Délben
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Urunk, felséges Istenünk,
a lét rendjét ki megszabod:
reggel világosságot adsz,
és délben tűző ragyogást,
oltsd el minden viszály tüzét,
szüntesd a rossz vágyak hevét,
a testet egészséggel áldd,
szívünket békéd járja át.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, vigasztalónk,
egyetlen Úr, örök király. Ámen.
Vagy:
Dicsérjük dallal az Urat,
buzgó készséggel lelkesen:
az óra, íme, délre jár
s bennünket imádságra hív.
Ez szent idő: az áldozat,
boldog Bárány, keresztre száll
és híveit megváltva most
dicsőségünket szerzi meg.
E fénytől, mely tűzőn ragyog,
homályba hull a déli ég:
szívjuk szívünkbe lelkesen
kegyelme lángját s erejét.
Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,
és egyszülött örök Fiát,
s a Szentlelket, ki vigaszunk
meg nem szűnő időkön át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *
de nagyon reménykedem igéidben.
Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *
azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”
Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *
de rendelkezéseidet nem felejtem.
Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *
Mikor ítélkezel már üldözőimen?
Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *
akik nem élnek törvényeid szerint.
Kipróbált hűség minden parancsolatod; *
álnokul üldöznek, segíts meg engem.
Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *
de én nem hagyom el parancsaidat.
Kegyelmed szerint éltess engem, *
ajkad bizonyságait megőrzöm.
Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *
figyelj imádságomra!
A föld széléről kiáltok hozzád, †
miközben szorong a szívem; *
hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.
Te vagy az én reménységem, *
és erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *
hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,
mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *
és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.
Adj napokat a király napjaihoz, *
és sok nemzedékkel mérjed éveit,
ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *
tartsa meg őt szereteted és hűséged!
Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *
és amit fogadtam, napról napra teljesítem.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el, *
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †
mérgezett nyíl minden szavuk, *
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket, †
szándékukat végre is hajtották; *
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten, †
váratlan csapással rajtuk üt, *
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják, *
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit, *
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
RÖVID OLVASMÁNY
ApCsel 5, 12a. 14
Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. A hívők – férfiak és nők – egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz.
Megőrizték Isten végzéseit,
És minden parancsát.
Könyörögjünk!
Kérünk, Istenünk, legyen közbenjárónk az örökkévalóságban Szent András apostol, aki itt a földön igehirdetője és vezetője volt Egyházadnak. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky