2024. június 19.

Szent Romuald apát
tetszés szerinti emléknap


Ravennában született a X. század közepe táján. A remeteéletet választotta. Többfelé megfordult, hogy magányban éljen, és kis kolostorokat építsen. Kora szerzeteseinek hibái ellen küzdött, míg maga az erények gyakorlásával a tökéletességre törekedett. Megalapította a kamalduli remeterendet. Meghalt 1027. június 19-én.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
89 (88). zsoltár, 2-38
Isten nagy irgalma Dávid családja iránt
Isten, ígéretéhez híven, Dávid családjából támasztotta Jézust, az Üdvözítőt (ApCsel 13, 22-23).
I.

Az Úr nagy jóságát énekelem szüntelen, *

nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségét.

Így szóltam ugyanis: †

„Örökké tart a te irgalmad, *

hűségedet szilárddá tetted a mennyben.”

„Választottammal szövetséget kötöttem, *

megesküdtem szolgámnak, Dávidnak:

Örökre megerősítem ivadékodat, *

és nemzedékről nemzedékre építem trónodat.”

Magasztalják csodás tetteidet az egek, Uram, *

a szentek közösségében pedig hűségedet.

A fellegekben van-e az Úrhoz hasonló, *

az Isten fiai közül ki mérhető az Úrhoz?

Szentjeinek gyülekezetében félelmetes az Isten, *

félelmetesebb és nagyobb, mint akik körülveszik.

Uram, mindenható Isten, ki hasonló hozzád? *

Hatalmas vagy, Uram, és körülvesz a hűség.

Te uralkodol a háborgó tengeren, *

te csendesíted le vad hullámait.

Megfékezted, mint a megsebzett Ráhábot, *

erős karoddal szétszórtad ellenségeidet.

Tied az ég, és tied a föld, *

te alapoztad meg a földkerekséget és annak teljességét.

Észak és Dél a te alkotásod, *

nevednek ujjong a Tábor és a Hermon.

Hatalmas a te karod, *

kezed erős, jobbod dicsőséges.

Trónod alapja a jog és az igazság, *

színed előtt jár az irgalom és a hűség.

Boldog a nép, amely tud ünnepelni, *

és arcod fényében járhat, Uram.

Egész nap nevednek örvendeznek, *

és igazságod felmagasztalja őket.

Te vagy minden erősségünk dísze, *

és jóvoltodból felemelkedik fejünk.

Mert az Úrtól van a mi pajzsunk, *

és Izrael Szentjétől a királyunk!

Ant. Uram, színed előtt jár az irgalom és a hűség.
2. ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
II.

Egykor látomásban így szóltál szentjeidhez: †

„Segítségemet egy hősnek adtam, *

választottamat a népből fölemeltem.

Szolgámra, Dávidra rátaláltam, *

és szent olajommal fölkentem őt.

Erős támasza kezem lesz, *

karom teszi őt erőssé!

Ellensége semmire sem megy vele, *

és a gonoszság fia el nem nyomhatja őt.

Megsemmisítem támadóit szeme előtt, *

és megverem gyűlölőit.

Hűségem és szeretetem kíséri őt, *

és nevemben feje magasra emelkedik.

Kezét ráteszem a tengerre, *

és jobbját a folyamokra.

És ő engem így szólít: Atyám vagy, *

Istenem és szabadító Kősziklám!

Én pedig elsőszülöttemmé teszem őt: *

fölségessé a földi királyok között.

Szeretetem iránta örökké megmarad, *

és állandó lesz vele szövetségem.

Örök időkre fenntartom ivadékát, *

és trónusa örökké áll, mint az ég!”

Ant. Isten Fia test szerint Dávid nemzetségéből született.
3. ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!
III.

„De ha fiai elhagyják törvényemet, *

és nem járnak tanításom útján,

ha megszegik rendelkezéseimet, *

és nem tartják meg parancsaimat:

vétkükre vesszőm lesz a válasz, *

gonoszságukra pedig verés!

Szeretetemet azonban nem vonom meg tőle, *

és hűségemet meg nem változtatom.

Nem bontom fel szövetségemet, *

és amit ajkam mondott, vissza nem vonom.

Megesküdtem egyszer szentségemre, *

és Dávidnak hazudni nem fogok:

Ivadéka fennmarad örökké, *

trónja szilárd színem előtt, mint a nap,

és áll örökké, miként a hold, *

hűséges tanúm az égen!”

Ant. Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké!

Ragyogva világít szavad fénye,

Értelmessé teszi a kicsinyeket.

ELSŐ OLVASMÁNY

A bírák könyvéből

6, 33-40; 7, 8. 16-22

Gedeon maroknyi csapattal győz

Azokban a napokban: Midián, Amalek és kelet fiai mind összegyűltek. Átkeltek a Jordánon, és Jiszreel síkságán ütöttek tábort. Az Úr lelke rászállt Gedeonra; így megfújta a harsonát, és Abiezer mögéje sereglett. Hírvivőt küldött egész Manasszébe, s azok is mögéje gyűltek. Elküldte a hírvivőket Áserba, Zebulonba és Naftaliba, s ezek szintén csatlakoztak hozzá.

Gedeon így szólt Istenhez: „Ha valóban az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amint mondtad, nézd, gyapjút terítek ki a szérűre. Ha csak a gyapjú lesz harmatos, a föld azonban száraz marad, ebből megtudom, hogy te szabadítod meg Izraelt a kezem által, amint mondtad.” Így is történt. Gedeon másnap kora reggel fölkelt, kicsavarta a gyapjút. Amikor a harmatot kinyomta a gyapjúból, tele lett vele egy vizespohár. Gedeon újra szólt Istenhez: „Ne lobbanjon föl haragod ellenem, ha még egyszer szólok. Engedd meg, hogy még egy próbát tegyek a gyapjúval: csak a gyapjú maradjon száraz, s legyen harmatos körös-körül a föld.” S akkor éjszaka így tett Isten. Csak a gyapjú maradt száraz, a föld azonban harmatos lett körülötte.

Jerubbaal tehát, vagyis Gedeon kora reggel fölkelt, és az egész néppel, amely vele volt, elindult, és Ain-Hárodnál ütött tábort. Midián tőle északra táborozott a Móré domb lábánál a völgyben. Ekkor az Úr így szólt Gedeonhoz: „Néped túl sok ahhoz, hogy kezébe adjam Midiánt. Így Izrael kérkedhetne a rovásomra, és azt mondhatná: a saját kezem szabadított meg. Hirdesd ki hát az egész nép füle hallatára: aki fél és retteg, térjen vissza.” Így Gedeon próbára tette őket. Erre húszezer ember visszatért a népből, tízezer pedig ott maradt belőle. Az Úr így szólt Gedeonhoz: „Még mindig sok ez a nép. Vezesd őket a víz mellé, és ott próbára teszem őket. Akiről azt mondom, hogy menjen veled, az veled megy; s akiről azt mondom, hogy ne menjen veled, az nem megy.” Gedeon tehát a víz partjára vezette a népet, és az Úr így szólt hozzá: „Akik nyelvükkel nyalják a vizet, ahogy a kutya lefetyeli, állítsd az egyik oldalra, azokat meg, akik térdükre esve isznak, a másik oldalra.” Azoknak a száma, akik a nyelvükkel nyalták a vizet, háromszázat tett ki. A nép többi része térdre esve ivott.

Akkor így szólt az Úr Gedeonhoz: „Ezzel a háromszáz emberrel szabadítalak meg benneteket, és adom kezedbe Midiánt, akik úgy nyalták a vizet. A többiek menjenek mind haza.” Gedeon kivette a nép kezéből a korsókat és a harsonákat, majd hazaküldte Izrael fiait, mindegyiküket a saját sátrába, és csak a háromszázat tartotta ott. Midián tábora az övé alatt volt a völgyben.

Ezután háromszáz emberét három csoportra osztotta. Kezükbe harsonát és üres korsót, s a korsóba fáklyát adott. „Figyeljetek rám – mondta nekik –, s azt tegyétek, amit én. Behatolok a tábor szélére, s amit teszek, ti is azt tegyétek. Amikor megfújom a harsonát, s azok is mind, akik velem lesznek, akkor fújjátok meg ti is a tábor körül, és kiáltsátok: »Az Úrért és Gedeonért!«”

Gedeon és az a száz ember, aki követte, odaért a tábor széléhez az éjféli őrváltás kezdetén, amikor az őröket váltották. Megfújták a harsonát, és összetörték a korsót, amely a kezükben volt. A három csoport is megfújta a harsonákat, és összetörte a korsókat. Bal kezükben a fáklyát tartották, jobb kezükben pedig a harsonát, amelyet fújtak. Közben ezt kiáltották: „Az Úrért és Gedeonért!” S mindegyikük megállt a helyén a tábor körül. Az egész tábor felriadt, kiáltozni kezdett, és a midiániták futásnak eredtek. Míg a háromszáz ember fújta a harsonát, az Úr az egyik ember kardját a másik ellen fordította az egész táborban.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 1, 27-29; Lk 1, 52

Isten azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. * Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

Hatalmasokat ledöntött a trónról, és alázatosakat felmagasztalt az Úr. * Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Romuald életrajzából, amelyet Damiáni Szent Péter írt meg

(Cap. 31 et 69: PL 144, 982-983. 1005-1006)

Megtagadta önmagát és követte Krisztust

Romuald három évig tartózkodott Parenzo város határában, ahol az első évben kolostort alapított, és apátot meg testvéreket küldött oda. Két évig pedig teljes visszavonultságban élt. Eközben az isteni kegyelem a tökéletesség oly magas fokára emelte, hogy a Szentlélek sugallatára előre látott több eljövendő dolgot; értelmének fényével pedig behatolt az Ó- és Újszövetség rejtett titkaiba.

Az isteni dolgokat szemlélve gyakran olyan mély elragadtatásba esett, hogy szinte teljesen elmerült a könnyek záporában. Közben az isteni szeretet kimondhatatlan hevületében így kiáltozott: Drága Jézusom, édes mézem, kimondhatatlan vágyam, szentek édessége, angyalok gyönyörűsége, én mindenem! Szinte lehetetlen kifejezni emberi szóval mindazt az érzést, amely a Szentlélek ihletésére ujjongó szavakban előtört szívéből.

Mindenütt, ahol letelepedett ez a szent férfiú, először is egy kicsi hajlékot épített, kápolnával és oltárral, majd bezárkózott ide, és visszavonult az emberektől.

Sok helyütt lakott így. Amikor élete végét közeledni érezte, visszavonult az általa alapított Val di Castro kolostorba. Ott várta az órát, amelynek közelségéről már nem volt kétsége. Kicsi hajlékot épített magának kápolnával, hogy ott bezárkózva csendben virrasszon egészen haláláig.

Amikor pedig kész volt a kis hajlék, és lelke is felkészült a végső visszavonulásra, testét kínok lepték meg, egyre fokozódó gyötrelmekkel. A betegség mellett öreg kora is terhelte. Egyik napon testi ereje kezdte lassan elhagyni, és betegségének súlya végképp kimerítette. Alkonyodott, a nap leszállni készült. Ő pedig meghagyta két segítőtestvérének, hogy menjenek ki és zárják be maguk után az ajtót. Csak hajnalban térjenek vissza hozzá, amikor majd elvégezték a zsolozsmát. A testvérek azonban életéért aggódva nem szívesen távoztak. Nem is tértek mindjárt nyugovóra, hanem a mester halálától tartva a kunyhó közelében titokban őrséget álltak, hiszen ő értékes kincs volt számukra, így várakoztak egy ideig, figyelmesen hallgatózva. Mivel már semmi nesz nem hallatszott, sem mozgás, sem hang, ebből megsejtve, ami bekövetkezett, az ajtót megzörgetve besiettek. Világot gyújtottak, és ott találták a földön fekve a Szent holttestét, akinek boldog lelke már a mennybe szállt. Ott feküdt, mint egy elhagyott égi drágagyöngy, várva, hogy illő tisztelettel felkerüljön a nagy Király kincsesházába.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 2, 7; 8, 5

Megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztán. * Az Úr, a te Istened veled van, és nem szenvedtél hiányt semmiben.

Úgy nevelt, ahogyan az ember a fiát neveli. * Az Úr.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, te Szent Romuald apát által Egyházadban megújítottad a remeteéletet. Adj erőt, hogy önmagunkat megtagadva Krisztust kövessük, és így méltók legyünk bejutni mennyei országodba. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky