Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
Magasból érkező Ige,
Atyádtól fényként jössz ide;
a világ megmentőjeként
tűnő időben lépsz közénk.
Jöjj és szívünk világosítsd,
égő szerelmed lángra szítsd,
ha szól a hírnök szózata,
tisztuljon már a bűn sara.
Ha majd ítélsz a föld felett,
s a szívek titkát kémleled:
a rossz bűnhődik bűnökért,
ki jó volt országodba tér,
hozzánk ne férjen semmi vész,
bár méltán érne büntetés,
örök hazánk mégis legyen
a szentek között szüntelen.
Krisztus, kegyelmes nagy Király,
neked s Atyádnak tisztelet,
s a Szentléleknek is veled
időtlen századok során. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Ítéld meg, Uram, az engem ítélőket, *
harcolj az ellenem harcolókkal!
Ragadj vértet, pajzsot, †
úgy kelj oltalmamra, *
és mondd lelkemnek: „Üdvösséged én vagyok!”
Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, *
örvendezzen, hogy szabadulást hozott.
Még csontjaim is azt mondják: *
„Ki volna hozzád fogható, Uram?
Megmented a gyöngét az erős kezétől, *
a nyomorult szegényt a fosztogatótól.”
Hamis tanúk állnak elő, *
s olyanról vádolnak, amiről nem tudok.
Rosszal fizetnek a jóért, *
lelkem azért nagyon elhagyatott.
Pedig amikor ők voltak betegek, *
gyászt öltöttem magamra,
böjttel sanyargattam lelkem, *
és esengve értük imádkoztam.
Mint baráttal vagy testvérrel bántam velük, *
mintha anyámat gyászolnám, görnyedten búsultam.
De amikor meginogtam, örömükben összegyűltek, *
összegyűltek és gyötörtek, kiket nem ismerek.
Szünet nélkül marcangolnak, †
ingerelnek, gúnyolva gúnyolnak, *
és fogukat vicsorgatják ellenem.
Meddig tűröd még, Uram? †
Mentsd meg lelkemet a gazságuktól, *
életemet az oroszlánoktól.
Magasztallak akkor a nagy gyülekezetben, *
dicsőítelek a sok nép között.
Ne mulassanak rajtam álnok ellenségeim, *
akik ok nélkül gyűlölnek, és sanda szemmel tekintenek rám.
Látod, Uram, ne hallgass tovább! *
Uram, ne maradj tőlem távol!
Kelj föl, állj ki igazságom mellett, *
igaz ügyem mellett, én Uram, Istenem!
Ujjongjanak, örüljenek, akik igazam akarják. *
Szüntelenül mondják: „Legyen áldott az Úr, aki békességet akar szolgájának!”
Nyelvem akkor igazságosságodat hirdeti, *
és dicséretedet egész nap.
Fölöttem lebegjen irgalmad, Uram,
És szabadításod, amit megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
Izajás próféta könyvéből
19, 16-25
Egyiptom és Asszíria megtérése
Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét. Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak; ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.
Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek; az egyiknek „a Nap városa” lesz a neve.
Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel. Mindkettő jel lesz, és bizonyosság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik is. És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja őket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket.
Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak.
Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén. És a Seregek Ura így fog áldást mondani: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael.”
VÁLASZOS ÉNEK
Iz 19, 21; Lk 13, 29
Az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, * Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.
A népek eljönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. * Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Anzelm püspök „Proslógion” című könyvéből
(Cap. 1: Opera omnia, Edit. Schmitt, Seccovii, 1938, 1, 97-100)
Vágyakozás Isten látására
Nos, embertársam, hagyd abba egy kissé az elfoglaltságodat. Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat. Tedd félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet. Szentelj egy kevés időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.
Térj be lelked hajlékába, zárj ki onnan mindent, kivéve Istent és ami segít téged az ő keresésében, és ajtódat bezárva szólítsd őt. És ekkor mondd, mondd egész szívedből Istennek: A te arcodat keresem, Uram.
Most tehát, Istenem, te magad oktasd lelkemet, hol és hogyan keressen téged, hol és hogyan találhat meg téged.
Uram, ha nem vagy itt, távollétedben hol kereshetnélek? Ha pedig mindenütt jelen vagy, miért nem látom jelenléted? Igaz, megközelíthetetlen fényességben lakozol. Ámde hol van az a megközelíthetetlen fényesség, vagy hogyan közeledhetnék e megközelíthetetlen fényességhez? Ki vezetne és ki vinne el oda, hogy láthassalak téged abban? Továbbá milyen jelekből, milyen arcról ismerhetnék rád? Sohasem láttalak még téged, Uram, Istenem, és arcodat nem is ismerem.
Mire való, magasságbeli Uram, mire való ez a te messze távolléted? Mit tehet a te szolgád szeretetedtől gyötrődve, és messze elvetve színed elől? Lángolva vágyakozik, hogy megláthasson téged, és íme, arcod nagyon is távol van tőle. Szeretne közelebb jutni hozzád, de íme, lakóhelyed megközelíthetetlen. Óhajtana rád találni, de ismeretlen előtte holléted. Áhítozva keres téged, de nem találja arcodat.
Uram, te vagy az én Istenem és Uram, de még sohasem láttalak. Te alkottál, majd pedig újjáteremtettél, minden javam tőled való, és mégsem ismerlek téged. És végül is a te látásodra teremtettél engem, de még sohasem értem el, ami végett teremtettél engem.
És te, ó Uram, meddig, meddig feledkezel el rólunk, meddig rejted el arcodat előlünk? Mikor tekintesz ránk, és mikor hallgatsz meg minket? Mikor világosítod meg szemünket, és mikor mutatod meg nekünk arcodat? Mikor ajándékozod magad nekünk?
Urunk, tekints reánk, hallgass meg, és világosíts meg minket. Mutasd meg nekünk magadat. Magadat add nekünk, hogy boldogok legyünk; hisz nélküled olyan rossz nekünk. Szánj meg minket, amikor téged keresve fáradozunk és küszködünk, mert nélküled semmire sem megyünk.
Taníts meg engem, hogyan keresselek, és mutasd meg magad, amikor téged kereslek. Hiszen keresni se tudlak, ha erre te meg nem tanítasz, és megtalálni sem bírlak, ha te meg nem mutatod magad. Kereslek vágyammal, és óhajtalak keresésemmel; találjalak hát meg szeretetemmel, és szeresselek, ha megtaláltalak.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 79, 19. 20; 105, 4
Urunk, nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet: * Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, látogass hozzánk segítségeddel. * Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, mutasd meg hatalmad erejét. Kérünk, jöjj hozzánk, és oltalmazz, hogy rosszra való hajlandóságunk veszedelmeitől megszabaduljunk, és kegyelmedből üdvözüljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky