2024. október 31.

Csütörtök, évközi idő, 30. hét
2. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A nappal szárnyas hírnöke

jelenti már, hogy jő a fény;

a lelkek ébresztője is,

Krisztus, bennünket élni hív:

„Hagyjátok már az ágyakat,

ti ernyedt, kába tétlenek;

szilárdan, tisztán, éberen

virrasszatok; közel vagyok!”

Hogy fényes szellők szárnyain

ha kél a hajnal, s gyúl az ég,

munkára készen kezdjük el

az új napot s az új reményt,

Jézust kiáltsuk hangosan,

sírván, könyörgőn, éberen;

imádkozzunk figyelmesen,

s a tiszta szív nem szunnyad el.

Álmunkat, Krisztus, messze űzd,

törd szét az éj bilincseit,

oldozd fel mind a régi bűnt,

s új fényességet önts belénk!

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

időtlen századok során! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szívünkbe öntsd szerelmedet,

és bőven oszd kegyelmedet,

hogy megtisztuljunk általad,

és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,

bús vándorok, hozzád jövünk;

nálad bizton kiköthetünk,

örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,

szomjazza élő vizedet,

s boldog nép, melynek hű szeme

meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved

dicsérje szent emlékezet,

s vég nélkül ünnepeljenek

a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
44 (43). zsoltár
A nép sorscsapásai
Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 37).
I.

Istenünk, hallottuk saját fülünkkel, †

atyáink elbeszélték nekünk a csodákat, *

amelyeket napjaikban tettél, egykor régen.

Kezed népeket űzött el, őket meg letelepítetted, *

nemzeteket zúztál össze, őket pedig megnövelted.

Mert nem kardjukkal vették birtokba ezt a földet, *

és nem is az ő karjuk segítette őket,

hanem a te jobbod és a te karod és arcod fényessége, *

mert úgy szeretted őket.

Te vagy Istenem és Királyom, *

parancsodra megszabadul Jákob.

Veled szórtuk szét ellenségeinket; *

a te nevedben tiportuk le azokat, akik ellenünk támadtak.

Mert én nem az íjamban bízom, *

kardom meg nem szabadíthat.

De te megszabadítasz minket sanyargatóinktól, *

és megszégyeníted ellenségeinket.

Mindennap Isten a mi dicsekvésünk, *

és nevedet mindörökké magasztaljuk!

Ant. Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk.
2. ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
II.

De most elvetettél és megaláztál minket, *

Istenünk, már nem vonulsz ki együtt seregünkkel.

Megfutamítottál ellenségeink elől, *

és kifosztottak, akik gyűlölnek minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, *

a nemzetek között széjjelszórtál.

Eladtad népedet haszon nélkül, *

és cserébe érte nem adtak sokat.

Szomszédaink előtt gyalázattá tettél minket, *

gúnyol és csúfol környezetünk.

Szállóigévé tettél a pogányok számára, *

csak csóválják fejüket a népek.

Gyalázatom szemem előtt van egész nap, *

és szégyenpírban ég az arcom

a gúnyolók és szemrehányók szava miatt, *

ellenségem és támadóm színe előtt.

Ant. Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje!
3. ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!
III.

Mindezek most ránk szakadtak, †

téged mégsem feledtünk el, *

és nem szegtük meg szövetségedet.

Szívünk nem fordult el tőled, *

lépteink utadról le nem tértek,

pedig megaláztál a sakálok földjén minket, *

ránk borítottad a halál árnyát.

Ha Istenünk nevét elfelednénk, *

és ha kezünket más isten felé tárnánk,

Isten vajon ezt nem kérné számon? *

A szív titkait csak ő ismeri.

Teérted gyilkolnak mindennap bennünket, *

és leölésre szánt juhoknak tekintenek!

Kelj fel, miért alszol, Uram, *

kelj fel, és ne taszíts el mindörökre!

Miért fordítod el arcodat? *

Elfeleded ínségünket és gyötrelmeinket?

A föld porába alázták lelkünket, *

a földhöz tapadt egész testünk.

Kelj fel, Uram, siess segítségünkre, *

irgalmasságodban válts meg minket!

Ant. Kelj fel, Uram, válts meg minket, hiszen irgalmas vagy!

Uram, kihez mennénk?

Tiéd az örök életet adó tanítás.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Bölcsesség könyvéből

7, 15-30

A bölcsesség: Isten képe

Adja meg nekem az Isten, hogy bölcsen beszéljek, és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet, és vezeti a bölcset. Hiszen a kezében vagyunk mi magunk, a szavaink, egész értelmünk és minden ügyességünk.

Mert ő adta nekem a dolgok biztos ismeretét, hogy értsem a világmindenség szerkezetét és az elemek működését, az idők elejét, végét és közepét, a napfordulat változását és az évszakok váltakozását, az év lefolyását és a csillagok állását, az állatok természetét és a vadállatok indulatait, a szellemvilág hatalmát és az emberek gondolkodását, a növények különbségeit és a gyökerek gyógyító erejét. Mindent megismertem, ami el volt rejtve, s ami látható volt; mert a mindeneket művészien alakító bölcsesség megtanított rá.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog; tisztaságánál fogva mindenen áthatol.

Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.

Bár csak egy, mindent megtehet, s jóllehet magában marad, megújítja a mindenséget. Nemzedékről nemzedékre betér a szent lelkekbe, így teremti meg Isten barátait és a prófétákat. Isten csak azt szereti, aki a bölcsességgel él, mert az ékesebb a napnál, és fönségesebb minden csillagképnél. Ha a világossághoz hasonlítjuk, még annál is különb, mert azt felváltja az éjszaka, a bölcsességgel szemben azonban tehetetlen a gonoszság.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 1, 15-16; Bölcs 7, 26

Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje, * Mert benne teremtetett minden.

Az örök világosság kisugárzása és az Isten jóságának képmása. * Mert benne teremtetett minden.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Atanáz püspöknek az arianizmus ellen mondott szónoklataiból

(Oratio 2, 78. 79: PG 26, 311. 314)

A Bölcsesség képmása és hasonlósága benne van a teremtményekben

Mivel a Bölcsesség teremtett képmása megvan bennünk és minden teremtményben is, ezért az igazi és teremtő Bölcsesség méltán vallja magáénak mindazt, ami képmására van teremtve, amikor így szól: Műveibe teremtett engem az Úr. Mert hiszen mindazt, amiben megnyilatkozik a bennünk levő bölcsesség, azt az Úr sajátjának tekinti.

Ezért, aki teremtve van, az nem maga a Teremtő, de ő a létezőkbe beleteremtett képmása miatt úgy beszél már róla, mint önmagáról. Az Úr ezért mondta ezt is: Aki befogad titeket, engem fogad be, mivel képmása bennünk van. Így, bár ő nem sorolható a teremtmények közé, mégis, mivel képmása és hasonlósága benne van a teremtményekben, mintegy magáról mondja: Alkotó munkája elején műveibe teremtett engem az Úr.

Továbbá a bölcsesség képmása azért van benne a teremtményekben, hogy a világ felismerje belőlük Alkotóját, az Igét, és az Ige által az Atyát. Ez pedig kétségtelenül megegyezik Pál e tanításával: Ami megtudható az Istenről, az világos előttük, maga az Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk. Tehát az Ige természete szerint semmiképpen sem teremtmény, ez a szentírási hely pedig arról a bölcsességről szól, amely valójában bennünk van, és amiről most beszélünk.

Ha pedig valaki ezt nem akarná elhinni, az adjon választ arra a kérdésre, hogy a teremtett dolgokban van-e valami bölcsesség, vagy nincs. Ha azt mondaná, hogy nincs, akkor az Apostol miért panaszkodik, hogy Isten bölcsességében a világ a bölcsesség által nem ismerte fel Istent? Vagy ha egyáltalán nincs semmi bölcsesség, akkor a Szentírás miért említi a bölcs emberek egész seregét, mondván: A bölcs ember fél, és kerüli a rosszat; és házat bölcsességgel lehet építeni?

A Prédikátor hasonlóan mondja: A bölcsesség földeríti az ember arcát. A meggondolatlanul beszélőket pedig így feddi meg: Ne mondd: Miért van az, hogy a régi idők jobbak voltak, mint a mostaniak. Mert nem vall bölcsességre, ha ilyesmit kérdezel.

Ha pedig a teremtett dolgokban benne van a bölcsesség, amint ezt Sirák fia is tanúsítja: Az Úr kiárasztotta a bölcsességet minden művére. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik, akkor ez a kiáradás egyáltalán nem az önmagában létező és egyetlen Bölcsességre vonatkozik, hanem a világban kifejezésre jutott bölcsességről van szó. Ekkor viszont miért látszanék hihetetlennek, hogy maga a teremtő és igazi Bölcsesség – akinek a képmása és hasonlatossága az a bölcsesség és tudás, amely a világra kiáradt – mintegy önmagáról mondja: Műveibe teremtett engem az Úr? A világban levő bölcsesség ugyanis nem a teremtő Bölcsesség, hanem az alkotásokba beleteremtett bölcsesség, és ezért: Isten dicsőségét az egek hirdetik, kezének művéről vall a mennybolt.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 7, 22. 23; 1 Kor 2, 10

A bölcsességben Lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, a jót kedveli, akadályt nem ismer, * Mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet.

A Lélek mindent átlát, még Isten mélységeit is. * Mindenható, mindent lát, és áthatja a szellemet.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, növeld bennünk a hitet, a reményt és a szeretetet. Add, hogy szeressük, amit parancsolsz, és segíts, hogy elnyerjük, amit ígérsz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky