ÉVKÖZI IDŐ

21. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Szofoniás próféta könyve

1, 1-7. 14 – 2, 3

Az Úr ítélete

Az Úr szózata, amelyet Szofoniáshoz, Kusi fiához intézett Júda királyának, Jozijának, Ámon fiának idejében. Kusi Gedaljának, az meg Amarjának, az meg Hiszkijának volt a fia.

„Bizony, elpusztítok mindent a föld színéről – mondja az Úr. Elpusztítok embert, állatot, elpusztítom az ég madarait, a tenger halait; elbuktatom a gonoszt, eltörlöm az embert a föld színéről – mondja az Úr.

Kinyújtom kezemet Júda ellen, és Jeruzsálem minden lakója ellen. Eltörlöm erről a helyről Baalt maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt. Azokat, akik a tetőkön leborulnak az ég serege előtt; azokat, akik bár az Úr előtt borulnak le, mégis Milkom nevére esküsznek; azokat, akik elfordulnak az Úrtól, akik nem keresik az Urat, és nem törődnek vele.

Hallgassatok el az Úr, az Isten előtt, mert közel van az Úr napja. Igen, az Úr készített áldozatot, ő szentelte meg a meghívottakat. Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást. Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen.

Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, (mert vétkeztek az Úr ellen). Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját.

Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva még aznap; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.”

VÁLASZOS ÉNEK

Szof 2, 3; Lk 6, 20

Keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. {*} Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot!

Boldogok vagytok, ti, szegények, mert tiétek az Isten országa. {*} Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot!

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ kapcsolatáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(N. 39)

Az új világ körvonalai

Nem tudjuk, mikor teljesedik be a föld és az emberiség ideje, és nem ismerjük a módot, ahogyan a mindenség átalakul. Elmúlik ugyan ez a bűn miatt eltorzult világ, de tanítást kaptunk, hogy Isten új lakóhelyet és új földet készít, az igazságosság hazáját, amely a maga boldogságával betölti, sőt felülmúlja mindazt a vágyat, ami feltör a békét szomjazó szívekből. Akkor vereséget szenved a halál, Isten fiai pedig feltámadnak Krisztusban, és romlatlanságba öltözik az, ami erőtlenségben és romlandóságban mag módjára a földbe került. A szeretet és művei megmaradnak, és a mulandóság szolgai állapotából mindenestől felszabadul az a világ, amelyet Isten az emberért teremtett.

Igen, elhangzott a figyelmeztetés, hogy mi haszna van belőle az embernek, ha megszerzi akár az egész világot is, de önmagát elveszíti{n}vö. {r}Lk 9, 25{/r}{/n}. Az új föld várásának mégsem szabad csökkentenie, hanem inkább fokoznia kell a szorgoskodást, hogy szebb legyen a föld, hiszen itt van növekedőben az új emberi család közössége, amely némiképp már sejteti az eljövendő világ körvonalait. Ezek szerint, a földi haladást gondosan meg kell ugyan különböztetnünk Krisztus országának növekedésétől, ez a haladás mégis sokat jelent az Isten országa szempontjából, amennyiben hozzájárulhat a társadalom különb rendjének megalkotásához.

Ha tehát egykor az Úr Lelkének erejével és az Úr parancsa szerint közkinccsé tettük világszerte az olyan értékeket, mint az emberi méltóság, a testvéri közösség és a szabadság, megtaláljuk majd természetünknek és emberi iparkodásunknak jó gyümölcseit, megtisztítva minden szennytől, tündöklően és megdicsőülve, amikor Krisztus visszaadja Atyjának „az örök és egyetemes országot: az igazság és élet, a szentség és kegyelem, az igazságosság, szeretet és béke országát”. Ez az ország titokzatos módon itt van már ezen a világon, az Úr eljövetelekor azonban teljessé válik.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 95, 11; Iz 49, 13; Zsolt 71, 7

Örvendjen az ég és ujjongjon a föld; hegyek, daloljatok örömötökben, mert eljön a mi Urunk. {*} És megvigasztalja népét.

Napjaiban virágzik az igazság és a teljes béke. {*} És megvigasztalja népét.

Szofoniás próféta könyvéből

3, 8-20

Az Úr boldogságot ígér Izrael szegényeinek

„Várakozz reám – mondja az Úr_–, a jövendő napra, melyen ítéletre kelek, mert az a végzésem, hogy egybegyűjtöm a nemzeteket és összeszedem az országokat, és kiöntöm rájuk méltatlankodásomat, haragom teljes hevét; mert a bosszúm tüze megsemmisíti az egész földet.

Akkor ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét és vállvetve néki szolgáljanak. Etiópia folyóin túlról is hoznak hódolóim, szétszórt népem gyermekei eledeláldozatot.

Azon a napon majd nem szégyenkezel mindama tetteid miatt, amelyekkel vétkeztél ellenem. Mert eltávolítom akkor körödből a nagyhangú kevélyeket, és nem kérkedsz többé szent hegyemen. Szegény és alázatos népet hagyok meg benned, amely az Úr nevébe veti bizalmát. Izrael maradékai nem tesznek gonoszat, nem beszélnek hazugságot, és szájukban nem lesz álnok nyelv. Békességben és nyugalomban élnek, és nem lesz, aki fölriassza őket.

Dalolj, Sion leánya, zengj éneket, Izrael! Örülj és ujjongj egész szívedből, Jeruzsálem leánya! Nem hajtja végre rajtad az ítéletet az Úr, elűzte ellenségedet. Izraelnek az Úr a királya, ne félj többé semmi rossztól!

Azon a napon így szólnak majd Jeruzsálemhez: »Ne félj, Sion! Ne lankadjon kezed! Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, mintha ünnepet ülne.«

A balsorsot elfordítottam tőled, hogy ne viseld többé a gyalázatot. Lám, büntetéssel sújtom minden elnyomódat. Abban az időben megmentem a sántát, összegyűjtöm a számkivetetteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nekik az egész földön, amikor majd jóra fordítom sorukat. Abban az időben haza vezetlek titeket, abban az időben összegyűjtelek benneteket. Dicsőséget és hírnevet szerzek nektek a föld népei között, amikor majd jóra fordítom sorsotokat a szemetek láttára – mondja az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Szof 3, 12. 13. 9.

Szegény és alázatos népet hagyok meg benned, {*} Izrael maradéka az Úr nevébe veti bizalmát.

Akkor ismét tisztává teszem a népek ajkát, hogy mindnyájan segítségül hívják az Úr nevét. {*} Izrael maradéka az Úr nevébe veti bizalmát.

Aquinói Szent Tamás áldozópapnak a János-evangéliumhoz fűzött magyarázatából

(Cap. 10, lect. 3)

Isten legelteti és pihenőre vezeti választott népének maradékát

Én vagyok a jó Pásztor{n}{r}Jn 10, 11{/r}{/n}. Nagyon is találó Krisztusra az elnevezés, hogy pásztor, mert ahogy a pásztor vezeti és legelteti nyáját, Krisztus is ugyanúgy táplálja állandóan a híveket tanításával, meg saját testével és vérével is. Az Apostol is így tanítja: Egykor olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok, de most megtértetek lelketek pásztorához és oltalmazójához{n}{r}1 Pét 2, 25{/r}{/n}. A Próféta is ezt mondja: Mint a pásztor, úgy legelteti nyáját{n}{r}Iz 40, 11{/r}{/n}.

Mivel pedig Krisztus azt mondta, hogy a pásztor az ajtón megy be az akolba, másutt pedig saját magát ajtónak nevezte, az evangélium e helyén viszont pásztornak mondja magát, tehát akkor saját maga által megy be mint pásztor. Azért megy be saját maga által, mert kinyilvánítja nekünk magát, és az Atya is általa lesz ismertté. De mi is csak őáltala megyünk be abba az akolba, mert őáltala leszünk boldogok.

De figyelj arra, hogy senki más nem nevezhető ajtónak csak ő, mivel senki másról nem mondhatjuk, hogy igaz világosság; mindenki más csak belőle részesedik, még Keresztelő János is, akiről írva van: Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról{n}{r}Jn 1, 8{/r}{/n}. Viszont Krisztusról azt olvassuk: Ő volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágít{n}{r}Jn 1, 9{/r}{/n}. Ezért senki nem nevezheti magát ajtónak, mert Krisztus ezt saját magának tartotta fenn. Pásztori tisztségét viszont megosztotta másokkal és rábízta övéire: hiszen Péter is pásztor volt, és a többi apostol is pásztor volt, meg minden jó püspök is pásztor. A Szentírás mondja: Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek{n}{r}Jer 3, 15{/r}{/n}. Jóllehet az Egyház elöljárói, mint Isten fiai, mindnyájan pásztorok, Krisztus azért mondja mégis egyes számban: Én vagyok a jó Pásztor, hogy felkeltse az iránta való szeretet erényét. Senki sem lesz ugyanis jó pásztor, ha nem lesz eggyé Krisztussal a szeretet által, és ha nem válik az igazi Pásztor tagjává.

A jó pásztor feladata a szeretet; ezért mondja Krisztus: A jó Pásztor életét adja juhaiért{n}{r}Jn 10, 11{/r}{/n}. Tudni kell ugyanis, hogy különbség van jó és rossz pásztor között: a jó pásztor a nyáj javát keresi, a rossz pedig a maga javát.

A földi életben nem kívánják meg a jó pásztortól, hogy életét adja nyája megmentésére. Viszont mivel a nyáj lelki üdve előbbre való, mint a pásztor testi élete, ezért minden lelkipásztornak el kell szenvednie testi élete megpróbáltatásait is nyája üdvösségéért. Erről beszél az Úr, amikor mondja: A jó Pásztor életét – vagyis testi életét – adja juhaiért, mégpedig hivatásból és szeretetből. Szükség van ugyanis mindkettőre, arra is, hogy azok hozzátartozzanak, és arra is, hogy szeresse őket: mert nem elég ez az első a második nélkül.

Erre a tanításra Krisztus adott példát nekünk: Ha Krisztus életét adta értünk, nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért{n}{r}1 Jn 3, 16{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 12; Jn 10, 28

Szemlét tartok juhaim fölött, {*} Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.

Juhaim nem vesznek el soha, és nem ragadja ki őket a kezemből senki {*} Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és sötétség napján szétszóródtak.

Kezdődik Jeremiás próféta könyve

1, 1-19

Jeremiás próféta meghívása

Jeremiásnak, Hilkija fiának a szavai, aki abból a papi családból származott, amely a Benjamin földjén lévő Anatotban lakott. Az Úr Jozijának, Ámon fiának, Júda királyának napjaiban, uralkodásának 13. esztendejében intézte hozzá szózatát, aztán Jojákimnak, Jozija fiának, Júda királyának napjaiban is, egészen addig, míg Cidkijának, Jozija fiának, Júda királyának 11. esztendeje el nem telt, amikor is fogságba vitték Jeruzsálemet, az ötödik hónapban.

Így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.” Erre azt mondtam: „Jaj, Uram, Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok.”

De az Úr így válaszolt: „Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak – az Úr mondja ezt neked.”

Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat, és így szólt hozzám: „Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, hogy pusztíts és szétszórj, hogy építs és ültess.”

Azután az Úr szólt, és megkérdezte tőlem: „Mit látsz, Jeremiás?” Erre így feleltem: „Korán virágzó fának ágát látom.” Az Úr erre azt mondta: „Jól látod, mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem.”

Másodszor is szólt hozzám az Úr: „Mit látsz még?” Azt feleltem: „Forró fazekat látok, amelynek tartalma észak felől buzog.”

Erre az Úr így szólt: „Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára, mert összehívom észak országait – mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül és Júda minden városa körül. Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak; idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták.

Azért hát övezd fel derekadat; kelj föl, és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg a szemük előtt. Én meg a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész ország ellenében, Júda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen. Harcolni fognak ugyan ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak – mondja az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 1, 5. 9; Iz 42, 6

Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, {*} És ajkadra adtam szavaimat.

Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, megtettelek a népnek szövetségül és a nemzeteknek világosságul. {*} És ajkadra adtam szavaimat.

Aranyszájú Szent János püspök szentbeszédeiből

(Hom. De diabolo tentatore 2, 6: PG 49, 263-264)

A bűnbocsánat öt útja

Kívánjátok-e, hogy elsoroljam a bűnbocsánat útjait? Több is van, különfélék, sőt egymástól eltérők, de mind az ég felé visz.

A bűnbocsánat első útja: a bűnök elítélése. Mert először is sorold el bűneidet, hogy megigazulj!{n}vö. {r}Iz 43, 26{/r}{/n} Ezért mondta a Próféta is: Így szóltam: „Megvallom az Úrnak gonoszságomat!” – és te megbocsátottad vétkemet{n}{r}Zsolt 31, 5{/r}{/n}. Ítéld el hát te magad is bűneidet, ez már elég is az Úrnak ahhoz, hogy megbocsásson. Mert aki elítéli vétkeit, az jobban fog majd vigyázni, hogy ugyanazokba később bele ne essék. Bírjad hát szólásra benső vádlódat: lelkiismeretedet, nehogy majd csak ott az Úr bírói széke előtt legyen vádlód.

Tehát ez a bűnbocsánat egyik útja, és ez a legkiválóbb. De van egy másik, ennél nem kevésbé értékes út is, ez pedig az, hogy felejtsük el az ellenségeinktől elszenvedett sérelmeket, hogy uralkodjunk méltatlankodásunkon, hogy megbocsássuk szolgatársaink ellenünk elkövetett bűneit: ennek fejében kapunk majd mi is bocsánatot az Úr ellen elkövetett bűneinkre. Íme, ez a második módja annak, hogy miként tisztulunk meg vétkeinktől. Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek – mondja Jézus_–, mennyei Atyátok is megbocsát nektek{n}{r}Mt 6, 14{/r}{/n}.

Meg akarod ismerni a bűnbocsánat harmadik útját is? Ez a lángoló lélekkel végzett, nagyon odaadó, a lélek mélyéből felfakadó imádság.

És ha a negyediket is meg akarod tudni, megmondom: ez az alamizsnálkodás. Mert nagy és szavakkal szinte ki sem fejezhető ereje van ennek is.

Ha pedig valaki vallásos lelkületű és alázatos, ez is kitépi lelkéből a bűnöket éppúgy, mint az előbb említettek. Ezt igazolja a vámos esete is, aki jócselekedeteket nem tudott ugyan felsorolni, de helyettük bemutatta alázatos lelkületét, és lerakta vétkeinek súlyos terhét.

Íme, bemutattuk a bűnbocsánat öt útját. Első a vétkeink elítélése, a második az, hogy megbocsátjuk embertársaink ellenünk elkövetett bűneit, a harmadik út az imádság, a negyedik az alamizsnálkodás, az ötödik az alázatosságban van.

Ne tétlenkedj tehát, hanem mindennap lépj rá mindegyikre, hiszen könnyen járható utak ezek. Nem hozhatod fel mentségül szegénységedet, mert légy bár a koldusnál is koldusabb, attól a haragodat még meg tudod fékezni, az alázatosságot még tudod gyakorolni, még tudsz odaadóan imádkozni, bűneidet elítélheted; egyikben sem lesz akadály a szegénységed. De miért említem ezt? Azért mert a szegénység a bűnbocsánatnak még azon az útján sem akadályoz meg e parancs teljesítésében, amelyen anyagi javakat kell feláldoznod. Az alamizsnára gondolok. Ezt igazolja annak az özvegynek a cselekedete, aki két garast tett a perselybe.

Ha pedig már megtanultuk lelki sebeink gyógyításának módjait, alkalmazzuk is szüntelenül ezeket az orvosságokat, hogy visszaszerezve lelki tisztaságunkat, bizalommal járulhassunk az Úr szent asztalához, és majd nagy dicsőségben menjünk Krisztus, a dicsőség Királya elé és elnyerjük majd az örökké tartó javakat a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, irgalmából és emberszeretetéből.

VÁLASZOS ÉNEK

Tób 12, 8-9; Lk 6, 37-38

Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, {*} Mert az alamizsna megtisztít minden bűntől.

Bocsássatok meg és nektek is megbocsátanak; adjatok, és akkor ti is kaptok. {*} Mert az alamizsna megtisztít minden bűntől.

Jeremiás próféta könyvéből

2, 1-13. 20-25

Isten népének hűtlensége

Így szólt hozzám az Úr:

„Menj, és kiáltsd Jeruzsálem lakóinak a fülébe: »Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúkorod hűségére és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt, az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk – mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza és Izrael házának minden nemzetsége!«

Ezt mondja az Úr: Mi kivetnivalót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek. Még csak azt sem mondták: »Hol van az Úr, aki felhozott minket Egyiptom földjéről, aki átvezetett a sivatagon, a kietlen és puszta földön, a szomjúság és a halál árnyékának földjén, amelyen senki sem jár, és ember sem lakik?« Én vezettelek el benneteket a termékeny földre, hogy gyümölcsét és bőséges javait élvezzétek. De ti, alighogy bevonultatok, megfertőztétek földemet, és tulajdonomat utálatossá tettétek. A papok sem kérdezték: »Hol van az Úr?« És akik a törvényt magyarázzák, azok sem ismertek. A pásztorok ellenem lázongtak, a próféták meg Baal nevében prófétáltak, és azokhoz szegődtek, amik tehetetlenek.

Ezért még számadást tartok veletek – mondja az Úr_–, és perbe szállok fiaitok fiaival is. Hajózzatok át Kittim szigeteire, küldjetek követséget Kedárba, figyeljétek meg jól és nézzétek meg: Vajon történt-e ott ilyen dolog? Fölcserélte-e valamelyik nemzet isteneit, jóllehet azok nem is istenek? S az én népem mégis fölcserélte Dicsőségét olyasmivel, ami csupa tehetetlenség.

Ámuljatok el rajta, ti, egek, borzadjatok meg és rémüljetek el! – mondja az Úr. Mert kétszeres gonoszságot követett el népem: elhagytak engem, az élő vizek forrását, azért, hogy ciszternákat ássanak maguknak, ciszternákat, amelyek megrepedeznek, így nem tarthatják meg a vizet.

Bizony, régen széttörted már igádat, és széttépted bilincseidet. Így szóltál: »Nem szolgállak tovább!« Ugyanakkor minden magaslaton és minden lombos fa alatt lefeküdtél, te céda nő.

Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? Még ha nátronnal mosod is magadat, és jó sok lúgot használsz is hozzá: gonoszságod akkor is megmarad színem előtt, bélyegül – mondja az Úr, a Seregek Istene. Hogy is mondhatnád: »Nem vagyok tisztátalan, nem szegődtem a Baalok nyomába?« Nézd csak meg lábad nyomát a Völgyben, és ismerd el, mit tettél!

Olyan vagy, mint a gyors lábú tevekanca, amely szertekalandozik útjain, majd kitör a pusztába, s vágytól lihegve levegő után kapkod. Ki csillapíthatná le gerjedelmét? Bárki keresi, nem fárad hiába, megtalálhatja, együtt a párjával. Vigyázz a lábadra, nehogy lejárd még a sarudat is; és a torkodra, nehogy egészen kiszáradjon! Ám te így beszélsz: »Mit törődöm vele! Akkor is az idegeneket szeretem, mégis a nyomukba szegődöm.«”

VÁLASZOS ÉNEK

vö. Jer 2, 21; Mt 21, 43; Iz 5, 7

Mint nemes szőlővesszőt, úgy ültettelek el, mint egészen kiváló fajtát. Hogy is lett belőled vadszőlő, vadszőlőnek fattyú hajtása? {*} Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

Azt vártam, hogy igaz tetteket vigyetek végbe, s lám, gaztetteket követtek el. Azt vártam, hogy irgalom terem nálatok, de csak jajkiáltás hallik. {*} Ezért elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 13, De Christo fonte vitae, 1-2: Opera, Dublin 1957, 116-118)

Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!

Szeretett testvéreim, úgy hallgassátok szavunkat, mint akik valami nagyon fontos dolgot hallgattok. Lelketek szomjúságát csillapítsátok az isteni forrás hullámaival, amelyről most beszélni akarok, de ne oltsátok egészen szomjatokat; igyatok, de ne teljetek el, mert most az élő forrás, az élet forrása hív minket magához, és így szól: Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék{n}{r}Jn 7, 37{/r}{/n}.

Értsétek meg, hogy mit isztok! Jeremiás, sőt maga az élő forrás mondja nektek: Elhagytak engem, az élő vizek forrását, mondja az Úr{n}{r}Jer 2, 13{/r}{/n}. Tehát maga az Úr, Istenünk, Jézus Krisztus az élet forrása, és azért hív tehát minket önmagához, a forráshoz, hogy őt igyuk. Az issza, aki szereti őt; az issza, aki az Isten igéjével töltekezik; aki nagyon szereti, nagyon vágyakozik utána; az issza, aki az isteni bölcsesség szeretetétől lángol.

Nézzétek, honnan fakad ez a forrás: onnan, ahonnan a kenyér is alászáll; hiszen ugyanaz a kenyér, és a forrás: az egyszülött Fiú, a mi Istenünk, az Úr Krisztus, akire mindig éheznünk kell. Jóllehet szeretettel esszük, és vágyakozva vesszük magunkhoz, mégis mindig éhesen vágyódunk e kenyér után. Éppen olyan ez, mint a forrás vize, azt is mindig szomjas szeretettel isszuk, mindig őszinte vágyakozással isszuk, és jó ízét boldogan élvezzük.

Édes és jóságos az Úr; jóllehet esszük és isszuk őt, mégis éhezünk és szomjazunk rá, hiszen ő a mi ételünk és italunk, de soha nem tudjuk egészen megenni és kiinni; magunkhoz vesszük, de sose fogy el, isszuk, de sose apad el, hiszen a mi kenyerünk örökkévaló, és a mi forrásunk kiapadhatatlan édes forrás. Ezért mondja a Próféta: Akik szomjaztok, jöjjetek a forráshoz{n}vö. {r}Iz 55, 1{/r}{/n}; hiszen a szomjazóké és nem a kielégítetteké ez a forrás. Ezért hívja magához a szomjazókat – akiket másutt boldogoknak mond_–, akik soha sem isznak eleget, hanem minél többet merítettek, annál inkább szomjaznak.

Testvéreim, valóban vágynunk, keresnünk és szeretnünk kell a bölcsesség forrását, Isten igéjét a magasságban{n}{r}Sir 1, 5{/r} Vulg.{/n}, amelyben az Apostol szava szerint benne rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse{n}{r}Kol 2, 3{/r}{/n}, és ő arra hívja a szomjazókat, hogy ebből merítsenek.

Ha szomjazol, igyál az élet forrásából; ha éhezel, egyed az élet kenyerét. Boldogok, akik éhezik ezt a kenyeret és szomjazzák ezt a forrást; akik eszik és isszák, azok továbbra is szüntelen arra vágyódnak, hogy ezután is egyék és igyák. Nagyon édes az, amit állandóan esznek és isznak, amire mindig éheznek és szomjaznak, amit mindig ízlelnek és mindig újra vágyódnak utána. Ezért mondja a királyi próféta: Ízleljétek és lássátok mily édes, mily jóságos az Úr!{n}{r}Zsolt 33, 9{/r}{/n}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 7, 37-38

Jézus a templomban fennhangon hirdette: {*} Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

Aki hisz bennem, belsejéből élő víz folyói fakadnak. {*} Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.

Jeremiás próféta könyvéből

3, 1-5. 19 – 4, 4

Buzdítás a megtérésre

Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

„Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tőle, sőt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertőzött? S te, aki annyi szeretőddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? – mondja az Úr.

Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra, és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem feküdtél le? Az utak mentén ültél, és úgy vártál szeretőidre, mint az arab a pusztában. Megfertőzted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal. Ezért tartottam vissza a korai esőt, és nem jött meg a kései eső se.

Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: »Én Atyám, ifjúkorom bizalmas barátja, hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?« Így beszélsz, és mégis tovább vétkezel; bizony már ennyire megátalkodtál.

Mégis azt gondoltam: »Megteszlek fiamnak, és gyönyörű földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz.« Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: »Atyám!« és nem fogsz elfordulni tőlem. De amint hűtlenné válik az asszony a szeretőjéhez, Izrael háza is hűtlen lett hozzám – mondja az Úr.”

Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket. „Térjetek vissza, hűtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat.”

»Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk. Valóban hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek. De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat. Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára.«

„Ha vissza akarsz térni, Izrael – mondja az Úr_–, hát visszatérhetsz hozzám. Távolítsd el utálatosságaidat színem elől, akkor nem kell futnod előlem. És ha újra így esküszöl: »Amint igaz, hogy él az Úr«, és megtartod esküdet hűséggel, igazsággal, becsülettel: akkor a nemzetek áldottnak mondják magukat benned, és benned dicsekszenek.”

Mert ezt mondja az Úr Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak: „Szántsatok magatoknak új ugart, és ne vessetek bogáncs közé! Metéljétek körül magatokat az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőrét, ti, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói! Nehogy kitörjön haragom, mint a tűz, és olthatatlanul fellobbanjon gonosz tetteitek miatt.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 14, 7; Zsolt 129, 3

Ha vétkeink ellenünk tanúskodnak is, te azért, Uram, tégy jót velünk a nevedért! {*} Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.

Ha bűneinket, Uram, felrovod, Uram, ki az, aki előtted megállhat? {*} Bizony, hűtlenségünknek se szeri, se száma, vétkeztünk ellened.

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. 13, De Christo fonte vitae, 2-3: Opera, Dublin 1957, 118-120)

Istenünk, te vagy mindenünk

Testvéreim, kövessük azt a meghívást, amellyel az Élet hív minket az élet forrásához, ő, aki nemcsak az élő víz forrása, hanem az örök élet forrása, a fény forrása és a világosság forrása is. Hiszen tőle való mindez: a bölcsesség, az élet és az örök világosság. Az élet szerzője az élet forrása, a fény teremtője a világosság forrása; ezért nem törődve azzal, amit látunk, lépjünk át ebből a világból a mennyei magasságba, és ott keressük a fény forrását, az élet forrását és az élő víz forrását, mint értelmes és éles látású halak, hogy igyuk ott az élő és örök életre szökellő vizet{n}vö. {r}Jn 7, 37{/r}{/n}.

Irgalmas Istenem, jóságos Uram, bárcsak odaengednél engem ahhoz a forráshoz, hogy ott a téged szomjazókkal együtt én is igyam az élő forrás élő vizének éltető italát, amelynek mindent felülmúló édességét egyre jobban élvezve nem tágítanék tőle és mondanám neki: „Mily édes az élő víz forrása, és el nem apad örök életre szökellő vize!”

Ó, Uram, te magad vagy ez a szüntelenül mindig áhított forrás, ahonnan állandóan, mindig lehet meríteni. Urunk, Krisztus, add nekünk mindig ezt a vizet, hogy bennünk is ott legyen az élő és örök életre szökellő víz forrása! Ki ne tudná, hogy milyen nagyot kérek? De te, dicsőség Királya, tudtál nagy dolgokat ajándékozni és nagyokat ígérni. Nálad semmi sem nagyobb, és te magadat ajándékoztad nekünk, magadat adtad oda értünk.

Ezért kérünk, add megismernünk azt, amit szeretünk, mivel rajtad kívül semmi mást nem akarunk elnyerni; hiszen te vagy a mindenünk, életünk, fényünk, üdvösségünk, ételünk, italunk, Istenünk. Kérlek, Jézusunk, lobbantsd lángra szívünket Szentlelked tüzével, és sebesítsd meg lelkünket a te szereteteddel, hogy mindegyikünk őszinte szívvel tudja mondani: Mutasd meg nekem azt, akit szeret a lelkem{n}vö. {r}Én 1, 6{/r}{/n}, mert megsebesített engem a szeretete.

Uram, arra vágyódom, hogy bennem is ott legyenek ezek a sebek. Boldog az a lélek, amelyet így megsebez a szeretet; az ilyen lélek keresi a forrást és iszik belőle, de ivás közben is állandóan szomjazik, szüntelen vágyakozással merít belőle, mindig szomjasan iszik. Ugyanúgy állandóan szeretve keres, és csak úgy gyógyul meg, ha közben a szeretet újra megsebzi. Ezzel az üdvözítő sebbel sebesítse meg jóságosan a lelkünk belsejét Isten és a mi Urunk, Jézus Krisztus, az a jóságos, gyógyító orvos, aki az Atyával és a Szentlélekkel egy mindörökkön-örökké. Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 4, 14-15

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé. {*} A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé. {*} A víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Jeremiás próféta könyvéből

4, 5-8. 13-28

Észak felől jön a pusztító

Ezt mondja az Úr: „Hirdessétek Júdában, és adjátok tudtára Jeruzsálemnek! Szólaltassátok meg a kürtöt az országban, kiáltsátok ki, mondjátok teli torokból: »Gyülekező! Vonuljatok a megerősített városokba!« Adjatok le tűzjelet Sion felé! Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Mert veszedelmet hozok észak felől, rettenetes pusztulást. Az oroszlán fölkelt fekvőhelyéről; elindult útjára a nemzetek megrontója, eljött hazájából, hogy pusztává tegye országodat. Városaid romhalmazzá válnak, senki sem lakik többé bennük. Ezért öltözzetek szőrzsákba, sírjatok és jajgassatok, mert az Úr izzó haragja még nem fordult el tőlünk.

Lám, úgy közeleg, mint a felhő, szekerei olyanok, mint a szélvész, lovai gyorsabbak a sasoknál. »Jaj nekünk! Elvesztünk!« Tisztítsd meg szíved a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megszabadulj! Meddig adsz még helyet szívedben gonosz gondolataidnak? Figyelj csak! Hírnök jön Dán felől; Efraim hegységéből veszedelem híre érkezik!

Küldjetek vészjelet, hirdessétek Júdának, és jelentsétek Jeruzsálemnek: »Ellenség közeleg egy távoli országból; csatakiáltás hallatszik Júda városai ellen. Körülveszik Jeruzsálemet, mint a mezők őrei, mivel hűtlenül elhagyott« – mondja az Úr. Utaid s a tetteid okozták ezt neked. Ez lett a sorsod! Ó, milyen keserves! Kínja egész a szívedig hatolt.

Jaj, a szívem! Ó, de fáj a szívem! Csupa gyötrelem a lelkem! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert a kürt szavát hallom, a harci riadót. Csapás csapást ér: ezt jelentik. Elpusztul az egész ország! Hirtelenül elpusztultak sátraim, egy szempillantás alatt hajlékaim. Meddig kell még látnom a vész jelét és hallanom a kürtnek szavát? Ez mind azért történt, mert népem esztelen, és nem ismer engem. Balgatag fiak, nincs bennük érteni akarás. Arra van eszük, hogy gonoszságot műveljenek, de hogy jót tegyenek, ahhoz nem értenek. Ha a földre nézek, lám, puszta és kietlen, ha fel az égre, kihunyt a világossága. Ha a hegyeket nézem, lám, ingadoznak, és a halmok is mind megrendülnek. Körülnézek, és nincsen ember, az ég madarai is mind elmenekültek.

Ahogy tovább szemlélődöm, lám, pusztává lett a bőven termő föld; minden város romokban hever az Úr színe előtt, izzó haragjától. Mert azt mondja az Úr: Pusztasággá lesz az egész ország; véget vetek neki! Erre majd gyászba borul a föld, és homályba burkolóznak odafönn az egek. Ezt mondtam, és nem bánom meg; így határoztam, és nem térek el tőle.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jer 4, 24-26; Zsolt 85, 5

Haragod miatt, Istenem, ingadoznak a hegyek; de irgalmazz nekünk, Uram, {*} És ne tedd pusztasággá az országot.

Építsd újjá országunkat, szabadító Istenünk, és fordítsd el tőlünk haragod. {*} És ne tedd pusztasággá az országot.

Szent Jeromos áldozópapnak Joel próféta könyvéhez írt magyarázataiból

(PL 25, 967-968)

Térjetek vissza hozzám!

Térjetek vissza hozzám teljes szívetekből{n}{r}Joel 2, 12{/r}{/n}, és hirdessetek igazi bűnbánatot böjtölve, sírva és gyászolva, hogy akik most böjtöltök, majd azután jóllakjatok, akik most sírtok, azután majd nevessetek, és akik gyászoltok, azután majd megvigasztalódjatok. Mivel pedig az a szokástok, hogy szomorúságban és kellemetlen helyzetekben megszaggatjátok a ruhátokat (mint az evangélium is említi, így tett a zsidó főpap is, hogy hangsúlyozza az Üdvözítő Urunk ellen hozott vádat, és azt is olvassuk, hogy Pál meg Barnabás is ezt tette a káromló szavak hallatára), ezért én is arra buzdítalak benneteket, hogy ti is szaggassátok meg, de ne a ruhátokat, hanem azt a bűnökkel teli szíveteket, amelyet ha meg nem szaggatnak, szétreped magától, mint a régi tömlő. Amikor pedig megszaggatjátok a szíveteket, térjetek vissza Uratokhoz, Istenetekhez, akitől meglévő bűneitekkel elfordultatok. Bűneitek nagysága miatt ne kételkedjetek a megbocsátásban, mert a ti nagy bűneiteket letörli majd az ő nagy irgalma.

Ő ugyanis jóságos és irgalmas, és inkább a bűnös megtérését akarja, mint halálát, hiszen türelmes és könyörülettel teljes, ő nem olyan türelmetlen, mint az ember, hanem hosszú ideig is vár a megtérésünkre. Ha a bűnös megbánja bűneit, azaz ha mi bűnbánatot tartunk, akkor ő is készségesen visszavonja ítéletét és azokat a büntetéseket is, amelyekkel megfenyegetett bennünket és amelyeket már kimért ránk. Ha mi megtérünk, ő se büntet minket. Amikor itt olyan rosszról beszélünk, amellyel Isten megfenyegetett bennünket, természetesen nem az erkölcsi rosszra gondolunk, hanem olyan büntetésre, amelyről másutt ezt olvassuk: A mának elég a maga baja{n}{r}Mt 6, 34{/r}{/n}, és: Ha van valami rossz a városban, annak nem az Úr az oka{n}vö. {r}Ám 3, 6{/r}{/n}.

Mint már előbb is mondta a Próféta, Isten jóságos és irgalmas, türelmes és könyörülettel teljes, ha a bűnös kész megbánni a bűnét. De nehogy ez a nagy irgalma valamiképp is elbizakodottá tegyen minket, azért ezt fűzi hozzá a mondottakhoz a Próféta: Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, és áldás fakad a nyomában?{n}{r}Joel 2, 14{/r}{/n} Ezzel azt akarja mondani: én teljesítem feladatomat és bűnbánatra buzdítlak titeket, mert biztosan tudom, hogy Isten irgalmas, amint azt Dávid könyörgése tanítja: Könyörülj rajtam, Istenem, szerető jóságod szerint, és minthogy mérhetetlen a te irgalmad, gonoszságomat törüld le rólam{n}{r}Zsolt 50, 3{/r}{/n}. De mivel Isten gazdagságának, bölcsességének és tudásának mélységeit nem tudjuk felfogni, ezért mérséklem az előbbi kijelentést, és inkább buzgón vágyakozom, mint vakmerőn bizakodom, amikor ezt mondom: Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát?{n}{r}Joel 2, 14{/r}{/n}. Amikor ezt mondja: Ki tudja? – ezzel azt akarja jelezni a próféta, hogy ezt a titkot lehetetlen vagy legalábbis igen nehéz megérteni.

Azt a kifejezést pedig, hogy ezek után lesz majd étel s italáldozat, az Úr, a mi Istenünk számára{n}{r}Joel 2, 14{/r}{/n}, azt így értelmezzük: miután Urunk áldását adta és bűneinket megbocsátotta, akkor leszünk méltók felajánlani neki az áldozatunkat.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Zsolt 23, 4; 2 Kor 6, 6; Kol 2, 14; Joel 2, 1

Térjetek az Úrhoz őszinte szeretetben mindnyájan, ártatlan kezűek és tiszta szívűek, {*} Hogy eltörölje az ellenetek szóló adóslevelet.

A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez. {*} Hogy eltörölje az ellenetek szóló adóslevelet.

Jeremiás próféta könyvéből

7, 1-20

Jövendölés a templomba vetett hiábavaló bizalomról

Ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz: „Állj ki az Úr házának kapujába, és hirdesd ott ezt az üzenetet! Mondd: Halljátok az Úr szavát, Júda egész népe, akik beléptek a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt.

Így szól a Mindenható Úr, Izrael Istene: Tegyétek jobbá utaitokat és szándékaitokat, és én ezen a helyen veletek lakom. Ne bízzatok az ilyen csalóka szavakban: »Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!« Ha jobbá teszitek utaitokat és szándékaitokat, ha ember és embertársa között igazságot tesztek, és ha nem nyomjátok el a jövevényt, az árvát és özvegyet, és nem ontotok ártatlan vért e szent helyen, sem más istenek után nem jártok romlásotokra: akkor veletek lakom e szent helyen, ezen a földön, amelyet atyáitoknak adtam mindörökre.

De lám, ti hazug beszédekben bíztok, amelyek mit sem használnak nektek. Loptok, gyilkoltok, házasságot törtök, hamisan esküdtök, tömjént áldoztok Baalnak, idegen istenekhez szegődtök, akiket egyáltalán nem ismertek. Aztán mégis eljöttök ebbe a templomba s azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk, olyan biztonságban, hogy továbbra is elkövethetjük ezeket a gonoszságokat.« Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? Vagy azt hiszitek, hogy tán vak vagyok? – mondja az Úr.

Menjetek el csak Silóba, arra a helyre, ahol egykor szentélyt szereztem nevemnek! És nézzétek meg, mit tettem vele népemnek, Izraelnek gonoszsága miatt! Most tehát mivel ilyesmit tettetek – mondja az Úr_–, és bár fáradhatatlanul beszéltem nektek, de nem hallgattatok rám; szüntelen hívtalak benneteket, de nem válaszoltatok, ezért úgy bánok ezzel a házzal, amely a nevemet viseli, és amelyben annyira bíztok, meg ezzel a hellyel, amelyet nektek és atyáitoknak adtam, mint ahogy Silóval bántam. Elvetlek benneteket a szemem elől, ahogy elvetettem testvéreiteket, Efraim egész nemzetségét.

Te meg ne imádkozzál ezért a népért, ne könyörögj, és ne járj közben értük! Ne próbálj unszolni, mert úgy sem hallgatlak meg! Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin? A gyerekek fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok meg tésztát dagasztanak, hogy kalácsot süssenek az Ég Királynőjének; az idegen isteneknek italáldozatot mutatnak be, s ezt mind az én bosszantásomra. Vajon engem bosszantanak-e – mondja az Úr_–, nem inkább magukat szégyenítik meg vele? Ezért ezt mondja Isten, az Úr: Haragom és indulatom rázúdul erre a helyre; az emberekre és az állatokra; a mező fáira és a föld gyümölcseire; égni fog, és egykönnyen nem alszik ki.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 7, 11; Iz 56, 7; Jn 2, 16

Hát rablók barlangjának tartjátok ezt a házat, amely az én nevemet viseli? {*} Házam minden nép számára az imádság háza lesz.

Ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká! {*} Házam minden nép számára az imádság háza lesz.

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

(Hom. 50, 3-4: PG 58, 508-509)

Amíg a templomot ékesíted, ne feledkezz meg ínséget szenvedő testvéredről

Tiszteletben akarod részesíteni Krisztus testét? Le ne nézd azért, mert ruhátlan. Azt pedig meg ne tedd, hogy itt benn esetleg selyemruhával tiszteled meg, odakinn pedig nem törődsz vele, amikor ruhátlan és gyötri a hideg. Mert aki azt mondta: Ez az én testem{n}{r}Mt 26, 26{/r}{/n}, az szavával egy tényről tett bizonyságot, de ugyanilyen tényt mond ezzel is: Láttátok, hogy éhezem, és nem adtatok ennem{n}vö. {r}Mt 25, 35{/r}{/n}, és: Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek{n}vö. {r}Mt 25, 45{/r}{/n}. Jézusnak persze nem ruhára van szüksége: ő tiszta lelkeket akar. E dologban pedig nélkülözhetetlen a fokozott törődés.

Tanuljunk meg tehát bölcsen gondolkodni, és tanuljuk meg Krisztust úgy tisztelni, ahogyan kívánja. Mert ha már tiszteljük őt, akkor az a tiszteletadás a legkedvesebb neki, amelyet ő kíván, nem pedig az, amelyet mi gondolunk ki. Hiszen Péter is úgy gondolta, hogy azzal tiszteli meg Jézust, ha nem engedi, hogy megmossa a lábát; ám amit Péter akart, az nem megtisztelés volt, hanem teljesen az ellenkezője. Így te is azzal a tisztelettel tiszteld meg, amelyet ő írt elő parancsával; tehát a vagyonodat oszd szét a szegények között. Mert nem arany tárgyak kellenek az Istennek, hanem színarany lelkek.

Ezt nem azért hangoztatom, mintha ellenezném, hogy ilyen fogadalmi ajándékokat ajánlj fel Istennek, hanem mert inkább azt kérem, hogy ezekkel együtt, sőt már ezek előtt adj alamizsnát. Mert elfogadja Isten azokat az ajándékokat is, de sokkal inkább az alamizsnát. Azok ugyanis csupán a felajánlónak vannak hasznára, ez viszont annak is, aki kapja. Amott az ajándék dicsekvésre is adhat alkalmat, emitt viszont tisztán az alamizsnálkodás és az emberszeretet érvényesül.

Mert mire jó az, ha Krisztus asztala aranykelyhekkel van megrakva, ő maga viszont éhenhal. Előbb lakasd jól az éhezőt, és csak azután ékesítsd fel az asztalát a feleslegedből. Aranyserleget készítesz, de nem adsz egy pohár vizet? Miért kell arannyal hímzett terítőt tenned annak az asztalára, akinek még a szükséges ruházatáról sem gondoskodol? Mire jó ez? Mondd csak nekem: ha látnál valakit, akinek nincs betevő falatja, s te nem adnál neki enni, de az asztalára arany edényeket raknál, vajon köszönetet mondana az neked? Nemde inkább felháborodna ezen? Vagy más példát mondok. Ha látsz valakit rongyokba öltözve és a hidegtől megdermedve, de ahelyett, hogy ruhát adnál rá, aranyozott oszlopokat állíttatnál fel neki, és kijelentenéd, hogy az ő tiszteletére teszed, nemde azt gondolná, hogy te kigúnyolod, sőt a végsőkig meggyalázod őt?

Erre gondolj Krisztussal kapcsolatban is, amikor ő mint vándor és idegen körüljár és hajlékot keres, de nem fogadod vendégül. Viszont a padlózatot, a falakat meg az oszlopfőket felékesíted és a lámpákra ezüst láncokat aggatsz, noha őt a börtönben megláncolva még látni sem akarod. Szintén nem azért mondom ezt, mintha tiltanám az ilyen díszítéseket, hanem arra biztatlak, hogy ezekkel együtt tedd azt is, sőt hogy még ezek előtt tedd meg. Mert soha sehol sincs bűnül felróva, hogy azokat nem tette volna meg valaki; viszont aki ezt nem teszi meg, arra a pokol vár és az örök tűz és büntetés az ördögök társaságában. Tehát amíg a templomot ékesíted, vedd észre nyomorgó testvéredet is: mert ő értékesebb templom, mint a kőből való.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 25, 35. 40; Péld 19, 17

Éhes voltam és adtatok ennem. Szomjas voltam és adtatok innom. Idegen voltam és befogadtatok. {*} Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön. {*} Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.