Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Csak félig múlt az éjszaka,
szólít a próféták szava:
dicsérjük Istent szüntelen,
Atyát s Fiút együttesen,
s a Lelket, aki egy velük
és egyesíti lényegük:
a Hármas-Egy élő Csodát,
kit énekünk örökre áld.
Félelmes éji óra ez,
öldöklő angyal jár körül,
Egyiptomnak halála lett:
elsőszülöttek végzete.
Az igazaknak üdvöt ad:
az angyal büntető keze
nem mert reájuk sújtani,
a vér jelétől megriadt.
Egyiptom sírt keservesen
tömérdek bú és gyász között.
De vígan ujjong Izrael:
a bárány vére őrzi őt.
Urunk, az igaz Izrael
mi vagyunk: benned örülünk.
Az ellenség nem érhet el,
megóvja véred életünk.
Országodhoz, áldott Király,
ha eljössz, méltónak találj,
hadd zengjünk akkor majd neked
meg nem szűnő dicséretet. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!
Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;
tartós öröm, amit bőségben ad
vasárnapunk!
Mennybéli fény, vakoknak napvilág,
veled rontott poklot Krisztus Király.
Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,
bár por vagyunk!
Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,
hogy minden bűn alá helyeztetett,
de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;
gyógyít az Úr!
Erős az Úr, és bölcsessége szent;
haragja szűnt, irgalma megjelent,
mikor fajunk s világunk tönkrement
és porba hullt!
Poklot tiport és feltámadt az Úr,
emberfajunk őbenne megújul,
az elveszett juh vállához simul,
és égre vár!
A béke szent az ég és föld között,
egész világ új fénybe öltözött,
győzött az Úr, hirdessék hírnökök:
csak ő Király!
Örök hazánk terólad énekel,
Egyház Anyánk víg szóval így felel:
„Alleluja!”, s ma százszor zengi el
népünk e dalt!
Legyőztük már a halál erejét,
élvezzük hát győzelmünk örömét;
békülj te föld, dicsőség neked ég,
zengj diadalt! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak: *
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
Fölséget és pompát öltöttél magadra, *
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort, *
vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára, *
és a szelek szárnyán utazol.
Követségbe küldöd a szélvihart, *
és teneked szolgál a lobogó villám.
Szilárd alapokra ágyaztad a földet, *
nem fog az sohasem meginogni.
Az őstenger köntösként takarta, *
vizek borították még a hegyeket is.
Ám feddő szavadra megfutottak, *
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek *
ott, ahol kijelölted helyüket.
Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt, *
nem nyelik el újra a föld színét.
Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket, *
ott csörgedeznek a hegyek között.
Belőlük isznak a mező vadjai, *
szomjukat oltják az állatok.
Partjukon fészkelnek a dalos madarak, *
az ágak közt énekük hangzik.
A hegyeket égi palotádból öntözöd, *
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
Füvet sarjasztasz az állatoknak, *
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld, *
és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra, *
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
Teleisszák magukat az Isten erdői *
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
A madarak fészküket odarakják, *
tetejükben tanyázik a gólya.
A magas hegy a zergék hazája, *
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
Holdat készítettél, hogy mérje az időt, *
nyugtának idejét jól tudja a nap.
Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj: *
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek, *
és betevő falatot kérnek Istentől.
Amikor a nap fölkel, visszatérnek, *
és elhevernek vackaikon.
Az ember meg munka után lát, *
és dolgozik, míg nem jön az este.
Mennyi mindent alkottál, Uram! †
Bölcsességgel rendeztél el mindent, *
betöltik a földet teremtményeid.
Ott van a nagy és széles tenger, †
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat: *
parányi életek és hüllőóriások.
Hajók siklanak rajta mindenfelé, *
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
Tőled várják mindahányan, *
hogy enniük adj kellő időben.
Hogyha te adsz nekik, összeszedik, *
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
De ha elfordítod arcod, megrettennek, †
leheletüket ha megvonod, elhullanak, *
és visszatérnek a porba.
Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek, *
s így megújítod a föld színét.
Legyen örök az Úr dicsősége, *
lelje örömét műveiben!
Rátekint a földre, és az beléremeg, *
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
Az Úrnak dalolok egész életemben, *
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat, *
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
A bűnösök vesszenek a földről, †
istentelenek ne legyenek többé! *
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
A ti szemetek boldog, mert lát.
A fületek is az, mert hall.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sirák fiának könyvéből
46, 1-12
Józsue és Káleb dicsérete
Józsue, Nun fia vitéz hadvezér volt, és Mózes utódja a prófétaságban. Nevéhez méltóan nagy volt: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen, és bevezette örökrészébe Izraelt. Nagyszerű volt, ahogy kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett? A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott, rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.
Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást. Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek – és az öreg koráig megmaradt benne –, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is. Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 46, 6. 4a. 5a
A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, * És meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten, mert hallatlan erejű jégesőt támasztott.
Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Nemde még a nap is megállt intésére? * És meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten, mert hallatlan erejű jégesőt támasztott.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt levele
(Inscriptio, 1, 1 – 2, 2: Funk 1, 213-215)
Nem az embereknek akarok tetszeni, hanem Istennek
Ignác, más néven Teoforusz, annak az egyháznak, amelyet a mennyei Atya és egyetlen Fia, Jézus Krisztus oly jóságosan kedvel, amelyet szeret és megvilágosít az, aki mindazt szereti, ami Istenünknek, Jézus Krisztusnak kedve szerint való, a rómaiak területén elöljáró egyháznak, amely méltó Istenhez, dicsőséges, méltán magasztalt, dicsérendő és érdemes arra, hogy kérése teljesüljön, tiszta és méltó arra, hogy az egyetemes szeretetközösség élén álljon, megtartja Krisztus törvényét, és abban dicsekszik, hogy Istent Atyjának nevezi; ennek az egyháznak küldöm üdvözletemet, az Atya Fiának, Jézus Krisztusnak nevében. Teljes és sértetlen üdvösséget kívánok Jézus Krisztusban, a mi Istenünkben mindazoknak, akik, mint a test és a lélek, egységben vannak az ő parancsaival, teljesen beteltek Isten kegyelmével, és mentesek minden hamis tanítástól.
Imádságaimban azért könyörögtem Urunkhoz, hogy megláthassam a ti Isten előtt is kedves arcotokat. Állhatatos is voltam ebben a kérésemben, hogy meghallgattatást nyerjek, ezért remélem, hogy Krisztus Jézusban bilincsbe verten köszönthetlek majd benneteket, ha az az Isten akarata, hogy méltó legyek az életemet befejezni. Eddig ugyanis minden oly jól kezdődött, hogy – ha megkaphatom azt a kegyet – minden akadály nélkül elnyerem életem végét. Aggódom azonban szeretetetek miatt, nehogy káromra legyen az. Ti ugyanis könnyen megtehetitek azt, amit kiterveltek, nekem viszont nehéz lesz az Urat elnyernem, ha ti nem könyörültök rajtam.
Nem szeretném, ha ti az emberek kegyét keresnétek; keressétek az Istenét, mint ahogy keresitek is. Mert nekem sose lesz többé ilyen alkalmam, hogy Istent elnyerjem, és ti sem tehettek nekem semmi jobbat, mint ha most csendben maradtok. Mert ha hallgattok rólam, az Isten szava leszek; ha pedig jobban szeretitek testi életemet, csak visszhang maradok. Ne szánjatok nekem mást, mint hogy Isten dicsőségére áldozattá váljak, hiszen már készen áll az oltár. Ti pedig legyetek szeretetből ennek az oltárnak énekkara, és zengjétek az Atyának Jézus Krisztusban, hogy Isten Szíria püspökét napkeletről napnyugatra elhozva méltónak találta a vértanúságra. Jó nekem ebből a világból az Istenben elnyugodnom, hogy őbenne támadjak fel.
VÁLASZOS ÉNEK
Fil 1, 21; Gal 6, 14
Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. * Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.
Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. * Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, minden jó tőled származik. Add meg, kérünk, hogy sugallatodat követve helyesen gondolkodjunk, és irányításoddal a jót meg is valósítsuk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky