ÉVKÖZI IDŐ

34. HÉT

REGGELI DICSÉRET

Én szegény, ott mit beszéljek,

pártfogómul kit reméljek,

ahol még a jók is félnek.

Nagy Király, kit retteg minden,

te a jót megváltod ingyen,

jóság kútja, válts meg engem.

Rólam, Jézus, emlékezzél,

te a földre értem jöttél,

veszni aznap ne engedjél.

Értem fáradt drága tested,

értem hordtál kínt, keresztet,

ennyi munkád kárbaveszhet?

Hű Bírája bosszulásnak,

add kegyelmét tisztulásnak,

míg nem jön a számadásnap.

Sóhajtozom vádlott módján,

bűntudattól lángol orcám,

légy kegyelmes, Uram, hozzám.

Örök Isten nagy Fölsége,

Szentháromság fényessége,

szentek közé minket végy be! Ámen.

ESTI DICSÉRET

A bűnös nőt feloldottad,

és a latrot meghallgattad,

nékem is e reményt adtad.

Méltó kérést nem tud ajkam,

de könyörülj, Jóság, rajtam,

el ne égjek örök lángban.

Bárányaid közt helyezz el,

bakok közé ne rekessz el:

jobbod felől várjon kész hely.

Szód ha veszte lesz rosszaknak,

s elítéltek lángra jutnak,

végy rendjébe boldogoknak.

Bűnbánattal hajtva térdet

porrá morzsolt szívvel kérlek:

őrizz, hogy jó véget érjek.

Könnyel árad az a nagy nap,

hamvukból ha feltámadnak

a bűnösök, s számot adnak.

Nékik, Uram, te irgalmazz!

Örök Isten nagy Fölsége,

Szentháromság fényessége,

szentek közé minket végy be! Ámen.

OLVASMÁNYOS IMAÓRA

A haragnak végső napja

a világot lángnak adja,

ezt próféták szava mondja.

Reszket akkor holt meg élő,

hogyha megjön az ítélő,

mindent híven számon kérő.

Harsonának csodahangja

hull a távol sírhalmokra,

trónszék elé hív riadva.

Természet és halál retten:

a teremtmény sírból felkel,

Bírájának hogy feleljen.

Kézzel írt könyv nyílik ottan,

világ terhe, minden, ott van

ítéletre felrovottan.

Ha a Bíró ül a székben,

nem lappanghat bűn sötétben,

nem maradhat megbüntetlen.

Örök Isten nagy Fölsége,

Szentháromság fényessége,

szentek közé minket végy be! Ámen.

Könyörgés

Istenünk, tedd készségessé híveid akaratát, hogy a megváltás gyümölcséből egyre bővebben részesedve, mindinkább megtapasztaljuk atyai jóságodat.

A Jelenések könyvéből

1, 4-6. 10. 12-18; 2, 26. 28; 3, 5b. 12. 20-21

{p}

Látomás a megdicsőült Emberfiáról

Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt és aki eljő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll, és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a földi királyok fejedelmétől! Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Ámen.

Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögül, mint valami harsona, megszólalt egy hang. Erre megfordultam, hogy megnézzem, ki szól hozzám. Amint elfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, a gyertyatartók közt pedig valakit, aki az Emberfiához hasonlított. Bokáig érő ruhát viselt, aranyöv övezte mellét. Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, szájából kétélű hegyes kard tört elő, arca pedig olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap.

Amikor megpillantottam, mint egy halott lába elé rogytam, de megérintett jobbjával, és megszólított: „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.

A győztesnek, aki mindvégig kitart szolgálatomban, hatalmat adok a népek fölött. Ezt a hatalmat Atyámtól kaptam. És neki adom a hajnalcsillagot. Nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem megvallom majd Atyám és angyalai előtt. A győztest oszloppá emelem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.

Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem. A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Mk 13, 26-27; Zsolt 97, 9

Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, {*} És összegyűjti választottait, a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Igazságban ítéli meg a földtekét, hűsége szerint mond ítéletet a népeken. {*} És összegyűjti választottait, a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.

Origenész áldozópapnak az „Imádság” című könyvecskéjéből

(Cap. 25: PG 11, 495-499)

{p}

Jöjjön el a te országod!

„Isten országa” Urunk és Üdvözítőnk mondása szerint „nem jön el szembetűnő módon. Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van vagy amott”{n}{r}Lk 17, 21{/r}{/n}; hanem „az Isten országa bennünk van, mert közel van hozzánk az ige: ajkunkon és szívünkben”{n}vö. {r}Róm 10, 8{/r}{/n}. Aki imádkozik azért, hogy jöjjön el Isten országa, az kétségtelenül helyesen teszi, ha azért imádkozik, hogy Isten országa benne megerősödjék, gyümölcsözzék és beteljesedjék. Hiszen a szentek mindegyikében Isten uralkodik, és minden szent engedelmeskedik Isten szellemi törvényeinek, aki szentjeiben lakik, mint jól kormányzott varosban. Az ilyen tökéletes lélekben ott van az Atya, és az ilyenben az Atyával együtt uralkodik Krisztus, eme szavai szerint: „Hozzá megyünk, és lakást veszünk nála”{n}{r}Jn 14, 23{/r}{/n}.

Isten bennünk levő országa akkor fog folytonos előrehaladásunk révén betetőzéséhez eljutni, amikor beteljesedik az, amiről az Apostol szól: Krisztus – miután minden alája van már vetve átadja „az uralmat Istennek, az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben{n}{r}1 Kor 15, 28{/r}{/n}. Ezért hát olyan szerető, ragaszkodó lélekkel, mint amilyen az Igében volt, mondjuk csak szüntelenül mennyei Atyánknak: Szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod!”{n}{r}Mt 6, 9-10{/r}{/n}.

Isten országáról meg kell azt értenünk, hogy amiként ott nincs „köze az igazságnak a gonoszsághoz, és nem fér össze a világosság a sötétséggel, és nem hozható össze Krisztus Beliállal”{n}{r}2 Kor 6, 14-15{/r}{/n}, úgy Isten országa sem állhat fenn a bűn országával együtt.

Ha tehát azt akarjuk, hogy Isten uralkodjék bennünk, akkor semmi módon se „uralkodjék a bűn a mi halandó testünkben”{n}{r}Róm 6, 12{/r}{/n}, hanem sanyargassuk „tagjainkban azt, ami földies”{n}{r}Kol 3, 5{/r}{/n}, és hozzunk gyümölcsöt a Szentlélekben, hogy bennünk, mint valami lelki Paradicsomban, maga Isten járjon-keljen, s kizárólag ő uralkodjék bennünk Fölkentjével, Krisztussal. Ö trónoljon bennünk annak a lelkierőnek dicsőségében, amelyet megkapni óhajtunk, s trónoljon addig, amíg bennünk levő valamennyi ellensége „lábainak zsámolyává nem lesz”{n}vö. {r}Zsolt 109, 1{/r}{/n}; és meg nem szűnik bennünk az ő ellenségének minden uralma, hatalma és ereje.

Már meg is valósulhat mindez mindegyikünkben, és „az utolsó ellenség, a halál is”{n}{r}1 Kor 15, 26{/r}{/n} megszűnhet, úgyhogy Krisztus bennünk mondhatja: „Halál, hol a te fullánkod? Halál, hol a te győzelmed?”{n}{r}1 Kor 15, 55{/r}{/n} Már most megvalósulhat, hogy „romlandó testünk” elnyerje a szentséget és „romolhatatlanságot”, és hogy a „halandó” levetve a halált az Atya „halhatatlanságába”{n}{r}1 Kor 15, 53{/r}{/n} öltözzék, hogy a bennünk lévő Isten uralkodása révén az újjászületés és feltámadás javainak már most is örvendjünk.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 11, 15; Zsolt 21, 28-29

Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, {*} És uralkodni fog örökkön-örökké.

Boruljanak le előtte a nemzetek családjai, mert az Úré a hatalom. {*} És uralkodni fog örökkön-örökké.

HÉTFŐ

Kezdődik Szent Péter apostol második levele

1, 1-11

{p}

Buzdítás az üdvösség útjára

Simon Péter, Jézus Krisztusnak szolgája és apostola (üdvözletét küldi) azoknak, akik velünk együtt ugyanabban a mindennél értékesebb hitben részesültek, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus irgalmából. Töltsön el benneteket kegyelemmel és békével Istennek és Urunknak, Jézusnak az ismerete!

Isteni ereje az Isten szerinti jámbor élethez mindent megadott nekünk: megismertük azt, aki dicsőségével és erejével meghívott minket. Értékes és nagy ígéreteket kaptunk, hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a romlottságtól, amely a világban uralkodik a bűnös kívánság következtében.

Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem marad Urunkra, Jézus Krisztusra vonatkozó ismeretetek hatástalan és meddő. Az, akiben ezek nincsenek meg, vak és rövidlátó, mert megfeledkezett róla, hogy régi bűneitől megtisztuljon.

Testvérek, ezért még inkább törekedjetek rá, hogy hivatásotokat és kiválasztottságotokat tetteitekkel megpecsételjétek, mert ha ezt megteszitek, nem botoltok el soha. Így lesz ugyanis könnyű számotokra a bemenetel Urunknak és Megváltónknak, Jézus Krisztusnak örök országába.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 2 Pét 1, 3. 4; Gal 3, 27

Dicsőségével és erejével meghívott titeket az Úr, értékes és nagy ígéreteket kaptatok, {*} Hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek.

Mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra. {*} Hogy általuk részeseivé legyetek az isteni természetnek.

Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

(Serm. 92, 1. 2. 3: PL 54, 454-455)

{p}

Kinek milyen a munkája, olyan a bére is

Urunk kijelentette: Ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába{n}{r}Mt 5, 20{/r}{/n}. De hogyan fogja felülmúlni a mi igazságunk, ha nem arat az irgalom győzelmet az ítélet fölött?{n}{r}Jak 2, 13{/r}{/n} Valóban, mennyire illő, mennyire méltó, hogy az Isten képére és hasonlatosságára alkotott teremtmény utánozza Alkotóját! Isten ugyanis a hívők kegyelmi megújítását és megszentelését összekötötte bűneik megbocsátásával, lemondott a kíméletlen bosszúállásról, és elengedett minden büntetést. Aki bűnös volt, már bűntelenné lett, és mivel már nincs bűne, megkezdte az erényes életet.

A keresztény ember igazsága azáltal is felülmúlhatja az írástudókét és farizeusokét, hogy nem tekinti ugyan semmisnek a törvényt, de elutasítja annak merőben külsőséges értelmezését. Ilyen szellemben tanította az Úr is tanítványait a böjtölésre: Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássék a böjtölésük. Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat{n}{r}Mt 6, 16{/r}{/n}. Ugyan milyen jutalmat kaptak? Hát az emberek elismerő vélekedését. Erre vágyakoznak, ezért mutatják magukat igazaknak. Nyoma sincsen bennük a lelkiismeretességnek: élvezik hazugsággal szerzett jó hírnevüket. Belső romlottságukat mások előtt képmutatásukkal leplezik, és még örülnek is annak, hogy e hazugságuk révén jó hírnevük van.

Aki viszont szereti Istent, azt teljesen kielégíti az, hogy Isten tetszésére van. Nem is várhat ugyanis nagyobb jutalmat, mint magát a szeretetet. Mert Isten maga a szeretet, ezért minden szeretet tőle van. A jó és tiszta lélek úgy örül annak, hogy eltelhet ővele, hogy rajta kívül már másban nem is akar gyönyörködni. Hiszen teljesen igaz, amit az Úr mond: Ahol a kincsed, ott a szíved is{n}{r}Mt 6, 21{/r}{/n}. Márpedig mi más az ember kincse, mint életének és munkájának gyümölcse, eredménye. Mert amit az ember vet, azt is aratja{n}{r}Gal 6, 7{/r}{/n}, és kinek milyen a munkája, olyan a bére is. És ki miben leli örömét, annak szívét az ezzel való törődés ejti rabságba. Ámde sokféle gazdagság van, és nagyon különbözők az élvezeti tárgyak is; ezért kinek mi a kincse, az után vágyódik szenvedélyesen. Ha az ember földi dolgok után vágyódik, ha el is éri, akkor sem teszik őt azok boldoggá, hanem szerencsétlenné.

Azoknak viszont, akiknek a mennyeiekre van gondjuk, és nem a földiekre, és nem a mulandókra törekszenek, hanem az örökkévalókra, azoknak abban van elrejtve romolhatatlan gazdagságuk, amiről így ír a próféta: Megkaptuk az Úrtól kincsünket és üdvösségünket: a bölcsességet, a tanítást és a jámborságot. Ezek az igazlelkűség kincsei!{n}vö. {r}Iz 33, 6{/r}{/n} Ezek által és Isten kegyelmének segítségével a földi javak is mennyei javakká alakulnak át, mint amikor például sokan az istenszeretet szolgálatába állítják vagyonukat, amelyhez jogos örökségképpen vagy más módon jutottak. Amikor a szegényeknek osztják szét, amit csak odaadhatnak, olyan gazdagságot gyűjtenek maguknak, amelyet senki sem vehet el tőlük. El nem értéktelenedhet az a pénz, amit alamizsnába fektettek bele! És igazán legyen is ott a szívük, ahol ez a kincsük van, mert az ilyenfajta tőkét igen nagy boldogság kamatoztatni, hogy növekedjék, és nem kell attól félni, hogy netalán veszendőbe megy.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Gal 6, 9-10. 8

Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. {*} Amíg tehát időnk van, tegyünk jót.

Amit az ember vet, azt is aratja. {*} Amíg tehát időnk van, tegyünk jót.

KEDD

Szent Péter apostol második leveléből

1, 12-21

{p}

Az apostolok és a próféták tanúságtétele

Szeretteim! Folyton rajta leszek, hogy emlékeztesselek benneteket ezekre, ha ismeritek is, és biztosak vagytok is a most felfogható igazságban. Kötelességemnek tartom ugyanis, hogy amíg élek, buzdítsalak és ösztönözzelek benneteket, mert tudom, hogy közel van életem vége, hisz Urunk, Jézus Krisztus is tudtomra adta. De igyekszem, hogy ezekről halálom után is mindig megemlékezhessetek.

Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, mert hiszen szemlélői voltunk nagyságának. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta, és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen.

Így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben. Először is azt értsétek meg, hogy az Írásnak egyetlenegy jövendölése sem származik önkényes értelmezésből. Hisz sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból, hanem mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 1, 14; 2 Pt 1, 16b. 18b

Az Ige testté lett, és közöttünk élt. {*} Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét.

Szemlélői voltunk nagyságának, amikor ott voltunk vele a szent hegyen. {*} Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét.

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

(Tract. 35, 8-9: CCL 36, 321-323)

{p}

Odaérsz majd a forráshoz, és meglátod magát a világosságot

Összehasonlítva magunkat a hitetlenekkel, mi keresztények már világosság vagyunk. Erre vonatkozóan mondja az Apostol: Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai{n}{r}Ef 5, 8{/r}{/n}. Máshol pedig azt mondja: Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel. Vessük hát le a sötétség tetteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal{n}{r}Róm 13, 12{/r}{/n}.

Mivel azonban, azzal a világossággal összehasonlítva, amelybe majd eljutunk, még sötét éjszaka a nappal is, amelyben jelenleg élünk, ezért hallgasd meg Péter apostolt. A Krisztus Urunkhoz hangzó égi szózatot közli az ő isteni méltóságáról: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Ezt az égből jövő szózatot – mondja – mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen{n}{r}2 Pét 1, 17-18{/r}{/n}. De mivel mi nem voltunk ott, és ezt a mennyei szózatot akkor nem is hallottuk, ezért mondja nekünk maga Péter apostol: így a prófétai jövendöléseket még jobban hisszük. Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben{n}{r}2 Pét 1, 19-20{/r}{/n}.

Amikor tehát a mi Urunk, Jézus Krisztus majd eljön – amint Szent Pál apostol is mondja_–, majd megvilágítja a sötétség titkait, és földeríti a szívek szándékait. Akkor majd mindenki megkapja az elismerést az Istentől{n}{r}1 Kor 4, 5{/r}{/n}. Amikor majd eljön az a nap, akkor már nem lesz szükség lámpásra, nem olvassák már nekünk a Prófétát, nem nyitják már fel az Apostol írásait, nem keressük már János tanúságtételét, még magára az Evangéliumra sem lesz már szükségünk. Tehát megszűnik az egész Szentírás is, amely pedig jelen életünk éjszakájában lámpásként világított nekünk, hogy ne maradjunk sötétségben.

Miután már mindez megszűnt, hogy már ne világítson nekünk, mintha még mindig rászorulnánk, és ne világítson Isten ama embereinek sem, akik mindezt az írást kezünkbe adták, tehát miután már azt az igazi és tiszta fényt látjuk – hiszen már az előző segítséget nyújtó lámpások megszűntek_–, ugyan mit is fogunk látni? Mi lesz majd az értelem tápláléka? Aki majd lát, azt majd mi örvendezteti? Honnan lesz majd az az öröm, amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív föl nem fogott?{n}Vö. {r}1 Kor 2, 9{/r}{/n} Mit látunk majd?

Kérlek titeket, szeressetek velem együtt, hittel fussatok velem együtt, a mennyei haza után vágyódjunk, a mennyei otthonunk után sóhajtozzunk! Itt csak vándoroknak tekintsük magunkat! Mit látunk majd? Most azt mondja az evangélium: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige{n}{r}Jn 1, 1{/r}{/n}. Akkor majd a forráshoz érsz, ahonnan eddig csak harmat hullt rád, ahonnan eddig a sugár csak ferdén és megtörve jutott a szíved sötétjébe. Ott meglátod magát a tiszta fényt, amelynek látásától és erejétől majd te is megtisztulsz. János maga mondja: Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van{n}{r}1 Jn 3, 2{/r}{/n}. Úgy gondolom, hogy felkeltettem lelketek vágyát a mennyeiek után, persze a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére{n}{r}Bölcs 9, 15{/r}{/n}. Most már én is becsukom az evangéliumos könyvet, ti is eltávoztok innen, és majd mindnyájan hazamentek. Jó volt így közösségben együtt látnunk a világosságot, jó volt annak együtt örülnünk, együtt ujjonganunk. Ha most egymást el is hagyjuk, azt a fényt soha el nem hagyjuk.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jel 22, 5. 4

Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. {*} Az Úristen ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.

Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. {*} Az Úristen ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké.

SZERDA

Szent Péter apostol második leveléből

2, 1-9

{p}

A tévtanítók

Szeretteim! Akadtak a nép körében hamis próféták is, ahogy a ti körötökben is föllépnek majd hamis tanítók, akik veszélyes tévtanokat terjesztenek, s még megváltó Urukat is tagadják, s ezzel gyors pusztulást vonnak magukra. Sokan követik majd őket erkölcstelenségükben, s miattuk szidni fogják az igazi vallást. Kapzsiságukban megkísérlik, hogy hízelgő szavakkal becsapjanak majd titeket. De már rég kimondatott az ítélet, s pusztulásukat nem kerülik el.

Mert az Isten az angyaloknak sem kegyelmezett, amikor vétkeztek, hanem az alvilág sötét mélyébe taszította őket, hogy maradjanak őrizetben az ítéletre, és a régi világnak sem kegyelmezett, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg nyolcadmagával, amikor az istentelen világra rázúdította a vízözönt, vagy amikor Szodoma és Gomorra városát elhamvasztotta és végpusztulással büntette, hogy példát adjon a későbbi korok bűnöseinek. Ugyanakkor megmentette az igaz Lótot, aki ezeknek a gonoszoknak kicsapongó életmódja miatt annyira szenvedett; az igaznak ugyanis, aki köztük élt, napról napra látnia és hallania kellett a törvénysértő tetteket, s ez vallásos lelkének nagy gyötrelmet okozott. Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 7, 15; 24, 11. 24

Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybőrben jönnek hozzátok, {*} De belül ragadozó farkasok.

Számos hamis próféta lép fel, nagy jeleket visznek végbe, és sokakat tévedésbe ejtenek. {*} De belül ragadozó farkasok.

Szent Makáriosz püspöknek tulajdonított szentbeszédekből

(Hom. 28: PG 34, 710-711)

{p}

Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Krisztus!

Miként hajdan a zsidókra haragvó Isten Jeruzsálemet ellenségei előtt gúny tárgyává tette, hiszen azok uralkodtak fölöttük, akik gyűlölték őket, és nem volt többé náluk sem ünnep, sem áldozat, parancsainak megszegése miatt, ugyanígy átadja Isten a lelket is azoknak az ellenségeknek, akik tévútra vezették és teljes gyalázatba vitték a lelket.

Miként egy ház is, ha nem lakik benne az ura, sötétségbe, gyalázatba és becstelenségbe borul, tele lesz piszokkal és szeméttel, ugyanígy az Urat és a vele örvendező angyalokat hűtlenül elhagyó lélek is a bűn sötétségével, rút érzelmekkel és mindenféle gyalázatossággal lesz tele.

Jaj az útnak, ha senki sem járja, ha senki emberfiának szava nem csendül rajta, mert vadállatok tanyája lesz! Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne az Úr, és szavával a lelki gonoszság fenevadjait el nem kergeti onnan! Jaj a háznak, ha nem lakik benne ura! Jaj a termőföldnek, ha nincs földművese, aki gondozza! Jaj a hajónak, ha nincs kormányosa, mert a tenger viharzó hullámain hányatva elpusztul! Jaj a léleknek, ha nem lakik benne az igazi Kormányos, Krisztus, mert a sötétség ádáz tengerén hányódva, az érzelmek hullámveréseitől megtépázva, és a gonosz lelkektől mint vészes vihartól meggyötörve, végül is pusztulásba sodródik.

Jaj a léleknek, ha nincs Krisztusa, aki őt jóságosan gondozza, hogy megteremhesse a Szentlélek jó gyümölcseit! Ha egy lélek elhagyta Krisztust, akkor tövissel, bogánccsal lesz tele, és ahelyett, hogy gyümölcsöt termett volna, tűzre való lesz, és elég. Jaj a léleknek, ha nem lakozik benne Ura és Krisztusa, mivel őt elhagyta, ezért csúf hajlamokkal lesz tele, s a vétkek tanyájává válik!

Miként ugyanis a földművesnek, ha földje megmunkálására készül, elő kell vennie a földműveléshez szükséges eszközöket, és megfelelő ruhát kell öltenie, ugyanígy Krisztus is, az égi Király és igazi földműves, amikor eljött a bűn miatt elhagyatottá lett emberi nemhez, magára véve az emberi testet és szerszámként a keresztet hordozva, munkálta meg az elhagyott lelket. Kitépte belőle a töviseket, a gonosz lelkek tüskés bozótját, kiszaggatta a vétkek vadhajtásait, és bűneinek kóróját elégette tűzben. Miután így megmunkálta keresztfájával az emberiség lelkét, beleplántálta a Szentlélek szépséges kertjét, hogy az Istennek, mint Urának mindenfajta ízes és kedves gyümölcsöt teremjen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Jn 15, 1. 5. 9

Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. {*} Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.

Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. {*} Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz.

CSÜTÖRTÖK

Szent Péter apostol második leveléből

2, 9-22

{p}

A tévtanítók sorsa

Szeretteim! Ért hozzá az Úr, hogy az Isten szerint élőket kiragadja a kísértésből, a gonoszok büntetésével pedig várjon az ítélet napjáig, főként azokéval, akik szennyes testi vágyakat hajszolnak és az Isten felsőbbségét nem ismerik el.

Vakmerők, önhittek, nem félnek káromolni (az égi) hatalmasságokat, noha a náluknál erősebb és hatalmasabb angyalok nem vádolják őket az Úr előtt. De ezek – mint az oktalan állatok, amelyek természetüknél fogva megfogásra és levágásra valók – azt káromolják, amit nem ismernek. Mint azok, ezek is elpusztulnak. Megkapják gonoszságukért a bért. Élvezetnek tartják világos nappal a dőzsölést, szenny- és piszokfoltok ők, kéjelegnek az élvezetekben, amikor veletek együtt lakmároznak. Szemük tele van azzal, akivel házasságot törnek, és éhes a bűnre. Csábítgatják az állhatatlan lelkeket, szívük hozzá van szokva a kapzsisághoz: átkozottak! Az egyenes utat elhagyták, és eltévelyedtek, Boszor fiának, Bileámnak útjain járnak, aki igazságtalan bérre vágyott, de bűne miatt rendreutasították: a néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét.

Kiszáradt források, szélvész kergette fellegek, akikre a sötétség homálya vár. Mert nagyhangú, üres szólamokkal buja testi vágyakra csábítják azokat, akik éppen csak hogy kiszabadultak azok közül, akik tévúton járnak. Szabadságot ígérnek nekik, jóllehet a romlottság rabjai, hisz mindenki annak a rabja, aki legyőzte.

Mert akik a világ romlottságából kimenekültek az Úrnak és Megváltónak, Jézus Krisztusnak megismerése útján, aztán újra belemerültek, és hatalmába estek, azoknak ez az utóbbi állapotuk rosszabb, mint az azelőtti volt. Mert jobb lett volna nekik, ha nem ismerték volna a nekik adott szent parancsokat, mint hogy aztán hűtlenek lettek hozzájuk. Illik rájuk, amit a közmondás mond: „Visszatért a kutya a hányadékához” és: „A megfürdött disznó pocsolyában hentereg.”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 4, 8. 9; 1 Kor 16, 13

Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, ami ártatlan: {*} Ezt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.

Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek férfiasan, legyetek erősek. {*} Ezt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.

Aranyszájú Szent János püspöknek a Máté-evangéliumról mondott szentbeszédeiből

(Hom. 33, 1. 2: PG 57, 389-390)

{p}

Bárányként győzünk, farkasként vereséget szenvedünk

Ameddig megmaradunk báránynak, győzünk, és még ha töméntelen farkas leselkedik is reánk, győzelmet aratunk. Ha azonban farkasokká lennénk, vereséget szenvednénk, mert akkor már nem állna mellettünk erős védelmezőnk, a Pásztor. Mert ő nem farkasokat, hanem juhokat őriz, ezért ha farkas lennél, magadra hagyna, és eltávozna tőled: mert nem hagynád, hogy jóságosan védjen.

Halljuk csak, mit is beszél erről? Azt mondja: ne nyugtalankodjatok azért, hogy farkasok közé küldelek titeket, és azt parancsolom, hogy olyanok legyetek, mint a bárányok és a galambok. Megtehetném éppen az ellenkezőjét is, hogy semmi bajotok se legyen. Elküldhetnélek titeket úgy is, hogy semmit se kellene szenvednetek, tehát nem úgy, mint a farkasok közé küldött bárányokat, hanem úgy, hogy még az oroszlánoknál is félelmetesebbek legyetek. De jobb, hogy így küldelek titeket, mert így nagyobb lesz a dicsőségtek, és így lesz nyilvánvalóvá az én hatalmam is. Pálnak is ezt mondta: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm a te gyengeségedben lesz teljessé{n}vö. {r}2 Kor 12, 9{/r}{/n}. Tehát ezért küldtelek én titeket is így. Hiszen amikor ezt mondja: Úgy küldelek titeket, mint bárányokat{n}{r}Mt 10, 16{/r}{/n}, ebbe beleérti azt is, hogy el ne csüggedjen a szívetek: mert én tudom, nagyon is jól tudom, hogy ti éppen így lesztek majd mindenkivel szemben legyőzhetetlenek.

Azután pedig, hogy valamit ők maguk is tegyenek, és ne úgy tűnjék fel az emberek előtt, hogy minden csak a kegyelem műve, és nehogy bárki is azt gondolja, hogy ezek érdem nélkül kapják majd a babérkoszorút, azért fűzi hozzá: Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok{n}{r}Mt 10, 16{/r}{/n}. De – mondhatják – mit segít rajtunk az okosságunk annyi veszedelem között? És egyáltalán, hogyan tudunk okosak maradni, amikor oly nagy hullámok ostromolnak bennünket? Lehet aztán akármilyen okos is az a bárány, ha egyszer körülfogják a farkasok, annyi sok farkas közt ugyan mire megy okosságával? Aztán lehet bármennyire is szelíd az a galamb, mit használ neki, ha annyi sok sólyom üldözi? Ezekben az értelem nélküli lényekben persze mindez valóban nem ér semmit, de tinálatok mégis sokat fog használni.

De lássuk csak, milyen okosságot kíván meg itt az Úr. A kígyó okosságát. Nézd, a kígyó kész mindent elveszíteni, még ha kettévágják is a testét, akkor sem támad vissza a bántójára, csak az a fontos neki, hogy a fejét megmentse. Te is ezt tedd! – mondja. – Hited kivételével adj oda mindent: ha kell, a vagyont is, a testedet is, még magát az életedet is. Mert a hit a fej és a gyökér. Ha azt megőrzöd, még ha mindent elveszítenél is, majd úgyis újra visszaszerzel mindent azután, sokkal gazdagabb ragyogásban. Ezért szól úgy a parancsa, hogy ne csak egyszerű legyél, és ne csak okos legyél, hanem ezt a kettőt úgy kell összeegyeztetned, hogy igazi erény legyen belőle. Megkövetelte tehát a kígyó okosságát, nehogy a támadásban halálos sebet kapj, de megkövetelte a galamb egyszerűségét is, nehogy bosszút állj a megbántóidon, és nehogy megtorold álnok cselvetőidet. Az okosság ugyanis semmit sem ér, ha ez nem járul még hozzá.

Senki se gondolja azt, hogy e parancsot nem lehet teljesíteni. Az Úr ugyanis mindenki másnál jobban ismeri az életet, és nagyon jól tudja, hogy a támadást támadással nem lehet megszüntetni, hanem csak szelíd egyszerűséggel.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Mt 10, 16; Jn 12, 36

Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé, mondja az Úr. {*} Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.

Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek. {*} Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé, mondja az Úr.

PÉNTEK

Szent Péter apostol második leveléből

3, 1-18

{p}

Buzdítás Krisztus végső eljövetelének várására

Szeretteim! Ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta lelkületet, hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak, továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetén volt.”

De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy az Isten szavára a vízből és a víz által létrejött, így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek.

Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal megszakadnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik.

Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.

Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett testvérünk, Pál írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélben, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tanulatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi írást is.

Szeretteim, mivel már eleve tudtok erről, vigyázzatok, nehogy a gonoszok tévedése elsodorjon benneteket, és elveszítsétek biztonságotokat. Gyarapodjatok Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus kegyelmében és ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Iz 65, 17. 18; Jel 21, 5

Új eget és új földet teremtek; örüljetek azon mindörökké, amit majd teremtek: {*} Íme, újrateremtek mindent.

Jeruzsálemet „öröm”-nek teremtem és népét „ujjongás”-nak. {*} Íme, újrateremtek mindent.

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „A halandóság” című értekezéséből

(Cap. 18. 24. 26: CSEL 3, 308. 312-314)

{p}

Ne féljünk a haláltól, a halhatatlanságra gondoljunk!

Mindig arra kell gondolnunk, hogy nekünk nem a magunk akaratát, hanem Isten akaratát kell megtennünk, ahogyan az Úr tanított rá minket a mindennapi imádságban. Milyen fonák és helytelen dolog: könyörgünk, hogy legyen meg Isten akarata, amikor pedig Isten magához hív és kiszólít minket ebből a világból, akkor nem fogadunk szót teljes készséggel akaratának és parancsának. Ellenállunk, tusakodunk, és makacskodó szolgák módjára valósággal odahurcoltatjuk magunkat az Úr színe elé, szomorúak vagyunk, búslakodunk. Nem távozunk e földről készséges akarattal, hanem bilincsbe verve kényszerítenek rá, és akkor még azt is várjuk, hogy mennyei jutalommal tüntessen ki minket Isten, akihez csak húzódozva megyünk. Vajon milyen szándékkal kérjük esedezve, hogy jöjjön el a mennyek országa, ha minket viszont ennyire gyönyörködtet e földi fogság? Oly sokszor megismételt imával kérjük és sürgetjük, hogy mielőbb virradjon fel Isten országának napja; de ugyan mire jó ez, ha jobban áhítozunk és készségesebben ajánlkozunk itt a földön a sátán szolgálatára, mint a Krisztussal való uralkodásra?

Ha egyszer a világ gyűlöli a keresztényt, te minek szereted azt, aki téged gyűlöl? Miért nem szegődsz inkább Krisztus nyomába, aki azonfelül, hogy megváltott, szeret is téged? Szent János a levelében kérlel és kemény szavakkal óv minket: ne szeressük a világot, és ne teljesítsük a test kívánságait. Ne szeressétek a világot, sem azt, ami e világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. De elmúlik a világ a kívánságával együtt. Csak aki az Isten akaratát teljesíti, az marad meg örökre{n}{r}1 Jn 2, 15-17{/r}{/n}. Ahelyett tehát, hogy a világot szeretnénk, kedves testvéreim, legyünk mindig azon, hogy megtegyük Isten akaratát bűntelen lélekkel, szilárd hittel és minden jóra kész erényességgel. Ne féljünk a haláltól, hanem az utána feltáruló halhatatlanságra gondoljunk. Mutassuk meg, hogy ez az, amiben hiszünk.

Meg kell gondolnunk, szeretett testvéreim, és újra meg újra emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy mi ellene mondtunk a világnak, és itt csak ideiglenesen tartózkodunk, mint vendégek és vándorok. Szívből köszöntsük azt a napot, amelyik megadja kinek-kinek a mennyei lakóhelyet. Az a nap kiragad innen, és kiszabadít a világ bilincseiből, és eljuttat a mennyek országába. Ki ne sietne haza, akit a sors messze vetett szülőföldjétől? Ámde mi a Paradicsomot tartjuk hazánknak. Igen sokan várnak ott ránk szeretteink közül: szülők, testvérek, gyermekek népes csoportja, nagy tömege áhítja érkezésünket. A maguk sorsa felől már biztonságban vannak, de a mi üdvösségünkért még aggódnak. Milyen nagy lesz bennük és mibennünk is az egymásra találás boldogsága, amikor megpillantjuk és megöleljük őket! Mily nagy gyönyörűség a mennyek országában az is, hogy ott már nem kell félnünk a haláltól; vég nélküli és tökéletes boldogságunk az lesz, hogy örökké élünk.

Ott találjuk majd az apostolok dicsőséges karát, a próféták ujjongó csoportját, majd pedig megpillantjuk a vértanúk megszámlálhatatlan tömegét, akiket megkoszorúzott a küzdelmük, a szenvedésük dicsősége és győzelme. Ott vannak a diadalmas szüzek, akik az önmegtagadás erejével megfékezték a test és vér kívánságait. Jutalmukat élvezik az irgalmas szívűek, akik alamizsnálkodással és a szegények megsegítésével valósították meg az igaz élet cselekedeteit: megtették, amit az Úr parancsolt, hiszen földi örökségüket mennyei kincsekre váltották át. Szeretett testvéreim, siessünk hát hozzájuk, türelmetlen vágyakozással! Ezt az elhatározásunkat őrizze meg Isten, szívünk és hitünk e törekvését tekintse kegyesen Krisztus, mert ő azoknak adja majd szeretete nagyobb jutalmát, akikben lángolóbb volt a vágyakozás őutána.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Fil 3, 20-21a; Kol 3, 4

A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen. {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

SZOMBAT

Szent Júdás apostol leveléből

1-8. 12-13. 17-25

{p}

Óvás a tévtanítóktól, és buzdítás a hívekhez

Júdás, Jézus Krisztusnak a szolgája, Jakabnak meg a testvére (üdvözletét küldi) az Atyaistenben szeretett és a Jézus Krisztusnak megtartott meghívottaknak. Irgalomban, békében és szeretetben bőven legyen részetek!

Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, védjétek a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek. Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már régen megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják.

Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük.

Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat. Ezek szennyfoltok szeretetlakomáitokon, akik nem szégyellnek veletek enni, és csak hizlalják magukat; széltől űzött, esőtlen felhők; kétszeresen kiszáradt, gyökerestül kitépett, késő őszi, gyümölcstelen fák; saját gyalázatukat tajtékzó, vad tengeri hullámok; bolygó csillagok, amelyekre az örök sötétség homálya vár.

Szeretteim, gondoljatok arra, amit Urunknak, Jézus Krisztusnak apostolai megjövendöltek. Megmondták nektek, hogy az utolsó időben lesznek majd, akik gúnyolódnak, akik istentelen szenvedélyeiktől vezettetve élnek. Ezek azok, akik szakadást okoznak, akik érzékiek, akikben nem él a Lélek. De ti, szeretteim, ti szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében, és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára. Némelyeket utasítsatok rendre, mert még bukdácsolnak; másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.

Annak, akinek hatalma van, hogy megóvjon benneteket a bűntől, és bűntelen és örömtől ujjongó lélekkel odaállítson dicsőségének színe elé, a mi egyedül üdvözítő Istenünknek legyen Urunkban, Jézus Krisztusban dicsőség, magasztalás, erő és hatalom minden idő előtt, most és mindörökké! Ámen.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Tit 2, 12-13; Zsid 10, 24

Éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. {*} Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.

Legyen gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. {*} Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét.

Szent Ágoston püspök beszédeiből

(Sermo 256, 1. 2. 3: PL 38, 1191-1193)

{p}

Énekeljünk alleluját a jó Istennek, mert ő szabadít meg minket a gonosztól

Itt a földön most még aggodalommal énekeljük az alleluját, hogy egykoron odaát zavartalan boldog nyugalomban énekelhessük azt. Miért aggodalmaskodunk? Talán nem akarod, hogy nyugtalankodjam, amikor ezt olvasom: Vajon nem próbatétel-e az emberi élet itt a földön?{n}Vö. {r}Jób 7, 1{/r}{/n} Nem akarod, hogy nyugtalan legyek, amikor nekem még azt mondják: Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek?{n}{r}Mk 14, 38{/r}{/n} Nem akarod, hogy nyugtalan legyek itt, ahol oly sok a kísértés, hogy maga az imádság parancsolja nekünk, mint mondjuk: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek?{n}{r}Mt 6, 12{/r}{/n} Mindennap vétkezünk és vétenek ellenünk. Azt akarod, hogy nyugodt legyek, amikor mindennap bűnbocsánatért esedezem, segítségért a kísértésekben? Amikor ugyanis elkövetett bűneim miatt így imádkozom: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, az eljövendő veszedelmek miatt rögtön hozzáteszem: És ne vígy minket kísértésbe{n}{r}Mt 6, 13{/r}{/n}. Hogyan lehet nyugodt jólétben a nép, amikor velem együtt így kiált: Szabadíts meg a gonosztól?{n}{r}Mt 6, 13{/r}{/n} De, testvéreim, még ebben a bűnös világban is alleluját zengünk a jó Istennek, aki megszabadít minket a gonosztól.

Még itt a veszedelmek és kísértések közepette is, mások is, magunk is énekeljük az alleluját. Írva van: Hűséges az Isten, erőtökön felül nem hagy titeket megkísérteni{n}{r}1 Kor 10, 13{/r}{/n}. Tehát itt is énekeljünk alleluját! Az ember bűnös itt a földön, de mindenkor hűséges az Isten. Nem azt mondja: Nem hagy titeket megkísérteni; hanem azt mondja: Nem hagy titeket erőtökön felül megkísérteni, hanem a kísértéssel együtt a szabadulás lehetőségét is megadja, hogy kibírjátok{n}{r}1 Kor 10, 13{/r}{/n}. Kísértést szenvedtél, de Isten megadja a szabadulást is, hogy el ne vessz a kísértésben. Mint a fazekas edénye, úgy alakulsz te is az igehirdetés útján, és kiégsz a küzdelem hevében. De amikor jön a kísértés, gondolj a szabadulásra is, mert Isten hűséges: az Úr megőriz jártodban-keltedben{n}{r}Zsolt 120, 8{/r}{/n}.

Majd amikor ez az emberi test halhatatlan és romolhatatlan lesz, akkor már megsemmisül minden kísértés. Most még ez a test halott{n}{r}Róm 8, 10{/r}{/n}; miért halott? A bűn miatt. A lélek azonban él. Miért? A megigazulás miatt{n}{r}Róm 8, 10{/r}{/n}. Lemondjunk a halandó testről? Semmiképp sem, sőt ellenkezőleg, hallgasd csak meg: Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő aki Krisztus Jézust a halottak közül feltámasztotta, a ti halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által{n}{r}Róm 8, 10-11{/r}{/n}. Most a testünk még érzéki, akkor majd szellemivé alakul át.

Ó, milyen boldog lesz ott az alleluja! Zavartalanul boldog, és semmi sem nyugtalanítja. Ahol majd egyetlen ellenség sem lesz, ott nem fog elveszni egyetlen barátunk sem. Ott dicséretet mondasz Istennek, itt is dicséretet mondasz Istennek. Itt még aggodalommal, ott pedig már zavartalan boldog nyugalomban. Itt a halandók zengik ezt, ott már a halhatatlanok. Itt még csak reményben, ott pedig már látásban; itt még vándorúton, ott már a mennyei hazában.

Most tehát, testvéreim, énekeljünk, igaz, még nem az örök nyugalom boldogságára, hanem a mindennapi küzdelmünk vigaszára. Ahogyan a vándorok szoktak énekelni: énekelj, de közben haladj előre is! Küzdelmedben erősítsen éneked! A tétlenséget ne szeresd; énekelj, és haladj előre! Mit jelent az, hogy haladj előre? Előre, mindig csak előre menni a jóban. Vannak ugyan egyesek az Apostol tanúsága szerint, akik a rosszabb felé haladnak előre. Te, amikor előrehaladsz a jóban, akkor jó értelemben jársz utadon. De mindig a jóban haladj előre! Az igaz hitben haladj előre, a jó erkölcsökben haladj előre! Énekelj, és haladj előre!

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Vö. 21, 21; Tób 13, 17. 18. 11

Tereidet, Jeruzsálem, tiszta arannyal hintik be, öröméneket zengenek utcáidon, {*} Házaidban mindenki ezt harsogja: Alleluja!

Ragyogó világosságban tündökölsz, eljön hozzád számtalan nép messziről. {*} Házaidban mindenki ezt harsogja: Alleluja!