2024. december 15.

Advent 3. vasárnapja
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.
145 (144). zsoltár
Az isteni fölség dicsérete
Igazságos vagy, Uram, aki vagy, és aki voltál! (Jel 16, 5)
I.

Magasztallak, Istenem, Királyom, †

és áldom nevedet *

mindörökkön-örökké.

Naponta áldalak, †

és nevedet magasztalom *

mindörökkön-örökké.

Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *

és nagyságát felfogni nem lehet.

Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *

és hangosan hirdessék hatalmadat!

Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *

és beszéljék el csodatetteidet!

Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *

és hirdessék a te nagy voltodat!

Terjesszék végtelen jóságod hírét, *

és igazságosságodat ujjongva áldják!

Irgalmas és kegyelmes az Úr, *

hosszan tűrő és nagy irgalmú.

Jóságos az Úr mindenkihez, *

irgalmas minden teremtményéhez.

Ant. Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.
2. ant. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.
II.

Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *

és szentjeid áldást mondjanak!

Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *

és hatalmadról beszéljenek,

hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *

és nagyszerű országod dicsőségét.

Örökkévaló ország a te országod, *

uralmad minden nemzedéken át megmarad.

Ant. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.
3. ant. Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.
III.

Hűséges az Úr minden szavában, *

és szent minden cselekedetében.

Az Úr fenntartja a botladozót, *

és a megalázottat fölemeli.

Mindenek szeme bízón rád tekint, *

és te enni adsz nekik alkalmas időben.

Megnyitod kezedet, *

és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.

Igazságos az Úr minden végzésében, *

és szent minden cselekedetében.

Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *

mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.

Az istenfélők vágyait teljesíti, †

kérésüket meghallgatja, *

és megmenti őket.

Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *

de elpusztít minden gonosztevőt.

Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †

és szent nevét áldja minden élő *

mindörökkön-örökké.

Ant. Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.

Nézzetek föl, és emeljétek föl fejeteket,

Mert elérkezett megváltástok ideje!

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

29, 13-24

Közeledik az isteni ítélet napja

Ezt mondja az Úr: „Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak, ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága elenyészik.”

Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: „Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?”

Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?

Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.

A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében. Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak. Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.

Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé, mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet.”

Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét. Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 29, 18. 19; vö. Mt 11, 4. 5

Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. * A szelídek újra örülnek az Úrban.

Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, süketek hallanak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. * A szelídek újra örülnek az Úrban.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 293, 3: PL 38, 1328-1329)

János a szó, Krisztus az Ige

János a szó, az Úr pedig az Ige, aki kezdetben volt. János ideigvaló szó, Krisztus már a kezdetben örök Ige.

Vedd el az Igét, és mi marad a szóból? Ha nincs tartalom, értelmetlen a szó. Hallatszik ugyan, de nem gazdagítja a szívet.

Márpedig azért figyelünk a dolgokra, hogy gazdagodjék a szívünk. Ha gondolkodom, hogy mondjak valamit, már ige van a szívemben; aztán ha beszélni akarok hozzád, azt akarom, hogy a te szívedben is az legyen, ami az enyémben már megvan.

Azt keresem, hogy hogyan jusson el hozzád, és hogyan legyen benned az ige, amely az én szívemben már megvan – veszem a szót, és általa beszélek hozzád: a szó vezeti hozzád az ige értelmét. És midőn a szó hozzád vezette az ige értelmét, a szó (azzal, hogy kimondtam) eltávozott ugyan tőlem, az ige azonban – amelyet a szó átvezetett hozzád, és így már a te szívedben is ott van – nem távozott el tőlem.

A szó tehát hozzád vezetve az igét, nemde úgy tűnik, mintha azt mondaná: Neki növekednie kell, nekem kisebbednem? A szó szolgálatra hangzik, és eltávozik, mintha mondaná: Ez az örömöm most teljes lett. Az igét tartsuk meg, a velejét, a fogalmát ne veszítsük el.

Akarod látni az elröppenő közvetítő szót, és az Ige megmaradó istenségét? Hol van János keresztsége? Szolgált és elment. Krisztus keresztsége azonban most is működik. Mindnyájan Krisztusban hiszünk, üdvösségünket Krisztusban reméljük – ezt közvetítette a szó.

S amint nehéz megkülönböztetni a szótól az igét, úgy Jánost is Krisztusnak gondolták. A szót igének gondolták, a szó azonban ismerte magát, és nem mutatkozhatott igének. Nem vagyok – úgymond – sem a Messiás, sem Illés, sem a Próféta. Akkor ki vagy? – kérdezték. Én a pusztában kiáltónak a szava vagyok – mondta. Készítsétek az Úr útját! A pusztában kiáltónak a szava ő, a csendet megtörőnek a szava. Készítsétek az Úr útját! – Mintha mondaná: Én azért hangzom, hogy őt a szívetekbe bevezessem; én azonban csak vezetem, de ő csak akkor jön el, ha ti már előkészítettétek neki az utat.

Mert mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy kellő alázattal kérjétek? Mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy alázatosan gondolkodjatok róla? Róla vegyetek példát az alázatosságra! Jánost Krisztusnak gondolják, mégsem mondja magát annak, akinek gondolják, nehogy megtévesszen valakit.

Ha azt mondaná: „Én vagyok Krisztus” – milyen könnyen elhinnék neki, hiszen már akkor is ezt hitték róla, amikor még semmit se mondott. De ő még azt sem mondta, hogy „felismertem magam”, „megkülönböztetem magam”, „megaláztam magam”.

Ő látta, hogy hol van az üdvösség; tudta jól, hogy ő csak gyertyaláng, és vigyázott arra, nehogy a kevélység szele kioltsa.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 3, 30; 1, 27; Mk 1, 8

Neki növekednie kell, nekem kisebbednem: ő az, aki utánam jön, de nagyobb nálam. * Én még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.

Én vízzel keresztelek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket. * Én még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te látod, milyen hűséges lélekkel várja néped Karácsony ünnepét. Add kérünk, hogy Üdvözítőnk születésének nagy napjára elérkezve örvendező lélekkel, áhítatosan ünnepeljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky