Kantikum – Péld 9, 1-6. 10-12

I. Kantikum – {r}Péld 9, 1-6. 10-12{/r}

A Bölcsesség asztalához hív minket, mint gyermekeit

Egy ember nagy vendégség rendezett. Sokakat meghívott ({r}Lk 14, 16{/r}).

{v}1{/v}A bölcsesség házat épített magának,{x}

hét faragott oszloppal ékesítette.

{v}2{/v}Áldozati állatait leölte, borát megkeverte,{x}

és megterítette asztalát.

{v}3{/v}Elküldötte szolgálóit, hogy hívón kiáltsák a várban és a város falain:{x}

{v}4{/v}„Aki tudatlan, jöjjön hozzám!”

És így szólt azokhoz, akikben nincsen okosság: {v}5{/v}„Jöjjetek, egyétek az én étkemet,{x}

és igyátok a bort, amelyet nektek kevertem.

{v}6{/v}Hagyjátok el a dőreséget, hogy élhessetek{x}

és járjatok az okosság útjain.”

{v}10{/v}A bölcsesség kezdete az Úr félelme,{x}

és a Legszentebbnek ismerete okosság.

{v}11{/v}Mert általam sokasodnak meg napjaid,{x}

és hosszabbodnak meg életed esztendei.

{v}12{/v}Hogyha bölcs vagy, a magad javára vagy az;{x}

de ha gúnyolódol, magad vallod kárát.