Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Ez óra itt a harmadik,
Krisztust kereszttel terhelik:
elménk hívságtól ment legyen,
imádkozzunk most csendesen.
Krisztust fogadja szív, ajak,
s bensőnk romlatlan, ép marad,
tanúskodjék buzgó imánk:
a Lélek méltán száll le ránk.
Ez óra régi gyászt törölt:
az ősbűn átka megtörött;
Krisztus kegyelme itt fakadt,
feltündökölt a virradat.
Dicsérünk, Jézus, szüntelen,
ki feltámadtál győztesen,
Atyának, Léleknek veled
most és örökre tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *
de nagyon reménykedem igéidben.
Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *
azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”
Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *
de rendelkezéseidet nem felejtem.
Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *
Mikor ítélkezel már üldözőimen?
Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *
akik nem élnek törvényeid szerint.
Kipróbált hűség minden parancsolatod; *
álnokul üldöznek, segíts meg engem.
Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *
de én nem hagyom el parancsaidat.
Kegyelmed szerint éltess engem, *
ajkad bizonyságait megőrzöm.
Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *
figyelj imádságomra!
A föld széléről kiáltok hozzád, †
miközben szorong a szívem; *
hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.
Te vagy az én reménységem, *
és erős bástyám az ellenség ellen.
Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *
hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,
mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *
és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.
Adj napokat a király napjaihoz, *
és sok nemzedékkel mérjed éveit,
ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *
tartsa meg őt szereteted és hűséged!
Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *
és amit fogadtam, napról napra teljesítem.
Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *
őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!
A gonoszok cselszövése elől rejts el, *
szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.
Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †
mérgezett nyíl minden szavuk, *
hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.
Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *
egyre vakmerőbbek gonosz terveik.
Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *
és azt kérdik: „Ki láthat minket?”
Kiforralták gonosz tervüket, †
szándékukat végre is hajtották; *
mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.
De nyilát kiröpíti Isten, †
váratlan csapással rajtuk üt, *
és saját nyelvük tőrébe ejti őket.
Akik látják, fejüket csóválják, *
és félelem fog el minden embert.
Hirdetik az Úr nagy tetteit, *
és műveit megértik.
Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *
őbenne dicsekszik minden igaz szívű.
RÖVID OLVASMÁNY
Róm 5, 10-11
Ha Istent Fia halála kiengesztelte akkor, amikor még ellenségek voltunk, most, hogy kibékültünk vele, az ő életébe beoltódva még könnyebben megszabadulunk. Sőt ezen felül még dicsekszünk is az Istenben Urunk, Jézus Krisztus által, aki megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Valóban feltámadt az Úr. Alleluja.
És megjelent Simonnak. Alleluja.
Könyörögjünk!
Istenünk, te megváltottál, és gyermekeiddé fogadtál bennünket. Tekints jóságosan szeretett fiaidra, és vezess el minket, Krisztusban hívőket az igazi szabadságra és a mennyei dicsőségbe. Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky