2024. április 26.

Péntek, húsvéti idő, 4. hét
4. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Vagy Húsvét nyolcada utáni köznapokon tetszés szerint:

Örvendj, ég, messzi csillagok,

tenger, föld, nap, tapsoljatok;

kereszthalálból Mesterünk

feltámadt, s benne élhetünk.

Ím, üdvösségünk visszatért,

Bárányunk ontott drága vért,

a bűnhomályból egymaga

lett létünk bátor hajnala.

Halált végzett ki e halál,

gyógyírra bűn, baj itt talál;

erényeink sértetlenül

ragyognak már győztes jelül.

Reményt ad és új kezdetet

e fénylő megváltói tett;

higgyük: mi is feltámadunk,

s mennyben lesz boldog otthonunk.

Fellelkesítnek szent javak,

buzgó imák ujjongjanak;

Húsvétot ünnepeljük itt,

mely nekünk nyújtja kincseit.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Atyáink elbeszélték nekünk Isten hatalmát és a csodákat, melyeket végbevitt. Alleluja.
78 (77). zsoltár, 1-39
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
I.

Figyelj, népem, tanításomra, *

hallgassatok ajkam igéire!

Példabeszédre nyitom meg ajkam, *

ősidők titkait hirdetem nektek.

Amit hallottunk és megismertünk, †

és amit őseink beszéltek el nekünk, *

nem titkoljuk el fiaik elől.

Hirdetjük a jövő nemzedéknek az Úr dicső tetteit és erejét, *

és a csodákat, amelyeket véghezvitt.

Úgy rendelkezett Jákobnak, *

azt a törvényt adta Izraelnek,

hogy amit az atyáknak meghagyott, †

adják azt tudtul a fiaknak, *

hadd tudjon róla a jövendő nemzedék, a fiak, akik ezután születnek.

Mondják el majd ezek is gyermekeiknek, *

hogy Istenben bízzanak,

ne feledjék el Isten tetteit, *

és parancsait tartsák meg híven.

Ne legyenek olyanok, mint atyáik voltak: *

lázadó és makacs nemzedék,

állhatatlan szívű népség, *

amelynek lelke nem maradt hűséges Istenhez.

Efraim fiai, a hírneves íjászok, *

megfutamodtak az ütközet napján.

Isten szövetségét semmibe vették, *

nem akarták követni tanítását.

Elfelejtették nagy tetteit, *

a csodákat, melyeket nekik mutatott.

Csodákat művelt atyáik előtt, *

Egyiptom földjén, Tánisz mezején.

Szétválasztotta a tengert, úgy vitte át őket, *

megállította a vizet, mint egy kőfalat.

Felhővel vezette őket nappal, *

éjjel pedig tűznek fényével.

Sziklát repesztett a pusztában, *

mint folyóból, ihattak a vízből.

Patakot fakasztott a kősziklából, *

folyóként öntötte a sok vizet.

Ant. Atyáink elbeszélték nekünk Isten hatalmát és a csodákat, melyeket végbevitt. Alleluja.
2. ant. Izrael fiai mannát ettek, és ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket. Alleluja.
II.

Ám ők mégis tovább vétkeztek, *

lázongtak a Fölséges ellen a pusztában.

Istent kísértették szívük mélyén: *

ételt követeltek kívánságuk szerint.

Isten ellen zúgolódtak; *

így beszéltek: „Tud-e Isten a pusztában asztalt teríteni?”

A sziklára ugyan ráütött, és víz fakadt, *

patakok folytak;

„De tud-e kenyeret is adni, *

és húsról gondoskodni népének?”

Hallotta az Úr, és haragra gerjedt, †

tűz csapott fel Jákob ellen, *

haragja fellobbant Izrael ellen,

mert nem hittek Istenben, *

és nem bíztak segítségében.

Mégis parancsot adott a felhőknek odafönn, *

és megnyitotta az ég kapuit:

mannát hullatott eledelül, *

mennyei kenyeret adott nekik.

Angyalok kenyerét ette az ember, *

bőségesen jóltartotta őket.

Keleti szelet támasztott az égen, *

és déli szelet hajtott erejével.

Húst hullatott rájuk, annyit, mint a por, *

annyi madarat, mint a tenger fövenye.

Lehullottak táboruk közepén, *

sátoraik közelében.

Ettek, és igen jóllaktak, *

amit csak kívántak, Isten megadta nekik.

De nem hagytak fel kívánságaikkal, *

bár még szájukban volt az étel.

Ezért Isten haragja újra fellobbant ellenük, †

és megölte nagyjaikat, *

leterítette Izrael ifjait.

Ant. Izrael fiai mannát ettek, és ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket. Alleluja.
3. ant. Ráeszméltek, hogy Isten az ő menedékük és szabadítójuk. Alleluja.
III.

Ám ők tovább vétkeztek, *

csodáinak nem adtak hitelt.

Ezért napjaikat megrövidítette, *

hamar véget vetett éveiknek.

Amikor öldökölte őket, keresni kezdték, *

megtértek, és hozzá siettek.

Ráeszméltek, hogy Isten a kősziklájuk, *

a fölséges Isten a szabadítójuk.

Szájukkal azonban hamisan szóltak, *

és nyelvükkel hazudtak neki.

Szívük nem volt őszinte hozzá, *

s nem maradtak hűek szövetségéhez.

De ő mégis megkönyörült rajtuk, *

elengedte bűnüket, és nem szórta szét őket.

Újra meg újra fékezte haragját, *

nem engedte fellobbanni indulata lángját.

Mert tudta, hogy halandó emberek ők, *

olyanok, mint a tovatűnő szél, amely nem tér vissza.

Ant. Ráeszméltek, hogy Isten az ő menedékük és szabadítójuk. Alleluja.

Feltámadásodnak, Krisztus. Alleluja.

Ég és föld örvendezik. Alleluja.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Jelenések könyvéből

17, 1-18

Az istentelen Babilon

Én, János, látomásomban láttam, hogy a hét csészét tartó angyal közül az egyik odalépett hozzám, és hívott: „Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától.”

Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, skarlátvörös vadállaton ült, amely tele volt káromló nevekkel, s hét feje és tíz szarva volt. Az asszony bíborba és skarlátba volt öltözve, arannyal, drágakővel és gyöngyökkel ékesítve. Kezében undoksággal és tisztátalan kéjjel telt aranyserleg. Homlokára egy titokzatos név volt írva: „A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja.” Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. A látomáson nagyon elámultam.

Az angyal megkérdezte: „Miért csodálkozol? Megmagyarázom neked az asszony titkát, s a hétfejű és tíz szarvú vadállatét is, amely hordozza. A vadállat, amelyet láttál, volt, de már nincs. Felbukkan a mélységből, de vesztébe rohan. A föld lakói, akiknek a neve nincs beírva a világ kezdetétől fogva az élet könyvébe, csodálkozni fognak a vadállat láttára, amely volt, többé nincs, de ismét megjelenik.

Ide bölcsességgel párosult ész kell! A hét fej hét hegyet jelent, az asszony ezeken ül. De jelenti a hét királyt is. Öt közülük már a múlté, egy most uralkodik, az utolsó még nem jött el, de amikor eljön, rövid ideig lesz csak maradása. A vadállat, amely volt, de többé nincs, lesz a nyolcadik, a hét közül való, de vesztébe is rohan. A tíz szarv, amelyet láttál, tíz királyt jelent. Még nem jutottak uralomra, de a vadállattal királyi hatalmat kaptak egy órára. Egyetértenek a vadállattal, erejüket és hatalmukat átengedik a vadállatnak. Harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya. Szövetségesei a meghívottak, a kiválasztottak és a hűségesek.”

Azután folytatta: „A vizek, amelyeken – mint láttad – a kéjnő ült, a népeket, fajokat, nemzeteket és nyelveket jelentik. A tíz szarv pedig, amelyet láttál, meg a vadállat, meggyűlölik a kéjnőt, kifosztják, és levetkőztetik, a húsán rágódnak, és tűzön sütik. Mert Isten sugalmazta nekik, hogy a tervét végrehajtsák, és uralmukat ruházzák egyetértőn a vadállatra, amíg be nem teljesednek az Istennek a szavai. Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 17, 14; 6, 2

A föld királyai harcot indítanak a Bárány ellen, de a Bárány legyőzi őket, * Mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya, alleluja.

Koszorút nyújtottak át neki, és ő diadalmasan kivonult, hogy győzelmet arasson. * Mert ő az Urak Ura és a Királyok Királya, alleluja.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Cap. 36, 1-2. 37-38: Funk 1, 145-149)

Sok az ösvény, az Út azonban egy

Ez az az út, kedveseim, amelyen megtalálhatjuk üdvösségünket, Jézus Krisztust, áldozati adományaink főpapját, gyengeségünk pártfogóját és segítőjét.

Általa tekintünk fel a magas égre; általa szemléljük Isten szeplőtelen és fölséges színét; ő nyitja meg szívünk szemét; ő derít világosságot balga és elhomályosult értelmünkre; Isten akaratából általa ízleljük meg a halhatatlan tudást, hisz ő az Isten dicsőségének kisugárzása, és annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

Teljes erőnkkel vívjuk meg harcunkat, testvéreim, az ő feddhetetlen parancsai szerint!

Nézzük csak meg a vezéreink alatt vitézkedő katonákat, milyen rendben, engedelmesen és szolgálatkészen teljesítik a parancsokat. Nem mind parancsnokok ők, nem is ezredesek vagy századosok, hadnagyok és így tovább. Mindegyik a maga beosztásában és őrhelyén azt teszi, amit a király és a vezérek parancsolnak.

A nagyok nem lehetnek el a kicsinyek nélkül, és a kicsinyek sem a nagyok nélkül; vegyesen vannak kicsinyek és nagyok, és ez a célszerű.

Szolgáljon példának a mi testünk! A fej mit sem ér lábak nélkül, a láb sem fej nélkül. Testünk legkisebb tagjai az egész test számára szükségesek, és hasznára is vannak; sőt valamennyien együttműködnek, és egynek vetik alá magukat, hogy az egész test boldoguljon.

Épségben őrizzük meg mi is egész testünket Krisztus Jézusban, és mindenki legyen embertársa szolgálatára a kegyelem neki juttatott adománya szerint.

Az erős támogassa az erőtlent, az erőtlen tisztelje az erősebbet; a gazdag legyen bőkezű a szegénnyel, a szegény áldja az Istent, hogy rendelt számára olyan valakit, aki ínségén enyhítsen. A bölcs ne szavakban, hanem jó cselekedetekben mutassa meg bölcsességét; az alázatos ne bizonygassa magáról azt, hogy alázatos, hanem várja meg, amíg mások mondják majd ezt róla. Aki tisztaságban megőrizte testét, ne dicsekedjék, hiszen tudnia kell, hogy kinek az adománya ez az önmegtartóztatás.

Gondoljuk meg tehát, testvéreim, milyen anyagból valók vagyunk, hogyan és miként léptünk e világba; hogy Teremtőnk és Alkotónk a sír sötétségéből – mielőtt megszülettünk volna – adományainak előkészítésével már bevezetett minket a saját világába.

Mivel tehát mindenünk tőle van, mindenért neki adjunk hálát, akinek dicsőség mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 1, 18; 2, 12b. 9-10. 12a

Ő a testnek, az Egyháznak a feje, ő a kezdet, elsőszülött a holtak közül. * Benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta, alleluja.

Benne lakik testi formában az istenség egész teljessége, benne lettetek ennek a teljességnek részesei, benne temetkeztetek el a keresztségben. * Benne támadtatok fel annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta, alleluja.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Istenünk, szabadságunk és üdvösségünk szerzője, hallgasd meg könyörgő szavunkat, és add, hogy akiket szent Fiad vére hullásával megváltottál, veled éljenek, és benned szüntelen lelki épségnek örvendjenek. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky