Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Krisztus, ég és föld Ura, jó Királya,
csarnokod hangos ma az énekszótól,
mert a búcsúnap hívogatja néped
messze vidékről.
Lám, e szent csarnok csakugyan királyi
székhely, tündöklő kapu, mely az égbe
nyílik, s mindenkit befogad, ki hozzád
vágyik, igyekszik.
Egybegyűjt minket közös ünnepekre,
és a hét szentség sugarába von be,
asztalt terítve ez a hely erőt ad,
hogy haza jussunk.
Istenünk, vedd hát szívesen szavunkat,
áldj, vezess, kérünk, igaz útra téríts!
Házad népének, magadénak ismerd,
mind, aki itt van!
Áldjuk egy szívvel, kit Atyának mondtál,
téged is, Jézus, kegyes Üdvözítőnk,
s kettőtök Lelkét: vigadozva ég, föld
zengje az áldást! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Úré a föld és mind, ami betölti, *
a földkerekség és mind, aki lakja,
mert tengerek fölé ő rakta alapját, *
ő állította folyóvizek fölé.
Ki mehet föl az Úr hegyére, *
ki állhat meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, †
aki nem veszi hiába Isten nevét, *
és hamis esküt nem esküszik.
Az nyer áldást az Úrtól, *
és üdvösséget szabadító Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, *
amely kutatja arcát Jákob Istenének.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
Az Úr, az erős és hatalmas, az Úr, aki hatalmas a csatákban.
Emeljétek föl fejeteket, kapuk, †
táruljatok föl, örök kapuk: *
a dicsőség királya bevonul.
Kicsoda ez a dicsőség királya? *
A Seregek Ura a dicsőség királya.
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura! *
† Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába.
Lelkem és testem ujjongva eped *
az élő Isten után.
Még a veréb is otthont talál magának, †
és fészket a gerle, ahová fiait helyezze; *
a te oltárodnál, Seregek Ura, Istenem és Királyom!
Boldogok, akik házadban laknak, *
és téged örökké magasztalnak.
Boldog ember, akinek te vagy erőssége, *
és zarándokútra indítja szíve.
Amikor átvonulnak a tikkadt völgyön,
forrás fakad ott, *
mert áldással halmozza el a korai eső.
Újult erővel haladnak az úton, *
és megjelennek Istennél a Sionon.
Seregek Ura, Istene, hallgasd meg imámat, *
fogadd füledbe, Jákob Istene!
Oltalmazó Istenünk, nézz le ránk, *
tekints kegyesen a te fölkentedre!
Bizony, egy nap a te házadban *
ezernyi másnál többet ér.
Inkább szeretnék az Úr házának küszöbén állni, *
mint lakni a gonoszok sátraiban.
Mert az Úristen nap és védőpajzs, *
kegyelmet oszt és dicsőséget.
Nem von meg semmi jót azoktól, *
akik ártatlanul élnek.
Seregek Ura, boldog az az ember, *
aki tebenned bízik.
Háza alapjait szent hegyén vetette meg, †
mert Sion kapuit szereti az Úr *
Jákob bármely hajlékánál jobban.
Dicső dolgokat mondanak rólad, *
Isten városa!
Tisztelőim között említem majd Egyiptomot és Babilont, †
Filiszteát, Tiruszt és Etiópiát, *
mert ezek mind itt születtek.
Sionról pedig azt mondják majd: †
„Ez is, meg az is benne született, *
és őt maga a Fölséges erősítette meg!”
Az Úr bejegyzi a népek könyvébe: *
„Ezek mind itt születtek!”
És a körtáncot lejtők mind azt dalolják: *
„Minden forrásom belőled fakad!”
Leborulok szent templomodban, Alleluja.
Hálát adok nevedért, Uram. Alleluja.
ELSŐ OLVASMÁNY
Szent János apostol Jelenéseinek könyvéből
21, 9-27
Látomás a mennyei Jeruzsálemről
Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”
És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak a kapukra vésve, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.
Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.
A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.
A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.
De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.
A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be sem tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Jel 21, 21; Tób 13, 21. 22. 13
Jeruzsálem! Utcáid tükörfényes színaranyból vannak, és örömdal zeng benned; * És minden házad ezt harsogja: Alleluja.
Tündöklő fénnyel ragyogsz, és a föld minden táján magasztalnak téged. * És minden házad ezt harsogja: Alleluja.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Lonovics József csanádi püspök, későbbi egri érsek beszédéből, amelyet a főszékesegyház felszentelésekor mondott
(Eger, 1837, különkiadás)
Örömmel ünnepelték meg Isten házának felszentelését
Izrael fiai rabságuk közepette is csak Siont s annak földig rontott templomát sóhajtozták; s honukba térvén első gondjuk az Úr házának fölépítése volt.
Az egri megye apostoli buzgóságú pátriárka-érsekét főpásztori hivatala első pillanata óta azon gondolat fárasztotta, mint emelhessen az Úrnak egy oly házat, amely mindannak megfeleljen, amit az egri főtemplomban a hajdankor emlékezete, a megye dísze s századunk ízlése megkívánhatna. Nem adok, így szólt ő a prófétával, nem adok szemeimnek álmot, s napjaimnak nyugalmat, míg nem találok helyet az Úrnak, s hajlékot Jákob Istenének; s főkáptalanjának, a megyebéli papságnak s híveinek adakozásai által nagylelkűleg támogattatva felépíttette nagy Istenünk dicsőítésére, tiszteletére, imádására s a hívek lelkiörömére, vigasztalására s épülésére ezen mai fölszentelt pompás anyatemplomot.
Az egykori egri főtemplom ott díszlett ama várban, amelynek falai az egriek dicső tetteinek ugyanannyi bizonyságai. Noha nem lehet ama hajdani főtemplom elenyésztére mély fájdalom nélkül emlékeznünk, de ha ezen pompás s remekművű szentegyházra tekintünk, meg vagyunk vigasztalva; mert ebben őseink Istenének tiszteletére s imádására oly templommal bírunk, amely amannak veszteségét bőven kipótolja, s ekként hálát mondva az Úrnak egykori látogattatásunk napjaiért, a zsoltáros királlyal méltán énekelhetjük: Meghallgatott az Úr, s könyörülve rajtunk, segítségünkké lett! Örömmé változtattad, Uram, zokogásunkat, levontad rólunk gyászos ruháinkat, s bennünket vigassággal öltöztettél.
A templomnak már külső tekintete is tanúsággal teljes. Egekre nyúló tornyai vajon nem azt hirdetik-e, hogy minden jó adomány, minden tökéletes ajándék onnan felülről jön, a világosság Atyjától; hogy nincs itt maradandó városunk, hanem ama mennyei Jeruzsálemet keressük? A kereszt, amely templomaink s tornyaink csúcsán tündöklik, vajon nem arra int-e, hogy távol legyen tőlünk egyébben dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjében? Nem arra emlékeztet-e, hogy azon kereszt, amely valaha a gyalázat fája volt, váltságunk eszköze, reményünk alapja s a diadalmas evangélium jele lett? Harangjaink is komoly hangjuk által az istentiszteletre hívnak, majd azt jelentik, hogy ismét egy keresztény vándortársunk kísértetik a temetőbe.
Lépjünk be most a templomba, s bárhová vessük is szemünket, mindenütt csak oly tárgyakat látunk, amelyek bennünket vigasztaló és üdvösséges érzésekre fakasztanak. A keresztkút eszünkbe juttatja azon felbecsülhetetlen méltóságot, amelyet egykor a víz s a Szentlélek ereje által nyertünk; eszünkbe juttatja, hogy ott kint születtünk, de itt nemesedtünk, hogy ott emberek, de itt keresztények, ott a világ, de itt a mennyország polgárai lettünk. Ha elvesztettük a keresztségben nyert ártatlanságunkat, ha rendetlen kívánságaink s a rossz példák által bűnre csábíttattunk, a gyóntatószékben ül az Úr szolgája, ki látván töredelmességünket, bűnbocsátó hatalma szerint azt mondja Jézussal: Bízzál, fiam, bocsánatot nyernek bűneid. S ha az oltárra tekintünk, hol az Úr ama szent rejtekben közöttünk lakozik, érettünk naponként feláldoztatik, s lelkünket testével s vérével az örök életre táplálja, nem fog-e bennünk minden gondolat, minden érzés szeretetre, hálára s imádásra olvadni? Nem fogunk-e azon szándékra gerjedni, hogy menyegzői ruhában, tiszta lélekkel és forró kívánsággal járuljunk mindenkor ezen asztalhoz, hogy a próféta szerint kóstolhassuk, mily édes az Úr, s mily boldog a férfiú, ki benne bízik? A prédikálószék meg emlékeztet bennünket Üdvözítőnknek amaz isteni intézkedésére, amely szerint tanítókat rendelt nekünk, kik vallásunk szent igazságait eredeti tisztaságukban, s csalhatatlan tekintettel hirdetik, s bizonyosakká tesznek, hogy a kősziklára épített Anyaszentegyházban a hiba, tévelygés s földi hatalom tusakodásai soha erőt nem fognak venni.
A templom az imádság háza, s éppen e tekintetben találjuk abban legfőbb örömünket és vigasztalásunkat. Mindenütt figyelmez ugyan az Úr imádságunkra, de itt az előtte kedvesebb, reánk nézve hathatósabb; mert tulajdon ígérete szerint ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az ő nevében, mindenkor közöttük lesz.
Végre mily nagy vigasztalást nyújt nekünk azon gondolat, hogy itt mindnyájan egyenlők vagyunk! Bármely nagy különbséget állított fel köztünk a születés, hivatal s tudomány, de itt, a személyválogatást nem ismerő Istenünk házában minden különbség megszűnik. Itt mindnyájunk homlokáról csak a keresztény méltóság sugárzik, s itt minden címünk csak a keresztény név.
Íme, mily nagy, s mily sokszoros öröm és vigasztalás vár bennünket templomainkban. Boldogok, Uram, kik a te házadban laknak, mert jobb egy nap a te házadban ezernyi másnál!
Leborulva kérünk, mindenható Istenünk! Tekints irgalmasan ezen házra. Fogadd hálánkat kegyelmedért, melyet ezen nagy munka eszközlésében velünk éreztettél, s ezen egyház szent pártfogóinak érdemeiért engedd, hogy mindazon esedezést, melyet a bizalom s buzgóság itt elődbe terjeszteni fog, hallgasd meg a te égi lakásodból, és könyörülj rajtunk.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 83, 2-3. 5.
Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura: epedve sóvárog lelkem * Az Úr udvarába, alleluja!
Aki házadban élhet, Urunk, téged dicsérhet szüntelen. * Az Úr.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Magában a felszentelt templomban:
Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
A felszentelt templomon kívül:
Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Vagy:
Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky