2024. november 15.

Nagy Szent Albert püspök és egyháztanító
tetszés szerinti emléknap


Németországban, a Duna melletti Lauingenben született 1206 körül. Padovában és Párizsban tanult. A domonkosok közé lépett, sok helyen kitűnő eredménnyel tanított. Regensburg püspökévé szentelték. Arra törekedett, hogy a népek és városok közötti békét megerősítse. Sok kiváló művet írt, ezek nyereségei a szent tudománynak és a természettudománynak egyaránt. Kölnben halt meg 1280. november 15-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
55 (54). zsoltár 2-15. 17-24
A hűtlen jóbarát
Jézus remegni és gyötrődni kezdett (Mk 14, 33).
I.

Hajlítsd füledet imádságomra, Istenem, †

ne rejtőzz el kérésem elől, *

figyelj rám, és hallgass meg engem!

Zilált vagyok elmélkedésemben, és zavart vagyok *

az ellenség hangoskodása és a bűnösök gyötrése miatt.

Elhalmoznak engem gonoszságaikkal, *

és haraggal támadnak ellenem.

Bensőmben a szívem remeg, *

halálsejtelmek gyötörnek.

Félelem és rettegés szállt rám, *

borzongás fogott el engem.

És így szóltam: †

„Bár szárnyaim lennének, mint a galambnak, *

hogy elrepülnék, és megnyugodnék!

Igen messze elbujdosnék innen, *

és a pusztaságban laknék.”

Várom azt, aki szabadulást hoz nekem *

a szélvész és vihar fergetegétől.”

Ant. Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől!
2. ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
II.

Szórd szét őket, Uram, zavard össze nyelvüket, *

látom, hogy pártoskodás dúl az egész városban.

Éjjel-nappal körbejárnak a város falain, †

belül gonoszság, kín és csalárdság, *

a tereken nem szűnik a durvaság és cselszövés.

Mert hogyha ellenségem átkozna engem, *

azt még elviselném.

Vagy ha az akarna fölém kerekedni, aki gyűlöl engem, *

az elől talán elrejtőznék.

De te, olyan ember, aki egyenlő velem, *

jóbarátom és bizalmasom,

akivel oly édes volt a barátságunk; *

az Isten házába is együtt és egy szívvel jártunk.

Ant. Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből.
3. ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!
III.

De most Istenhez kiáltok, *

és az Úr megszabadít engem.

Este, reggel és napközben elgondolkodom és sóhajtozom, *

és ő meghallgatja szavamat.

Békét ad, és megment a támadók hadától, *

pedig sokan acsarkodnak ellenem.

Meghallgat az Isten, és megalázza őket, *

ő, aki él öröktől fogva!

Nem lehet rajtuk változtatni, *

nincs bennük istenfélelem.

Ez társaira emel kezet, *

és megszegi adott szavát.

Szája lágyabb, mint a vaj, *

de szíve merő háborúság.

Beszéde simább, mint az olaj, *

de éles, mint a kivont kard.

Vesd az Úrra gondodat, †

ő majd gondoskodik rólad; *

és nem engedi soha, hogy az igaz meginogjon!

De ezeket, Istenem, te elveted, *

a pusztulás gödrébe szórod.

A vérengzők és csalók napjaiknak a felét sem érik el, *

de én, Uram, tebenned bízom!

Ant. Vesd az Úrra gondodat, ő majd gondoskodik rólad!

Figyelj, fiam, a bölcsességemre,

És okosságomnak nyisd ki a füledet!

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

10, 1-21

Angyal jelenik meg a prófétának

Cirusznak, a perzsák királyának harmadik esztendejében Dánielnek, akit Béltsacárnak is neveztek, kinyilatkoztatásban volt része. A kinyilatkoztatás igaz, és nagy háborút jelent. Odafigyelt a dologra, és egy látomásban felfogta az értelmét.

Azokban a napokban, én, Dániel három hétig gyászoltam. Jó ételt nem ettem, húst és bort még számba se vettem, olajjal sem kentem meg magamat, míg a háromszor hét nap el nem telt. Az első hónap huszonnegyedik napján a nagy folyam, vagyis a Tigris partján voltam. Amikor körülnéztem, egyszerre egy gyolcsruhába öltözött férfit láttam. Derekát színarany övezte. Teste ragyogott, mint a drágakő, arca, mint a villám, szeme, mint a lobogó tűz, karja és lába, mint a csiszolt érc felülete, szavának hangja meg, mint a tömeg zúgása.

De csak én, Dániel láttam ezt a látomást, a férfiak, akik velem voltak, nem látták a látomást, mert akkora félelem fogta el őket, hogy elfutottak, és elrejtőztek. Ahogy így magamra maradtam, s előttem a nagy látomás: minden erőm elhagyott, arcom halálsápadt lett, s csaknem összeestem.

Amikor meghallottam a hangját, amint beszélt, szavának hallatára elájultam, és elvágódtam arccal a föld felé. Ekkor megérintett egy kéz, s térdemre és tenyeremre segített. Majd azt mondta nekem: „Dániel, te kedvelt férfiú! Értsd meg a szavakat, amelyeket hozzád intézek! Állj fel, mert hozzád szól a küldetésem!”

Azután, hogy közölte velem ezeket a szavakat, remegve felálltam. Ekkor így szólt hozzám: „Ne félj, Dániel! Mert az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, könyörgésed meghallgatásra talált. Éppen a könyörgésed miatt kellett hozzád jönnöm. A perzsák országának (angyal) fejedelme huszonegy napon át ellenállt nekem. De Mihály, az egyik legfőbb fejedelem, segítségemre jött. Ott is hagytam, hogy küzdjön meg a perzsák királyával, magam pedig eljöttem, hogy tudtodra adjam: mi fog történni népeddel a végső napokban, mert a látomás azokról a napokról szól.”

Míg ilyen módon beszélt hozzám, szememet a földre sütöttem, és hallgattam. S lám, egy emberre emlékeztető alak megérintette ajkamat. Erre már én is ki tudtam nyitni a számat, hogy szóljak. Így szóltam ahhoz, aki előttem állt: „Uram, amikor megláttalak, inaim elernyedtek, s nem maradt bennem semmi erő. Hogyan is bírná ki uramnak szolgája, hogy beszéljen az én urammal? Hiszen reszketek, minden erőm elhagyott, még az éltető lehelet is kiszállt belőlem.” Erre ismét megérintett az, aki embernek látszott, és megerősített. Így szólt: „Ne félj, te kedvelt férfiú, béke veled! Légy erős, és légy bátor!”

Amikor így beszélt hozzám, újra erőre kaptam, és szólni tudtam hozzá: „Beszélj, uram, mert erőt adsz nekem!” Ekkor megkérdezte: „Tudod már, miért jöttem el hozzád? Nézd, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. Utána visszatérek, hogy megküzdjek a perzsák fejedelmével. Amikor elmegyek, jön Jáván fejedelme. És nem lesz velük szemben senki más segítségemre, csak Mihály, a ti fejedelmetek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 10, 12. 19. 21

Az első naptól fogva, amikor elhatároztad, hogy az igazság ismeretére törekedve vezekelsz a te Istened színe előtt, * Könyörgésed meghallgatásra talált.

Ne félj, Dániel, most tudtodra adom, mi van megírva az igazság könyvében. * Könyörgésed meghallgatásra talált.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Nagy Szent Albert püspöknek a Lukács-evangéliumhoz írt magyarázatából

(22, 19; Opera omnia, Parisiis 1890-1899, 23, 672-674)

Krisztus titokzatos testét építő pásztor és tanító

Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Ezzel kapcsolatban két dolgot kell megjegyeznünk. Az első: ennek a szentségnek a rendelése, amit így fejez ki: Ezt cselekedjétek! A második: hogy legyen ez az értünk halálba induló Urunknak emlékezetére.

Tehát ő mondja: Ezt cselekedjétek! Nincs ehhez semmi olyan hozzátenni való, ami hasznosabbá, édesebbé vagy üdvösebbé tehetné; nincs, ami a szeretetet jobban kifejezhetné, nincs, ami az örök életet jobban biztosíthatná. Mindezt most egyenként vegyük sorra!

Alkalmas ez a szentség a bűnök bocsánatára, és főképpen azért hasznos, mert megadja ebben az életben a kegyelem teljességét. Hiszen maga a lelkek Atyja nevel minket arra, ami hasznunkra van, hogy szentségének részesévé legyünk. Az ő megszentelődése a saját maga feláldozásában áll, azaz amikor az Atyának feláldozza magát értünk ebben a szentségben, akkor eledelül is nyújtja nekünk önmagát. Értük szentelem magamat. Krisztus, aki a Szentlélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, majd megtisztítja a mi lelkiismeretünket is a holt cselekedeteinktől, hogy az élő Istennek szolgáljunk.

Ennél semmi más édesebbet sem tehetünk. Hiszen lehet-e valami annál édesebb, mint amikor Isten a maga teljes édességét nyújtja nekünk? Fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, amelyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége. Ez az ajándékod megmutatta, hogy milyen jóságos vagy fiaidhoz. Mindenkinek kívánsága szerint adtad, mert ki mit kívánt, azzá vált neki az étel.

Ennél üdvösebbet már nem lehetett tenni. Ez a szentség ugyanis az élet fájának a gyümölcse. Aki ezt őszinte hittel eszi, az az örök halált meg nem ízleli. Aki utána nyúl, annak az élet fája lesz, boldog ember, aki belekapaszkodik. Aki engem eszik, élni fog általam.

A szeretetet ennél jobban nem lehetett kifejezni. Ez ugyanis szeretetet és egységet létrehozó szentség. A legnagyobb szeretetnek jele az, hogy önmagát adja eledelül. Nem mondták-e sátram lakói: ki fog adni nekünk a saját testéből, hogy jóllakjunk? Mintha csak ezt mondaná: annyira szerettem őket, és ők is engem, hogy én az ő szívükben vágytam lenni, és ők úgy vesznek magukhoz engem, hogy velem egy testté válnak, és a tagjaim lesznek. Ennél bensőségesebben és valóságosabban nem is egyesülhetnének velem, sem én ővelük.

Az örök élethez hasonlóbbat sem lehet ennél tenni. Az örök élet lényege abban áll, hogy Isten a saját gyönyörűségében részesíti a boldogságban élőket.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 22, 29; Jn 15, 16

Nektek adom az országot, mint ahogy Atyám nekem adta, * Hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban.

Én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy gyümölcsöt teremjetek. * Hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, Nagy Szent Albert püspök a te nagy ajándékodból megmutatta az isteni hit és az emberi tudás összhangját. Add, hogy ragaszkodjunk az ő tekintélyével képviselt tanításhoz, és a tudományok haladása a te mélyebb ismeretedre és szeretetedre vezessen. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky