2024. augusztus 17.

Szombat, évközi idő, 19. hét
3. zsoltáros hét

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Legfőbb kegyesség Istene,

világ teremtő mestere,

ki egy vagy hatalom szerint,

de háromság személy szerint.

Fogadd el buzgó énekünk

s a hozzád síró könnyeket,

a tisztult szívnek hadd legyen

öröme benned teljesebb.

A buja ösztön vágyait

eméssze tüzes szeretet,

és felövezve, éberen,

készülten várjuk jöttödet.

Hogy kiknek hangos éneke

most megtöri az éjszakát,

ajándékodként nyerjük el

az égnek boldog otthonát.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Örök dicsőség Istene,

hívőkre küldöd Lelkedet,

ki által hét kegyelmet adsz,

ma mindnyájunkra küldj vigaszt!

Űzd el tőlünk a testi bajt,

s a fertőző botrányokat;

gyomláld a bűn hajtásait

s a szív gyötrő fájdalmait!

Elménkben tiszta fényt deríts,

tisztes munkában megsegíts,

kérő imánkra légy kegyes,

és egykor mennybe felvezess!

A hét nap és hét éjszaka,

világidő hét korszaka,

ám nyolcadiknak végidő,

világítélet napja jő.

Akkor, megváltó Istenünk,

ne vádolj, irgalmazz nekünk,

baloddal el ne távolíts,

jobboddal áldj és üdvözíts!

Kérünk, kegyelmes Istenünk,

néped hallgasd meg, légy velünk,

hogy zengjük mindörökkön át

a Szentháromság himnuszát! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
107 (106). zsoltár
Hálaadás a szabadulásért
Isten a tanítást Izrael fiainak adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által (ApCsel 10, 36).
I.

Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, *

mert örökké szeret minket.

Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr, *

akiket megmentett az ellenség kezéből,

és akiket minden tájról összegyűjtött, †

napkeletről és napnyugatról, *

északról és délről.

Bolyongtak a pusztában, a sivatagban, *

lakott város felé utat nem találtak.

Az éhségtől és a szomjúságtól *

szinte elepedt a lelkük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Egyenes úton vezette őket, *

hogy lakott városba jussanak.

Adjanak hálát az Úrnak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

mert bő vizet adott a szomjazóknak, *

és az éhezőket jóllakatta.

Sötétben, a halál árnyékában ültek, *

nyomorultan, vasra verve,

mert ellenszegültek Isten szavának, *

a Magasságbeli döntését megvetették.

Ezért alázta meg szívüket szenvedéssel, *

elestek, és nem volt, aki fölsegítse őket.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Kivezette őket a sötétből, a halál árnyékából, *

és bilincseiket összetörte.

Adjanak az Úrnak hálát jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

mert az érckapukat összetörte, *

és a vas-zárakat összezúzta.

Ant. Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért!
2. ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
II.

A gonoszság útján balgaságba estek, *

és bűneik miatt nyomorba jutottak.

Megutáltak minden eledelt, *

s már a halál kapujához értek.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Elküldte igéjét, és meggyógyította őket, *

életüket kimentette a pusztulásból,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberekkel tett nagy csodáiért,

hogy a dicséret áldozatát bemutassák, *

és ujjongással hirdessék tetteit.

Akik hajóikon mély tengerre szálltak, *

és a nagy vizek hátán végezték munkájukat,

azok láthatták az Úr nagy tetteit, *

és csodáit a mély tengeren.

Szavára szélvihar támadt, *

és hullámok tornyosultak:

Felemelkedtek az égig, †

majd lezuhantak a mélységekig, *

s nagy veszedelmükben már kétségbeestek.

Meginogtak, tántorogtak, mint a részeg, *

és odaveszett minden bölcsességük.

Az Úrhoz kiáltottak gyötrelmükben, *

aki szorult helyzetükből kiragadta őket.

Szellővé csendesítette a vihart, *

a hullámok elcsitultak.

Örültek is a nagy csendességnek; *

így vezette őket az óhajtott kikötőbe,

hogy az Úrnak hálát adjanak jóságáért, *

az emberek fiaival tett nagy csodáiért,

és hogy magasztalják őt a nép gyülekezetében, *

és a vének tanácsában is dicsőítsék.

Ant. Láthatták az Úr nagy tetteit és csodáit.
3. ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.
III.

A folyókat sivataggá tette, *

és a forrásokat szomjas földdé,

a termőföldet pedig szikessé, *

az ott lakók bűnei miatt.

Aztán a pusztát tóvá változtatta, *

a kiszáradt földet vizek forrásává.

Ott telepítette le az éhezőket, *

hogy lakóvárost alapítsanak.

Bevetették földjüket, telepítettek szőlőt, *

és az bőséges termést hozott nekik.

Megáldotta őket, és megsokasodtak, *

és jószágaik számát nem engedte fogyni.

Majd ismét megfogyatkoztak, nyomorba jutottak, *

és gyötrődtek bajtól, szenvedéstől.

De aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, *

és úttalan pusztán hagyja bolyongani:

az felemelte nyomorából a szegényt, *

és nemzetségüket, mint nyájat megsokasította.

Látják ezt az igazak, és örvendeznek, *

ám bezárul minden gonosz ajka.

Ki olyan bölcs, hogy felfogja ezt, *

és megértse az Úr szeretetét?

Ant. Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét.

Uram, a fellegekig ér a te hűséged,

Ítéleteid oly mélyek, mint a tenger.

ELSŐ OLVASMÁNY

Mikeás próféta könyvéből

7, 7-20

Isten városa az üdvösségre vágyakozik, amelynek feltétele a bűntől való szabadulás

Én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.

Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd, amikor eltiporják, mint az utca sarát.

Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.

Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.

Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 37; Mik 7, 19

Eljön az eljövendő és nem késik; nem fogunk félni, * Mert ő a mi Üdvözítőnk.

Összetiporja vétkeinket, és a tenger mélyére veti minden vétkünket. * Mert ő a mi Üdvözítőnk.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Pacianus püspöknek a keresztségről mondott beszédéből

(Nn. 6-7: PL 13, 1093-1094)

Ki hasonló hozzád, Istenünk; te megbocsátod bűneinket

Ahogy a földi ember képét magunkon hordoztuk, a mennyeinek képét is magunkon fogjuk hordozni, mert az első ember földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei. Ha ez megvalósul bennünk, szeretteim, többé már nem halunk meg. Még ha elporlad is ez a testünk, élünk majd Krisztusban, hiszen ő maga mondja: Aki bennem hisz, mégha meghal is, élni fog.

Bizonyosak lehetünk tehát – az Úr saját tanúsága alapján –, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Istennek összes szentjei élnek. Hiszen éppen ezekről mondja az Úr: Mindezek élnek, mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene. Az Apostol is így beszél magáról: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek. Továbbá: Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk még és nem a szemlélésben. Ez a mi hitünk, szeretett testvéreim. Mert ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. A földi élet az állatok, a vadak és a madarak számára látszólag közös a mienkkel, sőt az övék néha hosszabb is. Az emberi élet sajátos többlete, amelyet Krisztus ad Lelke által, maga az örök élet, de csak akkor, ha többé már nem vétkezünk. Mert amint a halált bűn által vonjuk magunkra és az erényes élet révén kerüljük el, úgy az életet bűnökkel lehet elveszíteni, erényekkel pedig megőrizni. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az Örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Ő az, aki megváltott minket, megbocsátotta minden bűnünket – mint az Apostol mondja –, eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet: az útból eltávolította és a keresztre szögezte. Levetve testi mivoltát halálakor, megtörte a hatalmasságokat, nyilvánosan diadalmaskodott rajtuk. Kiszabadította a foglyokat, összetörte bilincseinket, amint Dávid megjövendölte: Az Úr fölemeli azt, aki elesett, az Úr kiszabadítja a foglyokat, az Úr megvilágosítja a vakok szemét. És máshol: Bilincseimet széjjeltörted, most hálaáldozatot hozok neked. Megoldódtak tehát bilincseink, amikor a keresztség szentségében az Úr zászlaja alá gyülekeztünk. Krisztus vére és neve által szabadok lettünk.

Tehát, testvéreim, egyszer mos meg minket a keresztvíz, egyszer szabadulunk meg, egyszer jutunk be a halhatatlanság országába. Egyszer boldogok azok, akiknek a bűne megbocsátva, akiknek be van födve gonoszsága. Erősen tartsátok meg azt, amit kaptatok, ragaszkodjatok hozzá boldogan, többé ne vétkezzetek. Tisztán és szeplőtelenül őrizzétek meg magatokat minden bűntől az Úr napjára!

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 15, 47, 49; Kol 3, 9. 10

Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való, mennyei: * Ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.

Vessétek le a régi embert, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. * Ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Mindenható, örök Isten, bizalommal Atyánknak szólítunk téged. Tökéletesítsd szívünkben a fogadott fiúság lelkületét, hogy a megígért örökséget elnyerjük. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky