II. Kantikum – {r}Iz 40, 1-8{/r}
Az Úr eljövetele
Az Úr szava örökre megmarad. Ez az a tanítás, amelyet hirdettek nektek ({r}1 Pt 1, 25{/r}).

{v}1{/v}Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet,{x}

Istenetek mondja ezt.

{v}2{/v}Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok:{+}

véget ért a szenvedése,{x}

bűne bocsánatot nyert!

Az Úr kezétől kétszeresen meglakolt{x}

minden bűnéért.

{v}3{/v}Kiált egy hang:{+}

„Készítsetek utat a pusztában az Úrnak,{x}

egyengessétek a sivatagban Istenünk ösvényét:

{v}4{/v}Minden völgy emelkedjék fel,{x}

minden hegy és halom szálljon alább;

az egyenetlen egyenessé váljék,{x}

a göröngyös legyen sima úttá!

{v}5{/v}Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége,{x}

és mindenki megláthatja egyaránt, hogy ez az Úr szava!”

{v}6{/v}Egy hang így szólt: „Kiálts!”{x}

Megkerdeztem: „Mit kiáltsak?”

„Minden emberélet olyan, mint a fű,{x}

és minden dicsősége, mint a rét virága:

{v}7{/v}A fű kiszárad, a virág lehull,{x}

ha ráfúj az Úr szele.”

A nép csak fű, valóban,{+}

{v}8{/v}a fű kiszárad, a virág lehull,{x}

de Urunk igéje megmarad örökké!

I. Kantikum – {r}Iz 40, 10-17{/r}
A jó Pásztor: a végtelenül fölséges és bölcs Isten
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalom ({r}Jel 22, 12{/r}).

{v}10{/v}Íme, hatalommal jön az Úr, az Isten,{x}

karja uralkodik.

Győzelmének jutalma halad nyomában,{x}

előtte meg a győzelmi jelvények.

{v}11{/v}Mint a pásztor, úgy legelteti a nyáját,{+}

a bárányokat karjába gyűjti, és ölébe fogja,{x}

az anyajuhokat vigyázva tereli.

{v}12{/v}Marokkal ki mérheti meg a tenger vizét,{x}

arasszal ki mérheti föl az eget?

Három ujján ki tartja fenn a föld tömegét?{x}

A hegyeket és halmokat ki tudná súlyra mérni mérlegen?

{v}13{/v}Az Úr lelkének ki volt segítője,{x}

ki volt tanácsadója, aki oktatta volna?

{v}14{/v}Kitől kért tanácsot, és ki taníthatta őt,{x}

az igazság ösvényeit ki mutathatta meg neki?

A tudományban ki volt mestere,{x}

a bölcsesség útjára ki irányította?

{v}15{/v}A nemzetek olyanok előtte, mint a vízcsepp a vödrön,{+}

annyit érnek, mint porszem a mérlegen,{x}

a szigetek is csak homokszemek!

{v}16{/v}Tűzgyújtásra a Libanon fája nem elég,{x}

és minden állata sem elég égőáldozatnak.

{v}17{/v}Színe előtt minden nemzet olyan, mintha nem is volna,{x}

puszta semmiségnek tartja őket.

HTML © Juraj Vidéky