ÉVKÖZI IDŐ

16. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levele

1, 1-14

Hálaadás a vigasztaló Istennek

Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola és Timóteus testvér Isten korintusi egyházának és egész Achájában minden szentnek. Kegyelem és békesség nektek Istentől, Atyánktól és Urunktól, Jézus Krisztustól!

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. Mert ha szenvedünk, az a ti vigasztalásotokra és üdvösségetekre szolgál, ha vigasztalásban van részünk, abból is ti nyertek bátorítást azoknak a szenvedéseknek türelmes elviselésére, amelyeket mi is szenvedünk. Szilárd tehát veletek kapcsolatban a reményünk, hiszen tudjuk, hogy nemcsak a szenvedésben vesztek velünk együtt részt, hanem a vigasztalásból is hozzánk hasonlóan részesültök.

Nem szeretném, testvérek, hogy ne tudjatok arról az üldöztetésről, amely Ázsiában ért bennünket: módfelett, szinte erőnkön felül ránk nehezedett, úgyhogy már életünkről is lemondtunk. Sőt magunkban már a halálos ítéletet is elfogadtuk, hogy ne magunkban bízzunk, hanem Istenben, aki feltámasztja a halottakat, ő mentett ki bennünket a súlyos életveszélyből, és ezután is ki fog menteni. Belé vetjük minden reményünket, hogy ezentúl is mindig megment minket. De ti is segítsetek: imádkozzatok értünk, hogy a nekünk jutott kegyelemért sokak ajkáról szálljon fel hála a nevünkben.

Csak azzal dicsekedhetünk, amiről lelkiismeretünk tanúskodik: hogy Istennek tetsző módon, szentül és őszintén, nem evilági értelemben bölcsen, hanem Isten kegyelmében éltünk a világban, kiváltképpen tiköztetek. Nem is írunk nektek egyebet, csak amit olvastok és megértetek. Remélem, hogy majd még egészen megértetek, amint részben már meg is értettetek minket, hogy Urunk, Jézus napján mi vagyunk a ti büszkeségetek, s ti a mienk.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 93, 18-19; 2 Kor 1, 5

Szereteted fenntartott, Uram. {*} Ha szívemet a sok gond elárasztja, lelkemet vigasztalásod felüdíti.

Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. {*} Ha szívemet a sok gond elárasztja, lelkemet vigasztalásod felüdíti.

Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt levele

(Nn. 1, 1 – 5, 2; Funk 1, 191-195)

Úgy illik, hogy ne csak a nevünk legyen keresztény, hanem valóban azok is legyünk.

Ignác, más néven Theoforosz üdvözli az Atyaistenben és Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban áldott Magnészia egyházát a Maiandrosz folyó mellett. Az Atyaistenben és Jézus Krisztusban sokszorosan üdvözöllek benneteket.

Megismertem hívő szeretetközösségtek jó rendjét, és örvendezve elhatároztam, hogy Jézus Krisztus hitében szólok hozzátok. A bilincsek, amelyeket viselek, már most tiszteletreméltóvá teszik nevemet, és így dicsérem azokat az egyházakat, amelyeknek kívánom, hogy egységben maradjanak Jézus Krisztus testével és lelkével. Ő a mi örök életünk. Vele legyen egységünk a hit és a szeretet által. Ennek semmit sem szabad elébe helyeznünk. Legfőképpen legyünk egyek Jézussal és az Atyával, akiben e világ fejedelmének minden támadását elviseljük és kivédjük; így Isten birtoklására jutunk el.

Abban a szerencsében volt részem, hogy láthattalak titeket Damasz püspökötök, valamint Basszusz és Apolloniosz Istenhez méltó presbiterek személyében, és megismertelek titeket szolgatársam, Dzotinosz diakónus által is. Őt nagyon szeretem, mert úgy engedelmeskedik püspökének, mint a jóságos Isten kegyelmének, a presbiterek testületének pedig, mint Jézus Krisztus törvényének.

De nektek sem szabad püspökötökkel fiatal kora miatt bizalmaskodni, hanem az őt püspökké tevő Atyaisten erejére tekintve meg kell adni neki minden tiszteletet. Ezt láttam is, hogy a szent presbiterek nem vetik meg őt szemmel látható fiatal kora miatt, hanem istenes bölcsességgel alávetik magukat neki, nem is neki, hanem Jézus Krisztus Atyjának, aki mindnyájunk püspöke. A minket szerető Isten dicsőségére kell tehát színlelés nélkül engedelmeskednetek. A színlelő nem a látható püspököt téveszti meg, hanem a Láthatatlant akarja megtéveszteni. Nem a test szerint való embernek szól a tisztelet, hanem Istennek, aki a rejtett dolgokat is látja.

Ne csak a nevetek legyen keresztény, hanem életetek is. Egyesek hivatkoznak ugyan a püspökre, de mindent nélküle tesznek. Ezekről azt gondolom, hogy nincs bennük jó lelkiismeret, mert nem a törvény szerinti hűségben gyűlnek össze.

Mivel minden véget ér, és két dolog: az élet és a halál előttünk áll, mindenki a maga helyére{n}vö. {r}ApCsel 1, 25{/r}{/n} jut, mint ahogyan kétféle érem van: az egyik Istené, a másik a világé, s mindkettőnek megvan a saját vésete. A hitetleneken e világ képe van, a hívőkén pedig, akik szeretetben élnek, az Atyaisten pecsétje Jézus Krisztus által. Ha tehát nem törekszünk erősen arra, hogy halálunkban Krisztus szenvedésével egyesüljünk, akkor az ő élete sincs igazán bennünk.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tim 4, 12. 16. 15

Légy a hívek példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban. {*} Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

Ezeket gyakorold, ezekben tarts ki, hogy előhaladásodat mindenki lássa. {*} Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

1, 15 – 2, 11

Az Apostol útitervének megváltozása

Testvéreim!

Ebben bízva készültem már korábban hozzátok, hogy másodszor is osztályrészetekül jusson a kegyelem. Tőletek akartam átmenni Macedóniába, s Macedóniából ismét vissza akartam térni hozzátok, hogy ti kísérjetek le Júdeába. Talán könnyelmű voltam, hogy ezt terveztem? Vagy nálam a tervek csupán földi szándékból születnek, és nekem az Igen és a Nem mindegy?

Isten a tanúnk, hogy szavainkban, amelyeket hozzátok intéztünk, nem mindegy az Igen és a Nem. Az Isten Fia, Jézus Krisztus ugyanis, akit mi – én, Szilvánusz és Timóteus – köztetek hirdettünk, nem volt Igen is meg Nem is, hanem az Igen valósult meg benne. Isten valamennyi ígérete Igenné vált benne. Ezért hangzik föl általa ajkunkon az Ámen Isten dicsőségére. Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.

Istent hívom tanúul magam mellett: csak azért nem mentem el eddig Korintusba, hogy kíméljelek titeket. Nem mintha uralkodni akarnánk rajtatok hiteteken keresztül, nem, inkább örömötökben szeretnénk közreműködni. A hitetek ugyanis szilárd.

Föltettem magamban, hogy nem szomorúságomban megyek ismét hozzátok. Ha ugyanis elszomorítlak titeket, ki fog engem fölvidítani? Csak az, akit elszomorítottam. Azért írtam nektek levelet is, hogy amikor megérkezem, ne okozzanak szomorúságot azok, akiknek örülnöm kellene. Hiszen föltételezem rólatok,hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké. Szorongó szívvel, nagy aggodalmak és sűrű könnyek közt írtam, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy lássátok, irántatok való szeretetem mennyire szívből jön. Ha valaki szomorúságot okozott nekem, nem annyira nekem okozta, hanem – hogy ne túlozzak – bizonyos fokig mindnyájatoknak. De elég neki a büntetés, amellyel a többség sújtotta. Ti inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, nehogy nagy szomorúságában kétségbeessék. Arra kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet, írni is azért írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, és lássam, mindenben engedelmeskedtek-e. Akinek ti megbocsáttok, annak én is. Krisztus színe előtt már meg is bocsátottam neki kedvetekért, ha egyáltalán volt még mit megbocsátanom. Másként megejtene a sátán, hiszen ismerjük szándékait.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 1, 21-22; MTörv 5, 2. 4

Isten, aki minket megerősít és fölken Krisztusban, pecsétjével megjelölt minket, {*} És foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.

Az Úr, a mi Istenünk szövetséget kötött velünk, szemtől szembe beszélt hozzánk. {*} És foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt leveléből

(Nn. 6, 1 – 9, 2; Funk 1, 195-199)

Egy legyen az ima, egy a reménység a szeretetben, a szent örömben!

Az előbb említett személyekben megismertem és megszerettem a hitben egész közösségieket. Azért buzdítlak benneteket, iparkodjatok mindent Isten akaratával összhangban cselekedni: tehát a püspök áll az élen, mint Isten helyettese; a presbiterek az apostolok testületét helyettesítik; a nekem kedves diakónusokra pedig Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és a végső időkben megjelent közöttünk. Mindnyájan, akik elfogadtátok az Isten akarata szerinti életet, kölcsönös tisztelettel legyetek egymás iránt; ne test szerint tekintsétek embertársaitokat, hanem mindig Jézus Krisztusban szeressétek egymást. Ne legyen semmi köztetek, ami elszakíthatna egymástól, hanem legyetek egységben püspökötökkel és az elöljárókkal, hogy bennetek felragyogjon a halhatatlan élet képe és az meg is mutatkozzék életetekben.

Mint ahogy az Úr Krisztus – aki az Atyával egységben van – az Atya nélkül semmit sem cselekedett, sem önmaga, sem apostolai által, ugyanígy ti se tegyetek semmit a püspök és a presbiterek nélkül. Ne is próbáljátok azt helyesnek feltüntetni, amit különváltan tesztek, hanem gyülekezetetekben közös legyen az imádság, közös a könyörgés, egy a lélek, egy a remény a szeretetben, szent örömben, mert egy a Jézus Krisztus, akinél nagyobb senki sincs. Mint Isten egyetlen templomához, mint egyetlen oltárhoz, jöjjetek mindnyájan az egy Jézus Krisztushoz, aki az egy Atyától jött, nála volt, és hozzá tért vissza.

Idegen tanok, régi, haszontalan mesék meg ne tévesszenek titeket. Ha még mindig az Ószövetség szerint él valaki, ezzel azt vallaná, hogy a kegyelem még nem jött el. A szent próféták Jézus Krisztus példája szerint éltek, ezért volt üldöztetésben részük. Az Úr kegyelmének ihletésével győzték meg a hitetleneket arról, hogy egy az Isten, aki kinyilatkoztatta magát Fia, Jézus Krisztus által, ő az Atya örök csendjéből kilépő Ige, aki mindenben kedvében járt küldőjének.

Azok tehát, akik régi törvény szerint éltek, de megtértek az új reményre, már ne a szombatot üljék meg, hanem az Úr napját, a vasárnapot. Ezen a napon kezdtünk el részesedni Krisztus életében és halálában. Ezt a misztériumot néhányan ugyan tagadják, de mi éppen ezáltal nyertük el a hitet, és ezért vagyunk rajta, hogy egyedüli mesterünknek, Jézus Krisztusnak legyünk tanítványai. Hogy is élhetnénk nélküle, amikor a próféták is – akik csak lélekben lehettek az ő tanítványai – őt várták mint tanítómestert? Ezért jött el a világra, és támasztotta fel őket a halálból ő, akire igaz élettel várakoztak.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 3, 8. 9; Róm 12, 10. 11

Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak, {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást, az Úrnak szolgáltok. {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

2, 12 – 3, 6

Szent Pál az Újszövetség szolgája

Testvéreim!

Amikor Troászba érkeztem, hogy Krisztus evangéliumát hirdessem, a kapu nyitva állt előttem az Úrban, de lelkemnek mégsem volt nyugta, mert Titusz testvéremet nem találtam ott. Elbúcsúztam hát tőlük, és átmentem Macedóniába.

Hála legyen Istennek, aki Krisztus (Jézusban) mindig győzelemre segít minket, és ismeretét jó illatként mindenütt elterjeszti általunk. Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik üdvözülnek, éppúgy, mint azok közt, akik elkárhoznak. Ezeknek halált jelentő hullaszag, azoknak meg az élet éltető illata. Ki képes erre? Mi nem tartozunk azok közé, akik Isten tanításával nyerészkednek, hanem őszintén, mintegy az Istenből beszélünk, az Isten színe előtt Krisztusban.

Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek? Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered.

Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 3, 4. 6. 5

Bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. {*} Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké.

Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. {*} Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt leveléből

(Nn. 10, 1-15: Funk 1, 199-203)

Krisztus lakik bennetek

Meg ne történjék, hogy Krisztus jóságával szemben érzéketlenek legyünk! Mert ha cselekedeteink szerint bánik velünk, máris elvesztünk! Ha tanítványai lettünk, éljünk is krisztusi módon. Aki ezenfelül más nevet vesz fel, nem tartozik Istenhez. Vessétek el tehát a régi megromlott kovászt, és változzatok át az új kovásszá, amely Jézus Krisztus, ő legyen életetek sója, nehogy egy is megromoljon közületek, mert a romlottságtok miatt lesztek megítélve. Esztelenség volna Krisztust hirdetni, és zsidó módon élni. Nem a krisztusi vallás vezetett a zsidó valláshoz, hanem megfordítva, a zsidóság vezetett el a kereszténységhez, amelyben mindazok egyesülnek, akik Istenben hisznek.

Ezeket nem azért írom, szeretteim, mintha rólatok azt gondolnám, hogy ilyen nézeten vagytok; ellenkezőleg, alázattal óvni akarlak benneteket, hogy ne ejtsen rabul a hiú tévtan, hanem legyen egészen szilárd meggyőződéstek Jézus születéséről, szenvedéséről és feltámadásáról, amely Poncius Pilátus helytartósága alatt történt. Mindez valóban, kétségtelenül megtörtént Jézus Krisztussal, a mi reménységünkkel, akitől bárcsak senki közületek el ne szakadna.

Szívesen lennék örömötökre mindenben, ha ugyan megérdemlem. Bár bilincsben vagyok, ne hasonlítsatok akármelyitekhez magatok közül, akik szabadok vagytok. Tudom, hogy nem vagytok felfuvalkodottak, Jézus lakozik ugyanis bennetek. És tudom, ha dicsérlek benneteket, még jobban elszégyenlitek magatokat, hiszen írva van: Az igaz önmaga vádlója{n}vö. {r}Péld 18, 17{/r}{/n}.

Legyetek hát rajta, hogy megszilárduljatok az Úr és az apostolok tanításában, hogy bármit tesztek, az kedvezően alakuljon{n}vö. {r}3 Jn 2{/r}{/n}: testben és lélekben, hitben és szeretetben, a Fiúban, az Atyában és a Szentlélekben – aki a kezdet és a vég_–, a ti kiváló püspökötökkel, a lelkileg egybeforrt presbiterek testületével és az Istennek kedves diakónusokkal együtt. Legyetek engedelmesek a püspöknek és egymásnak, mint ahogy a megtestesült Jézus Krisztus engedelmes volt az Atyának, az apostolok Krisztusnak, az Atyának és a Szentléleknek, hogy egységtek test és lélek szerint teljes legyen.

Tudom, hogy Isten tölt el benneteket, ezért röviden buzdítottalak titeket. Gondoljatok rám imádságtokban, hogy elnyerjem Istent; gondoljatok a szíriai egyházra, (amelynek nevére nem vagyok méltó; szükségem van ugyanis a ti Istenben egyesült imádságtokra és szeretetetekre), hogy a szíriai egyház imádságtok által felüdüljön.

Köszöntenek titeket az efezusiak Szmirnából; innét írok nektek, itt vannak ők Isten dicsőségére, mint ti is. Polikárp szmirnai püspökkel együtt mindenben vigasztalásomra vannak. Köszöntenek titeket a többi egyházak is, akik Jézus Krisztust tisztelik. Isten veletek, legyetek egységben Istennel a tőle elválaszthatatlan Lélek által, aki maga Jézus Krisztus.

VÁLASZOS ÉNEK

Ef 3, 16. 17. 19; Kol 2, 6-7

Adja meg nektek Isten, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, {*} Verjetek gyökeret és vessetek alapot a szeretetben, hogy beteljetek az Isten egész teljességével.

Éljetek benne, verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben. {*} Verjetek gyökeret és vessetek alapot a szeretetben, hogy beteljetek az Isten egész teljességével.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

3, 7 – 4, 4

Az Újszövetség szolgálatának dicsősége

Testvéreim!

Ha már a halálnak betűkkel kőbe vésett szolgálata oly dicsőséges volt, hogy Izrael fiai nem tekinthettek Mózes arcára arcának múló ragyogása miatt, hogyne volna sokkal dicsőségesebb a Lélek szolgálata? Ha ugyanis már az ítélet szolgálata dicsőséges volt, akkor az (Isten) igazságosságának szolgálata még sokkal dicsőségesebb. Sőt, ami ott dicsőséges volt, ennek túláradó dicsőségéhez képest valójában nem is dicsőséges. Ha ugyanis már a mulandó oly dicsőséges volt, akkor a maradandó még sokkal dicsőségesebb lesz. Mivel ezt reméljük, teljes nyíltsággal szólunk, nem úgy, mint Mózes, aki befödte arcát, hogy Izrael fiai ne lássák mulandó szolgálatának végét. Az ő értelmük eltompult, hiszen mindmáig rajta a fátyol az Ószövetségen, amikor olvassák, s rajta is marad, mert csak Krisztusban tűnik el.

Igen, mind a mai napig fátyol borítja szívüket, amikor Mózest olvassák, de ha majd az Úrhoz térnek, eltűnik a fátyol. Az Úr ugyanis Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át, az Úr Lelke által.

Mivel Isten irgalmából ez a hivatásunk, nem veszítjük el bátorságunkat. Elutasítjuk a gyalázatos alattomosságot, nem alkalmazunk cselt, és nem hamisítjuk meg az Isten szavát, hanem az Isten jelenlétében nyíltan hirdetjük az igazságot, s rábízzuk magunkat az emberek lelkiismeretére. Ha evangéliumunk mégsem érthető világosan, csak azoknak nem érthető, akik elvesznek. Az ilyen hitetleneknek az e világ istene elvakította értelmüket, hogy az Isten képmásának, Krisztusnak dicsőségéről szóló evangélium világossága ne ragyogjon fel nekik.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 3, 18; Fil 3, 3

Mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét {*} A dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át.

Lélekben szolgálunk Istennek, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk. {*} A dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át.

A „Krisztus követése” című könyvből

(Lib 2, 1-6)

Az Isten országa béke és öröm a Szentlélekben

Egész szívvel térj vissza Uradhoz, és hagyd el ezt a nyomorult világot, lelked akkor megtalálja majd nyugalmát. Az Isten országa ugyanis béke és öröm a Szentlélekben{n}{r}Róm 14, 17{/r}{/n}: eljön majd hozzád Krisztus, és megvigasztal téged, ha szíved mélyén méltó hajlékot készítesz neki.

A szív minden dicsősége és szépsége belül van{n}vö. {r}Zsolt 44, 14{/r}{/n}, és ebben találja tetszését. Gyakran meglátogatja a belső embert, kedvesen elbeszélget vele, szeretettel megvigasztalja, nagy békével és csodálatos barátsággal árasztja el.

Rajta hát, hívő lélek, készítsd elő szívedet Jegyesed számára, hogy eljöjjön hozzád és szívedben lakjon. Hiszen ő maga mondja: Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni{n}{r}Jn 14, 23{/r}{/n}.

Adj helyet szívedben Krisztusnak. Ha Krisztus szívedben van, gazdag vagy és ő teljesen kielégít téged. Ő lesz majd olyan gondviselőd és hűséges vezetőd mindenben, hogy nem kell már semmit sem várnod az emberektől.

Tehát Istenbe vesd egész bizalmadat és csak őt féljed és őt szeresd. Ő majd helytáll érted, és szeretettel azt teszi, ami a legjobb.

Itt nincs maradandó hazád{n}vö. {r}Zsid 13, 14{/r}{/n}. Idegen és jövevény vagy, bárhol is légy, és nyugalmat nem találsz soha, csak akkor, ha lelked egyesül Krisztussal.

A Magasságbelinél legyen a gondolatod és Krisztushoz fordulj imádságodban szüntelen. Ha pedig nem tudsz mélységes és mennyei dolgokról elmélkedni, pihenj meg Krisztus szenvedésében, és szeretettel lakozzál szent sebeiben. Tűrj Krisztussal és Krisztusért, ha uralkodni akarsz Krisztussal.

Ha csak egyszer is teljesen elmélyedtél volna Jézus Szívében, és az ő lángoló szeretetét csak egy kicsit is megízlelted volna, akkor már nem törődnél semmit saját előnyöddel vagy hátrányoddal, sőt inkább örülnél a rajtad esett bántalomnak, mert Jézus szeretete arra készteti az embert, hogy kevésre értékelje saját magát.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 70, 1-2. 5

Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem. {*} Te igaz vagy, szabadíts meg és ments meg engem.

Te vagy az én reményem, ifjúkorom óta; Uram, benned bízom. {*} Te igaz vagy, szabadíts meg és ments meg engem.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

4, 5-18

Az Apostol gyengesége és bátorsága

Testvéreim!

Mi nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat csak úgy, mint a ti szolgátokat Jézus kedvéért. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete (Jézus) Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

Ez a kincsünk azonban cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön. Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet.

Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére.

Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 4, 6; MTörv 5, 24

Isten, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, {*} A mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

Lám, az Úr, a mi Istenünk, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hallottuk hangját. {*} A mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

(Ps 43, 89-90: CSEL 64, 324-326)

Felragyogott felettünk arcod fénye

Miért fordítod el arcodat?{n}{r}Zsolt 43, 24{/r}{/n} Akkor gondoljuk azt, hogy elfordította tőlünk Isten az arcát, amikor valami szenvedésben vagyunk, és érzelmeinket sötétség borítja el, amely akadályoz bennünket, hogy szemünkkel meglássuk az igazság ragyogó fényét. Mert ha Isten a lelkünkre néz, és megvilágosítja elménket, akkor biztos, hogy semmi sem tud minket homályba borítani. Hiszen ha az ember arca nagyobb világosságban van, mint bármely más része, akkor bármit nézünk is – ha az eddig ismeretlen volt, megismerjük; ha már ismert volt, most újra ráismerünk_–, a tekintetünk előtt nem maradhat ismeretlen. Mennyivel jobban megvilágítja hát Isten arca azt, akire ránéz?

Hogy minden egyéb ismeret is az Isten arcáról kapott megvilágosításból származik, azt az a szent Apostol, aki igazán hűséges tolmácsa Krisztusnak, úgy tanítja, hogy érzékeinknek és beszédmódunknak megfelelően magyarázza meg, amikor így ír: Isten, aki azt mondta: „a sötétségből támadjon világosság", a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk{n}{r}2 Kor 4, 6{/r}{/n}. Hallottuk tehát, hogy Krisztus arca világít meg minket. Ő a lelkek örök világossága, akit az Atya azért küldött a földre, hogy tekintetétől megvilágosítva meg tudjuk látni az örök és mennyei dolgokat mi is, akiket előbb még a földi sötétség borított be.

Mit mondjak Krisztusról, ha már Péter apostol is ezt mondta a születésétől fogva béna embernek: Nézz ránk!{n}{r}ApCsel 3, 4{/r}{/n} Az ránézett Péterre, és megvilágosította a hit kegyelme; hiszen nem gyógyult volna meg, ha nem lett volna előbb őszinte hite.

Mivel ilyen dicső híre volt az apostoloknak, ezért Zakeus, amikor meghallotta, hogy arra vonul az Úr Jézus, felmászott a fára, mert alacsony termetű volt, és a tömeg miatt nem láthatta volna őt. Amikor meglátta Krisztust, világosságot is kapott, meglátta őt, és Zakeus, aki azelőtt igazságtalanul elvette a másét, most már odaadta a sajátját is.

Miért fordítod el arcodat? Azaz: Ha el is fordítod arcodat tőlünk, Uram, már felragyogott rajtunk arcod fénye{n}vö. {r}Zsolt 4, 7{/r}{/n}. Őrizzük ezt a fényt a szívünkben, és legmélyebb érzéseinkben is ott ragyog: hiszen semmi nem képes életben maradni, ha te elfordítod róla arcodat.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 4, 6; Zsid 10, 32

Isten, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon világosság”, {*} A mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

Emlékezzetek vissza az elmúlt időkre, amikor megvilágosodástok után annyi szenvedésben és küzdelemben helyt álltatok. {*} A mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán felragyogjon nekünk.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

5, 1-21

A mennyei honvágy. A kiengesztelődés szolgálata

Testvéreim!

Tudjuk, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.

Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. Mivel az Úr félelme átjár bennünket, igyekszünk meggyőzni az embereket, hiszen az Isten ismer minket, és remélem, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is tisztán állunk. Ezzel nem akarjuk magunkat nektek ismét ajánlani, csak arra nyújtunk módot, hogy velünk dicsekedhessetek, s így azoknak, akik látszatra ugyan dicsekedhetnek, belsőleg azonban nem, legyen mit felelnetek. Ha ugyanis nem vagyunk eszünkön, az Istenért nem vagyunk, s ha eszünkön vagyunk, értetek vagyunk. Mert Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberileg ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés tanítását. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel, ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy általa „Isten igazságossága” legyünk.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 5, 18; Róm 8, 32

Istent Krisztus kiengesztelte irántunk, {*} És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.

Saját Fiát nem kímélte az Isten, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. {*} És megbízott minket a kiengesztelődés szolgálatával.

Szent Ágoston püspök Vallomásainak könyvéből

(Lib 10, 43, 68-70: CSEL 33, 278-280)

Mindenkiért meghalt Krisztus

Az igazi közvetítőt rejtett irgalmasságoddal mutattad meg az alázatosaknak, és elküldötted, hogy példáján magát az alázatosságot megtanulják: Isten és emberek közvetítőjeként az ember Krisztus Jézus{n}{r}1 Tim 2, 5{/r}{/n} jelent meg körünkben, bűnös halandók és a halhatatlan Igazság között. Halandó az emberekkel együtt, és igaz, miként az Isten. És mert élet és békesség az igazság bére, Istennel egyesült igazságával a megigazult bűnösök halálát összetörte. E halált meg akarta osztani velük. Milyen nagyon szerettél minket, jóságos Atyánk. Nem kegyelmeztél egyetlen Fiadnak, hanem érettünk, bűnösökért odaadtad őt{n}{r}Róm 8, 32{/r}{/n}, Mennyire szerettél bennünket. Értünk nem tartotta ő a veled való egyenlőséget oly dolognak, amelyhez erőszakosan ragaszkodjék, és alattvaló lett a kereszthalálig{n}vö. {r}Fil 2, 6{/r}{/n}. Egyedül szabad ő a halottak között, akinek hatalma volt odaadni a lelkét, és hatalma, hogy azt újra fölvegye{n}{r}Jn 10, 18{/r}{/n}. Érettünk győző és előtted áldozati bárány is lett ugyanakkor. Azért győző, mert egyúttal áldozat. Pappá lett érettünk színed előtt, és egyben áldozat. Azért lett pap, mert áldozat is egyben. Tőled született, és szolgált minekünk, és így minket, szolgákat számodra fiakká tett.

Méltán van benne erős reménységem, hogy meggyógyítod vele minden nyavalyámat. Ott ül jobbodon, és közbenjár miértünk{n}{r}Róm 8, 34{/r}{/n}. Máskülönben kétségbe kellene esnem, mert sok és nagy az én nyavalyám, tömérdek, tengernyi. Ámde nagyobb és bővebb a te orvosságod. Azt hihettük volna, hogy emberi sorsunktól messze van Igéd, és kétségbeesés mardosna minket magunk miatt, ha nem ölt testet, és nem él köztünk. Megrendültem bűneim és nyomorúságom sokasága miatt. Azt forgattam már szívemben, hogy a pusztába menekülök. Ám ettől eltiltottál. Megerősítettél, mert így szóltál nekem: Azért halt meg Krisztus valamennyiért, hogy azok is, akik élnek, már ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt{n}{r}2 Kor 5, 15{/r}{/n}.

Íme, Uram, rád hagyom minden gondomat, hogy éljek, és szemléljem a csodákat törvényedben{n}{r}Zsolt 118, 18{/r}{/n}. Ismered tudatlanságomat és gyengeségemet. Taníts és gyógyíts engem. Egyszülötted, akiben a bölcsességnek és a tudománynak minden kincse rejlik{n}{r}Kol 2, 3{/r}{/n}, vérével váltott meg engem. Ne gyalázzanak immár a kevélyek{n}{r}Zsolt 118, 122{/r}{/n}, mert váltságom díja szemem előtt van: ételem és italom, ajándék, amelyből másoknak is osztok. Jóllakásomat még szegénységemben is belőle akarom, azok között, akik esznek és jóllaknak, s dicsérik és keresik az Urat{n}{r}Zsolt 21, 27{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 5, 14. 15; Róm 6, 10

Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy Krisztus mindenkiért meghalt, {*} Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

Isten saját Fiát sem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta. {*} Hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt, és feltámadt.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

6, 1 – 7, 1

Pál apostol áldozatos élete. Buzdítás az életszentségre

Testvéreim!

Krisztus munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: használjátok fel az Isten kegyelmét. Azt mondja ugyanis: „A kellő időben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad.” Nos, most van a kellő idő, most van az üdvösség napja!

Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat. Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban; ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk; tisztességesen, megértőn, béketűrőn és jóságosan, a Szentlélekben és az őszinte szeretetben megmaradva; az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védő fegyverzetében, akár dicsőség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jó hírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók, mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak; mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szűkölködők, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.

Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak. Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket. Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!

Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja: „Közöttük lakom majd, és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem. Ezért távozzatok körükből, és különüljetek el tőlük – mondja az Úr_–, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket, és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek – mondja az Úr, a mindenható.”

Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől, így teljessé tesszük megszentelődésünket Isten félelmében.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 6, 14. 16; 1 Kor 3, 16

Mi köze az igazságnak a sötétséghez? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? {*} Ti ugyanis az élő Isten temploma vagytok.

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? {*} Ti ugyanis az élő Isten temploma vagytok.

Aranyszájú Szent János püspöknek a második korintusi levélről mondott szentbeszédeiből

(Hom 13, 1-2: PG 61, 491-492)

Kitárult felétek a szívünk

Kitárult felétek a szívünk{n}{r}2 Kor 6, 11{/r}{/n}. Valóban: ami meleg, az tágulást idéz elő; így a szeretetnek is az a hatása, hogy szélesre tár. Mert forró, azért melegít is ez az erény: meg is nyitotta Pál ajkát, és szélesre tárta a szívét. „Mert nem csupán szavakkal szeretlek, mondja, a szívem is együtt énekel. Éppen ezért bátran kiáltok, szavamat nem fékezem, őszintén beszélek.” Igen, Pál szíve a legszélesebbre kitárult szív volt. Mint valami szerelmes, olyan lángolóan szeretett minden hívőt; szeretete ugyanakkor mégsem oszlott meg, és nem lett gyengébb, hanem teljes maradt mindegyikük számára. És mi csodálandó van abban, hogy a hívők iránt ilyen volt, hiszen Pál a hitetleneket is, az egész földkerekséget is a szívébe zárta.

Ezért nem így mondta: „szeretlek titeket”, hanem nyomatékosabban: Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk{n}{r}2 Kor 6, 11{/r}{/n}. Mindnyájatokat a szívünkbe fogadtunk. Nem is csak úgy akárhogyan, hanem teljes kitárulással. Mert az, akit szeretnek, félelem nélkül járhat-kelhet annak a szívében, aki őt szereti. Ezért mondja: Nem mi zárkóztunk el előletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket{n}{r}2 Kor 6, 12{/r}{/n}. Figyeld csak meg: szemrehányást tesz, igen, de mennyi kímélettel! Ez nagy szeretetre vall! Nem azt mondja: „nem szerettek engem”, hanem hogy „nem olyan mértékben szerettetek engem, mint én titeket”, mert nem akarja őket keményen megfeddni.

Ha Pál leveleit e szempontból vizsgáljuk, mindegyikben megláthatjuk, hogy milyen hihetetlen lángolón szereti a hívőket. A rómaiakkal például tudatja: Nagyon szeretnélek látni benneteket. Már többször szándékoztam hozzátok menni. Csak végrevalahára, Isten segítségével, eljuthassak már hozzátok{n}vö. {r}Róm 1, 10-11{/r}{/n}. A galatákhoz meg így ír: Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek{n}{r}Gal 4, 19{/r}{/n}, az efezusiaknak pedig ezt mondja: Ezért értetek hajtom meg térdemet{n}vö. {r}Ef 3, 14{/r}{/n}. A tesszaloniki levélben ezt olvassuk: Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti?{n}{r}1 Tessz 2, 19{/r}{/n}. Sőt kijelenti, hogy bilincsekbe verten is a szíve mélyén őrzi őket.

A kolosszeieknek küldött levélben ezt olvassuk: Szeretném, ha tudnátok, mennyit küzdök értetek és mindazokért, akik személyesen nem ismernek, hogy szívetek vigasztalást nyerjen{n}vö. {r}Kol 2, 1-2{/r}{/n}. A tesszaloniki híveknek ezt mondja: Olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni{n}{r}1 Tessz 2, 7-8{/r}{/n}. Nem mi zárkóztunk el előletek{n}{r}2 Kor 6, 12{/r}{/n}, mondja. Nemcsak azt állítja, hogy ő szereti őket, hanem azt is, hogy őt is szeretik övéi, hogy ily módon is egyre jobban szeretetre hangolja a szívüket. Szeretetükről tesz tanúságot ezekkel a szavakkal is: Titusz megérkezett, és elbeszélte, hogy vágyódtok utánam, s hogy aggódtok és buzgólkodtok értem{n}{r}2 Kor 7, 7{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 13, 4. 6; Péld 10, 12

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, {*} Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.

Veszekedést kelt a gyűlölet, a szeretet fátyolt borít a hibákra. {*} Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.