Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Szentháromság egy Istenünk,
hatalmas Úr a föld felett,
halld meg dicsérő énekünk,
ébredve melyet zeng szívünk.
Az ágyból immár felkelünk
a csendességes éjidőn,
és esdekelve kérlelünk,
gyógyítsd meg égő sok sebünk.
A kísértő ha cselt vetett,
és vétkeztünk ez éjszakán,
a bűnt lelkünkről mossa le
kegyelmed égi ereje.
És bízó szívvel kérlelünk:
tündöklő fényed töltsön el,
hogy napjaink pergő során
romlást ne hozzon semmi ránk.
Ezt add meg, kérünk, jó Atya,
s Atyának mása, egy Fia,
s te, Szentlélek, Vigasztaló:
örökre egy uralkodó. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Költözz szívünkbe, Krisztusunk,
örök, megváltó Szeretet,
minden szavunk hadd töltse el
igaz, bűnbánó érzelem.
Nagy hittel hozzuk most eléd
könyörgésünket, Jézusunk,
hogy bűneink rút bélyegét
töröld le rólunk, jó Urunk.
Emeld kereszted nagy jelét,
mely tested által szent nekünk,
pajzsul ma híveid fölé,
kik fiaidként élhetünk.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ments meg engem, Istenem, *
mert a víz már torkomig ér.
Feneketlen iszapba süllyedtem, és nincs hol megállnom, *
a vizek mélyére kerültem, eltemet a hullám.
Belefáradtam a kiáltozásba, torkom berekedt; *
míg Istenemre várok, szemem elsötétül.
Hajam szálánál is többen vannak, *
akik ok nélkül gyűlölnek engem.
Nagy erőre kaptak üldözőim, gonosz ellenségeim, *
amit el sem vettem, azt kell megfizetnem.
Te ismered, Uram, balgaságomat, *
bűneim nincsenek rejtve előtted.
Akik benned bíznak, ne piruljanak miattam, *
Uram, mindenható Isten!
Miattam ne érje szégyen azokat, *
akik keresnek téged, Izrael Istene!
Mert érted viselek gyalázatot, *
arcomat érted borítja szégyen.
Testvéreim előtt idegenné lettem, *
anyám fiai sem ismernek rám.
A házadért való buzgóság emészt, *
rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.
Sírtam, és böjtöléssel gyötörtem magam, *
de az is gyalázatomra vált.
Vezeklő szőrruhát öltöttem magamra, *
és ezért is szóbeszéd ért.
Ellenem beszélnek a kapukban ülők, *
a bor mellett is rólam énekelnek.
De én, Uram, tehozzád imádkozom, *
kegyelmed idején, Istenem.
Hallgass meg mérhetetlen jóságodban, *
hűséged szerint segíts meg!
Emelj ki az iszapból, hogy el ne süllyedjek, †
ragadj ki azok közül, akik gyűlölnek, *
és a vizek mélységéből.
Ne merítsen el a vizek hulláma, †
és ne húzzon le a mélység, *
ne záruljon be fölöttem a verem szája.
Hallgass meg, Uram, jóságos szeretettel, *
nagy irgalmaddal fordulj hozzám.
Szolgádtól ne fordítsd el arcodat, *
sietve hallgass meg, mert nagyon gyötrődöm!
Jöjj közel hozzám, és légy védelmezőm, *
ellenségeimtől válts meg!
Te ismered gyalázatomat, *
csúfos helyzetemet és szégyenemet.
Szemed előtt vannak mind, akik gyötörnek engem, *
szívemet a szégyen összetörte, ellankadtam.
Vártam, hogy valaki együttérez velem, de nem volt, *
vigasztalókat kerestem, de nem találtam.
Enni nekem epét adtak, *
és szomjúságomban ecettel itattak.
Nyomorult vagyok, és fájdalommal telve, *
de segítséged, Uram, fölemel engem.
Isten nevét énekszóval áldom, *
dicsérettel magasztalom őt.
Az Úrnak ez kedvesebb, mint az áldozati bika, *
vagy mint az üsző, amelynek szarva és körme van.
Látják ezt az alázatosak, és örülnek: *
„Ti, akik keresitek Istent, éledjen föl szívetek!”
Az Úr meghallgatja a szegényeket, *
és foglyait nem hagyja magukra.
Dicsérje őt az ég és a föld, *
a tengerek és minden, ami azokban mozog.
Isten megszabadítja Siont, †
Júda városait újra felépíti. *
Ott lesz lakóhelyük, és az lesz birtokuk.
Azt örökli szolgáinak ivadéka, *
és ott laknak majd, akik nevét szeretik.
Az Úr megtanít minket útjaira.
Hogy járni tudjunk ösvényein.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Makkabeusok második könyvéből
12, 32-46
Áldozat a halottakért
A Pünkösdnek nevezett ünnep után Júdás és akik vele tartottak, Idumea helytartója, Gorgiász ellen vonultak ki. Ez 3000 gyalogossal és 400 lovassal szállt szembe velük. Az egyik összecsapás alkalmával történt, hogy néhány zsidó elesett.
Egy bizonyos Dozitheosz, tubiai bátor lovas Gorgiászra vetette magát, és teljes erővel húzta. Élve akarta elfogni az átkozottat. De az egyik trák lovas nekiesett, és levágta a karját, így Gorgiásznak sikerült elmenekülnie Marizába. Mivel Ezdriász katonái már sokáig harcoltak, és teljesen kimerültek, Júdás az Úrhoz folyamodott, legyen harcostársuk és vezérük a küzdelemben. Aztán atyáik nyelvén jó hangosan himnuszokra zendített, mintegy a csatakiáltás bevezetőjéül, majd menekülésre kényszerítette Gorgiász csapatait.
Júdás összegyűjtötte a sereget, és Odollam városába ment. Amikor a hetedik nap elérkezett, a szokás szerint elvégezték a tisztulási szertartást, és ott ünnepelték a szombatot. Másnap (amikor már legfőbb ideje volt) fölkeresték Júdást, hogy menjenek, hozzák el az elesettek holttestét, és temessék őket atyáik sírboltjába rokonaik közé. Ám a halottak ruhái alatt Jamnia bálványainak szentelt tárgyakat találtak, amit a törvény tilt a zsidóknak, így megtudták, miért estek el.
Mindnyájan dicsőítették az Urat, az igazságos bírót, aki azt is fölfedi, ami rejtve van. Aztán imádkozni kezdtek, és könyörögtek, hogy az elkövetett bűnök teljes bocsánatot nyerjenek. A nemes lelkű Júdás azonban figyelmeztette a csapatokat, hogy óvakodjanak a bűntől, hisz saját szemükkel láthatták az elesettek példáján a bűn következményeit. Aztán gyűjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelő áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra. Ha ugyanis nem hitt volna az elesettek feltámadásában, fölösleges és értelmetlen dolog lett volna a halottakért imádkozni. Arról is meg volt győződve, hogy akik jámborságban halnak meg, azokra nagy jutalom vár. Ez szent és jámbor gondolat volt. Azért mutatott be engesztelő áldozatot, hogy megszabaduljanak bűneiktől.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. 2 Mak 12, 45. 46
Akik jámborságban halnak meg, * Nagy jutalmat kapnak.
Szent és üdvös dolog imádkozni a halottakért, hogy feloldozást nyerjenek bűneiktől. * Nagy jutalmat kapnak.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nazianzi Szent Gergely püspök szónoklataiból
(Or. 7, in laudem Caesarii fratris, 23-24: PG 35, 786-787)
Szent gondolat a halottakért imádkozni
Mi az ember, hogy gondolsz vele? Valójában mi is ez az engem körülvevő új misztérium? Kicsi vagyok és nagy is, jelentéktelen és hatalmas is, halandó és halhatatlan is, földi és égi is. El kell temetkeznem Krisztussal, hogy Krisztussal támadjak fel, és társörököse legyek, hogy Isten gyermekévé, sőt egészen istenivé váljak.
Ez a nagy misztérium ezt jelenti tehát: a mi Istenünk értünk vette fel az emberi természetet, és értünk lett szegény, hogy fölemelje az esendő embert, hogy ismét teljessé tegye, újjáteremtse képmását, az embert, és így mindnyájan egyek legyünk Krisztusban, aki mindenkiben jelen van, akár férfi vagy nő, akár barbár vagy szkíta, akár rabszolga vagy szabad. Ezek a jelek és megkülönböztetések csak a testre vonatkoznak. Mi azonban Isten jegyét viseljük magunkon, aki önmagáért teremtett, és aki annyira újjáalakított, és úgy megjelölt minket, hogy ezután már egyedül csak róla ismerjenek föl bennünket.
Bárcsak olyanok lennénk, mint amilyenek az ajándékozó Isten nagy jóságával szeretnénk lenni. Isten keveset követel, és akik őszinte szívvel szeretik őt, azokat most is és az eljövendő örök életben is nagyon megjutalmazza. Az iránta való szeretetünkért és reményünkért viseljünk el és tűrjünk el mindent, adjunk hálát mindenért (mert Isten igéje is gyakran ezeket említi az üdvösség fegyvereként). Ajánljuk neki lelkünket és azoknak lelkét, akik e közös utunkon, menyegzős ruhájukat hamarább megszerezve, előbb értek oda vendégségébe.
Ó, mindenek Ura és Teremtője, te alkottál képmásodra minket. Te vagy az emberek Istene, Atyja és Kormányzója. Ó, élet és halál Bírája! Ó, lelkünk őre és jótevője! Te alkotsz mindent, és te változtatsz át mindent a maga idején Igéd által, aki a te bölcsességed és a mi fönséges gondviselőnk. Kérünk, úgy fogadd eltávozott Caesarius testvérünket, mint zsengeáldozatot.
Fogadj jóságosan minket is, ha eljön halálunk órája! Addig tarts meg e testi életben, amíg üdvösségünkre szolgál. Azután úgy fogadj majd minket, mint akik szent félelmedben már felkészültünk, mint akik nem készületlenek, és nem fordítanak neked hátat az utolsó napon. Ne engedd, hogy kényszeredett lélekkel távozzunk és szakadjunk ki ebből az életből, ahogyan azok az emberek szokták, akik teljesen átadták magukat ennek a világnak és ennek a testnek. Add, hogy készségesen és örvendező lélekkel induljunk el abba a boldog és örök életbe, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké. Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Kérünk, Urunk, Istenünk, fogadd országodba meghalt testvéreinket, akikért véredet ontottad; * Emlékezz, hogy csupán por vagyunk, mert az ember élete olyan, mint a mezőn a fű és a virág.
Urunk, irgalmas, jóságos és könyörülő Istenünk. * Emlékezz, hogy csupán por vagyunk, mert az ember élete olyan, mint a mezőn a fű és a virág.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, irgalmas Isten, a te kegyelmed műve, hogy híveid méltóképpen és tetszésed szerint szolgálnak neked. Add, kérünk, hogy minden akadályt legyőzve elnyerjük a megígért boldogságot. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky