ÉVKÖZI IDŐ

15. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

A királyok első könyvéből

16, 29 – 17, 16

Illés próféta fellépése Acháb izraeli király idejében

Omri fia, Acháb – Júda királyának, Azának 38. esztendejében lett király Izraelben. Omri fia, Acháb huszonkét évig uralkodott Izrael fölött Szamariában. S Acháb, Omri fia azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, még sokkal inkább, mint elődei.

Nem volt neki elég, hogy Nebat fia, Jerobeám nyomán járt a bűn útján, hanem még a szidoniak királyának, Etbaalnak a lányát, Izebelt is elvette feleségül, aztán elment Baalnak szolgálni, őt imádni. Baal templomában, amelyet Szamariában épített, oltárt emelt Baalnak. Visszaállította a szent fákat, sőt hogy ingerelje az Urat, Izrael Istenét, még több gonoszságot művelt, mint Izrael összes többi királya, aki előtte volt. Az ő idejében a beteli Hiel fölépítette újra Jerikót. Elsőszülötte, Abirám árán vetette meg alapjait, s legkisebb fia, Segub árán csinált rá kapukat, az Úr szava szerint, amelyet Nun fia, Józsue által hallatott.

A gileádi Tisbéből való Illés, a tisbei így szólt Achábhoz: „Amint igaz, hogy él az Úr, Izrael Istene, akinek a szolgálatában állok: ezekben az években ne hulljon se harmat, se eső, csak az én szavamra.” Azt mondta neki az Úr: „Menj el innen, vedd utadat kelet felé, és rejtőzz el a Kerit pataknál, amely a Jordántól keletre folyik. Igyál a patakból, a hollóknak pedig megparancsolom, hogy gondoskodjanak rólad.” Tehát elment és úgy tett, amint az Úr parancsolta. Elment és a Kerit pataknál maradt, amely a Jordántól keletre folyik. S a hollók vittek neki reggel kenyeret, este húst, a patakból meg ivott. Egy bizonyos idő elteltével történt, hogy a patak kiszáradt, mert nem esett eső az országban.

Akkor az Úr így szólt hozzá: „Kelj útra és menj el a Szidonhoz tartozó Careftába, és maradj ott. Nézd, ott megparancsoltam egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.” Erre útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony – rőzsét szedegetett. Megszólította és azt mondta neki: „Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!” Amikor elment hozni, utána szólt: „Hozz egy harapás kenyeret is!” Azt felelte: „Amint igaz, hogy a te Istened él: nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán megyek és elkészítem magamnak és fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.” Illés azonban így válaszolt neki: „Ne félj! Menj s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lángost, aztán hozd ki nekem; magadnak és fiadnak csak utána készíts. Mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó ne ürüljön ki, a korsó ne apadjon el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.”

Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által hallatott.

VÁLASZOS ÉNEK

Jak 5, 17. 18; Sir 48, 1. 3

Illés esedezve imádkozott, hogy ne essék az eső, s nem is esett. {*} Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég.

Mint a tűzvész, Illés próféta jött, szava lángolt, mint az égő fáklya, az Úr szavával elzárta az eget. {*} Majd ismét imádkozott, és esőt adott az ég.

Kezdődik Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezése

(Nn. 1-7: SCh 25 bis, 156-158)

Oktatás a keresztség előtti szertartásokról

Naponként szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, amikor a pátriárkák történetét vagy a Példabeszédek könyvének parancsait olvastuk. Az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősatyák példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületve a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó.

Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek, és a szent jeleknek magyarázatát adjam. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, akik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így – előkészítés nélkül – jobban belétek hatol a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna.

Nyissátok meg hát fületeket, és élvezzétek az örök életnek a szentségek által rátok lehelt jó illatát. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fül megnyitásának szent szertartását végeztük és mondottuk: Effeta, azaz nyílj meg{n}{r}Mk 7, 34{/r}{/n}, hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket és emlékezetben tartsátok a feleleteket. Ezt a misztériumot maga Krisztus jelezte az evangéliumban, amikor a süketnémát meggyógyította.

Ezután megnyílt számodra a legszentebb szentély, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled, és tartsd emlékezetedben, hogy mit feleltél. Ellene mondottál a sátánnak és cselekedeteinek, a világnak, a világi gyönyöröknek és élvezeteknek, ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve.

Láttál ott levitát, láttál áldozópapot és láttad a püspököt is. Ne tekintsd testük alakját, hanem szolgálatuk kegyelmét. Angyalok színe előtt szóltál, miként írva van: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert ő a Seregek Urának követe{n}{r}Mal 2, 7{/r}{/n}. Nincs helye a tévedésnek, nincs helye a tagadásnak: Isten követe az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem küldetése szerint. Azt nézd, amit neked juttatott; mérlegeld, mit tett, és ismerd fel méltóságát.

Beléptél tehát, hogy ellenséged elé állj; elhatároztad, hogy nyíltan ellene mondasz neki; kelet felé fordulsz: aki ugyanis ellene fordult az ördögnek, az Krisztushoz fordul, ránéz bizakodó tekintettel.

VÁLASZOS ÉNEK

Tit 3, 3. 5; Ef 2, 3

Egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást. {*} De Isten megmentett minket irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.

Valamikor testi vágyainkban éltünk, és születésünknél fogva a harag gyermekei voltunk. {*} De Isten megmentett minket irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.

A királyok első könyvéből

18, 16b-40

Illés Kármel hegyén legyőzi Baal papjait

Azokban a napokban: Acháb elindult Illés felé. Amikor Acháb megpillantotta Illést, azt kérdezte: „Te vagy az, Izrael megrontója?” De ő így felelt: „Nem én sodortam pusztulásba Izraelt, hanem te és atyádnak háza, amikor elhagytátok az Urat, és amikor Baalhoz szegődtél. Most azonban küldj el s hívd nekem össze egész Izraelt Kármel hegyén, aztán Baal négyszázötven prófétáját is, akik Izebel asztaláról esznek!” Acháb tehát sorra üzent Izrael fiainak és összehívta a prófétákat is Kármel hegyén. Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: „Meddig akartok még kétfelé sántikálni? Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek; ha meg Baal, akkor kövessétek azt!” A nép nem válaszolt egyetlen szót sem.

Akkor Illés így szólt a néphez: „Az Úr prófétái közül egyedül én maradtam meg, Baalnak azonban négyszázötven prófétája van. Adjatok két bikát! Válasszák ki az egyiket, aztán vágják darabokra és tegyék a máglyára, de tüzet ne gyújtsanak! Én majd előkészítem a másik bikát, de tüzet én sem gyújtok. Akkor hívják segítségül ők a ti istenetek nevét, én meg majd segítségül hívom az Úr nevét! Az az Isten, aki tűzzel válaszol, az legyen az Isten!” Az egész nép azt felelte rá: „Rendben van!” Illés tehát így szólt Baal prófétáihoz: „Válasszátok ki magatoknak az egyik bikát! Ti vagytok többségben. Aztán hívjátok segítségül istenetek nevét, de tüzet nem szabad gyújtanotok!” Fogták hát az egyik bikát, előkészítették, és reggeltől délig szólítgatták Baal nevét ezekkel a szavakkal: „Baal, hallgass meg!” De semmi hang nem hallatszott, nem adott senki feleletet. Közben ott ugrabugráltak oltáruk körül, amit csináltak.

Délben Illés így csúfolta őket: „Szólítsátok hangosabban, hiszen isten! Hátha belemélyedt gondolataiba vagy kiment, esetleg úton van, vagy éppen elaludt, és föl kell ébreszteni.” Erre egyre emeltebb hangon szólították és szokásukat követve karddal és lándzsával addig vagdosták magukat, míg ki nem buggyant a vérük. Dél elmúltával odáig fajult a dolog, hogy őrjöngeni kezdtek egészen addig, míg el nem jött az esti ételáldozat bemutatásának ideje. De nem hallatszott se hang, se felelet, semmi jele a meghallgatásnak. Akkor Illés így szólt a néphez: „Lépjetek elém!” Az egész nép eléje lépett. Ezután helyreállította az Úr oltárát, amelyet leromboltak. Mégpedig úgy, hogy fogott tizenkét szikladarabot Jákob tizenkét fia törzsének megfelelően, akinek az Úr azt mondta: „Izrael legyen a neved!” és oltárt épített a szikladarabokból az Úr nevének.

Az oltárt körülvette árokkal, akkorával, amekkora két mérő gabonának elegendő. Aztán máglyát rakott, feldarabolta a bikát, rátette a máglyára és azt mondta: „Töltsetek meg négy korsót vízzel, és öntsétek rá az égőáldozatra meg a máglyára.” Megtették. Erre így szólt: „Ismételjétek meg!” Megismételték. Akkor azt mondta: „Harmadszor is tegyétek meg!” Harmadszor is megtették, úgyhogy víz folyt az oltár körül. Az árkokat is megtöltötte vízzel. Amikor aztán elérkezett az esti ételáldozat bemutatásának az ideje, Illés próféta előlépett és felkiáltott: „Uram, Ábrahám, Izsák és Izrael Istene! Nyilvánítsd ki a mai napon, hogy te vagy az Isten Izraelben, én a te szolgád vagyok s ezeket mind a te szavadra teszem! Hallgass meg, Uram, hallgass meg! Engedd, hogy ez a nép fölismerje: te, az Úr vagy az Isten, te téríted meg a szívét.”

Erre tűz hullott az Úrtól, megemésztette az égőáldozatot és a máglyát, még az árokban lévő vizet is elnyelte. Ennek láttára az egész nép arcra borult és így szólt: „Az Úr az Isten, az Úr az Isten!” Illés erre meghagyta nekik: „Ragadjátok meg Baal prófétáit! Ne meneküljön meg egy se közülük!” Megragadták, és Illés levitette őket a Kison patakhoz, s ott megölette őket.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kir 18, 21; Mt 6, 24

Illés odalépett az egész nép színe elé és megkérdezte: Meddig akartok még kétfelé sántikálni? {*} Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!

Senki sem szolgálhat két Úrnak; nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is. {*} Ha az Úr az Isten, akkor őt kövessétek!

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 8-11: SCh 25 bis, 158-160)

Újjászülettünk vízből és Szentlélekből

Mit láttál a keresztelő kápolnában? Láttál ott vizet, de nemcsak ezt, láttál ott levitákat, akik szolgáltak, és láttad a püspököt, aki kérdéseket tett fel, és végezte a beavatást. Mindenkinél előbb maga az Apostol tanít arra, hogy ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket, mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök{n}{r}2 Kor 4, 18{/r}{/n}. Másutt meg ezt olvashatod: Ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk{n}{r}Róm 1, 20{/r}{/n}. Ezért mondja maga az Úr is: Ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek!{n}{r}Jn 10, 38{/r}{/n} Hidd el tehát, hogy az Istenség van ott jelen. Hiszel abban, hogy ott működik, és nem hiszed azt, hogy jelen van? Honnan is származnék a működése, ha meg nem előzné a jelenléte?

Fontold meg, mily ősrégi ez a misztérium, hiszen már a világ kezdetén megvan az előképe. Kezdetben, amikor Isten az eget és a földet teremtette – úgymond a Szentírás – Isten lelke lebegett a vizek fölött{n}{r}Ter 1, 2{/r}{/n}. Vajon az, aki ott lebegett a vizek fölött, nem volt tevékeny? Vedd tudomásul, hogy működött már magában a világ teremtésében is, hiszen azt mondja a Próféta: Az egek az Úr szavára lettek, csillagseregüket az ő ajka lehelte{n}{r}Zsolt 32, 6{/r}{/n}. Mindkét tény a Szentírás bizonyságán nyugszik: az is, hogy lebegett, az is, hogy működött. Hogy ott lebegett, azt Mózes mondja; hogy ott működött, azt Dávid bizonyítja.

Halld a másik bizonyítékot is. Minden test megromlott a gonoszságtól. Nem marad éltető Lelkem az emberben örökké, mivel test{n}{r}Ter 6, 3{/r}{/n} – mondja az Úr. Ezzel Isten arra mutat rá, hogy a test tisztátalansága és a súlyosabb bűn szennye a lelki kegyelmet elfordítja tőlünk. Azért, hogy az Úristen helyrehozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre, és az igaz Noénak megparancsolta, hogy szálljon a bárkába. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki, majd azután galambot, ez – mint olvassuk – olajággal tért vissza a bárkába. Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról, és kétségbe vonod, hogy mindez titokzatos előkép?

A vízbe merül az ember teste, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz minden gonosztettnek a temetője. A fa pedig annak a fának az előképe, amelyre az Úr Jézust szegezték fel, amikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot jelzi, amelynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben. A Szentlélek leheli szívedbe a békét és lelkedbe a megnyugvást.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 44, 3. 4; Jn 4, 14

Elárasztom vízzel a tikkadt mezőt, és bővizű patakokkal a kiaszott földet. {*} Kiárasztom Lelkemet, úgy sarjadzanak majd, mint a fűzfák a vízfolyások mellett.

Örök életre szökellő vízforrás lesz. {*} Kiárasztom Lelkemet, úgy sarjadzanak majd, mint a fűzfák a vízfolyások mellett.

A királyok első könyvéből

19, 1-9a. 11-21

Isten kinyilatkoztatja magát Illésnek a Hóreben

Azokban a napokban: Acháb elbeszélte Izebelnek, amit Illés végbevitt, az egész történetét annak, ahogyan sorra megölette a prófétákat. Erre Izebel hírvivőt küldött Illéshez. Ezt üzente neki: „Ezt és ezt tegyék velem az istenek, ha holnap ebben az órában hasonlóvá nem teszem életedet ezek egyikének életéhez!”

Illés megrettent, útra kelt és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, maga pedig behúzódott egy napi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá, és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” Ezzel lefeküdt és elaludt. Egyszer csak angyal érintette meg, és így szólt hozzá: „Kelj föl, és egyél!” Ahogy odapillantott, lám, a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is, ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni.

Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette, és azt mondta: „Kelj föl, és egyél! Különben túl hosszú lesz neked az út.” Fölkelt, evett, ivott, aztán negyven nap és negyven éjjel vándorolt ennek az ételnek az erejéből egészen az Isten hegyéig, a Hórebig.

Bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát, így szólt hozzá: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?” Azt felelte: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Istenéért. Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták, és most nekem is az életemre törnek.” Az Úr azonban azt mondta neki: „Menj, fordulj vissza, és vedd utadat Damaszkusz pusztasága felé! Aztán menj, és kend föl Hazaelt Arám királyává, Jehut, Nimsi fiát pedig Izrael királyává. Végül Elizeust, Safát fiát Abel-Mecholából kend fel magad helyett prófétává. Aztán ez történik: Aki Hazael kardjától megmenekül, azt megöli Jehu. És aki Jehu kardjától megmenekül, azt megöli Elizeus. De hétezret életben hagyok Izraelben: minden térdet, amely nem hajolt meg Baal előtt, és minden szájat, amely nem illette csókkal (a kezét).”

Amikor onnét elment, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette köntösét. Az otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: „Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! De hát mit tettem veled?” Azzal Elizeus elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ekét felhasználva megsütötte az ökröket, és odaadta az embereknek, egyék meg őket. Aztán elindult, Illés nyomába szegődött, és a szolgája lett.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kiv 33, 22. 20; Jn 1, 18

Így szólt az Úr Mózeshez: Ha majd elvonul előtted dicsőségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok előtted. {*} Mert nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon.

Istent nem látta soha senki, az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. {*} Mert nem láthatja ember Istent úgy, hogy életben maradjon.

Kezdődik Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezése

(Nn. 12-16. 19: SCh 25 bis, 162-164)

Mindez előkép a számunkra

Arra tanít téged az Apostol: Atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre, a felhőben és a tengerben{n}{r}1 Kor 10, 1-2{/r}{/n}. De maga Mózes is azt mondja énekében: Elküldted Lelkedet és a tenger elborította őket{n}{r}Kiv 15, 10{/r}{/n}. Észrevetted ugye, hogy a keresztség szentségének előképe rejtőzik a zsidóknak abban az átvonulásában, amelyben az egyiptomi elveszett, a zsidó pedig megmenekült. Hisz mi másra tanít minket naponként ez a szentség, mint hogy benne a bűn elmerül és a vétek elpusztul, de jámborság és teljes ártatlanság lép ki belőle.

Hallottad azt is, hogy atyáink a felhő alatt voltak, mégpedig jó felhő alatt, amely a testi szenvedélyek lobogását lehűtötte. Jó felhő árnyékozza be azokat, akiket a Szentlélek meglátogat. Végül Szűz Máriára szállt rá, és a Magasságbeli ereje borította be őt árnyékával, amikor az emberi nem számára megszülte a Megváltót. Az a felhőcsoda is előkép szerint történt Mózes által. Ha tehát akkor az előképben jelen volt a Szentlélek, vajon nincs-e jelen most a jelzett igazságban, hiszen a Szentírás is mondja neked: A törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg{n}{r}Jn 1, 17{/r}{/n}.

A „Mara” forrás vize keserű volt, Mózes fát dobott bele, és édes lett. Amíg az Úr keresztjét nem hirdették, a víznek a jövendő üdvösség szempontjából nem volt semmi jelentősége, amikor azonban a kereszt misztériuma már üdvösségszerzővé szentelte, azóta lelki fürdőnek és életadó italnak használható. Miként tehát abba a vízbe Mózes, a próféta fát bocsájtott, ugyanúgy ebbe a forrásba is a pap az Úr keresztjének hirdetését bocsátja, és ez a víz édessé válik a kegyelem számára.

Ne higgy tehát tisztán testi szemeidnek: itt inkább azt kell nézni, ami láthatatlan, mert a látható ideigvaló, amaz pedig örökkévaló. Jobban lehet itt azt látni, amit a testi szem nem vesz észre, de a szív és a lélek meglát.

Azután okulj a Királyok könyvének olvasmányán is{n}{r}2 Kir 5, 1-27{/r}{/n}. Naamán szír ember volt, leprás lett, és senki nem tudta abból kigyógyítani. Akkor az egyik rableány azt mondta neki, hogy van Izraelben egy próféta, aki a leprától meg tudná őt tisztítani. Naamán aranyat és ezüstöt vett magához, elment Izrael királyához. Amikor ez meghallotta érkezésének okát, megszaggatta ruháját, mondván, hogy istenkísértés az, amikor olyat kérnek tőle, amit nem tud megadni királyi hatalma. Elizeus azonban titokban megüzente a királynak, küldje el hozzá ezt a szír embert, hadd tudja meg, hogy van Isten Izraelben. Amikor pedig az odaérkezett, meghagyta neki, hogy merüljön alá hétszer a Jordán vizében. Erre Naaman azon kezdett gondolkodni, hogy jobb az ő hazája folyóinak a vize, és azokban már sokszor megfürdött, de mégsem szabadult meg leprájától. Ez a meggondolása visszatartotta attól, hogy szót fogadjon a prófétának. De amikor engedett szolgái biztatásának és rábeszélésének, mégis alámerült a Jordánban. Amikor pedig abban megtisztult, menten megértette, hogy nem a víz, hanem a kegyelem ereje tisztítja meg az embert.

Az a pogány kételkedett, mielőtt meggyógyult volna; te már meggyógyultál, ne kételkedj tehát.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 77, 52. 53; 1 Kor 10, 2

Kihozta népét az Úr, mint a juhokat, biztosan vezette őket, hogy ne féljenek, {*} S ellenségeiket elnyelte a tenger.

Mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. {*} S ellenségeiket elnyelte a tenger.

A királyok első könyvéből

21, 1-21. 27-29

Illés a szegények igazának a védelmezője

Abban az időben: Nabotnak, a jiszreelitának volt egy szőlőskertje Achábnak, Szamaria királyának a palotája mellett. Acháb beszélt Nabottal. Így szólt hozzá: „Engedd át nekem a szőlőskertedet, hogy veteményeskertül szolgáljon nekem; egész közel fekszik házamhoz. Adok érte egy jobb szőlőskertet, vagy ha úgy tetszik jobban, kifizetem az árát pénzben.” Nabot azonban azt válaszolta Achábnak: „Az Úr óvjon attól, hogy atyáim örökségét átengedjem neked!” Acháb hazament. Kedvetlen volt és haragos a válasz miatt, amit Nabot, a jiszreelita adott neki, amikor azt mondta: „Nem engedem át neked atyáim örökségét.” Leheveredett, befordult, és nem evett semmit.

Odament hozzá a felesége, Izebel, és megkérdezte: „Mi van veled, hogy olyan kedvetlen vagy, és nem eszel semmit?” „Megbeszélésem volt a jiszreeli Nabottal – felelte. Azt mondtam neki: Engedd át nekem szőlőskertedet arany ellenében, vagy ha úgy tetszik jobban, adok neked érte egy másik szőlőskertet. De kijelentette: »Nem engedem át neked atyáim örökségét!«” Felesége, Izebel erre azt mondta neki: „Hát nem vagy Izrael királya? Kelj föl, egyél, és légy jókedvű. Majd én megkerítem a jiszreeli Nabot szőlejét.”

Aztán leveleket írt, lepecsételte az ő pecsétjével, és elküldte őket a Nabottal együtt lakó véneknek és előkelőknek. Ezt írta a levelekben: „Hirdessetek böjtöt, és Nabotot ültessétek az asztalfőre az emberek közé. Aztán vele szemben két semmirekellő ember kapjon helyet, akik tanúskodnak majd ellene, és kijelentik: »Káromoltad Istent és a királyt.« Aztán vezessétek ki, és kövezzétek agyon!” S városának lakói, a vének és előkelők, akik együtt laktak vele a városban, úgy tettek, amint Izebel parancsolta, ahogy a nekik küldött levelekben írva volt. Böjtöt hirdettek, és Nabotot az asztalfőre ültették az emberek közé. Aztán előkerült két ember, semmirekellő ember, s leült vele szemben. Tanúságot tettek, és kijelentették: „Nabot káromolta Istent és a királyt.” Erre kivezették a város elé, és agyonkövezték. Majd jelentették Izebelnek: „Nabotot megköveztük, halott.”

Mihelyt Izebel meghallotta, hogy Nabotot agyonkövezték, azt mondta Izebel Achábnak: „Nos, vedd birtokba Nabot szőlejét, amelyet nem akart neked pénzért átengedni. Mert Nabot nem él többé, halott.” Amikor Acháb meghallotta, hogy Nabot halott, fogta magát Acháb, elment a jiszreelita Nabot szőlejébe, és birtokba vette.

Az Úr hallatta szavát, és azt mondta a tisbei Illésnek: „Indulj, menj el Achábhoz, Izrael királyához, aki Szamariában székel; épp Nabot szőlejében van, lement, hogy birtokba vegye. És mondd meg neki: Így szól az Úr: Gyilkoltál, és most az örökséget is eltulajdonítod? Ezért azt mondja az Úr: Ott fogják a kutyák a te véredet is felnyalni, ahol Nabot vérét felnyalták a kutyák!” Acháb azt mondta: „Hát rám találtál, ellenségem?” „Rád találtam – felelte. Mert arra adtad magad, hogy azt tedd, ami gonosznak számít az Úr szemében. Lásd, romlást hozok rád, elsöpörlek, kiirtom Acháb házából mind aki férfi, a szolgát is, a szabadot is Izraelben.”

Amikor Acháb meghallotta ezeket a szavakat, megszaggatta ruháját, vezeklő ruhát öltött mezítelen testére, és böjtölt. Aludni is vezeklő ruhában tért és kedvetlenül járt-kelt. Az Úr ezért így szólt a tisbei Illéshez: „Látod, hogy megalázkodott előttem Acháb? Mivel megalázkodott előttem, nem hagyom, hogy életében rátörjön a baj házára, majd csak fia idejében sújtom házát romlással.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jak 4, 8. 9. 10; 5, 6

Mossátok tisztára kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, megosztott lelkűek. {*} Gyászoljatok és szomorkodjatok, alázkodjatok meg az Úr előtt.

Az igazat elítéltétek, megöltétek, s ő nem tanúsított ellenállást. {*} Gyászoljatok és szomorkodjatok, alázkodjatok meg az Úr előtt.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 19-21. 24. 26-28: SCh 25 bis, 164-170)

A víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül

Azért mondtuk az előbb: Ne csak azt hidd el, amit látsz, nehogy te is így beszélj: hát ez az a nagy misztérium, amelyről a Szentírás mondja: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta?{n}{r}1 Kor 2, 9{/r}{/n} Olyan vizet látok, mint amilyent máskor is láthatok. Hát ebben nyerhetnék megtisztulást, amikor annyiszor megfürödtem már benne, és még sohasem tisztult meg a lelkem? Értsd meg ebből, hogy maga a víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül.

Olvastad, hogy a keresztségben hárman tanúskodnak: a víz, a vér és a Szentlélek, és ez a három egy{n}{r}1 Jn 5, 7{/r}{/n}, mert ha bármelyik hiányzik, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma, mert aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába{n}{r}Jn 3, 5{/r}{/n}. A keresztségre készülő is hisz az Úr Jézus keresztjében, és meg is jelölik őt azzal, de ha nem keresztelkedik meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, nem nyerheti el bűnei bocsánatát, és a lelki kegyelem adományát sem kapja meg.

Az a szír ember hétszer merült alá az Ószövetség idején, te pedig a Szentháromság nevében merültél alá. Emlékezzél csak: megvallottad az Atyát, megvallottad a Fiút, és megvallottad a Szentlelket. Figyeld a sorrendet! Ebben a hitvallásban meghaltál a világnak és feltámadtál Isten számára. Mintegy eltemetkeztél abban a vízben, meghaltál a bűnnek, és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez nem közönséges víz.

Aztán meg az a béna (a jeruzsálemi Juh-kapunál lévő fürdőben) a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Az ő eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg egy-egy embert, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit. Tehát ő az, akinek az eljövetelére vártak, hogy rászálljon a Lélek. Az Atyaisten róla mondta Keresztelő Jánosnak: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni{n}{r}Jn 1, 33{/r}{/n}. Erről tett tanúságot János, amikor ezt mondta: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá (az égből), és rajta is maradt{n}{r}Jn 1, 32{/r}{/n}. S miért szállott volna alá a Szentlélek galamb alakjában, ha nem azért, hogy te is belásd és megértsd: az a galamb, amelyet az igaz Noé bocsátott ki a bárkából, előképe volt ennek a galambnak, hogy felismerd ennek a szentségnek az előképét.

Van-e még valami, amiben kételkedhetnél, hiszen oly világosan tanítja az Atya, aki az evangéliumban mondja: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik{n}{r}Mt 3, 17{/r}{/n}; ezt tanítja a Fiú is, aki fölött a Szentlélek mint galamb nyilvánult meg; ezt tanítja a Szentlélek is, aki galamb alakjában szállt alá, amit Dávid is hirdet: Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög, az Úr lebeg a nagy vizek fölött{n}{r}Zsolt 28, 3{/r}{/n}. Nem kételkedhetsz, amikor maga a Szentírás tanúsítja, hogy Jerubbaal kérésére tűz szállt le az égből{n}{r}Bír 6, 21{/r}{/n}, és hogy azután Illés kérésére az égből tűz szállt alá, amely megszenteltté tette az áldozatot{n}{r}1 Kir 18, 38{/r}{/n}.

Ne a személyek érdemét nézd, hanem a papok szolgálatát. De ha mégis érdemeiket vizsgálnád, akkor ahogyan Illésre tekintesz, úgy tekints Péter és Pál érdemeire is. Ők az Úrtól kapták ezt a szentséget, és hagyományozták ránk. Azoknak látható tűzláng szállt le, hogy higgyenek, mibennünk pedig, akik hiszünk, láthatatlanul működik. Azoknak előkép volt, nekünk pedig jelenlétének figyelmeztető jele. Hidd el tehát, hogy jelen van az Úr Jézus, akihez a papok imádkoznak, hiszen ő mondta: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyok közöttük{n}{r}Mt 18, 20{/r}{/n}. Mennyivel inkább jelen van ott, ahol az Egyház van, ahol a misztériumokat ünneplik, mert ott ajándékoz meg bennünket jelenlétével.

Leszálltál tehát a keresztvízbe. Gondolj vissza, miről tettél bizonyságot akkor, amikor azt mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem azt mondtad akkor, hogy hiszek a nagyobban, a kisebben és az utolsóban, hanem a te saját szavad arra kötelez téged, hogy éppen úgy higgy a Fiúban, mint ahogy hiszel az Atyában, és éppen úgy higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy a Fiú a megfeszített Úr Jézus, akiben hinned kell.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 3, 11; Iz 1, 16. 17. 18

Aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy saruját hordozzam. {*} Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.

Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót tenni, mondja az Úr. {*} Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.

A királyok első könyvéből

22, 1-9. 15-23. 29. 34-38

Prófétai szó előremondja a gonosz Acháb végzetét

Azokban a napokban: Három évig nyugalom volt, nem dúlt háború Arám és Izrael között. A harmadik esztendőben azonban Júda királya, Jehosafát elment látogatóba Izrael királyához, (Achábhoz). Akkor Izrael királya így szólt szolgáihoz: „Tudjátok jól, hogy Gileádban Ramot hozzánk tartozik, s mi ülünk tétlenül, ahelyett, hogy kiragadnánk Arám kezéből.” Majd Jehosafáthoz fordult: „Hadba vonulsz velem a gileádi Ramot ellen?” Jehosafát azt felelte Izrael királyának: „Ott leszek éppen úgy, mint te, népem, mint a te néped, lovaim, mint a te lovaid.” Aztán ezt mondta Jehosafát Izrael királyának: „Kérj előbb útmutatást az Úrtól!” Izrael királya összehívta hát a prófétákat, mintegy négyszáz embert, és így szólt hozzájuk: „Hadba vonuljak a gileádi Ramot ellen, vagy mondjak le róla?” Ezt a választ adták: „Vonulj fel, az Úr a király kezébe adja!” Jehosafát azonban így szólt: „Nincs itt véletlenül az Úrnak valamelyik prófétája, hogy megkérdezhetnénk?” „Van itt egy – válaszolta Izrael királya Jehosafátnak_–, aki által megkérdezhetnénk az Urat, bár a magam részéről nem kedvelem, mert sose jövendöl nekem jót, mindig csak rosszat: Jimla fia, Michajehu.” Jehosafát azonban megjegyezte: „Ne beszéljen így a király!” Izrael királya erre hívatta egyik udvari emberét, és azt mondta neki: „Hozd ide gyorsan Jimla fiát, Michajehut!”

Amikor a király elé ért, a király így szólt hozzá: „Michajehu, hadba vonuljunk a gileádi Ramot ellen, vagy mondjunk le róla?” Azt válaszolta: „Vonulj! Győzelmet aratsz, az Úr a király kezébe adja!” A király azonban megkérdezte: „Hányszor eskesselek meg, hogy csak az igazat mondod az Úr nevében?” Erre megszólalt: „Látom egész Izraelt, szétszórva a hegyen, mint a pásztor nélkül maradt nyájat. S az Úr ezt mondja: Nincs gazdájuk, térjen hát vissza ki-ki békében házába!” Izrael királya Jehosafáthoz fordult: „Hát nem megmondtam, hogy sose jövendöl nekem jót, hanem mindig csak rosszat?” De az folytatta: „Halld hát az Úr szavát: Láttam az Urat, a trónján ült, az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és a balján. S azt mondta az Úr: »Ki veszi rá Achábot, (Izrael királyát), hogy hadba vonuljon és Ramotnál, Gileádban elessen?« Az egyik ezt mondta, a másik azt mondta, míg végül az Úr elé állt a lélek, és így szólt: »Én veszem rá.« S az Úr megkérdezte: »Milyen úton-módon? Hogyan?« »Én megyek – felelte_–, és a hazugság lelke leszek a prófétái ajkán!« Erre azt mondta neki: »Vedd hát rá, hiszen képes vagy rá! Csak menj, és tedd meg!« S lám az Úr valóban a hazugság lelkét adta ezeknek a te prófétáidnak az ajkukra, mert az Úr vesztedet határozta el.”

Izrael királya és Júda királya, Jehosafát így hadba vonult a gileádi Ramot ellen. De egy ember vaktában kifeszítette íját, s eltalálta Izrael királyát a mellvért és az öv között. Erre megparancsolta szekere hajtójának: „Fordulj meg, és vigyél ki az ütközetből, mert megsebesültem!” A harc azonban egyre hevesebbé vált azon a napon, a király kénytelen volt a szekerén állva maradni, szemben az arámokkal. Estére meghalt. Sebéből a vér a kocsi aljára folyt. Naplementekor kiáltás hallatszott a táborban: „Vissza! Ki-ki a maga városába, ki-ki a maga földjére! A király halott!”

Szamariába mentek és Szamariában temették el a királyt. Amikor Szamaria tavában lemosták a kocsit, a kutyák nyalták fel a vérét és a ringyók fürödtek benne az Úr szava szerint.

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 29, 8. 9. 11; MTörv 18, 18

Nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben; {*} Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek, mondja az Úr.

Prófétát támasztok, és ajkára adom szavaimat. {*} Tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek, mondja az Úr.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 29-30. 34-35. 37. 42: SCh 25 bis, 172-178)

A keresztség utáni szertartások magyarázata.

Miután a keresztvízben újjászülettél, odaléptél a pap elé. Fontold meg, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid így beszél: Mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán{n}{r}Zsolt 132, 2{/r}{/n}. Ez az az olaj, amelyről Salamon is azt mondja: Mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok{n}{r}Én 1, 3{/r}{/n}. Hány újjászületett lélek kedvelt meg ma téged, Urunk, Jézus, és így szól hozzád: Vigyél magaddal, ruhád jó illata után sietünk{n}{r}Én 1, 4{/r}{/n}, hogy a feltámadás illatából meríthessenek.

Értsd meg, hogy miért van ez, hiszen a bölcs maga elé néz{n}{r}Préd 2, 14{/r}{/n}. Azért csordult végig arcodon az olaj, hogy jelezze újjászületésed örömét; azért mondja: Áron szakállán, hogy te is a kiválasztott nemzetség{n}{r}1 Pét 2, 9{/r}{/n}, a papi és szent nép tagja légy. Hiszen ez a lelki kegyelem mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel.

Ezután fehér ruhát kaptál annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét, és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruházatát; erről mondja a Próféta: Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó{n}{r}Zsolt 50, 9{/r}{/n}. Mert akit alámerítenek akár a törvény, akár az evangélium szerint, az megtisztultan lép ki onnan: a törvény szerint, mivel Mózes izsóppal hintette szét a népre a bárány vérét, az evangélium szerint pedig, mivel Krisztusnak fehér volt a ruhája, mint a hó, hiszen feltámadásának dicsőségét mutatta be. Hónál fehérebb lesz az, aki bűnbocsánatot nyer. Azért mondja Izajás által az Úr: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó{n}{r}Iz 1, 18{/r}{/n}.

Az Egyház ezt a ruhát a megújulás fürdőjében{n}{r}Tit 3, 5{/r}{/n} vette magára. Az Énekek énekében azt mondja: Sötét bőrű vagyok, de azért szép, Jeruzsálem leányai{n}{r}Én 1, 4{/r}{/n}. Feketének mondja magát az emberi természet gyarlósága miatt, ékesnek a kegyelem miatt. Fekete, mivel a bűnösök közül való, de ékes a hit szentsége által. Amikor azonban Jeruzsálem leányai meglátták őt fehér ruhában, álmélkodva kérdezgették: Kicsoda ő, aki fehér ruhában lép elő?{n}Vö. {r}Jel 7, 14{/r}{/n}. Előbb fekete volt, mitől lett most hirtelen fehérré?

Zakariás prófétánál olvasod, hogy Jézus az Egyházáért a bűnök szennyes ruházatát{n}vö. {r}Zak 3, 3{/r}{/n} vette magára. Most viszont látva az Egyházat hófehér ruhában, és ugyanígy látva a megújulás fürdőjében a most megtisztult és fehérre mosott lelket is, Krisztus így szólítja meg: De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy, szemeid, mint a galambok{n}{r}Én 4, 1{/r}{/n}; a Szentlélek is galamb képében szállt le az égből.

Emlékezz csak vissza, hogy lelkedbe kaptad pecsétként a bölcsesség és értelem, a tanács és erősség, a tudás és jámborság és az Úr félelmének lelkét{n}{r}Iz 11, 2{/r}{/n}. Őrizd meg azt, amit megkaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megerősített az Úr Jézus Krisztus, és szívedbe árasztotta foglalóul{n}{r}2 Kor 1, 22{/r}{/n} a Szentlelket, mint azt az Apostol leveléből is hallottad.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 1, 13-14; 2 Kor 1, 21-22

Miután hittetek, megkaptátok a megígért Szentlélek pecsétjét, ő a foglaló örökségünkre. {*} Hogy teljesen megváltva az övéi legyünk.

Isten, aki minket fölkent Krisztusban, pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket. {*} Hogy teljesen megváltva az övéi legyünk.

A krónikák második könyvéből

20, 1-9. 13-24

Isten csodás győzelmet ad a jámbor Jehosafát királynak

Azokban a napokban: Moáb és Ammon fiai egy csapatnyi meunitával együtt hadba vonultak Jehosafát ellen. Mentek és jelentették neki: „Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis Engediben vannak.” Erre Jehosafát megijedt, és elhatározta, hogy az Úrhoz fordul. Egész Júdának böjtöt hirdetett. Erre Júda össze is jött, hogy az Úrhoz könyörögjön, sőt Júda valamennyi városából egybegyűltek, hogy könyörögjenek az Úrhoz. Ekkor Jehosafát az Úr házában az új udvar előtt odaállt Júda és Jeruzsálem gyülekezete elé. Így imádkozott: „Urunk, atyáink Istene! Te vagy az Isten a mennyben, és te vagy a népek összes királyságának uralkodója. A te kezedben olyan erő és hatalom van, hogy annak senki sem tud ellenállni. Istenünk, te űzted ki e föld lakóit néped, Izrael elől, és te adtad barátod, Ábrahám ivadékának mindörökre, ők le is telepedtek rajta, és szentélyt építettek nevednek azzal a szándékkal: Ha valami nyomorúság tör ránk, kard vagy büntetés, pestis vagy éhínség, akkor megállunk e templom előtt és a te színed előtt, mert ebben a házban van a te neved. Aztán hozzád kiáltunk szorongattatásainkban, és akkor te meghallgatsz és megsegítesz bennünket.”

Ezalatt egész Júda ott állt az Úr előtt gyermekeikkel és feleségeikkel együtt. Ekkor a sokaság közepette az Úr lelke leszállt egy Aszaf fiai közül való levitára, Jahazielre, Zekarjahu fiára, Bénája, Jeuel és Mattanja utódára, így kezdett beszélni: „Ide figyeljetek, egész Júda, Jeruzsálem lakói és te is, Jehosafát király! Ezt üzeni nektek az Úr: Ne féljetek, és ne is rettegjetek ettől a nagy sokaságtól, mert nem nektek kell ellenük harcolnotok, hanem az Istennek. Holnap gyertek le eléjük! A Cic nevű domboldalon fognak felvonulni, így rájuk találtok a völgy végén Jeruel pusztájával szemben. Nektek azonban nem kell harcolnotok. Csak álljatok oda, és maradjatok veszteg. Akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket, Júdát és Jeruzsálemet. Ne féljetek és ne rettegjetek! Holnap vonuljatok ki eléjük, és az Úr veletek lesz!”

Ekkor Jehosafát a földig hajolt, egész Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt, hogy hódoljanak előtte. Aztán a Kehát fiai és a Korach fiai közül való leviták felálltak, hogy emelt hangon, harsogva magasztalják az Urat, Izrael Istenét. Kora reggel föl is keltek, és kivonultak Tekoa pusztájába. Elindulás előtt Jehosafát eléjük állt, és így szólt: „Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és akkor életben maradtok. Higgyetek prófétáinak, és boldogultok.” Miután ezt a tanácsot adta a népnek, felállította az Úr énekeseit, hogy kivonuláskor a hadba keltek élén szent díszben magasztalják őt e szavakkal: „Dicsérjétek az Urat, mert irgalma örökkévaló!”

Mihelyt felhangzott a dicsőítő és magasztaló ének, az Úr a lesben álló csapatokat azok ellen fordította, akik Júda ellen vonultak: Ammonnak, Moábnak és Szeirnek fiai ellen, így ezek vereséget szenvedtek. Aztán Ammon és Moáb fiai fölkeltek Szeir hegyének fiai ellen, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Miután végeztek Szeir lakóival, az egyik férfi a másikat segítette a pusztításban. Amikor Júda a pusztai kilátóhelyhez ért, és a sokaság felé tekintett: lám, azok holtan feküdtek a földön. Senki sem menekült meg.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 6, 12. 14; 2 Krón 20, 17

Nem annyira a vér és test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok és a gonosz szellemek ellen. {*} Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét.

Álljatok oda, akkor meg fogjátok látni, hogyan segít meg az Úr benneteket. {*} Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 43. 47-49: SCh 25 bis, 178-180. 182)

Az Eukarisztiáról az újonnan megkereszteltekhez

A keresztségben megtisztult nép ezután ragyogó ruházatban Krisztus oltárához vonul, ezt imádkozva: Odalépek Isten oltárához, Istenhez, aki nékem ujjongó örömöm{n}{r}Zsolt 42, 4{/r}{/n}. Miután ugyanis levetette magáról az ősi tévedés bűnét, sasként megújult fiatal szívvel{n}vö. {r}Zsolt 102, 6{/r}{/n} sietve igyekszik a mennyei lakomára. Megérkezik a körmenet, mindenki meglátja a feldíszített szent oltárt, és felkiált szívében: Asztalt terítesz nekem{n}{r}Zsolt 22, 5{/r}{/n}. Dávid szavait vesszük ajkunkra, amikor így kiáltunk: Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom, zöldellő mezőkön terelget engem, és csöndes vizekhez vezet{n}{r}Zsolt 22, 1{/r}{/n}. Aztán így folytatjuk: Járjak bár halálsötét völgyekben, ott sem félek a bajtól, hiszen te vagy énvelem. Pásztorbotod és terelővessződ az én bizodalmam. Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme előtt. Dús kenettel frissíted fejemet, színültig teli serlegem kicsordul{n}{r}Zsolt 22, 1-5{/r}{/n}.

Valóban csodálatos volt az, hogy az ősatyáknak Isten mannát hullatott, és hogy mindennap megadta nekik ezt a mennyei táplálékot. Azért mondja a Szentírás: Angyalok kenyerét ette az ember{n}{r}Zsolt 77, 25{/r}{/n}. Mégis, akik azt a kenyeret ették, mind meghaltak a pusztában, ez az étel azonban, amelyet te eszel, az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá{n}{r}Jn 6, 51{/r}{/n}; ez az örök élet táplálékát nyújtja, s mindaz, aki ezt eszi, az nem hal meg mindörökké{n}{r}Jn 11, 26{/r}{/n}, mert ez Krisztus teste.

Most hasonlítsd össze te magad, vajon az angyalok kenyere, a manna kiválóbb-e vagy Krisztus teste, amely életet adó test. Az a manna az égből jött, ez annál is magasabbról; az mennyei volt, ez a menny Uráé; arra romlás várt, ha másnapra eltették, ez mentes minden romlástól, és bárki áhítattal ízleli ezt, annak nem árt semmiféle romlás. Az ősatyák számára a sziklából víz fakadt, számodra Krisztus vére folyik; az ő szomjukat csak egy ideig csillapította az a víz, téged ez a vér mindörökre megtisztított. A választott nép fia ivott és tovább szomjazott, te pedig, ha ebből iszol, nem maradhatsz szomjas. Az képletesen történt, ez pedig már valóságban.

Ha csodálod azt, ami csak jelkép, milyen nagy lehet az, aminek jelképét is csodálod. Halljad, hogy valóban előképben történt mindaz, ami az ősatyákkal történt, írva van: Ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket, s a szikla Krisztus volt. De legtöbbjükben nem telt kedve az Istennek, ezért odavesztek a pusztában. Ez mind intő példa lett számunkra{n}{r}1 Kor 10, 4{/r}{/n}. Megismerted most, melyik kiválóbb. Mert többet ér a fény, mint az árnyék, többet a valóság, mint az előkép, többet ér a megváltás Szerzőjének teste, mint az égi manna.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 10, 1-2. 11. 3-4

Atyáink mind átkeltek a tengeren s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben. {*} Mindez előkép a számunkra.

Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. {*} Mindez előkép a számunkra.

A királyok második könyvéből

2, 1-15

Illés menybevitele

Azokban a napokban, amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. Illés így szólt Elizeushoz: „Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld.” Elizeus azonban ezt felelte: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!”

Így hát elmentek Bételbe. A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz, és megkérdezték: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” – felelte. Illés meg így szólt hozzá: „Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr.” De az ezt mondta neki: „Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!”

Így hát elmentek Jerikóba. A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak, és azt mondták neki: „Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?” „Tudom én is, csak hallgassatok!” – válaszolta. Illés pedig így szólt hozzá: „Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld.” De ő azt mondta: „Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: Nem hagylak el.” Így mind a ketten elmentek. A prófétatanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg.

Illés fogta a köntösét, összegöngyölte, és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: „Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!” Elizeus így felelt: „Hát akkor szálljon kétannyi rész rám lelkedből!” Azt mondta neki: „Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha nem, akkor nem kapod meg.”

S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: „Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!” S többé nem látta. Akkor fogta ruháját, és kettérepesztette. Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult, és újra megállt a Jordán partján. Aztán fogta Illés köntösét, ráütött vele a vízre, és azt mondta: „Hol az Úr, Illés Istene?” Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment.

Amikor a prófétatanítványok odaátról látták, felkiáltottak: „Illés lelke leszállt Elizeusra!” S eléje mentek, a földre borultak előtte.

VÁLASZOS ÉNEK

Mal 4, 5; Lk 1, 15. 17

Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az Úr nagy és félelmetes napja. {*} Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét.

János nagy lesz az Úr előtt, Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak. {*} Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét.

Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

(Nn. 52-54. 58: SCh 25 bis. 186-188. 190)

Az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre

Már beláttuk azt, hogy nagyobb a kegyelem ereje, mint a természeté, és mégis tovább soroljuk a prófétai áldás kegyelmét. Ha ugyanis a próféta emberi áldásának oly nagy volt a hatalma, hogy megváltoztatta a természetet, akkor mit mondjunk az Isten által végbevitt konszekrációról, amelyben Urunknak, Üdvözítőnknek szavai fejtik ki erejüket? Mert az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre. Ha ugyanis olyan nagy hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, akkor ne lenne annyi ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát átváltoztassa? Azt olvastad az egész világ teremtéséről: Csak szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek{n}{r}Zsolt 32, 9{/r}{/n}. Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami még nem létezett, most ne tudná a már meglévőt átváltoztatni azzá, ami előbb még nem volt? Mert nem kisebb dolog új természetet alkotni, mint a meglévő dolgok természetét átváltoztatni.

De miért szaporítsuk a bizonyítékokat? Mutassunk rá magára Krisztusra, és ennek a misztériumnak igazságát az ő megtestesülésének misztériumával igazoljuk. Vajon a természet rendje szerint volt-e az Úr Jézusnak Máriától való születése? Ha a természet rendjét nézzük, a férfi és a nő egyesülése által történik a nemzés. Világos tehát, hogy a természet rendjén kívül történt az, hogy a Szűz fiút szült. Ez a test is, amely a konszekrációval jön létre, a Szűztől származó test. Miért kutatod tehát a természet rendjét Krisztusnak ebben a testében, hiszen a természet rendjén kívül történt az Úr Jézusnak a Szűztől való születése is. Valódi teste volt Krisztusnak, amelyet felfeszítettek és amelyet eltemettek; valódi tehát itt ez a szentségi test is.

Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem{n}{r}Mt 26, 26{/r}{/n}. Az isteni szavakkal történő konszekráció előtt más dolognak, kenyérnek nevezi, az átváltoztatás után testnek hívja. Ő maga mondja, hogy ez a saját vére. A konszekráció előtt másnak, bornak nevezi, az átváltoztatás után vérnek mondja. Te pedig azt mondod: „Ámen”, ami annyit jelent: „Bizony, úgy van.” Amit a szád mond, azt a szíved is vallja; s ami a szavaidban hangzik, az hassa át lelkedet is.

Az Egyház pedig, ismerve ezt a nagy kegyelmet, buzdítja fiait, buzdítja barátait, hogy járuljanak a Szentséghez, és így szól: Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim!{n}{r}Én 5, 1{/r}{/n} Hogy mit együnk, és mit igyunk, a próféta által más helyen így mondja meg neked a Szentlélek: ízleljétek, és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik{n}{r}Zsolt 33, 9{/r}{/n}. Ebben a szentségben Krisztus van jelen, mert ez Krisztus teste. Tehát ez nem testi, hanem lelki táplálék. Azért mondja az Apostol ennek előképéről, hogy atyáink lelki ételt ettek, és lelki italt ittak{n}vö. {r}1 Kor 10, 3{/r}{/n}. Mert az Úr teste szellemi test, Krisztus teste isteni szellem teste, mert Krisztus szellem, amint olvassuk: Szellem a mi számunkra az Úr Krisztus{n}vö. {r}Siralm 4, 20{/r} a LXX szerint{/n}. És Szent Péter levelében olvassuk: Krisztus meg is halt értetek{n}vö. {r}1 Pét 3, 18{/r}{/n}. Röviden összefoglalva: ez a táplálék megerősíti szívünket, és ez az ital az ember szívét megvidámítja{n}vö. {r}Zsolt 103, 15{/r}{/n}, amint a Próféta mondja.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 26, 26; Jób 31, 31

Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: {*} Vegyétek és egyétek, ez az én testem!

Akik sátramban laktak, nem vallották-e meg: Ki nem lakhatott jól húsával bármikor? {*} Vegyétek és egyétek, ez az én testem!