Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!
Dicsőség az Atyának. Miképpen. Alleluja.
HIMNUSZ
I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:
Első nap minden nap között,
melyen ég s föld alkottatott,
s melyen feltámadt Alkotónk
legyőzte értünk a halált,
fürgébben serkenjünk ma fel,
a kábult álmot űzzük el,
Istent keressük éjszaka,
ez prófétáknak szózata,
hogy hallja meg kérő imánk,
jobbját terjessze védve ránk,
hogy szennyeinktől szabadon
hívjon magához egykoron,
kik a nyugvás óráiban,
a napnak legszentebb szakán,
zsolozsmaszóval áldjuk őt:
boldog kegyelmét nyerjük el.
Dicsérjük az örök Atyát,
dicsérjük egyszülött Fiát
s a Lelket, a Vigasztalót,
örökre egy uralkodót. Ámen.
II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:
A nyolcadik nap s korszak ez,
minden napunknál fényesebb:
te szenteled meg, Jézusunk,
az elsőként Feltámadott.
Kapcsolj magadhoz minket itt,
s lelkünk keltsd új életre már,
így támaszd fel testünket is;
ne érje második halál.
Akkor majd felhők szárnyain,
Krisztus, mind hozzád érkezünk,
nálad lesz égi otthonunk,
feltámadásunk, életünk.
Ha majd meglátjuk arcodat,
tündöklő fényed járjon át:
annak láthassunk, aki vagy,
igaz fény, édes mindenünk.
S midőn Atyánkhoz elvezetsz,
a Szentháromság töltse be
országod, melyet boldogít
a hét ajándék öröme. Ámen.
ZSOLTÁROZÁS
Magasztallak, Istenem, Királyom, †
és áldom nevedet *
mindörökkön-örökké.
Naponta áldalak, †
és nevedet magasztalom *
mindörökkön-örökké.
Nagy az Úr, és minden dicséretre méltó, *
és nagyságát felfogni nem lehet.
Nemzedékről nemzedékre dicsérjék tetteidet, *
és hangosan hirdessék hatalmadat!
Magasztos fölséged nagyságáról beszéljenek, *
és beszéljék el csodatetteidet!
Félelmetes tetteid erejéről szóljanak, *
és hirdessék a te nagy voltodat!
Terjesszék végtelen jóságod hírét, *
és igazságosságodat ujjongva áldják!
Irgalmas és kegyelmes az Úr, *
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Jóságos az Úr mindenkihez, *
irgalmas minden teremtményéhez.
Magasztaljon téged, Uram, minden műved, *
és szentjeid áldást mondjanak!
Hirdessék, hogy országod milyen dicsőséges, *
és hatalmadról beszéljenek,
hogy megismertessék az emberekkel hatalmadat *
és nagyszerű országod dicsőségét.
Örökkévaló ország a te országod, *
uralmad minden nemzedéken át megmarad.
Hűséges az Úr minden szavában, *
és szent minden cselekedetében.
† Az Úr fenntartja a botladozót, *
és a megalázottat fölemeli.
Mindenek szeme bízón rád tekint, *
és te enni adsz nekik alkalmas időben.
Megnyitod kezedet, *
és eltöltesz minden élőt jótéteménnyel.
Igazságos az Úr minden végzésében, *
és szent minden cselekedetében.
Közel az Úr azokhoz, akik őt szólítják, *
mindazokhoz, akik őt igaz szívvel hívják.
Az istenfélők vágyait teljesíti, †
kérésüket meghallgatja, *
és megmenti őket.
Megóv az Úr mindenkit, aki őt szereti, *
de elpusztít minden gonosztevőt.
Hirdesse szám az Úr dicsőségét, †
és szent nevét áldja minden élő *
mindörökkön-örökké.
Figyelj, fiam, szavaimra.
Nyisd meg füledet beszédemre!
ELSŐ OLVASMÁNY
A bírák könyvéből
2, 6 – 3, 4
A bírák korának általános áttekintése
Azokban a napokban: Józsue elbocsátotta a népet, Izrael fiai pedig mind elindultak, ki-ki a maga örökrészébe, hogy birtokba vegyék a földet. Amíg Józsue élt, s a vének életben voltak, akik túlélték Józsuét, és még látták azokat a nagy tetteket, amelyeket az Úr Izrael javára végbevitt, a nép az Úrnak szolgált.
Józsue, Nun fia, az Úr szolgája száztíz éves korában halt meg. Azon a földön temették el, amely osztályrészül jutott neki. Timnat-Hereszben, Efraim hegyén, a Gaas-hegytől északra. És amikor ez a nemzedék megtért atyáihoz, egy más nemzedék nőtt fel utána, amely nem ismerte az Urat, sem azt, amit Izraelért tett.
Izrael fiai azt tették, ami gonosznak számít az Úr szemében, és a Baaloknak szolgáltak. Elhagyták az Urat, atyáik Istenét, aki kivezette őket Egyiptom földjéről, és más isteneket követtek, a körülöttük lakó népek isteneit. Ezeket imádták, az Urat pedig haragra ingerelték. Elhagyták az Urat, s Baalnak és Asztarténak szolgáltak. Az Úr haragra lobbant Izrael ellen. Rablók kezére adta, akik aztán kifosztották őket. Kiszolgáltatta őket körülöttük élő ellenségeiknek; nem voltak képesek ellenállni nekik. Bárhova mentek is, az Úr keze ellenük fordult, amint megmondta nekik az Úr, s amint megesküdött nekik az Úr. Így aztán végső nyomorúságra jutottak.
Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. De bíráikra sem hallgattak. Idegen istenekkel adták össze magukat, leborultak előttük. Nagyon hamar letértek arról az útról, amelyen atyáik jártak, akik hallgattak az Úr parancsaira; nem úgy jártak el, mint azok. Amikor az Úr bírákat támasztott nekik, az Úr a bíróval volt, és kiszabadította őket ellenségeik kezéből, amíg csak élt a bíró. Az Úr ugyanis megkönyörült rajtuk, amikor siránkoztak elnyomóik igája alatt. Amikor azonban meghalt a bíró, visszaestek, és még nagyobb gonoszságokat követtek el, mint atyáik: idegen istenekhez szegődtek, nekik szolgáltak, előttük borultak le, és nem hagytak föl atyáik tetteivel s megrögzött viselkedésével.
Az Úr haragja fellángolt Izrael ellen. Így szólt: „Mivel ez a nép megszegte a szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem, és nem hallgatott szavamra, nem pusztítok el egyet sem ezek közül a népek közül, amelyeket Józsue meghagyott, amikor meghalt; hogy próbára tegye általuk Izraelt, vajon az Úr útjain járnak-e, mint atyáik jártak, vagy sem.” Az Úr ezért hagyta meg ezeket a népeket, nem siettette pusztulásukat, és nem adta őket Józsue kezébe.
Ezeket a népeket hagyta meg az Úr, hogy általuk próbára tegye Izraelt, azokat, akik már nem ismerték a kánaáni háborúkat, mégpedig Izrael fiainak, nemzedékeinek javára, azért, hogy megtanítsa őket a hadviselésre, legalábbis azokat, akik nem ismerték az egykori háborúkat: a filiszteusok öt fejedelmét, az összes kánaánit, szidonit, hetitát, akik a Libanon hegyláncán laktak, Baal-Hermon hegyétől egészen Hamat bejáratáig. Ezek arra szolgáltak, hogy próbára tegye általuk Izraelt, s lássa, megtartják-e azokat a parancsokat, amelyeket az Úr atyáiknak adott Mózes keze által.
VÁLASZOS ÉNEK
Zsolt 105, 40. 41. 44; Bír 2, 16
Haragra lobbant népe ellen az Úr, pogányok kezére adta őket. * Ámde látta sanyarúságukat, s rimánkodásukat hallotta.
Akkor az Úr bírákat támasztott nekik, és kiszabadította őket elnyomóik kezéből. * Ámde látta sanyarúságukat, s rimánkodásukat hallotta.
MÁSODIK OLVASMÁNY
Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből
(Nn. 4-6: CSEL 3, 268-270)
Az imádság alázatos szívből fakadjon!
Amikor imádkozunk, szavunkban és könyörgésünkben egyesüljön a fegyelem a belső nyugalommal és a tisztelettudással. Jusson eszünkbe, hogy Isten színe előtt állunk. A ránk figyelő Isten tetszésére kell lennünk még testtartásunkkal és hanghordozásunkkal is. A tolakodó hangosan kiáltozik, a szerényhez viszont az illik, hogy csendben mondja imáját. Elvégre is, oktató szavával arra intett az Úr, hogy a rejtekben imádkozzunk, magányos helyen, magunkra maradva, a szobánkban. Ez felel meg leginkább a hitünknek. Hiszen tudnunk kell, hogy Isten mindenütt jelen van, mindenkit meghall és lát, és magasztos fölségével a legtitkosabb rejtekhelyeket is betölti, amint meg van írva: Tán csak a közelből vagyok Isten – mondja az Úr –, s nem vagyok a távolból is az? Elrejtőzhet-e valaki úgy a rejtekhelyen, hogy ne lássam meg őt? Vajon nem én töltöm-e be az eget és a földet? És ez is írva van: Az Úrnak mindenütt ott van a szeme, a rosszak és jók fölött egyaránt.
Amikor pedig a testvéreinkkel egy közösségbe gyűlünk, és Isten papjával együtt a szent áldozatot mutatjuk be, akkor se feledkezzünk meg a tisztelettudásról és a fegyelemről. Ne kiáltsuk világgá kéréseinket, ne használjunk szertelen szavakat. Azokat a könyörgéseket, amelyeket szerényen illik Isten elé tárni, nem szabad nyugtalan bőbeszédűséggel előadni; Isten ugyanis nem a szavakra, hanem a szívekre hallgat. Miért is kellene kiáltozással figyelmeztetni őt, aki még a gondolatokat is látja? Maga az Úr tesz bizonyságot arról, hogy ő a gondolatokat is látja, amikor így szól: Miért gondoltok magatokban rosszat? És másutt ezt olvassuk: Hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja.
Az alázatosságnak ehhez a szabályához igazodott gondosan Anna is, akiről a Királyok első könyvében olvasunk. Ő az Egyház előképe. Nem hangos könyörgéssel fordult Istenhez, hanem csendben, szerényen, szíve mélyén imádkozott. Feltűnést nem keltve mondta imáját, de sugárzó hittel; nem kiáltozva, de annál inkább szívből. Tudta, hogy így hallgatja meg őt az Úr. Valóban meg is kapta, amit kért, mert szívből kérte, így mondja róla a Szentírás is: Anna csöndben imádkozott, csak ajkai mozogtak, hangja nem hallatszott. És az Úr teljesítette kérését. Ezt olvassuk a zsoltárban is: Szálljatok magatokba szívből, nyugovóra térve csendesüljetek! A Szentlélek Jeremiás által is ugyanezt tanítja és sürgeti: Mondjátok magatokban: egyedül téged illet az imádás, Urunk.
Aki imádkozik, szeretett testvéreim, jó, ha azt is tudja, hogyan imádkozott egyszer a farizeus és a vámos a templomban. A vámos nem volt elbizakodott, fel sem emelte a szemét, a kezét pedig nem tárta szét kihívóan, csak a mellét verte, megvallva a szívében rejlő bűnöket, és az Isten irgalmáért és segítségéért könyörgött, míg a farizeus csak önmagának tetszelgett. Mivel a vámos így imádkozott, méltó lett arra, hogy megszentelődjék. Üdvössége reményét nem a saját ártatlanságába vetette: hiszen nincs is senki, aki ártatlan lenne. Ő bűneit megvallva alázatosan imádkozott, és Isten, aki megbocsát az alázatosaknak, meg is hallgatta imáját.
VÁLASZOS ÉNEK
Szemléljük, hogy miként kell Isten és az angyalok jelenlétében élnünk: * Úgy zsoltározzunk, hogy lelkünk egyezzék szavainkkal!
Nem bőbeszédűségünk, hanem szívünk tisztasága és könnyeink sokasága szerint hallgat meg minket az Úr. * Úgy zsoltározzunk, hogy lelkünk egyezzék szavainkkal!
HIMNUSZ – TÉGED, ISTEN, DICSÉRÜNK
Téged, Isten, dicsérünk!
KÖNYÖRGÉS
Könyörögjünk!
Istenünk, benned bízók erőssége, nélküled semmit sem tehet a gyenge halandó. Kérünk, add nekünk mindenkor kegyelmed segítségét, hogy jószándékkal teljesítsük parancsaidat, és cselekedeteinkkel megnyerjük tetszésedet. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
Ámen.
A MKPK jóváhagyásával, 2013
© 1999-2023 J. Vidéky