krisztus szenvedésének kifejező képmása. Ezért találóan és erőteljesen írja erről Pál: Hát nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik Jézus Krisztusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg? A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba (Róm 6, 3-4a).
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jel 7, 9
Ezek az újszülött bárányok hangosan hirdetik: Alleluja; csak most jöttek a forráshoz, * És már eltöltötte őket a fény, alleluja.
A Bárány színe előtt vannak fehér ruhában, kezükben pálmaágakkal. * És már.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te neved megvallásában egyesíted a sok különféle nemzetet. Add, hogy egyek legyünk a hitben és a keresztény életben, akik újjászülettünk a keresztség vizében. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky