ÉVKÖZI IDŐ

5. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt levele

1, 1-12

Pál evangéliuma

Pál, aki nem embertől, nem is ember által, hanem Jézus Krisztustól és az őt halálából feltámasztó Atyaistentől kapta apostoli küldetését, és minden itteni testvér Galácia egyházainak. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki feláldozta magát bűneinkért, hogy kiszabadítson minket ennek a világnak a gonoszságából, Istenünk és Atyánk rendelése szerint. Övé legyen a dicsőség örökkön-örökké! Ámen.

Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz, jóllehet nincs más, legföljebb néhány ember akad, aki megzavar titeket, és igyekszik elferdíteni Krisztus evangéliumát. De ha akár mi, akár egy mennyei angyal más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit mi hirdetünk: átkozott legyen! Amint már kijelentettük, most újra megismételjük: Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok, átkozott legyen! Az emberek kedvét keresem ezzel, vagy az Istenét? Talán embereknek akarok tetszeni? Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája.

Biztosítalak benneteket, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem embertől való. Hiszen nem embertől kaptam vagy tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 1, 3-4. 10

Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól, {*} Aki feláldozta magát bűneinkért.

Ha még emberek tetszését keresném, nem volnék Krisztus szolgája. {*} Aki feláldozta magát bűneinkért.

Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött magyarázatából

(Præfatio: PL 35, 2105-2107)

Értsük meg Isten kegyelmének ajándékát!

Amikor a galatákhoz ír az Apostol, akkor az a célja, hogy belássák: Isten kegyelmének ajándéka folytán ők már nincsenek alávetve az ószövetségi törvénynek. Amikor ugyanis meghirdette nekik az evangélium kegyelmét, akadtak néhányan a választott népből, akik, noha névleg már keresztények lettek, de még nem értették meg teljesen a kegyelem ajándékát, ezért továbbra is meg akarták tartani a terhes ószövetségi törvényeket. Az Úristen azonban nem a megigazult emberekre, hanem a bűn szolgáira rótta rá e törvények terhét. A bűnös emberek azért kapták Istentől ezt az igazságos törvényt, hogy nyilvánvalóvá legyen a saját bűnük; de a törvény nem törölte el a bűneiket. Hiszen a bűnöket semmi más el nem törli, csak annak a hitnek a kegyelme, amely a szeretet cselekedeteiben lesz nyilvánvaló. De a galaták, akik, bár ennek a hitnek kegyelmében éltek, továbbra is meg akarták tartani ezeket a terhes törvényeket, és azt bizonygatták, hogy az evangélium csak úgy válik a javukra, ha vállalják az ószövetségi néphez való tartozás jelét, a körülmetélést, és megtartják a zsidó szertartás többi külsőleges előírásait is.

Ezért azután Pál apostolt, aki az evangéliumot hirdette náluk, gyanúsnak kezdték tartani, mintha nem tartaná meg a többi apostol eljárását, akik a pogányokra is rákényszerítették a zsidó előírásokat. Az ilyen emberek botránkozása miatt volt Péter apostol is engedékeny, és így keveredett kétszínűségbe, mintha maga is azt tartaná, hogy a pogányoknak nem használ semmit az evangélium, ha nem tartják be a zsidó törvény előírásait. Ebből a kétszínűségből éppen Pál apostol mentette ki őt, amint ebben a levélben is megírja. Ugyanerről a kérdésről van szó a rómaiakhoz írt levélben is. De úgy tűnik, van valami különbség, mert a római levélben már eldönti a kérdést, és véget vet annak a vitának, amely a zsidókból és a pogányokból lett hívők között támadt.

Ebben a levélben viszont azoknak ír, akiket már megzavart a zsidókból lett keresztények tekintélye, és akiket rábírtak arra, hogy tartsák meg az ószövetségi törvény előírásait. Már ugyanis kezdték elhinni nekik, mintha Pál apostol nem a való igazat hirdetné, amikor nem akarja, hogy körülmetélkedjenek. Ezért kezdi így a levelét Pál apostol: Csodálkozom, hogy attól, aki meghívott titeket Krisztus kegyelmére, ilyen hamar átpártoltatok egy más evangéliumhoz{n}{r}Gal 1, 6{/r}{/n}.

Ezzel a bevezetéssel tehát röviden jelzi is írásának tárgyát. Jóllehet már a beköszöntőjében, amelyben magát nem embertől, nem is ember által{n}{r}Gal 1, 1{/r}{/n} lett apostolnak mondja – ilyen kitételt más levelében egyáltalán nem találunk_–, elég világosan rámutat arra, hogy akik másokkal ilyeneket elhitetnek, azok nem Istentől, hanem emberektől vannak. De rámutat arra is, hogy az evangéliumi tanúságtétel tekintélyét illetőleg őt nem szabad a többi apostolnál alávalóbbnak tartani, mert ő nem embertől és nem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten rendeléséből apostol.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 3, 24-25. 23

A törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. {*} A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.

Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. {*} A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól.

A galatákhoz írt levélből

1, 13 – 2, 10

Pál apostoli hivatása

Testvéreim! Hallhattátok már, hogy azelőtt még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam; könyörtelenül üldöztem az Isten egyházát, és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajtámbeli kortársamat felülmúltam, mert vakbuzgó követője voltam atyáim hagyományainak.

De amikor tetszett annak, aki már születésemtől fogva kiválasztott, és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem a Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak, nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán azután fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel, s nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit itt írok, Isten előtt mondom, nem hazugság.

Azután elmentem Szíria és Kilikia tartományba. Júdea Krisztusban hívő egyházai tehát személyesen nem ismertek meg. Csak hallomásból tudták rólam: „Aki valamikor üldözött bennünket, most hirdeti a hitet, amelynek azelőtt a romlására tört.” És magasztalták értem az Istent!

Tizennégy évvel később Barnabás kíséretében ismét fölmentem Jeruzsálembe, s Tituszt is magammal vittem. Kinyilatkoztatástól indíttatva mentem oda, s megbeszéltem velük, a tekintélyesekkel külön is az evangéliumot, amelyet a pogányok között hirdetek, nehogy hiába fáradozzam, s addigi fáradozásom is hiábavaló legyen. Ők még kísérőmet, Tituszt sem kényszerítették körülmetélkedésre, jóllehet görög volt, a betolakodott hamis testvérek ellenére sem, akik azért tolakodtak be közénk, hogy kifürkésszék Krisztus Jézusban való szabadságunkat, és szolgaságba taszítsanak bennünket. Ezeknek egy pillanatra sem tettünk engedményt, hogy az evangéliumot tisztán megőrizzük számotokra. Azok, akiknek tekintélyük volt – hogy azelőtt milyenek voltak, nekem mindegy, az Isten nem nézi a személyt_–, a tekintély birtokosai semmire sem köteleztek.

Ellenkezőleg: elismerték, hogy én éppúgy megbízatást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek, mint ahogy Péter a körülmetéltek körében. Aki ugyanis Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. Amikor Jakab, Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, fölismerték az osztályrészemül jutott kegyelmet, az egyetértés jeléül kezüket nyújtották nekem és Barnabásnak: Mi apostolkodjunk a pogányok, ők meg a körülmetéltek körében. Csak legyen gondunk a szegényekre, ennek viszont igyekeztem is eleget tenni.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 15, 10; Gal 2, 8

Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok. {*} Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.

Aki Péternek erőt adott a körülmetéltek közötti apostolkodásra, velem is együtt munkálkodott a pogányok között. {*} Rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan, hanem mindig velem van.

Szent Bonaventura püspök Breviloquiumából

(Prologus: Opera omnia 5, 201-202)

Jézus Krisztus ismeretéből ered az egész Szentírás megértése

A Szentírás keletkezése nem emberi erőfeszítésnek, hanem isteni kinyilatkoztatásnak köszönhető. Ez a kinyilatkoztatás a világosság Atyjától ered, tőle származik minden közösség az égen és a földön{n}{r}Ef 3, 15{/r}{/n}. Fia, Jézus Krisztus által, tőle árad ránk a Szentlélek, és a Szentlélek által kapjuk a hitet, aki úgy osztogatja kinek-kinek ajándékait, ahogyan akarja, és a hittel Jézus Krisztus lakik a szívünkben{n}vö. {r}Ef 3, 17{/r}{/n}.

Ez Jézus Krisztusnak az az ismerete, amelyből az egész Szentírás ereje és megértése ered. Ezért lehetetlen, hogy valaki megismerkedjék a Szentírással anélkül, hogy előzőleg meg ne kapja Jézus Krisztus belénk öntött hitét, mint az egész Szentírás világító lámpását, ajtaját és alapját. Amíg távol járunk ugyanis az Úrtól, addig ez a hit lesz minden természetfeletti megvilágosításnak a szilárd alapja, irányító fénye és bevezető ajtaja. Ennek a hitnek a mértéke szerint van kiosztva a kapott isteni bölcsesség is, nehogy valaki többre becsülje magát a kelleténél, hanem józanul gondolkodjék mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint{n}vö. {r}Róm 12, 3{/r}{/n}.

A Szentírás tanítása, vagyis gyümölcse, nem akármi, hanem az örök boldogság teljessége. Mert ez olyan Írás, amely az örök élet igéit tartalmazza, amelyet nemcsak azért írtak, hogy elhiggyük, hanem azért is, hogy általa elnyerjük az örök életet, s abban majd látni és szeretni fogunk, és összes vágyaink beteljesednek. Majd ha mindez beteljesül, akkor fogjuk igazán megismerni Krisztusnak minden értelmet meghaladó szeretetét, és akkor betelünk majd Isten egész teljességével{n}{r}Ef 3, 19{/r}{/n}. Ebbe a teljességbe akar bevezetni minket a Szentírás az előbb idézett apostoli szó igazsága szerint. Ezzel a céllal, ezzel a szándékkal kell kutatni, tanítani és hallgatni a Szentírást.

S hogy ehhez a célhoz és gyümölcshöz a Szentírás egyenesen vezető útján haladva biztosan eljussunk, az elején kell azt kezdenünk. Azaz tiszta hittel lépjünk a világosság Atyja elé, szívünkben hajtsunk térdet előtte, hogy Fia által a Szentlélekben adja meg nekünk Jézus Krisztus igaz ismeretét és ismeretével szeretetét is, hogy őt így megismerve és szeretve, s ugyanígy a hitben megalapozva és a szeretetben gyökeret verve, megismerhessük a Szentírásnak szélességét és hosszúságát, magasságát és mélységét{n}vö. {r}Ef 3, 18{/r}{/n}, s ezen az ismeretünkön keresztül eljuthassunk a Szentháromság legteljesebb megismerésére és mindent felülmúló szeretetére. Erre tör a szentek vágyakozása, ebben van meg együtt minden igazság és jóság beteljesülése.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 24, 27. 25

Jézus Mózesen elkezdve az összes prófétánál {*} Megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. {*} Megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

A galatákhoz írt levélből

2, 11 – 3, 14

Az igaz a hitből él

Testvéreim! Amikor Péter Antiochiába érkezett, szembeszálltam vele, mert okot adott rá. Mielőtt ugyanis néhányan átjöttek volna Jakabtól, együtt étkezett a pogányokkal, azután azonban, hogy ezek megjelentek, visszahúzódott, és különvált tőlük, mert félt a körülmetéltektől. Az ingadozásban a többi zsidó is követte, sőt még Barnabást is belesodorták a kétszínűségbe.

Amikor tehát láttam, hogy viselkedésük nem egyezik az evangélium tanításával, mindnyájuk előtt megmondtam Péternek: „Ha te zsidó létedre pogány módon és nem zsidó szokás szerint élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokásokat kövessenek?”

Mi születésünknél fogva zsidók vagyunk, nem bűnös pogányok. Tudjuk azonban, hogy az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, nem mert tetteink megfelelnek a törvénynek, hisz a törvény szerinti tettek senkit sem tesznek igazzá. Ha azonban mi azáltal, hogy Krisztusban keressük az igazzá válást, bűnössé válnánk, akkor vajon Krisztus nem a bűnt mozdítaná-e elő? Semmi esetre sem. Ha ugyanis újra fölépítem azt, amit leromboltam, törvényszegőnek bizonyulok. Hiszen a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy az Istennek éljek, mert Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett, és feláldozta magát értem. Nem vetem el az Isten kegyelmét. Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg.

Ti ostoba galaták! Ki babonázott meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak, amikor szinte a szemetek elé állítottuk a megfeszített Jézus Krisztust? Csak azt szeretném tudni tőletek, hogy a törvény szerinti tettek által kaptátok-e a Lelket, vagy úgy, hogy a hitet elfogadtátok? Ennyire értelmetlenek vagytok, hogy amit lélekben kezdtetek, most testben akarjátok bevégezni? Hiába éltétek át mindezeket? Ha így volna, akkor csakugyan hiába! Aki tehát a Lelket adja nektek, és csodákat művel köztetek, törvény szerinti tetteket hajt végre, vagy a hitet fogadja el?

Ugyanaz történik, mint Ábrahám esetében: „Hitt Istennek, és ez megigazulására szolgált.” Értsétek meg jól: aki a hitből él, az Ábrahám fia. Mivel az Írás előre látta, hogy Isten a hittel teszi megigazulttá a pogányokat, előre hirdette Ábrahámnak: „Benned nyer áldást minden nép.” Eszerint akik hisznek, áldásban részesülnek a hívő Ábrahámmal.

Azokat viszont, akik a törvény szerinti tetteikre támaszkodnak, átok sújtja. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Átkozott mind, aki nem tartja meg hűségesen, ami a törvényben van.” Ebből nyilvánvaló, hogy a törvény útján senki nem válik az Isten előtt igazzá, mert „az igaz a hitből él”. A törvény azonban nem a hitből származik, hanem: „Aki teljesíti, élni fog.”

Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: „Átkozott mind, aki a fán függ.” Így szállt az Ábrahámnak szóló áldás Krisztus Jézus által a pogányokra, hogy a hitben elnyerjük a Lélek ígéretét.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 2, 16. 21

Az embert nem a törvény szerinti tettek teszik igazzá, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit. {*} Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, és nem a törvény szerinti tettekben.

Mert ha a törvény útján igazzá válhat az ember, Krisztus hiába halt meg. {*} Ezért elfogadtuk Jézus Krisztus hitét, hogy a Krisztusba vetett hitben váljunk igazzá, és nem a törvény szerinti tettekben.

Origenész áldozópapnak a Teremtés könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 8, 6. 8. 9: PG 12, 206-209)

Ábrahám áldozata

„Ábrahám fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett{n}{r}Ter 22, 6{/r}{/n}. Az a tény, hogy Izsák maga vitte az égőáldozathoz a fát a saját számára, annak az előképe, hogy Krisztus is maga hordozta a saját keresztjét. Az áldozathoz való fát vinni azonban papi feladat volt, így lett tehát áldozat is és pap is. Erre céloz a szent szöveg is, amikor így folytatja: mentek egymás mellett. Amikor ugyanis Ábrahám, mint aki áldozatot akart bemutatni, viszi a tüzet és a kést, akkor Izsák nem utána megy, hanem mellette, hogy ezzel is kifejezésre jusson: vele együtt papi ténykedést végez.

S mi történik ezután? Ezt olvassuk: Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” A fiú ajkáról pont ebben az időben előtörő kedves szó nagy kísértést jelentett. El tudod képzelni, hogy a feláldozásra szánt gyermek hangja mennyire szíven találta az atyát? És bár Ábrahám hite erősebb volt, mégsem rejti el benső érzelmeit, amikor így válaszol: Igen, fiam! És amaz: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.”{n}{r}Ter 22, 7-8{/r}{/n}.

Engem valahogy mindig mélyen meghat Ábrahámnak ez az igen nagy szeretetet eláruló, de mégis óvatos felelete. Nem tudhatom, hogy mire gondolt ekkor a lelkében, hiszen nem a jelenről, hanem a jövőről szól, hogy Isten majd maga gondoskodik bárányról. Tehát a jövendőről beszélt fiának, aki pedig a jelen helyzetre vonatkozóan érdeklődött. Isten ugyanis Krisztusban gondoskodott magának áldozati Bárányról.

Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, vette a kést, hogy feláldozza a fiát. De az Úr angyala rászólt az égből, és azt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent”{n}{r}Ter 22, 10-12{/r}{/n}. Hasonlítsuk össze ezeket a szavakat az Apostoléval, aki így szól Istenről: Saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta{n}{r}Róm 8, 32{/r}{/n}. Lásd meg ebből, hogy nagylelkűségében Isten mennyire felülmúlja az embereket. Ábrahám Istennek áldozatul ajánlotta fel halandó fiát, aki azután mégsem halt meg, Isten viszont az ő halhatatlan Fiát adta halálra áldozatul mindenkiért.

Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. A fentiekben, gondolom, már eléggé hangsúlyoztuk, hogy Izsák Krisztus előképe, de úgy tűnik, hogy az itt szereplő kos is Krisztus előképe. De hogy miképp vonatkozhat Krisztusra mindkettő, tudniillik Izsák, akit nem öltek le, és a kos, amelyet tényleg leöltek, ezt megérteni fáradságos elmélyülés jutalma. Krisztus ugyanis az Isten Igéje is, de az Ige testté is lett{n}{r}Jn 1, 14{/r}{/n}.

Krisztus tehát szenved, de testben; elszenvedi a halált emberi természetében, így ez a kos az előképe, amint János is mondja: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit{n}{r}Jn 1, 29{/r}{/n}. Maga az Ige azonban megmarad a maga romolhatatlanságában, tudniillik Krisztus az isteni természete szerint, és az ő előképe Izsák. Ezért ő áldozat is, de isteni természete szerint Főpap is. Hiszen Krisztus az, aki bemutatja emberi természetében az áldozatot az Atyának, és ő maga lett a kereszt oltárán az áldozat is.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 19, 16-17; Ter 22, 6

Átvették Jézust, és elvezették. {*} Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére.

Ábrahám fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta. {*} Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére.

A galatákhoz írt levélből

3, 15 – 4, 7

Az ószövetségi törvény rendeltetése

Testvérek, emberi szokásra hivatkozom. Az ember jogerős végrendeletét senki sem érvénytelenítheti, nem másíthatja meg. Nos, az ígéret Ábrahámnak és leszármazottjának szólt. Nem azt mondja (az Írás): „és leszármazottainak”, mintha sokaknak szólna, hanem csak egynek: „leszármazottadnak”, s ez Krisztus.

Ezzel azt akarom mondani, hogy az Istentől korábban jogerőre emelt végrendeletet a négyszázharminc esztendővel később adott törvény nem érvényteleníti, az ígéret tehát nem vesztheti el hatályát. Ha ugyanis a törvényből folyna az örökség, akkor nem lehetne az ígéret folyománya. Ám Ábrahámot ígérete alapján ajándékozta meg az Isten.

Mire való tehát a törvény? A törvényszegések miatt kaptuk, míg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt. Angyalok által lett érvényes, közvetítő révén. Egynek azonban nem kell közvetítő, az Isten pedig egy. Ellentétben áll tehát a törvény Isten ígéretével? Egyáltalán nem. Ha a törvénynek lett volna éltető ereje, akkor valóban a törvényből fakadna az igazzá válás.

De az Írás mindent bűnösnek nyilvánított, hogy a hívők a Jézus Krisztusba vetett hit folyományaként részesüljenek az ígéretben.

Mielőtt a hit elérkezett, a törvény fogott össze, és őrzött meg minket a hitnek, amelynek kinyilatkoztatása a jövőre várt. Így a törvény nevelőnk lett Krisztusra, hogy a hitben megigazuljunk. A hit eljövetelével azonban kikerültünk a nevelő keze alól. Hiszen az Isten fiai vagytok a Jézus Krisztusba vetett hitben.

Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, rabszolga vagy szabad, férfi vagy nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. Ha azonban Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök.

Azzal folytatom, hogy amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura. Gyámok és gondviselők felügyelete alatt áll, apjától meghatározott ideig, így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ elemeinek szolgálatában álltunk.

De amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte a Fiát, aki asszonytól született, és ő alávetette magát a törvénynek, hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából, hogy a fogadott fiúságot elnyerjük. Mivel az Isten fiai vagytok, a Fia Lelkét árasztotta szívünkbe az Isten, aki őt így szólítja: „Abba, Atya!” Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 3, 27. 28; Ef 4, 24

Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. Nincs többé zsidó vagy görög, {*} Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.

Öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény. {*} Mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban.

Szent Ambrus püspök leveleiből

(Ep. 35, 4-6. 13: PL 16 [ed. 1845], 1078-1079. 1081)

Isten örökösei, Krisztus társörökösei vagyunk

Az Apostol ezt mondja: Aki lélekkel megöli a test cselekedeteit, az élni fog{n}vö. {r}Róm 8, 13{/r}{/n}. Nem csoda, hogy él, hiszen Isten gyermekévé lesz, aki Isten Lelkét birtokolja. Éppen azért Isten gyermeke, hogy már ne vegye többé magára a szolgaság lelkét, hanem a fogadott gyermekség lelkét; olyannyira, hogy már a Szentlélek tegyen bizonyságot lelkünkben istengyermeki mivoltunkról. A Szentlélek tanúsága pedig az, hogy ő kiáltja a szívünkben: Abba, Atya, amint a galatáknak szóló levélben is írva van{n}{r}Gal 4, 6{/r}{/n}. De ő tesz arról is magasztos bizonyságot, hogy Isten gyermekei vagyunk: hiszen mi Istennek örökösei és Krisztusnak társörökösei vagyunk{n}{r}Róm 8, 17{/r}{/n}; társörököse pedig az, aki megdicsőül vele együtt; viszont az dicsőül meg vele együtt, aki érte szenvedve együtt szenved vele.

S hogy erre a szenvedésre lelkesítsen minket az Apostol, hozzáteszi: mindaz, amit elszenvedünk, kicsi és nem mérhető ahhoz a viszonzásul adott eljövendő nagy jutalomhoz, amely majd megnyilvánul rajtunk, amikor újjáalakul bennünk az Isten képe, és méltók leszünk színről színre látni az ő dicsőségét.

S hogy ennek az eljövendő megnyilvánulásnak a nagyszerűségét még jobban kiemelje, hozzáfűzi: maga a természet is sóvárogva várja Isten fiainak ezt a megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem a remény miatt, mivel a teremtett világ Krisztustól várja szolgálata jutalmát, és majd maga is felszabadul a mulandóság szolgai állapotából az Isten fiainak dicsőséges szabadságára, így lesz majd egyforma az egész természetnek és Isten gyermekeinek szabadsága, amikor majd megnyilvánul rajtuk saját dicsőségük. Most azonban, amíg ez a megnyilvánulás késik, az egész természet együtt sóhajtozik, és várja fogadott gyermekségünk és megváltásunk dicsőségét, már kívánva kívánja az üdvözült életet, és meg akar szabadulni a mulandóság szolgai állapotából.

Ez a törekvés abból is nyilvánvaló, hogy a Szentlélek első ajándékait megkapva már sóhajtoznak utána, és várják a fogadott gyermekséget. Ez a gyermekké fogadás az egész testnek a megváltása, amikor az ember színről színre fogja majd látni az isteni és örök Jóságot, mint Isten örökbe fogadott gyermeke. Ez a gyermekké fogadás az Úr Egyházában már megvalósul, amikor a Szentlélek így kiált: Abba, Atya, amint ezt a galatákhoz írt levélben olvasod. Ez a gyermekké fogadás azonban csak akkor lesz egészen teljes, amikor valamennyien feltámadnak romolhatatlanságban, tisztességben, dicsőségben, és méltók lesznek arra, hogy színről színre lássák Istent. Az emberi természet akkor fogja majd érezni, hogy egészen meg van váltva. Ezért dicsekszik így az Apostol: Megváltásunk még reménybeli{n}{r}Róm 8, 24{/r}{/n}. A remény ugyanis üdvözít, amint a hit is, amelyről írva van: A hited üdvözített téged{n}{r}Mt 9, 22{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 8, 17; 5, 9

Istennek örökösei, Krisztusnak társörökösei vagyunk. {*} Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Vére árán igazzá váltunk, most még sokkal inkább megment bennünket haragjától. {*} Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

A galatákhoz írt levélből

4, 8-31

Az Újszövetség gyermekeinek szabadsága és isteni öröksége

Testvéreim! Azelőtt nem ismertétek az Istent, és olyan isteneknek szolgáltatok, akik valójában nem azok. Most azonban, amikor ismeritek az Istent, sőt az Isten is ismer titeket, hogyan térhettek vissza az erőtlen és esendő elemekhez, ismét szolgálni akarván nekik? Napokat és hónapokat, ünnepi időket és esztendőket tartotok meg gondosan. Aggódom, hogy talán hiába fáradtam értetek.

Kérlek benneteket, testvérek, legyetek olyanok, mint én, hiszen én is olyan lettem, mint ti. Semmivel nem bántottatok meg. Hiszen tudjátok, hogy először beteg testtel hirdettem nektek az evangéliumot, és ti kiálltátok a próbatételt, amelyet testi állapotom jelentett számotokra. Nem vetettetek meg, nem utasítottatok el, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust. Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok volna nekem. Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?

Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek.

Mondjátok csak, ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test erejéből született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret kegyelméből. Ennek jelképes értelme van.

A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai-hegyről való, és szolgaságra szül: ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai-hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgasorsban él. A szabad asszony ellenben a magasságbeli Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. Hiszen írva van: „Örülj te, magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd, és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van.”

Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is. De mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem örököl a szabad asszony fiával.”

Mi tehát, testvérek, nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 4, 28. 31; 2 Kor 3, 17

Mi az ígéret fiai vagyunk, mint Izsák. Mi tehát nem a szolgáló fiai vagyunk, hanem a szabad asszonyéi. {*} A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. {*} A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk.

Szent Ágoston püspöknek a Galata-levélhez fűzött magyarázatából

(Nn. 37. 38: PL 35, 2131-2132)

Krisztus alakuljon ki bennetek!

Az Apostol arra kéri a galatákat: Legyetek olyanok, mint én, aki, bár zsidónak születtem, a külsőséges zsidó törvényeket lelki megítéléssel már megvetem. Hiszen én is olyan lettem, mint ti{n}{r}Gal 4, 12{/r}{/n}: vagyis ember vagyok. Azután ügyesen és tapintatosan emlékezteti őket a szeretetére, hogy ne tekintsék ellenségüknek. Azt írja ugyanis nekik: Testvérek, semmivel sem bántottatok meg{n}{r}Gal 4, 12{/r}{/n}. Mintha azt mondaná: „Ne gondoljátok tehát, hogy én akarnálak titeket megbántani.”

Még azt is mondja: Fiaim – azért, hogy kövessék őt, mint atyjukat_–, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek{n}{r}Gal 4, 19{/r}{/n}. Ezt inkább az Anyaszentegyház nevében mondja, mert máshol meg így ír: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya{n}{r}1 Tessz 2, 7{/r}{/n}.

A hit által formálódik ki Krisztus annak a hívő embernek a lelke mélyén, aki a kegyelem szabadságára meghívást kapott, aki szelíd és alázatos szívű, aki nem kérkedik tettei érdemeivel, hiszen nincs is saját érdeme. De a kegyelem indítására már szerezhet az ember valami érdemet azzal, hogy jót tesz mással, akit Krisztus az ő legkisebb testvérének hív, illetve saját magával azonosítja, hiszen ő mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek{n}{r}Mt 25, 40{/r}{/n}. Abban alakul ki Krisztus, aki befogadja Krisztust, viszont az fogadja be Krisztust, aki Krisztushoz ragaszkodik lelki szeretettel.

Ebből következik, hogy Krisztus követésével alakul ki maga Krisztus az emberben, éspedig olyan fokban, amennyire követi őt. János mondja: Aki azt állítja, hogy Krisztusban él, annak úgy kell élnie, ahogyan ő élt{n}{r}1 Jn 2, 6{/r}{/n}.

De mivel az anyákban fogantatik az ember, hogy méhükben kialakuljon, és ha már kifejlődik, a szülés fájdalmaival hozzák a világra, ezért fel lehet vetni a kérdést: Mit akar mondani az Apostol, amikor ezt írja: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek?{n}{r}Gal 4, 19{/r}{/n} E szülési fájdalmak alatt azokat az aggódó gondoskodásait kell értenünk, amelyeket értük elszenvedett, hogy újjászülessenek Krisztusban, és most újra a szülés fájdalmait szenvedi értük a félrevezető tanítások veszélye miatt, hiszen észrevette, hogy ezek megzavarták őket. Ez az irántuk való aggódó gondoskodása, amelyet ő szülési fájdalomnak mond, mindaddig meglesz, amíg el nem jutnak a krisztusi teljesség nagykorúságára, hogy már semmi téves tanítás szele magával ne sodorja őket{n}vö. {r}Ef 4, 13-14{/r}{/n}.

Tehát nem a hitük kezdete miatt, hiszen már újjászülettek a hitben, hanem a hitben való megerősödésük és tökéletességük miatt mondta: Újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek{n}{r}Gal 4, 19{/r}{/n}. Ezt a vajúdást más szóval és máshol is említi, amikor így ír: Naponként zaklatás ér, az összes egyház gondja rám nehezedik. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?{n}{r}2 Kor 11, 28-29{/r}{/n}

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 4, 15; Péld 4, 18

Igazságban kell élnünk és szeretetben, {*} Hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. {*} Hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

A galatákhoz írt levélből

5, 1-25

Isten gyermekeinek szabadsága

Testvéreim! Álljatok szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket. Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Azt is kijelentem a körülmetélkedőknek, hogy kötelesek az egész törvényt megtartani. Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól, és elvesztettétek kegyelmét. Mi a hit által a Lélek közreműködésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt. Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki.

Eddig jól futottatok, ki akadályozott meg benneteket az igazság követésében? Ez a lelkület nem attól való, aki meghívott titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megerjeszti.

Bízom bennetek az Úrban, hogy ti sem vélekedtek másként. Aki pedig zavart kelt köztetek, viseli majd büntetését, bárki legyen is. Testvérek, ami engem illet, ha csak a körülmetélkedést hirdetném, talán továbbra is üldöznének? De akkor megszűnnék a kereszt botránya. Bárcsak egészen megcsonkítanák magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek!

Testvérek, a meghívásotok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. De ha marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.

Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.

A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát.

A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 5, 18. 22. 25

Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. {*} A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség.

Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. {*} A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Sermo in Nativitate Domini 7, 2. 6: PL 54, 217-218. 220-221)

Ismerd fel méltóságodat!

Amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus, a valóságos ember – aki sohasem szűnt meg igaz Isten lenni – megszületett, saját személyében új teremtményt indított el útjára; test szerint való születése által lelki születést szerzett az emberiségnek. Ki tudná ésszel fölérni ezt a titokzatos isteni eseményt, ki tudná szavakkal érzékeltetni ezt a nagy kegyelmet? Most az ártatlanság váltja fel a gonoszságot, és új élet a régit; fogadott gyermekké lesznek az idegenek, és átveszik az örökséget a jövevények.

Ébredj, ember, és döbbenj rá méltóságodra! Vedd észre, hogy Isten képmása lettél; eltorzult ugyan ez a képmás Ádámban, de visszanyerte régi alakját Krisztusban. A föld, a tenger, az égbolt, a levegő, a vizek és folyók rendelkezésedre állnak: csak használd ezt a teremtett világot, de jól! És ami szép és csodálatos bennük, dicsérd és dicsőítsd érte a Teremtőt.

Élvezd a nap sugarát testedben, szellemed pedig siessen boldogan átölelni azt az igaz világosságot, amely megvilágít minden embert, aki a világba jön{n}vö. {r}Jn 1, 9{/r}{/n}. Róla mondja a Próféta: Tekintsetek rá, és eláraszt a fény benneteket, és arcotokat nem érheti szégyen{n}{r}Zsolt 33, 6{/r}{/n}. Mert ha Isten temploma vagyunk, és Isten Lelke lakik bennünk, akkor bármelyik hívő több gazdagságot hordoz a lelkében, mint amennyit megcsodál a csillagos égen.

Nem azért mondom ezt, szeretteim, nem azért kötöm ezt a lelketekre, hogy lenézzétek Isten teremtett világát, vagy pedig bármi hitelleneset is gyanítsatok abban a jóban, amit a jóságos Isten alkotott, hanem azért, hogy mindenféle teremtménnyel és mindazzal, amivel oly gyönyörűen van berendezve ez a világ, ésszerűen és mértékletesen éljetek. Mint ahogy az Apostol mondja: A látható ugyanis mulandó, a láthatatlan azonban örök{n}{r}2 Kor 4, 18{/r}{/n}.

Születésünk ebbe a világba állított be minket, újjászületésünk pedig az eljövendőbe. Ne legyünk tehát evilági javak szolgái, hanem az örök értékek keresői.

Hogy pedig ezt a reményünket közelebbről is megismerjük, értsük meg jól, hogy mit adott a mi természetünknek az isteni kegyelem. Hallgassuk meg hát az Apostolt: Meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi Életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben{n}{r}Kol 3, 3-4{/r}{/n}, aki él és uralkodik az Atyával és a Szentlélekkel mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 143, 9; 117, 28

Új éneket énekelek néked, Istenem, {*} Tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

Hálát adok neked, te vagy Istenem; magasztallak, Istenem, téged! {*} Tízhúrú hárfán zsoltárt zengek neked.

A galatákhoz írt levélből

5, 25 – 6, 18

Intés a szeretetre és a buzgóságra

Testvérek! Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.

Ha valakit botláson értek, ti, akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél. Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia.

Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából.

Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel.

Nézzétek, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel!

Akik test szerint akarnak tetszeni, körülmetélkedésre kényszerítenek titeket, csak azért, hogy Krisztus keresztjéért ne szenvedjenek üldözést. Hiszen maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt. Csupán azért kívánják a ti körülmetéléseteket, hogy testetekkel dicsekedhessenek.

Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. Mert Jézus Krisztusban sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!

Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert az Úr Jézus jegyeit viselem testemen.

A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 6, 8; Jn 6, 64

Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. {*} Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. {*} Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet.

Boldog Izsák etoile-i apát beszédeiből

(Sermo 31: PL 194, 1292-1293)

A szeretet mindennél nagyobb

Miért van az, testvéreim, hogy egymás közt csak olyan csekély buzgósággal keressük az alkalmakat az üdvös tettek végzésére? Miért nem sietünk segítséget nyújtani akkor, amikor látjuk, hogy igen nagy szükségben van valaki? Miért nem hordozzuk, mint testvérek, egymás terheit? Erre figyelmeztet ugyanis a szent Apostol is, amikor így ír: Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét{n}{r}Gal 6, 2{/r}{/n}; és másik helyen így ír: Viseljétek el egymást szeretettel{n}{r}Ef 4, 2{/r}{/n}. Kétségtelen, ez Krisztus törvénye!

Ha valamelyik testvéremben – akár természeti adottságából, akár pedig testi vagy lelki gyengeségéből – olyan valamit veszek észre, amin nem lehet változtatni, miért nem viselem el azt türelemmel, és miért nem nyugszom meg készséggel, hiszen azt olvasom a Szentírásban, hogy: Ölükben hordozzák gyermekeiket, és térdükön becézik őket{n}vö. {r}Iz 66, 12{/r}{/n}. Talán éppen azért nem, mert pont az az erény hiányzik belőlem, amely mindent elvisel, amely türelmes a másik elviselésében, és amely nagylelkűen szeret.

Mindenesetre ez annak a Krisztusnak a parancsa, aki valójában a mi betegségeinket viselte szenvedésében, és a mi fájdalmainkat hordozta{n}vö. {r}Iz 53, 4{/r}{/n} értünk szenvedve, hiszen szeretett minket, akiket elviselt, és elviselt minket, akiket szeretett. Aki viszont valamilyen hibában levő testvérével szemben ellenséges érzülettel viseltetik, és aki megtámadja testvérét bármilyen gyengesége miatt is, az kétségtelenül az ördög akaratát szolgálja, és teljesíti is azt. Tehát résztvevő szívvel legyünk egymás iránt, szeressük embertestvéreinket, viseljük el gyengeségeiket, de ne kövessük hibáikat.

Isten előtt nagy értéke van mindannak az erkölcsi magatartásnak, amely őszintén törekszik Isten szeretetére és Isten miatt az embertárs szeretetére, bármilyen formában is nyilvánuljon meg az külsőleg. Hiszen éppen maga a szeretet az, aminek döntenie kell mindenben, hogy cselekedjék-e az ember vagy sem, hogy valamit megváltoztasson-e, vagy változatlanul hagyjon. Mert maga a szeretet egyrészt az az indíték, amely miatt meg kell tenni mindent, másrészt viszont maga a cél is, amelynek megvalósítására kell mindent végezni. Nem lesz ugyanis bűn az, amit igazán a szeretet miatt, szeretetből és szeretettel cselekszünk.

Ezt a szeretetet adja meg nekünk jóságosan az, aki előtt e szeretet nélkül nem lehetünk kedvesek, és aki nélkül egyáltalán semmit sem tehetünk, aki mint Isten él és uralkodik örök időkön át. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 3, 11; Gal 5, 14

Ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: {*} Szeressük egymást!

Az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: {*} Szeressük egymást!