ÉVKÖZI IDŐ

20. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Izajás próféta könyvéből

6, 1-13

Izajás próféta meghívása

Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogatták egymásnak: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!”

Még a küszöbök alapjai is megrendültek harsány hangjuktól, és a templom tele lett füsttel. Erre így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között élek, mégis szememmel láttam a Királyt, a Seregek Urát.”

Akkor az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett. Megérintette vele az ajkamat és így szólt: „Nos, azáltal, hogy ez megérintette ajkadat, eltűnt gonoszságod és bocsánatot nyert a bűnöd.”

Aztán hallottam az Úr szavát, amint így szólt: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Így válaszoltam: „Itt vagyok, engem küldj el!” Erre így szólt: „Menj, mondd meg ennek a népnek: »Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne fogjátok föl.« Tedd érzéketlenné e nép szívét, süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy ne lásson a szemével, ne halljon a fülével és ne értsen a szívével, s így ne térjen meg és ne gyógyuljon meg.”

Erre megkérdeztem: „Meddig tart ez, Uram?” Így válaszolt: „Míg a városok el nem pusztulnak, s lakók nélkül nem maradnak, a házak meg emberek nélkül; míg a szántóföldek pusztává nem lesznek, s az Úr messzire nem űzi az embereket. Akkor majd nagy pusztulás lesz az országban: De ha egy tizednyi megmarad a népből, az úgy pusztul el, mint a terebint, amelyet ha levágnak, csak törzsöke marad, ám a megmaradt törzsök szent mag.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 4, 8; Iz 6, 3

Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, van és aki eljő! {*} Dicsősége betölti az egész földet.

A szeráfok harsány hangon mondogatták egymásnak: Szent, szent, szent a Seregek Ura, Istene. {*} Dicsősége betölti az egész földet.

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

(Hom. 15, 6. 7: PG 57, 231-232)

A föld sója és a világ világossága

Ti vagytok a föld sója{n}{r}Mt 5, 13{/r}{/n}. Hiszen – mondja Jézus – nemcsak életetek tartamára, hanem az egész világra vonatkoztatva intézem hozzátok e szavaimat. Mert nemcsak két városba, vagy tízbe vagy húszba küldelek titeket, nem is csak egyetlen néphez küldelek, mint a prófétákat, hanem a szárazföldre és a tengerre, azaz az egész világra, amely nagyon is nyomorúságos állapotban van. Amikor ugyanis azt mondta: ti vagytok a föld sója, ezzel azt is jelezte, hogy megromlott az egész emberiség, tönkretették a bűnei. Ezért azután éppen azokat az erényeket sürgeti náluk, amelyek leginkább szükségesek és hasznosak azoknak, akik sok emberrel törődnek. Mert aki szelíd, szerény, irgalmas szívű és kötelességtudó, az nem rejti el a jócselekedeteit csak önmaga számára, hanem mint éltető forrásokat mások javára is igyekszik kiárasztani. Ugyanígy aki tiszta szívű és a békéért fáradozik, és aki az igazságot keresi, az a saját életét a közösség javára áldozza fel.

Nos tehát, mondja Jézus, ne gondoljátok, hogy csak itt-ott előadódó erőfeszítésre szólít a hivatásotok, és nem is csak valamilyen csekélységre akar indítani az, hogy ti vagytok a föld sója. Hanem mire? Vajon a megromlott lelkeket majd nekik kell megtisztítaniuk? Semmiképpen! Mert ami egyszer már megromlott, azt nem lehet megint romlatlanná tenni azzal, hogy sóval hintjük be. Természetesen nem is ezt tették. Az lett a feladatuk, hogy sóval hintsék be azokat, akik előbb már új életre születtek, akik már megszabadultak a bűnös rothadás bűzétől, és akiket rájuk bízott. Ezeket őrizték meg abban az új életben, amelyet magától az Úrtól kaptak. Mert Krisztus műve volt, hogy megszabadultak a lelkek a vétkek rothadásától; hogy pedig abba többé vissza ne essenek, ahhoz szükséges már az ő odaadó munkálkodásuk és erőfeszítésük.

Íme, Krisztus fokozatosan vezeti rá őket annak felismerésére, hogy ők kiválóbbak a prófétáknál, hiszen nemcsak Palesztina, hanem az egész földkerekség tanítómestereinek nevezi őket. Ezért ne csodálkozzatok, mondja, ha a többieket mellőzve csak nektek beszélek, és ilyen nagy veszedelmekbe viszlek bele titeket. Gondoljátok meg tehát, hogy mennyi városba, mennyi néphez és nemzethez akarlak küldeni titeket vezetőknek. Ezért hát nemcsak azt akarom, hogy ti magatok legyetek bölcsek, hanem hogy másokat is azzá tegyetek. Mert ha nem lesztek bölcsek, akkor saját magatokért sem tudtok majd helytállni.

Hiszen akik megromlottak, azok a ti segítségetekkel megújulhatnak, de ha ti megromlotok, akkor másokat is majd magatokkal sodortok a pusztulásba. Tehát minél fontosabb dolgot bízok rátok, annál nagyobb buzgóságra lesz majd szükségetek. Ezért fűzi hozzá: Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, és az emberek eltapossák{n}{r}Mt 5, 13{/r}{/n}.

Hogy pedig ne féljenek majd a nyilvánosság elé lépni azok, akik ezt a jövendölést hallják: gyaláznak és üldöznek benneteket és minden rosszat rátok fognak{n}{r}Mt 5, 11{/r}{/n}, kijelenti: Ha ezeket nem fogadjátok majd készségesen, akkor hiába lettetek választottak. A szidalmak szükségképpen bekövetkeznek, de nektek ezek semmit sem ártanak, hanem csak azt igazolják, hogy milyen állhatatosak vagytok. De ha ezektől megijedtek és nem lesz meg ez a hozzátok illő állhatatosságtok, akkor sokkal nagyobb szenvedéseket kell majd elviselnetek: mindenütt rossz híretek lesz majd, és mindenki meg fog vetni benneteket. Ezt jelenti az, hogy az emberek eltapossák.

Azután egy másik, még mélyebb értelmű hasonlattal áll elő: Ti vagytok a világ világossága{n}{r}Mt 5, 14{/r}{/n}. Újra így: a világé, nem pedig csak egyetlen nemzeté vagy akár húsz városé, hanem az egész földkerekségé. Mégpedig értelmet fénnyel elárasztó világosság, amely a napsugárnál sokkalta nemesebb, mint ahogyan lélek szerint értendő a só is. Először só, azután világosság, hogy megértsd, mekkora nyereség származik ezekből a nagyon találó szavakból és milyen haszon ebből a komoly tanításból. Mert összetart ez és nem enged szétfolyni, az irányítása alatt állókat pedig arra készteti, hogy az erényre szegezzék tekintetüket. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. S ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá{n}{r}Mt 5, 14{/r}{/n}. Ezekkel a szavakkal is sürgeti a megkívánt életmódot arra nevelve őket, hogy szüntelenül buzgók legyenek, mint akiket mindenki figyel, hiszen az egész világ nézőtere előtt vívják a küzdelmüket.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 1, 8; Mt 5, 16

Leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, {*} És tanúim lesztek egészen a föld végső határáig.

Világosságotok világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat. {*} És tanúim lesztek egészen a föld végső határáig.

Izajás próféta könyvéből

3, 1-15

Feddő szavak Jeruzsálem ellen

Az Úr, a Seregek Ura megvon Jeruzsálemtől és Júdától minden támaszt. Elveszi tőle a kenyeret és a vizet,a hőst és a harcost, a bírót és a prófétát, a jóst és a vént, a vezért és a nemes embert, a tanácsadót, a jövendőmondót és a varázsláshoz értőt. „És gyermekeket adok nekik fejedelmül, fiúkat, hogy azok uralkodjanak rajtuk.”

Az egyik ember a másik ellen támad a népben, ki-ki az embertársa ellen. A gyermek az öreg ellen háborog, s az alacsony sorsú a magas állású ellen, úgyhogy lesz, aki megragadja testvérét, atyja házából való rokonát és azt mondja neki: „Neked van még ruhád, légy a fejedelmünk, ez a romhalmaz kerüljön a kezed alá.”

Ám az így felel majd neki azon a napon: „Nem lehetek én orvosotok, hiszen az én házamban sincs sem kenyér, sem ruha. Ne tegyetek engem a nép fejedelmévé!” Igen, Jeruzsálem rombadől, és Júda összeomlik. Mert szavaik és tetteik az Úr bántására vannak, az ő fölségének sértésére.

Arcuk kevélysége ellenük vádaskodik, úgy dicsekszenek vétkeikkel, mint Szodoma népe. Jaj nekik, mert nem is rejtegetik gonoszságukat, maguk idézik elő romlásukat. Mondjátok nekik: „Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. De jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.” Én népem! Gyermekek zsarnokoskodnak rajta, asszonyok uralkodnak fölötte. Én népem! Fejedelmeid félrevezetnek, és összekuszálják az utat, amelyen jársz.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék népén. Az Úr ítéletre hívja népe véneit és fejedelmeit: „Ti legeltétek le a szőlőt és házaitokban szegényektől rablott holmit rejtegettek. Mi jogon zúzzátok össze népemet, és töritek pozdorjává a szegények arcát?” Ezt mondja az Úr, a Seregek Ura.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 3, 10. 11. 13

Mondjátok az igazaknak: Boldog az igaz ember, mert élvezi majd tettei gyümölcsét. {*} Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

Az Úr feláll bírói székéből, feláll, hogy ítélkezzék. {*} Jaj a gonosznak! Rosszul fog járni, mert tettei szerint fizetnek meg neki.

Nagy Szent Gergely pápa Jób könyvéhez írt „Erkölcsi magyarázatok” című művéből

(Lib. 3, 39-40: PL 75, 619-620)

Kívül harcok, belül félelem

Amikor Isten szent embereit megpróbáltatások és támadások érik, ők egyesekkel keményen bánnak, másokat ugyanakkor meggyőzni iparkodnak, egyesekkel szemben a türelem pajzsát használják, másokra viszont az igaz tanítás intelmeivel, mint nyilakkal támadnak. A harcnak mind e két fajtáját az erény csodálatos gyakorlottságával vívják, hiszen a közösségen belüli helytelenségre tapintattal mutatnak rá, a kívülről jövő ellenség támadását pedig bátran elviselik; ezeket oktatással javítják, azokat pedig szívós ellenállással visszaszorítják. Megvetik ugyanis az ellenséget, annak támadását elszenvedik, viszont visszavezetik az üdvösségre a gyarló testvéreket, és velük együtt szenvednek. Azoknak ellenállnak, nehogy másokat is magukkal sodorjanak, ezek felé pedig aggódva fordulnak, nehogy ők meg teljesen elhagyják a helyes életmódot.

Lássuk most Isten táborának nagy harcosát, Pál apostolt, miképpen küzdött e két irányban, így vallott magáról: Kívül harcok, belül félelem{n}{r}2 Kor 7, 5{/r}{/n}. Először felsorolja azokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a külső ellenség miatt kellett elszenvednie: Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között: veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben a tengeren, veszélyben az áltestvérek közt{n}{r}2 Kor 11, 26{/r}{/n}. Mindjárt elmondja azonban azt is, hogy ebben a harcban milyen fegyverekkel támad az ellenségre. Fáradtam és gyötrődtem, sokat virrasztottam, éheztem és szomjaztam, sőt koplaltam, fagyoskodtam és nem volt mit fölvennem{n}{r}2 Kor 11, 28{/r}{/n}.

De ő maga szóljon arról is, hogy ennyi harc közepette is milyen éber elszántsággal őrizte a tábort. A fentiekhez rögtön ezt fűzte hozzá: A kívülről jövő szenvedések mellett mindennapi zaklatásom: az összes egyházak rám nehezedő gondja{n}vö. {r}2 Kor 11, 28{/r}{/n}. Így történt tehát: bátran bocsátkozott harcba, de ugyanakkor szíve nagy jóságában vállalkozott övéinek védelmére is. Elsorolja, hogy mik azok a rosszak, amiket elszenved, és utána mindjárt azt is, hogy milyen jótéteményekben részesül.

Fontoljuk meg tehát, hogy milyen nagy küzdelem egy és ugyanazon időben a kívülállóktól elviselni az ellenséges támadást, a közösségen belül pedig oltalmazni a gyönge lelkeket. A kívülállók bántalmazásait tűri: vérig korbácsolják, bilincsbe verik; a belül levőkért viszont aggódva gyötrődik, mert attól tart, hogy e kínzások nem önmagának, hanem a tanítványoknak okoznak kárt. Ezért írja nekik: Nehogy valaki is megtántorodjék ezeknek a megpróbáltatásoknak közepette. Hiszen tudjátok, hogy ez a mi sorsunk{n}{r}1 Tessz 3, 3{/r}{/n}. A saját szenvedésében is csak az kínozta, hogy ezzel esetleg mások bukására ad alkalmat: attól félt, hogy ha a tanítványok meglátják, mennyire összeverték a hitéért, akkor majd vonakodni fognak megvallani a hitüket.

Mekkora szeretet van ebben a szívben! Semmibe se veszi, hogy ő maga szenved, és az a gondja, hátha egyik-másik helytelen gondolkodású tanítványának lelke kárt szenved. A testét borító sebekkel nem törődik, viszont annál odaadóbban gyógyítja a mások szívsebeit. Hiszen az a szokása az igazaknak, hogy ha rájuk szakadnak is a bajok és gyötrelmek, mégsem szűnnek meg a mások javával törődni, és amikor gonosz bánásmódtól szenvednek, másoknak már előre megadják a szükséges eligazítást. Halálra váltan is nagy orvosok ők. Tátongó sebektől szenvednek, és mégis gyógyszereket visznek másoknak.

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Jób 13, 20-21; Jer 10, 24

Ne taszíts el engem színed elől, Uram; vedd le rólam a kezedet, {*} Ne kelljen előtted félelemben élnem!

Fenyíts meg minket, Uram, de csak mértékkel, nehogy haragodban megsemmisíts! {*} Ne kelljen előtted félelemben élnem!

Izajás próféta könyvéből

7, 1-17

Háború idején jövendölés az Emmánuelről

Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaliahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.

Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. És ezt mondd majd neki:

»Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.« Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Szamaria csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Még hat vagy öt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem tartotok ki mellettem, nem maradhattok fenn.”

Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.”

Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi el. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, csak Asszíria királya idején.”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 7, 14; 8, 10; Lk 1, 30. 31

Íme, a szűz fogan, és fiút szül. {*} Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

Ne félj, Mária! Gyermeket fogansz, és fiút szülsz. {*} Emmánuelnek nevezik el, mert velünk az Isten.

Szent Bernát apátnak a Szűzanya dicséretére mondott homíliáiból

(Hom. 2, 1-2. 4: Opera omnia, Edit. Cisterc. 4 (1966), 21-23)

A Magasságbeli előkészítette, az atyák előre jelezték

Istenhez csak olyan születés illett, hogy Szűztől szülessék: a Szűzhöz pedig az illett, hogy ha szült, csak Istent szüljön. Ezért az emberek Alkotójának, miután elhatározta, hogy embertől születve emberré legyen, ilyen édesanyát kellett kiválasztania, sőt ilyent kellett alkotnia, akit eleve magához méltónak ismert, és tetszése szerint valónak tartott.

Ezért akarta, hogy szűz és szeplőtelen legyen az, akitől ő is majd szeplőtelenül születik, hogy lemossa mindenkinek a bűnét.

Azt akarta, hogy édesanyja alázatos legyen, hiszen ő maga szelíd és alázatos szívű volt, mert ezeknek a mindenki számára annyira szükséges és az üdvösséget biztosító erényeknek a példaképét akarta maga is bemutatni, így lett anyává a Szűz annak az akaratából, aki előzőleg már azt sugallta neki, hogy vállalja a szüzességet, és már előre érdemül számította be neki az alázatosságot.

Különben amikor arra sor került, hogyan mondhatta volna őt az angyal kegyelemmel teljesnek, ha lett volna benne bármi, akár a legparányibb érték is, ami nem a kegyelemből származott? Tehát hogy szent legyen testében az, akinek a Legszentebbet kellett fogannia és szülnie, megkapta a szüzesség ajándékát és lelkébe fogadta az alázatosságét is, hogy ilyen legyen.

Ezek az erények gyöngyként ékesítették a királyi Szüzet, és tündöklésükkel beragyogták lelkét és testét egyaránt. Ékességében és szépségében tündökölt az égiek előtt is. Így vonta magára tekintetüket, sőt a Király előtt is kedves volt, ezért küldte el hozzá égi hírnökét.

Azt olvassuk: Angyal küldetett a Szűzhöz{n}{r}Lk 1, 26{/r}{/n}. Szűz volt testében, szűz volt lelkében: szűz volt, mert ezt ígérte; szűz volt, mint az Apostol írja, lélekben és testben szent. Ezt pedig ne tartsuk véletlennek vagy meglepő újdonságnak, hiszen a Magasságbeli őt öröktől fogva ilyennek választotta ki, és előre látta, előkészítette a maga számára és megőrizte angyalai által. Ilyennek jelezték előre az atyák, így hirdették a próféták.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 1, 35; Zsolt 44, 11. 12

A Szentlélek száll rád, Mária, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. {*} Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Hallgass rám, leányom, és figyelj, hajlítsd füledet szavamra, elbűvölte a királyt szépséged. {*} Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni.

Izajás próféta könyvéből

9, 8 – 10, 4

Isten haragja Izrael országa ellen

Az Úr kimondta Jákobra a szót, és az utol is érte Izraelt: Efraim egész népe és Szamaria minden lakója megérti. Gőgjükben és szívük kevélységében így beszéltek: „A téglaépületek leomlottak, majd kockakövekből építjük fel újra. A vadfügefákat kivágták, majd cédrusfákat ültetünk helyükbe.” Ám az Úr felvonultatja e nép ellen az ellenségeit, ellenfeleit fölkelésre szítja; kelet felől Arámot, nyugat felől a filiszteusokat, és teli szájjal felfalják Izraelt. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

De a nép nem tért meg ahhoz, aki lesújtott rá, és nem kereste a Seregek Urát. Ezért az Úr levágta Izraelről egy nap a fejet és a farkot, a pálmaágat és a nádszálat. Az előkelők és a tekintélyesek – ezek a fej, a hamis próféták meg a farok. E nép vezetői tévútra tértek, s akiket vezettek, eltévelyedtek. Ezért nem fogja kímélni az Úr az ifjakat, s nem könyörül meg az árvákon és özvegyeken. Mert valamennyi istentelen és gonosz, és minden száj ostobaságot beszél. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

Mert az istentelenség lángra kapott, mint a tűz, megemészti a bogáncsot és a gazt, felgyújtja a sűrű erdőt, úgyhogy magasra csap fel a füstje. A Seregek Urának haragjától lángba borul a föld, és a nép a tűz martaléka lesz. Senki sem kíméli embertársát, mindenki a másik ember húsát eszi. Jobbról szel, de éhen marad, balról harap, mégse lakik jól. Manassze Efraimot falja, Efraim Manasszet, aztán mindketten Júdának esnek. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, s aláírják az elnyomó rendeletet. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottaknak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat? Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.

VÁLASZOS ÉNEK

Siralm 2, 1

Ó, mekkora sötétséget borított az Úr haragjában Sion leányára! {*} Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét.

Nem emlékezett lába zsámolyára haragjának napján. {*} Az égből a földre vetette Izrael dicsőségét.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo Caillau-Saint-Yves 2, 92: PLS 2, 441-442)

Aki mindvégig kitart, az üdvözül

Valahányszor bármiféle szorongatást vagy nyomorúságot szenvedünk, ezek a mi számunkra intelmek és ugyanakkor okulásunkra is vannak. Mert maga a Szentírás sem ígér itt nekünk békességet, biztonságot és nyugalmat, sőt ellenkezőleg: szorongattatásokról, üldöztetésekről és botrányokról is tesz említést az evangélium, de aki mindvégig kitart, az üdvözül{n}{r}Mt 24, 13{/r}{/n}. Kérdezhetnénk, hogy valamikor is mi volt a jó ebben a földi életben, kezdve az első embertől, akitől a halált örököltük, aki miatt az ősi bűn átka szállt ránk, amelytől Krisztus Urunk szabadított meg minket?

Tehát nem szabad zúgolódnunk, testvérek, mint néhányan zúgolódtak, ahogyan említi az Apostol, és ezért kígyók pusztították el őket{n}{r}1 Kor 10, 9{/r}{/n}. Ugyan mi is lenne az az egészen különös megpróbáltatás, amelyet most az emberiség elszenved, és atyáink el ne szenvedték volna? Vagy amikor mi szenvedünk, gondolunk-e arra, hogy ők is ugyanúgy szenvedtek? És találsz majd olyan embereket is, akik a saját koruk ellen zúgolódnak, és azt mondogatják, hogy atyáink kora volt a jó. Mi történnék akkor, ha visszajöhetne atyáink korszaka, nemde ők akkor is zúgolódnának? Azért gondolod, hogy jók voltak azok az elmúlt idők, mert azok nem a te korod, és ezért tartod őket jónak.

Ha már megszabadultál az ősi bűn átkától, ha már hiszel Isten Fiában, és ha már eljutottál a Szentírás ismeretére és jártas is vagy benne, akkor csodálkozom, ha úgy gondolod, hogy Ádám boldog időket látott. A te szüleid is Ádám örökségét hordozták. Arról az Ádámról mondom ezt, akiről így beszél a Szentírás: Arcod verítékével eszed kenyeredet és majd műveled azt a földet, amelyből lettél, az pedig tövist és bojtorjánt terem számodra{n}{r}Ter 3, 19{/r}{/n}. Ádám ezt érdemelte, ezt nyerte el, Isten igazságos ítélete folytán erre a sorsra jutott. Ezek után hogyan gondolhatod azt, hogy az elmúlt idők jobbak lettek volna, mint a tied? Az első Ádámtól egészen a mai emberig munka, veríték, tövis és bojtorján az ember osztályrésze. Hát elfelejtetted a vízözön tragédiáját? Elfelejtetted talán az éhség és a háborúk gyötrelmes időszakait? Ezeket azért is írták le, hogy mi se zúgolódjunk Isten ellen a jelen élet viszontagságai között.

Tehát bizony rettenetes idők voltak azok. Nemde mindnyájan megrendülünk, ha ezeket halljuk vagy olvassuk? Tehát minden okunk megvan arra, hogy inkább örvendezve adjunk hálát, és ne zúgolódjunk a mi életünk idején történt események miatt.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 76, 6-7. 3; vö. 11. 10

Emlékezem a régi napokról, gondolkodom a rég letűnt esztendőkről. Egész éjjel elmélkedik szívem, {*} És így szólok: Könyörülj rajtam, Istenem!

Keresem az Urat a szorongatás napján, egész éjjel felé tárom kezemet. {*} És így szólok: Könyörülj rajtam, Istenem!

Izajás próféta könyvéből

11, 1-16

Izáj törzsöke. A választott nép maradékának visszatérése

Ezt mondja az Úr: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, és hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr Lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és a jámborság lelke, s eltölti őt az Úr félelmének lelke.

Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall, hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erőszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör. A csecsemő nyugodtan játszadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtől elválasztott kisgyerek. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye. Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről. Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak. Akkor megszűnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda nem támad többé Efraimra. Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait.

Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Fölemeli kezét a Folyam fölé, és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta. Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről.”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 55, 12; 1, 16

Örömmel vonultok majd ki, biztonságban vezet utatok. {*} A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd.

Úgy nyílik majd út népem maradékának, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjéről. {*} A hegyek és halmok örömujjongásban törnek ki előttetek, és a mezőnek minden fája tapsol majd.

Balduin canterburyi püspöknek „Az angyali üdvözlet” című értekezéséből

(Tract. 7: PL 204, 477-478)

Hajtás sarjad Izáj gyökeréből

Az angyali üdvözletben, amellyel a Boldogságos Szüzet naponta hódolva köszöntjük, szokás szerint elmondjuk: és áldott a te méhednek gyümölcse!{n}{r}Lk 1, 42{/r}{/n} Miután Szűz Mária köszöntötte rokonát, Erzsébet elmondta ezt a záradékot, amikor mintegy megismételte az angyali üdvözlés végét: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! Ez az a gyümölcs, akiről Izajás mondja: Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges és a föld gyümölcse fenséges{n}vö. {r}Iz 4, 2{/r}{/n}. Ki ez a gyümölcs, ha nem Izrael szentje, aki Ábrahám ivadéka is, meg az Úr sarja és Izáj gyökeréből sarjadt hajtás, az élet gyümölcse, amelyből mi is részesedünk?

Egészen áldott ez a gyümölcs a magban, áldott a sarjadékban, áldott a virágban és áldott a termésében, áldott végül a hálaadásban és a tanúságtételben. Krisztus test szerint Ábrahám ivadéka lett Dávid törzséből.

Valamennyi ember közül egyedül ő az egészen jó, aki minden korlátozás nélkül megkapta a Lelket, hogy egyedül ő tudjon beteljesíteni minden igazságosságot. Az ő igazságossága elegendő az összes nemzetnek, ahogyan írva van: Amint a föld megtermi növényeit, és amint a kert kisarjasztja a veteményeket, úgy sarjasztja ki az Úr az igazságosságot és a magasztalást, minden nép színe előtt{n}{r}Iz 61, 11{/r}{/n}. Ez az igazságosságnak az a sarjadéka, akit az áldás következtében a dicsőség virága ékesít. De milyen nagy dicsőségnek a virága? Amilyen nagyot csak el lehet képzelni, sőt amekkorát már egyáltalán el sem lehet képzelni. Hajtás sarjad ugyanis Izáj gyökeréből. Meddig fog nőni ez a hajtás? Egészen a végtelenig, mivel Jézus Krisztus az Atyaisten dicsőségében van{n}{r}Fil 2, 11{/r}{/n}. Nagysága fölemelkedett az egek fölé, hogy ott legyen az Úr sarjadéka, és a föld fenséges gyümölcse a megdicsőülésben és dicsőségben.

De milyen gyümölcs származik nekünk ebből a gyümölcsből? Mi más, ha nem az áldás gyümölcse az áldott gyümölcsből? Mert ebből a veteményből, sarjadékból, virágból az áldás gyümölcse származik, és ebből mi is részesedünk; először mint veteményben a bűnbocsánat kegyelme által, azután mint sarjadékban az igazságosság növekedése által, végül pedig a virágban is a dicsőség reménye vagy elérése révén. Isten áldotta meg ugyanis ezt a gyümölcsöt, és Istenben áldott azért, hogy benne dicsőüljön meg az Isten; a mi számunkra is áldott, hogy – miután minket is megáldott – mi is megdicsőüljünk benne, mivel az Ábrahámnak adott ígéret szerint az Isten neki adta minden nép áldását.

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 15, 12; Zsolt 71, 17. 7

Sarja támad Izájnak, aki a népek uralkodójává emelkedik, benne bíznak majd a nemzetek; {*} Legyen áldott a neve mindörökké.

Napjaiban virágzik az igazság és a teljes béke. {*} Legyen áldott a neve mindörökké.

Izajás próféta könyvéből

30, 1-18

A pogányokkal kötött szövetségek hiábavalósága

„Jaj a lázongó fiaknak – ezt mondja az Úr. – Olyan terveket szőnek, amelyek nem tőlem valók, és olyan szövetséget kötnek, amelyet nem én sugalltam. Így aztán bűnt bűnre halmoznak. Útra keltek, hogy lemenjenek Egyiptomba, anélkül, hogy velem tanácskoztak volna. A fáraó erejétől remélnek oltalmat, és Egyiptom árnyékában bizakodnak. Ám a fáraó ereje szégyent hoz rátok, és az Egyiptom árnyékába vetett reményetek gyalázatot. Fejedelmeid már Zoánig jutottak, követeid meg Háneszig. Mindnyájan szégyenbe jutnak olyan néppel, amely nem használhat nekik, és nem lehet segítségükre, sem hasznukra, csak szégyenükre és gyalázatukra.

Jövendölés a Negeb vadállatai ellen: A nyomorúság és ínség földjén át, ott, ahol nőstény- és hímoroszlán, vipera és szárnyaskígyó tanyázik, szamarak hátán viszik gazdagságukat és tevék púpján kincseiket olyan népnek, amely nem használhat nekik. Mert Egyiptom segítsége hiábavaló, mit sem ér, ezért nevezem így: »Rahab, a tehetetlen.«

Most azért menj el és írd föl egy táblára, jegyezd föl egy könyvbe, hogy megmaradjon az eljövendő időkre, bizonyságul mindörökre. Bizony, lázongó nép ez, hazug fiak, olyan fiak, akik nem akarnak az Úr szavára hallgatni. A látnokoknak azt mondják: »Ne lássatok!« A prófétáknak meg: »Ne jövendöljetek nekünk igazat! Mondjatok inkább hízelgő dolgokat, prófétáljatok csalárdságokat. Térjetek le az útról, hagyjátok el az ösvényt, s hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével.«”

Ezért most ezt mondja Izrael Szentje: „Mivel megvetettétek szavamat, és inkább az elnyomásban és a hazugságban bíztok, és arra támaszkodtok: azért olyan lesz számotokra ez a gonoszság, mint egy megrepedt és leomlani készülő fal, amelyik hirtelenül omlik össze, így romlása olyan, mint a kíméletlenül összezúzott cserépedényé, amelynek töredékei közt akkora darab cserép sem marad, amellyel egy kis tüzet lehetne hozni a tűzhelyről, vagy egy kevés vizet lehetne meríteni a ciszternából.”

Ezért hát ezt mondja az Úr, Izrael Szentje: „Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok. Ha veszteg maradtok és bíztok, lesz majd erőtök. De ti ezt nem akartátok. Ti inkább így beszéltetek: »Azért sem! Majd lovakon száguldunk.« Bizony, majd száguldotok. »Gyors kocsiban vágtatunk el.« Nos, éppolyan gyorsak lesznek üldözőitek. Ezren futnak el közületek egynek riasztására, és ötnek riasztására valamennyien elfuttok, míg úgy nem maradtok, mint a hadi jelvény a hegytetőn, és mint a zászló a dombon.”

Ám az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 30, 15. 18

Ha megtértek és nyugton maradtok, megszabadultok; {*} Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.

Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek; boldogok mind, akik benne bíznak. {*} Ha csendben maradtok és bíztok, lesz majd erőtök.

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

(Ps 48, 13-14: CSEL 64, 367-368)

Egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus.

A testvéred nem vált meg, de majd megvált egy ember. A testvéred váltságdíjat Istennek nem adhat, sem élete megváltási árát, azért a rossz napoktól miért félnék?{n}Vö. {r}Zsolt 48, 8{/r}{/n} Mi árthat nekem, aki nemcsak hogy nem szorulok megváltásra, hanem én magam vagyok mindenki megváltója? Másokat megszabadítok, és önmagamért reszkessek? Íme, újjáalkotok mindent, és ez felülmúlja a testvéri érzést és jóságot is. Akit a saját anyjától született édestestvére sem tud megváltani – mivel az is éppen olyan gyenge természetű_–, azt majd megváltja egy ember. De csak az az ember, akiről írva van: Az Úr küld majd nekik egy embert, aki megszabadítja őket{n}vö. {r}Ám 3, 6{/r}{/n}. Ez az ember az, aki így beszélt magáról: Kerestek, hogy megöljetek engem, azt az embert, aki az igazságot hirdettem nektek{n}vö. {r}Jn 8, 37{/r}{/n}.

De, noha ember, ki ismeri őt? És miért nem ismeri őt senki? Mert ahogyan egy az Isten, úgy egy a közvetítő Isten és ember között, az ember Krisztus Jézus{n}{r}1 Tim 2, 5{/r}{/n}. Egyedül ő váltja meg az embert, és felülmúlja az édestestvérek jóságát is: hiszen ő idegenekért áldozatul ontotta a vérét, amit senki sem tehet meg még a testvéréért sem. Tehát saját testét sem kímélte, hogy megváltson minket a bűntől: és váltságul adta magát mindenkiért{n}{r}1 Tim 2, 6{/r}{/n}, amint erről igaz tanúságot tesz Pál apostol, aki ezt mondja: igazat mondok, nem hazudom{n}{r}Róm 9, 1{/r}{/n}.

De miért csak ez az egy ember tud megváltani? Mert senki sincs olyan irgalmas, mint ő, hogy szolgáiért adja életét; senki sem olyan feddhetetlen, hiszen mindenki más bűnös, mindenki Ádám bukásának áldozata. Egyetlen Megváltóként az van kiválasztva, aki nem is eshet az ősbűn hatalma alá. Tehát az említett „ember”-en csak az Úr Jézust értjük; ő magára vette az emberi természetet, hogy testében keresztre feszítse mindenki bűnét, és vérével eltörölje minden ember adóslevelét.

Erre talán azt mondod: hogyan lehet olyat mondani, hogy a testvér nem vált meg, hiszen ő maga mondja a zsoltárban: Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt{n}{r}Zsolt 21, 23{/r}{/n}. De nem mint testvérünk bocsátotta meg a bűneinket, hanem mint ember Krisztus Jézus, aki Isten is volt. Írva van: Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal{n}{r}2 Kor 5, 19{/r}{/n}. Abban a Krisztus Jézusban, akiről egyedül van megírva, hogy az Ige testté lett, és közöttünk élt{n}{r}Jn 1, 14{/r}{/n}. Tehát nem mint testvér, hanem mint Úr élt közöttünk, amikor testben élt.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 53, 12; Lk 23, 34

Életét halálra adta és a gonosztevők közé sorolták. {*} Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.

Jézus hangosan könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit tesznek. {*} Sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.

Izajás próféta könyvéből

37, 21-35

Jövendölés Asszíria királyáról

Izajás, Ámosz fia üzenetet küldött Hiszkijának: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene feleletül arra az imádságra, amelyet az asszírok királya, Szancherib miatt hozzám intéztél. Ez az a szó, amelyet az Úr kimondott rá:

»Megvet és csúfot űz belőled Sionnak szűzi leánya; a hátad mögött a fejét rázza Jeruzsálem leánya. Kit gyaláztál és kit káromoltál? És kire vetetted gőgös tekinteted? Izrael szentjére! Szolgád szájával az Urat gyaláztad. Azt mondtad: Töméntelen szekeremmel fölmentem a magas hegyekre, a Libanon csúcsára. Kivágtam sudár cédrusait, válogatott ciprusfáit. A legtávolibb zugába is eljutottam, fáinak sűrű erdejébe. Kutakat ástam ott, és így más vizét ittam. Lábammal taposva kiszárítottam Egyiptom minden folyóvizét.

Hallod-e? Már régóta elterveztem, régtől fogva elhatároztam, és most végre is hajtom! Arra rendeltelek, hogy erős városokat romhalmazzá tégy. Lakóik – kezükben nem lévén erő – megrémültek és megszégyenültek. Olyanok lettek, mint a mezei fű, mint a zöld pázsit, mint a háztetők és a sivatag füve a keleti szélben. Tudok róla, ha fölkelsz, s ha leülsz, jártadat-keltedet jól ismerem. Mivel ellenem lázadtál, és kevélységed a fülemig hatolt: azért karikát teszek az orrodba, zablát a szádba, és úgy vezetlek vissza azon az úton, amelyen idejöttél.«

Neked meg ez szolgáljon jelül: Ebben az esztendőben azt eszitek, ami magától terem, a második esztendőben, ami a parlagon sarjad, de a harmadik esztendőben vethettek, arathattok, szőlőt ültethettek és ehetitek gyümölcsét. Júda házának megmenekült maradéka gyökeret hajt alul és gyümölcsöt hoz felül. Mert egy maradék rajzik ki Jeruzsálemből, akik életben maradtak, a Sion hegyéről. A Seregek Urának féltő szeretete viszi ezt végbe.

Ezért az Úr ezt mondja Asszíria királya felől: „Nem hatol be ebbe a városba, nyilat sem lő ki ellene. Pajzzsal sem támadja meg és sánccal se veszi körül. Azon az úton, amelyen idejött, visszatér; a városba be nem hatol – ezt mondja az Úr. Mert oltalmazom ezt a várost és meg is szabadítom, magamért és szolgámért, Dávidért.”

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 52, 9-10

Az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. {*} És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.

Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. {*} És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.

Szent Ambrus püspök zsoltármagyarázataiból

(Ps 48, 14-15: CSEL 64, 368-370)

Krisztus kiengesztelte a világot Istennel vére által

Amikor Krisztus kiengesztelte a világot Istennel, természetesen saját magát nem kellett kiengesztelnie vele. Hiszen miféle bűnéért engesztelhetne az, akinek semmi bűne nem volt? Sőt amikor a zsidók a két drachmát kérték, ami a törvény értelmében a bűnért járt, azt mondta Péternek: Simon, a földi királyok kitől szednek vámot és adót, fiaiktól vagy idegenektől? Az idegenektől – válaszolta Péter. Jézus így folytatta: A fiaik tehát mentesek alóla. De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj ki a tóra, vess horgot, és az első halat, amely ráakad, húzd ki. Nyisd ki a száját: találsz benne egy sztátért. Vedd ki, és add nekik oda értem és érted{n}{r}Mt 17, 25-27{/r}{/n}.

Ezzel kimutatja, hogy nem maga miatt kellett a bűnökért engesztelnie, mert ő nem volt a bűn rabszolgája, hanem ő az Isten minden bűntől mentes Fia. A Fiú ugyanis szabaddá tesz, a szolga az, akinek tartozása van. Tehát a Fiú mindentől mentes; nem is a saját lelkének megváltásáért fizet árat, akinek vére túláradó váltságdíjat volt képes adni az egész világ összes bűnéért. Tehát igazán az tud megszabadítani másokat, aki magáért semmivel sem tartozik.

Sőt tovább megyek. Nemcsak, hogy Krisztusnak nem kellett saját megváltásáért és bűnei elengedéséért váltságdíjat adnia, hanem ha az egyes emberekre alkalmazzuk, úgy lehet érteni, hogy ők sem kötelesek magukért egyenként váltságdíjat adni, mert maga Krisztus lett mindnyájunk kiengesztelése és mindnyájunk megváltása.

Mert melyik ember vére lenne képes még a saját megváltására is, amikor Krisztus már vérét ontotta mindegyikünk megváltásáért? Hát összehasonlíthatjuk-e bárkinek a vérét is Krisztus vérével? Vagy melyik ember lenne képes saját magáért nagyobb váltságot adni annál, amit Krisztus ajánlott fel érte a saját személyében, hiszen ő egymaga a saját vérével kiengesztelte Istennel a világot? Mi lehet annál nagyobb áldozat, mi lehet értékesebb áldozatbemutatás, ki lehet annál jobb közbenjáró, mint az, aki könyörgő áldozattá lett mindnyájunk bűneiért, és életét adta megváltásunkért?

Nem kell tehát az egyes embernek kieszközölnie a kiengesztelését vagy a megváltását, mert Krisztus vére mindennek a váltságdíja, az Úr Jézus ezzel megváltott minket, ő egymaga kiengesztelte az Atyát, és mindvégig értünk fáradozott, hiszen magára vállalta szenvedésünket, és mondta: Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, és én megkönnyítlek titeket!{n}{r}Mt 11, 28{/r}{/n}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Kol 1, 21-22; Róm 3, 25

Nektek is, akik azelőtt távol jártatok és ellenséges érzületűek voltatok gonosz tetteitek következtében, Isten most megszerezte a kiengesztelődést Krisztus emberi testében a halál árán. {*} Hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.

Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben. {*} Hogy szentté, szeplőtelenné és feddhetetlenné tegyen benneteket színe előtt.