Kantikum – Iz 12, 1-6

II. Kantikum – {r}Iz 12, 1-6{/r}

A megszabadított nép hálaéneke

Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! ({r}Jn 7, 37{/r})

A megszabadított nép hálaéneke

Aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, nem szomjazik meg soha többé ({r}Jn 4, 13{/r}).

Hálát adok neked, Uram!

Megmutatta nekem az élet vizének folyóját, amely kristálytisztán fakadt az Isten és a Bárány trónjából ({r}Jel 22, 1{/r}).

{v}1{/v}Hálát adok neked, Uram, mert megharagudtál ugyan reám,{x}

de elfordult haragod, és megvigasztaltál.

{v}2{/v}Íme, Isten az én szabadítóm,{x}

bizalom tölt el, és nem félek,

mert az Úr az én erőm és dicsőségem,{x}

ő lett nékem szabadulásom.

{v}3{/v}Víg örömmel merítetek vizet{x}

az üdvösség forrásaiból.

{v}4{/v}Így szóltok majd azon a napon:{+}

„Adjatok hálát az Úrnak,{x}

és magasztaljátok nevét!

Mondjátok el a népek közt tetteit,{x}

és hirdessétek, hogy az ő neve fölséges.

{v}5{/v}Zengjetek az Úrnak, mert nagyszerű,

amit cselekedett;{x}

híreszteljétek az egész földön.

{v}6{/v}Ujjongj, és mondj dicséretet, Sion népe,{x}

mert nagy közötted Izrael Szentje.”