2024. február 17.

Szombat Hamvazószerda után, nagyböjti idő
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
78 (77). zsoltár, 40-72
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
IV.

Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *

hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

Istent kísértették újra meg újra, *

Izrael Szentjét keserítették.

Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *

sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.

Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *

csodáit művelte Tánisz mezején:

Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *

hogy ne ihassanak.

Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *

és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.

Féreg fogára adta termésüket, *

munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *

fügefáikat felhőszakadással.

Jégverés irtotta csordáikat, *

nyájaikat tüzes villám.

Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †

indulatát, ostorát, verését, *

ártó angyalok seregét.

Szabadjára engedte indulatát, †

nem kímélte őket a haláltól, *

életüket dögvésszel sújtotta.

Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *

minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.

Ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
2. ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
V.

Kihozta népét, mint juhokat, *

mint nyájat terelgette őket a pusztában.

Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *

de ellenségeiket a tenger borította el.

Bevezette őket szent földjére, *

a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.

Nemzeteket űzött ki előlük, †

és földjüket nekik adta örökségül, *

a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.

Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *

szövetségével mit sem törődtek.

Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †

ugyanúgy, mint ősatyáik; *

mint a csalfa íj, eltérültek.

Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *

bálványaikkal féltékennyé tették.

Isten hallotta, és haragra gerjedt, *

és nagyon megutálta Izraelt.

Elhagyta silói hajlékát, *

sátorát, ahol emberek között lakott.

Fogságba juttatta hatalma jelét, *

ékességét ellenség kezébe.

Népét kiszolgáltatta a kardnak, *

szívét harag töltötte el öröksége ellen.

Fiaikat tűz emésztette meg, *

hajadon lányaik pártában maradtak.

Kard által hullottak el papjaik, *

özvegyeik nem sirathatták el őket.

Ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
3. ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.
VI.

De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *

mint bor mámorából ébredő harcos.

Végigvert ellenségeik hátán, *

örök gyalázattal bélyegezte őket.

De József sátora nem kellett már neki, *

Efraim törzsét nem választotta,

hanem Júda törzsére esett választása, *

és Sion hegyére, amelyet szeretett.

Magasra építette szentélyét, akár az eget, *

örök alapot vetett neki, mint a földnek.

És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †

fölemelte a juhnyáj mellől, *

magához vette az anyajuhok mögül:

legeltesse népét, Jákobot *

és Izraelt, az ő örökségét.

És ő tiszta szívvel terelgette őket, *

ügyes kezű pásztorként járt előttük.

Ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.

Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy,

Hadd derüljön fény a tetteire.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

3, 1-20

Mózes meghívása és az Úr nevének kinyilatkoztatása

Azokban a napokban Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

Így szólt magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget: hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le a sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld!” Azután így folytatta: „Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.

Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.”

Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van: Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a helyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”

Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk: »Atyáitok Istene küldött«, akkor majd megkérdezik: »Mi a neve?«, mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok.” Aztán folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki van, az küldött engem hozzátok.« Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.«

Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, és mondd meg nekik: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene megjelent nekem, és kijelentette: Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.« Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és közöld vele: »Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk három napi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.«

De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”

VÁLASZOS ÉNEK

Kiv 3, 14; Iz 43, 11

Isten így szólt Mózeshez: Én vagyok, aki vagyok. * Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.

Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. * Így beszélj.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 4, 13, 4 – 14, 1: SCh 100, 534-540)

Isten barátsága

Isten Igéje, a mi Urunk, aki először szolgákat vonzott Istenhez, azután azonban felszabadította őket, azokat, akik neki voltak alávetve, mint maga mondotta tanítványainak: Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Isten barátsága pedig halhatatlanságot ajándékoz mindazoknak, akik erre a barátságra törekednek.

Kezdetben tehát Isten nem azért alkotta meg Ádámot, mintha rászorult volna, hanem hogy legyen kit megajándékoznia jótéteményeivel. Az Ige ugyanis nemcsak az ember, hanem minden létező teremtése előtt is megdicsőítette Atyját azzal, hogy megmaradt benne, és őt is megdicsőítette az Atya, amint maga mondja: Atyám, dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.

Nem is azért parancsolta meg nekünk követését, mert rászorul szolgálatunkra, hanem mert nekünk adja meg az üdvösséget. Az Üdvözítőt követni ugyanis azt jelenti, hogy részesülünk az üdvösségből; a fény követése egyenlő azzal, hogy befogadjuk azt a fényt.

Nem a fénylő dolgok világítják meg a fényt, hanem a fény világítja meg, és teszi láthatóvá a dolgokat; ezek maguk a fényhez semmit sem adnak hozzá, hatását felfogva azonban megvilágosodnak.

Ugyanez áll Isten iránti szolgálatunkra. Istennek semmit sem ad, Istennek nincs is szüksége emberi hódolatra, hanem ő ad romolhatatlan életet és örök dicsőséget azoknak, akik követik őt, és szolgálnak neki. Jutalmat ad azoknak, akik szolgálják s követik, és ezt nem viszonzásul adja azért, mert ő kap tőlünk valamit. Hiszen ő gazdag, és minden fogyatkozás nélkül tökéletes.

Azért követeli meg Isten az emberektől a szolgálatot, hogy – jóságos és irgalmas szívű lévén –, jót tegyen azokkal, akik kitartanak az ő szolgálatában. Amennyire ugyanis Isten nem szorul rá senkire, annyira rászorul az ember arra, hogy közösségben legyen Istennel.

Az ugyanis az ember dicsősége, ha megmarad és kitart Isten szolgálatában. Ezért is mondta tanítványainak az Úr: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, jelezve ezzel azt, hogy nem a tanítványok dicsőítették meg őt azzal, hogy követik, hanem Isten Fia dicsőíti meg őket azért, mert követték őt. Másutt ezt mondta: Akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek ők is, hogy lássák dicsőségemet.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 10, 12; Mt 22, 38

Az Úr, a te Istened ezt kívánja tőled: * Uradat, Istenedet féld, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj!

Ez a legnagyobb, az első parancs. * Uradat, Istenedet.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, tekints ránk irgalmasan, mert gyöngék vagyunk. Nyújtsd felénk védelmező jobbodat, és oltalmazz minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky