Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,
És igazságodat, melyet megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Józsue könyvéből
10, 1-14; 11, 15-17
Isten népe elfoglalja az országot
Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait, és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt –, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel, és közé vegyültek, nagyon megrémültek, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Rohamhoz, Jarmut királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: „Gyertek, és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Az öt amorita király egyesült, és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik; ostrom alá vették Gibeont, és megtámadták.
Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket, és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.
Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől, az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s hold, Ajalon völgye fölött!” S a nap megállt, a hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára, így harcolt az Úr Izraelért.
Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette, és megölte.
VÁLASZOS ÉNEK
Ez 34, 13. 15
Összegyűjtöm juhaimat az országokból, és hazavezérlem őket. * Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.
Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket. * Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból
(Ps 1, 4. 7-8: CSEL 64, 4-7)
A zsoltároskönyv szépsége
Bár a Szentírás minden könyve Isten kegyelmét leheli, leginkább mégis a Zsoltárok drága könyve teszi ezt. Egykor maga Mózes is elbeszélő formában írta le az ősök tetteit. Amikor azonban az atyák által is csodálatosnak tartott módon átvezette népét a Vörös-tengeren, és saját szemével látta, hogy a fáraó és egész serege elpusztult a hullámokban, akkor (mivel saját erőit felülmúló eredményt ért el) ő is magasztosabb módon mondja el ezt: diadaléneket énekel az Úrnak. Testvére, Mirjam is dobot vett a kezébe, és így buzdította a többi asszonyt: Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette.
A történelem tanít, a törvény oktat, a jövendölés előre hirdet, a feddés tisztít, a buzdítás lelkesít: a Zsoltárok könyvében mindenki számára van üdvös mondanivaló, és van gyógyszer az ember üdvösségére. Bárki olvassa, talál benne olyat, amit különleges orvosságként felhasználhat a saját szenvedélyeinek a sebeire. Aki küzdeni akar, az olyannak találja a Zsoltárok könyvét, mint a lelkek sportcsarnokát vagy sportpályáját, felszerelve az erények összes fajtájához szükséges eszközökkel, ahol ki-ki azt választhatja ki magának, amit alkalmasabbnak talál arra, hogy könnyebben elnyerje a győzelem koszorúját.
Ha valaki az ősök tetteit akarja tanulmányozni és utánozni, egyetlen egy zsoltárban is megtalálja röviden az atyák teljes történetét. Az emlékezet kincstárát olvassa egy összefoglalásban. Ha valaki a törvény értelmét kívánja megismerni, amelynek teljessége a szeretet köteléke, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja, az azt olvassa a zsoltárokban, hogy mekkora szeretettel vállalta Krisztus egymaga a súlyos szenvedéseket, hogy megszüntesse egész népe nyomorúságát. Megtudja a zsoltárból, hogy a szeretet dicsősége épp oly nagy, mint az erények koronája.
Mit mondjak a zsoltárok jövendöléseinek az értelméről? Amit mások homályosan hirdettek, az a zsoltárokban nyílt és világos ígéretként hangzik el, tudniillik, hogy az Úr Jézus Dávid családjából fog születni: Aki testedből származik, trónodra azt ültetem. A zsoltárok azonban nemcsak azt jövendölik meg, hogy megszületik Jézus, hanem azt is, hogy magára veszi az üdvöthozó testi szenvedést, hogy meghal, feltámad, felmegy a mennybe, és ül az Atya jobbján. Amit egyetlen egy ember sem mert ajkára venni, azt egyedül a zsoltárban hirdeti a próféta, amit majd később maga az Úr is meghirdet evangéliumában.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 56, 8-9
Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem: * Hadd daloljak, hadd ujjongjak az Úrnak.
Kelj föl, dicsőségem, kelj föl, lantom, citerám, hadd ébresszem így a hajnalt! * Hadd daloljak, hadd ujjongjak az Úrnak.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg, kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky