2024. március 15.

Péntek, nagyböjti idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Atyáink elbeszélték nekünk Isten hatalmát és a csodákat, melyeket végbevitt.
78 (77). zsoltár, 1-39
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
I.

Figyelj, népem, tanításomra, *

hallgassatok ajkam igéire!

Példabeszédre nyitom meg ajkam, *

ősidők titkait hirdetem nektek.

Amit hallottunk és megismertünk, †

és amit őseink beszéltek el nekünk, *

nem titkoljuk el fiaik elől.

Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, *

és a csodákat, amelyeket véghezvitt.

Úgy rendelkezett Jákobnak, *

azt a törvényt adta Izraelnek,

hogy amit az atyáknak meghagyott, †

adják azt tudtul a fiaknak, *

hadd tudjon róla a jövendő nemzedék, a fiak, akik ezután születnek.

Mondják el majd ezek is gyermekeiknek, *

hogy Istenben bízzanak,

ne feledjék el Isten tetteit, *

és parancsait tartsák meg híven.

Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak: *

lázadó és makacs nemzedék,

állhatatlan szívű népség, *

amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.

Efraim fiai, a hírneves íjászok, *

megfutamodtak az ütközet napján.

Isten szövetségét semmibe vették, *

nem akarták követni tanítását.

Elfelejtették nagy tetteit, *

a csodákat, melyeket nekik mutatott.

Csodákat művelt atyáik előtt, *

Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

Szétválasztotta a tengert, úgy vitte át őket, *

megállította a vizet, mint egy kőfalat.

Felhővel vezette őket nappal, *

éjjel pedig tűznek fényével.

Sziklát repesztett a pusztában, *

mint folyóból, ihattak a vízből.

Patakot fakasztott a kősziklából, *

folyóként öntötte a sok vizet.

Ant. Atyáink elbeszélték nekünk Isten hatalmát és a csodákat, melyeket végbevitt.
2. ant. Izrael fiai mannát ettek, és ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket.
II.

Ám ők mégis tovább vétkeztek, *

lázongtak a Fölséges ellen a pusztában.

Istent kísértették szívük mélyén: *

ételt követeltek kívánságuk szerint.

Isten ellen zúgolódtak; *

így beszéltek: „Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”

A sziklára ugyan ráütött, és víz fakadt, *

patakok folytak;

„De tud-e kenyeret is adni, *

és húsról gondoskodni népének?”

Hallotta az Úr, és haragra gerjedt, †

tűz csapott fel Jákob ellen, *

haragja fellobbant Izrael ellen,

mert nem hittek Istenben, *

és nem bíztak segítségében.

Mégis parancsot adott a felhőknek odafönn, *

és megnyitotta az ég kapuit:

mannát hullatott eledelül, *

mennyei kenyeret adott nekik.

Angyalok kenyerét ette az ember, *

bőségesen jóltartotta őket.

Keleti szelet támasztott az égen, *

és déli szelet hajtott erejével.

Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por, *

annyi madarat, mint a tenger fövenye.

Lehullottak táboruk közepén, *

sátoraik közelében.

Ettek, és igen jóllaktak, *

amit csak kívántak, Isten megadta nekik.

De nem hagytak fel kívánságaikkal, *

bár még szájukban volt az étel.

Ezért Isten haragja újra fellobbant ellenük, †

és megölte nagyjaikat, *

leterítette Izrael ifjait.

Ant. Izrael fiai mannát ettek, és ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket.
3. ant. Ráeszméltek, hogy Isten az ő menedékük és szabadítójuk.
III.

Ám ők tovább vétkeztek, *

csodáinak nem adtak hitelt.

Ezért napjaikat megrövidítette, *

hamar véget vetett éveiknek.

Amikor öldökölte őket, keresni kezdték, *

megtértek, és hozzá siettek.

Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, *

a fölséges Isten a szabadítójuk.

Szájukkal azonban hamisan szóltak, *

és nyelvükkel hazudtak neki.

Szívük nem volt őszinte hozzá, *

s nem maradtak hűek szövetségéhez.

De ő mégis megkönyörült rajtuk, *

elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.

Újra meg újra fékezte haragját, *

nem engedte fellobbanni indulata lángját.

Mert tudta, hogy halandó emberek ők, *

olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

Ant. Ráeszméltek, hogy Isten az ő menedékük és szabadítójuk.

Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez,

Mert jóságos és irgalmas!

ELSŐ OLVASMÁNY

A Számok könyvéből

14, 1-25

A nép lázadása és Mózes közbenjárása

A hírszerzők beszámolója után az egész közösség fölemelte szavát, és kiabálásban tört ki, s a nép siránkozott azon az éjszakán. Izrael fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen, s az egész közösség ezt hajtogatta: „Bárcsak meghaltunk volna Egyiptom földjén vagy itt a pusztában! Miért akar az Úr abba az országba vinni? Hogy kardélre hányjanak bennünket! Asszonyaink és kisgyermekeink zsákmányul esnek! Nem az volna a legjobb, ha visszatérnénk Egyiptomba?” És már így biztatták egymást: „Válasszunk magunknak vezért, és térjünk vissza Egyiptomba!”

Erre Mózes és Áron Izrael fiainak egybegyűlt egész közössége előtt arcra borult. Azok közül meg, akik az országot kikémlelték, Józsue, Nun fia és Káleb, Jefunne fia, megszaggatta ruháját, és beszédet intéztek Izrael fiainak egész közösségéhez: „Az a föld, amelyet bejártunk, hogy kikémleljük, jó ország, nagyon jó. Ha elnyerjük az Úr tetszését, elvezérel bennünket abba az országba, s tejjel-mézzel folyó országot ad nekünk. Nem szabad az Úr ellen lázadoznotok, sem pedig annak az országnak a népétől félnetek. Elnyeljük őket, oltalmazó árnyaik eltűnnek, ha velünk lesz az Úr. Ne féljetek hát tőlük!”

Már éppen azon gondolkozott az egész közösség, hogy megkövezi őket, amikor az Úr dicsősége Izrael minden fia előtt megjelent a megnyilatkozás sátoránál. Így szólt az Úr Mózeshez: „Meddig akar még ez a nép gyalázni? Meddig nem hisz nekem még a körében mutatott jelek ellenére sem? Pestissel sújtom, elpusztítom! Téged azonban néppé teszlek, nagyobb és erősebb néppé.”

Mózes azonban így beszélt az Úrhoz: „Az egyiptomiak hallottak felőle, hogy hatalmaddal kivezetted ezt a népet közülük, s annak az országnak valamennyi lakója arról is értesült, hogy te, az Úr, ennek a népnek a körében vagy, hogy te, Uram, szemtől szemben megjelensz, s felhőd fölöttünk lebeg, s nappal a felhőoszlopban, éjjel meg a tűzoszlopban előttünk haladsz. Ha most egy emberként elpusztítod ezt a népet, azok a népek, amelyek értesüléseket szereztek felőled, azt fogják mondani: Az Úr nem volt képes rá, hogy elvezérelje ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért hát lemészárolta őket a pusztában.

Bizonyuljon hát nagynak a hatalmad, Uram, ahogyan megígérted, amikor ezt mondtad: »Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.« Nagy irgalmadban bocsásd meg hát ennek a népnek a bűnét, ahogyan Egyiptomtól idáig mindig megbocsátottál ennek a népnek!”

Erre így válaszolt az Úr: „Megbocsátok, ahogy kérted. De valóban, amint igaz, hogy élek s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, azok az emberek, akik látták dicsőségemet s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam, s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra: nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak. Hanem szolgámat, Kálebet, mivel más lelkület töltötte el, s egészen mellettem állt, elvezérlem arra a földre, amelyen járt, s utódai birtokukba is veszik. (Az amalekiták és a kánaániak továbbra is a síkságon élnek.) Holnap térjetek vissza a pusztába, és törjetek utat a Sás-tenger felé!”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 102, 8. 9. 13. 14

Könyörületes az Úr és jóságos, hosszan tűrő és nagy irgalmú. Nem pöröl velünk szüntelen, és haragja nem tart örökké. * Ahogyan az atya megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.

Jól tudja ő, hogy miből alkotott, nem felejti, hogy csak por vagyunk. * Ahogyan.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Atanáz püspök húsvéti leveleiből

(Ep. 5, 1-2: PG 26, 1379-1380)

A húsvéti titok a hit egységében közelivé tette azokat, akik testben távoliak voltak

Felemelő dolog, testvéreim, hogy az egyik ünnepet követi a másik, az egyik imádságról áttérünk a másikra, s az ünneplések egymást követik. Elérkezett most az az idő, amikor újra nekifoghatunk annak, hogy megismerjük a szent Húsvét titkát, amelyben a mi Urunk feláldoztatott. Úgy táplálkozunk vele, mint az élet kenyerével, és az ő drága vére, mint forrás, állandóan felüdíti lelkünket. Mi mégis mindig szomjazunk, és mindig vágyódunk utána. Ő pedig felkínálja magát azoknak, akik szomjaznak rá, és jóságával egyre közelebb viszi a Húsvét ünnepéhez azokat, akiknek a lelke sóvárog utána, amint maga az Üdvözítő is mondta: Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék.

Nem csupán akkor oltja a szomjúságot, ha valaki hozzá jön, hanem valahányszor valaki kéri, lehetősége nyílik szomjúságának oltására, hogy eljusson az Üdvözítőhöz. Ennek az ünnepnek kegyelme nem korlátozható meghatározott időszakra, fényének sugara alkonyt nem ismer, hanem állandóan kész arra, hogy megvilágosítsa azok lelkét, akik vágyódnak utána. Megszakítás nélkül sokat nyújt azoknak, akik fényét a lelkükben hordják, és a Szentírás szavaira figyelnek éjjel és nappal, mint az az ember, akit a zsoltár is boldognak nevez: Boldog a férfi, aki a gonoszok tanácsát nem követi, bűnösök útján nem jár, pestisesek körében nem foglal helyet, de örömét leli az Úr törvényében, s éjjel-nappal róla elmélkedik.

Egyébként szeretteim, ugyanaz az Isten engedte meg, hogy évenként megüljük ezt a napot, aki kezdetben meghatározta ezt az ünnepet. Ő maga, aki üdvösségünkért halálra adta Fiát, üdvösségünkért adta nekünk ezt az ünnepet, amelyet minden évben megtartunk. Ez az ünnep útmutató számunkra a világban ránk zúduló viszontagságok között. Most is az üdvösségnek azzal az örömével tölt el bennünket Isten, amely ebből az ünnepből származik, miközben egy közösségbe gyűjt bennünket össze. Lélekben mindenkit mindenütt összeköt, és most lehetővé teszi, hogy közösen imádkozzunk, és együttesen adjunk hálát, hiszen így kell megülni az ünnepet. Ez az ő jóságának csodája: összegyűjti erre az ünnepre a távollevőket, s akik talán testben egymástól távol voltak, azokat a hit egységében testvérként fűzi össze.

VÁLASZOS ÉNEK

Szof 3, 8. 9; Jn 12, 32

Várakozz reám – mondja az Úr –, a jövendő napra, amelyen ítéletre kelek; * Akkor ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét, és vállvetve néki szolgáljanak.

Ha majd fölemelnek a földről, mindenkit magamhoz vonzok. * Akkor ismét.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te a húsvéti szentségekben hatékony segítséget adsz emberi gyengeségünknek. Add, hogy a megváltás kegyelmét ujjongó örömmel fogadjuk, és arról életünk megújításával tanúskodjunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky