Kantikum – Kiv 15, 1-4a. 8-13. 17-18

Kantikum – {r}Kiv 15, 1-4a. 8-13. 17-18{/r}

Győzelmi ének a Vörös-tengeren való átkelés után

Akik legyőzték a vadállatot, Mózesnek, az Isten szolgájának énekét énekelték (vö. {r}Jel 15, 2-3{/r}).

{v}1{/v}Daloljunk az Úrnak,{+}

mert fölséges és dicsőséges,{x}

lovat és lovast a tengerbe taszított.

{v}2{/v}Az Úr az én erősségem és dicsőségem,{x}

ő lett az én szabadítóm.

Ő az én Istenem, dicsőítem őt,{x}

magasztalom, mert atyáim Istene.

{v}3{/v}Hős harcos az Úr,{+}

„Mindenható” az ő neve,{x}

{v}4{/v}tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét.

{v}8{/v}Haragod leheletétől feltorlódtak a vizek,{+}

a tornyosuló hullámok megálltak,{x}

az örvények a tenger mélyén összegyűltek.

{v}9{/v}Az ellenség így szólt: „Üldözőbe veszem, elfogom,{x}

szétosztom a zsákmányt, és kielégül lelkem,

kirántom kardomat,{x}

kezem elpusztítja őket!”

{v}10{/v}Rájuk leheltél, és összecsapott felettük a tenger;{x}

elmerültek, mint ólom a hatalmas vizekben.

{v}11{/v}Ki olyan fölséges, mint te vagy szentélyedben,{x}

félelmetes, dicsőséges, csodákat cselekvő?

Kinyújtottad kezedet, és a föld elnyelte őket;{x}

{v}12{/v}megváltott népednek jóságos vezére lettél.

{v}13{/v}Hatalmad vezette őt{x}

a te szent hajlékodba.

{v}17{/v}Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet,{x}

erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram.{x}

{v}18{/v}Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!