Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!
Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!
A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!
Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!
Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra, *
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *
vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára, *
és a szelek szárnyán utazol.
Követségbe küldöd a szélvihart, *
és teneked szolgál a lobogó villám.
Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *
nem fog az sohasem meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, *
vizek borították még a hegyeket is.
Ám feddő szavadra megfutottak, *
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *
ott, ahol kijelölted helyüket.
Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *
nem nyelik el újra a föld színét.
Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *
ott csörgedeznek a hegyek között.
Belőlük isznak a mező vadjai, *
szomjukat oltják az állatok.
Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *
az ágak közt énekük hangzik.
A hegyeket égi palotádból öntözöd, *
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, *
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld, *
és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra, *
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
Teleisszák magukat az Isten erdői *
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
A madarak fészküket odarakják, *
tetejükben tanyázik a gólya.
A magas hegy a zergék hazája, *
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *
nyugtának idejét jól tudja a nap.
Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *
és betevő falatot kérnek Istentől.
Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *
és elhevernek vackaikon.
Az ember meg munka után lát, *
és dolgozik, míg nem jön az este.
Mennyi mindent alkottál, Uram! †
Bölcsességgel rendeztél el mindent, *
betöltik a földet teremtményeid.
Ott van a nagy és széles tenger, †
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *
parányi életek és hüllőóriások.
Hajók siklanak rajta mindenfelé, *
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
Tőled várják mindahányan, *
hogy enniük adj kellő időben.
Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
De ha elfordítod arcod, megrettennek, †
leheletüket ha megvonod, elhullanak, *
és visszatérnek a porba.
Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *
s így megújítod a föld színét.
Legyen örök az Úr dicsősége, *
lelje örömét műveiben!
Rátekint a földre, és az beléremeg, *
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
Az Úrnak dalolok egész életemben, *
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
A bűnösök vesszenek a földről, †
istentelenek ne legyenek többé! *
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
A ti szemetek boldog, mert lát.
A fületek is az, mert hall.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
12, 1-25
Dávid bűnbánata
Azokban a napokban az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: „Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény. A gazdagnak rengeteg juha, kecskéje és barma volt. A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kisbáránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnőtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyeréből, és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna. Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének.” Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: „Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel.”
Erre Nátán így szólt Dávidhoz: „Magad vagy ez az ember! Ezt mondja hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává, és kiszabadítottalak Saul kezéből. Neked adtam urad házát és kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal. Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Úriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által! Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Úrijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen. Ezt mondja az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat, és odaadom őket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon. Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!”
Erre Dávid így szólt Nátánhoz: „Vétkeztem az Úr ellen!” Nátán ezt válaszolta Dávidnak: „Így az Úr is megbocsátja bűnödet, s nem halsz meg. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal.” Ezzel Nátán elment haza.
Az Úr megverte a gyermeket, akit Úrija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett. Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt zsákkal takarózva. Udvarából a főemberek eléje járultak, és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földről, de nem akart, s nem is evett velük. A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: „Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: a fiú halott? Még kárt tenne magában!” De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebből megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitől: „Meghalt a gyerek?” „Meg” – felelték.
Erre Dávid fölkelt a földről, megmosdott, bekente magát olajjal, és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába, és leborult. Ezután ételt tettek eléje, és evett. Erre udvari emberei így szóltak hozzá: „Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél, és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz, és ételt veszel magadhoz.” Ezt válaszolta: „Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek. De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de ő nem tér hozzám vissza.”
Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá, és együtt hált vele. (Batseba) fogant, és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne, s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.
VÁLASZOS ÉNEK
Manassze imája 9. 10. 12; Zsolt 50, 5. 6
Megsokasodtak vétkeim, és bűneimnek száma, mint a tenger homokja; bűneim sokasága miatt nem vagyok méltó, hogy lássam a magas eget, mert haragra ingereltelek, * És ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
Gonoszságomat belátom, bűnöm előttem lebeg szüntelen, egyedül csak ellened vétkeztem. * És ami színed előtt gonosz, olyat tettem.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston beszédeiből
(Serm. 19, 2-3: CCL 41, 252-254)
Istennek tetsző áldozat a megtört szív
Gonoszságomat belátom, mondja Dávid. Ha én belátom, akkor te ne ródd föl azt nekem, Istenem. Még ha becsületesen éltünk is, ne gondoljuk, hogy nincs bűnünk. Életünk annyira lesz dicséretes, amennyire Isten bocsánatát kérjük. Kétségbeejtő az olyan ember, aki nem annyira saját bűneit nézi, de annál inkább vájkál a másokéban. Szimatolja, de nem azért, hogy javítson rajta, hanem mert marni akarja. Mivel magát nem tudja tisztára mosni, ezért inkább másokat igyekszik bemocskolni. Mi ne így tegyünk, amikor Dávid példájára imádkozunk, és elégtételt akarunk nyújtani Istennek. Dávid azt mondta: Gonoszságomat belátom, bűnöm előttem lebeg szüntelen. Nem figyelt ő más bűnére, hanem saját magát vádolta. Nemcsak a felszínen tapogatódzott, hanem mélyen magába szállt. Saját magának nem kegyelmezett, hogy a maga számára ne meggondolatlanul kérje a megkegyelmezést.
Ki akarsz engesztelődni Istennel? Gondolkozz: mit kell tenned, hogy Isten megbékéljen veled. Figyeld meg, mit olvasunk ugyanebben a zsoltárban: Te a véres áldozatot nem kedveled, égőáldozataimban nem leled kedved. Hát akkor ne is legyen már áldozatod? Ne ajánlj fel neki semmit? Hát semmiféle áldozattal sem lehet Istent kiengesztelned? Hogy is mondtad a zsoltárban? Te a véres áldozatot nem kedveled, égőáldozataimban nem leled kedved. Folytasd csak tovább, és halld: Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet. Vesd el, amit hajdan áldoztál, hiszen megtaláltad, hogy ezután mit áldozzál. Hajdan atyáid állatokat öltek le az oltáron, és azt tartották áldozatnak. Te a véres áldozatot nem kedveled. Tehát azokat már ne keresd, hanem keresd a te áldozatodat.
Égőáldozataimban – mondja – nem leled kedved. Tehát ha égőáldozataimra rá sem nézel, vajon akkor semmiféle áldozat sem jó neked? Dehogynem! Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, te nem veted meg a töredelmes és alázatos szívet. Van tehát, mit áldozzál. Hát akkor ne nyájak körül nézelődj, de hajóútra se készülj, hogy távoli országokból drága illatszereket hozzál. Saját szívedben keressed, mi volna kedves Istennek. Szívedet kell megtörnöd. Mit félsz attól, hogy elvész, ha összetöröd? Hisz ott áll a zsoltárban megírva: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem! Hogy tiszta szívet lehessen benned teremteni, ahhoz a tisztátalant össze kell törnöd.
Ne legyen tetszésünkre az, ha vétkezünk, mert a bűn nem tetszik Istennek. Mivel nem vagyunk bűn nélkül, legalább abban hasonlítsunk Istenhez, hogy nekünk se legyen a tetszésünkre az, ami neki nem tetszik. Legalább annyira egyesülj Isten akaratával, hogy neked sem tetszik tenmagadban, amit utál az, aki téged teremtett.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 50, 12
Bűneim, Uram, mint a nyilak átszögeztek engem, de mielőtt sebeim elmérgesednének, * Uram, Istenem gyógyíts meg engem a bűnbocsánat gyógyszerével.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem; új és erős lelket önts belém. * Uram, Istenem gyógyíts meg engem a bűnbocsánat gyógyszerével.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, te szent Fiad megaláztatása által fölemelted az elesett emberiséget. Adj szent örömet nekünk, akiket kiragadtál a bűn szolgaságából, és fogadj be egykor az örök boldogságba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky