ÉVKÖZI IDŐ

1. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Sirák fiának könyve

1, 1-25

Az isteni bölcsesség titka

Minden bölcsességnek az Úr a forrása, örök időkre otthon van az nála. A tenger homokját, az eső cseppjeit s a letűnt idő napjait ki vehetné számba? Az ég magasságát, a földnek szélességét, s a tenger mélységét ki tudná megmérni? Minden más dolognál előbb teremtette a bölcsességet, öröktől fogva az okosságot. (A bölcsesség forrása Isten parancsai az ég magasságaiban, és útjai az örök parancsok.) A bölcsesség gyökere ki előtt tárul fel, avagy ki láthatott bele terveibe?

(A bölcsesség tanítása ki előtt jelent meg, és sokféle útját ki ismerte meg?) Csak egyetlen bölcs van, s roppant félelmetes, ahogy a trónján ül, és onnan országol: az Úr! Ő teremtette (a Szentlélekben), látta, számba vette, és kiárasztotta minden művére. Bőkezűen juttat belőle minden testnek, ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.

Az Úrnak félelme tisztesség, dicsőség, csupa vidámság és ünnepi koszorú. Az Úrnak félelme üdíti a szívet, ujjongó örömet ad, s hosszú életet. Jó véget ér, aki tiszteli az Urat, halálának napján irigykedve nézik. (Isten szeretete tisztes bölcsesség, akiknek szeme előtt megjelenik, örvendeznek látásán és csodái megismerésén.)

A bölcsesség kezdete az Úr félelme; már anyjuk méhében megkapják a hűek. Az emberi szívekben biztos alapra lelt, szilárdan fog állni utódaikban is. (Az Úr félelme jámbor tudás, a jámborság pedig megőrzi a szívet, és igazzá teszi, vígságot és örömet szerez. Aki féli az Urat, annak jó sora lesz, és végső napjaiban áldásban részesül.) A bölcsesség telje az Úrnak félelme, gyümölcsei egészen megittasítanak. Megtölti házukat csupa drágasággal, szép alkotásaival a csűrük megtelik.

A legfőbb bölcsesség az Úrnak félelme: békét s egészséget teremt maga körül. Látta, megszámlálta (mindkettő az Isten ajándéka): okosságot ad és érteni tudást, s dicsővé teszi, aki ragaszkodik hozzá. A bölcsesség gyökere az Úrnak félelme, az ágai pedig napok sokasága.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 1, 7a. 10. 1a. 9a

A bölcsesség tanítása ki előtt jelent meg, és sokféle útját ki ismerte meg? Az Úr bőkezűen juttat belőle minden testnek, {*} És ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.

Minden bölcsességnek az Úr a forrása, ő teremtette a Szentlélekben {*} És ajándékul adja azoknak, akik őt szeretik.

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Nn. 59, 2 – 60, 4; 61, 3: Funk 1, 135-141)

A bölcsesség forrása Isten magasságbeli Igéje

Szüntelenül imádkozva és esedezve kérjük, hogy a mindenség Alkotója az egész világon levő összes választottját őrizze meg épségben szeretett Fia, Jézus Krisztus által, akiben minket a sötétségből a világosságra, a tudatlanságból neve dicsőségének ismeretére hívott meg. Add, hogy reméljünk a te nevedben, aki minden teremtmény ősoka vagy; kérjük, hogy nyisd meg lelkünk szemét, hogy így megismerjünk téged, aki egyedül vagy fölséges a magasságban, és a legszentebb szentélyben lakozol. Te megtöröd a kevélyek gőgjét, meghiúsítod a pogányok terveit, felmagasztalod az alázatosakat, és megalázod a gőgösöket; gazdaggá és szegénnyé te teszel, a halált, az üdvösséget és az életet te adod, te vagy az egyetlen jótevője a szellemeknek és minden ember Istene. Te a mélységeket szemléled, megvizsgálod az emberek tetteit, a bajban levőket segíted, a kétségbeesetteket megszabadítod{n}vö. {r}Iz 57, 15{/r}; {r:Iz}13, 1{/r}; {r}Zsolt 32, 10{/r}; stb.{/n}. Te vagy minden lélek Teremtője és gondviselője. Te sokasítod meg a föld népeit, és te választod ki közülük azokat, akik téged szeretnek a te Fiad, Jézus Krisztus által, akiben minket tanítottál, megszenteltél, és dicsőségre emeltél.

Kérünk téged, Urunk, légy segítőnk és oltalmazónk. Szabadítsd meg azokat, akik közülünk szorongattatást szenvednek; az alázatosaknak irgalmazz, az elesetteket karold fel, az ínségeseket segítsd, a betegeket gyógyítsd, néped tévelygőit térítsd meg. Tápláld az éhezőket, váltsd ki foglyainkat, támogasd a gyöngéket, vigasztald a kislelkűeket. Hadd ismerje meg minden nép, hogy egyedül te vagy az Isten, és a te Fiad, Jézus Krisztus, mi pedig a te néped és nyájad juhai vagyunk{n}{r}Zsolt 78, 13{/r}{/n}.

Te örök teremtő tervedet a látható világ által nyilvánítottad ki. Te alkottad, Urunk, a földkerekséget, hűséges vagy minden nemzedéken át, igazságos vagy ítéleteidben, csodálatos vagy hatalmadban, és nagy vagy tetteidben. Bölcs vagy alkotásaidban, és gondviselő teremtményeid fenntartásában, jóságos a gondoskodásban, és hűséges azokhoz, akik bíznak benned; kegyes és irgalmas vagy. Bocsásd meg gonoszságainkat, gazságainkat, bűneinket és vétkeinket.

Ne tudd be szolgáid és szolgálóid egyetlen vétkét sem, hanem tisztíts meg minket a te igazságodban, igazgasd lépteinket, hogy jámborságban, igazságban, szívünk egyszerűségében járjunk, és azt tegyük, ami előtted és fejedelmeink előtt jó és kedves.

Kérünk, Urunk, ragyogtasd ránk arcodat, hogy békességben élvezzük javainkat, és védve legyünk hatalmas karod által. Fölséges kezed óvjon meg minden bűntől, és szabadítson meg azoktól, akik igaztalanul gyűlölnek minket.

Adj egyetértést és békét nekünk is és a föld minden lakójának is, amint megadtad atyáinknak, akik hitben és igazságban kérték ezt tőled. Csak te magad adhatod meg nekünk ezt és a többi javat, téged magasztalunk lelkünk pártfogója és főpapja, Jézus Krisztus által, kiben legyen neked dicsőség, magasztalás most és minden nemzedéken át, és mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 77, 14b-16

Ki olyan nagy isten, mint a mi Istenünk? {*} Te vagy az Isten, aki csodákat tehet.

Megismertetted hatalmadat a népek között, erős karral megváltottad népedet. {*} Te vagy az Isten, aki csodákat tehet.

Sirák fiának könyvéből

11, 12-30

Csak Istenben bízhatunk

Van, aki ellankad és segítségre szorul, erőben szegény, csak gyengeségben gazdag, de az Úrnak irgalommal tekint rá a szeme, és ki is emeli nyomorúságából. Fölemeli fejét, hogy sokan csodálják (és dicsérjék érte Istent).

A jó és a balsors, az élet és a halál, a szegénység és a gazdagság: minden Istentől van. (Bölcsesség, tudomány és törvénytudás Istennél van, a szeretet és a jók útjai is őnála vannak. Tévedés és sötétség a bűnösökkel jött a világra, s akik szeretik a rosszat, meg is vénülnek a rosszban.) A jó emberek megtartják az Úr adományát, tetszése örökös jólétet biztosít. Gazdag lett a fösvény, mert gyötörte magát, pedig csak ennyi lesz a jutalma, nem több: Amely napon mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

Tarts ki munkád mellett, lelj benne örömet, és öregedjél meg foglalkozásodban! Ne nézd csodálkozva a bűnös műveit, bízzál az Úrban, és maradj meg a munkád mellett! Mert az Úr számára nagyon könnyű dolog a szegényt hirtelen gazdaggá tenni. A jámbor jutalma az Úrnak áldása; áldását kiárasztja egy szempillantás alatt. Ne mondd: „Mire volna nekem még szükségem, mi az a jó, aminek még híjával vagyok?” Ne mondd: „El vagyok látva mindennel, érhet-e bármiféle balsors?”

Egyetlen jó nap is feledteti a bajt, s a boldogság emlékét egy rossz nap is eltörli. Könnyen kifizeti Isten az embert a halála napján érdemei szerint. Ha rossz idők járnak, feledésbe merül az élvezet; az embernek a halála tárja fel tetteit. Míg meg nem hal, ne mondj boldognak senkit, csak a halálakor lehet latra vetni az embert.

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 11, 19. 20; Lk 12, 17. 18

Amely napon a gazdag azt mondja: „Végre nyugalmam van, mostantól már csak javaimat élvezem”, {*} Nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

A gazdag így okoskodott: Lebontom csűreimet, és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd minden vagyonomat. {*} Nem tudja, még mennyi ideje van hátra, és mindent másra hagy, mert meg kell halnia.

Nagy Szent Vazul püspök Részletesebb szabályzatából

(Resp. 2, 1: PG 31, 908-910)

A szeretet erejét Isten oltotta belénk

Az Isten iránti szeretet valóban nem tanítás kérdése. Hiszen nem mástól tanultuk azt, hogy örüljünk a fénynek, és ragaszkodjunk életünkhöz, vagy hogy szüleinket és nevelőinket szeressük. Ugyanígy, sőt még sokkal inkább, Isten iránti szeretetünk sem másoktól való tanulásból ered, hanem amint ez a lény (az emberre gondolok) élni kezd, már bennünk van csíraként az értelemnek az a bizonyos ereje, amely magában hordozza azt a lehetőséget és képességet, hogy őt szeretni tudjuk. Amikor pedig az ember fokozatosan megismeri Isten törvényeit, egyben ezt a képességet gondosan kiműveli magában, és tudatosan táplálja, sőt Isten segítségével egészen a tökéletességig is ki tudja fejleszteni.

Ezért, bár a ti törekvésteket is szükségesnek tartjuk e cél elérése érdekében, Isten segítségével és a ti imáitok támogatásával mégis megpróbáljuk feléleszteni ennek az isteni szeretetnek a belétek rejtett szikráját a Szentlélektől megadott képességünk szerint.

Először azt állítjuk, hogy az Istentől nekünk adott összes parancs teljesítésére már előzőleg megkaptuk tőle a szükséges erőt és képességet, nehogy olyan nehezünkre essék az, mintha valami szokatlan dolgot kívánna tőlünk, de ne is büszkélkedjünk, mintha valami többet adnánk neki vissza, mint amennyit kaptunk tőle. Amikor tehát ezekkel az erőinkkel helyesen és megfelelően cselekszünk, akkor élünk istenfélő módon erényes életet, de ha rosszul használjuk fel ezeket, akkor bűnbe süllyedünk.

A bűnnek ez a meghatározása: az Istentől a jó cselekedetek megtételére kapott képességeinknek rossz és Isten parancsaitól eltérő használata. Ezzel szemben az erényt – amelyet az Isten megkíván tőlünk – így határozzuk meg: ezeknek a képességeinknek jó lelkiismeretből fakadó és Isten törvényei szerint való használata.

Mivel ez így van, ezért ugyanezt mondjuk el a szeretetről is. Mielőtt tehát az Isten iránti szeretet parancsát megkaptuk volna, már létünk első pillanatától kezdve belénk volt oltva egy bizonyos képesség és erő arra, hogy szeretni tudjunk. Ennek az igazolása nem igényel semmi külső bizonyítékot, hanem mindenki önmagában és önmagától szerezhet erre bizonyosságot. Kétségtelen, hogy a jó és szép dolgokra természetszerűen törekszünk, jóllehet először kinek-kinek más és más látszik szépnek és jónak; ugyanígy a velünk barátságban és rokonságban levő embert is szeretjük, noha erre senki sem tanított bennünket, és a velünk jót tevőket is önkéntelenül szíves szeretettel vesszük körül.

És most kérdem, ugyan van-e csodálatosabb az isteni szépségnél? El lehet-e gondolni kedvesebbet és édesebbet, mint Isten nagysága? A léleknek ugyan melyik vágya olyan heves és erőteljes, mint az, amelyet Isten oltott bele a bűneitől megtisztult szívbe, amikor az már őszintén elmondhatja: Megsebzett engem a szeretet{n}vö. {r}Én 2, 5{/r}{/n}. Teljesen kimondhatatlan és leírhatatlan az isteni szépség ragyogása.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 18, 2-3

Szeretlek, Uram, én erősségem! {*} Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Istenem, segítőm, akiben remélek! {*} Uram, erősítőm, menedékem, szabadítóm!

Sirák fiának könyvéből

24, 1b-33

A bölcsesség szerepe a teremtésben és a választott nép történetében

A maga dicséretét zengi a bölcsesség, népe közepette dicséri önmagát. Megszólal a Magasságbeli népének körében, és hatalma láttán dicsekszik. (Magasztalják népe körében, s megcsodálják az összes szentnél. Dicsérik a választottak sokasága előtt, s áldják az áldottak között, amikor így szól:)

„Én a Fölségesnek szájából születtem (mint elsőszülött valamennyi teremtmény előtt. El nem múló fényt gyújtottam az égen), s ködként borítottam be az egész földet. Fönt a magasságban volt a lakóhelyem, és a trónusom felhőoszlopon állt.

Bejártam egymagam az égi köröket, megjártam a szakadék mélységét. A tenger hullámain és az egész földön, minden nép és nemzet közt uralkodó voltam (erőmmel jártam minden fölött, ami magas, és ami alacsony). Mindannyiuknál a nyugalmat kerestem, és hogy kinek részén üthetném fel sátram. Ekkor a mindenség Teremtője parancsot adott, Teremtőm kijelölte sátramnak a helyét. Így szólt: „A sátradat Jákobban üsd fel, az örökrészed Izraelben legyen (és választottaim között verj gyökeret)!”

Ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. Szolgáltam előtte, az ő szent sátrában, majd pedig Sionban kaptam lakóhelyet. Letelepedtem a szeretett városban, amelyet éppen úgy szeretett, mint engem, s Jeruzsálemben van uralmam székhelye. Dicsőséges nép közt vertem így gyökeret, az Úrnak részében, az ő örökrészén (s a szentek gyülekezetében megtelepedtem).

Magasra nőttem, mint Libanon cédrusa, és mint a ciprusok a Hermon-hegységben. Magasra nőttem, mint Engedi pálmája, mint a jerikói rózsaültetvények. Mint a pompás olajfa a síkságon, mint a vízmelléki platán, úgy nőttem fel. Illatos vagyok, mint a fahéj és a balzsam, mint a kiváló mirha, illatot árasztok. Mint a stórax, a galbán, az ónix és a stakté, mint a jó illatú tömjén a sátorban (s illatom, mint a színtiszta balzsamé).

Mint a terebint, kiterjesztem ágaim, ágaim szépek és ékesek. Rügyeket hajtottam, mint a szőlőtőke, virágaim pompás gyümölcsöt termettek. (Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a beismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye.)

Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyódtok, és teljetek el a gyümölcseimmel. Csak rám gondolni is édesebb a méznél, s engem birtokolni jobb a lépesméznél. (Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben.) Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik. Nem szégyenül meg, aki rám hallgat, akik hozzám szegődnek, nem vétkeznek (akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek).”

Ez mind áll az Istennel való szövetség könyvére, és a törvényre, amit Mózes adott nekünk; Jákob családjának öröksége gyanánt.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 14, 6; Sir 24, 14

Én vagyok az út, az igazság és az élet, {*} Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Én vagyok a bölcsesség, ősidőktől fogva, a kezdet kezdetén teremtett, és nem pusztulok el soha, mindörökre. {*} Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 4, 6, 3. 5. 6. 7: SCh 100, 442. 446. 448-454)

Az Atya ismeretét a Fiú nyilatkoztatja ki

Senki sem ismerheti meg az Atyát Isten Igéje nélkül, azaz ha a Fiú ki nem nyilatkoztatja, s a Fiút sem ismerheti meg senki az Atya tetszése nélkül. Ami azonban az Atyának tetszik, azt a Fiú hajtja végre; az Atya ugyanis küld, a küldött a Fiú, és ő jön. A számunkra láthatatlan és meghatározhatatlan Atyát a saját Igéje ismeri, s mivel az Atya kimondhatatlan, a Fiú maga beszél róla nekünk. Viszont saját Igéjét is egyedül az Atya ismeri; kettőjüknek ezt a kapcsolatát maga az Úr mondta el nekünk. Ezért van az, hogy a Fiú a saját megjelenésével kinyilatkoztatja az Atya ismeretét. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiú nyilatkoztatja ki: hiszen minden az Ige által válik nyilvánvalóvá.

Az Atya azért nyilatkoztatta ki a Fiút, hogy általa ő is mindenki előtt nyilvánvalóvá legyen, s azokat, akik hisznek neki, jóságosan befogadja a romolhatatlan és örök boldogságba. (Hinni neki annyit jelent, hogy az ember megteszi Isten akaratát.)

A teremtés révén az Ige a teremtő Istent nyilatkoztatja ki, a világ által a világ alkotó Urát, a teremtmény által a Teremtőt és a Fiú által az Atyát, akitől született a Fiú. Erről mindenki hasonlóképpen beszél, de nem ugyanúgy hiszi azt. Azután a törvény és a próféták által is hirdette az Ige önmagát és az Atyát, s bár ugyanazt hallotta az egész nép, nem hitték ugyanazt valamennyien. Az Atya mutatkozott meg, aki láthatóvá és tapinthatóvá lett az Ige által, bár nem mindenki hitt benne; de valamennyien látták az Atyát a Fiúban: láthatatlan ugyanis a Fiú Atyja, látható azonban az Atya Fia.

A Fiú kezdettől mindvégig mindenben teljesíti az Atya akaratát, és nélküle senki sem ismerheti meg Istent. Az Atya ismeretét ugyanis a Fiútól kapjuk; a Fiú megismerése pedig az Atya által történik, akit a Fiú mutat meg nekünk. Ezért mondta az Úr: Senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja{n}{r}Mt 11, 27{/r}{/n}. Ez a „kinyilatkoztatja” szó nemcsak jövő időt jelent, mintha az Atyát akkor kezdte volna a Fiú kinyilatkoztatni, amikor Máriától megszületett, hanem ez teljesen átfogja az idő egész folyamatát. A Fiú kezdettől fogva jelen van a teremtésben, mindenkinek kinyilatkoztatja az Atyát, akinek és amikor és ahogyan az Atya akarja: ezért mindenben és mindenütt egy az Atyaisten, egy az Ige: a Fiú, és egy a Szentlélek, s egy mindazok üdvössége, akik hisznek benne.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 18; Mt 11, 27b

Istent nem látta soha senki; {*} Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

Az Atyát nem ismeri senki sem, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja. {*} Az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.

Sirák fiának könyvéből

42, 15 – 43, 13

Istent dicséri a teremtett világ

Hadd emlékezzem meg az Úr műveiről, hadd beszéljem el azt, amit a szememmel láttam! Az Úr szava hozta létre a műveit, s a teremtett világ teljesíti akaratát. A felragyogó nap meglát minden dolgot, s az Úr kezének műve telve dicsőséggel. Az Úr még szentjeit sem tette képessé arra, hogy minden csodáját el tudják beszélni. Az Úr, a Mindenható jó alapot vetett, hogy a mindenség szilárdan álljon fensége színe előtt.

A tenger mélyét és a szívet egyaránt átkutatja, ismeri minden számvetésük. A Magasságbeli ismer mindeneket, s világosan látja az idők jeleit. Hirdeti a múltat és az eljövendőt, és fölfedi a jól elrejtett titkokat. Egyetlen gondolat sem titok előtte, nincs egyetlen szó sem, amit ne hallana.

Bölcsessége csodáit szépen elrendezte, hiszen ő öröktől fogva örökké van. Nincs semmi hozzátenni, sem elvenni való, tanítómesterre neki nincs szüksége. És milyen gyönyörű minden alkotása! Mind olyan ragyogó, mint a fényes szikra. Mind élnek, és mindig megmaradnak, s céljuk érdekében szót fogadnak neki. Minden dolog páros, kiegészíti egymást, nem alkotott semmit, ami csődöt mondana. Az egyik a másiknak növeli erejét; és ki tud betelni, ha látja szépségük?

Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!” Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.

És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.

Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. A Szentnek szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.

Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 4, 11; vö. Eszt 13, 10-11

Méltó vagy, Urunk, Istenünk, hogy a dicsőség, a tisztelet és a hatalom a tied legyen, {*} Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.

Te alkottál mindent, az eget és a földet, s az összes csodálatos dolgot, amely az égbolt alatt található; te vagy a mindenség Ura. {*} Mert a mindenséget te alkottad, akaratod hívott létre, és teremtett mindent.

Szent Atanáz püspöknek „A pogányság ellen” mondott szónoklatából

(Nn. 40-42: PG 25, 79-83)

Az Atya Igéje ékesít fel, rendez el és tart fenn mindent

Krisztusnak szent és minden teremtett dolog felett álló Atyja, mint mindenható kormányzó, mindent és mindenütt a saját bölcsességével és saját Igéjével, a mi Urunkkal és Megváltónkkal, Krisztussal üdvösen kormányoz, elrendel és megalkot mindent, ahogy azt jónak látja. Jó tehát, hogy létrejöttek, és a létesült dolgokat látjuk, mert ezt is akarta; ebben senki sem kételkedhet. Mert ha a teremtett dolgok mozgásai ésszerűtlenek lennének, és a világ csak úgy céltalanul forogna, akkor méltán mondhatná valaki, hogy nem érdemelnek hitelt szavaink. De ha ezt a világot értelem, bölcsesség és tudás alkotta, sőt ékes miden szépséggel, akkor ennek a létrehozója és felékesítője szükségképpen nem lehet más, csakis maga az Isten Igéje.

Azt állítom tehát, hogy minden jónak és Isten minden alkotásának éltetője és teremtője maga az Ige, aki más, mint bármely teremtett dolog. Ő a jóságos Atyának saját, egyetlen Igéje, akinek gondviselése megvilágosítja ezt az egész világot, amelyet ő alkotott. Ő, aki a jóságos Atyának jóságos Igéje, rendet szabott mindennek, az ellentétes végleteket összefogta, és harmonikus egészet alkotott belőlük. Ő az egy és egyszülött Isten, aki az Atyától, a jóság forrásától mint jó származik, ő ékesít fel, rendez el, és tart fenn mindent.

Az Atya tehát, aki örök Igéjével mindent alkotott, és a dolgok természetét meghatározta, nem akarja, hogy a teremtett dolgok a természetükbe írt törvények ellenére mozogjanak és működjenek, nehogy ezáltal megsemmisüljenek. Sőt jóságában kormányozza és fenntartja az egész természetet az ő Igéjével, aki maga is Isten, hogy az Ige gondviselése és kormányzása megvilágosítsa a természetet, s az szilárdan fennállhasson és megmaradhasson. Maga az egész természet is részesedik Isten Igéjében, és így kap segítséget, hogy fennmaradjon a létben s el ne pusztuljon, ami bizony megtörténnék, ha az Ige létben nem tartaná, mert ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülöttje{n}{r}Kol 1, 15{/r}{/n}; mivel általa és benne áll fenn minden, az is, ami látható, az is, ami láthatatlan; s ő az Egyház feje, ahogy a Szentírásban az igazság szolgái tanítják.

Az Atya mindenható és szent Igéje áthatja az összes létező dolgot, mindenütt érvényesíti erejét, megvilágosít minden láthatót és láthatatlant egyaránt, s mindent fenntart és magában összetart úgy, hogy hatalma alól semmi sincs kivéve, hanem mindennek és mindenütt, egyeseknek és általában mindennek ő ad életet, és ő tart fenn a létben mindent.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Péld 8, 22-30

Kezdetben, mielőtt Isten a földet megalkotta, és az ősvizeket létrehozta volna, mielőtt a forrásokból víz tört volna elő, {*} A hegyek és a halmok keletkezése előtt hívott létre engem az Úr.

Ott voltam, amikor az eget teremtette, ott voltam mellette, mindent elrendeztem. {*} A hegyek és a halmok keletkezése előtt hívott létre engem az Úr.

Sirák fiának könyvéből

43, 14-37

Istent dicséri a teremtett világ

Amikor az Úr elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. Amikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél, s így az északi szél, meg a forgószél is. Mint a madarakat, röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.

Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely amikor megfagy, hegyes, mint a tüske. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.

Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.

Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes; ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.

De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.

Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb (és csodálatos az ő fensége. Áldjátok az Urat, s magasztaljátok, mert nagyobb minden dicséretnél.) Ha hozzá kezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.

Ki az, aki látta, és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Sir 43, 29. 30

Isten dicsőítésére sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk a végére; {*} De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.

Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden műve. {*} De egy szó a vége, az, hogy ő a minden.

Szent Atanáz püspöknek „A pogányság ellen” mondott szónoklatából

(Nn. 42-43: PG 25, 83-87)

Az Ige isteni összhangba hozza a mindenséget

A létező és keletkező dolgok között egyetlen egy sincs, amelyik nem az Igében és nem általa lett volna és állna fenn, amit már a teológus Apostol is tanít ezekkel a szavakkal: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett{n}{r}Jn 1, 1{/r}{/n}.

Amint a muzsikus jól hangolt lantjával, magas és mély hangokból és más művészien előhozott köztük levő hangokból összhangot hoz létre, úgy az isteni Bölcsesség is az egész világegyetemet mint egy lantot kezeli, és a levegőben levő dolgokat a földiekkel, az égieket pedig a levegőbeliekkel egybefoglalja, és az egész mindenséget az egyes dolgokkal összhangba hozza, és saját terve és akarata szerint vezeti, így alkot egy egységes világot és szép, harmonikus világrendet, míg maga az Isten Igéje az Atyánál változatlan marad, és az Atya tetszése szerint a maga változatlan természetével mozgásban tart mindent. Tehát minden az Igétől kapott saját természete szerint él és áll fenn, és általa egy csodálatos és valóban isteni összhangot valósít meg.

Hogy ezt a valóban nagyszerű dolgot valamilyen szemléltető képpel érthetőbbé tegyük, most egy soktagú kórust említünk példaként. Tehát, amint egy sok tagból: férfiakból, gyerekekből, asszonyokból, öregekből és fiatalokból álló kórusban, amelyet egy karmester vezényel, mindenki a saját természete és képessége szerint énekel: a férfi mint férfi, a gyermek mint gyermek, az öreg mint öregember, a fiatal mint fiatal, de valamennyien egy összhangot hoznak létre; vagy amint a saját lelkünk is egyidejűleg működteti az összes érzékszervünket a saját működésüknek megfelelően olyannyira, hogy egy jelenlevő tárgy valamennyit cselekvésre tudja indítani: a szemet látásra, a fület hallásra, a kezet tapintásra, az orrot szaglásra, a nyelvet ízlelésre, sőt még más testrészek is gyakran működésbe jönnek, például a lábak járni kezdenek; így van valahogy az egész teremtett világban is. Bár nagyon gyenge a felhozott példa, mélyen látó értelemmel azonban felfogható, amit mondani akar.

Az Isten Igéje ugyanis akaratának egyetlen indításával egyszerre irányítja az összes létező dolgot, úgyannyira hogy mindegyik azt teszi, ami természetszerű sajátossága, és mégis együttesen egy összehangolt rendet valósítanak meg.

VÁLASZOS ÉNEK

Tób 12, 6b

Dicsőítsétek Istent minden élőlény előtt, és mondjatok neki köszönetet, {*} Mivel irgalmasságot gyakorolt veletek!

Őt áldjátok és dicsőítsétek énekkel, és hirdessétek minden csodatettét! {*} Mivel irgalmasságot gyakorolt veletek!

Sirák fiának könyvéből

44, 1b-2. 16 – 45, 6

Az atyák dicsérete Hénochtól Mózesig

Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét egymás után, szépen. Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta.

Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta; ő a megtérés példája a nemzedékek előtt.

Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár. Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.

Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele. Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig és a folyamtól a föld határáig.

Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, s (az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.

Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését: Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják. Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket; és naggyá tette ellenségei rémületére. Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét.

Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül. Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szemben adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 6, 4; 7, 9; 6, 5

Halld, Izrael, s vigyázz, szabd tetteidet az Úr parancsaihoz! {*} Ismerd hát fel, hogy ő az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét megőrzi azok iránt, akik szeretik őt.

Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! {*} Ismerd hát fel, hogy ő az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét megőrzi azok iránt, akik szeretik őt.

Szent Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Nn. 31-33: Funk 1, 99-103)

Isten kezdettől fogva a hit által üdvözíti az embert

Isten áldásához szilárdan ragaszkodjunk, és kutassuk fel, mik az ő áldásának az útjai! Lélekben idézzük vissza, ami kezdettől fogva történt! Miért is kapott Ábrahám atyánk áldást? Nemde azért, mert a hite által cselekedett jót és igazságot? Izsákot bizalommal, készségesen ajánlotta fel áldozatul, noha ismerte a jövőre szóló ígéretet. Jákob a testvére miatt alázatosan elhagyta szállásföldjét, Lábánhoz menekült, és szolgálatába állt; meg is kapta Izrael tizenkét törzsének uralmát.

Mert ha valaki becsületes lélekkel egyenként végiggondolja mindazt, amit Jákob áldozatul adott, akkor érti majd meg az ő lelki nagyságát. Tőle származtak ugyanis mindnyájan a papok és leviták, akik az Isten oltáránál szolgálnak. Tőle származott test szerint maga az Úr Jézus is. Tőle származtak a Júda családjából való királyok, fejedelmek és vezérek. De a többi törzset is megilleti a tisztelet, hiszen az isteni ígéret őrájuk is áll: oly sok ivadékod lesz, mint az égen a csillag{n}vö. {r}Ter 26, 4{/r}{/n}. Ők tehát mind dicsőséget és bőséget örököltek, de nem a maguk érdeméből vagy a saját igaz cselekedeteik által, hanem az Isten akarata által, így mi is – akiket ő Krisztus Jézusban meghívott – nem a saját bölcsességünk, értelmünk, jámborságunk vagy szívünk szentségében véghezvitt jótetteink által leszünk megigazultakká, hanem a hit által, amellyel mindnyájunkat megigazultakká tett kezdettől fogva a mindenható Isten; neki legyen dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.

Mit tegyünk hát, testvérek? Hagyjuk el a jótetteket és a szeretetet? Semmiképpen se engedje Isten, hogy ez megtörténjék velünk! Inkább buzgón, serény lélekkel igyekezzünk minél több jót tenni. A mindenség Alkotója és Ura is örvendezve szemléli műveit. Mindenek felett álló nagy hatalmával megszilárdította az eget, és megfoghatatlan bölcsességével felékesítette azt. Majd szétválasztotta a földet a környező vizektől, és hatalmával megszilárdította a szárazföldet. Az ő parancsa hívta létbe a földön az állatokat. Miután a tengert megalkotta, hatalmával azt is benépesítette élőlényekkel.

Mindezek után pedig a saját képmására, szent és szeplőtelen kezével megalkotta a legkiválóbb élőlényt, az embert, akit az értelem magasan az állatok fölé emel. Így szólt ugyanis: Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Isten megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette{n}{r}Ter 1, 26{/r}{/n}. Miután mindezt befejezte, és örömét találta benne, megáldotta őket, mondván: Legyetek termékenyek, és szaporodjatok!{n}{r}Ter 1, 28{/r}{/n} Fontoljuk meg tehát, hogy az igaz emberek jótetteikkel lettek igazzá, és magának az Úrnak is kedve telik a dicsőségét szolgáló alkotásaiban. Ez indítson minket is arra, hogy serényen megtegyük akaratát, és minden erőnkkel gyakoroljuk az igaz élet cselekedeteit!

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Dán 9, 4; Róm 8, 28

Az Úr nagy és félelmetes Isten, megtartja szövetségét, és irgalmat tanúsít azok iránt, akik szeretik őt {*} Akik megtartják parancsait.

Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik {*} Akik megtartják parancsait.