Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
A földön minden színre még
sötét fátyolt borít az éj.
Igaz Bíránk, szívünk feléd
áldón eseng és kérve kér.
Hogy minden vétkét elvegyed
s a lélek szennyét mind lemosd,
add, Krisztusunk, kegyelmedet:
kerüljünk el minden gonoszt.
Mert nézd, a szív bűntől beteg,
gonoszság mérge marta meg,
de már az éjben ébredez,
Megváltónk, tégedet keres.
Te űzd el tőlünk messzire
a lelken ülő éjhomályt,
a boldogító égi fény,
világosságod járja át.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Hallgass meg, áldott Krisztusunk,
minket, kik hozzád fordulunk,
hitünket hogy ne törje le
a rossz világ bűnös keze.
Kerüljön el rossz gondolat
s irigységnek konok tüze,
a sértést némán tűrjük el,
a rosszat jóval űzzük el.
Szívünkből végleg tűnjön el
csalás, kevélység, vad harag,
a kapzsiság sóvár szeme:
minden bajoknak kútfeje.
A békességet tartsa meg
a szent, őszinte szeretet;
éljünk tisztán, szemérmesen,
töretlen hitben szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled,
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Az Isten útja szeplőtelen út, †
az Úr szava a tűzpróbát kiállta: *
oltalmat ád a benne bízóknak.
Van-e más Isten a mi Urunkon kívül? *
Van-e más menedék, mint a mi Istenünk?
Isten övezett föl engem erősséggel, *
ő tette utamat feddhetetlenné,
lábamat gyorssá tette, mint a szarvas lábát; *
biztonságos magaslatra ő emelt föl engem.
Ő edzette kezemet a harcra, *
hogy karom az ércíjat meg tudja feszíteni.
Oltalmazó pajzsot te nyújtottál nekem, †
a te jobbod ölelt át engem, *
és a te jóságod nevelgetett.
Lépteimet biztossá tetted, *
lábam azért nem ingadozott.
Ellenségeimet űztem, és elértem, *
vissza sem fordultam, amíg el nem vesztek.
Összezúztam őket, megállni sem tudtak, *
mind odahullottak lábam elé.
Felöveztél a csatára erővel, *
és elgáncsoltad a rám törőket.
Ellenségeimet megszalasztottad, *
szétszórtad gyűlölőimet.
Kiáltottak, de nem volt szabadítójuk, *
hívták az Urat, de rájuk nem hallgatott.
Szétszórtam őket, mint a szél a port, *
összetiportam, mint az utca sarát.
Kimentettél a nép viszályaiból, *
nemzetek fejévé rendeltél.
Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, *
engedelmesen hallgatnak rám.
Idegenek keresték kedvemet, †
az idegenek fiai elsápadtak előttem, *
és reszkettek rejtekükben.
Éljen az Úr, Segítőm legyen áldott, *
dicsőség üdvöm Istenének!
Elégtételt adtál nekem, Uram, †
és a népeket hatalmam alá vetetted, *
dühödt ellenségeimtől megszabadítottál.
A lázongók fölé emeltél, *
s kiszabadítottál az erőszakosok kezéből.
Magasztallak azért, Uram, a nemzetek között, *
és nevednek zsoltárt énekelek:
csodálatos győzelmet adsz királyodnak, †
jóságos vagy fölkentedhez, *
Dávidhoz és családjához mindörökké.
Csodáidra nyisd föl szememet, Uram,
Hogy törvényeidet csodálhassam!
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt levélből
4, 8-31
Az Újszövetség gyermekeinek szabadsága és isteni öröksége
Testvéreim! Azelőtt nem ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában nem azok. Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán hiába fáradtam értetek.
Kérlek benneteket, testvérek, legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan lettem, mint ti. Semmivel nem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok volna nekem. Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?
Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.
Mondjátok csak, ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test erejéből született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret kegyelméből. Ennek jelképes értelme van.
A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. A szabad asszony ellenben a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. Hiszen írva van: „Örülj te, magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.”
Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.”
Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 4, 28. 31; 2 Kor 3, 17
Mi az ígéret fiai vagyunk, mint Izsák. Mi tehát nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. * A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.
Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. * A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Emiliáni Szent Jeromosnak szerzetestestvéreihez írt leveléből
(Velence, 1535. június 21.)
Egyedül az Úrban kell bíznunk
Krisztusban szeretett Testvéreim és a Szegények Szolgái Társaságának Fiai!
Köszönt benneteket szegény atyátok, és arra buzdít, hogy tartsatok ki Krisztus szeretetében és a keresztény törvények hűséges megtartásában, amint tettel és szóval megmutattam nektek, amikor köztetek voltam, hogy így az Úr legyen általam megdicsőítve bennetek.
Végső célunk az Isten, minden jónak a forrása, és nekünk, miként imádságunkban mondjuk, csak benne kell bíznunk, és senki másban. Jóságos Urunk ugyanis növelni akarja hiteteket (hiszen az evangélista szerint Krisztus sem tudott hit nélkül sok csodát művelni), és meg akarja hallgatni az imádságtokat. Ezért rendelt benneteket arra, hogy felkaroljátok a szegényeket, a gyötrődőket, a leverteket, a kimerülteket, és akiket mindenki megvet, és mindazokat, akik meg vannak fosztva attól, hogy testileg ott legyek mellettük, viszont lélekben ott van mellettük a ti szegény, szerető és kedves atyátok.
Hogy miért rendelt benneteket erre az életre, azt csak ő tudja; három okot azonban felhozhatunk. Áldott Urunk először is arra figyelmeztet ezzel benneteket, hogy be akar sorolni titeket is szeretett fiai közé, ha kitartotok útjain, így tett ugyanis barátaival, és szentekké alakította őket.
A második ok pedig ez: Azt kívánja, hogy mindig csak őbenne bízzatok, és ne másokban. Isten ugyanis, amint mondtam, nem működik együtt azokkal, akik vonakodnak egész hitüket és reményüket egyedül őbelé helyezni. Teljes szeretetét pedig csak azokba önti, akik nagy hittel és reménnyel élnek, és az ilyenekkel nagy dolgokat visz végbe. Éppen ezért, ha titeket is hit és remény tölt el, nagy dolgokat tesz veletek is az, aki felemeli az alázatosakat. Ha tehát engem elszólít közületek, és más valakit állít közétek, akkor majd e kettő közül kell nektek választanotok: vagy hűtlenek lesztek, és visszatértek a világi foglalkozáshoz, vagy hűségesek maradtok, és akkor bizonyára próbára tesz benneteket.
És íme, éppen ez a harmadik ok: Isten ki akar benneteket próbálni, mint az aranyat a tűzben. Az arany salakját a tűz megemészti, a színarany pedig megmarad, és értékesebb lesz. Isten is ugyanígy tesz jó szolgájával, aki remél, és a megpróbáltatásban is állhatatosan kitart mellette. Isten megsegíti, és mindazért, amit az iránta való szeretetből elhagyott, már ebben az életben százannyit ad, odaát pedig majd az örök életet adja viszonzásul.
Ugyanígy tett minden szentjével is. Így tett Izrael népével is az Egyiptomban átélt szenvedések után, hiszen nemcsak hogy kivezette őket onnan sok csodával kísérve, de a pusztában mannával táplálta őket, sőt az ígéret földjét is nekik adta. Ha tehát ti a kísértések ellenére is állhatatosak lesztek a hitben, az Úr nektek békét és boldog nyugalmat ad egy időre itt e földi életben, és majd odaát örökre.
VÁLASZOS ÉNEK
1 Pét 3, 7. 8; Róm 12, 10-11
Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak, * Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.
A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. * Mert arra.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, irgalmasság Atyja, te Emiliáni Szent Jeromosban oltalmazó és gondviselő atyát adtál az árváknak. Közbenjárására add, hogy hűségesen megőrizzük a fogadott fiúság kegyelmét, amely miatt gyermekeidnek hívnak minket, és azok is vagyunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky