Április

(Epistola a. 1486: A. Galuzzi, Origini dell’Ordine dei Minimi, Roma, 1969, pp. 121-122)

A mi Urunk, Jézus Krisztus, aki mindent felülmúló nagylelkűséggel jutalmaz, adja meg nektek munkátok bérét!

Kerüljétek el a rosszat, hárítsátok el a veszélyt! Mi pedig és minden testvérünk, jóllehet méltatlanok vagyunk, kitartóan kérjük az Atyaistent és Fiát, Jézus Krisztust, valamint a Szűzanyát, Máriát, hogy ne hagyjanak magatokra lelki-testi jólétetek megszerzésében.

Nagyon buzdítalak benneteket tehát, testvéreim, hogy bölcsen és gondosan munkáljátok lelketek üdvét. A halál biztos, az élet rövid, és mint a füst elenyészik.

Elmélkedjetek tehát a mi Urunk, Jézus Krisztus szenvedéséről, aki irántunk való szeretettől indíttatva leszállt a mennyből, hogy minket megváltson. Elszenvedett értünk minden lelki és testi gyötrelmet, és nem tért ki semmiféle kín elől sem. A tökéletes türelem és szeretet példáját adta nekünk, legyünk tehát mi is türelmesek a megpróbáltatásokban.

A gyűlölködésről és veszekedésről tegyetek le. Kerüljétek el óvatosan a kemény szavakat, és ha ki is csúsztak ilyenek az ajkatokon, ne restelljetek megadni az orvosságot is a szájatokkal, amivel a sebeket ejtettétek. Úgy bocsássatok meg kölcsönösen egymásnak, hogy később a sérelmet fel ne rójátok. A sérelemre való visszaemlékezés ugyanis: jogtalanság, a harag továbbszövése, a bűn megőrzése, az igazságosság ellensége, rozsdás nyíl, a lélek mérge, az erények elvesztegetése, az elme férge, az ima megzavarása, az Istenhez intézett kéréstek erejének megsemmisítése, a szeretet elárulása, lélekbe szúrt tövis, soha el nem alvó gonoszság, soha el nem fogyó bűn és mindennapi halál.

Szeressétek a békét, ezt a mindenekfelett kívánatos, értékes kincset. Már tudjátok, hogy bűneink felkeltik Isten haragját. Bűnbánatot kell tehát tartanotok, hogy megbocsásson nektek az irgalmas Isten. Amit eltitkolunk az emberek előtt, az nem titok Isten előtt. Térjetek meg tehát őszinte szívből! Úgy éljetek, hogy elnyerjétek az Úr áldását, és az Atyaisten békéje legyen mindig veletek!

Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Krisztusért, {*} Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Alleluja.

Bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. {*} Hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Alleluja.

Az imádságban megtisztulunk, az olvasásban tanulunk; ha hozzájutunk, jó mindkettőt elvégezni; ha nincs időnk, akkor az imádságot helyezzük az olvasás elé.

Aki mindig Isten jelenlétében akar járni, annak gyakran kell imádkoznia, és gyakran kell olvasnia. Amikor ugyanis imádkozunk, mi szólunk Istenhez; amikor pedig olvasunk, Isten szól hozzánk.

Minden előrehaladás az olvasásból és az elmélkedésből származik. Amit ugyanis nem tudunk, azt az olvasásból tanuljuk meg, amit pedig megtanulunk, azt az elmélkedés által őrizzük meg.

A Szentírás olvasása kettős ajándékot ad: oktatja az értelmet, és elvonva az embert a világ hiúságaitól, elvezeti Isten szeretetére.

Az olvasás iskolája kettőre tanít: egyrészt arra, hogyan lehet megérteni a Szentírást, másrészt pedig arra, hogyan kell hasznosan és ékesszólóan tanítani. Először ugyanis készséget kell szerezni annak a megértésére, amit valaki olvas, és csak ezután válik az illető alkalmassá annak előadására, amit megtanult.

Fontosabb az, hogy az olvasó készségesen teljesítse, amit olvasott, mint az, hogy akár a legnagyobb buzgalmat fejtse is ki a tudás megszerzésére. Kisebb baj ugyanis az, ha nem tudod, mire törekedjél, mint ha nem teszed meg azt, amit már tudsz. Amint ugyanis olvasás által tudást kívánunk szerezni, ugyanúgy, ha már tudjuk a jót, meg is kell azt tennünk.

A Szentírás igazi értelme csakis gyakori olvasás által ismerhető meg, amint meg van írva: Szeresd, akkor felmagasztal téged; tisztességre juttat, hogyha átkarolod{n}vö. {r}Péld 4, 8{/r}{/n}.

Minél kitartóbb valaki a Szentírás tanulmányozásában, annál mélyebb tudományra fog abból szert tenni; hiszen a föld is annál bővebb termést hoz, minél jobban megművelik.

Egyeseknek éles eszük van, de elhanyagolják az olvasás gyakorlását; így amit olvasás által megtanulhattak volna, hanyagságukkal megvetik. Másokban viszont megvan ugyan a tudás szeretete, de nehézkes felfogásuk akadályozza őket; akik azonban állhatatosan olvasnak, azok megértik azt is, amit a tehetségesek a restségük miatt nem ismertek meg.

Miként valaki szorgalmas tanulásáért jutalmat nyer, bár lassúbb a felfogása, ugyanúgy, ha valaki Istentől kapott szellemi tehetségét elhanyagolja, ítélet alá fog esni, mivel a kapott ajándékot megvetette, és restségével vétkezett.

A tanítás, noha a fülünkbe bejut, sohasem hatol a szívünkbe, ha nem kíséri azt Isten kegyelme; kívül hangzik el, de bensőleg nem használ. Ha halljuk Isten szavát, az csak akkor jut el szívünk mélyére, ha Isten kegyelme bensőleg érinti lelkünket, hogy Isten üzenetét megértsük.

Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, {*} Hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő. Alleluja.

Az okos ember szívében bölcsesség lakik, és bölcsességére megtanítja a tudatlanokat is. {*} Hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő. Alleluja.

A szentbeszédben és a lelki oktatásban egyszerű beszédmódot és mindennapi társalgási nyelvet használj, így világítsd meg a mondanivaló részleteit. Amennyire csak lehetséges, utalj példákra, hogy az illető bűnös, akinek bűnéről van szó, találva érezze magát, mintha egyedül csak neki prédikálnál. Szavaidból azonban tűnjék ki, hogy nem öntelt és indulatos lélekből, hanem inkább szerető szívből és atyai jóindulatból származnak, amint az atya is sajnálkozik megtévedt fián, aki nagy gyengeségében elbukott, és erkölcsi fertőbe esett, akit azonban kiemelni, kiszabadítani és anyai gyöngédséggel ápolni igyekszik. Az ilyen atya örül annak, hogy fia megjavult, és már remélheti a mennyei dicsőséget.

Az ilyen módszer használni szokott a hallgatóknak. Ha ugyanis általánosságban beszélünk az erényekről és a bűnökről, nem nagyon hatja meg a hallgatókat.

Ugyanez vonatkozik a gyóntatásra is. Akár gyengéden biztatod a félénk lelkeket, akár keményen megfedded a kemény szívűeket, mindig szerető szívből tedd. A bűnös mindig érezze meg, hogy szavaid tiszta szeretetből fakadnak. Ezért a szeretetteljes és szíves szavak mindig előzzék meg a szigorúakat.

Ha tehát azt kívánod, hogy embertársaid lelkének hasznára légy, mindenekelőtt teljes szívedből fordulj Istenhez, és egyszerű lélekkel terjeszd eléje azt a kérelmedet, hogy olyan szeretetet öntsön beléd, amelyben megvan az erények teljessége, és amely által óhajtott célodat elérheted.

Hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts. {*} Nagy türelemmel és hozzáértéssel. Alleluja.

Hirdettem a pogányoknak, hogy tartsanak bűnbánatot, és forduljanak az Istenhez. {*} Nagy türelemmel és hozzáértéssel. Alleluja.

Jól fontoljátok meg, hogy Szent Pál apostol mit mond: Isten az Egyházban egyeseket apostolokká, prófétákká és tanítókká tett. Legyetek tehát meggyőződve arról, hogy titeket is Isten állított jelen szolgálatotokba. A szent Apostol bizonyságot ad nektek erről, amikor azt írja, hogy különfélék a szolgálatok, és különfélék a feladatok, de mindezeket ugyanaz a Szentlélek adja a közösség, azaz az Egyház javára.

Tehát nem kétséges: ti is kaptatok ilyen kegyelmi ajándékot a gyermekek oktatására, hogy tanítsátok őket, hogy az evangéliumot hirdessétek nekik, és vallásos életre neveljétek őket. Ez mind Isten nagy ajándéka számotokra, ő hívott meg benneteket erre a szent szolgálatra.

Egész tanítói munkátokban azt lássák meg a gondjaitokra bízott gyermekek, hogy ti Isten szolgálatát teljesítitek, amikor őszinte szeretettel és igazi buzgósággal végzitek tanítói feladatotokat. Hogy még jobban megerősödjetek szolgálatotokban, fontoljátok meg, hogy nemcsak Isten szolgái, hanem Jézus Krisztus és az Egyház szolgái is vagytok.

Ezt tanítja ugyanis Szent Pál, amikor arra buzdít, hogy Krisztus szolgáinak tartsák magukat mindazok, akik az evangéliumot hirdetik, akik mintegy Krisztus által diktált levelet írnak, de nem tintával, hanem az élő Isten Szentlelkével, és azt nem kőtáblákra írják, hanem a gyermekek élő szívének a lapjaira. Tehát sürgessen titeket Isten szeretete, hiszen Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, és feltámadt. Buzgóságtok és munkálkodástok által tanítványaitok érezzék meg azt is, hogy tulajdonképpen Isten tanítja őket rajtatok keresztül, hiszen Krisztus követségében jártok.

Ezenfelül szükséges még az is, hogy megérezzék rajtatok, mily nagy szeretet hevít benneteket az Egyház iránt, és hogy egész szolgálatotokat az Egyház rendelkezésére bocsátottátok. Ti ugyanis az Egyházért, Jézus Krisztus titokzatos Testéért dolgoztok. Mutassátok meg tehát lelkiismeretes munkátokkal azt, hogy az Istentől rátok bízott gyermekeket ti is úgy szeretitek, amint Krisztus szerette az Egyházat.

Azon fáradozzatok, hogy ezek a gyermekek beleépüljenek az Isten élő templomába, sőt eljussanak arra is, hogy méltók legyenek egykor a dicsőséges Jézus Krisztus trónja elé odaállni szeplő, ránc és egyéb efféle hiba nélkül. Látsszék meg rajtuk a jövőben is, hogy bővelkednek a kegyelemben, amelyet Isten adott nekik a tanulás segítségére, nektek pedig tanításukra és nevelésükre, hogy így örökösei legyenek Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus országának.

Kisgyerekeket hoztak Jézushoz, hogy tegye rájuk a kezét. De a tanítványok elutasították őket. Amikor Jézus észrevette, helytelenítette: {*} Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Alleluja.

Azután ölébe vette, és kezét rájuk téve megáldotta őket. {*} Hagyjátok hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, hisz ilyeneké az Isten országa. Alleluja.

Amikor küzdünk, és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni és Krisztustól jutalmul koronát nyerni.

Harcoljunk, szeretett testvéreim, teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. A harcba, amelyre a riadó szólít bennünket, vonuljon ki Isten egész tábora.

Hogyan fegyverkezzünk? Mi legyen a készületünk? Megmondja nekünk az Apostol: Csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra az igazságosság páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának a hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek föl az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a lélek kardját, azaz Isten tanítását{n}{r}Ef 6, 14-17{/r}{/n}.

Ezeket a fegyvereket öltsük magunkra, ezzel a lelki és mennyei oltalommal védjük magunkat, hogy a gonosz napon tudjunk ellenállni az ördög támadásának, és legyőzhessük azt.

Vegyük fel tehát az igazságosság páncélját, hogy az ellenség dárdája elől biztosan védve legyen a mellünk. Harchoz való lábbelit húzzunk: az evangélium tanítását, nehogy megmarhasson vagy letiporhasson a sátán, amikor rá akarunk lépni a fejére, és arra készülünk, hogy széttapossuk.

Bátran tartsuk magunk elé a hit pajzsát, hogy azzal tehessük ártalmatlanná ellenségünk lándzsáját.

A lélek erejét vegyük fejünkre, azt a sisakot, amely megvédi fülünket, hogy ne halljuk meg a bűnre vivő szavakat; azt a sisakot, amely oltalmazza szemünket, hogy ne lássuk a gyalázatos bálványokat. Ez a sisak őrizze meg homlokunkon épségben az Isten jelét, és erősítse ajkunkat, hogy győztesen megvallhassuk hitünket Krisztus Urunkban.

Markoljuk meg jobb kezünkkel a lélek kardját, hogy bátran elvesse a kárhozatos bálványáldozatokat, hogy az Eukarisztiára emlékezzen az, aki az Úr testét vette, azt ölelje át, hogy azután a mennyei koszorúk jutalmát nyerje el az Úrtól.

Szeretett testvéreim, őrizzétek meg mindezt a szívetekben! Mert ha erről gondolkodunk, és erről elmélkedünk, akkor Krisztus katonája már jól ismeri vezére eligazító utasításait, amikor majd ránk tör az üldözés napja, s félelem nélkül indulunk a küzdelembe, és fel leszünk készülve a győzelmi koszorúra.

Ez a szent mindhalálig harcolt Istenének törvényéért; nem félt a gonoszok szavától, {*} Mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Alleluja.

Megvetette életét a földön, és eljutott a mennyei országba. {*} Mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Alleluja.

Minden vágyunk az, hogy levelünkkel mindenkor megvigasztaljunk titeket, akik szeretettel vagytok irántunk, és enyhítsük gondotokat, amely miattunk nyomaszt benneteket: veletek együtt meg akarjuk vigasztalni az összes szentet és testvéreinket is, akik az Úrra való tekintettel törődnek velünk. Íme, most én is megírom nektek, mi aggaszt minket. Igazat mondok a mi Urunk, Jézus Krisztus nevében.

Távol vannak már a világ nyugtalanságai, messze maradtak bűneink is, sőt az életünk is alig nevezhető már életnek. Mert ezen a vidéken csupa pogány lakik, és aki ideköltözik, az is mind pogány szokásokat vesz fel. A szeretet teljesen hiányzik belőlük. Pedig a szeretet az emberi természet állandó igénye, és még a barbárok között is sokszor megnyilvánul emberi együttérzésben.

Csodálkoztam, és most is csodálkozom mindazoknak nemtörődömségén és részvétlenségén, akik hajdan közel álltak hozzám, és barátaim s rokonaim voltak. Most szerencsétlenségemben úgy viselkednek, mintha sohasem ismertek volna. Még azt sem akarják tudni, hogy hol vagyok, vajon élek-e még, vagy már meghaltam.

Mit gondolsz, milyen lelkiismerettel fogunk megjelenni Krisztus ítélőszéke előtt, amikor majd minden ember vádló és vádlott lesz, aki ugyanabból a porból és a föld anyagából lett. Talán félelem szállott az emberekre, hogy Isten parancsait megvessék, de mi igazolja ezt a félelmet? Talán egészen az elpártolásig a gonosz lélek hálójába estünk? Vagy talán annyira az egész Egyház ellenségének látszom, illetve az ő ellenfelüknek?

Mindazonáltal Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson{n}{r}1 Tim 2, 4{/r}{/n}, Szent Péter közbenjárására erősítse meg szívüket az igaz hitben minden eretnekkel és Egyházunk minden ellenségével szemben. Őrizze meg őket állhatatosságban, főként azt a pásztorukat, aki most elöljárójuk. Semmiben se legyenek hűtlenek vagy állhatatlanok, illetve semmit meg ne tagadjanak abból, amit az Úr és szent angyalainak színe előtt írásban fogadtak, hanem a legapróbb részletekig hűségesen tartsák meg. A mi Urunknak és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak kezéből nyerjék el csekélységemmel együtt az igaz hitben való hűséges kitartás koronáját.

Reám, alázatos szolgájára gondja lesz magának az Úrnak, szent tetszésének megfelelően fog irányítani, akár szüntelen szenvedést bocsát rám, akár egy kis enyhülést ad. Az Úr közel van, miért aggódjam? Irgalmasságában bizakodom, hogy nem fogja sokáig késleltetni pályafutásom befejezését azon a módon, ahogyan neki tetszik.

Köszöntsétek mindazokat, akik az Úrban hozzátok tartoznak, és mindazokat, akik Isten szeretetéért részvéttel vannak bilincseim iránt. A fölséges Isten védjen meg benneteket hatalmas kezével minden kísértéstől, és vezessen el dicsőséges országába.

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

Krisztusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent hátránynak tartok, hogy megismerhessem feltámadásának erejét, de a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

A megfeszített Jézus buzdított, hogy legyen bizalmam és bátorságom követni őt: „Ma elvezetlek a Tábor hegyére, hogy erőt és bátorságot nyerj; holnap a Kálvária-hegyre viszlek, hogy megtapasztald szeretetemet.” Bátorság, lelkem, kövesd a Kálváriára induló Jézust, vagyis ne féljünk attól, hogy megaláznak, megvetnek, és közömbösek lesznek irántunk. Ma a Tábor hegyére vezet Jézusom, hogy ott erőt és bátorságot kapjak, és példájával megerősítve nagylelkűen és szeretettel induljak a Kálvária hegyére. Azért vagyok ugyanis itt a földön, hogy Isten dicsőségéért és a lelkek megszenteléséért dolgozzam.

Ó, Mária, jó Anyám, kérlek, vésd lelkembe megfeszített isteni Jegyesem képét és vonásait, hogy ezután kívánságai az én kívánságaim legyenek, szeretete pedig az én szeretetem. Anyám, legyen meg az Úr akarata, ha azt kívánja, hogy még sokáig éljek itt a földön, de segíts, hogy életem állandó hálaadás és szeretet legyen. Ha pedig magához akar hívni, úgy legyen, de kérd, hogy minden szennytől tisztítsa meg szívemet. Igent mondok az életre, a szenvedésre, a halálra. Anyám, a te szelíd szívedben mindenre igent mondok. Taníts meg az önátadásra, hogyan viseljem el, ha megszólnak, bántanak, rágalmaznak, megvetnek, eltaszítanak és gyötörnek. Ó, hogy dicsőíteném Istent! Milyen gyors és hatékony eszköz ez a tökéletesség elérésére!

Mennyi ellensége van Jézusnak bennem, s ezek az én ellenségeim is. Harcolni akarok Jézus és lelkem belső ellenségeivel, harcolni mindhalálig: nincs helye a békekötésnek, még a fegyverszünetnek sem. Nem elegendő a békekötés, mert az ellenség hamar erőre kap, és legyőzve is újra támad, ha győzelmünk után megpihenünk. Egyedül a halál után leszünk biztonságban az ilyen ellenségektől.

Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk. {*} Mert megváltásunk még reménybeli. Alleluja.

„Nem azt ígérem neked, hogy ezen a földön teszlek boldoggá, hanem majd az örökkévalóságban.” {*} Mert megváltásunk még reménybeli. Alleluja.

Szent Anzelm püspöknek „A lélek párbeszéde Istennel” című könyvéből

(Cap. 14. 16. 26: Opera omnia, edit. Schmitt, Seccovii, 1938, 1, 111-113. 121-122)

Megtaláltad-e, lelkem, amit kerestél? Istent kerested, és úgy találtad, hogy minden létező közül ő a legnagyobb, s nála tökéletesebb el sem gondolható. Úgy találtad, hogy ő maga az élet, a fény, a bölcsesség, a jóság, az örökkévaló boldogság és a boldog örökkévalóság, aki mindig és mindenütt jelen van.

Uram, Istenem, alkotóm és újjáalkotóm, mondd meg utánad sóvárgó lelkemnek: mi vagy még azon kívül, amit látott; hogy világosan lássa, ami után vágyódik. Azon van, hogy minél többet lásson; de azon felül, amit látott, nem lát mást, csak sötétséget. Vagy helyesebben: sötétséget sem lát, mert az nincs tebenned. De átlátja, hogy a saját sötétsége miatt nem láthat többet.

Uram, a fény, amelyben lakozol, valóban nem közelíthető meg. Nincs, ami abba behatolhatna, hogy téged lásson. Azért sem látom ezt a fényt, mert erőmet meghaladja. És mégis, bármit látok, általa látom. A gyenge szem is a nap fényében lát mindent, amit lát, és mégsem tud magába a napba tekinteni.

Értelmem nem ér fel hozzá. Túlságosan ragyog, nem tudom magamba fogadni, lelki szemem sem tud sokáig beletekinteni. Elvakul fényétől, megsemmisül roppant nagyságától, lenyűgözve áll mérhetetlensége előtt, megzavarodik erejétől.

Fenséges, megközelíthetetlen fény! Tökéletes és boldog igazság, milyen messze vagy tőlem, pedig oly közel vagyok hozzád! Milyen távol vagy tekintetemtől, holott én a tiéd előtt jelen vagyok!

Mindenütt egészen jelen vagy, mégsem látlak. Benned mozgok, benned vagyok, mégsem tudok hozzád jutni. Bennem vagy, körülöttem vagy, mégsem érezlek.

Kérlek, Istenem, add, hogy megismerjelek, szeresselek, hogy örvendjek benned. És ha már ebben az életben nem tudok eljutni a teljességre, legalább napról napra előrehaladhassak benne, hogy végül is teljesen eltöltsön. Add, hogy itt gyarapodjék rólad való ismeretem, odaát pedig beteljesüljön; növekedjék szeretetem irántad ebben az életben, és legyen teljessé a jövendő életben; ebben az életben örömömet táplálja a remény, odaát pedig megélt valóság legyen.

Uram, Istenem, Fiad által tanácsolod, sőt megparancsolod, hogy kérjünk, és megígéred kérésünk teljesítését is, hogy örömünk teljes legyen. Én úgy kérlek, Uram, ahogy csodálatos Tanácsadónk által tanácsolod. Add meg, amit igaz voltodban megígérsz, hogy örömöm teljes legyen. Igaz Istenem, kérlek, hallgass meg, hogy örömöm teljes legyen.

Addig is erről elmélkedjék értelmem, erről beszéljen nyelvem. Ezt szeresse szívem, erről szóljon ajkam. Ezt éhezze lelkem, ezt szomjazza testem, ez után vágyakozzék egész lényem, míg bemehetek Uram örömébe, aki az örökkön áldott háromszemélyű egy Isten. Ámen.

Ő az az Anzelm, hitünk dicső tanítója, aki Lanfranc tanítványa, szerzetestársainak szerető atyja volt, és amikor az Úr a püspöki szolgálatra hívta, {*} Az Anyaszentegyház szabadságáért hathatósan küzdött. Alleluja.

Rendíthetetlenül tanította, hogy az Egyház, mint Krisztus szabad jegyese, nincs senki másnak alávetve. {*} Az Anyaszentegyház szabadságáért hathatósan küzdött. Alleluja.

HIMNUSZ

Mártírt dicsér az énekünk,

apostolt, Isten bajnokát,

kit cseh, lengyel, porosz hívő

s magyar nép hálás szívvel áld.

Híres törzsből fakadt virág,

még szellőtől is bágyadott,

de kit máris szülői vágy

szívben Istennek áldozott.

Korral szilárdult jelleme,

kitűnt szeméremérzete;

a Szentírásból nyert erőt,

s a Szentlélek tanítja őt.

Püspökké szentelték fel őt;

vezesse Krisztus híveit,

s mint jó pásztor bárányokért

legyen kész vérét ontani.

Megérezték szűkölködők,

hogy atyjuk jobbja mint segít,

meghallották kóbor juhok

hívó szavát, intelmeit.

Zsákmányolásban megzavart

sátán dühe nem bírt vele;

el kell tehát pusztítani_–

de még dicsőbb lett így neve.

Lándzsákkal rontottak reá,

a főpapra, cinkos vadak,

s elvérzett, mint oltárra tett

Istennek kedves áldozat.

Kérünk, Megváltó Jézusunk,

hogy bűneinket megbocsásd,

s e mártír érdeméből

adj nekünk örök vigasztalást. Ámen

Ant. 1 Adalbert híre fenn ragyog: dicső ősöktől származott, kegyes szülőknek gyermeke, s erénnyel ékes élete. Alleluja.

Ant. 2 Már gyermekként, hogy szent legyen, segíti őt a kegyelem. S hogy világ ne ártson neki, az Úr karddal védelmezi. Alleluja.

Ant. 3 Őt szülei a szent helyen Istennek adják szüntelen, s hogy védjék üdvös útjait, az Úr anyjának szentelik. Alleluja.

Testvéreim: Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Krisztus Jézus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: „Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.”

De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelen valók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Siess, gyorsan hagyd el Jeruzsálemet, mert nem fogadják el rólam szóló tanúságtételedet. {*} Azért támasztottalak, hogy nevem híre elterjedjen szerte a világon. Alleluja.

Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek. {*} Azért támasztottalak hogy nevem híre elterjedjen szerte a világon. Alleluja.

Íme, Adalbert dicsérete: Az ember tönkrement benne, s az Isten működött benne: hajlamai, szenvedélyei, nemessége, gazdagsága, pompája, hírneve, méltósága, érseki uralma tönkrement benne, s miután tönkrement Adalbertben minden emberi, megnyilatkozott benne az Isten ereje: ő nem emberi, ő isteni!

A Szentlélek tüze elharapódzott Adalbert lelkében, s intette, nógatta mindig többre: „Szenteld nekem szüzességedet, Adalbert, mondj le a házaséletben megengedett élvezetekről. Mondj le minden gyönyörről, amely érzékies, és ha fellázad ösztönöd, foszd meg kényétől a szent szegénység által – törd meg erejét böjt és önmegtagadás által_–, szakítsd félbe álmodat virrasztás által, és ha ez sem elég, bosszuld meg az erényt véres ostorozás által. Van-e magányos hely Prága közelében? Fuss oda, és szedd össze sokszor lelkedet; nem küldelek a vértanúi halálba, de mivel tudom, hogy a pogány sötétség s az ármány vesz körül, amely el akar téged tántorítani hitedtől, tudd meg, hogy nem szabad eltántorodnod semmi áron tőlem, sem hízelgéssel, sem rémisztéssel, sem ígéretekkel. Ha rá akarnak venni, hogy szegd meg hitedet: nyújtsd testedet vasfogóknak, csontjaidat fűrészeknek, inaidat a kínpadnak, fejedet a baltáknak. Mutatnak majd izzó kemencéket: ne félj beléjük vettetni; mutatnak jeges tavakat: ne félj rajtuk dideregni; ne legyen előtted hegycsúcs oly meredek, vadállat oly éhes, kerék oly csonttörő, nyíl oly éles, rostély oly tüzes, amely miatt meg akarnád tagadni azt, amire tanítlak és buzdítlak!” Ezek azon lelkes érzelmek, amelyek az ifjú Adalbert szívében is a Szentlélek erejében megfogamzottak, visszhangjai a szavaknak: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik{n}{r}Mt 10, 28{/r}{/n}. S volt-e lelke hozzá az ifjúnak? Nem zavarodott-e meg, nem szorult-e össze a szíve? Ó, nem szorult el szíve, mert megtörte benne Isten az embert!

Az isteni gondviselés a magyarokhoz vezette, hogy Krisztus édes igája alá hajtván a királyt, meghódítsa népét is, azzal a hódítással, amelyekről írják: Non ferro, sed ligno! Nem vassal, hanem (kereszt)fával! Most tűnt föl, mily nagy Adalbert, s hogy mennyit bír, aki előbb ingott, panaszkodott és sírt tehetetlensége és sikertelensége fölött. Isten eltöltötte őt, miután megtörte! Kiszemelte őt arra, hogy a magyar népet ő keresztelje meg, s hogy ki előbb egyes lelkekkel is alig boldogult, most népeket hódítson meg Krisztusnak.

Álmélkodva idézzük, s alkalmazzuk Szent Ágoston szavait Adalbertre: Si Adalbertus non orasset, Hungaria Stephanum non haberet! Ha Adalbert nem imádkozik, ha nem sír, nem szenved, ha szíve alázatosságában meg nem törődik az Isten keze alatt, Magyarországnak nincs Istvánja! Ha Adalbert nincs, hol vagy, István király? Ne gondoljuk ezt túlzásnak: a lelkek, a kegyelmek világában éppúgy vannak láncolatok és sorsok, öröklések és származások, mint a családokban. Vannak lelkiatyák és lelki gyermekek.

Adalbertet, az Isten szentjét, kérve kérjük, hogy – amint Sirák fia mondja – csontjaiból élet áradjon{n}vö. {r}Sir 46, 14{/r}{/n}, s fölserkenjen az a hit, az az istenfélelem, az az erény, amelyet ő köztünk áldásosan széthintett.

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

A mai ünnep, kedveseim, a Húsvét dicsőséges örömét úgy kettőzi meg számunkra, mint ahogy aranyfoglalatát a drágakő beragyogja saját tündöklésével.

Ma ünnepelt szentünk a katonaéletből egy másik katonasorba került át. Földi katonatiszti beosztását ugyanis a krisztusi katonáskodás szolgálatára cserélte fel. Mint derék jó katona, előbb mindenét szétosztotta a szegények között, így vetette le magáról az evilági vagyon poggyászát is. Aztán szabad szívvel, minden akadály nélkül, egyedül a hit pajzsával felvértezve, Krisztus bátor harcosaként indult a nehéz, küzdelmes harcba.

Mindebből világosan megérthetjük, hogy hitünk védelmében csak az harcolhat erőteljesen és eredményesen, aki nem retteg már a földi javak elvesztésétől.

Szent Györgyöt úgy felgyullasztotta a Szentlélek tüze, és a kereszt győzhetetlen ereje úgy átjárta, hogy amikor harcba szállt az istentelen királlyal, egyrészt győzelmet aratott rajta mint a gonoszság fejedelmének csatlósán, másrészt pedig Krisztus katonáit is fellelkesítette bátor helytállásra.

Biztosan jelen volt a küzdelemnél a láthatatlan legfőbb Bíró. Ő ugyan titokzatos végzése szerint megengedte, hogy a gonoszok kegyetlenül bánjanak szentünkkel, de amikor a vértanú testét hóhérok kezébe adta, ugyanakkor csodálatos oltalmazó erejével megőrizte lelkét, ezt a hite miatt legyőzhetetlenné vált lelket.

A mennyei seregnek ezt a bátor harcosát ne csak csodáljuk, kedves testvéreim, hanem utánozzuk is; figyeljünk mi is arra a dicsőséges égi jutalomra, hogy míg szívünk figyelme odairányul, addig meg ne tántorítson bennünket az, ha e csábító világ kigúnyol, vagy ha tényleg kegyetlen üldözésekkel is fenyeget.

Tisztítsuk meg tehát magunkat Szent Pál szavai értelmében a test és lélek minden szennyétől, hogy az örök boldogságnak abba a templomába, ahová most szívünk vágya szárnyal, egykor valósággal is bevonulhassunk.

Szükséges ugyanis, hogy mindaz, aki Krisztus hajlékában, vagyis az Egyházban Istennek akarja szentelni magát, a keresztség szent fürdőjében megtisztultan a sokféle erény ruhájába öltözzék. Így olvassuk a Szentírásban is: Papjaid öltözzenek igazságba!{n}{r}Zsolt 131, 9{/r}{/n} Tehát aki a keresztség által Krisztusban új emberré született, már ne a halandóság ruhájába öltözzék, hanem levetve a régi embert, öltse fel az újat, és új emberként bátran törekedjék valódi életszentségre.

Így a régi bűn szennyétől megtisztulva, és a megújult életmód ragyogó szépségével ékesítve, méltón ünnepeljük a Húsvét szent titkát, és valóban utánozzuk is szent vértanúink példáját.

Ez a szent mindhalálig harcolt Istenének törvényéért; nem félt a gonoszok szavától. {*} Mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Alleluja.

Megvetette életét a földön, és eljutott a mennyei országba. {*} Mert életének alapja szilárd kőszikla volt. Alleluja.

Mint a katolikus hit védőjét, Szent Fidélt XIV. Benedek pápa ezekkel a szavakkal dicsőítette:

„Egész szeretetével igyekezett vigaszt és anyagi segítséget nyújtani szükségben levő felebarátainak, atyailag felkarolt minden szerencsétlent, a szegényeknek egész seregét látta el a mindenfelől összegyűjtött alamizsnáival.

Az árvák és az özvegyek elhagyatottságát úgy enyhítette, hogy a gazdagoktól és fejedelmektől segítséget szerzett számukra; nem szűnt meg minden börtönbe zártnak, akinek csak tudott, lelki és testi vigaszt nyújtani, minden egyes beteget felkeresni, őket megerősíteni, és az Istennel kibékítve a végső küzdelemre felkészíteni.

Az ilyen segítségnyújtásban szinte a legkitűnőbb alkalma nyílt az érdemszerzésre, amikor a svájci területen állomásozó osztrák hadsereg majdnem az utolsó emberig járványos betegségbe esve, a ragály és a halál szánalmas martaléka lett.”

Ezzel a szeretettel párosult az is, hogy ez a neve szerint és a valóságban is Hűséges férfi, kitűnt a katolikus hit buzgó védelmében. Lankadatlanul hirdette, és vérével tanúságot tett róla. Néhány nappal a vértanúsága előtt tartott utolsó beszédében mintegy végrendeletként ezeket a szavakat hagyta ránk:

„Ó, katolikus hit, mily szilárd, mily erős vagy, milyen mélyre nyúlnak gyökereid, mert nagyon biztos sziklaalapra épülsz!{n}Vö. {r}Mt 7, 25{/r}{/n} Az ég és föld elmúlhat, te azonban soha meg nem szűnhetsz. Kezdettől fogva az egész világ ellentmondott neked, de te hatalmas erővel győzelmet arattál mindenek felett.

Mert ez a győzelem – győzelem a világ felett! – a mi hitünk{n}{r}1 Jn 5, 4{/r}{/n}. Ez hajtotta Krisztus uralma alá a leghatalmasabb királyokat is, ez vezette Krisztus követésére a népeket.

Mi késztette volna a szent apostolokat és a vértanúkat arra, hogy a kegyetlen harcokat és a legszörnyűbb büntetéseket is elviseljék, ha nem a hitük, legfőképpen a feltámadásba vetett hitük?

Mi késztette volna a remetéket arra, hogy az élvezeteket megvetve, minden tiszteletet elutasítva és a gazdagságról lemondva a puszta magányban önmegtartóztató életet éljenek, ha nem az élő hitük?

Mi készteti manapság is Krisztus igazi követőit arra, hogy elvessék a bujaságot, hátat fordítsanak a gyönyöröknek, hogy elfogadják a mostoha körülményeket, és eltűrjenek minden nyomorúságot?

Az élő hitük, amely a szeretetben teljesedik ki!{n}Vö. {r}Gal 5, 6{/r}{/n} Ez készteti őket arra, hogy a jövendő javak reményében lemondjanak az evilági javakról, és elcseréljék a jelenvalókat a jövendőkért.”

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

HIMNUSZ

Ó, boldog munkás férfiú,

apostolok szent társa, te,

mint hű segítőt kérlelünk,

és áld szívünk dicsérete.

Örömhírt hoztak ők nekünk,

e Krisztus küldte hírnökök,

eljött a béke korszaka,

igazság győzött, új s örök.

Az ég kegyelme téged is

e nagy lelkek közé emelt;

dicső, kiváló művedért

Egyházunk áldva ünnepel.

Te fényt hintettél akkor is;

Krisztus hevéből küldj ma le,

érleljen napja sok magot,

s töltsék az égi csűrt tele!

Ki, mint a főapostolok,

Bíránk mellett majd ott leszel,

hozd el nekünk bocsánatát,

s bő áldását is megszerezd!

Krisztusnak hála, tisztelet,

Atyának, Léleknek vele,

s dicső hazában boldogan

élvezzük egykor fényüket. Ámen.

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelekével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van.

Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. Ezért mondja az Írás: „Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.” Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra? Aki leszállt, az emelkedett minden ég fölé, hogy betöltse a mindenséget.

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal, ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

Sohasem keletkezett jövendölés emberi akaratból. {*} Mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek, alleluja.

Csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik a tudás és értelem. {*} Mindig csak a Szentlélektől sugalmazva beszéltek – Isten megbízottaiként – a szent emberek, alleluja.

Szent Iréneusz püspök és vértanú „Az eretnekségek ellen” című értekezéséből

Az egész világon, a föld szélső határáig elterjedt Egyház az apostoloktól és az ő tanítványaiktól vette át azt a hitet, hogy hiszünk az egy Istenben, a mindenható Atyában, aki az eget, a földet és a tengert alkotta, s mindent, ami csak van benne{n}{r}ApCsel 14, 15{/r}{/n}; és hiszünk az egy Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mi üdvösségünkért megtestesült; és hiszünk a Szentlélekben, aki a próféták által előrehirdette Isten rendeléseit: szeretett Urunknak, Jézus Krisztusnak eljövetelét, Szűztől való születését, szenvedését, a halálból való feltámadását és test szerinti mennybemenetelét, s hogy az Atya dicsőségében majd vissza fog térni a mennyből, hogy mindent hatalma alá rendeljen{n}vö. {r}Ef 1, 10{/r}{/n}, és feltámasszon minden embert azért, hogy Jézus Krisztus, a mi Urunk előtt – aki a láthatatlan Atya tetszése szerint Istenünk, Üdvözítőnk és Királyunk – hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse{n}{r}Fil 2, 10{/r}{/n} őt, aki azért jön, hogy igaz ítéletet mondjon minden felett.

Miután az Egyház átvette ezt az igehirdetést és ezt az említett hitet, az egész világon elterjedve, mintha egyetlen házban laknék, hűségesen őrzi is ezt. Úgy hisz az előbb említettekben, mintha egyetlen lelke és egyetlen szíve volna; s egybehangzóan tanítja, hirdeti és adja ezt tovább, mintha egyetlen ajka volna. Mert, bár sokfélék a nyelvek a földön, de a hagyomány érvénye egy és ugyanaz.

Sem Germániában, sem az ibériaiaknál vagy a kelták között, sem Keleten vagy Egyiptomban, sem Líbiában vagy a világ közepén alapított egyházak nem hisznek másként, és nem másképp hagyományozzák tovább ezt a hitet, hanem amint az Isten teremtménye: a nap, az egész világon egy és ugyanaz, úgy az igazság hirdetése is mindenütt ugyanúgy ragyog és világít minden embernek, aki el akar jutni az igazság megismerésére.

Az egyházak elöljárói közül, aki hatásosan tud beszélni, az sem mond mást, csak ezeket (hiszen senki sem lehet nagyobb a Mesternél), de a beszédben gyenge sem csökkenti ezt az áthagyományozott hitet. Mivel ugyanis a hit egy és ugyanaz, sem az nem ad hozzá, aki sokat tud róla beszélni, sem pedig nem csorbítja meg az, aki csak kevesebbet tud róla mondani.

Krisztus azért küldött, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét. {*} A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Alleluja.

Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőit. {*} A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. Alleluja.

Pétert, miután a Mária Társaságában megkezdte a szerzetesi életet, saját kérésére nyomban az óceániai missziókba küldték. A Csendes-óceánon levő Futuna szigetére került, ahol Krisztus nevét eddig még nem is hirdették. Az a laikus testvér, aki mindig segítségére volt, ezekkel a szavakkal ismertette missziós életét:

„Munkája közben a forró nap melegétől égetve, és gyakran az éhségtől elgyötörve, teljesen átizzadva jött haza. A kimerültségtől legyengülve, de mindig erős lélekkel, élénken és vidáman érkezett haza, mintha szórakozóhelyről jött volna; ez nemcsak egyszer fordult elő, hanem szinte mindennap.

Futuna sziget lakóitól soha nem szokott megtagadni semmit sem. Még azoktól sem, akik lázadást szítottak ellene: ezeket is mindig mentegette, és soha el nem utasította őket magától, bár tudatlan és kellemetlenkedő emberek voltak. Páratlan kedvesség volt benne kivétel nélkül mindenki iránt, és ez minden módon megmutatkozott.”

Nincs tehát semmi csodálatos abban, hogy a sziget lakói „a legjobb szívű embernek” hívták. Valamikor ő is ezt mondta egyik rendtársának: „Egy ilyen nehéz misszióban szenteknek kell lennünk.”

Minden alkalmat felhasználva hirdette Krisztust és az evangéliumot, de az eredmény nagyon szerény volt. A misszióban végzett emberi és szerzetesi munkáját mégis kitartó állhatatossággal folytatta, ráhagyatkozva Krisztus példájára és e szavaira: Más vet, és más arat{n}{r}Jn 4, 37{/r}{/n}. Emellett állandóan kérte Máriának, Isten anyjának segítségét, hiszen kiváló tisztelője volt.

A keresztény vallás hirdetésével megsemmisítette a gonosz szellemek kultuszát, amelyet pedig Futuna sziget vezetői nagyon felkaroltak, hogy ezáltal uralmuk alatt tartsák népüket. Ezért szörnyű kegyetlenséggel megölték, azt remélve, hogy Péter halálával a keresztény hitnek az általa elhintett magvai is majd elpusztulnak.

A vértanúhalála előtti napon ő azonban megmondta: „Nem számít, ha én meghalok. Krisztus vallása úgy hozzánőtt ehhez a szigethez, hogy halálommal már nem szűnik meg.”

A vértanú vére elsősorban Futuna lakóinak használt, hiszen pár év múlva valamennyien Krisztus hitére tértek; de hasznára lett Óceánia többi szigetének is, ahol most virágzó keresztény egyházak élnek. Ezek Pétert a sajátjuknak tartják, és mint első vértanújukat tisztelik.

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. {*} Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Alleluja.

A Szentlélek ereje tölt el benneteket, és tanúim lesztek a föld végső határáig. {*} Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat az aratásra. Alleluja.

Montforti Grignion Szent Lajos Mária áldozópap A Boldogságos Szűz Mária iránti igazi tisztelet című művéből

A mi tökéletességünk lényege abban áll, hogy Jézushoz hasonuljunk, vele egyesüljünk, és neki szenteljük magunkat. Ezért lelki életünkben kétségkívül az a legfontosabb, ami a legtökéletesebben hasonlóvá tesz Jézus Krisztushoz, neki ad át és neki szentel bennünket. Mivel pedig minden teremtmény között leginkább Mária hasonló Fiához, ezért a lelki élet gyakorlatai között a legszentebb Szűzanya iránti áhítat az, amely a lelket leginkább megszenteli és hasonlóvá teszi a mi Urunkhoz. Minél inkább szenteli magát egy lélek Máriának, annál jobban szenteli magát Jézus Krisztusnak.

A Jézus Krisztusnak való tökéletes odaadás nem más, mint önmagunk végső és teljes átadása a Szent Szűznek. Ez a lelkiség, amelyet tanítok.

Ez a lelkiségi forma lényegében nem más, mint a keresztségi ígéretek és fogadalmak tökéletes megújítása. Ebben ugyanis a keresztény hívő magát egészen a Boldogságos Szűznek adja át, hogy Mária által egészen Krisztusé legyen.

Ebből következik, hogy valaki egyszerre szentelheti magát a Szent Szűznek és Jézus Krisztusnak; Szűz Máriának azért, mert ez a legalkalmasabb út, amelyet Jézus maga is választott, hogy velünk legyen, és minket magával egyesítsen. Ugyanakkor a lélek magát az Úr Jézusnak szenteli, mert ő a mi végső célunk, neki köszönhetünk mindent, amik vagyunk, mert ő a mi Megváltónk és Istenünk.

Ezenfelül meg kell gondolnunk, hogy minden ember, midőn megkeresztelkedik – saját szavával vagy keresztszülei által_–, ünnepélyesen ellene mond a sátánnak, az ő kísértéseinek és cselekedeteinek, s Jézus Krisztust választja Mesterének és legfőbb Urának, akinek úgy engedelmeskedik, mint a jó szolga, szeretetből. Ez valósul meg igazán ebben a lelkiségben: A keresztény ellene mond az ördögnek, a bűnnek, valamint önmagának, és magát egészen átadja Jézus Krisztusnak, Mária keze által.

A keresztségben – legalábbis kifejezetten – nem adjuk át magunkat Mária keze által Jézus Krisztusnak, sem jó cselekedeteink érdemét nem adjuk oda az Úrnak. A keresztség után a keresztény ember átadhatja érdemét másoknak, vagy megtarthatja magának. Ebben a lelkiségben azonban a keresztény kifejezetten Mária keze által adja át magát az Úrnak, és teljesen neki szenteli tevékenységét.

Uram, én a te szolgád vagyok, a te szolgád, és szolgálód gyermeke. {*} Most hálaáldozatot mutatok be neked, alleluja.

Amit fogadtam az Úrnak, megadom egész népének színe előtt. {*} Most hálaáldozatot mutatok be neked, alleluja.

HIMNUSZ

Mint okos szüzek szűzi útitársa

indul elébe égi Jegyesének;

éji sötét rém tovafut előle,

mécse ha lángol.

Drágakövekkel ékes csodagyűrűt

hoz Vőlegénye – ez a jegyajándék_–,

s szól Katalinhoz: „Szeretetem égi

záloga ez lesz!”

Szíve gyakorta hevesen felizzik,

s míg ez a szent hév tüzesíti lelkét,

tagjain Krisztus sebeit is hordja

Szent Katalin szűz.

Százszor is boldog, sok ezerszer áldott ő,

aki nyugtot jegyese ölén lelt,

s úgy ragyog ékes mennyei karokban,

mint a kelő nap.

Áldott az Isten örök égi trónján,

áldott a Három, kiben egy a lényeg,

ő irányítja a világot rendben

szent hatalommal. Ámen.

Sienai Szent Katalin szűznek „Az isteni gondviselés” című párbeszédes művéből

(Cap. 167, Gratiarum actio ad Trinitatem: ed. lat., Ingolstadii, 1583, f. 290^v-291)

Ó, örök Istenség, ó, örök Háromság, aki az isteni természet egysége által oly sokat érővé tetted egyszülött Fiad vérének váltságdíját! Te, örök Háromság, olyan vagy, mint valami mély tenger, amelyben minél többet keresek, annál többet találok; és minél inkább megtalállak, annál jobban kereslek téged. Te valamiképpen kielégítetlenül elégíted ki a lelket, mivel mélységedben úgy elégíted ki, hogy mindig szomjas és éhes maradjon rád, ó, örök Háromság, s nagyon kívánjon, és vágyódjék látni téged, a világosságot világosságodban.

Megízleltem, és láttam az értelem fényével világosságodban a te mélységedet, örök Háromság, és teremtésed szépségét: aztán beléd öltözködve láttam, hogy a képmásod leszek: hiszen nekem ajándékozod magadat, örök Atya, hatalmadból és bölcsességedből, amely bölcsesség Egyszülötted sajátja. A Szentlélek pedig, aki tőled, az Atyától és a Fiútól származik, olyan akaratot adott nekem, amellyel alkalmassá tett arra, hogy szeressek.

Hiszen te, örök Háromság, te vagy az Alkotó, én az alkotás: innen tudtam meg, a te megvilágosításod hatására az újjáteremtésben, mit tettél velem egyszülött Fiad vére által, hogy a szeretet rabja lettél teremtményed szépsége miatt.

Ó, mélység, ó, örök Háromság, ó, Istenség, ó, mélységes tenger: mi nagyobbat adhatnál nekem magadnál? Te vagy az örökké égő tűz, amely nem hamvad el; te vagy, aki izzásoddal elemészted a lélek minden önző szeretetét. Ismét csak te vagy a tűz, aki minden fagyot felolvasztasz, és fényt gyújtasz a lélekben világosságoddal, amellyel megismertetted velem igazságodat.

Ennek a fénynek tükrében ismerlek téged legnagyobb kincsemnek, minden jó felett álló értéknek, boldog jóságnak, kimeríthetetlen jónak, felbecsülhetetlen értéknek: mindennél nagyobb szépségnek, minden bölcsességet meghaladó bölcsességnek: mivel te magad vagy a bölcsesség, te az angyalok kenyere, aki a szeretettől hevítve magadat adtad az embereknek.

Te vagy a ruha, amely befedi ruhátlanságomat, jól lakatsz bennünket, éhezőket édességeddel, mivel minden keserűség nélküli édesség vagy. Ó, örök Háromság!

Nyisd ki az ajtót, húgocskám, országom örököse, kedvesem, aki megismerted igazságaim titokzatos mélységeit; {*} Lelkem ajándéka téged gazdagított, kiontott vérem minden bűntől megtisztított, alleluja.

Indulj el a szemlélődés nyugalmából, és tégy tanúságot megingathatatlanul igazságaimról. {*} Lelkem ajándéka téged gazdagított, kiontott vérem minden bűntől megtisztított, alleluja.

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

Isten szüntelenül törődik az emberiséggel, és azonfelül, hogy a bajbajutottakon különféle módon segített, az idők teljességének elérkezésekor – amelynek az idejét csak ő tudta előre – elküldötte hozzánk egyszülött Fiát. Azért küldte el, hogy aki által megteremtette a mindenséget, az, miközben Isten marad, emberré legyen, közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus{n}{r}1 Tim 2, 5{/r}{/n}.

Azért küldte el, hogy akik hisznek benne, azok az újjászületés fürdője által feloldozva bűnük minden szennyétől, megszabaduljanak az örök büntetéstől is, és hitben, reményben és szeretetben éljenek. Amíg e világban s ennek veszedelmes és küzdelmes kísértései közepette zarándokolnak, részesüljenek az Isten testi és lelki segítségeiben, és színe előtt járjanak mindig azon az úton haladva, amely számukra maga Krisztus lett.

Minthogy így sem lehetnek meg teljesen bűn nélkül, hiszen e gyarló földi életben előfordul a bűn is, ezért az alamizsnálkodásnak üdvöt szerző erőt adott, hogy ezzel is segítse őket imádságaikban, ezért megtanította őket, hogy így imádkozzanak: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek{n}{r}Mt 6, 12{/r}{/n}.

E bajokkal teli földi élet folyamán boldog reménységgel eltelve így cselekszik az Egyház is, az az Egyház, amelynek egyetemességét jelképezve mintegy megszemélyesítője lett Péter apostol, apostoli méltóságának elsőbbsége folytán.

Ami pedig sajátosan Pétert illeti: természete szerint ember volt, a kegyelmet tekintve egy a Krisztus-követők közül, és a bővebben kapott kegyelem által lett a legelső apostol. De amikor Jézus ezt mondta neki: Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva{n}{r}Mt 16, 19{/r}{/n}, akkor már az egész Egyházat képviselte, amelyre a különböző kísértések e világban záporesők, áradatok, viharok módjára törnek rá, de nem omlik össze, mert arra a sziklára épült, amelytől Péter is kapta a nevét.

Éppen ezért mondta az Úr: Erre a sziklára építem Egyházamat{n}{r}Mt 16, 18{/r}{/n}, mivel Péter már előbb megvallotta: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia{n}{r}Mt 16, 16{/r}{/n}. Tehát arra a sziklára építem Egyházamat, amelyet te megvallottál. A szikla pedig Krisztus volt{n}{r}1 Kor 10, 4{/r}{/n}; Péter maga is erre a szilárd alapra épült. A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat{n}{r}1 Kor 3, 11{/r}{/n}.

A Krisztuson alapuló Egyház tehát Krisztustól kapta meg Péter személyében a mennyek országának a kulcsait, vagyis az oldás és kötés hatalmát a bűnök fölött. Ez az Egyház tehát, amely szereti és követi Krisztust, megszabadul minden bűntől. Mégis azok a hívek követik őt teljesebben, akik mindhalálig küzdenek az igazságért.

Ha figyelmezteted az igazat, hogy ne vétkezzék, és nem is vétkezik, akkor életben marad, {*} És te is megmentetted életedet, alleluja.

Ügyelj magadra és a tanításra, hogy magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segítsd. {*} És te is megmentetted életedet, alleluja.