ÉVKÖZI IDŐ

10. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Sirák fiának könyvéből

46, 1-12

Józsue és Káleb dicsérete

Józsue, Nun fia vitéz hadvezér volt, és Mózes utódja a prófétaságban. Nevéhez méltóan nagy volt: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen, és bevezette örökrészébe Izraelt. Nagyszerű volt, ahogy kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett? A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott, rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.

Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást. Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek – és az öreg koráig megmaradt benne_–, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is. Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!

VÁLASZOS ÉNEK

Sir 46, 6. 4a. 5a

A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, {*} És meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten, mert hallatlan erejű jégesőt támasztott.

Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Nemde még a nap is megállt intésére? {*} És meghallgatta őt a nagy és szentséges Isten, mert hallatlan erejű jégesőt támasztott.

Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt levele

(Inscriptio, 1, 1 – 2, 2: Funk 1, 213-215)

Nem az embereknek akarok tetszeni, hanem Istennek

Ignác, más néven Teoforusz, annak az egyháznak, amelyet a mennyei Atya és egyetlen Fia, Jézus Krisztus oly jóságosan kedvel, amelyet szeret és megvilágosít az, aki mindazt szereti, ami Istenünknek, Jézus Krisztusnak kedve szerint való, a rómaiak területén elöljáró egyháznak, amely méltó Istenhez, dicsőséges, méltán magasztalt, dicsérendő és érdemes arra, hogy kérése teljesüljön, tiszta és méltó arra, hogy az egyetemes szeretetközösség élén álljon, megtartja Krisztus törvényét, és abban dicsekszik, hogy Istent Atyjának nevezi; ennek az egyháznak küldöm üdvözletemet, az Atya Fiának, Jézus Krisztusnak nevében. Teljes és sértetlen üdvösséget kívánok Jézus Krisztusban, a mi Istenünkben mindazoknak, akik, mint a test és a lélek, egységben vannak az ő parancsaival, teljesen beteltek Isten kegyelmével, és mentesek minden hamis tanítástól.

Imádságaimban azért könyörögtem Urunkhoz, hogy megláthassam a ti Isten előtt is kedves arcotokat. Állhatatos is voltam ebben a kérésemben, hogy meghallgattatást nyerjek, ezért remélem, hogy Krisztus Jézusban bilincsbe verten köszönthetlek majd benneteket, ha az az Isten akarata, hogy méltó legyek az életemet befejezni. Eddig ugyanis minden oly jól kezdődött, hogy – ha megkaphatom azt a kegyet – minden akadály nélkül elnyerem életem végét. Aggódom azonban szeretetetek miatt, nehogy káromra legyen az. Ti ugyanis könnyen megtehetitek azt, amit kiterveltek, nekem viszont nehéz lesz az Urat elnyernem, ha ti nem könyörültök rajtam.

Nem szeretném, ha ti az emberek kegyét keresnétek; keressétek az Istenét, mint ahogy keresitek is. Mert nekem sose lesz többé ilyen alkalmam, hogy Istent elnyerjem, és ti sem tehettek nekem semmi jobbat, mint ha most csendben maradtok. Mert ha hallgattok rólam, az Isten szava leszek; ha pedig jobban szeretitek testi életemet, csak visszhang maradok. Ne szánjatok nekem mást, mint hogy Isten dicsőségére áldozattá váljak, hiszen már készen áll az oltár. Ti pedig legyetek szeretetből ennek az oltárnak énekkara, és zengjétek az Atyának Jézus Krisztusban, hogy Isten Szíria püspökét napkeletről napnyugatra elhozva méltónak találta a vértanúságra. Jó nekem ebből a világból az Istenben elnyugodnom, hogy őbenne támadjak fel.

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 1, 21; Gal 6, 14

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. {*} Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.

Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak. {*} Nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével.

Kezdődik Józsue könyve

1, 1-18

Józsue, az Istentől kiválasztott új vezér egységre buzdítja a népet

Mózesnek, az Úr szolgájának halála után szólt az Úr Józsuéhoz, Nun fiához, Mózes szolgájához, s azt mondta: „Szolgám, Mózes halott. Indulj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok. Minden helyet, amelyet talpatok ér, nektek adok, ahogy Mózesnek mondtam. A pusztától és Libanontól a nagy folyóig, az Eufráteszig s napnyugat felé a Nagy-tengerig terjed határotok. Senki sem lesz képes ellenállni neked egész életedben: veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam, nem hagylak el, nem szolgáltatlak ki.

Légy erős és kitartó, mert te adod birtokul ennek a népnek a földet, amelyre atyáiknak megesküdtem, hogy nekik adom. Légy hát erős és kitartó, s ügyelj, hogy mindenben a törvény szerint járj el, amelyet szolgám, Mózes szabott neked; ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy minden úton sikerrel járj. Ennek a törvénynek a könyve legyen minden időben ajkadon; fontolgasd éjjel-nappal, ügyelj rá, s mindenben ahhoz szabd tetteidet, ami benne írva van. Akkor szerencsés leszel minden vállalkozásodban: sikerülni fog neked. Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj, és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész.”

Akkor Józsue ezt a parancsot adta a nép írnokainak: „Járjátok be a tábort, és mondjátok meg a népnek: Lássátok el magatokat élelemmel, mert három napon belül átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek a földet, amelyet az Úr, a ti Istenetek ad nektek birtokul.”

Ruben és Gád fiaihoz, továbbá Manassze törzse feléhez pedig így szólt Józsue: „Emlékezzetek arra, amit az Úr szolgája, Mózes parancsolt nektek: Az Úr, a ti Istenetek nyugalmat ad nektek, s nektek adja itt ezt a földet. Asszonyaitok, gyermekeitek és jószágotok maradjanak azon a földön, amelyet Mózes a Jordánon túl adott nektek. Ti ellenben, fegyverforgatásra képes férfiak, mindnyájan vonuljatok tovább testvéreitek élén, és legyetek segítségükre, míg az Úr testvéreiteknek is meg nem adja a nyugalmat, mint nektek, s ők is birtokukba nem veszik a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik. Akkor visszatérhettek arra a földre, amely a tiétek, s amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek a Jordánon túl, napkelet felé.”

Így válaszoltak Józsuénak: „Mindent megteszünk, amit parancsolsz, s elmegyünk mindenhova, ahová csak küldesz bennünket. Egészen úgy hallgatunk rád, ahogyan Mózesre hallgattunk. Csak legyen veled az Úr, a te Istened, ahogy Mózessel vele volt! Aki ellened szegül, s nem engedelmeskedik parancsaidnak, bármit parancsolsz is neki, az haljon meg. Te pedig légy erős és kitartó!”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Józs 1, 5b. 6. 9; Mtörv 31, 20a

Veled leszek, ahogyan Mózessel is vele voltam, mondja az Úr; {*} Légy erős és kitartó, mert te vezeted be népemet a tejjel-mézzel folyó országba.

Ne félj, mert veled leszek mindenütt, ahová csak mész. {*} Légy erős és kitartó, mert te vezeted be népemet a tejjel-mézzel folyó országba.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt leveléből

(3, 1 – 5, 3: Funk 1, 215-219)

Ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak

Soha senkit tévútra nem vittetek, másoknak tanítói voltatok. Én is meg akarom erősíteni azt, amit ti tanítotok és hirdettek. Csak kérjetek számomra lelki-testi erőt, hogy ne csak beszéljek, de úgy is tegyek; hogy ne csak kereszténynek hívjanak, de azzá is váljak. Mert ha azzá lettem, akkor lesz igazán krisztusi a nevem; akkor leszek igazán hívő, ha már nem állok a világ szolgálatában. Semmi sem jó, ami csak látszat. Maga a mi Istenünk, Jézus Krisztus ugyanis megint az Atyánál van, s azóta sokkal inkább kinyilvánítja magát. Mert kereszténynek lenni a világban, amely gyűlöl minket, nem meggyőzés dolga, hanem lelki nagyságé.

Minden egyháznak írok, és mindnyájatoknak meghagyom, hogy szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne akarjatok nekem alkalmatlan jótéteménnyel segíteni. Engedjetek, hadd legyek vadállatok eledele, mert ezáltal juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és meg kell hogy őröljenek a vadállatok fogai, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak.

Csalogassátok inkább a bestiákat, hogy sírommá váljanak, és testemből semmit ne hagyjanak meg, mert így legalább elhunytom után senkinek sem leszek terhére. Akkor leszek Krisztus igazi tanítványa, ha már testemet sem látja a világ. Esedezzetek Krisztushoz értem, hogy e vadállatok által Isten számára áldozattá legyek. Nem úgy parancsolom ezt nektek, mint Péter és Pál. Ők apostolok voltak, én elítélt; ők szabadok voltak, én mindmáig rab vagyok. De ha elszenvedtem a halált, Jézus Krisztus szabadosa leszek, és benne szabad emberként fogok feltámadni. Most vasra verve megtanulom, hogy semmi földi dolgot se kívánjak.

Szíriától egészen Rómáig vadakkal van küzdelmem, szárazon és vízen. Éjjel-nappal tíz leopárd rabságában vagyok; ezek az engem őrző szakasz katonái. Ha jót teszek velük, annál gonoszabbak. De az ő gonoszságuk javamra szolgál; bár ez még nem jelent megigazulást{n}{r}1 Kor 4, 4{/r}{/n}. Csak jussak a vadállatok elé, amelyek számomra már készenlétben vannak. Az a vágyam, hogy gyorsan rontsanak rám. Ingerelni is fogom őket, hogy hamar felfaljanak, nehogy megrettenve érintetlenül hagyjanak, mint néhány esetben megtették. Ha pedig visszakoznának, kényszerítem majd őket. Bocsássatok meg nekem, de én tudom, mi válik javamra. Most kezdek csak tanítvány lenni. Semmi látható vagy láthatatlan dolog el ne ragadja a lelkemet, hogy így csak Jézus Krisztust bírhassam. Jöjjön rám bármi: tűz, kereszt, bestiák hada, szétdarabolás, szétmarcangolás, csontjaim megtörése, tagjaim levágása, az egész test összezúzása, az ördög minden vad kínzása: csak eljussak Jézus Krisztushoz!

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 2, 19. 20

A törvény által meghaltam, hogy az Istennek éljek. Minthogy azonban most még testben élek, Isten Fiának hitében élek, {*} Aki szeretett, és feláldozta magát értem.

Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. {*} Aki szeretett, és feláldozta magát értem.

Józsue könyvéből

2, 1-24

Rácháb Istenben bízva megmenti a hírszerzőket

Azokban a napokban: Józsue, Nun fia Sittimből titokban két hírszerzőt küldött előre ezzel a megbízatással: „Menjetek, fürkésszétek ki Jerikó földjét!” Előrementek, s egy Rácháb nevű rossz hírű nő házába tértek be, aztán nyugalomra tértek. Jerikó királyának nyomban jelentették: „Izrael fiai közül emberek érkeztek éjszakára, az országot kikémlelni.” Jerikó királya erre üzent Ráchábnak: „Add ki azokat az embereket, akik hozzád érkeztek, s házadba betértek, mert azért jöttek, hogy az egész országot kikémleljék.”

De az asszony fogta, és elrejtette a két embert. Így válaszolt: „Valóban, ezek az emberek betértek hozzám, de nem tudtam, honnan valók. Amikor a sötétség beálltával be akarták zárni a város kapuit, kimentek. Nem tudom, hova mentek. De vegyétek gyorsan üldözőbe, s talán még utoléritek őket!” Közben fölvitte a tetőre, s ott a kupacokba rakott lenszár alá rejtette őket. A király emberei a Jordán irányában a gázlóig üldözték őket, a kaput pedig, mihelyt kivonultak, akik üldözőbe vették őket, bezárták.

Mielőtt még nyugalomra tértek volna, Rácháb fölment hozzájuk a tetőre. Így beszélt: „Tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet. Félelem fogott el bennünket tőletek, s az ország lakóit közeledéstekre mind hatalmába kerítette a rémület. Mert tudomásunkra jutott, hogy Egyiptomból való kivonulástok idején az Úr kiszárította előttetek a Sás-tengert, meg hogy mit tettetek az amoriták két királyával, Szichonnal és Oggal, a Jordánon túl: betöltöttétek rajtuk az átkot. Amikor meghallottuk, elhagyott a bátorságunk, és senki sem mert többé nektek ellenállni. Mert az Úr, a ti Istenetek, Isten fönn az égben éppen úgy, mint lenn a földön. Most hát esküdjetek meg nekem az Úrra, amint én könyörületes voltam irántatok, ti is megkönyörültök atyám házán, s adjatok erre valami megbízható jelet; hagyjátok életben apámat és anyámat, bátyáimat és nővéreimet és mindazokat, akik hozzájuk tartoznak, kíméljetek meg bennünket a haláltól.”

A hírszerzők azt válaszolták: „Inkább magunk haljunk meg helyettetek! De ne áruljátok el egyezségünket! Ha az Úr nekünk adja az országot, könyörületesek és hűségesek leszünk hozzád.” Rácháb egy kötélen leengedte őket az ablakból, háza ugyanis a város falánál állt, a város fala mellett lakott. S így szólt hozzájuk: „Menjetek a hegyekbe, akkor kikerülitek azokat, akik üldözőbe vettek benneteket. Ott rejtőzzetek el három napig, üldözőitek visszatértéig, azután menjetek utatokra.”

Az emberek azt felelték neki: „Az esküt, amit tettél velünk, ezzel a föltétellel vagyunk kötelesek megtartani: Ha megérkezünk az országba, nézd, mutasd ezt a jelet: Kösd ezt a piros fonálból font zsinórt arra az ablakra, amelyen leengedtél bennünket, s gyűjtsd össze házadban apádat, anyádat, bátyáidat és egész családodat. Aki házad ajtaján kilép, annak hulljon a vére vissza a fejére, mi ártatlanok vagyunk benne. Hanem azoknak a vére, akik házadban lesznek, hulljon a mi fejünkre, ha valaki kezet emel rájuk. De ha elárulnál minket, nem köt az eskü, melyet neked tettünk.” Erre így válaszolt: „Úgy legyen, ahogy mondtátok.” Ezzel útra bocsátotta őket, s ők eltávoztak. Akkor az ablakra kötötte a piros zsinórt.

Elmentek, és a hegyekbe értek. Ott maradtak három napig, amíg az üldözésükre küldött emberek vissza nem tértek. Ezek az egész utat végigfürkészték, de nem találták őket. Aztán a két ember újra lejött a hegyekből, átkelt a Jordánon, és Józsuéhoz, Nun fiához ment. Mindent elbeszéltek neki, ami történt. Így szóltak Józsuéhoz: „Az Úr az egész országot kezünkre adta. Már most retteg tőlünk az ország minden lakója.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jak 2, 24. 26; Zsid 11, 31

Az embert a tettek teszik igazzá, nem a hit egymagában. Ugyanígy a bűnös életű Rácháb is nem a tettek által igazult-e meg, amikor menedéket adott a hírszerzőknek, s aztán más úton engedte őket tovább? {*} Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

A bűnös életű Rácháb a hite folytán nem veszett oda a hitetlenekkel együtt, mert jó szívvel befogadta a hírszerzőket. {*} Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt leveléből

(6, 1 – 9, 3: Funk 1, 219-223)

Földi vágyaim keresztre vannak feszítve

Mit használna nekem e világ gyönyöre vagy e világ minden országa? Jobb nekem meghalnom Krisztus Jézusban, mint uralkodni a föld határain. Őt keresem, aki értünk meghalt; őt akarom, aki értünk feltámadt. Újjászületés vár reám. Hagyjatok engem, testvérek! Ne akadályozzátok meg, hogy újjászületve éljek, ne akarjátok, hogy meghaljak; vágyva vágyom Istené lenni; ne adjatok hát vissza a világnak, félre ne vezessetek alkalmatlan ajándékotokkal; hagyjatok, hadd jussak be a tiszta fény honába; ha oda eljutok, akkor leszek igazi ember. Engedjétek, hogy Istenem szenvedését utánozzam! Akiben ő lakik, az értse meg, hogy mit akarok, és legyen részvéttel irántam, tudva, mi aggaszt engem.

E világ fejedelme magának akar engem megszerezni, és Istenre vágyó akaratomat meg akarja rontani. Akik jelen lesztek, közületek senki se támogassa őt; hanem inkább legyetek az én pártomon, azaz Istenén. Ne beszéljetek Jézus Krisztusról, ha szívetek még a világot kívánja. Ne legyen köztetek féltékenység! Még ha majd jelen leszek is köztetek, és úgy kérnélek valami másra, akkor se higgyétek el azt; csak ezt higgyétek, amit most írok. Élve írok nektek, de a halált kívánva. Földi vágyaim keresztre vannak feszítve, s nincs bennem semmi, ami a föld szeretetére tüzelne; hanem már az élő és beszélő víz van bennem, és ezt mondja bensőmben: „Jöjj az Atyához!” Nem telik élvezetem romlandó eledelben, sem e világ gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, vagyis Jézus Krisztus testét, aki Dávid családjából származik; italul pedig az ő vérét kívánom, amely a romolhatatlan szeretet.

Nem akarok tovább földi emberként élni. És ez meg is lesz, ha ti is úgy akarjátok. Legyetek is rajta, kérlek, hogy ti is irgalmat nyerjetek. E rövid levelemben azt kérem tőletek, hogy higgyetek nekem. Jézus Krisztus nyilvánvalóvá teszi majd előttetek, hogy igazat mondok; ő az az igazmondó ajak, amelyből igazán az Atya szólt. Könyörögjetek értem, hogy ezt elérjem. Nem emberileg gondolkodva, hanem Isten szándéka szerint írtam ezeket nektek. Ha eljutok a szenvedéshez, akkor jóakaróim voltatok; de ha felmentenének a szenvedéstől, akkor rosszakaróim.

Imádságaitokban emlékezzetek meg a szíriai egyházról, amelynek helyettem most Isten a pásztora. A püspök helyett most maga Jézus Krisztus vigyáz reá meg a ti szeretetetek. Én pedig szégyellem, hogy közéjük valónak tartanak, nem vagyok rá méltó, én ugyanis mintegy az utolsó vagyok, és elvetélt. De irgalomra találtam, hogy legyek én is majd valaki, ha Istenhez eljutok. Üdvözöl titeket az én lelkem, és azoknak az egyházaknak a szeretete, amelyek Jézus Krisztus nevében nem úgy fogadtak engem, mint valami átutazót. Mert azok az egyházak is, amelyek távol estek a mostani utamtól, minden egyes városban elém siettek.

VÁLASZOS ÉNEK

Kol 1, 24. 29

Örömmel szenvedek értetek, {*} És testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára.

Ezért fáradok és küzdök Krisztus erejével, amely hatékonyan működik bennem. {*} És testemben kiegészítem, ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, testének, az Egyháznak a javára.

Józsue könyvéből

3, 1-17; 4, 14-19; 5, 10-12

A nép átkel a Jordánon, és megünnepli a húsvétot

Azokban a napokban: Józsue kora reggel fölkelt, és Sittimből útra kelt Izrael fiaival. Eljutottak a Jordánig, és míg át nem keltek, ott töltötték az éjszakákat. Három nap elteltével az elöljárók bejárták a tábort, és megparancsolták a népnek: „Ha meglátjátok az Úr, a ti Istenetek szövetségének ládáját és a Lévi fiai közül való papokat, akik viszik, akkor arról a helyről, ahol vagytok, induljatok el, és kövessétek őket, hogy tudjátok, melyik úton kell mennetek, mert még sohasem jártatok azon az úton. De köztetek és a láda között legyen mintegy 2000 könyöknyi távolság: ne menjetek hozzá közel!” Józsue így szólt a néphez: „Szentelődjetek meg holnapra, mert az Úr csodát tesz körötökben.” A papoknak pedig ezt mondta Józsue: „Emeljétek föl a szövetség ládáját, és haladjatok vele a nép élén!” Ezek fölemelték a szövetség ládáját, és a nép előtt haladtak.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ma elkezdelek naggyá tenni egész Izrael szemében, hogy így megtudja: veled vagyok, amint Mózessel vele voltam. De parancsold meg a szövetség ládáját vivő papoknak: mihelyt a Jordán vizéhez értek, magában a Jordánban álljatok meg.” Józsue tehát így szólt Izrael fiaihoz: „Gyertek, és halljátok az Úr, a ti Istenetek szavát!” Aztán így folytatta Józsue: „Erről tudjátok meg, hogy élő Isten van köztetek, s hogy biztosan elűzi előletek a kánaániakat, hetitákat, hivvitákat, perizitákat, girgasitákat, amoritákat és jebuzitákat: az Úrnak, az egész föld Urának ládája átkel előttetek a Jordánon. Válasszatok ki Izrael törzseiből tizenkét férfit, mindegyik törzsből egyet. Mihelyt a papoknak a talpa, akik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját viszik, a Jordán vizét éri, a Jordán vize kettéválik, a lefelé menő elfolyik, a felülről jövő egy tömeggé merevedik.”

Amikor tehát a nép tábort bontott, hogy átkeljen a Jordánon, a papok a szövetség ládáját a nép előtt vitték. Amikor a ládát vivők a Jordánhoz értek, s ezeknek a papoknak a lába a vizet érte – a Jordán az egész aratási időben túláradt a medrén_–, a felülről jövő víz megállt, s egyetlen tömeggé állt össze, nagy távolságon, egész Cártán határáig; közben az arabok tengere vagy a Sós-tenger felé folyó víz teljesen elapadt. A nép átkelt, Jerikóval szemben. A papok, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, száraz talajon álltak, mozdulatlanul, a Jordán közepén. Egész Izrael szárazon kelt át, míg az egész nép át nem ért a Jordánon.

Azon a napon az Úr naggyá tette Józsuét egész Izrael szemében; úgy tisztelte (egész Izrael), ahogy Mózest tisztelte, egész életében. Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Parancsold meg a papoknak, akik a tanúság ládáját viszik, hogy jöjjenek fel a Jordánból.” S Józsue megparancsolta a papoknak: „Gyertek föl a Jordánból!” A papok tehát, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, fölmentek a Jordánból. Alig érte talpuk a száraz partot, a Jordán vize máris visszatért medrébe, s mint azelőtt, elöntötte a partot.

Az első hónap tizedik napján a nép fölment a Jordánból, és Gilgalban ütött tábort, Jerikó keleti határánál.

Izrael fiai Gilgalban táboroztak, s a hónap tizennegyedik napján este ott ülték meg a húsvétot Jerikó síkságán. Ettek a föld terméséből, a húsvét utáni napon kovásztalan kenyeret és pirított gabonát, ugyanazon a napon. Attól kezdve megszűnt a manna, hogy a föld terméséből ettek. Izrael fiainak nem volt többé mannájuk, s ettől az évtől kezdve Kánaán földjének termékeivel táplálkoztak.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 4, 22. 25; Zsolt 113, 5

Szárazon kelt át Izrael a Jordánon, mert az Úr kiszárította a Jordán vizét, ahogyan a Sás-tengerrel tette, {*} Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? {*} Hogy a föld népei megtudják, milyen hatalmas az Úr keze.

Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 4, 1: PG 12, 842-843)

Átkelés a Jordánon

A Jordánon át a szövetség ládája volt Isten népének a vezére. Felsorakozott a papok és leviták rendje, s a folyó vize – mintegy Isten szolgái iránti tiszteletből – megáll, és magasra feltornyosul, így nyújt Isten népének biztonságos utat. Te ne csodálkozz, midőn Isten e korábbi népéről ilyen történeteket mondanak el; ne csodálkozzál, keresztény ember, aki keresztség szentségében a Jordán folyón mentél át: az isteni ígéret sokkal nagyobbat és magasztosabbat helyez számodra kilátásba, midőn a magasba vezető utat s átjutást ígér neked.

Halld ugyanis Pál szavát a megigazultakról: A felhőkön elragadtatunk a magasba – úgymond – Krisztus elé, és így örökre az Úrral leszünk{n}{r}1 Tessz 4, 16{/r}{/n}. Nincs egyáltalán semmi, amitől félhetne az igaz, minden teremtett dolog az ő szolgálatára van.

Halld végül azt is, mi módon tesz ígéretet az igaznak Isten a próféta által: Ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg, mert én, az Úr vagyok a te Istened{n}{r}Iz 43, 2-3{/r}{/n}. Minden hely befogadja hát az igazat, minden teremtett dolog szolgálatával hódol neki. S ne véld, hogy ezek csak régen történtek, s veled – aki most hallod ezeket – semmi ilyesmi nem történik: mindez benned is beteljesedik misztikus értelemben. Mert te, aki csak a minap hagytad el a bálványimádás sötétségét, és elhatározod, hogy eljársz az isteni törvény meghallgatására, még az elsőnél vagy: most hagyod el Egyiptomot.

Amikor pedig a katechumenek sorába bevesznek, és kezdesz az egyházi előírásoknak engedelmeskedni, akkor jutsz át a Vörös-tengeren, és a pusztaság állomásaiba kerülvén naponként eltelsz Isten törvényeinek meghallásával és az Úr dicsőségétől tündöklő Mózes-arc szemlélésével. Ha pedig majd elérkezel a keresztség misztikus kútjához, és a papi meg a levita rend szolgálata bevezet majd téged azokba a tiszteletreméltó és fenséges szentségekbe, amelyeket jól ismernek mindazok, akiknek már szabad azokat ismerniük, akkor a papi szolgálat segítségével a Jordánon átjutva, belépsz majd az ígéret földjére is, ahol téged Mózes helyett majd Jézus fogad, és új utadon ő maga lesz vezéred.

Te pedig Isten ennyi és ilyen nagy tetteire emlékezve: tudniillik, hogy megnyílt előtted a tenger, és megállott előtted a folyó vize, feléjük fordulva így szólsz majd: Mi lelt téged, tenger, hogy meghátráltál, és téged, Jordán vize, hogy megfordultál? Ti, hegyek, mint a kosok, mitől ugráltatok, és ti, halmok, mint a kis bárányok? De megfelel rá Isten szava, mondván: Megrendült a föld az Úr színe előtt, Jákob Istenének színe előtt, aki a sziklát tóvá változtatja, és a szirtet vizek forrásává{n}vö. {r}Zsolt 113, 5-8{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Bölcs 17, 1a; 19, 22a; Zsolt 76, 20a

Fölségesek ítéleteid, Uram, igéidet kikutatni nem lehet. {*} Naggyá és dicsővé tetted népedet.

Utad a tengeren át vezetett, ösvényed a nagy vizeken. {*} Naggyá és dicsővé tetted népedet.

Józsue könyvéből

5, 13 – 6, 21

Elfoglalják Jerikót, az ellenség legerősebb városát

Azokban a napokban: Amikor Józsue Jerikó közelében tartózkodott, fölemelte szemét, és látott egy embert: előtte állt, s kivont kard volt a kezében. Józsue odament hozzá, és megkérdezte tőle: „Hozzánk tartozol vagy ellenségeinkhez?” Azt felelte: „Nem, hanem az Úr seregének vagyok a vezére, most érkeztem…” Józsue arcra borult előtte a földön, hódolt előtte, és megkérdezte: „Mit parancsol az én Uram szolgájának?” Az Úr seregének vezére azt válaszolta: „Vedd le lábadról a sarut, mert a hely, ahol állasz, szent.” Józsue megtette.

Jerikó gondosan bezárkózott (Izrael fiai előtt): se ki nem jött senki, se be nem ment senki.

Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: „Nézd, kezedbe adom Jerikót és királyát. Harcosaitok, a fegyverforgató férfiak mind kerüljék meg egyszer a várost, s ugyanígy tégy te is hat napon át. Hét pap ugyanakkor vigyen hét harsonát a láda előtt. A hetedik nap hétszer menjetek körül a város körül, a papok fújják meg a harsonákat. Ha a kürt felharsan, ha halljátok a harsona hangját, az egész nép törjön ki egyetlen hatalmas csatakiáltásban. S a város falai menten leomlanak. Akkor hatoljon be a nép, ki-ki ott, ahol éppen van.”

Józsue, Nun fia, hívatta a papokat, s azt mondta nekik: „Fogjátok a szövetség ládáját, s hét pap vigyen hét szarukürtöt az Úr ládája előtt.” A néphez így szólt: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! Az előhad haladjon az Úr ládája előtt.”

Így történt, a szerint a parancs szerint, amelyet Józsue adott a népnek. A hét pap, aki a hét szarukürtöt vitte, az Úr előtt haladt, és fújta a harsonákat. Az Úr szövetségének ládája következett utánuk. Az előhad a papok előtt menetelt, akik a harsonákat fújták, a hátvéd pedig a ládát követte. Meneteltek, és fújták a harsonákat. A népnek ezt a parancsot adta Józsue: „Ne kiáltsatok, s ne hallassátok a hangotokat, egyetlen szó se jöjjön ki a szátokon addig a napig, amíg azt nem mondom: Törjetek ki csatakiáltásban! Akkor harsogjatok!” Józsue körülvitette az Úr ládáját egyszer a város körül; azután visszatértek a táborba, s az éjszakát a táborban töltötték.

Józsue kora reggel fölkelt, s a papok fogták az Úr ládáját. Hét pap hét szarukürttel a láda előtt vonult, és menet közben fújta a harsonákat. Az előhad előttük haladt, a hátvéd pedig az Úr ládáját követte, így vonultak körbe harsonazengés közepette. Megkerülték a várost egyszer, a második napon, aztán visszatértek a táborba, így tettek hat napon át.

A hetedik nap pirkadatkor fölkeltek, s ugyanabban a rendben hétszer megkerülték a várost. Csak ezen a napon vonultak hétszer körül a város körül. A hetedik alkalommal a papok megfújták a harsonákat, Józsue pedig így szólt a néphez: „Törjetek ki csatakiáltásban! Mert az Úr nektek adta a várost. A város az Úr kedvéért átok alá esik mindennel, ami benne van. Csak Rácháb, a rossz hírű nő marad életben, s azok, akik vele vannak házában, mert elrejtette a hírszerzőket, akiket előre küldtünk. Magatok pedig gondosan őrizkedjetek az elátkozottól! Nehogy kedvetek támadjon valamit is elsajátítani, ami átok alá esik, mert akkor Izrael egész táborát kiteszitek az átoknak, és nagy szerencsétlenséget hoztok rá. Minden ezüstöt és minden aranyat, minden rézből és vasból készült edényt az Úrnak kell szentelni, kerüljenek az Úr kincstárába!”

A nép csatakiáltásban tört ki, a harsonákat pedig megfújták. Amikor a nép meghallotta a harsonazengést, hatalmas csatakiáltásban tört ki, s a falak leomlottak. A nép nyomban megrohanta a várost – ki-ki ahol éppen volt_–, és bevették. Betöltötték az átkot mindenkin, aki a városban csak volt, férfin és nőn, fiatalon és öregen, az ökörig, juhig és szamárig, a kardnak élével.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 25, 1ab. 2ad; Zsid 11, 30

Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. {*} Mert romhalmazzá tetted a várost, és nem építik fel többé soha.

A hit erejéből omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták. {*} Mert romhalmazzá tetted a várost, és nem építik fel többé soha.

Origenész áldozópapnak Józsue könyvéről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 6, 4: PG 12, 855-856)

Jerikó elfoglalása

Körülzárják Jerikót, mert el kell foglalni. Hogyan foglalják el Jerikót? Kardot sem vonnak ki ellene, faltörő kosokat sem irányítanak neki, dárda sem villog; csupán a papi harsonának hangja zúg: és erre Jerikó falai leomlanak.

A Szentírásban gyakran úgy tűnik, hogy Jerikó a világot jelképezi. Hiszen az az evangéliumban szereplő ember is, aki Jeruzsálemből Jerikóba ment le, és rablók kezébe került, kétség nélkül annak az Ádámnak jelképe, aki a Paradicsomból e világ számkivetésébe került. De a jerikói vakok is, akikhez Jézus azért jött, hogy látókká tegye őket, azokat az embereket jelképezik, akik e világon a tudatlanság vakságában szenvedtek, ezekhez is eljött az Isten Fia. Tehát Jerikó, vagyis ez a világ el fog pusztulni. A szent könyvek már régóta hirdetik ugyanis a világ végét.

Hogyan következik be majd a világ vége? Milyen eszközökkel? A harsona hangjára, olvassuk{n}vö. {r}1 Kor 15, 52{/r}{/n}. Milyen harsonák hangjára? Pál felfedi előtted e titok értelmét. Halld csak, mit mond: Megszólal a harsona, amire a Krisztusban elhunytak romolhatatlanságra támadnak fel, és a parancsszóra, a főangyal szólítására, Isten harsonájának zengésére az Úr maga száll le a mennyből{n}vö. {r}1 Tessz 4, 15{/r}{/n}. Akkor Jézus Urunk harsonával győzi le Jerikót, és romba dönti, csak a bűnös asszony és háza népe menekül meg belőle. Alászáll, úgymond, Jézus Urunk, éspedig a harsonák szavára száll alá.

S csupán ezt az egyetlen asszonyt menti meg, aki befogadta hírnökeit, aki hűséggel és engedelmességgel befogadva háza emeletére vitte apostolait, ezért ő is ezt az asszonyt háza népével együtt befogadja, és beveszi a választott nép közé. De ne ismételgessük, ne hánytorgassuk már régi bűnét. Valamikor bűnös asszony volt, de most már egyetlen szűzi Férfinak, Krisztusnak a szűzi jegyese lett. Halld csak, miként szól róla az Apostol: Elhatározta azt, hogy eljegyez titeket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezessen Krisztushoz{n}vö. {r}2 Kor 11, 2{/r}{/n}. Az Egyházból való az is, aki így beszélt: Egykor mi magunk is oktalanok, hitetlenek és tévelygők voltunk; mindenféle vágynak és gyönyörnek éltünk{n}{r}Tit 3, 3{/r}{/n}.

Bővebben akarsz még hallani arról, mennyire nem bűnös már ez a korábban bűnös nő? Halld akkor Pál további szavait: Bizony, ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által{n}{r}1 Kor 6, 11{/r}{/n}. Hogy pedig megmenekülhessen ez az asszony, és Jerikóval együtt el ne pusztuljon, a hírnököktől megkapta a megmenekülés hathatós jelét: a vörös zsinórt. Krisztus vére által üdvözül ugyanis az egész egyetemes Egyház ugyanazon a mi Urunk, Jézus Krisztusban, akinek dicsőség és hatalom legyen örökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 49, 22bc. 26cd; Jn 8, 28a

Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek, és intek zászlómmal a nemzeteknek. {*} Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse.

Amikor majd fölemelik az Emberfiát, megtudjátok, hogy én vagyok. {*} Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse.

Józsue könyvéből

10, 1-14; 11, 15-17

Isten népe elfoglalja az országot

Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait, és betöltötte rajta az átkot – úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt_–, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel, és közé vegyültek, nagyon megrémültek, hisz Gibeon olyan jelentős város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Rohamhoz, Jarmut királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel: „Gyertek, és segítsetek nekem Gibeont legyőzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival.” Az öt amorita király egyesült, és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, ők és csapataik; ostrom alá vették Gibeont, és megtámadták.

Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: „Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket, és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk.” Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.

Az Úr így szólt Józsuéhoz: „Ne félj! Kezedbe adom őket. Senki sem lesz képes ellenállni neked.” Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból. Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sőt Bet-Horon lejtőjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte őket. Bet-Horon lejtőjén menekültek Izrael elől, az Úr hatalmas jégesőt bocsátott rájuk az égből, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesőtől, mint Izrael fiainak kardja élétől. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat, Izrael szeme láttára fölkiáltott: „Nap, állj meg Gibeon fölött, s hold, Ajalon völgye fölött!” S a nap megállt, a hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát. Se azelőtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára, így harcolt az Úr Izraelért.

Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.

Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait. A Szeirrel szemközt emelkedő Pele-hegytől egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette, és megölte.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 13. 15

Összegyűjtöm juhaimat az országokból, és hazavezérlem őket. {*} Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket. {*} Izrael hegyein legeltetem őket a völgyekben és az ország lakott tájain.

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

(Ps 1, 4. 7-8: CSEL 64, 4-7)

A zsoltároskönyv szépsége

Bár a Szentírás minden könyve Isten kegyelmét leheli, leginkább mégis a Zsoltárok drága könyve teszi ezt. Egykor maga Mózes is elbeszélő formában írta le az ősök tetteit. Amikor azonban az atyák által is csodálatosnak tartott módon átvezette népét a Vörös-tengeren, és saját szemével látta, hogy a fáraó és egész serege elpusztult a hullámokban, akkor (mivel saját erőit felülmúló eredményt ért el) ő is magasztosabb módon mondja el ezt: diadaléneket énekel az Úrnak. Testvére, Mirjam is dobot vett a kezébe, és így buzdította a többi asszonyt: Magasztaljátok az Urat, mert dicsőség övezi, a lovat és a lovast a tengerbe vetette{n}{r}Kiv 15, 21{/r}{/n}.

A történelem tanít, a törvény oktat, a jövendölés előre hirdet, a feddés tisztít, a buzdítás lelkesít: a Zsoltárok könyvében mindenki számára van üdvös mondanivaló, és van gyógyszer az ember üdvösségére. Bárki olvassa, talál benne olyat, amit különleges orvosságként felhasználhat a saját szenvedélyeinek a sebeire. Aki küzdeni akar, az olyannak találja a Zsoltárok könyvét, mint a lelkek sportcsarnokát vagy sportpályáját, felszerelve az erények összes fajtájához szükséges eszközökkel, ahol ki-ki azt választhatja ki magának, amit alkalmasabbnak talál arra, hogy könnyebben elnyerje a győzelem koszorúját.

Ha valaki az ősök tetteit akarja tanulmányozni és utánozni, egyetlen egy zsoltárban is megtalálja röviden az atyák teljes történetét. Az emlékezet kincstárát olvassa egy összefoglalásban. Ha valaki a törvény értelmét kívánja megismerni, amelynek teljessége a szeretet köteléke, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja{n}{r}Róm 13, 8{/r}{/n}, az azt olvassa a zsoltárokban, hogy mekkora szeretettel vállalta Krisztus egymaga a súlyos szenvedéseket, hogy megszüntesse egész népe nyomorúságát. Megtudja a zsoltárból, hogy a szeretet dicsősége épp oly nagy, mint az erények koronája.

Mit mondjak a zsoltárok jövendöléseinek az értelméről? Amit mások homályosan hirdettek, az a zsoltárokban nyílt és világos ígéretként hangzik el, tudniillik, hogy az Úr Jézus Dávid családjából fog születni: Aki testedből származik, trónodra azt ültetem{n}{r}Zsolt 131, 11{/r}{/n}. A zsoltárok azonban nemcsak azt jövendölik meg, hogy megszületik Jézus, hanem azt is, hogy magára veszi az üdvöthozó testi szenvedést, hogy meghal, feltámad, felmegy a mennybe, és ül az Atya jobbján. Amit egyetlen egy ember sem mert ajkára venni, azt egyedül a zsoltárban hirdeti a próféta, amit majd később maga az Úr is meghirdet evangéliumában.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 56, 8-9

Kész az én szívem, Istenem, kész az én szívem: {*} Hadd daloljak, hadd ujjongjak az Úrnak.

Kelj föl, dicsőségem, kelj föl, lantom, citerám, hadd ébresszem így a hajnalt! {*} Hadd daloljak, hadd ujjongjak az Úrnak.

Józsue könyvéből

24, 1-7. 13-28

A szövetség megújítása az ígéret földjén

Azokban a napokban: Józsue egybegyűjtötte Izrael minden törzsét Szichemben. Aztán hívatta Izrael véneit, vezéreit, bíráit, tisztségviselőit. Azok felsorakoztak az Úr színe előtt. S Józsue szólt az egész néphez. „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: »A folyón túl éltek egykor ősatyáitok, Terach, Ábrahám és Nachor atyja, s más isteneknek szolgáltak. Akkor kiválasztottam Ábrahám atyátokat, bejárattam vele egész Kánaánt, utódait megsokasítottam, s megajándékoztam Izsákkal. Izsákot megajándékoztam Jákobbal és Ézsauval. Ézsaunak adtam Szeir hegyét tulajdonul. Jákob és fiai levonultak Egyiptomba. Akkor elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot a csodákkal, amelyeket körében tettem. S kivezettelek benneteket. Kivezettem atyáitokat Egyiptomból, és a tengerhez értetek. Az egyiptomiak üldözték atyáitokat, szekerekkel és lovasokkal, egészen a Sás-tengerig. Ott az Úrhoz kiáltottak és ő sűrű felhőt bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk zúdította a tengert, úgyhogy az ellepte őket. Saját szemetekkel láttátok, mit tettem Egyiptomban. Aztán hosszú ideig a pusztában maradtatok.

Nektek adtam a földet, amely nem került semmi fáradságba nektek, a városokat, amelyeket nem ti építettetek, s ahol letelepedtetek, aztán a szőlőskerteket és az olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek.«

Most hát féljétek az Urat, és szolgáljatok neki minden erőtökből és hűségesen. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeknek atyáitok a folyón túl és Egyiptomban szolgáltak, és szolgáljatok az Úrnak! Ha nem akartok az Úrnak szolgálni, ma válasszatok, kinek akartok szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak a folyón túl, vagy az amoriták isteneinek, akiknek most a földjét lakjátok. Én és házam, mi az Úrnak szolgálunk!”

A nép így felelt: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! Az Úr a mi Istenünk, ő vezette ki atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. A szemünk láttára ő tette ezeket a nagy csodákat, oltalmazott minket az egész úton, amelyen végigvonultunk, s az összes nép között, amelyen áthaladtunk. Az Úr elűzött előlünk minden népet, így az amoritákat is, akik az országot lakták. Mi is az Úrnak akarunk hát szolgálni, ő a mi Istenünk!”

Józsue erre azt mondta: „Nem szolgálhatjátok az Urat, mert szent Isten, féltékeny Isten, aki nem bocsátja meg elpártolástokat és vétketeket. Ha elhagyjátok az Urat, hogy az idegenek isteneinek szolgáljatok, ő is rosszul fog bánni veletek, elpusztít benneteket, jóllehet azelőtt jó volt hozzátok.”

A nép így válaszolt Józsuénak: „Nem, mi az Úrnak akarunk szolgálni!” Józsue akkor így szólt a néphez: „Ti vagytok a tanúk magatok ellen, hogy az Urat választottátok, s neki akartok szolgálni.” Azt felelték: „Mi vagyunk a tanúk!” „Akkor távolítsátok el a köztetek élő idegenek isteneit, és ragaszkodjék szívetek az Úrhoz, Izrael Istenéhez!” A nép azt válaszolta: „Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!”

Azon a napon Józsue megkötötte a néppel a szövetséget, törvényt és alkotmányt adott neki Szichemben. Józsue ezeket a szavakat leírta az Úr törvénykönyvébe. Aztán fogott egy nagy követ, és felállította ott az Úr szentélyében álló tölgyfa alatt. Majd így szólt Józsue az egész néphez: „Nézzétek, ez a kő lesz a tanú ellenünk, mert minden szót hallott, amit az Úr mondott nekünk; tanú lesz ellenetek, hogy megakadályozzon benneteket abban, hogy Isteneteket megtagadjátok.” Ezzel Józsue elbocsátotta a népet, mindenkit a maga örökrészébe.

VÁLASZOS ÉNEK

Józs 24, 16. 24; 1 Kor 8, 5. 6a

Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, és más isteneknek szolgáljunk! {*} Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

Igaz, beszélnek istenekről, az égen és a földön, nekünk mégis egy az Istenünk. {*} Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, az ő szavára hallgatunk!

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

(Ps 1, 9-12: CSEL 64, 7. 9-10)

Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam elmémmel is!

Mi kedvesebb a zsoltárnál? Nagyon szépen mondja maga Dávid is: Áldjátok az Urat, mert jó az Istent dicsérnünk, mert őt magasztalni gyönyörűség{n}{r}Zsolt 146, 1{/r}{/n}. Valóban, a zsoltár a nép dicsérő szava, Isten magasztalása, a nép dicsőítése, mindenki ujjongása, a mindenség éneke, az Egyház hangja, a hit hangos megvallása, áhítatos meghódolás Isten hatalma előtt, a szabadság öröme, a vidámság hangos kiáltása, az öröm ujjongása. Lecsendesíti a haragos indulatot, megszünteti az aggodalmat, enyhíti a keserűséget. Fegyver az éjszakára, és tanítómester nappalra; menedék a félelem ellen, ünneplés a szent életben, az örök boldogság előképe, a béke és egyetértés záloga, olyan, mint a citera, amely sok különböző magasságú hangból egyetlen egybehangzó dallamot szólaltat meg. A napkelte már zsoltárt zendít, és zsoltár visszhangzik napnyugtakor is.

A zsoltár egyformán törekszik tanítani és kegyelmet adni; miközben örömet találunk éneklésében, ugyanakkor gazdagodunk is a tanításban. Mi az, amivel ne találkoznál, ha olvasod a zsoltárokat? Olvasom bennük: A szeretett baráthoz szóló ének{n}{r}Zsolt 44, 1{/r}{/n}, és felgyullad bennem a szeretet szent vágya; megtalálom bennük a kinyilatkoztatások kegyelmét, feltámadásunk bizonyságait, az ígért jutalmakat; megtanulom bennük, hogy hogyan kerüljem el a bűnt, és nem szégyenkezem vétkeimet megbánni.

Mi más tehát a zsoltár, mint az erények hangszere, amelyen a Szentlélek ihletésére a tiszteletre méltó Próféta már itt a földön megszólaltatja az égi zene édes hangjait? Ugyanakkor lantokon és citerákon, azaz a halandó emberek más-más megnyilatkozási formáival irányítja az istendicséret énekét a menny felé. Megtanított arra, hogy először is meg kell halnunk a bűnnek, aztán ebben az életben különféle jótetteket kell gyakorolnunk, hogy erényes életünk vezessen el bennünket Urunkhoz.

Dávid tehát arra tanított meg, hogy lélekben kell énekelnünk, szívből kell zsoltároznunk, ahogyan Pál is mondja: Imádkozzam lélekkel, de imádkozzam értelmemmel is; énekeljek lélekkel, de énekeljek értelmemmel is{n}{r}1 Kor 14, 15{/r}{/n}. Megtanított rá, hogy életünket és tetteinket a mennyeiek szerint formáljuk, nehogy e földi élvezetek felélesszék a test szenvedélyeit, mert ezek nincsenek lelkünk megváltására, sőt vesztét okozzák. Mindezt azzal is tanítja a zsoltár, hogy a szent Próféta nem feledkezik meg arról sem, hogy lelkének megszabadulását ünnepelje: Zsoltározok neked, Istenem, hárfán játszom neked, Izrael Szentje; ajkam örül, amikor neked énekelek, s lelkem ujjong, mert megváltottad{n}vö. {r}Zsolt 70, 22-23{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 91, 2. 4

Jó dolog az Urat áldani, {*} Énekkel magasztalni nevedet, Fölséges.

Tízhúrú lanton és hárfazenével, citera mellett énekelve. {*} Énekkel magasztalni nevedet, Fölséges.