Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne büntess haragodban, *
felindulásodban ne sújts engem!
Könyörülj rajtam, Uram, mert elernyedtem, *
minden csontom remeg, gyógyíts meg, Uram!
A lelkem is mélyen megrendült, *
és te, Uram, még meddig késel?
Fordulj felém, Uram, ments meg, *
szabadíts meg, mert te irgalmas vagy!
A holtak közt nincs, aki rólad emlékezzék, *
a holtak országában ki dicsőít téged?
Elfáradtam a sóhajtozásban, †
éjjelente könnyekkel áztatom ágyamat, *
könnyeimmel öntözöm fekvőhelyemet.
Szemem a bánattól elhomályosult, *
sok ellenségem miatt őszülök.
Ti, gonosztevők, távozzatok tőlem, *
hangos sírásomat az Úr meghallotta.
Meghallgatta az Úr könyörgésemet, *
és imádságomat elfogadta.
Megzavarodva piruljanak ellenségeim; *
és nagy szégyenükben futva meneküljenek.
Hálát adok, Uram, teljes szívemből, *
összes csodádat elbeszélem.
Ujjongok és örvendezem benned, *
nevedről szól énekem, fölséges Isten!
Mert ellenségeim meghátrálnak, *
elbuknak, és semmivé lesznek színed előtt.
Magadévá tetted igazságos ügyemet, *
trónodra ültél, mint igaz bíró.
Megfenyítetted a népeket, és a gonoszt megsemmisítetted, *
még a nevüket is eltörölted mindörökre.
Az ellenség megsemmisült, †
városait lerontottad, örökre pusztasággá lettek, *
még emlékük is elenyészett velük együtt.
Az Úr azonban örökké uralkodik, *
trónusa áll ítéletre készen.
A világot ő ítéli meg igazságban, *
a népeknek ő oszt méltányosan igazságot.
Az elnyomottnak az Úr a menedéke, *
a nyomorúság és szükség napjaiban egyetlen mentsége.
Aki nevedet ismeri, benned bízik: *
Uram, soha nem hagyod el a téged keresőket.
Énekeljetek az Úrnak, aki a Sionon lakik, *
hirdessétek nagy tetteit a népek között.
Ő kéri számon a vért, és jól emlékezik, *
a szegények jajszavát nem felejti.
Könyörülj rajtam, Uram; †
lásd, mennyire szorongatnak ellenségeim, *
de te a halál kapujából is fölemelsz!
Sion városának kapujában hadd hirdessem dicséretedet, *
és hadd örvendjek, mert megszabadítottál.
A népek a maguk ásta verembe zuhantak; †
a hurokban, amit ők rejtettek el, *
lábuk fennakadt.
Megmutatta magát az Úr, ítéletet tartott, *
a gonoszt megfogta saját keze műve.
A gonoszok az alvilágba hullanak, *
és minden nemzet, amely elfelejti Istent.
Mert ő nem feledkezik meg a szegényekről végleg, *
a nyomorultak reménye nem vész el örökre.
Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, *
szólítsd ítéletre a népeket magad elé.
Bocsáss, Uram, rájuk rettegést, *
tudják meg a nemzetek, hogy ők csak emberek!
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk,
És hozd meg nekünk a szabadulást!
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
1, 21-27; 2, 1-5
Sion ítélete és megváltása. Hozzá özönlenek mind a nemzetek.
Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják. Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz. Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.
Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen. Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és kiküszöböljem az ólmot. És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak. Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.”
Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről:
Ez történik majd a végső időkben: Szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek fölött. Magasabb lesz a halmoknál, és hozzá özönlenek mind a nemzetek. Oda zarándokol sok nép, és így beszél:
„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istenének házába, hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein, mert Sionról jön a tanítás, és Jeruzsálemből az Úr igéje.”
Ő tesz igazságot a nemzetek között, és mond ítéletet a sok népnek. És ők ekét kovácsolnak kardjaikból, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem készül többé senki háborúra.
Jákob háza, rajta, járjunk az Úr világosságában!
VÁLASZOS ÉNEK
Mik 4, 2; Jn 4, 25
Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének a házába, * Hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein.
Eljön a Messiás, azaz a Fölkent. Amikor eljön, mindent tudtunkra ad. * Hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Borromeo Szent Károly püspök pásztorleveleiből
(Acta Ecclesiæ Mediolanensis, t. 2, Lugduni, 1683, 916-917)
Az adventi idő
Íme, szeretteim, elérkezett ez a nagyon jeles és ünnepi időszak. A Szentlélek is így beszél róla: a kegyelem ideje, az üdvösség, a béke és a kiengesztelődés napja. Ezt az időt mennyi vágyakozásban, milyen kitartó sóvárgásban várták repeső szívvel hajdan az ősatyák és a próféták. Milyen túlcsordult boldogsággal látta meg végre az igaz Simeon! És milyen ünnepélyességgel tartotta meg mindig az Egyház! Így kell nekünk is eltöltenünk: istenfélelemben, Istent dicsérő lélekkel, és az örök Atya iránti szüntelen hálaadással irgalmáért, melyet e misztériumban megmutatott. Egyszülöttjének ezzel az eljövetelével ugyanis irántunk, bűnösök iránti mérhetetlen szeretetéből azt küldte el, aki az ördög zsarnoki hatalmától megszabadít minket, az égbe hív, a mennyei szentélybe vezet be, magát az igazságot mutatja meg nekünk, a helyes erkölcsökre oktat, az erények magvait hinti el köztünk, kegyelme kincseivel tölt el minket, végül pedig gyermekei és az örök élet örökösei közé vesz fel bennünket.
Valóban, miközben az Egyház évenként megünnepli ezt a misztériumot, arra figyelmeztet, hogy az irántunk megmutatott oly nagy szeretet emlékét szüntelenül újítsuk meg. Ugyanígy megtanít minket arra is, hogy Krisztus eljövetele nemcsak azoknak volt hasznára, akik az Üdvözítő korában éltek, hanem még most is közli erejét mindannyiunkkal, ha mi is befogadjuk a szent hitünkből és a szentségekből kapott kegyelmet, amelyet ő érdemelt ki számunkra, és ha életünk erkölcseit – neki engedelmeskedve – szerinte akarjuk irányítani.
Tőlünk ezenfelül még azt kívánja az Egyház, hogy értsük meg: a világba ugyan testi valóságában egyszer jött el, de hozzánk – ha mi meg nem akadályozzuk – minden órában és minden percben szívesen eljön, hogy szellemi módon lakjék a lelkünkben kegyelmének bőségével.
Ezért az Egyház, mint istenfélő és üdvösségünkre nagyon törekvő anya, ebben az időszakban himnuszokkal, énekekkel s a Szentlélek egyéb megnyilatkozásaival és szertartásokkal tanít minket: mi módon fogadjuk hálás lélekkel ezt a nagy jótéteményt, hogy gazdagodjunk is gyümölcseiből. Készüljünk fel tehát lélekben Krisztus Urunk eljövetelére ugyanolyan buzgósággal, mintha most is eljönne a világra. Ugyanerre tanítottak minket az atyák az Ószövetség szavaival és példáival, hogy azokat utánozzuk.
VÁLASZOS ÉNEK
Vö. Joel 2, 15; Iz 62, 11; Jer 4, 5
Fújjátok meg a harsonát a Sionon, gyűjtsétek egybe a népet! Fennhangon mondjátok és hirdessétek: * Nézd, eljön az Úr, a te Szabadítód!
Hirdessétek és adjátok tudtára mindenkinek, kiáltsátok és mondjátok teli torokkal: * Nézd, eljön az Úr, a te Szabadítód!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Urunk és Istenünk, segíts minket, hogy buzgó várakozással készüljünk Fiadnak, Krisztusnak jövetelére. Amikor pedig eljön, és kopogtat, ébren találjon minket, akik imádsággal virrasztunk, és ujjongva zengjük dicséretét. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky