{v}1{/v}Hallgassátok, egek, szavamat,{x}

hallja meg a föld is szám igéit!

{v}2{/v}Tanításom esőként permetezzen,{x}

szavam úgy szálljon le, mint a harmat,

mint mikor zápor hull a rétre,{x}

és a sarjadó füvet eső öntözi.

{v}3{/v}Az Úr nevét hívom segítségül,{x}

magasztaljátok Istenünket!

{v}3{/v}Az Úr nevét hívom segítségül,{x}

magasztaljátok Istenünket!

{v}4{/v}Mert tökéletes minden műve,{x}

és igazságos minden útja.

Hűséges és feddhetetlen az Isten,{x}

ő maga az igazság és egyenesség!

{v}5{/v}Vétkeztek ellene, elromlottak, nem fiai már;{x}

gonosz és elfajzott nemzedék ez.

{v}6{/v}Ezzel fizetsz most az Úrnak,{x}

te oktalan, balga nép?

Vajon nem tulajdon Atyád ő neked,{x}

aki létrehívott, alkotott, és fönntart?

{v}7{/v}Emlékezz csak a régi időkre,{x}

vedd sorra az egyes nemzedékeket!

Kérdezd atyádat, és ő megtanít,{x}

vagy őseidet, ők majd elmondják neked!

{v}8{/v}Amikor a Mennybenlakó szétválasztotta a népeket,{x}

amikor különválasztotta Ádám fiait,

és kijelölte a népek határait,{x}

Izraelt is, fiainak száma szerint:

{v}9{/v}az Úr osztályrésze lett az ő népe,{x}

Jákob az ő kimért öröksége.

{v}10{/v}A pusztában találta meg őt,{x}

a félelem helyén, a zord magányosság földjén.

Körülvette, és tanítgatta,{x}

és mint a szeme fényét, úgy őrizte.

{v}11{/v}Mint fiókáit repülni tanító sasmadár,{x}

amely fölöttük lebeg,

kitárta szárnyát, őt meg fölemelte,{x}

és tulajdon vállain vitte.

{v}12{/v}Vezére az Úr volt egyedül,{x}

és idegen isten nem volt vele.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek