2024. november 7.

Csütörtök, évközi idő, 31. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Uram, tenálad van az élet forrása,

S a te nevedben látjuk az igazi fényt.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Makkabeusok első könyvéből

4, 36-59

A templom megtisztítása és felszentelése

Azokban a napokban Júdás és testvérei így beszéltek: „Lám, megsemmisültek ellenségeink! Menjünk hát fel, tisztítsuk meg és szenteljük fel a templomot!” Az egész sereg összegyűlt, és felvonult a Sion hegyére. Látták az elpusztított szentélyt, az égőáldozat megszentségtelenített oltárát, a felégetett kapukat, az előudvarokban a bozótot, amely mint valami erdőben vagy hegyen, úgy elburjánzott, és a szétrombolt helyiségeket. Erre megszaggatták ruhájukat, nagy jajgatásban törtek ki, és hamut szórtak a fejükre. Arcra borultak a földön, kürtjeleket adtak, és hangosan esedeztek az éghez.

Akkor Júdás parancsot adott embereinek, hogy vegyék fel a harcot a várat megszállva tartó csapatokkal, addig ő megtisztítja a szentélyt. Aztán feddhetetlen és hűséges papokat választott. Ezek megtisztították a szentélyt, és a botrány köveit tisztátalan helyre vitték.

Az égőáldozatok megszentségtelenített oltára ügyében tanácsot tartottak, hogy mit tegyenek vele. Az a jó gondolatuk támadt, hogy lerombolják, nehogy azzal gúnyolják őket, hogy a pogányok megszentségtelenítették. Tehát lerombolták az oltárt. A köveket a templomdombon egy arra alkalmas helyre rakták, míg próféta nem támad, aki majd megmondja a teendőket. Azután a törvény előírásának megfelelően faragatlan köveket vettek, és a régi mintájára új oltárt építettek. A szentélyt is újra fölépítették, és fölszentelték a templom belsejét meg az előudvarokat. Új fölszerelést is készítettek az istentisztelethez, és bevitték a mécstartót, valamint az illatáldozat bemutatására szolgáló oltárt meg az asztalt a templomba. Az illatáldozat oltárán tömjént égettek, a mécstartón pedig meggyújtották a mécseseket, és ezek megvilágították a templom belsejét. Kenyeret tettek az asztalra, és újra fölszerelték a kárpitokat, így végbevitték, amibe belefogtak.

A 148. esztendőben a kilencedik hónap – azaz a Kiszleu hónap – huszonötödik napjának hajnalán nekiláttak, és az égőáldozatok újonnan emelt oltárán áldozatot mutattak be a törvény szerint. Ugyanabban az időben és ugyanazon a napon szentelték fel, amelyen a pogányok megszentségtelenítették, dicsőítő énekekkel, citera, hárfa és cintányér kíséretében.

Az egész nép leborult. Magasztaló és dicsőítő énekeket zengtek az égnek, amely sikerre vitte ügyüket. Az oltár fölszentelését nyolc napig ünnepelték. Örömükben égőáldozatot és hálaáldozatot mutattak be a szabadulásért, aztán dicsőítő áldozatot. A templom homlokzatát arany koszorúkkal és pajzsocskákkal díszítették, helyreállították a kapukat meg a helyiségeket, és ellátták őket ajtókkal. Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet, hogy lemosták a pogányok okozta szégyenfoltot.

Júdás, testvérei és Izrael egész közössége elhatározta, hogy az oltár felszentelésének napjait minden esztendőben megünneplik öröm és ujjongás közepette ugyanabban az időben, Kiszleu hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Mak 4, 57. 56. 58; 2 Mak 10, 38

A templom homlokzatát arany koszorúkkal díszítették, és fölszentelték az oltárt az Úrnak. * Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet.

Dicsőítő és hálaénekekkel magasztalták az Urat. * Túláradó öröm kerítette hatalmába a népet.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 5, De fide et symbolo, 12-13: PG 33, 519-523)

A hitvallás

Azt a hitet tanuld meg, és azt a hitet valljad, s csak azt tedd magadévá és őrizd meg, amelyiket az Egyház nyújt most neked, s amelyet az egész Szentírás hitelesít. Nem mindenki képes ugyanis áttanulmányozni a Szentírást: egyeseket a tanulatlanság tart vissza, másokat pedig valamilyen elfoglaltság gátol abban. Nehogy azonban elsorvadjon a lélek a kellő ismeretek híján, íme, a hitvallás néhány ágazatában összefoglaljuk a hit egész igazságrendszerét.

Azt akarom, hogy ez a hit legyen útravalód egész életedben, és semmiképpen se fogadj el másikat helyette. Még akkor se, ha mi magunk netán megváltozva bármilyen ellentétes dolgot is mondanánk azzal szemben, amit most tanítottunk neked, de még akkor se, ha egy ellenséges angyal változna át a világosság angyalává, és tévedésbe akarna vinni téged. Mert ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit most mi hirdettünk nektek, átkozott legyen!

Most magukat a puszta szavakat megfigyelve, vésd emlékezetedbe a hitvallást; alkalmas időben pedig gyűjtsd össze az egyes ágazatokhoz a szentírási bizonyítékokat! A hitvallás ágazatait ugyanis nem emberi önkény fogalmazta meg: hanem az egész Szentírás legkiemelkedőbb igazságait gyűjtötték itt egybe, és így állították össze a hit egységes tanítását. És amiként az elültetett mustármag, bár igazán kicsike mag, mégis sok ágat tartalmaz magában, úgy ez a hitvallás is, kevés szóban mintegy magában foglalja az igaz vallásnak az Ó- és az Újszövetségben kinyilatkoztatott tanítását.

Figyelmesek legyetek tehát, testvéreim, és tartsátok meg ezt az áthagyományozott hitet, amelyet most kaptatok, és írjátok be azt szívetek mélyébe!

Legyetek óvatosak, nehogy az ellenség bárhol is megfossza a hittől a vigyázatlanokat és hanyagokat, és ügyeljetek, nehogy valamelyik eretnek meghamisítson bármit is abból, amit most átadtak nektek. A hívő hasonlít ahhoz az emberhez, aki ezüstjét a pénzváltók asztalára teszi, és mi is éppen ezt tettük most. Isten azonban majd elszámoltat a kamatokról is. Miként az Apostol, én is felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, hogy makulátlanul őrizzétek meg ezt a számotokra áthagyományozott hitet egészen a mi Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Az élet kincsét kaptad meg most, és ezt a kamatozásra letett kincset számon kéri majd tőled az Úr az ő megjelenése napján, amit a kellő időben végbevisz a boldog és egyedüli Uralkodó, a Királyok Királya és az Uralkodók Ura, aki egyedül halhatatlan, aki megközelíthetetlen fényességben lakik, akit senki nem látott, s nem is láthat. Övé a dicsőség, a tisztelet és a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 38-39

Az igaz ember a hitből él, de ha elpártol, nem telik benne kedvem. * Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket.

Lám, nyugtalan a lelke annak, aki nem hisz. * Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek, és megmentik életüket.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky