Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Örök sugár, szép verőfény,
fogyhatatlan napvilág,
a gyászos éjt te győzöd le,
a fényt újra meghozod,
poklunkat te rombolod le,
elménk benned földerül.
Ha felragyogsz, felébredünk,
ha szólítasz, felkelünk,
te adod meg boldogságunk,
de ha elhagysz, jaj nekünk;
te mentesz meg a haláltól,
sugaraddal fénybe vonsz.
Éj és világ legyőzői
csak általad lehetünk;
boldog fényed, örök Isten,
kérünk, add meg minekünk:
azt a fényt, mely nem sötétül,
mert fényforrás ő maga!
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Isten, kinek nincs kezdete,
Isten, ki Isten Gyermeke,
Isten, ki kettejük Tüze,
szívünket lényed töltse be.
Utánad vágyunk, el ne hagyj,
szerelmünk, örömünk te vagy,
szomjas lelkünknek enyhet adj,
és boldogságunk te maradj!
Mindenség Atyja és Ura
s a Szűz méhének magzata,
Szentlelketeknek harmata
hulljon fényként utunkra ma.
Emlékezzél, szent Három-Egy:
jóságod műve, ami lett,
előbb embert formált kezed,
majd véred új lét magva lett.
Mert amit az Egy alkotott,
Krisztusban megváltást kapott:
akkor szeretve haldokolt,
szeretve most új létbe olt.
A Háromságnak szent öröm,
tisztesség, béke, fényözön,
erő, dicsőség, áldozat,
mindenhatóság, hódolat. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó hozzánk, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az istenek Istenének, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az urak Urának, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki egyedül tesz nagy csodákat, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki bölcsességgel alkotta meg az eget, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a vizek fölé terítette a földet, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki megformálta a nagy égitesteket, *
mert szeretete örökké megmarad;
a napot, hogy uralkodjék a nappalon, *
mert szeretete örökké megmarad;
a holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak éjjel, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, *
mert szeretete örökké megmarad;
és kivezette közülük Izraelt, *
mert szeretete örökké megmarad;
erős kézzel és kiterjesztett karral, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki kettéhasította a Vörös-tengert, *
mert szeretete örökké megmarad.
És átvezette a közepén Izraelt, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a fáraót és hadát a Vörös-tengerbe vetette, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki a sivatagon átvezette népét, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki nagy királyokat vert meg, *
mert szeretete örökké megmarad;
és tönkrevert hatalmas királyokat, *
mert szeretete örökké megmarad;
Szichont, az amoriták királyát, *
mert szeretete örökké megmarad;
és Ogot, Básán királyát, *
mert szeretete örökké megmarad.
Földjüket pedig örökségül adta, *
mert szeretete örökké megmarad;
örökségül szolgájának, Izraelnek, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki megalázottságunkban megemlékezik rólunk, *
mert szeretete örökké megmarad;
és ellenségeinktől megment minket, *
mert szeretete örökké megmarad.
Aki eledelt ad minden élőnek, *
mert szeretete örökké megmarad.
Adjatok hálát az ég Urának, *
mert szeretete örökké megmarad.
Utaidat, Uram, mutasd meg nekem,
És oktass ki ösvényed felől.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
16, 1-17
A kötelező ünnepek
Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:
„Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr, éjszaka, Egyiptom földjéről. Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.
De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret; hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. Arra a helyre kell menned, amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.
Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezdd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.
A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését! Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben és kezed minden munkájában megáld, légy tehát valóban boldog!
Minden férfi évente háromszor jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt, azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, mégpedig a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; mindenki vigyen, amit adni tud, aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.”
VÁLASZOS ÉNEK
MTörv 16, 14. 15; Náh 1, 15
Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, és a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. * Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!
Nézzetek, fut a hegyeken a hírvivő, és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda! * Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből
(Lib. 4, 18, 1-2. 4. 5: SCh 100, 596-598. 606. 610-612)
Az Egyház tiszta áldozata
Az Egyház áldozata, amelyet az Úr rendelése szerint az egész világon bemutatunk, tiszta és kedves áldozat Isten előtt. Nem mintha Isten rászorulna a mi áldozatunkra, hanem ha ő elfogadja az ajándékot, akkor megdicsőül az, aki felajánlja. A királynak adott ajándékban is az iránta való tisztelet és ragaszkodás fejeződik ki. Maga az Úr mondta: azt akarja, hogy őszinte, tiszta szívvel ajánljuk fel áldozatunkat: Amikor áldozatodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel áldozatodat. Istennek fel kell ajánlanunk a termények zsengéjét – ahogy már Mózes is mondja: Ne jelenj meg üres kézzel Urad, Istened előtt –, hogy az ember azoknak a dolgoknak a feláldozásával fejezze ki háláját, amelyek számára kedvesek, mert csak az ilyen ajándékok fejezik ki az Isten iránti tiszteletet.
Krisztus az Újszövetségben nem vetette el az áldozatokat. Áldozatok voltak az Ószövetségben, és vannak most is; volt áldozata a választott népnek, és van áldozat az Egyházban is. Viszont a mód megváltozott, hiszen most már nem szolgák, hanem szabad emberek mutatják be azt. Az Úr egy és ugyanaz, azonban sajátos jellege van a szolgák, illetve a szabad emberek áldozatának, miként már az áldozat bemutatásában is kifejezésre jut ez a szabadság. Az áldozatnál ugyanis semmi sem hiábavaló, semmi sincs jelentés és ok nélkül. Éppen ezért az ószövetségi emberek kötelesek voltak a termésből megszentelt tizedet adni; viszont, akik már elnyerték a szabadságot, azok mindenüket, amijük csak van, az Úr rendelkezésére bocsátják, örömest és szívesen adják oda mindenüket, és nemcsak egy részét, nem azt, ami értéktelen, hiszen nagyobb dolgokat remélnek, a szegény özvegyasszonyhoz hasonlóan, aki egész megélhetését dobta be Isten perselyébe.
Nekünk is áldozatot kell bemutatnunk Istennek, és mindenben hálásnak kell lennünk a teremtő Isten iránt, tiszta lélekkel és képmutatás nélküli hittel, erős reménnyel, buzgó szeretettel ajánlva fel a termények zsengéjét, amely igazában az övé. Ezt a tiszta áldozatot egyedül az Egyház mutatja be a Teremtőnek, hálaadással áldozva neki teremtményeiből.
Azt ajánljuk fel Istennek, ami az övé, egyetértőén hirdetjük a test és lélek közösségét, és valljuk feltámadását. S amint a földből való kenyér, miután elhangzik fölötte Isten segítségül hívása, már többé nem közönséges kenyér, hanem Eukarisztia, amely két részből tevődik össze: földiből és égiből, ugyanígy testünk is, magunkhoz véve az Eukarisztiát, többé már nem romlandó, hanem magában hordja a feltámadás reményét.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsid 10, 1. 14; Ef 5, 2
Mivel a törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság képe, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak * Krisztus pedig egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Krisztus szeretett minket, és odaadta magát érettünk jó illatú áldozati adományként az Istennek * Krisztus pedig egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky