ÉVKÖZI IDŐ

4. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt első levele

1, 1 – 2, 12

Pál és a tesszalonikiak bensőséges kapcsolata

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek, és békesség!

Mindig hálát adunk Istennek mindnyájatokért, ahányszor csak megemlékezünk rólatok imádságainkban. Állandóan gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre.

Mi tudjuk, Istentől szeretett testvéreim, hogy választottak vagytok, hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük közöttetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel is. Ti éppúgy tudjátok, mint mi, hogy – érdeketekben – hogyan viselkedtünk körötökben. S ti az Úr és a mi követőink lettetek. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok, s így Macedóniában és Achájában minden hívőnek példaképévé lettetek.

Tőletek kiindulva terjedt el az Úr szava, s nem is csupán Macedóniában és Achájában; Istenbe vetett hitetek mindenütt ismeretes lett, ezért nem is kell róla beszélnünk. Az emberek maguktól beszélnek róla, hogyan fogadtatok minket, hogyan fordultatok a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, s aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

Magatok is tudjátok, testvérek, hogy nem hiába mentünk el hozzátok.

Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis – bízva Istenünkben – vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.

Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!

Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekét, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltón ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 1, 9; 3, 12. 13

A bálványoktól Istenhez fordultatok, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok, és várjátok a mennyből Fiát, Jézust, akit a halálból feltámasztott, {*} S aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

Gazdagítson benneteket az Úr a szeretetben, tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok, amikor Urunk majd eljön. {*} S aki megment bennünket az eljövendő haragtól.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a szmirnaiakhoz írt leveléből

(Nn. 1 – 4, 1: Funk 1, 235-237)

Krisztus meghívott bennünket országába és dicsőségébe

Ignác, más néven Teoforosz, az Atyaisten és az ő szeretett Fia, Jézus Krisztus Ázsiában levő szmirnai egyházának – amely irgalomból megnyert minden égi ajándékot, telve van hittel és szeretettel, semmi kegyelemben hiányt nem szenved, Isten előtt kedves, és üdvösen munkálkodik – üdvözletét küldi a Szentlélekben és Isten Igéjében.

Áldom Jézus Krisztust, az Istent, aki titeket oly bölcsekké tett. Az a tapasztalatom ugyanis, hogy ti tökéletesek vagytok az állhatatos hitben; mintegy rá vagytok szegezve test és lélek szerint az Úr Jézus Krisztus keresztjére, és a szeretet megszilárdított benneteket Krisztus vére által. Teljes és erős hittel hisztek a mi Urunkban, aki test szerint valóban Dávid nemzetségéből született{n}{r}Róm 1, 3{/r}{/n}. Isten akarata és hatalma szerint, az Isten Fiát, aki valóban Szűztől született, János megkeresztelte, hogy megvalósuljon általa mindaz, ami elő van írva{n}{r}Mt 3, 15{/r}{/n}. Poncius Pilátus és Heródes negyedesfejedelem alatt valóban felfeszítették értünk test szerint a keresztre (s mi már ennek a gyümölcse vagyunk az ő isteni szent kínszenvedése által), hogy feltámadva mindörökre magasra tartsa zászlaját Egyházában, az ő egységes testében a szentek és hívők előtt, legyenek akár a zsidók, akár a pogányok közül valók.

Mindezt pedig értünk szenvedte, hogy üdvösségre jussunk, és valóban szenvedett, mint ahogy valóban fel is támadt.

Én tudom, hogy feltámadása után is testben volt, és hiszem, hogy most is testben van. Amikor Péternek és társainak megjelent, azt mondta: Fogjatok meg, és tapintsatok meg, és lássátok, hogy nem vagyok test nélküli kísértet{n}{r}Lk 24, 39{/r}{/n}. Azok mindjárt megérintették, és hittek Krisztus testének és lelkének valóságában. Ezért vetették meg a halált, és lettek győztesek a halál felett. Feltámadása után pedig velük evett és ivott, mint akinek teste van, bár lélek szerint már egyesült az Atyával.

Ezekre hívom fel figyelmeteket, testvéreim, bár tudom, hogy ez a ti hitetek is.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 2, 19-20

A törvénynek meghaltam, hogy az Istennek éljek. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, {*} Aki szeretett engem, és feláldozta magát értem.

Krisztussal engem is keresztre feszítettek; élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. {*} Aki szeretett engem, és feláldozta magát értem.

A tesszaloniki hívekhez írt első levélből

2, 13 – 3, 13

Pál és a tesszalonikiak baráti kapcsolata

Testvéreim! Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.

Mert ti, testvéreim, követői lettetek Isten júdeai egyházainak, amelyek Jézus Krisztusban élnek. Ti ugyanazt szenvedtetek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre, így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.

Testvérek, mi egy időre elszakadtunk tőletek, de csak térben, a szívünkben nem. Sőt, egyre jobban vágyunk rá, hogy viszontlássunk benneteket. El akartunk hozzátok menni – én, Pál, ismételten is_–, de a sátán megakadályozott benne. Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti? Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.

Már nem bírtuk tovább, elhatároztuk hát, hogy inkább egyedül maradunk Athénban, s testvérünket és Krisztus evangéliumának hirdetésében Isten szolgáját, Timóteust elküldtük hozzátok, hogy megerősítsen benneteket hitetekben, és bátorítson, nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk. Már amikor körötökben voltunk, megmondtuk nektek előre, hogy megpróbáltatás vár ránk. Így is történt, amint tudjátok.

Épp ezért nem bírtam már tovább, elküldtem hozzátok, hogy hírt halljak hitetekről: Vajon a kísértő nem szedett-e rá benneteket, és fáradságunk nem veszett-e kárba?

Timóteus éppen most tért vissza tőletek, és jó hírt hozott nekünk hitetek, szeretetetek felől, és arról, hogy szívesen emlékeztek ránk, sőt szeretnétek látni minket, mint ahogy mi is titeket. A hitetek minden bajunkban és szenvedésünkben megvigasztalt minket, testvérek, s újjáéledünk, ha kitartotok az Úrban. Hogyan is róhatnánk le hálánkat az Istennek azért a nagy örömért, amelyet általatok nyertünk az Isten színe előtt? Buzgón imádkozunk éjjel-nappal, hogy újra láthassunk benneteket személyesen, és pótolhassuk hitetek hiányait.

Isten, a mi Atyánk és Urunk, Jézus (Krisztus) vezesse hozzátok utunkat! Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket. Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé, amikor a mi Urunk, Jézus (Krisztus) majd eljön, összes szentjének kíséretében. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Tessz 3, 12. 13; 2 Tessz 2, 16-17

Gyarapítson és gazdagítson titeket az Úr a szeretetben egymás és mindenki iránt, {*} Tegyen állhatatossá benneteket a szentségben.

Maga az Úr vigasztalja meg szíveteket. {*} Tegyen állhatatossá benneteket a szentségben.

Szent Hiláriusz zsoltármagyarázataiból

(Ps 132: PLS 1, 244-245)

Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt

Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, ha békességben együtt élnek a testvérek{n}{r}Zsolt 132, 1{/r}{/n}. Jó és gyönyörűséges testvérként együtt élni, mert amikor az emberek így élnek együtt, akkor az egyház összejövetele gyűjti egybe őket, és testvérként jóakaratban és szeretetben is egyek lesznek.

Azt olvassuk, hogy az apostolok első prédikálása nyomán nagyra becsülték ezt a parancsot. Valóban: Az összes hívő mind egy szív, egy lélek volt{n}{r}ApCsel 4, 32{/r}{/n}. Ez illik Isten népéhez, hogy az egy Atya fennhatósága alatt testvérek legyenek, az egy Lélek alatt egy legyenek, egyetértésben lépjenek az egy hajlékba, az egy testben egy testnek legyenek a tagjai.

Igen, jó az, és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek. A próféta hasonlattal is szemlélteti, hogy milyen jó és kedves ez, amikor így ír. Olyan ez, mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán, és köntösének szegélyére pereg{n}{r}Zsolt 132, 2{/r}{/n}. Az a kenet, amellyel Áront pappá kenték, különféle illatos olajból készült. Úgy tetszett Istennek, hogy ilyen kenettel történjék elsősorban a papok felszentelése; és így kente föl Urunkat is láthatatlan módon társai közül{n}{r}Zsolt 44, 8{/r}{/n}. Ez tehát nem valami földi felkenés. Nem úgy történt, mint ahogy a királyokat szokták fölkenni az olajjal telt edényből, hanem az öröm olajával{n}{r}Zsolt 44, 8{/r}{/n} kente föl. Ezért e fölkenés után Áront fölkentnek nevezi a Szentírás.

Amint tehát ez a kenet mindazok szívéből, akikre ráöntötték, messze űzte a gonosz lelkeket, éppen úgy a szeretet kenete által mi is azt az egyetértést sugározzuk szét magunk körül, amely Isten előtt kedves, amint az Apostol is mondja: Krisztus jó illata vagyunk{n}{r}2 Kor 2, 15{/r}{/n}. Tehát ahogy a kenet elnyerte Isten tetszését első fölkent papjában, Áronban, éppen olyan jó és gyönyörűséges, amikor békén együtt élnek a testvérek.

A kenet pedig a fejről lecsordul a szakállra. A szakáll viszont a felnőtt férfi dísze. A mi számunkra az szükséges, hogy csak a gonoszság terén maradjunk kiskorúak Krisztusban, amint írva is van, a gondolkodásunkban viszont legyünk felnőttek. Valóban az Apostol kisgyermeknek nevezi a hitetleneket, mert még képtelenek befogadni a szilárd eledelt, és ezért tejre van szükségük. Ezért írja ezt: Tejjel tápláltalak benneteket, nem szilárd étellel, mert nem bírtátok el. Sőt még most sem bírjátok el{n}{r}1 Kor 3, 2{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 12, 5; Ef 4, 7; 1 Kor 12, 13

Sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak. {*} Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.

Mi mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel, mindnyájunkat egy Lélek itatott át. {*} Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben.

A tesszaloniki hívekhez írt első levélből

4, 1-18

A szent élet és a feltámadás reménysége

Kérünk és intünk titeket, testvérek, Urunkban, Jézusban: Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek; éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által.

Az az Isten akarata, hogy szentek legyetek. Kerüljétek a tisztátalanságot. Mindegyiktek szentül és tisztességesen éljen feleségével, és ne szenvedélyes érzékiségben, mint a pogányok, akik nem ismerik az Istent. Senki se károsítsa meg, és ne csalja meg üzleti ügyben testvérét, mert az Úr megtorol minden ilyesmit, ahogy előbb már megmondtuk és kifejtettük. Hiszen az Úr nem bűnös életre hívott bennünket, hanem szentségre. Aki tehát az ilyen dolgokat megveti, nem az embert veti meg, hanem az Istent, aki kiárasztotta ránk a Szentlelket.

A testvéri szeretetről nem szükséges írnom, hiszen Istentől tanultátok, hogy egymást szeressétek, s szeretettel is vagytok egész Macedóniában minden testvér iránt. Csak arra kérünk titeket, testvérek, hogy gyarapodjatok is benne. Becsületbeli kötelességnek tartsátok, hogy békességben éltek, a magatok dolgával törődtök, s a két kezetekkel dolgoztok, ahogy a lelketekre kötöttük. Akkor a kívülállókból tiszteletet vált ki életetek, és nem szorultok rá senkire.

Az elhunytak sorsáról nem akarunk tájékozatlanságban hagyni benneteket, testvérek, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, akiknek nincs reményük. Ha Jézus, mint ahogy hisszük, meghalt és feltámadt, akkor Isten vele együtt feltámasztja azokat is, akik Jézusban hunytak el. Az Úr tanítása alapján ugyanis ezt mondjuk nektek: Mi élők, akik az Úr eljöveteléig megmaradunk, nem előzzük meg az elhunytakat. A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. Először a Krisztusban elhunytak támadnak fel, azután mi, akik életben maradtunk. A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk.

Vigasztaljátok tehát egymást ezzel a tanítással!

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 4, 15; Mk 13, 27; vö. Mt 24, 31

A parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből. {*} Összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Amikor eljön az Emberfia, elküldi angyalait hangos harsonaszóval. {*} Összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen" című értekezéséből

(Lib. 3, 19, 1. 3 – 20, 1: SCh 34, 332. 336-338)

Krisztusban kezdődött el a feltámadás

Isten Igéje azért lett emberré, s Isten Fia azért lett Emberfia, hogy az ember az Isten Igéjével egyesülve elnyerje az örökbefogadást, és Isten gyermekévé legyen.

Másképp ugyanis képtelenek vagyunk hozzájutni a romolhatatlansághoz és a halhatatlansághoz, csak úgy, ha egyesülünk a romolhatatlannal és a halhatatlannal. De hogyan is lehetnénk romolhatatlanná és halhatatlanná, ha előbb maga a Halhatatlan és Romolhatatlan nem lesz azzá, amik mi vagyunk, hogy így azután a Romolhatatlan egészen magába vegye azt, ami romlandó, és a Halhatatlan azt, ami halandó, hogy ezáltal megkapjuk a fogadott gyermekséget?

Ezért lett tehát az Isten Fia, a mi Urunk – aki az Atya Igéje – Emberfiává is, mivel Máriától, aki ember volt, embernek született, és így lett Emberfia.

Ezért maga az Úr adott nekünk jelet az alvilág mélységeiből és felülről a magasból, jelet, amelyet nem kért az ember, mivel nem remélhette, hogy a szűz gyermeket foganjon, fiút szüljön, és ebben a Szülöttben Isten legyen velünk. Nem remélhettük, hogy Isten leszálljon a földre, és keresse az elveszett bárányt (amely egyébként is teremtménye volt), majd pedig felszálljon az égbe, és az Atya oltalmába ajánlja azt az embert, akit megtalált. Nem remélhettük, hogy önmagában hajtja végre az ember feltámadásának kezdetét, hogy amint a fej feltámadt a halálból, úgy a test további részei is feltámadjanak. Minden ember, aki csak él, miután letelt büntetésének ideje, amely az engedetlenség miatt következett be, feltámad, egy testté összefonódva Isten alkotásává lesz, tudniillik olyan testté, amelyben minden tagnak megvan a pontosan meghatározott szerepe. Sok lakóhely van az Atyánál, hiszen a testnek is sok tagja van.

Nagylelkű volt tehát Isten, aki az ember erőtlensége miatt az Ige által gondoskodott arról, hogy győzelemhez juttassa az embert. Mivel az erő a gyengeségben lesz teljessé, Isten az Igében mutatta meg jóságát és nagyszerű erejét.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 15, 20. 22. 21

Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. {*} Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.

Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. {*} Amint ugyanis Ádámban mindenki meghalt, úgy Krisztusban mindenki életre is kel.

A tesszaloniki hívekhez írt első levélből

5, 1-28

A világosság fiainak magatartása

Ami az időt és az órát illeti, testvérek, arról nem szükséges írnom. Magatok is pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy érkezik el, mint éjjel a tolvaj. Amikor azt mondogatják: „Béke és biztonság”, akkor éri őket hirtelen a pusztulás, akárcsak a várandós asszonyt a fájdalom, és nem lesz menekvés számukra.

De ti, testvérek, nem jártok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módjára lepjen meg benneteket. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.

Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok, s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét. Hiszen Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet. Ezért vigasztaljátok és bátorítsátok egymást, mint ahogy meg is teszitek.

Kérünk titeket, testvérek, becsüljétek meg azokat, akik körötökben fáradnak, vezetnek és intenek benneteket az Úrban. Munkájukért legyetek irántuk minél nagyobb szeretettel, egymással meg éljetek békében.

Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban.

Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok.

A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek! Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig! Aki meghívott benneteket, az hűséges, és végbe is viszi.

Testvérek, imádkozzatok értünk is! Köszöntsetek minden testvért szent csókkal! Az Úr nevében felszólítalak benneteket, hogy ezt a levelet minden (szent) testvér előtt olvassátok fel.

A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 5, 9; Kol 1, 13

Isten nem a haragra szánt minket, hanem az üdvösség elnyerésére Urunk, Jézus Krisztus által, {*} Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.

Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában. {*} Aki meghalt értünk, hogy akár élünk, akár meghalunk, vele együtt elnyerjük az életet.

Diadochus fótikai püspöknek „A lelki tökéletesség fejezetei” című művéből

(Cap. 6. 26. 27. 30: PG 65, 1169. 1175-1176)

A szellemek megkülönböztetésének tudományát a bölcsességgel szerezzük meg

A helyes megismerés abban áll, hogy minden tévedés nélkül meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Ha pedig ez megvan, akkor az igazság útja – amely elvezeti a lelket az igazság Napjához, Istenhez – az ember lelkét az ismereteknek abba a végtelenbe torkolló világosságába vezeti el, ahol már csak a szeretetet keresi bizalomteljes megnyugvással.

Akik felveszik a harcot, azoknak szükséges, hogy lelküket soha semmiféle zavar ne befolyásolja, hogy így értelmük a feltörő gondolatok között nyugodtan tudjon különbséget tenni, s a jó és az Istentől sugalmazott gondolatokat emlékezetük tarsolyába gyűjtsék, a rossz és sátáni gondolatokat viszont kivessék elméjükből. Ha csendes, nyugodt a tenger, akkor egészen a mélyére lát a halászember, és szinte egyetlenegy hal sem tud elrejtőzni előle. Ha azonban vihar korbácsolja fel a tengert, akkor zavaros ár borít be mindent, amit csendes, tiszta időben oly szépen lehetett látni. Már ez is megmutatja, hogy milyen keveset ér a halászok fáradozása.

Csak a Szentlélek tudja megtisztítani az elménket; csak akkor nem leszünk prédává, ha jön az az erősebb, aki lefegyverzi a rabló sátánt. Szükségünk van tehát arra, hogy minden időben felélesszük lelkünk nyugalmában a Szentlelket, hogy lelkünket mindig ő világosítsa meg. Ha ugyanis az ő fénye állandóan bevilágít lelkünk rejtett tárnáiba, akkor nemcsak hogy láthatóvá lesz a sátán minden fondorlata és sötét mesterkedése, hanem még igen nagy fokban el is veszti erejét, hiszen ez a szent és dicsőséges fény teszi láthatóvá.

Ezért int az Apostol: Ne oltsátok ki a Lelket{n}{r}1 Tessz 5, 19{/r}{/n}, azaz bűnös cselekedetekkel és vétkes gondolatokkal meg ne szomorítsátok a Szentlelket, nehogy megszűnjön védelmezni benneteket a lelket átható fényével. Természetesen nem arról van itt szó, hogy az örök és éltető Szentlélek szűnnék meg, hanem inkább az ő megszomorításáról, arról, hogy így elfordul az emberek lelkétől, elvonja tőle megvilágosítását, és a megismerő értelmet homályban és sötét tudatlanságban hagyja.

Értelmünk ítélőképessége olyan, mint valami tökéletes ízlelőképesség, amely különbséget tud tenni az egyes dolgok között. Ugyanis miként – ha egészségesek vagyunk – ezzel az ízlelőképességünkkel, e testi érzéklésünkkel biztosan meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, és vágyódunk is arra, ami számunkra édes, ugyanígy értelmünk ítélőképessége is, amikor teljes józansággal és a sok hiábavaló gondolattól mentesen működni kezd, bőségesen megtapasztalja az isteni vigasztalást, és a szeretet gyakorlása által szüntelenül visszaemlékezik arra, hogy mi a helyes, amint az Apostol is mondja: Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes{n}{r}Fil 1, 9{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Tób 4, 20; 14, 10. 11

Minden időben magasztald Istent, és kérd tőle, hogy egyenes úton járhass, {*} Hogy szándékaid jó véget érjenek.

Igazságban és minden erődből azt tedd, ami kedves előtte. {*} Hogy szándékaid jó véget érjenek.

Kezdődik Szent Pál apostolnak a tesszaloniki hívekhez írt második levele

1, 1-12

Üdvözlés és hálaadás

Pál, Szilvánusz és Timóteus a tesszalonikiak egyházának, amely az Atyaistenben és Urunkban, Jézus Krisztusban áll fenn. Kegyelem nektek és békesség az Atyaistentől és Urunktól, Jézus Krisztustól!

Folytonos hálával tartozunk értetek az Istennek, testvérek, mégpedig méltán, mert hitetek nőttön-nő, és a kölcsönös szeretet mindnyájatokban gyarapszik. Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte.

Méltányos egyébként, hogy az Isten zaklatóitoknak zaklatással fizessen meg. Nektek, zaklatottaknak pedig velünk együtt megnyugvást adjon, amikor Urunk, Jézus eljön hatalmas angyalseregével a mennyből, s lobogó tűzzel megbünteti azokat, akik Istent nem ismernek, és Urunk, Jézus Krisztus evangéliumának nem engedelmeskednek. Örök kárhozattal fognak bűnhődni: eltaszítva az Úr színe elől, és távol fönséges hatalmától, azon a napon, amikor majd eljön, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben, és csodálatos hatalmát bennetek, hívőkben. Ti ugyanis tanúságtételünket hittel fogadtátok.

Ezért állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk méltóvá tegyen benneteket a meghívásra, és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben, így dicsőül meg Urunk, Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Tessz 1, 10; Zsolt 144, 13

Eljön az Úr, hogy dicsőségét megmutassa szentjeiben; {*} És csodálatos lesz híveiben.

Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében. {*} És csodálatos lesz híveiben.

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 13, 1. 3. 6. 23: PG 33, 771-774. 779. 799. 802)

A megpróbáltatás idején is a keresztben legyen örömünk

Krisztus Urunknak minden egyes cselekedetét dicsekedve emlegeti a katolikus Egyház, de amivel a legszívesebben dicsekszik, az a szent kereszt. Nagyon helyesen mondja Szent Pál: Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével{n}{r}Gal 6, 14{/r}{/n}.

Valóban csodálatra méltó volt az is, hogy az a vakon született ember a Silóé tavában megmosakodva visszakapta látását, de mi ez az egy, ha a világ minden vakjára gondolunk? Nagyszerű és a természet erőit meghaladó esemény volt Lázárnak, a négynapos halottnak a feltámasztása is, de mi ez azoknak a tömegéhez képest, akik az egész világon a bűn halottai? Csodálatos esemény volt az is, hogy az öt kenyér, mint valami ki nem apadó forrás, ötezer embert táplált, de mi ez azokhoz képest, akik itt a földön egy másik éhségben, a tudatlanságban lankadnak el? Ámultak az emberek, amikor meggyógyult a sátán rabságában tizennyolc éven át szenvedő asszony, de milyen semmiség ez, ha arra gondolunk, hogy mindnyájan bűneink bilincsében sínylődtünk?

A keresztből sugárzó dicsőség megvilágosította a tudatlanságban vakoskodókat, feloldotta a bűn minden rabját, és megváltotta az egész emberiséget.

Ezért tehát ne szégyelljük mi se Üdvözítőnk keresztjét, sőt inkább dicsekedjünk vele. A keresztről szóló tanítás a zsidóknak ugyan botrány, a pogányok szemében pedig balgaság, nekünk azonban: üdvösség. Igen, akik elvesznek, azoknak balgaság, nekünk azonban, akik üdvözülünk, Isten ereje. Mert nemcsak ember volt, aki meghalt értünk, hanem az Isten Fia, az érettünk emberré lett Isten.

Egykor Mózes intézkedése nyomán az a leölt bárány távol tartotta a pusztító angyalt; mennyivel inkább megszabadított a bűnöktől az Isten Báránya, aki eltörli a világ bűneit? Ha megmenekülést nyújtott annak az oktalan báránynak a vére, mennyivel inkább hoz üdvösséget Isten Egyszülöttjének vére!

Nem kényszerűségből vált meg az élettől, nem egy nagyobb erő győzte le: ő önként lett áldozat. Figyeljük meg, ezt ő maga mondja: Van rá hatalmam, hogy odaadjam az életemet, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem{n}{r}Jn 10, 18{/r}{/n}. Szabad elhatározásából indult a szenvedésbe, lelke mélyén örült a nagyszerű feladatnak, boldogította a koszorú, lelkesítette az a tudat, hogy üdvözülnek az emberek. Nem szégyellte a keresztet, hiszen a kereszt üdvösséget szerzett az emberiségnek. Mert bizony nem valami hitvány, becstelen ember szenvedett, hanem maga az emberré lett Isten, aki az engedelmesség jutalmáért vállalta harcát.

Ügyeljünk tehát arra, hogy ne csak békességes időkben legyen örömünk forrása a kereszt, hanem a megpróbáltatás idején is ugyanaz maradjon a bizodalmunk. Nem való az, hogy a béke idején Jézus barátai legyünk, az üldöztetésben pedig ellenségei. Most megkapjuk bűneinkre a bocsánatot és a Királynak a Szentlélekben gazdag kegyelmi adományait. Ha tehát küzdelemre kerül a sor, nagylelkűen harcoljunk Királyunkért.

Jézus semmi bűnt sem követett el, mégis elszenvedte értünk a keresztet; mi pedig ne vállalnánk a keresztet őérte, akit üdvösségünkért feszítettek keresztre? Nem mi gyakorlunk kegyet, hiszen mi részesültünk előbb ingyen kegyelemben, így csak viszonozhatjuk jótéteményét. Adósságunkat fizetjük meg annak, aki értünk halt kereszthalált a Golgotán.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 1, 18. 23

A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, {*} De nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.

Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük: ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság. {*} De nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje.

A tesszaloniki hívekhez írt második levélből

2, 1-17

Az Úr napja

Testvéreim, van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságtokat, és se lelki kinyilatkoztatás, se állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna.

Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindennek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti.

Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak, így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.

Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek. Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében.

Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 24, 30; 2 Tessz 2, 8

Feltűnik az égen az Emberfia jele {*} És meglátják, amint az Emberfia eljön nagy hatalommal és dicsőséggel.

Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével. {*} És meglátják, amint az Emberfia eljön nagy hatalommal és dicsőséggel.

Egy IV. századi lelki író szentbeszédéből

(Hom. 18, 7-11: PG 34, 639-642)

Teljetek be Krisztus egész teljességével!

Akik méltók voltak arra, hogy Isten gyermekei legyenek, s a Szentlélekből újjászülessenek, és akik szívében Krisztus világossága és új életet adó ereje lakik, azokat igen különböző és változatos módon vezeti a Szentlélek, és szívük mélyén a kegyelem láthatatlanul irányítja őket lelki béke kíséretében.

Néha sírnak és jajveszékelnek az emberi nem miatt, és iránta érzett szívbeli szeretettel imádkoznak könnyezve és sírva minden emberért.

Máskor viszont olyan heves ujjongásra és szeretetre gyújtja őket a Szentlélek, hogy ha tehetnék, hát az egész emberiséget a szívükbe zárnák, tekintet nélkül arra, hogy jók-e vagy rosszak.

Ismét máskor lelkük alázatosságában úgy érzik, hogy ők a legutolsó emberek, és a legmegvetendőbbnek és legalávalóbbnak tartják magukat.

Van úgy is, hogy a Szentlélek kimondhatatlan öröme tartja fogva a lelküket.

Máskor olyanok, mint a hős, aki teljes királyi fegyverzetben harcba indulva bátran megküzd az ellenséggel, és győz! Ugyanezt teszi a lelki ember is, felövezve a Szentlélek égi fegyvereivel megrohanja az ellenséget, és közelharcba bocsátkozva lába alá tiporja.

Időnként a legmélyebb csendben és zavartalan békében megnyugszik a lélek, mert telítve van lelki gyönyörűséggel és kimondhatatlan nyugalommal, és ragyogó lelkiség állapotában tündöklik.

Megtörténik vele, hogy a Szentlélek kegyelme kimondhatatlan bölcsességgel s tudással tölti el értelmét olyan dolgokra vonatkozólag is, amelyet sem nyelv, sem emberi ajak nem képes elmondani.

Máskor viszont az az érzése, hogy ő is olyan, mint a többi halandó.

Ilyen sokirányú a kegyelem működése, és ennyire különféle utakon vezeti a lelket, megújítja Isten akarata szerint, és különbözőképpen formálja, hogy hiba nélkül, feddhetetlenül és tisztán álljon a mennyei Atya elé.

Kérjük hát mi is Istenünket, kérjük szeretettel és töretlen reménnyel, hogy adja meg nekünk is a Szentlélek ajándékának égi kegyelmét, hogy minket is maga a Lélek kormányozzon és vezessen Isten akaratának beteljesítésére, és bennünket is üdítsen fel a lelki békesség különféle ajándékaival, hogy a kegyelemnek és lelki vezetésnek e kormányzása és irányítása révén méltók legyünk eljutni a krisztusi nagykorúság tökéletességére, amit az Apostol így fejez ki: Beteltek Krisztus egész teljességével{n}{r}Ef 3, 19{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 2, 20. 27; Joel 2, 23

Titeket fölkent a Szent; a tőle kapott kenet maradjon meg bennetek, {*} És akkor nincs szükségtek rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre.

Ujjongjatok, örüljetek az Úrban, a ti Istenetekben, mert megadja nektek az igazság tanítóját. {*} És akkor nincs szükségtek rá, hogy bárki is tanítson benneteket, hiszen kenete megtanít benneteket mindenre.

A tesszaloniki hívekhez írt második levélből

3, 1-18

Buzdítások és jó tanácsok

Végül, imádkozzatok értünk, testvérek, hogy az Úr szava terjedjen és dicsőségre jusson, mint nálatok is, és hogy megszabaduljunk az ártó és gonosz emberektől. A hit ugyanis nem mindenkié. Az Úr azonban hűséges, megerősít benneteket, és megoltalmaz a gonosztól. Bízunk az Úrban, hogy megtartjátok, amit meghagytunk nektek, és a jövőben is meg fogjátok tartani. Az Úr vezérelje szíveteket Isten szeretetére és krisztusi türelemre!

Urunk, Jézus Krisztus nevében meghagyjuk nektek, testvérek, kerüljetek minden olyan testvért, aki kifogásolható módon él, és nem ragaszkodik a tőlünk kapott hagyományhoz.

Hiszen tudjátok, hogyan kell minket követni. Nem éltünk tétlenül közöttetek, senki kenyerét ingyen nem ettük, hanem keserves fáradsággal, éjjel-nappal megdolgoztunk érte, hogy senkinek ne legyünk terhére. Nem mintha nem lett volna rá jogunk, hanem mert példát akartunk nektek adni, hogy kövessétek.

Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék. Most mégis azt halljuk, hogy némelyek rendetlenül élnek, semmit sem dolgoznak, hanem haszontalanságra fecsérlik idejüket. Az ilyeneknek megparancsoljuk, figyelmeztetjük őket Urunkban, Jézus Krisztusban, hogy békésen dolgozva a maguk kenyerét egyék.

Ti pedig, testvérek, ne fáradjatok bele a jótettekbe. Ha valaki nem engedelmeskednék a levélben adott tanításnak, azt jegyezzétek meg, és kerüljétek a társaságát, hogy észre térjen. De ne bánjatok vele úgy, mint ellenséggel, hanem feddjétek meg, mint testvéreteket.

A békesség Ura adjon nektek mindig és minden körülmények között békét! Az Úr legyen mindnyájatokkal!

A köszöntést saját kezemmel írom: Pál. Minden levelemben ez a jel, ez a kézírásom. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 1 Tessz 2, 13; vö. Ef 1, 13

Amikor Isten szavát hallottátok, {*} Nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint Isten szavát, ahogyan valóban az is.

Hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségtek evangéliumát. {*} Nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint Isten szavát, ahogyan valóban az is.

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 35-36)

Az emberi tevékenység értékrendje

Az emberi tevékenység kiindulópontja is, de célja is az ember. Ő ugyanis, amikor dolgozik, nemcsak a tárgyakat és a társadalmat alakítja át, hanem saját magát is tökéletesíti; sok mindent megtanul, fejleszti képességeit, kilép önmagából, sőt önmaga fölé emelkedik. Ez a gyarapodása, ha jól megfontoljuk, sokkal nagyobb érték, mint a maga körül felhalmozódó vagyon. Az ember az által értékes, ami ő maga, nem pedig az által, amije van.

Ezért a technikai haladásnál többet ér mindaz, amit az emberek a nagyobb igazságosság, a szélesebb körű testvériség és a társadalmi viszonyok emberibb rendje érdekében tesznek. A technikai haladás ugyanis csak az anyagi alapot adhatja meg az ember felemelkedéséhez, egymagában azonban semmiképpen sem valósítja meg azt.

Ennek következtében az emberi tevékenység alapszabálya az, hogy – Isten tervéhez és akaratához igazodva – legyen összhangban az emberiség valódi érdekével, és tegye lehetővé az ember mint egyed és mint a társadalom tagja számára teljes hivatásának szolgálatát és betöltését.

Kortársaink közül sokan mégis mintha attól tartanának, hogy az emberi tevékenység és a vallás közötti szorosabb kapcsolat árt az emberek, a csoportok és a tudományok autonómiájának. Ha a földi valóságok autonómiáján azt értjük, hogy a teremtett dolgoknak, maguknak a közösségeknek is, megvannak a saját törvényeik és értékeik, amelyeket az embernek lépésről lépésre felismernie, alkalmaznia és alakítania kell, akkor az autonómia megkövetelése teljesen jogos; korunk embere igényli, sőt a Teremtő akaratának is megfelel. Éppen a teremtés tényéből következik ugyanis, hogy minden dolognak megvan a maga állaga, igazsága és jósága, megvannak a saját törvényei, és megvan a saját rendje: ezeket az embernek tisztelnie kell azzal, hogy elismeri a tudományok és művészetek saját módszereit. Ha valóban tudományosan és az erkölcsi elvek szemmel tartásával folyik a módszeres kutatás, akkor ez egyetlen ismeretágban sem kerül soha igazi ellentétbe a hittel, hiszen a földi valóságok és a hit valóságai ugyanattól az Istentől erednek. Sőt azt, aki alázattal és állhatatosan igyekszik feltárni a természet rejtélyeit, tudtán kívül is mintegy az Isten keze vezérli, azé az Istené, aki a mindenséget létben tartja, ő teszi a dolgokat azzá, amik.

Hadd fejezzük ki tehát mély sajnálkozásunkat bizonyos szellemi magatartás fölött, amely néha megnyilvánult éppen a keresztények között is, akik nem mindig látták eléggé tisztán a természettudományok jogos autonómiáját. Ez a magatartás nézeteltérésekre vezetett, szenvedélyes vitákat váltott ki, és sokakkal elhitette, hogy a hit és a tudomány szemben áll egymással.

Ha azonban az „evilági dolgok autonómiája” kifejezésen azt értik, hogy a teremtett dolgok nem függenek az Istentől, és hogy az ember a Teremtőre való tekintet nélkül rendelkezhet velük, akkor minden istenhívő megérti, mennyire hamis ez a nézet. A teremtmény ugyanis a Teremtő nélkül a semmibe zuhan.

VÁLASZOS ÉNEK

MTörv 2, 7; 8, 5

Megáldotta kezed munkáját, őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztán. {*} Az Úr, a te Istened veled van, és nem szenvedtél hiányt semmiben.

Úgy nevelt, ahogyan az ember a fiát neveli. {*} Az Úr, a te Istened veled van, és nem szenvedtél hiányt semmiben.