ÉVKÖZI IDŐ

2. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

VASÁRNAP

Kezdődik a Második Törvénykönyv

1, 1. 6-18

{p}

Mózes búcsúbeszéde Moáb síkságán

Ezek azok a beszédek, amelyeket Mózes egész Izraelnek tartott a Jordánon túl a pusztában, Arabában Szuffal szemben, Párán, Tofel, Laban, Hacerot és Di-Zahab között:

„Az Úr, a mi Istenünk így szólt hozzánk Hórebnél: »Már elég időt töltöttetek ennél a hegynél. Keljetek útra, s vonuljatok az amoriták hegyvidékére és a velük szomszédos törzsekhez, amelyek Arabában a hegyek közt, a síkságon, a déli részeken és a tenger mentén laknak, majd Kánaán földjére és Libanonba, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. Lám, ezt a földet adom nektek. Vonuljatok be, és vegyétek birtokba a földet! Az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígérte, hogy nekik s utánuk utódaiknak adja.«

Abban az időben ezt mondtam nektek: »Nem tudlak tovább egyedül elviselni benneteket. Az Úr, a ti Istenetek megsokasított benneteket, így már annyian vagytok, mint égen a csillag. Az Úr, atyáitok Istene sokasítson meg benneteket még ezerszeresen, s áldjon meg, ahogyan megígérte! Hogyan győzném hát egyedül viselni terheteket?! És gondjaitokat és pörlekedéseiteket? Gondoskodjatok hát minden törzs számára bölcs, okos és tapasztalt emberekről, hogy fölétek rendeljem őket.«

Akkor azt feleltétek nekem: »Amit mondasz, az jó.« Erre odahívattam a törzsek vezetőit – bölcs, okos és tapasztalt emberek voltak_–, s fölétek rendeltem őket, az ezres, százas, ötvenes és tízes csoportok élére, s hogy tisztséget töltsenek be a törzsekben. Egyszersmind bíráitoknak is meghagytam: »Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítéljetek valamely ember és testvére vagy egy idegen között, ítéletkor ne nézzétek a személyt, a kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! Ha valamely eset túlságosan nehéz a számotokra, terjesszétek elém, hadd halljam.« Így hát akkor mindent meghatároztam, amit tennetek kellett.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 10, 17; 1, 17

Az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és Urak Ura nagy, hatalmas és félelmetes Isten, {*} Aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékokkal megvesztegetni.

A kicsiket éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyokat. Ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Isten ügye! {*} Aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékokkal megvesztegetni.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak az efezusiakhoz írt leveléből

(Nn. 2, 2 – 5, 2: Funk 1, 175-177)

{p}

Az egyetértésben van az egység

Úgy illik, hogy minden módon magasztaljátok Jézus Krisztust, aki megdicsőített titeket; legyetek tökéletesen egyek az engedelmességben; vessétek magatokat alá a püspöknek és a presbitériumnak, hogy így mindenben szentekké legyetek.

Nem úgy adok én parancsot nektek, mintha valakinek tartanám magamat. Bár Krisztus nevéért bilincset hordok, mégsem tarthatom magamat tökéletesnek Jézus Krisztusban. Én is csak most kezdek a tanítványa lenni, ezért úgy szólok hozzátok, mint tanítványtársaimhoz. Rászorulok ugyanis arra, hogy megerősítsen engem a ti hitetek, intéstek, béketűréstek és lelkierőtök. Mivel azonban a szeretet sürget, hogy szóljak hozzátok, azért már előzetesen buzdítlak benneteket: legyetek egyek az Isten igéjében! Mert Jézus Krisztus, aki elválaszthatatlan a mi életünktől, az Atya akaratát teszi; ugyanúgy a föld tájaira rendelt püspökök is Jézus Krisztus akarata szerint cselekszenek.

Ezért kell a püspök tanításával egyetértenetek, amint azt meg is teszitek. Hiszen a ti jó nevű, Isten előtt dicséretes presbitériumotok úgy össze van hangolva a püspökkel, akár a lantnak a húrjai, így dicsőíti a ti szerető egyetértéstek Jézus Krisztust. De ti magatok is mindnyájan egyesüljetek egy olyan kórusba, amelyben Isten dallamát veszitek át az egységben, és egy hangon énekeltek Jézus Krisztus által az Atyának, hogy így meghallgasson titeket, és jó cselekedeteitekből megtudja, hogy Fiának vagytok tagjai. Üdvös tehát, hogy megmaradjatok szilárd egységben, mert így kaptok részt Isten életéből.

Ha én rövid idő alatt olyan kapcsolatba léptem a ti püspökötökkel, amely nem emberi, hanem már lelki kapcsolat, akkor világos, hogy mennyivel boldogabbnak tartalak titeket, akik annyira egyek vagytok vele, mint az Egyház Jézus Krisztussal és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy minden egységben forrjon össze. Senki tévedésben ne legyen: ha valaki kiesik az oltár közösségéből, az nem részesül Isten kenyerében. Ha már egy-egy hívő ember imádságának is nagy ereje van, akkor mennyivel hatékonyabb a püspök és az egész Egyház együttes imádsága!

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ef 4, 1. 3-4

Kérlek benneteket az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok! {*} Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!

Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reménységre szól. {*} Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!

HÉTFŐ

A Második Törvénykönyvből

4, 1-8. 32-40

{p}

Mózes beszéde a néphez

Azokban a napokban Mózes így szólt a néphez:

„Most, Izrael, halld azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek a megtartására tanítalak, hogy éljetek, és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Saját szemetekkel láthattátok, mit tett az Úr Baal-Peorban: mindenkit, aki a peorbeli Baalhoz szegődött, az Úr, a te Istened kiirtott körödből. Ti ellenben, akik hűségesek maradtatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mind a mai napig életben vagytok.

Nézzétek, parancsokra és törvényekre tanítalak benneteket, ahogyan az Úr, az én Istenem parancsolta nekem, hogy hozzájuk igazodjatok azon a földön, ahova bevonultok, hogy birtokba vegyétek. Tartsátok szem előtt, és kövessétek őket!

Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek a szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: »Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet!« Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, amikor csak hozzá folyamodunk? És hol van olyan nagy nép, amelyiknek oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?

Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre; vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlóról?! Hallotta-e valamelyik nép is lángok közül az élő Istent beszélni, ahogyan te hallottad, és életben maradt-e? Vagy jött-e valaha is máskor Isten, hogy egy más nép közül népet vezessen ki, megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? Te megtapasztalhattad, hogy fölismerd: Az Úr az igaz Isten, nincs más rajta kívül.

Az égből hallatta szavát, hogy tanítson; a földön hatalmas tüzet mutatott, és a lángok közül hallottad a szavait. Mert szerette atyáidat, és kiválasztotta utánuk utódaikat. Hatalmával kivezetett – saját maga! – Egyiptomból, és elűzött nálad nagyobb és erősebb népeket, csak hogy oda vezéreljen, csak hogy örökségül adja neked az országot, amint (ez) ma (bekövetkezett).

Tudd meg hát, és vésd szívedbe, hogy az Úr az (igaz) Isten fönn az égen és lenn a földön, senki más! Tartsd meg a parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsul adok neked, hogy jól menjen a sorod, s majd utánad gyermekeidnek is, és sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened örökre neked ad!”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 4, 1; 31, 19. 20; Zsolt 80, 9

Halld, Izrael, az Úr parancsait; mint valami könyvbe, írd szívedbe azokat! {*} És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.

Népem, hallgass rám, hadd intselek, Izrael, bárcsak figyelnél szavamra. {*} És neked adom a tejjel-mézzel folyó országot.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak az efezusiakhoz írt leveléből

(Nn. 13 – 18, 1: Funk 1, 183-187)

{p}

Hittel és szeretettel ragaszkodjatok Krisztushoz!

Törekedjetek arra, hogy gyakran összegyűljetek, és hálás szívvel magasztaljátok Istent! Ha ugyanis gyakran jöttök össze egy helyen, akkor ott meginog a sátán hatalma, és a ti hitben való egyetértéstek meggátolja azt a lelki romlást, amellyel ő fenyeget benneteket. Nincs nagyobb dolog a békénél, amellyel megszűnik minden háborúskodás az égiek és földiek között.

Ha majd tökéletes lesz hitetek és szeretetetek Jézus Krisztusban, nem lesz titok előttetek, hogy mi az élet kezdete és beteljesedése; kezdete a hit, beteljesedése a szeretet. Ahol ezek ketten összetalálkoznak, ott van az Isten; minden más pedig, ami az igaz élethez kell, ezeknek a velejárója. Aki hite szerint él, nem vétkezik, akinek szeretete van, nem gyűlölködik. Gyümölcséről lehet a fát felismerni{n}{r}Mt 12, 33{/r}{/n}; hasonlóképpen tetteikből lehet megismerni azokat is, akik Krisztus követőinek vallják magukat. Mert most már nem arra van szükség, hogy hitvallást tegyünk, hanem hogy életünk végéig megmaradjunk a hit erejében.

Jobb csendben lenni, de keresztényként lenni, mint arról beszélni, de nem az lenni. Jó dolog tanítani, ha valaki meg is teszi azt, amit tanít. Egy a Tanítónk, ő szólt, és úgy is lett{n}{r}Zsolt 32, 9{/r}{/n}, de amit csendben tett, az is méltó az Atyához. Aki Jézus igéjét birtokolja, az megérti az ő hallgatását is. Így lesz tökéletes az, aki felismeri Jézust szavaiban, cselekedeteiben és hallgatásában is. Isten előtt semmi sem marad rejtve, még titkaink is nyilvánvalóak előtte. Úgy tegyünk hát mindent, hogy Isten lakozik bennünk; az ő templomai vagyunk, és ő a bennünk lakozó Isten, aki jelen van, és meg is mutatkozik nekünk, ha igazán szeretjük őt.

Ne ámítsátok magatokat, testvéreim. Akik feldúlják a családi életet, nem lesznek részesei az Isten országának{n}vö. {r}1 Kor 6, 9-10{/r}{/n}. Ha pedig azokat, akik testileg követték el ezt a vétket, már halállal büntették, akkor mennyivel inkább méltó erre az, aki hamis tanításával megrontja azt az isteni hitet, amelyért Jézus Krisztust keresztre feszítették? Az ilyen beszennyezetté válik, és kiolthatatlan tűzbe kerül; de ugyanúgy az is, aki hallgat rá.

Azért kapott az Úr kenetet a fejére, hogy Egyházába lehelje a romolhatatlanságot. Óvakodjatok e világ fejedelme romlást árasztó tanításának kenetétől, hogy el ne térítsen benneteket kitűzött életutatoktól! Miért nem vagyunk hát mindnyájan okosak, hiszen megkaptuk Jézus Krisztust, Isten igaz ismeretét? Miért vesznénk el oktalanul, nem ismerve fel az adományt, amelyet valóban az Úr adott?

Az én engesztelésem a kereszt szeretete, amely a nem hívők számára botrány, nekünk azonban üdvösség és örök élet.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 3, 17; 1 Kor 10, 31

Akár mondtok, akár tesztek valamit, {*} Tegyetek mindent Urunk, Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának!

Tegyetek mindent Isten dicsőségére! {*} Tegyetek mindent Urunk, Jézus nevében, így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának!

KEDD

A Második Törvénykönyvből

6, 4-25

{p}

A szeretet törvénye

Búcsúbeszédében Mózes így szólt a néphez:

„Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel! Ezeket a parancsokat, amelyeket ma szabok neked, őrizd meg szívedben, és vésd gyermekeidnek is az eszébe; beszélj róluk, amikor otthon tartózkodsz, s amikor úton vagy, amikor lefekszel, s amikor fölkelsz! Igen, jelként kösd őket a kezedre, legyenek emlékeztető gyanánt a homlokodon! Írd fel őket házad ajtófélfájára és kapujára!

Ha majd az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amelyet atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel ígért, abba az országba, ahol szép, nagy városok vannak, amelyeket nem te építettél, házak tele mindenféle jóval, amelyet nem te halmoztál fel, ásott kutak, amelyeket nem ástál, szőlőskertek és olajfák, amelyeket nem te ültettél, jóllakván vigyázz, meg ne feledkezz az Úrról, aki kivezetett Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Féld az Urat, a te Istenedet, tiszteld, és az ő nevére esküdj!

Ne szegődjetek a körülöttetek élő népek idegen isteneihez, mert az Úr, körödben élő Istened féltékeny Isten. Ha fellobban az Úr, a te Istened haragja ellened, elpusztít a föld színéről. Ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, ahogy Masszában kísértettétek! Lelkiismeretesen tartsátok meg az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket szabott nektek, azt tegyétek, ami kedves és jó az Úr szemében, hogy jól menjen a sorod, s bevonulva birtokba vedd azt a szép földet, amelyet az Úr atyáinknak esküvel ígért, s kiűzd magad elől minden ellenségedet, ahogy az Úr előre megmondta.

Ha holnap megkérdezi a fiad, melyek azok a parancsok és törvények, amelyeket az Úr, a mi Istenünk szabott nektek, akkor így válaszolj fiadnak: »A fáraó rabszolgái voltunk Egyiptomban, de az Úr erős kézzel kivezetett Egyiptomból. Az Úr a szemünk láttára nagy és félelmetes jeleket és csodákat vitt végbe Egyiptomon, a fáraón és egész háza népén, bennünket azonban kivezetett onnan, hogy elvezéreljen, s nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel ígért. S az Úr megparancsolta nekünk, hogy ezeket a törvényeket mind tartsuk meg, s féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jól menjen a sorunk, és életben tartson minket, ahogy ez máig is van. Igazságunkra szolgál majd, ha vigyázunk, hogy az egész törvényt megtartsuk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, ahogy megparancsolta nekünk.«”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 18, 8. 9; Róm 13, 8. 10

Az Úr törvénye szeplőtelen: megújítja a lelket; az Úr rendelése hűséges: megokosítja a tudatlant. {*} Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

Aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja; a törvény tökéletes teljesítése a szeretet. {*} Az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

Szent I. Kelemen pápának a korintusiakhoz írt leveléből

(Nn. 49-50: Funk 1, 123-125)

{p}

Ki tudná elmondani, hogy milyen az Isten szeretetének a köteléke?

Aki szereti Krisztust, az teljesítse Krisztus parancsait! Ki tudná elmondani, hogy milyen az Isten szeretetének a köteléke? Ki tudná leírni szépségének nagyszerűségét? Kimondhatatlan, mily magasra emeli az embert a szeretet. A szeretet az Istenhez köt bennünket, a szeretet befödi a bűnök sokaságát{n}{r}1 Pét 4, 8{/r}{/n}; a szeretet mindent elbír, mindent türelmesen elvisel; a szeretethez nem fér semmi szenny, semmi gőg; a szeretet nem tűr szakadást, a szeretet nem szít lázadást, a szeretet mindenben összhangot teremt. A szeretet az Isten választottait tökéletessé teszi; szeretet nélkül semmi sem kedves az Isten előtt. Szeretetben fogadott el minket az Úr övéinek; irántunk való szeretete késztette a mi Urunkat, Jézus Krisztust, hogy Isten akaratából saját vérét adja oda értünk: testét testünkért, életét életünkért.

Látjátok hát, testvéreim, mily nagy és csodálatos dolog a szeretet. Tökéletes voltát nem lehet szóval elmondani. Ki alkalmas rá, hogy benne éljen? Csak az, akit Isten tett méltóvá erre. Imádkozzunk tehát, és kérjük az ő irgalmát, hogy minden más emberi vonzalomtól mentesen, bűn nélkül megmaradjunk a szeretetben. Ádámtól mindmáig elmúltak a nemzedékek, de akik Isten kegyelméből szeretetben haltak meg, a szentek helyén vannak, és amikor Krisztus megjelenik országában, megdicsőülnek. Mert írva van: Vonuljatok el rövid időre szobáitokba, míg haragos indulatom elmúlik; és majd visszagondolok a jó napra, és feltámasztalak benneteket sírjaitokból{n}vö. {r}Iz 26, 20{/r}; {r}Ez 37, 12{/r}{/n}.

Boldogok vagyunk, szeretteim, ha az Úr parancsait szerető egyetértésben teljesítjük, hogy a szeretet által bűneink bocsánatát elnyerjük. Mert meg van írva: Boldog, akinek gonoszsága megbocsátva, és akinek bűnét eltörölték. Boldog, akinek az Úr nem számítja be vétkét, és ajkán nincs csalárdság{n}vö. {r}Zsolt 31, 1{/r}{/n}. Ezt a boldogságot azok nyerik el, akiket Isten a mi Urunk, Jézus Krisztus által kiválasztott. Neki legyen dicsőség mindörökkön-örökké! Ámen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 16. 7

Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk. {*} Aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.

Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van! {*} Aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.

SZERDA

A Második Törvénykönyvből

7, 6-14; 8, 1-6

{p}

Isten választott népe

Búcsúbeszédében Mózes ezt mondta a népnek:

„Te az Úr, a te Istened szent népe vagy, téged választott ki az Úr, a te Istened a föld népei közül a maga népének. Nem azért hajolt le hozzátok, és választott ki benneteket az Úr, mert számban fölötte álltok az összes népnek, hiszen a legkisebb vagytok minden nép között, hanem mert szeretett benneteket az Úr, és megtartja esküjét, amelyet atyáitoknak tett, azért vezetett ki erős kézzel, és szabadított ki a szolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának a kezéből. Ismerd hát föl, hogy az Úr, a te Istened az igaz Isten, a hűséges Isten, aki szövetségét és szeretetét az ezredik nemzedékig megőrzi azok iránt, akik szeretik őt, és megtartják parancsait, azt ellenben, aki gyűlöli, személy szerint bünteti; nem késlekedik, elpusztítja azt, aki gyűlöli, személy szerint megbünteti. Ezért tartsd meg a parancsokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma szabok neked, hogy kövesd őket.

Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, teljesítitek, és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire megesküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még a jószág sem.

Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok, és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait, vagy sem.

Megalázott, és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha, és nem dagadt meg a lábad. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az ő útjain, és féld!”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 10. 16; Iz 63, 8. 9

Isten előbb szeretett minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül. {*} Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.

Az Úr szabadított meg minket; szeretetében és irgalmasságában maga váltott meg bennünket. {*} Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne.

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

(Nn. 2. 16)

{p}

Íme, én üdvözítem népemet

Az örök Atya – bölcsességének és jóságának szabad és titokzatos végzése szerint – megteremtette a világmindenséget, és elhatározta, hogy felemeli, isteni életben részesíti az embereket. Amikor pedig elbuktak Ádámban, nem hagyta el őket, hanem mindenkor adott nekik segítséget az üdvösségre, Krisztusnak, a Megváltónak érdemeiért, aki a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte{n}{r}Kol 1, 15{/r}{/n}. Az Atya a kiválasztottakat az idő kezdete előtt eleve ismerte, és eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött sok testvér között{n}{r}Róm 8, 29{/r}{/n}.

És elhatározta azt is, hogy a Krisztusban hívőket szent Egyházba hívja össze. Az Egyház előképei megvoltak már a világ kezdetétől; megtörtént csodálatos előkészítése Izrael népének történetében és az Ószövetségben, alapítása pedig a végső időben; nyilvánosság elé lépett a Szentlélek kiáradásakor, és a történelem végén éri el dicsőséges teljességét. Akkor azután – amint a szentatyák műveiben olvassuk – Ádámtól kezdve az összes igazat az igaz Ábeltől az utolsó választottig összegyűjti az egyetemes Egyházban, az Atyánál.

Azok pedig, akik még nem fogadták el az evangéliumot, különféle fokozatokban kapcsolódnak az Isten népéhez.

Elsőként az a nép, amely a szövetségeket és az ígéreteket kapta, és amelyből Krisztus test szerint származik, a kiválasztás és az atyák miatt Isten szemében igen kedves nép; ő ugyanis nem bánja meg kegyelmi adományait és hívó szavát.

De azokra is kiterjed az Isten üdvözítő szándéka, akik elismerik a Teremtőt; köztük elsősorban a mohamedánokra, ők azt vallják, hogy Ábrahám hitén vannak, velünk együtt imádják az egy Istent, aki irgalmas, és az utolsó napon megítéli az embereket.

Azoktól sincs távol az igaz Isten, akik homályos képekben keresik az ismeretlen Istent, minthogy ő ad mindennek életet, levegőt és mindent; az Üdvözítő is azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön.

Elnyerhetik ugyanis az örök üdvösséget mindazok, akik önhibájukon kívül nem ismerik Krisztus evangéliumát és Egyházát, de őszinte szívvel keresik Istent, és a kegyelem hatása alatt arra törekszenek, hogy teljesítsék akaratát, amelyet lelkiismeretük szavában ismernek fel. Még azoktól sem tagadja meg az isteni Gondviselés az üdvösségre szükséges támogatást, akik önhibájukon kívül nem jutottak el az Isten kifejezett ismeretére, de – éppen nem az isteni kegyelem nélkül – iparkodnak becsületesen élni.

Mert ami jó és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház, és az Isten adományának tartja; Isten pedig megvilágosít minden egyes embert, hogy végül is élete legyen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 1, 9-10; Kol 1, 19-20

Isten elhatározta, hogy amikor eljön az idők teljessége, Krisztusban mint főben újra egyesít mindent, {*} Ami van a mennyben és a földön.

Úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjék az egész teljesség, és általa békítsen ki magával mindent. {*} Ami van a mennyben és a földön.

CSÜTÖRTÖK

A Második törvénykönyvből

9, 7-21. 25-29

{p}

A nép bűnei és Mózes közbenjárása

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Emlékezzél! Ne feledkezz meg róla, hogy a pusztában magadra haragítottad az Urat! Attól a naptól, hogy kivonultatok Egyiptomból, erre a helyre érkezéstekig lázongtatok az Úr ellen. A Hóreben annyira magatokra vontátok az Úr haragját, és az Úr (annyira) megneheztelt rátok, hogy el akart pusztítani benneteket. Ez akkor történt, amikor fölmentem a hegyre, hogy átvegyem a kőtáblákat, annak a szövetségnek tábláit, amelyet az Úr veletek kötött. Negyven nap és negyven éjjel a hegyen maradtam, sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam. Az Úr átadott nekem két kőtáblát, amelyre Isten ujja ugyanazokat a szavakat írta, amelyeket az Úr egybegyűléstek napján a hegyen a lángok közül intézett hozzátok.

A negyven nap és negyven éjjel elteltével az Úr átadott nekem két kőtáblát, a szövetség tábláit. Aztán így szólt hozzám az Úr: »Siess, menj le! Mert néped, amelyet kivezettél Egyiptomból, bűnt követett el. Hamar letért az útról, amelyet rendeltem a számukra: bálványt öntött magának!« Aztán így folytatta az Úr: »Látom, nyakas ez a nép. Hadd pusztítsam el hát, s hadd töröljem el a nevét a föld színéről! Téged pedig ennél nagyobb s népesebb néppé teszlek.«

Akkor megfordultam, s lejöttem a hegyről. A szövetség két kőtáblája a két kezemben volt, a hegy pedig lángokban égett. Láttam, hogy újra vétkeztetek az Úr, a ti Istenetek ellen, borjút öntöttetek magatoknak, hamar letértetek az útról, amelyet az Úr rendelt a számotokra. Ezzel a két kőtáblát, amely a kezemben volt odavágtam, és a szemetek láttára összetörtem. Aztán leborultam az Úr előtt, s mint először, negyven nap és negyven éjjel sem kenyeret nem ettem, sem vizet nem ittam, bűnötök miatt, amit azzal követtetek el, hogy olyat tettetek, ami tetszése ellenére van, s haragra gerjeszti az Urat. Mert féltem attól a haragtól és nehezteléstől, amely eltöltötte az Urat ellenetek, annyira, hogy el akart pusztítani benneteket. De most is meghallgatott az Úr.

Áronra is nagyon megharagudott az Úr, úgyhogy el akarta pusztítani, de könyörögtem Áronért is. Bűnötök tárgyát azonban, amelyet alkottatok, a borjút, megragadtam, s egészen porrá zúztam, tűzbe vetve elégettem; aztán porát a hegyről lefutó patakba szórtam.

Leborultam, mert az Úr azzal fenyegetőzött, hogy elpusztít benneteket, s negyven nap és negyven éjjel arcra borulva könyörögtem az Úrhoz ezekkel a szavakkal:

»Ó, Uram, Istenem! Ne pusztítsd el népedet és örökségedet, amelyet nagy hatalmaddal kiszabadítottál, és erős kézzel kivezettél Egyiptomból! Emlékezz szolgáidra, Ábrahámra, Izsákra és Jákobra! Ne nézd ennek a népnek makacsságát, gonoszságát és vétkét! Különben azt mondják majd annak az országnak a népei, ahonnan kivezettél bennünket: Az Úr nem tudta elvezetni őket arra a földre, amelyet ígért nekik, s gyűlöletből félrevezette, hogy a pusztában elpusztítsa őket. Mégiscsak a te néped és a te örökséged, te vezetted ki hatalmas erőddel és kinyújtott karoddal.«”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Kiv 32, 11. 13. 14; 33, 17

Mózes így könyörgött az ő Urának, Istenének színe előtt: Uram, miért lobbannál haragra néped ellen? Lohadjon le tehát haragod; gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, akiknek megesküdtél, hogy tejjel és mézzel folyó országot adsz nekik. {*} Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét fenyegette.

Az Úr így szólt Mózeshez: Kegyelmet találtál színem előtt, és én név szerint ismerlek téged. {*} Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét fenyegette.

Szent Fulgentius ruspei püspök leveléből

(Epist. 14, 36-37: CCL 91, 429-431)

{p}

Krisztus örökké él, és közbenjár értünk

Először azt jegyezzük meg, hogy imádságaink végén mindig ezt mondjuk: „A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által”, és egyszer sem mondjuk azt, hogy „a Szentlélek által”. Mindenütt így imádkozik a katolikus Egyház arra a szent titokra emlékezve, hogy Isten és az emberek között az ember Jézus Krisztus lett a közvetítő{n}vö. {r}1 Tim 2, 5{/r}{/n}, aki pap mindörökké Melkizedek rendje szerint{n}{r}Zsolt 109, 4{/r}{/n}, és a saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, de nem abba az emberi kézzel készített szentélybe, amelyik az igazinak csak előképe volt{n}vö. {r}Zsid 9, 24-25{/r}{/n}, hanem abba a mennyei szentélybe lépett be, ahol az Isten jobbján ül, és közbenjár értünk.

Krisztusnak erre a főpapi szolgálatára hivatkozva így buzdít az apostol: Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az őt megvalló ajkak gyümölcsét{n}{r}Zsid 13, 15{/r}{/n}. Tehát általa mutassuk be a dicséret és imádság áldozatát, hiszen halála által nyertünk kiengesztelődést még akkor, amikor ellenségei voltunk. Nagy jóságában áldozat lett értünk, így általa kedves lehet Isten előtt a mi áldozatunk is. Ezért figyelmeztet bennünket Szent Péter is így: Ti is mint élő kövek épüljetek Krisztus fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által{n}{r}1 Pét 2, 5{/r}{/n}. Tehát ilyen megfontolás alapján imádkozunk az Atyához „a mi Urunk, Jézus Krisztus által”.

Amikor az ő papságáról beszélünk, akkor az Úr megtestesülésének szent titkát magyarázzuk, hiszen az Isten Fia, jóllehet Istennel egyenlő, mégis kiüresítette önmagát, szolgai alakot öltött magára, és így megalázta magát, engedelmes lett a halálig{n}vö. {r}Fil 2, 6-8{/r}{/n}, kisebb lett, tudniillik alig lett kisebb az angyaloknál{n}{r}Zsid 2, 7{/r}{/n}, de istenségét tekintve egyenlő maradt az Atyával. Azáltal lett kisebb a Fiú – noha az Atyával egyenlő maradt_–, mert emberré lett. Ő maga tette magát kisebbé, amikor kiüresítette magát, és felvette a szolga alakját. Krisztusnak ez a kisebbedése maga az önkiüresítés; nem más ugyanis ez az önkiüresítés, mint a szolga alakjának a felvétele.

Isteni alakjában megmaradva Krisztus Isten egyszülött Fia, ezért neki is mutatunk be áldozatot, mint az Atyának, de mivel szolgai alakot felvéve pappá lett, azért rajta keresztül mutathatjuk be az élő, szent és Istennek tetsző áldozatunkat. Nem is tudtunk volna áldozatot bemutatni, ha maga Krisztus nem lett volna előbb értünk áldozattá; őbenne a mi emberi természetünk lett igazi és üdvöt hozó áldozattá. Amikor ugyanis a mi Urunk és örök Főpapunk által tárjuk Isten elé imádságainkat, akkor megvalljuk azt is, hogy ő valóságos ember is, amint az apostol is tanítja: Minden főpapot az emberek közül választanak, és arra rendelik, hogy az Isten tiszteletében képviselje az embereket, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért{n}{r}Zsid 5, 1{/r}{/n}. Amikor pedig úgy imádkozunk, hogy „a te Fiad által”, és rögtön így folytatjuk: „aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben”, akkor arról az egységről emlékezünk meg, amely az isteni természet szerint megvan az Atya és a Fiú és a Szentlélek között. Ezzel pedig azt valljuk meg, hogy ugyanaz a Krisztus a mi közvetítőnk a főpapi szolgálatban, aki isteni természeténél fogva egy az Atyával és a Szentlélekkel.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 4, 15. 14

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, {*} Hogy irgalmat találjunk, és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.

Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel. {*} Hogy irgalmat találjunk, és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.

PÉNTEK

A Második Törvénykönyvből

10, 12 – 11, 9. 26-28

{p}

Egyedül Istent szolgáljátok!

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Most, Izrael, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? Csak azt, hogy Uradat, Istenedet féld, az ő útjain járj, és szeresd; az Úrnak, a te Istenednek szíved, lelked mélyéből szolgálj, úgy, hogy – a magad javára – megtartod az Úr parancsait és törvényeit, amelyeket ma szabok neked. Nézd, az Úré az ég és az egek ege, a föld s minden, ami rajta van. Mégis, az Úr egyes-egyedül atyáidnak adta meg, hogy szerethessék, és az összes nép közül benneteket, az ő utódaikat választotta ki, ahogy azt ma is láthatjátok.

Ezért metéljétek körül a szíveteket, s ne legyetek többé keménynyakúak! Mert az Úr, a ti Istenetek az Istenek Istene és az Urak Ura, a nagy, a hatalmas és a félelmetes Isten, aki nem részrehajló, s akit nem lehet ajándékkal megvesztegetni, aki igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek, szereti az idegent, kenyeret és ruhát ad neki. Ti is szeressétek az idegent! Mert Egyiptom földjén magatok is idegenek voltatok. Féld az Urat, a te Istenedet, szolgálj neki, ragaszkodj hozzá, és az ő nevére esküdj! Ő a te dicsőséged, a te Istened, aki azokat a nagy és félelmetes dolgokat tette veled, amelyeket a saját szemeddel láttál. Hetven lelket számláltak atyáid, amikor Egyiptomba átvándoroltatok, most pedig úgy megsokasított az Úr, a te Istened, mint égen a csillagokat.

Szeresd hát az Urat, a te Istenedet, s tartsd meg, amiknek megtartását kívánja: a parancsait, rendelkezéseit és törvényeit.

Magatok éltétek át, nem fiaitok; ők nem tapasztalták meg, és nem élték át – okulásul – az Úrnak, a ti Isteneteknek nagyságát, kezének erejét és kinyújtott karját. Azokat a csodajeleket és tetteket, amelyeket Egyiptomban a fáraón, Egyiptom királyán és egész országában végbevitt. Azt, ami Egyiptom haderejével, lovaival és kocsijaival történt: amikor üldözőbe vettek benneteket, kiárasztotta a Sás-tenger hullámait, és megsemmisítette őket mind a mai napig. Aztán amit a pusztában tett értetek, míg erre a helyre nem érkeztetek. Ami Ruben fiának, Eliabnak a fiaival, Datánnal és Abirammal történt: megnyílt a föld, és elnyelte őket egész Izrael közepette családjaikkal, sátraikkal és minden holmijukkal együtt.

Ti láttátok a saját szemetekkel az Úr hatalmas tetteit, amiket végbevitt. Tartsátok meg mind a parancsokat, amelyeket ma adok nektek, hogy elérhessétek és elfoglalhassátok azt a földet, amelyre átkeltek, és sokáig élhessetek azon a földön, amelyre az Úr megesküdött atyáitoknak, hogy nekik és utódaiknak adja, a tejjel-mézzel folyó országban.

Nézzétek, áldást és átkot ajánlok ma fel nektek: áldást, ha engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, amelyeket ma szabok nektek; átkot, ha nem engedelmeskedtek az Úr, a ti Istenetek törvényeinek, hanem letértek arról az útról, amelyet ma mutatok nektek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 4, 19; 5, 3; 2, 5

Azért szeretjük az Istent, mert ő előbb szeretett minket. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. {*} Parancsai nem nehezek.

Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. {*} Parancsai nem nehezek.

Diadochus fótikei püspöknek „A lelki tökéletesség fejezetei” című művéből

(Cap. 12. 13. 14: PG 65, 1171-1172)

{p}

Egyedül Istent kell szeretnünk

Aki önmagát szereti, az képtelen Istent szeretni; aki viszont az Isten iránti szeretet túláradó gazdagsága miatt lemond az önszeretetről, az szereti valóban Istent. Innen van, hogy az ilyen lélek sose keresi a maga dicsőségét, hanem inkább Istenét. Az önszerető ember mindig csak a saját dicsőségét hajszolja, de aki Istent szereti, az szereti Alkotója dicsőségét is.

A mélyen hívő és Istent szerető lélek tulajdonsága ugyanis az, hogy minden parancsolat teljesítésében mindig csak Isten dicsőségét keresi, és örül a saját alárendeltségének. Hiszen Istenhez a dicsőség illik az ő fensége miatt, az emberekhez pedig az alárendeltség, hogy ezáltal Isten háza népévé váljunk. Mivel pedig mi is örvendezünk Isten dicsőségén, Keresztelő Szent János példájára kezdjük el hangoztatni szüntelen: Neki növekednie kell, nekünk pedig kisebbednünk{n}vö. {r}Jn 3, 30{/r}{/n}.

Ismertem valakit, aki szüntelen azon kesergett, hogy nem úgy szereti Istent, ahogyan óhajtaná; mégis annyira szerette az Istent, hogy szívének ettől a vágyától állandó izzásban égett; így megdicsőült benne az Isten, ő maga viszont szinte semmivé lett. Az ilyen embert senki sem méltatja hangos dicséretre, hanem olyan semminek tartják, amilyen. Az ilyen ember az alázatosság vágyától hajtva nem is gondolkodik a méltóságán. Az ilyen pontosan úgy szolgál Istennek, amint azt Isten törvénye előírja a papok számára. Isten iránti szeretete ugyanakkor elfeledteti vele a saját kiválóságát. Isten iránti mélységes szeretetében ugyanis alázatos lelke nem fedi fel a saját kiválóságát, így azután ebben az alázatos törekvésében saját maga előtt mindenkor haszontalan szolgának látszik, mintha minden kiválóságot nélkülözne. Nekünk is így kell tennünk, minden tiszteletet és dicséretet el kell kerülnünk Isten iránti nagy-nagy szeretetünk miatt, aki valóban szeret minket.

Aki szívből szereti Istent, azt ismeri az Isten. Amennyire ugyanis valakinek a lelkében gyökeret ver az Isten iránti szeretet, annyira szereti őt. Az ilyen ember nagyon vágyódik arra, hogy lelke belső megvilágosítást kapjon, és noha érzi, hogy testből és vérből való ember, saját magáról teljesen elfeledkezik, sőt a szeretet egészen új emberré alakítja át.

Aki valóban ilyen, jelen van ugyan a világban, de mintha már nem lenne ebben a világban; testben él ugyan, de a szeretet által lelkileg folytonosan közelebb kerül Istenhez. A szeretet heves tüze azután lángra gyújtja szívét, hogy a vágyódás tüzében egyesüljön Istennel. Isten szeretete miatt teljesen kiveti magából az önszeretetet, ahogy az apostol is mondja: Ha magunkon kívül vagyunk, Istenért vagyunk, s ha észnél vagyunk, értetek vagyunk{n}{r}2 Kor 5, 13{/r}{/n}.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 3, 16; 1 Jn 4, 10

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, {*} Hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő előbb szeretett minket. {*} Hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

SZOMBAT

A Második Törvénykönyvből

16, 1-17

{p}

A kötelező ünnepek

Moáb síkságán Mózes így beszélt a néphez:

„Legyen gondod az Abib hónapra, s üld meg a húsvétot az Úr, a te Istened tiszteletére. Mert Abib hónapban vezetett ki az Úr, éjszaka, Egyiptom földjéről. Húsvétra áldozz marhát és juhot az Úrnak, a te Istenednek azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt majd neve hajlékául.

De ne egyél hozzá kovásszal készült kenyeret; hét napig a kovásztalan kenyeret, a szükség kenyerét edd, hisz nagy sietségben vonultál ki Egyiptom földjéről, s így emlékezz meg Egyiptom földjéről való kivonulásod napjáról egész életedben. Hét napig ne lehessen kovászt látni az egész határban, s a húsból se maradjon estétől reggelig, amelyet az első nap estéjén feláldozol. A húsvéti áldozatot nem mutathatod be azon városok valamelyikében, amelyeket az Úr, a te Istened ad neked. Arra a helyre kell menned, amelyet az Úr, a te Istened neve lakóhelyéül kiválaszt. Ott kell bemutatnod a húsvéti áldozatot, este, naplementekor, Egyiptomból való kivonulásod órájában, s megsütni és elfogyasztani is azon a helyen kell, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Másnap reggel aztán hazatérhetsz. Hat napig kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik nap pedig tarts ünnepi összejövetelt az Úr, a te Istened tiszteletére. Akkor semmiféle munkát ne végezz.

Számolj hét hetet. A hetek számolását attól kezdd, amikor a sarlóval az első vágást teszik a gabonában. Aztán üld meg a hetek ünnepét az Úr, a te Istened tiszteletére, önkéntes ajándékkal, amelyet aszerint ajánljon fel kezed, ahogy az Úr, a te Istened megáldott. Örülj az Úr, a te Istened színe előtt, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, valamint a városodban lakó levita, a köztetek élő idegen, árva és özvegy, azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt nevének hajlékául. Emlékezz vissza, hogy rabszolga voltál Egyiptom földjén, s ügyelj e parancsok pontos megtartására.

A sátoros ünnepet hét napig üld, akkor, amikor betakarítod szérűd és sajtód termését! Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, szolgád és szolgálód, a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. Hét napig ünnepelj az Úr, a te Istened tiszteletére azon a helyen, amelyet az Úr, a te Istened kiválaszt. Mert az Úr, a te Istened minden termésedben és kezed minden munkájában megáld, légy tehát valóban boldog!

Minden férfi évente háromszor jelenjen meg az Úr, a te Istened színe előtt, azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, mégpedig a kovásztalan kenyér ünnepén, a hetek ünnepén és a sátoros ünnepen. De senkinek sem szabad üres kézzel megjelennie az Úr színe előtt; mindenki vigyen, amit adni tud, aszerint, ahogyan az Úr, a te Istened megáld.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 16, 14. 15; Náh 1, 15

Örülj ünnepeden, te, fiad és leányod, és a városodban lakó levita, idegen, árva és özvegy. {*} Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!

Nézzetek, fut a hegyeken a hírvivő, és hirdeti: „Szabadulás!” Tartsd meg ünnepeidet, Júda! {*} Az Úr megáld, légy hát valóban boldog!

Szent Iréneusz püspöknek „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

(Lib. 4, 18, 1-2. 4. 5: SCh 100, 596-598. 606. 610-612)

{p}

Az Egyház tiszta áldozata

Az Egyház áldozata, amelyet az Úr rendelése szerint az egész világon bemutatunk, tiszta és kedves áldozat Isten előtt. Nem mintha Isten rászorulna a mi áldozatunkra, hanem ha ő elfogadja az ajándékot, akkor megdicsőül az, aki felajánlja. A királynak adott ajándékban is az iránta való tisztelet és ragaszkodás fejeződik ki. Maga az Úr mondta: azt akarja, hogy őszinte, tiszta szívvel ajánljuk fel áldozatunkat: Amikor áldozatodat az oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel áldozatodat{n}vö. {r}Mt 5, 23{/r}{/n}. Istennek fel kell ajánlanunk a termények zsengéjét – ahogy már Mózes is mondja: Ne jelenj meg üres kézzel Urad, Istened előtt{n}vö. {r}Kiv 23, 15{/r}{/n}_–, hogy az ember azoknak a dolgoknak a feláldozásával fejezze ki háláját, amelyek számára kedvesek, mert csak az ilyen ajándékok fejezik ki az Isten iránti tiszteletet.

Krisztus az Újszövetségben nem vetette el az áldozatokat. Áldozatok voltak az Ószövetségben, és vannak most is; volt áldozata a választott népnek, és van áldozat az Egyházban is. Viszont a mód megváltozott, hiszen most már nem szolgák, hanem szabad emberek mutatják be azt. Az Úr egy és ugyanaz, azonban sajátos jellege van a szolgák, illetve a szabad emberek áldozatának, miként már az áldozat bemutatásában is kifejezésre jut ez a szabadság. Az áldozatnál ugyanis semmi sem hiábavaló, semmi sincs jelentés és ok nélkül. Éppen ezért az ószövetségi emberek kötelesek voltak a termésből megszentelt tizedet adni; viszont, akik már elnyerték a szabadságot, azok mindenüket, amijük csak van, az Úr rendelkezésére bocsátják, örömest és szívesen adják oda mindenüket, és nemcsak egy részét, nem azt, ami értéktelen, hiszen nagyobb dolgokat remélnek, a szegény özvegyasszonyhoz hasonlóan, aki egész megélhetését dobta be Isten perselyébe.

Nekünk is áldozatot kell bemutatnunk Istennek, és mindenben hálásnak kell lennünk a teremtő Isten iránt, tiszta lélekkel és képmutatás nélküli hittel, erős reménnyel, buzgó szeretettel ajánlva fel a termények zsengéjét, amely igazában az övé. Ezt a tiszta áldozatot egyedül az Egyház mutatja be a Teremtőnek, hálaadással áldozva neki teremtményeiből.

Azt ajánljuk fel Istennek, ami az övé, egyetértőén hirdetjük a test és lélek közösségét, és valljuk feltámadását. S amint a földből való kenyér, miután elhangzik fölötte Isten segítségül hívása, már többé nem közönséges kenyér, hanem Eukarisztia, amely két részből tevődik össze: földiből és égiből, ugyanígy testünk is, magunkhoz véve az Eukarisztiát, többé már nem romlandó, hanem magában hordja a feltámadás reményét.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 1. 14; Ef 5, 2

Mivel a törvény csak árnyéka az eljövendő javaknak, és nem a valóság képe, még azokkal az áldozatokkal sem tehette tökéletessé a résztvevőket, amelyeket évről évre megszakítás nélkül bemutattak {*} Krisztus pedig egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Krisztus szeretett minket, és odaadta magát érettünk jó illatú áldozati adományként az Istennek {*} Krisztus pedig egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.