ÉVKÖZI IDŐ, OLVASMÁNYOS IMAÓRA

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Első nap minden nap között,

melyen ég s föld alkottatott,

s melyen feltámadt Alkotónk

legyőzte értünk a halált,

fürgébben serkenjünk ma fel,

a kábult álmot űzzük el,

Istent keressük éjszaka,

ez prófétáknak szózata,

hogy hallja meg kérő imánk,

jobbját terjessze védve ránk,

hogy szennyeinktől szabadon

hívjon magához egykoron,

kik a nyugvás óráiban,

a napnak legszentebb szakán,

zsolozsmaszóval áldjuk őt:

boldog kegyelmét nyerjük el.

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

örökre egy uralkodót. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

A nyolcadik nap s korszak ez,

minden napunknál fényesebb:

te szenteled meg, Jézusunk,

az elsőként Feltámadott.

Kapcsolj magadhoz minket itt,

s lelkünk keltsd új életre már,

így támaszd fel testünket is;

ne érje második halál.

Akkor majd felhők szárnyain,

Krisztus, mind hozzád érkezünk,

nálad lesz égi otthonunk,

feltámadásunk, életünk.

Ha majd meglátjuk arcodat,

tündöklő fényed járjon át:

annak láthassunk, aki vagy,

igaz fény, édes mindenünk.

S midőn Atyánkhoz elvezetsz,

a Szentháromság töltse be

országod, melyet boldogít

a hét ajándék öröme. Ámen.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Csak félig múlt az éjszaka,

szólít a próféták szava:

dicsérjük Istent szüntelen,

Atyát s Fiút együttesen,

s a Lelket, aki egy velük

és egyesíti lényegük:

a Hármas-Egy élő Csodát,

kit énekünk örökre áld.

Félelmes éji óra ez,

öldöklő angyal jár körül,

Egyiptomnak halála lett:

elsőszülöttek végzete.

Az igazaknak üdvöt ad:

az angyal büntető keze

nem mert reájuk sújtani,

a vér jelétől megriadt.

Egyiptom sírt keservesen

tömérdek bú és gyász között.

De vígan ujjong Izrael:

a bárány vére őrzi őt.

Urunk, az igaz Izrael

mi vagyunk: benned örülünk.

Az ellenség nem érhet el,

megóvja véred életünk.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz, méltónak találj,

hadd zengjünk akkor majd neked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Üdvöz légy, nap! Dicső és szent e nap!

Te boldog nap, Krisztus győzelme vagy;

tartós öröm, amit bőségben ad

vasárnapunk!

Mennybéli fény, vakoknak napvilág,

veled rontott poklot Krisztus Király.

Halált legyőz, kibékít s mennybe vár,

bár por vagyunk!

Örök Bíránk, úgy szól ítéleted,

hogy minden bűn alá helyeztetett,

de gyengéknek kegyelmet oszt kezed;

gyógyít az Úr!

Erős az Úr, és bölcsessége szent;

haragja szűnt, irgalma megjelent,

mikor fajunk s világunk tönkrement

és porba hullt!

Poklot tiport és feltámadt az Úr,

emberfajunk őbenne megújul,

az elveszett juh vállához simul,

és égre vár!

A béke szent az ég és föld között,

egész világ új fénybe öltözött,

győzött az Úr, hirdessék hírnökök:

csak ő Király!

Örök hazánk terólad énekel,

Egyház Anyánk víg szóval így felel:

„Alleluja!”, s ma százszor zengi el

népünk e dalt!

Legyőztük már a halál erejét,

élvezzük hát győzelmünk örömét;

békülj te föld, dicsőség neked ég,

zengj diadalt! Ámen.

Ant. 1 Uram, Istenem! Fölséget és pompát öltöttél magadra, a fényesség a te palástod, alleluja.

Ant. 2 Az Úr adja, hogy kenyeret teremjen a föld és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív, alleluja.

Ant. 3 Hűséges az Úr minden szavában, és szent minden cselekedetében, alleluja.

Ant. 2 Áldjátok Istenünket, nemzetek, aki életet ajándékozott nekünk, alleluja.

Ant. 1 Alleluja. Isten feltámasztotta Krisztust, és megdicsőítette. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Alvásban frissült már a test

otthagyva ágyunk, felkelünk.

Atyánk, hozzád szól énekünk;

esengve kérjük: légy velünk.

Szóljon hozzád első szavunk,

hozzád a szív első heve,

hogy minden tettnek ezután,

Szent Úr, te légy a kezdete.

A fény az éjt szüntesse már,

sötét homályt a napsugár.

Az éjben búvó bűnöket

a napfény semmisítse meg.

Imánk tehozzád esdekel:

a rossz hatalmát űzzed el,

és zengjen ajkunk teneked

meg nem szűnő dicséretet.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Istenség, örök égi Fény,

egységbe forrt három személy!

Törékeny lényünk téged áld,

kérő szóval hozzád kiált.

Benned hiszünk, legfőbb Atya,

Atyának egyszülött Fia,

kiket a Lélek, mint örök

szeretet kapcsa összeköt.

Igazság, izzó szerelem,

boldogság, végső, végtelen!

Remélni, hinni lelkesíts,

szeretni vágyót célba vígy!

Te létünk célja, kezdete,

te dolgok első kútfeje,

lelkünk egyetlen ereje,

biztos remény ígérete!

Te minden alkotója vagy

s betöltesz mindent egymagad,

te mindenekre fényt hozol,

reményünkben jutalmazol.

A Krisztust kérjük s az Atyát,

s a Lelket, aki egy velük:

hallgass meg, hármas hatalom,

egyetlen örök Istenünk. Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Most itt az óra, amikor

az evangélium szerint

megérkezik a Vőlegény

és mennyországot alapít.

Az okos szüzek csapata

már készenlétben várja őt;

míg égő mécset tart kezük

nagy vígan ujjong örömük.

A balgák késnek, mécsesük

nem fénylik: lángja kialudt.

Az ajtót hasztalan verik,

bezárult már az ég nekik.

Mi csak virrasszunk éberen,

szívünk világa most a mécs,

hogy amikor megérkezik,

méltón fussunk az Úr elé.

Országodhoz, áldott Király,

ha eljössz méltónak találj,

hadd zengjünk akkor teneked

meg nem szűnő dicséretet. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szent élet útja, vágyakozók üdve,

és minden jóság ajándékozója,

Béke Királya, neked szól az ének,

téged imádunk!

Felragyog benned mind, amit a szentek

vágyva elérnek cselekedetükkel

vagy szavuk által, hogyha szeretettől

lángol a szívük.

Békés időket, hitet adj nekünk ma,

írt sebeinkre, bűneinkre oldást,

és tieidnek add az örök élet

mennyei kincsét.

Fölséges Egység: Atyaisten, áldunk,

s téged, Megváltónk, örök egy Királyunk,

Szentlélek Isten, nevedet is egyként

áldjuk örökké! Ámen.

Ant. 3 Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot, istenismeretet inkább, mint égőáldozatokat. Alleluja.

Ant. 2 A bűnösök nevetés helyett gyászolni fognak, örömük szomorúsággá változik. Alleluja.

Ant. 3 Elpusztul, aki téged elhagy; nekem azonban jó az Istennel lennem. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világosság, Atyáddal egy,

te fénynek fénye, napvilág,

az éjből felszáll énekünk:

jöjj el közénk, így kérlelünk.

Lelkünkből oszlasd a homályt,

szórd szét a démonok hadát,

álmosságunkat űzd tova,

restség ne rontson meg soha.

Irgalmazz, Krisztusunk, nekünk,

akik tebenned így hiszünk,

hogy üdvösségünk hozza meg

e szép zsoltáros énekünk.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szentháromság, nagy Istenünk,

te mindent alkotsz, rendre szabsz:

munkára szántad a napot,

s éjjel nyugalmas álmot adsz.

Reggel, délben és éjszaka

zengjük dicsérő éneked:

őrizz mindenkor, támogass,

hogy áldjuk együtt szent neved.

Szolgáid, hozzád járulunk,

eléd imádva borulunk:

esdő szavunkat megsegítsd,

az égiekkel egyesítsd.

Ezt add meg kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Keljünk fel éjjel s közösen virrasszunk,

egyre a zsoltár szavait fontolva,

szárnyalón szálljon a dicséret hangja

édes Urunkhoz.

Jó Királyunknak, akik együtt zengünk,

hadd legyünk méltók az egekbe jutva,

ott, hol a szentek vele laknak együtt,

boldogan élni.

Add meg ezt, kérünk, örök Isten: áldott

jó Atyánk, Krisztus, s velük egybeforrott

éltető Lélek, kit a földön minden

zengve magasztal. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg minket, és hajolj le hozzánk,

irgalmas Isten, ki egyedül Úr vagy,

kérünk, fogadd el esdeklő imáit

gyermekeidnek.

Fényes egedből irgalmasan nézz ránk,

arcod ragyogjon felettünk lámpásként,

mely olajjal telt s szívünkből az árnyat

messzire űzi.

Bűneink láncát törje szét irgalmad,

mosd le a szennyet, ments meg bűneinktől,

könyörülj rajtunk, emeljen fel jobbod,

hogyha elestünk.

Áldás, dicséret az örök Atyának,

és örök hála egyszülött Fiának,

s ki vele együtt uralkodik mindig,

áldjuk a Lelket! Ámen.

Ant. 3 Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd, tűzben kipróbált ezüst. Alleluja.

Ant. 2 Istenünk ő, szabadító Istenünk; Urunk, aki a halálból is kivezet. Alleluja.

Ant. 3 Föld népei, énekeljetek Istennek, zengjetek zsoltárt az Úrnak! Alleluja.

Ant. 1 Kiáltásom jusson eléd, ne fordítsd el tőlem arcodat, Uram! Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Világteremtő jó Urunk,

nézz ránk, vezérlő támaszunk!

Akiknek alvás enyhet ad,

bűnben tespedni sose hagyd.

Esdeklünk hozzád, Krisztusunk,

bocsáss meg, hogyha elbukunk:

virrasztva éjjel felkelünk,

hogy magasztaljon énekünk.

Feléd tárjuk szívünk, kezünk,

amint parancsot minekünk

a prófétai szó adott

és Pál példája ránk hagyott.

Te minden bűnünket tudod:

minden titkát kitárva most

a szív zokogva, esdve kér

és könyörög bocsánatért.

Dicső Királyunk, Krisztusunk,

Atyáddal együtt áld szavunk,

s vigasztaló Szentlelkedet

örökké áldjuk teveled! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Minden tudásnak Istene,

ujjongva hódolunk neked,

ki látod lelkünk rejtekét,

s kegyelmeddel táplálod is.

Te, legjobb Pásztor, védd a jót,

míg jársz az elveszett után,

s minket kövér mezőiden

végy jó bárányaid közé.

Kemény Bíránk haragja majd

ne juttasson rosszak közé,

ítéletedkor hadd legyünk

örök meződre szánt juhok!

Neked, Megváltónk, tisztelet,

erő, dicsőség, győzelem;

a mindenség Királya vagy,

túl századok minden során! Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Mindenek Atyja, világ újítója,

nagy Király, Krisztus, félelmetes Bíró,

áldva dicsérünk, esedezve kérünk,

nézz a szívünkre!

Éjszaka zengjük hálaénekünket,

te segíts minket, hogy méltók lehessünk

dicsérni téged egy szívvel örökké,

fénynek adója.

Szítsd fel szívünknek szerelmét irántad,

add, hogy úgy éljünk, hogy halált ne lássunk,

s hogy tetteinkben örök dicsőséged

meg-megújuljon.

Add, hogy szívünket tüzed általjárja,

s mint Jegyesünket mindig ébren várjunk,

és a kezünkben ki nem alvó lánggal

égjen a mécses.

Egyként dicsérjük mennyei Atyánkat,

s téged, Királyunk, kegyes Üdvözítőnk,

Szentlélek Isten, dicséreted zengjen

földön, egekben. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Krisztus, igaz fény, kegyelem és élet,

végtelen jóság, öröme a földnek,

csorduló véred a halálból minket

megszabadított.

Gyújtsd fel szívünkben szereteted lángját,

áraszd ránk, kérünk, a hit égi fényét,

és növeld bennünk a segítő jóság

minden erényét.

Messze tartsd tőlünk a gonosz kísértőt,

győzd le a Sátánt hatalmas erőddel,

és álljon mellénk, kit az égből küldesz:

isteni Lelked.

Dicsőség néked, örök Atyaisten,

és neked, Krisztus, Atya egyszülötte,

s kettejük Lelke, velük egyenlő Úr

minden időn át. Ámen.

Ant. 3 Mécsvilágot gyújtasz nekem, és a sötétet földeríted, Istenem. Alleluja.

Ant. 3 Megesküdtem egyszer szolgámnak, Dávidnak: ivadéka fennmarad örökké! Alleluja.

Ant. 1 Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, hogy veled mennyi jót tett! Alleluja.

Ant. 2 Ahogyan az atya könyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A földön minden színre még

sötét fátyolt borít az éj.

Igaz Bíránk, szívünk feléd

áldón eseng és kérve kér.

Hogy minden vétkét elvegyed

s a lélek szennyét mind lemosd,

add, Krisztusunk, kegyelmedet:

kerüljünk el minden gonoszt.

Mert nézd, a szív bűntől beteg,

gonoszság mérge marta meg,

de már az éjben ébredez,

Megváltónk, tégedet keres.

Te űzd el tőlünk messzire

a lelken ülő éjhomályt,

a boldogító égi fény,

világosságod járja át.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Hallgass meg, áldott Krisztusunk,

minket, kik hozzád fordulunk,

hitünket hogy ne törje le

a rossz világ bűnös keze.

Kerüljön el rossz gondolat

s irigységnek konok tüze,

a sértést némán tűrjük el,

a rosszat jóval űzzük el.

Szívünkből végleg tűnjön el

csalás, kevélység, vad harag,

a kapzsiság sóvár szeme:

minden bajoknak kútfeje.

A békességet tartsa meg

a szent, őszinte szeretet;

éljünk tisztán, szemérmesen,

töretlen hitben szüntelen.

Krisztus, kegyelmes nagy Király,

neked s Atyádnak tisztelet,

s a Szentléleknek is veled,

időtlen századok során. Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

A nappal szárnyas hírnöke

jelenti már, hogy jő a fény;

a lelkek ébresztője is,

Krisztus, bennünket élni hív:

„Hagyjátok már az ágyakat,

ti ernyedt, kába tétlenek;

szilárdan, tisztán, éberen

virrasszatok; közel vagyok!”

Hogy fényes szellők szárnyain

ha kél a hajnal, s gyúl az ég,

munkára készen kezdjük el

az új napot s az új reményt,

Jézust kiáltsuk hangosan,

sírván, könyörgőn, éberen;

imádkozzunk figyelmesen,

s a tiszta szív nem szunnyad el.

Álmunkat, Krisztus, messze űzd,

törd szét az éj bilincseit,

oldozd fel mind a régi bűnt,

s új fényességet önts belénk!

Dicsérjük az örök Atyát,

dicsérjük egyszülött Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

időtlen századok során! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Szívünkbe öntsd szerelmedet,

és bőven oszd kegyelmedet,

hogy megtisztuljunk általad,

és élvezzük jóvoltodat!

Mint száműzöttek, kérlelünk,

bús vándorok, hozzád jövünk;

nálad bizton kiköthetünk,

örök hazát ott nyerhetünk.

Boldog szív az, mely megszeret,

szomjazza élő vizedet,

s boldog nép, melynek hű szeme

meglát, Igazság Istene.

Imádat illet: nagy neved

dicsérje szent emlékezet,

s vég nélkül ünnepeljenek

a hozzád vonzódó szívek.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

Ant. 1 Te minket megszabadítasz, Urunk, és nevedet mindörökké magasztaljuk. Alleluja.

Ant. 2 Könyörülj, Uram; ne hagyd, hogy örökségedet gyalázat érje! Alleluja.

Ant. 3 Éveink elmúlnak, mint a virág; te, Istenünk, öröktől fogva vagy. Alleluja.

Ant. 1 Nem az ő karjuk segítette őket, hanem a te jobbod és arcod fényessége. Alleluja.

Ant. 2 Nem fogja arcát elfordítani tőletek az Úr, ha visszatértek hozzá. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Szentháromság egy Istenünk,

hatalmas Úr a föld felett,

halld meg dicsérő énekünk,

ébredve melyet zeng szívünk.

Az ágyból immár felkelünk

a csendességes éjidőn,

és esdekelve kérlelünk,

gyógyítsd meg égő sok sebünk.

A kísértő ha cselt vetett,

és vétkeztünk ez éjszakán,

a bűnt lelkünkről mossa le

kegyelmed égi ereje.

És bízó szívvel kérlelünk:

tündöklő fényed töltsön el,

hogy napjaink pergő során

romlást ne hozzon semmi ránk.

Ezt add meg, kérünk, jó Atya,

s Atyának mása, egy Fia,

s te, Szentlélek, Vigasztaló:

örökre egy uralkodó. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Költözz szívünkbe, Krisztusunk,

örök, megváltó Szeretet,

minden szavunk hadd töltse el

igaz, bűnbánó érzelem.

Nagy hittel hozzuk most eléd

könyörgésünket, Jézusunk,

hogy bűneink rút bélyegét

töröld le rólunk, jó Urunk.

Emeld kereszted nagy jelét,

mely tested által szent nekünk,

pajzsul ma híveid fölé,

kik fiaidként élhetünk.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet! Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Felharsan már a kakasszó,

éj sötétet old e jel,

és az éjfél vak rémeit

mint felleget űzi el.

Jóságos Úr, hozzád térünk,

s buzgón kérünk, légy velünk.

Erős, éber Őrként jöttél,

embereknek fényeként,

mikor földön nagy csend honolt,

s ráborult a néma éj,

a halandó emberi nem

halálának jeleként.

Kérünk, Krisztus, ébressz minket,

űzd el gonosz álmaink,

és az éj e börtönéből

kegyelmeddel szabadíts;

add vissza a fényt szemünknek,

életutunk társa légy.

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Teremtő Isten, légy velünk,

minden fény Atyja, kútfeje,

ha szent kegyelmed nincs velünk,

szívünk erőtlen, reszketünk.

Lelkünket Lelked töltse el!

Költözz szívünkbe, Istenünk,

ne tűrjön álnok cselszövőt,

ne tárjon ajtót bűn előtt,

hogy napjaink sok gondja közt,

mivel magához húz e rög,

éljünk vétkektől mentesen,

s vezérünk törvényed legyen.

Jóság Királya, Krisztusunk,

Atyáddal áldás, üdv neked,

s Szentlelkednek, ki Vigaszunk,

örök dicsőség, tisztelet. Ámen.

Ant. 3 Gonoszságom őszintén megvallom előtted: ne hagyj magamra, én Uram, én menedékem! Alleluja.

Ant. 1 Istenem, a bűnösök gyötrése miatt ne rejtőzz el kérésem elől! Alleluja.

Ant. 2 Megszabadít minket az Úr a gonoszok és gyűlölőink kezéből. Alleluja.

Ant. 1 Atyáink elbeszélték nekünk Isten hatalmát és a csodákat, melyeket végbevitt. Alleluja.

Ant. 2 Izrael fiai mannát ettek, és ittak a lelki sziklából, amely kísérte őket. Alleluja.

Ant. 3 Ráeszméltek, hogy Isten az ő menedékük és szabadítójuk. Alleluja.

HIMNUSZ

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Legfőbb kegyesség Istene,

világ teremtő mestere,

ki egy vagy hatalom szerint,

de háromság személy szerint.

Fogadd el buzgó énekünk

s a hozzád síró könnyeket,

a tisztult szívnek hadd legyen

öröme benned teljesebb.

A buja ösztön vágyait

eméssze tüzes szeretet,

és felövezve, éberen,

készülten várjuk jöttödet.

Hogy kiknek hangos éneke

most megtöri az éjszakát,

ajándékodként nyerjük el

az égnek boldog otthonát.

Add meg, kegyelmes jó Atya,

Atyának egyszülött Fia,

és Szentlélek, Vigasztalónk:

egyetlen Úr, örök Király. Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Örök dicsőség Istene,

hívőkre küldöd Lelkedet,

ki által hét kegyelmet adsz,

ma mindnyájunkra küldj vigaszt!

Űzd el tőlünk a testi bajt,

s a fertőző botrányokat;

gyomláld a bűn hajtásait

s a szív gyötrő fájdalmait!

Elménkben tiszta fényt deríts,

tisztes munkában megsegíts,

kérő imánkra légy kegyes,

és egykor mennybe felvezess!

A hét nap és hét éjszaka,

világidő hét korszaka,

ám nyolcadiknak végidő,

világítélet napja jő.

Akkor, megváltó Istenünk,

ne vádolj, irgalmazz nekünk,

baloddal el ne távolíts,

jobboddal áldj és üdvözíts!

Kérünk, kegyelmes Istenünk,

néped hallgasd meg, légy velünk,

hogy zengjük mindörökkön át

a Szentháromság himnuszát! Ámen.

I. Amikor az imaórát éjszaka vagy kora hajnalban mondják:

Örök sugár, szép verőfény,

fogyhatatlan napvilág,

a gyászos éjt te győzöd le,

a fényt újra meghozod,

poklunkat te rombolod le,

elménk benned földerül.

Ha felragyogsz, felébredünk,

ha szólítasz, felkelünk,

te adod meg boldogságunk,

de ha elhagysz, jaj nekünk;

te mentesz meg a haláltól,

sugaraddal fénybe vonsz.

Éj és világ legyőzői

csak általad lehetünk;

boldog fényed, örök Isten,

kérünk, add meg minekünk:

azt a fényt, mely nem sötétül,

mert fényforrás ő maga!

Áldunk téged és Atyádat,

s áldjuk együtt Lelkedet,

a Hármas-egy Istenséget,

békét, fényt és életet,

s neve minden másnál drágább,

minden méznél édesebb! Ámen.

II. Amikor az imaórát a nap nem reggeli órájában végzik:

Isten, kinek nincs kezdete,

Isten, ki Isten Gyermeke,

Isten, ki kettejük Tüze,

szívünket lényed töltse be.

Utánad vágyunk, el ne hagyj,

szerelmünk, örömünk te vagy,

szomjas lelkünknek enyhet adj,

és boldogságunk te maradj!

Mindenség Atyja és Ura

s a Szűz méhének magzata,

Szentlelketeknek harmata

hulljon fényként utunkra ma.

Emlékezzél, szent Három-Egy:

jóságod műve, ami lett,

előbb embert formált kezed,

majd véred új lét magva lett.

Mert amit az Egy alkotott,

Krisztusban megváltást kapott:

akkor szeretve haldokolt,

szeretve most új létbe olt.

A Háromságnak szent öröm,

tisztesség, béke, fényözön,

erő, dicsőség, áldozat,

mindenhatóság, hódolat. Ámen.

Ant. 1 Aki kicsi, mint a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. Alleluja.

Ant. 3 Igaz esküt tett az Úr Dávidnak: örökre megerősíti az ő királyságát. Alleluja.

Ant. 1 Az Úr egyedül tesz nagy csodákat, irgalma örökké megmarad. Alleluja.

Ant. 2 Kivezette Izraelt Egyiptomból erős kézzel és kiterjesztett karral. Alleluja.

Ant. 3 Adjatok hálát az ég Urának, ő maga ment meg minket ellenségeinktől. Alleluja.

Ant. 1 Adjatok az Úrnak hálát jóságáért, az emberekkel tett nagy csodáiért! Alleluja.

Ant. 3 Látják ezt az igazak, és örvendeznek, és megértik az Úr szeretetét. Alleluja.

Ant. 1 Az Úr megidézi az eget és a földet, hogy ítéletet tartson népe fölött. Alleluja.

Ant. 1 Énekeljetek az Úrnak, és emlékezzetek csodatetteire, melyeket végbevitt! Alleluja.

Ant. 2 Az Úr nem hagyta el az eladott igazat, hanem a bűnösök kezéből kiszabadította. Alleluja.

Ant. 3 Szent szaváról megemlékezett az Úr, és ujjongás között vezette ki népét. Alleluja.

Ant. 2 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek az Úr, a ti Istenetek szövetségéről! Alleluja.

Ant. 3 Szabadíts meg minket, Urunk, és gyűjts egybe a pogányok közül! Alleluja.

Ant. 3 Júda törzsére esett választása, és kiválasztotta Dávidot, szolgáját, hogy legeltesse Izraelt, az ő örökségét. Alleluja.

{v}1{/v}Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. {v}2{/v}Hirtelen nagy földrengés támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ, és ráült. {v}3{/v}Tekintete olyan volt, mint a villám, öltözete meg, mint a hó. {v}4{/v}Az őrök remegtek tőle való félelmükben, s csaknem halálra váltak.

{v}5{/v}Az angyal azonban felszólította az asszonyokat: „Ne féljetek! Tudom, hogy Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. {v}6{/v}Nincs itt. Feltámadt, ahogy előre megmondta. Gyertek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott! {v}7{/v}Aztán siessetek, vigyétek hírül tanítványainak: Feltámadt a halálból, előttetek megy Galileába. Ott viszontlátjátok. Íme, tudtotokra adtam.” {v}8{/v}Gyorsan otthagyták a sírt, és félelmükben meg nagy örömükben is siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak.

{v}9{/v}Egyszerre csak Jézus jött velük szemben, s így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak, leborultak előtte és átkarolták a lábát. {v}10{/v}Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyetek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába, ott majd viszontlátnak.”

{v}16{/v}A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. {v}17{/v}Amint meglátták, leborultak előtte, bár előbb néhányan kételkedtek.

{v}18{/v}Jézus odalépett hozzájuk, és így szólt: „Én kaptam minden hatalmat égen és földön. {v}19{/v}Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, {v}20{/v}és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

{v}1{/v}Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásárolt, s elmentek, hogy bebalzsamozzák Jézust. {v}2{/v}A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz. {v}3{/v}Egymás közt így beszélgettek: „Ki fogja elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” {v}4{/v}De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, jóllehet igen nagy volt.

{v}5{/v}Amint bementek a sírba, jobbról egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült. Megrémültek. {v}6{/v}De az megszólitotta őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt a hely, ahová tették! {v}7{/v}De siessetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába, ott majd látjátok, amint mondta nektek.”

{v}8{/v}Erre kijöttek a sírból, és elfutottak, mert félelem és szorongás vett rajtuk erőt. Félelmükben senkinek sem szóltak semmiről.

{v}9{/v}Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. {v}10{/v}Ez elment, és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. {v}11{/v}Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el.

{v}12{/v}Ezután idegen alakban megjelent kettőnek közülük útközben, amikor vidékre mentek. {v}13{/v}Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek.

{v}14{/v}Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. {v}15{/v}Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. {v}16{/v}Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. {v}17{/v}Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt úznek, új nyelveken beszélnek, {v}18{/v}kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.”

{v}19{/v}Urunk, Jézus, miután szólt hozzájuk, fölment a mennybe, elfoglalta helyét az Isten jobbján, {v}20{/v}ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta.

{v}1{/v}A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. {v}2{/v}A kő el volt a sírtól hengerítve. {v}3{/v}Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. {v}4{/v}Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában.

{v}5{/v}Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? {v}6{/v}Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: {v}7{/v}Az Emberfiának – mondta – a bűnösök kezére kell kerülnie, föl feszítik, de harmadnap feltámad.” {v}8{/v}Erre eszükbe jutottak e szavai.

{v}9{/v}A sírtól visszatérve mindent hírül adtak a tizenegynek és a többieknek. {v}10{/v}Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más asszony, aki még velük volt, hozta a hírt az apostoloknak, {v}11{/v}de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.

{v}12{/v}Péter mégis menten a sírhoz futott. Benézett, de csak a lepleket látta. Hazament, és igen elámult a történteken.

{v}13{/v}Ketten Jézus tanítványai közül még Húsvétvasárnap elindultak egy Emmausz nevű helységbe, amely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra feküdt. {v}14{/v}Az eseményekről beszélgettek. {v}15{/v}Ahogy beszélgettek, tanakodtak, egyszer csak maga Jézus közeledett, és csatlakozott hozzájuk. {v}16{/v}De szemük képtelen volt felismerni.

{v}17{/v}Megszólította őket: „Miről beszélgettetek itt az úton?” Elszomorodtak. {v}18{/v}Aztán az egyik, akit Kleofásnak hívtak, hozzá fordult: „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?” {v}19{/v}„Micsoda?” – kérdezte.

„A názáreti Jézus esete – felelték – aki próféta, hatalmas tettben és szóban az Isten és az egész nép előtt. {v}20{/v}Főpapjaink és a tanács tagjai kereszthalálra ítélték, és keresztre feszítették. {v}21{/v}Azt reméltük pedig, hogy meg fogja váltani Izraelt. S már harmadnapja annak, hogy ezek történtek. {v}22{/v}Igaz, még néhány közülünk való asszony is meg rémített miriket. Hajnalban kinn jártak a sírnál, {v}23{/v}s hogy nem találták ott a testét, azzal a hírrel jöttek hozzánk, hogy angyalok jelentek meg nekik, és azt mondták, hogy él. {v}24{/v}Társaink közül néhányan szintén kimentek a sírhoz, és úgy találtak mindent, ahogy az ásszonyok jelentették, de őt magát nem látták.”

{v}25{/v}Erre így szólt: „Ó, ti balgák, milyen nehezen tudjátok elhinni, amit a próféták jövendöltek. {v}26{/v}Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe?” {v}27{/v}Aztán Mózesen elkezdve az összes prófétánál megmagyarázta nekik, amit az Írásokban róla írtak.

{v}28{/v}Közben odaértek a faluhoz, ahová tartottak. Úgy tett, mintha tovább akarna menni. {v}29{/v}De marasztalták: „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” Betért hát, és velük maradt. {v}30{/v}Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. {v}31{/v}Ekkor megnyílt a szemük, s fellsmerték. De eltűnt a szemük elől. {v}32{/v}„Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton, és kifejtette az Írásokat?”

{v}33{/v}Még abban az órában útra keltek, s visszatértek Jeruzsá-lembe. Ott együtt találták a tizenegyet s társaikat. {v}34{/v}Azzal fogadták őket, hogy valóban feltámadt az Úr, és megjelent Simonnak. {v}35{/v}Erre ők is beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel a kenyértöréskor.

Abban az időben: {v}35{/v}A tanítványok beszámoltak az úton történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor. {v}36{/v}Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük Jézus, és köszöntötte őket: „Békesség nektek! Én vagyok, ne féljetek!” {v}37{/v}Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. {v}38{/v}De ő így szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? {v}39{/v}Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássátok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.” {v}40{/v}Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. {v}41{/v}De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?“ {v}42{/v}Adtak neki egy darab sült halat. {v}43{/v}Fogta és a szemük láttára evett belőle.

{v}44{/v}Aztán így szólt hozzájuk: „Ezeket mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie mindannak, amit rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban írtak.” {v}45{/v}Ekkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, {v}46{/v}s így folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a halálból. {v}47{/v}Nevében megtérést és bűnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtől kezdve. {v}48{/v}Ti tanúi vagytok ezeknek. {v}49{/v}Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a városban, míg erő nem tölt el benneteket a magasságból.”

{v}50{/v}Ezután kivezette őket Betánia közelébe, és kezét fölemelve megáldotta őket. {v}51{/v}Áldás közben megvált tőlük, és fölemelkedett az égbe. {v}52{/v}Leborulva imádták, aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. {v}53{/v}Nem hagyták el a templomot, hanem szüntelenül dicsőítették az Istent.

{v}1{/v}A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. {v}2{/v}Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit szeretett Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.”

{v}3{/v}Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. {v}4{/v}Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. {v}5{/v}Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. {v}6{/v}Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba, s ő is látta az otthagyott gyolcsot {v}7{/v}meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen.

{v}8{/v}Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. {v}9{/v}Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. {v}10{/v}Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

{v}11{/v}Mária ott állt a sír előtt és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak benézett a sírba. {v}12{/v}Látta, hogy ott, ahol Jézus teste volt, két, fehér ruhába öltözött angyal ül, az egyik fejtől, a másik lábtól. {v}13{/v}Megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték Uramat – felelte –, s nem tudom, hová tették.” {v}14{/v}E szavakkal hátrafordult, s látta Jézust, amint ott állt, de nem tudta róla, hogy Jézus.

{v}15{/v}Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész áll mögötte, így felelt neki: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hova tetted, hogy elvihessem magammal.”

{v}16{/v}Jézus most nevén szólította: „Mária!” Erre megfordult, s csak ennyit mondott: „Rabboni” (ami annyit jelent, mint „Mester”). {v}17{/v}Jézus ezt mondta neki: „Engedj! Még nem mentem föl Atyámhoz. Inkább menj el testvéreimhez, és vidd nekik hírül: Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

{v}18{/v}Mária Magdolna elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat, s ezt mondta nekem.”

{v}19{/v}Amikor beesteledett még a hét első napján, megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” {v}20{/v}E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. {v}21{/v}Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” {v}22{/v}Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! {v}23{/v}Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.”

{v}24{/v}A tizenkettő közül az egyik, Tamás vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. {v}25{/v}A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.”

{v}26{/v}Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” {v}27{/v}Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” {v}28{/v}Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” {v}29{/v}Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

{v}30{/v}Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. {v}31{/v}Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia; s hogy a hit által életetek legyen benne.

{v}1{/v}Abban az időben: Jézus újra megjelent a tanítványoknak, ezúttal Tibériás tavánál. Így jelent meg nekik: {v}2{/v}Együtt volt Simon Péter, Tamás, melléknevén Didimusz, továbbá a galileai Kánából való Natanael, Zebedeus fiai s még két másik tanítvány. {v}3{/v}Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Veled tartunk” – felelték. Kimentek és bárkába szálltak. De akkor éjszaka nem fogtak semmit.

{v}4{/v}Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. {v}5{/v}Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. {v}6{/v}Erre azt mondta nekik: „Vessétek ki a bárka jobb oldalán a hálót, s ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól.

{v}7{/v}Erre az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr, magára öltötte köntösét – mert neki volt vetkőzve –, és beugrott a vízbe. {v}8{/v}A többi tanítvány követte a bárkával. A hallal teli hálót is maguk után húzták. Nem volt messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire.

{v}9{/v}Amikor partot értek, izzó parazsat láttak s rajta halat, mellette meg kenyeret. {v}10{/v}Jézus szólt nekik: „Hozzatok a halból, amit most fogtatok.” {v}11{/v}Péter visszament, és partra vonta a hálót, amely tele volt nagy hallal, szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi volt benne, nem szakadt el a háló. {v}12{/v}Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem merte megkérdezrri: „Ki vagy?” – hiszen tudták, hogy az Úr az. {v}13{/v}Jézus fogta a kenyeret, s adott nekik. Ugyanígy halat is. {v}14{/v}Ez volt a harmadik eset, hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.