Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
A galatákhoz írt levélből
5, 25 – 6, 18
Intés a szeretetre és a buzgóságra
Testvérek! Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.
Ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.
Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából.
Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.
Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!
Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélkedésre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek.
Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert Jézus Krisztusban sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert az Úr Jézus jegyeit viselem testemen.
A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.
VÁLASZOS ÉNEK
Gal 6, 8; Jn 6, 64
Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. * Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.
A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. * Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Nagy Szent Gergely pápa „Párbeszédek” című könyvéből
(Lib. 2, 33: PL 66, 194-196)
Az győzött, aki jobban szeretett
Szent Benedeknek volt egy leánytestvére, Skolasztika, aki gyermekkora óta Istennek volt szentelve. Évenként egyszer el szokott menni a testvéréhez, aki ilyenkor lement hozzá a monostor kapuján kívül levő közeli majorba.
Egy alkalommal, szokása szerint, megérkezett Skolasztika, és tiszteletreméltó testvére felkereste őt tanítványai kíséretében. Az egész napot Isten dicséretében és jámbor beszélgetésben töltötték, amikor pedig beesteledett, vacsorához ültek.
A beszélgetés tovább folyt, a késő órákig. Ekkor ez az Istennek élő szűz azzal a kéréssel fordult testvéréhez: „Nagyon kérlek, ma éjjel ne menj el, hadd beszélgessünk egész reggelig a mennyei élet örömeiről.” „Mi jut eszedbe, nővérem – válaszolta fivére –, az képtelenség, hogy ne menjek haza a cellámba.”
A szent nővér, amikor testvére tagadó válaszát meghallotta, imára kulcsolta és az asztalra tette a kezét, fejét ráhajtotta, és imádkozni kezdett Istenhez, aki mindent megtehet. És abban a pillanatban, hogy a fejét felemelte, heves villámlás és mennydörgés kezdődött, és óriási záporeső zúdult le a majorra, de oly nagy, hogy Szent Benedek meg a vele érkezett testvérek ki sem léphettek a ház küszöbén.
Ekkor Isten embere egészen elszomorodva panaszos hangon így szólt: „A mindenható Isten legyen irgalmas hozzád, nővérem! Jaj, mit csináltál!” Skolasztika így válaszolt: „Nézd, kértelek téged, s te nem hallgattál rám. Aztán kértem az én Istenemet, és ő meghallgatott engem! Most aztán, ha tudsz, csak lépj ki, és engem itt hagyva, menj haza a monostorba.”
Testvére mi mást tehetett: ha a szép szóra nem is, hát ott maradt kénytelenségből. Így történt azután, hogy átvirrasztották az egész éjszakát, és lelki beszélgetéssel kölcsönösen felüdítették egymást.
Csoda-e, ha erősebbnek bizonyult a nővér, mint a fivére? Nemde megmondta Szent János, hogy Isten a szeretet? Nagyon igazságos tehát, hogy az győzött, aki jobban szeretett.
Három nap elmúltával, amikor Isten embere éppen az égre emelt tekintettel a cellájában tartózkodott, látta nővérének lelkét, mint egy galambot, hogy kiröppenve testéből, felhatol, és bejut az égbe. Nagyon megörült Benedek e nagy dicsőség láttán, hálaimával és himnuszokkal mondott köszönetet Istennek. Azután elküldte a testvéreket, hozzák el a monostorba a holttestet. Abba a sírba temettette el nővérét, amelyet ő saját magának már előre elkészített.
Így történt, hogy akiknek a lelke mindig is egy volt Istenben, azoknak a testét a sír sem választotta el.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 132, 1
Amikor a tiszteletreméltó szűz Istent kérte, hogy testvére ne hagyja el őt, * Sokat kapott szíve Urától, mert nagyon szeretett.
Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek! * Sokat kapott.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Szent Skolasztika szűz emlékezetét ünnepelve kérünk, Istenünk, hogy példáját követve szívünk tiszta szeretetével szolgáljunk neked, és elnyerjük örök szereteted boldogító ajándékát. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky