2024. január 4.

Csütörtök, karácsonyi idő, 1. hét
1. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Örök Istenség ragyogása, Krisztus,

életet, fényt hoz a világba jöttöd,

gyógyul az ember, örök üdvösségünk

ajtaja tárul.

Angyali kórus dalolása hallik,

himnuszuk hangja új korokat hirdet:

Jó Atyánk, néked odafenn dicsőség,

s béke a földön.

Kisdedként fekszel, Ura a világnak,

tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,

Krisztus, a győztes szeretet hatalmát

hozd le a földre.

Otthonunk ég lett, születésed adta,

testet öltöttél: közülünk egy lettél.

Újítsd meg szívünk, szeretettel láncold

újra magadhoz.

Lásd közösségünk dala ujjongással

angyalok boldog örömében részt vesz,

az Atyát, téged s a Szeretet Lelkét

áldva dicséri. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
18 (17). zsoltár, 31-51
Hálaadás
Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8, 31)
IV.

Az Isten útja szeplőtelen út, †

az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *

oltalmat ád a benne bízóknak.

Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *

Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?

Isten övezett föl engem erősséggel, *

ő tette utamat feddhetetlenné,

lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *

biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.

Ő edzette kezemet a harcra, *

hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.

Ant. Az Úr szava oltalmat ád a benne bízóknak.
2. ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
V.

Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †

a te jobbod ölelt át engem, *

és a te jóságod nevelgetett.

Lépteimet biztossá tetted, *

lábam azért nem ingadozott.

Ellenségeimet űztem, és elértem, *

vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.

Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *

mind odahullottak lábam elé.

Felöveztél a csatára erővel, *

és elgáncsoltad a rám törőket.

Ellenségeimet megszalasztottad, *

szétszórtad gyűlölőimet.

Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *

hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.

Szétszórtam őket, mint a szél a port, *

összetiportam, mint az utca sarát.

Kimentettél a nép viszályaiból, *

nemzetek fejévé rendeltél.

Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *

engedelmesen hallgatnak rám.

Idegenek keresték kedvemet, †

az idegenek fiai elsápadtak előttem, *

és reszkettek rejtekükben.

Ant. A te jobbod, Uram, átölelt engem.
3. ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!
VI.

Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *

dicsőség üdvöm Istenének!

Elégtételt adtál nekem, Uram, †

és a népeket hatalmam alá vetetted, *

dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.

A lázongók fölé emeltél, *

s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.

Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *

és nevednek zsoltárt énekelek:

csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †

jóságos vagy fölkentedhez, *

Dávidhoz és családjához mindörökké.

Ant. Éljen az Úr, magasztaltassék megmentő Istenem!

Benne élet volt,

S az élet volt az emberek világossága.

ELSŐ OLVASMÁNY

Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből

3, 17 – 4, 1

A keresztény családi élet

Testvéreim!

Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében; így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. Asszonyok, engedelmeskedjetek férjeteknek, ahogy illik az Úrban. Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük.

Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében.

Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék.

Szolgák, engedelmeskedjetek mindenben földi uratoknak, ne látszatra szolgáljátok őket, mint akik emberek tetszését keresik, hanem egyenes lélekkel, az Úr félelmében. Bármit tesztek, tegyétek szívből, mintha az Úrnak és nem embereknek tennétek. Hiszen tudjátok, hogy az Úrtól jutalmul kapjátok az örökséget. Urunknak, Krisztusnak szolgáljatok, hiszen a gonosz meglakol igazságtalanságáért; ő nem ismer személyválogatást.

Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 3, 17

Akár mondtok, akár tesztek valamit. * Tegyetek mindent Urunk, Jézus nevében.

Így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. * Tegyetek mindent Urunk, Jézus nevében.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Hitvalló Maximus apátnak „Ötszáz Fejezet” című írásából

(Centuria 1, 8-13: PG 90, 1182-1186)

A mindig új misztérium

Isten Igéje, aki testileg egyszer született (s ez a születés hozzánk hajló jóságának és emberszeretetének jele), mindazokban, akik akarják, mindig szívesen születik meg, és gyermekké is lesz, erényeikkel növekedve. Amilyennek ismeri a befogadó lélek képességeit, úgy mutatkozik meg előtte. Nem azért csökkenti nagyságának mértékét, mintha irigyelné azt az embertől, hanem mintegy kifürkészve azok befogadó képességét, akik látni akarják őt, annak megfelelően és olyan mértékben fedi fel nekik magát, s így jelenlétének nagy titka továbbra is mindenki számára áthatolhatatlan titok marad.

Ezért mondja bölcsen az Apostol, szemlélve a titok nagyságát: Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Kétségtelenül azt a mindig új misztériumot érti, amely soha semmilyen szellemi felfogással nem évül el.

Megszületik Krisztus, az Isten, aki emberré lett, értelmes lelket hordozó testet öltve magára. Ő, aki a teremtett dolgokat úgy alkotta meg, hogy a semmiből jöttek létre, fényes nappal is látható ragyogó csillagként vezeti el a bölcseket oda, ahol a megtestesült Ige pihen, így mutatja meg, hogy az Ige, aki az Ószövetség szent irataiban el van rejtve, titokzatosan meghaladja az ember érzéki megismerését, és a pogányokat is a megismerés legnagyobb világosságára vezeti el.

Kétségtelen ugyanis, hogy a hívő lélekkel fogadott ószövetségi törvény és prófétai tanítás csillag módjára vezeti el a megtestesült Ige ismeretére mindazokat, akik Isten kegyelméből erre meghívást kaptak.

Ezért Isten tökéletesen emberré lett, semmit meg nem változtatva azon, ami emberi természetünkhöz tartozik. Egyedül a bűn nem lett a sajátja, mivel ez nem is volt természetünk tartozéka. Azért tette ezt, hogy testét csalétekül állítva, csapdába csalja a telhetetlenül rá leskelődő sátánt. Teste ugyanis a benne rejlő isteni erő következtében halálos méregként pusztítja el a sátánt abban a pillanatban, amikor halálra viszi őt. Az emberi természetnek viszont gyógyszerévé válik, amikor ugyanezzel az isteni erejével visszahelyezi eredeti kegyelmébe.

Ugyanúgy, ahogy a sátán a tudás fájára halálos mérgét árasztva evés által vitte bűnbe az embert, a sátán is akkor kapta meg a halálos döfést, amikor el akarta emészteni Krisztusnak az istenséggel egyesített testét.

A Megtestesülés nagy titka mindig misztérium marad; mi módon van jelen személyesen az isteni Ige az emberi testben, amikor ugyanaz a személy teljes lényegében az Atyánál van? S hogyan lehet teljes isteni természete és ugyanakkor teljes emberi természete is, amikor semmit sem veszít el abból, ami benne isteni, sem pedig abból, ami benne emberi?

Ezeket a titkokat egyedül a hit fogja fel, hiszen a hit azoknak a dolgoknak az alapja és valósága, amelyek meghaladják az emberi értelem erejét.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 14. 1

Az Ige testté lett és közöttünk élt: * Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. * Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható Istenünk, engedd, hogy folytonosan beragyogja és megújítsa szívünket a mennyből közénk jövő Megváltónk, a világ Világossága. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky