2024. november 11.

Tours-i Szent Márton püspök
emléknap
(Szombathely, Pannonhalma, Kismarton, Munkács és Pozsony: az egyházmegye/főapátság védőszentje; főünnep)


A pannóniai Sabariában (ma Szombathely) született 316 körül pogány szülőktől. A keresztség felvétele és a katonai szolgálattól való megválás után a galliai Ligugé mellett monostort alapított, ahol Szent Hilariusz vezetésével szerzetesi életet élt. Majd pappá szentelték, és Tours püspökévé választották. A jó Pásztor példáját magán valósította meg. Más monostorokat is alapított, a papság műveltségét emelte, a szegényeknek hirdette az evangéliumot. Meghalt 397. november 8-án.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ím, a hitvalló, az Úr áldott hőse,

kit minden földön a hívek dicsérnek,

e nap lett méltó a magas mennyeknek

szállni honába.

Jámbor, józan volt, okos és szemérmes,

útja szeplőtlen, csupa szent alázat,

gyönge testét míg eleven tüzével

lakta a lélek.

Sírja szent hely lett, magas érdeméért

sok szenvedőnek teste újra ép lesz,

bármi betegség gyötörte is addig,

újra felépül.

Ünnepnapjáról mi is emlékezve

érdemét zengjük közös énekszóval,

égi szószólónk legyen így imája

minden időben.

Hódolat néked s örökös dicséret,

aki mennyekben ragyogó Király vagy,

Úr és Kormányzó az egész világon

Hármas is, egy is. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
73 (72). zsoltár
Az igaz ember kesergése
Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam (Mt 11,6).
I.

Milyen jó az Isten az igazakhoz, *

az Úr azokhoz, akiknek a szíve tiszta!

Lábam mégis majdnem megtántorodott, *

kis híja volt, hogy el nem buktam,

mert felháborodtam a hetvenkedők miatt, *

amikor láttam a bűnösök jó sorát.

Nem éri őket semmi szenvedés, *

egészséges és erővel teli a testük.

A halandók bajait nem ismerik, *

nem veri őket balsors, mint másokat.

Ezért nyakláncként hordják a gőgöt, *

és köntös rajtuk az erőszak.

Mint a zsír, csöpög belőlük a gonoszság, *

magasra tör szívük álnoksága.

Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, *

elnyomással fenyegetőznek dölyfösen.

Káromló szavuk az eget sem kíméli, *

nyelvükkel beszennyezik a földet.

Ezért fordul feléjük a nép, *

és mohón issza szavaikat, mint a vizet.

Azt mondják: „Honnan tudná ezt az Isten? *

Lehet-e tudomása erről a Fölségesnek?”

Lám, ilyenek a bűnösök: *

vagyonukat gyarapítják, és élnek háborítatlanul.

Ant. Milyen jó az Isten az igaz szívűekhez!
2. ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
II.

Így szóltam: „Hát hiába őrzöm tisztán szívemet, *

és hiába mosom kezemet ártatlanságban?

Hiszen egész nap rajtam csattan az ostor, *

fenyítés a részem már kora reggel.”

Hogyha azt mondanám: „Úgy beszélek, mint ők”, *

árulója lennék gyermekeidnek.

Töprengtem, hogy meg tudjam fejteni, *

sokat gyötrődtem miatta.

Végül Isten szentélyébe tértem, *

és ott megértettem, hogy mi lesz a végük.

Mert valójában csuszamlós útra állítottad *

s pusztulásba taszítod őket.

Utoléri őket a romlás, *

elvesznek hirtelen, odalesznek az iszonyattól.

Mint ébredő ember álma, Uram, *

semmibe foszlik képük előtted, ha fölkelsz.

Ant. A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik.
3. ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.
III.

Amikor szívem kesergett, *

és bensőmet marta a bánat,

ostoba voltam és tudatlan, *

mint oktalan állat álltam előtted.

Mindig veled akarok maradni, *

hiszen megfogtad jobbomat.

Szándékod szerint vezérelsz engem, *

és végül is befogadsz a dicsőségbe.

Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, *

és ha veled vagyok, nem kívánok semmit sem a földön.

Bár elenyészik a szívem, a testem, *

szívem Istene és örökrésze mindig az Isten.

Mert íme, elpusztul, aki téged elhagy, *

elveszíted mind, aki hűségét megszegi.

Nekem azonban jó az Istennel lennem, *

és az Úristenbe helyeznem bizakodásom.

Hirdetni akarom minden művedet *

Sion városának népe előtt.

Ant. Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem.

Mily édes ínyemnek mindegyik szavad, Uram,

Számnak édesebb a méznél.

ELSŐ OLVASMÁNY

Dániel próféta könyvéből

2, 26-47

Látomás a szoborról és a kőről. Isten örök országa.

Azokban a napokban Nebukadnezár király megkérdezte Dánieltől, akit másik nevén Béltsacárnak hívtak: „Te meg tudod nekem mondani, hogy milyen álmot láttam, és meg is tudod fejteni?” Dániel ezt válaszolta a királynak: „A titkot, amelyet a király kérdez, a bölcsek, varázslók, tudósok és jósok nem tudják megfejteni a királynak. De van Isten az égben, aki feltárja a titkokat, és tudtára adja Nebukadnezár királynak, mi fog történni az utolsó időkben. Ez az az álom, amelyet fekvőhelyeden elméd látott:

Arról gondolkodtál, ó, király, fekvőhelyeden, hogy mi fog történni. Nos, aki feltárja a titkokat, az megmutatja neked, mi fog történni. Én elnyertem e titok kinyilatkoztatását, nem mintha bölcsebb volnék, mint bármely más élőlény, hanem azért, hogy a megfejtésről tudomást szerezzen a király, vagyis hogy megértsd elméd gondolatait.

Amit láttál, ó, király, az egy hatalmas szobor volt. Ez a szobor nagy volt és fényes, magasra emelkedett előtted, és rettenetes volt a tekintete. A szobor feje tiszta aranyból volt, melle és karjai ezüstből, hasa és ágyéka bronzból, lábszárai vasból, lábai meg részben vasból, részben agyagból.

Ezt láttad, míg a hegyről le nem vált egy kő anélkül, hogy hozzáért volna valakinek a keze. Ez eltalálta a szobor vas és agyag lábát, és darabokra zúzta. Ekkor egyszerre összetört a vas, az agyag, a bronz, az ezüst és az arany, és olyanná lett, mint nyáron a szérűn a por, amelyet felkap a szél, úgyhogy nyoma sem marad. A kőből pedig, amely eltalálta a szobrot, egy nagy hegy lett, amely betöltötte a földet. Ez volt az álom. A jelentését is elmondjuk a királynak.

Ó, király, te vagy a legnagyobb a királyok között. Az ég Istene királyságot, erőt, hatalmat és dicsőséget adott neked. Kezedbe adta az emberek fiait, a mező vadjait és az ég madarait, bárhol vannak, és téged tett meg mindnyájuk urává. Te vagy az arany fő. Utánad egy másik birodalom támad, egy nálad kisebb, majd egy harmadik birodalom, amely bronzból való lesz, és uralma alá kerül az egész föld. A negyedik birodalom kemény lesz, mint a vas. A vas mindent összetör és összezúz. Miként a vas mindent összezúz, ez is törni és zúzni fog.

Mivel úgy láttad, hogy lábai és ujjai részben agyagból, részben vasból vannak: az a birodalom meg fog oszlani, de azért lesz benne valami a vas szilárdságából. Azért láttad, hogy vas van keverve az agyag sarába. Mivel lábujjai részben vasból, részben agyagból vannak: az a birodalom részben szilárd, részben törékeny lesz. Ha a vasat agyagos sárral összekeverve láttad, ez azt jelenti: házasságok által össze fognak keveredni, de eggyé nem fognak összeforrni. A vas ugyanis nem vegyül az agyaggal.

Ezeknek a királyoknak az idejében az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Ez a birodalom nem száll át más népre. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, maga azonban állni fog mindörökké. Ezért tehát jól láttad, hogy a hegyről levált a kő anélkül, hogy valakinek a keze hozzáért volna, és szétzúzta az agyagot, vasat, bronzot, ezüstöt és aranyat. A nagy Isten megmutatta a királynak, mi fog történni egykoron. Az álom igaz, és megfejtése megbízható.”

Ekkor Nebukadnezár király arcra borult, sőt Dániel előtt is leborult. Majd rendeletet adott ki, hogy hozzanak elé étel- és illatáldozatot. Azután így szólt a király Dánielhez: „Valóban a ti Istenetek a legfölségesebb Isten, a királyok Ura, és a titkok kinyilatkoztatója, különben nem tudtad volna megfejteni ezt a titkot.”

VÁLASZOS ÉNEK

Dán 2, 44; vö. Lk 20, 17. 18

Az ég Istene olyan birodalmat támaszt, amely nem szűnik meg soha. Összetöri és elpusztítja az összes többi birodalmat, * Isten országa pedig áll örökké.

A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; akire ez a kő ráesik, azt agyonzúzza. * Isten országa pedig áll örökké.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Sulpicius Severus leveleiből

(Epist. 3, 6. 9-10. 11. 14-17. 21: SC 133, 336-340)

A szegény és alázatos Márton

Márton jó előre tudta halálának idejét, és meg is mondta a testvéreknek, hogy közeleg már életének vége. Közben a candes-i egyházmegyét mégis meg kellett látogatnia. Egyenetlenkedő papjai között ugyanis helyre akarta állítani a békességet. Bár tudta, hogy földi életének napjai meg vannak számlálva, mégsem vonakodott e nemes cél érdekében útnak indulni. Úgy gondolta, hogy méltó megkoronázása lesz erényeinek, ha sikerül helyreállítani a békét az egyházmegyében.

Egy ideig ott tartózkodott tehát az egyik faluban, illetve egyházban, ahová ment. Miután pedig helyreállította a békét, és amikor már visszatérni készült a monostorba, hirtelen elhagyta testi ereje. Erre összehívta a testvéreket, és jelezte nekik, hogy nemsokára meghal. A szomorúsággal és gyásszal eltelt testvérek ekkor így siránkoztak: „Miért hagysz itt minket, atyánk? Elhagyatottságunkban kinek a gondjára bízol minket? Ragadozó farkasok támadják meg nyájadat. Ha nem leszel pásztorunk, ki véd meg bennünket, hogy prédájukká ne legyünk? Tudjuk ugyan, hogy Krisztus után vágyakozol, de jutalmad megmarad, és nem lesz kisebb akkor sem, ha később nyered el. Szánj meg hát inkább minket, akiket elhagyni készülsz!”

Ekkor siránkozásuktól megrendülve Márton maga is könnyekre fakadt, mert Istennel teljesen egyesült lelke készséges volt a segítségükre. Mintegy a siránkozóknak válaszolva így imádkozott az Úrhoz: „Uram, ha népednek még szüksége van rám, nem vonakodom a munkától. Legyen meg a te akaratod!”

Ki tudná elmondani e szent férfi nagyságát, akit nem tört le sem a lelkekért végzett munka, sem a halál nem tudott rajta győzelmet aratni. Azért nem akart maga választani, mert sem a haláltól nem félt, sem a munkás élettől nem vonakodott. De szemét és kezét állandóan az ég felé emelve, nem szűnt meg rendíthetetlen lélekkel imádkozni. Amikor pedig a köréje gyűlt papok arra kérték, hogy forduljon a másik oldalára, és így könnyítsen törékeny testén, azt mondta: „Hagyjatok, testvéreim, hagyjatok, hadd nézzem inkább az eget, mint a földet! Az Úr felé törekvő lelkem hadd induljon útjára!” Ekkor a gonosz lelket pillantotta meg maga mellett, rászólt: „Mit ácsorogsz itt, vérengző bestia? Rajtam nincs keresni valód, te gyilkos! Ábrahám kebelére jutok!”

Ezekkel a szavakkal adta vissza lelkét Istennek. Mártont örvendezve fogadták Ábrahám kebelére, a szegény és alázatos Márton gazdagon ment be a mennybe.

VÁLASZOS ÉNEK

Ó, igazán boldog férfi, akinek nem volt csalárdság az ajkán, senkit meg nem ítélt, és senkit sem kárhoztatott! * Csak Krisztus, csak béke, csak irgalom volt az ajkán.

Ó, eléggé nem dicsérhető férfi, akit sem munka, sem halál nem győzött le, nem félt meghalni, és nem vonakodott élni. * Csak Krisztus, csak béke, csak irgalom volt az ajkán.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, Tours-i Szent Márton püspök a te dicsőségedet szolgálta életében is és halálában is. Add, hogy kegyelmed ereje bennünk is hatékonyan működjék, és szeretetedtől se élet, se halál el ne szakítson minket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky