2024. augusztus 10.

Szent Lőrinc diakónus és vértanú
ünnep


A római egyház diakónusa volt, a Valerianus-féle üldözés idején szenvedett vértanúságot 258. augusztus 10-én, négy nappal II. Szixtusz pápa és négy római diakónustársa után. Sírja a Via Tiburtinához közeli Campo Veranon van, amely mellé Nagy Konstantin császár bazilikát emelt. Tisztelete már a IV. században elterjedt az Egyházban.

Délben

Istenem, jöjj segítségemre!

Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.

HIMNUSZ

Urunk, felséges Istenünk,

a lét rendjét ki megszabod:

reggel világosságot adsz,

és délben tűző ragyogást,

oltsd el minden viszály tüzét,

szüntesd a rossz vágyak hevét,

a testet egészséggel áldd,

szívünket békéd járja át.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, vigasztalónk,

egyetlen Úr, örök király. Ámen.

Vagy:

Dicsérjük dallal az Urat,

buzgó készséggel lelkesen:

az óra, íme, délre jár

s bennünket imádságra hív.

Ez szent idő: az áldozat,

boldog Bárány, keresztre száll

és híveit megváltva most

dicsőségünket szerzi meg.

E fénytől, mely tűzőn ragyog,

homályba hull a déli ég:

szívjuk szívünkbe lelkesen

kegyelme lángját s erejét.

Dicsérjük őt, ki jó Atyánk,

és egyszülött örök Fiát,

s a Szentlelket, ki vigaszunk

meg nem szűnő időkön át. Ámen.

ZSOLTÁROZÁS

1. ant. Ég és föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el soha, mondja az Úr.
119 (118). zsoltár, 81-88
XI. (Kaf)

Kimerült a lelkem, míg várom segítségedet, *

de nagyon reménykedem igéidben.

Kifáradt a szemem, míg ígéretedre várok, *

azt kérdem: „Mikor vigasztalsz meg?”

Kiszáradtam, mint borostömlő a füstön, *

de rendelkezéseidet nem felejtem.

Ki tudja, hány napja van még szolgádnak? *

Mikor ítélkezel már üldözőimen?

Kiásták a vermet számomra a gőgösök, *

akik nem élnek törvényeid szerint.

Kipróbált hűség minden parancsolatod; *

álnokul üldöznek, segíts meg engem.

Kis híja, hogy el nem törölnek a föld színéről, *

de én nem hagyom el parancsaidat.

Kegyelmed szerint éltess engem, *

ajkad bizonyságait megőrzöm.

Ant. Ég és föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el soha, mondja az Úr.
2. ant. Uram, te vagy az én reménységem és erős bástyám az ellenség ellen.
60. zsoltár
Sorsüldözött ember imádsága
Az örökkévaló javakat remélő igaz ember imája (Szt. Hiláriusz).

Hallgasd meg, Istenem, panaszos szavamat, *

figyelj imádságomra!

A föld széléről kiáltok hozzád, †

miközben szorong a szívem; *

hozzáférhetetlen kősziklára állíts engem.

Te vagy az én reménységem, *

és erős bástyám az ellenség ellen.

Hadd lakjam hajlékodban mindörökre, *

hadd leljek oltalmat védőszárnyaid alatt,

mert te, Istenem, meghallgatod imádságomat, *

és a neved tisztelőinek szánt örökséget megadod nekem.

Adj napokat a király napjaihoz, *

és sok nemzedékkel mérjed éveit,

ülhessen trónján Isten színe előtt mindörökre, *

tartsa meg őt szereteted és hűséged!

Akkor mindörökké dicsőítem nevedet, *

és amit fogadtam, napról napra teljesítem.

Ant. Uram, te vagy az én reménységem és erős bástyám az ellenség ellen.
3. ant. Őrizz meg engem, Uram, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem.
64 (63). zsoltár
Oltalomkeresés a támadókkal szemben
Leginkább az Úr szenvedéséről van szó ebben a zsoltárban (Szt. Ágoston).

Hallgasd meg, Istenem, panaszkodó szavamat, *

őrizz meg engem, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem!

A gonoszok cselszövése elől rejts el, *

szabadíts meg a gonosztevők dühöngésétől.

Nyelvüket, mint a kardot, jó élesre fenték, †

mérgezett nyíl minden szavuk, *

hogy rejtekükből leterítsék az ártatlan embert.

Gyorsan röpítik nyilaikat, nem félnek semmitől, *

egyre vakmerőbbek gonosz terveik.

Egymást biztatják a gonoszságra, titokban tőrt vetnek, *

és azt kérdik: „Ki láthat minket?”

Kiforralták gonosz tervüket, †

szándékukat végre is hajtották; *

mély titok az ember, örvénylő titok a szíve.

De nyilát kiröpíti Isten, †

váratlan csapással rajtuk üt, *

és saját nyelvük tőrébe ejti őket.

Akik látják, fejüket csóválják, *

és félelem fog el minden embert.

Hirdetik az Úr nagy tetteit, *

és műveit megértik.

Az igaz örvend az Úrban, és őbenne bízik, *

őbenne dicsekszik minden igaz szívű.

Ant. Őrizz meg engem, Uram, hogy ellenségeimtől ne kelljen félnem.

RÖVID OLVASMÁNY

Jak 1, 12

Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

Istenben remélek, nem félek:

Halandó mit árthat nekem.

Könyörögjünk!

Istenünk, a te szereteted tüze Szent Lőrincet hűségessé tette a szolgálatban, és dicsőségessé a vértanúságban. Add, hogy szeressük, amit ő szeretett, és váltsuk tettekre, amit tanított. Krisztus, a mi Urunk által.

Ámen.

A MKPK jóváhagyásával, 2013

© 1999-2023 J. Vidéky