ADVENTI IDŐ II.

Vasárnapi és köznapi zsolozsmában december 17-től Urunk születése főünnepének I. Esti dicséretéig:

HIMNUSZ

Ó, népek Megváltója, jöjj,

hadd lássuk a Szűz Gyermekét!

Egész világ, ámulva nézz!

Istenhez méltó születés:

Nem férfi magvából fogant,

de Szentlélektől titkosan,

az Úr Igéje testet ölt,

mint Szűz méhén termett gyümölcs.

A Szűz várandós anya lett,

szemérme sértetlen maradt,

erénye ékszerként ragyog:

Istennek fénylő temploma.

Most hagyd el ezt a nászszobát,

e tisztaságos palotát:

mindkét természet Bajnoka,

kelj útra, futva lelkesen.

Atyának egyenlő Fia,

végy testet, indulj győztesen,

testünknek gyengeségeit

örök erővel izmosítsd.

Vár jászolodnak trónusa,

új fényt lehel az éjszaka,

s már el nem oltja semmi éj:

a hit fényében tündököl.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

Az Úr így szól fölkentjéhez, Ciruszhoz, akinek megfogja a jobbját, hogy színe előtt meghódoltassa a nemzeteket, és megoldja a királyok derekán az övet; hogy megnyissa előtte az ajtókat, és ne maradjon egyetlen kapu se zárva:

„Előtted megyek, és megalázom a magasságokat; összetöröm az érckapukat, és a vaszárakat leütöm. Neked adom az elrejtett kincseket, és a rejtekhelyek gazdagságát, hogy megtudd: Én vagyok az Úr, Izrael Istene, aki neveden szólítalak.

Szolgámért, Jákobért és választottamért, Izraelért szólítottalak a neveden. Dicső nevet adtam neked, bár nem ismertél. Én vagyok az Úr, és senki más! Rajtam kívül nincs más isten. Bár nem ismersz, mégis felövezlek, hogy napkelettől napnyugatig megtudják: rajtam kívül nincsen más.

Én vagyok az Úr, és senki más! Én alkotom a világosságot és én teremtem a sötétséget; én szerzek jólétet, s én idézem elő a balsorsot is. Én, az Úr viszem ezt végbe, mind.

Harmatozzatok, egek, onnan felülről, és ti, felhők, hullassátok közénk az Igazat! Nyíljék meg a föld, s teremje az Üdvözítőt, és sarjadjon vele szabadulás is. Én, az Úr hozom ezt létre, mind.”

Perbe szállhat-e alkotójával a cserép a föld cserepei közül? Mondhatja-e az agyag megmunkálójának: „Mit csinálsz?” És a mű: „Milyen ügyetlen vagy!” Jaj annak, aki azt mondja apjának: „Miért nemzel?” És az asszonynak: „Miért szülsz?”

Ezt mondja az Úr, Izrael Szentje és Teremtője: „Rátok tartozik-e, hogy gyermekeim jövője felől kérdezzetek, vagy hogy meghatározzátok: mit tegyen a kezem? – Nézzétek: én alkottam a földet, és én teremtettem az embert is, aki lakja. Az én kezem terjesztette ki az egeket, és én sorakoztattam fel minden seregüket. Én támasztottam, hogy győzelmet arasson, és minden útját elegyengettem. Ő majd felépíti városomat, és visszahozza száműzöttjeimet váltságdíj és ajándékok nélkül.” A Seregek Ura mondja ezt így.

Harmatozzatok egek, onnan felülről, és ti, felhők hullassátok közénk az Igazat! {*} Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!

Uram, küldd el a Bárányt, a földkerekség Urát, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez! {*} Nyíljék meg a föld, és teremje az Üdvözítőt!

Semmit sem használ nekünk, ha csak azt mondjuk, hogy Urunk, a Boldogságos Szűz Mária Fia igazi és tökéletes ember, és ugyanakkor nem hisszük, hogy ő az az ember, akit az evangéliumok meghirdetnek.

Máténál ugyanis ezt olvassuk: Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának, Dávidnak volt a fia{n}{r}Mt 1, 1{/r}{/n}, és emberi származását úgy mondja el időrendben, hogy a nemzetségek sorát egészen Józsefig vezeti le, akinek az Úr Anyja volt a jegyese.

Lukács viszont fordítva mondja el a nemzetségsort, így az emberi nem őséhez tér vissza, és kimutatja, hogy az első Ádám és az új Ádám ugyanazzal az emberi természettel rendelkezik.

Az Isten Fia az ő mindenhatósága folytán úgy is taníthatta volna az embereket és úgy is üdvözíthette volna őket, ha csak úgy jelent volna meg a világon, mint ahogy az ősatyáknak és a prófétáknak megjelent látható alakban, amikor Jákobbal küzdött, vagy szólt az emberekhez, vagy amikor mint vendég látogatta meg őket, sőt együtt is étkezett velük.

De mindezek a megjelenések csak előképei voltak annak az Embernek, akinek az ősatyáktól való igazi emberi származását titokzatos módon előre megjövendölték.

Éppen ezért nem is hozhatták létre ezek az előképek a mi öröktől fogva elhatározott helyreállításunk biztosítékát, mivel még nem szállt le a Szentlélek a Szent Szűzre és a Magasságbeli ereje sem borította még el őt; hogy az ő szűzi méhében – ahol a Bölcsesség építi házát – testté legyen az Ige, hogy így az isteni és a szolgai természet egy személyben egyesüljön, és így időben szülessék az idők Teremtője; és aki által lett minden, maga is a mindenek közé szülessék.

Ha ugyanis ez az új Ember, a bűnös testhez hasonló alakban{n}{r}Róm 8, 3{/r}{/n} föl nem vette volna mulandóságunkat; és aki az Atyával egylényegű, az nem tartotta volna magához illőnek, hogy egytermészetű legyen az édesanyjával is, és így emberi természetünket – a bűn kivételével – önmagával egyesítse, akkor mi még mindannyian a sátán igájában sínylődnénk. Nem élvezhetnénk a Győztes diadalát, ha e győzelmét nem a mi természetünkben aratta volna.

Ebből a csodálatraméltó egységből lett azután világosan érthetővé az újjászületés biztosítéka is, hiszen a keresztség által mi is ugyanabban a Szentlélekben születtünk lelkileg újjá, mint aki által Krisztus Urunk fogantatott és született.

Ezért mondja az evangélista a hívőkről: akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, s nem is a férfi akaratából, hanem Istenből születtek{n}{r}Jn 1, 13{/r}{/n}.

Íme, eljön Izáj ivadéka a népek üdvösségére, keresni fogják a pogány nemzetek: {*} És dicsőséges lesz az ő neve.

Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké. {*} És dicsőséges lesz az ő neve.

Leroskad Bel, összetörik Nebó. Bálványaikat állatokra, barmok hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. De leroskadnak a bálványok, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat, akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak.

„Hallgassatok ide, Jákob háza, és ti mindnyájan, akik Izrael házából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öreg korotokig ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket.

Kivel vethettek egybe, és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez hasonlíthattok? Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak előtte és imádják. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik állványára, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről; ha kiáltanak hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit.

Gondoljatok erre, és szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Emlékezzetek a régmúlt időkre, hogy én vagyok az Isten, és nincsen más; hogy nincs senki hozzám hasonló.

Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent végbeviszek. Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek; mihelyt eltervezem, már végre is hajtom.

Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem. Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.”

Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van még a győzelem: {*} Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.

Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik szabadításom. {*} Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.

Az emberek közül senki sem látta Istent, és ki sem nyilvánította senki, hanem ő maga nyilatkoztatta ki magát. A hit által mutatta ki magát; csak a hit által lett az Isten láthatóvá. Mert a mi Urunk, a mindenható Isten, aki mindent teremtett és a maga helyére állított, nemcsak emberszerető volt, hanem hosszan tűrő is. Valójában mindig ilyen volt, és ilyen is marad: bőkezű és jóságos, harag nélküli és igazmondó, hiszen egyedül ő jó igazán. Azonban ami nagy és kimondhatatlan gondolat megfogant benne, azt egyedül csak a Fiúval közölte.

Amíg titokban tartotta és őrizte bölcsen saját tervét, úgy látszott, mintha nem is törődne az emberekkel; de miután szeretett Fia által kinyilatkoztatta és közzétette, amit kezdettől fogva készített, egyben mindent megadott nekünk: egyrészt, hogy éljünk az általa adott javakkal, másrészt, hogy lássuk és értsük mindazt, amit még csak remélni sem mert volna soha senki.

Miután tehát ő a Fiúval mindent elhatározott, egészen a legvégső időkig megengedte azt is, hogy akaratunkat a rendetlen indulatok félrevezessék és letérjünk a helyes útról a gyönyörök és élvezetek miatt. Egyáltalán nem örült bűneinknek, csak eltűrte azokat. Nem is hagyta jóvá a gonoszság idejét, hanem megteremtette az igazság jelen idejét azért, hogy míg az elmúlt idő alatt megbizonyosodhattunk arról, hogy saját tetteink alapján méltatlanok vagyunk az életre, most Isten jósága folytán elérhessük azt; és míg nyilvánvalóvá tettük, hogy a magunk erejével nem mehetünk be Isten országába, most Isten erejével bejuthassunk oda.

Mikor tehát betellett gonoszságunk mértéke és világos lett, hogy ennek gyümölcseként a szenvedés és a halál fenyeget, elközelgett az idő, melyet Isten elrendelt kegyelmének és hatalmának kinyilvánítására (ó, milyen mérhetetlen az Isten emberszeretete és jósága!), nem gyűlölt minket, nem is vetett el, sem bosszút nem állt rajtunk, hanem békével eltűrt, elviselt minket, irgalomból magára vette bűneinket, saját Fiát adta oda értünk váltságdíjként: a szentet a bűnösökért, az ártatlant a rosszakért, az igazat a gonoszokért, a romolhatatlant a romlottakért, a halhatatlant a halandókért. Mert mi fedhette volna el bűneinket, ha nem az Ő igazsága? Ki másban juthattunk volna mi, istentelenek és gonoszok a megigazuláshoz, ha nem egyedül Isten Fia révén?

Micsoda fönséges csere, milyen kifürkészhetetlen az az intézkedés, milyen váratlan a jótétemény: hogy sokak gonoszsága eltűnik az Egy Igazban, és Egynek igaz volta által sok gonosz megigazul!

Nincs üdvösség senki másban; {*} Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.

Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. {*} Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnének.

Szállj le, és ülj a porba, Babilon szűzi leánya! Ülj le a földre! Nincs többé trónod, káldeusok leánya. Többé már nem mondanak bájosnak és gyönyörűnek. Bosszút akarok állni, és ettől nem tarthat vissza senki. Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentje mondja:

Ülj csendben, húzódj a sötétségbe, káldeusok leánya, mert már nem hívnak többé országok úrnőjének.

Megharagudtam népemre, megfosztottam szentségétől örökségemet, és a kezedbe adtam őket, de te nem voltál irántuk könyörülettel, még az öregekre is súlyos igát raktál, és azt gondoltad: „Örökre úrnő leszek.” Soha nem hánytad-vetetted meg szívedben, és nem gondoltad meg, hogy mi lesz ennek a vége.

Hallgass hát ide, te könnyűvérű, aki oly biztonságban élsz és azt mondod szívedben: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más, és nem leszek soha özvegy, és a gyermektelenséget nem ismerem.” Bizony utolér mind a kettő, hirtelenül, egyetlen napon. A gyermektelenség és az özvegység egyszerre ér utol; és nem segítenek varázsigéid, sem a hathatósnak hitt igéző szózatok.

Mily vakmerő voltál gonoszságodban, amikor így szóltál: „Nincs senki, aki látna.” Ez az okoskodás és nagy tudományod vezetett téged félre. Azt is mondtad magadban: „Én vagyok, és rajtam kívül nincsen más.” Ezért rád tör majd a csapás, s nem háríthatod el varázslattal. Rád ront a veszedelem, s nem fordíthatod el magadtól. Hirtelen ér utol a romlás, még mielőtt eszedbe vehetnéd.

Állj hát elő igéző szózataiddal és töméntelen varázslatoddal, amelyekkel ifjúságodtól fogva annyit vesződtél. Gondolod, hogy segítségedre lehetnek? Gondolod, hogy bárkit visszariaszthatnak? Hogy agyonfárasztott számtalan tanácsadód! Lépjenek most elő és mentsenek meg! Mentsenek meg, akik az eget fürkészik, akik a csillagokat lesik, és akik hónapról hónapra jelentik, hogy mi vár rád a közeljövőben.

Bizony, olyanok lesznek ezek, mint a pelyva: tűz emészti meg őket. Nem menthetik meg életüket a lángok erejétől, mert nem izzó parázs lesz az, amelynél melegedni lehet, és nem is tűzhely, amely mellé odaülhetnének. Lásd, így járnak varázslóid, akikkel ifjúkorod óta vesződtél. Elfutnak mind, ki-ki a maga útján, nem lesz senki, aki segíthetne rajtad.

Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld; hegyek daloljatok örömötökben: {*} Mert az Úr megkönyörül szegényein.

Eljön Megváltónk, akit a Seregek Urának hívnak, Izrael Szentjének. {*} Mert az Úr megkönyörül szegényein.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Az ember dicsősége az Isten; az Isten cselekvésének, minden bölcsességének és erejének befogadója az ember.

Amint az orvos a betegeken mutatja meg tudományát, úgy Isten is az emberekben nyilvánítja ki magát. Ezért mondja Pál is: Isten minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin megkönyörüljön{n}{r}Róm 11, 32{/r}{/n}. Az emberről állítja ezt, aki engedetlen volt Istennel szemben, s kiesett a halhatatlanságból, de mégis könyörületet nyert: maga az Isten Fia adta meg számára az örökbefogadást.

Az ember ugyanis, ha felfuvalkodás és kevélység nélkül a teremtményekből megadja az igazi dicsőséget Istennek, aki mindennek létet adott, aki mindenható és mindeneket teremtő Isten, és ha az ember megmarad szeretetében, az engedelmességben és a hálaadásban, még nagyobb dicsőségben részesül és lelkiekben gyarapszik, amikor majd hasonlóvá lesz ahhoz, aki meghalt érte.

Mert ő is a bűnös testhez hasonló alakot{n}{r}Róm 8, 3{/r}{/n} öltött, hogy megítélje a bűnt, és már mint megítéltet vesse azt ki a testéből, az embert pedig hogy hasonlatosságára szólítsa, őt Isten követésére jelölje meg, atyai rendelkezésének alávesse, hogy meglássa Istent és fogalmat adjon az Atyáról. Isten Igéje az, aki az emberben lakozott és Emberfia lett, hogy hozzászoktassa az embert Isten megragadásához és ahhoz, hogy az emberben lakik Isten az Atya tetszése szerint.

Ezért maga az Úr tette üdvösségünk jelévé azt, aki Emmánuellé lett a Szűztől, mert maga az Úr üdvözítette őket, akik képtelenek voltak önmaguk erejéből üdvözülni. Ezért mondja Pál az ember gyöngeségére utalva: Tudom, hogy semmi jó sem lakik testemben{n}{r}Róm 7, 18{/r}{/n}. Arra érti ezt, hogy nem tőlünk, hanem Istentől ered üdvösségünk kincse. És ismét: Én boldogtalan! Ki vált meg e halálra szánt testtől{n}{r}Róm 7, 24{/r}{/n}? Azután megnevezi a szabadítót: a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelmét.

Izajás pedig azt mondja: Erősítsétek meg az elernyedt kezeket és a roskadozó térdeket! Mondjátok a csüggedt szívűeknek: Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek{n}{r}Iz 35, 3-4{/r}{/n}. Annyit jelent ez, hogy nem önmagunktól, hanem Isten segítségétől van a mi üdvösségünk.

Halljátok az Úr szavát, ti nemzetek, hirdessétek a földön mindenkinek, {*} A távoli szigeteknek is mondjátok el: Íme, eljön az Úr, és üdvözít minket!

Hirdessétek és adjátok tudtára minden népnek, mondjátok és kiáltsátok teli torokkal. {*} A távoli szigeteknek is mondjátok el: Íme, eljön az Úr, és üdvözít minket!

Halljátok, Jákob háza, mind, akik Izrael nevét viselitek, és Júda magvából származtok; ti, akik az Úr nevére esküsztök, és Izrael Istenét emlegetitek, csakhogy nem hűséges szívvel és nem őszintén. Mégis a szent város nevét viselitek, és Izrael Istenére támaszkodtok, akinek ez a neve: „a Seregek Ura”.

Amik eddig történtek, azokat előre kijelentettem, az én szám hirdette meg, én adtam tudtotokra. Aztán hirtelen megtettem, és beteljesedtek. Jól tudtam, hogy megátalkodott vagy, vas inakból van a nyakad és ércből a homlokod, azért jelentettem ki neked jó előre mindent, mielőtt megtörténtek, tudtul adtam neked, nehogy azt mondhasd majd: „Az én bálványom vitte ezeket végbe, az én faragott képem és bálványszobrom határozott így.” Hallottad és láttad ezt mind, teszel-e hát tanúságot róla?

S most új dolgokat jelentek ki neked, elrejtett dolgokat, amiket nem ismersz. Ebben a szempillantásban, éppen most teremtettem meg őket, ezért eddig nem hallottál felőlük semmit, így aztán nem mondhatod: „Nos, én tudtam róluk.” Csakhogy sem nem hallottad, sem nem tudtad, hisz füledet nem nyitottam meg előre, mert tudtam, hogy mindenestül hűtlen vagy, és lázadónak hívnak születésed óta.

Nevemért fogom vissza haragomat, dicsőségemért fékezem magam, nehogy elpusztítsalak. Lám, megtisztítottalak, mint az ezüstöt, kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.

Kipróbáltalak a nyomorúság kohójában. Magamért, csakis magamért tettem ezt meg. Mert hogy tűrhetném, hogy meggyalázzák nevemet? {*} Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.

Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. {*} Dicsőségemet nem engedem át másnak soha.

Szent Szűz! Hallottad, hogy méhedben fogansz és fiat fogsz szülni; hallottad, hogy nem férfiútól, hanem a Szentlélek csodája által. Várja az angyal a választ: ideje, hogy visszatérjen az Istenhez, aki küldte. Mi is várjuk tőled, Úrnőnk, az irgalom szavát, hiszen ránk nehezedik száműzetésünk keserves végzete.

Nézd, most felkínálom neked üdvözülésünk váltságdíját: ha beleegyezel, máris üt számunkra a szabadulás órája! Isten örökkévaló Igéjében teremtett minket, és íme: pusztulás vár reánk; a te rövidke válaszodban viszont ott van összesűrítve újjáéledésünk reménye!

Szent Szűz, válaszodért eseng a nyomorult Ádám a paradicsomból száműzött szerencsétlen ivadékaival együtt. Válaszodat kéri Ábrahám és Dávid király is. Válaszodért könyörögnek a többiek, az ősatyák; igen, a te atyáid, akik maguk is a halál árnyékában ülnek. Eléd borulva válaszodat várja az egész világ!

És méltán! Hiszen ajkad szavától függ a nyomorultak megvigasztalódása, a foglyok szabadulása, az ítélettel sújtottak kiváltása: igen, Ádám valamennyi ivadékának, a te nemzetségednek üdve!

Felelj gyorsan, Szent Szűz! Felelj mielőbb az angyalnak, de igazában az angyal Urának! Mondd ki az igét, fogadd be az Igét: mondj ki emberi igét, foganj isteni Igét; ejtsd ki a röppenő szót, és fogadd be az Isten örök Igéjét!

Miért késlekedsz? Félsz talán? Higgy! Tégy vallomást! Fogadd el a felhívást! Legyen most elszánt az alázat, bátran bizakodó a szemérem. Jaj, most nem volna jó, ha a szűzies beállítottságod elfeledné az okosságot! Okos Szűz, ebben az egy dologban ne félj bátor lenni, mert ha kedves is a csendben meghúzódó szemérmetesség, itt most szükségesebb a szóra hajló készség.

Te, boldog Szűz, tárd ki hitre a szívedet, nyisd szólásra az ajkadat, adj utat Teremtődnek belsőd szentélyébe. Figyelj! Aki az egész világ vágya, kinn, az ajtónál kopog! Mi lesz, ha tovább halad, amíg késlekedsz? Ó, akkor hiába kezded újra keresni azt, akit a lelked szeret! Indulj! Siess! Nyiss ajtót! Indulj a hit nevében, siess forró vágyakozásban; nyiss ajtót, és mondj igent!

És Mária így szólt: Íme, az Úr szolgálóleánya vagyok, legyen nekem a te igéid szerint{n}{r}Lk 1, 37{/r}{/n}.

Fogadd el, Szűz Mária, az üzenetet, amelyet az Úr angyala hozott teneked: méhedben fogansz, és világra szülöd az Istent, aki ugyanakkor ember is. {*} Íme, áldottnak mondanak téged az asszonyok között.

Szíved alatt gyermeket hordozol, mégis Szűzanyának hívnak; Fiat szülsz, de szüzességedet mindenkor sértetlenül őrzöd. {*} Íme, áldottnak mondanak téged az asszonyok között.

Ezt mondja az Úr: „Hallgass rám, Jákob, s meghívottam, Izrael! Én vagyok az első, és én vagyok az utolsó. Az én kezem rakta le a föld alapjait, és az én jobbom feszítette ki az eget. Ha szólítom őket, egyszerre jelentkeznek.

Gyűljetek egybe mindnyájan és halljátok: Ki jelentette ezt ki előre közülük? »Az én kedveltem végbeviszi amit akarok, Babilonon és a káldeusok nemzetségén.«

Én, saját magam mondtam ezt, és én hívtam el; ide rendeltem, és szerencsésen végbevittem a terveit. Gyertek ide és halljátok: »Kezdettől fogva sose mondtam nektek semmit titokban, és amíg ezek teljesedésbe nem mennek: ott vagyok.« – »Most meg maga Isten, az Úr küld a lelke által.«”

„Én, az Úr, a te Istened tanítalak arra, ami jámborrá tesz, ami arra az útra vezet, amelyen járnod kell.

Bárcsak ügyeltél volna törvényemre, akkor boldogságod hasonlítana a folyóhoz, és igazságosságod a tenger hullámához. Nemzetséged annyi volna, mint a föveny, és ivadékod, mint a homokszem. Neved sohasem tűnne el, és nem halványodnék el szemem előtt.

Vonuljatok ki Babilonból! Meneküljetek a káldeusok közül! Hirdessétek ezt ujjongó szóval, adjátok tudtul: terjesszétek el a föld határáig! Így beszéljetek: »Az Úr megváltotta szolgáját, Jákobot.« Valóban nem szenvedtek szomjúságtól, amikor a pusztában vezette őket. A kősziklából fakasztott nekik vizet, megrepesztette a sziklát, és víz fakadt belőle.

Minden út mentén legelhetnek majd, és minden halmon legelőt találnak. Nem éheznek és nem szomjaznak, forró szél nem éri, s nap sem égeti őket. Mert aki megkönyörült rajtuk, az vezeti, s a vizek forrásaihoz tereli őket. Minden hegyet úttá teszek nekik, és feltöltöm az ösvényeket.

Nézzétek, ezek messze távolból jönnek, azok északról és nyugatról, amazok meg Színim földjéről. Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein.”

Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben, mert az Úr megvigasztalja népét, {*} És megkönyörül szegényein.

Napjaiban virágzik az igazság és a teljes béke. {*} És megkönyörül szegényein.

Az angyal közölte Szűz Máriával Isten titkait, s hogy szavainak igazát példával is bizonyítsa, az idősebb és magtalan asszonynak anyaságáról is hírt adott Máriának. Ezzel is meg akarta erősíteni állítását: Isten megtehet mindent, amit jónak lát.

Amint ezt Mária meghallotta, elindult a hegyek közé. Nem azért tette ezt, mert nem hitt a jövendölésben, vagy mert bizonytalan volt szemében a hírnök személye, vagy mert kételkedett az említett példában; hanem azért, mert örült kérése teljesedésének, és mert lelkiismeretesen akarta teljesíteni hivatásbeli kötelességét, mert az öröm siettette lépteit.

Mivel lelke már tele volt Istennel, hová mehetett volna máshová sietve, mint a magasságok felé? A Szentlélek kegyelme nem ismer tétova késlekedést! Ugyanakkor hamarosan nyilvánvalóvá lesznek azok az isteni jótétemények is, amelyek Mária megérkezésével és az Úr jelenlétével voltak kapcsolatban. Hiszen alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt a Szentlélekkel{n}{r}Lk 1, 41{/r}{/n}.

Figyeld meg az egyes szavak sajátos jelentését és a köztük lévő különbségeket! Erzsébet hallotta előbb a szót, de János fogta fel előbb a kegyelmet: az a természet rendje szerint hallott, ez pedig titokzatos módon ujjongott fel; az Máriának, ez pedig az Úrnak jövetelét érezte meg, a nő az asszonyét, és a gyermek a Gyermekét; azok Isten kegyelméről beszélnek, ezek belülről valósítják meg a szeretet titkát, amely az anyákra áradó kegyelemben nyilvánul meg, és így kétszeres csoda segítségével az anyák prófétáltak magzatuk lelkületével.

Felujjongott a magzat, és eltöltötte a Szentlélek az anyát. Nem töltötte előbb el az anyát, s aztán a fiát, hanem amikor eltöltötte a fiút a Szentlélek, akkor töltötte el anyját is. Felujjongott János, felujjongott Mária lelke is. Miközben felujjongott János, eltölti Erzsébetet a Szentlélek. Máriáról azonban úgy tudjuk, hogy ő nem azért ujjong, mert eltölti lelkét a Szentlélek. A Felfoghatatlan ugyanis felfoghatatlan módon működött már édesanyjában. Erzsébet akkor telik el Szentlélekkel, miután méhében fogant, Mária még akkor, mielőtt édesanya lett. Hiszen így szól hozzá Erzsébet: Boldog vagy, mert hittél{n}{r}Lk 1, 45{/r}{/n}.

De ti is boldogok vagytok, akik meghallgattátok az igét és hittetek annak; mert mindaz a lélek, aki hívő lett, Isten Igéjét foganja és szüli, és felfogja Isten tetteit.

Legyen meg mindegyikünkben Mária lelke, hogy magasztalja az Urat, legyen meg mindegyikünkben Mária szelleme, hogy Istenben örvendezzék! Ha test szerint csak egy anyja is van Krisztusnak, mégis mindenki hitének a gyümölcse Krisztus; mert minden lélek magába fogadja Isten Igéjét, ha csakugyan szeplőtelenül és vétektől mentesen őrzi meg tisztaságát sértetlen szemérmességgel.

Minden lélek, aki ilyenné tudott lenni, dicséri az Urat, ahogyan Mária lelke is dicsérte őt, és örvendezett megváltó Istenében.

Magasztaljuk ugyanis az Urat – miként másutt is olvastátok a Szentírásban: Magasztaljátok az Urat – velem együtt!{n}{r}Zsolt 33, 4{/r}{/n}_–, de nem azáltal, hogy emberi szavunkkal bármiképpen is gazdagíthatnánk őt, hanem úgy, hogy bennünk dicsőül meg. Krisztus valóban Isten képmása. De az emberi lélek is dicsőségessé teszi magában az Isten képmását, ha valami igaz és istenfélő dolgot cselekszik, hiszen saját képére és hasonlatosságára alkotta őt a Teremtő. S miközben dicsőségessé teszi magában ezt a képmást, bizonyos fokban részesül annak nagyságából és maga is magasabb rendűvé válik.

Boldog vagy, mert hitted, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neked. Mária erre így szólt: {*} Magasztalja lelkem az Urat.

Jertek mind, figyeljetek, mert elbeszélem, mi mindent tett velem az Isten. {*} Magasztalja lelkem az Urat.

Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad.

Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen. Sietve jönnek, akik fölépítenek, s akik leromboltak és kifosztottak, azok elmennek.

Hordozd körül tekintetedet és lásd: Egybegyűlnek mindnyájan és idejönnek hozzád. Amint igaz, hogy élek – mondja az Úr_–, mint ékszert, úgy viseled majd őket; és ahogy fölékesítik a menyasszonyt, úgy övezed körül magad velük. Mert elpusztított vidékeid és romjaid és az egész pusztává lett ország szűkek lesznek lakóidnak, mivel akik elpusztítottak, már messze vannak.

Azt mondják majd fiaid, akiket már elveszettnek hittél: „Szűk nekem itt ez a hely! Adj nagyobb teret, ahol lakhassak!” Te pedig azt gondolod majd magadban: „Ki szülte nekem őket? Hiszen én meddő voltam és gyermektelen. Ki nevelte föl őket? Elhagyatott, magamra maradt voltam: Honnan származnak hát ezek?”

Ezt mondja Isten, az Úr: Nézd, csak jelt adok kezemmel a népeknek és intek zászlómmal a nemzeteknek. Erre ölükben hozzák vissza fiaidat, lányaidat meg a vállukon hozzák. Királyok táplálnak majd, és királynék lesznek dajkáid. Földre borulva hódolnak előtted, s a lábad porát nyalják. Akkor majd megtudod, hogy én vagyok az Úr, és hogy akik bennem bíznak, nem vallanak szégyent.

El lehet-e venni a zsákmányt az erőstől, és megszabadulhat-e a fogoly a vitéz harcostól? Igen! Mert az Úr mondja: Az erőstől megszabadulnak a foglyok, és a vitéz harcostól elveszik a zsákmányt. Magam szállok harcba azokkal, akik ellened harcolnak, és én mentem meg a gyermekeidet.

Ellenségeidet megetetem a saját húsukkal; úgy megittasodnak a saját vérüktől, mint az új bortól. Akkor mindenki megtudja majd, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód és a te Megváltód, Jákob erőse.

Ezt mondja az Úr: Hol van anyátok válólevele, amellyel elbocsátottam? Vagy ki a hitelezőm, akinek eladtalak benneteket? Bizony, gonoszságaitok miatt adtalak el titeket, és bűneitek miatt bocsátottam el anyátokat.

Megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony, és megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? {*} S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.

Apám és anyám elhagyott, de te, Uram, akkor is magadhoz ölelsz engem. {*} S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad, mondja az Úr.

Tiszteletreméltó Szent Béda áldozópapnak a Lukács evangéliumhoz írt magyarázatából

Mária így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong üdvözítő Istenemben{n}{r}Lk 1, 46{/r}{/n}.

Olyan, sohasem hallott nagy tisztességre emelt fel engem az Úr – mondta_–, hogy azt emberi nyelv semmiképp sem tudja elmondani, de még az emberi szív sem tudja egészen felfogni, ezért mondok lelkem minden erejével hálát Istennek az ő végtelen fölségét megsejtve. Teljes életemmel, szívemmel és értelmemmel hálát adok neki, mert Jézusomnak, azaz Megváltómnak, örök Istenemnek örvendezik a lelkem, és őt hordom a szívem alatt.

Mert nagyot tett velem a Hatalmas: szentséges az ő neve{n}{r}Lk 1, 49{/r}{/n}.

Így utal éneke első mondatára: Magasztalja lelkem az Urat. Mert csak az a lélek magasztalhatja méltó énekével az Urat, akivel maga az Úr ilyen nagyot művelt. És másokat is magasztalásra csak az ilyen lélek buzdíthat így: Magasztaljátok az Urat velem együtt, nagyszerűnek hirdessük az ő nevét mindnyájan!{n}{r}Zsolt 33, 4{/r}{/n}

Mert ha valaki tudja, hogy ki az Úr, és nem törekszik nevét magasztalni és áldani, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában{n}{r}Mt 5, 19{/r}{/n}. Szentséges az ő neve, mivel abszolút végtelen hatalmával minden teremtménye fölött van, és egészen más, mint bármely alkotása.

Gyermekét, Izraelt, gondjába vette, irgalmasságáról megemlékezett{n}vö. {r}Lk 1, 54{/r}{/n}.

Mily kedvesen nevezi az Úr gyermekének Izraelt, akit azért karolt fel, hogy üdvözítse, hiszen Izrael az ő engedelmes és alázatos gyermeke, miként Ozeás prófétánál is mondja: Izrael a gyermekem, és szeretem őt{n}vö. {r}Oz 11, 1{/r}{/n}.

Aki ugyanis nem akar alázatos lenni, az nem is üdvözülhet és nem mondhatja el a prófétával: íme, az Isten megsegít engem, és az Úr oltalmazója életemnek{n}{r}Zsolt 53, 6{/r}{/n}. Aki pedig kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában{n}{r}Mt 18, 4{/r}{/n}.

… amint megígérte atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre{n}{r}Lk 1, 55{/r}{/n}.

Ábrahám utódait nem testi, hanem lelki értelemben kell érteni, azaz nemcsak azokat, akik az ő családjából valók, hanem mindazokat – akár zsidók, akár pogányok_–, akik követik Ábrahám hitét. Hiszen Ábrahám hitt, mielőtt még Isten szövetséget kötött volna vele, és ez a hite tette őt megigazulttá.

Tehát Ábrahámnak és az ő utódainak – az ígéret fiainak – volt megígérve a Megváltó eljövetele, amint írva van: Ha Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai is, s az ígéret szerint örökösök is{n}{r}Gal 3, 29{/r}{/n}.

Milyen szépen megelőzte, akár az Úrnak, akár Jánosnak születését édesanyjuk prófétálása, hogy miként a bűn az asszonytól vette kezdetét, úgy most két asszony jelentse be a megváltás kezdetét; és azt az életet, amely a rászedett asszony bukásával elveszett, a kettő egymással versengve hirdesse, hogy visszakapjuk.

Boldognak hirdetnek az összes nemzedékek, {*} Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.

Nemzedékről nemzedékre megmarad irgalma azokon, akik istenfélők. {*} Mert nagyot művelt velem a Hatalmas; szentséges az ő neve.

Hallgassatok rám, akik az igazság után jártok, és az Urat keresitek! Emeljétek tekintetetek a kősziklára, amelyből kivágtak benneteket, és a kút nyílására, amelyből kiástak titeket! Nézzétek atyátokat, Ábrahámot, és Sárát, aki a világra hozott titeket; mert egészen egyedül volt, amikor meghívtam, de megáldottam és megsokasítottam.

Siont megvigasztalja az Úr, megvigasztalja minden romját. Pusztaságát olyanná teszi, mint az Éden, és sivatagját hasonlóvá az Úr kertjéhez. Öröm és vidámság lesz benne, hálaadás és dicséret szava zeng.

Figyeljetek ide, nemzetek, hallgassatok rám, ti népek! Mert tőlem származik a törvény, és az én igazságom lesz a nemzetek világossága. Hamarosan elérkezik igazságosságom, és szabadításom felragyog, mint a fény, karom ítéletet tart a népeken. A szigetek bennem bizakodnak, és karom erejébe vetik reményüket.

Emeljétek föl tekintetetek az égre, és nézzetek a földre le! Bizony szétoszlik az ég, mint a füst, a föld, mint a ruha úgy elavul, és lakói elenyésznek, akár a féreg. De szabadításom örökre megmarad, és igazságomnak nem lesz vége soha.

Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, ki szívében viseli tanításom. Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, és ne essetek kétségbe szidalmaik miatt. Mert moly emészti meg őket, mint a ruhát, és mint a gyapjút, féreg pusztítja el őket. De az én igazságom mindörökre megmarad, szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Kelj föl, kelj föl! Öltözz erőbe, karja az Úrnak! Kelj föl, mint a hajdankor napjaiban, mint a régmúlt nemzedékek idején. Vajon nem te hasítottad ketté Ráhábot, és nem te döfted keresztül a sárkányt? Nem te szárítottad ki a tengert, és a hatalmas örvény vizét, hogy úttá változtasd a tenger mélyét, és megváltottjaid átkelhessenek rajta?

Most is visszatérnek az Úr megváltottjai, és dicséretet zengve érnek a Sionra. Örök vidámság lesz az arcukon; öröm és ujjongás kíséri őket, a fájdalom és a sóhaj megfutamodik.

Figyelj ide, választott népem, hallgass szavamra, én nemzetem; {*} Közel van már az én igaz Gyermekem, készen áll, hogy téged üdvözítsen.

Íme, eljönnek, és dicséretet zengve városomba igyekeznek mindazok, akik szabadulást keresnek. {*} Közel van már az én igaz Gyermekem, készen áll, hogy téged üdvözítsen.

Szent Hippolytus áldozópapnak Noétus eretneksége ellen írt értekezéséből

Testvéreim! Az Isten egy, akit a Szentírásból ismerünk meg. Ismerjük meg mindazt tehát, amit a Szentírás tanít, és tanuljuk meg, amit hirdet! Úgy higgyünk az Atyában, ahogyan azt ő akarja, és úgy dicsőítsük meg a Fiút, ahogyan az Atya akarja, és úgy fogadjuk a Szentlelket ajándékul, ahogyan az Atya akarja nekünk adni. Ne a mi tetszésünk szerint, és ne a mi elképzelésünk szerint, ne is megmásítva Isten adományait, hanem úgy értelmezzünk mindent, ahogyan a Szentíráson keresztül maga az Isten akar tanítani.

Amikor csak Isten létezett, semmi sem volt vele együtt örökkévaló, elhatározta, hogy létrehozza a világot. A világot kigondolta, jónak látta, és szavának erejével meg is valósította. Ahogyan akarta, úgy jött létre, és ahogyan akarja, továbbra is úgy történik minden. Elegendő most utalni arra, hogy senki és semmi nem együtt örökkévaló Istennel. Kezdetben semmi nem létezett rajta kívül. Ő maga volt minden. Később azután minden az ő értelméből, bölcsességéből és elhatározásából nyerte létét. Benne volt minden, ő volt minden. Az általa előre meghatározott időben és módon a világnak bemutatta Igéjét, aki által mindent alkotott.

Mert az Igét, aki Istenben volt, de a teremtett világ számára láthatatlan volt, az Atya láthatóvá tette, amikor kinyilatkoztatást adott. Az Ige úgy született, mint világosság a világosságból, ő lett a teremtés Ura és értelme, ő előbb csak Isten számára volt látható, a világnak pedig láthatatlan. Isten azonban láthatóvá tette, hogy a világ láthassa és üdvözüljön általa.

Ez a magyarázata annak, hogy amikor a világba jött, Isten gyermekeként mutatkozott be. Minden általa lett, ő pedig egyedül az Atyától született.

Azelőtt törvényt és prófétákat adott Isten és a Szentlélek által késztette őket arra, hogy beszéljenek. Az Atya erejéből sugalmazást kapva hirdették Isten akaratát és elhatározását.

Később aztán az történt, amint Szent János mondja, hogy nyilvánosságra lépett maga az Ige. Fő vonalaiban megismétli, amit a próféták hirdettek, hogy bebizonyítsa: ez az az Ige, aki által a mindenség lett. Így mondja: Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett{n}{r}Jn 1, 1. 3{/r}{/n}. Majd ezt mondja: Általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be{n}{r}Jn 1, 10-11{/r}{/n}.

Gyermek születik nekünk, és Erős Istennek fogják hívni: {*} Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.

Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. {*} Atyjának, Dávidnak trónján fog ülni; uralkodni fog, mert a hatalom az ő vállaira kerül.

Ébredj föl, ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem! Te, aki megittad az Úr kezéből haragja poharát, a mámorító kelyhet fenékig ürítetted. Nem volt senki sem, aki gyámolította volna a fiai közül, akiket a világra hozott. Nem volt senki, aki kézen fogta volna, azok közül, akiket fölnevelt.

Két csapás ért – ki sajnálkozik rajtad? Pusztulás és romlás, éhínség és kard – ki vigasztal meg téged? Fiaid ott hevertek tehetetlenül az utcasarkokon, mint a hálóba esett zerge. Telve az Úr haragjával, Istened fenyegetésével.

Azért halljad, te megalázott, aki részeg vagy, de nem a bortól. Ezt mondja Uralkodód, az Úr, a te Istened, aki megvédelmezi népét:

Nézd, kiveszem kezedből a mámorító kelyhet, és haragom poharát nem kell többé innod. Kínzóidnak kezébe adom, azoknak a kezébe, akik így szóltak hozzád: „Görnyedj meg, hadd tapossunk rajtad!” És te olyanná tetted hátadat, mint a föld, mint az utca, amelyen járnak-kelnek.

Kelj föl, kelj föl, öltözz erőbe, Sion! Öltsd fel legszebb ruhádat, Jeruzsálem, te szent város! Mert nem megy át többé rajtad sem körülmetéletlen, sem tisztátalan.

Rázd le a port magadról, kelj föl, rabságot szenvedett Jeruzsálem! Oldd le nyakad bilincseit, Sionnak fogoly leánya!

Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz; aki békét hirdet, örömhírt hoz, és kikiáltja a szabadulást; aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened.” Figyelj csak! Őrszemeid kieresztik a hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szemben látják, hogy visszatér az Úr a Sionra.

Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét, és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felfedte szent karját minden nemzet szeme láttára. És meglátja a föld minden határa, hogy szabadulást szerez Istenünk.

Készülődj, választott népem, mondja az Úr: Holnap ugyanis eljön az Úr, {*} És megszünteti minden nyomorúságodat.

Holnap a földön a gonoszság hatalma megtörik, eljön az Üdvözítő és ő uralkodik. {*} És megszünteti minden nyomorúságodat.

Ébredj fel, ember, mert Isten érted lett ember. Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog!{n}{r}Ef 5, 14{/r}{/n} Ismétlem, Isten érted lett ember.

Örökre halott lennél, ha ő bele nem születik az időbe. Sohasem szabadultál volna meg a bűnös testtől, ha ő fel nem ölti a bűnös test hasonlóságát. Örökre hatalmában tartana a nyomorúság, ha ő nem lett volna irgalmas. Nem éledhettél volna újra, ha ő meg nem segítene. Elvesznél, ha ő el nem jött volna.

Örvendezve ünnepeljük meg tehát üdvösségünk és megváltásunk eljövetelét. Ezt az ünnepnapot ünnepeljük meg, amelyen a nagy és örök napból nagy és örök nap jött el erre a mi annyira gyorsan múló napunkra.

Ő megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. Így teljesül a Szentírás szava: Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!{n}{r}1 Kor 1, 30-31{/r}{/n}

Igazság sarjad a földből{n}{r}Zsolt 84, 12{/r}{/n}: Krisztus, aki mondta: Én vagyok az igazság{n}{r}Jn 14, 2{/r}{/n}, a Szűztől született. És igazságosság tekint le az égből{n}{r}Zsolt 84, 12{/r}{/n}: mivel az az ember, aki hisz abban, aki megszületett, nem önmagából, hanem Istentől kapta a megigazulást.

Igazság sarjad a földből: mert az Ige testté lett{n}{r}Jn 1, 14{/r}{/n}. És igazságosság tekint le az égből: mert minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről van{n}{r}Jak 1, 17{/r}{/n}.

Igazság sarjad a földből: a test Máriától. És igazságosság tekint le az égből: mert az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak nem a mennyből kapta{n}{r}Jn 3, 27{/r}{/n}.

A hit révén megigazultunk, békében élünk az Istennel{n}{r}Róm 5, 1{/r}{/n}, mert csókot vált az igazságosság és a béke{n}{r}Zsolt 84, 12{/r}{/n}. A mi Urunk, Jézus Krisztus által: mert Igazság sarjad a földből. Általa jutottunk hozzá a hitben a kegyelemhez, amelyben élünk, és dicsekszünk a reménységgel, hogy az isteni dicsőség részesei lehetünk{n}{r}Róm 5, 2{/r}{/n}. Nem azt mondja: hogy „a mi dicsőségünknek”, hanem az isteni dicsőségnek a reménységével, mert az igazságosság nem belőlünk származik, hanem az égből tekint le. Tehát aki dicsekszik, az ne önmagában, hanem az Úrban dicsekedjék.

Ezért aztán amikor megszületett az Úr a Szent Szűztől, angyali dicsőítő ének zengett: Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek!{n}{r}Lk 2, 14{/r}{/n}

A földön honnan volna béke, ha nem onnan, hogy igazság sarjad a földből, vagyis, hogy Krisztus testből született? Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé forrasztotta{n}{r}Ef 2, 14{/r}{/n}: hogy jóakaratú emberek legyünk, akiket az egység édes köteléke köt össze.

Ebben a kegyelemben örvendezzünk tehát, hogy a mi dicsekvésünk a lelkiismeretünk tanúsága legyen; ne magunkban, hanem az Úrban dicsekedjünk. Azért mondatott: Dicsőségem, aki fejemet fölemeled{n}{r}Zsolt 3, 4{/r}{/n}. Vajon ragyoghat-e fel számunkra Istennek ennél nagyobb kegyelme, mint az, hogy egyszülött Fiát, aki csak az övé volt, Emberfiává tette; és fordítva: az ember gyermekét Isten gyermekévé?

Keresd az érdemet, keresd az okot, keresd az igazságosságot – és meglátod, nem találsz mást, csak azt, hogy mindez kegyelem.

Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből: {*} Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.

Az Úr Lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke. {*} Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hűség csípőjén a kötő.