Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Mindenek Atyja, világ újítója,
nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,
áldva dicsérünk, esedezve kérünk,
nézz a szívünkre!
Éjszaka zengjük hálaénekünket,
te segíts minket, hogy méltók lehessünk
dicsérni téged egy szívvel örökké,
fénynek adója.
Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,
add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,
s hogy tetteinkben örök dicsőséged
meg-megújuljon.
Add, hogy szívünket tüzed általjárja,
s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,
és a kezünkben ki nem alvó lánggal
égjen a mécses.
Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,
s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,
Szentlélek Isten, dicséreted zengjen
földön, egekben. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,
végtelen jóság, öröme a földnek,
csorduló véred a halálból minket
megszabadított.
Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,
áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,
és növeld bennünk a segítő jóság
minden erényét.
Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,
győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,
és álljon mellénk, kit az égből küldesz:
isteni Lelked.
Dicsőség néked, örök Atyaisten,
és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,
s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr
minden időn át. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Áldjad, lelkem, az Urat, *
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat, *
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet, *
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól, *
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal, *
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat, *
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait, *
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Könyörületes az Úr, és jóságos, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen, *
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk, *
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől, *
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól, *
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain, *
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált, *
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű, *
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van, *
a helyét sem ismerik többé.
Az Úr szeretete mindörökké az istenfélőkkel van, *
és igazsága még unokáikkal is.
Azokkal, akik szövetségét híven őrzik, *
és hűségesen teljesítik parancsait.
Az Úr a mennyben állította fel trónját, *
királyi hatalmával uralkodik a mindenségen.
Áldjátok az Urat, ti, angyalok, †
ti, hatalmasok, akik teljesítitek parancsát, *
és hallgattok intő szavára.
Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, *
szolgái, kik akaratát teljesítitek.
Áldjátok az Urat mind, ti, kezének művei, †
mindenütt, ahol uralkodik. *
Áldjad, lelkem, az Urat!
Döntéseid útját add megértenem,
Csodás tetteiden szemlélődöm.
ELSŐ OLVASMÁNY
Dániel próféta könyvéből
5, 1-2. 5-9. 13-17. 25 – 6, 1
Isten ítélete Baltazár lakomáján
Azokban a napokban Baltazár király nagy lakomát rendezett főembereinek – szám szerint ezren voltak –, és ezer ember előtt itta a bort. A bortól ittasan Baltazár megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany és ezüst edényeket, amelyeket apja, Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból. Az volt a szándéka, hogy abból igyanak a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei.
Ugyanabban az órában emberi kéz ujjai jelentek meg, és írni kezdtek a lámpással szemben a királyi palota falának mészfelületére. A király észrevette az író kéz ujjait. Erre a királynak elváltozott az arca, s gondolatai megrémítették. Csípőjének ina elernyedt, és térdei egymáshoz verődtek.
A király hangosan követelte, hogy vezessék eléje a varázslókat, kaldeusokat és jósokat. Így szólt a király Bábel bölcseihez: „Aki elolvassa ezt az írást, és tudtomra adja értelmét, bárki lesz is az, bíbort ölt, aranyláncot kap a nyakába, és harmadikként uralkodik országomban.” A király bölcsei mind összesereglettek, de sem az írást nem tudták elolvasni, sem az értelmét nem tudták a királynak megmondani. Erre Baltazár király annyira megijedt, hogy arca belesápadt; de főemberei is megrémültek.
Dánielt bevezették a király elé. A király így szólt hozzá: „Te vagy az a Dániel, az a júdeai fogoly, akit atyám, a király Júdából hozott ide? Azt hallottam felőled, hogy Isten lelke van benned, lángész, értelem és kiváló bölcsesség található benned. Az előbb ide rendeltem a bölcseket és varázslókat, hogy olvassák el nekem ezt az írást, de nem tudták megmondani a dolog értelmét. De rólad azt hallottam, hogy te tudsz magyarázatot adni, sőt a legnehezebb kérdéseket is meg tudod oldani. Ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, s meg tudod nekem fejteni az értelmét, akkor bíborba öltöztetlek, aranyláncot kapsz a nyakadba, és harmadikként uralkodhatsz országomban.”
Dániel erre azt felelte a királynak: „Adományaidat tartsd meg magadnak, és ajándékaidat add másnak! De az írást elolvasom a királynak, és tudtodra adom az értelmét.
Az írás, amelyet felrótt: »Mené, mené, tekél és parszin«. A szavaknak ez a jelentésük: »Mené«: Isten számba vette a királyságodat, és véget vetett neki. »Tekél«: megmért a mérlegén, és könnyűnek talált. »Parszin«: feldarabolta országodat, aztán a médeknek és a perzsáknak adta.”
Akkor Baltazár parancsára Dánielt bíborba öltöztették, aranyláncot tettek a nyakába, és közhírré tették, hogy az országban ő a harmadik uralkodó. Még ugyanazon az éjszakán megölték Baltazárt, a káldeusok királyát. Az országot a méd Dárius foglalta el hatvankét éves korában.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 74, 6. 8. 9; Jel 14, 9. 10
Fejeteket ne hordjátok fönn kevélyen, hiszen Isten a bíró, ő alázza le ezt, és emeli magasba amazt. * Kehely van az Úr kezében, meg kell inniuk a föld bűnöseinek.
Aki leborul a vadállat és képmása előtt, az inni fog az Isten haragjának borából. * Kehely van az Úr kezében, meg kell inniuk a föld bűnöseinek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Damaszkuszi Szent János püspöknek „Az igaz hitről” szóló értekezéséből
(Lib. 4, cap. 15. PG 94, 1166-1167)
Tisztelnünk kell azokat, akik Istennél értünk imáikkal közbenjárnak
Az Úr Krisztus a szentek ereklyéit üdvösséges forrásul adja nekünk, amelyből sok áldás fakad. Ne legyen senki, aki nem hisz bennük! Ha ugyanis a pusztában a kemény és érdes sziklából, és ha Sámson szomjának enyhítésére Isten akarata szerint a szamár állkapcsából víz fakadt, miért lenne hihetetlen, hogy a szent vértanúk ereklyéiből édes illat fakad? Legkevésbé azok számára hihetetlen ez, akik megélték és megtapasztalták Isten hatalmát és kitüntető jóságát, amelyben szentjeit részesíti.
Az ószövetségi törvény szerint mindaz, aki halottat érintett, tisztátalanná vált. A szenteket azonban nem szabad a halottak közé számítani. Krisztustól ugyanis, aki az Élet és az élet Szerzője, és akit a halottak közé soroltak, megtanultuk, hogy azok, akik a feltámadás reményével és a Krisztusban való hittel hunytak el, semmiképpen sem nevezhetők halottaknak. Hogy lehet holttest az, amely csodákat tesz? Milyen alapon űznek ezek ördögöket, szüntetnek meg betegségeket, gyógyítanak betegeket, adják vissza a látást vakoknak, tisztítanak meg leprásokat, űznek el kísértéseket és szomorkodásokat, és végül hogyan kapnak meg általuk minden jó adományt a világosság Atyjától azok, akik rendíthetetlen hittel hisznek? Ugye, minden áldozatra kész vagy, hogy egy olyan pártfogót szerezhess, aki téged a földi királynak bemutat, és érdekedben jó szót szól? Nemde inkább kell tisztelni azokat, akik az emberi nem pártfogói, és Istennél értünk imáikkal közbenjárnak?
Bizony tisztelnünk kell őket, éspedig úgy, hogy nevükben Istennek templomot építünk, adományokat ajánlunk fel, emléküket tisztelettel övezzük, és példájukat örömmel követjük, azzal az örömmel, amely belőlük felénk sugárzik, belőlük, akik hívnak minket, hogy míg érdemeiket követni törekszünk, nehogy megsértsük és ingereljük az Urat. Istent ugyanis azokkal a dolgokkal tiszteljük, amelyekben szolgái is örömüket találják; ami viszont az Urat sérti, az az ő harcosainak is kárára van. Ennélfogva nekünk, akik hívők vagyunk, a szenteket tisztelnünk kell nemcsak a zsoltárokkal, himnuszokkal és lelki énekekkel, hanem a szív Isten előtti megrendültségével is, és a szükséget szenvedők iránt az irgalmasság gyakorlásával, hiszen ezekben leginkább az Isten iránti tiszteletünk nyilvánul meg. Látható szobrokat és képeket készítünk róluk, de még inkább erényeiket követve igyekezzünk elnyerni, hogy élő szobraik és képeik lehessünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 31, 11
Téged dicsér, egek Ura, apostolok boldog kara. Dicséretes nagy próféták súlyos ajka hirdet és áld. Jeles mártírseregek magasztalnak tégedet. * Téged, ó, boldog Szentháromság, egy Isten, összes szented és választottad egy szívvel-lélekkel áld.
Igazak, vigadjatok és ujjongjatok az Úrban, és örvendjetek, tiszta szívűek! * Téged, ó, boldog Szentháromság, egy Isten, összes szented és választottad egy szívvel-lélekkel áld.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te megadtad, hogy egy napon ünnepeljük a magyar szentek és boldogok dicsőségét. Kérünk, sokszoros közbenjárásukra áraszd bőven reánk nagy irgalmadat. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky