ÉVKÖZI IDŐ

3. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

A Második Törvénykönyvből

18, 1-22

A leviták. Az igaz és a hamis próféták

Moáb mezején Mózes ezeket a törvényeket hirdette ki a népnek:

„A papok és a leviták, Lévi egész törzse, ne kapjanak részt és örökséget Izraellel: az Úrnak felajánlott áldozatokból és a nekik járó adományokból éljenek. Az egész törzsnek ne legyen örökrésze testvérei közt. Az Úr az ő örökségük, amint megígérte.

Mégpedig ez jár a papoknak a néptől, azoktól, akik áldozatot mutatnak be, marhát vagy juhot: adják a papnak a lapockát, a két állkapcsot és a gyomrot; add oda gabonád, borod és olajod első termését, nyíráskor pedig juhod első gyapját. Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot, és áldást osszon az Úr nevében, ő és fiai örökre.

Ha egy levita valamelyik városodból – bárhol egész Izraelben – elmegy, amint megteheti, arra a helyre, amelyet az Úr, az ő Istene kiválaszt, s ott éppen úgy ellátja az Úr, az ő Istene nevének szolgálatát, mint azok a levita testvérei, akik ott az Úr színe előtt állnak, kapjon ugyanolyan részt az eledelből, mint azok, tekintet nélkül arra, hogy mi jutott osztályrészéül atyai jogon az eladott vagyonból.

Ha bevonulsz arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked, ne tanuld el az ottani népektől az utálatos dolgokat. Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át, aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát, aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez, aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened e miatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled. Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez. Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg.

Neked prófétát támaszt az Úr, körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok. Pontosan ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben, egybegyűléstek napján, amikor azt mondtad: »Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek a hangját, s nem nézem ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak!« Erre így szólt hozzám az Úr: »Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged; neki adom ajkára szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki. Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor magam leszek, aki számadást kérek attól az embertől. Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni a nevemben, aminek a hirdetésével nem bíztam meg, vagy aki más istenek nevében beszél, az ilyen prófétának meg kell halnia.«

Lehet, hogy azt mondod magadban: »Miről ismerjük fel azokat a szavakat, amelyeket nem az Úr mondott?« Tudd meg hát: azok a szavak, amelyek, bár a próféta az Úr nevében hirdeti őket, nem válnak valósággá, s nem teljesülnek, olyan szavak, amelyeket nem az Úr mondott. A próféta mondta őket elbizakodottságában, nem kell tőlük tartanod.”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 18, 18; Lk 20, 13; vö. Jn 6, 14

Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, neki adom ajkára szavaimat {*} S ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.

Elküldöm kedves Fiamat. Valóban ő az a Próféta, akinek el kell jönnie a világra. {*} S ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.

A II. vatikáni zsinat Sacrosanctum Concilium kezdetű, a szent liturgiáról szóló konstitúciójából

(Nn. 7-8. 106)

Krisztus mindig jelen van Egyházában

Krisztus mindig jelen van Egyházában, de kiváltképpen a liturgikus cselekményekben. Jelen van a szentmisében, a pap személyében, mert az áldozatot ugyanaz mutatja be most a papok szolgálata által, mint aki a kereszten önmagát feláldozta. És kiváltképp jelen van az eukarisztikus színek alatt. Jelen van erejével a szentségekben, így bárki is keresztel, maga Krisztus az, aki keresztel. Jelen van igéje által, minthogy ő maga szól hozzánk, amikor az Egyházban a Szentírást olvassák. Végül jelen van, amikor könyörög, és zsoltárt zeng az Egyház, hiszen megígérte: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük{n}{r}Mt 18, 20{/r}{/n}.

Ebben a nagy műben, amely Istent tökéletesen megdicsőíti, az embert pedig megszenteli, Krisztus mindenkor maga mellé emeli, társává teszi az Egyházat, szeretett jegyesét; az Egyház pedig segítségül hívja Urát, és általa hódol az örök Atyának.

Méltán foghatjuk fel tehát a liturgiát úgy, mint Jézus Krisztus papi szolgálatának gyakorlását. Ebben érzékelhető jelek jelzik, és a maguk sajátos módján meg is valósítják az ember megszentelését, és Jézus Krisztus misztikus teste, vagyis a Fő és a tagok együtt, teljes értékű nyilvános istentiszteletet mutatnak be.

Így tehát minden liturgikus ünneplés egyedülállóan szent cselekmény: Krisztus, a pap, és teste, az Egyház viszi végbe; hatékonyságát nem is éri el az Egyháznak semmi más cselekedete, sem rangban, sem mértékben.

A földi liturgiában annak a mennyeinek előízét élvezzük, és annak a liturgiának leszünk részesei, amelyet a szent városban, Jeruzsálemben ünnepelnek. Oda tart zarándokutunk, ott ül Krisztus az Isten jobbján, mint a szentélynek és az igazi szövetségsátornak szolgája{n}vö. {r}Zsid 8, 2{/r}{/n}. A földi liturgiában a mennyei seregek egész sokaságával együtt énekeljük az Úrnak a dicsőség himnuszát; tiszteljük a szentek emlékét abban a reményben, hogy némi részünk és közösségünk lesz velük. Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust{n}{r}Fil 3, 20{/r}{/n}, amíg maga meg nem jelenik, mint a mi életünk, és vele együtt mi is meg nem jelenünk dicsőségesen{n}vö. {r}Kol 3, 4{/r}{/n}.

Az Egyház minden hetedik napon megünnepli a húsvéti misztériumot az apostoli korból származó hagyomány alapján, amely eredetét visszavezeti magára Krisztus feltámadásának napjára. Ezt a napot, a vasárnapot, joggal nevezik az Úr napjának. E napon ugyanis Isten igéjének meghallgatásával és az Eukarisztiában részesedve megemlékeznek az Úr Jézus szenvedéséről, feltámadásáról és dicsőségéről, hálát adnak Istennek, aki őket élő reményre szülte újjá Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által{n}{r}1 Pét 1, 3{/r}{/n}. A vasárnap tehát minden ünnepnap őse, ezért a hívek buzgó figyelmébe kell ajánlani, és sürgetni, hogy ez a nap az öröm és a munkától való megpihenés napja is legyen. Semmi más ünnepet sem szabad elébe helyezni, kivéve a valóban legnagyobb jelentőségűeket: az Úr napja ugyanis az egész liturgikus évnek alapja és magja.

VÁLASZOS ÉNEK

Krisztus imádkozik értünk, mint Főpapunk; imádkozik bennünk, mint Fejünk; imádást kap tőlünk, mint Istenünk. {*} Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne és az ő szavait mibennünk!

Amikor könyörögve Istenhez fohászkodunk, ne a Fiú nélkül imádkozzunk! {*} Ismerjük fel tehát a magunk szavait őbenne és az ő szavait mibennünk!

A Második Törvénykönyvből

24, 1 – 25, 4

Parancsok az embertársak iránt

Moáb mezején Mózes ezeket a törvényeket hirdette ki a népnek:

„Tegyük föl, hogy valaki feleséget vesz, együtt hál vele, de aztán nem talál nála tetszésre az asszony, mert valami visszataszítót fedez föl rajta. Válólevelet ír hát neki, kezébe adja, és elbocsátja házából. El is hagyja házát, s hozzámegy egy másik emberhez. A másik ember azonban szintén elfordul tőle, válólevelet ír, kezébe adja, s elküldi házából. (Vagy meghal az az ember, aki feleségül vette.) Ilyenkor az első ember, aki elbocsátotta, nem veheti el újra feleségül, mert tisztátalanná lett. Ez utálat tárgya volna az Úr, a te Istened szemében, s nem szabad a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, bűnnel terhelned.

Ha valaki feleséget vesz, ne vonuljon hadba, s nem szabad semmi más terhet róni rá. Egy évig maradjon otthon, foglalkozzék a maga dolgával, szentelje magát asszonyának, akit elvett.

Ne vedd el zálogba a kézi malmot, sem a felső malomkövet, mert ez annyi volna, mintha magát az életet vennéd el zálog gyanánt.

Ha valakit rajtakapnak, hogy testvérei, Izrael fiai közül valakit elrabol, kihasznál, és elad, az illető rabló haljon meg. Irtsd ki, ami gonosz, körödből!

Lepra előfordulásakor vigyázz, gondosan tartsd meg, és pontosan hajtsd végre azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Lévi törzséből való papok adnak; azokhoz a rendszabályokhoz igazodjatok, amelyeket nekik adok. Emlékezz rá, mit tett az Úr, a te Istened Mirjámmal az úton, amikor Egyiptomból kivonultatok.

Ha kölcsönt adsz embertársadnak, ne lépd át küszöbét, hogy zálogot végy tőle. Állj meg kint, s akinek kölcsönt adsz, az hozza ki neked a zálogot. Ha szegény, ne térj nyugovóra zálogával. Napnyugtakor vidd neki vissza a zálogot, hogy köntösében fekhessen le, és áldjon téged! Ez igaz tettnek számít majd az Úr, a te Istened színe előtt!

A szegény és nélkülöző munkás bérét, akár testvéreid közül való, akár azok közül az idegenek közül, akik országodban, városaidban élnek, ne tartsd vissza. Még aznap, mielőtt a nap lenyugodna fölötte, add meg a bérét. Mert szegény, és türelmetlenül várja. Különben az Urat hívja ellened, s bűn nehezedik rád.

Az apák ne lakoljanak halállal a gyermekek miatt, s a gyermekek se az apák miatt. Mindenki csak a maga bűnéért lakoljon halállal.

Az idegent és az árvát ne csorbítsd jogában, és az özvegy ruháját ne vedd el zálogba. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén, s az Úr, a te Istened kiszabadított onnan. Ezért parancsolom meg neked, hogy így tégy. Ha aratsz földeden, s kint felejtesz ott egy kévét, ne menj vissza érte; legyen az idegené, az árváé és az özvegyé, hogy az Úr, a te Istened megáldja kezednek minden munkáját. Ha olajfáidat megszeded, utána ne keresgélj rajtuk. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Ha szőlődben szüretelsz, utána ne keresgélj szemeket. Maradjon az idegennek, az árvának és az özvegynek. Emlékezz, magad is rabszolga voltál Egyiptom földjén. Ezért parancsolom neked, hogy így tégy.

Amikor vita támad két ember között, és bíróságra mennek, hogy igazságot szolgáltassanak nekik: kimondják az igaz igazát és a vétkes vétkességét, a bíró a botbüntetésre ítélt bűnöst mindjárt a jelenlétében fektesse le a földre, és méresse rá a bűne nagyságához mérten kiszabott ütéseket. Negyven ütést adhatnak neki, többet nem, nehogy túl sok ütést kapva testvéred megalázottá váljék szemedben.

A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját!”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mk 12, 32-33; Sir 35, 4-5

Valóban jól mondtad, Mester, hogy ő az egyetlen Isten, és hogy őt kell szeretnünk teljes szívünkből. {*} Embertársunkat úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál.

Aki alamizsnát ad, az áldozatot mutat be; hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál. {*} Embertársunkat úgy szeretni, mint saját magunkat, többet ér minden égő- vagy bármi más áldozatnál.

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(N. 48)

A házasság és a család szent

A férfi és a nő a házasságban már nem két test, hanem csak egy{n}{r}Mt 19, 6{/r}{/n}, személyük és tevékenységük bensőséges kapcsolatában egymás kölcsönös segítségére és szolgálatára vannak, egységüket átélik, és egyre szilárdabban érzik a magukénak.

Ez a bensőséges egyesülés – hiszen itt két személy kölcsönös önátadásáról van szó_–, nemkülönben a gyermekek érdeke is a házastársak teljes hűségét követeli meg, és sürgeti, hogy felbonthatatlan legyen egységük.

Krisztus Urunk bőségesen megáldotta ezt a sokoldalú szeretetet, amely az isteni szeretet forrásából eredt, s Krisztus és Egyháza egyesülésének mintájára jött létre.

Ahogyan ugyanis egykor a szeretet és a hűség szövetségével sietett Isten a népe elébe, úgy most a házasság szentségén keresztül találkozik az emberiség Megváltója és az Egyház Jegyese a keresztény hitvestársakkal. Velük is marad, hogy amiként ő szerette az Egyházat, és önmagát adta érte, ugyanúgy szeressék egymást a házastársak is kölcsönös odaadással és örök hűséggel.

Az igazi házastársi szerelem az istenszeretet megnyilatkozása lesz, Krisztus megváltó ereje és az Egyház üdvöt szerző tevékenysége irányítja és gazdagítja, hogy a házastársak valóban eljussanak Istenhez, magasztos atyai és anyai hivatásukban pedig segítséget és erőt kapjanak.

Ezért a keresztény házastársakat külön szentség erősíti meg állapotbeli feladataikban és méltóságukban, sőt erre mintegy fel is szenteli őket; ennek erejével teljesítik házastársi és családi kötelességeiket, ez tölti el őket Krisztus szellemével, amely egész életüket hittel, reménnyel és szeretettel hatja át; így halad előre egyéni tökéletesedésük és egymás kölcsönös megszentelése, tehát Isten együttes megdicsőítése.

Ezért a gyermekek és mindazok, akik a családi körben élnek, könnyen rátalálnak a természetes emberi erények, az üdvösség és a szentség útjára, ha a szülők jó példával járnak elöl, és vezetik a közös családi imádságot. A házastársak tehát, akiket az apaság és az anyaság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan teljesítsék a nevelés, különösen a vallásos nevelés feladatát, amely elsősorban rájuk tartozik.

A gyermekek – az új élet a családban – a maguk módján hozzájárulnak a szülők megszentelődéséhez. Hálás szívvel, kegyelettel és bizalommal viszonozzák szüleik jóságát, és mint hűséges gyermekek, mellettük állnak a viszontagságok idején és az öregkor magányosságában.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 5, 32. 25. 33

Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. {*} Krisztus szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.

Szeresse mindegyiktek a feleségét, az asszonyok meg tiszteljék férjüket! {*} Krisztus szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.

A Második Törvénykönyvből

26, 1-19

Ábrahám utódainak hitvallása

Moáb mezején Mózes ezt a törvényt hirdette ki a népnek:

„Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod, és letelepedsz rajta, mindenből, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz, vedd az első termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt. Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: »Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak.«

A pap erre vegye ki a kezedből a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé. Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erős és népes néppé vált. Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és kemény szolgaságra vetettek minket, akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat. Az Úr erős kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében. Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot. Itt hozom annak a földnek első termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál.« Ezzel hagyd ott a kosarat az Úr, a te Istened színe előtt, majd borulj le az Úr, a te Istened előtt, és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élő idegennel együtt mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.

Amikor a harmadik esztendőben, a tized évében minden termésedből kiveszed a teljes tizedrészt, és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek, mondd az Úr, a te Istened színe előtt: »Elhoztam házamból, ami szent, s íme fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem. Nem ettem belőle halottat siratva, nem ettem belőle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belőle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad. Tekints hát le szent hajlékodból, az égből, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot.«

Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát őket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyéből.

Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, és hallgatsz a szavára. Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az ő tulajdon népe leszel – amint mondta neked_–, és szem előtt tartod a parancsait. Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsőségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.”

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9. 10; vö. MTörv 7, 6. 8

Tulajdonul kiválasztott nép vagytok, akik valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; {*} Régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Titeket választott ki az Úr, mert szeretett benneteket, és kiszabadított a szolgaság házából. {*} Régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Nagy Szent Vazul püspök Részletesebb szabályzatából

(Resp. 2, 2-4: PG 31, 914-915)

Mit adjunk viszonzásul az Úrnak a sok jóért, amit nekünk juttatott?

Vajon ki tudná méltóképpen felsorolni Isten ajándékait? Sokaságuk szinte megszámlálhatatlan, és oly nagyok ezek az ajándékok, hogy közülük akár csak egyért is őszinte hálát kell éreznünk az ajándékozó Isten iránt.

Még ha akarnánk, akkor sem hagyhatnánk ezt figyelmen kívül. Aki ép ésszel bír, és képes gondolkodni, az nem hallgathat Isten jótéteményeiről, még ha nem is tudja azokat kellőképpen méltányolni. Isten egykor a saját képére és hasonlatosságára alkotta meg az embert, megadta neki a gondolkodás és az értelem ajándékát, s ezzel a többi élőlény fölé helyezte. Képességet adott neki arra, hogy örömét találja a Paradicsomkert szépségében, és egyben megtette őt az egész föld urává. Amikor pedig a kígyó rászedte az embert, és bűnbe vitte, bűne pedig halálra és fáradságos munkára kárhoztatta, Isten mégsem hagyta el őt. Segítségére mindenekelőtt a törvényt adta neki, őrzésére és gondozására angyalokat rendelt; prófétákat küldött hozzá, hogy visszatérítsék bűnös útjáról, és erényes életre tanítsák. Büntetéssel fenyegette, és megtorolta az ember bűnös lázadását, a jókat pedig ígéreteivel serkentette. Ugyanakkor különböző embersorsok révén eléjük tárta, hová vezet a jó és a rossz: így akarta őket figyelmeztetni. Még akkor sem fordult el tőlük, amikor ilyen sokféle figyelmeztetése ellenére megátalkodottak maradtak.

Nem hagyott el minket jóságos Urunk még nagy esztelenségünk ellenére sem, amellyel kitüntető ajándékait megvetettük, irántunk való szeretetét elfeledtük, és jótéteményeit hálátlansággal viszonoztuk, sőt a mi Urunk, Jézus Krisztus által megmentett minket a haláltól, és visszavezetett az életre. Ha jótéteményeire rágondolunk, egyre nagyobb csodálat tölt el bennünket: Ő ugyanis, isteni mivoltában, Istennel való egyenlőségét nem tartotta olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodjék, hanem szolgai alakot öltve kiüresítette önmagát{n}{r}Fil 2, 6-7{/r}{/n}.

Sőt magára vette betegségeinket, fájdalmainkat hordozta, engedte, hogy értünk megsebezzék, hogy az ő kék foltjai által gyógyulást találjunk{n}vö. {r}Iz 53, 4-5{/r}{/n}; majd megváltott minket az átoktól, amikor az átok hordozójává lett értünk{n}vö. {r}Gal 3, 13{/r}{/n}, és elviselte értünk a legszégyenletesebb halált, hogy dicsőséges életre vezessen minket. Nem elégedett meg azzal, hogy csupán csak életre keltse a meghaltakat, hanem az isteni élet méltóságát adta ajándékul, és előkészítette azt az örök békét számunkra, amelynek öröme meghalad minden emberi elképzelést.

Mit adjunk viszonzásul tehát Urunknak a sok jóért, amit nekünk juttatott?{n}Vö. {r}Zsolt 115, 12{/r}{/n} Ő annyira jó, hogy semmi viszonzást nem igényel, hanem megelégszik már azzal, ha szeretjük őt mindazért, amit nekünk ajándékozott. Amikor mindezt felidézem, és ki akarom fejezni érzéseimet, elfog a félelem és a rettegés, nehogy valaha is figyelmetlenségem vagy hiábavaló dolgokkal való foglalkozásom miatt kiszakadjak Isten szeretetéből, és így Krisztus szégyenére és gyalázatára váljak.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 102, 2. 4; Gal 2, 20

Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett! {*} Életedet megváltja a sírtól, szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

Szeretett engem, és feláldozta magát értem. {*} Életedet megváltja a sírtól, szeretetével és könyörületével meg is koronáz.

A Második Törvénykönyvből

29, 2-6. 10-29

A törvény megszegőire Isten büntetése vár

A szövetség törvényének kihirdetése után Mózes egybehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk:

„Magatok láttátok mind, amit az Úr szemetek láttára a fáraóval és egész országával tett Egyiptom földjén: a nagy megpróbáltatásokat, amelyeket saját szemeddel láttál, azokat a nagy jeleket és csodákat. De mind a mai napig nem adott nektek az Úr értő szívet, látó szemet és halló fület.

Aztán negyven évig vezettelek benneteket a pusztában; nem kopott le rólatok a ruha, nem szakadt le lábatokról a saru. Nem volt kenyeretek enni, sem borotok vagy szeszes italotok inni, hogy fölismerjétek: én, az Úr a ti Istenetek vagyok.

Ma mindnyájan az Úr, a ti Istenetek színe előtt álltok: törzseitek fejei, a bírák, a vének és az elöljárók, Izrael minden férfia, gyermekeitek és asszonyaitok, s a hozzátok csatlakozott idegenek, akik táborodban élnek – a favágótól a vízhordókig_–, hogy megkössétek az Úrral, a ti Istenetekkel az átokkal megerősített szövetséget, amelyet ma köt veled az Úr, a te Istened, hogy ma az ő saját népévé tegyen, s ő a te Istened legyen, amint esküvel ígérte neked és atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak.

De nemcsak veletek kötöm ezt a szövetséget, s kötöm hozzá ezeket az átkokat, hanem amint azokkal, akik ma itt állnak velünk az Úr, a mi Istenünk színe előtt, úgy azokkal is, akik ma nincsenek itt jelen. Most hát tudjátok, hogyan éltünk Egyiptom földjén, s miként vonultunk át azok között a népek között, amelyek között át kellett vonulnotok. Közben láttátok fából és kőből, aranyból és ezüstből való undok bálványaikat, amelyek körükben el vannak terjedve.

Ne akadjon hát köztetek egyetlen férfi vagy nő, nemzetség vagy törzs sem, amelyiknek a szíve elfordul az Úrtól, a mi Istenünktől, és így elmegy azoknak a népeknek az isteneit imádni. Ne akadjon köztetek gyökér, amelyen méreg vagy üröm sarjad. Senki se ígérjen ez átkok hallatára szívében magának mégis áldást, ilyeneket gondolván: »Jól fog menni sorom akkor is, ha elbizakodott szívem szerint élek, olyan jól, ahogy a bőséges víz eloltja a szomjat.« Az Úr nem fog neki kegyelmezni. Nyomban fellobban az Úr haragja és indulata az ilyen ember ellen, és rászáll az e könyvben feljegyzett minden átok. Az Úr eltörli nevét a földről. Az Úr kipusztítja Izrael törzsei közül, a szövetségnek e törvénykönyvben megírt átkai szerint.

S az eljövendő nemzedék, fiaitok, akik utánatok születnek, és az idegen, aki messze földről érkezik, látva e csapásokat és betegségeket, amelyekkel az Úr elárasztja azt az országot, így fognak szólni: »Kén és só, az egész föld csupa üszök, nem lehet bevetni, nem terem semmit, nem nő rajta még fű sem, akárcsak Szodoma és Gomorra, Adma és Cebojim elpusztulásakor, amelyeket az Úr haragjában és indulatában földig lerombolt.« Igen, a népek mind így beszélnek majd: »Miért bánt így az Úr ezzel az országgal? Miért volt ez a lángoló harag?« Akkor majd ezt felelik nekik: »Mert nem törődtek az Úrnak, atyáik Istenének szövetségével, amelyet akkor kötött velük, amikor kivezette őket Egyiptom földjéről, s elmentek más isteneknek szolgálni, s őket imádni, olyanokat, akiket nem ismertek, s akik semmit sem parancsoltak nekik; ezért lobbant fel az Úr haragja ez ellen az ország ellen, annyira, hogy az e könyvben feljegyzett összes átkot rázúdította, s ezért tépte ki fellángolt haragjában, indulatában és méltatlankodásában földjükről, s vetette más országba őket, ahogy az mind a mai napig van.«

Ami rejtve van, az az Úr, a mi Istenünk ügye; de a kinyilatkoztatott dolgok ránk s gyermekeinkre tartoznak mindörökre, hogy e törvénynek minden szavát megtartsuk.”

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 3, 13-14; vö. MTörv 8, 14

Krisztus átokká lett értünk, hogy az Ábrahámnak szóló áldás a pogányokra szálljon, {*} Hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.

Isten kihozott minket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. {*} Hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.

Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédéből

(Sermo 61, 3-5: Opera omnia, 2, 150-151)

Amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem

Hol találna biztos menedéket és megnyugvást a gyönge ember, ha nem Üdvözítőnk sebeiben? Hogyne lenne biztonságos az én lakásom nála, aki az én hatalmas Üdvözítőm? Háboroghat a világ, lázonghat a test, tőrt vethet a sátán, nem rendülök meg, mert hajlékom erős sziklára épült. Ha súlyosan vétkezem, a lelkem beleremeg, de meg nem rendül, mert az Úr sebeire gondolok: hiszen őt bűneinkért sebezték meg{n}vö. {r}Iz 53, 5{/r}{/n}. Van-e olyan halál, amelynek kötelékét Krisztus halála fel ne oldaná? Ha ez az erős és hatékony orvosság eszembe jut, semmiféle kór és ragály nem riaszt már többé.

Ebből látszik, hogy téved, aki azt mondja: Túl nagy az én bűnöm ahhoz, hogy bocsánatot nyerjek{n}vö. {r}Ter 4, 13{/r}{/n}. Mintha ő nem tartoznék Krisztus tagjai közé, mintha nem részesednék Krisztus érdemeiből, mintha nem tekinthetné és mondhatná bátran magáénak mindazt, ami Istené, mintha a test tagja nem részesednék mindabból, ami a fő tulajdona.

Én azonban bizalommal merítem az Úr Szívéből mindazt, ami hiányzik nekem. Az ő Szíve túlcsordul az irgalomtól, amely bőven árad ránk szent sebeiből. Kezét és lábát átszegezték, oldalát pedig lándzsa járta át. Ezeken a nyílásokon mézet szívhatok a kősziklából, és olajat a kemény kőből{n}vö. {r}MTörv 32, 13{/r}{/n}. Vagyis így ízlelhetem és láthatom, hogy mily édes az Úr{n}vö. {r}Zsolt 33, 9{/r}{/n}.

Az ő minden gondolata a békesség, és én ezt nem tudtam. De ki látta az Úr gondolatait? Tanácsot ki adott neki?{n}{r}Róm 11, 34{/r}{/n} Rájöttem: az Úr akaratának megismerése az a szög, amely tagjait átjárta. És mit látok a sebek nyílásain át? Azt kiáltja a szög, és azt kiáltja a seb, hogy maga Isten kiengesztelődött Krisztusban a világgal. Ez a vas átjárta egész valóját, és egészen a Szívéig hatolt{n}vö. {r}Zsolt 114, 18{/r}; {r:Zsolt}54, 22{/r}{/n}, hogy így mindenképpen együtt érezzen gyengeségeinkkel.

Szívének titka a sebek résein át így feltárult előttünk. Nyilvánvalóvá lett szeretetének ama nagy titka, hogy a mi Istenünk irgalmas Szíve megnyílt, és meglátogatott minket a magasságból{n}vö. {r}Lk 1, 78{/r}{/n}. E sebeken át hogyne tárulna fel bensőd? És mi által lehetett volna nyilvánvalóbb, Uram, mint sebeid által, hogy te szelíd és alázatos vagy, és hogy nagy a te irgalmasságod? Nagyobb könyörület ugyanis nincs annál, mint ha valaki életét adja azokért, akik halálra és kárhozatra vannak szánva.

Az én érdemem az Úr irgalmából van. Én mindaddig nem maradok érdem nélkül, amíg ő meg nem vonja irgalmát. Hogyha nagy az Úr irgalmassága, nem kevésbe nagy a nekem jutó érdem. Mit számít, akármilyen nagy bűnösnek is tudom magamat? Hiszen amikor elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem{n}{r}Róm 5, 20{/r}{/n}. Aztán pedig, ha az Úr irgalma örökkévaló, az Úr irgalmát én is örökre éneklem{n}vö. {r}Zsolt 88, 2{/r}{/n}. De vajon ez saját igaz voltomat is jelenti? Uram, egyedül a te igaz voltodra emlékezem{n}vö. {r}Zsolt 70, 16{/r}{/n}. Ezt azonban sajátomnak is mondhatom, hiszen téged az én megigazulásommá tett az Atyaisten.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 53, 5; 1 Pét 2, 24

A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, {*} Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

A mi bűneinket felvitte saját testében a keresztfára, hogy meghaljunk a bűnnek, és az igazságnak éljünk. {*} Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

A Második Törvénykönyvből

30, 1-20

A száműzetés után is bocsánatot ígér az Úr

Mózes Moáb mezején a néphez intézett utolsó nagy beszédét így fejezte be:

„Ha ezek az ígéretek, az áldás is, az átok is, amelyeket ma szemetek elé tártam, valósággá válnak, de a népek közt, akik közé az Úr, a te Istened taszít, magadba szállsz, s gyermekeiddel együtt szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, s hallgatsz mindenben a szavára, ahogy ma megparancsoltam neked, az Úr, a te Istened változtat sorsodon, megkönyörül rajtad, s újra egybegyűjt a népek közül, akik közé szétszórt az Úr, a te Istened. S még ha az ég határánál is volnának belőled, onnan is idehoz az Úr, a te Istened. Az Úr, a te Istened elvezérel arra a földre, amely atyáidé volt, hogy vedd birtokodba. Boldogabbá és számosabbá tesz, mint atyáidat.

Az Úr, a te Istened körülmetéli a te és utódaid szívét, hogy az Urat, a te Istenedet szíved, lelked mélyéből szeresd, és élj. Ezeket az átkokat pedig ellenségeidre és gyűlölőidre zúdítja az Úr, a te Istened, akik üldöztek téged. Te mégis újra hallgatsz az Úr szavára, és megtartod parancsait, amelyeket ma adok neked. S az Úr, a te Istened bőséget ad kezednek minden munkájában, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében. Mert az Úrnak öröme telik benned, a te javadra, ahogyan örömét lelte atyáidban, ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened szavának, és megtartod az ebben a törvénykönyvben foglalt parancsokat és törvényeket, ha szíved, lelked mélyéből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.

Ezek a törvények, amelyeket ma szabok neked, nem túlságosan nehezek, és nem elérhetetlenek számodra. Nem az égben vannak, hogy azt kellene mondanod: »Ki hatol fel az égbe, ki hozza le és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: »Ki kel át értük a tengeren, ki hozza és hirdeti őket, hogy hozzájuk szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.

Nézd, ma szemed elé tártam az életet és az üdvösséget, a halált és a kárhozatot. Ha engedelmeskedsz az Úr, a te Istened parancsainak, amelyeket ma adok neked, s szereted az Urat, a te Istenedet, az ő útjain jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit, életben maradsz, és megsokasodsz, s az Úr, a te Istened megáld azon a földön, ahova indulsz, hogy birtokodba vedd. Ha azonban elfordul szíved, s nem engedelmeskedsz, ha elcsábulsz más isteneket imádni, s nekik szolgálni, akkor ma tudtodra adom: Menthetetlenül elpusztultok, s azon a földön, amelyre a Jordánon átkelve elérkezel, hogy birtokodba vedd, nem fogtok soká élni.

Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok, szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára, és ragaszkodj hozzá. Mert ez jelenti számodra az életet s napjaidnak hosszúra nyúlását azon a földön, amelyre az Úr, a te Istened megesküdött atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik adja.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 29, 13-14; Mt 7, 7

Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. {*} Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr_–, és jóra fordítom sorsotokat.

Keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. {*} Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr_–, és jóra fordítom sorsotokat.

János nápolyi püspök beszédeiből

(Sermo 7: PLS 4, 785-786)

Szeresd az Urat, és járj ösvényein!

„Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék?{n}{r}Zsolt 26, 1{/r}{/n} Milyen okos volt az a szolga, aki megértette, hogy honnét és miként világosodott meg, és hogy önmaga milyen volt azelőtt. Látta a fényt. Nem azt, amelynek alkonya is van, hanem azt, amelyet szem nem láthat{n}vö. {r}1 Kor 2, 9{/r}{/n}. Akiknek ez a fény világít, azok nem törik magukat a bűnös élet után, és gonoszsággal sem vétkeznek.

Ezt mondta ugyanis az Úr: Addig járjatok, amíg van világosságtok{n}{r}Jn 12, 35{/r}{/n}. Melyik világosságról szólott így, ha nem önmagáról? Ő mondotta: Világosságul jöttem a világba{n}{r}Jn 12, 46{/r}{/n}, azért, hogy akik látnak, ne lássanak, a vakok viszont visszanyerjék látásukat. Tehát maga az Úr a mi világosságunk, az igazság Napja, aki beragyogta a földkerekségen mindenfelé elterjedt katolikus Egyházát. Az ő hírnökeként szólt a próféta is: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék?

A megvilágosult lelkű ember nem sántikál kétfelé, nem tér le a helyes útról, és mindent elvisel. Az, aki távolból már látja hazáját, elviseli érte a kellemetlenségeket, és földi gondok miatt nem aggódik, mert Istenében erősségre talál. Fékezi szíve vágyait, és állhatatos marad, alázatosságából türelmet merít. Az az igazi fény, amely minden embert megvilágít, aki a világba jött{n}{r}Jn 1, 9{/r}{/n}, és önmagát ajándékozza azoknak, akik félik őt. Annak ad kegyelmet, akinek és amikor akar, és annak mutatja meg magát, akinek a Fiú akarja.

Az, aki eddig sötétségben és a halál árnyékában ült – a gonoszság sötétjében és a bűnök árnyékában_–, elborzad magától, és megtagadja régi önmagát, ha kigyullad lelkében ez a fény. Bűnbánatot tart, és szégyenkezik, és azután már ő is mondja: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Nagy üdvösség ez számunkra, testvéreim! Mert ennek birtokában az ember már nem fél a betegségtől, nem ijed meg a gyengeségtől, nem ad a fájdalomra. Szívvel-lélekkel kell tehát kiáltanunk, és nemcsak szóval mondani, de bensőnkkel is megvallani: Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? Ha ő világosít meg engem, ha ő ad segítséget nekem, kitől félnék? Jöjjön bár a kísértések ködös világa, az Úr az én világosságom. Jöhet, de eredményt nem ér el; szívünket ostromolhatja, de le nem győzi. Törjön rám bár vak szenvedély: Világosságom az Isten. Tehát ő a mi erősségünk, aki nekünk ajándékozza magát, mi pedig neki adjuk magunkat. Addig siessetek ehhez az orvoshoz, amíg megtehetitek, nehogy amikor majd menni akarnátok, akkor már késő legyen!

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 9, 10. 4

Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjáról, Uram, a bölcsességet, hogy munkámban velem legyen, és segítsen, {*} És így fölismerjem, mi kedves a szemedben.

Add meg nekem, Uram, a bölcsességet, trónod osztályosát! {*} És így fölismerjem, mi kedves a szemedben.

A Második Törvénykönyvből

31, 1-15. 23

Mózes búcsúszavai

Miután Mózes befejezte nagy beszédét, e búcsúszavakat intézte egész Izraelhez, ezt mondta nekik:

„Immár százhúsz esztendős vagyok. Nem vagyok képes tovább jönni s menni. Aztán azt mondta nekem az Úr: Nem fogsz a Jordánon átkelni. Az Úr, a te Istened maga fog előtted vonulni, ő fogja ezeket a népeket előtted megsemmisíteni, hogy örökükbe léphess. Józsue fog éleden haladni, amint az Úr mondta. S az Úr úgy bánik majd velük, mint az amoriták királyával, Szichonnal és Oggal, valamint országukkal bánt. Az Úr kiszolgáltatja őket nektek, hogy egészen a szerint a parancs szerint bánjatok velük, amelyet adtam nektek. Legyetek bátrak és erősek! Ne féljetek és ne rettegjetek tőlük! Mert az Úr, a te Istened veled vonul. Nem fog elhagyni, sem cserbenhagyni.”

Aztán Mózes maga elé hívatta Józsuét, s egész Izrael jelenlétében így szólt hozzá: „Légy bátor és erős! Mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, amelyre megesküdött az Úr atyáiknak, hogy nekik adja, s te osztod szét köztük örökségképpen. Az Úr azonban előtted vonul, nem hagy el, és nem hagy cserben. Ne félj, és ne csüggedj!”

Aztán Mózes leírta ezt a törvényt, s átadta a papoknak, Lévi fiainak, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, és Izrael véneinek, ezzel az utasítással: „Hét év elteltével, a haladék esztendejében, a sátoros ünnepen, amikor azon a helyen, amelyet az Úr kiválaszt, egész Izrael összegyülekezik, hogy lássa az Úr, a te Istened arcát, olvasd fel hangosan ezt a törvényt egész Izrael előtt. Gyűjtsd egybe a népet, a férfiakat, nőket és a gyermekeket, valamint a körödben, városaidban élő idegent, hogy hallják, s megtanulják félni az Urat, a te Istenedet, s ügyeljenek a törvény minden szavának megtartására. Különösen gyermekeiteknek, akik nem ismerik, kell hallaniuk, s megtanulniuk az Urat, a ti Isteneteket félni, amíg csak éltek azon a földön, ahova most bevonultok, hogy birtokba vegyétek.”

Aztán így szólt az Úr Mózeshez: „Nézd, napjaid a halál felé hajlanak. Hívasd Józsuét, s menjen be a megnyilatkozás sátrába, hogy kiadhassam neki parancsaimat!” Mózes és Józsue tehát beléptek a megnyilatkozás sátorába. Az Úr felhőoszlop alakjában megjelent a sátorban; a felhőoszlop a sátor bejáratánál állt. Aztán megparancsolta Józsuénak, Nun fiának e szavakkal: „Légy bátor és erős! Mert neked kell bevezetned Izrael fiait abba az országba, amelyet esküvel ígértem nekik, s én veled leszek!”

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 31, 23. 6; Péld 3, 26

Légy bátor és erős, mert az Úr, a te Istened {*} Veled vonul, veled lesz; ne félj!

Az Úr lesz az oltalmad, vigyáz a lábadra, nehogy tőrbe essék. {*} Veled vonul, veled lesz; ne félj!

Fisher Szent János püspök és vértanú zsoltármagyarázatából

(Ps 102: Opera omnia, ed. 1597, pp. 1588-1589)

Isten csodálatos tettei

Sok jel és csoda kíséretében szabadította meg Isten a választott népet Egyiptom rabszolgaságából; majd megadta, hogy száraz lábbal keljenek át a Vörös-tengeren; a pusztában mennyei eledellel táplálta őket, mannával és fürjekkel; szomjúságuk csillapítására a kemény sziklából állandóan csobogó vizet fakasztott; győzelemre segítette őket minden ellenségük felett, akik háborúval sanyargatták; úgy rendelte, hogy a Jordán egy időre visszafelé folyjék; az ígéret földjét a törzsek és családok számához mérten kijelölte és kiosztotta nekik. Mindezt nagy szeretettel és bőkezűséggel nyújtotta nekik, az emberek mégis hálátlanul és szinte teljesen megfeledkezve minderről a jótéteményről, a fölséges Isten szolgálatát elhagyták és visszautasították, s nemegyszer a bálványimádás utálatos vétkének hódoltak.

Ezek után minket is – akiket a néma bálványok elé hajszoltak, amikor még pogányok voltunk{n}{r}1 Kor 12, 2{/r}{/n} – a pogányság vad olajfájáról lemetszett, és a választott nép nemes olajfájába oltott be, még ha annak természetes ágai letörtek is, és így kegyelmének s gazdagságának birtokosaivá tett bennünket. Végül saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta{n}{r}Róm 8, 32{/r}{/n}, aki odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként{n}{r}Ef 5, 2{/r}{/n}, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és választott népévé tegyen bennünket{n}{r}Tit 2, 14{/r}{/n}.

Mindez irántunk tanúsított nagy szeretetének és ugyanakkor nagy irgalmasságának nemcsak jele, hanem bizonyítéka is. Mi pedig – nagyon is hálátlan, sőt a hálátlan lelkület végső határait is túllépő emberek – sem szeretetére nem gondoltunk, sem pedig jótéteményei nagyságát nem mérlegeljük, hanem inkább elutasítjuk, és szinte megvetjük az ilyen nagy javak Szerzőjét és Adományozóját; és még ez a bűnösöknek szüntelenül nyújtott jóságos irgalmassága sem indít minket arra, hogy szent parancsainak megfelelően alakítsuk életünket és erkölcsünket.

Mindaz, amit megírtak, fölötte méltó arra, hogy örök emlékezete megmaradjon a jövő nemzedékeknek is, hogy akik ezután lesznek keresztények, azok is megismerjék Isten irántunk való nagy jóságát, és ezért sohase szűnjenek meg neki méltó hálát adni.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 67, 27; 95, 1

Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, {*} Ti, Izrael ivadékai!

Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen! {*} Ti, Izrael ivadékai!

A Második Törvénykönyvből

32, 48-52; 34, 1-12

Mózes halála

Miután Mózes átadta a nép vezetését Józsuénak, az Úr így szólt Mózeshez:

„Menj fel az Abarim-hegységbe, Nebo hegyére, amely Moáb földjén Jerikóval szemben van, s nézd meg Kánaán földjét, amelyet Izrael fiainak adok birtokul. Azon a hegyen, amelyre most fölmész, meghalsz, megtérsz törzsed tagjaihoz, amint testvéred, Áron is meghalt, s megtért törzse tagjaihoz Hór hegyén, mivel Kádesben, Cin pusztájában, a viszály vizénél vétettetek ellenem Izrael fiai között: nem vallottatok szentnek Izrael fiai előtt. Ezért csak szemközt láthatod az országot, de nem léphetsz be arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.”

Mózes tehát Moáb pusztájából fölment Nebo hegyére, a Piszga-hegység csúcsára, amely Jerikóval szemben van, s az Úr megmutatta neki az egész országot: Gileádot Dánig, egész Naftalit, Efraim és Manassze földjét, Júda egész területét a nyugati tengerig, a déli országrészt és a Jordán-kanyart, Jerikónak, a pálmák városának a síkságát egészen Coárig. Így szólt hozzá az Úr:

„Ez az a föld, amelyre Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküt tettem ezekkel a szavakkal: »Utódaidnak adom! Megnézhetted saját szemeddel, de oda nem juthatsz el!«”

Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint. Az Úr Moáb földjén a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes százhúsz esztendős volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai harminc napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Józsuét, Nun fiát azonban eltöltötte a bölcsesség lelke, mivel Mózes rátette kezét, és Izrael fiai engedelmeskedtek neki: úgy tettek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.

Izraelben azonban nem támadt többé olyan próféta, mint Mózes, akivel az Úr szemtől szemben találkozott. Az Úr parancsára sok jelet és csodát mutatott Egyiptom földjén a fáraón, szolgáin és az egész országon. Nagy hatalomról tett tanúságot, s nagy rettenetet keltett egész Izrael szeme láttára.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 14. 16. 17; Sir 24, 33

Az Ige közöttünk élt, akit kegyelem és igazság tölt be; mindannyian az ő teljességéből részesültünk, mert a törvényt Mózes közvetítette, {*} A kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.

A törvényt Mózes adta az igazság szabálya gyanánt örökségül Jákob családjának. {*} A kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk.

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 18. 22)

A halál misztériuma

Az ember sorsa a halállal szembesítve válik a legnagyobb rejtéllyé. Az embert gyötri a fájdalom és a test fokozódó felbomlása, és még inkább a rettegés, hogy egyszer s mindenkorra szűnik meg majd a léte. Igaza van azonban, amikor szívének ösztönzésére irtózattal utasítja el azt a gondolatot, hogy személyisége teljesen szertehull, és végképpen megsemmisül. Az ember lázad a halál ellen, mivel magában hordja az örökkévalóság magját, amely nem vezethető vissza a puszta anyagra. A technika összes próbálkozásai, bármilyen hasznosak is, nem képesek csillapítani szorongását. Az élet meghosszabbítása ugyanis nem elégítheti ki a továbbélésnek azt a vágyát, amely kitéphetetlenül gyökerezik az ember szívében.

A halállal kapcsolatban csődöt mond minden képzelet; az Egyház azonban, minthogy a kinyilatkoztató Istentől vette, állítja, hogy Isten az embert arra teremtette, hogy eljusson egy, a földi nyomorúság határain túli boldog célba. Sőt, a keresztény hit azt is tanítja, hogy az ember nem halt volna meg, ha nem vétkezett volna, és hogy eljön az idő, amikor a testi halál vereséget szenved, mert a mindenható és könyörületes Üdvözítő visszaadja az embernek az üdvösséget, amelyet ez a bűnével elveszített. Isten ugyanis arra hívta és hívja az embert, hogy egész lényével kapcsolódjék őhozzá a romolhatatlan isteni élet közösségében. A győzelmet a feltámadó Krisztus vívta ki, halálával megszabadította az embert a haláltól. A hit tehát, ha szilárd érvekkel együtt terjesztik elő, minden gondolkodó embernek megadja a választ jövő sorsát illető aggodalmára. Egyúttal lehetőséget nyújt neki arra is, hogy fenntartsa a lelki közösséget Krisztusban azokkal a szeretett hozzátartozóival, akiket a halál elragadott; a hit ugyanis megadja a reményt, hogy ők Istennél megtalálták már az igazi életet.

A keresztény ember – ez magától értetődik – kénytelen, sőt köteles is, sok gyötrődés közepette küzdeni a rossz ellen, és el kell szenvednie a halált is, de reményből merített erővel a feltámadás felé menetel, hiszen a húsvéti misztériumban részesedett, és Krisztus halálához hasonul.

Mindez azonban nemcsak a keresztény hívőre vonatkozik, hanem minden jó szándékú emberre is, akinek szívében láthatatlan módon működik a kegyelem. Mivel Krisztus mindenkiért meghalt, és mivel az embernek valójában csak egy végső hivatása van, mégpedig az isteni, vallanunk kell: a Szentlélek mindenkinek módot ad arra – Isten tudja, miképpen_–, hogy a Húsvét titkában részesedjék.

Ilyen szép és nagy az ember misztériuma, így tündöklik a hívők előtt a krisztusi kinyilatkoztatás fényében. Krisztus által és Krisztusban világosság derül tehát a szenvedés és a halál rejtélyére, amely Jézus evangéliuma nélkül összezúzna minket. Krisztus feltámadt, halálával legyőzte a halált, és élettel ajándékozott meg bennünket, hogy mint fiak a Fiúban, kiáltsuk a Lélek ösztönzésére: Abba, Atya!{n}{r}Róm 8, 15{/r}{/n}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 26, 1; 22, 4

Világosságom és üdvösségem az Isten, kitől félnék? {*} Életemnek az Úr az oltalma, kitől rettegnék?

Járjak bár halálsötét völgyekben, ott sem félek a bajtól, hiszen te vagy énvelem. {*} Életemnek az Úr az oltalma, kitől rettegnék?