Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Felharsan már a kakasszó,
éj sötétet old e jel,
és az éjfél vak rémeit
mint felleget űzi el.
Jóságos Úr, hozzád térünk,
s buzgón kérünk, légy velünk.
Erős, éber Őrként jöttél,
embereknek fényeként,
mikor földön nagy csend honolt,
s ráborult a néma éj,
a halandó emberi nem
halálának jeleként.
Kérünk, Krisztus, ébressz minket,
űzd el gonosz álmaink,
és az éj e börtönéből
kegyelmeddel szabadíts;
add vissza a fényt szemünknek,
életutunk társa légy.
Áldunk téged és Atyádat,
s áldjuk együtt Lelkedet,
a Hármas-egy Istenséget,
békét, fényt és életet,
s neve minden másnál drágább,
minden méznél édesebb! Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Teremtő Isten, légy velünk,
minden fény Atyja, kútfeje,
ha szent kegyelmed nincs velünk,
szívünk erőtlen, reszketünk.
Lelkünket Lelked töltse el!
Költözz szívünkbe, Istenünk,
ne tűrjön álnok cselszövőt,
ne tárjon ajtót bűn előtt,
hogy napjaink sok gondja közt,
mivel magához húz e rög,
éljünk vétkektől mentesen,
s vezérünk törvényed legyen.
Jóság Királya, Krisztusunk,
Atyáddal áldás, üdv neked,
s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,
örök dicsőség, tisztelet. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, ne feddj meg felindulásodban, *
és ne büntess haragodban,
mert nyilaid belém hatoltak, *
és rám nehezedett kezed.
Nincs testemen ép hely, mert haragszol énrám, *
nincs nyugta csontjaimnak, mert sok a vétkem.
Gonoszságaim fejemre gyűltek, *
súlyos teherként nehezednek rám.
Üszkösödnek gennyedt sebeim *
oktalanságom miatt.
Nyomorúságomban meggörnyedtem, *
naphosszat szomorúan járok-kelek.
Ágyékomat gyulladás gyötri, *
nincs testemben semmi épség.
Elgyöngültem, és levert vagyok, *
keserűen jajgatok szívem fájdalmában.
Uram, előtted van minden kívánságom, *
nincs elrejtve előtted sóhajom.
Reszket a szívem, elhagy az erőm, *
elhomályosul szemem világa.
Barátaim és szeretteim dermedten állnak bajom előtt, *
rokonaim messze maradnak.
Csapdát állítanak, akik vesztemre törnek, †
rosszakaróim álnokul szólnak, *
és egész nap cselt szőnek ellenem.
Én meg, mint egy süket, semmit sem hallok, *
mint egy néma, nem nyitom föl számat.
Olyan vagyok, mint aki nem hall, *
mint aki nem tud válaszolni.
Mert, Uram, én benned remélek, *
meg is hallgatsz, Uram, Istenem.
Így szóltam ugyanis: „Rajtam senki ne nevessen, *
és ha lábam tántorul, senki se dicsekedjék!”
Mert már a bukás küszöbén állok, *
a szenvedés nem marad el tőlem.
Ezért gonoszságomat őszintén megvallom, *
és bánkódom bűneim miatt.
Ellenségeim azonban erősebbek nálam, *
és sokan vannak, akik gonoszul gyűlölnek engem.
Rágalmaznak, és a jóért rosszal fizetnek, *
mivel mindig a jót akarom.
Ne hagyj magamra, én Uram, *
Istenem, ne távozz el tőlem!
Siess, oltalmazz engem, *
Uram, én menedékem!
Pilláim elernyednek, míg segítségedet várom,
És igazságodat, melyet megígértél.
ELSŐ OLVASMÁNY
A Második Törvénykönyvből
10, 12 – 11, 9. 26-28
Egyedül Istent szolgáljátok!
Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:
„Most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. Nézd, az Úré az ég és az egek ege, a föld s minden, ami rajta van. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok.
Ezért metéljétek körül a szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.
Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja: a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit.
Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg, és nem élték át – okulásul – az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijaival történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait, és megsemmisítette őket mind a mai napig. Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt a föld, és elnyelte őket egész Izrael közepette családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt.
Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban.
Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek; átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”
VÁLASZOS ÉNEK
1 Jn 4, 19; 5, 3; 2, 5
Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. * Parancsai nem nehezek.
Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. * Parancsai nem nehezek.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Diadochus fótikei püspöknek „A lelki tökéletesség fejezetei” című művéből
(Cap. 12. 13. 14: PG 65, 1171-1172)
Egyedül Istent kell szeretnünk
Aki önmagát szereti, az képtelen Istent szeretni; aki viszont az Isten iránti szeretet túláradó gazdagsága miatt lemond az önszeretetről, az szereti valóban Istent. Innen van, hogy az ilyen lélek sose keresi a maga dicsőségét, hanem inkább Istenét. Az önszerető ember mindig csak a saját dicsőségét hajszolja, de aki Istent szereti, az szereti Alkotója dicsőségét is.
A mélyen hívő és Istent szerető lélek tulajdonsága ugyanis az, hogy minden parancsolat teljesítésében mindig csak Isten dicsőségét keresi, és örül a saját alárendeltségének. Hiszen Istenhez a dicsőség illik az ő fensége miatt, az emberekhez pedig az alárendeltség, hogy ezáltal Isten háza népévé váljunk. Mivel pedig mi is örvendezünk Isten dicsőségén, Keresztelő Szent János példájára kezdjük el hangoztatni szüntelen: Neki növekednie kell, nekünk pedig kisebbednünk.
Ismertem valakit, aki szüntelen azon kesergett, hogy nem úgy szereti Istent, ahogyan óhajtaná; mégis annyira szerette az Istent, hogy szívének ettől a vágyától állandó izzásban égett; így megdicsőült benne az Isten, ő maga viszont szinte semmivé lett. Az ilyen embert senki sem méltatja hangos dicséretre, hanem olyan semminek tartják, amilyen. Az ilyen ember az alázatosság vágyától hajtva nem is gondolkodik a méltóságán. Az ilyen pontosan úgy szolgál Istennek, amint azt Isten törvénye előírja a papok számára. Isten iránti szeretete ugyanakkor elfeledteti vele a saját kiválóságát. Isten iránti mélységes szeretetében ugyanis alázatos lelke nem fedi fel a saját kiválóságát, így azután ebben az alázatos törekvésében saját maga előtt mindenkor haszontalan szolgának látszik, mintha minden kiválóságot nélkülözne. Nekünk is így kell tennünk, minden tiszteletet és dicséretet el kell kerülnünk Isten iránti nagy-nagy szeretetünk miatt, aki valóban szeret minket.
Aki szívből szereti Istent, azt ismeri az Isten. Amennyire ugyanis valakinek a lelkében gyökeret ver az Isten iránti szeretet, annyira szereti őt. Az ilyen ember nagyon vágyódik arra, hogy lelke belső megvilágosítást kapjon, és noha érzi, hogy testből és vérből való ember, saját magáról teljesen elfeledkezik, sőt a szeretet egészen új emberré alakítja át.
Aki valóban ilyen, jelen van ugyan a világban, de mintha már nem lenne ebben a világban; testben él ugyan, de a szeretet által lelkileg folytonosan közelebb kerül Istenhez. A szeretet heves tüze azután lángra gyújtja szívét, hogy a vágyódás tüzében egyesüljön Istennel. Isten szeretete miatt teljesen kiveti magából az önszeretetet, ahogy az apostol is mondja: Ha magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk, s ha észnél vagyunk, értetek vagyunk.
VÁLASZOS ÉNEK
Jn 3, 16; 1 Jn 4, 10
Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, * Hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő előbb szeretett minket. * Hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Mindenható, örök Isten, te kormányozod a mennyet és a földet: hallgasd meg néped esdeklő imáját, és adj békét napjainkban. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky