2024. február 17.

A szervita rend hét szent alapítója
megemlékezésül


A Firenzében született hét férfi előbb remeteéletet élt Senario hegyén, főként a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték. Toscanában prédikáltak ezután, megalapították Mária szolgáinak rendjét, amelyet az Apostoli Szentszék 1304-ben hagyott jóvá. Emlékezetüket a mai napon üljük, mert a hagyomány szerint egyikük, Falconieri Szent Elek, 1310-ben ezen a napon halt meg.

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen.

HIMNUSZ

Ez most a kedvező idő,

kegyelmek napja ránk ragyog:

a lankadt földre hozza már

a böjt a boldog gyógyulást.

Krisztus nagy fénye tündököl,

üdvünknek nyitja napjait,

míg bűnnel sebzett szíveket

fegyelme gyógyít, jóra int.

Urunk, tarthassunk üdvösen

testben-lélekben böjtöket,

s utunkon biztos fény legyen

örök Húsvétod öröme.

Kegyes Háromság, tégedet

imádjanak már mindenek,

s kiket megújít nagy kegyed,

zengjük dicső, új éneked. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
78 (77). zsoltár, 40-72
Isten jósága és a nép hűtlensége az üdvtörténet folyamán
Ez mind intő példa lett számunkra (1 Kor 10, 6).
IV.

Hányszor lázadoztak Isten ellen a pusztában, *

hányszor okoztak neki fájdalmat a sivatagban!

Istent kísértették újra meg újra, *

Izrael Szentjét keserítették.

Nem emlékeztek vissza hatalmas kezére, *

sem a napra, amikor kimentette őket az elnyomásból.

Amikor megmutatta jeleit Egyiptomban, *

csodáit művelte Tánisz mezején:

Vérré változtatta folyóikat s patakjaikat, *

hogy ne ihassanak.

Mérges legyeket küldött, hogy mardossák őket, *

és békákat, hogy így romlást hozzon rájuk.

Féreg fogára adta termésüket, *

munkájuk gyümölcsét a sáskáknak.

Szőlőjüket jégesővel pusztította el, *

fügefáikat felhőszakadással.

Jégverés irtotta csordáikat, *

nyájaikat tüzes villám.

Rájuk bocsátotta lobogó haragját, †

indulatát, ostorát, verését, *

ártó angyalok seregét.

Szabadjára engedte indulatát, †

nem kímélte őket a haláltól, *

életüket dögvésszel sújtotta.

Megölt minden első sarjat Egyiptomban, *

minden elsőszülött fiút Kám sátraiban.

Ant. Az Úr kimentette őket az elnyomatásból.
2. ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
V.

Kihozta népét, mint juhokat, *

mint nyájat terelgette őket a pusztában.

Biztonságban vezette őket, nem rettegtek, *

de ellenségeiket a tenger borította el.

Bevezette őket szent földjére, *

a hegyre, melyet jobbja szerzett nekik.

Nemzeteket űzött ki előlük, †

és földjüket nekik adta örökségül, *

a pogányok sátraiba Izrael törzseit telepítette.

Mégis megkísértették és ingerelték a fölséges Istent, *

szövetségével mit sem törődtek.

Elpártoltak tőle, hűtlenné lettek, †

ugyanúgy, mint ősatyáik; *

mint a csalfa íj, eltérültek.

Pogány oltáraikkal fölingerelték őt, *

bálványaikkal féltékennyé tették.

Isten hallotta, és haragra gerjedt, *

és nagyon megutálta Izraelt.

Elhagyta silói hajlékát, *

sátorát, ahol emberek között lakott.

Fogságba juttatta hatalma jelét, *

ékességét ellenség kezébe.

Népét kiszolgáltatta a kardnak, *

szívét harag töltötte el öröksége ellen.

Fiaikat tűz emésztette meg, *

hajadon lányaik pártában maradtak.

Kard által hullottak el papjaik, *

özvegyeik nem sirathatták el őket.

Ant. Bevezette őket szent hegyére az Úr.
3. ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.
VI.

De aztán, mint álomból, felserkent az Úr, *

mint bor mámorából ébredő harcos.

Végigvert ellenségeik hátán, *

örök gyalázattal bélyegezte őket.

De József sátora nem kellett már neki, *

Efraim törzsét nem választotta,

hanem Júda törzsére esett választása, *

és Sion hegyére, amelyet szeretett.

Magasra építette szentélyét, akár az eget, *

örök alapot vetett neki, mint a földnek.

És kiválasztotta Dávidot, szolgáját, †

fölemelte a juhnyáj mellől, *

magához vette az anyajuhok mögül:

legeltesse népét, Jákobot *

és Izraelt, az ő örökségét.

És ő tiszta szívvel terelgette őket, *

ügyes kezű pásztorként járt előttük.

Ant. Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét.

Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy,

Hadd derüljön fény a tetteire.

ELSŐ OLVASMÁNY

A Kivonulás könyvéből

3, 1-20

Mózes meghívása és az Úr nevének kinyilatkoztatása

Azokban a napokban Mózes apósának, Jetrónak, Midián papjának juhait őrizte. Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el.

Így szólt magában: „Odamegyek, és megnézem ezt a különös jelenséget: hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le a sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld!” Azután így folytatta: „Én vagyok atyád Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni.

Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát, és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Most tehát Izrael fiainak kiáltása felhatolt hozzám, és láttam a gyötrelmet is, amellyel az egyiptomiak kínozzák őket. Ezért menj, elküldelek a fáraóhoz, hogy népemet, Izrael fiait kivezesd Egyiptomból.”

Mózes így szólt Istenhez: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” Isten ezt válaszolta: „Veled leszek, s ez lesz a jel, amelyről felismered, hogy küldetésed tőlem van: Ha majd kivezeted a népet Egyiptomból, ezen a helyen mutattok be áldozatot Isteneteknek.”

Mózes ezt mondta Istennek: „Ha megérkezem Izrael fiaihoz, és így szólok hozzájuk: »Atyáitok Istene küldött«, akkor majd megkérdezik: »Mi a neve?«, mit feleljek erre?” Isten ezt válaszolta Mózesnek: „Én vagyok, aki vagyok.” Aztán folytatta: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Aki van, az küldött engem hozzátok.« Azután még ezt mondta Isten Mózesnek: „Így beszélj Izrael fiaihoz: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene küldött hozzátok. Ez az én nevem minden időkre, s így kell neveznetek nemzedékről nemzedékre.«

Menj tehát, hívd össze Izrael véneit, és mondd meg nekik: »Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, és Jákob Istene megjelent nekem, és kijelentette: Letekintettem rátok, és láttam a bánásmódot, amelyben az egyiptomiak részesítenek benneteket. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hetiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba.« Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához, és közöld vele: »Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk három napi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni.«

De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.”

VÁLASZOS ÉNEK

Kiv 3, 14; Iz 43, 11

Isten így szólt Mózeshez: Én vagyok, aki vagyok. * Így beszélj Izrael fiaihoz: Aki van, az küldött engem hozzátok.

Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. * Így beszélj.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 4, 13, 4 – 14, 1: SCh 100, 534-540)

Isten barátsága

Isten Igéje, a mi Urunk, aki először szolgákat vonzott Istenhez, azután azonban felszabadította őket, azokat, akik neki voltak alávetve, mint maga mondotta tanítványainak: Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Isten barátsága pedig halhatatlanságot ajándékoz mindazoknak, akik erre a barátságra törekednek.

Kezdetben tehát Isten nem azért alkotta meg Ádámot, mintha rászorult volna, hanem hogy legyen kit megajándékoznia jótéteményeivel. Az Ige ugyanis nemcsak az ember, hanem minden létező teremtése előtt is megdicsőítette Atyját azzal, hogy megmaradt benne, és őt is megdicsőítette az Atya, amint maga mondja: Atyám, dicsőíts meg engem azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett.

Nem is azért parancsolta meg nekünk követését, mert rászorul szolgálatunkra, hanem mert nekünk adja meg az üdvösséget. Az Üdvözítőt követni ugyanis azt jelenti, hogy részesülünk az üdvösségből; a fény követése egyenlő azzal, hogy befogadjuk azt a fényt.

Nem a fénylő dolgok világítják meg a fényt, hanem a fény világítja meg, és teszi láthatóvá a dolgokat; ezek maguk a fényhez semmit sem adnak hozzá, hatását felfogva azonban megvilágosodnak.

Ugyanez áll Isten iránti szolgálatunkra. Istennek semmit sem ad, Istennek nincs is szüksége emberi hódolatra, hanem ő ad romolhatatlan életet és örök dicsőséget azoknak, akik követik őt, és szolgálnak neki. Jutalmat ad azoknak, akik szolgálják s követik, és ezt nem viszonzásul adja azért, mert ő kap tőlünk valamit. Hiszen ő gazdag, és minden fogyatkozás nélkül tökéletes.

Azért követeli meg Isten az emberektől a szolgálatot, hogy – jóságos és irgalmas szívű lévén –, jót tegyen azokkal, akik kitartanak az ő szolgálatában. Amennyire ugyanis Isten nem szorul rá senkire, annyira rászorul az ember arra, hogy közösségben legyen Istennel.

Az ugyanis az ember dicsősége, ha megmarad és kitart Isten szolgálatában. Ezért is mondta tanítványainak az Úr: Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, jelezve ezzel azt, hogy nem a tanítványok dicsőítették meg őt azzal, hogy követik, hanem Isten Fia dicsőíti meg őket azért, mert követték őt. Másutt ezt mondta: Akarom, hogy ahol én vagyok, ott legyenek ők is, hogy lássák dicsőségemet.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 10, 12; Mt 22, 38

Az Úr, a te Istened ezt kívánja tőled: * Uradat, Istenedet féld, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj!

Ez a legnagyobb, az első parancs. * Uradat, Istenedet.

OLVASMÁNY

A Boldogságos Szűz Mária Szolgái rendjének eredetéről szóló legendából

(Monumenta Ord. Serv. B. Mariæ Virginis, 1, 3. 5. 6. 9. 11: pp. 71 ss.)

Dicsérjük a szent és dicső férfiakat!

Élt hét, minden tiszteletre méltó és kiváló férfi. A mi Úrnőnk úgy kötötte össze őket, mint hét ragyogó csillagot. Szívüket és lelküket eggyé forrasztva egy életközösségbe vezette őket, és így velük kezdte meg a Boldogságos Szűz Szolgáiról nevezett szerzetesrend alapítását.

Amikor beléptem rendjükbe, közülük már senki mást nem találtam életben, csak egyedül Elek testvért. Úgy akarta Úrnőnk, hogy Elek testvér egészen a mi időnkig életben maradjon, és így az ő beszámolója alapján ismerjük meg rendünk keletkezését. Amint megtapasztaltam, és saját szememmel is láttam, az említett Elek testvér úgy élt, hogy példájával nemcsak a jelenlevőket vonzotta, hanem egyben a saját maga és rendalapító társai tökéletességéről és az említett szerzetesi életről is tanúságot tett.

E hét férfi életéből, mielőtt még közös életbe léptek volna, négy vonatkozást említünk meg.

Először az Egyházban való életformájukról szólunk. Néhányan közülük még nem kötöttek házasságot, mert elhatározták, hogy örökös szüzességben és tisztaságban élnek. Mások viszont már házassági kötelékben éltek; ismét mások feleségük halála következtében szabad állapotúak voltak.

Másodszor, lássuk, mit tettek a polgári élet terén. Mint kereskedők, az anyagi javak adásvételével foglalkoztak. De amikor rátaláltak a drága igazgyöngyre, vagyis a mi szerzetesrendünkre, akkor minden vagyonukat szétosztották a szegények között, sőt ezenfelül még örvendező lélekkel saját magukat is felajánlották Isten és Úrnőnk leghűségesebb szolgálatára.

Harmadszor, lássuk, milyen volt Úrnőnk iránti hódolatuk és tiszteletük. Volt Firenzében egy jámbor társulat, amely Szűz Mária tiszteletére alakult már igen régen. Ez a társulat ősisége és maradandósága, valamint férfi és női tagjainak sokasága és életszentsége miatt a többi társulatnál nagyobb megbecsülésben részesült, és ezért kitüntetésül Úrnőnk nagyobb társulatának is nevezték. Az előbb említett hét férfi, akik Úrnőnket oly különös tisztelettel szerették, szintén ennek a társulatnak a tagjai voltak, mielőtt közös életet kezdtek volna.

Negyedszer, nézzük lelki életük tökéletességét. Istent mindennél jobban szerették. Bármit tettek – amint illik –, csak érte tették, és így minden gondolatukkal, szavukkal és cselekedetükkel őt dicsőítették.

Miután pedig az isteni sugallat és Úrnőnk különleges vezetése világos lett előttük, komoly fogadalommal kötelezték el magukat a közös életre. Intézkedtek vagyonukról és családjukról: családtagjaiknak meghagyták a szükségeset, a többit pedig kiosztották a szegényeknek. Ezután pedig felkerestek több bölcs, példás és erkölcsös életű férfit, és feltárták előttük tervüket.

Ezután Senario hegyére vonultak, a hegy tetején egy megfelelő kis házat emeltek, és odaköltöztek, hogy közös életet éljenek. Ott született meg bennük az elhatározás, hogy nemcsak a saját életszentségüket akarják biztosítani, hanem ezt az Úrnőnk által megkezdett új szerzetesrendet is gyarapítani akarják mások felvételével. Ezért testvérek toborzásához fogtak, közülük jó néhányat maguk közé fogadtak, és így alapították meg rendünket. Ez a rendalapítás Úrnőnk különleges gondoskodásával történt, a testvérek alázatossága vetette meg az alapját, egyetértésük tartotta össze, és szegénységük őrizte meg.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 4, 32; 2, 46b-47a

Mind egy szív, egy lélek volt. * Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

Örömmel és tiszta szívvel vették magukhoz az ételt, dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket. * Egyikük sem.

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Jóságos Istenünk, öntsd lelkünkbe a hét szent testvér buzgóságát, akik a Boldogságos Szűzanyát teljes odaadással tisztelték, és népedet hozzád vezették. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky