II. Kantikum – {r}Iz 42, 10-16{/r}
A szabadító Isten győzelmi éneke
Új éneket énekeltek Isten trónja előtt ({r}Jel 14, 3{/r}).

{v}10{/v}Az Úrnak új dalt énekeljetek,{x}

dicséretét zengjék a föld határai!

Dicsőítse őt a tenger és ami azt betölti,{x}

a szigetek és a szigetlakók!

{v}11{/v}Ujjongjon a puszta és minden városa,{x}

és a házak, amelyekben Kedár lakik!

Énekeljenek a sziklabércek lakói,{x}

kiáltsanak a hegytetőkről!

{v}12{/v}Adják meg az Úrnak a tiszteletet,{x}

és hirdessék dicsőségét a szigeteken!

{v}13{/v}Az Úr, mint egy hős kivonul,{x}

harcosként fölszítja indulatát.

Csatakiáltásba tör, nagyot kiált,{x}

és legyőzi ellenségeit.

{v}14{/v}„Hosszú időn át hallgattam, és némán tűrtem,{+}

most mint a szülő asszony, kiáltok,{x}

zihálok és lihegek egyszerre.

{v}15{/v}Elpusztítom a hegyeket és a halmokat,{x}

és minden füvüket kiégetem.

Szárazzá teszem a folyammedreket,{x}

s a tavak vizét kiszárítom.

{v}16{/v}A vakokat oly útra vezetem, amelyet nem ismertek,{x}

oly ösvényen járatom, amelyről nem tudtak.

Világossá teszem előttük a sötétséget,{x}

s az egyenetlen utat egyenessé.”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek