2024. november 8.

Péntek, évközi idő, 31. hét
3. zsoltáros hét

Délután

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Világfenntartó Istenünk,

te mozdulatlan őserő,

aki a napfény idejét

időszakonként megszabod,

világos alkonyt adj nekünk,

ne áldozzék le életünk,

de szent halál jutalmaként

örök dicsőségedbe vígy.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Háromszor három óra már

az Úr kegyelméből lejár:

ki három és egy teljesen,

őt áldjuk dallal lelkesen.

Isten szentséges titkait

hűséggel tartsa tiszta szív:

Szent Péter itt a mesterünk,

gyógyító csodával tanít.

Lélekben zsoltározva így

a szent apostolok nyomán,

Krisztustól kérjünk általuk

a gyenge lábnak új erőt.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Láttuk őt: megvetett volt, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés.
22 (21). zsoltár
A szenvedő igaz meghallgatásra talál
Jézus hangosan felkiáltott: „Éli, Éli, lamma szabaktáni?” (Mt 27, 46)
I.

Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? *

Miért maradsz távol megmentésemtől, panaszos szavamtól?

Istenem, kiáltok naphosszat, és te nem hallgatsz reám, *

kiáltok éjjel, és nincs nyugodalmam.

Pedig te szent vagy, *

szentélyed a te néped dicsősége.

Benned bizakodtak atyáink, *

bizakodtak, és te őket megmentetted.

Hozzád kiáltottak, és megszabadultak, *

nem vallottak szégyent, mert benned bíztak.

Én azonban féreg vagyok, nem ember, *

emberek szégyene, akit a nép megvet.

Aki csak rám néz, mind nevet, *

elhúzza száját, fejét ingatva mondja:

„Az Úrban remélt, hát mentse meg, *

szabadítsa meg, ha úgy szereti!”

Te hoztál ki engem az anyaméhből, *

már anyám keblén te voltál reménységem.

Terád hagyatkoztam, amióta élek, *

te vagy Istenem anyám ölétől.

Ne légy tőlem távol, mert itt a szenvedés, *

és nincs, aki segítsen.

Ant. Láttuk őt: megvetett volt, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés.
2. ant. Elosztották Jézus ruháját, és köntösére sorsot vetettek.
II.

Körülvesz engem számtalan tulok, *

básáni bikák rohannak rám.

Rám tátják szájukat, *

prédáló, üvöltő oroszlán módjára.

Mint a kiöntött víz, olyan lettem, *

minden csontom szertehullott.

Szívem, mint a viasz, *

megolvadt bennem.

Torkom kiszáradt, mint a cserép, †

nyelvem ínyemhez tapadt: *

a halál porába fektettél.

Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, *

gonosztevők serege zár körül.

Átlyuggatták kezemet-lábamat, *

megszámlálhatom minden csontomat.

Ők meg csak bámulnak, rajtam mulatnak, †

elosztják maguk közt ruhámat, *

és köntösömre sorsot vetnek.

Te azonban, Uram, ne maradj távol! *

Erősségem, siess segítségemre!

Ments meg a kard élétől, *

ragadd ki lelkem az ebek karmai közül.

Szabadíts ki az oroszlán torkából, *

a bikák szarva elől engem, nyomorultat.

Hadd hirdessem nevedet testvéreim előtt, *

a gyülekezetben hadd áldjalak.

Ant. Elosztották Jézus ruháját, és köntösére sorsot vetettek.
3. ant. Boruljanak le az Úr előtt a nemzetek családjai!
III.

Akik félitek az Urat, áldjátok, *

magasztaljátok őt, Jákob utódai!

Félve tisztelje őt Izrael minden törzse, *

mert nem nézi le, s nem veti meg a szegény nyomorát.

Arcát nem rejti el előle, *

segélykiáltását meghallgatja.

A nagy gyülekezetben téged dicsérlek, *

az istenfélők előtt teljesítem fogadalmam.

Egyenek a szegények, és lakjanak jól, †

áldják az Urat mind, akik keresik: *

„Szívük élni fog mindörökké!”

Gondoljon az Úrra, és térjen hozzá a föld minden határa, *

boruljanak le előtte a nemzetek családjai!

Mert az Úré a hatalom, *

a népeken ő uralkodik.

Őelőtte borul le a föld minden hatalmassága, *

előtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek.

Az én lelkem is neki él, *

és nemzetségem neki fog szolgálni.

Beszéljenek az Úrról a jövendő nemzedéknek, †

a majd születő népnek igazságosságát hirdessék: *

„Ezeket mind az Úr cselekedte!”

Ant. Boruljanak le az Úr előtt a nemzetek családjai!

RÖVID OLVASMÁNY

Ef 2, 8-9

Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

Ismerjék meg, Uram, utadat a földön,

És segítségedet az összes nemzetek között!

Könyörögjünk!

Urunk, Jézus Krisztus, te a bűnbánó gonosztevőt a kereszt szégyenfájáról vezetted át országodba. Megvalljuk bűneinket, és bizalommal kérünk, vezess be minket halálunk után örvendezéssel a boldogság honának kapuján. Aki élsz és uralkodol mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky