ÉVKÖZI IDŐ

19. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

VASÁRNAP

Ozeás próféta könyvéből

11, 1-11

{p}

Isten végtelen irgalma

Ezt mondja az Úr: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baaloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

Visszatér Egyiptom földjére, Asszíria lesz a királya, mert nem akartak megtérni. Kard járja be városait, megöli gyermekeit, és elpusztítja erődeit.

Népem gyönge a hűtlensége miatt, Baalt hívják segítségül, de az nem emeli fel őket. Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Az Urat fogják követni, aki majd úgy fog ordítani, mint az oroszlán, igen ordítani fog, és fiai elősietnek nyugatról. Mint a madár, elősietnek Egyiptomból, mint a galamb, Asszíria földjéről, és visszatelepítem őket házaikba – mondja az Úr.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Oz 11, 8. 9; Jer 31, 3

Szívem elváltozott, egész bensőm remeg: {*} Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom, mert Isten vagyok, nem ember.

Örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. {*} Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom, mert Isten vagyok, nem ember.

Sienai Szent Katalin szűznek „Az isteni gondviselés” című párbeszédes művéből

(4, 13: ed. latina, Ingolstadii 1583, ff. 19v-20)

{p}

A szeretet kötelékében

Édes Uram, fordítsd irgalmas szemedet kegyesen erre a népre, Egyházad titokzatos testére: hiszen sokkal nagyobb dicsősége lesz nevednek abból, ha megkönyörülsz teremtményeid ekkora sokaságán, mint ami énbelőlem, nyomorult magamból lenne, aki annyiszor megbántottam fölségedet. Ugyan mi tudna megvigasztalni, ha azt látnám, hogy én ugyan élvezem az életet, néped pedig a halál martaléka lenne; és ha látnám szeretett Jegyesedben a bűnök sötétségét, amely a saját hibámból és többi teremtményed hibájából származott?

Azt szeretném tehát, és kivételes kegyelemként kérem is: teljesítse ezt a kérésemet mérhetetlen szereteted, amely arra késztetett, hogy az embert saját képedre és hasonlatosságodra megteremtsd. Könyörögve kérdem, ki vagy mi volt az oka annak, hogy az embert ekkora méltósággal ruháztad fel? Biztosan csak az a végtelen nagy szereteted, amellyel teremtményedet önmagadban szemlélted, és ez a szeretet ejtett foglyul téged. De világosan tudom azt is, hogy bűnei miatt az ember megérdemelten veszítette el azt a méltóságot, amellyel te ruháztad fel.

Te pedig ugyanettől a szeretetedtől indíttatva, amikor az emberi nemet ki akartad engesztelni önmagaddal, nekünk ajándékoztad egyszülött Fiad igéjét. Fiad valóságos közbenjáró és közvetítő lett közted és miköztünk; megigazulásunkká lett, aki megbűnhődte és magára vette a mi összes igaztalanságunkat és gonoszságunkat irántad való engedelmességből, hiszen te így rendelted, örök Atyánk, amikor elhatároztad, hogy magára vegye emberi természetünket. Ó, mérhetetlen mélységű szeretet: melyik szív volna annyira kemény, hogy érzéketlen maradna és meg ne nyílna, amikor látja ennek a megmérhetetlen fenségnek a leereszkedését abba a mélységbe és elesettségbe, amelyben emberségünk vergődik?

Mi a te képmásod vagyunk és te a miénk, hiszen az emberben te kapcsoltad egybe ezt a kettőt, amikor örök Istenségedet elrejtetted Ádám testének gyarló leple és anyagi korlátoltsága alá. Miért van így mindez? Egyedül a te kimondhatatlan szereteted az oka ennek. Erre a mérhetetlen szeretetedre, arra kérem fölségedet lelkem minden erejével, hogy irgalmazz kegyesen nyomorult teremtményeidnek.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 100, 1-3

Jóságról és igazságról dalolok; Uram, neked szól énekem. {*} Szeplőtelen úton járok, de te mikor látogatsz meg engem?

Tiszta szívvel akarok élni, házamnak belsejében. {*} Szeplőtelen úton járok, de te mikor látogatsz meg engem?

HÉTFŐ

Ozeás próféta könyvéből

14, 2-10

{p}

Felhívása megtérésre, mely után gyógyulás jön

Ezt mondja az Úr: „Izrael, térj meg az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el! Hozzatok szavakat magatokkal, és térjetek vissza az Úrhoz! Mondjátok neki: »Végy el minden gonoszságot, hogy elnyerjük a jót, és ajkunk gyümölcsét hozhassuk áldozatul. Asszíria nem segít rajtunk, lóra se szállunk többé. Nem mondjuk kezünk alkotásának ezután: Te vagy a mi Istenünk! Mert az árva csak nálad talál irgalmat.«

Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom. Izraelhez olyan leszek, mint a harmat; virul majd, mint a liliom, gyökeret ereszt, mint a nyárfa. Hajtásai messze ágaznak, pompás lesz, mint az olajfa, s illatos, mint a Libanon. Visszatérnek, hogy árnyékomban lakjanak, búzát termelnek, és gondozzák a szőlőt, amelynek olyan híre lesz, mint a helboni bornak. Mi köze Efraimnak ezentúl a bálványokhoz? Én hallgatom meg, én viselek rá gondot. Olyan leszek, mint a zöldellő ciprus; tőlem származik gyümölcsöd.”

Aki bölcs, értse meg ezeket! Aki értelmes, lássa be ezt mind! Mert egyenesek az Úr útjai, azokon járnak az igazak, de a gonoszok elbuknak rajtuk.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Oz 14, 5; Joel 4, 21

Meggyógyítom hűtlenségüket, s szívemből szeretni fogom őket, {*} Mert elfordul tőlük haragom.

Megtisztítom őket a vértől, amelytől nem tisztítottam meg őket; és az Úr a Sionon fog lakni. {*} Mert elfordul tőlük haragom.

Theodorétosz küroszi püspöknek „Az Úr megtestesülése” című értekezéséből

(Nn. 26-27: PG 75, 1466-1467)

{p}

Meggyógyítom sebeiket

Önkéntes készséggel vállalja Jézus azokat a szenvedéseket, amelyeket a Szentírás megjövendölt róla. Ezeket tanítványainak többször előre megmondta, az őt dorgáló Péternek is, aki nem szívesen hallgatta e szenvedéseknek bejelentett hírét. Jézus megmagyarázta azt is, hogy a világ üdvössége e szenvedések árán valósul meg. Ezért adta át magát önként azoknak, akik őt keresték, mondván: Én vagyok, akit kerestek{n}vö. {r}Jn 18, 5{/r}{/n}. Vádlóit feleletre sem méltatta, nem akart elrejtőzni, bár megtehette volna, hiszen máskor, nem is egyszer, kikerülte cselvetőit.

Továbbá Jeruzsálemet is megsiratja, amely ugyan hitetlenségével maga készítette elő pusztulását. Megjövendöli az egykor nagy hírű templom teljes lerombolását is. Türelemmel elviseli az arculverést is kétszeresen szolgalelkű megbántójától. Arcul verték, leköpdösték, kigúnyolták, megkínozták, megkorbácsolták, s végül keresztre feszítették. Elfogadta a két gonosztevő társaságát szenvedésében. Úgy bántak vele, mint a gyilkosokkal és gonosztevőkkel. Ecettel és keserűvadszőlőborral itatták. Pálma- és virágkoszorú helyett tövissel koronázták. Gúnypalástba öltöztették, náddal verték. Lándzsával átdöfték oldalát, és végül sírba tették.

De mindezt azért szenvedte el, hogy így váltson meg bennünket. Bár azok vonják magukra bűnük büntetését, akik a bűnnek szolgáltak, ő, aki teljesen bűn nélkül volt s mindent igazságban cselekedett, mégis magára vállalta a bűnösök kemény büntetését; a ránk vonatkozó régi büntetést eltörölte a keresztfán. Krisztus ugyanis – mint Pál apostol mondja – megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: Átkozott mind, aki a fán függ{n}{r}Gal 3, 13{/r}{/n}. A töviskorona vetett véget Ádám büntetésének. Bűne elkövetése után ugyanis ezt hallotta: A föld átkozott lesz miattad, tövist és bojtorjánt terem számodra{n}{r}Ter 3, 17{/r}{/n}.

A keserű itallal Jézus magába itta a halandó és szenvedő emberiség keserűségét és kínját. Az ecettel vállalta az ember rosszra hajló természetét, és kegyesen jóra hajló készséggé változtatta. A palásttal királyságát jelezte. A náddal a sátán hatalmának gyengeségét és törékenységét tüntette fel. Arculverése a mi megszabadulásunkat hirdette. Maga vállalta a nekünk járó büntetéseket, szenvedéseket és sebeket.

Megnyitott oldala nem azt jelzi mint az Ádámé, hogy megjelent a nő, aki vétkével a halál szülőanyja lett, hanem az élet forrását jelenti, amely kettős árjával életet ad a világnak. Az egyik árja a keresztségben újjászül bennünket és a halhatatlanság köntösébe öltöztet, a másik pedig a már újjászülötteket táplálja Istenünk asztalánál, mint a tej a csecsemőket.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 53, 5; 1 Pét 2, 24

A mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, {*} Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

Vétkeinket a saját testében fölvitte a keresztfára, {*} Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.

KEDD

Mikeás próféta könyvéből

3, 1-12

{p}

A fejedelmek bűnei miatt elpusztul Jeruzsálem

„Halljátok, Jákob fejedelmei és Izrael házának vezérei! Vajon nem nektek kellene-e ismerni a jogot? Mégis gyűlölitek a jót, és a gonoszt szeretitek. Amikor majd felfalják népem maradékát, bőrét lenyúzzák, csontját összetörik, amikor majd felaprózzák, mint a húst a fazékban, a pecsenyét a lábasban, akkor majd kiáltanak az Úrhoz. De ő nem hallgatja meg őket; elrejti majd előlük arcát abban az időben a bűnök miatt, amelyeket elkövettek.”

Ezt üzeni az Úr a prófétáknak, akik félrevezetik népemet: Ha van mit a foguk alá venniük, azt hirdetik: „Béke!” De ha valaki nem tömi a szájukat, hadat üzennek ellene. Nos, ezért látomás helyett éjszaka borul rátok, jövendölés helyett sötétség tör rátok. Lenyugszik a nap a próféták felett, a nappal éjszakára fordul. Akkor majd megszégyenülnek a látók, szégyen borítja a jövendőmondókat. Mindegyiküknek zárva marad a szája, mert nem jön az Istentől üzenet. Engem azonban erő tölt el, az Úr lelke, igazság, bátorság, hogy feltárjam Jákob előtt vétkét, Izrael előtt gonoszságát.

Halljátok hát, Jákob házának fejedelmei és Izrael házának vezérei, ti, akik megvetitek az igazságot, és ami jogos, azt kijátsszátok. Ti, akik vérdíjból építitek fel Siont és gonoszságból Jeruzsálemet! Fejedelmei ajándékért szolgáltatnak igazságot, papjai bérért döntenek, prófétái ezüstért jövendölnek. És még az Úrban bizakodnak! Azt mondják: „Nemde közöttünk van az Úr? Nem érhet minket semmi veszedelem!” Bizony, ezekért, vétkeitek miatt, felszántják Siont, mint a szántóföldet, Jeruzsálem romhalmazzá válik, a templomhegy erdő borította magaslattá.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 78, 1; Dán 3, 42. 29

Pogányok törtek örökségedre, Istenünk, meggyalázták szent templomodat, Jeruzsálemet romba döntötték. {*} Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.

Vétkeztünk, gonoszat tettünk, eltávoztunk tőled. {*} Ne engedd, hogy megszégyenüljünk, hanem bánj velünk nagy irgalmasságod szerint.

Theodorétosz küroszi püspöknek „Az Úr megtestesülése” című értekezéséből

(N. 28: PG 75, 1467-1470)

{p}

Az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást

A mi orvosságunk: a Megváltónk gyötrelmei, amit a próféta tanítva így mond el: ő a mi bűneinket hordozza, és miértünk szenved. Mi pedig úgy tartottuk, hogy betegségben meg büntetésben és kínzatásban részesül, ő pedig a mi bűneinkért szenvedte sebeit, a mi gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért van rajta a fenyíték, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mindnyájan mint tévelygő juhok bolyongtunk, ezért vitték el, mint juhot a leölésre, és elnémult, mint nyírója előtt a bárány{n}vö. {r}Iz 53, 4-7{/r}{/n}.

Miként a pásztor, ha észreveszi, hogy nyája elszéledt, felveszi kezébe az egyik bárányt és elviszi a neki kívánatos legelőre, ennek a nyomában a többit is magához viszi vissza, ugyanígy az Isten Igéje is, midőn az eltévelyedett emberiséget látta, felvette a szolga alakját és önmagával egyesítette. Ennek nyomán az egész emberi természetet visszafordította önmagához, és isteni legelőre vezette azokat, akik rossz legelőkön éheztek és farkasok prédái voltak.

Megváltónk ezért vette fel magára az emberi természetet, ezért vállalta az Úr Krisztus az üdvöt hozó szenvedést, hogy meghalva és sírba temetve legyőzze azt a régi zsarnokot, és így a romlandóságban sínylődőknek romolhatatlanságot ígért. Lerombolt templomát ugyanis helyreállítva és feltámasztva, a megholtaknak és az ő feltámadását váróknak is igaz és biztos ígéreteket helyezett kilátásba.

„Mert – úgymond – amiként ez a tőletek vett emberi természet az Istenségnek bennelakozása és személyes egysége folytán elnyerte a feltámadást, és a romlandóságot és szenvedéseket magáról levetve romolhatatlanná és halhatatlanná vált, ugyanígy ti is a halál nyomasztó szolgaságából felszabadultok, és a romlandóságot a szenvedésekkel együtt levetve halhatatlanságba öltöztök.”

Ezért adta minden ember számára a keresztség ajándékát is az apostolok által: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében{n}{r}Mt 28, 19{/r}{/n}. A keresztség ugyanis az Úr halálának bizonyos utánzása és képmása, így tanítja Pál: Ha halálának hasonlóságában egybenőttünk Fiával, úgy leszünk feltámadásában is{n}{r}Róm 6, 5{/r}{/n}.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 10, 15. 18; Jer 12, 7

Életemet adom juhaimért; {*} Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.

Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről; ellenségei kezére juttattam lelkemet, amit annyira szerettem. {*} Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda.

SZERDA

Mikeás próféta könyvéből

4, 1-7

{p}

A népek az Úr hegyére sereglenek

Ezt mondja az Úr: „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, hatalmas nemzetek tódulnak oda. »Gyertek – mondják_–, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk. Mert a Sionról származik a törvény, Jeruzsálemből az Úr szava.«

Nagy nemzeteken uralkodik majd, hatalmas népek fölött ítélkezik. A kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót. Nem ragad többé kardot nemzet nemzet ellen, nem tanulják többé a hadviselést. Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit. A Seregek Urának ajka mondta ezt így.”

Minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.

„Azon a napon – mondja az Úr – összegyűjtöm majd a sántákat, egybegyűjtöm a száműzötteket és akiket megbüntettem. A sántákat maradékká teszem, az elfáradtakat hatalmas néppé, s az Úr uralkodik majd rajtuk a Sion hegyén mostantól fogva mindörökké.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Mik 4, 2; Jn 4, 25

Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, {*} Hogy megtanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk.

Eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad. {*} Hogy megtanítson minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk.

Szent Ágoston püspöknek a zsoltárokról szóló fejtegetéseiből

(Ps 47, 7: CCL 38, 543-545)

{p}

Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére!

Ahogyan hallottuk, úgy láttuk is{n}{r}Zsolt 47, 9{/r}{/n}. Ó boldog Egyház! Volt idő, amikor még csak hallottad, és eljött az idő, amikor már láttad is. Hallotta még ígéretekben, látja már beteljesülésekben, hallotta még jövendölésekben, látja már az evangéliumban. Mindazt ugyanis, ami most beteljesedik, már előbb megjövendölték. Emeld fel tehát szemedet, és tekints szét a világon; lásd már, hogy ez a te örökséged a föld határáig; lásd meg, hogyan teljesedik már be az ígéret: Minden király leborul előtte, minden nép az ő szolgája lesz{n}{r}Zsolt 71, 11{/r}{/n}. Nézd, hogyan teljesedett be, ami írva van: Emelkedj, Istenem, az egek fölé, dicsőítsenek az egész földön!{n}{r}Zsolt 56, 6{/r}{/n} Lásd őt, akinek kezét és lábát átszegezték, akinek a kereszten függő csontjait megszámlálták, akinek a köntösére sorsot vetettek; lásd, hogy uralkodik már az, akit ezek a kereszten függni láttak; lásd, hogy már az égben trónol az, akit ezek megvetettek, amíg e földön járt. Nézd ezután hogyan teljesedik be: Gondoljon az Úrra és térjen hozzá a föld minden határa, boruljanak le előtte a nemzetek családjai{n}{r}Zsolt 21, 28{/r}{/n}. Ezt látva kiálts fel örömmel: Ahogyan hallottuk, úgy láttuk is{n}{r}Zsolt 47, 9{/r}{/n}.

A pogányok közül való Egyházhoz így szól találóan a Szentírás: Hallgass rám, leányom, és figyelj, felejtsd el népedet és atyád házát!{n}{r}Zsolt 44, 11{/r}{/n} Hallgass rám és figyelj: először hallod, amit nem látsz, azután majd meglátod, amit hallottál, írva van: Szolgám lett oly nép is, melyet nem ismertem, puszta hírem előtt megjuhászodott{n}{r}Zsolt 17, 45{/r}{/n}. Ha tehát puszta hírem előtt megjuhászodott, akkor még nem látott. És ugyanígy írva van: Akiknek hírül sem adták, azok látni fogják, és akik nem is hallottak róla, azok majd érteni fogják{n}vö. {r}Iz 52, 15{/r}{/n}. Akikhez nem volt küldve egy próféta sem, azok, amikor először meghallották a prófétákat, meg is értették, akik pedig előbb nem hallották, mihelyt meghallották őket, csodálkoztak. Lemaradtak azok, akikhez Isten prófétákat és szent könyveket küldött, az igazságot nem értették meg, akik a törvény tábláit kapták, örökségüket nem őrizték meg. De mi, ahogyan hallottuk, úgy láttuk is.

Az erősségek Urának városában, Istenünk városában{n}{r}Zsolt 47, 9{/r}{/n}. Ott hallottuk, ott láttuk is. Mindörökre megalapozta azt az Úr{n}{r}Zsolt 47, 9{/r}{/n}. Ne támadjanak olyanok, akik mondják: Nézzétek, itt a Krisztus vagy amott{n}{r}Mt 24, 23{/r}{/n}. Aki mondja: Nézzétek, itt van, nézzétek, amott, az pártokra szakít. Isten egységet ígért: a királyok összegyűlnek és nem lesz köztük széthúzás. De vajon ez a város, amely uralkodik a világon, egyszer talán megszűnik? Távol legyen: Mindörökre építette azt az Úr. Ha Isten mindörökre építette azt, attól félsz, hogy rombadől?

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Lev 26, 11-12; 2 Kor 6, 16

Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket. {*} Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.

Ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja: {*} Közöttetek fogok élni, Istenetek leszek,ti meg népem lesztek.

CSÜTÖRTÖK

Mikeás próféta könyvéből

4, 14 – 5, 7

{p}

A Messiás maga lesz a béke

Ezt mondja az Úr: „Most aztán légy erős, Erőd! Sáncot emeltek ellenünk, vesszővel verték arcul Izrael bíráját. De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék. Föllép és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig, ő maga a béke lesz.

Megszabadít minket Asszíriától, ha betör országunkba, és határainkat tiporja. Ha Asszíria betör országunkba és földünket tiporja, hét pásztort állítunk fel ellene, nyolc vezető embert. Karddal őrzik majd Asszíria földjét, pallossal Nimród földjét.

Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint a harmat, amely az Úrtól jő, mint az esőcsepp a zöldellő mezőn: nem emberben bízik, és nem szorul az ember fiára. Akkor Jákob maradéka olyan lesz majd a sok nép között, mint az oroszlán az erdő vadjai között, mint az oroszlánkölyök a juhnyájban: amerre jár, gázol és zsákmányol, és senki nem ragadja el tőle a zsákmányt.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Mik 5, 2. 4. 5; Zak 9, 10

Fölséges Isten városa, Betlehem, belőled születik majd, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre nyúlik vissza, és hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig: {*} Ő maga lesz a béke földünkön.

Békét hirdet a népeknek, uralkodik tengertől tengerig. {*} Ő maga lesz a béke földünkön.

Nyssai Szent Gergely püspöknek „A keresztény tökéletesség” című értekezéséből

(PG 46, 259-262)

{p}

Krisztus a mi békességünk és világosságunk

Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta{n}{r}Ef 2, 14{/r}{/n}. Fontoljuk meg, hogy Krisztus a béke; akkor pedig csak azzal a feltétellel bizonyul igaznak a mi keresztény nevünk, vagyis hogy krisztusiak vagyunk, ha a bennünk élő békesség által Krisztust tükrözi az életünk, ő az ellenségeskedést megszüntette{n}{r}Ef 2, 16{/r}{/n}, mondja róla az Apostol. Semmiképpen se támasszuk fel tehát az ellenségeskedést egymás között. Egész életmódunk tanúsítsa, hogy valóban meghalt az ellenségeskedés. Nehogy életre keltsük egymás között azt, amit oly fönséges módon szüntetett meg Isten, amikor megváltott minket. Pedig igenis új életre keltenénk azt önmagunkban a saját lelkünk vesztére, ha gyűlölködnénk és a jogtalanságokat nem akarnánk elfelejteni; kárunkra felébresztenénk azt, ami örvendetes módon már megszűnt.

Ellenkezőleg! Ha él a szívünkben Krisztus, a mi békességünk, akkor mi is szüntessük meg az ellenségeskedést, hogy amint hisszük, hogy ő ezt már megtette, úgy e hitünk szerint valósuljon meg az a mi életünkben is. Amint ugyanis ő ledöntötte a válaszfalat és e kettőt önmagában, egy új emberben egyesítette és ezzel létrehozta a békét is, ugyanígy kell nekünk is kiengesztelődnünk nemcsak azokkal, akik minket kívülről támadnak, hanem ki kell engesztelnünk azokat is, amelyek bennünk lázadásokat szítanak, hogy többé már ne tusakodjék a test a lélek ellen, sem a lélek a test ellen. Legyen tehát az isteni törvénynek alávetve a test szerinti bölcsesség, és uralkodjék ezáltal szívünkben a béke, valósítsuk meg magunkban ismét az új és békességes embert, és egy legyen az, ami eddig kettő volt.

A béke ugyanis nem más, mint két ellentétesnek az összhangja. Amint tehát megszűnik emberi természetünknek ez a belső háborúsága és élvezzük belső békénket, mi magunk is békesség leszünk, és a mi igazi – magától Krisztustól kapott – keresztény nevünket a valóságnak megfelelő módon fogjuk majd a világnak bemutatni.

Most pedig fontoljuk meg azt, hogy Krisztus az igazi világosság, aki a legcsekélyebb hazugsággal sem keveredik. Ebből az a tanulság számunkra, hogy a mi életünket is az igazi világosságnak kell beragyognia. Az igazság Napjának fénysugarai pedig azok a belénk öntött erények, amelyek azért áradnak lelkünkbe, hogy azt bevilágítsák, hogy vessük le a sötétség tetteit, és éljünk tisztességesen, mint nappal{n}{r}Róm 13, 12{/r}{/n}, utasítsuk el magunktól gyalázatos titkos bűneinket, és mindenben a világosság útmutatása szerint cselekedjünk, hogy így mi magunk is fény legyünk, és jócselekedeteinkkel másoknak világítsunk, hiszen éppen ez a fény természete.

Ha pedig azt nézzük, hogy Krisztus a mi megszentelődésünk, akkor ez arra int bennünket, hogy tartózkodjunk minden bűnös és tisztátalan cselekedettől és gondolattól is, ezzel is mutassuk meg, hogy az ő nevéről vagyunk elnevezve kereszténynek, és így ne csak üres szavakkal, hanem életmódunkkal is tanúskodjunk megszemlélésének erejéről.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 78. 79

Eljön hozzánk a felkelő Napunk a magasságból, {*} Hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje.

A sötétségben és a halál árnyékában ülőknek fényt áraszt. {*} Hogy lépteinket a békesség útjára vezérelje.

PÉNTEK

Mikeás próféta könyvéből

6, 1-15

{p}

Az Úr perbe száll népével

Halljátok az Úr szavát! „Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat!” Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek, és ti, erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen.

„Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjámot küldtem előtted? Népem! Emlékezz csak, mi volt Baláknak, Moáb királyának a terve? És mit felelt neki Bileám, Beor fia? – Sittimtől Gilgálig, hogy megismerd az Úrnak igazságos tetteit.”

„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?”

„Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.”

Íme az Úr szava! Ezt üzeni a városnak: „Halljátok meg, törzs és akik egybegyűltetek! A gazdagok eltelnek erőszakkal, a lakosok hazugságot beszélnek. Eltűrhetem-e a hamis mércét, a kicsire szabott, gyűlöletes mérőt? Jogosnak tarthatom-e a hamis mérleget, és a zacskóban a hamis súlyokat?

Azért hozzáláttam, hogy sújtsalak, hogy pusztítsalak a bűneid miatt. Vetsz majd, de nem aratsz, sajtolod az olajat, a mustot, de olajjal nem kened magad, és nem iszol a borból. Eszel majd, de nem lakol jól soha; amit félreteszel, azt nem mentheted meg, s ha megmented is, kiszolgáltatom a kardnak.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Mik 6, 8; Zsolt 36, 3

Megmondom neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: {*} Váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

Bizakodj az Úrban és jót cselekedj, országát lakod akkor. {*} Váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

Szent Pacianus püspöknek a keresztségről mondott beszédéből

(Nn. 5-6: PL 13, 1092-1093)

{p}

A Szentlélek által új életmódot folytassunk Krisztusban!

Ádám bűne az egész emberi nemre átterjedt. Egy ember által lépett a világba a bűn – mondja az Apostol_–, majd a bűn által a halál, így a halál minden ember osztályrésze lett{n}{r}Róm 5, 12{/r}{/n}. Ezért a Krisztus által szerzett megigazulásnak is az egész emberi nemre ki kell terjednie. Amint Ádám a bűne által az összes leszármazottjának vesztét okozta, úgy Krisztus az igaz volta révén egész népét életre kelti. Az Apostol is ezt hangoztatja, amikor így szól: Ahogy egy embernek engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért meg is igazultak, hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre az igazságosság által a kegyelem is{n}{r}Róm 5, 19. 21{/r}{/n}.

De kérdezhetné valaki: „Ádám bűne méltán átszármazott az utódokra, hiszen tőle származtak, de vajon mi, akik Krisztustól származtunk ezért üdvözülhetünk is őáltala?” Ne gondolkodjatok a test szerint: mindjárt meglátjátok, hogyan származunk Krisztustól! Az idők teljességében Krisztus testet és lelket kapott, amikor Máriától megszületett. Ennek a testnek az üdvösségéért jött, ezt nem hagyta az alvilágban, ezt egyesítette a lélekkel és így tette saját testévé, így jött létre az Úr frigye az egy test közösségében, és így valósult meg a nagy titok: Krisztusnak és az Egyháznak egysége egyetlen testben.

Ebből a frigyből születik a keresztény nép, az Úr fentről jövő Lelke által. Az isteni életcsíra azonnal lelkünkre árad és vele egyesül, így indulunk fejlődésnek az anyai testben, hogy megszületve életre keljünk Krisztusban. Ezért mondja az Apostol: Ádám, az első ember élő lénnyé lett, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké{n}{r}1 Kor 15, 45{/r}{/n}. Ilyen módon ad életet Krisztus az Egyházban papjai által, ahogy az Apostol mondja: Én adtam nektek életet Krisztusban{n}{r}1 Kor 4, 15{/r}{/n}. Tehát Krisztus, a Szentlélek által, a pap szolgálatán keresztül és a hit erejéből, életre hívja az új embert, aki anyja méhében fejlődött, és akit az Egyház befogadott az újjászületés vizében.

Be kell ezért fogadnunk Krisztust, hogy általa újjá születhessünk, mert János apostol mondja: Akik befogadták őt, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek{n}{r}Jn 1, 12{/r}{/n}. Ilyen újjászületés azonban nem lehetséges másképpen, csak a keresztség, a krizma és a papság szentsége által. A keresztvíz lemossa a bűnöket, a krizma által a Szentlélek árad ki reánk, mindkettőt az elöljáró pap keze és ajka által nyerjük el. Így születik újjá és így újul meg Krisztusban az egész ember; hogy miként Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk{n}{r}Róm 6, 4{/r}{/n}, azaz: elhagyva előző életünk tévelygéseit, a Szentlélek által új életmódot folytassunk Krisztusban.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 5, 19. 21; 1 Jn 4, 10

Ahogy egy embernek engedetlensége miatt mindnyájan bűnössé váltak, egynek engedelmességéért meg is igazultak. {*} Hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Jézus Krisztus által.

Isten elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. {*} Hogy amint halált hozóan uralkodott a bűn, úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulással a kegyelem is, Jézus Krisztus által.

SZOMBAT

Mikeás próféta könyvéből

7, 7-20

{p}

Isten városa az üdvösségre vágyakozik, amelynek feltétele a bűntől való szabadulás

Én az Úrra emelem tekintetem, az Istenben bízom, aki megment, az én Istenem meghallgat engem.

Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. Az Úr haragját el kell viselnem – hisz vétkeztem ellene – mindaddig, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen, azt, aki így szólt hozzám: „Ugyan hol az Úr, a te Istened?” Szemem örömmel látja majd, amikor eltiporják, mint az utca sarát.

Elérkezik a nap, amikor fölépítik sáncaidat, a nap, amikor kiterjesztik határaidat, a nap, amikor mindenki hozzád siet Asszíriától Egyiptomig, Tirusztól a Folyóig, az egyik tengertől a másikig, egyik hegytől a másikig. A föld pusztasággá lesz lakói miatt, tetteik gyümölcse miatt.

Legeltesd botoddal népedet, örökséged nyáját, amely egyedül él az erdőben, egy gyümölcsöskertnek a közepén. Bárcsak legelhetne a Básánon és Gileádban, mint hajdanában! Mint azokban a napokban, amikor kivonultál Egyiptomból: mutass nekünk csodajeleket! Látni fogják a népek, és megszégyenülnek minden hatalmuk ellenére; a kezüket a szájukra teszik, a fülük pedig megsüketül. Homokot esznek, mint a kígyó, mint a földön csúszó állatok. Búvóhelyükről remegve jönnek elő, félnek és rettegnek színed előtt.

Melyik isten olyan, mint te, aki elveszed a gonoszságot, és megbocsátod a vétkeket? Aki nem haragszol mindörökre, hanem kedved leled az irgalomban? Irgalmazz nekünk még ez egyszer, tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket! Tanúsíts hűséget Jákob iránt, irgalmat Ábrahám iránt, amint megesküdtél atyáinknak ősidőktől fogva.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 37; Mik 7, 19

Eljön az eljövendő és nem késik; nem fogunk félni, {*} Mert ő a mi Üdvözítőnk.

Összetiporja vétkeinket, és a tenger mélyére veti minden vétkünket. {*} Mert ő a mi Üdvözítőnk.

Szent Pacianus püspöknek a keresztségről mondott beszédéből

(Nn. 6-7: PL 13, 1093-1094)

{p}

Ki hasonló hozzád, Istenünk; te megbocsátod bűneinket

Ahogy a földi ember képét magunkon hordoztuk, a mennyeinek képét is magunkon fogjuk hordozni, mert az első ember földből való, földi, a második ember a mennyből való, mennyei{n}vö. {r}1 Kor 15, 41-49{/r}{/n}. Ha ez megvalósul bennünk, szeretteim, többé már nem halunk meg. Még ha elporlad is ez a testünk, élünk majd Krisztusban, hiszen ő maga mondja: Aki bennem hisz, mégha meghal is, élni fog{n}{r}Jn 11, 25{/r}{/n}.

Bizonyosak lehetünk tehát – az Úr saját tanúsága alapján_–, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és Istennek összes szentjei élnek. Hiszen éppen ezekről mondja az Úr: Mindezek élnek, mert Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene{n}vö. {r}Mt 22, 32{/r}{/n}. Az Apostol is így beszél magáról: Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek{n}vö. {r}Fil 1, 21-23{/r}{/n}. Továbbá: Míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk még és nem a szemlélésben{n}{r}1 Kor 5, 6{/r}{/n}. Ez a mi hitünk, szeretett testvéreim. Mert ha csak ebben az életben reménykedünk, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk{n}vö. {r}1 Kor 15, 19{/r}{/n}. A földi élet az állatok, a vadak és a madarak számára látszólag közös a mienkkel, sőt az övék néha hosszabb is. Az emberi élet sajátos többlete, amelyet Krisztus ad Lelke által, maga az örök élet, de csak akkor, ha többé már nem vétkezünk. Mert amint a halált bűn által vonjuk magunkra és az erényes élet révén kerüljük el, úgy az életet bűnökkel lehet elveszíteni, erényekkel pedig megőrizni. Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az Örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban{n}{r}Róm 6, 23{/r}{/n}.

Ő az, aki megváltott minket, megbocsátotta minden bűnünket – mint az Apostol mondja_–, eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet: az útból eltávolította és a keresztre szögezte. Levetve testi mivoltát halálakor, megtörte a hatalmasságokat, nyilvánosan diadalmaskodott rajtuk{n}vö. {r}Kol 2, 13-15{/r}{/n}. Kiszabadította a foglyokat, összetörte bilincseinket, amint Dávid megjövendölte: Az Úr fölemeli azt, aki elesett, az Úr kiszabadítja a foglyokat, az Úr megvilágosítja a vakok szemét{n}{r}Zsolt 145, 7-8{/r}{/n}. És máshol: Bilincseimet széjjeltörted, most hálaáldozatot hozok neked{n}{r}Zsolt 115, 16-17{/r}{/n}. Megoldódtak tehát bilincseink, amikor a keresztség szentségében az Úr zászlaja alá gyülekeztünk. Krisztus vére és neve által szabadok lettünk.

Tehát, testvéreim, egyszer mos meg minket a keresztvíz, egyszer szabadulunk meg, egyszer jutunk be a halhatatlanság országába. Egyszer boldogok azok, akiknek a bűne megbocsátva, akiknek be van födve gonoszsága{n}vö. {r}Zsolt 31, 1{/r}{/n}. Erősen tartsátok meg azt, amit kaptatok, ragaszkodjatok hozzá boldogan, többé ne vétkezzetek. Tisztán és szeplőtelenül őrizzétek meg magatokat minden bűntől az Úr napjára!

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 15, 47, 49; Kol 3, 9. 10

Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való, mennyei: {*} Ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.

Vessétek le a régi embert, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. {*} Ahogy a földi ember alakját magunkon hordozzuk, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni.