2024. december 19.

Csütörtök, adventi idő, 3. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,

hadd lássuk a Szűz Gyermekét!

Egész világ, ámulva nézz!

Istenhez méltó születés:

Nem férfi magvából fogant,

de Szentlélektől titkosan,

az Úr Igéje testet ölt,

mint Szűz méhén termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,

szemérme sértetlen maradt,

erénye ékszerként ragyog:

Istennek fénylő temploma.

Most hagyd el ezt a nászszobát,

e tisztaságos palotát:

mindkét természet Bajnoka,

kelj útra, futva lelkesen.

Atyának egyenlő Fia,

végy testet, indulj győztesen,

testünknek gyengeségeit

örök erővel izmosítsd.

Vár jászolodnak trónusa,

új fényt lehel az éjszaka,

s már el nem oltja semmi éj:

a hit fényében tündököl.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
89 (88). zsoltár, 39-53
Gyászének Dávid házának romlása miatt
Erős Szabadítót támasztott nekünk, szolgájának, Dávidnak családjából (Lk 1, 69).
IV.

Mégis elvetetted és félredobtad, *

fölgerjedt haragod fölkented ellen.

Szolgád szövetségét felbontottad, *

koronáját a porba aláztad.

Falait mind leromboltad, *

erődítményeit romhalmazzá tetted.

Minden arra járó fosztogatja, *

szomszédai előtt csúffá tetted.

Elnyomóinak jobbját fölemelted, *

ellenségeinek örömet szereztél.

Kicsorbítottad kardjának élét, *

és nem segítetted őt a harcban.

Fényes tündöklésének véget vetettél, *

trónját a sárba taszítottad.

Megrövidítetted ifjúsága napjait, *

és őt szégyenbe öltöztetted.

Ant. Urunk, nézz ránk, tekints szégyenünkre!
2. ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
V.

Meddig rejtőzöl el, Uram, talán végleg? *

Meddig lángol haragod tüze?

Emlékezz arra, hogy mily rövid az életem, *

milyen mulandónak teremtettél minden embert.

Ki az az élő ember, aki halált nem lát, *

és megmenthetné lelkét az alvilágtól?

A régi szereteted, Uram, hol van, *

és hűséged, melyet Dávidnak ígértél?

Emlékezz, Uram, szolgáid gyalázatára, *

amit el kell tűrnöm sok nép részéről,

amellyel, Uram, ellenségeid gyaláznak, *

gyalázzák fölkented lépteit.

Áldott legyen az Úr mindörökké! *

Ámen, ámen!

Ant. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
3. ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.
90 (89). zsoltár
Az Úr jósága ragyogjon fölöttünk
Egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap (2 Pét 3, 8).

Menedékünk te vagy, Urunk, *

nemzedékről nemzedékre.

Mielőtt a hegyek születtek, †

mielőtt a föld és a világ kialakult, *

mindöröktől örökre vagy te, Istenünk.

Visszaparancsolod az embert a porba; *

csak annyit szólsz: „Emberfiak, térjetek vissza!”

Mert ezer év a te szemedben annyi, mint a tegnapi nap, amely tovatűnt, *

vagy mint egy őrállás ideje éjszaka.

Álmot bocsátasz rájuk, *

olyanná lesznek, mint a reggel sarjadó virág:

hajnalban szirmot bont, kivirul, *

estére lehull, és elszárad.

Bizony, haragodtól semmivé leszünk, *

és indulatodtól elpusztulunk.

Szemed előtt állnak gonoszságaink, *

titkos bűneinkre arcod fényt derít.

Üresen telnek napjaink, mert haragszol, *

esztendeink sóhajként szállnak el.

Életkorunk mindössze hetven év, *

jó erőben lehet tán nyolcvan is.

De javarészt még az is baj és törődés; *

bizony, hamar elszáll, és mi elmegyünk.

Ki tudja fölmérni haragod erejét, *

ki fél eléggé haragod hevétől?

Taníts meg számot vetni napjaink sorával, *

hogy bölcsességre neveljük szívünket.

Térj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? *

Indítson meg szolgáid könyörgése!

Árassz el minket reggel irgalmaddal, *

hogy mindennap ujjongjunk és vigadozzunk.

Kárpótolj örömmel a sanyarú napokért, *

az évekért, amikor rosszul ment sorunk.

Lássák meg szolgáid gondviselésedet, *

és gyermekeik dicsőségedet.

Az Úrnak, Istenünknek jósága ragyogjon fölöttünk, †

kezünk munkáját kísérje áldásod felülről, *

kezünk munkáját kísérje áldásod.

Ant. Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy.

Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk,

És hozd meg nekünk a szabadulást!

ELSŐ OLVASMÁNY

Izajás próféta könyvéből

Iz 47, 1. 3b-15

Gyászének Babilon bukásán

Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. Bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:

Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének.

Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.” Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.

Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, és nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység egyszerre ér utol; és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok.

Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd.

Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik hónapról hónapra jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben.

Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 49, 13; 47, 4

Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld; hegyek daloljatok örömötökben: * Mert az Úr megkönyörül szegényein.

Eljön Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentjének. * Mert az Úr megkönyörül szegényein.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 3, 20, 2-3: SC 34, 342-344)

A megváltó megtestesülés rendje

Az ember dicsősége az Isten; az Isten cselekvésének, minden bölcsességének és erejének befogadója az ember.

Amint az orvos a betegeken mutatja meg tudományát, úgy Isten is az emberekben nyilvánítja ki magát. Ezért mondja Pál is: Isten minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin megkönyörüljön. Az emberről állítja ezt, aki engedetlen volt Istennel szemben, s kiesett a halhatatlanságból, de mégis könyörületet nyert: maga az Isten Fia adta meg számára az örökbefogadást.

Az ember ugyanis, ha felfuvalkodás és kevélység nélkül a teremtményekből megadja az igazi dicsőséget Istennek, aki mindennek létet adott, aki mindenható és mindeneket teremtő Isten, és ha az ember megmarad szeretetében, az engedelmességben és a hálaadásban, még nagyobb dicsőségben részesül és lelkiekben gyarapszik, amikor majd hasonlóvá lesz ahhoz, aki meghalt érte.

Mert ő is a bűnös testhez hasonló alakot öltött, hogy megítélje a bűnt, és már mint megítéltet vesse azt ki a testéből, az embert pedig hogy hasonlatosságára szólítsa, őt Isten követésére jelölje meg, atyai rendelkezésének alávesse, hogy meglássa Istent és fogalmat adjon az Atyáról. Isten Igéje az, aki az emberben lakozott és Emberfia lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten megragadásához és ahhoz, hogy az emberben lakik Isten az Atya tetszése szerint.

Ezért maga az Úr tette üdvösségünk jelévé azt, aki Emmánuellé lett a Szűztől, mert maga az Úr üdvözítette őket, akik képtelenek voltak önmaguk erejéből üdvözülni. Ezért mondja Pál az ember gyöngeségére utalva: Tudom, hogy semmi jó sem lakik testemben. Arra érti ezt, hogy nem tőlünk, hanem Istentől ered üdvösségünk kincse. És ismét: Én boldogtalan! Ki vált meg e halálra szánt testtől? Azután megnevezi a szabadítót: a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét.

Izajás pedig azt mondja: Erősítsétek meg az elernyedt kezeket és a roskadozó térdeket! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek. Annyit jelent ez, hogy nem önmagunktól, hanem Isten segítségétől van a mi üdvösségünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 10; 4, 5

Halljátok az Úr szavát, ti nemzetek, hirdessétek a földön mindenkinek, * A távoli szigeteknek is mondjátok el: Íme, eljön az Úr, és üdvözít minket!

Hirdessétek és adjátok tudtára minden népnek, mondjátok és kiáltsátok teli torokkal. * A távoli szigeteknek is mondjátok el: Íme, eljön az Úr, és üdvözít minket!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, a te dicsőséged ragyogó fénye áradt ránk, amikor Fiad e világra született a Szent Szűztől. Segíts, kérünk, hogy a megtestesülés nagy titkát mindig teljes hittel valljuk, és áldozatos odaadással ünnepeljük! A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky