ÉVKÖZI IDŐ

28. HÉT

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

Kezdődik Aggeus próféta könyve

1, 1 – 2, 9

Buzdítás a templom újjáépítésére. Az új templom dicsősége

Dárius király második esztendejében, a hatodik hónapban, a hónap első napján az Úr a következő szózatot intézte Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához, és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz: Ezt üzeni a Seregek Ura: „Ez a nép azt mondja: »Nem jött el még az idő, hogy újjáépítsük az Úr templomát!« Ezt a szózatot intézte hozzájuk az Úr Aggeus próféta által: »Ugye annak már itt az ideje, hogy kényelmes házakban lakjatok, noha ez a hajlék még romokban hever?«

Azért most ezt mondja a Seregek Ura: »Gondolkozzatok el magatartásotokon! Sokat vetettetek, de keveset takarítottatok be, ettetek, de nem laktatok jól, ittatok, de nem lettetek ittasok, ruhát öltöttetek, de nem melegedtetek föl, a napszámos lyukas erszénybe rakta a bérét.«

Ezt mondja a Seregek Ura: »Gondolkozzatok el magatartásotokon! Menjetek föl tehát a hegyre, hozzatok fát, és építsétek újjá a templomot! Kedvem találom majd benne, és megdicsőülök általa – mondja az Úr. – Bő termésre számítottatok, és lám, szűkös lett. Betakarítottátok, de elfújtam. Ugyan miért? – mondja a Seregek Ura. – Hajlékom miatt, amely romokban hever: mindegyiketek csak a maga házával törődik. Ezért nem adta meg az ég az esőt, ezért nem adta meg a föld a termést. Szárazságot bocsátottam a földre, a hegyekre, a búzára, a borra, az olajra és mindenre, amit a föld terem; az emberekre, az állatokra és a kéz minden munkájára.«”

Zerubbábel, Sealtiel fia és Józsue, Jehocadak fia, a főpap és az egész nép hallotta az Úrnak, az ő Istenüknek szavát, és Aggeus próféta beszédét, akit az Úr, az ő Istenük küldött hozzájuk, s a népet elfogta az Úrtól való félelem. Aggeus, az Úr követe így szólt a néphez: „Veletek vagyok!” – mondja az Úr.

Az Úr pedig fölkeltette Zerubbábelben, Sealtiel fiában, Júda helytartójában a buzgóságot, és Józsuében, Jehocadak fiában, a főpapban a buzgóságot, és az egész népben a buzgóságot. El is kezdték a munkát a Seregek Urának, az ő Istenüknek házában. Ez a hatodik hónap huszonnegyedik napján történt.

Dárius király második esztendejében, a hetedik hónapban, a hónap huszonnegyedik napján az Úr szózatot intézett Aggeus próféta által Zerubbábelhez, Sealtiel fiához, Júda helytartójához és Józsuéhez, Jehocadak fiához, a főpaphoz és az egész néphez. „Ki van közületek még életben, aki látta ezt a házat hajdani dicsőségében? És milyennek látjátok most? Ugye, olyan a szemetek előtt, mintha nem is volna?

De most, bátorság, Zerubbábel! – mondja az Úr. Bátorság, Józsue főpap, Jehocadak fia! Bátorság, egész népe az országnak – mondja az Úr. Dolgozzatok! Hiszen én veletek vagyok! – mondja a Seregek Ura. Lelkem közöttetek lakik! Ne féljetek!

Igen, ezt mondja a Seregek Ura: Még egy kis idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítem mind a népeket, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Enyém az ezüst! Enyém az arany! – mondja a Seregek Ura. Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét – mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét – mondja a Seregek Ura.”

VÁLASZOS ÉNEK

Agg 1, 8; Iz 56, 7

Menjetek föl a hegyre, építsétek újjá a templomot, {*} És kedvemet találom majd benne, mondja az Úr.

Házam minden nép számára az imádság háza lesz. {*} És kedvemet találom majd benne, mondja az Úr.

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Aggeus próféta könyvéhez írt magyarázatából

(Cap. 14: PG 71, 1047-1050)

Nevem megdicsőült a nemzetek között

Üdvözítőnk eljövetelével fönséges templom jelent meg, amely összehasonlíthatatlanul csodálatosabb minden eddiginél. Mindenki beláthatja, hogy ez az új templom a réginél annyival kiválóbb és magasztosabb, amennyivel felülmúlja a mózesi törvény istentiszteletét az Istennek Krisztus evangéliuma szerinti imádása, vagyis amint felülmúlja az árnyékot az igaz valóság.

Egyébként úgy vélem, hogy erről még többet is lehetne mondani. A múltban csak egyetlen templom volt, mégpedig Jeruzsálemben, és ott is egyetlen nép, az izraeliták népe mutatta be az áldozatokat. Miután Isten Egyszülöttje hozzánk hasonlóvá, emberré lett, aki a Szentírás szava szerint Isten és Úr, ő ragyog felettünk{n}{r}Zsolt 117, 27{/r}{/n}, megszámlálhatatlan sok templommal és imádkozóval telt meg a földkerekség. Ezek az imádók jó illatú lelki áldozatokkal imádják a mindenség Istenét. Azt hiszem, ez az, amit Malakiás jövendölt Isten nevében: Én vagyok a Nagy Király, mondja az Úr, és nevem megdicsőült a nemzetek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek{n}{r}Mal 1, 14. 11{/r}{/n}.

Igaz tehát az a jövendölés, hogy nagyobb lesz az új templomnak, vagyis az Egyháznak a dicsősége. Üdvözítő Istenünk kijelenti, hogy a templomért fáradozóknak, a templom építőinek ünnepi ajándékul és mennyei jótéteményként elküldi majd Krisztust, mindnyájunk békéjét, aki által szabad utunk van az egy Lélekben az Atyához{n}{r}Ef 2, 18{/r}{/n}. Így szól ugyanis: Békét adok ezen a helyen, a lélek békéjét jutalmul mindenkinek, aki dolgozik a templom felépítésén{n}vö. {r}Agg 2, 9{/r}{/n}. Maga Krisztus is azt mondja az evangéliumban: Az én békémet adom nektek{n}{r}Jn 14, 27{/r}{/n}. Pál magyarázza meg, miként válik ez az Istent szeretők javára: Krisztus békéje, mondja, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket{n}vö. {r}Fil 4, 7{/r}{/n}. Így imádkozott bölcsen Izajás: Urunk, Istenünk, add meg nekünk a békét, és akkor mindent megadtál nekünk{n}vö. {r}Iz 26, 12{/r}{/n}. Mert akik egyszer szerencsések lehettek Krisztus békéjében részesülni, azok könnyen megmenthetik lelküket, és az erényes élet feladatainak tökéletes teljesítésére összpontosíthatják figyelmüket.

Megígérte tehát Isten, hogy minden templomépítőnek megadja majd a békét. Lehet, hogy az egyik az Egyház építésén dolgozik papi szolgálatot végezve, a másik meg a szent isteni titkok magyarázójaként elöljáró lesz Isten házában. Ismét más pedig a saját lelke megszentelésén fáradozik, hogy mint élő lelki kő épüljön be a szent templomba, Isten hajlékába a Lélek közreműködésével{n}vö. {r}Ef 2, 22{/r}{/n}, az ilyen feltétlenül élvezi azt a nagy előnyt, hogy könnyen elnyeri lelke üdvösségét.

VÁLASZOS ÉNEK

Zsolt 83, 5; Zak 2, 15

Boldog, aki házadban élhet, Uram, {*} Téged dicsérhet szüntelen.

Sok nép az Úrhoz tér majd azon a napon, és az ő népévé válik. {*} Téged dicsérhet szüntelen.

Aggeus próféta könyvéből

2, 11-24

Isten áldása. A Zerubbábelnek tett ígéret

A kilencedik hónap huszonnegyedik napján, Dárius király második esztendejében a következő szózatot intézte az Úr Aggeus prófétához:

„Ezt mondja a Seregek Ura: Kérdezd csak meg a papoktól, hogy áll a dolog: »Ha valaki szentelt húst visz ruhája szegélyében, és ruhája szegélyével kenyeret, főzeléket, bort, olajat vagy bármilyen ételt érint, vajon azok is szentté válnak-e?« A papok azt felelték, hogy nem.

Aggeus folytatta: »Ha valaki holttest érintése által tisztátalanná vált, és hozzáér ezekhez, vajon ezek is tisztátalanná válnak?« A papok azt felelték, hogy igen. Erre Aggeus azt mondta: »Ilyen a nép is! Ilyen ez a nemzet is színem előtt! – mondja az Úr. Ilyen minden munkájuk, és tisztátalan minden, amit itt feláldoznak.

Ezért tehát vizsgáljátok meg magatokat mától fogva a jövőben! Mielőtt követ kőre tennétek az Úr szentélyében: hogy ment a sorotok? Ha valaki húsz mérőnyi rakásért ment, csak tíz mérőnyit talált. Ha valaki a sajtóhoz ment, hogy ötven korsóval sajtoljon, csak hússzal töltött meg. Aszállyal, üszöggel, jégesővel sújtottam kezetek minden munkáját, és ti mégsem tértetek vissza hozzám – mondja az Úr.

Gondolkodjatok el rajta, ma és a jövőben is a kilencedik hónap huszonnegyedik napjától fogva, attól a naptól kezdve, amelyen az Úr templomának alapjait letettétek, fontoljátok meg, hiányzik-e még a gabona a magtárból. S tán még mindig nem terem a szőlő, a fügefa, a gránátalmafa és az olajfa? Mától fogva áldást osztok.«”

A hónap huszonnegyedik napján – a második alkalommal – ezt a szózatot intézte az Úr Aggeushoz:

„Mondd meg Zerubbábelnek, Júda helytartójának: »Megrendítem az eget és a földet. Ledöntöm az országok trónját, és összezúzom a pogányok országának hatalmát. Felforgatom a szekeret és a rajta ülőt. Elesnek a lovak, a lovasok meg egymás kardjába dőlnek. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – foglak, Zerubbábel, Sealtiel fia, én szolgám – mondja az Úr_–, és olyanná teszlek, mint a pecsétgyűrű. Mert téged választottalak ki – mondja a Seregek Ura.«”

VÁLASZOS ÉNEK

Agg 2, 7. 8. 10

Megrendítem az eget és a földet, {*} És eljön az, aki után minden nép vágyakozik.

Ennek a templomnak a dicsősége nagy lesz, mert ezen a helyen adom a békét. {*} És eljön az, aki után minden nép vágyakozik.

Szent Fulgentius ruspei püspöknek Fabianus ellen írt értekezéséből

(Cap. 28, 16-19: CCL 91 A, 813-814)

A Krisztus testéből és véréből való részesedés megszentel minket

Az áldozat bemutatásában megvalósul az, amit maga Üdvözítőnk parancsolt. Így ír erről a szent Apostol: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön{n}{r}1 Kor 11, 24-26{/r}{/n}.

Tehát azért mutatjuk be az áldozatot, hogy az Úr halálát hirdessük, és megemlékezzünk róla, aki értünk adta életét. Ő maga mondja: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért{n}{r}Jn 15, 13{/r}{/n}. Mivel pedig Krisztus szeretetből halt meg értünk, a szent áldozat bemutatásakor haláláról megemlékezve azért könyörgünk, hogy a Szentlélek eljövetele által növekedjék bennünk a szeretet. Azért is esedezünk, hogy az a szeretet – amellyel Krisztus oly jóságosan vállalta, hogy értünk keresztre feszítsék – minket is késztessen a Szentlélek kegyelmével, hogy számunkra keresztre szegeztessék ez a világ, és mi is keresztre szegeztessünk e világ számára. Utánozzuk a mi Urunk halálát mi is, hogy miként Krisztus a halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban az Istennek él{n}{r}Róm 6, 10{/r}{/n}, ugyanúgy mi is új életre keljünk{n}{r}Róm 6, 4{/r}{/n}; és miután megkaptuk a szeretet ajándékát, mi is meghaljunk a bűnnek, és éljünk az Istennek.

A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete{n}{r}Róm 5, 5{/r}{/n}. Mert az Úr testéből és véréből való részesedés – vagyis amikor az ő kenyerét esszük és az ő kelyhéből iszunk – arra indít minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük keresztre szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt.

Így lehetséges az, hogy mindazok a hívek, akik szeretik Istent és embertársukat, ha nem is isznak a testi szenvedés kelyhéből, isznak az Úr szeretetének kelyhéből. Ettől megittasodva, féken tartják testüket, és az Úr Jézus Krisztusba öltözötten nem követik a testi vágyakat, s nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra fordítják figyelmüket. Így tehát az iszik az Úr kelyhéből, aki megőrzi a szent szeretetet: enélkül semmi sem használ az embernek, még az sem, ha valaki a testét is odaadná égőáldozatul. A szeretet ajándéka megadja nekünk, hogy valóban azzá is legyünk, amit a szent áldozatban titokzatosan megünnepelünk.

VÁLASZOS ÉNEK

Lk 22, 19; Jn 6, 59

Jézus kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: {*} Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.

Ez a mennyből alászállott kenyér; aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él. {*} Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.

Kezdődik Zakariás próféta könyve

1, 1-21

Látomás Jeruzsálem újjáépültéről

Dárius második esztendejének nyolcadik hónapjában az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához:

„Így beszélj hozzájuk: Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Ne legyetek olyanok, mint atyáitok, akikhez így beszéltek a régi próféták: »Ezt mondja a Seregek Ura: Forduljatok el gonosz utaitoktól és gonosz tetteitektől«, de nem hallgattak meg, és nem ügyeltek rám – mondja az Úr. És hol vannak atyáitok? És a próféták tán örökké élnek? De szavaim és parancsaim, amelyeket szolgáimra, a prófétákra bíztam, ugye eljutottak atyáitokhoz? Ezért az Úr nagyon megharagudott atyáitokra, úgyhogy megszégyenültek, és azt mondták: »A Seregek Ura úgy bánt velünk, amint elhatározta: útjaink és tetteink szerint.«”

A tizenegyedik hónap, a Sebat hónap huszonnegyedik napján, Dárius második évében az Úr szózatot intézett Zakariás prófétához, Berekjának, Iddó fiának a fiához: „Az éj folyamán látomásom volt. Egy ember állt a mirtuszfák között, amelyeknek a gyökerei a mélybe nyúltak; mögötte sárga, vörössárga, fekete és fehér lovak voltak.”

Megkérdeztem: „Mik ezek, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, azt mondta: „Mindjárt megmutatom neked, hogy mik ezek.” Az ember, aki a mirtuszfák között állt, ezt válaszolta: „Ezek azok, akiket az Úr küldött, hogy járják be a földet.” Ekkor a lovak azt mondták az Úr angyalának, aki a mirtuszfák között állt: „Bejártuk a földet. Az egész földön béke van és nyugalom.”

Erre az Úr angyala így válaszolt: „Seregek Ura! Meddig vársz még, hogy megkönyörülj Jeruzsálemen és Júda városain, amelyekkel hetven éve érezteted haragodat?” Az Úr kedves, vigasztaló szavakkal válaszolt az angyalnak, aki hozzám beszélt.

Ezután így szólt az angyal, aki hozzám beszélt: „Hirdesd: Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Jeruzsálemet és Siont, és nagyon haragszom a gőgös népekre. Én ugyanis csak egy kicsit haragudtam, ők azonban túllépték a mértéket. Azért ezt mondja az Úr: Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. Újjá fog épülni ott a házam – mondja a Seregek Ura_–, és a mérőzsinór kifeszül Jeruzsálem felett. Hirdesd továbbá: Ezt mondja a Seregek Ura: Városaim bővelkedni fognak a javakban. Az Úr megkönyörül Sionon, és ismét kiválasztja Jeruzsálemet.”

Azután fölemeltem tekintetem, és látomást láttam. Volt ott négy szarv. Megkérdeztem az angyalt, aki beszélt hozzám: „Mik ezek a szarvak, Uram?” Azt felelte: „Ezek azok a szarvak, amelyek szétszórták Júdát, Izraelt és Jeruzsálemet.”

Azután az Úr négy kovácsot mutatott nekem. Megkérdeztem: „Mit fognak ezek itt csinálni?” Azt mondta: „Ezek azok a szarvak ott, amelyek szétszórták Júdát, úgyhogy senki sem merte fölemelni a fejét. S ezek most idejöttek, hogy legyőzzék őket, hogy letörjék azoknak a nemzeteknek a szarvát, amelyek fölemelték a szarvukat Júda országa ellen, és szétszórták.”

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 1, 16; Jel 21, 23

Újra irgalommal fordulok Jeruzsálemhez. {*} Újjá fog épülni ott a házam.

A városnak nincs szüksége sem a napra, sem a holdra, mert világossága maga a Bárány. {*} Újjá fog épülni ott a házam.

Szent Kolumbán apát Utasításaiból

(Instr. De compunctione, 12, 2-3: Opera, Dublin 1957, pp. 112-114)

Örökmécs az örök Főpap templomában

Milyen boldogok és milyen szerencsések azok a szolgák, akiket Uruk megérkezésekor ébren talál{n}{r}Lk 12, 37{/r}{/n}. Boldog az a virrasztás, amellyel Istent, a mindenség alkotóját várják, aki betölt mindent, és felülmúl mindent.

Bárcsak engem is, jóllehet haszontalan szolgát, de mégis mint az ő szolgáját arra méltatna, hogy felébresztene tunyaságom álmából, és isteni szeretetének tüzével – amelynek lángja a csillagoknál is magasabbra lobog – bárcsak felgyújtaná bennem az iránta való hatalmas szeretet vágyat, és szüntelenül égne bennem is ez az isteni tűz!

Bárcsak méltó volnék arra, hogy mécsesem éjszaka mindig égne Uram templomában, hogy világítana mindazoknak, akik belépnek Istenem hazába! Uram, könyörgök Fiadnak, Jézus Krisztusnak, az én Istenemnek nevében, add nekem azt a fogyhatatlan szeretetet, hogy fel tudjon gyulladni mécsesem, és képtelen legyen kialudni. Engem melegítsen, másoknak pedig világítson.

Krisztus, édes Üdvözítőnk, te gyújtsd meg jóságosan mécseseinket, hogy szüntelenül világítsanak templomodban, és örök fényt kapjanak belőled, az örök világosságból; hogy megvilágítsák a mi sötétségünket, és távol tartsák tőlünk a világ éjszakáját.

Kérlek, Jézusom, úgy áraszd mécsesembe fényedet, hogy világosságánál feltáruljon előttem az a legszentebb szentély, amely téged mint a jövendő javak örök Főpapját annak a templomnak csarnokaiba fogadott be, csak hogy téged örökre lássalak, szemléljelek és kívánjalak; hogy reád szeretettel tekintsek, és színed előtt szüntelen égjen és lobogjon mécsesem.

Szeretett Üdvözítőnk, mutasd meg magadat előttünk, akik nálad zörgetünk, hogy téged megismerve csak téged szeressünk, senki mást; csak utánad vágyódjunk, rólad elmélkedjünk nappal és éjszaka, mindig rólad gondolkodjunk. Szíts fel bennünk oly nagy szeretetet, hogy téged, Istenünket méltó módon szeressünk, hogy egész bensőnket betöltse az irántad való szeretet, és ez a szereteted foglaljon le minket egészen. Minden érzékünket ez a szereteted elégítse ki, hogy rajtad kívül, aki örökkévaló vagy, mást már képtelenek is legyünk szeretni. Add, hogy ezt a nagy szeretetet sem az ég, sem a föld, sem a tenger vize ne tudja bennünk kioltani a Szentírás szava szerint: Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet{n}{r}Én 8, 7{/r}{/n}.

Ez valósuljon meg bennünk is, amennyire lehetséges, a te ajándékodból Urunk, Jézus Krisztus, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké! Ámen.

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 60, 19-20a

Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, {*} Mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.

A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik. {*} Mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.

Zakariás próféta könyvéből

3, 1 – 4, 14

Ígéretek Zerubbábelnek és Józsue főpapnak

Megmutatta nekem (az Úr) Józsue főpapot, amint az Úr angyala előtt állt. Jobbján a sátán állt, és vádolta.

Az Úr angyala ezt mondta a sátánnak: „Parancsoljon neked az Úr, sátán, parancsoljon neked az, aki kiválasztotta Jeruzsálemet! Nem üszök ő, amelyet kimentettek a tűzből?” Józsue piszkos ruhába volt öltözve, amint ott állt az Úr angyala előtt. Az angyal megszólalt, és azt mondta az előtte állóknak: „Vegyétek le róla a piszkos ruhát, és öltöztessétek díszes ruhába! A fejére tegyetek tiszta föveget!” Fel is öltöztették díszes ruhába, a fejére pedig tiszta föveget tettek. Az Úr angyala ott állt előtte, és azt mondta neki: „Látod, levettem rólad gonoszságodat.”

Majd így szólt az Úr angyala Józsuéhoz: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ha az én útjaimon jársz, és megtartod törvényeimet, te fogod kormányozni házamat, te őrzöd udvaraimat, és megengedem, hogy ezek sorába lépj, akik itt állnak. Nézd, a kő, amelyet Józsue elé tettem. Ezen az egy kövön hét szem van; nézd, magam vésem bele a feliratot – mondja a Seregek Ura. Halljátok hát, Józsue főpap, és társaid, akik előtted ülnek, mert hisz jelképes személyek vagytok! Nézzétek, elküldöm szolgámat, a Sarjat, és kiirtom a gonoszságot ebből az országból egyetlen nap alatt. Azon a napon – mondja a Seregek Ura – meghívhatjátok majd egymást a szőlő és a fügefa alá.”

Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égő a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.”

Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.”

Erre így felelt: „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?” Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tőle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelyből a két arany nyíláson át olaj folyik?” Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre ő: „Ez a két Fölkent, akik az Úr előtt állnak az egész földről.”

Ezt a szózatot intézi az Úr Zerubbábelhez: „Nem hatalom által és nem erőszak által, hanem az én lelkem által – mondja a Seregek Ura. – Mi vagy te, nagy hegy? Zerubbábel előtt síksággá változol. Ledönti az örömkövet, s közben ezt fogják harsogni: Rajta, rajta, nagy kő!”

Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: „Zerubbábel keze vetette meg e ház alapját, az ő keze fogja be is fejezni. (Ti pedig megtudjátok, hogy a Seregek Ura küldött hozzátok.) Vajon van-e valaki, aki megveti e szerény kezdet napját? Örülni fognak majd, ha látják a választott követ Zerubbábel kezében.”

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 11, 4. vö. 3

Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, {*} Akik a föld Urának színe előtt állnak.

Az Úr meghagyta két tanújának, hogy bűnbánatot hirdessenek. {*} Akik a föld Urának színe előtt állnak.

Szent Hitvalló Maximus apát Thalassiusnak ajánlott „Vizsgálódások” című munkájából

(Quaest. 63: PG 90, 667-670)

A Világosság minden embert megvilágosít

A tartóra helyezett fáklya az Atyától kapott igazi világosság, amely minden e világra jövő embert megvilágosít{n}{r}Jn 1, 9{/r}{/n}: a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki közülünk való, és miután emberi természetünket magára vette, nemcsak világosságnak nevezték, hanem azzá is lett. Hiszen természeténél fogva ő az Atya Bölcsessége és Igéje, Isten Egyházában őt hirdetik a hit buzgó megvallásával; és a parancsok megtartásából folyó erényes életformával a pogányok előtt is felmagasztosul, és fényeskedik; megvilágosítja mindazokat, akik a házban (azaz ebben a világban) vannak, mint ahogy maga az Isten Igéje is mondja az egyik helyen: Senki sem gyújt világot azért, hogy a véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy világítson mindazoknak, akik a házban vannak{n}vö. {r}Mt 5, 15{/r}{/n}. Maga nevezte önmagát világosságnak, aki bár természeténél fogva Isten, de adakozó jóságából emberré lett.

Úgy gondolom, hogy ezt a nagy Dávid is felismerte, mert az Urat világosságnak nevezte e szavakkal: Nagyszerű lámpás a te igéd lábam előtt, ösvényemen csak ez világít{n}{r}Zsolt 118, 105{/r}{/n}. Olyan ugyanis az én Megváltóm és Istenem, hogy elűzi a tudatlanság és vétek sötétjét; ezért nevezte őt a Szentírás is világosságnak.

Egyedül csak ő lett mindenki számára az üdvösség útja, aki mint világosság elűzte a tudatlanság homályát, megszüntette a gonoszság és a vétek sötétségét: erejével és tudásával az Atyához vezeti azokat, akik az isteni parancsok megtartásával mint az igazság útját, őt követik, és a szívükbe is fogadják. Az Anyaszentegyházat nevezte annak a lámpatartónak, amelyben az igehirdetés révén világoskodik Isten igéje, és mindazokat, akik ebben a világban, mint valami házban tartózkodnak, az igazság fényével ragyogja be, és eltölti mindegyikük lelkét Isten ismeretével.

Semmiképpen sem tűri az ige, hogy valamely véka alá rejtsék, hanem inkább azt akarja, hogy magas tartóra tegyék, az Egyház nagy ékességére legyen. Ameddig ugyanis a törvény betűje, mint egy véka akadályozza az igét a megvilágosításban, addig megfoszt mindenkit az örök világosságtól. Az ige ugyanis nem nyújthat lelki világosságot azok számára, akik nem akarják levetkőzni annak a puszta érzékelhető értelmét, amely csalóka, csupán tévedésre képes, és csak a testtel rokon dolgok sorvasztó és halált hozó erejét tudja felfogni. Csak akkor nyújt lelki világosságot az ige, ha a tartóra helyezik, tudniillik ha az Egyháznak a szellemi és lelki értelemben vett istentiszteletébe, hogy mindenkinek világítson.

A betű ugyanis, ha lelkileg meg nem értjük, csak annyi értelmet hordoz, amennyit kimondásával körülhatárolunk. A leírtaknak igazi hatóerejét a betű nem engedi a lelkünkbe hatolni.

Ha meggyújtjuk a szemlélődés és az istentisztelet világosságát (tudniillik azt az értelmet, amely a tudás számára gyújt fényt), ne tegyük véka alá, nehogy elzárjuk a bölcsesség kimeríthetetlen erejét a puszta betűkkel, és így bűnösökké váljunk. Tegyük inkább a tartóra (azaz az Anyaszentegyházra), ahol magas helye lesz az igazi világosságnak, és akkor úgy világít majd mindenki előtt, mint az isteni tanítások fáklyája.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 12, 35. 36; 9, 39

Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. {*} Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!

Azért jöttem a világba, hogy akik nem látnak, azok lássanak. {*} Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek!

Zakariás próféta könyvéből

8, 1-17. 20-23

Ígéret a boldog otthonról Sion begyén

A Seregek Urának szózata: „Ezt mondja a Seregek Ura: Féltékeny szeretettel szeretem Siont, és nagy haragra gerjedtem miatta.

Ezt mondja a Seregek Ura: Visszatérek a Sionra, és Jeruzsálemben fogok lakni. Jeruzsálemet a Hűség Városának fogják nevezni, a Seregek Urának hegyét meg Szent Hegynek.

Ezt mondja a Seregek Ura: Ülnek még öregemberek és öregasszonyok Jeruzsálem terein. Bot lesz mindegyikük kezében napjaiknak sokasága miatt. Tele lesznek a város terei kisfiúkkal és kislányokkal; játszadozni fognak a tereken.

Ezt mondja a Seregek Ura: Ha ez csodálatosnak látszik majd a nép maradékának szemében azokban a napokban, vajon az én szememben is csodálatosnak látszik majd? – mondja a Seregek Ura.

Ezt mondja a Seregek Ura: Lám, kiszabadítom népemet napkelet és napnyugat földjéről. Visszahozom őket, hogy Jeruzsálemben lakjanak. Az én népem lesznek, és én az Istenük leszek hűségben és igazságban.

Ezt mondja a Seregek Ura: Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából, akik jövendölnek attól a naptól kezdve, amelyen a Seregek Ura templomának letették az alapjait, hogy újjáépítsék a szentélyt. Az előtt a nap előtt ugyanis eredménytelen volt az ember munkája, és eredménytelen volt az állatok munkája. Munkája közben ugyanis senkinek sem volt nyugta az ellenségtől. Én ugyanis mind egymásra szabadítottam az embereket. De most már nem úgy bánok e nép maradékával, mint a régi időkben – mondja a Seregek Ura. – Lám, békét adok: a szőlőskert megtermi gyümölcsét, a föld megadja termését, az ég hullatja az esőt. Ezt mind megadom e nép maradékának. Miattatok átok szállt a nemzetekre. Júda háza (és Izrael háza): Ugyanúgy, ha megmentlek benneteket, áldás lesztek számukra. Ne féljetek: legyen erős a kezetek!

Ezt mondja a Seregek Ura: Amint elhatároztam, hogy rosszul bánok veletek, amikor atyáitok megharagítottak – mondja a Seregek Ura_–, és nem is irgalmaztam, úgy most, ezekben a napokban elhatároztam, hogy jót teszek Jeruzsálemmel és Júda házával. Ne féljetek! Csak ezeket a dolgokat tegyétek meg: Mondjatok egymásnak igazat, kapuitokban úgy szolgáltassatok igazságot, hogy békét szerezzetek. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot egymás ellen, hogy ne szeressétek a hamis esküt, mert ezek azok a dolgok, amelyeket gyűlölök – mondja az Úr.

Ezt mondja a Seregek Ura: Eljönnek még ide a népek és a nagy városok lakói. Az egyik város lakói elmennek a másikhoz, és azt mondják: »Gyertek, menjünk, és imádkozzunk a Seregek Urának színe előtt, és keressük a Seregek Urát! Hadd menjek én is!« Számos nép, hatalmas nemzetek jönnek, hogy keressék a Seregek Urát Jeruzsálemben, és imádkozzanak az Úr színe előtt.

Ezt mondja a Seregek Ura: Azokban a napokban egyetlen zsidó ruhája szegélyét tíz különböző nyelvű ember fogja majd meg, és kéri: »Hadd menjünk veletek, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«”

VÁLASZOS ÉNEK

Zak 8, 7. 9; ApCsel 3, 25

Ezt mondja az Úr: Lám, kiszabadítom népemet napkelet és napnyugat földjéről. {*} Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából.

Ti vagytok a prófétáknak és annak a szövetségnek a fiai, amelyet az Isten atyáitokkal kötött. {*} Legyen erős a kezetek, nektek, akik ezekben a napokban halljátok e szavakat a próféták szájából.

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 26, 4-6: CCL 36, 261-263)

Íme, én üdvözítem népemet

Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza{n}{r}Jn 6, 44{/r}{/n}. Ne gondold, hogy az Atya akaratod ellenére vonz, hiszen szeretetével vonzza lelkedet. Ne féljünk azoktól az emberektől, akik nagyon is távol vannak az isteni dolgok ismeretétől, és csak szavakon nyargalnak, és a Szentírásnak evangéliumi igéjével esetleg cáfolnának bennünket, és azt mondanák: „Hogyan hihetek szabad akarattal, ha már vonzanak engem?” Erre én így felelek: „Kevés az, hogy akaratod révén vonz; vonz még az örömöd által is.”

Mit jelent öröm által vonzani? Örömödet az Úrban keresd, ő majd teljesíti szíved vágyait{n}{r}Zsolt 36, 4{/r}{/n}. Van egy bizonyos vágya a szívnek, amelynek édes tápláléka az a mennyei kenyér. Továbbá azt merte mondani a költő is: „Mindenkit a vágya vezérel”, vagyis nem a kényszer, hanem a vágy, nem a kötelezettség, hanem a gyönyörködés. Nemde mondanunk kell tehát, hogy az Atya Krisztushoz azt az embert vonzza, aki örül az igazságnak, aki gyönyörködik a boldogságban, aki örvendezik az igazságosságnak, aki gyönyörűségét találja az örök életben, és mindez éppen maga Krisztus?

Márpedig ha a testi érzékeinknek is megvannak a maguk gyönyörűségei, akkor a lélek sem lehet meg örömök nélkül. Ha a léleknek nem lennének gyönyörűségei, akkor mi jogon mondaná a Szentírás, hogy szárnyad árnyékában lelnek oltalmat az emberek, házad gazdagságától megittasodnak, gyönyörűséged patakját adod italul nekik, mert tenálad van az élet forrása, és a te fényedben látjuk az igazi fényt{n}{r}Zsolt 35, 8{/r}{/n}.

Mutass nekem egy olyan embert, aki szeret, mert az megérti, amit mondok. Mutass egy reménykedő embert, egy éhezőt, mutass egy földi elhagyatottságban vándorló, szomjazó embert, aki az örök haza forrásai után áhítozik, mutass nekem egy ilyen embert, mert az megérti, amit mondok. De ha egy érzéketlen emberhez szólok, az nem érti meg, amit mondok.

Ha zöld gallyat nyújtasz a birkának, már vonzod is; ha diókat mutatsz a gyereknek, azzal már vonzod is; odasiet ahhoz, ami vonzza; minthogy szereti, azért az vonzza, minden egyéni kényszerítés nélkül vonzza, hiszen a szeretet köteléke vonzza őt. Ha tehát mindaz vonzza az embert, ami földi gyönyörben és vágyban mutatkozik meg azok előtt, akik azt szeretik – mert igaz az, hogy „mindenkit a vágya vezérel”_–, akkor kérdem, nem vonzza-e az embert az Atya által kinyilvánított Krisztus is? Hiszen mire vágyódik jobban az ember lelke, mint az igazságra? Mire kell mohón éheznie, mitől várja, hogy jó ízéről tudja megítélni az igazságot, ha nem eszi és issza a bölcsességet, az igazságosságot, az igazságot és az örökkévalóságot?

Azt mondja ugyanis a Szentírás: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot még itt a földön, mert majd eltelnek vele, de csak a másvilágon{n}{r}Mt 5, 6{/r}{/n}. Megajándékozom azzal, amit szeret; megajándékozom azzal, amire reménykedve vágyakozott. Látni fogja majd, amit még nem látva hitt. Az lesz a tápláléka, amire éhezett, azzal telik el majd, amire szomjazott. Mikor lesz mindez? A holtak feltámadásakor, mert én feltámasztom az utolsó napon{n}{r}Jn 6, 44{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 6, 44-45

Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza. {*} Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. {*} Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön.

Kezdődik Malakiás próféta könyve

1, 1-14; 2, 13-16

Jövendölés a hanyag papokról és a válásról

Jövendölés. Az Úr szózata, amelyet Malakiás által intézett Izraelhez:

„Szerettelek benneteket! – mondja az Úr. – Ti mégis így beszéltek: »Mivel mutattad meg, hogy szeretsz bennünket?« Ugye, Ézsau, a testvére voltál Jákobnak? – mondja az Úr. – Mégis Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem: városait pusztasággá tettem, örökségét sivár legelővé. Hiába mondja Edom: »Elpusztítottak bennünket, de újra felépítjük romjainkat«, mert a Seregek Ura ezt mondja: Ha fölépítik, lerombolom! Így nevezik majd őket: »A gonoszság vidéke« és: »A nép, amelyre mindörökre megharagudott az Úr«. Meglátjátok ezt saját szemetekkel, és így szóltok: »Nagy az Úr Izrael határain túl is!«

A gyermek tiszteli apját, a szolga pedig urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az irántam való tisztelet? Ha én Úr vagyok, hol a tőlem való félelem? Ezt kérdezi tőletek a Seregek Ura, tőletek, papok, akik megvetitek a nevemet. Azt kérdezitek: »Mi által vetettük meg a nevedet?« Azáltal, hogy tisztátalan kenyeret hoztok oltáromra. Azt kérdezitek: »Mivel szentségtelenítettük meg?« Azzal, hogy azt gondoljátok: »Az Úr asztalát semmibe kell venni.« Vagy nem rossz-e az, hogy vak állatot hoztok áldozatul? S ha sántát és beteget hoztok, nem rossz-e az? Ha elvinnéd a helytartódnak, vajon tetszene-e neki, és örömmel fogadna-e téged? – mondja a Seregek Ura.

Most tehát könyörögjetek az Istenhez, hogy irgalmazzon nekünk (bizony, a ti kezetek műveli ezt!). Vajon örömmel fogad-e titeket? – kérdezi a Seregek Ura. – Bárcsak bezárná valaki közületek az ajtókat, hogy ne gyújtson senki hiába tüzet oltáromon! Nem találom kedvemet bennetek – mondja a Seregek Ura_–, nem fogadom szívesen kezetekből az ételáldozatot. De napkeltétől napnyugtáig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura.

Ti mégis megszentségtelenítitek, mert azt gondoljátok: »Tisztátalan az Úr asztala, és megvetendő rajta minden étel.« Azt mondjátok: »Lám, mennyi a munka!«, és méltatlanul bántok vele – mondja a Seregek Ura. Idehoztok lopott, beteg és sánta állatot, hogy bemutassátok áldozatul. Vajon elfogadjam-e az ilyet kezetekből? – mondja a Seregek Ura. Átkozott az a csaló, aki – bár van szép hím a nyájában fogadalmi áldozatul – mégis egy sérültet áldoz fel. Mert én vagyok a Nagy Király – mondja a Seregek Ura_–, és nevem félelmetes a népek között.

S egy másik dolog, amit elkövettetek: Könnyeitekkel árasztjátok el az Úr oltárát, sírással és jajgatással, amiért nem tekintek többé az áldozatra, és semmit sem fogadok kedvesen a kezetekből. S azt kérdezitek: »Miért?« Azért, mert az Úr a tanú közötted és ifjúkori feleséged között, akihez hűtlen lettél, noha ő volt a társad, a szövetséggel elkötelezett feleséged. Nemde egy élete van annak, aki testből és lélekből áll? És mi a vágya ennek az egynek? Az, hogy utódai legyenek az Isten által. Tartsátok hát tiszteletben életeteket, és ne légy hűtlen ifjúkori feleségedhez. Mert gyűlölöm a válást – mondja az Úr, Izrael Istene – és azt, hogy igazságtalansággal borítsa el az ember a ruháját – mondja a Seregek Ura. – Tartsátok hát tiszteletben az életeteket, és ne kövessétek el ezt a hűtlenséget!”

VÁLASZOS ÉNEK

Mal 2, 5. 6; Zsolt 109, 4

Szövetségben voltam a pappal: ez élet volt és béke, én adtam neki; félt engem, és tisztelte a nevemet. {*} Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság.

Megesküdött az Úr, és nem vonja vissza: Pap vagy te örökké Melkizedek rendje szerint. {*} Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság.

Szent Ágoston püspöknek „Az Isten Városa” című könyveiből

(Lib. 10, 6: CCL 47, 278-279)

Minden helyen tiszta ételáldozatot áldoznak és mutatnak be nevemnek

Igazi áldozat mindaz a cselekedetünk, amit azért teszünk, hogy Istennel elválaszthatatlan szent egységbe jussunk, és éppen ez szolgálja végső célunkat is, hogy tényleg örökké igazán boldogok legyünk. Ezért tehát nem számít áldozatnak még az az irgalmas cselekedet sem, amellyel megsegítjük embertársunkat, ha nem Istenért tesszük. Viszont az ilyen említett cselekedet – noha azt halandó ember teszi és ajánlja is fel – áldozat és isteni dolog lesz, és ezt a régi latinok is így mondták. Ezért tehát áldozat az is, ha egy Isten nevében felszentelt és ünnepélyesen neki ajánlott ember meghal a világnak, hogy az Istennek éljen. Hiszen éppen ez az olyan irgalmasság, amelyet az ember önmagával szemben gyakorol. Ezért mondja a Szentírás is: Légy irgalmas a saját lelkedhez, hogy Isten tetszésére légy!{n}{r}Sir 30, 24{/r}. Vulg.{/n}

Tehát igazi áldozat mind a magunk iránt, mind pedig az embertárs iránt gyakorolt irgalmasság, ha Istenért tesszük. Hiszen az irgalmasság cselekedeteit éppen azért végezzük, hogy megszabadítsanak nyomorúságos helyzetünktől, és általuk boldogok legyünk. Ezt azonban csak az olyan jó cselekedet adja meg, amelyről a Szentírás ezt mondja: Nekem azonban jó az Istennel lennem{n}{r}Zsolt 72, 28{/r}{/n}. Ebből az is következik, hogy ezt az egész megváltott Várost, vagyis a szentek gyülekezetét és társaságát egyetemes áldozatként ajánlja fel Istennek az a Főpap, aki szolgai alakot felvéve kínszenvedésében önmagát is feláldozta értünk, hogy teste lehessünk ennek az oly hatalmas Főnek. Ezt a szolgai alakját áldozta fel, ezt ajánlotta fel, hiszen ebben az emberi alakban lett közvetítő, ebben lett pappá és áldozattá.

Tehát arra buzdít az Apostol, hogy adjuk testünket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, szellemi hódolatul{n}{r}Róm 12, 1{/r}{/n}, és hogy ne hasonuljunk e világhoz, hanem alakuljunk át gondolkodásban megújulva, hogy felismerjük, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte, és mi a tökéletes. Mivel mindez az áldozat mi magunk vagyunk, hozzáfűzi: A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint. Mert ahogy egy testben több tagunk van, s minden tagnak más a szerepe, sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként azonban tagjai vagyunk egymásnak, s a nekünk juttatott kegyelem szerint adományaink is különböznek{n}{r}Róm 12, 3-6{/r}{/n}.

Ez a keresztények áldozata: Sokan egy test vagyunk Krisztusban{n}{r}1 Kor 10, 17{/r}{/n}. Ezt ünnepli az Egyház az oltárainkon bemutatott áldozatban, amit a hívek jól ismernek. Itt megláthatja az Egyház, hogy abban, amit áldozatul mutat be, saját magát áldozza fel.

VÁLASZOS ÉNEK

Mik 6, 6. 8; MTörv 10, 14. 12

Mivel állhatok az Úr elé? Megmondták neked, ó, ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: {*} Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

Az Úré az ég és a föld és minden, ami rajta van. S most, mit kíván tőled az Úr, a te Istened? {*} Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel.

Malakiás próféta könyvéből

3, 1-24

Az Úr napja

Ezt mondja az Úr, az Isten: „Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! – mondja a Seregek Ura. – De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik?

Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester. Megtisztítja Lévi fiait, megfinomítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy méltóképpen mutassák be az áldozatot az Úrnak. Júda és Jeruzsálem áldozata tetszeni fog akkor az Úrnak, éppúgy, mint a régmúlt időkben, mint az első években. Elmegyek hozzátok, és ítéletet tartok. Gyors tanú leszek a jósok, a házasságtörők és az esküszegők ellen, meg azok ellen, akik elnyomják a napszámost, az özvegyet és az árvát, és semmibe veszik az idegenek jogát, tőlem pedig nem félnek – mondja a Seregek Ura.

Bizony, én, az Úr sose változom: ezért nem ér el a végzet titeket, Jákob fiai. Atyáitok napjai óta eltértetek parancsaimtól, nem követtétek őket. Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: »Hogyan térjünk vissza?« Szabad-e az embernek megcsalni az Istent? Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: »Mivel csaltunk meg?« A tizeddel és a zsengeáldozattal. Átok nehezedik rátok, mégis megcsaltok, az egész nép.

Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet és az első termést a kincstárba, hogy legyen étel a házamban. Akkor aztán próbára tehettek – mondja a Seregek Ura_–, vajon megnyitom-e nektek az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok-e rátok. Kedvetekért megtiltom a sáskának, hogy megegye és elpusztítsa a föld gyümölcsét, és nem lesz terméketlen a szőlőtök a mezőn – mondja a Seregek Ura. – Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura.

Keményen beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Azt kérdezitek: »Mit beszéltünk ellened?« Azt mondjátok: »Értelmetlen dolog az Urat szolgálni, és mi haszna annak, hogy megtartottuk parancsait, és bűnbánatban jártunk a Seregek Urának színe előtt? Most, lám, boldognak mondhatjuk a kevélyeket; akik gonoszságot műveltek, azoknak jól megy a soruk. Próbára teszik az Istent, és semmi bántódásuk nem esik.«

Így beszéltek egymás között azok, akik az Urat félik. De az Úr figyelt rájuk, és meghallotta őket: Színe előtt egy könyvet írtak emlékeztetőül azokról, akik félik őt, és az ő nevében keresnek menedéket. Azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura_–, tulajdonommá lesznek. Megszánom majd őket, mint ahogy az ember megszánja fiát, aki őt szolgálja. Akkor ismét meglátjátok, mi a különbség az igaz és a gonosz között, mennyire más, ha valaki az Istent szolgálja, és ha nem.

Mert lám, elérkezik az a nap, s izzó lesz, mint a kemence. Minden kevély és minden gonosztevő olyan lesz, mint a szalma: az a nap, amely elérkezik, lángra lobbantja őket – mondja a Seregek Ura_–, úgyhogy sem gyökér, sem lombozat nem marad belőlük.

Nektek pedig, akik félitek a nevemet, felragyog az igazság napja, sugarai üdvösséget fognak árasztani. Kimentek, és ugrándoztok, mint a hizlalt borjak. A gonosztevőket eltiporjátok: olyanok lesznek lábatok alatt, mint a hamu azon a napon, amelyet készítek – mondja a Seregek Ura.

Emlékezzetek meg szolgámnak, Mózesnek a törvényéről, a parancsokról és a rendelkezésekről, amelyeket Hóreb hegyén adtam neki egész Izrael számára.

Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek, és átokkal sújtsam a földet.”

VÁLASZOS ÉNEK

Mal 3, 1; Lk 1, 76

Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. {*} Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.

Te pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétája leszel, az Úr előtt jársz, hogy útjait előkészítsd. {*} Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok.

A II. vatikáni zsinat Gaudium et spes kezdetű, az Egyház és a mai világ viszonyáról szóló lelkipásztori konstitúciójából

(Nn. 40. 45)

Krisztus: az Alfa és Ómega, az első és utolsó

A földi és a mennyei ország egymásba fonódását csak hittel lehet felfogni, sőt titka is marad annak az emberi történelemnek, amelyet a bűn mindaddig zavarossá tesz, amíg teljesen föl nem tárul Isten gyermekeinek dicsősége.

Amikor az Egyház a maga üdvözítő feladatában fáradozik, az isteni életet közvetíti az embernek, de ezenfelül annak visszaverődő fényét is szétsugározza az egész világban. Teszi ezt elsősorban azzal, hogy orvosolja és magasabb rendűvé teszi a személy méltóságát, erősíti a társadalom kötelékeit, és mélyebb értelmet és jelentőséget ad az emberek mindennapi tevékenységének. Ezért úgy véli az Egyház, hogy mind egyes tagjai, mind pedig a maga egész közössége által sokban gazdagíthatja a nagy emberi családot, történelmét emberibbé teheti.

Az Egyház, miközben segít a világnak, és maga is sokat kap tőle, arra az egyre törekszik, hogy eljöjjön az Isten országa, és megvalósuljon az egész emberi nem üdvössége. Mindaz a jó pedig, amit Isten népe nyújthat földi vándorlása idején a nagy embercsaládnak, abból származik, hogy az Egyház az üdvösség egyetemes szakramentuma, vagyis feltárja és a jelenben hatékony erővé teszi Istenünk emberszeretetének misztériumát.

Isten Igéje ugyanis, aki által lett minden, maga is testet öltött, hogy mint a tökéletes Ember, mindenkit üdvözítsen, és egybekapcsolja az egész mindenséget. Urunk a célja az emberi történelemnek, az a pont, amelyben a történelem és a civilizáció vágyai találkoznak. Ő az emberiség középpontja, minden szív öröme és sóvárgásainak beteljesedése. Őt támasztotta fel az Atya a halálból, őt dicsőítette meg, és ültette jobbjára, megtéve élők és holtak bírájává. Az ő Lelke éltet és egyesít minket, amíg zarándokolunk a történelem beteljesedése felé, hiszen az az Atya szeretetének és tervének teljesen megfelel, hogy Krisztusban mint főben újra egyesítsen mindent, ami a mennyben és a földön van{n}{r}Ef 1, 10{/r}{/n}.

Maga az Úr mondja: Hamarosan eljövök, és velem lesz a jutalom, hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég{n}{r}Jel 22, 12-13{/r}{/n}.

VÁLASZOS ÉNEK

ApCsel 10, 36; 4, 12; 10, 42

A tanítást Isten adta, amikor békét hirdetett Jézus Krisztus által. {*} Ő a mindenség Ura, nincs üdvösség senki másban.

Ő az, akit az Isten az élők és holtak bírájául rendelt. {*} Ő a mindenség Ura, nincs üdvösség senki másban.