Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,
egyre a zsoltár szavait fontolva,
szárnyalón szálljon a dicséret hangja
édes Urunkhoz.
Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,
hadd legyünk méltók az egekbe jutva,
ott, hol a szentek vele laknak együtt,
boldogan élni.
Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott
jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott
éltető Lélek, kit a földön minden
zengve magasztal. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,
irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,
kérünk, fogadd el esdeklő imáit
gyermekeidnek.
Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,
arcod ragyogjon felettünk lámpásként,
mely olajjal telt s szívünkből az árnyat
messzire űzi.
Bűneink láncát törje szét irgalmad,
mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,
könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,
hogyha elestünk.
Áldás, dicséret az örök Atyának,
és örök hála egyszülött Fiának,
s ki vele együtt uralkodik mindig,
áldjuk a Lelket! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, *
és kiáltásom jusson eléd!
Ne rejtsd el előlem arcodat; †
megpróbáltatásom napján *
fordítsd felém füledet!
Amikor csak segítségül hívlak, *
sietve hallgass meg engem!
Napjaim elenyésznek, mint a füst, *
csontjaim, mint a parázs, izzanak.
Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű, *
kenyeremet megenni is elfelejtem.
Hangos sóhajtozásom közben *
húsom csontomra sorvadt.
Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz, *
olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.
És úgy virrasztok, *
mint a magányos veréb a háztetőn.
Ellenségeim egész nap gyaláznak, *
akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.
Kenyér helyett hamut eszem, *
és italomat könnyel vegyítem
haragod és neheztelésed miatt, *
mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.
Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék, *
és én, mint a fű, elszáradok.
De te, Uram, örökre megmaradsz, *
és emléked is él nemzedékről nemzedékre.
Kelj fel, és könyörülj meg Sionon, *
mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.
Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid, *
romjain is szánakoznak.
A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram, *
és minden király vallja dicsőségedet;
mert felépíti az Úr Siont, *
és megjelenik dicsőségben.
A szegények imádságát meghallgatja, *
és nem veti meg könyörgésüket.
Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek, *
a születendő nép is magasztalja az Urat:
Mert letekint szentélyének magasából, *
az Úr az égből földünkre tekintett,
hogy meghallja a rabok sóhaját, *
és megmentse a halálra szántakat;
hogy hirdessék az Úr nevét Sionban, *
és Jeruzsálemben dicsőségét,
mikor majd a népek egybegyűlnek, *
és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
Erőm megtört az úton, *
megrövidültek napjaim.
De így fohászkodom: „Istenem, †
ne ragadj el életem delén, *
a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.
Kezdetben te alkottad a földet, *
és az ég is a te kezed műve.
Ezek elenyésznek, de te megmaradsz, †
elavulnak, mint a ruha, *
változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.
Te azonban ugyanaz maradsz, *
és éveid el nem fogynak.
Szolgáid fiai itt lakhatnak, *
és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”
Figyelj, népem, tanításomra,
Ajkam igéire figyeljetek.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel első könyvéből
17, 57 – 18, 9. 20-30
Saul féltékenysége Dávid iránt
Azokban a napokban, amikor a filiszteus legyőzése után Dávid visszatért, Abner fogta, és a király elé vezette. A filiszteus feje ott volt a kezében. Így szólt hozzá Saul: „Kinek a fia vagy, fiatalember?” „Szolgádnak, Izájnak a fia, Betlehemből” – válaszolta Dávid.
Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát. Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához. Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint saját magát. Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak adta. Ugyanígy a harci fölszerelését is, még a kardját, íját és övét is. Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig győzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sőt Saul tisztjei is.
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyőzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. És a táncoló asszonyok így énekeltek: „Saul legyőzte ezreit, Dávid meg tízezreit.” Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: „Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!” Ezért ettől a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot.
Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot. Azt mondta ugyanis Saul: „Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá.” (Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: „Most a vőm lehetsz.”) Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: „Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: »Nézd, a király megkedvelt, és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje.«”
Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: „Oly kevésnek tartják a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom.” A szolgái jelentették Saulnak: „Ezt meg ezt mondta Dávid.” Saul azt felelte: „Mondjátok meg Dávidnak: a király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az előbőrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein.” Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül. Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielőtt letelt volna a határidő, Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Előbőrüket elvitte Dávid, és egytől egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül.
Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti. Ezért Saul még jobban félt Dávidtól, és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak. A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb győzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 55, 2. 4. 14
Irgalmazz nekem, Istenem, mert rajtam taposnak, folyvást szorongatnak, s el akarnak nyomni. * Én benned bízom.
Mert megmentetted életemet a haláltól, lábamat a bukástól. * Én benned bízom.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből
(PG 46, 283-286)
Egész életünkkel sugározzuk Krisztust!
Három dologról lehet megismerni a keresztény ember életét, és ez meg is különbözteti más emberek életétől, tudniillik: a cselekedete, a beszéde és a gondolkodása. Az említettek között az első a gondolkodása. Majd következik a beszéd, amely a lélekben megfogant és kialakult gondolatot a hangok segítségével feltárja. A gondolat és a beszéd után következik a cselekedet, amely tettekben valósítja meg a gondolatot. Következésképpen, ha bennünk az élet rendje szerint ezek létrejönnek, nagyon gondosan kell arra ügyelnünk, hogy minden szavunk, cselekedetünk és gondolatunk is annyira hozzáigazodjék azokhoz az isteni vonásokhoz, amelyek által Krisztusra lehet ráismerni, hogy már semmit se gondoljunk, semmit se mondjunk, semmit se cselekedjünk, ami ezekkel a vonásokkal ellentétben áll.
Mi mást kellene tehát cselekednie annak, aki a dicső „krisztusi” elnevezésre méltó lett, mint azt, hogy vizsgálja meg lelkiismeretesen gondolatait, szavait és cselekedeteit, és lássa: megegyeznek-e azok Krisztuséival, vagy talán ellenkeznek velük. Nagyon könnyű ennek a megállapítása. Mert amit a felkavart szenvedélyek hatása alatt cselekszünk, gondolunk vagy mondunk, az nincs Krisztussal összhangban, hanem annak az ellenségnek a jelét viseli magán, aki a lélek igazgyöngyét a szenvedély sarával vonja be, hogy így a drágakő csillogását meggyalázza és elvegye.
Mert minden, ami a zavaros szenvedélytől mentes és tiszta, az a lelki kiegyensúlyozottság Szerzője és Ura felé mutat, és ez Krisztus. Aki pedig őbelőle, mint tiszta és romlatlan forrásból meríti eszméit, az annyira hasonlóvá lesz Urához, Krisztushoz, mint a forrás vizéhez az abból korsóba merített víz.
Mert egyazon természetű az a tisztaság, amely Krisztusban van, és amely a mi lelkünkben van. Csak az a különbség, hogy ez a tisztaság Krisztusban, mint forrásban van meg, mibennünk pedig úgy, hogy belőle merítjük azt. Ez a tisztaság eredményezi életfelfogásunk szépségét, úgyhogy a belső és a külső ember között teljes összhang van, életünk erkölcsi beállítottsága pedig megegyezik a krisztusi elvekkel. A keresztény élet tökéletessége tehát, véleményem szerint, abban áll, hogy lelkünk, szavunk és életmódunk ugyanazokat az értékeket hordozza, amelyeket Krisztus neve jelent nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Kol 3, 17; Róm 14, 7
Akár mondtok, akár tesztek valamit, * Tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében.
Senki közülünk nem él önmagának, és senki nem hal meg önmagának. * Tegyetek mindent Urunk, Jézus Krisztus nevében.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, add, hogy szent nevedet mindenkor tiszteljük és szeressük, mert gondviselő oltalmadat soha nem vonod meg azoktól, akiket állhatatos szeretetedre tanítasz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky