ADVENTI IDŐ I.

Vasárnapi és köznapi zsolozsmában Advent I. vasárnapja I. Esti dicséretétől december 16-ig bezárólag:

HIMNUSZ

Magasból érkező Ige,

Atyádtól fényként jössz ide;

a világ megmentőjeként

tűnő időben lépsz közénk.

Jöjj és szívünk világosítsd,

égő szerelmed lángra szítsd,

ha szól a hírnök szózata,

tisztuljon már a bűn sara.

Ha majd ítélsz a föld felett,

s a szívek titkát kémleled:

a rossz bűnhődik bűnökért,

ki jó volt országodba tér,

hozzánk ne férjen semmi vész,

bár méltán érne büntetés,

örök hazánk mégis legyen

a szentek között szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

Ant. 1Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.

Ant. 2Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.

Ant. 3 Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk majd eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.

Izajásnak, Ámosz fiának látomása Júdáról és Jeruzsálemről, amelyet Júda királyainak: Uzijának, Jotamnak, Acháznak és Hiszkijának uralkodása idején látott.

Halljátok, egek és te, föld, figyelj, mert az Úr beszél: „Fiakat neveltem, és naggyá tettem őket, ők mégis hűtlenné váltak. Az ökör megismeri gazdáját, és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni!”

Lám, a bűnös nemzet, a gonoszsággal terhelt nép! Gonosztevők nemzedéke, elvetemült fiak! Elhagyták az Urat, s megvetették Izrael Szentjét, hűtlenül hátat fordítottak neki.

Még hol verjelek meg benneteket, amiért hűtlenségre hűtlenséget halmoztok? Beteg az egész fej, és a szív teljesen erőtlen. Tetőtől talpig sehol sem ép, csupa sebhely, zúzódás és nyílt seb. Mégsem orvosolták, nem kötözték be, és olajjal sem puhították.

Országotok pusztává lett, városaitokat elnyelték a lángok. Földeteket szemetek láttára idegenek élik fel: pusztasággá lett, mint Szodoma földje a pusztulás után.

Sion leánya magára maradt, mint a kunyhó a szőlőben, mint a csőszkunyhó az uborkaföldön, mint az ostromlott város. Ha a Seregek Ura nem hagyott volna meg némi maradékot, olyanok volnánk, mint Szodoma, és hasonlítanánk Gomorrához.

Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Figyelj Isten parancsára, Gomorra népe!

„Minek nekem megannyi véres áldozatotok?” – mondja az Úr. „Jóllaktam már kosokból készült égőáldozataitokkal és a hizlalt borjak hájával. A birkák és bakok vérében nem lelem kedvemet. Ha elém járultok színem látására, ki kéri tőletek, hogy udvaraimat tapodjátok? Ne hozzatok nekem többé értéktelen ételáldozatot, mert a füstjük utálattal tölt el. Az újholdat, szombatot és ünnepi összejöveteleiteket hogy tűrjem tovább? Újholdjaitokat és zarándoklataitokat egész szívemből gyűlölöm, terhemre lettek. Már belefáradtam, hogy elviseljem őket. Ha kiterjesztitek imára kezeteket, elfordítom szememet. Akármennyit imádkoztok is, nem hallgatok oda, mert a kezetek csupa vér.

Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg! El gonosz tetteitekkel színem elől, ne tegyetek többé rosszat! Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet!

Aztán gyertek, s szálljatok velem perbe!” – mondja az Úr. „Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.”

Mosdjatok meg, s tisztuljatok meg! El gonosz tetteitekkel színem elől! {*} Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó!

Ne tegyetek többé rosszat, tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot! {*} Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó!

Krisztus eljövetelét hirdetjük, nem csupán az elsőt, hanem a másodikat is, amely az elsőnél sokkal dicsőségesebb lesz. Az elsőnél ugyanis béketűrését ismertük meg, míg a másodiknál Krisztus királyi méltósága lesz nyilvánvaló.

Legtöbbször ugyanis minden kettős a mi Urunk, Jézus Krisztusnál. Kettős a születése: egyrészt Istentől öröktől fogva, másrészt a Szűztől az idők teljességében. Kettős az alászállás: az első rejtett, mint csendes eső a felhőkből, a második, az eljövendő pedig szembeötlő lesz.

Első eljövetelekor pólyába takarva feküdt a jászolban, a másodiknál fénybe öltözködik. Az elsőnél magasra tartotta a keresztet, vállalta a gyalázatot, míg másodszor majd angyali seregekkel körülvéve dicsőségesen érkezik.

Tehát ne csak az első eljövetelnek örvendezzünk, hanem várjuk a másodikat is. Amikor az elsőnél azt mondjuk: Áldott, aki jön az Úr nevében, ugyanez legyen hódoló szavunk, amikor angyalaival együtt jelenik meg: Áldott, aki jön az Úr nevében{n}{r}Mt 21, 9{/r}{/n}.

Nem azért jön el majd a Megváltó, hogy ismét elítéljék, hanem ítéletet fog tartani az őt elítélők felett. Akkor azonban a gonoszoknak, akik oly kegyetlenek voltak vele szemben, hogy keresztre juttatták, azt mondja majd szemükbe: Ti így tettetek, és én hallgattam{n}vö. {r}Zsolt 38, 10{/r}{/n}.

Először szelíden példát adni, az embereket finoman meggyőzni jött, másodszor pedig szükségszerűen uralma alá kerül mindenki, akár akarja, akár nem.

Krisztus mindkét eljöveteléről jövendölt Malakiás próféta: Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek{n}{r}Mal 3, 1{/r}{/n}. Ez az első eljövetel.

A másodikról pedig így írt: és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is a mindenható Úr: de ki fogja tudni elviselni jövetele napját, és ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze, és mint a posztóványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és -tisztító mester{n}{r}Mal 3, 1-4{/r}{/n}.

A két eljövetelre utal Tituszhoz írt levelében Pál apostol: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és a világi vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét{n}{r}Tit 2, 11-13{/r}{/n}. Látod, mint beszél az első eljövetelről, amiért hálát ad; majd a másodikról, amelyet várunk.

Ezért valljuk a ránk hagyományozott hitvallásban, hogy hiszünk abban, aki fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. De újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége.

Eljön tehát az égből a mi Urunk, Jézus Krisztus. Eljön ennek a világnak a végén, az utolsó napon, megdicsőülve. Ez a világ akkor beteljesedik, és Krisztus ismét megújítja a világot.

A távolból szemlélve, íme már látom hatalmas Istenünk eljövetelét és az egész földet beborító felhőt. {*} Menjetek eléje, és kérdezzétek meg: {*} Mondd meg nekünk, te vagy-e az, {*} Aki uralkodik Isten választott népén?

Összes nemzetek, föld minden lakója, gazdag és szegény, {*} Menjetek eléje, és kérdezzétek meg:

Hallgass meg, népünk pásztora, ki nyájadként vezeted József népét, {*} Mondd meg nekünk, te vagy-e az?

Emeljétek föl fejeteket, kapuk, emelkedjetek föl, örök kapuk, bevonul a dicsőség Királya, {*} Aki uralkodik Isten választott népén.

Hogyan is lett cédává a hűséges város? Sion egykor csupa igazság volt, igazságosság lakott benne, de most gyilkosok lakják. Ezüstöd salakká változott, borod olyan lett, mint a víz. Fejedelmeid lázadókká lettek, tolvajok társaivá. Mindnyájan csak a hasznot lesik, és megvesztegető ajándékra vadásznak. Nem szolgáltatnak igazságot az árvának, s az özvegyek ügyével mit sem törődnek.

Ezért mondja az Úr, a Seregek Ura, Izrael Erőse: „Igen, elégtételt szerzek ellenségeimtől, és bosszút állok ellenfeleimen. Lám, ellened fordítom kezemet, hogy kiolvasszam belőled a salakot, és kiküszöböljem az ólmot. És ismét olyan bírákat adok, mint hajdanában, olyan tanácsadókat, mint a letűnt időkben. Akkor majd újra az Igazság városának hívnak, hűséges városnak. Sionnak megváltást hoz a jog, megtértjeinek meg az igazságosság.”

Ez történik majd a végső időkben: Szilárdan áll az Úr házának hegye a hegyek fölött. Magasabb lesz a halmoknál, és hozzá özönlenek mind a nemzetek. Oda zarándokol sok nép, és így beszél:

„Rajta, menjünk fel az Úr hegyére és Jákob Istenének házába, hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein, mert Sionról jön a tanítás, és Jeruzsálemből az Úr igéje.”

Ő tesz igazságot a nemzetek között, és mond ítéletet a sok népnek. És ők ekét kovácsolnak kardjaikból, lándzsáikból pedig szőlőmetsző késeket. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és nem készül többé senki háborúra.

Rajta, menjünk fel az Úr hegyére, és Jákob Istenének a házába, {*} Hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein.

Eljön a Messiás, azaz a Fölkent. Amikor eljön, mindent tudtunkra ad. {*} Hadd tanítson minket útjaira, hogy járni tudjunk ösvényein.

Íme, szeretteim, elérkezett ez a nagyon jeles és ünnepi időszak. A Szentlélek is így beszél róla: a kegyelem ideje, az üdvösség, a béke és a kiengesztelődés napja. Ezt az időt mennyi vágyakozásban, milyen kitartó sóvárgásban várták repeső szívvel hajdan az ősatyák és a próféták. Milyen túlcsordult boldogsággal látta meg végre az igaz Simeon! És milyen ünnepélyességgel tartotta meg mindig az Egyház! Így kell nekünk is eltöltenünk: istenfélelemben, Istent dicsérő lélekkel, és az örök Atya iránti szüntelen hálaadással irgalmáért, melyet e misztériumban megmutatott. Egyszülöttjének ezzel az eljövetelével ugyanis irántunk, bűnösök iránti mérhetetlen szeretetéből azt küldte el, aki az ördög zsarnoki hatalmától megszabadít minket, az égbe hív, a mennyei szentélybe vezet be, magát az igazságot mutatja meg nekünk, a helyes erkölcsökre oktat, az erények magvait hinti el köztünk, kegyelme kincseivel tölt el minket, végül pedig gyermekei és az örök élet örökösei közé vesz fel bennünket.

Valóban, miközben az Egyház évenként megünnepli ezt a misztériumot, arra figyelmeztet, hogy az irántunk megmutatott oly nagy szeretet emlékét szüntelenül újítsuk meg. Ugyanígy megtanít minket arra is, hogy Krisztus eljövetele nemcsak azoknak volt hasznára, akik az Üdvözítő korában éltek, hanem még most is közli erejét mindannyiunkkal, ha mi is befogadjuk a szent hitünkből és a szentségekből kapott kegyelmet, amelyet ő érdemelt ki számunkra, és ha életünk erkölcseit – neki engedelmeskedve – szerinte akarjuk irányítani.

Tőlünk ezenfelül még azt kívánja az Egyház, hogy értsük meg: a világba ugyan testi valóságában egyszer jött el, de hozzánk – ha mi meg nem akadályozzuk – minden órában és minden percben szívesen eljön, hogy szellemi módon lakjék a lelkünkben kegyelmének bőségével.

Ezért az Egyház, mint istenfélő és üdvösségünkre nagyon törekvő anya, ebben az időszakban himnuszokkal, énekekkel s a Szentlélek egyéb megnyilatkozásaival és szertartásokkal tanít minket: mi módon fogadjuk hálás lélekkel ezt a nagy jótéteményt, hogy gazdagodjunk is gyümölcseiből. Készüljünk fel tehát lélekben Krisztus Urunk eljövetelére ugyanolyan buzgósággal, mintha most is eljönne a világra. Ugyanerre tanítottak minket az atyák az Ószövetség szavaival és példáival, hogy azokat utánozzuk.

Fújjátok meg a harsonát a Sionon, gyűjtsétek egybe a népet! Fennhangon mondjátok és hirdessétek: {*} Nézd, eljön az Úr, a te Szabadítód!

Hirdessétek és adjátok tudtára mindenkinek, kiáltsátok és mondjátok teli torokkal: {*} Nézd, eljön az Úr, a te Szabadítód!

Uram, elvetetted népedet, Jákob házát. Mert tele vannak jósokkal és jövendőmondókkal, mint a filiszteusok földje, idegenek fiaival kötnek szövetséget. Országa tele van ezüsttel-arannyal, és kincseinek se szeri, se száma. Országa tele van lovakkal, harci szekereit nem lehet megszámlálni. És tele van országa bálványokkal… Meghajolnak kezük műve előtt, olyasmi előtt, amit ujjaik alkottak.

Az ember megalázkodik majd, s meghajlik a férfi: Ne bocsáss meg nekik! Menekülj a kősziklák közé, és rejtőzz a porba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Akkor az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. Igen, a Seregek Urának napja megaláz majd minden gőgöt és kevélységet, és minden nagyravágyást. Megalázza Libanonnak minden cédrusát, Básán minden tölgyét, mind a magas hegyeket, és mind a kiemelkedő dombokat, mind a büszke tornyokat és mind az erős várfalat, Tarzisz minden hajóját és az összes értékes holmit…

Meggörnyed az emberi nagyság, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, és a bálványok mind elenyésznek. A kősziklák barlangjaiba menekülnek az emberek, és a föld hasadékaiba a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Azon a napon az ember odaveti majd a vakondoknak és a denevéreknek ezüst és arany bálványait, amelyeket azért csinált, hogy imádja őket, és a kősziklák hasadékaiba menekül, s a sziklák üregeibe, a rettenetet keltő Úrtól, fölségének dicsősége elől, amikor fölkel, hogy megrendítse a földet.

Ne bízzatok hát emberben, akinek mindene a lehelet az orrában. Ugyan mi nagyot tarthattok felőle?

Azon a napon az Úr sarjadéka ékes lesz és dicsőséges. És a föld gyümölcse díszére és dicsőségére lesz azoknak, akik Izraelből megmaradnak. Aki Sionból megmenekül, és Jeruzsálemből életben marad, azt mind szentnek hívják majd, és följegyzik Jeruzsálemben az élők közé.

Amikor majd az Úr lemossa Sion leányáról a szennyet, és megtisztítja Jeruzsálemet a vér bűnétől az ítélet lelkével és a tűz lelkével: akkor eljön az Úr, és megpihen Sion hegyének egész vidéke fölött, és azok fölött, akik oda gyülekeztek. Olyan lesz számukra, mint a felhő nappal, és mint a füst s a lobogó tűz éjjel. Mert mindenekelőtt az Úr dicsősége lesz nekik a tető és a sátor a nappali forróság ellen, az szolgál védelmül és rejtekhelyül a vihar és az eső ellen.

Az ember lesüti kevély szemét, és az emberek gőgjét megaláztatás éri. {*} Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

Meglátjátok az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. {*} Egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

Maga az Isten Fia, a minden időknél előbb való, a láthatatlan, a felfoghatatlan, a test nélküli, a kezdettől való kezdet, a világosságból való világosság, az élet és a halhatatlanság forrása, az ősminta lenyomata, a lezárt pecsét, a mindenben hasonlatos képmás, az Atya végzése és terve, ő maga jön a képmásához, az emberhez, a test kedvéért testet ölt magára, lelkem miatt értelmes lélekkel egyesül, hogy a hasonló a hasonló által támadjon életre. A bűn kivételével vállal mindent, ami emberi. Szűztől fogantatott, akinek testét és lelkét a Szentlélek tisztának megóvta. (Úgy illett, hogy tisztelet érje a szülést, és a szüzesség méltósága is kiemelkedjék.) Isten létére fölvette az emberséget, összeegyeztette a két ellentétet, a testet és a lelket, amelyek közül az egyik az istenséget adta, a másik kapta.

Másokat gazdaggá tesz, önmaga szegénnyé lesz: magára veszi ugyanis testem nyomorúságát, hogy elnyerjem istenségének gazdagságát. A teljesség birtokosa kiüresíti önmagát: egy rövid időre lemond dicsőségéről, hogy teljességéből részt kaphassak.

A jóságnak micsoda gazdagsága ez? Micsoda titokzatos viselkedés velem szemben? Isten képét öltöttem magamra, de nem vigyáztam rá. Ő pedig magára öltötte testemet, hogy a képmásnak üdvösséget, a testnek halhatatlanságot hozzon. Másodszor is közösséget vállalt velünk, méghozzá az elsőnél sokkal kiválóbb módon.

Úgy kellett, hogy az Isten által fölvett emberség hozza meg az embernek a szentséget, így hatalmával legyőzte zsarnokunkat, hogy megszabadítson, és magához visszavezessen minket a közbenjáró Fiú által, aki mindezt az Atya dicsőségére tette, hiszen szemmel láthatóan mindenben az ő akaratához alkalmazkodott.

Juhaiért életét adva, maga a Pásztor kereste föl az eltévedt bárányt a hegyeken és a halmokon, amelyeken áldozatot mutattál be. A tévelygőt megtalálta, a vállára is emelte, akárcsak a keresztfát, és magához fölemelve visszavitte a mennyei életbe.

Miután az előfutár előkészítette a népet az Úr fogadására, és a víz által megtisztította a Lélek számára, a mécses után megjött a teljes Világosság, a szó után az Ige, a vőfély után a Vőlegény.

Szükségünk van Istenre, aki megtestesült, és meghalt, hogy mi élhessünk. Vele együtt sírba szálltunk, hogy megtisztuljunk. Vele együtt feltámadtunk, mert vele együtt meghaltunk. És vele együtt megdicsőültünk, mert vele együtt feltámadtunk.

Íme, már elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát a földre. Szűztől született, alávetette magát a törvénynek: {*} Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.

Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló alakban. {*} Hogy kiváltson minket a törvény szolgaságából.

A barátomnak volt egy szőlőskertje, termékeny domboldalon. Felásta földjét, a köveket kiszedte belőle, és nemes szőlőfajtákkal ültette be. A közepére tornyot épített, és sajtót is vágott benne. Aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.

Most hát Jeruzsálem lakói és ti, Júda férfiai: Tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel, amit nem tettem meg vele? Azt vártam, hogy szőlőt teremjen, hát miért hozott csak vadszőlőt?

Most azért tudtotokra adom, mit fogok tenni szőlőmmel: Lebontom sövényét, hadd legeljék le, lerombolom falát, hadd tapossák össze. Parlaggá teszem, amit metszetlen hagynak, és nem kapálnak meg, hadd verje föl a bozót és a gaz. És megparancsolom a felhőknek: ne hullassanak rá esőt.

Igen, a Seregek Urának szőlője Jeruzsálem háza, és Júda népe dédelgetett ültetvénye. Azt várta, hogy igaz tetteket vigyenek végbe, s lám, gaztetteket követnek el. Azt várta, hogy irgalom terem náluk, de csak jajkiáltás hallik és siralom.

Szőlődet elpusztította az erdei vadkan, és a magányos vad lelegelte: tekints le ránk, Urunk, mutasd meg hatalmadat, {*} Védd meg, amit jobbod ültetett.

Mindenható Isten, tekints le ránk, lásd, és látogasd meg ezt a szőlőt! {*} Védd meg, amit jobbod ültetett.

Az Úr három eljöveteléről tudunk. Ez a harmadik fajta eljövetele a másik kettő között van. Az a két megjelenése látható, ez a harmadik azonban nem látható. Első megjelenésében Urunk megjelent a földön, és társalgott az emberekkel{n}{r}Bár 3, 38{/r}{/n}, amikor – mint maga is mondja – látták őt az emberek, és gyűlölettel fogadták. A végső megjelenésekor pedig minden ember meglátja az Isten üdvösségét{n}{r}Lk 3, 6{/r}{/n}, és feltekintenek arra, akit keresztülszúrtak{n}{r}Jn 19, 37{/r}{/n}. A kettő között levő harmadik fajta megjelenése: titokzatos megjelenés, egyedül csak a választottak tapasztalhatják meg magukban, és üdvözíti is lelküket. Az első eljövetele tehát testben és emberi gyöngeségben lett nyilvánvaló, a közbeeső időbeli pedig lélekben és erőt árasztva, míg a végső eljövetelekor dicsőségben és fönségben jelenik majd meg.

Ez a közbeeső időben való Úrjövet, mintegy átívelő út az első megjelenésétől a végső eljöveteléhez. Az elsőben Megváltónkká lett Krisztus, a végső eljövetelekor pedig megjelenik mint a mi életünk, akiben megtaláljuk megnyugvásunkat és vigasztalásunkat.

De nehogy valaki csak képzelődésnek tartsa, amit a középső adventról állítunk, ezért hallgassuk meg magát az Urat: Ha valaki szeret engem – mondta_–, az megtartja tanításomat, Atyám is szeretni fogja őt, és hozzá megyünk{n}{r}Jn 14, 23{/r}{/n}. Másutt pedig ezt olvassuk: Aki Istent féli, jót cselekszik{n}vö. {r}Sir 15, 1{/r}{/n}. Úgy érzem, hogy aki szereti őt, többet tesz, mert hiszen az meg is tartja Krisztus tanításait. Hogyan kell azt megtartani? Nem kétséges, hogy saját szívünkben, mint ahogy a Zsoltáros tanítja: Beírtam szívem rejtekébe intéseidet, hogy ne vétkezzem ellened{n}{r}Zsolt 118, 11{/r}{/n}.

Így tartsd meg az Isten igéjét, mert: Boldogok, akik hűségesek maradnak hozzá{n}{r}Lk 11, 28{/r}{/n}. Rejtsd el lelked bensejében, járja át érzéseidet, hassa át egészen életedet. Töltekezzél ennek javaival, hogy gyümölcseinek is örvendezhessék lelked. Ne feledkezzél meg róla, hiszen szükséged van rá, mint a mindennapi kenyérre. Nélküle kiszárad a szíved, ez viszont betölti, és gyümölcsözővé teszi a lelkedet.

Ha így tartod meg az Isten igéjét, biztos lehetsz, hogy az is megőriz majd téged. Eljön majd hozzád Atyjával együtt a Fiú, a nagy Próféta szerepében, hogy megújítsa Jeruzsálemet, és újjáteremtsen mindent. Ez az eljövetele valósítja meg azt, hogy ahogy a földi ember alakját magunkon fogjuk hordozni, a mennyeinek az alakját is magunkon fogjuk hordozni{n}{r}1 Kor 15, 49{/r}{/n}. Amint a régi Ádám kiáradt emberségünkre, és birtokba vette teljesen, úgy fogja azt majd egészen betölteni Krisztus is, aki teremtette az egész emberiséget, és meg is váltotta az egészet, és üdvözíteni is fogja az egészet.

Íme, eljön közénk az Úr nagy fényességgel és hatalommal: {*} Békességet hoz népének, és megadja az örök életet.

Íme, az Úr eljön hatalommal. {*} Békességet hoz népének, és megadja az örök életet.

Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! Mint az ide-oda röpdöső madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.

„Adj tanácsot, mit tegyünk. Hozz döntést az érdekünkben. Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elűzötteket, s ne áruld el az oda menekülőket, hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elől.”

Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letűnnek, akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta Dávid sátorában olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.

Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.

Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.

Igaz sarjat sarjasztok Dávidnak, aki jogot és igazságot terem a földön: {*} És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!

Akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta olyan bíró ül majd hűségesen, akinek gondja lesz az igazságra. {*} És ez lesz a név, ahogyan hívják: Az Úr a mi igazságunk!

Hogy a tanítványok ne faggassák eljövetelének időpontja felől, ezt mondta Krisztus: Azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok, sem a Fiú{n}vö. {r}Mk 13, 32{/r}{/n}. Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket{n}{r}ApCsel 1, 7{/r}{/n}. Titokban tartja azokat, hogy éberek legyünk, és mindegyikünk azt higgye, hogy az ő életében következik be. Ha ugyanis feltárta volna, mikor jön el, érkezésének nem lenne ösztönző jellege, és nem vágyakoznának utána azok a nemzedékek és korok, amelyek tudják, hogy úgyis nekik fog megjelenni. Kijelentette, hogy eljön, de nem árulta el, hogy mikor jön. Így minden nemzedék és minden kor várva várja őt.

Mert igaz ugyan, hogy az Úr meghatározta eljövetelének jeleit, mégsem lehet belőlük pontosan kiolvasni teljesedésük idejét. Mert ilyenféle jelek már sok változatban jöttek és mentek, sőt jelenleg is előfordulnak. Krisztus végső eljövetele az elsőhöz lesz hasonló.

Mert miként az igazak és a próféták várták őt, és azt hitték, hogy az ő napjaikban jelenik meg, ugyanígy némelyek a hívek közül ma is arra vágyódnak, hogy saját korukban fogadják őt, hiszen eljövetelének napját nem nyilatkoztatta ki. Ezt pedig főként azért tette, nehogy azt hihesse valaki, hogy alá van rendelve a sorsnak vagy az óráknak az, akinek hatalma és uralma alá tartoznak a mértékek és az idők. Amit maga határozott meg, az hogyan lehetett volna rejtve előtte, aki eljövetelének jeleit is leírta? Szavaival tulajdonképpen saját jeleit tüntette fel, hogy attól a naptól kezdve az utolsóig minden nemzedék és minden kor úgy vélje: saját idejében következik be eljövetele.

Legyetek éberek, mert amikor a test alszik, akkor a természet uralkodik rajtunk, és nem saját akaratunkból, hanem a természet szeszélye szerint, erőszakkal valósulnak meg a dolgok. Amikor pedig mély álom vesz erőt a lelken, mint például a csüggedtség vagy a szomorúság, akkor az ellenség uralkodik rajta, és olyat tétet vele, amit nem akar. A természeten úrrá lesz az erőszak, a lelken az ellenség.

A parancsolt éberséget az Úr az ember mindkét részének előírja: a testnek, hogy az aluszékonyságtól, a léleknek, hogy a tétlenségtől és a félénkségtől óvja. Így beszél a Szentírás is: Ébredjetek, igazak{n}vö. {r}1 Kor 15, 34{/r}{/n}; illetve: Fölserkentem, és még most is veled vagyok{n}vö. {r}Zsolt 138, 18{/r}{/n}. És ismét: Ne veszítsétek el bátorságotokat! Mivel ilyen szolgálatunk van, nem veszítjük el bátorságunkat{n}{r}2 Kor 4, 1{/r}{/n}.

Örök szövetséget kötök veletek a Dávidnak megígért irgalom jegyében: {*} Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.

Isten üdvössége a pogányoknak jut majd osztályrészül, és ők meghallgatják. {*} Nézd, tanúul rendeltelek a népeknek, vezérül és parancsolóul a nemzeteknek.

Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét. Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak; ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.

Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek; az egyiknek „a Nap városa” lesz a neve.

Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel. Mindkettő jel lesz, és bizonyosság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse őket. Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak, és teljesítik is. És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja őket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és ő meghallgatja és meggyógyítja őket.

Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak.

Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén. És a Seregek Ura így fog áldást mondani: „Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek műve, Asszíria és örökségem, Izrael.”

Az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, {*} Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.

A népek eljönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. {*} Sőt véres áldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki.

Nos, embertársam, hagyd abba egy kissé az elfoglaltságodat. Egy kicsit zárd ki magadból zsibongó gondolataidat. Tedd félre most nehéz gondjaidat, és hagyd későbbre súlyos kétségeidet. Szentelj egy kevés időt Istennek, és pihend ki magad nála kis időre.

Térj be lelked hajlékába, zárj ki onnan mindent, kivéve Istent és ami segít téged az ő keresésében, és ajtódat bezárva szólítsd őt. És ekkor mondd, mondd egész szívedből Istennek: A te arcodat keresem, Uram{n}{r}Zsolt 26, 8{/r}{/n}.

Most tehát, Istenem, te magad oktasd lelkemet, hol és hogyan keressen téged, hol és hogyan találhat meg téged.

Uram, ha nem vagy itt, távollétedben hol kereshetnélek? Ha pedig mindenütt jelen vagy, miért nem látom jelenléted? Igaz, megközelíthetetlen fényességben lakozol. Ámde hol van az a megközelíthetetlen fényesség, vagy hogyan közeledhetnék e megközelíthetetlen fényességhez? Ki vezetne és ki vinne el oda, hogy láthassalak téged abban? Továbbá milyen jelekből, milyen arcról ismerhetnék rád? Sohasem láttalak még téged, Uram, Istenem, és arcodat nem is ismerem.

Mire való, magasságbeli Uram, mire való ez a te messze távolléted? Mit tehet a te szolgád szeretetedtől gyötrődve, és messze elvetve színed elől? Lángolva vágyakozik, hogy megláthasson téged, és íme, arcod nagyon is távol van tőle. Szeretne közelebb jutni hozzád, de íme, lakóhelyed megközelíthetetlen. Óhajtana rád találni, de ismeretlen előtte holléted. Áhítozva keres téged, de nem találja arcodat.

Uram, te vagy az én Istenem és Uram, de még sohasem láttalak. Te alkottál, majd pedig újjáteremtettél, minden javam tőled való, és mégsem ismerlek téged. És végül is a te látásodra teremtettél engem, de még sohasem értem el, ami végett teremtettél engem.

És te, ó Uram, meddig, meddig feledkezel el rólunk, meddig rejted el arcodat előlünk? Mikor tekintesz ránk, és mikor hallgatsz meg minket? Mikor világosítod meg szemünket, és mikor mutatod meg nekünk arcodat? Mikor ajándékozod magad nekünk?

Urunk, tekints reánk, hallgass meg, és világosíts meg minket. Mutasd meg nekünk magadat. Magadat add nekünk, hogy boldogok legyünk; hisz nélküled olyan rossz nekünk. Szánj meg minket, amikor téged keresve fáradozunk és küszködünk, mert nélküled semmire sem megyünk.

Taníts meg engem, hogyan keresselek, és mutasd meg magad, amikor téged kereslek. Hiszen keresni se tudlak, ha erre te meg nem tanítasz, és megtalálni sem bírlak, ha te meg nem mutatod magad. Kereslek vágyammal, és óhajtalak keresésemmel; találjalak hát meg szeretetemmel, és szeresselek, ha megtaláltalak.

Urunk, nem hagyunk el többé, éltess még bennünket, és mi segítségül hívjuk nevedet: {*} Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Gondolj ránk, Urunk, hiszen szereted népedet, látogass hozzánk segítségeddel. {*} Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

Ezt mondta nekem az Úr: „Menj, állíts őrszemet, és amit lát, azt jelentse. Ha lovascsapatot, kettős fogatot, szamáron jövő vagy tevén ülő csapatot lát, akkor figyeljen éberen, megfeszített figyelemmel.”

És a figyelő őr lekiáltott: „Uram, őrségen állok egész nap folyton-folyvást, és kitartok őrhelyemen minden éjszaka.”

Íme, lovasok jöttek s kettős fogatok. Megszólítottak, és ezt mondták nekem: „Elesett, elesett Babilon, és minden bálványát a porba tiporták.”

Ó te, akit széttiportak a szérűn, és szinte kicsépeltek: amit a Seregek Urától, Izrael Istenétől hallottam, azt hirdetem most neked.

Jövendölés Edomról. Így kiáltanak hozzám Szeirből: „Őr, meddig tart még az éj? Őr, meddig tart még az éj?” S az őr így felel: „Eljön a reggel, aztán az éjszaka. Ha kérdezni akartok, csak kérdezzetek, térjetek vissza, és gyertek el újra.”

Az angyal teljes erejéből kiáltotta: Elesett a nagy Babilon! Egy másik szózatot is hallottam az égből, ez így hangzott: {*} Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.

Bűneik az eget verik, de az Úr számon tartja gonoszságaikat. {*} Én népem, vonuljatok ki onnét, nehogy részetek legyen bűneikben.

Szent Ciprián püspök és vértanúnak „A türelem hasznáról” szóló értekezéséből

Urunk és Mesterünk üdvös parancsa így hangzik: Aki mindvégig kitart, az üdvözül{n}{r}Mt 24, 13{/r}{/n}. Majd ismét: Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket{n}{r}Jn 8, 31-32{/r}{/n}.

Türelemre és kitartásra van tehát szükség, szeretett testvérek, hogy miután az igazság és szabadság reménye megnyílt előttünk, valóban el is juthassunk az igazságra és a szabadságra. Keresztény voltunk a hit s remény kérdése. Hogy azonban e hit és remény megteremje gyümölcsét, türelemre van szükség.

Nem a jelen dicsőségét keressük, hanem a jövendőt. Pál apostol is erre figyelmeztet: Megváltásunk még reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Hiszen ki remélné azt, amit lát? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan{n}{r}Róm 8, 24-25{/r}{/n}. Vágyakozás és türelem szükséges, hogy ami bennünk elkezdődött, azt be is töltsük, és amit remélünk és hiszünk, azt Isten segítségével el is nyerjük.

Ezenkívül másutt ugyanez az Apostol a türelemre is figyelmezteti az igazakat, akik arra törekszenek, hogy az isteni jutalomban gazdagodjanak, és örök kincseket szerezzenek maguknak, így oktatja őket: Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel. Ne fáradjunk bele jót tenni; annak idején aratni is fogunk{n}{r}Gal 6, 10. 9{/r}{/n}.

Külön figyelmeztet, nehogy valaki a munkálkodásban türelmetlenségből ellankadjon, nehogy valakit a kísértések elcsábítsanak vagy legyőzzenek, és így a dicsőség és dicséret közepette félúton meg ne álljon, elért érdemei el ne vesszenek, és amik tökéletesnek indultak, félbe ne maradjanak.

Végül az Apostol, amikor a szeretetről beszél, hozzákapcsolja a kitartást és a türelmet is, így írja: A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély, nem tapintatlan. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel{n}{r}1 Kor 13, 4-5. 7{/r}{/n}. Mindezek alapján kimutatja, hogy a szeretet tud állhatatosan kitartani, és tud mindent elviselni.

Másutt viszont így szól: Viseljétek el egymást szeretettel! Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!{n}{r}Ef 4, 2b-3{/r}{/n} Bebizonyítja, hogy sem az egységet, sem a békét nem lehet akkor megőrizni, ha a testvérek egymás iránt kölcsönös türelmet nem tanúsítanak, és e türelmük segítségével az egyetértés kötelékét meg nem őrzik.

A maga idejében beteljesedik, s nem hiúsul meg; {*} Csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

Már csak rövid, nagyon rövid idő; aztán eljön az Eljövendő. {*} Csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

Ant. 1.Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.

Ant. 2. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.

Ant. 3.Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk majd eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.

Azon a napon a tekintetetek az Erdei Palota fegyverzete felé fordult. Figyeltétek, hogy Dávid városán milyen sok rés támadt. Összegyűjtöttétek az Alsó-tó vizeit, megszámoltátok Jeruzsálem házait, és házakat romboltatok le, hogy megerősítsétek a falakat. A két fal között medencét csináltatok a régi tó vize számára. De egyáltalán nem gondoltatok a Teremtőre, s nem tekintettetek föl arra, aki mindent régtől fogva alkotott.

És az Úr, a Seregek Istene azon a napon sírásra és jajgatásra hívott fel benneteket, meg arra, hogy nyírjátok meg fejeteket, s öltsetek magatokra szőrruhát. De ehelyett, lám, öröm és vigasság hallik. Borjakat vágnak, juhokat ölnek, húst esznek, és bort isznak: „Együnk-igyunk – mondják_–, mert holnap úgyis meghalunk!” Ám én ezt a kinyilatkoztatást kaptam a Seregek Urától, a fülembe: „Bizony, ezt a gonoszságot nem bocsátom meg nektek, míg csak meg nem haltok.” Az Úr, a Seregek Istene mondta ezt.

Ezt mondja az Úr, a Seregek Istene: Eredj, és menj be ahhoz az intézőhöz, Sebna udvarnagyhoz, aki sírhelyet vágatott magának a magasban, sírkamrát készíttetett magának a sziklában: „Mi jogod van itt neked, és vannak-e itt rokonaid, hogy sírhelyet vágatsz magadnak ezen a helyen? Lám, az Úr egyetlen csapással leterít, megragad, és messze elhajít. Mint egy gombolyagot, összegöngyöl, s mint egy labdát, egy távoli földre dob. Ott halsz meg, s odamennek kocsijaid is, amelyekre oly büszke voltál, te, gyalázata urad házának!”

Kivetlek tisztségedből, és elmozdítalak hivatalodból. Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat, így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának.

Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát; amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja. Mint a szeget, szilárd helyre verem be, és dicsőséges trónjává lesz atyja házának.

Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van: {*} Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.

Megtartottad tanításomat, és nem tagadtad meg nevemet. {*} Nézd, ajtót nyitottam előtted, senki nem tudja bezárni.

A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek Istenünk ösvényeit!{n}{r}Mt 3, 3{/r}{/n} Nyíltan kimondja, hogy mindazoknak, amik a jövendölésekben foglaltatnak, nem Jeruzsálemben, hanem a pusztában kell megtörténniük, vagyis elmondja: minek kell megtörténnie, hogy az Úr dicsősége megjelenjék, és minden ember megismerje Isten üdvözítő akaratát.

Mindez a történelem tanúsága szerint szóról szóra akkor teljesedett be, amikor Keresztelő János a Jordán pusztájában az Úr üdvözítő eljövetelét meghirdette, ahol az Isten üdvösségterve nyilvánosságra jutott. Mert Krisztus és az ő dicsősége akkor lett nyilvánvaló mindenki előtt, amikor megkeresztelkedésekor megnyílt az ég, és a Szentlélek galamb alakjában leszállott, és megnyugodott fölötte, és ez az atyai hang hallatszott, amely bizonyságot tett a Fiúról: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!{n}{r}Mt 17, 5{/r}{/n}

E szavak azt fejezik ki, hogy Isten ősidők óta a járatlan és áthatolhatatlan pusztaságba készül jönni. Továbbá nem volt meg Isten ismerete a népekben, sőt Isten igaz emberei és a próféták sem kaptak hozzájuk küldetést.

Ezért készített ez a hang utat az Isten Igéjének. Az úttalant és rögöset elsimíttatja, hogy az érkező Úr bevonulhasson. Készítsétek az Úr útját{n}{r}Mt 3, 3{/r}{/n}: ez az az evangéliumi meghirdetés és új vigasztalás, amely arra irányul, hogy Isten üdvözítő akaratát minden ember megismerje.

Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak: és engedd ki a hangod, jól engedd ki, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek{n}{r}Iz 40, 9{/r}{/n}. Ezek a mondatok jól kapcsolódnak az előbbiekhez, és alkalmas módon utalnak az evangélistákra, akik hirdetik Isten eljövetelét: az emberekhez, miután előbb a pusztában kiáltó szóról adtak hírt. Vagyis helyes sorrendben követi a Keresztelő Jánosról szóló jövendölést az evangélisták híradása.

Mi más lehetne tehát ez a Sion, mint az, amelyet előzőleg Jeruzsálemnek neveztek? Mert az is hegy volt, amint a Szentírás megemlíti: Sion hegye ez, amelyen laktál{n}vö. {r}Zsolt 73, 2{/r}{/n}. Az Apostol pedig: Ti Sion hegyéhez járultatok{n}{r}Zsid 12, 22{/r}{/n}. Vajon talán a régi választott népből kiemelt apostoli kar az, amelyről itt szó van?

Mert hiszen az apostoli kar ez a Sion, ez a Jeruzsálem, amely Isten üdvösségét elfogadta. Ez csatlakozik fönségesen az Isten hegyéhez, tudniillik Isten egyszülött Igéjéhez. Ennek adja a parancsot, hogy ott fönt a magas hegyen hirdessék az üdvösség igéit. De ki az, aki ezt az örömhírt hirdeti, ha nem az evangélisták kara? Mert mit jelent örömhírt hirdetni? Minden embernek, de mindenekelőtt Júda városainak, hirdetni Krisztus földi eljövetelét.

Eljött az Úr előhírnöke, akiről maga az Úr tett tanúságot: {*} Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.

Ő ugyanis próféta, sőt még prófétánál is nagyobb, mert róla mondta az Üdvözítő: {*} Asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál.

Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi, és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnő, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevő, és a hitelező olyan, mint az adós. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elsorvad az ég is a földdel együtt. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget. Ezért átok emészti meg a földet, és megbűnhődnek, akik rajta laknak. Tűz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

Gyászol majd a must, elfonnyad a szőlőtő, sóhajtoznak mind a vidám szívűek. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal. Nem isznak többé dalolva bort, s keserű lesz az ital a mulatozóknak.

Romba dől a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földről. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szőlőt.

De ők örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felől az Úr fölségének. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsőítik. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsőség az Igaznak!

Hanem én azt mondom: „Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hűtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hűtlenek! Rettegés, verem és tőr vár rád, lakója a földnek! Aki elmenekül a rettegés hangja elől, az verembe esik. És aki kimászik a veremből, azt tőr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.”

Énekeljetek az Úrnak új éneket, minden föld az Úrnak énekeljen! {*} A szigeteken is az Urat áldják.

Keresztes Szent János áldozópapnak „A Kármelhegy útja” című munkájából

Az Ószövetségben főképp azért volt szabad Istenhez kéréseket intézni, és azért volt illő, hogy a papok és a próféták látomásokban részesüljenek, mert akkor még nem volt a hit ennyire megalapozva, hiszen nem volt még meg az evangéliumi törvény. Ezért szükség volt arra, hogy egyes dolgokat megkérdezzenek Istentől, és Isten feleletet is adjon nekik; hol szavakban, hol látomásokban, hol kinyilatkoztatásokban, máskor meg képekben, hasonlatokban és más efféle módon. Az ő összes válasza, szava és kinyilatkoztatása mind a mi szent hitünknek titkává lett, vagy pedig hitünket közelről érinti, vagy arra vonatkozik.

Most azonban, midőn hitünk az Úr Krisztusban már meg van alapozva, és az evangéliumi törvény a kegyelem jelen időszakában már ki van hirdetve, nincs többé semmi ok arra, hogy mi is kérdésekkel forduljunk Istenhez, és hogy ő azokra feleljen, mint annak idején. Hiszen nekünk adta Fiát, az ő egyszülött Igéjét: akiben egyszerre mindent megmondott és kinyilatkoztatott nekünk, mert ő az egyetlen örök Ige, és utána már nincs többé mondanivalója.

Ez az értelme annak a szentírási helynek, ahol Szent Pál inti a zsidókat, hogy hagyjanak fel a mózesi törvények szokásaival, és többé ne annak szabályai szerint akarjanak érintkezni Istennel, hanem kizárólag Jézus Krisztusra függesszék szemüket: Azelőtt Isten a próféták útján több alkalommal és többféle módon szólt őseinkhez. Ebben a végső korszakban a Fia által beszélt hozzánk{n}{r}Zsid 1, 1-2{/r}{/n}. Ezzel azt akarja megértetni az Apostol, hogy Isten oly sok nagyszerű dolgot jelentett ki Igéje által, hogy már nincs mit kívánnunk. Amit azelőtt részletenként nyilatkoztatott ki a próféták által, azt most mind egyszerre mondta meg általa, hiszen egészen nekünk adta egyszülött Fiát.

Aki tehát mostanában fordulna Istenhez kérdéssel, vagy kérne tőle valami látomást vagy kinyilatkoztatást, az megsértené Istent, mert nem függesztené a szemét kizárólag Krisztusra, hanem valami mást keresne, vagy valami újdonságra volna kíváncsi.

Isten joggal azt felelhetné az ilyennek: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!{n}{r}Mt 17, 5{/r}{/n} Már kijelentettem mindent az én Igémben. Egyedül csak őreá tekints! Őbenne már kinyilatkoztattam és megmondtam neked mindent. Sőt őbenne sokkal többet is fogsz találni, mint amit tőlem kívánhatnál és kérhetnél.

Már a Tábor-hegyen leszálltam reá Szentlelkemmel együtt, és azt mondtam: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!{n}{r}Mt 17, 5{/r}{/n} Nincs miért új tanítást sürgetned, vagy új kérdésekre feleletet várnod. Ha azelőtt szóltam is hozzátok, ezt azért tettem, hogy megígérjem Krisztus eljövetelét. A kérdések is, amelyeket hozzám intéztek, a Krisztusra irányuló vágyat és reményt fejezték ki. Hiszen őbenne kell ezután az embereknek minden jót megtalálniuk, amint ezt most az evangélisták és az apostolok tanítása kifejezi.

Hatalmas nemzetek sietve elindulnak, és mondják: Gyertek, menjünk fel az Úr hegyére, {*} Hogy megtanítson minket útjaira, és mi az ő ösvényein járjunk.

Eljön a Messiás, azaz a Fölkent, s amikor eljön, mindent tudtunkra ad. {*} Hogy megtanítson minket útjaira, és mi az ő ösvényein járjunk.

Azon a napon recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.

Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt.

Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl sem építik többé soha.

Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.

Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet, {*} Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.

Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek. {*} Mert csodálatos dolgokat vittél végbe.

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Jézus Krisztusban mindnyájan hivatalosak vagyunk az Egyházba, és ott Isten kegyelméből eljutunk az életszentségre. Az Egyház azonban csak a mennyei dicsőségben válik majd tökéletessé, amikor elérkezik a mindenség megújulásának ideje, amikor az emberiséggel együtt tökéletesen helyreáll majd Krisztusban a teremtett világ, minthogy bensőségesen össze van kapcsolva az emberrel, és az ember által éri el célját.

Krisztus mindenkit magához vonzott, amikor felemelték a földről. Amikor pedig feltámadt a halálból, elküldte tanítványaira éltető Lelkét, és általa az üdvösség egyetemes szakramentumává tette saját testét, ami az Egyház; az Atya jobbján ül, de folytonosan munkálkodik a világban, hogy elvezesse az Egyházba az embereket, s általa szorosabban kapcsolja magához, és saját testével-vérével táplálva, részesítse őket megdicsőült életében.

A megígért és várt helyreállítás eszerint már el is kezdődött Krisztusban, útjára indult a Szentlélek elküldésével, és őáltala folytatódik az Egyházban. A hit fényében itt tudjuk meg, mi az értelme ennek a mi földi életünknek, amelynek folyamán az Atya megbízásából örök javak reményében ennek a világnak javára fáradozunk, és munkáljuk üdvösségünket.

Már elérkezett tehát a végső idő, visszavonhatatlanul le vannak rakva a világ megújításának alapjai. Mindez valamiképpen elővételezve meg is valósult e világon, hiszen az Egyházat már a földön ékesíti az igazi, bár még nem tökéletes szentség.

Amíg azonban meg nem lesz az új ég és az új föld, amely az igazságosság hazája, addig a zarándokló Egyház – a jelen világhoz tartozó szentségeiben és intézményeiben – ennek a világnak mulandó alakját hordozza, és maga is ott él a teremtmények között, amelyek a világ végéig sóhajtoznak, vajúdnak, és várják az Isten gyermekeinek megnyilvánulását.

Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust: {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon, várjuk reményünk boldog beteljesülését: nagy Istenünk dicsőséges eljövetelét. {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

A Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt.

Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.”

Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél.

Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.”

Hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között. Velük fog lakni: {*} Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Az Úristen örökre megsemmisíti a halált, és letörli a könnyet minden arcról. {*} Ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük.

Az Isten maga határozta meg ígéretei közlésének az idejét és beteljesedésének időpontját is.

Az ígéret ideje a próféták ideje volt egészen Keresztelő Jánosig, vele pedig megkezdődött, és tart mindvégig az ígéretek beteljesedésének az ideje.

Hűséges az Isten. Adósunkká tette önmagát, nem azzal, hogy tőlünk kölcsönzött valamit, hanem azzal, hogy oly nagy dolgot ígér nekünk. Nemcsak ígéret volt ez, hanem írással is lekötelezte magát, és mintegy adóslevelet állított ki ígéreteiről, hogy amikor megkezdi majd az ígéretek lerovását, akkor a beteljesedésük rendjét is láthassuk abban az írásban. A jövendölés ideje tehát az ígéretek előre megmondása volt, amint azt már többször említettük.

Örök üdvösséget ígért, végtelenül boldog életet angyalaival. Hervadhatatlan örökséget ígért, el nem múló dicsőséget és arca édességét, szentsége égi hajlékát. És megígérte, hogy a halálból való feltámadásunktól kezdve a halál félelme soha többé nem lesz bennünk. Ez az ígérete a mi végső célunk, erre összpontosul minden igyekezetünk, s ha ide elérkezünk, többé semmit sem keresünk, és semmit sem kívánunk. Ámde arról sem hallgatott ígéreteiben és jövendöléseiben, hogy milyen úton jutunk el ehhez a végső célhoz.

Íme, ígért istenséget az embereknek, halhatatlanságot a halandóknak, megigazulást a bűnösöknek, dicsőséget az elvetetteknek.

Sőt menjünk csak tovább, testvérek! Mivel hihetetlennek látszott az embereknek az, amit Isten ígért, hogy a halandóságból, romlásból, eltaszítottságból, rogyadozásból, porból és hamuból egyenlőkké leszünk majd az Isten angyalaival, azért erről nemcsak írásos megegyezést kötött velünk a hitre, hanem hűsége bizonyítékául közvetítőt is állított, nem valamiféle fejedelmet vagy valamilyen angyalt vagy főangyalt, hanem egyetlen Fiát. Magában a Fiában akarta megmutatni és megadni azt az utat, amelyen bennünket az ígért célhoz vezetni akar.

Még az is kevés volt Istennek, hogy útmutatónak rendelje Fiát. Utat készített belőle, hogy rajta járjunk, és irányítson ő, aki lépéseinknek egymaga az ura.

Tehát Isten egyszülött Fia eljön az emberekhez. Magára veszi az emberi természetet, és ember lesz maga is. Halált szenved, feltámad, felszáll az égbe, majd ott ül az Atya jobbján, és ígéreteit teljesíteni fogja a nemzeteknek. Ezután majd azt is teljesíti, hogy eljön követelni, amit már előzőleg kért, elválasztja a harag edényeit az irgalmasság edényeitől, megadja a gonoszoknak, amivel fenyegette őket, az igazaknak pedig, amit megígért nekik.

Mindezt tehát jó előre hirdetnie kellett, jövendölnie kellett, az eljövendőt ajánlania is kellett, hogy meg ne rémüljünk, ha váratlanul érkezik, hanem inkább mint a számunkra fizetendő adósságot sóvárogva lessük.

Irgalmazz nekünk még ez egyszer, Istenünk; {*} Tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket.

A próféták mind tanúságot tesznek, hogy aki hisz Jézusban, elnyeri nevében bűnei bocsánatát. {*} Tipord össze vétkeinket, vesd a tenger mélyére minden bűnünket.

Az igaz ember útja egyenes, az igaz ember útján egyenes a járás. Ítéleteid ösvényén járva vártunk rád, Urunk, neved s dicsőséged után sóvárgott a lelkünk.

Utánad vágyódik a szívem éjjelente, téged kereslek lelkem mélyén már kora reggel. Majd ha ítéleted végrehajtod a földön, igazságot tanulnak a föld lakói.

Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével.

Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket.

Urunk, te adod meg nekünk a békét, mert a te műved mindaz, ami velünk történt. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük.

A holtak nem kelnek életre, s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted.

Gyarapítsd, Uram, népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait!

A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram, színed előtt.

Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.

Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.

Menj be a kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag.

Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.

Ébredjetek föl, és ujjongjatok mind, {*} Mert a hajnali harmat az Úr érkezését jelzi.

Akik mindeddig aludtak, ébren virrasszanak. {*} Mert a hajnali harmat az Úr érkezését jelzi.

Látván Isten a kétségbeesett világot, szakadatlanul azon munkálkodik, hogy ebből szeretettel kivezesse, kegyelmével kiemelje, szeretetével fenntartsa, és jóakaratával megerősítse.

Ezért azután a gonoszságban megátalkodott földet elárasztja büntető vízözönével, és Noét meghívja, legyen az új korszak atyja, bátorító szavaival bizalomra bírja, meghitt kapcsolatra lép vele, szeretettel feltárja előtte az adott helyzetet, kegyelmével bátorítja a jövőt illetőleg; és már nem is parancsol, hanem miután maga is részt vesz Noé munkájában, az egész világ állatait bárkába zárja, hogy ez a munkatársi szeretete megszüntesse Noé lelkében a szolgai félelmet, és hogy e közös szeretet megőrizze azt, amit közös gondoskodásuk megmentett.

Ezért van az, hogy Ábrahámot meghívja a pogányok közül, megváltoztatja a nevét is, hitünk atyjává teszi, útján kíséri, az idegenek között megőrzi, vagyonát gyarapítja, győzelmek által dicsőségessé teszi, ígéreteivel lekötelezi önmagát neki, megvédi a jogtalanságoktól, látogatásaival kitünteti, csodás módon ad neki gyermeket, amikor már nem is remélte azt. Mindezt tette azért, hogy ennyi jóval elhalmozva, az isteni szeretet ennyi segítségével támogatva, ő is megtanulja szeretni az Istent, és nem félni tőle; szeretetből tisztelje, és ne félelemből.

Ezért van az, hogy Jákobot menekülése közben álmában megvigasztalja, s amikor az felébred, harcra biztatja, majd vele küzdve magához öleli, hogy Jákob a küzdelem Atyját szeresse benne, és ne féljen tőle.

Ezért van az, hogy Mózest atyái nyelvén hívja, atyai szeretettel beszélget vele, és meghívja, hogy legyen népének szabadítója. Az említett esetek következtében, ahol az isteni szeretet lángja felgyújtotta az emberi szíveket, és az ember érzésvilágát egészen betölti az Isten szeretetének mámora, mintegy a szerelemtől megsebezve kezdtek vágyódni arra, hogy testi szemmel szemlélhessék az Istent.

A gyenge emberi szem hogyan tudná szemlélni Istent, akit a világ nem képes befogadni? A szeretet nem nézi, hogy mi lesz ezután, hogy mivel tartozik, mit tehet még meg. A szeretet nem ismeri a belátást, eltekint a megokolástól is, nem alkalmazkodik a módhoz sem. A szeretetet nem lohasztja le, ha valami lehetetlen, és nem riasztják vissza a nehézségek.

A szeretet elemészti azt, aki hiába szeret. A szeretet oda megy, ahová vonzódik, és nem oda, ahová mennie kellene. A szeretet vágyat szül, vágytól ég, és vágyból végrehajt meg nem engedett dolgokat is. És mit mondjak még többet?

Az, aki szeret, arra törekszik, hogy láthassa azt, akit szeret. Ezért van, hogy valamennyi szent a szerzett érdemei összességét semmiségnek tartotta, csakhogy az Urat láthassa.

Ezért van az, hogy a szeretet, amely Istent látni kívánja, nem mérlegel, hanem buzgón törekszik a jóra.

Ebből fakad az a merészség, amit Mózes mondott: Ha kegyelmet találtam előtted, mutasd meg nekem arcodat{n}vö. {r}Kiv 33, 13{/r}{/n}.

Ezért sóvárognak mások is: Mutasd meg nekem arcodat{n}vö. {r}Zsolt 79, 4{/r}{/n}. És végül maguk a pogányok is azért készítettek bálványokat, hogy szemmel láthassák azt, amit a maguk tévedése szerint tiszteltek.

Így szól az Úr: Mint a fiút, akit anyja megvigasztal, úgy vigasztallak meg én is titeket: választott városomból, Jeruzsálemből számotokra segítség érkezik. {*} Meglátjátok majd, és örülni fog szívetek!

Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok szent városomnak. {*} Meglátjátok majd, és örülni fog szívetek!

Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.

Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: „Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette.

Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot és bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene, és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmamat keressétek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.”

Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt, és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút állt rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján.

Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és úgy lesz teljes a kiengesztelődés, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.

Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai.

Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.

Az Úr elküldi angyalait hangos harsonaszóval: {*} Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.

Eljönnek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. {*} Összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Amikor az Úr kinyilvánította, hogy tulajdonába jön, saját beleegyezésével hordozását az vállalta, akit az Úr karolt fel. A fához fűződött engedetlenséget a fán tanúsított engedelmességgel visszafordította. Ezzel a már férjének rendelt szűz, Éva elcsábítása megszűnt az által az igazság által, amelyet az angyal örömhírként hirdet a már férjnek alárendelt Szűznek, Máriának.

Évát a bukott angyal szava rászedte, hogy fusson Isten elől, miután igéjét semmibe vette; Máriát az angyali szó meggyőzte, hogy hordozza Istent, igéjének engedelmeskedve. Amint az előbbi engedett a csábításnak, és nem engedelmeskedett Istennek, úgy ez utóbbi szófogadóan engedelmeskedett Istennek, hogy a szűz Évának a Szűz Mária legyen közbenjárója.

Aki mindent tökéletessé tett, tökéletes volt, mert harcra kelve ellenségünkkel, legyőzte azt, aki kezdetben rabságba hurcolt minket Ádám személyében; és összetiporta fejét, amint a Teremtés könyvében olvashatjuk. Ott ugyanis azt mondta Isten a kígyónak: Ellenkezést állítok közéd és az asszony közé, a te magvad és az ő magva közé. Ő fejedet figyeli, te pedig az ő sarkát{n}{r}Ter 3, 15{/r}{/n}.

Akinek Szűz nőtől kellett születnie Ádám hasonlatosságára, arról mondja a jövendölés, hogy eltiporja a kígyó fejét. És ez az az ivadék, akiről azt állítja az Apostol a Galatákhoz írt levelében: A cselekedetek törvényét addig kaptuk, amíg el nem jön a leszármazott, akinek az ígéret szólt{n}vö. {r}Gal 3, 19{/r}{/n}.

Még világosabban rámutat a lényegre ugyanabban a levélben, midőn azt mondja: Amikor elérkezett az idők teljessége, az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született{n}{r}Gal 4, 4{/r}{/n}. Hiszen nem diadalmaskodott volna igazán az ellenségen olyan győztes, aki nem lett volna asszonytól származó ember. Asszony által uralkodott ugyanis kezdettől fogva az emberen az, aki szembeszállt az emberrel.

Éppen ezért nevezi magát az Úr Emberfiának, vagyis olyan első embernek, akitől ered az asszonytól születő emberiség, amely benne találja meg teljességét. Mert amint a legyőzött ember a halálba rántotta az emberiséget, úgy a diadalmas ember által emelkedünk föl ismét az életre.

Isten elküldte Gábor angyalt Szűz Máriához, József jegyeséhez. A köszöntéstől és a fénytől a Szűz zavarba jött. Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél: {*} Íme, méhedben fogansz, és Fiat szülsz, akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni.

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké. {*} Íme, méhedben fogansz, és Fiat szülsz, akit a Magasságbeli Fiának fognak hívni.

Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal, és sáncot emelek ellened.

A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad.

De hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás.

Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: így jár majd mindaz a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol.

Népem, ne félj, nem fogsz megszégyenülni, {*} Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.

Ellened harcoló ellenségeid szétszóródnak, mint a finom por. {*} Mert téged a mindenség Ura fog meglátogatni.

Isten Fia a sok testvér között az elsőszülött, aki bár a természet rendjében egyetlen, a kegyelem rendjében sokakat egyesített önmagával, akik vele egyek. Azoknak ugyanis, akik befogadják őt, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek{n}{r}Jn 1, 12{/r}{/n}.

Azáltal, hogy ő ember fia lett, sokakat Isten gyermekeivé tett. Ő, mint a szeretetében és hatalmában egyetlen, sokakat egyesített magával, azokat, akik testi születésük szerint sokan vannak, az isteni újjászületés folytán vele eggyé váltak.

Az egy Krisztus egészen és egyedül Fej és Test: mégpedig Egyszülötte az égben az egy Istennek, a földön egy anyának: több fiú is, egy fiú is. Miként a fej és a tagok egy fiú és több is, úgy Mária és az Egyház, egy anya és több is, egy szűz és több is.

Mindkettő anya, és mindkettő szűz; mindkettő ugyanattól a Szentlélektől, érzékiségtől mentesen fogant; mindkettő bűn nélkül szüli gyermekét az Atyaistennek. Mária minden bűn nélkül szülte a Test Fejét, az Egyház pedig minden bűn megbocsátásával hozza a világra a Főnek a testet. Mindkettő Krisztus anyja, de egyik sem szüli a másik nélkül az egészet.

Ennek következtében: amit a sugalmazott Szentírás a szűzi Anyaszentegyházról egyetemlegesen mond, azt Szűz Máriáról egyedi értelemben értjük; és azt, amit Máriáról, a Szűzanyáról sajátosan mond, azt a szűzi Anyaszentegyházról joggal mondhatjuk általánosságban. Amikor pedig bármelyikükről állítunk valamit, azt szinte felcserélve és különbség nélkül érthetjük mindkettőjükre.

Mindkettő ugyanis sajátos értelemben hívő lélek, az isteni Ige jegyese, Krisztus anyja, leány és nővér, szűz és termékeny. Mindazt tehát, amit az Egyházról egyetemlegesen elmondhatunk, Máriára sajátos értelemben értjük, sőt – az isteni Bölcsesség miatt, aki nem más, mint az Atya Igéje – egyedi értelemben a hívő lélekről is állíthatjuk.

Ebből következik: Az Úr örökségében tartózkodom{n}vö. {r}Sir 24, 12{/r}{/n}. Ugyanis az Úr öröksége egyetemlegesen az Egyház, sajátosan Mária, egyedileg pedig minden hívő lélek. Mária testének szentségházában Krisztus kilenc hónapig tartózkodott; az Egyház hitének szentségházában egészen a világ végéig; a hívő lélek ismeretében és szeretetében pedig örökkön-örökké bentmarad.

Lakóhelyet választok köztetek, és nem vetlek el benneteket: {*} Köztetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.

Ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja. {*} Köztetek fogok élni, Istenetek leszek, ti meg népem lesztek.

Ant. 1. Íme, eljön a fölséges Király nagy hatalommal, hogy üdvözítse a nemzeteket, alleluja.

Ant. 2. Örülj és örvendezz, Jeruzsálem leánya: Íme, fölséges Királyod eljön hozzád. Nincs miért félned, mert gyorsan eljön a te üdvösséged.

Ant. 3. Tisztítsuk meg szívünket Királyunk eljövetelére, hogy méltóképpen álljunk eléje, mert íme, jön már, és nem késlekedik.

Ezt mondja az Úr: „Ez a nép csak a szájával közeledik hozzám, és csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem, úgyhogy istenfélelmük csak emberi parancs követése, amit betanultak, ezért újra ámulatot keltő módon bánok velük, csodálatra és bámulatra méltó módon: odalesz bölcseinek bölcsessége, és okosainak okossága elenyészik.”

Jaj azoknak, akik elrejtőznek az Úr elől, hogy eltitkolják terveiket, akik a sötétben viszik végbe tetteiket, s azt mondják: „Ugyan ki lát minket, ki ismer bennünket?”

Micsoda ferde gondolkodás ez! Vajon szembeszállhat-e az agyag a fazekassal? És mondhatja-e a mű alkotójának: „Nem te csináltál!” Vagy a fazék a fazekasnak: „Nincsen eszed!”?

Még egy kis idő, egy egészen kicsi, és nemde gyümölcsöskert lesz a Libanon, a gyümölcsöskert meg erdővé terebélyesedik? Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme.

A szelídek újra örülnek az Úrban, és a szegények ujjonganak Izrael Szentjében. Mert a zsarnok nem lesz többé, a gúnyolódó kipusztul, és mind kiirtják, akik gonoszat forralnak. Azokat, akik gonoszul megrágalmaznak másokat, akik tőrbe ejtik a bírót a kapuban, és az igazat alaptalanul megfosztják jogától.

Ezért mondja az Úr, Jákob házának Istene, Ábrahám megváltója: „Nem szégyenül meg többé Jákob, és arca nem sápad el többé, mert látni fogja, amit kezem végbevitt körükben, és szentnek hirdeti a nevemet.”

Valóban, szentnek magasztalják majd Jákob Szentjét, és félve tisztelik Izrael Istenét. Akkor a tévelygő lelkűek bölcsességet tanulnak, és a zúgolódók elfogadják a fegyelmet.

Azon a napon a süketek meghallják a könyv szózatát, és a homály és sötétség elmúltával látni fog a vakok szeme. {*} A szelídek újra örülnek az Úrban.

Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: vakok látnak, sánták járnak, süketek hallanak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. {*} A szelídek újra örülnek az Úrban.

János a szó, az Úr pedig az Ige, aki kezdetben volt{n}{r}Jn 1, 1{/r}{/n}. János ideigvaló szó, Krisztus már a kezdetben örök Ige.

Vedd el az Igét, és mi marad a szóból? Ha nincs tartalom, értelmetlen a szó. Hallatszik ugyan, de nem gazdagítja a szívet.

Márpedig azért figyelünk a dolgokra, hogy gazdagodjék a szívünk. Ha gondolkodom, hogy mondjak valamit, már ige van a szívemben; aztán ha beszélni akarok hozzád, azt akarom, hogy a te szívedben is az legyen, ami az enyémben már megvan.

Azt keresem, hogy hogyan jusson el hozzád, és hogyan legyen benned az ige, amely az én szívemben már megvan – veszem a szót, és általa beszélek hozzád: a szó vezeti hozzád az ige értelmét. És midőn a szó hozzád vezette az ige értelmét, a szó (azzal, hogy kimondtam) eltávozott ugyan tőlem, az ige azonban – amelyet a szó átvezetett hozzád, és így már a te szívedben is ott van – nem távozott el tőlem.

A szó tehát hozzád vezetve az igét, nemde úgy tűnik, mintha azt mondaná: Neki növekednie kell, nekem kisebbednem?{n}{r}Jn 3, 30{/r}{/n} A szó szolgálatra hangzik, és eltávozik, mintha mondaná: Ez az örömöm most teljes lett{n}{r}Jn 3, 29{/r}{/n}. Az igét tartsuk meg, a velejét, a fogalmát ne veszítsük el.

Akarod látni az elröppenő közvetítő szót, és az Ige megmaradó istenségét? Hol van János keresztsége? Szolgált és elment. Krisztus keresztsége azonban most is működik. Mindnyájan Krisztusban hiszünk, üdvösségünket Krisztusban reméljük – ezt közvetítette a szó.

S amint nehéz megkülönböztetni a szótól az igét, úgy Jánost is Krisztusnak gondolták. A szót igének gondolták, a szó azonban ismerte magát, és nem mutatkozhatott igének. Nem vagyok – úgymond – sem a Messiás, sem Illés, sem a Próféta. Akkor ki vagy? – kérdezték. Én a pusztában kiáltónak a szava vagyok – mondta. Készítsétek az Úr útját! A pusztában kiáltónak a szava ő, a csendet megtörőnek a szava. Készítsétek az Úr útját!{n}Vö. {r}Jn 1, 20-23{/r}{/n} – Mintha mondaná: Én azért hangzom, hogy őt a szívetekbe bevezessem; én azonban csak vezetem, de ő csak akkor jön el, ha ti már előkészítettétek neki az utat.

Mert mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy kellő alázattal kérjétek? Mi mást jelent az a készítsétek az utat, minthogy alázatosan gondolkodjatok róla? Róla vegyetek példát az alázatosságra! Jánost Krisztusnak gondolják, mégsem mondja magát annak, akinek gondolják, nehogy megtévesszen valakit.

Ha azt mondaná: „Én vagyok Krisztus” – milyen könnyen elhinnék neki, hiszen már akkor is ezt hitték róla, amikor még semmit se mondott. De ő még azt sem mondta, hogy „felismertem magam”, „megkülönböztetem magam”, „megaláztam magam”.

Ő látta, hogy hol van az üdvösség; tudta jól, hogy ő csak gyertyaláng, és vigyázott arra, nehogy a kevélység szele kioltsa.

Neki növekednie kell, nekem kisebbednem: ő az, aki utánam jön, de nagyobb nálam. {*} Én még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.

Én vízzel keresztelek, ő majd Szentlélekkel keresztel benneteket. {*} Én még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.

Az Úr arra vár, hogy irgalmazzon nektek, és fölkel, hogy könyörüljön rajtatok. Mert igazságos Isten az Úr: Boldogok mind, akik benne bíznak.

Valóban Sion népe, te Jeruzsálemben élsz majd és nem kell többé sírnod. (Az Úr) irgalmas lesz hozzád, amikor meghallja hozzá kiáltó szavad; mihelyt meghallja, meghallgat.

Bár szenvedés kenyerét és a nyomorúság vizét adta neked az Úr, de ő, a te tanítód, nem rejtőzik el többé előled, és szemed látni fogja tanítódat. Ha meg akár jobbra, akár balra letérnél, füled hallani fogja mögötted figyelmeztető szavát: „Ez a helyes út, ezen járjatok, és ne térjetek le se jobbra, se balra!”

Akkor úgy nézel majd ezüsttel bevont bálványaidra és aranyozott bálványképeidre, mint valami tisztátalan dologra. Úgy elveted őket, mint valami undokságot, s így kiáltasz utánuk: „Pokolra veletek!”

Vetésednek esőben lesz része, bárhol vetsz a földön, és a föld termette kenyér ízes lesz és tápláló. Nyájaid tágas mezőkön legelnek majd azon a napon. Ökreid és szamárcsikóid, amelyek a földet megmunkálják, sóval vegyített, szórólapáttal megtisztított eleséget esznek.

Minden magas hegyen és minden dombtetőn folyóvizek és patakok folynak majd a nagy öldöklés napján, azon a napon, amikor a bástyák leomlanak.

A hold fénye olyan lesz, mint a nap ragyogása, a nap fénye pedig hétszer ragyogóbb lesz, olyan mint hét napnak a napfénye; azon a napon, amikor az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket, amelyeket verésével okozott neki.

Azon a napon az Úr bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja a sebhelyeket. {*} Boldogok mind, akik benne bíznak.

Hagyatkozz az Úrra, bátran cselekedj, szíved legyen erős és bízzál az Úrban. {*} Boldogok mind, akik benne bíznak.

Vilmosnak, a Szent Teodorik monostor apátjának „Az Isten szemléléséről” szóló értekezéséből

Egyedül te vagy az Úr, a tieid vagyunk, azaz te üdvözítesz minket; de a mi szolgálatunk se jelent mást, mint hogy benne üdvözüljünk.

Mit jelent a tőled jövő üdvösség, Urunk, és kié az üdvösség? És mi a te áldásod a népeden? Nyilvánvalóan az, hogy tőled kapjuk azt is, ha szerethetünk téged, vagy ha te szeretsz minket!

Urunk, ezért akartad, hogy Fiadat, aki jobbod felől foglal helyet, és akit mint embert megerősítettél, Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek nevezzük, mert ő szabadítja meg népét bűneitől{n}{r}Mt 1, 21{/r}{/n}, és mert nincs is másban üdvösségünk{n}{r}ApCsel 4, 12{/r}{/n}, hiszen ő tanított minket arra, hogy szeressük őt, mivel minket megelőzve egészen a kereszthalálig szeretett bennünket. Szeretetével arra ösztönöz, hogy viszontszeressük őt, aki előbb és mindvégig szeretett bennünket.

Valóban így van: Te előbb szerettél minket, hogy viszontszeressünk téged. Nem mintha rászorulnál a mi szeretetünkre, hanem mert úgy alkottál meg bennünket, hogy nem is tudnánk meglenni, ha nem szeretnénk téged.

Ezért több alkalommal és többféle módon szóltál azelőtt a próféták útján őseinkhez; ebben a végső korszakban Fiad, az Ige által beszélsz hozzánk{n}vö. {r}Zsid 1, 1{/r}{/n}: aki által lettek az egek, és ajka leheletére a csillagseregek{n}{r}Zsolt 32, 6{/r}{/n}.

Fiad által beszélned nem más, mint napnál világosabbá tenned, hogy milyen nagyon és mennyire szeretsz minket, te, aki saját Fiadat sem kímélted, hanem áldozatul adtad mindnyájunkért, és ő is úgy szeretett bennünket, hogy feláldozta önmagát értünk.

Ő a te hozzánk jött Igéd, Urunk, a te mindenható Szavad: aki – míg mély csend borult mindenre{n}{r}Bölcs 18, 15{/r}{/n}, tudniillik a tévedések mélységes csendje – eljött az égből, királyi trónodról, mint a tévedések hajlíthatatlan megdöntője és a szeretet szelíd hirdetője.

Amit csak tett és mondott itt a földön, elviselve gyalázatot, leköpködést és arculverést egészen a kereszthalálig és sírba tételig, mindaz nem volt más, mint Fiad által a te hozzánk szóló beszéded: ezzel a szereteteddel hívtad és élesztgetted irántad való szeretetünket.

Tudtad ugyanis, Istenünk, minden lélek Teremtője, hogy az ember lelkét nem lehet kényszeríteni, hanem szeretetre kell indítani. Hiszen ahol kényszer van, ott nincs szabadság; ahol pedig nincs szabadság, ott igazságosság sincs.

Azt akartad tehát, hogy szeressünk téged, mert nem is üdvözülhetünk, ha nem szeretünk téged; de nem is tudnánk szeretni téged, ha te előbb nem szerettél volna minket. Úgy van tehát, Urunk, ahogy a szeretett Apostol mondta, és már mi is mondogatjuk: Előbb te szerettél, és mindenkit előbb szeretsz, aki egyáltalán szeret téged.

Csakhogy mi a szeretetnek azzal az érzésével szeretünk téged, amelyet te oltottál belénk. A te szereteted, a te jóságod, a leginkább jó, a legfőbb jó, maga a Szentlélek, aki az Atyától és a Fiútól származik: ő lebegett a teremtés kezdetén a vizek felett, vagyis az emberfiak zűrzavaros gondolatai felett. Ő mindenkinek felajánlja önmagát, mindenkit önmagához vonz azzal, hogy sugallatával és lelkesítésével vezeti, elhárítja azt, ami ártalmas, és gondoskodik arról, ami hasznára van, így egyesíti velünk az Istent és minket Istennel.

Szeretetem nem hagy el soha, és veled kötött békeszövetségem sem inog meg. {*} Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, és békés jólétet adok gyermekeidnek.

Én, az Úr, a te Istened, megtanítalak arra, ami jámborrá tesz, és arra az útra vezetlek, amelyen járnod kell. {*} Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, és békés jólétet adok gyermekeidnek.

Nézzétek, közeleg az Úr neve messziről, haragja izzó, nehéz elviselni. Ajka tele van haraggal, nyelve olyan, mint az emésztő tűz. Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján, és hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába.

Az Úr hallatni fogja fölséges hangját, és megmutatja rettenetes karját, amellyel lesújt izzó haragjában emésztő tűz, orkán, zápor és jégeső alakjában. Mert az Úr szavára összetörik Asszíriát, lesújt rá ostorával. Minden alkalommal talál majd a harag vesszeje, amellyel az Úr verni fogja.

Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak, és mint a zarándokok éneke, akik fuvolaszó kíséretében fölmennek az Úr hegyére, Izrael sziklájához. Felvonulnak dobszóval, hárfát pengetve és körtáncot járva … Mert a Tófetben már régóta el van készítve egy mély és széles verem Melek számára, bőségesen van benne szalma és tűzifa. Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani.

Ezt mondja nekem az Úr: „Amint az oroszlán és az oroszlánkölyök ordít a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán.

Mint a repdeső madarait, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti.

Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok. Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst és arany bálványait, amelyeket vétkes keze csinált.

Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek. Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót.” Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje.

A mindenség Ura eljön Sion hegyére! {*} Ahogyan a repdeső madár védi fiait, úgy oltalmaz téged az Úr, aki eljön és üdvözíti népét.

Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak. {*} Ahogyan a repdeső madár védi fiait, úgy oltalmaz téged az Úr, aki eljön és üdvözíti népét.

Ne sokat latolgasd, ki van veled, ki ellened; azon légy, azzal törődj, hogy Isten veled legyen mindenben, amit teszel.

Ő tudja idejét és módját annak, hogy szabadulást szerezzen neked: így hát egészen őrá kell bíznod magad.

Sokszor megkívánja alázatosságban való gyarapodásunk, hogy hibáinkat mások megtudják s miattuk megrójanak.

Ha hibáinkért megalázkodunk, könnyen engesztelődésre indítunk másokat, és a ránk neheztelőknek kicsiny fáradsággal elégtételt szerzünk.

Az alázatos embert Isten védelmezi és megszabadítja: az alázatost szereti és vigasztalja.

Az alázatos emberhez lehajol, az alázatost kegyelmével halmozza el, és a megvettetés után megdicsőíti.

Az alázatos előtt fölfedi titkait: gyöngéd hatalommal magához hívja, vonja őt. Az alázatos ember a megvettetésben is békét talál, mert Istenre épít és nem a világ ítéletére.

Előbb legyen meg benned a béke, akkor mások között is békességet szerezhetsz.

A szenvedélyektől vezetett ember a jót is rosszra fordítja, és könnyen elhiszi másról a rosszat.

Akinek a békesség az otthona, az senkire sem gyanakszik. Aki viszont elégedetlen és felháborodott, azt mindig valami gyanú nyugtalanítja. Maga sem nyughat, mást sem hagy nyugton.

Gyakran mond olyasmit, amit nem kellene mondania, s elmulasztja, amit jó lett volna megtennie.

Először magadra fordítsd buzgóságodat, aztán majd joggal buzgólkodhatsz felebarátod körül.

Te értesz ahhoz, hogy saját tetteidet mentegesd, szépítgesd, de mások mentségét hallatlanra veszed.

A szelídeket törvénnyel vezeti az Úr, az alázatosaknak ösvényét tanítja. {*} Az Úrnak minden útja irgalom és hűség azoknak, akik szövetségét megtartják.

Szolgáltassatok igazságot mindannyian, gyakoroljátok az irgalmasságot és tanúsítsatok részvétet testvéreitek iránt. {*} Az Úrnak minden útja irgalom és hűség azoknak, akik szövetségét megtartják.

Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget; akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik.

Csakhogy ő is okos: romlást idéz elő, és nem vonja vissza szavát. Fölkel az istentelenek háza ellen, és a gonoszok védelmezői ellen.

Egyiptom ember és nem isten, lova csak test és nem lélek. Ha az Úr kiterjeszti kezét: összerogy a segítséget nyújtó, elesik a megsegített, és így egyaránt elvesznek.

Íme, igazságosan uralkodik egy király, és a fejedelmek a törvény szerint ítélkeznek. Olyan lesz mindegyikük, mint a rejtekhely a szél elől, mint a menedék a viharban, mint a patakok vize a szárazságban, és a magas szikla árnyéka a szomjas földön.

A látók nem csukják be a szemüket, és a hallók füle felfigyel. Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet, s a dadogók nyelve érthetően beszél. A balgát nem nevezik többé nemesnek, s nem mondják becsületesnek az álnokot.

Mert a balga balgaságot beszél, és szíve gonoszságot forral, hogy istentelenséget vigyen végbe, és álnokul az Úr ellen szóljon; hogy éhen hagyja az éhezőket, és megtagadja az italt a szomjazóktól.

Az álnok ember fegyverei igen gonoszak: mert gonosz terveket kovácsol, hogy hazug beszéddel tönkretegye a szegényt, még akkor is, ha bebizonyítja igazát. Ám a nemes nemeshez méltóan gondolkodik, és kitart a nemes dolgokban.

A látók nem csukják be szemüket, és a hallók füle felfigyel, {*} Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet.

Igaz sarjat támasztok ugyanis Dávidnak, aki királyként uralkodik, és bölcsességgel kormányozza népét. {*} Az esztelenek szíve megtanulja a bölcsességet.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Egy az Isten, aki Igéjével és Bölcsességével alkotott és készített mindent.

Istennek ez az Igéje a mi Urunk, Jézus Krisztus, aki a végső időkben emberré lett az emberek között, hogy összekösse a véget a kezdettel, azaz az embert az Istennel.

Éppen ezért a próféták, akik prófétai karizmát kaptak ugyanattól az Igétől, előre hirdették az ő test szerint való eljövetelét, amely által megvalósul Isten és ember egyesülése és közössége az Atya szándéka szerint. Isten Igéje kezdettől fogva hirdette, hogy az emberek látni fogják Istent, és ő majd együtt él velük a földön. Beszélni fog teremtményével, eljön hozzá, megszabadítja, miközben az ember észlelni tudja őt. Megszabadít mindazoktól, akik gyűlölnek minket{n}vö. {r}Lk 1, 71{/r}{/n}, azaz a törvényszegés minden szellemétől, és így az ő erejéből neki szolgáljunk szentségben és igazságban életünk minden napján{n}vö. {r}Lk 1, 74-75{/r}{/n}, hogy az ember az Isten Lelkét elnyerve bejusson az Atya dicsőségébe.

A próféták előre jelezték tehát, hogy az ember meglátja az Istent. Ezt mondja az Úr is: Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent{n}{r}Mt 5, 8{/r}{/n}.

Nagysága és kimondhatatlan dicsősége következtében azonban senki élő nem láthatja Istent, hiszen felfoghatatlan az Atya. De szeretete, emberiessége és mindenhatósága révén mégis megengedi az istenszeretőknek, hogy meglássák őt. Megjövendölték már a próféták is: Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges{n}{r}Lk 18, 27{/r}{/n}.

Az ember ugyanis magától nem láthatja Istent. De ha neki úgy tetszik, megláthatják őt emberek is, akiknek megengedi, amikor és ahogyan megengedi, hiszen mindenható az Isten. Egykor prófétai módon a Lélek által szemlélték, azután mint fogadott fiak a Fiú által látták, és a mennyországban majd látható lesz mint Atya. A Lélek ugyanis felkészíti az embert az istengyermekségre, a Fiú az Atyához vezeti, az Atya örök életre szóló halhatatlansággal ajándékozza meg. Ebből mindenki számára az következik, hogy megláthatja Istent.

Mert akik látják a világosságot, azok benne vannak a világosságban és befogadják fényét. Ugyanúgy akik Istent látják, azok Istenben vannak és befogadják az ő fényét. Ám Isten fényessége életet ad: azért életük lesz azoknak, akik Istent látják.

Prófétát támasztok nekik, és ajkára adom szavaimat; {*} Ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.

Elküldöm kedves Fiamat. Ő az a próféta, akinek el kell jönnie a világra. {*} Ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.

Azokban a napokban újra kiárad ránk a lélek a magasból. Akkor a sivatag gyümölcstermő kert lesz, a kert meg olyan, mint az erdő. Jog lakik majd a pusztaságban, és igazságosság tanyázik a gyümölcsöskertben. Az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre.

Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban. De földre sújtják az erdőt, és a várost megalázzák. Ti azonban boldogan vettek majd a vizek partján, és szabadjára engeditek az ökröt és a szamarat.

Jaj neked, pusztító, aki még nem pusztultál el! Jaj neked, te kifosztatlanul maradt fosztogató! Ha majd végzel a pusztítással, elpusztítanak, és ha beteltél a fosztogatással, téged is kifosztanak.

Irgalmazz nekünk, Urunk, hisz tebenned remélünk; minden reggel légy erős karunk, segítségül a szorongatás idején.

Mennydörgő hangod elől megfutnak a népek, ha te fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek. Úgy kapkodják össze a zsákmányt, ahogyan habzsol a sáska, úgy esnek rá, ahogyan a sáska szökell.

Fönséges az Úr, mert a magasságban lakik, betölti Siont joggal és igazsággal. Biztonság lesz a te napjaidban, bőséges jólét, bölcsesség és tudomány: az Úr félelme lesz az ő kincse.

Népem békességben lakik majd otthonában, biztonságos hajlékokban, gondtalan nyugalomban: {*} Az igazságosság békét terem.

Az én békémet adom nektek: ne nyugtalankodjék szívetek s ne csüggedjen. {*} Az igazságosság békét terem.

A II. Vatikáni zsinat Dei Verbum kezdetű, az isteni kinyilatkoztatásról szóló dogmatikai konstitúciójából.

Isten, aki az Ige által teremt és tart fenn mindent, a teremtett dolgokban örök tanúbizonyságot tesz az emberek előtt önmagáról. Ezenfelül már a kezdet kezdetén megmutatta magát ősszüleinknek, mert meg akarta nyitni a felsőbbrendű üdvösség útját.

Bűnbeesésük után pedig a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban, és keresik az üdvösséget.

Mikor pedig elérkezett az idő, meghívta Ábrahámot, hogy nagy nemzetté tegye. Ezt a nemzetet a pátriárkák után Mózesen és a prófétákon keresztül arra tanította, hogy egyedül őt ismerjék el élő és igaz Istennek, gondviselő Atyának és igazságos bírónak, és hogy várják a megígért Megváltót, így készítette elő a századok folyamán az evangélium útját. Miután többféleképpen és különböző módon szólt Isten a próféták útján, e végső korszakban a Fián keresztül beszélt hozzánk{n}{r}Zsid 1, 1-2{/r}{/n}.

Elküldte ugyanis Fiát, az örök Igét, aki megvilágosít minden embert, hogy az emberek között éljen és kinyilvánítsa Isten titkait.

Jézus Krisztus, a megtestesült Ige tehát emberekhez emberként küldve, az Isten igéit közvetíti{n}{r}Jn 3, 34{/r}{/n}, és az Atyától rábízott üdvösségszerző művet viszi végbe.

Aki őt látja, látja az Atyát is. Ő fejezi be és teszi tökéletessé tehát a kinyilatkoztatást már puszta jelenlétével, önmaga kinyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával és halálából való dicsőséges feltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével. Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn meg a halál sötétségéből, és örök életre támaszt fel.

A krisztusi üdvrend tehát sohasem múlik el, mert új és végleges szövetség. A mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig pedig már nem kell várnunk semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást.

Szemed látni fogja Tanítódat, {*} Füled hallani fogja figyelmeztető szavát: Ez a helyes út, ezen járjatok!

Prófétát támaszt az Úr, a te Istened, aki saját nemzetségedből lesz testvéred neked. {*} Füled hallani fogja figyelmeztető szavát: Ez a helyes út, ezen járjatok!

Íme, odakint vészt kiáltanak az őrszemek, és keservesen sírnak a békekövetek. Elhagyottak az utak, az ösvényen senki sem jár; megszegték a szövetséget, megvetették a tanúkat, semmibe vették az embereket. Gyászba borult s meghervadt a föld, szégyenében hervadásnak indult Libanon. Olyan lett Száron, akár a sivatag, elhullatta lombját Básán és Kármel.

Most aztán fölkelek – így szól az Úr_–, most fölkelek, most fölemelkedem. Csak pelyva az, amit fogantatok, szalma, amit szültök. Ezért leheletem, mint a tűz, megemészt benneteket. A népek mésszé égnek, s mint a kivágott tüskebokor, elhamvadnak a tűzben. Halljátok meg, távol élők, mit tettem én, ismerjétek meg, közel lakók, az én hatalmamat!

Megremegnek Sionban a bűnösök, rettegés szállja meg a gonoszokat: Közülünk ki lakhat együtt az emésztő tűzzel? Közülünk ki lakhat együtt az örök izzással?

Aki igazságban jár és igazat beszél, aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget, és kezéről a vesztegetést lerázza, aki befogja fülét, hogy ne halljon vérontásról, és behunyja szemét, hogy ne lásson gonoszt: Magasságban fog az lakni, kősziklák csúcsán talál menedéket. Mindig lesz neki kenyere, és vize el nem apad.

Szemed teljes díszben látja majd a királyt, és tágas országot tekint át. Szíved visszaemlékezik elmúlt félelmeire: Hol van már, aki számolt, hol van, aki mérlegelt, és hol van, aki összeírta az ékszereket? Nem látod már többé a gőgös népet, a homályos, értelmetlen beszédű népet, amelynek dadogó nyelvét nem tudtad megérteni.

Emeld tekinteted a Sionra, ünnepeink városára! Szemed Jeruzsálemet látja, a biztos lakóhelyet, a sátrat, amely már nem vándorol, cövekeit nem szedik föl és egyetlen köteléke sem szakad el.

Mert ott mutatja meg nekünk fölségét az Úr! Széles folyóvizek veszik körül ezt a helyet, de evezős hajó nem jár rajtuk, sem büszke gálya nem szeli őket. Mert kötelei megtágultak: nem tartják feszesen az árbocrudat, és a zászlót sem vonják fel rajta.

Mert az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk. Ő a királyunk, ő ment meg minket. Akkor tömérdek zsákmányon osztoznak majd, még a sánták is zsákmányolnak. Egyetlen lakója sem mondja: Beteg vagyok. A nép, amely lakja, elnyeri bűnei bocsánatát.

Az Úr a bíránk, az Úr a törvényhozónk, az Úr a királyunk. {*} Ő eljön és megment minket.

Király az Úr, ujjongjon a föld, és örvendjen minden sziget. {*} Ő eljön és megment minket.

Keserűen jajgatok szívem fájdalmában{n}{r}Zsolt 37, 9{/r}{/n}. Van rejtett jajgatás, amelyet nem hall meg az ember. Ha azonban valamely vágyakozás ereje annyira hatalmába ejti a szívet, hogy érthető szóban kinyilvánul az ember belső sebe, akkor aki hallja, rögtön okot keres, és azt mondja magában: Ez az ember talán ezért jajgat, és talán ez történt vele. Ki értheti meg, hacsak nem az, akinek szeme láttára és füle hallatára kesereg? Azért jajgatok szívem fájdalmában, mondja a Zsoltáros, mivel az emberek, ha néha meg is hallják az ember jajongását, többnyire csak a test jajgatását hallják, a szív fájdalmának jajszavát pedig nem hallják.

És ki értette meg, hogy miért jajgatott? Íme, azt fűzi hozzá: Uram, előtted áll minden vágyam{n}{r}Zsolt 37, 10{/r}{/n}. Nem az emberek előtt, akik nem láthatják a szívet, hanem előtted áll minden vágyam. Ha előtte áll vágyad, az Atya, aki a rejtekben is lát, teljesíti is azt neked.

Íme, vágyakozásod egyben a te imádságod is. Ha folyamatos ez a vágyakozás, folyamatos az imádság is.

Nem hiába említette az Apostol a szüntelenül imádkozókat. Vajon szüntelenül térdet hajtunk, testünkkel a földre borulunk vagy felemeljük a kezünket, mivel azt mondja nekünk: Imádkozzatok szüntelenül?{n}{r}1 Tessz 5, 17{/r}{/n} Ha pedig azt állítjuk, hogy így imádkozunk, gondolom, szüntelenül ezt meg nem tehetjük.

Van más szüntelen, belsőbb imádság, és ez a vágyakozás. Bármi mást cselekszel, ha vágyod azt a nyugalmat, nem szűnik meg imádságod. Ha nem akarod, hogy megszűnjék imádságod, ne akard megszüntetni vágyakozásodat.

Folyamatos vágyakozásod a te folyamatos szavad. Hallgatni fogsz akkor, ha megszűnik szereteted. Kik hallgattak? Azok, akikről szól a Szentírás: A gonoszság elhatalmasodásával sokakban kihűl a szeretet{n}{r}Mt 24, 12{/r}{/n}.

A megfagyott szeretet: a szívek csendje. A lángoló szeretet: a szívek kiáltozása. Ha a szereteted mindig megmarad, mindig kiáltozol. Ha mindig kiáltozol, mindig vágyakozol. Ha vágyakozol, a nyugalomra emlékezel.

Előtted áll minden vágyam. Mit jelent, hogy vágyódásod előtte áll, és ugyanakkor maga a jajgatásod nincsen előtte? Hogyan lehet ez, amikor a vágyódásnak és az óhajtásnak szava a jajgatás?

Ezért folytatódik így: És panaszom előtted nincsen rejtve. Előtted nem elrejtett, az emberek előtt azonban elrejtett. Látjuk tehát, hogy így szól Isten alázatos szolgája: És panaszom előtted nincsen rejtve.

Látjuk néha nevetni is Isten szolgáját. Vajon meghalt volna akkor a szívében ama vágyakozás? Nem. Hiszen ha vágyakozás lakozik benne, ott lakozik a sóhajtás, a jajgatás is. Nem mindig jut el ez az emberi fülekbe, de sohasem kerüli el Isten fülét.

Krisztussal járva szép zarándokút az életünk, zengjen hát vágyakozó énekünk, míg csak haza nem érkezünk! {*} Mert aki Isten után vágyakozik, legyen bár nyelve néma, szívében éneket zeng.

Aki nem az Úr után sóvárog, bármit is mond az embereknek, szava Isten előtt néma. {*} Mert aki Isten után vágyakozik, legyen bár nyelve néma, szívében éneket zeng.