ÉVKÖZI IDŐ

23. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

VASÁRNAP

Jeremiás próféta könyvéből

37, 20; 38, 14-28

{p}

Jeremiás a börtönben is békére inti Cidkiját

Azokban a napokban: Cidkija király megparancsolta, hogy vigyék Jeremiást az őrség udvarába, és naponta adjanak neki egy kenyeret a kenyérsütők utcájából. Ezt meg is kapta, amíg csak el nem fogyott a kenyér a városban. Jeremiás tehát ott maradt az őrség udvarán.

Aztán magához hívatta Cidkija király Jeremiás prófétát az Úr templomába vezető harmadik bejárathoz. „Szeretnék valamit kérdezni tőled – mondta a király Jeremiásnak_–, de ne titkolj el előlem semmit sem.” Jeremiás így válaszolt Cidkijának: „Ha nyíltan szólok hozzád, vajon nem sújtasz-e halállal? És ha tanácsot adok, úgysem hallgatsz rám.” Erre Cidkija király titkon megesküdött Jeremiásnak: „Amint igaz, hogy él az Úr, aki az életet adta nekünk, nem adlak halálra és nem szolgáltatlak ki ezeknek a férfiaknak a kezére, akik az életedre törnek.”

Jeremiás tehát így beszélt Cidkijához: „Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, Izrael Istene: Ha kimenekülsz és megadod magad a babiloni király vezéreinek, megmented életedet; ezt a várost sem gyújtják fel, és életben maradsz családoddal együtt. De ha nem menekülsz ki, és nem adod meg magad a babiloni király vezéreinek, ez a város a káldeusok királyának a kezére kerül, és lángba borítják; te magad sem menekülsz meg kezüktől.” Cidkija király erre így felelt Jeremiásnak: „Félek azoktól a zsidóktól, akik már a káldeusokhoz szöktek; hátha kezükbe kerülök, és csúfot űznek belőlem.”

„Nem kerülsz a kezükbe – válaszolta Jeremiás_–, csak hallgass az Úr szavára, amelyet hozzád intéztem. Mert így jó dolgod lesz és életben maradsz. Ha pedig vonakodol kimenekülni, akkor halld azt, amit mutatott nekem az Úr: Azokat az asszonyokat, akik megmaradtak Júda királyának palotájában, kivezetik majd Babilon királyának főembereihez. És ezt a gúnydalt éneklik: »Rászedtek és félrevezettek a bizalmas barátaid. Ugye, most iszapba süppedt a lábad? Ők meg odébbálltak!« Valóban összes feleségedet és gyermekedet kivezetik majd a káldeusokhoz; te magad sem menekülsz meg kezükből, hanem Babilon királyának a fogságába jutsz. És ezt a várost is tűz emészti meg.”

Cidkija erre így szólt Jeremiáshoz: „Vigyázz, ne tudja meg senki ezt a beszélgetést, nehogy halállal lakolj! Ha pedig a főemberek meghallják, hogy beszéltem veled, és erre elmennek hozzád ezzel a kérdéssel: »Add tudtunkra, hogy mit beszéltél a királlyal, ne titkolj el előlünk semmit, mert különben halálra adunk«, akkor ezt válaszold nekik: »A király elé terjesztettem azt a kérésemet, hogy ne vitessen vissza Jehonatan házába, nehogy meghaljak ott.«”

Valóban el is mentek a főemberek Jeremiáshoz, hogy kikérdezzék, s ő pontosan úgy válaszolt nekik, ahogy a király meghagyta. Erre békében hagyták, mert nem tudtak meg semmit a beszélgetésből. Jeremiás az őrség udvarában maradt egészen addig a napig, amelyen Jeruzsálemet elfoglalták.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 6, 4-5; Jud 8, 23

Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, {*} A szükségben, a szorongattatásban, verést szenvedve, fogságba vetve.

Mindnyájan, akik kedvesek voltak Isten előtt, a sok sanyargatás ellenére is hűek maradtak. {*} A szükségben, a szorongattatásban, verést szenvedve, fogságba vetve.

Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből

(Sermo 95, 6-8: PL 54, 464-465)

{p}

A keresztény bölcsesség

Urunk így folytatta beszédét: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele{n}{r}Mt 5, 6{/r}{/n}. Szó sincs itt a test éhségéről, és ez a szomjúság nem földi italban keres enyhülést, ez az éhség isteni ajándékkal, az igazlelkűséggel akar eltelni, egyesülni akar Isten titkos terveivel, és így magával az Úrral kíván eltelni.

Boldog tehát az az ember, akinek kívánatos étele és hőn óhajtott itala az igazság. Természetesen az ember nem is vágyódnék utána, ha édességét előzőleg már meg nem ízlelte volna. Amikor ugyanis meghallotta e prófétai buzdítást: ízleljétek és lássátok, mily édes az Úr{n}{r}Zsolt 33, 9{/r}{/n}, akkor már ezekben a szavakban a mennyei édesség előízét is megtapasztalta. Ekkor valami tökéletesen tiszta gyönyörűség vágya izzott fel benne, minden földi dolgot semmiségnek tartó, epedő sóvárgással fordult az igazság étele és itala felé, és megértette, hogy mennyire igaz a főparancs: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből{n}{r}Mk 12, 30{/r}{/n}. Hiszen Istent szeretni nem más, mint az igazságot szeretni!

Mivel pedig az Isten iránti szeretet parancsával egybe van kötve az embertársról való gondoskodás is, ezért köti össze most Urunk az igazság utáni vágyat az irgalmasság erényével, amikor így folytatja: Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak{n}{r}Mt 5, 7{/r}{/n}.

Keresztény testvérem, ismerd fel, milyen nagyszerű bölcsességben részesülsz, és értsd meg, hogy máris hányféle jótett gyakorlására és még milyen nagy jutalomra is kapsz meghívást. Az irgalmas Isten irgalmasnak, az igaz Isten igaznak akar téged látni, hogy benned, az ő teremtményében lássák meg az emberek a Teremtőt, és amikor így bizonyos mértékben az Istenhez hasonló leszel, a szívedben mint tükörben ragyogjon az Isten képe. Ha jót cselekszel, hitedben nem fogsz csalódni: beteljesülnek vágyaid, és örökre tied lesz mindaz, amit úgy kívántál.

Ha számodra minden tiszta lesz, mert irgalmasan adsz a rászorulónak, akkor eléred majd azt a boldogságot is, amit a következőkben ígért meg az Úr: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent{n}{r}Mt 5, 8{/r}{/n}. Nagy boldogság ez a tisztaszívűség, szeretteim, amely ily nagy jutalmat kap. De vajon kinek tiszta a szíve? Annak, aki törekszik a már felsorolt erényekre. Azt a boldogságot pedig, amelyet Isten látása ígér, ugyan ki tudná most előre elgondolni, ki tudná szavakba foglalni? De mindenképpen eljön annak az ideje is, amikor átalakul az ember, hogy már nem tükörben és nem homályosan, hanem majd színről színre{n}vö. {r}1 Kor 13, 12{/r}{/n} látjuk Istent, akit ember még nem láthatott úgy, amint van. Ezzel együtt pedig kimondhatatlan örömmel élvezi az ember ezt az örök látást, amit eddig még szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív föl nem fogott{n}vö. {r}1 Kor 2, 9{/r}{/n}.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 30, 20; 1 Kor 2, 9

Mily nagy a te jóságod, Uram, amelyet a téged félőknek tartogatsz. {*} Azoknak készítetted, akik benned bíznak.

Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta. {*} Azoknak készítetted, akik benned bíznak.

HÉTFŐ

Jeremiás próféta könyvéből

42, 1-16; 43, 4-7

{p}

Jeremiás és a nép sorsa a város elfoglalása után

Azokban a napokban: A tisztek mind Jeremiás próféta elé járultak Kárea fiával, Jochanánnal és Hosája fiával, Azarjával meg a nép apraja-nagyjával együtt, és így szóltak hozzá: „Hallgasd meg alázatos kérésünket! És imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk, amint saját szemeddel láthatod. Mutassa meg nekünk az Úr, a te Istened azt az utat, amelyen járnunk kell, és azt, hogy mit kell tennünk.”

Erre Jeremiás próféta így válaszolt: „Megértettem. Imádkozni fogok az Úrhoz, a ti Istenetekhez, úgy, amint kértétek. Tudtotokra adok minden szót, amit az Úr majd válaszol; semmit sem titkolok el előletek.” Azok erre azt mondták Jeremiásnak: „Az Úr legyen ellenünk az igaz és hiteles tanú, ha nem követjük azt az utasítást, amit az Úr, a te Istened küld nekünk általad, Akár tetszik majd nekünk, akár nem, hallgatni fogunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, akihez most küldünk, hogy járj közben értünk. Mert ha hallgatunk az Úrnak, a mi Istenünknek a szavára, biztosan jó dolgunk lesz.”

Tíz nap elteltével az Úr szózatot intézett Jeremiáshoz. Erre ő elhívatta Kárea fiát, Jochanánt, az összes vele tartó főtisztet és a nép apraja-nagyját. Aztán így szólt hozzájuk: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, akihez elküldtetek, hogy könyörgésteket eléje tárjam: Ha nyugton maradtok ebben az országban, fölépítlek és nem vetlek el benneteket; elültetlek és nem gyomlállak ki titeket. Megbántam ugyanis azt a rosszat, amit rátok hoztam. Ne féljetek többé Babilon királyától; ne féljetek tőle – mondja az Úr_–, mert veletek vagyok, hogy megmentselek és kiszabadítsalak titeket a kezéből. Irgalmas leszek hozzátok, és őt is irgalomra indítom, hogy visszatérhessetek szülőföldetekre.

De ha azt mondjátok: Nem maradunk ebben az országban; és ha nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek a szavára, hanem így szóltok: »Nem, hanem inkább Egyiptom földjére megyünk, ahol nem kell háborút látnunk, nem kell a kürt szavát hallanunk, és nem szenvedünk éhínséget, azért hát ott akarunk lakni«; ebben az esetben halld az Úr szavát, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Ha az a szándékotok, hogy Egyiptomba vonuljatok, és elmentek, hogy ott telepedjetek le, ott, Egyiptom földjén ér utol benneteket a kard, amelytől féltek; a rettegett éhínség is kísérőtök lesz Egyiptomban, és ott haltok meg.”

De Kárea fia, Jochanan, a tisztek és a nép nem hallgattak az Úr szavára, hogy maradjanak Júda földjén, hanem Kárea fia, Jochanan és a harcosok vezérei elvitték magukkal Júda egész maradékát; azokat, akik visszatértek azok közül a népek közül, amelyek közé azelőtt szétszéledtek, hogy újra Júda földjén élhessenek: tehát a férfiakat, asszonyokat, gyermekeket, a királyi családból való nőket meg mindazokat, akiket annak idején Nebuzaradán, a testőrök parancsnoka Sáfán fiának, Achikámnak fiára, Gedaliára bízott; azután magukkal vitték Jeremiás prófétát és Bárukot, Nerija fiát is. Így az Úr parancsa ellenére mégis elmentek Egyiptomba, és eljutottak Techpancheszig.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 42, 2; Siralm 5, 3

Imádkozz az Úrhoz, a te Istenedhez ezért az egész maradékért! {*} Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk.

Apátlan árvákká lettünk; az anyáink szinte özvegyek. {*} Hiszen oly kevesen maradtunk, akik egykor sokan voltunk.

Nagy Szent Leó pápának „A boldogságok” című beszédéből

(Sermo 95, 8-9: PL 54, 465-466)

{p}

Nagy a békéjük azoknak, akik törvényedet szeretik

Méltán kapja a boldogító istenlátás ígéretét a tiszta szívű ember. Az igazi világosság ragyogását ugyanis a tisztátalan szem nem is láthatja meg; és ami élvezet a tiszta léleknek, az gyötrelme a bűntől szennyezettnek. El kell tehát fordulnunk e földi dolgok meddő káprázatától, és a lélek szeméből ki kell törölni a bűn minden szennyét, hogy lelkünk az Isten dicső látásában tiszta tekintettel gyönyörködjék.

Jól tudjuk, hogy ennek kiérdemléséhez még hozzátartozik ez a következő is: Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket{n}{r}Mt 5, 9{/r}{/n}. Szeretteim! Akármilyen egyetértésben és bármilyen összhangban nincs meg ez a boldogság, egyedül csak abban van meg, amit az Apostol tanít: Éljetek békében az Istennel!{n}{r}Róm 5, 1{/r}{/n} Erről beszél a Zsoltáros is: Virul a teljes béke, ahol szeretik törvényedet, és botránykő ott nincsen{n}{r}Zsolt 118, 165{/r}{/n}.

Ezt a békét a legbensőbb baráti viszonyban, illetve a legteljesebb összhangban levő lelkek sem mondhatják magukénak, ha az nem egyezik meg mindenben Isten akaratával. Ehhez a tökéletes békéhez semmi köze sincs a gonosz szándékú egyességnek, sem a bűnös szövetkezésnek és vétkes összefogásnak. Evilág szeretete nem fér össze Isten szeretetével; és nem jut be Isten gyermekeinek a közösségébe az, aki nem szakad el ettől az érzéki nemzedéktől. Akik viszont lélekben mindig kitartanak Isten mellett, akik arra törekednek, hogy a béke kötelékével fenntartsák a lelki egységet{n}vö. {r}Ef 4, 3{/r}{/n}, azok soha meg nem sértik az örök törvényt, és hűséges szívvel így imádkoznak: Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is{n}{r}Mt 6, 10{/r}{/n}.

Ezek, igen, ezek békességben élnek, ezek a jóban együttéreznek és szentül egyetértenek, ezeket örökké e névvel kell szólítani: Isten gyermekei, Krisztusnak pedig társörökösei{n}{r}Róm 8, 17{/r}{/n}. Az Isten és az embertárs iránti szeretet jutalma ugyanis az, hogy többé már nem szenvednek békétlenséget és elbukás nem éri őket. Ha majd minden megpróbáltatás és küzdelem véget ér, akkor megnyugodnak majd Isten végtelen békéjében a mi Urunk által, aki az Atyával és a Szentlélekkel együtt él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 3, 3; 1 Jn 2, 6; 5, 3; 2, 5

Legyen a szívünk tökéletes az Úr, a mi Istenünk előtt, {*} Hogy törvényei szerint éljünk és megtartsuk parancsait.

Az az Isten iránti tökéletes szeretet. {*} Hogy törvényei szerint éljünk és megtartsuk parancsait.

KEDD

Kezdődik Habakuk próféta könyve

1, 1 – 2, 4

{p}

Könyörgés az ellenséges betörés idején

Látomás, amelyet Habakuk próféta látott: „Meddig kell még, Uram, segítségért kiáltanom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: »Erőszak!«, anélkül, hogy megszabadítanál?

Miért feded fel előttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam előtt; a vádaskodás és a civakodás egyre fokozódik. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.

Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el se hinnétek, ha elbeszélnék. Lám, idehozom a kaldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.

Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messziről jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.

Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a föveny. Ez a nép gúnyt űz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erődre, töltést emel és beveszi őket. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bűnös, akinek az ereje az istene!

Nem te vagy-e, Uram, ősidőktől fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted, Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.

Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni nem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegőkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat? Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal.

Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyűjti, aztán örül és ujjong. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz és bőséges eledelhez. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.”

Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: „Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hűségéért.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsid 10, 37-38. 39

Már csak rövid, nagyon rövid idő, aztán eljön az eljövendő és nem késik. {*} Az igaz ember a hitből él.

Mi nem tartozunk azok közé, akik elpártolnak és elkárhoznak, hanem azok közé, akik hisznek és megmentik életüket. {*} Az igaz ember a hitből él.

Szent Bernát apát beszédeiből

(Sermo 5 de diversis, 1-4: Opera omnia, Edit. Cisterc. 6, 1 [1970], 98-103)

{p}

Kiállok őrhelyemre, hogy lássam, mit mond nekem az Úr

Az evangélium tanúsága szerint, amikor az Úr arról a szent titokról beszélt, hogy együk az ő testét, és tanítványait arra biztatta, hogy nekik is részt kell venniük szenvedésében, akkor egyesek közülük így szóltak: Kemény beszéd ez{n}{r}Jn 6, 61{/r}{/n}; és ettől fogva már nem jártak vele. Amikor pedig a tanítványoktól megkérdezte, vajon ők is el akarnak-e menni, azok így válaszoltak: Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás{n}{r}Jn 6, 68{/r}{/n}.

Ezzel kapcsolatban hangsúlyozom, testvéreim: sokak előtt mind a mai napig nyilvánvaló, hogy Jézus szavai lélek és élet, és ezért követik is őt. Mások viszont az ő szavait kemény beszédnek tartják, és valahol máshol keresnek maguknak nyomorúságos vigaszt. Az isteni bölcsesség mindenesetre hangosan szól a tereken meg a halálba vezető széles és tágas utakon, hogy visszahívja az ott járókat.

Sőt azt olvassuk, hogy Negyven évig terhemre volt ez a nemzedék, azt mondtam: Ez a nép tévelygő szívű{n}{r}Zsolt 94, 10{/r}{/n}. Viszont egy másik zsoltárban azt olvasod: Egyszer szólt az Isten{n}vö. {r}Zsolt 61, 12{/r}{/n}. Igen, egyszer szólt, de az minden időkre vonatkozik. Szava egyetlen, de soha meg nem szűnő, folyton tartó és örök beszéd.

Szívbeli megtérésre hívja a bűnösöket, szívük tévelygése miatt feddi meg őket, hiszen a szívekben lakozik, onnan beszél, és ő is azt teszi, amit már prófétája által is tanított: Szóljatok Jeruzsálem szívéhez!{n}{r}Iz 40, 2{/r}{/n}

Látjátok, testvéreim, milyen üdvös a próféta figyelmeztetése, hogy ha ma meghalljuk az ő szavát, meg ne keményítsük a szívünket! Az evangéliumban is szinte ugyanazokat a szavakat olvassuk, mint a Prófétánál: Juhaim hallgatnak szavamra{n}{r}Jn 10, 27{/r}{/n}. Szent Dávid is hasonlóképpen szól a zsoltárban: Ti az ő háza népe (mármint az Úré) és kezének nyája, bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: Ne legyetek kemény szívűek!{n}{r}Zsolt 94, 7-8{/r}{/n}

Hallgasd meg végül Habakuk prófétát! Mennyire nem kendőzi el az Úr feddését, milyen nagy gonddal és körültekintéssel törődik vele. Azt mondja ugyanis: Kiállok őrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem és mit válaszol a panaszomra{n}{r}Hab 2, 1{/r}{/n}. Testvéreim, én is kérlek benneteket, hogy álljunk ki őrhelyünkre, mert életünk ideje ilyen katonás szolgálat.

Legyen megfontolt és alapos e szívbeli megtérésünk. De ne csupán e megtérésünkbe vessük minden bizalmunkat, nehogy csak ilyen törékeny védelemben bizakodjunk.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 17, 23; 18, 9; 1 Jn 2, 5

Szemem előtt áll az Úr minden törvénye, és parancsait el nem vetettem. {*} Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet; az Úr parancsa világos; fényt gyújt a szemnek.

Aki megtartja tanítását, abban az Isten szeretete valóban tökéletes. {*} Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet; az Úr parancsa világos; fényt gyújt a szemnek.

SZERDA

Habakuk próféta könyvéből

2, 5-20

{p}

Az elnyomók megátkozása

Bizony, a gazdagság hűtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyűjt magának minden nemzetet. Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Azt mondják majd:

„Jaj annak, aki a máséból gyűjtöget – ugyan meddig?_–, aki zálogok terhével terheli magát. Nem kelnek-e fel hirtelen hitelezőid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel! Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot! Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél. Mert a falban még a kő is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétkekből vet a városnak alapot! Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tűznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek? Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa meztelenségét. Gyalázattal teltél el, nem dicsőséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy kiidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsőségedet elborítja majd a szégyened. Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.

Jaj annak, aki így szól a fatönkhöz: »Ébredj!«, a néma kőhöz: »Kelj fel álmodból!« (Ez a szózat.) Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltető lélek nincsen benne! Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta. Az Úr pedig szent templomában lakik: némulj el színe előtt, egész földkerekség!”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 2, 12; 3, 23; 11, 32

Az, aki úgy vétkezett, hogy a törvény nem kötelezte, a törvény nélkül vész el, aki pedig a törvénynek alávetve vétkezett, a törvény alapján nyeri el ítéletét. {*} Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. {*} Mert mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét.

Szent Bernát apát beszédeiből

(Sermo 5 de diversis, 4-5: Opera omnia, Edit. Cisterc. 6, 1 [1970], 103-104)

{p}

A szemlélődés fokozatai

Először is álljunk meg szilárdan a bástyán, támaszkodjunk teljes erőnkből a legbiztosabb sziklára, Krisztusra, hiszen írva van: Sziklára állított engem, azután lábamba erőt öntött{n}{r}Zsolt 39, 3{/r}{/n}. Elmélkedjünk ezen a szilárd alapon állva, hogy belássuk, mit mond nekünk, és mit feleljünk az ő számonkérő szavára.

Az a szemlélődés első fokozata szeretteim, hogy fontolgassuk kitartóan, mit akar az Úr, mi kedves előtte, mit fogad szívesen tőlünk. Minthogy pedig sokban vétkezünk mindnyájan{n}{r}Jak 3, 2{/r}{/n}, és bátorságunk megtorpan az ő akaratának tökéletessége előtt, és nem tudunk sem egyesülni vele, sem pedig hozzá felemelkedni, alázkodjunk meg a magasságbeli Isten hatalmas keze alatt. Tegyünk meg mindent, hogy irgalomra méltók legyünk az ő irgalmas tekintete előtt, és kérjük: Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok; szabadíts meg engem, és megszabadulok{n}{r}Jer 17, 14{/r}{/n}, vagy: Uram, könyörülj rajtam, gyógyíts meg engem, mert vétkeztem ellened{n}{r}Zsolt 40, 5{/r}{/n}.

Miután pedig szívünk megtisztult már az ilyesfajta gondolatok révén, már ne a mi lelkünk bajával, hanem az isteni Lélek sok gyönyörűségével foglalkozzunk. Ne azt keressük már, hogy mi az Isten akarata mibennünk, hanem hogy milyen az ő akarata önnönmagában.

Az ő akarata szerinti élet{n}{r}Zsolt 29, 6{/r} Vulg.{/n} ugyanis az, ha nem kételkedünk, hogy mindenben az az üdvösebb a számunkra, és előtte is kedvesebb, ami megfelel az ő akaratának. Ezért ahogy megteszünk mindent lelkünk életének megőrzéséért, ugyanúgy tegyünk meg mindent azért is, hogy – amennyire csak lehet – el ne térjünk ettől az élettől.

Azután pedig, ha a lelki tevékenységben valamelyest már előrehaladtunk, akkor követve a Szentlélek vezetését – aki Isten mélységeit is kifürkészi_–, azon gondolkodjunk, hogy milyen édes az Úr, és milyen jóságos önmagában. És imádkozzunk a Prófétával, hogy meglássuk Isten akaratát, és betérhessünk már nem is a saját szívünkbe, hanem az ő templomába, ahol egyre jobban elmondhatjuk: Szomorkodik bennem a lélek, hozzád repül ezért gondolatom{n}{r}Zsolt 41, 7{/r}{/n}.

Eme két dolog körül forog a lelki élet egész foglalata, vagyis hogy magunkba szállva nyugtalanság támadjon bennünk és bánat, amely üdvösségre vezet, így szítsuk fel lelkünkben az isteni életet, hogy vigasztalást merítsünk a Szentlélek öröméből. Ebből fakad egyrészt a félelem és az alázatosság, másrészt pedig ebből születik a remény és a szeretet.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 110, 10; Bölcs 6, 18; Sir 19, 18

Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, bölcsekké válnak, akik őt félik; {*} Isten dicsősége megmarad örökre.

A bölcsesség szeretete az Úr törvényeinek a megtartása, mert minden bölcsesség istenfélelem. {*} Isten dicsősége megmarad örökre.

CSÜTÖRTÖK

Kezdődik a Siralmak könyve

1, 1-12. 18-20

{p}

Jeruzsálem elhagyatottsága

Ó, mily elhagyottan ül a város, amely egykor tele volt néppel! Olyan, mint az özvegy, bár nagy volt a népek között. A tartományok úrnőjét, lám, robotra fogták.

Csak sír, egyre sír éjjelente, könnyei peregnek az arcán. Azok közül, akik szerették, egy sincs, hogy vigasztalja. Barátai mind cserbenhagyták és ellenségeivé lettek.

Számkivetésbe került Júda, alávetve elnyomásnak, nehéz szolgaságnak. A pogány népek között lakik, s nem talál nyugalmat. Üldözői mind utolérték, ott, ahol nem volt menekvése.

A Sionra vivő utak gyászolnak, mert nincs, aki ünnepelni jönne. Kapui mind elhagyottak, papjai sóhajtoznak. Lányai gyászban vannak, és ő maga is csupa keserűség.

Akik szorongatták, fölé kerekedtek, ellenségei dúskálkodnak. Maga az Úr sújtott le rá, tömérdek vétke miatt. Gyermekei fogságba mentek az elnyomó szeme láttára.

Sion leányának eltűnt minden dicsősége. Fejedelmei olyanok lettek, mint a kosok, amelyek nem találnak legelőt. Erejüket vesztve vonszolják magukat üldözőik előtt.

Jeruzsálem emlékezetébe idézi nyomorúsága és elnyomatása napjait, amikor népe ellenség kezére került, és senki nem sietett segítségére. Elnyomói látták ezt, és mulattak pusztulásán.

Súlyosan vétkezett Jeruzsálem, és tisztátalanná vált. Azok, akik tisztelték, most mind megvetik, mert látják gyalázatát. Ő maga meg csak sóhajtozik, és szégyenében elfordítja arcát.

Szenny borítja ruhája szegélyét; nem gondolta volna, hogy ilyen végre jut. Szörnyű mélyre süllyedt, és nincs, aki vigasztalja. „Uram, lásd meg nyomorúságomat, mert ellenségem ujjong fölöttem.”

Az ellenség kinyújtotta kezét minden drágasága felé. S látnia kellett, amint a pogányok behatoltak szentélyébe; azok, akiknek megtiltottad, hogy belépjenek gyülekezetedbe.

Egész népe sóhajtozik, és kenyér után eseng. Odaadják élelemért minden kincsüket, csakhogy megmentsék életüket. „Nézz rám, Uram, és vedd észre, mennyire megvetnek!”

Ó, ti mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok: Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? Mert lesújtott rám az Úr izzó haragjának napján.

Igazságosan sújt az Úr, mert lázongtam parancsai ellen. Hallgassatok ide mind, ti, nemzetek, és lássátok fájdalmamat: Hajadon leányaim és ifjaim fogságba mentek.

Segítségért folyamodtam barátaimhoz, de cserbenhagytak. Papjaim és véneim elpusztultak a városban, amikor élelmet kerestek, hogy megmentsék életüket.

Nézd, Uram, mennyire szorongok! Megrendült egész bensőm, s a szívem megfordult bennem. Bizony, mennyit lázongtam ellened! És most kívül fiaimtól foszt meg a kard, belül meg a halál pusztít.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jób 16, 17; Siralm 1, 16. 18. 12

A sírástól vörös lett az arcom, mert vigasztalóm, aki erőt önthetne belém, messze van tőlem. Hallgassatok ide mind, ti, nemzetek: {*} Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?

Ó, ti, mindnyájan, akik erre jártok az úton, nézzetek ide és lássátok. {*} Van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam?

Szent Brúnó áldozópap zsoltármagyarázatából

(Ps 83: edit. Cartusiæ de Pratis, 1891, 376-377)

{p}

Ha elfeledkeznék rólad, Jeruzsálem

Mily kedves a te hajlékod! Epedve sóvárog lelkem az Úr udvarába{n}{r}Zsolt 83, 2{/r}{/n}, azaz a mennyei Jeruzsálembe, amely az Úr városa.

Elmondja azután a Zsoltáros azt is, hogy miért vágyakozik az Úr templomába: azért, ó, Uram, mennyei seregek Istene, Királyom és Uram, mert boldog, aki házadban, a mennyei Jeruzsálemben élhet{n}{r}Zsolt 83, 5{/r}{/n}. Mintha ezt mondaná: Ki ne vágyódnék templomodba menni, hiszen te Isten vagy, azaz Teremtő, a Seregek Ura és Királya, s mindenki boldog, aki házadban élhet. A templom és a ház itt ugyanazt jelenti. S amikor boldognak mondja a benne lakókat, akkora nagy boldogságot tulajdonít nekik, amennyit csak fel tudnak fogni. Azért boldogok, mert hódoló szeretettel téged dicsérnek szüntelen, azaz vég nélkül; ugyanis nem dicsérnének vég nélkül, ha nem lennének mindörökké boldogok.

Ezt a boldogságot senki önmaga erejéből el nem érheti, még akkor sem, ha hite, reménye és szeretete volna; hanem csak az boldog ember, azaz csak az éri el ezt a boldogságot, akinek te vagy az erőssége{n}{r}Zsolt 83, 6{/r}{/n} arra a boldogsághoz vezető zarándoklatra, amelyet eltökélt szívében. Ez ugyanis, mintha azt mondaná: Csak arról állíthatjuk, hogy el fogja érni a boldogságot, aki elhatározza szívében, hogy az erények és a jótettek hosszú zarándokútján eljut erre a boldogságra, és ehhez a te kegyelmedből meríti az erőt. A maga erejéből ugyanis senki sem képes oda feljutni, ahogy az Úr is tanúsítja: Senki sem ment föl a mennybe, tudniillik saját erejéből, csak az Emberfia, aki a mennyben van{n}{r}Jn 3, 13{/r}{/n}.

Arról az emberről beszélünk, aki zarándokútra készül{n}{r}Zsolt 83, 6{/r}{/n}, és a könnyek völgyében{n}{r}Zsolt 83, 7{/r} Vulg.{/n} él, azaz ebben az életben él, amely nyomorúságos és a megpróbáltatások könnyeivel van tele; ezzel szemben azt a másik életet az örömök csúcsának kell mondanunk.

Mivel pedig azt mondta a Zsoltáros: Boldog ember, akinek te vagy erőssége, megkérdezheti valaki: Vajon ad-e erőt erre Isten? Mire így válaszol a Zsoltáros: Valóban Istentől van a boldogok ereje. Törvényhozónk, tudniillik Krisztus, aki törvényt adott nekünk, állandóan megáld és meg fog áldani kegyelme sokszoros ajándékaival, ezzel áldja meg övéit, azaz fölemeli a boldogságig. Ezeknek az áldásoknak a segítségével vonulnak városról városra{n}{r}Zsolt 83, 9{/r}{/n} övéi, és a mennyei Sionban meg fogják látni Krisztust, az Istent, aki Isten lévén majd övéit is részesíti istenségében; sőt, mivel bennük van Sion, lélekben látni fogják a Szentháromság egy Istent; ez azt jelenti, hogy értelmükkel látni fogják önmagukban Istent, akit itt nem láthatnak; akkor ugyanis Isten lesz minden mindenben{n}{r}1 Kor 15, 28{/r}{/n}.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

1 Jn 3, 2-3

Most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. {*} Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is. {*} Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

PÉNTEK

A Siralmak könyvéből

3, 1-33

{p}

Siralom és remény

Olyan ember vagyok, aki átéltem a nyomorúságot haragjának vesszeje alatt. A sötétségbe vitt és vezetett, nem a világosságba. Egyedül ellenem emeli föl kezét újra meg újra, egész nap.

Elsorvasztotta húsomat és bőrömet, összetörte csontjaimat. Igát ácsolt nekem, s gyötrő gondokkal övezte fejemet. A sötétségben adott nekem lakást a rég megholtak között.

Fallal vett körül, nem mehetek ki, súlyos bilincsbe vert. Ha kiáltok és könyörgök, kizárja imádságomat. Faragott kövekkel zárta el utamat, eltorlaszolta ösvényemet.

Mint a lesben álló medve, olyan lett hozzám, vagy mint a rejtekén megbúvó oroszlán. Ösvényemet eltérítette és összetépett, borzalommá tett. Kifeszítette íját és célba vett, nyilainak célpontjává lettem.

Veséimbe vágta nyilait, tegzének fiait. Nevetség tárgyává lettem egész népem előtt, gúnydalt zengenek rólam egész nap. Keserűséggel tartott jól, és ürömmel részegített meg.

Kaviccsal összetörte fogaimat, hamut adott eledelül. Lelkemnek nem volt békében része, elfelejtettem a boldogságot. És most így szólok: „Elhagyott az erőm és a reménységem is, amelyet az Úrba vetettem.”

Visszaemlékezem nyomorúságaimra, sok sanyarúságomra: csupa üröm és keserűség. Lelkem folyvást ezen töpreng, s már-már összeroskad bennem. Ezeket fontolgatom szívemben, hogy föléledjen bennem a remény:

Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. „Az Úr az én osztályrészem – mondja a lelkem_–, ezért hát remélek benne.”

Akik benne bíznak, azokhoz jó az Úr, a lélekhez, amely őt keresi. Jó csendben várni az Úrra, mert ő megszabadít. Jó az embernek, ha igát hordoz ifjúságától fogva.

Üljön le a magányban és hallgasson, amikor ráteszi az Úr; szája érjen le a földig! Talán még van remény. Tartsa oda arcát annak, aki üti, teljen el gyalázattal.

Mert az Úr nem veti el az embert mindörökre. Mert ha büntet is, újra megkönyörül nagy irgalmában. Mert nem abban leli kedvét, hogy megalázza és nyomorúsággal sújtsa az emberek fiait.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Siralm 3, 52. 54. 56. 57. 58; ApCsel 21, 13

Ellenségeim, akik ok nélkül gyűlölnek, vadásztak rám; így szóltam: Végem van! Uram, te meghallottad, amikor így könyörögtem, {*} És így szóltál: „Ne félj!” Megvédelmezted lelkem ügyét, megváltottad életemet.

Készen vagyok rá, hogy nemcsak a megkötözést, hanem a halált is elszenvedjem Urunk, Jézus ügyéért. {*} És így szóltál: „Ne félj!” Megvédelmezted lelkem ügyét, megváltottad életemet.

Boldog Izsáknak, a stellai monostor apátjának beszédeiből

(Sermo 11: PL 194, 1728-1729)

{p}

Krisztus semmit sem bocsát meg az Egyház nélkül

Két dolog van, ami egyedül Istent illeti meg: a bűnbevallás elfogadásának méltósága és a bűnbocsátási hatalom. A bűnbevallást neki kell tennünk, bocsánatot is tőle kell várnunk. Egyedül Istennek van hatalma a bűnöket megbocsátani, ezért neki kell azokat megvallanunk. De mivel a Mindenható eljegyezte magának a gyöngét, a Fölséges az egyszerűt, és királynővé tette a szolgálólányt, ezért vette maga mellé azt, aki alárendeltje volt. Jézus oldalából született az Egyház, ezért jegyezte el magának. Amint a Fiúé mindaz, ami az Atyáé, és az Atyáé mindaz, ami a Fiúé – hiszen természetükben egyek_–, ugyanúgy adta oda Krisztus, a Vőlegény minden javát a menyasszonynak, az Egyháznak, és ami a menyasszony tulajdona, azt a Vőlegény is sajátjává tette; sőt menyasszonyát önmagával is és az Atyával is eggyé tette, így könyörgött ugyanis a Fiú az Atyához menyasszonyáért: Azt akarom, hogy amint én és te egyek vagyunk, úgy legyenek ők is egyek mivelünk{n}vö. {r}Jn 17, 21{/r}{/n}.

Krisztus, a Vőlegény tehát egy az Atyával és egy a menyasszonyával, az Egyházzal is. Ami kivetnivalót talált a menyasszonyban, azt a keresztre szögezve eltávolította, és ott a keresztfán menyasszonya bűneit magára vállalta és e keresztfa által el is törölte. Ami viszont a menyasszony természetéhez és tulajdonához tartozik, azt elfogadta és magára öltötte; ami pedig az ő isteni tulajdona, azt átadta neki. Eltávolította tehát tőle azt, ami ördögi, és magára vette tőle azt, ami emberi; átadta neki azt, ami isteni, hogy a menyasszonyé legyen mindaz, ami a Vőlegényé. Ezért mondja, aki maga bűnt nem követett el és álnokság sem volt a szájában: Könyörülj rajtam, Uram, mert gyenge vagyok{n}{r}Zsolt 6, 4{/r}{/n}, hogy miután a menyasszony gyengeségét magára vette, annak része legyen az irgalomért való esedezésben is, és így minden közös legyen a Vőlegény és a menyasszony között. Ebből következik, hogy az Egyház tisztsége a bűnvallomás elfogadása, és hogy nála van a bűnbocsátás hatalma is; ezért lehet ezt mondani: Menj, mutasd meg magad a papnak!{n}{r}Mt 8, 4{/r}{/n}

Az Egyház semmi bűnt se tud Krisztus nélkül megbocsátani, viszont Krisztus se akar az Egyház nélkül semmit sem megbocsátani. Az Egyház semmi bűnt se tud megbocsátani, hacsak valaki előbb bűnbánatot nem tart, vagyis ha a bűnöst előbb magához nem hívja kegyelmével Krisztus; aki viszont megveti az Egyházat,annak Krisztus sem akar megbocsátani. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét{n}{r}Mt 19, 6{/r}{/n}. Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom{n}{r}Ef 5, 32{/r}{/n}.

Ne válaszd el tehát a Fejet a testtől, mert így Krisztus sohasem lesz egész! Krisztus ugyanis sohasem teljes az Egyház nélkül, miként az Egyház sem teljes sohasem Krisztus nélkül. Az egész és teljes Krisztus ugyanis a Fej és test együtt. Ezért mondja: Senki sem ment föl a mennybe, csak az Emberfia, aki a mennyben van{n}{r}Jn 3, 13{/r}{/n}. Ő az egyetlen ember, aki a bűnöket megbocsátja.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 17, 20. 21. 22. 18

Értük könyörgök, hogy mindnyájan egy legyenek, amint te, Atyám, bennem vagy és én benned. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, {*} Hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk.

Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. {*} Hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk.

SZOMBAT

A Siralmak könyvéből

5, 1-22

{p}

Könyörgés a nép megváltásáért

Emlékezz, Uram, hogy mi történt velünk, nézz ránk, tekints szégyenünkre. Örökrészünk bitorlók kezére szállt, házaink idegenekre. Apátlan árvákká lettünk, anyáink szinte özvegyek. Vizünket pénzért isszuk, fánkat is meg kell fizetnünk. Nyakunkon vannak hajszolóink, kifulladunk, de nem pihenhetünk. Egyiptomnak, majd Asszíriának adtunk kezet, hogy kenyérrel jóllakhassunk.

Atyáink vétkeztek, de ők már nincsenek, és bűneik terhét mi viseljük. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, aki megszabadítson kezükből. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal. Bőrünk úgy izzik, mint a kemence az égető hőségtől. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a hajadonokat Júda városaiban. A főembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.

Szívünk vidámsága eltűnt, táncunk gyászra fordult. Lehullt fejünkről a korona, jaj nekünk, mert vétkeztünk! Szívünk ezért lett szomorú, ezért homályosodott el a szemünk. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.

De te, Uram, mindörökké megmaradsz, nemzedékről nemzedékre áll királyi széked. Miért is feledkeztél el rólunk végleg? Miért hagysz el oly sokáig minket? Téríts minket magadhoz, Uram, és mi megtérünk, fordítsd jóra napjainkat, úgy mint régen. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Siralm 5, 19. 20-21; Mt 8, 25

Te, Uram, mindörökké megmaradsz; miért is feledkeztél el rólunk végleg? {*} Téríts minket magadhoz, Uram, és mi megtérünk.

Uram, ments meg minket, elveszünk! {*} Téríts minket magadhoz, Uram, és mi megtérünk.

Szent Atanáz püspök szónoklataiból

(Oratio de incarnatione Verbi, 10: PG 25, 111-114)

{p}

Újítsd meg életünket, mint kezdetben

Isten, aki a jóságos Atya Igéje, nem hagyta magára a romlásba süllyedt emberiséget, hanem testének feláldozásával megsemmisítette azt a halált, amely az emberiség büntetése volt; tévedéseiket tanításával helyrehozta, és az emberi életet helyreállította erejével és hatalmával.

Mindazt, amit Istenről tanítanak, az Üdvözítő tanítványainak tekintélyével megerősítve láthatja bárki, aki olvassa a Szentírást, amelyben ez áll: Krisztus szeretete ösztönöz minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, akkor mindenki meghalt, ő azért halt meg mindenkiért, hogy mi többé már ne magunknak éljünk, hanem Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki értünk meghalt, és feltámadt a halálból{n}vö. {r}2 Kor 5, 14-15{/r}{/n}. Másutt pedig: Azt viszont látjuk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsőség és nagyság koronáját nyerte el, hiszen Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált{n}{r}Zsid 2, 9{/r}{/n}. Ezután kifejti, hogy miért éppen az isteni Igének – és nem másnak – kellett emberré lennie: Úgy illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzőjeként a szenvedésben megdicsőítse{n}{r}Zsid 2, 10{/r}{/n}. E szavakkal azt is jelzi, hogy nem más, hanem az isteni Ige hozta vissza az embereket a büntető romlásból, mert kezdettől fogva ő teremtette őket.

Az Ige pedig azért vett föl emberi testet, hogy áldozattá legyen az emberekért, akikhez hasonlóvá lett. Ezt így tanítják az apostolok: Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, ő is részt kapott belőle, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett{n}{r}Zsid 2, 14-15{/r}{/n}. Testének feláldozásával eltörölte az ellenünk hozott törvényt, és azzal, hogy megadta nekünk a feltámadás reményét is, alapvetően megújította életünket.

Mivel a halálnak emberektől lett az emberek elleni ereje, ezért azután az emberré lett isteni Ige szerezte meg az emberek számára a halál legyőzését és a feltámadást is. Ezt a Krisztusban élő Apostol így mondja el: Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel{n}{r}1 Kor 15, 21{/r}{/n}. Tehát már nem mint kárhozatra ítéltek halunk meg, hanem úgy, mint akik majd felébredünk a halálból, és várjuk az összes holtak feltámadását, amelyet a maga idején majd biztosan megad nekünk a feltámadás szerzője és ajándékozója, az Isten.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Róm 3, 23-25; 1 Kor 15, 22

Mindnyájan vétkeztek és nélkülözik az Isten dicsőségét. Megigazulásukat azonban ingyen kapják, Isten kegyelmének erejéből, Jézus Krisztus megváltása árán. {*} Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.

Amint Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. {*} Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben.