ÉVKÖZI IDŐ

22. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Jeremiás próféta könyvéből

11, 18-20; 12, 1-13

A próféta panasza

Az Úr szólt nekem, s én felfigyeltem rá. Igen, Uram, feltártad előttem szándékukat: Én meg olyan voltam, mint a szelíd bárány, amelyet vágóhídra hurcolnak; nem tudtam, hogy terveket koholnak ellenem, mondván: „Pusztítsuk el a fát, ereje teljében vágjuk ki az élők földjéről, úgyhogy még a nevét se emlegessék többé.”

De te, Seregek Ura, igazságos ítélettel ítélsz; te a vesék és a szívek vizsgálója vagy. Engedd látnom, miként állsz rajtuk bosszút, mert terád bíztam ügyemet.

Biztos, hogy neked lesz igazad, Uram, ha perelni kezdek veled. Mégis, hadd tegyem föl kérdésemet: Miért szerencsések a gonoszok, s miért van jó dolguk a hűtleneknek? Elülteted őket, s ők gyökeret vernek, felnőnek és gyümölcsöt hoznak. Közel vagy a szájukhoz, de távol a szívüktől. Engem pedig ismersz, Uram, és belém látsz. Próbára teheted a szívem, hisz a kezedben van. Válogasd ki őket, mint az áldozatra szánt juhokat, és tartsd meg őket az öldöklés napjára!

Meddig gyászoljon még a föld, és meddig száradjon a fű az útszélen? Még a barom és a madár is elpusztul a rajta lakók gonoszsága miatt. Mert azt mondják: „Isten nem látja viselkedésünket.”

„Ha gyalogosokkal futva elfáradsz, hogyan versenyezhetsz majd a lovakkal? És ha nem vagy biztonságban a békés földön, mit csinálsz majd a Jordán sűrűjében? Bizony, még a testvéreid és a saját rokonaid is álnokok; a hátad mögött ők is teli torokkal ellened ágálnak. Még akkor se bízzál bennük, ha barátságos szavakkal fordulnak hozzád!”

Elhagytam házamat, lemondtam örökrészemről. Ellenségei kezére juttattam, amit egykor annyira szerettem. Mert olyan lett hozzám örökségem, mint az oroszlán az erdőben: vadul ordít ellenem. Ezért hát meggyűlöltem. Vajon szép tollazatú madár az én örökségem, hogy a madarak mindenfelől köré gyülekeznek? Rajta! Gyűljetek össze ti is mind, vadállatok, gyertek, hogy felfaljátok!

Sok pásztor pusztította szőlőmet, és taposta osztályrészemet, kietlen pusztasággá tették gyönyörű birtokomat. Gyászba borították, feldúlták; összetiporva hever színem előtt. Teljesen elpusztult az egész ország, és nincs, aki bánkódnék miatta.

A puszta minden kopár dombja felől pusztítók érkeztek; mert az Úr kardja emésztő kard. Az ország egyik szélétől a másikig nincs békessége egyetlen élőnek sem. Ha búzát vetnek, tövist aratnak, fáradnak, mégsem boldogulnak. Szégyent vallanak aratáskor az Úr rettenetes haragja miatt.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 12, 27-28; Zsolt 41, 6

Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak: Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. {*} Atyám, dicsőítsd meg nevedet!

Miért csüggedsz, lelkem, miért vagy nyugtalan? {*} Atyám, dicsőítsd meg nevedet!

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 23 A, 1-4: CCL 41, 321-323)

Az Úr megkönyörült rajtunk

Boldogok vagyunk, ha meg is tesszük, amit hallunk és zengedezve énekelünk. A meghallgatás, az a jó mag elvetése, a jó cselekedet pedig ennek a magvetésnek a gyümölcse. Ezeket előrebocsátva figyelmeztettelek benneteket, szeretteim, hogy ne az említett gyümölcsök nélkül jöjjetek ide a templomba, mint azok, akik annyi jót hallottak már, de még semmi jót sem tettek. Mert amint az Apostol is mondja: Isten kegyelméből részesültetek a megváltásban. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék{n}{r}Ef 2, 8-9{/r}{/n}. Kegyelemből kaptátok a megváltást{n}{r}Ef 2, 5{/r}{/n}. Megváltástokat nem előzte meg a részetekről semmiféle Istennek tetsző élet, amit Isten a mennyből kedvelt vagy megszeretett volna és azt mondhatta volna: siessünk ezeknek az embereknek a segítségére, és gyámolítsuk őket, hiszen olyan szent módon élnek. Sőt ellenkezőleg, egyáltalában nem volt tetszésére a mi életünk, nem volt tetszésére semmi sem, amit mi cselekedtünk, azonban örömét lelte mindabban, amit ő tett bennünk. Tehát amit mi cselekedtünk, az kárhozatba vitt volna bennünket, viszont amit ő tett, az váltott meg minket.

Mi tehát nem voltunk jók. De ő megkönyörült rajtunk, és elküldte nekünk szent Fiát, hogy meghaljon értünk, nem a jókért, hanem a gonoszokért, nem az igazakért, hanem a bűnösökért. Ugyanis Krisztus a bűnösökért halt meg{n}{r}Róm 5, 6{/r}{/n}. De mit olvasol rögtön ezután? Noha az igazért is alig hal meg valaki, legföljebb a jó emberért vállalják a halált!{n}{r}Róm 5, 7{/r}{/n} Talán akad valaki, aki mer meghalni a jó emberért. Az igaztalanért, a bűnösért, a rosszért ugyan ki akarna meghalni, hacsak nem egyedül Krisztus, hogy így, mint Igaz, megigazulttá tegye a bűnösöket?

Lássuk be tehát, testvéreim, hogy nekünk nem volt semmi jócselekedetünk, hanem mind bűnös volt. Annak ellenére, hogy az emberek cselekedetei bűnösek voltak, az ő irgalma mégsem hagyott el bennünket, íme, Isten elküldte Fiát, hogy nem arannyal és nem ezüsttel, hanem kiontott vére árán váltson meg minket. A szeplőtelen Bárányt vitték áldozatul a bűnös juhokért, a nagy bűnösökért és a kis bűnösökért is. Megkaptuk tehát ezt a kegyelmet. Éljünk ezzel a megkapott kegyelemmel méltóképpen és vissza ne éljünk e nagy ajándékkal. Az isteni Orvos jött el hozzánk és megbocsátotta minden bűnünket. Ha pedig ezután ismét bűnt követnénk el, akkor az nemcsak a saját vesztünket okozná, hanem az egyben rút hálátlanság is lenne isteni Orvosunk iránt.

Kövessük tehát az ő útját, amelyet megmutatott nekünk, főképpen az alázatosság útját, hiszen ő alázatos lett értünk. Parancsaival ugyanis az alázatosság útját jelölte ki számunkra, és értünk szenvedve maga is ezt járta végig. Az Ige testté lett, és köztünk lakozott{n}{r}Jn 1, 14{/r}{/n} azért, hogy meghalhasson értünk, hiszen különben nem halhatott volna meg. A halhatatlan Isten magára vette halandó emberi természetünket, hogy meghaljon értünk, és halálával megsemmisítse halálunkat.

Ezt cselekedte az Úr, ezt nyújtotta nekünk. Fönséges Urunkat megalázták, majd miután megalázták, testét megölték, meghalt, de feltámadt és a mennybe ment, hogy minket se hagyjon a kárhozatban meghalni, hanem a halottak feltámadásakor bevigyen a mennybe minket is, akiket eddig is felmagasztalt már az igazak hitében és közösségében. Tehát az alázatosság útját adományozta nekünk. Ha ezt az utat járjuk majd, akkor hálát fogunk mondani az Úrnak és teljes joggal énekeljük majd: Magasztalunk téged, Istenünk; magasztalunk, és nevedet szólítjuk{n}{r}Zsolt 74, 2{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 85, 12-13; 117, 28

Magasztallak, Uram, Istenem, teljes szívemből, és nevedet dicsőítem mindörökké. {*} Mert nagy a te jóságod hozzám.

Hálát adok neked, te vagy Istenem; magasztallak, Istenem, téged! {*} Mert nagy a te jóságod hozzám.

Jeremiás próféta könyvéből

19, 1-5. 10 – 20, 6

Jelképes cselekedet a széttört korsó

Az Úr így szólt Jeremiáshoz: „Menj, és vásárolj egy agyagkorsót, s végy magad mellé néhányat a nép vénei és a papok közül. Aztán menj le a Ben-Hinnom völgyébe, a Cserép-kapu bejáratához, és hirdesd ott azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek. Ezt mondd: »Júda királyai, Jeruzsálem lakói! Halljátok az Úr szavát! A Seregek Ura, Izrael királya mondja: Nos, olyan nyomorúságot hozok erre a helyre, hogy aki csak hallja, csengeni fog tőle a füle. Azért történik ez, mert elhagytak engem, ezt a helyet pedig megszentségtelenítették, tömjént áldoztak itt idegen isteneknek, akiket sem ők, sem atyáik, sem Júda királyai soha nem ismertek. Sőt ártatlanok vérével is elárasztották ezt a helyet. Magaslatokat építettek a Baalnak, hogy elégessék tűzzel fiaikat, amit egyáltalán nem parancsoltam, sem el nem rendeltem, de még csak eszembe se jutott.«

Aztán törd össze a korsót azok szeme láttára, akik veled mentek, és így beszélj: »Ezt mondja a Seregek Ura: így töröm össze ezt a népet és ezt a várost, amint ez a cserépkorsó összetörik, úgyhogy nem lehet többé összeragasztani. És a Tofetben temetik el őket, mert máshol nem lesz hely a temetkezésre. Igen, így teszek ezzel a hellyel – mondja az Úr. A Tofethez teszem hasonlóvá ezt a várost; Jeruzsálem és Júda királyainak házai is olyan tisztátalanná válnak, mint a Tofet helye; azok a házak, amelyeknek a tetején illatáldozatot mutattak be az ég egész seregének, és italáldozatot öntöttek ki az idegen isteneknek.«”

Amikor Jeremiás visszatért a Tofetból, ahová az Úr küldte, hogy jövendöljön, megállt az Úr háza udvarán, és így beszélt az egész néphez: „Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: »Igen, ráhozom erre a városra és a hozzá tartozó valamennyi városra azt a nyomorúságot mind, amellyel megfenyegettem, mivel megkeményítették nyakukat, és nem akartak hallgatni a szavamra.«”

Meghallotta Paschur pap, Immer fia, aki az Úr házának felügyelője volt, hogy Jeremiás ezt a prófétai szózatot hirdette. Erre Paschur megverette Jeremiás prófétát, majd abba a kalodába záratta, amely az Úr házába vezető felső kapunál, a Benjamin-kapunál volt. Másnap Paschur kiengedte Jeremiást a kalodából. Jeremiás akkor így szólt hozzá: „Nem Paschurnak hív az Úr, hanem Rettegésnek. Mert ezt mondja az Úr: »Rettegéssé teszlek téged és minden barátodat; ellenségeik kardjától hullanak el mindnyájan, a szemed láttára. Az egész Júdát Babilon királyának kezére adom; az majd Babilonba hurcolja, és kardélre hányja őket. Ennek a városnak minden gazdagságát, minden vagyonát, minden drágaságát, Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezébe adom. Azok majd elrabolják, elhurcolják és Babilonba viszik őket. Te meg, Paschur, és egész házad népe fogságba mentek; Babilonba jutsz, ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot jövendöltél.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 23, 37; vö. Jer 19, 15

Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! {*} Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.

Megkeményítetted nyakadat, és nem akartál hallgatni a szavamra. {*} Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok.

A „Krisztus követése” című könyvből

(Lib. 3, 3)

Isten szól a prófétákhoz és mindnyájunkhoz

Hallgasd, fiam, igéimet! Igen-igen kedves szavak ezek, különbek e világ minden filozófusának és tudósának bölcsességénél. Az én szavam lélek és élet{n}vö. {r}Jn 6, 63{/r}{/n}, értékét nem lehet hétköznapi ésszel lemérni.

Nem arra való, hogy üres gyönyörködést keress benne, csendben kell hallgatni, és egész szívet betöltő alázattal, nagy kívánsággal befogadni.

Én meg így szóltam: Boldog ember, akit te oktatsz, Uram, akit törvényedre megtanítasz, hogy nehéz napjaiban enyhülést találjon{n}{r}Zsolt 93, 12-13{/r}{/n}, és ne legyen vigasztalan a földön.

Én – mondja az Úr_–, én tanítottam a prófétákat kezdettől fogva, és most is szólok mindenkihez, de sokan süketek és érzéketlenek a szavamra. A legtöbb ember szívesebben hallgat a világra, mint Istenre, hajlandóbb a test kívánságát, mint Isten tetszését követni.

E világ ideigtartó, apró-cseprő javakat ígér, mégis nagy serénységgel szolgálnak neki. Én a legnagyobb javakat ígérem: örök ajándékokat, és a halandók szíve restnek bizonyul.

Ki szolgál, és ki fogad szót mindenben nekem olyan igyekezettel, amilyennel a világnak és a világ urainak szolgálnak?

Pirulj hát, rest és panaszkodó szolga! Azok készségesebbek a pusztulásra, mint te az életre.

Jobban kapnak haszontalanságokon, mint te az igazságon.

Pedig ők sokszor csalódnak reményükben, az én ígéretem viszont senkit sem csal meg, senki bennem bízót nem bocsát el üres kézzel.

Amit ígértem, megadom, amit mondtam, teljesítem annak, aki szeretetemben mindvégig hűséges marad.

Én minden derék embert megjutalmazok, erős igazolója vagyok minden istenkeresőnek.

Írd szívedbe minden szavamat, és fontolgassad gondosan, mert szükséged lesz rájuk a kísértés idején.

Amit nem értesz, amikor olvasod, majd megérted a látogatás napján.

Kétféleképpen szoktam meglátogatni választottaimat: kísértéssel és vigasztalással.

Mindennap két leckét tartok nekik: az egyikben korholom hibáikat, a másikban bátorítom őket az erényekben való gyarapodásra.

Aki meghallgatja ugyan tanításomat, de elveti azt, annak már van bírája, aki majd elítéli őt az utolsó napon{n}vö. {r}Jn 12, 48{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Péld 23, 26; 1, 9; 5, 1; 4, 20

Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben. {*} Hisz díszes koszorú ez a fejedre.

Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet. {*} Hisz díszes koszorú ez a fejedre.

Jeremiás próféta könyvéből

20, 7-18

A próféta zúgolódása

Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj. Erősebb voltál nálam, és legyőztél. Nevetségessé váltam napról napra: Aki csak lát, mind kicsúfol. Ahányszor csak beszélek, azt kell kiáltanom, azt kell hirdetnem: „Erőszak! Romlás!” Az Úr szava így mindennap gyalázatomra vált és csúfságomra. Már azt gondoltam: Nem törődöm vele, nem beszélek többé a nevében. De ilyenkor mintha tűz gyúlt volna szívemben, és átjárta minden csontomat. S ha megfeszítettem erőmet, hogy ellenálljak, belefáradtam és nem tudtam elviselni.

Hallom sokak gyalázkodását: „Rettegés mindenütt! Jelentsétek föl! Följelentjük!” Még azok is, akik barátaim voltak, bukásomra lestek: „Hátha valamiképpen tőrbe csalhatnánk, és bosszút állhatnánk rajta.”

De az Úr, mint hős harcos, mellettem áll. Ellenfeleim meginognak, s nem bírnak velem, szégyent vallanak és elbuknak. Örökké tartó, soha el nem múló gyalázatban lesz részük. Te pedig, Seregek Ura, igazságos Bíró, aki a vesék és szívek vizsgálója vagy, engedd, hadd láthassam, miként állsz rajtuk bosszút, mert eléd tártam ügyemet.

Énekeljetek az Úrnak! Dicsőítsétek az Urat, mert kiszabadította a szegény lelkét a gonoszok kezéből.

Átkozott legyen a nap, amelyen születtem! Az a nap, amelyen a világra hozott az anyám: ne legyen áldott! Átkozott legyen az a férfi, aki hírül vitte atyámnak: „Fiúgyermeked született” – s ezzel mint jó hírrel örvendeztette meg. Legyen hasonló az az ember azokhoz a városokhoz, amelyeket az Úr könyörtelenül feldúlt; reggel halljon csatakiáltást, délben meg harci riadót, mert nem ölt meg az anyaölben. Bárcsak anyám teste lett volna a sírom, amikor még a méhében hordozott! Miért is jöttem ki méhéből? Hogy csak nyomorúságot és bánatot lássak, és gyalázatban töltsem napjaimat?

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Jer 20, 10-11; Zsolt 30, 14

Sok gyalázkodást és fenyegetést szenvedtem azoktól, akik barátaim voltak, bukásomra lestek, mondván: csaljuk tőrbe és kerítsük hatalmunkba őt. {*} De te, Uram, mint hős harcos, mellettem állsz.

Sokak gyalázkodó szavát hallom; rettegés vesz körül engem, mert ezek azon tanakodnak, hogy életemet kioltsák. {*} De te, Uram, mint hős harcos, mellettem állsz.

A „Krisztus követése” című könyvből

(Lib. 3, 14)

Az Úr hűsége örökké megmarad

Megzendíted fölöttem ítéleteidet, Uram, félelemmel és remegéssel rázod meg minden csontomat, és nagyon megrémül a lelkem.

Villámsújtottan állok és meggondolom, hogy az egek sem tiszták teelőtted{n}{r}Jób 15, 15{/r}{/n}.

Ha az angyalokban hibát találtál{n}{r}Jób 4, 18{/r}{/n}, és nem könyörültél rajtuk, mi lesz velem?

Csillagok hullottak le az égről{n}{r}Jel 6, 13{/r}{/n}, én, a por hogyan érezhetném biztonságban magamat?

Akiknek tettei dicséretre méltónak látszottak, mindenek aljára estek, és akik az angyalok kenyerét ették, láttam, hogy a disznók moslékának is örülnek.

Semmi sem marad hát a szentségünkből, ha te, Uram, elvonod kezed, semmit sem használ a bölcsességünk, ha nem kormányozol tovább, semmire sem jó az erőnk, ha te nem őrzöl.

Mert amint elhagysz, merülünk és veszünk, amint viszont meglátogatsz, kihúzzuk magunkat és újra élünk.

Mert állhatatlanok vagyunk, de te megerősítesz; ellanyhulunk, de te lángra lobbantasz minket.

Vége minden hiú dicsekedésnek. Elmerült az, Uram, a te rólam hozott ítéleteidnek mélységében.

Micsoda minden test a te színed előtt? Vajon dicsekedhet az agyag a fazekassal szemben?{n}Vö. {r}Iz 29, 16{/r}{/n}

Hogyan is kevélykedhetnék üres beszédben az, akinek szívén Isten uralkodik?

Az egész világ sem teheti kevéllyé, akit az igazság magához hódoltatott, és ha mindenki dicséri, akkor sem indul meg az, aki minden reménységét Istenbe vetette.

Hiszen mind semmik; azok is, akik beszélnek, elfogynak szavuk zengésével együtt, az Úr hűsége pedig örökre megmarad{n}{r}Zsolt 116, 2{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 118, 114-115. 113

Oltalmazó rejtekhelyem vagy és pajzsom, igédben nagyon reménykedem, Uram. {*} Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, Istenem parancsolatait megtartom!

Oly gyűlöletes a megosztott szív nekem, de kedvemet találom törvényedben. {*} Orcátlan gonosztevők, távozzatok tőlem, Istenem parancsolatait megtartom!

Jeremiás próféta könyvéből

26, 1-15

Jeremiás halálveszedelemben forog, mivel megjövendölte a templom romlását

Jojakimnak, Jozija fia, Júda királya uralkodásának kezdetén ezt a szózatot intézte az Úr Jeremiáshoz:

„Ezt mondja az Úr: Állj oda az Úr házának udvarába, és hirdesd Júda városai lakóinak, akik imádkozni jönnek az Úr házába, azokat a szavakat mind, amelyeknek a hirdetésére parancsot adtam neked! Ne hallgass el egyetlen szót sem. Hátha szót fogadnak és megtérnek gonosz útjaikról; akkor megbánom én is azt a veszedelmet, amelyet rájuk akarok hozni szándékaik gonoszsága miatt.

Így beszélj hozzájuk: »Ezt mondja az Úr: Ha nem hallgattok rám, és nem jártok törvényem szerint, amelyet elétek tártam, és nem figyeltek szolgáimnak, a prófétáknak szavára, akiket folyton-folyvást küldtem hozzátok, de ti soha nem hallgattatok rájuk: ezt a templomot Silóhoz teszem hasonlóvá, a várost pedig átokká teszem a föld összes nemzete előtt.«”

A papok, a próféták és az egész nép hallotta, amint Jeremiás elmondta ezt a beszédet az Úr házában. Amikor tehát Jeremiás mind elmondta, amit az Úr parancsára el kellett mondania az egész népnek, a papok és a próféták megragadták és így szóltak: „Halállal kell lakolnod! Miért jövendöltél az Úr nevében így: »Ez a templom Silóhoz lesz hasonlóvá, ez a város meg úgy elpusztul, hogy lakója sem marad?«” Az egész nép ott tolongott Jeremiás körül az Úr házában. Amikor ezt meghallották Júda főemberei, fölmentek a királyi palotából az Úr házába, és leültek az Úr házának új kapuja előtt.

Akkor a papok és a próféták így kezdtek beszélni a főemberekhez és az egész néphez: „Ez az ember halált érdemel, mert ez ellen a város ellen jövendölt, amint azt saját füleitekkel hallottátok.”

Jeremiás erre így válaszolt a főembereknek és a népnek: „Maga az Úr küldött, hogy elmondjam a templom és a város ellen mindazokat a szavakat, amelyeket hallottatok tőlem. Most hát változtassatok életmódotokon és tetteiteken; hallgassatok az Úrnak, Isteneteknek a szavára; mert ha így tesztek, az Úr megbánja a veszedelmet, amellyel megfenyegetett benneteket. Ami engem illet, a kezetekben vagyok. Tegyetek velem úgy, ahogy jónak látjátok. De tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, ártatlan vér száll a fejetekre, erre a városra és lakóira, mert valóban az Úr küldött, hogy ezt mind elmondjam fületek hallatára.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 26, 15; Mt 27, 24

Tudjátok meg, hogy ha halálra adtok, {*} Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.

Pilátus a nép szeme láttára megmosta kezét, mondván: Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok. {*} Ártatlan vér száll a fejetekre és erre a városra.

Origenész áldozópapnak a János-evangéliumhoz írt magyarázatából

(Tomus 10, 20: PG 14, 370-371)

Testének a templomáról beszél Krisztus

Bontsátok le a templomot, és harmadnapra felépítem{n}{r}Jn 2, 19{/r}{/n}. Szinte látom, hogy a zsidók, a testi és érzéki dolgok rabjai, mennyire csóválják a fejüket, hiszen nehezményezték, ahogy Jézus kiűzte őket, mert az Atya házát az általuk űzött kereskedés házává tették, és most jelet kívánnak az Isten Fiától – akit pedig ők nem fogadnak el_–, hogy ezzel a jellel mutassa meg: milyen jogcímen cselekszi ezeket. Megváltónk a saját testével hozza kapcsolatba válaszát – mintha erről a templomról volna szó_–, amikor azt kérdezik tőle: Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?{n}{r}Jn 2, 18{/r}{/n}, s így felel nekik: Bontsátok le ezt a templomot, és harmadnapra felépítem.

Ámde mindkettő: a templom is, Jézus teste is egy bizonyos értelmezés szerint, úgy tűnik nekem, hogy az Egyházat példázza; hiszen az Egyház élő kövekből épült, és lett lelki templommá, szent papsággá{n}{r}1 Pét 2, 5{/r}{/n}, apostolokra és prófétákra alapozott épületté, amelynek maga Krisztus Jézus a szegletköve{n}vö. {r}Ef 2, 20{/r}{/n}, és valóban mint templom létezik is. Ha pedig e szavakra figyelek: Ti Krisztusnak teste vagytok, és egyenként tagjai{n}{r}1 Kor 12, 27{/r}{/n}, úgy tűnik, hogy e templomnak az összeépített és egybeillesztett kövei elválnak egymástól és szétszóródnak, mint a 21. zsoltár írja, hogy Krisztus minden csontja szétvált az ellenség támadásakor; ugyanígy történik az Egyházzal is minden üldöztetés és szorongatás idején, amikor az üldözők harcot indítanak a templom egysége ellen, azonban az őt támadó gonoszság és a beteljesülés napja utáni harmadik napon újra felépül majd ez a templom és feltámad ez a test.

Az új égben és új földön bekövetkező harmadik nap pedig majd akkor lesz, amikor e csontok – vagyis Izrael házának tagjai – az Úr ama nagy napján feltámadnak a halál végleges legyőzetése után. Így azután Krisztusnak a kereszthalál után bekövetkezett feltámadása egyben magába foglalja az egész Krisztus-test feltámadásának a misztériumát is. Miként ugyanis Jézus szenvedéseknek alávetett teste keresztre feszíttetett, eltemettetett és azután feltámadt, ugyanígy az egész Krisztustest, vagyis a szentek, akkor ott Krisztussal együtt keresztre lettek feszítve és meghaltak, ők egyenként – mint Pál – semmi másban sem dicsekszenek, csak a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében, amelyen ő a világ számára keresztre feszíttetett és a világ az ő számára.

Ezért mindegyikük nemcsak keresztre feszíttetett Krisztussal együtt a világnak, de Krisztussal együtt még el is temetkeznek: Krisztussal együtt el vagyunk temetve, mondja Pál, és sietve hozzáfűzi, mint aki már megkapta a feltámadás zálogát: és vele együtt feltámadunk{n}vö. {r}Róm 6, 4{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Kor 6, 19-20; Lev 11, 43. 44

Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, s nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. {*} Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.

Ne tegyétek magatokat tisztátalanná: szentek legyetek, mivel én szent vagyok. {*} Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.

Jeremiás próféta könyvéből

29, 1-14

Jeremiás levele a száműzöttekhez

Ez annak a levélnek a szövege, amelyet Jeremiás próféta Jeruzsálemből küldött a fogságba hurcolt véneknek, papoknak, prófétáknak és az egész népnek, azoknak, akiket Nebukadnezár hurcolt el Jeruzsálemből Babilonba. Ez azután történt, hogy Jechonja király elhagyta Jeruzsálemet az anyakirálynéval, az udvari tisztségviselőkkel, Júda és Jeruzsálem főembereivel meg a kovácsokkal és az egyéb mesteremberekkel együtt. A levelet Safán fia, Eleaza és Hilkija fia, Gemarja vitte el; Cidkija, Júda királya küldte őket Babilonba Nebukadnezárhoz, Babilon királyához. Így szólt a levél:

„Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene azoknak, akiket Jeruzsálemből Babilonba hurcoltak: Építsetek házakat és lakjatok bennük; telepítsetek kerteket és egyétek gyümölcsét; vegyetek magatoknak feleséget, hogy fiúk és lányok szülessenek; fiaitokat házasítsátok meg, lányaitokat adjátok férjhez, hogy ők is fiúknak és lányoknak adjanak életet: nektek ugyanis sokasodnotok kell ott, nem pedig kevesbednetek. Munkálkodjatok annak az országnak jólétén, amelybe vittelek benneteket; imádkozzatok érte az Úrhoz, hiszen jóléte a ti jólétetek is.

De a Seregek Ura, Izrael Istene ezt mondja: Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket a köztetek lakó próféták és jövendőmondók; se álmaikra ne figyeljetek, amelyeket álmodnak, mert hazugságot jövendölnek nektek az én nevemben, noha nem küldtem őket – mondja az Úr.

Mert azt mondja az Úr: Majd ha elmúlik a Babilonnak adott hetven esztendő, meglátogatlak titeket, és teljesítem nektek azt az ígéretemet, hogy visszahozlak benneteket erre a helyre. Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. Ha majd segítségül hívtok és könyörögve hozzám jöttök: meghallgatlak titeket. Ha kerestek, megtaláltok; föltéve, hogy szívetek mélyéből kerestek. Megengedem majd, hogy megtaláljatok – mondja az Úr. Jóra fordítom sorsotokat, és összegyűjtelek titeket minden nép közül és minden helyről, ahová szétszórtalak benneteket – mondja az Úr. És visszahozlak titeket erre a helyre, ahonnan számkivetésbe küldtelek.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 104, 1. 4; Sir 2, 11

Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét; {*} Keressétek az Urat és hatalmas erejét, keressétek az ő arcát mindig.

Nézzétek, melyik szégyenült meg, ha Istenben bízott? {*} Keressétek az Urat és hatalmas erejét, keressétek az ő arcát mindig.

Kezdődik Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszéde

(Sermo 95, 1-2: PL 54, 461-462)

Szívükbe írom törvényemet

Szeretteim, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus meghirdette Isten országának evangéliumát, és egész Galileában mindenféle beteget meggyógyított, akkor égi erejének híre bejárta Szíria összes tájait, és az egész Júdeából is nagy tömegben tódultak a mennyei orvoshoz. Mivel pedig a tudatlan ember vonakodik hittel elfogadni azt, amit nem lát, és vonakodik remélni abban, amiről nincs közvetlen tudása, ezért volt szükség a betegek gyógyítására és szemmel is látható csodákra, hogy így ösztönzést kapjanak azok, akiket az isteni oktatásban meg kellett erősíteni; hogy miután már megtapasztalták az Úr segítő jóságos hatalmát, ne vonakodjanak majd elfogadni üdvösséget hozó tanítását sem.

Urunk tehát magányt keresve és az őt körülözönlő tömeget elhagyva felment a közeli hegyre, egy magányos helyre, hogy a test gyógyításáról végre a lélek orvoslására térhessen át, és a sok testi gyógyítás után a lelkek üdvözítésén munkálkodjék. Magával vitte apostolait, hogy e titokzatos tanítói székének magaslatáról mennyei tanítását közölje velük. Az a hely, ahová most ment és amit ott tett, azt is jelzi, hogy ő szólt egykor Mózeshez isteni fölségével. Amott rettegést keltő igazságosságát mutatta ki, itt pedig szent szelídségét, hogy beteljesedjék az, amit Jeremiás próféta szavával megígért: íme, jönnek napok – mondja az Úr_–, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom{n}{r}Jer 31, 31. 33{/r}{/n}.

Az szólt tehát az apostolokhoz, aki Mózeshez szólt, és az Ige gyors kézzel leírta és bevéste a tanítványok szívébe az Újszövetség parancsait. Nyoma sem volt itt az egykor oly sűrűn gomolygó felhőknek, nem volt ijesztő mennydörgés és villámlás, amely akkor úgy megrémítette a népet, hogy nem ment fel a hegyre. Nem, itt az őt körülvevő figyelmes hallgatók nyugodt csendben hallgatják a beszédet, hogy e szelíd kedvesség enyhítse a törvény szigorát, a gyermekké fogadás Lelke pedig megszüntesse a szolgasággal járó rettegést.

Mi volt tehát Krisztus tanítása? Szavai önmagukért beszélnek: akik be akarnak jutni az örök boldogságba, azok ismerjék meg az oda felvezető boldogító lépcsőfokokat is. Így kezdte beszédét: Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa{n}{r}Mt 5, 3{/r}{/n}. Ha az Igazság csak annyit mondott volna: Boldogok a szegények, esetleg bizonytalanságban maradtunk volna, és nem tudhatnánk, milyen szegényekről van itt szó. Talán a mennyek országa kiérdemlésére elégnek is tarthatná valaki csupán azt a nélkülözést, amelyben oly sokan szenvednek kemény és kínos kényszerűségből. Azzal azonban, hogy így határozta meg: boldogok a lélekben szegények, megtanította őket: azoké a mennyek országa, akik nem annyira a vagyon hiányával, hanem inkább a lelkük alázatosságával tűnnek ki.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 77, 1-2

Figyelj, népem, tanításomra, {*} Ajkam igéire figyeljetek!

Példákban szólok tihozzátok, úgy tárom föl az ősidők titkait. {*} Ajkam igéire figyeljetek!

Jeremiás próféta könyvéből

30, 18 – 31, 9

Izrael helyreállításának ígérete

Ezt mondja az Úr: „Helyreállítom Jákob sátrait, és megkönyörülök hajlékain. Újraépítik romjaiból a várost, és a palotát is a maga helyén. Hálaadás hallatszik onnan és örömnek szava. Megsokasítom őket, és nem fogyatkoznak meg, megdicsőítem őket, és nem szégyenülnek meg. Fiaik becsesek lesznek a szememben, mint egykor voltak, gyülekezetük szilárdan fennmarad színem előtt; sanyargatóikat meg mind megfenyítem. Vezérük közülük származik, és fejedelmük a maguk köréből. Színem elé engedem, úgyhogy elém járulhat. Mert ki merné életét kockáztatni, hogy elém járuljon? – mondja az Úr.

Így ti az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek. De megindul az Úr haragjának fergetege is, és pusztító vihar zúdul a gonoszok fejére. Az Úr fölgerjedt haragja nem csillapul le, míg csak végbe nem viszi és meg nem valósítja szívének szándékait; az idők végén értitek ezt meg. Abban az időben – mondja az Úr – Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek.”

Ezt mondja az Úr: „Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. Újra fölépítelek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya. Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. Újra szőlőt ültetsz majd Szamaria hegyein, és akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: »Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!«”

Mert ezt mondja az Úr: „Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: »Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát.« Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is, a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 6; Iz 2, 5

Eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak: {*} Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

Jákob háza, rajta, járjunk az Úr világosságában! {*} Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz!

Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből

(Sermo 95, 2-3: PL 54, 462)

Boldogok a lélekben szegények

Kétség nem férhet ahhoz, hogy a szegények könnyebben hozzájutnak az alázatosság isteni adományához, mint a gazdagok, hiszen amíg a szelídség az alacsony sorsúakkal barátkozik, addig a kevélység a jólétben dúskálkodóknál érzi otthon magát. Ismerünk azonban olyan jó lelkületű gazdagokat is, akik anyagi javaik bőségét nem kevélységük felduzzasztására, hanem jótékonykodásra használják fel, és azt tartják legnagyobb nyereségüknek, amit embertársuk bajának, nyomorának enyhítésére áldoznak.

Ennek az erénynek gyakorlása minden rendű és rangú ember számára egyformán lehetséges, minthogy meglehet bennük az egyforma jóakarat, ha különböző is a jövedelmük, és igazán nem is számít, hogy mennyire különbözik a vagyoni állapotuk, ha a lelki jóakaratban egyenlők. Boldog tehát az a szegénység, amelyet nem ejt meg a mulandó javak szeretete, és amelyik nem az evilág javaiból akar magának egyre többet, hanem a mennyei kincsekből kíván vagyont gyűjteni.

Erre a nagylelkű szegénységre – Urunk után – elsőnek az apostolok adtak példát azzal, hogy kivétel nélkül mindenüket elhagyták égi Mesterük hívó szavára. E készséges megtérésükkel halászokból emberhalászokká váltak, és hitük példájára sokan követőik lettek. Az Egyház első gyermekeinek idején egy volt a hívők szíve-lelke. Miután minden vagyonukat és birtokukat eladták, ezt az Istennek szentelt szegénységüket örök értékű javakkal gazdagították, és – ahogy az apostoloktól tanulták – örültek annak, hogy semmijük sincs ezen a világon, és mégis minden az öveké Krisztusban.

Ezért mondta Péter apostol, amikor felment a templomba, és egy béna ember alamizsnát kért tőle: Ezüstöm, aranyom nincs, de amim van, neked adom: a názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!{n}{r}ApCsel 3, 6{/r}{/n} Ugye milyen fönséges ez az alázatosság? Ugye milyen bőkezűen adakozó ez a szegénység? Nincs pénze: azzal nem támogathatja a koldust; de természetfeletti adományokkal mégis segíteni tud a természeten. Aki születésétől fogva béna volt, azt puszta szavával meggyógyította Péter. És aki pénzben nem adhatta a császár képmását, az emberben megújította Krisztus képmását.

Az a drága ajándék, amelyet Péter adott, nemcsak ezen a bénán segített úgy, hogy most már járni tudott, hanem segítségére volt annak az ötezer embernek is, akik egykor e csodás gyógyítás láttán Péter buzdító szavaira hivőkké lettek. És így ez a nincstelen szegény, akinek nem volt mit adnia a koldusnak, olyan nagy bőséges isteni ajándékot adott neki, hogy nemcsak ezt az egy nyomorék embert állította talpra, hanem ezreket tett hívőkké szívben és lélekben, és akik előzőleg mint egy bénák voltak, most Krisztus ügyében gyors, tettrekész hívek lettek.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 5, 1-3; Iz 66, 2

Tanítványai Jézus köré gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát, így tanította őket: {*} Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Tekintetem azokon pihen, akik alázatosak és megtört szívűek, és akik remegve félik a szavam. {*} Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Jeremiás próféta könyvéből

31, 15-22. 27-34

Jövendölés a szabadulásról és az új szövetségről

Ezt mondja az Úr: „Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás, Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, hiszen már nincsenek többé.” Ezt mondja az Úr: „Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről, szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek saját földjükre.

Jól hallom Efraim panaszszavát: »Megfenyítettél, s hagytam, hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.«

Dehát nem oly kedves fiam nekem Efraim, és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk – mondja az Úr.

Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az Asszony visszatér Férjéhez.

Igen, jönnek napok – mondja az Úr_–, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam, veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket – mondja az Úr.

Azokban a napokban nem mondják többé: »Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle.« Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.

Igen, jönnek napok – mondja az Úr_–, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáitokkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, s ezért meg kellett mutatnom, hogy ki az uruk – mondja az Úr.

Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat«, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr_–, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 50, 12. 11

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, {*} Új és erős lelket önts belém!

Fordítsd el bűneimtől arcodat, és minden gonoszságomat töröld el! {*} Új és erős lelket önts belém!

Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből

(Sermo 95, 4-6: PL 54, 462-464)

Krisztus országának boldogsága

Az áldott szegénység felmagasztalása után így folytatta az Úr: Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket{n}{r}Mt 5, 4{/r}{/n}. Ez a szomorúság, szeretteim, amelyik az örök vigasztalódás ígéretét kapja, nem azonos az evilági szomorúsággal. Nem tesznek azok a könnyek senkit se boldoggá, amelyeket a rájuk zúduló bajok miatt ontanak az emberek. A szentek más miatt sírnak, a boldogok könnyeit más fakasztja. Istennek tetsző módon az szomorkodik, aki vagy a mások vagy a saját bűneit siratja. Nem amiatt szomorkodik, amit Isten igazságossága művel, hanem azon bánkódik, amit az emberi gonoszság elkövet. Hiszen jobban kell sajnálni azt, aki rosszat tesz, mint azt, aki a rosszat elszenvedi, mert a bűnös embert a rosszasága bűnhődésre juttatja, az igaz embert pedig a szenvedés elviselése dicsőségbe.

Ezután így folytatja az Úr: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld{n}{r}Mt 5, 5{/r}{/n}. Isten azoknak ígéri a földet, akik szelídek, jóakaratúak, alázatosak, szerények és készek minden jogtalanságot elszenvedni. Ez az örökség bizony se nem lebecsülendő, se nem értéktelen, és nem is olyan valami, aminek mennyei otthonunkhoz ne lenne köze, hiszen a mennyek országába másként nem is lehet bejutni. Nyilvánvaló tehát, hogy a szelídeknek és jóakaratúaknak megígért és majd a birtokukba jutó föld nem más, mint a szenteknek a földből alkotott teste, amely alázatosságuk érdeméből a boldog feltámadásban majd átalakul, és magára ölti a halhatatlanság dicsőségét. Az ilyen test majd semmiben sem ellenkezik többé a lélekkel, és vele teljes összhangban majd azt akarja, amit a lélek akar. Akkor ugyanis majd a belső ember békességben és teljes egészében uralma alatt tartja a külső embert.

Igen, a szelídek örök békességben fogják majd hatalmukban tartani a testet, és soha semmi nem lesz ártalmukra. Hiszen e romlandó test felölti majd a romlatlanságot, és e halandó test a halhatatlanságot{n}vö. {r}1 Kor 15, 53{/r}{/n}, hogy a megpróbáltatás vállalását kárpótolja a jutalom, és ami addig terhünkre volt, azután már dicsőségünkre váljék.

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 5, 4. 6. 5

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. {*} Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. {*} Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.