2024. december 26.

Szent István első vértanú
ünnep

Olvasmányos imaóra

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Ünneplő szívvel hódolunk

Szent István vértanú előtt,

kit győztes harca béreként

elsőként illet pálmaág.

Igaz tanúként vívja meg

harcát hamis tanúk között,

s szent fényben Jézust látja már

Atyjának jobbján állani.

És most tehozzád fordulunk:

jöjj, áldott vértanúnk, segíts;

szavad nekünk is nyissa meg

a menny királyi ajtaját!

Véredben mostad meg magad,

ezért ragyogsz oly fényesen;

gondolj miránk is, pártfogolj,

dicsőségedben részesíts!

Ajándékként ezt adja meg

a Szűztől szűzen szült Fiú,

és Atyja és a Lélek is,

ki él s uralkodik vele! Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. István a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.
2. zsoltár
A diadalmas Messiás király
Valóban összefogtak fölkent szolgád, Jézus ellen (Apcsel 4, 27).

Miért zúgnak a nemzetek, *

miért szőnek hiú terveket a népek?

Fölkelnek a föld királyai, †

összeesküsznek nagyjai *

az Úr ellen és Fölkentje ellen:

„Bilincsüket törjük le magunkról, *

igájukat rázzuk le nyakunkról!”

A Mennybenlakó csak mosolyog rajtuk, *

az Úr kineveti őket.

De haragjában egyszer majd rájuk rivall, *

dörgő szava rémületbe ejti őket:

„Királyommá magam tettem őt *

szent hegyemen, a Sion hegyén!”

Az Úr végzését hirdetem: †

ő szólt hozzám: „Fiam vagy nekem, *

ma adtam neked életet.

Csak kérd, és örökségül neked adom a népeket, *

tulajdonod lesz a föld minden határa.

Vasvesszővel verheted őket, *

és mint a cserépedényt, összetörheted.”

Nos, királyok, bölcsek legyetek, *

ti, föld bírái, értsetek belőle:

Szolgáljatok az Úrnak félelemmel, *

remegő szívetek ujjongjon előtte!

Csókoljátok lábát rettegéssel, †

hogy haragjától el ne vesszetek, *

ha egyszer haragja lángra lobban.

Üdv és boldogság azoknak, *

akik oltalmában bízva élnek!

Ant. István a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján.
2. ant. Amikor István térdre esett, hangosan felkiáltott: „Uram, Jézus, ne ródd fel nekik bűnül!”
11 (10). zsoltár
Az igaz az Úrban bízik
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele (Mt 5, 6).

Az Úr a menedékem, miért mondjátok nekem: *

„Menekülj a hegyekbe, mint a madár!”

A bűnösök már kifeszítik íjukat, †

a nyílvesszőt a húrra tették, *

hogy a sötétben elejtsék a tiszta szívűt.

Ha az alapfalakat is lerombolják, *

mit tehet akkor az igaz ember?

Szent templomában van az Úr, *

az Úr trónja a mennyben áll!

Szeme rátekint a nyomorultra, *

pillantása az emberek fiait vizsgálja.

Az Úr megvizsgálja az igazat és a bűnöst, *

utálja azt, aki az erőszakot kedveli.

Kénköves, tüzes parazsat hullat a gonoszokra, *

pusztító vihar lesz osztályrészük.

Az Úr igaz, és kedveli az igazságot, *

és arcát meglátják az igazak!

Ant. Amikor István térdre esett, hangosan felkiáltott: „Uram, Jézus, ne ródd fel nekik bűnül!”
3. ant. Bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.
17 (16). zsoltár
Ments meg, Uram, a gonoszoktól!
Földi életében imádkozott, és meghallgatásra talált (Vö. Zsid 5, 7).

Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet, *

figyelj könyörgő szavamra.

Imádságom felé hajoljon füled, *

mert nem csalárd az én ajkam.

Színed előtt hangozzék felmentő ítélet rólam, *

hiszen szemed az igazságot nézi.

Vizsgáld meg szívemet, látogass meg éjjel, †

tűzpróbának vess alá, *

nem lelsz bennem gonoszságot.

Szám nem beszél az emberek dolgairól, *

ajkad igéi miatt őrizkedem az erőszakosok útjától.

Lépteimet ösvényedhez szabom, *

lábam így meg nem inoghat.

Hozzád kiáltok, mert te meghallgatsz, Istenem, *

fordítsd felém füledet, hallgasd meg szavam!

Csodás jóságodat mutasd meg, *

az ellenségtől jobbod megmenti a benned bízót.

Óvj engem, mint szemed fényét, †

szárnyad árnyékában védj meg engem *

a gonoszoktól, akik szorongatnak.

Halálos ellenségeim körülvettek, †

elnehezült szívüket bezárták, *

szájukból kevélység árad.

Sarkamban vannak, körülvesznek, *

szemük azt vizsgálja, hogyan tiporhatnának földre.

Olyanok, mint a prédára éhes oroszlán, *

mint a rejtekben lapuló oroszlánkölyök.

Kelj fel, Uram, szállj szembe velük, terítsd le őket, *

kardoddal mentsd meg életemet a gonosztól!

E halandóktól oltalmazz, Uram, kezeddel, *

e halandóktól, akiknek osztályrészük csak ez az élet.

Amit nekik szántál, töltsd meg azzal gyomrukat, *

lakjanak jól fiaik, és ami megmaradt, hagyják gyermekeikre.

De én igaz voltomban látom meg arcodat, *

és színed látása tölt el, ha felébredek.

Ant. Bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.

Szorongatás és bánat vesz körül,

De parancsaid megörvendeztetnek.

ELSŐ OLVASMÁNY

Az Apostolok Cselekedeteiből

6, 8 – 7, 2a. 44-60; 8, 1a

Szent István vértanúsága

István kegyelemmel és erővel eltelve csodákat és jeleket művelt a nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak, kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak helytállni.

Erre embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg, akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: 'Az a názáreti Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől ránk hagyott szokásokat.'” A főtanács tagjai mind őt figyelték, és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.

A főpap megkérdezte: „Valóban így áll a dolog?” Erre válaszul így beszélt: „Testvérek és atyák! Hallgassatok meg! A pusztában atyáinkkal volt a megnyilatkozás sátora, így rendelte, aki Mózesnek megparancsolta, hogy a látott minta szerint készítse el. Ezt örökölték atyáink és magukkal hozták, amikor Józsue vezetésével meghódították a pogányok (földjét), akiket Isten kiűzött innen atyáink elől. Így volt ez egészen Dávid koráig, ő kegyelmet talált Istennél, s könyörgött, hadd építhessen hajlékot Jákob Istenének. De csak Salamon építette fel a templomot. Ám a Magasságbeli nem lakik emberi kéz emelte hajlékban, ahogy a próféta is mondja: 'Az ég az én trónom, s a föld lábam alatt a zsámoly. Milyen házat építhetnétek nekem – mondja az Úr –, vagy hol lehetne pihenőhelyem? Hát nem kezem alkotott mindent?'

Ti vastagnyakúak, ti körülmetéletlen szívűek és fülűek, mindig ellenálltatok a Szentléleknek, s mint atyáitok, olyanok vagytok ti is. Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? Mind megölték azokat, akik az Igaz eljöveteléről jövendöltek. S most ti lettetek árulói és gyilkosai, ti, akik az angyalok közreműködésével átvettétek a törvényt, de nem tartottátok meg.”

Amikor ezt hallották, haragra gyulladtak, és fogukat vicsorgatták ellene, ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre, és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.” Erre ordítozni kezdtek, befogták fülüket, s egy akarattal rárontottak, kivonszolták a városból, és megkövezték. A tanúk egy Saul nevű ifjú lábához rakták le ruhájukat.

Míg kövezték Istvánt, így imádkozott: „Uram, Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” Majd térdre esett és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik bűnül!” Ezekkel a szavakkal elszenderült az Úrban. És Saul helyeselte meggyilkolását.

VÁLASZOS ÉNEK

 

Isten szolgája, István, akit a zsidók halálra köveztek, látta feje fölött a megnyílt eget: látta és belépett a mennybe. * Boldog ember ő, mert megnyílt neki az ég.

Amidőn kőzuhataggal összezúzták halandó testét, felragyogott neki az isteni dicsőség a mennyei hazában. * Boldog ember ő, mert megnyílt neki az ég.

MÁSODIK OLVASMÁNY

Szent Fulgentius ruspei püspök beszédeiből

(Sermo 3, 1-3. 5-6: CCL 91 A, 905-909)

A szeretet fegyvere

Tegnap ünnepeltük örök Királyunk időben való születését, a mai napon pedig dicső harcosának diadalmas szenvedését ünnepeljük.

Tegnap ugyanis a mi Királyunk testünk ruhájába öltözve Szűztől született és kegyesen meglátogatta a világot, ma az ő katonája lép ki a test sátrából, hogy győztesen az égbe szálljon.

Magasságbeli Királyunk miértünk magát megalázva jött el közénk, de nem jöhetett hiába. Nagy ajándékot hozott harcosainak, amellyel nemcsak bőségesen gazdagította, hanem a harcra is megerősítette őket a legyőzhetetlenségig. A szeretet ajándékát hozta ugyanis magával, hogy ez vezesse el az embereket az Istenségben való részesedésre.

Amit hozott, azt szét is osztotta: önmagát nem kisebbítve, hívei szegénységét csodálatosan gazdagságra változtatva, és mégis kincseinek teljességében megmaradva.

A szeretet volt ugyanis az, amely Krisztust az égből a földre hozta, de ugyanaz a szeretet emelte Istvánt a földről az égbe. Ugyanaz a szeretet, amelyet a Király mutatott be előre, tündökölt tovább az ő katonájában.

István tehát, amint neve is mondja, koszorúra lett méltó, mert a szeretet volt fegyvere, és ezzel győzött minden téren. Isten iránti szeretetből nem tágított a dühöngő zsidókkal szemben, felebaráti szeretetből viszont imádkozni tudott megkövezőiért. Szeretetből korholta a tévelygőket, hogy jobb útra térjenek, de éppúgy szeretetből imádkozott megkövezőiért, hogy azok ne bűnhődjenek!

A szeretet erejében bízva győzte le a kegyetlenül ellenséges érzületű Sault, aki bár itt a földön üldözője volt, kiérdemelte, hogy az égben társa legyen. Fáradhatatlan, szent szeretete azokat is meg akarta imájával nyerni, akiket intő szavaival nem tudott megtéríteni.

És íme, most Pál Istvánnal együtt örvend, Istvánnal együtt élvezi Krisztus dicsőségét, Istvánnal együtt ujjong, Istvánnal együtt uralkodik. Ahová ugyanis a Pál köveivel halálra zúzott István előre ment, ugyanoda követte őt Pál is István imádságának segítségével.

Ó testvéreim! Mennyire valódi élet az, ahol Pálnak nem kell István megöléséért szégyenkeznie, sőt István együtt örvend a sorstárs Pállal, mert mindkettőjükben a szeretet öröme érte el teljességét. Istvánban a szeretet aratott diadalt a zsidók ádáz üldözésén, Pálban a szeretet takarta el bűnei sokaságát s így mindkettőjükben egyaránt a szeretet érdemelte ki, hogy elnyerhessék a mennyországot.

A szeretet tehát minden jónak a forrása és kezdete. Ez a legnagyobb oltalom! Ez az az út, amely elvezet a mennybe! Aki a szeretetben él, az nem tévedhet és nem félhet. A szeretet irányít, védelmez és vezérel mindenben!

Testvéreim! Krisztus azért alkotta meg a szeretet lépcsőjét, hogy azon minden keresztény az ég felé haladhasson. Erősen tartsátok meg a tiszta szeretetet, és gyakoroljátok kölcsönösen, hogy benne gyarapodva mindig előbbre jussatok!

VÁLASZOS ÉNEK

 

Tegnap az Úr megszületett erre a világra, hogy ma István megszülethessék az ég számára; az Úr eljött tegnap a földre, * Hogy István ma bemehessen a mennybe.

Tegnap az ég Királya emberi testbe öltözötten a Szűz méhének kapuján át eljött a világba. * Hogy István ma bemehessen a mennybe.

HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK

Téged, Isten, dicsérünk!

KÖNYÖRGÉS

Könyörögjünk!

Urunk, Istenünk, add, hogy kövessük annak példáját, akit ma tisztelünk; tanuljuk meg szeretni ellenségeinket, hiszen ma Szent István vértanú mennyei születése napját ünnepeljük, aki üldözőiért is tudott imádkozni. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky