Olvasmányos imaóra
Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Legfőbb kegyesség Istene,
világ teremtő mestere,
ki egy vagy hatalom szerint,
de háromság személy szerint.
Fogadd el buzgó énekünk
s a hozzád síró könnyeket,
a tisztult szívnek hadd legyen
öröme benned teljesebb.
A buja ösztön vágyait
eméssze tüzes szeretet,
és felövezve, éberen,
készülten várjuk jöttödet.
Hogy kiknek hangos éneke
most megtöri az éjszakát,
ajándékodként nyerjük el
az égnek boldog otthonát.
Add meg, kegyelmes jó Atya,
Atyának egyszülött Fia,
és Szentlélek, Vigasztalónk:
egyetlen Úr, örök Király. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
Örök dicsőség Istene,
hívőkre küldöd Lelkedet,
ki által hét kegyelmet adsz,
ma mindnyájunkra küldj vigaszt!
Űzd el tőlünk a testi bajt,
s a fertőző botrányokat;
gyomláld a bűn hajtásait
s a szív gyötrő fájdalmait!
Elménkben tiszta fényt deríts,
tisztes munkában megsegíts,
kérő imánkra légy kegyes,
és egykor mennybe felvezess!
A hét nap és hét éjszaka,
világidő hét korszaka,
ám nyolcadiknak végidő,
világítélet napja jő.
Akkor, megváltó Istenünk,
ne vádolj, irgalmazz nekünk,
baloddal el ne távolíts,
jobboddal áldj és üdvözíts!
Kérünk, kegyelmes Istenünk,
néped hallgasd meg, légy velünk,
hogy zengjük mindörökkön át
a Szentháromság himnuszát! Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Uram, szívemben nincs nagyravágyás, *
szememben sincsen kérkedés.
Nem töröm magam nagy dolgok után, *
sem erőmet meghaladó feltűnő csodák után.
Csak a békességre és a csendre *
intettem a lelkemet.
Mint az anyja ölén nyugvó kisded, *
a lelkem bennem úgy pihen.
Bízzál, Izrael, az Úrban, *
mostantól fogva mindörökké!
Emlékezz meg Dávidról, Uram, *
és arról, hogy mennyit buzgólkodott.
Mert megesküdött az Úrnak, *
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
„Nem lépek addig házamba, *
és nem térek addig vetett ágyba nyugodni,
nem engedem szunnyadni szememet, *
és szempillámat álomra nem hunyom,
míg nem találok lakóhelyet az Úrnak, *
hajlékot Jákob erős Istenének!”
Íme, azt hallottuk, hogy a frigyláda Efratában van, *
és megtaláltuk Jaar mezején.
Induljunk hát sátorába, *
boruljunk le lábának zsámolya előtt!
Kelj útra, Urunk, nyugalmad helyére, *
kelj útra, te és hatalmad ládája!
Igazságba öltözzenek papjaid, *
és szentjeid ujjongjanak!
Szolgádnak, Dávidnak kedvéért *
fölkented arcát meg ne vesd!
Esküt tett az Úr Dávidnak, *
igaz esküt, nem vonja vissza:
„Véredből származó utódot *
ültetek majd trónodra.
Hogyha megtartják szövetségemet fiaid, *
és a parancsokat, melyekre őket tanítom,
akkor még az ő fiaik is *
trónodon ülnek mindörökre.”
Kiválasztotta az Úr magának Siont, *
lakóhelyéül kívánta:
„Nyugalmam helye ez lesz örökre, *
itt akarok lakni, ez a kívánságom.
Eleséggel gazdagon megáldom, *
szegényeit jól tartom kenyérrel.
Papjaira az üdvösség palástját terítem, *
és szentjei ujjongva ujjonganak.
Dávidnak ott hatalmas sarjat támasztok, *
fényességet hintek fölkent királyomra.
Ellenségeit szégyennel borítom, *
az ő fején azonban korona ragyog.”
Jöjjetek, és lássátok az Úr tetteit.
A csodákat, amelyeket a földön végbevitt.
ELSŐ OLVASMÁNY
Sámuel második könyvéből
11, 1-17. 26-27
Dávid bűne
Az ammoniták ellen indított első hadjárat után történt egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni. Dávid elküldte Joábot, és vele testőrségét és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt.
Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről, és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. Dávid elküldött, és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hetita Úrijának a felesége.” Erre Dávid elküldte embereit, és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött, és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.”
Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hetita Úriját!” S Joáb elküldte Úriját Dávidhoz. Amikor Úrija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. Aztán azt mondta Dávid Úrijának: „Menj haza a házadba, és mosd meg a lábad.” Erre Úrija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. De Úrija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái között tért nyugovóra, nem ment le házába.
Amikor Dávidnak jelentették: „Úrija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Úrijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” Úrija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroznak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonyommal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él, és te élsz: ilyet nem teszek!” Erre Dávid azt mondta Úrijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Úrija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála, és lerészegítette. De Úrija este kiment, és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába.
Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Úrijával vitette el. A levélben ezeket írta: „Állítsátok Úriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják, és halálát lelje.” Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol – amint tudta – bátor harcosok álltak. Amikor aztán a városbeliek kitörtek, és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hetita Úrija is halálát lelte.
Amikor Úrija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába, így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.
VÁLASZOS ÉNEK
2 Sám 12, 9; Kiv 20, 2. 13. 14
Kard által elveszítetted a hetita Úriját, hogy feleségül vedd a feleségét. * Miért vetetted hát meg az Úr szavát, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében?
Én vagyok az Úr, a te Istened, én hoztalak ki Egyiptom földjéről. Ne ölj! Ne törj házasságot! * Miért vetetted hát meg az Úr szavát, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében?
MÁSODIK OLVASMÁNY
XII. Piusz pápának Goretti Mária szentté avatásakor mondott szentbeszédéből
(AAS 42 [1959], 581-582)
Nem félek semmi bajtól, hiszen te vagy énvelem
Ez a védtelen szűz, mint ismeretes, egy nagyon szörnyű harcba kényszerült bele; váratlanul zúdult rá a legsötétebb szenvedély vak vihara, amely arra tört, hogy angyali tisztaságán foltot ejtsen, és tönkretegye. De amikor szörnyű küzdelmében vergődött, ő akkor is a „Krisztus követése” sorait ismételgette isteni Megváltója felé: „Ha a legnagyobb gyötrelmek kísértése és küzdelme szakad is reám, nem félek a bajoktól, hiszen velem van a te kegyelmed. Ez az én erősségem. Ez ad nekem jó tanácsot és segítő erőt. Kegyelmed erősebb minden ellenségnél.” Tehát ő, aki ezzel az égi kegyelemmel volt felruházva, s akinek nemes és erős akarata mindig erre a kegyelemre volt hangolva, ha életét fel is áldozta, tisztasága szűzi dicsőségét el nem veszítette.
Ennek az alázatos leánynak az életét – amelyről csak nagy vonásokban szóltunk – nemcsak úgy kell szemlélnünk, mint az égiek számára méltó látványt, hanem azt úgy kell tekintenünk, mint amely méltó, hogy korunk csodálatát és tiszteletét kiérdemelje. Tanulják meg belőle a családapák és családanyák: Istentől kapott gyermekeiket hogyan kell komolyan és szentül nevelniük bátor helytállásra és a katolikus vallás parancsainak megtartására olyannyira, hogy ha gyermekeik erkölcsi veszélybe kerülnek, az Úr kegyelmének segítségével mégis legyőzhetetleneknek, sérthetetleneknek és szeplő nélkülieknek bizonyuljanak.
Tanulják meg tőle az ártatlan gyermekek és a lelkesedő fiatalok, hogy a haszontalan és gyorsan eliramló érzéki örömök és mindenfajta rafinált vétkezés szánalmas gyönyöre helyett tudjanak erős és gyors léptekkel – ha kemény küzdelem árán is – a keresztény erények elsajátításának arra a magas fokára törekedni, amelyet isteni ajándékokkal segítve és csakis ezekre építve: bátor törekvéssel, az imádság és munka kitaposott útján, kisebb vagy nagyobb fokban mindnyájan megközelíthetünk.
Valóban, nem mindnyájan nyerünk vértanúi hivatást, de a keresztény erényesség megvalósítására mindnyájan hivatva vagyunk. Az erényesség pedig erőt tételez fel, amely, ha nem is versenyezhet ennek az angyali tisztaságú leánynak kegyelmi nagyságával, mégis megkívánja mindannyiunk részéről a mindhalálig tartó mindennapos szorgos munkálkodást és soha el nem hagyható éber erőfeszítést. Emiatt nyugodtan nevezhetjük ezt is egy lassú, de kitartóan véghezvitt mártíromságnak, amelynek vállalására az Úr Jézusnak ezek az isteni szavai figyelmeztetnek: A mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg.
Isten kegyelmére támaszkodva tehát törekedjünk erre mindnyájan, ahogyan ezt Goretti Szent Mária szűz és vértanú tanácsolja nekünk. És ez a kedves szűz eszközölje ki imádságával számunkra is az isteni Megváltó színe előtt – akinek jelenlétében az égiek örök boldogságát élvezi –, hogy mi is mindnyájan készséges jóakarattal, sajátos körülményeinknek megfelelően lépjünk dicső nyomdokaiba, és méltó cselekedetekkel kövessük őt.
VÁLASZOS ÉNEK
Ó, mily szép vagy, Krisztusnak lefoglalt szűz, * Aki méltó voltál elnyerni az Úr koronáját, az örök szüzesség jutalmát.
Senki el nem veheti tőled a szüzesség pálmáját, és el sem szakíthat Isten Fiának szerelmétől. * Aki méltó voltál elnyerni az Úr koronáját, az örök szüzesség jutalmát.
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, ártatlanság szerzője, tisztaság kedvelője, te Goretti Szent Mária szolgálódnak fiatalon megadtad a vértanúság dicsőségét és a szüzesség koronáját. Add, hogy példája nyomán mi is állhatatosan ragaszkodjunk parancsaidhoz. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky