{v}2{/v}Hallottam, Uram, amit hirdettél,{x}

és félelem fogott el.

Uram, a te művedet{x}

keltsd életre köztünk napjainkban!

Napjainkban is hadd lássuk azokat,{x}

haragodban is emlékezzél irgalmadra!

{v}3{/v}Jön az Isten Támán felől, délről,{x}

Fárán hegyéről jön népünk Szentje.

Dicsősége elborítja az eget,{x}

és fölsége betölti a földet.

{v}4{/v}Úgy tündöklik, mint a napfény,{+}

kezéből sugárnyaláb ragyog,{x}

nagy ereje abban rejlik.

{v}13a{/v}Harcba szálltál, hogy megszabadítsd népedet,{x}

és megvédd azt, akit fölkentél.

{v}15{/v}Lovaiddal utat tapostál a tengeren,{x}

a nagy vizek hullámain.

{v}16{/v}Hallottam ezt, és beleremegett a szívem,{x}

hangjától reszketett az ajkam.

Csontjaimba kínos kór nyilallt,{x}

lépteim bizonytalanná váltak,

de én békén várom a szorongatás napját,{x}

amely a minket szorongató népre virrad.

{v}17{/v}Mert nem hajt ki többé a fügefa,{x}

a szőlőtőkén nem lesz gyümölcs.

Az olajfa nem hoz termést,{x}

és a szántóföld nem terem eledelt.

A juhok az aklokból kifogynak,{x}

és a jászlak előtt nem áll jószág.

{v}18{/v}Én azonban örvendezem az Úrban,{x}

és ujjongok szabadító Istenemben.

{v}19{/v}Az Isten, az Úr az én erőm,{x}

aki lábamat hasonlóvá teszi a szarvaséhoz.

A Győztes a magasságokra vezet engem,{x}

ahol énekelhetem zsoltáraimat.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek