Kantikum – Jer 14, 17-21

I. Kantikum – {r}Jer 14, 17-21{/r}

A nép siralma éhínség és háború idején

Közel van az Isten országa: Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban! ({r}Mk 1, 15{/r})

{v}17{/v}Szemem éjjel-nappal könnyet ont,{x}

és nem tud csillapodni,

mert nagy csapás sújtotta népem szűz leányát,{x}

szerfölött nagy csapás.

{v}18{/v}Kimegyek a mezőkre:{+}

íme, ott karddal leöltek hevernek;{x}

bemegyek a városba: íme, éhségtől aléltakat találok.

Próféta is, pap is eltávozott{x}

ismeretlen, idegen országba.

{v}19{/v}Vajon végleg elvetetted Júdát,{x}

vagy tán megutálta lelked Siont?

Miért vertél meg minket úgy,{x}

hogy épség rajtunk nem maradt?

A békét vártuk, de nem jött semmi jó,{x}

a gyógyulás idejét, és íme, a rettegés van itt.

{v}20{/v}Elismerjük, Urunk, gonoszságainkat{+}

és atyáink bűneit,{x}

bizony, vétkeztünk ellened.

{v}21{/v}Ne adj gyalázatra minket a te nevedért,{x}

és ne hozz szégyent fönséges trónusodra miattunk!

Emlékezz meg rólunk,{x}

és ne bontsd fel velünk kötött szövetségedet!