ÉVKÖZI IDŐ

24. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Ezekiel próféta könyvéből

1, 3-14. 22 – 2, 1a

Az Úr dicsőségének látomása a száműzetésben

Az Úr szózatot intézett Ezekiel paphoz, Buzi fiához a kaldeusok földjén, a Kebár folyó mellett. Ott fölöttem volt az Úr keze.

Ezt láttam: Észak felől forgószél támadt és nagy felhő. Fényesség vette körül, tűz, amelyből villámok törtek elő. A belsejében, a tűz közepében valami fénylett, mint az érc. Középütt kivettem valamit, amely négy élőlényhez hasonlított. Emberi formájuk volt. Mindegyiknek négy arca és mindegyiknek négy szárnya volt. A lábuk egyenes volt, a talpuk meg olyan, mint a borjú talpa, s úgy szikráztak, akár a fényes érc. Szárnyaik alatt emberi kezek voltak. Arcuk – mind a négyüké – négy irányba nézett. Az egyiknek a szárnya összeért a másikéval. Amikor mentek, nem fordultak meg, hanem mindegyik egyenesen haladt.

Arcuk emberi archoz hasonlított, és jobb felől mind a négynek oroszlánarca volt, bal felől meg mind a négynek bikaarca volt, s mind a négynek sasarca volt. Szárnyaik felül ki voltak terjesztve. Két szárnya mindegyiknek összeért, kettő meg a testüket födte. Mindegyik egyenesen ment maga előtt, oda mentek, ahova a lélek irányította őket, nem fordultak meg, amikor mentek.

Az élőlények között olyasmit láttam, mint az égő szénfáklya, amely imbolygott az élőlények között. A tűz lobogott, és villámok törtek elő a tűzből. Az élőlények meg jöttek-mentek, akár a villámok.

Ami az élőlények feje fölött volt, az égbolthoz hasonlított, ragyogott, mint a kristály, s szétterült a fejük fölött. Az égboltozat alatt ki voltak terjesztve a szárnyaik, az egyiké a másik felé, s kettő mindegyiknek a testét födte.

Amikor mentek, hallottam szárnyuk suhogását. Olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, mint a Mindenható hangja, a vihar hangja, mint egy tábornak a zaja. Amikor megálltak, leeresztették szárnyukat, és ezzel zajt csaptak.

Az égboltozat fölött pedig, amely a fejük fölött volt, mintha zafírkő lett volna, olyan, mint egy trón, ezen a trónfélén meg fenn a magasban egy emberhez hasonló lény. Láttam: fénylett, mint az érc, s mintha tűz vette volna körül. Attól fölfelé, ami a derekának látszott, olyasmit láttam, mint a tűz, és körülötte fényességet. Olyan volt, mint a szivárvány, amely esős napokon feltűnik a felhőben – ilyen volt a ragyogás körülötte. Ilyennek látszott az Úr dicsőségének jelenése.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Ez 1, 26; 3, 12; Jel 5, 13

A trónfélén egy emberhez hasonló lényt láttam, és a nagy vizek zúgásához hasonló hangot hallottam: {*} Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!

A trónon ülőnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsőség és hatalom örökkön-örökké! {*} Áldott legyen az Úr dicsősége nyugalmának helyén!

Kezdődik Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszéde

(Sermo 46, 1-2: CCL 41, 529-530)

Keresztények vagyunk és elöljárók

Hogy minden reményünk Krisztusban van és hogy ő a mi igazi és üdvös dicsekvésünk, arról – szeretteim – nem most hallotok először. Hiszen annak a nyájához tartoztok ti is, aki gondosan őrzi és legelteti választott népét. De mert akadnak olyan lelkipásztorok, akik ugyan szeretik, ha pásztoroknak hívják őket, de a pásztorok szolgálatát már nem akarják ellátni, vegyük hát fontolóra, mit üzen nekik Isten az ő prófétája által. Hallgassátok hát figyelemmel, hallgassuk félelemmel!

Az Úr szózatot intézett hozzám: Emberfia, jövendölj Izrael pásztorairól, jövendölj és mondd meg nekik{n}{r}Ez 34, 1-2{/r}{/n}. Ezt az olvasmányt az imént hallottuk, amikor felolvasták; ezért határoztuk el, kedveseim, hogy mondunk róla valamit. Ha nem a saját elgondolásunk szerint beszélünk, ő majd megsegít, hogy az igazat mondjuk. Mert ha a magunkét mondanánk, mi is olyan pásztorok lennénk, akik csak saját magukat és nem a nyájukat legeltetik. Ha pedig az Istené az, amit mondunk, akkor bármelyikünk által maga Isten legeltet titeket. Ezt mondja az Úr, az Isten: Jaj Izrael pásztorainak, akik magukat legeltették! A pásztoroknak nemde a nyájat kell legeltetniük?{n}{r}Ez 34, 2{/r}{/n}. Azaz a pásztorok nem magukat, hanem a nyájat legeltetik. A legelső ok, amiért megvádolják a pásztorokat, az, hogy magukat és nem a nyájat legeltetik. Kik azok, akik magukat legeltetik? Azok, akikről az Apostol ezt mondja: Mind a maguk javát keresik, nem Krisztus Jézusét{n}{r}Fil 2, 21{/r}{/n}.

Nekünk ugyanis – akiket Isten nem érdemeink miatt, hanem saját jóságával állított erre a helyre, amelyről oly veszedelmes a számadás_–, két dolgot jól meg kell különböztetnünk: az egyik az, hogy keresztények vagyunk, a másik az, hogy elöljárók vagyunk. Az, hogy keresztények vagyunk, saját magunkért van. Az pedig, hogy elöljárók vagyunk, tiértetek van. Abban, hogy keresztények vagyunk, a saját hasznunk rejlik. Abban viszont, hogy elöljárók vagyunk, egyedül a ti hasznotok.

Íme, van sok olyan keresztény, aki nem elöljáró, és eljut az Istenhez, talán sokkal könnyebb úton; és talán annál könnyebben is haladnak, minél kisebb felelősséget viselnek. Viszont mi azonfelül, hogy keresztények vagyunk, és így majd a saját életünkről is számot kell adnunk, még elöljárók is vagyunk, ezért majd a ránk bízott szolgálatunkról is számot kell adnunk Istennek.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 22, 1-2. 3

Az Úr az én pásztorom, nincs is semmiben hiányom: {*} Zöldellő mezőkön terelget engem.

Az igazság ösvényén vezérel nevéhez híven. {*} Zöldellő mezőkön terelget engem.

Ezekiel próféta könyvéből

2, 8 – 3, 11. 16-21

Ezekiel meghívása

Azokban a napokban így szólt hozzám az Úr: „Emberfia, hallgass arra, amit majd mondok neked, ne légy lázadozó, mint ez a lázongó nemzedék! Nyisd ki a szád, és edd meg, amit adok neked.” Akkor láttam, hogy egy kéz nyúlt felém, és lám, egy könyvtekercs volt benne. Kigöngyölte előttem: és kívül is, belül is tele volt írva. Ez volt ráírva: „Siralom, panasz és jajszó.”

Így szólt hozzám: „Emberfia, amit itt találsz, azt edd meg, edd meg ezt a tekercset és menj, szólj Izrael házához!” Kinyitottam a számat, és megetette velem a tekercset, és azt mondta nekem: „Emberfia, gyomrod eméssze meg, és egész belső részed teljen el ezzel a tekerccsel, amit adok neked.” Megettem, és olyan édes volt a számban, mint a méz.

Akkor azt mondta nekem: „Emberfia, indulj s menj el Izrael házához, és hirdesd nekik a szavaimat! Mert nem valami érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű néphez szól küldetésed, hanem Izrael házához. Nem érthetetlenül beszélő és idegen nyelvű népekhez szól küldetésed, amelyeknek nem érted a szavukat. Ha hozzájuk küldenélek, meghallgatnának, de Izrael háza nem akar majd meghallgatni, mert engem sem akarnak meghallgatni. Mert Izrael egész házának kemény a feje és megátalkodott a szíve. Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint az ő homlokuk. Homlokodat olyan keménnyé teszem, mint a gyémánt, ami keményebb a sziklánál. Ne félj tőlük, és ne remegj előttük, mert hiszen lázongó nemzedék ez!”

Aztán ezt mondta nekem: „Emberfia, azokat a szavakat, amelyeket hozzád intézek, őrizd meg szívedben, hallgasd meg füleddel, és menj el a száműzöttekhez, a népedből valókhoz, szólj hozzájuk, és mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten, akár meghallgatják, akár nem hallgatják.”

Amikor elmúlt a hét nap, az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. Ha azt mondom a gonosznak: Meghalsz, s te nem figyelmezteted, nem beszélsz neki, hogy letérítsd a gonoszt gonosz útjáról, hogy így életben maradjon, a gonosz meghal a bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted a gonoszt, és mégsem szakít gonoszságával és gonosz útjával, akkor meghal a bűne miatt, te ellenben megmented életedet.

Ha az igaz eltér igazságától és gonoszságot művel, és én csapdát állítok elé, úgyhogy meghal, akkor mivel nem figyelmeztetted, meghal a bűne miatt – az igazság, amelyet tettekre váltott, nem számít be neki_–, de a vérét tőled kérem számon. Ha azonban figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, mert figyelmeztetted, s te is megmented életedet.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 3, 17; 2, 6. 8; 3, 8

Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben. {*} Ne félj tőlük, és ne légy lázadozó!

Nézd, olyan keménnyé teszem arcodat, mint az ő arcuk, és homlokodat is olyan keménnyé, mint amilyen az ő homlokuk. {*} Ne félj tőlük, és ne légy lázadozó!

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 3-4: CCL 41, 530-531)

A magukat legeltető pásztorok

Lássuk tehát, hogy ez a senkinek sem hízelgő isteni szózat mit mond azokról a pásztorokról, akik nem a nyájat, hanem önmagukat legeltetik. A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul, a kövér állatokat levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük, így aztán szétszéledtek juhaim, mert nem volt pásztoruk{n}{r}Ez 34, 3-5{/r}{/n}.

A saját magukat és nem a nyájat legeltető pásztorokat vádolja amiatt, amit szeretnek és amiatt is, amit elhanyagolnak. Mert mit is szeretnek? A tejet felhasználtátok eledelül, a gyapjút ruházatul. Ehhez kapcsolódva azt mondja az Apostol: Ki ültet szőlőt, és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat, és nem issza a nyáj tejét?{n}{r}1 Kor 9, 7{/r}{/n} Azt látjuk tehát ebből, hogy a nyáj teje mindaz, amit Isten népe juttat elöljáróinak a földi megélhetésük biztosítására. Hiszen erről beszélt az Apostol, amikor az előbb említetteket mondta.

Jóllehet az Apostol inkább azt választotta, hogy a saját keze munkájából tartja fenn magát, és a nyájtól még csak tejet sem akart kérni, mégis határozottan állítja, hogy joga lenne annak a tejnek az elfogadásához, és hogy az Úr rendelkezett úgy, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból is éljenek. Azt mondja továbbá, hogy apostoltársai éltek is ezzel a joggal, amelyet ő is úgyszintén megkapott, de nem vett igénybe. Ő többet tett, amikor még azt sem fogadta el, amihez joga lett volna. Hogy lemondott arról, ami neki járt és amit mások jogosan el is fogadtak, ő ezzel tett többet. Talán annak a példáját követte, aki, amikor a beteget bevitte a fogadóba, ezt mondta: Ha többet költenél, visszatérve megadom neked{n}{r}Lk 10, 35{/r}{/n}.

Mit mondjunk hát még azokról, akik nem kérik a nyájtól a tejet? Ők irgalmasabbak, vagy inkább sokkal nagylelkűbben látják el magának az irgalmasságnak szolgálatát. Képesek rá és amire képesek, azt meg is teszik. Dicsérni kell őket; de a többieket sem szabad megvetni. Maga az Apostol ugyan nem kérte, hogy adjanak neki, viszont megkívánta, hogy a nyáj jótékony legyen, és ne legyen bőséges tej nélkül.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 34, 15-16

Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten. {*} Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet.

Ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött meg őrködöm. {*} Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet.

Ezekiel próféta könyvéből

8, 1-6. 16 – 9, 11

Ítélet a bűnös Jeruzsálem felett

A hatodik évben, a hatodik hónapban, a hónap ötödik napján, amikor házamban voltam, Júda vénei meg előttem ültek, fölöttem volt az Úr keze.

Ezt láttam: egy emberhez hasonló lény jelent meg. Attól lefelé, ami a derekának látszott, tűz volt, a derekától fölfelé meg fénylett valami, mint az érc. Egy kézhez hasonlót nyújtott felém, megragadott a fejem egyik hajfürtjénél fogva, aztán fölemelt a lélek ég és föld közé, s isteni látomásban elvitt Jeruzsálembe a belső kapu bejáratához, amely északra néz, ahol a féltékenység bálványa volt, amely féltékenységre ingerelt.

S lám, ott volt Izrael Istenének dicsősége, amelyet a síkságon láttam. Így szólt hozzám: „Emberfia, fordítsd tekintetedet észak felé!” Észak felé fordítottam tekintetemet, s lám, az oltár kapujától északra a féltékenység bálványa állt, egészen a bejáratnál. Így szólt hozzám: „Emberfia, látod mit művelnek? Szörnyűség, amit Izrael háza itt végbevisz, miatta el kell hagynom szentélyemet. De látsz még szörnyűbb dolgokat is.”

Most bevitt az Úr templomának a belső udvarába. S lám, az Úr szentélyének a bejáratánál, az előcsarnok és az oltár között mintegy huszonöt férfi állt az Úr szentélyének hátat fordítva; kelet felé néztek, és leborultak kelet felé a Nap előtt. Így szólt hozzám: „Láttad ezt, emberfia? Hát nem elég még Júda házának, hogy ezeket az iszonyatos dolgokat művelik, amik itt folynak?

Tele az ország erőszakkal, és folyton-folyvást haragra ingerelnek. Lám, ágat tartanak az orruk elé. Majd én is így teszek haragomban, szemem nem tekint rájuk könyörülettel, és nem irgalmazok nekik. Hangosan szólítgatnak majd, de nem hallgatom meg őket.”

Akkor hangosan felkiáltott a fülem hallatára: „Gyertek elő, város ostorai! Mindegyiktek tartsa kezében öldöklő szerszámait!” És lám, megjelent hat férfi a felső kapu felől, amely északra néz, és mindegyik kezében tartotta öldöklő szerszámait. Közülük az egyik férfi fehér ruhába volt öltözve, oldalán meg íróeszközök voltak. Beléptek és helyet foglaltak a bronz oltár mellett. Izrael Istenének dicsősége a kerubokról, ahol volt, a templom küszöbéhez szállt. Ekkor a fehér ruhába öltözött férfit hívta, akinek íróeszközök voltak az oldalán.

Az Úr így szólt hozzá: „Járd be a várost, járd be egész Jeruzsálemet, és jelöld meg kereszttel azoknak az embereknek a homlokát, akik siránkoztak és bánkódtak a szörnyűségek miatt, amelyeket művelnek benne!” A többieknek meg ezt mondta a fülem hallatára: „Menjetek utána, járjátok be a várost és pusztítsátok! Ne nézzetek rá irgalommal és ne könyörüljetek rajta! Öreget, ifjút, hajadont, gyereket és asszonyt egyaránt öljetek meg, és irtsatok ki mindenkit! Akinek azonban kereszt van a homlokán, azt ne bántsátok! Szentélyemnél kezdjétek!”

Megkezdték tehát a véneken, akik a templom előtt voltak. És így szólt hozzájuk: „Tegyétek tisztátalanná a templomot, töltsétek meg halottakkal az udvarokat, induljatok!” Azok elindultak, bejárták a várost, és pusztítottak.

Míg ők öldököltek, én a helyemen maradtam, arcra borultam a földön, és így kiáltottam: „Jaj, Uram, Isten, teljesen el akarod pusztítani Izrael maradékát, amikor rázúdítod haragodat Jeruzsálemre?” Ezt mondta nekem: „Izrael és Júda házának igen nagy a gonoszsága, az ország tele van vérrel, s a város törvényszegéssel. Azt mondják: »Az Úr elhagyta az országot, az Úr semmit sem lát.« Ezért most én sem nézek rájuk irgalommal, és nem könyörülök, hanem számon kérem rajtuk útjaikat.”

Ekkor a fehér ruhába öltözött ember, akinek íróeszközök voltak az oldalán, jelentette e szavakkal: „Megtettem, amit parancsoltál.”

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 24, 15. 21. 22; Jel 7, 3

Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, nagy gyötrelem lesz; ha nem rövidülnének meg azok a napok, nem menekülne meg egyetlen ember sem. {*} De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit! {*} De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 4-5: CCL 41, 531-533)

Szent Pál példája

Amikor az igazság megvallása miatt Pál egyszer a börtönben nagy ínségben és bilincsekben volt, a testvérek ajándékot küldtek neki, amivel segítettek nélkülözésén és ínségén. Hálálkodva ezt válaszolta nekik: Jól tettétek, hogy szükségemben segítségemre voltatok. Én ugyan megtanultam, hogy megelégedjem azzal, amim van. Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindent elviselek abban, aki erőt ad. Mégis jól tettétek, hogy elküldtétek, amire szükségem van{n}{r}Fil 4, 10-14{/r}{/n}.

Nem akar azok közé tartozni, akik magukat és nem a nyájat legeltetik, ezért megmutatja, mit értékel abban, amit ők jól tettek. Szent Pál nem annyira annak örül, hogy szükségében segítségére voltak, hanem inkább annak, hogy jócselekedetükért elismerését fejezheti ki. Mert mit is értékelt? Azt mondja: Nem az adomány a fontos nekem, hanem inkább a gyümölcse{n}{r}Fil 4, 17{/r}{/n}. Mintha csak azt mondaná: nem az a fontos, hogy nekem bőven legyen, hanem hogy ti ne legyetek híjával a jótetteknek.

Akik tehát nem tudják megtenni azt, amit Pál, hogy két kezük munkájával keressék meg kenyerüket, azok fogadják el a nyáj tejét, és ebből gondoskodjanak a saját szükségükről, de vegyék figyelembe a nyáj gyengeségét is. Ne a maguk kényelmét keressék a nyájnál, nehogy az legyen a látszat, mintha a saját szükségük kényszerítené őket az evangélium hirdetésére, hanem használják fel az igazság igéjének fényét az emberek megvilágítására. Mert amint meg van írva, olyanok ők, mint a lámpások: Csípőtök legyen felövezve, és égjen a lámpásotok{n}{r}Lk 12, 35{/r}{/n}. És: Ha világosságot gyújtanak, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat{n}{r}Mt 5, 15-16{/r}{/n}.

Ha tehát neked lámpást gyújtanának házadban, ugye te öntenél hozzá olajat, hogy ki ne aludjék? Aztán ha az a lámpás az olaj betöltése után sem égne, ugye az már nem lenne érdemes arra, hogy a tartóra tegyék, hanem hogy azonnal összetörjék? Amiből tehát élünk, azt szükségből fogadjuk el, noha szeretetből adják. Nem mintha kereskedelem tárgya lenne az evangélium úgy, hogy az evangélium hirdetésének az ára az, amit az evangélium hirdetői felvesznek, hogy éljenek belőle. Mert ha valaki így árulná az evangéliumot, akkor e drága dolgot nagyon olcsón árulná. Mert megélhetésüket a néptől kapják ugyan, de majd az Úr fogja megadni nekik szolgálatuk jutalmát. A nép ugyanis nem tudja megadni azoknak a jutalmát, akik neki szolgálnak az evangélium szeretetében, ők is ugyanonnan várják a maguk jutalmát, ahonnan várja a nép is a maga üdvösségét.

Hát akkor miért feddi és mivel vádolja őket a Szentírás? Azért, mert elhanyagolták a nyájat, noha felhasználták a tejét eledelül, a gyapját meg ruházatul. Csak a maguk javát keresték tehát, és nem Jézus Krisztust.

VÁLASZOS ÉNEK

2 Kor 12, 14-15; Fil 2, 17

Nem a tiéteket keresem, hanem titeket kereslek. Hiszen nem a gyermekek gyűjtenek a szülőknek, hanem a szülők a gyermekeknek. {*} Magamat is teljesen feláldozom lelketekért.

Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért áldozatként véremet ontják is, örülök. {*} Magamat is teljesen feláldozom lelketekért.

Ezekiel próféta könyvéből

10, 18-22; 11, 14-25

Az Úr dicsősége elhagyja a pusztulásra szánt várost

Azokban a napokban: Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét és megállt a kerubok fölött. A kerubok fölemelték szárnyukat, és szemem láttára fölemelkedtek a földről, s amikor eltávoztak, felemelkedtek a kerekek is, és megálltak az Isten háza keleti kapujának bejáratánál, s Izrael Istenének dicsősége ott volt fölöttük.

Ez az az élőlény volt, amelyet Izrael Istene alatt láttam a Kebár folyó mellett, és megértettem, hogy kerubok voltak. Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s emberi kézhez hasonló valami volt a szárnyuk alatt. Arcuk olyan volt, mint azoknak az arca, amelyeket a Kebár folyó mellett láttam. Mindegyik egyenesen haladt maga előtt.

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Jeruzsálem lakói így szóltak testvéreidhez, fogolytársaidhoz és Izrael egész házához: „Távol vagytok az Úrtól, azért a miénk lett az ország.” Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Igen, elküldtem őket messzire, a népek közé, szétszórtam őket idegen országokba, s rövid időre én lettem számukra a szentély azon a földön, ahová mentek. Ezért mondd meg nekik: Ezt mondja az Úr, az Isten: Összegyűjtelek benneteket a népek közül, egybegyűjtelek minden országból, ahová szétszóródtatok, és nektek adom Izrael földjét. Megérkeznek, s kiirtanak benne mindent, ami gyalázatos és utálatra méltó. Akkor egyetlen szívet adok nekik és új lelket: kitépem testükből a kőszívet, és hússzívet adok nekik, hogy törvényeim szerint éljenek, tartsák szem előtt parancsaimat és teljesítsék őket. Akkor népem lesznek, én meg az Istenük leszek. De akiknek a szívük bálványaikhoz és szégyenteljes tetteikhez tapad, azoktól számon kérem útjaikat” – mondja az Úr, az Isten.

Akkor a kerubok fölemelték a szárnyukat, s a kerekek is követték őket. Fölöttük ott volt Izrael Istenének dicsősége. Az Úr dicsősége fölemelkedett, elhagyta a várost, és azon a hegyen állt meg, amely a várostól keletre van.

A lélek fölemelt és látomásban elvitt a kaldeusokhoz, a száműzöttek közé, az Isten lelke; azután eltűnt a látomás, amit láttam, s én mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Úr látnom engedett.

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 10, 4. 18; Mt 23, 37. 38

Az Úr dicsősége a templom küszöbéhez szállt, a templom tele lett a felhővel, és az udvart betöltötte az Úr dicsősége ragyogásával. {*} Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

Jeruzsálem, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, de te nem akartad. Meglátjátok, elhagyatott lesz házatok. {*} Az Úr dicsősége elhagyta a templom küszöbét.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 6-7: CCL 41, 533-534)

Senki se keresse a maga javát, hanem Jézus Krisztusét

Miután már kifejtettük, mit jelent a tejet felhasználni eledelül, nézzük most, mit jelent a gyapjút ruházatul felhasználni? Aki tejet ad, életet táplál. Aki gyapjút ad, tisztességet ad. Ez az a két dolog, amit a néptől várnak azok, akik csak magukat, és nem a nyájat legeltetik: azaz szükségleteik kielégítésére anyagi javakat és előnyükre tiszteletet és dicséretet.

A ruhát azért vehetjük a tisztesség jelének, mert befedi a mezítelenséget. Gyarló ember ugyanis mindegyikünk. S mi más minden elöljárótok is, mint amik magatok is vagytok? Teste van, halandó, eszik, alszik, felkel. Megszületett és meg fog halni. Ha tehát arra gondolsz, ami ő önmagában, akkor ember ő is. De ha jobban tiszteled, akkor már mintegy befödöd nála azt, ami a gyengesége.

Nézzétek, miféle ruházatot kapott Isten jó népétől az előbb említett Pál, hiszen ezt írta: Úgy fogadtatok, mint Isten angyalát. Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, és adtátok volna nekem{n}{r}Gal 4, 14{/r}{/n}. De amikor ilyen nagy kitüntetésben részesült, akkor – hogy el ne veszítse ezt a kapott megtisztelést, vagy hogy feddő szavai miatt ne csökkenjen a dicsérete – vajon kíméletes volt-e a tévelygőkkel szemben? Ha ugyanis ezt tette volna, akkor azok közé tartozott volna, akik magukat legeltetik és nem a nyájat. Mondhatta volna ő is magában: „Mi közöm hozzá? Mindenki tegye azt, amit akar! Fő az, hogy az én megélhetésem és az én dicsőségem biztosítva legyen. Van elég tej is, gyapjú is számomra. Menjen mindenki oda, ahová kedve tartja.” Vajon egy elöljáró tényleg teljesen eleget tett minden kötelességének, ha ki-ki oda mehet, ahová akar? Hiszen ahhoz még csak az sem kell, hogy elöljáró légy, elég, ha Isten népének egyszerű tagja vagy, hogy ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenvedjen vele{n}{r}1 Kor 12, 26{/r}{/n}.

Éppen azért, amikor az Apostol emlékezetükbe idézi, hogy milyenek is voltak vele szemben, nem akarja azt a látszatot kelteni, mintha elfeledkezett volna az iránta tanúsított tiszteletükről, hanem éppen azt tanúsítja, hogy úgy fogadták őt, mint Isten angyalát, és ha módjukban állt volna, még a szemüket is kivájták volna, csakhogy neki adhassák. De ennek ellenére mégis felkeresi az elgyengült és gennyes sebű bárányt. Nem tűri a gennyet, kivágja a sebet. Ezt mondja: Vajon ellenségetek lettem azzal, hogy igazat mondtam nektek?{n}{r}Gal 4, 16{/r}{/n} Íme, elfogadta a nyáj tejét, ahogy azt korábban kifejtettük, és felhasználta a gyapjút ruházatul, de mégsem hanyagolta el a nyájat. Mert nem a maga javát kereste, hanem Jézus Krisztusét.

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Sir 32, 1-2; Mk 9, 34

Asztalfőre tettek? Ne bízd el magad! {*} Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül; viseld gondjukat.

Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. {*} Légy közöttük olyan, mint egy a sok közül; viseld gondjukat.

Ezekiel próféta könyvéből

12, 1-16

A nép jelképes fogságba hurcolása

Azokban a napokban az Úr szózatot intézett hozzám:

„Emberfia: lázongó nemzedék körében élsz; van szemük a látásra, de nem látnak, van fülük a hallásra, de nem hallanak, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Azért hát, emberfia, szedd össze az útra holmidat, és menj el, nappal, a szemük láttára. Menj el a szemük láttára arról a helyről, ahol laksz, egy másik helyre. Talán felfigyelnek rá, mert hiszen lázongó nemzedék ez. Szedd össze a holmidat, mint a száműzetésbe készülők a csomagjukat, nappal, a szemük láttára! Aztán menj el este, a szemük láttára, mint akik számkivetésbe mennek. A szemük láttára csinálj a falon egy lyukat, és azon keresztül menj ki. A szemük láttára vedd válladra holmidat, és költözz ki, amikor sötét lesz. Arcodat född be, hogy ne lásd a földet, mert jellé tettelek Izrael háza számára.”

A kapott parancs szerint jártam el: nappal összeszedtem a holmimat, mint a száműzetésbe készülők, este meg rést vágtam kezemmel a falon. Sötétben mentem ki, s holmimat a szemük láttára a vállamon vittem.

Reggel az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia! Izrael háza, ez a lázongó nemzedék nem kérdezte meg: »Mit csinálsz?« Így beszélj azért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Jeruzsálemről szól ez a jövendölés és Izrael egész házáról, amely benne él.

Mondd: Én jel vagyok nektek. Amit én tettem, azt teszik majd ők is: száműzetésbe, fogságba mennek. A fejedelem, aki köztük van, a vállára veszi a holmiját a sötétben, és a falon keresztül megy ki, amelyen rést ütnek, hogy ki lehessen rajta menni. Arcát befödi, hogy ne lássa a földet. Kivetem rá hálómat, és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, a kaldeusok földjére, de nem fogja látni, hanem meghal ott. Azokat, akik elkísérik – testőrségét és seregét – mind szétszórom a szél minden irányába, és kardot rántok utánuk.

Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. De meghagyok közülük néhányat. Ezek megmenekülnek a kardtól, az éhínségtől, a pestistől, hogy elbeszéljék minden szégyenletes tettüket a népek körében, ahová mennek, s így azok is megtudják, hogy én vagyok az Úr.”

VÁLASZOS ÉNEK

Ez 12, 15; Zsolt 88, 31. 33

Szétszórom őket a népek közé és szétszélesztem őket idegen országokba. {*} Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Ha elhagyják törvényemet, és nem járnak tanításom útján, vétkükre vesszőm lesz a válasz. {*} Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 9: CCL 41, 535-536)

Légy a hívek példaképe!

Amikor az Úr megmondta, hogy mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok, akkor azt is megmondta, hogy mit hanyagolnak el szándékosan. Nagyon sok hibája van a nyájnak. Egészen ritka az egészséges és jó erőben levő nyáj, azaz amely az Istentől ajándékozott jó legelőkön a teljes igazsággal táplálkozik. De a rossz pásztorok még az ilyent sem kímélik. Nem elég nekik az, hogy nem mennek utána a legyengült, beteg, eltévedt és elveszett juhoknak, hanem még az egészségeseket és jó erőben levőket is megölik, amennyire tőlük telik. De ezek a juhok mégis élnek! Élnek az Isten irgalmából. A rossz pásztorok, amennyire csak lehet, megölik őket is. Azt kérdezed: „Hogyan ölik meg?” A saját rossz életükkel, rossz példaadásukkal. Hát Isten ilyen szolgájának, aki a legfőbb Pásztor tagjai közül ennyire kiemelt helyen van, hiába szól a Szentírás szava, hogy: Magad járj elöl jó példával{n}{r}Tit 2, 7{/r}{/n}. Az is írva van: Légy a hívek példaképe!{n}Vö. {r}1 Tim 4, 12{/r}{/n}

Mert ha még egy nagyon erős bárány is azt látja, hogy elöljárója szinte állandóan bűnös módon él, az ilyen bárány, ha az Isten törvényeiről elfordítja a figyelmét, és csak az embert nézi, akkor így kezd magában gondolkodni: „Ha az elöljáróm is így él, akkor ki vagyok én, hogy másképp éljek, mint ő?” Így öli meg az erős bárányt is. Ha tehát már az erős bárányt is így megöli, mi mást tesz a többiekkel az a pásztor, aki bűnös életével még azt is elpusztítja, amit nem ő erősített meg, hanem már maga is erősnek és ellenállónak talált?

Ezért azt mondom, szeretteim, újra csak azt állítom, hogy még ha él is a nyáj, és erős is lenne az Isten igéjében, és ha megtartaná még azt is, amit az Úrtól hallott: Tegyétek meg, amit mondanak, de tetteikben ne kövessétek őket{n}{r}Mt 23, 3{/r}{/n} – az a pásztor, aki a nép szeme láttára bűnökben él, amennyiben rajta áll, megöli mindazt, aki ráfigyel. Ne áltassa magát az ilyen pásztor azzal, hogy hiszen nem halt meg az illető. Igaz, hogy az él, de az is igaz, hogy ő meg gyilkos. Mint amikor egy férfi érzéki vággyal gondol a nőre, ha ez a nő tiszta is marad, a férfi akkor is házasságtörést követett el. Az Úr egyértelműen és nyíltan megmondja: Aki bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele{n}{r}Mt 5, 28{/r}{/n}. Nem jutott be ugyan annak hálószobájába, de a saját szíve belsejében már elkövette ezt a bűnt.

Ugyanígy mindaz, aki a rábízottak szeme láttára bűnös módon él, amennyiben rajta áll, megöli még az erőseket is. Aki az ilyen pásztort utánozza, meghal, aki nem utánozza, életben marad. De amennyire az ilyen pásztoron áll, ő mind a két fajtát megöli. Ezért mondja a Szentírás: A kövér állatokat levágtátok, és a nyájamat nem legeltettétek{n}{r}Ez 34, 3{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 12, 48; Bölcs 6, 6

Aki sokat kapott, attól sokat követelnek; {*} És akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

A hatalmasokra kemény büntetés vár. {*} És akire sokat bíztak, attól annál többet kívánnak.

Ezekiel próféta könyvéből

16, 3. 5b-7a. 8-15. 35. 37a. 40-43. 59-63

Jeruzsálem Isten házasságtörő jegyese

Ezt üzeni az Úr, az Isten Jeruzsálemnek: „Származásod és születésed szerint Kánaán földjéről való vagy. Apád amorita, anyád hetita volt. Már születésed napján utáltak, és kitettek a nyílt mezőre.

Elmentem melletted, és láttam, hogy véredben vergődsz. Ezt mondtam neked, amikor véredben voltál: „Maradj életben és növekedj, mint a mezők virága!” S fejlődésnek indultál, felnőttél és eljutottál az érettség koráig. Akkor elmentem melletted, és megláttalak. Elérkezett az időd, a szerelem ideje. Rád terítettem köntösömet, s befödtem mezítelenségedet. Megesküdtem, és szövetséget kötöttem veled – mondja az Úr, az Isten_–, és az enyém lettél. Megmostalak vízzel, megtisztítottalak a rád tapadt vértől, és megkentelek olajjal. Díszes ruhát, finom bőrből készült sarut adtam rád, bisszussal öveztelek, és selyembe burkoltalak. Elláttalak ékszerekkel: karkötőt vettem a kezedre, láncot a nyakadra. Az orrodba karikát, a füledbe függőket tettem, fejedre meg ragyogó koronát. Arany és ezüst lett az ékességed, bisszusba, selyembe és pompás ruhába öltözködtél. Lisztláng, méz és olaj lett a táplálékod, egyre szebb lettél, és eljutottál a királyságig. Hírnevet szereztél a népek körében szépségeddel, mert tökéletes volt amiatt a pompa miatt, amibe öltöztettelek – mondja az Úr, az Isten.

Ám te elbíztad magad szépséged miatt, kicsapongó lettél, s minden jöttmentnek felkínáltad magadat.

Ezért, te céda nő, halld az Úr szavát! Nézd, összegyűjtöm minden szeretődet. Fellázítják ellened a tömegeket, megköveznek, kardot döfnek beléd, házaidat lángba borítják, s az asszonyok sokaságának szeme láttára végrehajtják rajtad az ítéletet. Véget vetek kicsapongásaidnak, és nem adsz többé érte bért. Kitöltöm rajtad bosszúmat, megszűnik féltékenységem, megnyugszom, és lecsillapul haragom. Mivel nem gondoltál ifjúságod napjaira, és haragra ingereltél ezekkel, nézd, most saját fejedre hullanak vissza tetteid – mondja az Úr, az Isten. Hát nem követtél el gyalázatot iszonyatos tetteiddel? Ezt mondja az Úr, az Isten: Úgy bánok veled, ahogyan te viselkedtél: semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget. Én azonban megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.

Te meg visszaemlékezel útjaidra, és szégyenkezel, amikor majd veszem nővéreidet és húgaidat, és leányaidul neked adom őket, de nem a veled való szövetségem jegyében. Megújítom veled a szövetséget, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, azért, hogy emlékezzél és szégyenkezzél, szégyenedben ne tudd kinyitni a szád, amikor majd megbocsátok mindent, amit tettél – mondja az Úr, az Isten.”

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. Iz 54, 6. 8; Ez 16, 60

Mint egy elhagyott asszonyt, visszahívtalak. Amikor haragom fölgerjedt, elrejtettem arcomat. {*} Örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad, mondja Megváltód, az Úr.

Megemlékezem a szövetségről, amelyet ifjúságod napjaiban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. {*} Örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad, mondja Megváltód, az Úr.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 10-11: CCL 41, 536-538)

Készülj fel a megpróbáltatásokra!

Már hallottátok, mit tesznek előszeretettel a rossz pásztorok. Most lássátok azt is, mit hanyagolnak el. A gyengét nem gyámolítottátok, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet, vagyis amelyiknek a csontja tört, nem kötöztétek be. Nem mentetek utána az eltévelyedettnek, nem kerestétek meg az elveszettet. Durván és kegyetlenül hatalmaskodtatok fölöttük{n}{r}Ez 34, 4{/r}{/n}, elpusztítottátok és levágtátok őket. Gyenge a bárány, ha olyan gyenge a lelkiereje, hogy nem tud ellenállni a kísértéseknek, amikor azok váratlanul és készületlenül meglepik.

A hanyag pásztor az ilyen benne bízó báránynak nem mondja: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra! Keményítsd meg szíved és légy állhatatos!{n}{r}Sir 2, 1{/r}{/n} Aki ugyanis így beszél, az megerősíti azt a gyengét, és a gyengéből erőset formál, hogy az ilyen, amikor hisz, ne e világ sikereiben bízzék. Mert ha arra tanították, hogy e világ sikereiben reménykedjék, akkor e sikerekkel együtt maga is tönkremegy, a rászakadó balsorstól sebeket kap, sőt talán bele is hal.

Aki így épít, az nem sziklára építi híveit, hanem csak homokra. A szikla pedig Krisztus volt{n}{r}1 Kor 10, 4{/r}{/n}. A kereszténynek Krisztus szenvedését kell utánoznia, nem pedig gyönyöröket hajhásznia. A gyenge megerősödik, ha azt mondják neki: „Számolnod kell ugyan e világ kísértéseivel, de mindezekből kiment téged az Úr, ha szíved nem fordul el tőle. Mert ő éppen azért jött szenvedni, azért jött meghalni, azért hagyta magát leköpdösni, tövissel megkoronázni, szidalmakkal illetni és végül a fára szegezni, hogy megerősítse szívedet. Ő mindezt érted tette, és te semmit se tettél: sem érte, sem magadért.”

De hát miféle emberek azok, akik attól félnek, hogy megsértik azokat, akiket figyelmeztetnek, és ezért nemcsak hogy nem készítik fel őket a fenyegető kísértésekre, hanem egyenesen evilági boldogulást ígérnek nekik, holott Isten ezt nem ígérte meg ennek a világnak! ő előre megmondta, hogy egészen a világ végéig szenvedés szenvedést ér e földön. És te mégis azt akarod, hogy éppen a keresztény ember legyen mentes ezektől a szenvedésektől? Hiszen neki éppen azért kell többet szenvednie ebben a világban, mert keresztény.

Az Apostol ugyanis ezt mondja: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban{n}{r}2 Tim 3, 12{/r}{/n}. Mármost, ha neked úgy tetszik, a pásztor, aki azt keresi, ami a tiéd, és nem azt, ami Jézus Krisztusé, azt mondaná: Az üldözésből mindenkinek kijut, aki buzgón akar élni Krisztusban, akkor te azt válaszold neki: „Ha Krisztusban buzgón élsz, akkor minden javad bőséges lesz. És ha most nincsenek is gyermekeid, majd lesznek, és felneveled mindegyiket, és egyiket sem fogod elveszíteni.” Hát ilyen a te építményed? Vigyázz, mit teszel, mire alapozol! Homokra építesz. Rászakad majd a zápor, ráömlik majd az ár, süvít majd a szél, és nekizúdul annak a háznak. Az összedől majd, és nagy romhalmazzá válik.

Vidd mélyebbre a homoknál, és építsd rá a sziklára: Krisztusban legyen, aki keresztény akar lenni. Fordítsa figyelmét Krisztus meg nem érdemelt szenvedéseire, arra figyeljen, aki bűn nélkül volt, és visszafizette azt, amit nem ő rontott el. Figyeljen a Szentírásra, amely ezt mondja neki: Az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává fogad{n}{r}Zsid 12, 6{/r}{/n}. Vagy készüljön fel tehát a megostorozásra, vagy pedig ne akarja, hogy gyermekévé fogadja.

VÁLASZOS ÉNEK

1 Tessz 2, 4. 3

Úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. {*} Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek.

Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad. {*} Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek.

Ezekiel próféta könyvéből

18, 1-13. 20-32

Mindenki a saját cselekedeteiért felelős

Az Úr szózatot intézett hozzám:

„Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: »Az apák ették a savanyú szőlőt, és a fiak foga vásik el tőle«?

Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr, az Isten_–, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!

Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit, nem eszik a hegyeken, és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz, senkit nem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erőszakkal, kenyerét megosztja az éhezővel, felruházza a mezítelent, nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között, a törvényeimhez igazodik és hűségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad – mondja az Úr, az Isten.

De ha erőszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül a bűnök közül valamelyikben – jóllehet maga semmit sem követett el belőlük_–, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét, elnyomja a szegényt és a szűkölködőt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot művel, uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyű vétkeket elkövette, meg kell halnia, és a vére rajta lesz.

Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bűnösnek meg a bűne számít!

De ha a bűnös szakít minden bűnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad, és nem hal meg. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira; az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog. Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten_–, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?

Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bűnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bűnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hűtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia. Azt mondjátok: »Nem igazságos az Úr útja.« Halljátok hát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak? Amikor az igaz elfordul az igazságtól, és gonoszságot művel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg. Amikor a bűnös elfordul a bűntől, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét. Magába szállt, és elfordult elkövetett bűneitől, azért életben marad, és nem hal meg. Izrael háza mégis azt mondja: »Az Úr útja nem igazságos.« Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?

Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek meg, és forduljatok el bűneitektől, ne vigyenek titeket többé romlásba! Vessetek el magatoktól minden bűnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza? Nem lelem én örömömet a halálban – mondja az Úr, az Isten. – Térjetek hát meg, és éljetek!”

VÁLASZOS ÉNEK

Jer 31, 29; Ez 18, 20. 30. 20

Nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. {*} Aki vétkezett, az hal meg.

Mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét. {*} Aki vétkezett, az hal meg.

Szent Ágoston püspöknek „A pásztorok” című beszédéből

(Sermo 46, 11-12: CCL 41, 538-539)

Vigasztalással kötözd be a sérültet!

Azt mondja a Szentírás, hogy az Úr megostoroz mindenkit, akit fiává fogad{n}{r}Zsid 12, 6{/r}{/n}. Mégis azt mondod: „Talán kivétel leszek”. Ámde ha nem veszed ki részedet a megostorozás kínjaiból, nem kerülsz be a fiak közé sem. Erre azt kérdezed: „Hát megostorozza mindegyik fiát?” Bizony, ugyanúgy megostorozza mindegyik fiát, ahogy egyszülött Fiát is megostorozta. Ő az egyetlen, aki az Atya lényegéből született, aki mint Isten{n}{r}Fil 2, 6{/r}{/n} egyenlő az Atyával, az Ige, aki által minden lett, őrajta nem volt mit megostorozni. De éppen azért vette magára az emberi természetet, hogy meg lehessen ostorozni. Aki tehát megostorozza bűn nélküli egyszülött Fiát, hogyan mulasztaná ezt a bűnös, örökbe fogadott gyermeknél? Az Apostol tanítja, hogy mi vagyunk az örökbe fogadott gyermekek. Azért kaptuk meg a fogadott gyermekséget, hogy az egyszülött Fiúnak társörökösei lehessünk, de egyúttal az ő öröksége is: Kérd, és örökségül neked adom a népeket{n}{r}Zsolt 2, 8{/r}{/n}. Példát adott nekünk szenvedéseivel.

De ahhoz, hogy a gyenge ember a rájövő kísértésekben egykönnyen el ne bukjék, szükséges, hogy be ne csapja valami csalfa remény, és össze ne törje bármi félelem. Mondd neki: Készülj fel a kísértésekre!{n}{r}Sir 2, 1{/r}{/n} És ha netán közel van a bukáshoz, vagy félelmében remegni kezd, vagy nem meri vállalni a helytállást, akkor itt van a másik igazság: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy megkísérteni!{n}{r}1 Kor 10, 13{/r}{/n}

Erre reményt nyújtani, és az eljövendő szenvedésekről már előre beszélni, egyet jelent a gyenge megerősítésével. A törött sérültet pedig akkor kötözöd be, ha az olyan embert, aki nagyon fél és retteg a kísértéstől, te biztosítod Isten irgalmáról, persze nem abban az értelemben, hogy nem lesznek majd kísértései, hanem úgy, hogy Isten nem enged senkit sem erején felül megkísérteni.

Mert vannak olyanok, akik, amikor a jövendő szorongatásokról hallanak, csak még jobban felvértezik magukat, és úgy szomjazzák, mintha ez lenne az italuk. Ezek nem a hívek orvosságára áhítoznak, hanem a vértanúk dicsőségét keresik maguknak. Viszont mások, amikor az elkerülhetetlenül bekövetkező kísértésekről hallanak, és hogy azok próbára teszik őket, rögtön teljesen letörnek és meginognak. Pedig ezek a kísértések kizárólag a keresztényeket támadják meg, és más ember ezeket nem is érzi, csak az, aki igazi keresztény akar lenni.

Ezt a vigasztaló kötözést ajánld fel neki, ezzel kötözd be a törött sérültet. Mondd neki: „Ne félj, nem hagy el a kísértésekben az, akiben hittél. Hűséges az Isten, nem hagy téged erődön felül megkísérteni.” Ezt nem is tőlem hallod, hanem az Apostoltól, aki még ezt is mondja: Bizonyítékot akartok arra, hogy belőlem Krisztus szól?{n}{r}2 Kor 13, 3{/r}{/n} Amikor tehát ezeket hallod, magától Krisztustól hallod, attól a Pásztortól, aki választott népét legelteti. Mert róla van megírva: Mértékkel itatsz minket könnyekkel{n}vö. {r}Zsolt 79, 6{/r}{/n}. Mert amit az Apostol mond, hogy: nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, ugyanazt mondja a próféta is e kifejezéssel: mértékkel. Csak te ne hagyd el azt, aki megfenyít ugyan, de buzdít is, aki megfélemlít ugyan, de meg is vigasztal, aki megver ugyan, de meg is gyógyít.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 43, 23; Róm 8, 37; Zsolt 43, 12

Urunk, teérted gyilkolnak mindennap bennünket, leölésre szánt juhoknak tekintenek. {*} De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Odaadtál, mint vágásra szánt juhokat, a nemzetek közt széjjelszórtál. {*} De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.