URUNK MENNYBEMENETELE

HIMNUSZ

Jézus, megváltás kútfeje,

akit szeretve szomjazunk,

világ teremtő Istene,

idők teljén ki földre szállsz,

mért vitt rá végtelen kegyed,

hogy vétkeink terhét viseld,

vállalva szörnyű kínhalált,

örök halálból hogy kiments?

Az alvilágnak zárait

letörve mentesz foglyokat,

s elfoglalod mint hős vezér,

Atyádnak jobbján trónodat.

Irgalmasságod rávegyen,

hogy győzzél bűneink felett:

bocsáss meg, s vágyunk teljesítsd,

hadd lássuk áldott színedet!

Tebenned leljük örömünk,

mert nagy jutalmunk is te vagy;

dicsőségünk benned legyen,

most és örökre szüntelen! Ámen.

Ant. 1 Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához. Alleluja. Zsolt 112

Ant. 2 Urunk, Jézus, miután szólt tanítványaihoz, fölment a mennybe, és elfoglalta helyét az Isten jobbján. Alleluja. Zsolt 116

Ant. 3 Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van. Alleluja. Kantikum Jel 11, 17-18; 12, 10b-12a

A végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is: így kegyelemből kaptátok a megváltást; Jézus Krisztusban feltámasztott minket, és maga mellé ültetett a mennyben.

Magnificat-ant. Atyám, kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket nekem adtál. Most értük könyörgök, nem a világért, mert én visszatérek hozzád. Alleluja.

Dicsőség Királya, te gyarló emberségünket mennybemeneteleddel égi dicsőségbe emelted,

vedd le rólunk régi bűneink terhét, és add vissza életünk eredeti szépségét!

add, hogy a megholtakkal együtt mint irgalmas Urunkat láthassunk az örök dicsőségben!

Mindenható Istenünk, hadd ujjongjunk szent örömmel, és hadd vigadjunk gyermeki hálaadással, mert szent Fiadnak, Krisztusnak mennybemenetele a mi fölemelkedésünk: ahová ugyanis a Fő eljutott dicsőségben, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház, reménységben.

Ant. Alleluja, Krisztus Urunkat, aki a mennybe ment, jöjjetek, imádjuk, alleluja!

HIMNUSZ

Betelt a földnek óhaja,

fölkelt tündöklő napja már,

biztos reménye, Krisztusa,

az élő Isten mennybe száll.

A szerteáradt bűnt s fejét

küzdelmes harcban győzte le,

s dicsőült teste fényeit

Atyjának most mutatja be.

Sugárzó felhőn égbe megy,

hívő szívekben gyújt reményt,

feltárva mennynek ajtaját,

mit elzárt Ádám bűne rég.

Ujjongva örvend ég s a föld,

hogy ő, kit Szűznek méhe szült,

ostor, kereszt kit meggyötört,

ím Atyja jobbján trónra ült.

Mondjunk most hálás éneket,

hogy üdvünkért így szenvedett,

hogy testünk mennybe felveszi,

s örök hazában ad helyet.

Egy szívvel örvendezzenek

az églakók, a földfiak,

azok, hogy mennybe érkezett,

ezek, hogy egyben itt maradt.

Jézus, dicsőült Istenünk,

emeld hozzád a szíveket, s

Atyáddal együtt küldd nekünk

vigasztaló Szentlelkedet! Ámen.

Ant. 1 Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, ugyanígy jön el ismét. Alleluja.

Ant. 2 Magasztaljátok a Királyok Királyát, és énekeljetek szent énekeket Istennek. Alleluja.

Ant. 3 A szemük láttára fölemelkedett az égbe, és egy felhő elfedte. Alleluja.

Krisztus csak egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökre helyet foglalt az Isten jobbján. Már csak arra vár, hogy minden ellensége hódolattal leboruljon lába előtt. Egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.

Benedictus-ant. Fölmegyek Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez. Alleluja.

Ujjongva köszöntsük Urunkat, aki a földről felmagasztalva mindeneket magához vonzott, és mondjuk:

Urunk, Jézus, dicsőség Királya, bűneinkért egyszer s mindenkorra felajánlott engesztelő áldozat, aki győzelmesen Atyád jobbjára emelkedtél;

Örök Főpapunk, Újszövetség Szerzője, aki mindenkor élsz, és közbenjársz értünk;

Te kínszenvedésed után megmutattad, hogy élsz, és negyven napon át megjelentél apostolaidnak;

Te a Szentlelket ma megígérted apostolaidnak, hogy tanúid legyenek a föld végső határáig;

HIMNUSZ

Jézus, megváltás kútfeje,

akit szeretve szomjazunk,

világ teremtő Istene,

idők teljén ki földre szállsz,

mért vitt rá végtelen kegyed,

hogy vétkeink terhét viseld,

vállalva szörnyű kínhalált,

örök halálból hogy kiments?

Az alvilágnak zárait

letörve mentesz foglyokat,

s elfoglalod mint hős vezér,

Atyádnak jobbján trónodat.

Irgalmasságod rávegyen,

hogy győzzél bűneink felett:

bocsáss meg, s vágyunk teljesítsd,

hadd lássuk áldott színedet!

Tebenned leljük örömünk,

mert nagy jutalmunk is te vagy;

dicsőségünk benned legyen,

most és örökre szüntelen! Ámen.

Ant. 1 Fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján. Alleluja. Zsolt 109, 1-5. 7

Ant. 2 Ujjongással vonult be Isten, fölment az Úr harsonaszóval. Alleluja. Zsolt 46

Ant. 3 Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Alleluja. Kantikum Jel 11, 17-18; 12, 10b-12a

Krisztus meghalt egyszer a bűnökért, az Igaz a bűnösökért, hogy az Istenhez vezessen minket. A test szerint ugyan megölték, de a lélek szerint életre kelt. Legyőzte a halált, hogy az örök élet örökösei legyünk. Azután, hogy az angyalok, hatalmasságok és erősségek az ő uralma alá kerültek, fölment a mennybe, és az Isten jobbján foglal helyet.

Magnificat-ant. Ó, dicsőség Királya, mindenható Urunk, aki ma győztesen mennybe mentél, ne hagyj minket árván, hanem küldd el Atyád ígéretét, az igazság Lelkét. Alleluja.

Dicsőség Királya, te gyarló emberségünket mennybemeneteleddel égi dicsőségbe emelted;

vedd le rólunk régi bűneink terhét, és add vissza életünk eredeti szépségét!

add, hogy a megholtakkal együtt mint irgalmas Urunkat láthassunk az örök dicsőségben!

HIMNUSZ

Délelőtt

Ez óra itt a harmadik,

Krisztust kereszttel terhelik:

elménk hívságtól ment legyen,

imádkozzunk most csendesen.

Krisztust fogadja szív, ajak,

s bensőnk romlatlan, ép marad,

tanúskodjék buzgó imánk:

a Lélek méltán száll le ránk.

Ez óra régi gyászt törölt: az

ősbűn átka megtörött;

Krisztus kegyelme itt fakadt,

feltündökölt a virradat.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Esengő szolgák, jöjjetek,

tárjátok fel ma szívetek,

nyissátok dalra ajkatok,

hogy boldog Istent áldjatok!

Délóra bús emléke ez:

örök Bírót ítélnek el,

kihez nem férhet földi vád,

rá gyarló nép halált kiált.

Minket szívbéli hála köt,

vétkünk miatt is féljük őt,

s ha bősz ellenség ront reánk,

védelmet tőle kér imánk.

Kérleljük most az ég Urát,

Királyát s véle egy Fiát,

s a Szentlelket, ki egy velük,

Háromságban egy Istenünk! Ámen.

Ez óra, mely most felragyog,

keresztfa éjét űzi el,

megtörve földi vak homályt,

szelíd fényével földerít.

Ez órán a Feltámadott

minden sír mélyén szunnyadót

új létre keltve, élni hív,

halál hatalmát törve meg.

Hisszük: megújult életünk

immár nem szenved új halált,

a boldog élet örömét

örökre bizton élvezi.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ant. délelőtt Fölségedet magasra emelted, Istenem, föl az egek fölé. Alleluja.

Ant. délben Az ég egyik pereméről indul, és pályája egészen a magasba ér. Alleluja.

Ant. délután Kezét fölemelve megáldotta őket, és fölemelkedett az égbe. Alleluja.

Láttam az Emberfiát, aki így szólt hozzám: Én vagyok az első és az utolsó és az élő. Meghaltam, s lám, mégis élek, örökké. Nálam van a halálnak és az alvilágnak a kulcsa.

Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben, mint papi szolgája a szentélynek, az igazi sátornak, amelyet az Úr emelt, nem ember. Minden főpapnak az ugyanis a kötelessége, hogy ajándékot és áldozatot mutasson be.

Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

HIMNUSZ

Örök fölségű nagy Király,

megtörtél poklot, zord halált,

megváltottad hű népedet,

s ülsz most győzelmi ünnepet:

Atyád jobbjára mennybe szállsz,

öröktől nála volt hazád,

most emberként is elnyered

a kormányt ég és föld felett.

A hármas embernemzedék:

eget nyerők és földi nép,

s melyet sötétség, éj borít

nevedre térdre hull ma mind.

Reszketve nézik angyalok,

az embersors hogy változott:

vétett és tisztított a test,

s Krisztusban égi trónra lelt.

Ó, Jézus, szívünk óhaja,

te légy jutalmunk, ég Ura,

ki győzve földi élveken

uralkodol már mindenen.

Alázattal megkérlelünk,

bocsáss meg minden bűnt nekünk,

emeljen fel magas kegyed,

s szívünket égbe elvezesd.

Ha majd felhőkön hirtelen

dicsőn ítélni megjelensz,

elvetve méltó büntetést

Atyánk házába visszavégy!

Ki győztesen az égbe szállsz,

Jézus, szavunk most téged áld,

Atyát s a Lelket egyaránt

időtlen századok során. Ámen.

Ant. 1Énekeljetek Istennek, zsoltárt zengjetek nevének; készítsetek utat neki, aki a felhők fölött vonul. Alleluja. Zsolt 67, I.

Ant. 2Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted. Alleluja. Zsolt 67, II.

Ant. 3Látták bevonulásodat, Isten, Istenem és Királyom bevonulását a szentélybe. Alleluja. Zsolt 67, III.

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet! Egy a Test, és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van.

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.” Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti, földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve a krisztusi teljességet. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet egybefogja, és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre, és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva, kicsapongásokra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot űztek.

Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság. Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt. Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonlóvá alkotott, megigazult és valóban szent teremtmény.

Krisztus fölment a magasba, magával vitte a foglyokat; {*} Osztott az embereknek ajándékokat. Alleluja.

Ujjongással vonult be Isten, fölment az Úr harsonaszóval. {*} Osztott az embereknek ajándékokat. Alleluja.

A mi Urunk, Jézus Krisztus a mai napon felment a mennybe, szálljon fel vele a mi szívünk is.

Halljuk, mit mond az Apostol: Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre{n}{r}Kol 3, 1-2{/r}{/n}. Amint ugyanis ő felment a mennybe, és mégsem távozott el tőlünk, úgy mi is már ott vagyunk vele, jóllehet testünkben még nem ment végbe az, amire ígéretet kaptunk.

Ő már felmagasztalódott az egek fölé, de mégis elszenvedi azt, ami nyomorúságot csak érzünk mi, itt a földön élő tagjai. Ennek bizonyságát nyújtotta, amikor a mennyből megszólalt: Saul, Saul, miért üldözöl engem?{n}{r}ApCsel 9, 4{/r}{/n} Máskor meg azt mondta: Éhes voltam, és adtatok ennem{n}{r}Mt 25, 35{/r}{/n}.

Miért ne fáradoznánk mi is úgy itt a földön, hogy a hit, a remény és a szeretet által, amely minket hozzá köt, már vele ott nyugodhassunk a mennyben? Ő, amikor ott van, velünk is itt van. És mi, amikor itt vagyunk, vele ott is vagyunk. Ő itt van istenségével, hatalmával és szeretetével; mi pedig ott vagyunk, jóllehet istenségével nem rendelkezünk, mint ő, de az iránta való szeretetünkkel mégis ott lehetünk.

Ő a mennyet el nem hagyta, amikor onnét leszállt hozzánk; de tőlünk sem távozott el, midőn ismét visszament a mennybe. Mert ő ott volt akkor is, amikor itt tartózkodott, amint ő maga is állítja szavával: Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia, aki a mennyben van{n}{r}Jn 3, 13{/r}{/n}.

A vele való egység miatt mondta ezt, mivel ő a mi Fejünk, és mi az ő teste vagyunk. Ez tehát nem más, mint ő, mert mi is ő vagyunk, amint ő ember Fia lett miattunk, mi pedig az Isten fiai lettünk őmiatta.

Hiszen így mondja az Apostol: Ahogyan a test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test, így Krisztus is{n}{r}1 Kor 12, 12{/r}{/n}. Nem azt mondja: így Krisztus, hanem azt, hogy: így Krisztus is. Krisztus tehát sok tag, de csak egy test.

Leszállt a mennyből irgalma miatt, és nemcsak ő maga szállt fel a mennybe, hanem vele és benne mi is a kegyelem által, így nemcsak Krisztus szállt le, és nemcsak Krisztus szállt fel; éspedig nem azért, hogy a Fej méltósága elhalványuljon a testben, hanem azért, hogy a test egysége elválaszthatatlan legyen a Fejtől.

Szenvedése után negyven napon át megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról. {*} Azután szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte, úgyhogy tovább nem láthatták. Alleluja.

Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére. {*} Azután szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte, úgyhogy tovább nem láthatták. Alleluja.