ÉVKÖZI IDŐ

17. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

7, 2-16

Az Apostol örül a korintusiak bűnbánata miatt

Testvéreim! Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk. Nem szemrehányásképpen említem, hiszen előrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk. Nagyon bízom bennetek, és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.

Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelől zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem. De Isten, a csüggedők bátorítója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével. Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogyan aggódtok s buzgólkodtok értem; mindez fokozta örömömet.

Ha levelemmel szomorúságot okoztam is nektek, nem sajnálom. Sajnálkoztam ugyan, amikor láttam, hogy az a levél, ha csak rövid időre is, szomorúvá tett titeket, most mégis örülök. Nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem hogy a szomorúság megtérésetekre vezetett. Istennek tetsző módon voltatok szomorúak, így miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt. Az Istennek tetsző szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz. Lám, ebből a ti Istennek tetsző szomorúságotokból mekkora buzgóság fakadt, sőt mentegetőzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkező megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok. Ha tehát írtam is nektek, nem a sértő és nem a sértett miatt tettem, hanem hogy nyilvánvalóvá váljon értünk való buzgalmatok az Isten előtt. Ezért vigasztalódtunk meg.

S vigaszul még Titusz öröme is megörvendeztetett bennünket, hogy lelkét mindnyájan földerítettétek. Ha tehát régebben dicsekedtem veletek előtte, most nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz előtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult. Ő pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, hogy milyen félve-rettegve fogadtátok. Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatok bennetek.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 7, 10. vö. 9

Az Istennek tetsző szomorúság üdvös töredelmet eredményez; {*} A világ szomorúsága a halálba visz.

Istennek tetsző módon voltunk szomorúak, így semmiben sem szenvedtünk kárt. {*} A világ szomorúsága a halálba visz.

Aranyszájú Szent János püspöknek a második korintusi levélről mondott szentbeszédeiből

(Hom. 14, 1-2: PG 497-499)

Minden bajom közt is túlárad bennem az öröm

Szent Pál ismételten a szeretetre tereli a szót, hogy rosszallása érdességét egy kicsit elsimítsa. Előzőleg ugyanis megrótta őket, és szemükre vetette, hogy szeretetét nem viszonozták szeretettel, sőt hátat fordítottak szeretetének, és más, lelki ragályt terjesztő emberekhez csatlakoztak. Tehát újra tompítja a megrovás élét: Értsetek meg bennünket{n}vö. {r}2 Kor 7, 2{/r}{/n}, azaz „szeressetek minket”! Kéri szeretetüket; és az nem lesz terhes számukra, sőt nagyobb hasznára lesz azoknak, akik adják azt, mint annak, aki kapja. De nem azt mondta: „szeressetek”, hanem a könyörületre jobban emlékeztető kifejezést használt: Értsetek meg bennünket!

Ki távolított el minket tőletek, kérdezi, ki vetett ki minket a ti jóindulatotokból? Mi az oka annak, hogy kiszorultunk szívetekből? Mert amit már előbb is mondott: hogy ti nem nyitottátok ki a szíveteket{n}{r}2 Kor 6, 12{/r}{/n}, azt most itt még világosabban fejezi ki: értsetek meg bennünket, és ezzel ismét a szívébe akarja zárni őket. Mert semmi sem éleszti fel annyira a szeretetet, mint ha a szeretett személy megérti azt, hogy nagyon vágyik a szeretetére az, aki őt szereti.

Hiszen előbb már megmondtam, írja, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk{n}{r}2 Kor 7, 3{/r}{/n}. Ez a legnagyobb szeretet! Visszautasítottan is együtt akar meghalni, együtt akar élni velük. Mert nem akárhogyan vagytok szívembe zárva, jelenti ki, hanem úgy, amint megmondtam. Mert előfordulhat az, hogy szeret valaki, de a bajban aztán elfut. De mi nem így vagyunk.

Vigasztalás tölt el{n}{r}2 Kor 7, 4{/r}{/n}. Honnét ez a vigasztalás? Tőletek jön: mert jó útra tértetek. A tetteitekkel örömet szereztetek nekem. Aki szeret, az egyrészt felpanaszolja ugyan, hogy őt nem szeretik, de másrészt fél attól is, hogy a mértéket túl ne haladja e rosszallásban, nehogy szomorúságot okozzon. Ezért hangoztatja: Vigasztalás tölt el, túlárad bennem az öröm.

Vagyis: „Kihívtátok rosszallásomat, de bőségesen jóvá is tettétek, megvigasztaltatok: nemcsak megszüntettétek szomorúságom okát, hanem még örömmel is elhalmoztatok.”

Ezután bemutatja öröme nagyságát, nemcsak azzal, amit mondott, hogy túlárad bennem az öröm, hanem azzal is, amit hozzáfűzött: minden bajom közepette is. Mert oly nagy volt, úgymond, az a gyönyörűség, amelyet nekem szereztetek, hogy nem volt képes arra árnyékot vetni az előző nagy szomorúságom sem. Az öröm kiáradó bősége ugyanis minden ránk zúduló gyötrelmet megszüntetett.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 12, 12. 15

Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok: {*} A nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások által.

Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. {*} A nagy türelem, a jelek, csodák és erőmegnyilvánulások által.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

8, 1-24

Gyűjtés a jeruzsálemi hívek számára

Ismertetjük veletek, testvérek, Isten kegyelmét, amellyel elárasztotta Macedónia egyházait. A nehézségek és a súlyos megpróbáltatások ellenére túláradó örömükből és nyomasztó szegénységükből bőséges adakozás fakadt. Tanúskodom mellettük, hogy erejükhöz mérten, sőt erejükön felül is önként adakoztak. Kérve kérték tőlünk a kegyet, hogy részt vehessenek a szentek megsegítésében. Minden reményünket felülmúlva, szinte magukat adták oda, elsősorban az Úrnak, azután Isten akaratából nekünk. Ezért arra kértük Tituszt, hogy amint elkezdte, fejezze is be nálatok a jótékonyság művét.

Ti mindenben kitűntök: a hitben, a szóban, a tudásban, minden buzgólkodásban és az irántunk táplált szeretetben; tűnjetek ki tehát a jótékonykodásban is. Nem parancsként mondom, hanem mások buzgóságára hivatkozva szeretetetek őszinteségét akarom kipróbálni. Hiszen ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége által meggazdagodjatok. Erre nézve tanácsot adok nektek, mert javatokra válik. Tavaly óta nemcsak hogy megkezdtétek a gyűjtést, hanem őszinte szándékotokat is megmutattátok. Most hát gyakorlatban is hajtsátok végre, hogy a készséges akarat tehetségetekhez mérten tetté váljon.

Ha az akarat készséges, aszerint tetszik (az Istennek), amije van, nem aszerint, amije nincs. Nem azért kell gyűjteni, hogy mások megszabaduljanak a szükségtől, ti meg bajba jussatok, hanem az egyenlőségért. Most az ő szükségüket a ti bőségetek enyhíti, hogy majd az ő bőségük nektek szolgáljon szükségetekben segítségül, s így (a javak) kiegyenlítődjenek. Az Írásban is az áll: „Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, aki meg keveset, nem szűkölködött.” Hála legyen Istennek, aki Titusz szívét hasonló buzgóságra hangolta irántatok! Engedett felszólításomnak, sőt mivel buzgósága még nagyobb volt, önszántából utazott hozzátok. Vele küldjük azt a testvért is, akit az evangélium hirdetéséért minden egyházban dicsérnek. De nemcsak dicsérik, hanem az egyházak kísérőnkül is rendelték a jótékonyság megszervezésében, amelyet az Úr dicsőségére saját akaratunkból vállaltunk. El akartuk kerülni, hogy valaki megrágalmazzon a gondunkra bízott bőséges adomány miatt. A becsületre ugyanis vigyázunk nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.

Velük küldtük még azt a testvérünket is, akinek buzgóságát sokféle dologban gyakran kipróbáltuk, s aki most irántatok való bizalma folytán még buzgóbb. Ami Tituszt illeti, ő kísérőm, nálatok pedig munkatársam; ami a testvéreket illeti, ők az egyházak küldöttei, Krisztus dicsősége. Tanúsítsatok szeretetet irántuk, és bizonyítsátok be az egyházak színe előtt, hogy a veletek való dicsekvésem nem alaptalan.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 8, 9; Fil 2, 7

Ismeritek Urunk, Jézus Krisztus jótékonyságát. Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, {*} Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

Szolgai alakot öltve, kiüresítette önmagát. {*} Hogy szegénysége által meggazdagodjatok.

Szent Caesarius arles-i püspök beszédeiből

(Sermo 25, 1: CCL 103, 111-112)

Az isteni és az emberi irgalmasság

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak{n}{r}Mt 5, 7{/r}{/n}. Édes ez a szó: „irgalmasság”, kedves testvéreim. De ha már maga a szó is ilyen édes, mennyivel inkább édes a tartalma? És noha minden ember szeretne ebben részesedni, sajnos, mégsem él mindenki úgy, hogy ezt ki is érdemelje. Továbbá jóllehet mindenki szeretne irgalomban részesedni, mégis kevesen vannak, akik készek lennének az irgalmasságot gyakorolni is.

Ó, ember! Hát ilyen arcátlanul mered ezt magadnak követelni, amit másoknak adni meg elmulasztasz? Aki a mennyben szeretne irgalmat kapni, annak kötelessége itt a földön irgalmasságot gyakorolni. Kedves testvéreim, mivel mindnyájan szeretnénk irgalomban részesülni, ezért már itt a földön szerezzük meg magát az irgalmasságot pártfogónknak, hogy a másvilágon majd megmentsen bennünket. Valóban van irgalmasság Istennél a mennyben, de csak a földi irgalmasság gyakorlása útján juthatunk el hozzá. Hiszen a Szentírás is így tanítja: Uram, a te irgalmasságod a mennyben van{n}vö. {r}Zsolt 35, 5{/r}{/n}.

Van tehát földi és van mennyei irgalmasság, azaz emberi és isteni. Milyen az emberi irgalmasság? Biztosan olyan, hogy felkarolja a nyomorgó szegényeket. És milyen az isteni irgalmasság? Kétségtelenül olyan, hogy megbocsátja a bűnöket. Mert ami jót tesz az emberi irgalmasság földi zarándoklásunk idején, azt az isteni irgalmasság visszafizeti az örök hazában. Hiszen itt e világon minden szegényben Isten didereg és éhezik, miként maga is mondja: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek{n}{r}Mt 25, 40{/r}{/n}. Tehát Isten, aki kegyesen adni akar a mennyben, kapni akar itt a földön.

Hát olyanok vagyunk, hogy kapni akarunk, amikor Isten ajándékot ad, viszont amikor ő kér, akkor nem akarunk adni? Pedig amikor egy szegény éhezik, akkor Krisztus éhezik, amint maga is megmondta: Éhes voltam, és nem adtatok ennem{n}{r}Mt 25, 42{/r}{/n}. Tehát ne fordítsd el tekintetedet a szegények nyomoráról, ha bizalommal szeretnéd remélni bűneid bocsánatát. Krisztus most még éhezik, testvérek: minden szegényben ő éhezik, és ő szomjazik, és amit itt a földön kap, azt a mennyben visszafizeti.

Kérdezlek benneteket, testvérek: mit szeretnétek, vagy mit kerestek, amikor a templomba jöttök? Valóban, mi mást, ha nem irgalmasságot? Gyakoroljátok tehát a földi irgalmasságot, és majd megnyeritek a mennyeit! Hozzád a szegény könyörög, te pedig Istenhez könyörögsz: az kenyérért, te pedig örök életért. Adj a koldusnak, mert ezáltal kiérdemled, hogy te is kapj Krisztustól. Halld meg szavát: Adjatok, és akkor ti is kaptok{n}{r}Lk 6, 38{/r}{/n}. Nem tudom, hogy milyen jogcímen akarsz kapni, ha te nem akarsz adni. Ezért tehát, ha a templomba jöttök, tehetségtekhez képest adjatok valami alamizsnát a szegényeknek.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 6, 36. 37; Mt 5, 7

Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas! {*} Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. {*} Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

9, 1-15

A jótékonyság áldásai

Testvéreim!

A szenteknek való gyűjtésről fölösleges többet írnom. Hiszen ismerem készséges szíveteket, és dicsérlek is benneteket a macedónoknak. Tavaly óta Achája is készen áll rá, és buzgóságotok sokakat föllelkesített. Mégis elküldtem a testvéreket, hogy a dicséret, amelyben benneteket részesítettelek, e tekintetben alaptalannak ne bizonyuljon, hanem amint mondtam, készen álljatok. Különben ha macedónok jönnek velem, s készületlenül találnak titeket, mi is szégyent vallunk ebben az ügyben, és ti még inkább. Ezért tartottam szükségesnek, hogy felszólítsam a testvéreket, menjenek el hozzátok előre, és gyűjtsék össze a megígért adományt. Minden legyen készen, hogy a bő áldás, ne a szűk alamizsna képét mutassa.

Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat; s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre. Az írásban ezt olvassuk: „Osztogat, adakozik a szegénynek, és jósága mindvégig megmarad.”

Aki pedig magot ad a magvetőnek, és kenyeret táplálékul, megsokasítja vetésteket, és megszaporítja jótékonyságotok gyümölcsét, hogy mindig gazdagon teljék nektek mindenféle adakozásra. Ez a mi közvetítésünkkel másokból hálát vált ki Isten iránt. Mert ha ebbe a szent szolgálatba belekapcsolódunk, azzal nemcsak a szentek szükségletét elégítjük ki, hanem Isten iránt is őszinte hálára indítunk. Ha tehát kitartotok a jótékonykodásban, Istent magasztalják érte, mivel készségesen vallomást tettetek Krisztus evangéliumáról, és bőkezűségetekkel kifejezésre juttattátok a velük és a többiekkel való közösséget. Imádkoznak is majd értetek, és vágyódnak utánatok abban a tudatban, hogy Isten kegyelme bőségesen kiáradt rátok.

Hála legyen Istennek kimondhatatlan ajándékáért!

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 6, 38; 2 Kor 9, 7

Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. {*} Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből. {*} Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.

Nagy Szent Vazul püspök szentbeszédeiből

(Hom. De caritate, 3, 6: PG 31, 266-267. 275)

Vessetek magatoknak nagylelkűségben!

Ó, ember, utánozd a földet, és hozz te is termést, mint az, nehogy alávalóbbnak mutatkozzál az élettelen anyagnál. Az ugyanis gyümölcsöt terem, de nem azért, hogy maga élvezze, hanem hogy neked szolgáljon vele. Viszont ha te bármilyen jótett gyümölcsét is teremnéd, megtarthatnád azt magadnak, hiszen a jótettek érdeme és jutalma legtöbbször a cselekvőé marad. Enni adtál az éhezőnek; az a tiéd is lesz, amit neki adtál, mert majd kamatostól térül vissza az neked. Miként ugyanis a földbe eső búzamag is a magvetőnek hozza majd termését, ugyanúgy az éhezőknek adott kenyér is a jövőben nagy jutalmat szerez számodra. A földműves eredményéből tanulva fogj hozzá tehát te is a mennyei magvetéshez, írva van ugyanis: Vessetek magatoknak nagylelkűségben!{n}vö. {r}Oz 10, 12{/r}{/n}

Hiszen itt fogod majd hagyni földi gazdagságodat, még ha nem akarod, akkor is; ezzel szemben a jótetteiddel dicsőséget szerzel magadnak, és ezt elviszed majd az Úr elé, amikor tudniillik ott a mindenség Bírája előtt a téged körülálló nép majd táplálónak és jótevő adakozónak fog nevezni, és olyan neveket ad majd neked, amelyek emberbarátságot és jószívűséget jelentenek. Hát nem látod, hogy akik a pénzüket színházakra, birkózókra, színészekre, vadállatokkal küzdő emberekre, azaz olyanokra pazarolják, akiknek még a látásától is mindenki elfordul, mindezt csak egy rövid ideig tartó hírnévért, a nép üdvrivalgásáért és tapsáért teszik?

Te mégis szűkmarkú volnál anyagi javaidat arra fordítani, amiből oly nagy dicsőséget fogsz majd elnyerni? Majd Isten is meg lesz veled elégedve, az angyalok is dicsérni fognak téged, s ahány ember csak élt e világon, mind boldognak fog téged hirdetni; majd az örök dicsőséget, az igazak koronáját és a mennyek országát kapod meg jutalmul azért, hogy mulandó javaidat ily helyesen használtad fel. Nem kell aggódnod, és biztos a reményed erre a jutalomra, ha megveted ezeket a földi javakat. Rajta tehát, gazdálkodjál sokféleképpen mulandó javaiddal; légy nagylelkű, és jókedvűen adakozzál a szűkölködőknek, hogy elmondhassák rólad is: Bőséges adományt oszt a szegényeknek, nagylelkűsége megmarad örökké{n}vö. {r}Zsolt 111, 9{/r}{/n}.

Mennyire nagylelkű és bőkezű adakozónak kellene lenned, milyen derűsnek, és mennyire kellene örülnöd annak a kapott jótéteménynek, hogy nem te koldulsz mások ajtajánál, hanem mások zörgetnek nálad! És most mégis rosszkedvű vagy, és alig lehet bejutni hozzád; kitérsz még a találkozás elől is, nehogy esetleg bármi csekély dolgot is ki kelljen adnod a kezedből. Csak ezt az egyet tudod mondani: „Nekem sincs, nem adok, mert én is szegény vagyok.” Tényleg szegény vagy, és hiányzik is belőled minden jóság: szegény vagy a szeretetben, szegény az emberségben, szegény az istenhitben és szegény az örök élet reményében.

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Iz 58, 7-8

Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. {*} Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! {*} Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és előtted halad majd igazságod.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

10, 1 – 11, 6

Az Apostol védekezése

Testvéreim!

Krisztus szelídségére és irgalmasságára kérlek titeket én, Pál, aki közöttetek, szemtől szembe szerény vagyok, de távollétemben szigorú; arra kérlek titeket, hogy ottlétemkor ne kelljen majd erélyesen föllépnem, azzal a határozottsággal, amellyel, azt hiszem, fölléphetek olyanokkal szemben, akik azt tartják rólunk, hogy a test szerint élünk. Igaz ugyan, hogy testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk, mert harci fegyvereink nem földiek, hanem isteni eredetűek, amelyek várakat is lerombolnak, így megcáfoljuk az ellenérveket és mindazt, ami Isten megismerése elé akadályként tornyosul, minden értelmet hatalmunkba ejtünk, s Krisztus iránt hódolatra kényszerítünk. Készen állunk arra is, hogy minden engedetlenséget megtoroljunk, mihelyt a ti engedelmességetek tökéletessé válik.

Nézzétek, ami kézenfekvő: ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk. S ha valamivel többet dicsekedném hatalmunkkal, amelyet az Úr épülésetekre adott, nem romlástokra, nem maradnék szégyenben. De nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy leveleimmel ijesztgetlek benneteket. Ugyanis azt mondják, hogy levelei súlyosak és kemények, de fellépése erőtlen, beszéde meg gyatra. Az ilyen gondolja meg, hogy amilyenek a távolból leveleinkben vagyunk, olyanok vagyunk a tetteinkben is, amikor jelen vagyunk.

Mi ugyan nem merjük magunkat azokhoz számítani vagy hasonlítani, akik ajánlgatják magukat. Balgaságukban saját magukat teszik meg mértéknek, és önmagukból veszik az összehasonlítást. Mi ellenben nem dicsekszünk a mértéken túl, hanem csak hatáskörünk mértéke szerint, ahogy az Isten szabta ki nekünk, s ahogy hozzátok is eljutottunk. Tehát nekünk nem kell átlépnünk hatáskörünket, mintha másként nem jutnánk el hozzátok, hiszen Krisztus evangéliumával csakugyan eljutottunk hozzátok. Nem dicsekszünk hát mértéken túl a mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek gyarapodásával, ahogy az hatáskörünket megilleti, mind nagyobb megbecsülésben lesz köztetek részünk. Akkor határaitokon túl is hirdethetjük az evangéliumot anélkül, hogy idegen területen mások munkájával dicsekednénk. De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”. Nem az a megbízható, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.

Bárcsak eltűrnétek részemről egy kis balgaságot! De hiszen meg is teszitek. Én Isten féltékenységével féltelek titeket. Mert eljegyeztelek benneteket egy férfival, hogy tiszta szűzként vezesselek el Krisztushoz.

Félek azonban, hogy a kígyó, amint álnokul rászedte Évát, a ti elméteket is megzavarja, és akkor vége a Krisztushoz való őszinte ragaszkodásotoknak. Ha ugyanis valaki jönne, és más Jézust hirdetne, mint akit mi hirdettünk, vagy más lelket kapnátok, mint amit elnyertetek, vagy más evangéliumot, mint amit elfogadtatok, szívesen vennétek. Pedig gondolom, semmivel sem vagyok kisebb a „fő-fő apostoloknál”. Mert ha az ékesszóláshoz nem értek is, a tudásom megvan. Ezt különben minden tekintetben igazoltuk is előttetek.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 10, 3-4; Ef 6, 16. 17

Testben élünk, de harcunkat nem a test szerint vívjuk. {*} Mert harci fegyvereink nem földiek.

Fogjátok a hit pajzsát meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. {*} Mert harci fegyvereink nem földiek.

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 18, 23-25: PG 33, 1043-1047)

Az Egyház: Isten népének gyülekezete

Az Egyházat katolikusnak, vagyis egyetemesnek mondjuk. Tesszük ezt azért, mert a föld innenső határától a túlsó határáig elterjedt, illetve mert egyetemesen és hiány nélkül tanítja azokat a láthatatlan és látható, égi és földi dolgokról szóló hitigazságokat, amelyeket meg kell ismerniük az embereknek. Azért is hirdetjük, hogy egyetemes az Egyház, mert minden embert el kell vezetnie az Istennek kijáró igazi hódolatra: uralkodókat és alattvalókat, tanultakat és tanulatlanokat. Végül azért is katolikus az Egyház, mert egyetemlegesen orvosol és gyógyít minden bűnt, amelyet a test és a lélek elkövet, ugyanakkor pedig ő maga birtokol is minden néven nevezendő erényt, akár cselekedetekben, akár szavakban nyilvánul az meg, és a Szentlélektől származó mindenféle karizmát is.

Igen találó szó az is, hogy az Egyház: gyülekezet, hiszen mindenkit összegyűjt, együvé terel, amint az Úr mondja a Leviták könyvében: Gyűjtsd össze az egész közösséget a szövetség sátrának bejáratához{n}vö. {r}Lev 8, 3{/r}{/n}. Említésre méltó az is, hogy először itt fordul elő a Szentírásban ez a szó: „gyűjtsd össze”; akkor, amikor Áront az Úr beiktatja a főpapságba. A Második Törvénykönyvben pedig ezt mondja Isten Mózesnek: Gyűjtsd elém a népet, hallja szavamat, s tanuljon meg félni tőlem{n}{r}MTörv 4, 10{/r}{/n}. A gyülekezet szót akkor használja ismét, amikor a táblákról ezt mondja: Ugyanazok a szavak vannak ráírva, amelyeket az Úr a gyülekezet napján a hegyen a tűz közepéből intézett hozzátok{n}vö. {r}MTörv 10, 4{/r}{/n}; ez más szavakkal, de tulajdonképpen ezt jelenti: „Azon a napon, amelyen az Úr hívására egybegyűltetek”. A Zsoltáros pedig így énekel: Magasztallak a nagy gyülekezetben, dicsőítelek a sok nép között{n}{r}Zsolt 34, 18{/r}{/n}.

Más alkalommal pedig így énekelt a Zsoltáros: Ünnepi közösségben áldjátok az Istent, az Urat, ti, Izrael ivadékai!{n}{r}Zsolt 67, 27{/r}{/n} Üdvözítőnk azután a pogányok közül származókból egy második gyülekezetet épített fel, a mi szent Egyházunkat, amely a keresztényekből áll, s erről mondta Péternek: Én erre a sziklára építem Egyházamat, és az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta{n}{r}Mt 16, 18{/r}{/n}.

Isten ugyanis elvetette azt az egy gyülekezetet, amely Júdeában volt, és ettől kezdve Krisztusnak mind több egyháza létezik a földön, s ezekre vonatkozik az, ami a zsoltárokban áll: Új dalt énekeljetek az Úrnak, dicsérete zengjen hívei körében{n}{r}Zsolt 149, 1{/r}{/n}. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódnak a Próféta szavai, amelyeket a zsidókhoz intézett: Nem találom kedvemet bennetek, mondja a Seregek Ura; majd kevéssel alább így folytatja: Ezért napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között{n}{r}Mal 1, 10-11{/r}{/n}. És Pál erről a szent katolikus Egyházról írja Timóteusnak: Tudd, hogyan kell viselkedned Isten házában, amely az élő Isten Egyháza, az igazság oszlopa és biztos alapja{n}{r}1 Tim 3, 15{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Pét 2, 9-10

Ti választott nemzetség, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, {*} Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok. {*} Hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

11, 7-29

Az apostolok

Testvéreim!

Talán hibát követtem el, amikor magamat megaláztam, hogy titeket felmagasztaljalak, és ingyen hirdettem köztetek az Isten evangéliumát? Más egyházakat fosztottam ki, amikor tőlük támogatást fogadtam el, csak hogy nektek szolgálhassak. Amikor meg köztetek tartózkodtam, nem voltam senkinek terhére, akkor sem, ha szükséget szenvedtem. Ha valamiben hiányt szenvedtem, a Macedóniából jövő testvérek segítettek ki a bajból. Mindenképpen ügyeltem rá, hogy ne legyek terhetekre, s a jövőben is ügyelek. Krisztus igazságára mondom: ezt a dicsőséget Achája tájain sem vehetik el tőlem. Vajon miért? Talán mert nem szeretlek titeket? Isten a tudója!

De amit eddig tettem, ezután is megteszem, nehogy alkalmat adjak azoknak, akik keresik a módot, hogy dicsekvésükkel hozzánk hasonlónak tűnjenek fel. Az ilyenek álapostolok, álnok munkások, akik csak a látszatát keltik annak, hogy Krisztus apostolai. S ez nem csoda, hiszen a sátán is a világosság angyalának tetteti magát. Nem nagy dolog tehát, ha a szolgái is az igazság szolgáinak akarnak látszani. Végük méltó lesz tetteikhez.

Megismétlem: ne tartson senki balgának! De ha mégis, akkor fogadjatok el úgy, mint a balgát, hogy egy kissé én is dicsekedhessem. Amit most mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mert dicsekvésre szántam el magam, mintegy balgaságomban. Olyan sokan dicsekszenek a test szerint, tehát én is dicsekszem. Hiszen ti, okos emberek, engeditek, hogy a balgák megnyerjenek benneteket. Eltűritek, hogy valaki szolgává alacsonyít benneteket, ha kifoszt, ha kihasznál, ha fölétek kerekedik, ha arcul üt. Szégyenkezve vallom meg, hogy ilyesmire mi nem vállalkoztunk.

De ha valaki dicsekedni mer – balgaként mondom_–, merek én is. Zsidók ők? Én is. Izrael fiai? Én is. Ábrahám leszármazottai? Én is. Krisztus szolgái? Balgaság mondani, de mondom: én még inkább. Hiszen többször fáradtam, többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam. Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban, veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam, és nem volt mit fölvennem.

Nem tekintve az egyebeket, naponként a zaklatásokat, az összes egyház rám nehezedő gondját. Ki gyönge, hogy én ne volnék gyönge? Ki botránkozik meg, hogy én ne égnék?

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 1, 11. 12; 2 Kor 11, 10. 7

Az általam hirdetett evangélium nem embertől való. {*} Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

Krisztus igazságára mondom: Isten evangéliumát hirdettem köztetek. {*} Hiszen nem embertől kaptam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából.

Jeruzsálemi Szent Cirill püspök hitmagyarázataiból

(Cat. 18, 26-29: PG 33, 1047-1050)

Az Egyház Krisztus jegyese

„Katolikus” Egyház: mindannyiunk szent édesanyjának ez a sajátos neve; de az Egyház Isten egyszülött Fiának, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak a jegyese is (mert meg van írva: Ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte{n}{r}Ef 5, 25{/r}{/n}, úgy szeresse a férj is a feleségét). Az Egyház előképe és hasonlata is a magasságbeli Jeruzsálemnek, amely szabad asszony és mindnyájunk anyja{n}{r}Gal 4, 25{/r}{/n}. Előbb gyermektelen volt, de most már számtalan gyermeke van.

Miután az előbbi, vagyis az ószövetségi közösség megszűnt, ebben a másodikban pedig, vagyis a katolikus Egyházban – Pál szavai szerint – Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt{n}{r}1 Kor 12, 28{/r}{/n}, és minden erénynek tökéletes példáját: értem alatta a bölcsességet és értelmességet, a mértékletességet és igazságosságot, az irgalmasságot és emberszeretetet, és az üldözésekben tanúsított legyőzhetetlen türelmet.

Ez az Egyház először az üldözések és megpróbáltatások idején, az igazság támadó és védő fegyverét hordozva dicsőségben és megszégyenülésben, a szent vértanúk homlokára sokszínű és százféle virágból font koszorút a türelmesség jutalmaként. Most pedig a béke időszakában, Isten kegyelméből a királyok s más magas méltóságban levők kötelességüknek érzik, hogy nagy tiszteletben tartsák, és ugyanígy minden rendű és rangú ember is. És amíg a föld különböző részein levő népek királyainak hatalma csak az ország határain belül van meg, addig egyedül csak a szent katolikus Egyház az, amelynek a hatalma korlátlanul terjed ki az egész földkerekségre. Határaidon ugyanis békét ad Isten, olvassuk a Szentírásban{n}vö. {r}Zsolt 147, 14{/r}{/n}.

Ha ebben a szent Egyházban megszerezzük a kellő ismereteket, és igazán megtérünk, mienk lesz a mennyország, és örökségünk az örök élet. Ezért mindent el is szenvedünk, csakhogy elnyerjük az Úrtól. Mert nem akármilyen semmiség a mi kitűzött célunk: mi az örök élet jutalmáért fáradozunk. Ezért a hitvallásunkban, miután kimondjuk, hogy hiszem a test feltámadását, tudniillik a halálból való feltámadását – amelyről már adtunk oktatást_–, rögtön hittel valljuk meg az örök életet is, ezért harcolunk mi, keresztények.

Az Élet tehát igazán és valóban az Atya; ő pedig mint forrás, a Fiú által a Szentlélekben árasztja ki mennyei ajándékait az összes emberre. Az ő szeretetének köszönhetjük, hogy mi, emberek is megkapjuk az örök élet biztosan megígért javait.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 32, 12

Áldott a nép, amelyet a mindenség Ura megáldott, mondván: {*} Kezem műve és örökségem vagy te, Izrael.

Boldog a nemzet, amelynek Istene az Úr, a nép, amelyet örökül választott. {*} Kezem műve és örökségem vagy te, Izrael.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

11, 30 – 12, 13

Az Apostol gyengeségeivel dicsekszik

Testvéreim!

Ha dicsekednem kell, gyengeségeimmel dicsekszem. Isten, Urunk, Jézus Atyja, aki mindenkor áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy elfogjon, s egy ablakból kosárban bocsátottak le a falon, így menekültem ki a kezéből.

Ha dicsekednem kell, bár az mit sem ér, rátérek a látomásokra és az Úr kinyilatkoztatásaira. Tudok egy emberről Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt – testben-e, nem tudom, testetlenül-e, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy ez az ember – testben-e vagy testetlenül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és titokzatos szavakat hallott, amelyeket embernek nem szabad kimondania. Ilyen dolgokkal dicsekszem, de magammal nem dicsekszem, hacsak gyengeségeimmel nem. Pedig ha (valóban) dicsekedni akarnék, nem volnék balga kérkedő, hiszen igazat mondanék. De óvakodom tőle, nehogy valaki többre értékeljen engem annál, amit bennem lát vagy tőlem hall.

De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyengeségben nyilvánul meg a maga teljességében.”

Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Balga lettem, de ti kényszerítettetek rá, jóllehet az lett volna a kötelességetek, hogy ajánljatok, hiszen semmivel sem maradok el a „fő-fő apostolok” mögött, ha semmi vagyok is. Apostoli küldetésem bizonyítékai voltak nálatok: a nagy türelem, a jelek, a csodák és erőmegnyilvánulások. Mi az, amiben a többi egyház mögött elmaradtatok, hacsak abban nem, hogy nem voltam terhetekre? Ezt a „megbántást” nézzétek el nekem.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 12, 9; 4, 7

Legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. {*} Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. {*} Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.

Kezdődik Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak Polikárphoz írt levele

(Nn. 1, 1 – 4, 3: Funk 1, 247-249)

Viseljünk el mindent Isten miatt, hogy ő is elviseljen minket!

Ignác, más néven Teoforusz, üdvözletét küldi Polikárpnak, a szmirnai egyház püspökének, akire inkább felügyel az Atyaisten és az Úr Jézus.

Nagyra becsülöm istenes lelkületedet, amely megingathatatlan sziklaként áll a hitben, és magasztalom Istent, hogy láthattam szent arcodat. Bárcsak az Úrban mindig együtt lehetnénk! Kérlek téged a kegyelem által, amely eláraszt, gyorsítsd futásodat a versenypályán, és mindenkit buzdíts, hogy üdvösségét elnyerje. Tisztségedet védd meg minden testi és szellemi gondoskodással. Legyen gondod az egységre, ennél semmi sincs fontosabb. Tűrj el mindenkit, mint téged is eltűr az Úr; mindenkit viselj el szeretetben, mint ahogy meg is teszed. Szüntelenül az imádságnak élj. Kérj nagyobb bölcsességet, mint amelyben részed van, őrködj virrasztó lélekkel. Isten példája szerint beszélj mindenkivel: mindenki baját vedd magadra, mint igazi atléta. Ha több az erőfeszítés, több lesz jutalmad is.

Ha csak a jó tanítványokat szereted, ezért nem érdemelsz különös kegyelmet; inkább azon légy, hogy a rosszindulatúakat szelídséggel késztesd engedelmességre. Nem minden sebnek ugyanaz a flastroma. Lázas rohamokat hideg borogatással csillapíts. Légy okos mindenben, mint a kígyó, és egyszerű, mint a galamb{n}vö. {r}Mt 10, 16{/r}{/n}. Azért vagy testi és szellemi, hogy a földi dolgokkal békésen foglalkozz; a láthatatlanokért pedig imádkozz, hogy nyilvánvalókká legyenek előtted, és ne legyen hiányod semmiben, hanem bővelkedj minden adományban. A jelen időben szükség van rád, akár a kormányosnak a jó szélre, és a viharban hányódónak a kikötőre, hogy tieiddel együtt eljuss Istenhez. Légy józan, mint Isten atlétája; a te pályabéred a halhatatlanság és az örök élet. Erről te is meg vagy győződve. Minden áldozatot elviselek érted, meg bilincseimet is, amelyeket csókkal illettél.

Akik jólértesültnek mutatkoznak, és mégis hitelleneseket tanítanak, azoktól ne rettenj meg. Légy kemény, mint az üllő, amelyen kalapálnak. Az a nagy bajnok, aki csapást kap, és mégis győz. Isten miatt kell elsősorban mindent eltűrnünk, hogy ő is eltűrjön minket. Légy igyekvőbb, mint vagy. Vedd fontolóra a mai időket. Várd Istent, aki az idő felett van, várd az időtlent és láthatatlant, aki értünk láthatóvá lett; az érinthetetlent és szenvedni nem tudót, aki értünk mégis szenvedett, aki értünk mindvégig kitartott.

Az özvegyekre legyen gondod; Isten után te vagy gondviselőjük. Semmi se történjék hozzájárulásod nélkül. Te se tégy semmit Isten nélkül, mint ahogy nem is teszel. Légy erős. Gyakrabban legyen közös istentisztelet. Név szerint hívj meg mindenkit. A szolgákat és szolgálókat meg ne vesd; de ők se fuvalkodjanak fel, hanem Isten dicsőségére készségesebben szolgáljanak, hogy nagyobb szabadságot nyerjenek el Istennél. Ne kívánjanak közköltségen szabaddá válni, nehogy vágyuk rabbá tegye őket.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tim 6, 11-12; 2 Tim 2, 10

Törekedjél igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. {*} Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet.

A választottakért mindent eltűrök, hogy az üdvösséget ők is elnyerjék. {*} Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet.

Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második levéléből

12, 14 – 13, 13

Az Apostol közelgő látogatása, a korintusiak javára szolgál

Testvéreim!

Nos, most harmadszor készülök hozzátok, de nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. Én örömest hozok áldozatot, sőt magamat is teljesen feláldozom lelketekért. Ha én ennyi szeretettel vagyok irántatok, a körötökben kevesebb szeretetre találjak?

Ám legyen: „Nem voltam a terhetekre, de mivel furfangos vagyok, behálóztalak benneteket csellel.” Vajon melyik küldöttem révén szedtelek rá benneteket? Fölkértem Tituszt, és elküldtem vele azt a munkatársat. Vajon Titusz csalt meg? Nem teljes egyetértésben munkálkodtunk s ugyanegy nyomon?

Megint azt hihetitek, hogy mentegetőzünk előttetek, pedig Isten színe előtt Krisztusban beszélünk, mégpedig mindent a ti épülésetekre, szeretteim. Félek ugyanis, hogy amikor odaérek, nem talállak titeket olyanoknak, mint szeretnélek. Ti viszont olyannak találtok, amilyennek nem kívántok. Bárcsak ne fordulna elő köztetek civódás, irigység, harag, egyenetlenség, rágalom, árulkodás, kevélység, pártoskodás, hogy amikor újra odajutok, Isten meg ne alázzon nálatok, és ne kelljen siratnom azokat, akik vétkeztek, s nem tartottak bűnbánatot az elkövetett tisztátalanság, erkölcstelenség és kicsapongás miatt.

Ezúttal harmadszor megyek el hozzátok. „Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.” Másodszori ottlétemkor már megmondtam azoknak, akik vétkeztek, és a többieknek is, s most távollétemben újra előre kijelentem: ha ismét elmegyek, nem kegyelmezek nektek. Bizonyítékot akartok, hogy belőlem Krisztus szól? Ő nem gyönge veletek szemben, hanem hatalmas köztetek. Gyengeségében ugyan megfeszítették, de Isten erejéből él. Mi is gyöngék vagyunk benne, de vele együtt élünk, és ezt be is bizonyítjuk azzal az erővel, amelyet Isten veletek szemben ad.

Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus? Ha nem, akkor nem álltátok ki a próbát. De remélem, elismeritek, hogy mi kiálltuk. Arra kérjük az Istent, hogy semmi rosszat ne tegyetek. Nem azért, hogy mi kipróbáltnak tűnjünk fel, hanem azért, hogy ti a jót tegyétek, akkor minket nézhettek ki nem próbáltnak. Az igazság ellen nem tehetünk semmit, csak az igazságért. Örülünk, hogy gyöngék vagyunk, csak ti legyetek erősek. Imádkozunk is tökéletesedésetekért. Azért írom ezeket távollétemben, hogy ha majd megérkezem, ne kelljen keményen föllépnem azzal a hatalommal, amelyet az Úr nekem építésre adott, nem rombolásra.

Különben, testvérek, örüljetek, tökéletesedjetek, buzdítsátok egymást, éljetek egyetértésben és békében! Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.

Köszöntsétek egymást szent csókkal! A szentek mind köszöntenek titeket.

Urunk, Krisztus Jézus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! (Ámen.)

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 13, 11; Fil 4, 7

Örüljetek, tökéletesedjetek, éljetek békében! {*} Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.

Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket Jézus Krisztusban. {*} Akkor veletek lesz a szeretet és a béke Istene.

Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak Polikárphoz írt leveléből

(Nn. 5, 1 – 8, 1. 3: Funk 1, 249-253)

Minden Isten dicsőségére történjék!

Óvakodj a babonaságoktól; inkább a népet is oktasd ki ezek felől. Nővéreimnek mondd meg, szeressék az Urat, és elégedjenek meg férjükkel mind a testi, mind a lelki kapcsolatot illetően. Hasonlóképpen figyelmeztesd Jézus Krisztus nevében testvéreimet is, hogy szeressék hitvesüket, mint az Úr az Egyházat. Ha valaki az Úr testének dicsőségére tisztaságban tud élni, maradjon alázatos. Ha dicsekszik, már elveszett, és ha azt hiszi, többet ér a püspöknél, rossz útra tért. Úgy illik, hogy a jegyesek a püspök jóváhagyásával kössenek házasságot, hogy a házasság az Úr szerint legyen, ne a szenvedély vezesse. Minden Isten dicsőségére szolgáljon.

A püspökkel szemben figyelmesek legyetek, hogy Isten is figyelmes legyen hozzátok. Kész vagyok életemet adni azokért, akik engedelmesek a püspöknek, presbitereknek, diakónusoknak. Bárcsak elérném, hogy velük legyen részem az Úrban. Mint Isten munkatársai, háza népe és szolgái, egyetértőén dolgozzatok, küzdjetek, versenyezzetek; együtt tűrjetek, egy akarat szerint legyen alvástok és felkeléstek. Keressétek annak kedvét, akinek zsoldjában álltok, akitől a fizetséget is kapjátok. Senki se legyen köztetek áruló! Fegyveretek legyen a keresztség, sisakotok a hit, dárdátok a szeretet; egész felszereléstek a türelem. Zálogul jó cselekedeteitek szolgáljanak, hogy jutalmatokat méltón elnyerjétek. Legyetek nagylelkűek egymás iránt szelídségben, mert Isten is ilyen hozzátok. Bárcsak örökké veletek együtt lehetnék!

Mivel pedig a szíriai Antiochia egyháza, mint értesültem, imádságtok révén békéhez jutott, most már én is nyugodtabban hagyatkozom Istenre. Bárcsak elérnék Istenhez szenvedéseim útján, hogy a feltámadásban is tanítványotok lehessek. Úgy illik, istenáldotta Polikárpom, hogy Istennek tetsző gyűlést hívjál össze, és válasszatok valakit, aki nektek nagyon kedves, buzgó ember, akit akár isteni futárnak nevezhettek. Legyen az a tisztsége, hogy Szíriába menve hirdesse a ti ernyedetlen buzgóságtokat Isten dicsőségére.

A krisztusi ember nem a maga ura, hanem Istennek él. Ez az Isten ügye és a tiétek, ha teljesítitek. Bízom a kegyelemben, hogy ti készek vagytok megtenni ezt az istenes jó dolgot. Mivel ismerem nagy buzgóságtokat az igazság keresésében, csak rövid levéllel szóltam hozzátok.

Mivel pedig minden egyháznak nem írhattam, mert felsőbb parancsra váratlanul Troászból Nápolyba kellett hajóznom, te, aki Isten akaratát teszed, írjál a keletebbre fekvő egyházaknak, hogy ők is ugyanazt tegyék. Akik tehetősebbek, küldjenek gyalogos hírnököket, a többiek pedig leveleket a te küldönceid által, hogy dicsőségedre legyen ez az értékes cselekedet, mint ahogy megérdemled.

Kívánom, hogy mindig boldogok legyetek a mi Istenünkben, Jézus Krisztusban! Ő tartson meg egységben Istennel és az ő felügyelete alatt. Isten veletek!

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 15, 58; 2 Tessz 3, 13

Legyetek állhatatosak és kitartóak, tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért. {*} Hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.

Ne fáradjatok bele a jótettekbe! {*} Hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.