2024. június 12.

Szerda, évközi idő, 10. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
38. zsoltár
Beteg ember imája
A természet mulandóságnak van alávetve … Isten akaratából (Róm 8, 20).
I.

Így szóltam: „Vigyázok útjaimra, *

nyelvemmel nem vétkezem;

retesszel zárom le szájam, *

amíg gonosz ember áll előttem.”

Hallgattam, elnémultam, de mi haszna, *

és fájdalmam kiújult.

Szívem fölhevült bennem, *

elmélkedtem, s egyre nagyobb lánggal égett.

Nyelvem akkor megoldódott: *

„Uram, tudasd velem életem végét:

mennyi napjaimnak száma, *

hadd tudjam meg, mily rövid az életem!”

Íme, napjaimat néhány araszra mérted, *

életem ideje előtted semmiség.

Minden csak hiábavalóság, minden emberélet is, *

mint az árnyék, az ember úgy múlik el.

Hiábavaló az is, hogy vesződik, *

kuporgat, de nem tudja, kinek.

Ant. Mi magunk is sóhajtozunk, és várjuk testünk megváltását.
2. ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
II.

És most, Uram, mire várhatok? *

Egyedül benned reménykedem.

Minden gonoszságomból ments ki engem, *

ne szolgáltass ki az esztelen gyalázatának!

Elnémulok, már nem nyitom ki ajkamat, *

mert te vagy, aki ezt végbevitted.

Csapásaidat vedd le rólam, *

elpusztulok sújtó kezed alatt.

Fenyíted az embert gonoszsága miatt, †

moly módjára erejét elemészted. *

Mint egy lehelet, annyit ér minden ember.

Hallgasd meg, Uram, imádságomat, *

figyelj kiáltásomra!

Ne légy süket siránkozásomra, †

hiszen nálad jövevény vagyok, *

vándor, mint minden ősöm.

Vedd le rólam szemedet, hogy föllélegezzem, *

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

Ant. Hallgasd meg, Uram, kiáltásomat, és figyelj könnyeimre!
3. ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.
52 (51). zsoltár
A rágalmazók ellen
Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 31).

Mit dicsekszel gonoszságoddal, *

te, aki a gonoszságban vagy hatalmas?

Egész nap álnokságon jár az eszed; *

te cselszövő, a nyelved éles, mint a borotva!

A rosszat jobban kedveled a jónál, †

a hazugságot inkább, mint az igaz beszédet, *

te álnok nyelv, minden bajt hozó beszéd kedves neked.

Éppen ezért el is pusztít Isten mindörökre, †

kigyomlál és kiköltöztet hajlékodból, *

gyökerestől kitép az élők földjéből.

Látják ezt az igazak, és megilletődnek, *

azután nevetve mondják:

„Íme, az ember, aki nem Istenben kereste oltalmát, †

hanem gazdagságában volt reménye, *

és csak gonoszsága minden ereje!”

Én pedig mint viruló olajfa Isten házában, †

Isten irgalmában bízom, *

mindenkor és mindörökké.

Örökké áldalak azért, amit tettél, †

nevedben reménykedem, *

mert jóságos vagy híveidhez.

Ant. Isten irgalmában bízom, mindenkor és mindörökké.

Kitartok igéd mellett.

Az Úr minden reményem.

ELSŐ OLVASMÁNY

Józsue könyvéből

3, 1-17; 4, 14-19; 5, 10-12

A nép átkel a Jordánon, és megünnepli a húsvétot

Azokban a napokban: Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakákat. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort, és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: ne menjetek hozzá közel!” Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját, és a nép előtt haladtak.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek, és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Válasszatok ki Izrael törzseiből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén –, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.

Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől az évtől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 4, 22. 25; Zsolt 113, 5

Szárazon kelt át Izrael a Jordánon, mert az Úr kiszárította a Jordán vizét, ahogyan a Sás-tengerrel tette, * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? * Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 4, 1: PG 12, 842-843)

Átkelés a Jordánon

A Jordánon át a szövetség ládája volt Isten népének a vezére. Felsorakozott a papok és leviták rendje, s a folyó vize – mintegy Isten szolgái iránti tiszteletből – megáll, és magasra feltornyosul, így nyújt Isten népének biztonságos utat. Te ne csodálkozz, midőn Isten e korábbi népéről ilyen történeteket mondanak el; ne csodálkozzál, keresztény ember, aki keresztség szentségében a Jordán folyón mentél át: az isteni ígéret sokkal nagyobbat és magasztosabbat helyez számodra kilátásba, midőn a magasba vezető utat s átjutást ígér neked.

Halld ugyanis Pál szavát a megigazultakról: A felhőkön elragadtatunk a magasba – úgymond – Krisztus elé, és így örökre az Úrral leszünk. Nincs egyáltalán semmi, amitől félhetne az igaz, minden teremtett dolog az ő szolgálatára van.

Halld végül azt is, mi módon tesz ígéretet az igaznak Isten a próféta által: Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg, mert én, az Úr vagyok a te Istened. Minden hely befogadja hát az igazat, minden teremtett dolog szolgálatával hódol neki. S ne véld, hogy ezek csak régen történtek, s veled – aki most hallod ezeket – semmi ilyesmi nem történik: mindez benned is beteljesedik misztikus értelemben. Mert te, aki csak a minap hagytad el a bálványimádás sötétségét, és elhatározod, hogy eljársz az isteni törvény meghallgatására, még az elsőnél vagy: most hagyod el Egyiptomot.

Amikor pedig a katechumenek sorába bevesznek, és kezdesz az egyházi előírásoknak engedelmeskedni, akkor jutsz át a Vörös-tengeren, és a pusztaság állomásaiba kerülvén naponként eltelsz Isten törvényeinek meghallásával és az Úr dicsőségétől tündöklő Mózes-arc szemlélésével. Ha pedig majd elérkezel a keresztség misztikus kútjához, és a papi meg a levita rend szolgálata bevezet majd téged azokba a tiszteletreméltó és fenséges szentségekbe, amelyeket jól ismernek mindazok, akiknek már szabad azokat ismerniük, akkor a papi szolgálat segítségével a Jordánon átjutva, belépsz majd az ígéret földjére is, ahol téged Mózes helyett majd Jézus fogad, és új utadon ő maga lesz vezéred.

Te pedig Isten ennyi és ilyen nagy tetteire emlékezve: tudniillik, hogy megnyílt előtted a tenger, és megállott előtted a folyó vize, feléjük fordulva így szólsz majd: Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? Ti, hegyek, mint a kosok, mitől ugráltatok, és ti, halmok, mint a kis bárányok? De megfelel rá Isten szava, mondván: Megrendült a föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, és a szirtet vizek forrásává.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 17, 1a; 19, 22a; Zsolt 76, 20a

Fölségesek ítéleteid, Uram, igéidet kikutatni nem lehet. * Naggyá és dicsővé tetted népedet.

Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken. * Naggyá és dicsővé tetted népedet.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg, kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky