Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,
És szabadításod, amit megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
19, 16-25
Egyiptom és Asszíria megtérése
Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét. Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak; ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.
Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek; az egyiknek „a Nap városa” lesz a neve.
Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel. Mindkettő jel lesz, és bizonyosság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik is. És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja őket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket.
Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak.
Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén. És a Seregek Ura így fog áldást mondani: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael.”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 19, 21; Lk 13, 29
Az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, * Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.
A népek eljönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. * Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből
(Tract. 123, 5: CCL 36, 678-680)
A halál nyomasztó terhét legyőzi a szeretet ereje
Urunk először is azt kérdezte meg, ami tudott. Nem egyszer, hanem másodszor, sőt harmadszor is, hogy vajon Péter szereti-e őt, és háromszor hallja Pétertől, hogy szereti őt, és ugyanannyiszor bízza rá Péterre juhai legeltetését.
A háromszoros tagadást háromszoros megvallás teszi jóvá, nehogy a nyelv inkább szolgáljon a félelemnek, mint a szeretetnek, és hogy a fenyegető halál ne csaljon ki több szót, mint a meglévő élet. Legyen a szeretet feladata az Úr nyájának legeltetése, ha a Pásztor megtagadása a félelem jele volt.
Akik azzal a lelkülettel legeltetik Krisztus juhait, hogy azok a sajátjuk legyenek s ne Krisztuséi, azok Krisztus szeretete helyett önzésükről tesznek tanúbizonyságot.
Ezektől óv Krisztus annyiszor idézett szava, akikről az Apostol felpanaszolja, hogy a maguk javát keresik és nem Jézus Krisztusét.
Mert mi mást jelent: „Szeretsz engem? Legeltesd juhaimat!”, mint: Ha engem szeretsz, ne azon törd a fejedet, hogyan tartsd jól magadat, hanem juhaimat. Ne mint a magadéit, hanem mint az enyéimet legeltesd őket. Az én dicsőségemet és ne a tiedet keresd bennük, az én uralmamat és ne a tiedet, az én hasznomat és ne a magadét. Ne légy olyan, mint a veszedelmes időkben élő emberek, akik önmagukat szeretik és mindazt, ami kapcsolatban van a bajok csíráival.
Ne legyenek tehát önzők, akik Krisztus bárányait legeltetik; ne mint a magukét, hanem mint az övéit legeltessék őket.
Akik Krisztus bárányait legeltetik, azoknak különösen kell kerülniük azt a hibát, hogy a maguk javát keressék s ne Krisztusét és hogy saját vágyaik kielégítésére használják fel azokat, akikért Krisztus vérét ontotta.
Abban, aki Krisztus bárányait legelteti, oly nagyra kell felhevülnie a Krisztus-szeretetnek, hogy legyőzze még a haláltól való természetes félelmet is, ami miatt nem akarunk meghalni, mikor pedig Krisztussal szeretnénk élni.
De bármilyenek legyenek is a halál kellemetlenségei, le kell azokat győznie annak az erős szeretetnek, amellyel azt szeretjük, aki annak ellenére, hogy ő a mi életünk, a halált is elszenvedte értünk.
Mert ha a halálnak semmi vagy csak nagyon kevés kínja lenne, akkor nem lenne olyan nagy a vértanúk dicsősége. De, ha a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért, és magukból a juhokból oly sok vértanút támasztott magának, mennyivel inkább kell az igazságért a halálig küzdeniük és a bűnnek vérük ontásáig ellenállniuk azoknak, akikre rábízta a juhok legeltetését, tanítását és irányítását. És ezért ki ne látná be az ő szenvedésének példája láttán, hogy a pásztoroknak sokkal inkább kell hasonlóvá lenniük hozzá, ha már a juhok közül is oly sokan lettek hasonlóvá az Egyetlen Pásztorhoz, akinek egyetlen nyájában maguk a pásztorok is juhok. Mert mindenkit saját juhává tett, amikor mindenkiért meghalt. Hiszen ő maga is Isten áldozati Bárányává lett, hogy mindenkiért szenvedhessen.
VÁLASZOS ÉNEK
Sir 45, 3; Zsolt 77, 70. 71
Az Úr megdicsőítette őt a királyok előtt, megbízásaival elküldte a néphez: * És megmutatta neki dicsősége fényét.
Kiválasztotta szolgáját, hogy legeltesse népét, kedves örökségét. * És megmutatta neki dicsősége fényét.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására őrizz meg minket minden veszélyben, hogy biztonsággal járjuk az üdvösség útját. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky