Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen.
HIMNUSZ
Ez most a kedvező idő,
kegyelmek napja ránk ragyog:
a lankadt földre hozza már
a böjt a boldog gyógyulást.
Krisztus nagy fénye tündököl,
üdvünknek nyitja napjait,
míg bűnnel sebzett szíveket
fegyelme gyógyít, jóra int.
Urunk, tarthassunk üdvösen
testben-lélekben böjtöket,
s utunkon biztos fény legyen
örök Húsvétod öröme.
Kegyes Háromság, tégedet
imádjanak már mindenek,
s kiket megújít nagy kegyed,
zengjük dicső, új éneked. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Szeretlek, Uram, én erősségem! *
† Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!
Istenem, segítőm, akiben remélek, *
oltalmazóm, hatalmas szabadítóm és pártfogóm!
Segítségül hívlak, áldott Istenem, *
s akkor ellenségeimtől megszabadulok.
Rám zúdultak a halál hullámai, *
pusztító áradat rettent engem.
Rám tekeredtek az alvilág kötelékei, *
hurkot vetett nyakamra a halál.
Nyomorúságomban az Urat szólítottam, *
Istenemhez kiáltottam.
Templomában szavamat meghallotta, *
s kiáltásom színe elé, füléig hatolt.
Megindult és megrendült a föld, †
a hegyek alapja rengett, és megingott, *
mert Isten haragra gyúlt.
Orrából füst lövellt, †
szájából emésztő tűz; *
perzselő parázs izzott benne.
Lehajlította az eget, és leszállt, *
lába sötét felhőre lépett.
Kerubra hágott, úgy röpült, *
szelek szárnyán siklott tova.
Homályba burkolózott; †
mint valami sátor, úgy takarta őt *
sötétlő víz, égi felhő.
Arcának fényétől a felhők szétfutottak, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Mennydörgött az égből az Úr, †
megzengette hangját a Fölséges, *
jégeső zuhogott és tüzes villám.
Nyilait hullatta, és szétszórta őket, *
villámait szórta, és rájuk ijesztett.
Előtűntek a vizek medrei, *
feltárultak a földkerekség alapjai
az Úr feddő szavától, *
tomboló haragja viharától.
Lenyúlt a magasból, s megragadott engem, *
az áradó vizekből magához emelt.
Kiragadott szörnyű ellenségeim közül, †
azok közül, akik gyűlölnek, *
és erősebbek, mint én vagyok.
Sanyarúságom idején rám törtek, *
az Úr azonban oltalmamra kelt,
kivezetett biztonságos helyre, *
megszabadított, mert kedvét leli bennem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
és megfizetett tiszta kezemért,
amiért az Úr ösvényein jártam, *
és gonoszul nem hagytam el Istenemet,
mert szemem előtt áll minden törvénye, *
és parancsait el nem vetettem.
Szeplőtelen voltam előtte, *
és a gonosztól őrizkedtem.
Megjutalmazott az Úr igaz voltom szerint, *
mivel kezem tiszta maradt szeme előtt.
A szenthez szent vagy, *
a jóhoz jóságos,
a tisztához tiszta, *
ám a ravasznak túljársz az eszén.
Megszabadítod a megtiport népet, *
de a nagyralátó kevélyt megalázod.
Mécsvilágot gyújtasz nekem, Uram, *
fénysugarat adsz nekem, Istenem, a sötétségben.
Ha velem vagy, rárontok az ellenség hadára, *
Istenemmel együtt fölhágok a várfalakra is.
Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől.
Szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket!
ELSŐ OLVASMÁNY
A Zsidókhoz írt levélből
6, 9-20
Isten hűsége és a mi reményünk
Rólatok, szeretteim, jobbat tételezünk föl, azt tudniillik, hogy munkáljátok az üdvösséget. Hiszen az Isten nem igazságtalan: nem feledkezik meg szeretetetekről, amelyet az ő nevében gyakoroltatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok. Nagyon szeretnénk azonban, ha mindegyiketek ugyanazt a buzgóságot tanúsítaná, hogy reményetek mindvégig tökéletesedjék. Ne legyetek tehát hanyagok, hanem kövessétek azokat, akik a hitben és a béketűrésben az ígéret örökösei lettek.
Amikor Isten az ígéretet adta Ábrahámnak, saját magára esküdött, hiszen semmi nagyobbra nem esküdhetett, ezért mondta: „Bizony gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítlak.” Így aztán Ábrahám türelmesen várakozva elnyerte az ígéretet.
Az emberek saját maguknál nagyobbra esküsznek; a pörlekedésnek az eskü bizonyítéka vet véget. Ezért amikor Isten az ígéret örökösei előtt nagyobb nyomatékkal akarta igazolni elhatározása szilárdságát, esküvel vállalt kezességet, így a két változhatatlan dologban, amelyben Isten nem téveszthet meg, erős támaszt kaptunk, mi, akik arra törekszünk, hogy az előttünk levő reményt megragadjuk. Lelkünk biztos és szilárd horgonya ez, amely a függöny mögé ér, ahová elsőnek lépett be értünk Jézus, a Melkizedek rendje szerint való főpap.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Zsid 6, 19. 20; 7, 24. 25
A függöny mögé elsőnek Jézus lépett be értünk, aki főpap mindörökké Melkizedek rendje szerint. * Örökké él, hogy közbenjárjon értünk.
Papsága örökké tart, ezért mindörökre üdvözítheti is azokat, akik általa járulnak az Isten elé. * Örökké él.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből
(Ps 86, 1: CCL 39, 1176-1177)
Jézus Krisztus imádkozik értünk, imádkozik bennünk, és imádást kap tőlünk
Semmilyen nagyobb ajándékot nem adhatna Isten az embereknek, mint hogy megteszi számunkra Főnek Igéjét, aki által mindent teremtett, őket viszont, mint tagokat illeszti a Főhöz, hogy ő legyen az Isten Fia és az ember fia, egy Isten az Atyával, egy ember az emberek között. Ezért, amikor könyörögve szólunk az Istenhez, ne vonatkoztassunk el a Fiútól, és amikor imádkozik a Fiú Teste, ne válassza külön magától a Főt, és ő a mi Urunk, Jézus Krisztus, az Isten Fia, Testének egyetlen üdvözítője, aki egyszerre imádkozik értünk, imádkozik bennünk, és imádást is kap tőlünk.
Imádkozik értünk, mint papunk, imádkozik bennünk, mint Fejünk, imádást kap tőlünk, mint Istenünk.
Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne, és az ő szavait mibennünk. Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztusról, különösen prófétai jövendölésekben, valami olyasmit mondanak, ami mintha méltatlan lenne az Istenhez, akkor ne ütközzünk meg az ő alázatosságán, hiszen nem vonakodott magára venni a mi emberi természetünket. Ezért szolgálja őt az egész teremtett világ, hiszen a világmindenség általa lett.
Az ő isteni nagyságát szemléljük, amikor halljuk a Szentírás szavát: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, ő volt kezdetben Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Ebből látjuk, hogy az ő istenfiúi méltósága kiválóbb, és mérhetetlenül felülmúlja minden teremtmény kiválóságát, viszont a Szentírás más részeiben azt olvassuk róla, hogy sír, imádkozik, és dicséri Istent.
Tétovázunk azon, hogy rávonatkoztassuk-e ezeket a szavakat, attól is vonakodunk, hogy elmélyedjünk alázatosságában, hiszen az előbb még isteni kiválóságának szemlélésénél szárnyaltak gondolataink. Sőt legtöbbször zavarban vagyunk, hogy nem kell-e megváltoztatnunk gondolkodásunkat, mert mintha valamiféle jogtalanságot követnénk el vele szemben azzal, hogy elfogadjuk az ő emberi szavait, akihez ugyanakkor mint Istenhez imádkozunk. A Szentírásban azonban nincs semmi olyan, ami ne vezetne hozzá, vagy ami hagyná, hogy eltávolodjunk tőle.
Ébredjen fel tehát értelmünk, és a hit által megvilágosítva éberen virrasszon, és ismerje fel, hogy akit előbb még isteni mivoltában szemlélt, az most szolgai alakot öltött: hasonlóvá lett az emberekhez, és emberi természetet vett magára, megalázta magát, és engedelmes lett egészen a halálig. Ő akarta úgy, hogy a kereszten függve, a zsoltár e szavai saját szavai legyenek: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?.
Imádjuk tehát isteni mivoltában, ő pedig imádkozik értünk szolgai alakban. Előbb teremtő, utóbb teremtett mivoltában szemléljük. Ő, aki a teremtményt képes megváltoztatni, íme változatlanul veszi magára az emberi természetet, és minket ezáltal önmagával egy emberré, fővé és testté tesz. Imádkozzunk tehát hozzá, imádkozzunk általa, imádkozzunk benne. Beszélünk vele, és ő beszél velünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 16, 24. 23
Eddig nem kértetek semmit a nevemben. * Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.
Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek. * Kérjetek.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, áraszd híveid szívébe kegyelmed világosságát, hogy bűneinket megbánva neked szenteljük magunkat. Adj nekünk istenfélő lelkületet, és hallgasd meg jóságosan esedezésünket. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky