2024. április 18.

Csütörtök, húsvéti idő, 3. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre! Alleluja.
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre! Alleluja.
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag. Alleluja.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag. Alleluja.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy. Alleluja.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy. Alleluja.

Isten feltámasztotta az Urat. Alleluja.

És hatalmával minket is feltámaszt. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

9, 13-21

A háború által okozott csapás

Én, János, hallottam, hogy a hatodik angyal is megfújta a harsonát. Erre szózatot hallottam az Isten előtt álló aranyoltár négy sarka közül. Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: „Oldozd fel a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve!”

A négy angyal megszabadult kötelékeitől, és készen állt órára, napra, hónapra és évre, hogy megölje az emberek egyharmadát. A lovas sereg száma húszezerszer tízezerre rúgott: hallottam a számát. A látomásban ilyennek láttam a lovakat és a lovasokat: tűzvörös, kék és kénsárga (páncél) borította őket, a lovak feje olyan volt, mint az oroszláné, s a szájukból tűz, füst és kénkő csapott ki. Ez a három csapás: a szájukból kicsapó tűz, füst és kénkő megölte az emberek egyharmadát. A lovak ereje a szájukban és a farkukban rejlett: a farkuk ugyanis olyan volt, mint a kígyó, feje volt, amivel marni tudtak.

A többi ember, aki nem halt meg a csapások alatt, mégsem tartott bűnbánatot gonosz tettei fölött, hanem továbbra is imádta a gonosz lelkeket és az aranyból, ezüstből, bronzból, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak, és nem járnak, nem szakítottak sem a gyilkossággal, sem a varázslattal, sem erkölcstelenségeikkel, sem a lopásokkal.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 17, 30. 31; Joel 1, 13. 14

Mindenütt meg kell térnie mindenkinek, * Mert Isten kiválasztott egy napot, és ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött, alleluja.

Isten szolgái, gyűjtsétek egybe a föld minden lakóját, és kiáltsatok az Úrhoz. * Mert Isten kiválasztott egy napot, és ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 5, 2, 2-3: SCh 153, 30-38)

Az Eukarisztia a feltámadás záloga

Ha az emberi test nem üdvözülne, akkor vérével az Úr nem váltott volna meg minket, az Eukarisztia kelyhe sem lenne az ő vérében való részesedés, sem a kenyér, amelyet megtörtünk, nem lenne az ő testében való részesedés. Vér ugyanis nem származik máshonnan, csak az erekből, a húsból és mindabból, ami az ember lényegéhez tartozik. Amikor Isten Igéje valóban emberré lett, vérével váltott meg minket, amint az Apostol is mondja: Benne nyertük el vére által a megváltást, bűneink bocsánatát.

Mivel titokzatos Testének tagjai vagyunk, és teremtményekkel táplálkozunk – a teremtett dolgokat pedig ő maga adja nekünk azáltal, hogy fölkelti napját, és esőt küld tetszése szerint –, a kehelynek a teremtett világból származó tartalmát saját vérének vallotta, amelyből a mi vérünket gyarapítja; a teremtett világból származó kenyeret nyíltan tulajdon testének mondta, amely a mi testünket növeli.

Amikor tehát a vízzel kevert bor és a megsütött kenyér – amely növeli és fenntartja testünk életét – befogadja az Isten szavát, és Krisztus vérének és testének Eukarisztiájává lesz, hogyan lehetne azt állítani, hogy az a test, amelyet Krisztus teste és vére táplál, és amely az ő tagja, képtelen lenne Isten ajándékának, az örök életnek a befogadására?

Ahogy a szent Apostol is mondja az efezusiakhoz írt levelében: Tagjai vagyunk Testének húsából és csontjából, s ezt nem valami szellemi, láthatatlan emberről mondja – a szellemnek ugyanis nincs húsa és csontja –, hanem arról a szervezetről mondja, amely valóságos ember, amely húsból, idegekből és csontokból áll, amely a Krisztus vérét tartalmazó kehelyből táplálkozik, és attól a kenyértől növekszik, amely Krisztus teste.

A szőlővessző a földbe ültetve a maga idejében gyümölcsöt hoz. A gabonaszem, miután földbe esett és elhalt, sokszorosan életre kel Isten Lelke által, aki mindent fenntart. Ezek aztán megfelelő elkészítés révén az ember használatára szolgálnak, és befogadva Isten szavát Eukarisztiává válnak, amely Krisztus teste és vére. Ugyanígy a mi testünk is, amely az Eukarisztiából táplálkozott, miután földbe teszik, és ott elporlik, a maga idejében életre kel, mert Isten Igéje megajándékozza a feltámadással azért, hogy megdicsőítse ezzel Istent, az Atyát. Ő ezt a halandót halhatatlansággal veszi körül, és a romlandó testnek, ingyenes ajándékából, romolhatatlanságot ad, hiszen az Isten ereje a gyengeségben nyilvánul meg.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 6, 48-51

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. * Ez a mennyből alászállott kenyér; aki ebből eszik, nem hal meg, alleluja.

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. * Ez a mennyből alászállott kenyér; aki ebből eszik, nem hal meg, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, add, hogy nagy bizalommal járuljunk atyai jóságodhoz a húsvéti szent időben, amikor oly bőkezűen nyújtod kegyelmed ajándékait. Kiszabadítottál minket a tévelygés homályából, engedd, hogy egyre jobban ragaszkodjunk hitünk szent igazságaihoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky