Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Alvásban frissült már a test
otthagyva ágyunk, felkelünk.
Atyánk, hozzád szól énekünk;
esengve kérjük: légy velünk.
Szóljon hozzád első szavunk,
hozzád a szív első heve,
hogy minden tettnek ezután,
Szent Úr, te légy a kezdete.
A fény az éjt szüntesse már,
sötét homályt a napsugár.
Az éjben búvó bűnöket
a napfény semmisítse meg.
Imánk tehozzád esdekel:
a rossz hatalmát űzzed el,
és zengjen ajkunk teneked
meg nem szűnő dicséretet.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Istenség, örök égi Fény,
egységbe forrt három személy!
Törékeny lényünk téged áld,
kérő szóval hozzád kiált.
Benned hiszünk, legfőbb Atya,
Atyának egyszülött Fia,
kiket a Lélek, mint örök
szeretet kapcsa összeköt.
Igazság, izzó szerelem,
boldogság, végső, végtelen!
Remélni, hinni lelkesíts,
szeretni vágyót célba vígy!
Te létünk célja, kezdete,
te dolgok első kútfeje,
lelkünk egyetlen ereje,
biztos remény ígérete!
Te minden alkotója vagy
s betöltesz mindent egymagad,
te mindenekre fényt hozol,
reményünkben jutalmazol.
A Krisztust kérjük s az Atyát,
s a Lelket, aki egy velük:
hallgass meg, hármas hatalom,
egyetlen örök Istenünk. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Elmémet segítsd, és megtartom törvényedet,
Ragaszkodom hozzá teljes szívvel.
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt levélből
1, 13 – 2, 10
Pál apostoli hivatása
Testvéreim! Hallhattátok már, hogy azelőtt még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam; könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományainak.
De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.
Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták rólam: „Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört.” És magasztalták értem az Istent!
Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen. Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. Azok, akiknek tekintélyük volt – hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt –, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.
Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Kor 15, 10; Gal 2, 8
Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok. * Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.
Aki Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. * Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szicíliai Szent Metód püspöknek Szent Ágotáról mondott szónoklatából
(Analecta Bollandiana 68, 76-78)
Maga Isten, a jóság forrása ajándékozta őt nekünk
Kedves Hallgatóim! Mint tudjátok, e szent vértanú évfordulójának emléknapja gyűjtött össze mindnyájunkat erre a helyre. Azért jöttünk, hogy megemlékezzünk e vértanúról, aki hajdan, az első századokban nyerte el a hősi küzdelem pálmáját, de alakja örökké fiatal, hiszen most is küzd, és most is győz az Isten adta csodákkal, amelyek napról napra koszorúval ékesítik őt.
Szemléljük őt elsősorban mint szüzet, aki az örök Isten Igéjéből, Isten megoszthatatlan Fiától született (aki értem is megízlelte testében a halált), amint a teológus János tanítja: Akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekévé legyenek.
Ez a szűz tehát jegyes, aki meghívott titeket e szent áldozati lakománkra; asszony, aki egy férfinak, Krisztusnak volt eljegyezve, ahogyan Pál apostol szól a házasságról.
Szűz, akinek lelkiismerete tündöklő tiszta, aki ajkát, nyelvét és arcát az isteni igaz Bárány vérének bíborával tette ékessé. Ő az, aki elméjének minden gondolatával jóságos Jegyesének a halálán elmélkedik, és azt fontolgatja, mintha Jegyese csak a minap ontotta volna vérét. Így azután ez a hozzá szeretettel ragaszkodó szűz nemcsak, hogy magában hordja a lelke mélyébe befogadva Krisztus piros vérének eltörölhetetlen pecsétjét, hanem még a késő utódoknak is szüntelenül osztogatja szűzi ékesszólásának vértanúsággal díszített kincseit is.
Valóban jó ő, Isten jóságának részese. Ezért hívják Ágotának, azaz „jó”-nak. Nemcsak a neve ez, hanem valójában jó is. Maga Isten, a jóság forrása küldte és ajándékozta őt nekünk, hogy Jegyesének jóságában részesüljön, és abból nekünk is részt adjon.
Van-e jobb a legfőbb Jónál? És van-e méltóbb tárgya ünnepi dicséretünknek, mint az, aki jó, aki Ágota?
Ó, Ágota, jóság a neved, és jóság a lelked! Ó, Ágota, dicső tetteid nyilván hirdetik jó nevedet, és jó neved hirdeti dicső tetteidet! Ó, Ágota, neved hív, hogy mindenki hozzád csatlakozzék. Példád vonz, hogy mindenki késedelem nélkül Istenhez, az egyetlen igazi Jóhoz térjen.
VÁLASZOS ÉNEK
Én pedig az Úr segítségével állhatatos leszek annak megvallásában, * Aki megmentett, és megvigasztalt engem.
A tisztaságos Úr tisztaságos szolgálót választott magának. * Aki megmentett.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk, Istenünk, járjon közben nálad bűneink bocsánatáért Szent Ágota szűz és vértanú, aki mindig kedves volt előtted, mert tiszta életével és vértanúhalálával megmutatta kegyelmed erejét. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky