Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Halljátok az Úr szavát, ti nemzetek,
A föld végső határáig hirdessétek!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
16, 1-5; 17, 4-8
Moáb lakói Júdába menekülnek. Efraim megtérése
Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.
„Adj tanácsot, mit tegyünk. Hozz döntést az érdekünkben. Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.”
Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta Dávid sátorában olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.
Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
VÁLASZOS ÉNEK
Jer 33, 15. 16; Iz 16, 5
Igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot terem a földön: * És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!
Akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra. * És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Efrém diakónusnak a Diatessaronhoz írt magyarázatából
(Cap. 18, 15-17: SC 121, 325-328)
Éberek legyetek: Krisztus újra el fog jönni!
Hogy a tanítványok ne faggassák eljövetelének időpontja felől, ezt mondta Krisztus: Azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok, sem a Fiú. Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket. Titokban tartja azokat, hogy éberek legyünk, és mindegyikünk azt higgye, hogy az ő életében következik be. Ha ugyanis feltárta volna, mikor jön el, érkezésének nem lenne ösztönző jellege, és nem vágyakoznának utána azok a nemzedékek és korok, amelyek tudják, hogy úgyis nekik fog megjelenni. Kijelentette, hogy eljön, de nem árulta el, hogy mikor jön. Így minden nemzedék és minden kor várva várja őt.
Mert igaz ugyan, hogy az Úr meghatározta eljövetelének jeleit, mégsem lehet belőlük pontosan kiolvasni teljesedésük idejét. Mert ilyenféle jelek már sok változatban jöttek és mentek, sőt jelenleg is előfordulnak. Krisztus végső eljövetele az elsőhöz lesz hasonló.
Mert miként az igazak és a próféták várták őt, és azt hitték, hogy az ő napjaikban jelenik meg, ugyanígy némelyek a hívek közül ma is arra vágyódnak, hogy saját korukban fogadják őt, hiszen eljövetelének napját nem nyilatkoztatta ki. Ezt pedig főként azért tette, nehogy azt hihesse valaki, hogy alá van rendelve a sorsnak vagy az óráknak az, akinek hatalma és uralma alá tartoznak a mértékek és az idők. Amit maga határozott meg, az hogyan lehetett volna rejtve előtte, aki eljövetelének jeleit is leírta? Szavaival tulajdonképpen saját jeleit tüntette fel, hogy attól a naptól kezdve az utolsóig minden nemzedék és minden kor úgy vélje: saját idejében következik be eljövetele.
Legyetek éberek, mert amikor a test alszik, akkor a természet uralkodik rajtunk, és nem saját akaratunkból, hanem a természet szeszélye szerint, erőszakkal valósulnak meg a dolgok. Amikor pedig mély álom vesz erőt a lelken, mint például a csüggedtség vagy a szomorúság, akkor az ellenség uralkodik rajta, és olyat tétet vele, amit nem akar. A természeten úrrá lesz az erőszak, a lelken az ellenség.
A parancsolt éberséget az Úr az ember mindkét részének előírja: a testnek, hogy az aluszékonyságtól, a léleknek, hogy a tétlenségtől és a félénkségtől óvja. Így beszél a Szentírás is: Ébredjetek, igazak; illetve: Fölserkentem, és még most is veled vagyok. És ismét: Ne veszítsétek el bátorságotokat! Mivel ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat.
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 55, 3-4; ApCsel 28, 28
Örök szövetséget kötök veletek a Dávidnak megígért irgalom jegyében: * Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.
Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül, és ők meghallgatják. * Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, mutasd meg hatalmadat, és jöjj segítségünkre erőddel. Bár bűneink miatt távol vagyunk tőled, add mégis jóságosan kegyelmedet, hogy mielőbb egészen tetszésedre legyünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky