Kantikum – Iz 33, 13-16

I. Kantikum – {r}Iz 33, 2-10{/r}

Bizakodó imádság a balsorsban

Krisztusban rejlik a tudomány és bölcsesség minden kincse ({r}Kol 2, 3{/r}).

{v}2{/v}Irgalmazz nekünk, Urunk, hisz tebenned remélünk;{+}

minden reggel légy erős karunk,{x}

segítségül a szorongatás idején.

{v}3{/v}Mennydörgő hangod elől megfutnak a népek,{x}

ha te fölkelsz, szétszóródnak a nemzetek.

{v}4{/v}Úgy kapkodják össze a zsákmányt, ahogyan habzsol a sáska,{x}

úgy esnek rá, ahogyan a sáska szökell.

{v}5{/v}Fönséges az Úr,{+}

mert a magasságban lakik,{x}

betölti Siont joggal és igazsággal.

{v}6{/v}Biztonság lesz a te napjaidban,{+}

bőséges jólét, bölcsesség és tudomány:{x}

az Úr félelme lesz az ő kincse.

{v}7{/v}Íme, odakint vészt kiáltanak az őrszemek,{x}

és keservesen sírnak a békekövetek.

{v}8{/v}Puszták az utak, az ösvényen senki sem jár;{+}

megszegték a szövetséget,{x}

megvetették a tanúkat, semmibe vették az embereket.

{v}9{/v}Gyászba borult s meghervadt a föld,{x}

szégyenében hervadásnak indult Libanon.

Olyan lett Száron, akár a sivatag,{x}

elhullatta lombját Básán és Kármel.

{v}10{/v}„Most aztán fölkelek – így szól az Úr_–,{x}

most fölkelek, most fölemelkedem!”

II. Kantikum – {r}Iz 33, 13-16{/r}

Isten igazságosan ítél

Az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akik távol vannak ({r}ApCsel 2, 39{/r}).

{v}13{/v}Halljátok meg, távol élők, mit tettem én,{x}

ismerjétek meg, közel lakók, az én hatalmamat!

{v}14{/v}Megremegnek Sionban a bűnösök,{x}

rettegés szállja meg a gonoszokat:

„Közülünk ki lakhat együtt az emésztő tűzzel?{x}

Közülünk ki lakhat együtt az örök izzással?”

{v}15{/v}Aki igazságban jár,{x}

és igazat beszél,

aki megveti a zsarolással szerzett nyereséget,{x}

és elhárítja kezével a megvesztegetést,

aki befogja fülét, hogy ne halljon vérontásról,{x}

és behunyja szemét, hogy ne lásson gonoszt:

{v}16{/v}Magasságban fog az lakni,{x}

kősziklák csúcsán talál menedéket.

Mindig lesz neki kenyere,{x}

és vize el nem apad.