Imaórák Liturgiája a ferences család számára

Jézus nevének segítségül hívása biblikus imádság: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül” (Róm 10,13), s az Egyházban a kezdetek óta jelen van. Szent Ferenc atyánk Végrendeletében – az Eucharisztia tiszteletéről szólva – meghagyta, hogy a Jézus „legszentebb neveit és igéit tartalmazó írásokat” is méltó helyen kell őrizni. Sienai Szent Bernardin és tanítványai, köztük Kapisztrán Szent János Európa-szerte terjesztették tiszteletét. Az 1456-os nándorfehérvári győzelem csodáját is e név erejének tulajdonították. A XVI. századtól liturgikus ünnep, a ferenceseknél VII. Kelemen pápa 1530-ban kiadott engedélye alapján saját zsolozsmával.

Ant. Jézus csodálatos nevét, mely fölötte áll minden névnek, jöjjetek, imádjuk!

Megváltó Jézus, Istenünk

szívünk szerelmes óhaja,

formáltál földet, azután

emberré lettél magad is,

mondjad, micsoda irgalom

fűtött, hogy vétkünk elviseld,

kegyetlen halált kegyesen

érettünk, haljál, keserűt,

s az alvilágba is leszállj

fölhozva lenti híveket,

míg dicsőség nem koronáz,

s ülsz Atyád mellett jobb felől?

Szerelem hajtott, nem egyéb,

ez bűnöket megsemmisít,

és a vágyódó szíveket

arcod fényében fürdeti.

Te légy immáron örömünk

s végső jutalmunk odafenn,

te üdvösségünk tengere

számtalan évig szüntelen. Ámen.

2. Ant.Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban (Fil 2, 10).

3. Ant.Adjatok hálát az Úrnak, és hívjátok segítségül nevét, gondoljatok rá, mert az ő neve fölséges.

Péter és János egyszer a kilenc órai imádság idején a templom felé tartott. Éppen akkor egy bénán született embert vittek arra. Ezt mindennap odatették a templomnak úgynevezett Ékes-kapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint éppen bemenőben voltak a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt: „Nézz ránk!" Erre az feléjük fordult, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: „Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj föl, és járj!" Ezzel jobb kezével megragadta és fölsegítette, mire annak tüstént erő szállt a lábába és izületeibe, úgyhogy fölugrott és járni kezdett. Velük együtt bement a templomba, s ide-oda járkálva és ugrándozva dicsérte az Istent.

Az egész nép látta, hogy jár és Istent magasztalja. Mikor pedig ráismertek, hogy ő az, aki alamizsnáért koldulva üldögélt a templom Ékes-kapujánál, nem tudták, hogy hová legyenek a csodálkozástól amiatt, ami vele történt. Mivel nem tágított Péter és János mellől, az egész nép mintegy lenyűgözve köréjük gyűlt az ún. Salamon-tornácba. Péter ennek láttára így kezdett beszélni a néphez: „Izraelita férfiak! Ugyan miért csodálkoztok ezen, vagy miért bámultok úgy ránk, mintha saját hatalmunkkal, vagy szentségünkkel értük volna el, hogy ez az ember járni tudjon? Ábrahám, Izsák, Jákob Istene, atyáink Istene megdicsőítette Szolgáját, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus előtt, noha ez szabadon akarta bocsátani. Megtagadtátok a Szentet és Igazat. Egy gyilkos szabadon bocsátását kértétek, az élet szerzőjét pedig megöltétek. Isten azonban föltámasztotta őt halottaiból: ennek mi tanúi vagyunk. S mivel mi hiszünk az ő Nevében, ezért adott az ő Nevének segítségül hívása erőt ennek az embernek, akit láttok és ismertek; a tőle származó hit adta meg neki ezt az ép egészséget mindnyájatok szeme láttára.

Íme fogansz, és fiat szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. {*} Ő szabadítja meg népét bűneitől.

A Jézus nevet adták neki. így nevezte őt az angyal, mielőtt anyja méhében fogantatott. {*} Ő szabadítja meg.

Hitünk igazán nagyságos alapja Jézus Neve, mely Isten gyermekévé tesz minket

Ez a szentséges Név, mely után annyira vágyódtak az ősatyák. Oly nagy gyötrődések közepette várakoztak rá! Oly kitartóan epekedtek utána! Mily nagy sóhajok közt emlegették! Mily sűrű könnyhullatások közt könyörögtek érte! De a kegyelem idején irgalmasan ajándékul adatott nékünk. Kérlek, rejtsd el a hatalmas Isten nevét! Ne is halljam a bosszuló nevet, tartsd vissza az igazságos Isten nevét. Add meg nekünk az irgalmas nevet! Hadd hallja fülem Jézus nevét, hiszen szavad akkor igazán édes, és arcod akkor igazán fényes.

Hitünk igazán nagyságos alapja Jézus neve. Ez tesz bennünket Isten gyermekévé. A katolikus vallás hite: Jézus Krisztus ismerete és fénye. Ő a lelkünk világossága, az élet kapuja, az örök üdvösség fundamentuma. Akiben ez nincs meg, vagy aki ezt elhagyta, világosság nélkül botorkál az éjszaka sötétjében, és behunyt szemmel elhamarkodottan veszélybe kerül, bármilyen ragyogó értelmű, éles eszű is legyen, vak vezet világtalant, midőn a mennyei titkok megértése céljából saját értelmét követi, vagy pedig elhagyván a fundamentumot, házat próbál építeni, illetve kikerülvén a bejáratot, a tetőn akar bemászni.

A fundamentum tehát Jézus, ő a világosság és ő a kapu. Ő meg akarja mutatni az utat a tévelygőknek, mindenkinek megadja a hit világosságát, általa lehet csak keresni az ismeretlen Istent, keresvén hinni benne, és miután hiszünk benne, meg is találni. Ez a fundamentum tartja fenn az Egyházat, mely Jézus nevében épült fel. Jézus neve az igehirdetők fényessége. Hiszen ragyogó világossággal tündöklik. Az ő műve az, hogy igéjét hirdetni tudják és meghallgatják. Ugyan mit gondolsz, hogyan lehetséges az, hogy az egész világon oly gyorsan és oly buzgón felragyog a hit világossága, ha nem Jézus prédikálása által? Vajon nem ennek a névnek ragyogásában és édességében hívott meg Isten bennünket csodálatos világosságára? Azoknak, akik megvilágosodtak, és ennek a világosságnak fényében látták a világosságot, méltán mondja az Apostol: Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban: járjatok úgy, mint a világosság fiai.

Ó, dicsőséges név, ó, legdrágább név, ó, szeretetreméltó és erőt adó név! Te oldozod fel a bűnöket, te győzöd le az ellenségeket, te szabadítod meg a gyengéket, te erősíted meg és te örvendezteted meg a nehézségek közt a türelmeseket! Te vagy a hívők tisztessége, te tanítod az igehirdetőket, te adsz erőt a fáradozó embereknek, te emeled fel az elfáradtakat! Vágyaink felizzanak és felhevülnek lángjaidtól, könyörgéseink teljesülnek; megrészegülnek, akik téged szemlélnek, és mindnyájan a mennyei dicsőségnek örvendenek, akik téged dicsérnek. Elérik a végső győzelmet. Add, édességes Jézus, hogy szentséges nevedben ővelük egyesüljünk!

Örvendjenek mind, akik benned bíznak, Uram, ujjongjanak szünet nélkül. Te véded őket, ők magasztalnak majd téged, {*} Mert szeretik nevedet.

Uram, arcod fényében járnak és egész nap nevednek örvendenek, {*} Mert szeretik nevedet.

Jézus, irgalom Istene,

remélők tiszta öröme,

kegyelem édes kútfeje,

szívünknek igaz gyönyöre.

Bűnbánók üdve, szent Király,

kedved telik abban, ki vár,

aki keres, bármerre jár:

hát még abban, ki rád talál!

Jézus, roppant szereteted

szívünknek merő élvezet;

telít, s ráunni nem lehet:

friss vágyra gyújtja a szívet.

Ó, édességes Jézusunk,

remény, hogyha sóhajtozunk,

könnyhullatással kutatunk,

szívünk mélyén kiáltozunk.

Maradj velünk, Uram, maradj,

fényedből fényességet adj,

elménkben ködöket ne hagyj,

ki e világnak méze vagy.

Jézus, jóságos Istenem,

örömöddel töltekezem,

fölfoghatatlan kegyelem,

hozzád köt égő szerelem.

Szűz tőről sarjadt rózsafa,

Jézus, lelkünknek óhaja,

tied szívünk imádata

s a boldog ország birtoka. Ámen.

2. Ant.Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretreméltó és magasztos mindörökké.

3. Ant.Ifjak és lányok, öregek és fiatalok, dicsérjétek az Úr nevét, mert egyedül az ő neve magasztos örökké.

Nincs üdvösség senki másban, és nem adatott más név az embereknek, melyben üdvözülnünk lehetne.

Örvendezek és ujjongok tebenned, és nevednek zsoltárt zengek, ó, fölséges {*}

nyilatkoztasd ki nekünk Egyházad által Isten végtelen gazdag bölcsességét.

Benedictus-ant:Önmagát adta népe szabadítására {*} és örökkévaló nevet szerzett magának.

Isten, ki úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad az emberi nem Üdvözítője legyen, és Jézusnak hívják, engedd kegyelmesen, hogy akinek Szent Nevét tiszteljük a földön, annak színelátását is élvezzük a mennyben.

Jézus, király, csodálatos,

győző, ki poklokon tapos,

nincs édesség hasonlatos,

mindenestül kívánatos;

Vonzó, fényes fejedelem,

Jézus, tiéd a győzelem,

tőled jő minden kegyelem,

babér zöldellik fejeden;

Téged zeng égiek kara,

angyalseregek ajaka;

Jézus e világ vigasza,

békít Istennel egymaga.

Hol ő országol, béke van,

nem világé, nem olyan:

szívünk ver érte nyugtalan,

hogy birtokolja boldogan.

Jézusnak buzgón éneket,

mondjunk áldást, dicséretet;

hogy véle foglaljunk helyet

mennyben, minékünk adja meg.

Szűz tőről sarjadt rózsafa,

Jézus, lelkünknek óhaja,

tied szívünk imádata

s a boldog ország birtoka. Ámen.

1. Ant.Magasztaljátok az Urat énvelem, és dicsőítsük az ő nevét mind egyenlőképpen.

2. Ant.A dicséret áldozatát hozom néked, és segítségül hívom az Úr nevét.

3. Ant.Eljön minden nemzet, amelyet alkottál, és színed elé borul, Urunk, és dicsőíti nevedet.

Ezért imádkozunk értetek mindenkor, hogy Istenünk meghívására méltasson titeket és hathatósan befejezze a hitből fakadó jóra törekvésteket. Így dicsőül meg Urunk Jézus Krisztus neve bennetek, és ti is őbenne, Istenünknek s az Úr Jézus Krisztusnak kegyelméből.

Magasztaljátok az Urat énvelem, {*} És dicsőítsük az ő nevét mind egyenlőképpen.

Magnificat-ant:Nagy dolgokat cselekedett a hatalmas, {*} és szent az ő neve (Lk 1, 49).

Jézus, minden szív királya és középpontja, te örök szeretettel szerettél minket és könyörületből magadhoz vonzottal,

Jézus, békességünk és engesztelésünk, te az újjászületett embernek békességet adsz és kereszted által megsemmisíted az ellenségeskedés szellemét,

Jézus, életünk és feltámadásunk, a fáradtak fölüdülése és a lelkek megnyugvása,

Folignói Szent Angéla Umbriában, a spoletói hercegségben, Folignóban született 1248-ban. A városka négy-öt óra járásnyira van Assisitől; Szent Angéla születési évét pedig egy emberöltő sem választja el Szent Ferenc halálának évétől, és ez meghatározza életét. A Poverello által elindított üde, friss szellem egymás után hódítja meg az emberek lelkét. Angéla nemes és szép lány, majd sok gyermek édesanyja. A világ pompája és hiúsága, meg a kényelemszeretet jellemzik életét. Vallásos is, de milyen messze van az Evangélium szellemétől! Egy ferences pap prédikációja megragadja. Többé nem találja helyét a világban. Akkori lelkiállapotát ferences gyóntatójának később így beszéli el: „Elgondolkoztam eddigi életemen. Az Isten megadta a kegyelmet, hogy belássam bűneimet. Aztán annyira kezdtem szégyenkezni bűneim miatt, hogy nem mertem a gyónásban megvallani, s méltatlanul áldoztam. Éjjel-nappal kínzott emiatt a lelkiismeretem. Segítségért imádkoztam. Végre egy papnak mindent meggyóntam és föloldozást nyertem, de semmi szeretetet sem éreztem magamban, csak keserűséget, szégyent és fájdalmat." Ezért állhatatosan végzi a penitenciát: „Lemértem és egyre nehezebbnek éreztem bűneim terhét. Észrevettem, hogy nemcsak Isten ellen vétettem, hanem minden teremtménye ellen is, pedig értem teremtette őket. És akkor a Boldogságos Szűzhöz és a szentekhez kiáltottam: Járjanak közbe értem! Az élettelen teremtményeket is kértem, hogy ne legyenek vádlóim Isten ítélőszéke előtt. És akkor úgy láttam, mintha megsajnáltak volna. Erre olyan tüzes szeretettel tudtam imádkozni, mint még soha." Megveti a világiasságot: „Megvallom — írja —, nem ment fáradtság nélkül. Arra is ügyelnem kellett, hogy az uramnak tessem, és hogy társadalmi kötelességeimet se hanyagoljam el." Angélát a Gondviselő Isten egészen kiszakította élete eddigi folyásából. Anyja, férje és gyermekei gyorsan egymásután meghaltak. Minden vagyonát szétosztotta és Szent Ferenc Harmadik Rendjébe lépett. Egyre jobban elmerült a kereszt misztériumában. Testi betegségek, lelki sötétségek és aggodalmak ellenére kitartott. A tisztulás hosszú évei után Isten rendkívüli kegyelmekkel árasztotta el. Mint egy más világ angyala, lángoló szeretettel fordul az emberek felé; betegeket ápol, sok asszonyt példájával követésére vonz. írásaival gazdag lelkiéleti örökséget hagyott hátra. Megérdemli, hogy a „teológusok mesternőjének" nevezzék. 1309-ben halt meg Folignóban!

(M. Faloci Pulignani: Autobiografia e scritti della S. Angéla da Foligno. Città di Castello 1932, pp. 394-402)

Istenem, tégy méltóvá, hogy a legmélységesebb titkot megismerjem! Legszentebb megtestesülésed misztériumát, üdvösségünk kezdetét. Azt a titkot, melyet lobogó lángú és kimondhatatlan szereteted a Szentháromságból ránk kiárasztott, és pazarló szeretetből nekünk adott. Kettőt ad nekünk ez a Megtestesülés. Az első: betölt minket szeretettel; a második: biztosít üdvösségünkről. Ó, felfoghatatlan szeretet! Nincs ennél nagyobb szeretet: az én Istenem testté lett, hogy engem Istenné tegyen. Ó, önmagából kilépő Szeretet, elemésztetted magad, hogy megalkossál engemet; amikor magadra vetted a mi formánkat: nem úgy emésztetted el magadat, hogy elveszíts valamit is magadból, sem pedig istenségedből! Csak fogantatásod mélysége kényszerített arra; hogy ajkam ezeket az önfeledt szavakat kimondja. Ó, te megfoghatatlan, megfoghatóvá lettél! Ó, te teremtetlen, teremtménnyé lettél! Ó, te elgondolhatatlan, elgondolhatóvá lettél! Ó, te megtapinthatatlan, megtapinthatóvá lettél! Ó, Uram, tégy méltóvá, hogy lássam e fölséges szeretetnek mélységét, amit legszentebb megtestesülésedben velünk közöltél! Tégy méltóvá, teremtetlen Isten, hogy szerelmed és lángoló szereteted mélységét megismerhessem, tégy méltóvá engem, hogy kimondhatatlan szeretetedet megérthessem, amelyet akkor közöltél velünk, amikor a megtestesülésben megmutattad nekünk Fiadat, Jézus Krisztust, és azt, hogy ő, a Fiú hogyan nyilatkoztatott ki nekünk téged, az Atyát! Tégy méltóvá, Uram, hogy megismerjem és megérthessem ránk árasztott szeretetedet, amellyel megteremtettél engem: add, hogy felfoghassam, ó, felfoghatatlan, megismerhessem és megérthessem a te felbecsülhetetlen, és legforróbb szeretetedet; és ebben az önmagából kilépő szeretetben öröktől kiválasztottad az egész emberi nemet, hogy láthassa szentséges arcodat, és kegyesen magad akartad, ó, Magasságbeli, a mi természetünket szemlélni! Ó, legteljesebb Lét, hadd értsem meg ezt az ajándékot, amely minden ajándékot fölülmúl, mert az összes angyalok és az összes szentek nem kapnak mást, mint annak látványát, hogy mások is szeretnek téged és maguk is szeretnek és szemlélnek! Ó, te ajándék, minden ajándékot felülmúló, hiszen te magad vagy a szeretet! Ó, legfőbb Jó, kegyesen megadtad, hogy szeretetedet megismerhessük, és erőt is adsz hozzá, hogy szerethessünk! És mindenki, aki megjelenik színed előtt, betelik azzal a szeretettel, melyet magába fogadott. Nincs is más, ami a szemlélőket a szemlélődésre vezeti, mint az igazi szeretet.

Uramnak, Jézus Krisztusnak szerelméért a világot és minden ékességét megvetettem, {*} Akit láttam, akiért szerelemmel égtem, akiben reméltem, és akit szerettem.

Szívemből ünnepi ének árad; dalomat a királynak zengem, {*} Akit láttam, akiért szerelemmel égtem, akiben reméltem, és akit szerettem.

Benedictus-ant:Aki teljesíti Atyám akaratát, {*} az mind testvérem, nővérem és anyám, mondja az Úr.

Magnificat-ant:Uramnak, Jézus Krisztusnak fölséges ismeretéhez mérten {*} mindent veszteségnek tartok (Fil 3,8).

Istenünk, te Szent Angélát azzal tüntetted ki, hogy Szent Fiad titkairól tudjon elmélkedni. Érdeméért és közbenjárására nekünk is add meg, hogy részesei lehessünk misztériumaidnak itt a földön, és dicsőséged kinyilatkoztatásán ujjongva örvendezhessünk.

Szent Tamás Coriban született 1655-ben. Szülővárosa ferences kolostorában kezdte szerzetesi életét, 28 évesen szentelték pappá. Egy évig Orvietóban élt, majd Civitellába, a mai Bellegrába került, ahol éveken át újoncmesterként szolgált. Szívügye volt a szerzetesi élet megreformálása, ennek kapcsán alapította meg a bellegrai remeteséget. Szentéletű testvéreket nevelt, többen misszionáriusok, vértanúk lettek. Szavával, példájával sokakat megtérésre indított, ezért „Subiaco apostolának” is hívták. A földi életből 1729-ben távozott. II. János Pál pápa 1999-ben avatta szentté.

Isten, ki Szent Tamást arra indítottad, hogy a magányban keressen téged, és felebarátai felé páratlan szeretettel forduljon, engedd meg nekünk, hogy példája szerint az égi javak szemlélése közben figyelmesek maradjunk testvéreink szükségére.

Szent Berárdot és társait (Pétert, Accurtiust, Adiutust és Ottót) Szent Ferenc küldte el misszióba a mohamedánok közé az 1219-es pünkösdi káptalanon. Küldetésüket hűségesen teljesítették, szüntelen halálveszedelem közepette hirdették az Evangéliumot. Eljutottak Marokkóba, ahol börtönbe kerültek, de sikerült megszökniük, és tovább hirdették Krisztust. A fővárosban, Marrakeshben estek újra fogságba; szörnyű kínzások után a király 1220-ban lefejeztette őket. Amikor Szent Ferenc vértanúságukról hírt kapott, felujjongott, és így szólt: „Most már valóban mondhatom, hogy van öt testvérem.” Tanúságtételük nyomán új lendületet kapott a kisebb testvérek élete, a rendbe lépők száma gyarapodott. Vértanúságuk példája hódította meg annak a fiatal portugál ágostonrendi szerzetesnek a szívét is, akit később Páduai Szent Antalként ismert meg a világ. Szent Berárdot és társait IV. Szixtusz pápa 1481-ben avatta szentté.

Isten, ki szent vértanúid, Berárd és társai dicsőséges küzdelmével a Kisebb Testvérek Rendjének kezdetét megszentelted, engedd, hogy amint ők készek voltak meghalni érted, úgy mi is állhatatosan megvalljunk téged életünkben.

Boldog Ferenc, isteni sugallatra hat életszentségben igen kiváló társát a mohamedánok országába küldte, hogy a katolikus hitet állhatatosan hirdessék a hitetleneknek. Amikor az aragóniai királyságba jutottak, Vitái testvér súlyos betegségbe esett, és mivel úgy látta, hogy betegsége hosszan fog tartani, és nem akarta, hogy testi gyöngesége miatt Isten ügye kárt szenvedjen, a többieknek, öt társának megparancsolta, hogy Isten és Ferenc atya parancsát teljesítve menjenek Marokkóba. A szent testvérek engedelmeskedtek, a beteg Vitái testvért hátrahagyva Conimbri-ába jutottak. Innét álruhába öltözve elindultak és elérték Hispalimot, a mohamedánok városát.

Egy napon lelkesedésükben a főmecsetig merészkedtek mindenféle vezető nélkül. Amikor azonban be akartak menni, a felháborodott mohamedánok kiáltozva ütni-verni kezdték és nem engedték be őket. Mégis eljutottak a palota kapujáig és azt mondták, hogy őket a királyok Királya, az Úr Jézus Krisztus küldte. Midőn a királynak a katolikus hitből sokat előadtak, felszólították, hogy térjen meg és vegye föl a keresztségét. A király haragra gerjedt és megparancsolta, hogy fejezzék le őket; később mégis tanácsot tartott a vénekkel és Marokkóba küldte őket, amint azt ők is óhajtották.

Amint a városba értek, azonnal prédikálni kezdtek a téren a mohamedánoknak. Amikor a király ezt meghallotta, megparancsolta, hogy vessék őket börtönbe, ahol húsz napon keresztül étel és ital nélkül egyedül az isteni vigasztalásnak örvendeztek. Akkor a fejedelem megparancsolta, hogy vezessék őket elő. Amikor látta, hogy mennyire állhatatosak a katolikus hitben, mérhetetlen haragra lobbant és megparancsolta, hogy válogatott kínzásokkal gyötörjék őket, majd külön házakba vitette és kegyetlenül megostoroztatta őket. Akkor a bűnös szolgák a szentek kezét és lábát összekötözték, nyakukra kötelet vetettek, a földön ide-oda rángatták és úgy megostorozták őket, hogy beleik kilátszottak. Sebeikre forró olajos és ecetes edényeket tettek, majd összetörték azokat, és szilánkjaira fektetve egész éjjel kínozták és harminc mohamedán őrizete alatt kegyetlenül ostorozták őket.

A mohamedánok királya pedig dühtől lihegve megparancsolta, hogy vezessék őket elébe. Az összekötözött kezű és meztelen lábú, vértől csapzott szenteket a király elé vezették. Amikor a király látta, hogy mennyire szilárdak a hitben, a körülállókat kiküldte, asszonyokat vezetett elébük, és így szólt: „Térjetek a mi hitünkre, és megkapjátok ezeket az asszonyokat feleségnek, és sok pénzt adok nektek, és az én országomban nagy tisztelet fog övezni titeket." A boldog mártírok így feleltek: „Nem kellenek nekünk asszonyaid és pénzed, mert mindezeket Krisztus szerelméért szemétnek tekintjük." Akkor a király kegyetlen haragra lobbanva felkapta kardját, és egymás után szét akarta hasítani fejüket, de az öldöklésben három kard is tönkrement, és így vadállati kegyetlenséggel saját kezével végzett velük.

Isten szentjei, akik Krisztus nevéért haltak meg, nem féltek a hóhérok ütéseitől, {*} Hogy örökségüket elnyerhessék az Úr házában.

Isten szerelméért testüket átadták a kínoknak, {*} Hogy örökségüket elnyerhessék az Úr házában.

Benedictus-ant:Istenünk mélységes irgalmával megszentelt minket a magasságból Fölkelő, {†} és szent vértanúi által megvilágosította azokat, {*} akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek.

Magnificat-ant:A szent férfiak vérüket az Úrért ontották dicsőségesen, {†} Szerették Krisztust életükben, utánozták őt halálukban is, {*} és ezért nyerték el a dicsőség koronáját.

Szent Jácinta 1585-ben, Viterbo közelében született római nemesi családban. Felserdülvén a harmadrendi nővérek közé lépett. Eleinte késlekedett elsajátítani a szerzetesi erényeket, világias lelkületű volt, ám nagy betegségéből felgyógyulva elfordult a világ hiúságaitól. Bűnbánatot tartott, vezekléssel sanyargatta testét, és a szeretet cselekedeteit gyakorolta. Újoncmesternőként növendékei példaképe lett. Számos ellenségeskedést szüntetett meg, és áldozatosan ápolta a betegeket. A földi életből 1640. január 30-án távozott. VII. Piusz pápa 1807-ben avatta szentté.

Isten, ki Szent Jácinta szüzet szereteted tüzével lángra lobbantottad, és az állandó önmegtagadás példájává tetted, közbenjárására add, hogy bűneinket megsiratva folytonosan a te szeretetedben éljünk.

(Expositio in Psalmum VI: Collectio Ss. Ecclesiæ Patrum, vol. 3, p. 73; De poenitentia, vol. 21, p. 581)

Ez a bűnbánat gyümölcse, ez a könnyek haszna. Mert az a lélek, aki ennyire összetört a bűnbánatban, nem maradhat a földies vágyak fogságában. Ezt tegyük mi is: legyen bár gyémántkoronánk, vessük el, ha csak kárunkra van! Mert nincs haszontalanabb ember annál, aki bűnre adta a fejét, még ha király is. Hasonlóképp kiváló ember lehet a rab is, ha birtokolja az erényeket. Mert meghallgatta az Úr síró szavamat. Nem egyszerűen azt mondja: Meghallgatta szavamat, hanem síró szavamat. Lám, mennyire kiárasztja benső világát, amikor szóról és sírásról beszél. Szóról beszél, nem hangos kiáltásról, hanem lelkének túlcsordulásáról. Sírásról szól, amely nemcsak szeméből árad, hanem a lelkéből is. Mert aki bűnbánatra indul, és meghallgatást talál az Istennél, az elnyerheti azt a jót is, mégpedig kiváló módon, hogy a gonosz emberek rossz szokását megszüntetheti. Szégyenüljön meg és jöjjön zavarba minden ellenségem, térjen meg tüstént. Ennek az imádságnak igen nagy a haszna: pirulásra vezet, sőt nemcsak pirulásra, hanem megtérésre. Mert akik rossz úton járnak, ha elpirulnak, akkor vissza is vonulnak, gonoszságuktól elállnak. Mert ha látjuk, hogy egy ember elbizakodottan, merészen viselkedik és veszélyes útra tér, igyekszünk visszatartani, nem tovább engedni, sőt rá is kiáltunk: Ember, hová mégy? Eléd szalad a szakadék! Már előtted is van! Éppen így próbálja a rosszakat is visszatartani. Éppen így vagyunk a megvadult lóval. Ha valaki hirtelen meg nem fékezi, gyorsan vesztébe rohan.

Vállaljuk tehát, testvérek, a bűnbánatot, az üdvösségre vezető orvosságot, vállaljuk a bűneinket el-törlő orvosságot. Az az igazi bűnbánat, amit nem szóval hirdetnek, hanem tettekkel megerősítenek: az az igazi bűnbánat, amely a szívből forrásozik és eltörli gonoszságod foltjait. Mert mosakodjatok meg, tiszták legyetek, távolítsátok el szívetekből a gonoszságot, szemem elől az undokságot. Mit akar mondani ez a bőséges forrásból fakadó szó? Mert ez a gondolat: Távolítsátok el a gonoszságot szívetekből, talán nem lett volna elég, hogy mindent elmondjon? Ugyan miért fűzi hozzá: szemem előli Azért, mert másként lát az emberi szem és másként lát az Isten szeme. Az ember a külsőt nézi, Isten azonban a szívre tekint. Ne látszatra mutassátok a bűnbánatot, hanem az én rejtett dolgokat is fürkésző szemem elé tárjátok a bűnbánat gyümölcseit.

A nem házas asszony és a szűz {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy szent legyen testében-lelkében.

Szívem Istene, és osztályrészem az Isten mindörökké. {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy szent legyen testében-lelkében.

Keresztelő Szent Péter 1542-ben született Spanyolországban. Kisebb testvérként és papként több éven át volt misszionárius a Fülöp-szigeteken. Öt rendtársával 1593-ban Japánba küldték. Sokakat Krisztus hitére térítettek, és templomokat, kórházakat építettek. A hat ferencest három jezsuita misszionáriussal, tizenöt harmadrendivel és három ministránsgyerekkel együtt halálra ítélték. Bal fülüket levágták, arcukat vérrel bemázolták, s így vezették őket Nagaszakiba, ahol a városon kívül emelkedő „szent hegyen” 1597. február 5-én mindnyájukat keresztre feszítették. IX. Piusz pápa 1862-ben avatta őket szentté.

Istenünk, szentjeid erőssége, aki Keresztelő Szent Pétert, Miki Szent Pált és társaikat a Kereszt által hívtad meg az életre, add meg, kérünk, hogy közbenjárásukra a hitet, amelyet vallunk, mindhalálig megtartsuk.

A testvérek közül, akik itt vagyunk, hatunkat elfogtak, és több napon át börtönben tartottak három japán jezsuitával együtt, akik közül az egyik már fogadalmas, továbbá más keresztény hívővel együtt: összesen huszonnégyen vagyunk. Most éppen úton vagyunk ebben a hideg téli hónapban, és lovasok kísérnek bennünket: erős őrizet alatt tartanak, bizonyos napokon több, mint kétszáz embert rendeltek őrzésünkre. Mindez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy teljességgel megvigasztalódjunk az Úrban és örvendezzünk benne, hiszen keresztre feszítésre ítéltek bennünket, mert a király parancsa ellenére Isten törvényét hirdettük: a többieket meg csupán azért, mert keresztények. Akik Krisztusért meg akarnak halni, most megadatik számunkra az alkalom. Úgy vélem, e vidék hívei nagyon is megerősödnének, ha rendünk tagjai itt lennének: de biztos, hogy amíg ez a király uralkodik, nem sokáig lakhatnának Japánban testvéreink, mert igen gyorsan az örök életre küldené át őket, ahová most bennünket küld.

Az ellenünk hozott ítéletet táblára írták és előttünk hordozzák. Eszerint azért ítéltek minket halálra, mert Nauan törvényét (azaz a keresztény hitet) hirdettük Taycosáma parancsa ellenére; és ha Nagaszakiba eljutunk, keresztre kerülünk. Éppen emiatt igen megörültünk és megvigasztalódtunk az Úrban, hiszen életünket azért veszítjük el, mert ezt a törvényt hirdettük. Hatan vagyunk itt testvérek és tizennyolcan japán keresztények, mindnyájan halálra ítéltek: egyesek azért, mert igét hirdettek, mások mert keresztények; a jezsuiták közül az egyik testvér, a másik hitoktató, a harmadik laikus.

Kivittek bennünket a börtönből és kocsira ültettek: külön-külön mindegyikünk füléből levágtak egy-egy darabot, és így hurcoltak minket Meáci utcáin, sok személy és katona kíséretében; majd visszavittek a börtönbe. A következő napon jól hátrakötötték kezünket, és lovas kísérettel Usacába vezettek. Másnap megint kivittek a börtönből, lóra ültettek és a város utcáin végigvezettek. Majd Sacáy városba hurcoltak és ott is ugyanezt tették velünk: mind a három városban egy nyilvános hírnök is volt a kísérőink között. Tudtuk, hogy halálra ítéltek, de csak Usacában bizonyosodtunk meg róla, hogy utunk célja Nagaszaki. Szeretteim, Isten szerelmére kérlek benneteket: nagy bizalommal és erős lelkülettel ajánljatok minket Istennek, hogy életünk feláldozása kedves legyen előtte. Úgy látom, a következő pénteken feszítenek minket keresztre, mert Meáciban is pénteken vágták le fülünk egy-egy darabját. Ezt Isten ajándékaként fogadtuk. Mindnyájan nagy buzgalommal kérünk benneteket, Isten szerelmére, hogy imádkozzatok értünk.

Szeretett testvéreim, imáitokkal segítsetek minket, hogy az isteni fölség elfogadja halálunkat: a mennyben, ha ő is úgy akarja, hogy reményünk szerint oda jussunk, megemlékezünk rólatok; de itt sem feledkezem meg szeretetetekről: teljes szívből szerettelek benneteket és most is szeretlek. Figyelmetekbe ajánlom a békét és a mi Urunk Jézus Krisztus szerelmét. Köszöntelek benneteket, mert már nincs több idő a beszédre. Majd a mennyországban... Emlékezzetek meg rólam...

Mi pedig dicsekedjünk, Urunk Jézus Krisztus keresztjében, benne van üdvösségünk, életünk és feltámadásunk {*} Általa üdvözültünk és megszabadultunk.

Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte {*} Általa üdvözültünk és megszabadultunk.

Benedictus-ant:Ki ragadhat el minket Krisztus szeretetétől? {†} Nyomor, vagy szükség, üldöztetés, vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély, vagy kard? {*} De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket (Róm 8, 35-36).

Magnificat-ant:Krisztus a mi vétkeinket saját testében fölvitte a keresztfára, {*} hogy meghaljunk a bűnnek és igaz életet éljünk (1 Pét 2, 24).

Szent Koléta Franciaországban született 1381-ben. Édesanyja imáinak és példájának is köszönhetően gyermekkora óta örömét lelte Krisztus szeretetében. Csak az ő tetszését keresve neki ajánlotta önmagát. Huszonegy éves korától ferences harmadrendi remeteként élt, majd belépett a klarisszák közé. Huszonöt évesen XIII. Benedektől megbízatást kapott eleinte a klarissza rendházak, majd az első rend egyes kolostorainak megreformálására. Őket nevezik kolettánus ferenceseknek. Ebben azért is lehetett rendkívül eredményes, mert a maga által megfogalmazottak szerint járt el: „kön-nyebb a parancsot teljesíteni, ha emberi szóval hangzik el”. Genfben halt meg 62 éves korában. VII. Piusz pápa 1807-ben avatta szentté.

Istenünk, ki Szent Kolétát sok szűznek az evangéliumi tökéletesség példájául és vezéréül rendelted; add, kérünk, hogy a szeráfi lelkület, melyet ő bölcsen tanított, és a szentség példájával csodálatosan megerősített, bennünk is mindvégig tisztán megmaradjon.

(E.S.M. Perrin, La belle vie de Sainte Colette de Corbie, Paris, 1920, pp. 274-277)

Szeretett leányaim, tartsátok szemetek előtt szent hivatástokat, nagy méltóságtokat, az igazi tökéletességet. Mert a tudatlanság igen sok baj forrása, a tudás meg nagyon hasznos: gondoljatok csak sokat arra, milyen volt az az isteni sugalmazás és az a szerető hívás, amellyel átléptétek a kaput. Édes Üdvözítőnk mondja ugyanis: Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza sugalmazással. Boldog az, aki rálépett az evangéliumi tökéletesség termékeny mezejére. Nem más ez, mint megvetni a világot, a testet és saját akaratunkat. Hiszen így mondja Jézus, a szent Szűz áldott szülöttje: aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát és vegye föl keresztjét, ne hagyja abba a bűnbánatot elkövetett bűnei miatt, nehogy elessen és Istent megbántsa, és azért is, hogy jobban megőrizze az Isten kegyelmét.

Gondoljátok meg jól, szeretett leányaim, hogy ingyen kaptátok a hivatást a tökéletes engedelmességre, és mindenben mindig engedelmeskedjetek, hacsak nincsen Isten akaratával ellentétben: Jézus engedelmes lett egészen a halálig. Nem elég, ha az ember csak egy ideig, vagy csak némely dologban engedelmeskedik, hanem mindabban engedelmeskednie kell, amivel nem vét Isten, lelke és a szent szabályzat ellen. Ne helyezzük felfogásunkat elöljárónk felfogása fölé: hiszen az igazi bölcsesség aláveti magát Jézusnak és az édes Szűzanyának; aki igazán engedelmes, az egyszerűen Istenért teszi, amit tesz, és semmi másra nem tekint, csak az igazi engedelmességre, mégpedig olyan tisztelettel, mintha egyenesen Jézus ajkáról fogadná, annál is inkább, mert könnyebb a parancsot teljesíteni, ha emberi szóval hangzik el, és Isten színe előtt drágább az alázatos engedelmesség, hiszen az engedetlenségből csak baj fakad. Többet ér az engedelmes ember egyetlen imádsága, mint az engedetlen százezer imádsága. Mert ha engedelmeskedünk az Istennek, akkor ő is „engedelmes" lesz nekünk.

Önmagunk megtagadása után Urunk azt is akarja, hogy hordozzuk keresztünket: azaz szent szegénységi fogadalmunkat. Súlyos, nehéz a kereszt, ha bármi másra vágyunk őrajta kívül, aki vállára vette a keresztet és még a halált is elfogadta. Ó, szeretett leányaim, szeressétek, nagyon szeressétek ezt a tündöklő erényt Jézus Krisztusnak, dicsőséges Szent Ferenc atyánknak és Úrnőnknek, Anyánknak, Szent Klárának példájára; tartsatok ki ínségetekben, hogy könnyebben birtokba vehessetek a királyságot, amelyre meghívást kaptatok éppen a szegénységgel, amelynek megtartását önként megígértétek. Úgy éljetek hát, mint igazi szegények, és maradjatok ilyenek mindhalálig, szeretett leányaim, amint azt édes Üdvözítőnk is megtette értünk a kereszten, és mivel kevesen vannak a világban, akik szeretik az ilyen szegénységet, nagyobb alkalmunk nyílik rá, hogy szeressük azt, a szent engedelmesség Úrnője után, amelyet mindenek fölött ajánlok nektek.

Vigyázzunk hűségesen arra, amit ígértünk, és ha törékeny emberi gyengeségünk miatt valamit vétettünk, mindig és késedelem nélkül keljünk fel a szent bűnbánat által; gondunk legyen rá, hogy helyesen éljünk, és szentül haljunk meg. A minden irgalom Atyja, valamint szent kínszenvedése által a Fiú és az áldott Szentlélek, a béke, az édességes szerelem forrása töltsön el mindnyájunkat vigasztalásaival. Ámen.

Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben és örököseivé országának, {*} Melyet az őt szeretőknek ígért.

Boldogok a lélekben szegények: övék a mennyek országa, {*} Melyet az őt szeretőknek ígért.

Benedictus-ant:Nemzedéke előtt becsben állt, {*} és élete napjait beragyogta hírneve (Sir 44, 7).

Magnificat-ant:Te vagy népünk ékessége, {†} mert férfiasan cselekedtél; {*} és bátor volt a szíved, mert szeretted a tisztaságot (Jud 15, 9. 10.).

Szent Konrád Piacenzában született. Gazdag főnemes volt, szenvedélyes vadász. Egy vadászat alkalmával fölgyújtotta a bozótot az ott rejtőzködő vadak felriasztására. Meggyulladt az erdő is. Egy parasztfiúra fogták a gyújtogatást, akit ezért halálra ítéltek. Amikor vitték a vesztőhelyre, Konrádban megmozdult a lelkiismeret. Jelentkezett, és nemcsak a kárt térítette meg, hanem vagyonát is eladta és felesége beleegyezésével Szent Ferenc Harmadik Rendjébe lépett. Szicíliában majdnem negyven éven át kemény önmegtartóztató remete életet élt. 1351-ben halt meg.

Szent Jeromos presbiternek a remeteség dicséretéről és hasznáról szóló munkájából

Ugyan mit is keresel, testvérem, a világban, mikor te magad nagyobb vagy e világnál? Talán a szegénységtől félsz? Krisztus boldognak mondja a szegényeket. A fáradozás riaszt vissza? De hiszen egyetlen atléta sem nyeri el izzadság nélkül a koszorút. Az étkezésen jár az eszed? Az igazi hit nem fél a koplalástól. Vagy attól rettegsz, hogy böjtben megviselt tagjaid megkóstolják a puszta földet? De hiszen az Úr fekszik ott veled együtt. Tán a gondozatlan fej, a bozontos haj riaszt? De hát Krisztus a te fejed.

A remeteélet végtelen kietlensége riaszt el? Időzz el csak lélekben a Paradicsomban: valahányszor odaszállsz, a remeteségben jársz. Ó, Krisztusnak virággal zöldellő pusztája! Ó, magányosság, tebenned teremnek azok a kövek, amelyekből a Jelenések könyvében a nagy király városa épül! Ó, meghitt remeteség, egyedül csak Istenben örvendező! Az Apostol szava is idevág: Nem mérhetők a jelen világ szenvedései a jövendő dicsőséghez, mely meg fog nyilvánulni rajtunk.

Ugyan miért vagy oly kishitű, te keresztény? Az emberfiának nincs hová fejét lehajtania: te kibővíted tornácodat és méregeted szobáid tágasságát; ennek a világnak örökségére várakozva nem részesülhetsz Krisztus örökségében. A remete a mezítelenséget szereti. Testét nem fedi szokásos köntös, nem hord nehéz mellvértet. A gyolccsal burkolt fej elutasítja a sisakot. A henyélésben elpuhult kezet megkérgesíti a kemény markolás.

Bizony, por és hamu vagyunk, s porladás közben üdvösségünkön csüggünk minden pillanatban. Ugyancsak hamar elbúcsúzunk a világ szorongatásaitól; s ha netalán, nagy ritkán, az önmegtartóztatástól megfájdul a gyomrunk és hervadozunk, a betegséget az örök élet kapujának s azon való belépőjegynek tekintjük.

Öröm és vidámság legyen benne, hálaadás és dicséret szózata, {*} És virulva viruljon, mint a liliom.

Benedictus-ant:Aki igazságot cselekszik, a világosságra megy.{†} hogy nyilvánosságra jusson: {*} tetteit Istenben művelte (Jn 3. 21).

Magnificat-ant:Ti, akik elhagytatok mindent és követtetek engem, {†} százannyit kaptok {*} és örökségül elnyeritek az örök életet (Mt 19, 28-29).

Istenünk, te Szent Konrádot igazságérzete által szent szolgálatodra a pusztaság magányába vezetted; közbenjárására add meg nékünk, hogy igazul és szentül élve ebben a világban, eljussunk hozzád a boldogságba.

Szent János József (San Giovan Giuseppe della Croce) Nápoly mellett született 1654-ben. Tizenhat évesen lépett az Alcantarai Szent Péter által megreformált ferencesek, az alkantarénusok vagy sarutlanok közé, és ugyanennek a rendi megújulásnak lett oszlopos tagja. Három évvel örökfogadalma után engedelmességből pappá lett. Remeteséget alapított, amelynek építésén kemény fizikai munkával maga is dolgozott, és szabályzatát is ő írta. Novíciusmesterként, valamint az alkantarénus rendtartomány provinciálisaként is szolgált. Imádságos és szigorú önmegtagadó életet élt; 80 évesen halt meg. XVI. Gergely pápa avatta szentté 1839-ben.

Isten, ki Szent János József áldozópapot a szegénység, az alázat és a türelem önmegtagadó útján át vezetted el dicsőséged szemlélésére, add meg nekünk, hogy példáját követve szentjeiddel együtt benned egységre leljünk.

Szent Szalvátor 1520-ban, egy Barcelonához közeli kis faluban született, szegény szülőktől, akiket korán elveszített. Haláluk után ő gondoskodott húgáról. Írni-olvasni nem tudott; juhászként, cipészsegédként dolgozott. Miután húga férjhez ment, 1541-ben a kisebb testvérek közé lépett. Nagy alázat, önmegtagadás, engedelmesség és imádságos lelkület jellemezte. Egyre több csoda történt vele és imájának hatására. A nép szentként tisztelte, ezért tartományfőnöke egyre eldugottabb kolostorokba helyezte. Tizenkét éven át élt Horta városában, ahol tömeges gyógyulások fűződtek személyéhez. A hozzá érkezőket Szalvátor bűnbánatra, a szentségek vételére és a Szűzanya tiszteletére buzdította, és megáldotta őket a Szentháromság nevében. Elöljárói Spanyolországból Szardínia szigetére küldték. A többszöri, sokszor száműzetésszerű áthelyezéseket alázattal és rendíthetetlen lelki békével viselte. Alamizsnagyűjtő testvérként halt meg Szardínia szigetén 1567-ben. XI. Piusz pápa 1938-ban avatta szentté.

Isten, ki a szentek alázatában nyilatkoztatod ki dicsőségedet, és Szent Szalvátort csodálatos egyszerűséggel, béketűréssel és a gyógyítás karizmájával ékesítetted, add meg Egyházadnak, hogy igéd hiteles hirdetője legyen, és mint az üdvösség jele és eszköze, alázattal szolgáljon minden embert.

Szent Benvenútusz Anconában született 1220 körül, nemesi családban. Ugyanitt szentelték pappá, és IX. Gergely pápa fiatalon megbízta az osimói egyházmegye vezetésével. Határozottan, okosan, ugyanakkor tapintatosan végezte feladatát, ezért IV. Orbán pápától püspöki kinevezést kapott. Felszentelése előtt azonban magára öltötte a kisebb testvérek ruháját, ezzel jelezte, hogy Szent Ferenc szellemében szándékozik ellátni püspöki feladatát. Ferences habitusban, mezítláb, szegényen járta egyházmegyéjét, hirdette Isten igéjét. Isten csodákkal is megerősítette szolgálatát. Az élők sorából 1282. március 22-én távozott, az osimói székesegyházban temették el. IV. Márton pápa avatta szentté 1284-ben.

Isten, híveid világossága és pásztora, ki a Szentlélek ajándékával és a szent lelkipásztorok szolgálatával építed Egyházadat, add meg nekünk, hogy Szent Benvenútusz püspök emlékezetén örvendezve, annak a hitnek tanúivá váljunk, amit ő életével és szavával tanított, és kövessük az úton, amelyen előttünk járt.

Szent Konrád (Johannes Birndorfer) Bajorországban született 1818-ban. Gyermekkorától kezdve szenvedélyes áhítatban élt. Örökfogadalmát 1842-ben tette le a kapucinusoknál. Életének középpontjában az Eucharisztia állt. Mindennap hajnali három órától készült arra, hogy fél ötkor szentáldozáshoz járulhasson. Amikor tehette, a kolostor lépcsője alatti sötét és szűk cellájába ment imádkozni, mert onnan rá lehetett látni a tabernákulumra. Éjszakáit is Isten imádásában töltötte. Negyvenhárom éven keresztül volt az altöttingi kegyhely kapucinus kolostorának portása. A kapusszobából igazi apostoli munkát végzett, kitűnt nagy szeretetével, buzgóságával és béketűrésével. Az élők sorából 1894. április 21-én távozott. XI. Piusz pápa avatta szentté 1934-ben.

Isten akarata volt, hogy mindent elhagytam, ami kedves és gyönyörűséges volt nekem. Néki adok hálát, hogy a szerzetesi életre hívott, ahol akkora boldogságot és békét találtam, amilyet soha a világban. Életelvem főleg ez: szeretet és türelem. Mindig szemlélni akarom, imádni és csodálni azt a kimondhatatlan szeretetet, amelyet Isten haszontalan teremtményei iránt érez. És ennek az istenszeretetnek sohasem érhetünk a végére.

Semmi sem akadályozhat meg abban, hogy a legjobban szeretett Istennel éljek állandó kapcsolatban. Sőt, minél több munka köti le kezemet, annál inkább érzem, hogy Istennel vagyok összeköttetésben. Baráti hangon, mint gyermek édesapjával, úgy beszélgetek Istennel. Könyörgök és sírva sóhajtok, és mindent, ami nyomja lelkemet, gyermeki bizalommal elébe tárok. És ha olykor bűnbe esem, alázatosan bocsánatát kérem; egyes-egyedül csak azt kérem, hogy szerető Atyám jó és tanulékony gyermekévé tegyen engem, és őt még nagyobb szeretettel szeressem.

A szelídség és alázatosság erényének gyakorlásához elég nekem, hogy szemem a keresztre emeljem. Ez az én könyvem. Csak a megfeszített Jézus szemléletében tanulhatom meg, hogyan kell az élet különböző helyzeteiben viselkednem. így tanulom meg az alázatosságot, a szelídséget, a türelmet és azt, hogyan kell viselnem a keresztemet. Sőt, az édes lesz nekem és könnyű.

Mindent hálás szívvel fogadok a mennyei Atya kezéből, akár örömről van szó, akár nehézségekről Ő tudja legjobban, mi válik hasznunkra. Ezért aztán mindig örvendezek az Úrban, s csak azt sajnálom, hogy nem szeretem őt eléggé. Ó, bárcsak egy lehetnék a szeráfok közül, és úgy szeretnék, mint ők! Szeretném az összes teremtményt felhívni, hogy segítsenek a legszeretetreméltóbb Istent szeretnem. A szeretet soha meg nem szűnik.

így szól a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit, és senki be nem zárja: {*} Ismerem tetteidet, mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet. Alleluja.

íme, az ajtóban állok és zörgetek: aki meghallja szavamat és kinyitja az ajtót, ahhoz bemegyek és vele étkezem, ő meg velem. {*} Ismerem tetteidet, mivel megőrizted állhatatosságra buzdító igémet. Alleluja.

Irgalmas Isten, ki Szent Konrád által kitártad híveid előtt irgalmasságod kapuját, esedezve kérünk, add, hogy szegénységének szellemét és szívbéli alázatosságát kövessük testvéreink szolgálatában.

Benedictus-ant:Isten házának küszöbét választotta, hogy ott legyen; {*} az Úr pedig kegyelmet és dicsőséget adott neki. Alleluja.

Magnificat-ant:Alázatosságban töltötte életét, {†} és nem a saját hasznát kereste, {*} hanem másokét. Alleluja.

Assisi Boldog Egyed Szent Ferenc első társainak egyike. Egyszerűségben, szelídségben és az áhítat szellemében élte életét. Szent Bonaventura is csodálta, és szívesen beszélgetett vele. Az emberek iránti szeretet ösztönözte, hogy bejárja Itáliát, Hispániát, a szentföldi zarándokhelyeket és ellátogasson Afrikába. Zarándokútjain megdolgozott a mindennapi kenyérért, és a földműveseknek is segített keze munkájával. Remeteéletet folytatott, de a lelkek javát sem hanyagolta el. Élete utolsó éveit Perugiában töltötte állandó aszketikus gyakorlatokban és szemlélődésben. Elhunyt 1262. április 23-án. VI. Piusz pápa 1777-ben avatta boldoggá.

Nagy dolog, ha az ember a szerzetben haláláig híven és buzgón meg tud maradni

Monda fráter Egyed önmagáról: „Inkább akarnék az Isten kevés malasztjával szerzetes lenni, semmint az Isten bőséges kegyelmével a világban élni és forgolódni, mert a világban sokkal több a veszedelem és akadály, kevesebb az orvosság és segítség, mint a szerzetben; de a bűnös inkább fél a maga szerencséjétől, semmint kárától, mert fél a szerzetbe lépni, és abban bűnbánatot tartani, de nem retteg, megmaradva a világban, Istent megbántani."

Valamely világi kérdé fráter Egyedet, mondván: Atyám, mit ajánlasz? Szerzetbe lépjek-e vagy sem? „Testvérem, feleié fráter Egyed, ha tudná egy szegény ember, hogy a közös legelő földjébe nagy kincs van elrejtve, nemde nem kérne senkitől tanácsot arra nézve, hogy azt a kincset sietve kiássa. Mennyivel inkább kellene az embernek iparkodnia, hogy fölszínre hozza a mennyei kincset!"

Monda fráter Egyed: „Sokan szerzetesek lesznek anélkül, hogy megtennék, ami a szerzetesi élet tökéletességéhez szükséges. Olyanok ezek, mint ama földműves, ki Roland fegyvereit veszi magára, s nem tud velük bánni. Nem tartom nagy dolognak, ha valaki ki tudja járni, hogy a király udvarába fölvétessék; azt sem tartom különösebb kiváltságnak, ha az illető kiérdemli a király néminemű jótéteményét: az azonban már valami, ha a királyi udvarban állandóan megmarad, úgy viselkedvén, ahogy kell és illik. A mennyei nagy Királynak udvartartása a szerzetesség, amelybe bejutni és abban némely adományokra szert tenni nem nagy mesterség, de nagy dolog, ha az ember a szerzetben helyesen tud élni, s abban haláláig híven és buzgón meg tud maradni."

Monda ismét fráter Egyed: „Azt hiszem, hogy a Kisebb Atyafiak szerzetét Isten az emberi nemzet nem csekély hasznára engedélyezte. Jaj azonban nékünk, barátoknak, ha nem leszünk olyanok, mint amilyeneknek lennünk kellene. A Kisebb Atyafiak szerzete, úgy látom, szegényebb is, gazdagabb is a világnál, de önmagunkat hibáztatom, ha ez minket felfuvalkodottá tesz. Az a gazdag, aki a gazdagot követi, az a bölcs, aki a bölcset, az a jó, aki a jót veszi például; az a szép, aki a szépnek nyomdokain halad, igazán nemes az, aki a nemesnek útján jár, vagyis a mi Urunk Jézus Krisztusén.

Mily kedvesek a te hajlékaid, seregeknek Ura! {*} A szívem és a testem örvendezik az élő Istenben. Alleluja.

Inkább álljak Istenem házának küszöbén, mint hogy lakjam a bűnösök hajlékában. {*} A szívem és a testem örvendezik az élő Istenben. Alleluja.

Isten, ki Boldog Egyedet arra méltattad, hogy a magasztos szemlélődés csúcsára emelkedjék, közbenjárására engedd, hogy cselekedeteinkben mindig rád figyeljünk, és a békét, amely minden értelmet meghalad, elnyerjük.

Benedictus-ant:Az Úr az én örökrészem; {*} boldog, aki őt keresi (Zsolt 15, 5) Alleluja.

Magnificat-ant:Aki le nem mond mindarról, amije csak van, {*} nem lehet az én tanítványom, mondja az Úr. Alleluja.

Szent Fidél Sigmaringenben, a mai Németország területén született 1578-ban. A szegények ügyvédje akart lenni, erre készült lelkiekben és szellemiekben egyaránt. Jogot és filozófiát tanult a freiburgi egyetemen; a doktori fokozat elnyerése előtt hat év alatt bejárta Nyugat-Európa nagy részét. Ismert volt egyenességéről, és arról, hogy tárgyalás közben tiszteletteljesen és nyugodtan viselkedett. Kapucinus lett, kemény életet élt; virrasztott és imádkozott. Fáradhatatlan volt az igehirdetésben: mezítláb, egy szál csuhában járta a falvakat, prédikált, vitákat folytatott, türelmesen érvelt, szavaiból azonban tűz áradt. A Hitterjesztési Kongregáció parancsára a kálvinisták körében hirdette a katolikus tanítás igazságát. Sokak számára elég volt, ha misézni látták. Mis-szióit protestáns ellenfelei fenyegetései közepette is félelem nélkül végezte. Hitében mindvégig kitartott, ezért 1622. április 24-én késszúrásokkal megsebezték, majd fejét buzogánnyal szétzúzva meggyilkolták. XIV. Benedek pápa 1746-ban avatta szentté.

Istenünk, ki Szent Fidél lelkében lángra lobbantottad szereteted tüzét, és a hit terjesztése közben a vértanúság pálmájával jutalmaztad, közbenjárására add, hogy a szeretetben meggyökerezve vele együtt megismerhessük Krisztus feltámadásának erejét.

Boldog Luchesius Toscanában született. Először kereskedő lett, majd mikor az isteni kegyelem fényénél megvilágosodott, hogy csak az a boldog, aki nem töri magát az arany után, és bizalmát nem a pénzbe és a kincsbe helyezi, minden vagyonát a szegényeknek adta és Szent Ferenc Harmadik Rendjébe lépett. Most már csak a felebaráti szeretetnek élt; a szegényeket és nyomorultakat istápolta, a betegeket gyógyította. Nyolcvan éves lehetett, amikor 1260-ban meghalt.

Istenünk, te Boldog Luchesiust a bűnbánatra hívtad és felékesítetted a jámborság és a szeretet cselekedeteivel; közbenjárására és példájára add nekünk, hogy a bűnbánat méltó gyümölcseit teremjük és jó-cselekedetekben szüntelenül bővelkedjünk.

(Autobiografia e Scritti del la S. Angéla Foligno: ed. M. Raloci Pulignani, Città di Castello, 1932, nn. 161-162, pp. 266-268)

A szegénység útján bukott el az első ember, és a szegénység útján emelt fel bennünket a második ember: Krisztus, az Istenember. Nem kívánatos a tudatlansággal párosult szegénység; Ádám ugyanis a tudatlanság miatt bukott el, és mindenki, aki elbukik, — vagy el fog bukni —, ezen tudatlanság miatt bukik el. Ezért szükséges, hogy Isten fiai a tudással párosult szegénység révén keljenek és támadjanak föl.

Erre a szegénységre a példát magától Jézus Krisztustól kaptuk, az Istenembertől. Ő az Istenember, Jézus Krisztus, a szegénység révén emelt fel és váltott meg bennünket. Valóban kimondhatatlan szegénység volt az, amikor roppant hatalmát és méltóságát teljesen elrejtette. Megengedte ugyanis, hogy káromolják, ócsárolják, gyalázzák, elfogják, elhurcolják, megostorozzák és keresztre feszítsék: tehetetlen emberként állta mindezt. Ez a szegénység életünk példája. Erről a szegénységről vegyünk példát, nem mintha szükségünk volna rá, hogy elrejtsük hatalmunkat, ami nincs, hanem inkább az a szükséges, hogy kinyilvánítsuk, belássuk roppant tehetetlenségünket. Van még egy példaképünk erre a szegénységre. A Szentséges Szűz, Isten dicsőséges anyja. Ő nyilván nekünk adott tanítást, amikor ama titokzatos üzenetre kinyilvánította, hogy ő maga is a mi romlott anyagunkból való, és nyilvánosságra hozta leghitványabb nevét, mondván: íme, az Úr szolgálóleánya. A leghitványabb név volt ez. Isten előtt ez a szegénység a legkedvesebb. Igen tökéletes példát mutatott erre nekünk dicsőséges Szent Ferenc Atyánk, akiben megvolt ennek a szegénységnek kimondhatatlan ragyogása, és annyira eltöltötte ez a világosság, sőt túláradt benne, hogy nekünk ezt a különleges életet például állította. Mert nem látok más olyan szentet, aki kiválóbb módon megmutatná nekem az élet könyvét, vagyis az Istenember, Jézus Krisztus életpéldáját; és nem is találok senki mást, aki annyira gyökeret vert volna benne, és páratlan módon ragaszkodott volna hozzá, hogy lelki szemét soha le nem vette róla. Hiszen a sebhelyek testén is megjelentek. S mivel tökéletesen hozzáhasonult, tökéletesen betelt a legnagyobb bölcsességgel; példája az egész világot bejárta és bejárja.

Ti, akik elhagytatok mindent és követtetek engem {*} Százannyit kaptok és örökségül elnyeritek az örök életet. Alleluja.

Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz a jutalmunk? {*} Százannyit kaptok és örökségül elnyeritek az örök életet. Alleluja.

Benedictus-ant:Boldogok a lélekben szegények: {*} övék a mennyek országa. (Mt 5, 3) Alleluja.

Magnificat-ant:Legyetek irgalmasok, {*} amint a ti Atyátok is irgalmas. (Lk 6, 36) Alleluja.

A XVII. századi Angliában, VIII. Henrik uralkodása után szigorú törvényekkel sújtották a katolikusokat. Felségsértés vádja érte azt, aki papi szolgálatot végzett, vagy aki ilyet elfogadott, vagy aki papoknak szállást adott. XI. Piusz pápa 137 angol vértanút avatott boldoggá, II. János Pál pápa pedig 1987-ben további 85-öt. Ez utóbbiak közül öten ferences papok: János (John Woodcock, †1646), Tamás (Thomas Bullaker, †1642), Henrik (Henry Heath, †1643), Artúr (Arthur Bell, †1643) és Károly (Charles Mechen, †1679). Mindegyiküket kegyetlenül megkínozták, majd megölték.

Mindenható és irgalmas Istenünk, könyörögve kérünk, hogy amint boldog angol vértanúid igehirdetése által a pogányok szívét egyszülött Fiad ismeretével megvilágosítottad, az ő közbenjárásukra erősítsd meg a népeket a hitben.

A Boldogságos Szűz Mária tisztelete időről időre megújult a kisebb testvérek körében, és az elmúlt évszázadok ferences szentjeinek is fontos volt. A Kisebb Testvérek Rendje római központjának, a Curia Generalizia templomának titulusa szintén Szűz Mária, minden kegyelmek közvetítője. Ahogy II. János Pál pápa fogalmazott Redemptoris Mater kezdetű enciklikájában: „Mária anyasága – mint közbenjáró közvetítés – szakadatlanul folytatódik az Egyházban. Eme igazságba vetett hitét az Egyház pedig azzal fejezi ki, hogy Máriát »Szószólónak, Segítőnek, Oltalmazónak és Közvetítőnek« (vö. LG 62) hívja.” (RM 40)

Istenünk, gondviselésed örök rendelkezésével azt akartad, hogy a Boldogságos Szűz Mária világra hozza a kegyelem Szerzőjét, Jézus Krisztust, akinek társul adtad Máriát az emberiség megváltásának művében; engedd könyörgő híveidnek, hogy a Kegyelem Anyja és Közvetítője elnyerje számunkra a kegyelmek bőségét, és elvezessen minket az örök üdvösségre.

Szent Katalin Bolognában született 1413-ban. Az írásolvasás elsajátítása után a hét szabad művészeteket tanulmányozta. 1431-ben a ferrarai klarisszák közé lépett. 1456-ban Bolognában monostort alapított, melyet haláláig ő vezetett. Tündöklő erényei: az alázatosság és szegénység. Tökéletességre vezető hasznos műveket is írt. 1463-ban halt meg.

Ant. A Bárányt, akit a szüzek követnek, jöjjetek, imádjuk! (Jel 14,4) Alleluja.

Ki hófehér galamb gyanánt

tisztán röppentél ég felé,

fogadd kedvesen énekünk,

melyet szívből mondunk neked.

Égi küldetés várva rád,

már kislányként is ragyogó

erények ékesítenek,

méltók örökre fényleni.

A mulandókat megveted,

eget kérve már akkor is;

elérve Krisztus csarnokát,

szerelmed kiteljesedett.

Szűz tőről sarjadt liliom,

dicsőség neked, Jézusunk,

Atya és Lélek, nektek is

időtelen időkön át. Ámen.

Urunk, Istenünk, te Szent Katalin szüzet elhalmoztad mennyei ajándékaiddal. Add kérünk, hogy erényeit követve itt a földön, vele együtt örökkévaló örömöket élvezhessünk a mennyben.

Öltsétek föl Isten fegyverzetét, hogy helyt tudjatok állni az ördög cselvetéseivel szemben{n}{r}Ef 6, 11{/r}{/n}

Üdvözítőnk, Jézus Krisztus a küzdőtéren halt meg, hogy minket életre keltsen. Ha valakinek oly tiszta és emberi szándéka van, hogy a keresztet az ő kedvéért hordozni akarja, mindenekelőtt szerezze be az ilyen harchoz nélkülözhetetlen fegyvereket, főleg azokat, amelyeket itt elsorolunk. Először a szorgalmat. Másodszor a bizalmatlanságot önmagával szemben. Harmadszor a bizalmat Istenben. Negyedszer a szenvedést tartsa emlékezetben. Ötödször a saját haláláról meg ne feledkezzék. Hatodszor Isten dicsőségére emlékezzen. Hetedszer a Szentírás tekintélyét tartsa szem előtt, ahogy erre Jézus Krisztus példát adott a pusztában. Az a lélek, amelyik fel van szerelve a jóakarat drága gyűrűjével, vagyis az Isten iránt való szeretettel, aki az Igazság Lelkében szolgálni akar Istennek, elsősorban javuljon meg bűnvallomásban. Tisztán és teljesen gyónja meg bűneit! Határozza el erősen lelkében, hogy sohasem akar súlyosan vétkezni a jövőben, sőt inkább ezerszer meghalna, ha ez lehetséges lenne! Mert akit a halált hozó bűn bilincsei tartanak fogva, az Krisztus Testének nem tagja, hanem inkább az ördögé; ezenfelül meg van fosztva az Anyaszentegyház javaitól, és nem foglalkozhat azzal, ami az örök életre hasznos. Ezért, mint szó volt róla, Isten hűséges szolgálatához el kell határozni, hogy a súlyos bűnöket kerüljük. De ügyelj arra, hogy ha halált hozó bűnt követtél el, Isten jóságát illetően sohase csüggedj el és ne gondold, hogy tőled telhetőleg nem teheted meg mindazt a jót, ami által a bűntől megszabadulhatsz. Erre a reményre támaszkodva az élet bármely helyzetében mindig a jót tedd. Ezenfelül Krisztus hűséges szolgája álljon készen arra, hogy a kereszt útját járja, mert mindazok, akik Istennek szolgálnak, kénytelenek Isten ellenségeivel harcolni, s tőlük különféle kegyetlen sebeket kapnak. Tehát a legjobb fegyverekre van szükségünk, melyekkel az ellenség ellen bátran harcolhatunk.

Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk. {*} Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Alleluja.

Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Krisztusért. {*} Mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Alleluja.

Tökéletesség meredek

csúcsára hív a Vőlegény,

s te odahagyván e világ

pompáját, Krisztushoz sietsz.

Mert átültetve gondosan

Ferenc kertjébe, hirtelen

virágba borul életed

s bőséges gyümölcsöt terem.

A keresztfát ölelgeted,

Krisztus mellé magad feszülsz,

és könnyeiddel áztatod

Jegyesed sajgó sebeit.

Lelked fölszárnyal, mialatt

ostorral sújtod testedet;

s megszentelődve teljesen

már-már égben vagy otthonos.

Hiszen mikor menny örömén

gyakran el-elgondolkodol,

felülről fényözön borít,

s fölismersz égi titkokat.

Szűz tőről sarjadt liliom,

dicsőség neked, Jézusunk,

Atya és Lélek, nektek is

időtelen időkön át. Ámen.

Benedictus-ant:Íme, az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap. Alleluja.

Noha boldog nővéreid

hites elöljárója vagy,

nekik veted alá magad,

s rangodtól szabadulni vágysz.

Hazatérni kívánkozol,

hogy Jegyeseddel egyesülj;

s íme, nevével ajkadon

édes álomba szenderülsz.

Mostan hát testünk és szívünk

óvd meg a bűntől, Katalin,

hogy majd a Bárány-vacsorán

asztalhoz üljünk teveled.

Szűz tőről sarjadt liliom,

dicsőség neked, Jézusunk,

Atya és Lélek, nektek is

időtelen időkön át. Ámen.

Magnificat-ant:Az okos szűz, aki készen várakozott, {†} amikor megjött a Vőlegény, {*} bement vele a menyegzőre. (Mt 25,10) Alleluja.

Szent Leopold vallásos, földműves családba született Dalmáciában (Castelnuovóban), 1866-ban. Már gyermekként érezte, hogy Isten szerzetesi életre hívja. A kapucinusokhoz jelentkezett azzal a reménnyel, hogy ott a keresztény egység apostola lehet. Pappá szentelve több helyen szolgált, majd 1909-ben Páduába került gyóntatónak, s ott is maradt 1942-ben bekövetkezett haláláig. Közkedvelt gyóntató lett: szavaiból megértés, együttérzés és vigasz áradt, sokat imádkozott gyónóiért és gyakran penitenciát is vállalt értük. Önmegtagadásait a keleti keresztényekkel való egységért ajánlotta fel. Megjövendölte 1940-ben, hogy Páduát bombázni fogják, elpusztul a kolostor is, de gyóntatócellája megmarad. Mindez 1944-ben be is következett. Közbenjárására számos imameghallgatás történt. II. János Pál pápa 1983-ban avatta szentté.

Isten, ki tökéletes Egység és a legfőbb Jó vagy, te betöltötted Szent Leopold áldozópapot a bűnösök iránti irgalommal és a keresztények egységéért való buzgalommal; közbenjárására add meg nekünk, hogy lélekben megújulva mindenkihez a te szereteteddel forduljunk, a hívők egységén pedig békében és beléd vetett bizalommal munkálkodjunk.

Regalát Szent Péter 1390-ben született Spanyolországban jómódú szülőktől. Fiatalon belépett a ferencesek közé. Az ekkoriban megerősödő obszerváns mozgalom egyik legfőbb terjesztője lett. Elöljáróként sokkal szigorúbban gyakorolta mindazt, amit a neki alárendeltektől elvárt. Állandóan böjtölve, imádkozva és a szegények iránti gyöngéd szeretetben élte életét. Az obszervancia szorgalmazása miatt számos sértést és üldözést kellett elviselnie. Aguilerában halt meg 1456-ban. XIV. Benedek pápa 1746-ban avatta szentté.

Mindenható Isten, aki megadtad Regalát Szent Péternek halandó életében a szemlélődés adományát, engedd meg nekünk is az ő közbenjárására, hogy színről színre láthassunk téged az örök életben.

Cortonai Szent Margit a toszkánai Lavianóban született 1247-ben. Hétéves volt, amikor édesanyját elveszítette. Tizenhét évesen egy nemes szolgálatába szegődött, akivel kilenc éven át szerelmi viszonyt tartott fenn, s e kapcsolatból gyermeke is született. Szerelmét orvul meggyilkolták. Mikor rátalált a holttestre, Margit mélységesen megrendült. A cortonai ferencesekhez ment, és vezeklő életet kezdett, majd belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe. A szeretet cselekedeteit hősiesen gyakorolta, különösen a betegek iránt volt figyelemmel, akiknek gondozására társakat is talált és kórházat épített. Állandó imádságban, elmélkedésben és böjtölésben élt. Az Eucharisztia misztériuma és Jézus szenvedése mély szeretettel töltötte el. Lelkét 1297. február 22-én adta vissza Teremtőjének. XIII. Benedek pápa 1728. május 16-án avatta szentté.

Atyánk, minden fény kútfeje,

Margitra pillantván szemed,

szerelmet szült tekinteted,

s eloszlatta a szív fagyát.

Erőd rácsapva hirtelen,

a fájdalom kergeti már,

hogy múltja sötét foltjait

forró könnyekkel mossa le.

Bűnös vágyak emlékeit,

cafrangot, ékszert elhajít,

goromba zsákba öltözik,

kóccal keríti derekát.

Ó, Krisztus, igaz szerelem,

te mosd le, szánva, bűneink,

te töltsd szívünkbe fényedet,

s a mennyet te nyisd meg nekünk.

Az egy Istennek hódolat;

sokféle kegyet osztogat,

vétket feloldoz számosat,

végül örök jutalmat ad. Ámen.

Isten, ki nem akarod a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen, engedd kegyelmesen, hogy amint Margit szolgálódat a kárhozat útjáról irgalmasan az üdvösség ösvényére vezetted, úgy mi is, bűneink rabságából megszabadulva, tiszta lélekkel szolgálhassunk neked.

Örülni kell és ujjongani, mert ez a leányom meghalt, de föltámadt{n}vö. {r}Lk 15, 32{/r}{/n}

Talán aki elbukik, nem kel fel ismét? Talán aki elfordul, nem fordul vissza soha? Sok orvosságot találsz az isteni írásban a bajokra, sok gyógyszert, amellyel a pusztulásból eljuthatsz az üdvösségre. Olvashatsz a halál és a feltámadás titkáról, bizonyságot találhatsz a rettentő ítéletről és az örök büntetésről, megtalálhatod a hittételeket a bűnbánatról és a bűnbocsánatról; számtalan példát lelsz a megtérésre: drachmát, báránykát, fiút, aki rossz nőkre pazarolta vagyonát, aki elveszett és megkerült, meghalt, és újra éledt. Éljünk hát a bajok ezen orvosságaival, mert lelkünk ezek által meggyógyul.

Amíg ez lehetséges, emelkedjünk fel a bukásból, és ne essünk kétségbe magunk miatt, ha már a rossztól elszakadtunk. Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy üdvözítse a bűnösöket. Jöjjetek, imádjuk és boruljunk le előtte, siránkozzunk színe előtt! Az Ige bűnbánatra hív bennünket, hozzánk kiált, hangos szóval mondja: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terhelve vagytok, és én megenyhítlek titeket! Van tehát számunkra út az üdvösségre, ha mi is akarjuk.

Elnyelt a győztes halál, de lásd és tudd meg, hogy Isten letöröl a bűnbánók arcáról minden könnyet. Hűséges az Isten minden szavában. Nem hazudik, amikor így szól: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; és ha olyan vörösek is, mint a bíbor, fehérek lesznek, mint a gyapjú. Készen áll a lelkek nagy orvosa betegséged meggyógyítására. Készséges szabadító ő. Nemcsak a tiéd, hanem mindazoké, akik bűnükben szolgaságra adták magukat. íme, az ő édes és üdvösséges szavai: nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek. Ugyan, milyen kifogás mögé bújhatsz, vagy kinek lehet valami kifogása, mikor ezeket kiáltja?

Az Úr meg akar tisztítani a fájdalmas csapásoktól és meg akarja neked mutatni a sötétség után a világosságot. A jó Pásztor keres téged, elhagyván az el nem tévedt juhokat. Ha átadod magad neki, nem késlekedik és nem restelli, hogy vállára vegyen téged, és örül, hogy megtalálta elveszett báránykáját.

Áll az Atya és várja visszatérésed a tévelygésből. Csak térj vissza, és amikor még messze vagy, hozzád szalad és nyakadba borul, baráti öleléssel karol át téged, aki a bűnbánatban már megtisztultál. Sőt még lelkedet is, amelyet a régi ember cselekedetei lecsupaszítottak, eredeti ruhájába öltözteti; gyűrűt húz ujjadra, Krisztus vérében megmosdat, felövez és sarut húz a lábadra, hogy a rossz útról megtérvén hirdethesd a békesség Evangéliumát. Ünnepnapot, örömünnepet hirdet mind az angyaloknak, mind az embereknek, és mindenféle módon megünnepli üdvösségedet. Hiszen ezt mondja: Bizony mondom nektek, öröm van a mennyben az Isten előtt egyetlen megtérő bűnös fölött. Ha pedig valaki azok közül, akik azt gondolják magukról, hogy állnak, szemrehányást tesz azért, mert téged olyan gyorsan visszafogadtak, a jóságos Atya szót emel érdekedben: Örülni kell és ujjongani, mert ez a leányom meghalt, de életre kelt, elveszett, de megkerült.

Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és meg vagytok terhelve: én felüdítelek titeket, {*} Mert az én igám édes, az én terhem könnyű. Alleluja.

Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek, {*} Mert az én igám édes, az én terhem könnyű. Alleluja.

Atyádnak egyszülött Fia,

reánk kegyesen nézz le ma,

mert égbe hívtad e napon

a bűnét bánó Margitot.

A drachma, melynek helye hűlt,

a kincstárba visszakerült;

a gyöngyszem, mely sárba merült,

megtisztítva kifényesült.

Jézus, minden seb gyógyszere,

bűnbánó szív szövétneke,

engedd, hogy bűneink sarát

Margitnak könnye mossa le.

Ó, istenszülő Szűzanya,

Éva siralmas fajzatát

az élet örvényeiből

az üdvösség partjára mentsd.

Az egy Istennek hódolat;

sokféle kegyet osztogat,

vétket feloldoz számosat,

végül örök jutalmat ad. Ámen.

Benedictus-ant:Bocsánatot nyert sok bűne, {*} mert nagyon szeretett. (Lk 7, 47) Alleluja.

Egy férfias szívű, erős

asszonyt dicsér ma énekünk;

dicsőségét, erényeit

mind e világon hirdetik.

Szent szerelemtől sebes ő;

bódult évek kéjeinek

hátat fordít, s meredeken

az égnek törnek léptei.

A testet böjttel fékezi,

imádság édes étele:

táplálja lelkét szüntelen;

így nyeri meg a mennyeket.

Krisztus, erősek ereje,

nagy tett csak tőled telhetik,

e szent szavára légy kegyes,

hallgasd meg esdő énekünk.

Dicsőség neked, Jézusunk;

szent szolgálódat hathatós

pártfogóul adván nekünk,

hisszük, mennybe is fölsegítsz. Ámen.

Magnificat-ant:Szívem ujjong az Úrban, {†} és kitárul a szívem, {*} mert örömmel tölt el segítséged. (1 Kir 2, 1) Alleluja.

Baylon Szent Paszkál az Aragóniai Királyságban, a mai Spanyolország területén született 1540-ben. Buzgó szülei már gyermekkorában lelkébe ültették az Oltáriszentség szeretetét. Serdülőkorában pásztornak szegődött, s a nyáj őrzése közben az Eucharisztia imádásába merült. Erényekkel gazdagon lépett 1564-ben a kisebb testvérek közé. Isten a tudomány és a tanács karizmájával tüntette ki: nagy tudósok jöttek hozzá tanácsát és véleményét kérni. Dél-Franciaországban üldözést szenvedett az Eucharisztiába vetett hitéért. Szerzetesi életének gyümölcseként lelki tapasztalatait kis művében foglalta össze. A halál ötvenharmadik születésnapján érte, 1592. május 17-én Villarrealban. VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta szentté.

Ant. Krisztus királyt, aki fölmagasztalja az alázatosakat, jöjjetek, imádjuk! Alleluja.

Boldogan gyűlünk Paszkál ünnepére,

kései társak, emlékezve arról,

mily szeretettel vette körül egykor

Krisztusa Testét.

Pásztorgyerekként szíve arra vágyván,

angyalok étkén tartsa a jó Pásztor,

nyílik az égbolt, s ő megpillanthatja

Azt, kire vágyott.

Élő kenyérről elmélkedve buzgón,

Isten oltárát áhítozva folyvást,

mennyei lángban ég egész valója,

s csaknem elolvad.

Színigaz hitnek védelmében vallja:

Krisztust fogadjuk a szentelt kenyérben;

vértanúvá sem kard tesz, hanem élő,

szívbeli készség.

Krisztusunk, Paszkál érdemére kérünk,

folttalan szívvel lépve nyomdokába,

méltók lehessünk gyakran megízlelni

mennyei étkünk.

Adja meg mindezt kegyesen minékünk

boldog Istenség, Atya, Fiú, Lélek;

őt dicsőítse mindeneknek ajka

szerte a földön. Ámen.

Isten, ki Szent Paszkált Fiad Testének és Vérének szentséges misztériuma iránt csodálatos szeretettel ékesítetted, engedd kegyelmesen, hogy a lelki gazdagságot, amelyben az isteni lakoma által részesült, mi is méltók legyünk elnyerni.

Mivel Istennek nagy a kívánsága, hogy ajándékait nekünk ajándékozza, valahányszor kérsz valamit tőle, szíved igen erősen higgye, hogy Isten meg akarja neked adni, amit tőle kérsz. Mert még csak eszedbe sem jutott volna kérni, ha Isten előtte nem biztatott volna, hogy akarj tőle valamit kérni. Készségesebb kérésed meghallgatására, mint te arra, hogy kérj tőle valamit. Inkább az indítson a könyörgésre, hogy Isten szeretne adni valamit neked, mint a te szükséged. Imádságunk mindig a mi Urunk Jézus Krisztus életének misztériumára és érdemére hivatkozzék. Örökös elszántsággal tedd magad alkalmassá arra, hogy kérésed az Ur meghallgassa. Mindig azt keresd, amit az Isten keres. Akaratod mondjon le minden előnyről, vagy haszonról, ami kérésedből származhat. Tudod, mit keress? Mindenekfelett Istent keresd! Illő dolog, hogy mindenekelőtt és mindenekfölött egyedül Istent keressük. Azért is, mert az isteni Fölség akarja, hogy megkapjuk, amit kérünk, és így az ő szolgálatára alkalmasak legyünk. Őt pedig mindig jobban szeressük.

Minden imádságodat ez a szándék mozgassa, és ha kérsz valamit, szeretetből és szeretetért kérd, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Szakadjon el szíved ezen világ ügyétől, mintha ebben a világban más se volna, mint Isten és jómagád. Még ha egy pillanatra messze is kerülsz szívedben Istentől, akkor is légy mindig egyszerű, alázatos szívű; nagy lendülettel emelkedj önmagad fölé. Mint a kiöntött olaj, olyan legyen az Isten iránti, mindenek fölötti a szereteted.

Istennek hálát adni nem más, mint lelkünk benső világában elismerni a mérhetetlen Istent, a világegyetem Urát, akitől mindent kapunk, akitől elnyertük mennyei ajándékát. Hiszen tőle jön minden jó. Mindenképpen Isten dicsősége örvendeztessen meg, aki ilyen jótéteményben részesített. Azért mindennél jobban szeresd és szolgálj neki szolgálatkészen.

Amikor bizonyos ajándékokat kapsz az Úrtól, add oda magad neki teljesen, mindenestől, boldogan, örömmel, alázd meg magad és vesd meg magad, mondj le igazán saját akaratodról, úgyhogy mind a tested, mind a lelked az övé legyen, őt szolgálja. Lépj ki önmagádból és ne feledkezz meg a szüntelen hálaadásról, boldogan emlékezz meg az Úr hatalmáról és jóságáról, aki téged jótéteményeiben részesített, aki veled ennyi jót tett, akinek most éppen ezért az ajándékért mondasz köszönetet. Ha azt akarod, hogy Isten előtt kedves legyen a hálaadásod, mielőtt a hálaadásba fognál, időzz előbb az alázatosságnál, az önmegtagadásnál, légy egészen kicsiny Isten előtt, ismerd be szegénységed és nyomorúságod, hogy megérthessed, milyen bőkezű a te Istened. Örülj és ujjongj azon, hogy szemmel láthatóan gazdagított téged és kegyelmeivel elhalmozott. Ne sokra tartsd a jót, vagy a hasznot, ami neked jutott ebből. Inkább azon járjon az eszed, hogy Istennek még hűségesebb szolgája lehess.

Áldalak téged, Atyám, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől {*} És a kisdedeknek jelentetted ki. Alleluja.

Igen Atyám, így tetszett neked. {*} És a kisdedeknek jelentetted ki. Alleluja.

Égi Atyánknak tüköre,

segíts meg minket, Jézusunk,

és Paszkál áldott életét

megénekelni adj erőt.

Őt hozta el a ragyogó

nap a világnak valaha,

majd vitte vissza mennybe is

örök babérral díszesen.

Már gyermekfővel is jeles

erényekkel ékeskedett:

jámbor, józan, tartózkodó

és tiszta szívvel tündökölt.

Majd a Kisebb Atyafiak

keskeny útjára rátalál;

a szabálytól se jobbra, se balra

nem hajlik el soha.

Csak egyetlen egy vágya van:

követni szegény Krisztusát;

meggazdagodni idelenn

a nélkülözés így óhajt.

Hogy alárendelni magát

egymaga is képes legyen,

tűri az élet bú baját:

ne a halál alázza meg.

Dicsőség neked, Jézusunk;

halált legyőzve tündökölsz

Atyáddal s a Lélekkel egy,

időtelen időkön át. Ámen.

Benedictus-ant:Szentségben és igazságban járt az Ur színe előtt {*} és elnyerte az üdvösség ismeretét Isten népének épülésére. (Vö. Lk 1, 75. 77) Alleluja.

Magnificat-ant:Fölemelte az Úr az alázatost, {*} és az éhezőt betöltötte minden jóval. (Lk 1,52-53) Alleluja.

Szent Félix 1515-ben született az itáliai Cantalicében. Miután felismerte hivatását, egy ideig még halogatta a rendbe való jelentkezést, majd végül 1543-ban belépett Zitta városában az éppen akkoriban alapított szigorú kapucinus kolostorba. Innen Rómába küldték, ahol negyven éven át alamizsnagyűjtő volt. Bámulatos egyszerűséggel, ártatlansággal és példás szeretettel valóságos apostola lett Rómának. Ha kilétéről kérdezték, így felelt: „A kapucinusoknál lakom. Én vagyok a szamaruk.” Az emberek „Deo gratias testvér”-nek nevezték, mert e szavakkal köszönte meg az adományokat. Körútjairól visszatérve először mindig a templomba tért be; néha egész éjjeleket töltött az Eucharisztia előtt. Isten rendkívüli kegyelmekkel halmozta el: betegeket gyógyított, jövendölt, többször elragadtatásba esett. Baráti kapcsolat fűzte Néri Szent Fülöphöz. Rómában halt meg 1587. május 18-án. XI. Kelemen pápa 1712-ben avatta szentté.

(A meg nem erősített Regula 17. fejezet; Ferences Források – 1. 36-37.o., Agapé Kiadó, Szeged, 1992.)

Arra a szeretetre, mely maga az Isten, kérve kérem valamennyi prédikáló, igehirdető és dolgozó testvéremet, a klerikusokat éppúgy, mint a laikusokat, hogy törekedjenek mindenben megalázni magukat; ne dicsekedjenek, ne leljék örömüket magukban, ne legyenek bensejükben túlfűtöttek tetszetős beszédeik és jó tetteik miatt, sőt semmi jó miatt, amit Isten olykor bennük és általuk mond, tesz és művel. Hiszen maga az Úr mondja: De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek.

Legyünk szilárdan meggyőződve arról, hogy a hibákon és bűnökön kívül semmi mást nem vallhatunk magunkénak. És inkább örülnünk kell annak, ha különféle kísértésekbe esünk, és ha az örök élet elnyeréséért mindenféle testi-lelki kínt és gyötrelmet szenvedünk ezen a világon. Ezért mindnyájan óvakodjunk, testvéreim, minden gőgtől és hiú dicsekvéstől. És őrizzük meg magunkat e világ bölcsességétől és a test okosságától. Mert a test szelleme jobban töri magát a csengő szavak után, a cselekvéssel ellenben kevesét gondol, s nem a lélek bensejében keresi a vallásosságot és szentséget, hanem beéri a csak külsőleg, emberi szemnek mutatkozó vallásossággal és szentséggel. Az ilyen emberekről mondja az Ur: Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Ezzel szemben az Úr Lelke azt akarja, hogy a test sanyargatott és lenézett, hitvány és megvetett legyen. És alázatosságra, türelemre, egyszerűségre és a lélek tiszta, egyszerű és igazi békéjére törekszik. És mindenkoron és mindenekfölött az Atya, Fiú és Szentlélek isteni félelmét, isteni bölcsességét és isteni szeretetét áhítozza.

Minden jót a fölséges és hatalmas Úristennek adjunk vissza, és ismerjük el, hogy minden jó az övé; neki adjunk hálát mindenért, akitől minden jó származik. Legyen minden a fölséges és hatalmas, igaz és egyedülvaló Istené; neki adassék és őt illesse minden tisztelet és tisztesség, minden dicséret és áldás, minden hálaadás és dicsőség, mert minden jó az övé, és ö az egyedül jó. Ha tehát valahol szóval rosszat mondó vagy cselekvő, vagy Istent káromló embert látunk, vagy hallunk, mi jó szóval mondjunk áldást, cselekedjük a jót és dicsérjük Istent, aki áldott mindörökké. Ámen.

Bármit szóltok és tesztek, mindent az Úr Jézus Krisztus nevében tegyetek s általa adjatok hálát Istennek, az Atyának. {*} Uram, Istenem, szívem egyszerűségében mindent felajánlottam neked.

Isten oktalansága bölcsebb az embereknél, Isten gyöngesége pedig erősebb az embereknél. {*} Uram, Istenem, szívem egyszerűségében mindent felajánlottam neked.

Isten, ki Szent Félixben az evangéliumi egyszerűség és az ártatlan élet példáját ajándékoztad a ferences családnak és az egész Egyháznak, add meg, kérünk, hogy nyomdokain járva egyedül Krisztust igyekezzünk követni és örvendezve szeretni.

Benedictus-ant:Boldogok a békességszerzők, {†} boldogok a tisztaszívűek, {*} mert ők meglátják az Istent. (Mt 5, 8. 9) Alleluja.

Magnificat-ant:Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, {*} mert ilyeneké az Isten országa. (Mt 19, 14-15) Alleluja.

Szent Bernardin a toszkánai Massa Marittimában született 1380-ban. Tizenegy éves korában Sienába ment tanulni. Tanítói csodálták gyors felfogóképességét, szorgalmát, lelki tisztaságát és szeretetét. Belépett a Miasszonyunkról nevezett kórház betegápoló testvérületébe, majd 1400-ban, a borzalmas pestis idején minden képzeletet felülmúló hősiességgel ápolta a betegeket. A járvány elmúltával hónapokra magányba vonult, hogy jövőjéről döntsön. Vagyonát szétosztva 1402-ben belépett az obszerváns ferencesek közé. Pappá szentelése után több mint másfél évtizeden át az imának és az önképzésnek szentelte életét, majd 1417-től vándorprédikátorként járta be Itáliát, hirdetve a szeretetet, a megbékélést, fellépve az igazságtalanság és az uzsora ellen. Jézus Szent Nevének tiszteletét buzgón terjesztette. Tanítványai közül sokan nagy hatású igehirdetővé lettek, így például Kapisztrán Szent János és Marchiai Szent Jakab. Aquilában halt meg 1444. május 20-án, 64 éves korában. V. Miklós pápa 1450-ben avatta szentté.

Élni és halni csak az Úrért vágyva,

végbúcsút mondva világnak, vagyonnak,

szívét csupán csak a Kisebb Testvérek

szerzete vonzza.

Szürke csuhát ölt, és nagy buzgalommal

boldog Atyánknak ered nyomdokába;

bárhol is járjon, Jézus szent nevének

hírnöke ő már.

Jézusát néven szólongatva, hívva,

kórokat gyógyít, elűzi a rosszat,

és mindazoknak, kik sötétben, járnak,

fénysugarat hoz.

Oktass, Bernardin: zengje Jézusunknak

szent nevét szívünk s nyelvünk, hogyha szólal,

és végóránkon ez üdvhozó névre

nyíljon az ajkunk.

Hódolat néked, egy igaz Istenség,

három személyben ki fennen uralkodsz,

s kedves szolgáid aranykoszorúval

megkoronázod. Ámen.

Isten, ki Szent Bernardin áldozópap szívébe Jézus Szent Neve iránt különleges szeretetet oltottál, érdemeire és könyörgéseire engedd, hogy minket is mindenkor a te szereteted gyullasszon lángra.

Testvérek, mivel Uratoknak ismertétek el Krisztus Jézust, éljetek is benne. Verjetek benne gyökeret és épüljetek rá, erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok, s legyen túláradó a hálaadástok. Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen bölcselettel és hamis tanítással, ami emberi hagyományon s e világ elemein alapul, nem pedig Krisztuson. Benne lakik testileg az Istenség egész teljessége, benne lettetek ennek a teljességnek részesei: benne, aki minden fejedelemség és hatalmasság feje. Vele temetkeztetek el a keresztségben, vele is támadtatok föl az Isten erejébe vetett hit által, aki föltámasztotta öt halottaiból.

Nincs üdvösség senki másban, mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, {*} Melyben üdvözülhetnénk. Alleluja.

Nevedet hirdetni fogom testvéreim előtt, az egyházban téged dicsőítelek. {*} Nevedben üdvözülhetnénk. Alleluja.

Jézus neve az igehirdetők fényessége, mert ő a ragyogó világosság, aki az igehirdetőt beszélővé teszi, hallgatóját pedig hallóvá. Ugyan mit gondolsz, hogyan terjedt el oly hirtelen és gyorsan a hit világossága az egész földön, ha nem úgy, hogy Jézust prédikálták? Talán nem ennek a névnek fénye és íze tette, hogy Isten meghívott bennünket csodálatos világosságára? Azokhoz szólt az Apostol, akik megvilágosodtak, akik ebben a világosságban világosságot láttak: Valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: úgy éljetek, mint a világosság fiai! Hirdessük úgy ezt a nevet, hogy ragyogjon, rejtekben ne maradjon. Nem szabad prédikálni piszkos szívvel, mocskos szájjal. Ő a választott edényben akar elrejtőzni és onnan akar előjönni.

Azért mondja az Úr az Apostolról: Választott edényem ő nekem, hogy hordozza nevemet a nemzetek előtt, a királyok előtt és Izrael fiai előtt. Választott edénynek mondja, amelyben a legédesebb italt kínálja, hogy az embert ivásra csalogassa. Piroslik és fénylik ő a választott edényekben, hogy mint mondja: nevemet hordozza az edény. Mert ha tüzet gyújtunk, hogy rendet teremtsünk a szántóföldön, elégetjük a száraz füvet, a haszontalan cserjét, a tövisbokrokat, és hasonlóképpen, ha felragyognak a reggeli nap sugarai eloszlatván a sötétséget, elbújnak a tolvajok, a ház aláásását tervező éjszakai rablók, Pál szavára is, aki a pogányoknak prédikált harsogva, mint a mennydörgés, tündökölve, mint a felkelő nap: megemésztette a hitetlenséget, szétszórta a hazugságot, felragyogtatta az igazságot. Elolvadt a sok rossz, mint a lobogó tűz nyomán a viasz.

Körülhordozta Jézus nevét szóval, levéllel, csodával és jópéldával. Szüntelen dicsőítette Jézus nevét, nyíltan megvallva dicsőítette. Ezenfelül királyok, pogányok és Izrael fiai előtt hordozta ezt a nevet az apostol, mint világosságot felragyogtatta, beragyogta vele az országokat, mindenütt egyre kiáltozván: Elmúlt az éjszaka, elközelgett a nappal. Vessük el tehát a sötétség cselekedeteit és öltsük fel a világosság fegyvereit. Éljünk tisztességesen, mint nappal. Megmutatta mindenkinek a világító mécsest, a tartóra állított mécsest, mindenütt hirdette Jézust, mégpedig a keresztrefeszített Jézust.

Ezért az Egyház, Krisztus menyasszonya, Pál tanítására támaszkodva mindig együtt örül a prófétával, amikor mondja: Istenem, ifjú koromtól oktattál engem, mindmáig hirdetem csodáidat, vagyis mindenkor. A próféta arra is buzdít: Énekeljetek az Úrnak és áldjátok nevét, napról napra hirdessétek üdvösségét, vagyis Jézust, az ő Üdvözítőjét.

Ujjongok és örvendezek benned; nevedről szól énekem, fölséges Istenem! {*} És zengem.

Jézus, felséges jutalom,

mennybéli igaz hatalom,

te hitvalló szolgáidat

örök jóval jutalmazod.

Halld meg közbenjáró szavát

e szent embernek, s add nekünk,

leverve rólunk az igát,

bűneinknek bocsánatát.

Hívsághoz nem lévén köze,

életét oly mód élte le,

hogy érted lobogjon szíve,

s benne csak te leld örömöd.

Téged, Krisztus, kegyes király,

vallott meg szóval, tettel itt;

az ördögöt s csatlósait

hős módra gyűrte láb alá.

Fénylik erénye s nagy hite,

imában telt el élete

és fegyelemben. Boldogan

ül most az égi lakomán.

Atyaistennek glória,

néked is, Atyád egy Fia

a Szentlélekkel közösen

most és örök időkön át. Ámen.

Benedictus-ant:Szentségben és igazságban járt az Úr színe előtt, {*} hogy az üdvösség ismeretére tanítsa az ő népét. (Lk 1, 75. 77) Alleluja.

Örömmel ünnepelve azt,

ki téged szentül szeretett,

hadd dalolunk ma szívbeli

hálahimnuszt, Uram, neked.

Híven követve Krisztusát,

gyönyörtől búcsúzik e szent,

és mindattól, mit e világ

mulandó kincsben felkínál.

Rád hallgatott ő, Krisztusunk,

érted alázta meg magát,

követett tisztaságban is

téged, a tiszták jegyesét.

Csak néked kívánt tetszeni,

csak tehozzád ragaszkodott;

szívét, szavát és tetteit

a szeretet fűtötte csak.

Hozzád a földön ily szoros,

szent kötelék kapcsolva őt,

megérett rá, hogy szabadon

emelkedjék az egekig.

Add meg, Úristen, hogy mi is

serényen fussuk be utunk,

s Háromságodban tégedet

ott fenn dicsérjen himnuszunk. Ámen.

Magnificat-ant:Az Úr Jézust hirdette és prédikálta, {*} és vele volt az Úr segítsége. (ApCsel 11, 21) Alleluja.

Szent Ferenc atyánk assisi templomának alapkövét 1228. július 16-án, a szentté avatást követő napon áldotta meg IX. Gergely pápa. A Szeráfi Atya földi maradványait ideiglenes nyugvóhelyéről, a Szent György-templomból 1230. május 25-én hozták át a felépült templomba, melyet IV. Ince pápa 1253. május 25-én szentelt fel ünnepélyesen. A ferences rend főtemplomát XIV. Benedek pápa 1754. március 25-én patriarkális bazilika és pápai kápolna rangjára emelte. Felszentelésének ünnepét az egész rendi közösség május 24-én ünnepli.

Isten, ki élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot Fölségednek, áraszd Egyházadra gazdagon Szentlelkedet, hogy Szent Ferenc atyánk közbenjárására hívő néped a mennyei Jeruzsálem épülésére egyre gyarapodjék.

Hűséges az Úr minden szavában. A Szentírásban gyakran úgy szól magáról, mint aki fölmagasztalja azokat, akik szent Fia alázatosságát utánozzák, és nemcsak az égben koronázza őket dicsőséggel és tisztelettel, hanem a halandók hitének ébresztésére és megerősítésére bölcsen úgy rendelkezik, hogy a földön is ragyogjon szép és dicsőséges emlékezetük. Szent Ferenc megdicsőülésében láthatjuk, hogy Isten nyilvánvalóan teljesítette ígéretét. Midőn még a földön élt, Szent Ferenc saját maga előtt és mások szemében is értéktelennek igyekezett feltűnni, de az Anyaszentegyház, melyen a pokol kapui sem vesznek erőt, biztos ítélete alapján ünnepi énekkel már régóta Isten barátai között tiszteli és dicséri mindenütt a földön. Testét pedig, melyben haláláig Krisztus halálát hordozta, az ég különös jegyekkel és csodákkal tüntette ki, és ezért a népek oly nagy áhítattal viseltetnek iránta, hogy sírját dicsőségesebbé akarták tenni a világ hivalkodó emlékműveinél.

Alig két évvel halála után, midőn Isten szolgájának földi maradványait el akarták helyezni és erre a célra Assisi város fala közelében alkalmas helyet és telket ajánlottak föl, elődünk, IX. Gergely azt a telket nagyon bölcsen az Apostoli Szentszék joghatóságába és tulajdonába vette és kijelentette, hogy azon a területen építendő templom egyedül a Szentszék fennhatósága alá fog tartozni. Ezért, midőn az említett IX. Gergely pápa Assisi városában a dicsőséges pátriárkát a szentek közé iktatta, saját kezével helyezte el annak a templomnak az első kövét, és ezt a templomot a Kisebb Testvérek minden temploma fejévé és anyjává tette. Más alkalmas rendeleteket is hozott, hogy Szent Ferenc testét felejthetetlen körmenet kíséretében, a legnagyobb tisztelettel körülvéve ebbe a templomba hozzák, majd 1253-ban, az Áldozócsütörtök előtti vasárnapon a bazilikát ünnepélyes szertartással fölszentelte.

Mi is tehát, annyi elődünk nyomdokaiba lépve, ugyanezen templom ragyogásának és fényének emelésére szívesen vállalkoztunk, mert különösen ösztönzött bennünket az a gondolat, hogy annál inkább remélhetjük, hogy Szent Ferenc Istennél közbenjárásával oltalmazni fogja a Római Katolikus Anyaszentegyházat, minél ünnepélyesebbek az Apostoli Szentszéknek az ő tiszteletét előmozdító döntései és határozatai. Ezért tehát jelen – örökérvényű – rendeleteinkkel Szent Ferenc fent említett templomát a patriarkális bazilika és a pápai szentély rangjára emeljük.

Isten megszentelte lakóhelyét, {*} És megdicsőítette Ferenc szolgáját. Alleluja.

Hogy az eljövendő korokban megmutassa kegyelmének túláradó bőségét. {*} És megdicsőítette Ferenc szolgáját. Alleluja.

Benedictus-ant:Megszentelte hajlékát az Úr: {†} ez az Isten háza, ahol nevét segítségül hívják, amint írva van: {*} Itt lesz az én nevem, mondja az Úr. Alleluja.

Magnificat-ant:Fölemelte az Úr a szegényt és az alázatost, {†} hogy fejedelmekkel üljön egy sorban, {*} és dicsősége templomában foglaljon helyet. Alleluja.

Szent Mária Anna Dél-Amerikában, Quitóban született 1614-ben. Árvaságra jutva szüzességét Istennek szentelte, és mivel kolostorba nem léphetett, otthonában élt aszketikus életet állandó imádságban, böjtben és más hasonló gyakorlatokban. Mikor meghallotta, hogy Japánban három jezsuita vértanúságot szenvedett, azonnal a hitetlenek közé indult. Szándékát azonban nem vihette végbe. Szent Ferenc III. Rendjébe lépve vidám lélekkel, nagy szeretettel karolta fel a bennszülötteket, akiket indióknak neveznek és a négereket, és ahogy csak tehette, védelmébe vette őket. 1645. május 24-én halt meg.

Istenünk, te megadtad a kegyelmet Szent Mária Annának, hogy a világ csábításai között szűzi tisztaságban és állandó böjtölésben úgy virágozzék, mint a liliom a tövisek között. Érdemeiért és közbenjárására segíts minket is, hogy a bűnöktől tartózkodjunk és a tökéletesebbet kövessük.

Jézus Krisztus nyomdokain járva testünket keresztre kell feszítenünk Mária Anna érintetlen ártatlanságban virágzott, így inkább a többiek, mint a saját bűnei kiengesztelésére, szűzi testét tudatos sanyargatással, különösen gyakori böjtöléssel, szöges övvel gyötörte, hasító korbáccsal vérezte. Súlyos kereszttel terhelten járta állomásról állomásra a szenvedő Jézus Krisztus keresztútját. Az isteni Megváltó fájdalmairól elmélkedve, szeretetét hathatósan viszonozva, bőven ömlöttek könnyei. Megrövidítette éjjeli pihenését, időnként a puszta földön, időnként cserépdarabokon aludt. Az éjszaka nagyobb részét térden állva, lelkét Istenhez emelve esedezett imádságban vagy elmélkedett a mennyei dolgokról.

Nem mindenki érti meg — különösen manapság — a bűnbánatnak ezt az útját, nem mindenki tudja kellőképpen értékelni, sőt korunkban sokan kevésre becsülik, visszautasítónak érzik és egészen el is hanyagolják. Pedig tudomásul kell vennünk, hogy Ádám szánalmas bukása óta mindnyájunkat megfertőzött az áteredő bűn és igen könnyen hajlunk különféle bűnökre, ezért elengedhetetlenül szükségünk van bűnbánatra az Úr figyelmeztetése szerint: Ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan elvesztek. A vezeklésnél ugyanis semmi sem alkalmasabb a lélek háborgásának megfékezésére és a testi vágyaknak az ész uralma alá való rendelésére.

Mivel pedig ebből a harcból csak küzdelem árán kerülhetünk ki győztesen, állandóan Jézus Krisztus nyomdokain kell járnunk, testünket mintegy keresztre feszítve. így már e földi halandó életünkben élvezhetjük a magasabbrendű örömöket, amelyek annyival különbek a földi élvezeteknél, mint amennyire különb a lélek a testnél, és amennyire felülmúlja az ég a földet. Megvan ugyanis a szent bűnbánatnak és az önként vállalt vezeklésnek az a mennyei édessége, amelyet az ideigtartó és mulandó javak soha nem tudnak nyújtani.

Ezt Mária Anna igen gyakran tapasztalta, és miközben Isten iránti szeretete és az emberek iránti jósága szigorú vezeklésre ösztönözte, ügyelt, hogy a többiek hibáiért engesztelést nyújtson. Ilyenkor eszméletét elveszítve eksztázisba esett, és megízlelt és megtapasztalt valamit az örök boldogságból. így alakulva, és az isteni kegyelemben növekedve nemcsak saját üdvösségét iparkodott biztosítani, hanem — amennyire tőle tellett — a másokét is előmozdítani. A nélkülözők nyomorúságát bőkezű adakozásával enyhítette, a betegek szenvedéseit csillapította. Amikor pedig országos csapások — földrengés és járványok — rémítették és sújtották polgártársait, amit az emberi erő már nem tudott elérni, azt imáival, fölajánlásaival, engeszteléssel igyekezett alázatosan kieszközölni a könyörülő mennyei Atyától.

Testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéseiből {*} Testének az Egyháznak javára. Alleluja.

Akik Krisztushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt {*} Testének az Egyháznak javára. Alleluja.

Benedictus-ant:Íme az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap. Alleluja.

Magnificat-ant:íme, követi már az értünk keresztrefeszített Bárányt a serény szűz, {*} a szemérmesség ostyája, a tisztaság áldozata. Alleluja.

Boldog Baptista Verano 1458-ban Umbriában született hercegi családból. Kora ifjúságában a Szent Szűz tiszteletére és a tökéletesség elérésére akarta szentelni életét, de ezt csak hosszas küzdelem árán érte el. 1481-ben Urbinóban, a klarisszáknál akart jelentkezni, majd nem sokkal később Umbriában alapított monostort, melyet ő irányított. A keresztrefeszített Jézus Krisztust mélységes áhítattal imádta. Isten különös kegyelmekkel, karizmákkal ajándékozta meg. Több kis művet írt, melyekben saját misztikus tapasztalatait fejti ki, és olvasóit a tökéletességre igyekszik elvezetni. 1524-ben halt meg.

Istenünk, te Boldog Baptista szüzet azzal tüntetted ki, hogy Fiad, Jézus Krisztus szenvedéséről állandóan elmélkedjék. Közbenjárására add, hogy az önmegtagadások által testünkben hordozhassuk a kereszt titkát, és így elnyerjük a boldog örök életet.

Komolyan törekedj, testvér, arra, hogy lelki szemed mindig éber legyen, lustán és hanyagul soha el ne szenderedjen, mert a mennyek országa erőszakot szenved és csak az erőszakosak szerezhetik meg maguknak. Valójában arról akarok beszélni, hogy te, aki a szent szerzetben élsz, ne merülj el abba az álomba, amelybe sokan elszenderülnek, akik szerzetbe léptek, de később felhagytak a kezdeti buzgósággal és bármit tesznek, elmélyülés nélkül teszik. Megtartják ugyan külsőleg a kolostori fegyelmet, a ceremóniáknak ugyan eleget tesznek, de ezt majdnem úgy teszik, mint ahogy a nyáj szokta, mikor az elcsatangolt juhot vagy kecskét követik, de valójában nem is tudják, miért. így tesz a lelki álomba merült szerzetes, aki a szokásokat híven követi, anélkül, hogy azok célját vagy hasznát fontolóra venné. Te azonban légy bölcs és okos, ne járj a balgák útján, hanem minden dolgodban, akár könnyű, akár nehéz, emeld Istenre lelki szemed, tetteidben a szándék legyen szent és minden nehézséget viselj el türelmesen Isten szerelméért. Arra törekedj, hogy Istent mindennél jobban szeresd, minden dolgodat csak érte tedd: akár beszélsz, akár olvasol, akár zsolozsmázol, akár házi munkát végzel, vagy bármi szolgai munkát teszel. Gondod legyen a szeretet műveire. Légy mindenkihez szeretettel teljes, akár beteg az illető, akár egészséges. Akkor van meg benned egészen biztosan a szeretet, ha a jó úton járva lelkedet gyakran az Istenhez emeled és ezt emlegeted: „Uram, mindent irántad való szeretetből teszek." Mondd ezt gyakran akár tudatosan, akár öntudatlanul. Ezt a tanácsot adom neked: fellobbant vágyadat állandóan élesztgesd, eleven legyen benned a bűnbánat, ne kíméld magadat, ne a saját kedvedet kövesd, hanem inkább atyáid hagyományait. Ha ezt megteszed, a Szentháromság színe előtt igen sok kegyelmet nyersz, ő látja szívedet: legfőbb gondod az legyen, hogy a szeretet tüze égjen benne. A légy nem a forró vízre száll, hanem a pocsolyára. így vagyunk az ördöggel is. Az istenszeretetben égő lélektől menekül, és minden tisztátalan gondolatával együtt messze kerül. De ha a lélekben kihűl a szeretet, ha megfagy az istenszeretet, akkor mint a legyek odarepülnek, rátelepszenek és helyet adnak a balga és haszontalan gondolatoknak. így aztán a lélek súlyos beteg lesz: hanyag és aluszékony. Ez a magyarázata annak, hogy a szent szerzetben sokan alszanak, és önmagukat még áltatják is, amikor mély álomban a saját tökéletességükről álmodnak. De ha elközeleg a halál napja, hazug álmaik lelepleződnek, üres kezükbe csak legyek kerülnek, melyeket eddig összeszedegettek. Nyisd ki hát jól a szemed, és amid van, el ne tékozold, hiszen ebben az életben már kevés napod van hátra. Virrassz tehát és légy buzgó a kegyelemben, amit Isten adott neked, hogy az Apostollal együtt mondhasd: Kegyelme bennem nem volt hiábavaló, hiszen téged virrasztva kereslek.

Légy éber! Tetteidet nem találom tökéletesnek Isten előtt! {*} Jusson eszedbe, hogyan kaptad és hallottad, és őrizd meg, és tarts bűnbánatot! Alleluja.

Tanácsolom néked, végy tőlem tűzben tisztult színaranyat, hogy meggazdagodjál! {*} Jusson eszedbe, hogyan kaptad és hallottad, és őrizd meg, és tarts bűnbánatot! Alleluja.

Benedictus-ant:Íme az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap. Alleluja.

Magnificat-ant:Jöjj, Krisztus jegyese, vedd a koronát, {*} melyet az Úr készített neked mindörökre. Alleluja.

Szent Ágnes Prágában született 1205-ben. Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya volt. Boleszláv sziléziai herceg jegyeseként a ciszterciek Szent Hedvig vezetése alatt álló trebnitzi monostorában nevelkedett. Jegyese halála után nem fogadta el az újabb házassági ajánlatokat. Csehországban ő alapította az első klarissza monostort, amelybe ő maga is belépett IX. Gergely pápa buzdítására. Apátnő lett, ám később e tisztségről alázatosságból lemondott. Mély barátság fűzte Assisi Szent Klárához, aki leveleket írt neki a szeráfi tökéletességről. Prágában halt meg 1282. március 2-án. Tiszteletét IX. Piusz pápa 1874-ben erősítette meg, II. János Pál pápa 1989-ben avatta szentté.

Istenünk, ki Szent Ágnes szüzet a királyi fényűzés megvetése és a Kereszt alázatos követése által a tökéletesség útjára vezetted, add meg nekünk, hogy példája szerint a hiábavalóságoktól elfordulva mindig a mennyeieket keressük.

Hálát adok a kegyelmek osztogatójának, akitől, hitünk szerint, minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik, amiért téged oly címekkel és erényekkel ékesített s a tökéletesség oly tömérdek jelével halmozott el, hogy ezért méltónak találtattál arra, hogy fáradhatatlan és tökéletes utánzója légy a tökéletesség Atyjának, akinek szeme semmi tökéletlent nem talált benned. Ez az a tökéletesség, melynek érdeméért ott fent, mennyei hajlékában, ahol dicsőségtől övezetten ül csillagos trónusán, maga a Király fogad magához téged, mivel keveselletted a földi királyság méltóságát és elutasítottad magadtól a felajánlott császári frigyet. Rajongója lettél a szent szegénységnek, s a nagy alázatosság és a lángoló szeretet szellemében annak nyomába szegődtél, akivel méltónak találtattál a legbensőbb szeretetben egyesülni. Mivel tudom, hogy számtalan erény ékesít téged, kímélni akarlak a fölösleges szószaporítástői, és nem akarlak céltalan fecsegessél terhelni, bár meg vagyok róla győződve, hogy semmi sem tűnik szemedben fölöslegesnek, amiből mégoly kevés vigasztalás is áradhat reád. De mivel csak egy a szükséges, ezt az egyet nyomatékosan a lelkedre kötöm, és Az iránt való szeretetből, akinek szent és tetszetős áldozatul ajánlottad fel magadat, egy pillanatra se feledkezzél meg feltett szándékodról és második Ráchelként tartsd mindig szem előtt eredeti elhatározásodat: amit vállaltál, amellett tarts ki, amit tenni szándékozol, tedd meg, ne habozzál, hanem ellenkezőleg: gyors futással, könnyű léptekkel és port alig érintő lábakkal, biztosan, vidáman és feltartóztathatatlanul haladj előre az üdvösség útján. Senkinek se higgy, senkiben se bízzál, aki el akar téríteni szándékodtól és akadályt akar gördíteni utadba csak azért, hogy a tökéletességnek abban az állapotában, melyre az Úr Lelke hívott, ne tudjad teljesíteni fogadalmadat a Magasságbelinek. Ha azonban valaki olyasmit talál mondani és olyasmit próbál sugallni, ami akadályoz a tökéletességben való előrehaladásban, vagy éppen ellenkezni látszik isteni hivatásoddal, ha mégoly nagy tiszteletre is vagy kötelezve az illető iránt, ne kövesd tanácsát, hanem szegény szűzként öleld át a szegény Krisztust. Lásd, ő megvetetté lett éretted, kövesd tehát példáját, és légy te is megvetetté érette ezen a világon. Ó, nemes királynőm, egy pillanatra se szűnj meg magad elé idézni, nézni, szemlélni és hő vággyal követni jegyesedet, aki sokkal szebb az emberek fiainál, aki üdvösségedért az emberek legutolsójává, megvetette, megkínzottá és egész testében sokszorosan megostorozottá alacsonyította magát, s végül a kereszt gyötrelmei között lehelte ki lelkét. Ha előbb együtt szenvedsz vele, együtt is fogsz uralkodni, ha együtt bánkódsz vele, együtt is fogsz örvendezni, ha a kereszten osztozol vele kínjaiban, a szentek fényességében fogod birtokolni az örök hajlékokat, s nevedet bejegyzik az élet könyvébe, s dicsőséges lesz az emberek között. Tehát a földi és mulandó dolgokért a mennyország dicsőségét, a veszendő javakért az örökkétartó jót fogod élvezni örökkön-örökké, és élni fogsz időtlen időkig.

Ó, mily szép vagy, Krisztus szüze. {*} Méltó voltál arra, hogy az Úrtól koronát kapj, az örök szüzesség koronáját. Alleluja.

A szüzesség pálmája örökre a tiéd, senki sem választ el téged Isten Fiának szerelmétől. {*} Méltó voltál arra, hogy az Úrtól koronát kapj, az örök szüzesség koronáját. Alleluja.

Benedictus-ant:Íme, az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap. Alleluja.

Magnificat-ant:Jöjj, Krisztus jegyese, vedd a koronát, {*} melyet az Úr készített neked mindörökre. Alleluja.

Szent Antal Lisszabonban született 1195 körül. A tehetséges fiú a helybeli káptalani iskolában tanult, majd az ágostonos kanonokrend tagja lett. Utóbb a hittudomány művelésének egyik központjában, Coimbrában tanult, és ott szentelték pappá. Amikor 1220-ban Marokkóból elhozták az első ferences vértanúk, Szent Berárd és társai maradványait Coimbrába, Szent Antalt úgy megrendítette e látvány, hogy elhatározta: ő is belép a kisebb testvérek közé. Marokkóba indult hittérítőnek, ám Afrikába érve a kikötőben betegség támadta meg, ezért haza kellett térnie. Hajóját a szélvihar Szicília partjához sodorta, ahol hírét vette az Assisiben tartandó gyékényes káptalannak. Ott találkozhatott 1221 pünkösdjén Szent Ferenccel. Egy ideig remetéskedett, de egy domonkosok előtt elmondott beszéde során fény derült rendkívüli tehetségére, és ekkortól rendszeresen prédikált. Sikerrel hirdette Isten igéjét, az eretnek tanokkal szemben is hathatósan érvelt. Szent Ferenc maga bízta meg, hogy Bolognában teológiát tanítson, így ő lett a rend első teológiai tanára. A Pádua melletti Arcellában halt meg 1231. június 13-án. IX. Gergely pápa avatta szentté 1232-ben. XII. Piusz egyháztanítóvá nyilvánította 1945-ben.

Mindenható, örök Isten, ki Szent Antalban népednek kiváló igehirdetőt és gondjaiban hathatós közbenjárót adtál, engedd meg, hogy segítségével mi is a krisztusi élet útját járjuk, és minden nehézségünkben érezzük oltalmadat.

Tiszta fény támad, messzire sugárzó,

fellegek árnyát űzi szerte-széjjel;

szívvel és szájjal mi is ünnepeljük

megjelenését.

Végbúcsút mondva világ pompájának,

rendházba lép be fiatalon Antal;

majd megismervén Assisi Ferencet,

szürke csuhát ölt.

Elvonultságban magát megtagadja,

fékezi testét, fölemeli lelkét;

hallgatag élve, méltó befogadni

Istene fényét.

Telve a fénnyel, eleven folyóként

hozza az áldást, öntözi a földet,

hit fakad útján, áhítat virágzik

s béke nyomában.

Testvéri körnek, Ferenc parancsára,

bölcsen az írást elsőként bogozza,

így lesz a Kisebb Atyafiak első

doktora, dísze.

Hála az Úrnak s egyszülött Fiának,

néked is hála, tőlük eredt Lélek,

hála a hármas, egy igaz Istennek

minden időben. Amen.

1. Ant.Lába egyenes úton jár ifjúkora óta, nagy bölcsességet szerzett, és segítségével előbbre jutott.

2. Ant.Szívét az Úr felé irányította, és a bűnösök napjaiban erőt öntött az istenfélőkbe.

3. Ant.Az Úr ragyogó világossággá tette és felmagasztalta őt népének színe előtt.

A Bölcsesség ragyogó és hervadhatatlan, könnyen felismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Eléjük megy azoknak, kik vágyódnak utána, s előre megmutatja nekik magát. Aki korán reggel keresni kezdi, nem kell fáradnia, mert ajtajánál ülve találja. Róla elmélkedni tökéletes okosság és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól. Hisz maga megy s megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon és minden szándékukban találkozik velük. Ezért könyörögtem és megkaptam az okosságot; esdekeltem és leszállt rám a bölcsesség lelke. Többre becsültem a jogarnál és a trónnál, és hozzá mérten semminek tartottam a gazdagságot. A felbecsülhetetlen drágakövet sem állítottam vele egy sorba; mert mellette minden arany csak marék homok, és vele összemérve az ezüst csak sárnak számít.

Jobban szerettem egészségnél és szépségnél, és birtoklását a világosságnál is többre tartottam; mert a fény, amely belőle árad, nem alszik ki soha. De vele együtt a többi javak is mind hozzám jöttek, mérhetetlen gazdagság volt a kezében. Örültem mindennek, mert a bölcsesség volt a vezérük; nem tudtam, hogy a szülőanyjuk is az. Csalárdság nélkül sajátítottam el, irigység nélkül adom tovább, nem rejtem el gazdagságát. Hisz kifogyhatatlan kincs az emberek számára. Akik szert tettek rá, megszerezték Isten barátságát, mert a fegyelem adományai ajánlották őket. Nekem pedig megadta az Isten, hogy bölcsen beszéljek és ahhoz méltóan gondolkodjam, aminek részese lettem! Mert ő irányítja a bölcsességet és vezeti a bölcset.

Megmutatta neki a bölcsesség útját {*} És ösvénye olyan lett, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, fényes nappá változott.

Az Úr tette egyenessé ösvényét és útjait békében célhoz vezette. {*} És ösvénye olyan lett, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, fényes nappá változott.

Akit eltölt a Szentlélek, az különféle nyelveken beszél. A különféle nyelv a Krisztusról tett különféle tanúságtétel. így az alázatosság, a szegénység, a türelem és az engedelmesség. Akkor beszélünk ezeken a nyelveken, ha magunkon keresztül megmutatjuk másoknak. Élő a beszéd, ha beszélnek a tettek. Kérlek benneteket: szűnjenek meg a szavak, és beszéljenek a tettek! Tele vagyunk szavakkal, de hiányoznak a tettek. Ezért megátkoz az Úr bennünket, hiszen azért átkozta meg a fügefát, mert nem talált rajta gyümölcsöt, csak levelet. „Az igehirdető azért kapta a Törvényt – mondja Gergely -, hogy amit hirdet, azt tegye meg." Hiába dicsekszik azzal, hogy ismeri a törvényt, ha a tetteivel lerombolja, amit tanít.

Az apostolok viszont úgy beszéltek, ahogy a Lélek szólásra indította őket: Boldog, aki úgy beszél, ahogy a Szentlélek szólásra indítja, nem úgy, ahogy a saját lelke indítja! Vannak ugyanis olyanok, akik a saját lelkük szerint beszélnek, akik mástól lopják a szót és azt úgy adják elő, mintha sajátjuk volna, és azt a magukénak tulajdonítják. Az ilyenekről és más hasonlókról mondja az Úr Jeremiásnál: Azért én a próféták ellen fordulok — mondja az Úr —, akik úgy akarnak jövendölni, hogy csak a nyelvüket mozgatják A próféták ellen fordulok, akik hazug álmaik szerint prófétálnak — mondja az Úr —, mert elbeszélik őket, s így félrevezetik népemet hazugságaikkal, csalárdságukkal. Bizony nem küldtem őket, sem parancsot nem adtam nekik. Nem is használnak semmit ennek a népnek — mondja az Úr{n}{r}Jer 23, 30-32{/r}{/n}.

Szóljunk hát úgy, ahogy a Szentlélek indított bennünket szólásra. Kérjük öt alázattal és áhítattal, árassza ránk kegyelmét, hogy Pünkösd napját úgy ünnepeljük, hogy mind az öt érzékünk tökéletesedjék, a tízparancsot pedig megtartsuk. A heves szélvészt őrizzük meg, teljünk el vele. Töltsön el bennünket a megrendült bűnbánat heves szele. Gyulladjon föl bennünk a bűnvallomás tüzes nyelve, hogy lángra lobbanjunk és felragyogjunk a szentek fényességében, s így a háromságos egy Istent méltók legyünk meglátni.

Adjunk hálát örvendve ma

Krisztus királynak lelkesen,

mert Antal, az ő hű fia,

örvendez immár odafenn.

Ferenc atya vonzotta csak,

és hozzá szabva életét,

mint forrásból eredt patak,

élet vizét hordozta szét.

Harcolván ily vezér alatt,

veretlen, magát győzte le,

vezérével együtt haladt

a harcban, s nem lett vesztese.

Mindenek javát műveli;

halálos szomjban epedőt

üdv igéjével öntözi,

e harmattal éltetve őt.

Terjeszteni vágyunk sokan

atyáinknak tiszteletét:

állítsuk helyre szorgosan

előbb nevünk becsületét.

A Fiú Atyja adja meg

s az Atya Fia ezt nekünk,

valamint a tőlük eredt

Szentlélek, Urunk Istenünk. Ámen.

1. Ant.Szavainak bölcsességén mindenki elcsodálkozott, és dicsőítették Istent.

2. Ant.Csodálatossá tette az Úr az ő szentjét és meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.

3. Ant.Szívemmel és cselekedeteimmel dicsérem az Urat; dicsőítem öt, mert bölcsességet adott nékem.

Az Úr lelke van rajtam, mert fölkent engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, s hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy felszabadítsam az elnyomottakat, és hirdessem: elérkezett az Úr esztendeje.

Kedves testvéreim, kérjük Mennyei Atyánkat, minden Szentség forrását és szerzőjét; Krisztusban ő nyitotta meg nekünk az üdvösség ajtaját. Könyörögve mondjuk:

Atyánk, te Fiadat küldted a világba, hogy hirdesse az Evangéliumot a szegényeknek,

Urunk, vezess minket az igazság útjára! Add nekünk, Urunk, örök bölcsességedet,

Te minket a tökéletes szeretetre hívtál, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk,

Urunk, taníts meg minket a mai napon arra, hogy mindenkiben fölismerjünk téged;

Benedictus-ant:Megdicsőítetted, Uram, a te szolgádat, {†} érette csodákat művelsz, {*} ezért nevedet magasztalják.

A bölcsességről elmélkedni tökéletes okosság, és aki érte virraszt, hamar megszabadul a gondtól, hisz maga megy és megkeresi azokat, akik méltók rá, barátságosan megjelenik nekik az utakon és minden szándékukban találkozik velük.

Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? Es ha valaki az Igazságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára.

Antal, akit tündökletes

csodatevőként tisztelünk,

a bajban hozzád fordulót

hallgasd meg mindig szívesen.

Születtél Luzitánia

messze táján. Örvendetes

érkezéseddel távoli

hazád hírneve felszökött.

Te munkádban lévén nemes,

családfáddal nem kérkedel,

világ hívságát megveted,

kereszt keménységére vágysz.

Mély imádásban töltöd el

a hosszú, hosszú éjeket,

zokogsz, majd forró sóhajok

szakadnak szívedből elő.

Ha szólítunk, hozzánk siess

felülről; viszályt, zűrzavart,

éhséget, ragályt messze űzz,

s az ég haragját elcsitítsd.

Az Atyának, a Fiúnak

adassék hála, tisztelet,

épp úgy a Szentléleknek is

számlálatlan századon át. Ámen.

1. Ant.Szerette őt az Isten és szerették az emberek; emlékét egyre magasztalják (Sir 45, 1).

2. Ant.Nézzétek az én szolgám, akit támogatok, választottam, akiben kedvem telik, kiárasztottam rá lelkemet (Iz 42, 1).

3. Ant.Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul, dicsérni is fogom őt vele (Sir 51, 30).

Ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha.

Magnificat-ant:Ó, hitünk nagy tanítója, Egyházunk fénye, {†} Isten törvényének buzgó kedvelője, Szent Antal, {*} az Isten Fiánál könyörögj értünk!

Krisztust, minden élet és minden erény forrását alázatosan kérjük, és mondjuk:

Urunk, te tanítványaidat elküldted az egész világra, hogy hirdessék az Evangéliumot minden teremtménynek

Urunk, te az igehirdetőkkel mindig együtt dolgozol, és megerősíted szavukat,

Add, hogy hathatósan együttműködhessünk veled a világ tökéletesítésén,

Add, hogy akik még nem hisznek az Evangéliumban, az Egyház közösségébe jussanak,

Urunk, jöjjön el a te országod! Emlékezzél meg, Urunk, testvéreinkről, akik a béke álmát alusszák,

Árpád-házi Boldog Jolán 1235-ben született IV. Béla magyar király és a konstantinápolyi császári családból származó Laszkarisz Mária leányaként. A szülői házban mindössze öt évet töltött. Ezután szülei Szent Kinga gondjaira bízták, aki Boleszláv krakkói fejedelem felesége volt. Tizenhét éves korában feleségül ment Jámbor Boleszláv kaliszi és gnieznói fejedelemhez. Példás keresztény házasságukból három gyermek született. Nővére, Szent Kinga és nagynénje, Szent Erzsébet példája nyomán Jolán bőkezűen segítette a szegényeket, özvegyeket és árvákat. Két klarissza monostort is alapított Kaliszban és Gnieznóban. Férje halála után szintén özvegy nővérével, Kingával vagyonukat felosztva az ószandeci klarissza monostorba vonultak. Gnieznóban halt meg 1298. június 11-én. XII. Leó pápa avatta boldoggá 1827-ben.

Isten, ki Boldog Jolánt megtanítottad, hogy Fiad alázatos követését a világi méltóság és gazdagság elé helyezze, érdemeiért és közbenjárására engedd, hogy lemondva a földiekről őszinte szívvel keressük a mennyei javakat.

A szegénység erénye annyira szükséges az igazi tökéletességhez, hogy nélküle soha senki nem lehet tökéletes. Ezt maga az Úr bizonyítja, amikor az Evangéliumban mondja: Ha tökéletes akarsz lenni, menj és add el mindenedet, s oszd szét a szegényeknek. Minthogy az evangéliumi tökéletesség lényege a ragyogó szegénység, senki se higgye, hogy eljutott a legnagyobb tökéletességre, ha még az evangéliumi szegénységet tökéletesen el nem sajátította. De te, Krisztus szüze, az Úr szolgálóleánya, micsoda lelkülettel keresed a gazdagságot, mikor szegénységet fogadtál, mikor Jézus Krisztus szegényei között telik el életed, mikor a szegény Ferenc atyánk leánya akarsz lenni, mikor megfogadtad, hogy a szegény Klára anya követője akarsz lenni? Nagyon is szégyenletes a te kapzsiságod és az én kapzsiságom, mert noha szegénységet fogadtunk, a szegénységet kapzsiságra változtattuk. Olyanra vágyunk, amire nem szabad, olyasmire áhítozunk, amit a Regula is tilt, holott értünk lett szegénnyé az Isten Fia. Jól tudom, hogy így van: minél buzgóbban és minél jobban szeretitek a szegénységet, amit fogadtatok, minél tökéletesebben utánozzátok az evangéliumi szegénységet, annál nagyobb mértékben bővelkedtek mind a földiekben, mind a lelkiekben. Ha azonban az ellenkezőre adjátok fejeteket, ha megvetitek a szegénységet, amire fogadalmat tettetek, akkor mind a földi, mind a mennyei javakat elveszítitek. Mert a szegény Jézus szegény szülőanyja, Mária mondotta: Az éhezőket betöltötte jókkal, s üresen bocsátotta el a gazdagokat. Ugyanerről tesz bizonyságot ama szent próféta: A gazdagok szükséget szenvednek és éheznek, akik meg az Urat keresik, hiányt semmiben sem szenvednek. Nem olvastatok arról, soha nem hallottatok arról, mit mondott az Úr Jézus az apostoloknak Máté evangéliumában: Ne aggodalmaskodjatok, ne mondjátok: mit eszünk vagy mit iszunk. Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek. Minden aggodalmat tegyetek le az Ő kezébe, mert neki gondja van rátok. Boldog vagy, Isten szolgálója, gondolj csak szegénységedben szegény Urunkra, Jézus Krisztusra, vésd szívedbe Ferenc atyádnak, a szegénykének szegénységét, ne felejtsd el Klára anyád szegénységét, komolyan, egész szívedből ragaszkodj a szegénységhez, öleld át a szegénységet, mint Úrnőt. Ne is akarj az ég alatt Urunk szerelméért mást szeretni, mint a szegénységet, ne becsüld semmire a tisztséget, vesd meg a földieket, nézd le a gazdagságot. De a szent szegénységet, amit megfogadtál, tartsd meg erősen és hűségesen. Haszontalan dolog gazdagnak lenni és szeretni a gazdagságot. Hasznos, ha te gazdag nem vagy, se nem szereted a gazdagságot. Sőt békességes és gyönyörűséges. Ez már tökéletes erény. Nos tehát kell, hogy az Úr tanácsa és a szegénységről adott példája minden keresztényt megindítson és lángra lobbantson a szegénység szeretetére: Ó, boldog szegénység, mily kedves vagy Isten szemében, mekkora békét árasztasz azok szívébe, akik itt a világban megszeretnek és vállalnak téged.

Uramnak, Jézus Krisztusnak szerelméért a földi országot és minden e világi pompát megvetettem. {*} Láttam és megszerettem őt, hittem benne, és lelkem lángra gyúlt iránta.

Benedictus-ant:Aki mennyei Atyám akaratát teljesíti, {*} az nekem mind testvérem, nővérem és anyám, mondja az Úr (Mt 12, 50).

Magnificat-ant:Ti, akik elhagytatok mindent {†} és követtetek engem, {*} százannyit kaptok és örökségül elnyeritek az örök életet (Mt 19, 28-29).

Írország VIII. Henrik angol király uralkodása alatt, 1542-ben veszítette el függetlenségét, és ezzel át kellett volna térnie az anglikán hitre. A püspökök nagy többsége, a papság és a hívő nép azonban hősiesen kitartott a Katolikus Egyház mellett. Századokon át folyt az ír nép elnyomása: bár az egyházüldözők maguk is keresztények voltak, hol ígéretekkel, hol fenyegetésekkel igyekeztek kikényszeríteni az Egyháztól való elszakadást. Azok közül, akik vértanúhalált haltak, tizenhetet II. János Pál pápa 1992-ben szentté avatott. Közülük négyen kisebb testvérek voltak: Patrik O’Hely püspök és Conn O’Rourke áldozópap 1579-ben, Conor O’Devany püspök 1611-ben, John Kearney 1653-ban szenvedett vértanúságot. Imádkoztak üldözőikért, a katolikus híveket pedig a hitükben való kitartásra, az Egyházhoz való hűségre és a szentségi életben való megmaradásra biztatták. Kivételes lelki erejük fogvatartóikra is hatással volt.

Istenünk, örvendeztess meg minket kéréseink teljesítésével, add, hogy mi, akik a boldog ír vértanúid szenvedésének emlékét évenként megújuló áhítattal ünnepeljük, állhatatos hitüket is kövessük.

Ramon Llull a Baleár-szigeteken, Palmában született 1235-ben. Katalán nemzetiségű ferences bölcselő, hittérítő, költő és misztikus. Miután minden vagyonáról lemondott, belépett Szent Ferenc harmadik rendjébe. Hazájában kollégiumot szervezett misszionáriusok képzésére. Írásai és tudása miatt doctor illuminatus (megvilágosított tanító) névvel illették. Sokat fáradozott a mohamedánok megtérítésén, akik azonban börtönbe zárták, majd félholtra kövezték. Keresztény hajósok vitték szülőföldjére, Mallorca szigetére, ahol 1315. június 29-én belehalt sérüléseibe. IX. Piusz pápa avatta boldoggá 1850-ben.

Isten, ki Boldog Rajmund vértanúban felkeltetted a hit továbbadásának vágyát, közbenjárására engedd meg nekünk, hogy a kegyelmedből kapott hitet mindhalálig állhatatosan megőrizzük.

(„Vida coetania del Reverend Mestre Ramon Lull" Translatio latina, in Analecta Bollandiana, vol. 48. pp. 130-178)

Rajmund, családi nevén Lull, Pálmában, a Baleári-szigetek nagyobbik szigetén nemesi szülőktől született. A királyi udvarban nevelkedett, a király asztalánál. Amikor pedig lemondott a világ hiúságáról, felöltve az új embert, új életet akart kezdeni. Minden vagyonáról lemondott, és csak eggyel törődött, hogyan lehetne a lelkek üdvét szolgálni és Jézus Krisztus országát a mohamedánok körében terjeszteni. Hogy ezt a célt könnyebben elérhesse, hazájában iskolát állíttatott föl, ahol különböző nyelveken, különösen arabul beszélő ferenceseket képeztek az Evangéliumnak a hitetlenek közti hirdetésére. Amikor ez a hőn óhajtott vágya teljesült, Rajmund a magányt kereste. Fölment a Randa nevű hegyre, és remete életet kezdett kemény önmegtagadásokkal és az isteni dolgokról való elmélkedéssel. Ezen Istentől sugalmazott új kezdeményezéséhez bölcsességért esedezett. Kilenc évig hűségesen ezt az életmódot folytatta. Isten pedig annyira megvilágosította értelmét, hogy ő, aki azelőtt műveletlen ember volt, most az isteni dolgokról és az elvont tudományokról világosan tudott beszélni mindenki csodálatára. Ettől kezdve negyven éven keresztül zarándokként Jézus Krisztus ügyéért szállt harcba. Járt Rómában, Avignonban, Párizsban, Viennében, Pisában és más helyeken és vagy IV. Honoriusztól, vagy V. Kelementől, vagy magától a viennei zsinattól kieszközölte, hogy szemináriumokat létesítsenek, ahol olyan tudós és jellemes férfiakat képeznek, akik alkalmasak lesznek bárhol a pogányok között terjeszteni a katolikus hitet. Végül Afrika Bugia kikötőjében állomásozott, és midőn Jézus Krisztust igaz Istennek hirdette, börtönbe vetették és halálra ítélték. De a kereskedők kérésére szabadon bocsátották. Hazájába visszatérve főleg azt fájlalta, hogy a számára legjobb lehetőséget elszalasztottá. Amikor új alkalom kínálkozott, visszatért Bugiába, de hamar felismerték, a városon kívülre vonszolták és megkövezték. Azt hitték, hogy meghalt és otthagyták. A hajósok pedig Isten gondviselése folytán a félig holt Rajmundot hajójukra tették, aki Mallorcát, hazáját megpillantva kilehelte lelkét.

Boldog férfiú, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát {*} Elnyeri az élet koronáját{n}{r}Jak 1, 12{/r}{/n}.

Aki pedig mindvégig állhatatos marad, az üdvözül {*} Elnyeri az élet koronáját.

Benedictus-ant:Aki gyűlöli életét ebben a világban, {*} az megmenti azt az örök életre (Jn 12, 25).

Magnificat-ant:A mennyországban van a szentek otthona, {*} nyugalmuk pedig az örökkévalóságban.

SZENT GRASSI GERGELY PÜSPÖK, JÉZUSRÓL NEVEZETT MÁRIA HERMINA SZŰZ ÉS TÁRSAI, KÍNAI VÉRTANÚK

Kínában a XIX. század folyamán egyre nőtt az elégedetlenség az országot kizsákmányoló, megalázó és a helyi hagyományokat nem tisztelő külföldiekkel szemben. Ennek következtében robbant ki az úgynevezett bokszerfelkelés 1900-ban, amely a keresztények üldözésével is egybekapcsolódott. Ennek során több száz külföldi és több ezer kínai keresztény vesztette életét. A vértanúk között volt három ferences püspök (Gregorio Grassi, Antonino Fantosati és Francesco Fogolla), négy ferences pap (Cesidio da Fossa, Giuseppe Gambaro, Elia Facchini és Théodoric Balat), hét ferences Mária-misszionárius nővér és tizenöt testvér a ferences harmadik rendből. II. János Pál pápa 2000-ben avatta őket szentté.

Isten, ki azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére jusson, engedd, kérünk, hogy Szent Gergely püspök és vértanútársainak közbenjárására minden nemzet megismerjen téged, egyedül igaz Istent, és akit küldtél, a te Fiadat, a mi Urunkat, Jézus Krisztust.

Körülbelül délután négy óra volt. A három elöljáró az officiumot imádkozta, a többiek pedig a munka után rövid pihenőt tartottak, amikor az előcsarnokkal szemközti rétről hirtelen fegyverzaj és a protestánsok közül való asszonyok és gyermekek sírása és jajgatása hallatszott. Az apácák, akik akkor a helyhez közelebb voltak, ezt hallva Theodorik atyához siettek, és mindnyájan késedelem nélkül Grassi Gergely püspök köré sereglettek, aki így szólt hozzájuk: „Testvéreim, ez a mi óránk, térdeljetek le, mindnyájatokat feloldozásban részesítelek." Letérdeltek tehát, s feloldozta őket; majd ő maga is a többiekkel együtt térdelve várta a katonák érkezését, akik tolongva, nagy lármával törtek be a házba. Mikor pedig a csendben térdeplő áldozatokat megpillantották, először elnémultak, majd rájuk rontva mindnyájukat ütlegelve és kezüket hátracsavarva megkötözték, majd a házon kívül a földre dobták. Egyesek az ott állók közül elmondták, hogy Ferenc püspök, mikor megkötözték, így szólította meg a katonákat: „Nincs szükség arra, hogy megkötözzetek minket; elmegyünk önként, ahová csak akarjátok"; majd pedig az egyik katona kardját kirántva kétszer a lábszárára sújtott. Gergely püspök is súlyosan megsebesült, és sok más keresztényt is méltatlanul kínoztak és bántalmaztak.

Azután a követelődző nép és az ún. boxerek szidalmai és gyalázkodásai közepette a város utcáin áthaladva, egy város melletti Iuen-mennek nevezett helyre érkeztek, ahol a bírói szék volt felállítva, miközben a katonák és a boxerek tömege mindenfelől szorongatta őket. Mihelyt megállapodtak, a kerület vezetője megparancsolta, hogy mindnyájan térdeljenek le előtte, és gyors tekintettel végigmérve Ferenc püspököt, akit már korábbról ismert, ezt kérdezte tőle: „Mikor jöttetek Kínába?" „Harminc éve"- felelte a püspök. „Miért zavarjátok meg népünket, és mi hasznotok van vallásotok terjesztéséből?" – kérdezte a bíró. „Senkit meg nem bántunk – felelte a püspök -, sőt arra törekszünk, hogy sok emberrel jót tegyünk." – „Nem igaz – vágott közbe a bíró -, sokat ártottatok népünknek, ezért mindnyájatokat halálra ítéllek." – „Ha minket megöletsz, ezért a gaztettért nem maradsz büntetlen" – mondta befejezésül a püspök. Ezt hallva haragra lobbant a bíró. Kétszer mellbevágta a püspököt, és habozás nélkül megparancsolta a katonáknak, hogy mindenkit kaszaboljanak le és öljenek meg.

Alighogy a bíró befejezte szavait, a katonák és a boxerek mindegyike nagy lármával a hozzá legközelebb eső áldozatra vetette magát, kardjukat kirántva sebeket ejtettek rajtuk, majd lefejezték őket, testüket pedig ízekre vágták.

Valóban szörnyű és méltatlan látvány! Az öldöklés végeztével a meggyilkoltak lemeztelenített és gyalázatos módon gúny tárgyává tett testét még aznap este a város falai mellé, az északi kapuhoz vitték. Ott a holttestek egy gödörben – temetetlenül – egymás hegyén-hátán feküdtek, míg három nap múlva az elítéltek és a koldusok közös helyén, a városon kívül el nem ásták őket.

Vérük ontásával követték az Urat, testvéri szeretetüket semmiféle ártalom nem tudta tönkretenni. {*} A földi hatalom csábítását megvetve Isten Országába jutottak.

Íme, milyen jó és gyönyörűséges, amikor együtt laknak a testvérek. {*} A földi hatalom.

Benedictus-ant:Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, {*} mert övék a mennyek országa.

Magnificat-ant:Azoké a mennyek országa, akik nem becsülték sokra a földi életet, {†} így a mennyei jutalomra érdemesültek, {*} és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

A XVI. századi Németalföldön felkelés robbant ki II. Fülöp spanyol király, valamint hadvezére, Alba herceg uralma ellen. A felkelés során, 1572 júniusában a kálvinisták fennhatóságuk alá vonták Gorkum városát. Összegyűjtötték és börtönbe vetették a város papságát, velük ferences szerzeteseket is: kilenc papot és két laikus testvért. Gúnyolták és bántalmazták őket; azt követelték tőlük, hogy tagadják meg az Eucharisztiába és a pápa főségébe vetett hitüket. A legkegyetlenebb kínzásokat Nicolaus Pick, Miklós atya szenvedte el: őt összeverték, fojtogatták, fáklyákkal megégették. A testvéreket ruháiktól megfosztva és kezüket összekötözve Breille városába hurcolták, ahol kimondták felettük a halálos ítéletet. A városon kívül egy pajtában kegyetlen kínzások és megcsonkítások közepette 1572. július 9-én valamennyiüket kivégezték. IX. Piusz pápa 1867-ben avatta őket szentté.

Isten, ki szent vértanúidnak, Miklósnak, Wilhaldusnak és társaiknak a hitért való állhatatos küzdelmét az örökkévalóság koszorújával jutalmaztad, engedd kegyelmesen, hogy hűségüket követve velük együtt elnyerjük az örök dicsőséget.

Miután a foglyokat a városon kívülre vezették, a poroszlók alkalmas helyet kerestek a kivégzéshez. Végül eljutottak a Szent Erzsébetről nevezett Rugge-ni monostorhoz. Volt a monostorban egy pajtaszerűen széles helyiség, melyben az azon a vidéken használatos gyeptéglákat tartották. Belül két gerenda: az egyik átlós irányban és hosszú, a másik rövidebb. A katonák ezeket összes foglyuk felakasztásához alkalmasnak találták. Azonnal oda is vezették őket, akik készek voltak arra, hogy katolikus hitükért elszenvedjék a halált, és végső gyötrelmeiket és egymást is imádságban kölcsönösen Istennek ajánlották. Akkor egyik a másikat a halálbüntetés állhatatos elviselésére bátorította, hogy reményüket a már-már elérendő örök égi jutalomba vessék. Majd mindnyájukat levetkőztették. Közülük elsőnek a tiszteletreméltó gvardián atyát ragadták meg. Ő mindegyik testvérét külön-külön, egyiket a másik után megölelte, megcsókolta, végső szavaival buzdította és kérte őket, hogy a katolikus hitért bátran, kitartóan, utolsó leheletükig küzdjenek; a testvéri szeretetben, melyet életükben gyakoroltak, egyazon hittel és lelkülettel halálukig kitartsanak. Az utolsó óra ne válassza el őket, akiket eddig egyetlen szent közösségbe kapcsolt a kölcsönös szeretet. Már közel van, hogy Isten kezéből elnyerjék küzdelmeik hőn óhajtott jutalmát: az örök boldogság koronáját. Koronáik már készen vannak, hogy fejükre kerüljenek, el ne veszítsék gyávasággal, hanem a halált megvetve, férfiasan ragadják meg. Végül is amilyen lelkülettel szemlélik őt, az előttük járót, ugyanolyan lelki készséggel kövessék is. Ilyen és hasonló szavak közt vidáman és fürgén föllépett a létrára, s miután – társait biztatva – a kötelet nyakára hurkolták, hangja elnémult. Mikor ő már függött, Jeromos vikárius, Nicasius Hézius, azután Lénárt és Miklós plébánosok, a biztatásban és megerősítésben társai, az ő halálának példáján megerősödve teljesítették nehéz feladatukat. Mindnyájan a hosszú gerendára voltak felakasztva, négy kivételével. A másik gerendán a gvardián és egy laikus testvér: név szerint Kornél között függött Godefridus Dunaeus. A negyedik Jakab, a premontrei, egy létrára volt akasztva. Különben a végrehajtó pribékek hanyagul végezték a kivégzést, keveset törődve azzal, hogy áldozataikat jó szorosan kössék, hogy hamar meghaljanak. Az egyik ugyanis a kötelet mint valami zablát harapta, a másiknak az álla végére volt helyezve, a harmadiknak ugyan a nyakára, de nem volt eléggé megszorítva. így történt, hogy lassan távozhatott el a lelkük, és tovább tartott szenvedésük. Egyikük, a tiszteletreméltó Nicasius, akinek a szájába szorult a kötél, még fényes nappal is lélegzett. A kivégzés végrehajtóinak úgy két óra hosszat tartott a foglalatosságuk. Éjfél után 2 órakor kezdték és 4 órakor végezték.

A szentek a Bárány vérével és tanúságuk igéjével győzelmet arattak. {*} Nem kímélték életüket mindhalálig.

Az igazak elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát és a szépség koronáját. {*} Nem kímélték életüket mindhalálig.

Benedictus-ant:Urunk, Izrael Istene meglátogatta és megváltotta szolgáit, {†} megdicsőítette nevüket mindörökre, {*} és erős szabadítót támasztott minékünk.

Magnificat-ant:Az Úr felmagasztalta alázatos szolgáit, {*} és megemlékezve irgalmasságáról, felvette őket szent hajlékába.

Szent Veronika 1660-ban született Itáliában, Mercatelliben. A kapucinus nővérek közösségébe lépett 1677-ben Città di Castellóban. A megfeszített Krisztushoz akart hasonlóvá válni, aki a szent sebhelyekkel és szenvedésének egyéb jeleivel ékesítette: fején láthatóvá vált a töviskorona nyoma, harminchat évesen megkapta előbb az oldalsebet, majd az Úr többi sebhelyét is. A szent stigmákat több mint harminc évig viselte. Rendkívüli adományaira gyanakodva tekintettek, hosszú és fájdalmas vizsgálatoknak vetették alá. Megfosztották újoncmesternői tisztségétől, a közösségben gyakorolt szavazati jogától; nem vehetett részt hétköznap szentmisén, szentáldozáshoz sem járulhatott. Elzárták, megtiltottak neki minden levelezést és a nővértársaival való érintkezést. Veronika hite, engedelmessége töretlen volt, és a misztikus jelenségek is folytatódtak, így a pápa – közel két évtized után – feloldotta a tilalmakat. Ekkor nővértársai apátnővé választották. Földi életét 1727. július 9-én fejezte be, XVI. Gergely pápa 1839-ben avatta szentté.

Isten, ki Szent Veronika szüzet Fiad szenvedésének jeleivel csodálatosan kitüntetted, az ő példájára és közbenjárására add meg nekünk, hogy a keresztet alázatosan átölelve hasonlatossá váljunk Krisztushoz, és dicsősége kinyilvánulásának örvendezzünk.

Ma megújult a fajdalom kezemen, lábamon és szívemen, s a csapásokkal és kínokkal teljes drágalátos éjszakát átvészeltem: Hála Istennek! Reggel a bűnbánat szentségéhez járultam. Ott kaptam meg az erőt nagyobb türelemre. Majd a szentáldozásban megtapasztaltam Isten kegyelmét, aki kormányozza és uralja lelkem bensejét. Nem is tudom, mennyire új, bensőséges érzés fogott el. Ezen felül néhány nap óta szívemben valamiféle erő működését veszem észre, melynek a természetét nem tudom hova sorolni. Ezért csak azt a hatást írom le, amelyet bennem hátrahagyott. Az első: bűneim ismerete és a miattuk való fájdalom, aggódó vágy a lelkek megtérésére, s az a vágy, hogy értük véremet és életemet felajánljam, igen nagy bizalom Isten irgalmában és a Boldogságos Szűz Mária jóságában és szeretetében. A második hatás abban áll, hogy elhagyottnak érzem magam, mint aki elmerült a kísértések tengerében. S mindjárt azt a titkos érzést is tapasztalom, hogy teljesen nyugodt vagyok, igen nagy béke árad el rajtam, Isten akaratában erősen meggyökereztem. Végül a harmadik hatás ilyenforma: amikor bensőleg ördögi gyötrelmek kavarnak meg, és külsőleg másoknak rendelkezésére állok, hivatásom érdekében ide-oda szaladgálok, hol ezzel, hol azzal vagyok elfoglalva, ez a rejtett erő valósítja meg, hogy mindent elvégezzek, anélkül, hogy jómagam odafigyelnék, annyira, hogy nem is tudom hogyan, de amit teszek, tökéletes. Mindez leginkább a fontosabb cselekedeteim közben történik velem, mint például a szentségek vételében, az imádságban és az egymás közt folytatott lelki beszélgetésben. Érzem, hogy nagyon levert vagyok, száraz, teljesen érzéketlen. És azt is, hogy így tovább lehetetlen élnem, és ebben az állapotban a gyóntatóhoz mennem elpocsékolt időnek tűnik számomra. Ennek ellenére alighogy a legkisebb mértékben is felfogom szívemben ezen erőnek a működését, máris mintha ki volnék cserélve; oly erőre kapok, hogy bármilyen nagy is a szárazság, a berzenkedés vagy érzéketlenség, bármilyen nehéz is a munka, könnyűvé válik nekem. Mindent Isten dicsőségére!

Tégy engem szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra, mert mint a halál, olyan erős a szerelem. {*} A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok.

Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. {*} A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok.

Benedictus-ant:Szívem ujjong az Úrban, {†} és kitárul a szívem, {*} mert örvendezem szabadításomon.

Magnificat-ant:Megdicsőül Krisztus az én testemben, {†} akár éltemben, akár holtomban, {*} mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség (Fil 1, 20).

A XVI–XVII. századi Angliában több hullámban üldözték hitük miatt a katolikusokat. I. Erzsébet királynő idején (1558–1603) felségsértéssel vádolták azt, aki papi szolgálatot végzett, vagy aki ilyet elfogadott, vagy aki papoknak szállást adott. Több mint 120 pap és 61 laikus szenvedett vértanúságot az üldözések nyomán. Közéjük tartozott a ferences Jones János, aki franciaországi száműzetése és rövid római tartózkodása után visszatért Angliába, és titokban végzett lelkipásztori szolgálatot Londonban. Miután felfedték kilétét, elfogták, börtönbe vetették, és két év fogság után, 1598. július 12-én felakasztották. Az 1620-ban született Wall János szintén Rómából tért vissza hazájába, ahol több mint húsz évig tudott papként szolgálni. II. Károly király idején, 1678-ban elfogták, bebörtönözték, és a következő év augusztusában őt is kivégezték. VI. Pál pápa 1970-ben avatta őket szentté.

Isten, ki a szent vértanúkat a katolikus hit kiváló védelmezőivé tetted, közbenjárásukra add meg, kérünk, hogy mindazon népek, akiket a keresztény név ékesít, eljussanak az igaz hit egységére.

Amint az Úr rendelkezése alapján Szent Péter és a többi apostol egyetlen apostoli kollégiumot alkot, úgy kapcsolódnak egymáshoz a római püspök, Szent Péter utóda, meg a püspökök, az apostolok utódai. A kollégiumnak, vagyis a püspökök testületének csupán akkor van meg a maga sajátos tekintélye, ha hozzáértik a Római Pápát, Péter utódát, a főt, akinek primátusa, hatalma csorbítatlanul megmarad az összes pásztorok és hívek felett. A Római Pápának ugyanis tisztsége folytán: – ő Krisztus helyettese és az egész Egyház feje – teljes, legfelsőbb és egyetemes hatalma van az Egyházon, és ezt mindig szabadon gyakorolhatja. A püspökök rendje viszont, amely az apostolok kollégiumának helyére lépett a tanítás és a lelkipásztori gondoskodás terén, sőt amelyben megszakítás nélkül megmarad az apostoli testület, fejével, a Római Pápával együtt – és sohasem e fő nélkül -szintén hordozója az egész Egyházra kiterjedő legfőbb és teljes hatalomnak; de ezt a hatalmat csak a római püspök beleegyezésével gyakorolhatja. Az Úr az egy Simont tette meg az Egyház sziklájának és kulcsárának{n}vö. {r}Mt 16, 18-19{/r}{/n}, oldó-kötő hatalom van adva a fejével egyesült apostoli kollégiumnak is{n}vö. {r}Mt 18, 18{/r}; {r:Mt}28, 16-20{/r}{/n}. Ez a kollégium sokakból áll: ez az Isten népének sokféleségét és egyetemes voltát fejezi ki; de egy fő alatt tömörül: ez pedig Krisztus nyájának egységét szemlélteti. Ebben a kollégiumban a püspökök – hűségesen tiszteletben tartva fejük elsőbbségét és vezető szerepét – saját hatalmuk alapján működnek híveik, sőt az egész" Egyház javára, miközben a Szentlélek állandóan erősíti a szervesen felépített egészet és annak összhangját. Az egész Egyházra kiterjedő hatalmát ez a kollégium ünnepélyes módon az egyetemes zsinaton gyakorolja. Sohasem lehetséges olyan egyetemes zsinat, amelyet Péter utóda nem erősít meg, vagy legalább el nem fogad. A római püspök előjoga, hogy összehívjon egyetemes zsinatot, elnökként vezesse és szentesítse azt. Ugyanezt a kollegiális hatalmat gyakorolhatják a pápával együtt a földkerekségszerte élő püspökök, ha a kollégium feje kollegiális cselekvésre szólítja fel őket, vagy legalábbis jóváhagyja vagy szabadon elfogadja a sok helyütt élő püspökök együttes cselekvését, és ezáltal igazi kollegiális aktus jön létre.

Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat. {*} Neked adom a mennyek országának kulcsait.

Simon, János fia, jobban szeretsz, mint ezek? Legeltesd juhaimat. {*} Neked adom a mennyek országának kulcsait.

Benedictus-ant: Azoké a mennyek országa, akik nem becsülték sokra a földi életet, {†} így a mennyei jutalomra érdemesültek, {*} és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében.

Magnificat-ant:A szentek, akik Krisztus nyomában jártak, ujjonganak a mennyben, {†} és mivel vérük ontásáig szerették Krisztust, {*} ezért vele uralkodnak mindörökké.

Marscianói Boldog Angelina grófi család gyermeke. 1377-ben a Jupiter-hegy várában született Umbriában. Kétéves házasélet után férje meghalt. Azután méginkább azzal törődött, ami az Úré. A szüzeket és az özvegyeket védelmezte, a bűnösöket bűnbánatra vezette. Szent Ferenc atyánk III. Rendjének szabályai szerint élő női kongregációt is alapított különböző helyeken. 1434. július 14-én halt meg Folignóban.

Istenünk, te Boldog Angelinát kitüntetted az alázatosság és a szeretet ajándékaival. Add, hogy példáját követve mi is elérjük az örök boldogságot.

El sem gondolható jobb, el sem gondolható hasznosabb a szeretetnél arra, hogy az ember a bűneit gyomlálgassa, hogy a kegyelemben egyre jobban előre haladjon, hogy minden erények foglalatát és a tökéletességet elsajátíthassa. Éppen ezért jelenti ki Prosper a szemlélődő életről írt könyvében: «a szeretet élet az erénynek, halál a véteknek*. Továbbá: amint a tűz heve a viaszt megolvasztja, úgy pusztítja el a szeretet lángja a bűnöket. Oly nagy erény a szeretet, hogy egymagában erény az erények között. Akinek megvan, az dúsgazdag és boldog. Akinek meg nincs, az koldusszegény és nyomorult. Szent Ágoston állítja: „Biztosra veszem, hogy ha az erény a boldogságos életbe vezet bennünket, akkor az már egyáltalán nem erény, hanem Isten legodaadóbb szeretete." Mivel tehát a szeretet ily nagy erény, minden más erényt megelőzve a szeretetre kell törekednünk, de nem is akármilyen szeretetre, hanem csakis arra, amellyel mindenek fölött szeretjük Istent és érette embertársainkat. A te Jegyesed maga tanít meg arra az Evangéliumban, hogy szeresd Teremtődet: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és egész elmédből. Gondold meg nagyon, Jézus Krisztus igen kedves szolgálója, mekkora szeretetet vár tőled szeretett Jézusod. Ugyan mit fogsz tenni, hogy Uradat, Istenedet egész biztosan, teljes szívedből tudjad szeretni? Mi az, hogy teljes szívedből? Hallgasd csak meg Aranyszájú Szent Jánost! Ő megtanít téged: Teljes szívünkből szeretni Istent annyit jelent, hogy semmiféle dolog szeretetére ne hajoljon úgy a szívünk, mint Isten szeretetére. Hogy ne örvendezzünk ezen árnyékvilágban jobban, mint Istenben, sem a megtiszteltetésben, sem szüléinkben. Persze nem elegendő Urunk Jézus Krisztust egész szívünkből szeretni. „Egész lelkünkből kell szeretni. Mit jelent egész lelkünkből szeretni? Hallgasd csak meg, mit tanít erről Szent Ágoston: Egész lelkünkből szeretni Istent annyi, mint egész akaratunkból szeretni és néki semmiben ellent nem mondani." Valóban akkor szeretsz egész lelkedből, amikor már nem te akarsz, nem arra figyelsz, amit a világ tanácsol, nem arra figyelsz, amire a test ösztönöz, hanem ellentmondás nélkül szívesen megteszed, amiről tudod, hogy akarja a te Urad, Istened. Igen, akkor szereted Istent egész lelkedből, amikor Jézus Krisztus szerelméért, ha szükséges lenne, még a saját lelkedet is szívesen halálra adnád. Sőt az sem elég, hogy egész szívedből, az sem elég, hogy egész lelkedből szeresd Jegyesedet, Uradat, Jézusodat, hanem egész elmédből is szeresd. Hogyhogy egész elmédből? Figyeld csak meg ismét Szent Ágostont, aki megtanít erre: „Egész elménkből szeretni Istent annyi, mint egész emlékezetünkkel szeretni és róla soha, de soha meg nem feledkezni."

Csak egy a szükséges. {*} Ő a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.

Leült az Úr lábához és hallgatta szavait. {*} Ő a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.

Benedictus-ant: Adjátok el, amitek van és osszátok ki alamizsnaként! {†} Készítsetek magatoknak ki nem merülő erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, {*} ahol tolvaj hozzá nem fér és a moly meg nem rágja!

Magnificat-ant:Boldog lesz, aki a szegényen megkönyörül; {*} aki hisz az Úrban, szereti az irgalmasságot. (Péld 14,21)

Szolánói Szent Ferenc 1549-ben született Córdoba közelében, Montilla városában, mélyen hívő szülők gyermekeként. A helyi jezsuita kollégiumban tanult, majd 1565-ben csatlakozott a kisebb testvérekhez. Felszentelése után elöljárói a testvérek énektanításával bízták meg, cantus magister lett. Csodálatosan tudott hegedülni. Néhány év múlva újoncmesterként, majd gvardiánként szolgált. A pestisjárvány idején, 1583-ban fáradhatatlanul látogatta és gondozta a betegeket. Andalúzia apostolaként emlegették. A nagy tisztelet elől menekülve és a lelkek üdvétől indíttatva Dél-Amerikába ment misszionáriusnak. Rövid idő alatt megtanulta az indiánok nyelvét, és tizenöt éven át hirdette az Evangéliumot. Több ezer indiánt megkeresztelt. Elöljárói 1595-ben a limai kolostor vezetését bízták rá. Ott halt meg 1610. július 14-én. Utolsó szavai: „Egyedül Istennek legyen tisztelet és dicsőség!” XIII. Benedek pápa avatta szentté 1726-ban. Szolánói Szent Ferenc a ferences missziók védőszentje.

Isten, ki Szent Ferenc által sokakat elvezettél Amerika népei közül az Anyaszentegyház kebelébe, az ő érdemeire és könyörgésére vond magadhoz egyre erősebben a mi szívünket, és a téged nem ismerő népeket töltsd el neved iránti tisztelettel.

Noha Ferencnek, Isten emberének egész élete kereszt és vértanúság volt, hogy a keresztény türelem érdemszerzése által megszerezhesse az isteni ígéreteket, mégis két hónappal halála előtt heves lázzal járó, egyre súlyosabb fájdalmai teljesen ágyhoz kötötték. Az imádság gyakorlásától semmiféle betegség sem tudta távoltartani. Utolsó napjaiban annyira föllángolt benne a szemlélődés lángja, hogy még a testi szükségletekről is megfeledkezett és a tapasztalt orvosok tanácsairól is, úgyhogy azt hitték: valóságos csoda, hogy él. Kedvenc fohásza volt: Dicsőíttessék az Isten! Ezt és más fohászt nagy lelki gyöngédséggel ismételgette. Néha azt kérte, hogy a Dicsérd lelkem az Urat, és Áldjad lelkem az Urat zsoltárverseket mondják a körülötte állók. Eközben szíve kimondhatatlanul olvadozott Isten szeretetétől. Azt is kérte, hogy olvassák föl neki a János-evangéliumból azt a részletet, mely így kezdődik: Közel volt már a húsvét ünnepe. Meghatódva hallgatta az Evangélium szavait, főleg azt a részt, mely a keresztrefeszítésről szólt. A türelmes Krisztusról kezdett beszélgetni. Hálát adott neki azért a jóságért és irgalomért, mellyel őt, a bűnös lelket elárasztotta. A Szent Szűz himnuszain is felüdült, és a róluk való elmélkedés ujjongással és örömmel töltötte el. Egyszer így szólt gyóntatójához: „Atyám, segíts nekem, hogy Isten dicséretében előbbre haladjak," majd hozzátette: „Istenem, Teremtőm, Királyom, Atyám, gyönyörűségem és mindenem!"; és miután ezt elmondta, az isteni szerelemnek akkora nagy lángja lobbant föl lelke mélyén, hogy már semmi mással nem foglalkozott, csak szellemi gyönyörökkel. Érzékei mozdulatlanságba dermedtek, teste márványhoz lett hasonló. Halála előtt öt nappal ezt mondta Gomez János testvérnek, a betegápolók főnökének: „Észrevetted-e, testvér, hogy mekkora az Isten irgalma irántam, noha erőmet földre taposta az ellenség, hogy legyőzzön és kifosszon engem?!" Három nappal halála előtt odahajolt a neki szolgáló testvérhez és könnyek között sóhajtozva mondta: „Hogy lehet az, Uram Jézus, hogy téged keresztre feszítettek, nekem meg a te szolgáid szolgálnak? Te mezítelen vagy, én meg fel vagyok öltözve? Téged arcul ütöttek, tövissel koronáztak, engem meg minden jóval elhalmozva vigasztalnak?" A rákövetkező napon több testvér jelenlétében fölkiáltott: „Ó, lelkem Istene, légy magasztalva! Mennyire törődsz velem! Örvendezek én Uram, hogy Te Isten vagy, ó, mily nagy a te édességed!" Az elköltözése előtti éjszakán mélységes eksztázisba merült. Akik jelen voltak, mind azt gondolták, hogy már kilehelte lelkét, de ő magához tért, és így kiáltott föl: Örvendeztem, amikor azt mondották nékem: Az Úr házába fölmegyünk. Ettől kezdve mindvégig látni lehetett az arcán elömlő boldogságot, vidámságot és lelkének örömét, vonzó szépségét, mert már ujjongott a neki megígért üdvösségen. A boldogság jelei látszottak rajta. Az egyik testvér meg is szólította: „Atyám, most, hogy az Isten téged az égbe fölvesz, emlékezzél meg rólam, midőn örök országába jutsz!" Ő pedig örvendezve így válaszolt: „Valóban az égbe jutok, de egyedül csak Krisztus Urunk halálának és szenvedésének érdemei által, mert én nagy bűnös vagyok, de amint az égi hazába érkezem, jóbarátod leszek."

Nekem, az összes szentek közt a legkisebbnek jutott az a kegyelem, hogy hirdessem Krisztus fölfoghatatlan gazdagságát a pogányoknak. {*} Általa, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé.

Hogy a pogányok társörökösök legyenek, az egy testhez tartozzanak és az ígéretből is részesedjenek Jézus Krisztusban. {*} Általa, a belé vetett hit által járulhatunk bátran és teljes bizalommal Isten elé.

Benedictus-ant: Akik Krisztushoz tartoznak, {†} keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. {*} Ha Lélek szerint élünk, kövessük is a Lelket (Gal 5, 24-25).

Magnificat-ant:Békében és igazságban járt az Úr előtt, {*} és sokakat kiragadott a bűnök börtönéből.

Szent Bonaventura 1217-ben született Bagnoregióban, az itáliai Viterbo közelében. A keresztségben apja után a János nevet kapta. A hagyomány szerint a Bonaventura (azaz „jószerencse”) név onnan ered, hogy a súlyos beteg gyermek Szent Ferenc imájára csodálatosan meggyógyult. Édesanyja fogadalmához híven a kisebb testvérekre bízta gyermekét. Tehetségét hamar felismerték, 1235-ben már Párizsban kezdte meg egyetemi tanulmányait. Növekvő hírneve nem rontotta meg alázatát. Már 24 éves korában teológiára oktatta rendtársait, 27 évesen pedig a párizsi egyetem tanára lett. Aquinói Szent Tamás kortársa volt, aki a hagyomány szerint megkérdezte tőle: „Hol a te könyvtárad?” Erre Bonaventura a feszületre mutatott mondván: „Ez az én könyvtáram!” A rend generálisává választották 1257-ben. Nem annyira szervező- és kormányzókészségével, mint bölcsességével és szelíd életszentségével lett úrrá a széthúzó erőkön, a spirituálisok és a konventuálisok csoportjain. A nagykáptalan megbízásából megírta Szent Ferenc újabb legendáját, amely az egyedüli hivatalosan elfogadott életrajz lett. X. Gergely pápa kifejezett parancsára fogadta el a bíborosi kinevezést, és ugyancsak a Szentatya hívására vett részt a II. Lyoni Zsinaton, ahol a görög és a latin egyház egységének helyreállításán munkálkodott. Közben megbetegedett. A pápa kezéből vette fel a szent kenetet, s így halt meg 1274. július 15-re virradó éjjel. Az utókor a doctor Seraphicus (szeráfi tanító) címmel illette, IV. Szixtusz pápa 1482-ben avatta szentté, 1533-tól tiszteljük egyháztanítóként.

Boldogan zengjük, háladatos szívvel

mai barátok, az előttünk járó

drága vezérnek ragyogó erényét

s tetteit áldván.

Őre a nyájnak, amily bölcs, oly éber,

nemcsak a farkast űzi el a nyájtól;

szent szabályoknak sáncával keríti

gonddal az aklot.

Leckéi által híre-neve terjed,

bíboros öltöny fedi vállát díszes;

bíbora fénye mint csillag sugara

messze világít.

Főpapok híres gyülekezetében

bölcs szava minden kényes ügyet rendez;

visszasegít így nem egy szakadárt az

ősi akolba.

Három személyű egylényegű Isten,

csillagokon túl országoló fenség,

néked adózunk szívvel, szeretettel

minden időben. Ámen.

1. Ant.A bölcsesség ösvényén haladt, kikutatta útjait és utána járva nyomdokait kereste.

2. Ant.Mint folyamot, úgy árasztotta ki a tudást, és a bölcsességre vágyókat tanította.

3. Ant.Láthatjátok, hogy nem csak magamért fáradoztam, hanem mindenkiért, aki keresi az igazságot.

A bölcsességet szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem és hódolója voltam szépségének. Nemes származással dicsekedhetik, mivelhogy együtt lakik az Istennel és a mindenség Ura szereti, mert be van avatva Isten tudásába és a tetteit ő választja meg. Ha a gazdagság kívánatos jó az életben, vajon mi gazdagabb, mint a bölcsesség, amely mindeneket alkot? Hogyha az okosság valamit létrehoz, akkor ki nagyobb művész nála az egész világon? És ha valaki az igazságot kedveli, akkor amit ő elér, az erény: mértékletességre, okosságra, igazságosságra és erősségre tanít. Ezeknél nincs hasznosabb az életben az ember számára. Eltökéltem hát, hogy élettársamul veszem, mert tudtam, hogy jó soromban tanácsadóm, gond és bánat közepette pedig vigaszom lesz. Tekintélyem lesz miatta a sokaság előtt, és az öregek előtt becsületem, holott ifjú vagyok. A bíráskodásban éles elméjűnek találnak majd, és megcsodálnak a hatalmasok. Ha hallgatok, várnak rám, ha megszólalok, figyelmesen hallgatnak, és ha hosszabban beszélek, szájukra teszik a kezüket. Miatta halhatatlanságban lesz részem, és örök emlékezetet hagyok az utókorra. Megtérve otthonomba, oldalán kipihenem magam; mert társaságában nincs keserűség, és a vele való élet nem jár bosszúsággal, hanem derű és öröm. Míg ezeket fontolgattam magamban, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy a bölcsességgel való életközösségben halhatatlanság rejlik, a vele való barátságban tiszta öröm, a keze munkájában kimeríthetetlen gazdagság, a vele való bizalmas érintkezésben okosság, a vele való társalgásban jó hírnév, szétnéztem és kerestem, hogyan vihetném házamba. Ugyanis tehetséges ifjú voltam és jó lélek jutott részemül.

Mily bölcs voltál már ifjú korodban, s mint a folyó tele voltál bölcsességgel, {*} És kedveltek téged, mert szeretted a békét.

Hírneved eljutott a messze szigetekig, {*} És kedveltek téged, mert szeretted a békét.

Krisztus az út és az ajtó, Krisztus a lajtorja és a szekér, az Isten ládájára helyezett engesztelési tábla és az öröktől fogva elrejtett titok. Aki teljesen az engesztelés e táblájára fordítja tekintetét s hittel, reménnyel és szeretettel, áhítattal, örvendezve, dicsérettel és ujjongással nézi a kereszten függő Krisztust, az vele együtt ünnepli az átvonulást, a húsvétot. A kereszt gerendáján vonul át a Vörös-tengeren, Egyiptomból a pusztába vándorol, s megízleli az elrejtett mannát. A sírban fekszik Krisztussal. Külsőleg halottnak látszik, mégis — amennyire a jelen életben lehetséges — hallja azokat a szavakat, amelyek a Krisztusban bízó lator felé a kereszten elhangzottak: Ma velem leszel a paradicsomban. Ha ez az átvonulás tökéletes, akkor minden értelmi tevékenységnek abba kell maradnia, s a szív legmélyebb érzésének Istenhez kell szállnia és hozzá alakulnia, de ez rejtély és titok! Senki sem ismeri, csak aki megkapja, senki sem kapja meg, csak aki kívánja; senki sem kívánja, csak az, akinek bensejét a Szentléleknek Krisztustól földre bocsátott tüze általjárja. Ezért mondja az Apostol, hogy ezt az elrejtett bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki. Azt kérded, miképp történik ez? A kegyelmet kérdezd s ne a tudományt, a vágyat s ne az értelmet, az ima sóhaját s ne az olvasmányokat, a Jegyest s ne a tanítót, az Istent s ne az embert, a homályt s ne a világosságot. Ne a fényt, hanem a tüzet, amely teljesen lángra lobbant, s bódító kenetével és izzó hevével az Istenhez ragad. Isten ez a tűz, kohója Jeruzsálemben van, Krisztus gyújtotta meg gyötrő szenvedése közepette. Ezt csak az fogja fel igazán, aki elmondhatja: Megfeszíttetést áhít a lelkem és a halál után epednek csontjaim. Aki ezt a halált szereti, megláthatja Istent, mert kétségtelenül igaz: Nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon. Haljunk meg tehát és vonuljunk a homályba. Teremtsünk nyugalmat törekvéseinkben, vágyainkban és képzeletünkben. Menjünk a megfeszített Krisztussal az Atyához ebből a világból, és ha megláttuk az Atyát, mondjuk Fülöppel: Ez elég nekünk; és halljuk Szent Pállal: Elég neked az én kegyelmem; ujjongjunk Dáviddal és mondjuk: Érje bár testemet, szívemet enyészet, szívem Istene és osztályrésze mindörökké az Isten. Áldott legyen az Úr mindörökké, és mondja minden nép: Úgy legyen, úgy legyen. Ámen.

Az Egyházban szólásra nyitotta ajkát {*} És betöltötte őt az Úr a bölcsesség és az értelem lelkével.

Elárasztotta örömmel és ujjongással, és örök hírnevet adott neki {*} És betöltötte őt az Úr a bölcsesség és az értelem lelkével.

Bonaventura ünnepe

közénk, évenként visszatér,

születésének ragyogó

napját hozza e virradat.

E nap tündöklése mögött

a szivárványé hol marad!

Ez sötétséget elriaszt,

és lángra lobbant lelkeket.

E fény elrettenti a bűnt,

mely fagyban dermedt azelőtt

s tántorgott téves utakon,

ez lángra gyújtja a szívet.

Te, aki felülről kapott

jutalomnak örvendezel,

testvéreidet pártfogold,

kik mesterüknek vallanak.

Dicsértessék a Fennvaló

Atya és egyszülött Fia,

áldassék a Vigasztaló,

számlálatlan századokig. Ámen.

1. Ant.Miként a tűz fellángolt, szavai fáklyaként lobogtak és megvilágosította mindazokat, akik az Úrban bíznak.

2. Ant.Áldott az Isten, akinek kedve tellett benned és boldogok, akik hallgatják bölcs tanításodat.

3. Ant.Fény ragyog az igazra és vigasság a szívükben igazakra: örvendjetek az Úrban és áldjátok szent nevét.

Ti vagytok a világ világossága. Nem lehet elrejteni a hegyre épült várost. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó tetteiteket és dicsőítsék mennyei Atyátokat.

Prófétai szózatként osztom tanításomat, {*} És azoknak adom, akik keresik a bölcsességet.

Benedictus-ant: Szólásra nyitotta ajkát a Magasságbeli templomaiban, {†} népe körében felmagasztaltatott {*} és a szentek közösségében megdicsőíttetett.

Testvéreim, magasztaljuk Krisztus Urunkat, aki az Út, az Igazság és az Élet; szolgáljunk neki szentségben és igazságban életünknek minden napján, és kérjük:

Urunk Jézus, te azt akartad, hogy a föld sója és a világ világossága legyünk,

Urunk Jézus, te a szent lelkipásztorokban kinyilvánítottad irgalmasságodat és szeretetedet,

Urunk Jézus, te önmagadat, mint az élet kenyerét adtad híveidnek táplálékul,

éltesd Egyházadat, hogy az Ige és az Eucharisztia asztalánál megerősödve, örvendezve kövessen téged.

Add meg, kérünk, mindenható Isten, hogy akik Szent Bonaventura püspök mennyei születésnapját ünnepeljük, kiváló tudásán épüljünk, és lángoló szeretetét szüntelenül kövessük.

A bölcsességet szerettem és kerestem ifjúkorom óta; azon voltam, hogy jegyesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe. Nemes származásával dicsekszik, mivelhogy Istennel együtt lakik, s a Mindenség Ura megszerette, mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben tanácsadója.

Aki az Istent féli, jót cselekszik, s aki kitart az igazság mellett, elnyeri azt. Az pedig eléje megy, mint tisztes anya. Táplálja őt az élet és az értelem kenyerével, s itatja az üdvös bölcsesség vizével. Támaszra talál benne, úgyhogy meg nem inog, megtartja őt és meg nem szégyenül, felmagasztalja őt társai előtt.

Sokan magasztalják bölcsességét, s az nem múlik el sohasem. Nem megy feledésbe emléke, s neve él nemzedékről nemzedékre. Bölcsességét a népek emlegetik, s dicséretét hirdeti az Egyház.

Szent Ferenc valódi fia

mesterré lett felső fokon,

azzá tette az alázat,

virul, mint fehér liliom.

Tanulásban állhatatos

volt ő, és bármihez fogott,

erényes volt, áhítatos,

mert Krisztusra támaszkodott.

Világ hívságát megveti,

Ferenc törvényét tartja ő;

a szentség vágya élteti,

kordát visel, ha megy, ha jő.

A tudomány mélyeiből

minél többet-többet merít,

a lélek útjai felől

annál jobban eligazít.

Életével, csodáival

mindenkinek fényeskedik,

istenes életet sugall

felmutatva erényeit.

Kérjük az Atyát, szent Fiát

s a Szentlelket mindannyian,

fogadja esdeklő imánk

a Háromság irgalmasan. Ámen.

1. Ant.Gyertyatartóra helyezett égő és világító mécses volt az Úr házában.

2. Ant.Táplálta őt az Úr az élet és az értelem kenyerével és itatta az üdvös bölcsesség vizével.

3. Ant.Megörvendeztette az Egyházat műveivel, emlékét áldani fogják mindörökké.

Akkor az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, s akik igazságra tanítottak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Magnificat-ant:Ó, hitünk nagy tanítója, Egyházunk fénye, {†} Isten törvényének buzgó kedvelője, Szent Bonaventura, {*} az Isten Fiánál könyörögj érettünk!

Krisztust az Atyaisten főpappá tette az emberekért. Mondjunk méltó dicséretet neki, és alázatosan kérjük:

őrizz meg minket szent nevedben, hogy mindany-nyian egy legyünk, amint te egy vagy Atyáddal!

add, hogy akiket szent véreden megszereztél, szeretetedben állhatatosan kitartsanak!

Szentjeidet testvéreik körében felavattad szolgálatodra és rájuk árasztottad Lelkedet,

Szent János a mai Lengyelország területén a Kárpátokhoz közeli Dukla városkában született 1414-ben. Felnövekedve a városon kívüli hegyvidéki erdőben remetéskedett, majd a minorita ferencesekhez csatlakozott. Pappá szentelése után két évtizeden át szolgált igehirdetőként és gyóntatóként a lembergi rendtartományban, valamint a mai Ukrajna, Moldva és Belorusszia területén. Többször volt gvardián, majd rendtartományának vikárius provinciálisa. Kapisztrán Szent János hatására az obszerváns rendtartományba lépett át, ahol ugyancsak kitűnt a szerzetesi fegyelem megtartásában. Szívügyének tekintette az Egyház egységét, párbeszéd által igyekezett meggyőzni az elszakadt ruténeket, örményeket. Lembergben halt meg hetvenéves korában, 1484. szeptember 29-én. Bár eredetileg sírja Lembergben volt, földi maradványait Duklában őrzik, amely ma zarándokhely. II. János Pál pápa 1997-ben avatta szentté, Lengyelország és Litvánia egyaránt égi pártfogójaként tiszteli.

Mennyei Atyánk, aki meghívtad Szent Jánost, hogy a tökéletes szeretet útján minden erejével a mennyek országát keresse, engedd meg nekünk, akik közbenjárásában bizakodunk, hogy gyarapodjunk a keresztény örömben, és növekedjünk szeretetedben.

Szent Lőrinc 1559-ben született Brindisiben, a Nápolyi Királyság területén. Tizenhat évesen csatlakozott a kapucinusokhoz, huszonnégy évesen szentelték pappá. Az erényekben és a tudományokban egyaránt előrehaladt. Nemcsak anyanyelvén prédikált, hanem franciául, németül és spanyolul is. Rómában a zsidóknak héberül hirdette Isten igéjét. Egy ideig a törökök ellen vezetett keresztes hadak tábori papja volt. Ilyen minőségben vett részt 1601-ben Székesfehérvár felszabadításában és a csókakői csatában. Rendjének legfőbb elöljárója lett 1602-ben. Ennek leteltével a pápa, valamint európai uralkodók követeként diplomáciai küldetéseket is teljesített. Oly mélyen átélte az Úr misztériumait, hogy szentmiséi olykor 3–4 órán keresztül tartottak, ezért azokat legtöbbször a kolostor kápolnájában mutatta be. Már súlyos beteg volt, amikor 1619-ben Lisszabonba ment, hogy az ott tartózkodó III. Fülöp királlyal tárgyaljon a nápolyiak érdekében. Ott halt meg július 22-én. XIII. Leó pápa 1881-ben avatta szentté. Gazdag teológiai munkássága miatt XXIII. János 1959-ben egyháztanítói címmel tüntette ki.

Isten, ki neved dicsőségére és a lelkek üdvére Szent Lőrinc áldozópapot eltöltötted a jó tanács és erősség lelkével, közbenjárására add meg nekünk is, hogy Szentlelked által felismerjük, mit kell tennünk, s amit felismertünk, meg is valósítsuk.

Lelki életünk fenntartásához – amely közös a mennyei angyalok és égi szellemek életével, mivel Isten képére és hasonlatosságára vagyunk teremtve_–, elengedhetetlenül szükséges a Szentlélek kegyelmének és az Isten szeretetének éltető kenyere. Márpedig kegyelem és szeretet nincsen hit nélkül, mert hit nélkül lehetetlen az Istennek tetszeni{n}vö. {r}Zsid 11, 6{/r}{/n}. A hit viszont elképzelhetetlen Isten igéjének hirdetése nélkül: A hit hallásból fakad, a hallás pedig Krisztus tanításából{n}{r}Róm 10, 17{/r}{/n}. Így tehát Isten igéjének hirdetése olyan szükséges a lelki élethez, mint a gabona elvetése a testi élet fenntartásához.

Ezért mondja Krisztus Urunk: Kiment a magvető vetni{n}{r}Mt 13, 3{/r}{/n}. Kiment a magvető, mint az igazság hirdetője; ebben a szerepben – mint olvassuk – hajdan maga az Úr hallatta hangját, amikor az égből élő szóval hirdette meg a pusztában levő egész nép füle hallatára igazságos törvényét; máskor pedig az Úr angyala, aki a panaszkodás helyén Isten törvényének megszegéséről vádolta a választott népet úgyannyira, hogy az angyal lángoló szavától Izrael népének egész sokasága a leghevesebb szívbeli bánat könnyeit hullatta hangos zokogással; majd Mózes is hirdette az Úr törvényét egész népe előtt Moáb pusztaságában, amint azt a Második Törvénykönyv is elmondja. Végül eljött Krisztus Urunk, aki Isten és ember, hogy hirdesse Isten igéjét; majd pedig ugyanarra a feladatra ő küldi az apostolokat, mint hajdan küldte a prófétákat.

Az igehirdetés tehát apostoli feladat, de egyben angyali, krisztusi és isteni feladat is. Sokfajta áldás származik Isten igéjéből, mert hiszen az minden javak kincstára. Ebből származik ugyanis a hit, ebből a remény és a szeretet, ebből az összes erény és a Szentlélek minden ajándéka, minden evangéliumi boldogság, minden jó cselekedet, az élet minden érdeme, a mennynek minden dicsősége: Fogadjátok tanulékony lélekkel a belétek oltott tanítást, ez képes megmenteni lelketeket{n}{r}Jak 1, 21{/r}{/n}.

Isten igéje ugyanis fény az értelemnek, tűz az akaratnak, hogy az ember képességet nyerjen Isten megismerésére és szeretetére; a benső ember számára pedig – akit Isten Lelke éltet a kegyelemmel – Isten igéje kenyér és víz, éspedig méznél, sőt lépesméznél is édesebb kenyér, meg bornál és tejnél is kiválóbb víz; ez a lélek számára az érdemek lelki kincstára, ezért mondják aranynak és sokat érő drágakőnek is; de ez egyben kalapács is a bűnben megátalkodott konok szív szétzúzására, és éles kard is a test, a világ, a sátán ellen, minden bűn kiirtására.

Menj föl egy magas hegyre, te, aki jó hírt viszel Sionnak; {*} Hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!

Kövess engem, menj, és hirdesd az Isten országát! {*} Hirdesd Júda városainak: Nézzétek, a ti Istenetek!

Benedictus-ant:Szentségben és igazságban szolgált az Úrnak, {*} és Isten népét a békesség útjára vezérelte.

Magnificat-ant:Ó, hitünk nagy tanítója, Egyházunk fénye, {†} Isten törvényének buzgó kedvelője, Szent Lőrinc, {*} az Isten Fiánál könyörögj érettünk!

Boldog Savoiai Ludovica IX. Sabandiai Amadeus herceg leányaként született Genovában, 1462-ben. Házasságra lépett, de férje néhány esztendő múlva meghalt. 1492-ben klarissza apáca lett. Különösen kitűnt a nővérek között jámborságban, tökéletes alázatban és önmegtagadásban. 1503-ban halt meg.

Tanuljátok meg, Istennek szentelt szüzek, az alázatos lelkületet, az alázatos úton való járást, az alázatos érzést, az alázatos lakást és ruhát. Egyedül az alázat képes lecsendesíteni az isteni haragot, megtalálni az isteni kegyelmet. Minél nagyobb vagy, annál jobban alázd meg magad mindenben, olvassuk Sirák fia könyvében. Így találsz kegyelmet Istennél. Mária is így talált kegyelmet az Úrnál, ahogy ő maga bizonyítja: Rátekintett szolgálója alázatosságára. Ne csodálkozz azon, hogy az alázat megelőzi a szeretetet, a hiábavalóságból kiüresíti az értelmet. Éppen ezért mondja Ágoston: „Minél üresebbek leszünk a kevélység daganatát illetően, annál teltebbek leszünk, a szeretetet illetően." Amint a víz a völgybe ömlik, a Szentlélek kegyelme is az alázatosakba ömlik. Továbbá, amint a víz annál sebesebben folyik, minél inkább lefelé folyik, úgy aki egész szívéből megalázódik, hamarabb jut el az Úrhoz, hogy elnyerje kegyelmét. Erre mondja Sirák fia: Az alázatos ember imája áthatol a felhőkön, és nem vigasztalódik meg mindaddig, míg el nem jut a Fölségesig, mert az Úr az őt félők akarata szerint jár el és meghallgatja könyörgésüket. Legyetek tehát, ó, Isten cselédjei, Krisztus szolgálói, alázatosak annyira, hogy sohase engedjétek szívetekben uralkodni a kevélységet, mert alázatos a mesteretek, a mi Urunk Jézus Krisztus, és hasonlóképpen alázatos a ti mesternőtök, Szűz Mária, a Mindenség Királynéja. Legyetek alázatosak, mert alázatos az atyátok, Szent Ferenc; legyetek alázatosak, mert alázatos anyátok, Szent Klára, az alázatosság példája. De úgy legyetek alázatosak, hogy a türelem legyen alázatotok bizonyítéka. Mert az alázat erényét a türelem teszi tökéletessé. Nem is alázat az, amelynek nem társa a türelem. Ezt is Szent Ágoston igazolja, mikor ezeket mondja: „Könnyű fátyolt tenni a szemünk elé, ócska és szégyenteljes köntöst viselni, lesütött szemmel járni, de az igazán alázatost a türelem igazolja." Sirák könyve is azt mondja: Legyen türelmed az alázatban. Ámde jaj, siránkozva mondom, sokan vagyunk, akik kolostorban gőgösködni akarunk, holott még a világban alázatosak voltunk. Ezért mondja Szent Bernát: „Látom, és sírva mondom, hogy vannak, akik megvetették a világi pompát, de az alázatosság iskolájában inkább a kevélységet tanulták, s a szelíd és alázatos mester szárnya alatt még jobban felfuvalkodtak; türelmetlenebbé válnak a zárdában, mint lettek volna a világban. Ami még gonoszabb: az Isten házában csak a megvetetteknek nem lehetne többnyire helyük."

Alázatosan szeressétek egymást, semmit ne tegyetek vetélkedésből és hiú dicsőségvágyból, {*} Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

Mint Isten választottjai, öltsetek magatokra szívbéli irgalmat, jóságot, alázatosságot, szelídséget és türelmet. {*} Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

Istenünk, te Boldog Ludovicát az élet különböző útjain példaképül állítottad elénk. Add kérünk, hogy őt utánozva neked szüntelenül engedelmeskedjünk, hitben és cselekedeteinkben tetszésedre legyünk.

Benedictus-ant: A mennyek országa hasonló a kereskedőhöz, aki igazgyöngyöt keres, {†} Amikor azután egy nagyon értékes igazgyöngyre talál, {*} eladja mindenét, és megvásárolja azt.

Magnificat-ant:Szívem ujjong az Úrban, {†} és kitárul a szívem, {*} mert örvendezem szabadításomon.

Boldog Mária Magdolna, aki előzőleg Margit volt, nemesi családból született 1687-ben, Brüsszelben. 1705-ben a kapucinus nővérek közé lépett. Mint újoncmesternő és mint apátnő az életszentség példájaként ragyogott. írásaiban kiváló lelki tanítást hagyott hátra. Karizmatikus volt. Csodálatosan hasonlított a megfeszített Krisztusra. 1737-ben halt meg.

(C.A. Lainati, Temi spirituali dagli scritti del II Ordine Francescano, I, Assisi 1970, pp. 571ss.)

Isten lényegileg szent, ő maga a szentség és úgy látom, leginkább ebben a tulajdonságában magasztalhatom. Ezt láthatjuk a fölséges szellemek példáján, akik néki szüntelenül szent, szent, szent-et zengenek. Isteni szentségének mélységes csendben hódolnak, és szárnyaikat csapkodva lángra gyulladnak, egyre égőbb szeretettel hozzá fordulnak. Arcukat eltakarják és bevallják, hogy eléggé szeretni és dicsérni még ők sem tudnák. De szentségét magasztalni soha meg nem szűnnek. Hozzájuk hasonló az alázatos lélek, aki részese Isten szentségének. Mindenekelőtt rászegezi szemét Jézus Krisztus, az Istenember szentséges emberségére. Benne láthatja a legnagyobb szentség foglalatát. Az Ő képét állítja szeme elé, rászánja magát, hogy őt utánozza és ezt az elhatározását meg is valósítja. Belsőleg és külsőleg Jézus Krisztus a példája. Mindig ezt az isteni példaképet tartja szeme előtt, szívébe vési, és így lassanként szentté válik, napról napra egyszerűbbé válik, egyre jobban mélységeibe pillant és egyre újabb és újabb szentséget fedez föl benne, nincs más vágya, minthogy Őt szemlélje. Szíve egyre jobban fellelkesül az Ő követésére. De nem zárkózik be önmagába, hanem minden képmást, még önmagát is bátran elhagyja és mindentől megfosztva behatol Istenbe. Isten elmeríti az ilyen embert önmagába és szentté teszi azzal, hogy saját szentségét neki adja. Maga Isten is nagyon akarja, hogy az ember a tökéletes szentséget megvalósítsa. Ezt a szándékát tudtunkra adja, mikor ezt mondja: Szentek legyetek, mert én is szent vagyok! Jézus, szenvedése előtt szemét és kezét az Atyához emelte, és így szólt: Szent Atyám, szenteld meg őket az igazságban! Kelj fel, ébredj fel tehát, lelkem, merülj el a szentségnek eme tengerében, sohase lépj ki belőle, hogy szentté tegyen az Isten szentsége. Nem hatódom meg attól a dicsekvéstől, amellyel bármelyik teremtmény dicsekszik, s valamely erénytől, amelyben tündöklik, sem a böjttől vagy a szelídségtől, sem a látszólagos alázatosságtól. Úgy gondolom, annál szentebb az illető lélek, minél inkább kiüresedett, mert ha kiüresedett, akkor az isteni szentségnek részese lett. Annál jobban, minél jobban kiüresedett. Valójában, én Istenem, egyedül csak te vagy a szent! Tégy szentté mindnyájunkat, Uram, tedd semmivé bennünk mindazt, ami a te szentségednek ellenáll.

A titeket meghívó Jézus Krisztushoz, a szenthez hasonlóan ti magatok is váljatok szentté egész életmódotokban, {*} Hogy bőven részesüljetek kegyelemben és békességben.

Egymás iránt pedig mindnyájan legyetek alázatosak, {*} Hogy bőven részesüljetek kegyelemben és békességben.

Benedictus-ant:Íme az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap.

Istenünk, te Boldog Mária Magdolnát a szegény és alázatos Krisztus követésére vonzottad; közbenjárására add meg, kérünk, hogy hivatásunkban hűségesen járjunk az igazság és igazságosság ösvényén és eljuthassunk hozzád.

Szent Ferenc atyánk egész életében egyetlen helyhez, a Porciunkulához ragaszkodott. Az Assisi alatt fekvő „kis területen” – ezt jelenti a Porciunkula elnevezés – ma is áll az Angyalos Boldogasszony tiszteletére szentelt templom, amelyet Ferenc megtérése idején épített újjá. Itt telepedett le először testvéreivel, ide tért vissza újra meg újra, és itt történt tranzitusa, boldog halála is. Szent Klára nővéreinek közössége is ezen a helyen vette kezdetét. Szent Ferenc egészen különleges módon tapasztalta itt a kegyelem áradását, a szentek és angyalok jelenlétét, ezért kieszközölte III. Honoriusz pápától, hogy búcsút engedélyezzen a templomnak. Az engedélyt a Szentszék később más templomokra is kiterjesztette, és ennek nyomán a ferences család augusztus 2-án a Boldogságos Szűzanyát mint Angyalos Boldogasszonyt ünnepeli.

A Boldogságos Szűz Mária, az Angyalok Királynéja dicsőséges emlékezetét ünnepelve arra kérünk, Urunk, hogy közbenjárására kegyelmed teljességéből mi is meríthessünk.

Ant. Ünnepelve a Boldogságos Szűz Mária ünnepét, Krisztust, az Egyház jegyesét, jöjjetek, imádjuk!

Ferenc a Szent Szűz Angyalos

Boldogasszonynak nevezett

kicsi szentélyét szívbeli

imahelyül szemelte ki.

A világ semmilyen zuga

nem volt őnéki kedvesebb.

Évekig járt a szíve itt,

gyakran szállott a mennyekig.

Itt, a Szent Szűz színe előtt

szervezi hármas szerzetét,

hívja meg első fiait,

adja Klárát az Úrnak ő.

Ez áldásos fedél alá

gyűjt testvérekből sereget;

Krisztus e lelkes csapatát

szent harcba innen küldi szét.

Bűneinknek bilincseit

vedd le mirólunk, Mária,

s imáid által híveid

a mennyországba elvezesd.

Dicsőség neked, Jézusunk,

kinek a Szűz szülőanyád,

áldassák Atyád s Lelketek

most és örök időkön át. Ámen.

2. Ant.Csörgedező patakok vidítják Isten városát, Megszentelte hajlékát a Fölséges.

3. Ant.Dicső dolgokat mondanak rólad, Szűz Mária: alapul Téged állított az Úr szent hegyére.

Mint virágzó szőlőtő édes illatot árasztok; virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok én a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, a hitnek és a szent reménynek. Bennem megtaláljátok bőségesen az igaz élet és a helyes életút kegyelmét. Nálam reménységet nyertek az életre és minden erényre. Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyakoztok, és teljetek el gyümölcseimmel! A gondolat, mely velem foglalkozik, édes, mint a méz; annak boldogsága, aki magáénak mondhat, édesebb a lépesméznél. Emlékezik majd rám minden nemzedék: aki egyszer megízlelt, annál jobban kíván. Aki merített belőlem, mindjobban szomjazik utánam. Aki hallgat rám, meg nem szégyenül; aki akaratom szerint cselekszik, a bűntől megmenekül. Aki bölcsességem fényét másokkal megismerteti, az örök életet elnyeri. Olyan vagyok, mint a folyam mellékága, mint a csatorna, mely átszeli a kertet. így szóltam: „Öntözni akarom kertemet, locsolni akarom virágágyaimat." De nézd csak, az árkom folyóvá változott, a folyamból pedig tenger kerekedett. Tanításom ragyogjon mindenkinek, mint a hajnalpír és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvókat, és megvilágosítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétaszóval, azoknak juttatom, kik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele nemzedékről nemzedékre, míg el nem jő a szent korszak.

Sionban kaptam állandó lakhelyet, a szent városban találtam nyugalmat {*} És a dicsőséges nép között vertem gyökeret.

Az én Istenem örökrészében van az ő örökrésze, én meg a szentek közösségében megtelepedtem {*} És a dicsőséges nép között vertem gyökeret.

Mindig nagy tiszteletben tartsátok ezt a helyet, mint Isten valóságos lakóhelyét

Isten szolgája a szerény, szívben alázatos és foglalatosságokban az alacsonyabbakat kedvelő Ferenc, míg e világban élt, saját maga és övéi számára kis részt (Portiunculát) választott csupán ebből a világból, és ezt is csak azért tette, hogy Krisztusnak tudjon szolgálni. Talán isteni sugallatra nevezték már korábban is ezt a helyet „Portiunculának", vagyis kicsiny területnek, hiszen azoknak lett menedéke, akik e világból semmit sem akartak birtokolni. Ezen a kis földterületen állt egy kis templom, melyet a Boldogságos Szűz tiszteletére építettek, aki nagy alázatosságával kiérdemelte, hogy Szent Fia után ő is az összes szentek koronája lehessen. Itt vette kezdetét a Kisebb Testvérek Rendje, mely biztos alapokra épülve, hatalmas, nemes szellemi épületté fejlődött. Szent Ferenc atyánk ezt a helyet mindennél jobban szerette, és megparancsolta a testvéreknek, hogy különös áhítattal viseltessenek iránta és azt akarta, hogy ez a hely az alázatosság, a legteljesebb szegénység tekintetében mintakép és tükör legyen a többiek előtt, ezért még a birtoklási jogot is másnak adta, magának és övéinek csak a használati jogot tartotta meg. Azok a testvérek, akik itt laktak, éjjel és nappal Isten dicséretében éltek és az angyali élet csodálatos illatát árasztották. Szent Ferenc jól tudta ugyan, hogy a mennyország a földkerekség bármely pontján fellelhető, s hogy az isteni kegyelem mindenütt egyformán kijár a választottaknak, mégis úgy tapasztalta, hogy a Sancta Maria in Portiuncula temploma kegyelemmel teljesebb és a magasabbrendű szellemektől sűrűbben látogatott hely. Ezért gyakran mondogatta a testvéreknek: „Vigyázzatok rá, fiaim, hogy sose hagyjátok el ezt a helyet. Ha az egyik oldalon kiűznek benneteket, jöjjetek vissza a másikon, mert valóban szent ez a hely, Isten lakóhelye. Mikor még kevesen voltunk, itt sokasította meg számunkat a Magasságbeli, bölcsességének fényével itt világosította meg szegény szolgáinak szívét, szeretetének tüzével itt gyújtotta lángra akaratunkat. Aki itt buzgó szívvel imádkozik, az minden bizonnyal megkapja, amit kér, de aki vétkezik, az súlyosabban is bűnhődik. Azért, fiacskáim, mindig nagy tiszteletben tartsátok e helyet, és a túláradó öröm hangos szavával szívetek mélyéből magasztaljátok az Istent.

Te vagy a Mennyország ajtaja, tengernek csillaga, Szűz Mária; te vagy az ég Királyának Anyja, tégy minket kedvessé Fiad előtt, {*} Hiszen belőled árad minden erő, szépség és dicsőség.

Te bűnösöknek menedéke, kegyelemnek anyja, egész világ reménysége, hallgass meg minket, kik hozzád kiáltunk, {*} Hiszen belőled árad minden erő, szépség és dicsőség.

Mária, bármit kérsz, Fiad

tőled semmit meg nem tagad;

pártfogolj bennünket, akik

kis kápolnádban tisztelünk.

Tartsd távol, ami híveid

tiltott útra terelheti,

rettents el mindattól, ami ég

bosszúját vonná reánk.

Ha olykor mégis vétkezünk,

sirassuk el könnyek között;

nyomát is tüstént irtsa ki

a szívbéli töredelem.

Segíts, úgy teljék életünk,

hogy Ferenchez méltó legyen;

tisztaság és önfegyelem

kísérjen minket, ne a bűn.

Szent imában merülni el

teljék kedvünk mindenkoron:

múló jót vessen meg szívünk,

örök bért áhítson csupán.

Szennyektől tisztult életünk

szeretet tüze járja át;

méltán elvárja ezt Urunk,

kínálva bűnbocsánatát.

Dicsőség neked, Jézusunk,

kinek a Szűz szülőanyád,

áldassék Atyád s Lelketek

most és örök időkön át. Ámen.

2. Ant.Örvendezzék lelketek az ő irgalmassága miatt, és ti, akik őt dicséritek, meg nem szégyenültök.

3. Ant.Szeretem az engem szeretőket, és akik virradattól keresnek, megtalálnak engem.

Bennem megtaláljátok bőségesen az igaz élet és a helyes életút kegyelmét. Jöjjetek hozzám, akik utánam vágyakoztok és teljetek el gyümölcseimmel! A gondolat, mely velem foglalkozik, édes, mint a méz; annak boldogsága, aki magáénak mondhat, édesebb a lépesméznél.

Ünnepeljük Megváltónkat, aki Szűz Máriától született, és így könyörögjünk:

Világ Üdvözítője, aki megváltásod erejével Édesanyádat a bűn minden szennyétől megőrizted,

Megváltónk, te Szűz Máriát tiszta hajlékoddá és a Szentlélek szentélyévé avattad,

segíts minket az ő követésére, hogy olyan eledelt keressünk, mely megmarad az örök életre.

Királyok Királya, te édesanyádat testével-lelkével magadhoz vetted a mennybe,

Benedictus-ant:Áldott az Úr, aki ma úgy megdicsőítette nevedet, {†} hogy dicséreted soha nem szűnik meg az emberek ajkán, {*} kik emlékezni fognak az Ur erejére mindörökké.

Ti szomjazok, gyertek a vizekre mind, és bár nincs pénzetek, siessetek ide! Vegyetek ingyen gabonát és egyetek, vegyetek pénz nélkül bort és tejet.

Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jót esztek, és kövér falatokban lesz részetek. Fordítsátok ide a fületek és gyertek ide hozzám; hallgassatok rám és élni fog lelketek.

Boldog ember, aki hallgat rám, aki napról napra őrködik ajtómnál, s őrzi kapuim félfáit. Aki megtalál, az életet talál, és elnyeri az Úrnak tetszését.

Halandók ügyét, Mária,

te szeretettel fölfogod;

könyörögve kérünk tehát,

minden időben megsegíts.

Segíts meg, mikor a világ

a test nyomora fojtogat;

békés időket adj, amíg

az öröklét föl nem ragyog.

Segíts, amikor vétkeink

iszonyú bilincse szorít;

a béklyót, mely bűnhöz csatol,

szívünkről sietve leoldd.

Légy fiaidnak végül is

halál óráján gyámola,

hogy kezed által örökös

jutalomnak örvendjenek.

Dicsőség neked, Jézusunk,

kinek a Szűz szülőanyád,

áldassék Atyád s Lelketek

most és örök időkön át. Ámen.

1. Ant.Fordítsátok ide a fületeket, és jöjjetek ide hozzám; hallgassatok rám, és élni fog lelketek.

2. Ant.Irgalma lehajolt hozzánk, hogy életet adjon nekünk és világossággal töltse be Istenünk templomát.

3. Ant.Vezesse Izrael Istene hozzád fiaidat örvendezéssel, fönségének ragyogásában, irgalommal és igazsággal.

Áldott vagy te; megáldott téged Istened, jobban, mint Jákob bármelyik hajlékát, mert miattad dicsőítik majd Izrael Istenét minden nemzetnél, mely nevedet hallani fogja.

Magnificat-ant:Ó, Boldogságos Szűz Mária, te vagy a bűnösök menedéke, a kegyelem anyja, {†} hallgasd meg, kérünk, fiaidat, {*} kik ma színed elé járulunk könyörgéseinkkel.

Nagy dicsérettel magasztaljuk a mindenható Atyaistent. Ő akarta, hogy minden nemzedék ünnepelje Fiának anyját, Máriát. Kérjük őt könyörögve:

Csodatévő Istenünk, te a Szeplőtelen Szűz Máriát testben és lélekben Krisztus mennyei dicsőségének részesévé tetted,

Te Máriát anyánkul adtad. Közbenjárására gyógyítsd a betegeket, vigasztald a szomorkodókat, bocsáss meg a bűnösöknek,

a hívek pedig legyenek állhatatosak az imádságban Máriával, Jézus anyjával együtt.

add, hogy a megholtak a szentek seregével együtt örökre örvendezzenek a te országodban.

Boldog Frederik a franciaországi Ghyvelde községben született 1838-ban földműves szülőktől. Rendbe lépése és papszentelése után tábori lelkész volt a porosz–francia háború alatt, majd a Szentföldre helyezték misszionáriusnak. Egy ideig a Szentföldi Kusztódia vikáriusa volt, bejárta Franciaországot és Kanadát, valamint gyűjtött a szentföldi zarándokhelyek felújítására. Szentföldi komisszáriusként 1881-től huszonnyolc évet töltött Kanadában. Életében megmutatkozott, hogy az ima, a szemlélődés nem gátolja, hanem élteti az apostoli tevékenységet. XIII. Leó pápa felhívását meghallva a ferences harmadrend népszerűsítője volt a Szentföldön és Kanadában is. Montréalban halt meg 1916. augusztus 4-én. II. János Pál pápa 1988-ban avatta boldoggá.

Urunk, Istenünk, te megengedted Boldog Frederiknek, hogy a Szentföldön kövesse Fiad nyomdokait, és általa megismerjék híveid Krisztus életének titkait; engedd kérünk, hogy az ő közbenjárására szeretve tiszteljük e misztériumokat, és bőségesen részesüljünk a megváltás gyümölcseiben.

Szent Domonkos atya az ókasztíliai Caleruegában, a mai Spanyolország területén született 1170 körül. Palenciában teológiát tanult, ahol kitűnt a szegények iránti könyörületességével, majd az osmai székesegyház kanonokja lett. Az albiak eretneksége ellen prédikációval és az evangéliumi szegénység megélésével eredményesen dolgozott. Ebben a munkában társak is csatlakoztak hozzá, így megalapította a Prédikátorok Rendjét. A domonkosok a kisebb testvérek számára testvérrend, szent rendalapítójuk napját ünnepként ülik meg a ferences családban. A hagyomány szerint Szent Domonkos és Szent Ferenc személyesen is találkozott egymással 1215-ben Rómában vagy 1218-ban Assisiben. Domonkos Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án. Tizenhárom évvel később, 1234-ben IX. Gergely pápa avatta szentté, aki még ostiai bíborosként személyes kapcsolatot ápolt vele, akárcsak Szent Ferenccel.

HIMNUSZ

Dicső nevet méltán viselt

Domonkos, Isten bajnoka,

az Úrhoz fűzte őt neve,

és lett a jó hír harcosa.

Minden bűnfoltot elkerült

a szűzi tiszta életért,

s mint fáklya fénye, úgy lobog

a veszni indult lelkekért.

Elvetve földi kincseket

szegénység lett a fegyvere,

a hit tüzelte fel szívét:

Krisztus kegyelme van vele.

Szóval, csodákkal küzdve

küzd világgá küldve társait,

könnyes, buzgó imáival

kíséri mindnek lépteit.

Istent, a hármas Egy-valót

illesse méltó tisztelet,

ki Szent Domonkos nyomdokán

minket mennyekbe elvezet! Ámen.

Urunk, Istenünk, segítse Egyházadat Szent Domonkos atya példája és tanítása; és aki oly kiválóan hirdette igazságaidat, legyen jóságos közbenjárónk.

(Libelius de principiis O.P.: Acta canonizationis sancti Dominici: Monumenta O.P. Mist. 16, Romæ 1935, pp. 30 ss., 146-147)

Olyan nagy életszentség jellemezte Domonkost, és Isten iránt akkora buzgóságot tanúsított, hogy ez bizonyságul szolgált mindenki előtt: ő az istentisztelet és a kegyelem kiváltságos embere. Lelkierejének egyensúlyát semmi sem ingatta meg, csak a mások iránti részvét és segítő könyörület rendítette meg. Mivel pedig az örvendező szív megvidámítja az ember arcát, ezért a külsején is megnyilvánuló jósága és vidám tekintete tanúskodott a belső ember tökéletes összeszedettségéről.

Szavában és cselekedetében mindenütt evangéliumi emberként jelent meg. Nappal senki sem volt nála szívesebb és kedvesebb a testvérekhez és társaihoz. Éjszaka viszont senki sem volt olyan kitartó a virrasztásban és imádságban, mint ő. Ritkán beszélgetett, s akkor is vagy Istennel beszélt az imádságban, vagy Istenről beszélt másoknak. Erre buzdította testvéreit is.

Állandóan azt a külön kegyelmet kérte magának Istentől: ajándékozza meg őt olyan igazi szeretettel, hogy hathatósan tudja munkálni és irányítani az emberek üdvösségét. Meg volt ugyanis győződve arról, hogy csakis akkor lesz igazán Krisztus testének tagja, ha minden erejével úgy szenteli magát a lelkek megmentésére, mint ahogy a mindenek Üdvözítője, Jézus Krisztus is egészen feláldozta magát a mi üdvösségünkért. Ennek a munkának a végzésére alapította meg isteni sugallatra a Prédikáló Testvérek Rendjét.

Élőszóval és leveleiben is gyakran buzdította arra rendi testvéreit, hogy állandóan tanulmányozzák az ó- és újszövetségi Szentírást. Mindig magával vitte Máté evangéliumát és Szent Pál leveleit. Annyit foglalkozott velük, hogy szinte könyv nélkül tudta az egészet.

Kétszer vagy háromszor is püspökké választották, de egyszer sem fogadta el. Jobban szeretett a szegénységben együtt élni testvéreivel, mint bármely püspöki székben ülni. A szüzesség erényét haláláig sértetlenül megőrizte. Arra vágyakozott, hogy Krisztus hitéért megostorozzák, darabokra marcangolják, és így haljon meg. IX. Gergely pápa e szavakkal tett róla tanúságot: „Olyan embernek ismertem, mint aki mindenben követte az apostolok életmódját. Semmi kétségem sincs afelől, hogy a mennyben részesült is az apostolok dicsőségében.”

Mint a tűzvész, új hírnöke támadt az igazságnak, {*} Szava lángolt, mint az égő fáklya.

Igaz tanítás volt a szájában, ajkán nem volt semmi hamisság. {*} Szava lángolt, mint az égő fáklya.

Szent Klára 1194-ben született Assisi városában, nemesi családban, Favarone és Hortulana első lányaként. Hogy Szent Ferenchez csatlakozhasson és Jézus nyomdokain a szent szegénységet élhesse, 1212 virágvasárnapján elszökött otthonról. Néhány héttel később San Damianóba költözött, ahol többen csatlakoztak hozzá. Így született meg a szegény úrnők közössége. Szoros lelki barátság fűzte Prágai Szent Ágneshez, III. Béla királyunk unokájához. Mindvégig kitartott a Szent Ferenctől tanult életformában, az evangéliumi szegénységben, s végül – halála előtt két nappal – megérhette az általa írt regula jóváhagyását. Ebben az időben már körülbelül 130 monostorban követték példáját. A földi életből 1253. augusztus 11-én távozott a mennyei hazába. IV. Sándor pápa 1255-ben avatta szentté. Teste Assisi városában, a neki szentelt bazilikában nyugszik.

Istenünk, ki Szent Klárát irgalmasan elvezetted a szegénység szeretetére, közbenjárására add, hogy a lelki szegénységben Krisztust kövessük, és színed látására jussunk a mennyben.

Nagy előd lánya, ünneped

év fordultával visszatért;

énekbe önti örömét

ma minden Kisebb Atyafi.

Kedves Szűz, fogadd himnuszunk,

szívünket gonddal tisztogasd;

sugárnak jöttél közibénk,

hogy felragyogjon a világ.

Már a szülői házban is,

gyermekként, pályád küszöbé

erényed arany sugara

világ ködét oszlatta el.

Szegények, éhezők felé

kinyújtod anyás kezedet,

s szájadtól elvont falatot

nekik gyakorta osztogatsz.

Böjttel, csípős korbáccsal is

gyötrőd törékeny testedet,

feszült imában töltöd el

álomtalan az éjeket.

Fények Atyjának folytonos

áldás adassék odafönn

s a Fiúnak, ki tiszta fény

a Lélekkel együttesen. Amen.

1. Ant.Jöjjetek, leányaim, járuljatok az Úrhoz, és eláraszt a fény benneteket!

2. Ant.Szőlejének őrévé tette: virágzó szőlőtőkék ontották illatukat.

3. Ant.Kiválasztotta őt az Úr, hogy szent és szeplőtelen legyen a szeretetben az ő színe előtt.

A bölcsesség ragyogó (Klára) és hervadhatatlan, könnyen fölismerik, akik szeretik, és megtalálják, akik keresik. Már előre megmutatkozik azoknak, akik vágyódnak rá.

Magnificat-ant:Ujjongó örömmel örülök az Úrban, {†} mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, mint a menyasszonyt, {*} aki ékszereivel díszíti magát (Iz 61, 10).

Krisztus Urunkat, a szüzek jegyesét, a szeplőtelen Bárányt, akit a szüzek követnek, bárhová megy, ünnepeljük és kérjük:

add, hogy igéidet helyesen felfogjuk, tiszta testtel és tiszta szívvel hozzád ragaszkodjunk.

Krisztus, te üdvösségünkért a kereszten áldozatul adtad testedet az Atyának,

add, hogy testünket vétkeivel és kívánságaival együtt megfeszítve kiegészítsük, ami még hiányzik szenvedésedből.

Krisztus, te egyedül magadnak, mint egyetlen Jegyesnek őrizted meg tiszta szűzként Egyházadat, tedd szentté azt és szeplőtelenné,

Krisztus, te megadod nekünk, hogy Szent Klára szűz ünnepén örvendezve ünnepelhetünk,

Ant. Krisztus Királyt, akit Klára teljes szívből szeretett, jöjjetek, imádjuk!

Rajta, hívek, hadd zengenénk

egy kedves szűz dicséretét,

ki Szűzanyánk módjára élt,

hozván új élet örömét.

Szegények közt elsőszülött,

benne az ég gyönyörködött;

nem csekély érdeme fölött

nyert jutalmat, mely már örök.

Égen új csillag jelenik,

szórja ragyogva fényeit.

Fényből fakadt fény szabta így,

hogy Klára ékeskedjen itt.

Szegénység új csillagzata,

Ferenc Atyánknak magzata,

Klára, Krisztus menyasszonya,

lett földi éjünk fárosza.

Világot, testet leteper,

Szűzanyánkkal kél s alszik el,

mindenkor Krisztusra figyel:

szegény szegényhez jut közel.

E szűznek érdeme miatt

áldjuk a nem-szülött Urat

és egyszülött Fiát meg Azt,

aki lelkünknek hoz vigaszt. Ámen.

1. Ant.Arra volt gondja, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen (1 Kor 7, 32).

2. Ant.Érte mindent veszteségnek tartottam, ezért jobb és maradandóbb életre leltem.

Krisztusért mindent veszteségnek tartottam, hasonlóvá lettem hozzá halálában

Amit egykor előnyömnek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom. Sőt, Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem és hozzá tartozzam. Hiszen én nem a törvény alapján igazultam meg, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által. Isten ugyanis a hit által tett megigazulttá, hogy megismerjem őt és föltámadásának erejét, de a szenvedésében való részesedést is. Hasonló akarok lenni hozzá halálában, hogy eljussak a halálból való föltámadásra. Nem mintha már elértem volna, s tökéletes volnék, de futok utána, hogy magamhoz ragadjam, mert már Krisztus Jézus is magához ragadott. Testvérek, én nem gondolom, hogy már magamhoz ragadtam. De ezt igen: Felejtem, ami mögöttem van, s az előttem lévő után rugaszkodom. Futok a kitűzött cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyre Isten felülről hívott meg Krisztus Jézus által. Mi, tökéletesek így gondolkodjunk! Amiben még másképp gondolkodunk, azt Isten majd föltárja nektek. De amit már elértünk, abban tartsunk ki. A mi hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is: az Úr Jézus Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez. Örvendjetek az Úrban szüntelen! Újra csak azt mondom: örvendjetek! Lelki jóságtokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van! Ne aggódjatok semmiért! Minden ügyetekben hálaadással párosult imádsággal és könyörgéssel terjesszétek kéréseiteket Isten elé! Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Végül, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami ártatlan, ami kedves, ami dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és nálam láttatok, azt tegyétek, és veletek lesz a béke Istene.

Hálát adunk Istennek a kegyelemért, mely nekünk adatott Jézus Krisztusban, {*} Hogy benne minden gazdagságot elnyertünk.

Ő megerősít minket mindvégig, az Úr eljövetelének napjáig. {*} Benne minden gazdagságot elnyertünk.

Igazán boldog az, akinek megadatott élvezni eme szent lakoma örömeit, hogy szíve minden dobbanásával ragaszkodjon ahhoz, kinek szépségét az összes mennyei karok vég nélkül csodálják, kinek szeretete szeretetre gyújt, kinek szemlélése felüdít, kinek jósága bőséggel halmoz el, kinek édessége betölt, kinek emléke szelíd fényt vet utunkra, kinek illatától új életre kelnek a halottak, s kinek dicsőséges színelátása a mennyei Jeruzsálem minden polgárát a boldogság mámorával tölti el, mivelhogy ő az örök dicsőség kisugárzása, az örök világosság visszfénye és szeplőtelen tükre. Ó, királynőm, Jézus Krisztus jegyese, ebben a tükörben nézd magadat mindennap, benne szemléld orcádat szüntelenül, s külsőleg és belsőleg úgy ékesítsed magadat, úgy öltözzél az erények változatos sokféleségébe, és úgy övezd magadat virágokkal és ruhákkal, ahogyan hozzád, a fölséges Király tisztaságos lányához és jegyeséhez illik! Ebben a tükörben a boldog szegénység, a szent alázatosság és a kimondhatatlan szeretet fénye lángol úgy, hogy Isten kegyelmével az egész tükröt egyszerre szemlélheted. Figyelj tehát, ismétlem, ennek a tükörnek elejére, tudniillik annak szegénységére, akit jászolba fektettek és kicsiny pólyákba takartak! Ó, csodálandó alázatosság, ó, bámulandó szegénység! Az angyalok Királya, az ég és föld Ura jászolban fekszik! A tükör közepében az alázatosságot szemléljed és mellette a boldog szegénységet, nemkülönben a tömérdek fájdalmat és a kínokat, melyeket az emberi nem megváltásáért vállalt magára! A tükör szélén pedig vedd fontolóra azt a kimondhatatlan szeretetet, mellyel a keresztfán szenvedni és rajta minden másnál szégyenletesebb halállal meghalni kívánt! Mikor ezt a tükröt a kereszt fájára helyezték, ő maga a következő megfontolást kötötte az arrajárók lelkére: Ó, ti mindnyájan, kik jártok-keltek az úton, nézzetek ide és lássátok, van-e olyan fájdalom, mint az én fájdalmam! Mi pedig kiáltozására és jajgatására kiáltsuk feléje egy szívvel, egy lélekkel: Állandóan arra gondol és eleped bensőmben a lelkem. Ezért tehát egyre hevesebb lángra gyúlj, ó, királynéja a mennyei Királynak! Ezen felül szemléljed az ő kibeszélhetetlen gyönyörűségét, gazdagságát s el nem múló tiszteletét, és szíved túláradó vágyakozásában és szeretetében sóhajtozva kiáltsad: Vonj engem magad után, fussunk keneteid illata után, mennyei jegyesem! Szaladok és el nem fáradok, míg be nem vezetsz a bornak házába, míg csak bal kezed fejem alá nem illeszted, jobboddal boldogítóan át nem ölelsz, és ajkadnak elandalító csókjaival nem illetsz. S míg őt így szemléled, szegény anyácskádat el ne felejtsed. Tudd meg, hogy én kitörölhetetlenül belevéstem szívem táblájába boldogító emlékedet, mert mindenki másnál jobban szeretlek!

Klára, Ferenc legméltóbb leánya, a világ minden hiúságát és díszét megvetette, {*} És a tisztaság tiszteletét az egész földön hirdette.

A Krisztusnak eljegyzett menyasszony megszámlálhatatlan sok hajadont szül neki; a szűz leányokat ad Krisztusnak, {*} És a tisztaság tiszteletét az egész földön hirdette.

Üdvözlégy, rendünk sugara,

Klára valóban: tiszta fény,

virradván ünnepedre ma

évfordulódnak reggelén.

Az élet múló mámora

téged nem csábított soha;

te Krisztust követted oda,

hol nyílik liljomok sora.

Erényt tükrözve temagad,

lettél szüzeknek gyámola,

s Krisztusé lett kezed alatt

leányaidnak szép raja.

Nem fogott erős lényeden

az élet hármas ostroma:

győztél világon, testeden,

nem mart meg a Kígyó foga.

Már fényes égi tájakon

élsz Ferenccel, Klára anya;

add meg, hogy járjon jó nyomon

követőidnek csapata.

A Fiúisten és a Láng

áldassék s vélük az Atya;

Klára könyörgésére ránk

szálljon a Lélek vigasza. Ámen.

Felragyog a sötétségből világosságod, és az Úr nyugalmat ad neked mindörökre, és fényességgel tölti be lelkedet, és olyan leszel, mint az öntözött kert, mint a vizek forrása, mely soha el nem apad.

Kérjük az irgalmasság Atyját, akitől minden jó és tökéletes adomány származik, és alázattal mondjuk:

adj Egyházadnak sok szentet, akik téged szeretve másokat is szeretetedre vonzanak.

add, hogy nyomdokait követve, szegénységben és alázatban szolgáljunk néked.

Te vagy a mi utunk, életünk és reménységünk, öntsd újra a Szeráfi Rendbe az evangéliumi élet erejét,

Te türelemmel vársz arra, hogy választottaid gyümölcsöt teremjenek, áraszd ránk a Szentlélek ajándékait,

Benedictus-ant:Boldog Klára szűz, ki megtagadta önmagát, {†} felvette keresztjét és követte az Urat, {*} a szüzek jegyesét.

Ha festumként ünnepeljük, akkor az antifónákat és a zsoltárokat hétköznapról kell venni; ha pedig sollemnitas-ként, akkor saját antifónákkal a Kiegészítő zsoltárokat; ha vasárnapra esik, akkor I. hét vasárnapjának zsoltárait kell venni.

Imádkoztam, és eljött hozzám a bölcsesség lelke. Többre becsültem azt országnál és trónnál, s a gazdagságot hozzá mérve semminek tartottam. Egészségnél és szépségnél jobban szerettem és elhatároztam, hogy világosságul használom.

Ó, mily szép a tiszta nemzedék dicsőségében, mert halhatatlan az emlékezete, mivel ismeretes Isten és ember előtt. Ha jelen van, utánozzák, ha távozott, visszakívánják, és koszorúval a fején győztesen vonul fel az örökkévalóságba.

Aki utánam akar jönni — mondja az Úr —, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét mindennap és kövessen engem. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki elveszíti életét énérettem, megmenti azt.

Nagy előd lánya, ünneped

év fordultával visszatért;

énekbe önti örömét

ma minden Kisebb Atyafi.

Kedves Szűz, fogadd himnuszunk,

szívünket gonddal tisztogasd;

sugárnak jöttél közibénk,

hogy felragyogjon a világ.

Már a szülői házban is,

gyermekként, pályád küszöbén

erényed arany sugara

világ ködét oszlatta el.

Szegények, éhezők felé

kinyújtod anyás kezedet,

s szájadtól elvont falatot nekik

gyakorta osztogatsz.

Böjttel, csípős korbáccsal is

gyötrőd törékeny testedet,

feszült imában töltöd el

álomtalan az éjeket.

Fények atyjának folytonos

áldás adassék odafenn

s a Fiúnak, ki tiszta fény

a Lélekkel együttesen. Amen.

1. Ant.Klára beragyogta az egész világot, életszentsége lelki gyermekeiben bő termést hozott.

2. Ant.Hogy Krisztust megnyerhesse, a világ mulandó dicsőségét megvetette, Urában Istenében bízott (Fil 3, 8).

3. Ant.Klára szűz ujjongott, amikor csodálatosan megismerte Krisztus kimeríthetetlen bölcsességét.

Én a kedvesemé vagyok, s a kedvesem az enyém, a liliomok között legeltet. Tégy engem szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem; szikrája izzó tüzes szikra. Tengernyi víz sem tudja eloltani a szerelmet.

Magnificat-ant: Üdvözlégy, Krisztus jegyese, {†} szentséges szűz, nővéreid példaképe: {*} Klára, vezess minket a mennyek országába.

Krisztus Urunkat, a szüzek jegyesét, a szeplőtelen Bárányt, akit a szüzek követnek, bárhová megy, ünnepeljük és kérjük:

add, hogy igéidet helyesen felfogjuk, tiszta testtel és tiszta szívvel hozzád ragaszkodjunk.

Krisztus, te üdvösségünkért a kereszten áldozatul adtad testedet az Atyának.

add, hogy testünket vétkeivel és kívánságaival együtt megfeszítve kiegészítsük, ami még hiányzik szenvedésedből.

Krisztus, te egyedül magadnak, mint egyetlen jegyesnek őrizted meg tiszta szűzként Egyházadat, tedd szentté azt és szeplőtelenné,

Krisztus, te megadod nekünk, hogy Szent Klára szűz napján örvendezve ünnepelhetünk;

Raymund Kolbe 1894-ben született Lengyelországban. A minoriták noviciátusába lépett 1910-ben, itt kapta a Maximilián nevet. Rómában tanult filozófiát és teológiát. Megérlelődött benne egy terv: lelki központot kell létrehozni, melynek imádsággal és apostoli munkával – a Szűzanya védelme alatt – az Egyház ellenségeinek megtérésén kell fáradoznia. Hat hasonlóan gondolkodó társával meg is valósította tervét, melynek „A Szeplőtelen Milíciája” nevet adta. Miután 1918-ban pappá szentelték, filozófiai és teológiai doktorátussal tért vissza hazájába. Nagy hatású sajtóapostolkodásba kezdett 1922-ben. Később, 1930 és 1936 között Japánban szolgált, ahol Nagaszakiban katolikus sajtóközpontot hozott létre. A II. világháború alatt Lengyelországban a Gestapo letartóztatta, bebörtönözték, majd az auschwitzi haláltáborba szállították. A felebaráti szeretet vértanújaként halt meg: egy családos honfitársa helyett vállalta a kivégzést 1941. augusztus 14-én. II. János Pál pápa 1982-ben avatta szentté.

Benedictus-ant. Krisztus megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

Istenünk, te Szent Maximilián áldozópapot és vértanút betöltötted a Szeplőtelen Szűz iránti odaadással, a lelkekért való buzgósággal és az emberek iránti szeretettel; közbenjárására add, hogy embertársainkat a te dicsőségedre buzgó lélekkel szolgáljuk, és így életünkben, halálunkban szent Fiadhoz hasonlítsunk.

Magnificat-ant. Az Úr szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.

(Scritti di Maximiliano M. Kolbe, traduzione italiana a cura di C. Zambelli, O. F. M. Conv., vol. I, Firenze, 1975, pp. 44-46. 113-114)

Kedves Testvérem! Nagyon örülök lángoló buzgóságod miatt, amely Isten dicsőségének előmozdítására ösztönöz téged. Korunkban szomorúan látjuk a közömbösség fájdalmas jelenségét, amely nemcsak a világiak, hanem a szerzetesek között is különböző formákban terjed. Első és legfontosabb feladatunk, hogy a minden dicséretre méltó Isten dicsőségét szerény képességeink szerint előmozdítsuk, még akkor is, ha sohasem tudjuk őt a neki kijáró módon megdicsőíteni, mert csak gyarló teremtmények vagyunk.

Hogy pedig Isten dicsősége a Krisztus vérével megváltott lelkek üdvösségében mindjobban visszaragyogjon, az legyen apostoli életünk sajátos törekvése, hogy minél több lélek üdvösségét, sőt mind tökéletesebb megszentelődését előmozdítsa. Kevés szóval elmondom, hogy erre a célra, tudniillik Isten dicsőségének és mind több lélek megszentelődésének előmozdítására mi a legalkalmasabb út: Isten, aki végtelenül bölcs, és mindent tud, és így nagyon jól ismeri, hogy nekünk mit kell folytonosan tennünk az ő dicsőségének növelésére, akaratát legtöbbször földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra.

Így az engedelmesség, és csupán az engedelmesség az, amely biztosan nyilvánvalóvá teszi számunkra isteni akaratát. Bár tévedhet az elöljáró, azonban az nem lehetséges, hogy tévedésbe jussunk, ha engedelmeskedünk. Az engedelmeskedés alól csak akkor van kivétel, ha az elöljáró valami olyat parancsolna, akár csak a legkisebb fokban is, ami az isteni törvény nyilvánvaló megsértését jelentené; ez esetben ugyanis nem lenne Isten akaratának hűséges tolmácsa.

Isten az, aki végtelenül bölcs, szent, jóságos, egyedül ő Urunk, Teremtőnk és Atyánk, a kezdet és a vég, bölcsesség és hatalom és szeretet; mindez maga az Isten. Mindaz, ami Istenen kívül van, annyit ér, amennyire Istenre vonatkozik, aki minden dolog Teremtője, az emberek Megváltója, és minden teremtmény végső célja. Ő az, aki imádandó szent akaratát földi helyettesei által nyilvánítja ki számunkra, magához vonz minket, s azt akarja, hogy általunk mások is eljussanak, és mind tökéletesebb szeretettel kapcsolódjanak hozzá.

Lásd, testvérem, Isten irgalmából milyen nagy a mi hivatásunk. Az engedelmesség által mintegy átlépjük kicsinységünk határait, és azonosulunk az isteni akarattal, amely végtelen bölcsességével és okosságával a helyes cselekvésre irányít minket. Sőt az isteni akarathoz ragaszkodva, amelynek senki teremtmény ellenállni nem képes, mindenkinél erősebbek leszünk.

Ez a bölcsesség és okosság ösvénye, és ez az egyetlen út, amelyen járva Isten dicsőségét szolgálhatjuk. Ha más út alkalmasabb lenne, azt Krisztus szavával és példájával bizonyára tudomásunkra adta volna. De hosszú názáreti életéről a Szentírás csak ennyit mond: Engedelmeskedett nekik{n}{r}Lk 2, 51{/r}{/n}; élete további folyásáról is az engedelmességet emeli ki, többször rámutatván, hogy Atyja akaratának megvalósítása végett jött a földre.

Szeressük tehát, nagyon szeressük a minket oly nagyon szerető mennyei Atyát, és ennek a nagy szeretetünknek az engedelmesség legyen bizonyítéka, amelyet leginkább akkor kell gyakorolnunk, amikor saját akaratunk feláldozását kéri tőlünk. Nincs ugyanis fölségesebb tankönyvünk, mint a keresztre feszített Jézus Krisztus, hogy az Isten iránti szeretetben előrehaladjunk.

Mindezt pedig legkönnyebben a Szeplőtelen Szűz által nyerhetjük el, akire a végtelenül jóságos Isten rábízta irgalmasságának kiosztását. Semmi kétség nincs afelől, hogy Mária akarata számunkra magának Istennek akarata. Amikor magunkat a Szűzanyának szenteljük, eszközeinket az ő kezébe tesszük, ahogyan ő is Isten kezébe teszi, az isteni irgalom részesei leszünk. Hagyjuk tehát, hogy ő vezessen minket, engedjük, hogy megfogja kezünket, vezetése alatt legyünk biztonságban és nyugalomban, ő ugyanis mindent megszerez nekünk, mindenről gondoskodik, testi-lelki szükségeinkben nyomban segítségünkre siet, nehézségeinket és gyötrelmeinket szeretetével elhárítja.

Mint Isten kedves gyermekei legyetek az ő követői, és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk. {*} Jó illatú áldozati adományként az Istennek.

Krisztus szolgái szívesen teljesítik Isten akaratát. {*} Jó illatú áldozati adományként az Istennek.

Szent Beatrix Marokkóban született 1424-ben portugál szülők gyermekeként. Fiatalon udvarhölgy lett II. János kasztíliai király udvarában, ahol Izabella királynő féltékenységből börtönbe vetette. Beatrix a Boldogságos Szűz segítségével kiszabadult, és ártatlansága is igazolódott. A királyi udvart elhagyva Toledóba ment. Útja közben hathatósan tapasztalta Szent Ferenc és Szent Antal közbenjárását. Toledóban a ciszterci nővérek között élt hosszú évtizedeken át, de nem lépett be a közösségbe. Amikor azt a sugallatot kapta, hogy rendet kell alapítania Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának tiszteletére, elhagyta a monostort, és tizenkét társnőjével új szerzetesi életbe kezdett. Szabályzatukat VIII. Ince pápa hagyta jóvá 1489-ben. Halála előtt ferences gyóntatójától részesült a szentségekben. Toledóban halt meg 1492. szeptember 1-jén. Három évvel később VI. Sándor pápa Szent Klára reguláját írta elő közössége számára, II. Gyula pápa pedig 1511-ben mint a Szeplőtelen Fogantatás Rendjét hagyta jóvá, és az obszerváns ferencesekre bízta. VI. Pál pápa 1976-ban avatta szentté.

Mennyei Atyánk, aki Szent Beatrix szüzet kitüntetted a szemlélődés adományával, és a Szeplőtelen Szűz iránti áhítat ragyogott fel benne, engedd, hogy példájára az igaz bölcsességet kövessük itt a földön, míg el nem jutunk fölséges szépséged szemlélésére a mennyben.

Szent Lajos 1274-ben született. Apja II. Károly nápolyi király, anyja Mária, V. István magyar király leánya. Miután édesanyja az aragóniai király fogságába került, szabadulásáért cserébe elsőszülött fiát is túszul kellett adnia. Lajos ekkor tizennégy éves volt, és már ismertté vált szent és tiszta élete. Barcelonában sokat járta a templomokat és a kórházakat; barátságot kötött két ferencessel, tőlük tanult teológiát, s együtt imádkozta velük a zsolozsmát. Betegségében megfogadta, ha felgyógyul, ferences lesz, ám erről apja hallani sem akart. VIII. Bonifác pápa engedélyével 22 évesen pappá szentelték, majd kinevezték Toulouse püspökének. Ezután lépett be a kisebb testvérek közé. A római Ara Coeli kolostorban tette le szerzetesi fogadalmait 1296-ban, majd püspökké szentelték. Egyházmegyéjét életszentségben és nagy lelkiismeretességgel kormányozta, mégis méltatlannak érezte magát a püspöki szolgálatra, és visszavágyott a kolostorba. El is indult Rómába, hogy a pápa engedélyét kérje. Útközben halt meg 1297. augusztus 19-én, 24 éves korában, „keresztségi ártatlanságban”. XXII. János pápa 1317-ben avatta szentté.

Lajost az ég a nemzetek világosságául adta a világnak. Isten hirtelen akarta kiragadni a jelen gonosz világból. Ragyogó lelke kedves volt előtte. Elfogadta és úgy határozott, hogy irgalmasan kivezeti a gonoszság köréből, egyesíti azzal a közösséggel, amelyben testetlenül tündökölhet. Jóságosan úgy intézkedett, hogy mielőtt átviszi a paradicsomba, körülvezeti a világon, és megmutatja a hívő népeknek üdvükre és vigasztalásukra. Lajost tehát Isten mécstartóra helyezte, mint mécsest meggyújtotta, hogy világítson mindazoknak, akik Isten házában, vagyis Egyházában vannak. Az legyen a hivatása, hogy mindenki szívét istenszeretetre vonzza, a szíveket irányítsa. A Gondviselés kezébe vette életét, és Isten szekrényévé tette, hogy a hitetleneket századokon át megszégyenítse, a tévedéseket eloszlassa, a katolikus Egyházat megerősítse és az ősi hitet megdicsőítse. Érthető, hogy férfiak és nők, különböző rendű és rangú emberek siettek és mindenfelől odatódultak, hogy lássák ezt az angyali arcú, csodálatos viselkedésű, láthatóan tisztes erkölcsű férfit. Annyira, hogy a nagy tolongásban az emberek egymást taposták, sőt némelyek még életveszélybe is kerültek, csakhogy megpillanthassák. Minden hívő épült az áhítattal végzett szertartáson, az oly nagy hatású prédikáción, a mélységes alázaton, a szívet megindító könyörületen, a fegyelmezettségen, s egyáltalán minden cselekedetén, szaván, mozdulatán. Nem győzték csodálni! Ugyan ki ne nézne megdöbbenve erre az igen kedves fiatalemberre, egy nagy király fiára, aki duzzad az élettől, aki annyira méltóságos, akiből sugárzik a tekintély, akiben tündöklik az alázat, aki annyira komolyan veszi az önmegtagadást, akit annyira eltölt a bölcsesség, aki olyan silány öltözetet visel, akinek ékesszólása gyönyörűséggel tölti el a hallgatót, akinek élete annyira tisztességes! Igazában úgy látszott, hogy ez a szent férfi égi ember, földi angyal azoknak, akik közelebbről látják személyét és életét. Betegségének tizenötödik napján, azon a napon, amikor az Úrhoz költözött, reggel elmondta az imádságot: „Mindenható Úristen, aki ennek a napnak a kezdetére eljuttattál minket" és így tovább..., pedig ezt egész betegsége idején nem tette meg. Amikor pedig a Nóna után kiegyenesedett, hogy felüljön ágyán, szemét az égre emelve, kezében tartotta a keresztet, illetve maga előtt, amikor már a nagy gyengeség miatt kezében nem bírta tartani, a Vecsernyéig szüntelenül mondogatta: „Imádunk téged, Krisztus" és az" „Ifjúságom bűneit..." kezdetű imákat. Gyakran megerősítette magát a dicsőséges Szent Szűz köszöntésével és keresztvetéssel. Amikor megkérdezte a mellette lévő testvér, miért mondja oly gyakran az Üdvözlégy Máriát, így válaszolt: „Mert hamarosan meghalok, és a Boldogságos Szűz meg fog menteni." Kedves volt tehát Lajos mind az Istennek, mind az embereknek. Az isteni misztériumok benne beteljesedtek. Szentséges lelke elvált testétől, és a fényességes ég magával ragadta. Elaludt az Úrban.

Kerüld az ifjúkor vágyait, törekedjél igaz életre, hitre, reményre, szeretetre és békességre azokkal együtt, akik segítségül hívják az Urat. {*} Mivel bűnösök között élt, az Úr kiragadta közülük.

Az igaz, haljon meg bár idő előtt, nyugalomban lesz; mert kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált. {*} Mivel bűnösök.

Benedictus-ant:Mindenben úgy viselkedett, mint Isten szolgája: {*} fáradozásban, virrasztásban, böjtben, tisztaságban, tudásban, béketűrésben és őszinte szeretetben (2 Kor 6, 4-6).

Magnificat-ant:Aki korán tökéletessé lett, nagy kort ért meg. {†} Mivel lelke kedves volt Isten előtt, {*} azért sietett kiragadni őt a romlottság köréből (Bölcs 4, 13-14).

Isten, ki Szent Lajos püspököt arra tanítottad, hogy a mennyek országát a földiek elé helyezze, és akit ártatlansággal és a szegények iránti páratlan szeretettel ékesítettél, engedd, hogy erényeit utánozva a földön vele együtt koronát nyerjünk a mennyben.

Szent Lajos 1213-ban született Poissyban. Apját, VIII. Lajost tizenkét évesen elveszítette; édesanyja, Szent Blanka királyné nevelte fel az evangélium szellemében. Huszonkét évesen lett Franciaország királya. Tizenegy gyermekét felelősséggel nevelte. Kitűnt az imádságban, a bűnbánatban és a szegények szeretetében. Királyként a népek közötti békére törekedett, s a rábízottak lelki előmenetelén is fáradozott. Krisztus sírjának felszabadítására hadjáratot indított a Szentföldre, de a rosszul előkészített vállalkozás nem sikerült. A perzselő hőség és a hiányos élelmezés következtében már néhány hét elteltével súlyos járvány lépett fel a táborban, amely a királyt is ágynak döntötte. Még súlyosabb csapás volt számára fia, Trisztán halála. Amikor ő maga is egészen legyengült, fölvette a betegek szentségét. Tábori ágyáról felkelve térden állva fogadta a Szent Útravalót, majd húsz órán keresztül dicsőítette az Urat. Halála közeledtével kérte, hogy Szent Ferenc példájára fektessék hamura, s imádkozva, égre emelt tekintettel lehelte ki lelkét 1270. augusztus 25-én. VIII. Bonifác pápa 1297-ben avatta szentté.

Világ királya, országok határait

ki hatalmaddal megszabod s elrendezed,

míg Isten háza tömjénnel s dallal telik,

egy szent királyért adjon hálát himnuszunk.

Királyi házban született meg szent Lajos,

a hatalomért kisujját se nyújtja ki,

derekasságra jámbor anyja neveli:

első a Krisztus, trónra lépni van idő.

Útja: igazság, várost rendre szoktat ő,

szereti népét, ellenséget elriaszt,

jámborságával meghódítja az eget,

templomot épít, szegénynek hajlékot ad.

A Háromságot illesse a hódolat,

szívbeli hála, dicséret és glória,

egy Isten ő, ki uralkodik mindenen,

teremt és éltet időtlen időkön át. Ámen.

Isten, ki Szent Lajost a földi kormányzás gondjai közül a mennyei királyság dicsőségébe emelted, kérünk, közbenjárására add meg nekünk, hogy szolgálatunkban, melyet a földön betöltünk, örökkévaló országodat keressük.

Drága fiam, elsősorban arra akarlak megtanítani, hogy Uradat, Istenedet egész szívből és minden erődből szeressed; mert nélküle nem lesz üdvösséged. Őrizd meg, fiam, magad mindattól, amiről tudod, hogy nem tetszik Istennek. Tudniillik minden halálos bűntől. Annyira, hogy inkább szakadjon rád a vértanúság minden kínja, minthogy beleegyezzél a súlyos bűnbe. Ezen fölül, ha az Úr megengedi, hogy valami megpróbáltatás érjen téged, jó szívvel viseld el és adj hálát érte. Gondolj arra, hogy mindez javadra történik, amire talán rá is szolgáltál. Viszont, ha az Úr bármilyen szerencsében részesít, alázatosan adj érte hálát, de vigyázz, ne légy ezért rosszabb ember, akár az üres dicsekvés, akár más miatt. Ne hívd ki magad ellen az Istent és ne sértsd meg őt ajándékai miatt. Szívesen és áhítatosan hallgasd az Egyház közös zsolozsmáját. Ha pedig a templomban időzöl, ne tekintgess körül, ne beszélgess hiábavaló dolgokat, hanem áhítattal imádd az Urat, imádkozzon az ajkad, elmélkedjen a szíved. Légy melegszívű a szegényekhez, a szerencsétlenekhez, az élet hajótöröttjeihez. Tehetséged szerint segíts rajtuk és vigasztald őket. Köszönd meg Istennek mindazt a jót, amit adott neked, hogy még több ajándékban részesítsen téged. Légy igazságos alattvalóidhoz, hogy az igazság köntösét hordozd. Ne térj el se jobbra, se balra. Többet adj a szegény, mint a gazdag szavára, míg az igazság felől meg nem bizonyosodsz. Iparkodj megtenni mindent, hogy alattvalóid az igazságot és a békét szolgálják, főképp az egyházi személyek és a szerzetesek. Légy anyánknak, a római Egyháznak hűséges, engedelmes fia. A pápát mindig tekintsd lelki atyádnak. Sokat fáradozz azért, hogy eltűnjön minden bűn a föld színéről, főképpen a káromkodás és a tévtanítás. Ó, drága fiam, végül minden áldásom reád szálljon, mindaz, amit egy jó édesapa adhat a fiának. A teljes Szentháromság és minden szentek őrizzenek meg minden bajtól. Adjon az Úr kegyelmet, hogy akaratát mindig megtegyed: őt szolgáljad, őt tiszteljed, s így ezen élet után mindketten eljussunk az égbe; őt szemlélhessük, őt szerethessük, őt dicsérhessük mindörökre. Ámen.

Azt cselekedte, ami kedves az Úr előtt, nem volt hozzá hasonló a királyok között, egész szívvel az Úrhoz ragaszkodott, {*} És nem tért le útjairól.

Teljesítette parancsait, és vele volt az Úr. {*} És nem tért le útjairól.

Benedictus-ant:Gondolataiban a Magasságbelinél időzött, {*} ezért dicső királyságot és koronát kapott az Úr kezéből.

Magnificat-ant:Igazságban és szívének tisztaságában járt az Úr színe előtt {*} és azt cselekedte, ami kedves volt szemében.

Boldog Juniper Amerika nagy misszionáriusa volt. Mallorca szigetén született 1713-ban. Miután kisebb testvér lett és pappá szentelték, először Mexikóban végzett igehirdető munkát. Célja a bennszülött indiánok evangelizálása volt. Rendtársaival 1749-ben Kaliforniába ment. Ekkoriban tömegesen érkeztek bevándorlók Európából, hogy letelepedjenek ezen a vidéken. Juniper nem a világi hatalom segítségével, hanem az Ige erejével igyekezett misszionálni. Szentéletű, tudós ember volt, aki jó kapcsolatot ápolt az indiánokkal is. Keresztény közösségeket – ún. redukciókat – alapított, amelyek élén olyan misszionáriusok álltak, akiknek a benszülöttek szívesen engedelmeskedtek. Szent Ferenc sebhelyeinek ünnepén, 1776. szeptember 17-én Boldog Juniper alapította meg San Francisco városát. Kalifornia apostolaként halt meg 1784. augusztus 28-án. II. János Pál pápa 1988-ban avatta boldoggá.

Mindenható Atyánk, kimondhatatlan irgalmadban egyesíteni akartad Egyházadban Amerika számos népét Boldog Juniper szolgálata által; add meg nekünk az ő közbenjárására, hogy mindnyájunk szíve egyesüljön szeretetedben, és ezáltal mindig és mindenütt felmutassuk embertársainknak egyszülött Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus képmását.

Szent Beatrix (Beatrix de Silva) Ceutában született spanyol szülőktől, 1424-ben. Egy ideig Izabella királynő udvarában élt, ahol sok üldöztetés érte irigyei részéről, melyet szelíden eltűrt. Majd elhagyta az udvart és Toledóba költözött, ahol kolostorba vonult és ott élt körülbelül harminc évet. 1484-ben kongregációt alapított a Boldogságos Szent Szűz Szeplőtelen fogantatásának tiszteletére, melyet VIII. Ince hagyott jóvá. 1490-ben halt meg.

Azt akarja Krisztus, hogyha valaki vele egyesült, semmit se vigyen magával ebből a világból, semmit se törődjön a földiekkel, hanem csak annak keresztjével, aki érte megfeszíttetett. Szívesen hordozza keresztjét, éjjel-nappal azon legyen, hogy szünet nélkül himnusszal és dicsőítő énekkel dicsérje őt! Legyen világos a lelki szeme, ismerje Ura akaratát, és kövesse Jézusát! Legyen egyszerű a szíve és tiszta a lelke! Legyen irgalmas szívű, hogy amint ő könyörülő és irgalmas, mi is legyünk követői az irgalomban! Legyen szelíd és békés természetű! Legyen türelmes, ne fizessen a rosszért rosszal, viselje békén a sok gyalázatot, amint Krisztus is békével tűrt a zsidóktól mindenféle gyalázatot! Még a verést és a kínzást is vállalja, mert ezeket Krisztus is elszenvedte, semmit se tett ellene, amikor a főpap szolgája arcul verte. Inkább ezt mondta: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig nem, akkor miért ütsz engem? Te meg, ó ember, nem tűröd el, hogy a veled egy természetű ember gyalázattal illessen. Utánozd Uradat! Mert ha ő Isten létére eltűrte, hogy a bűnös ember arcul verje, akkor te mit méltatlankodói, hogy a hozzád hasonló másik ember szidalmaz? Sőt, ráadásul még bosszút is forralsz. Ó, mekkora esztelenség, milyen nagy ostobaság! Jogosan mérik ki ránk a büntetést. Magunk gyújtjuk meg magunk alatt a tüzet, mert bár eszes teremtmények vagyunk, mégis az esztelen állatokhoz hasonlítunk. Igazán nagy alázatossággal jött erre a világra Krisztus, és noha gazdag volt, érettünk szegény lett, szükséget szenvedett, hogy az ember az ő szegénységéből gazdag lehessen. Isten volt, mégis érettünk ember lett, az Istenszülő Máriától született, hogy az ördög karmából kimentsen bennünket. Ezért aztán, aki üdvözülni akar, legyen balgává ebben a világban, hogy Isten színe előtt bölcs lehessen. Szent Pál mondja: Ezen világ bölcsessége oktalanság Isten előtt, és aki bölcs akar lenni, legyen balga, hogy bölcs lehessen. Ismét mondja: Testvérek, ne legyetek lélekben kiskorúak, hanem a gonoszságban legyetek gyermekek. Isten ugyanis azt akarja, hogy balgák legyünk a földiekben és bölcsek a mennyeiekben. Hiszen ellenségünk az ördög is okos a gonoszságban, és nekünk bizony okosnak kell lennünk vele szemben, hogy ravasz cselvetéseit legyőzhessük, így szól ugyanis Üdvözítőnk az Evangéliumban: Legyetek okosak, mint a kígyók és egyszerűek, mint a galambok). Ő azt nevezi okosnak, aki elég bölcs az Isten akaratának megvalósításában és parancsai megtartásában.

Jó nekem az Úrhoz ragaszkodnom, és reményemet az Úristenbe helyeznem. Szándékod szerint vezérelsz engem {*} És végülis fölveszel a dicsőségbe.

Istenünk, te Boldog Beatrix szüzet a Szeplőtelen Szűz iránti különös tisztelettel ékesítetted. Közbenjárására és példájára add meg nékünk, hogy ártatlanul élve és mindig az égiekre vágyakozva, egykor a mennyei dicsőségnek részesei lehessünk.

Benedictus-ant:Íme az okos szűz, aki Krisztushoz költözött, {*} és úgy tündöklik a szüzek karában, mint égitestek között a Nap.

Magnificat-ant:Jöjj, Krisztus jegyese, vedd a koronát, {*} melyet az Úr készített néked mindörökre.

Viterbói Szent Róza 1223-ban született Viterbóban. Serdülő korában felvételt nyert Szent Ferenc Harmadik Rendjébe. Tisztaságban, túláradó felebaráti szeretetben és a keresztény hit buzgó gyakorlásában élt. Szülővárosában halt meg 1245. március 6-án. 1258. szeptember 4-én testét a Sancta Maria de Rosis templomba vitték, ahonnét nevét is kapta (Róza).

Mikor a jövendő örömöt szemlélem, egészen oda vagyok a csodálkozástól, mivel öröm lesz bent és kint, lent és fönt és köröskörül. Örvendezni fogsz mindenben és mindenen. Örömödet, úgy vélem, a Titkos Jelenések könyvének az a boldog asszonya jelképezi, akinek öltözete volt a nap, lába alatt a hold, és fején tizenkét csillagból álló korona. Ez az asszony, azt hiszem, az üdvözült lélek, az örök Király leánya, jegyese és királynéja: leánya, mert teremtette, jegyese, mert a kegyelem által magáévá tette, királyné a dicsőség ajándéka által. Méltán mondják napba öltözöttnek, mert isteni fényesség sugárkoszorúja övezi és az örök boldogság dicső koronája van fején; e boldogságnak különleges ékessége az a tizenkét csillaggal jelzett tizenkét öröm, mely a mennyei boldogságot díszíti és ékesíti. Elmélkedj, lelkem, nap-nap után ezekről az örömökről, és egyáltalán ne keress vigasztalást ebben a nyomorúságos földi vándorlásban, hanem a jövendő örömök reményében viseld el nyugodt és vidám lélekkel ennek a jelen életnek minden szenvedését. Szent Bernát mondja: „Fuss tehát, lelkem, de ne testi léptekkel, hanem lelkes vágyakozással, hiszen nemcsak az angyalok és üdvözültek serege, hanem az angyalok és üdvözültek Ura és Mestere is tereád várakozik. Az Atyaisten vár, mint szerelmes Fiát, a Fiúisten, mint édes menyasszonyát, a Szentlélekisten, mint legkedvesebb barátját. Az Atya azért vár, hogy minden kincsének örökösévé tegyen, a Fiú azért, hogy születésének gyümölcse és drága vérének ára gyanánt isteni Atyjának bemutasson, a Szentlélek pedig azért, hogy jóságában és véget nem érő édességében részeltessen. Vár végül az örökkévalóság Királyának boldog családja, a menny valamennyi üdvözültje, hogy téged is társaságába fogadjon." Azt hiszem, lelkem, ha állandóan elmédben forgatod ezeket a mennyei örömöket, ezáltal belépsz e számkivetés helyéről az égi haza előcsarnokába, melyben az örökkétartó gyönyörűségeket már előre ízlelgetheted.

A nem házas asszony és a szűz {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy testben-lélekben szent legyen.

Szívem Istene, te vagy örökrészem mindörökre. {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy testben-lélekben szent legyen.

Benedictus-ant: Az okos szűz, aki készen várakozott; {†} amikor megjött a Vőlegény, {*} bement vele a menyegzőre.

Magnificat-ant:Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg. {†} Mivel lelke kedves volt Isten előtt, {*} azért sietett kiragadni őt a romlottság köréből.

Istenünk, te Szent Rózát megajándékoztad a lelki erősség és a ragyogó ártatlanság ajándékával. Add nékünk, hogy erényeit követve itt a földön, egykor vele együtt az örökkévaló örömökben részesülhessünk.

Boldog Bonaventura 1620-ban született Katalóniában. Már gyermekként buzgó vallásosság és a Szűzanya tisztelete jellemezte. Apja akaratából megnősült, de házasságát József-házasságként élte. Felesége korán, egybekelésük után tizenhat hónappal meghalt. Özvegyen, egy évvel később lépett a kisebb testvérek közösségébe. Elöljárói engedélyével elzarándokolt Loretóba és Assisibe. San Damiano templomában az Eucharisztia előtt sugallatot hallott: „Menj Rómába, és örvendeztesd meg házamat!” Bonaventura Rómába ment, és kérte VII. Sándor pápától, hogy ott alapíthasson remetekolostort. Csak évek múltán kapta meg az engedélyt. Előbb a Santa Maria in Ponticelli-rendházban, majd Róma környékén alapított remeteséget. Reformkezdeményezését többen is folytatták a következő században. Bölcsességéért, tanácsaiért sokan felkeresték, egyszerűek és rangosak egyaránt, maga a pápa is. Rómában halt meg 1684. szeptember 11-én. X. Piusz pápa 1906-ban avatta boldoggá.

Mennyei Atyánk, aki Boldog Bonaventurát mint az evangéliumi tökéletesség példáját ajándékoztad nekünk, add meg az ő közbenjárására, hogy Krisztus ismeretében növekedjünk, és az Evangélium szaváról életünkkel tegyünk tanúságot.

Szent Ferenc atyánk megtérésétől kezdve haláláig mély áhítattal és tisztelettel követte a megfeszített Krisztust. Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén, 1224. szeptember 14-én, midőn Ferenc Alverna (La Verna) hegyén imádságba merült, Krisztus Urunk csodálatos módon megújította szenvedésének jegyeit, a szent sebeket testében. A stigmákat Szent Atyánk alázatosan rejtegette, de őszinte tanúk bizonyítják, hogy kezein, lábain és oldalán hordozta a be nem gyógyuló krisztusi sebeket. Az Egyház őt tartja az első bizonyosan stigmatizált szentnek. E csodálatos esemény ünneplését XI. Benedek pápa engedélyezte rendünknek 1304-ben.

Istenünk, hogy szívünket szereteted tüzével lángra lobbantsd, Fiad szenvedésének jegyeit boldogságos Ferenc atyánk testében csodálatosan megújítottad; közbenjárására add, hogy hasonlatossá válva Fiadhoz halálában, részesüljünk föltámadásában is.

Ant. A keresztrefeszített Királyt, Krisztust, ki sebeit Szent Ferenc testében megújította, jöjjetek, imádjuk!

Tiszteletére Urunk öt sebének

zengjük e dalt ma különös örömmel,

mert ez az öt seb Ferenc Atya testén

újra kinyílott.

Gondol ő gyakran vérző Krisztusával,

átélve kínját szíve belsejében;

közben az Úrnak öt szent sebhelyére

hullik a könnye.

Verna hegyének sziklaodújában

Krisztusunk kínján keseregve hosszan,

megfeszül ő is, ahogy megfeszített

Krisztusa egykor.

Ó, Üdvözítőnk véres hasonmása,

isteni kéznek mesterműve itt lenn,

töltse be szívünk a Megfeszítettnek

tiszta szerelme.

Zengjen a hála, tisztelet tenéked,

háromszemélyű, oszthatatlan Egység;

téged dicsérjünk felszabadult szívvel,

Felszabadítónk. Ámen.

3. Ant.Az Úr dicsőségének megjelenése olyan volt a hegytetőn, mint a lobogó tűz.

Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha Lélek szerint éltek, kövessétek is a Lelket. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve, hiú dicsőség után. Viseljétek el egymás gyöngéit, így teljesítitek Krisztus törvényét. Aki beképzeli magának, hogy valami, holott semmi, önmagát áltatja. Vizsgálja meg mindenki saját tetteit, s tartsa meg dicsekvését önmagának, ahelyett, hogy mások elé tárná. Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. Ne áltassátok magatokat: Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt le is aratja. Aki tehát testébe vet, testéből is arat majd romlást; aki pedig lelkébe vet, lelkéből arat örök életet. Ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha bele nem fáradunk, annak idején aratni is fogunk. Rajta hát! Amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképp pedig hittestvéreinkkel. Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, ki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak. Krisztus Jézusban ugyanis sem a körülmetélés, sem a körülmetéletlenség nem számít, hanem csak az új teremtmény. Békesség és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, és Isten Izraelének. Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert én Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

Testemben Jézus kínszenvedését hordozom, {*} Hogy Jézus élete is megnyilvánuljon bennem.

Isten engem eleve arra rendelt, hogy hasonlóvá váljak Fia képmásához, {*} Hogy Jézus.

Krisztus hűséges társa és szolgája, Ferenc, két évvel, mielőtt lelkét visszaadta volna az égnek, egy magas különálló helyre ment, mely Alverna hegyének mondatik. Mikor szokásához híven Szent Mihály arkangyal tiszteletére megkezdte ott a negyvennapos böjtöt, a természetfelettiek szemléletének édességétől a szokottnál is jobban eltelve és az égiek utáni reménység lobogó lángjától fölgyulladva, az égi látomásoknak rendkívüli adományait kezdte élvezni. Mikor tehát a kívánságok szeráfi tüze Isten felé vonzotta, egy reggel a Szent Kereszt fölmagasztalásának ünnepe körül, mikor a hegyoldalban imádkozott, egy tüzes és fényes szeráfot látott leszállni az égből, akinek hat szárnya volt. Sebes repüléssel a levegőben megközelítette Isten emberét. Ferenc a szárnyak között a megfeszített Istenember arcát ismerte föl. Ezt látva igen megrémült, és szomorúsággal vegyes fájdalom töltötte el szívét. Örvendett annak a kedves tekintetnek, amellyel a szeráf képében megjelent Krisztus őt nézte, de a keresztre feszíttetés a résztvevő fájdalom tőrével az ő lelkét is átjárta. Amikor a látomás eltűnik, a titokzatos és bensőséges párbeszéd után, melyet az Úrral folytatott, lelkét a szeráfi szeretet lángra lobbantotta; teste pedig a keresztrefeszített Krisztuséhoz hasonlóan külsőleg megjelöltetett: mintha valamiféle szöget előbb az olvasztótűz lángjába tartottak volna, hogy utána vele szúrják át kezét, lábát és oldalát. Nyomban kezén és lábán a szegek jelei megjelentek; a szögek feje a tenyéren és a lábfejen tűnt fel és hege az ellenkező oldalon volt. Jobb oldalán szintén mintegy lándzsadöféstől eredő piros seb volt, amelyből gyakran folyt szent vére. Miután Ferenc, az új ember, új és megdöbbentő csoda által – sajátos kiváltság útján – melyről az előző századokban nem hallottunk, megjelölve megjelent, tudniillik a szent sebhelyekkel ékesítve lejött a hegyről és magával hozta a keresztrefeszítettnek a képét, de nem művész keze által kő vagy fatáblára vésve, hanem az élő Isten kezétől saját tagjaiba írva.

Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, {*} Ki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak.

Gyermek! Atyád dicséretét

titkos énekkel ünnepeld,

kiváltképp a kereszt jelét

dicsérje lelkes éneked.

Ferenc, had élén hadvezér,

viszi a kereszt zászlaját,

Krisztusnak nyomdokába tér

Istennek küldötte gyanánt.

Szemlélve fára vert Urát,

keresztre feszül maga is,

részvét feszíti oldalát,

hiú világnak meghal így.

Ő keresztezte a világ

s a test csalóka útjait,

s a kereszt kardként járja át

szíve legbelsőbb tájait.

Szeráf jő, fára feszített,

sebzett szívű, lábú, kezű,

s ejt Ferencen öt szent sebet,

így lett stigmákkal ékes ő.

Atyát, Fiút és Lelküket

dicsérje Ferenc öt sebe;

általuk igaz szeretet

gyarló szívünket töltse be. Ámen.

1. Ant.Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem (Gal 2, 19-20).

2. Ant.Jézus Krisztus magához ragadott engem, hogy megismerjem őt és a szenvedésében való részesedést is; halálában hasonló lettem hozzá (Fil 3, 13. 10-11).

3. Ant.Megdicsőíttetik Krisztus az én testemben; számomra az élet Krisztus (Fil 1, 20-21).

Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem a világ megfeszíttetett, és én a világnak. Én az Úr Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

Krisztus Urunkat, aki saját vérén építette fel Egyházát, és aki minket Szent Ferenc követésére meghívott, alázattal kérjük:

Te azért jöttél, hogy örömhírt vigyél a szegényeknek, taníts minket, hogy szavainkkal és tetteinkkel országodat terjeszteni tudjuk

Te világossága vagy a pogányoknak és az életszentség mestere; add, hogy erős gyökeret verjünk az igaz hitben,

hogy igaz emberként szeretetből cselekedve, szüntelenül helyes és szent dolgokról elmélkedjünk.

Krisztusunk, Üdvözítőnk, te nem tartottad lealacsonyítónak a kétkezi munkát, kezünk, munkáját te irányítsd,

hogy az emberek lássák jócselekedeteinket és dicsőítsék Istenünket, Atyánkat.

Benedictus-ant:Ó, Ferenc, vágyban vértanú, {†} téged meglátogatott a magasságból Fölkelő, {*} és megváltásunk jegyeit testedben csodálatosan megújította.

Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem. Isten kegyelmét nem vetem el.

Amint Krisztus az Atya dicsősége által föltámadt halottaiból, úgy mi is új életet éljünk. Ha ugyanis halálának hasonlósága által egybenőttünk vele, akkor föltámadásában is úgy leszünk. Hiszen tudjuk, hogy a régi ember bennünk Krisztussal együtt keresztre feszíttetett.

Ha tehát meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Ezért úgy tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Krisztus Jézusban.

Verna hegy a Szent Keresztnek

felidézi titkait,

üdvözítő szeretetnek

kiváltságát kapta itt

Ferenc, a Megfeszítettnek

fontolgatván kínjait.

E hegyre vonult a jámbor,

sziklák közé, egyedül,

elszakadva a világtól,

maga kemény böjtöt ül,

étlen, pőrén virraszt, lángol,

sóhajtozik, lelkesül.

Szemlélődve rejtekében,

szívben is elrejtezik.

Búsul, könny ülvén szemében

Krisztusba felejtkezik,

esdve ajándék fejében

a kereszt gyümölcseit.

S megjelen az ég királya,

látszat szerint mint szeráf,

takarva hat ékes szárnnyal

mutatja szelíd magát

megfeszítve keresztfára_–

szem nem láthat ily csodát!

Szenvedő Urát a szolga

látja már-nem-szenvedőn,

bár menny fényes Fia volna,

alázatos-megnyerőn;

hallja hangját, messze zsongva,

más fülnek nem érthetőn.

Lángban áll a hegy gerince

-látja a nép odalent -,

szeretet zuhog Ferencre

átformálva odabent;

szent sebekkel ékesítve

boldog teste földereng.

Áldassék a Megfeszített,

világ vétkét szüntető,

éppen úgy az Atyaisten,

mindeneket éltető,

vélük a Vigasztaló is,

egyenlőképpen dicső. Ámen.

1. Ant.A Szent Kereszt titkait Isten Szent Ferencben sokféle módon megmutatta nekünk.

2. Ant.Elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről (1 Kor 2, 2).

3. Ant.Test szerint ugyan megöletett, de lélek szerint életre kelt (1 Pét 3, 18).

Magnificat-ant:Én meghaltam a világnak és életem el van rejtve Krisztussal az Istenben, {†} Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, {*} vele együtt mi is megjelenünk a dicsőségben (vö. Kol 3, 3-4).

Kérjük az Atyaistent, minden szentség forrását, hogy Boldogságos Ferenc atyánk példája és közbenjárása által szent életre vezessen minket.

add meg nékünk, hogy nyomdokain járva Krisztus Evangéliumát hűségesen megtartsuk.

Szent Atyánk, lépteinket vezéreljed a békesség útjára, melyet Ferenc atyánk mutatott meg nékünk,

hogy őszinte szívvel, engedelmességben, és tulajdon nélkül tisztaságban éljünk.

Szent Atyánk, te szolgádat, Ferencet megjelölted Fiad szenvedésének szent jegyeivel,

taníts minket, hogy mindig a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjünk örvendezve.

Szent Atyánk, te Boldogságos Ferenc atyánk kérésére megbocsátottál a bűnösöknek,

Szent József 1603-ban született Copertinóban, a Nápolyi Királyság kicsiny falujában, szegény, mélyen vallásos szülők gyermekeként. Tizenhét éves volt, amikor a helybéli kapucinusok fölvették laikus testvérnek, azonban betegessége és ügyetlensége miatt hét év múlva elbocsátották. Nagybátyja közbenjárására a grotellai minoriták fogadták be harmadrendi testvérnek. Idővel elöljárói felismerték, hogy az ügyetlen és jelentéktelen testvér valójában Isten választottja. Másodszor is beöltöztették 1615-ben, de ekkor már papnövendéknek. A képzés letelte után, 1628-ban pappá szentelték. Engedelmes, alázatos, imádságos testvér volt. Isten rendkívüli karizmákkal halmozta el: több órán át tartó elragadtatásokban volt része, eksztázisai során fölemelkedett a földről és lebegett. Rendkívüli adományaira gyanakvással néztek, ezért Nápolyban, majd Rómában vizsgálat alá vette őt z inkvizíció. Bíráit zavarba hozta válaszaival, mégis száműzték Assisibe, egy kapucinus kolostorba. Később rendre más és más kolostorokba helyezték át, hogy elrejtsék a nép elől. Végül 1657-ben került haza Osmóba, rendtársai közé. Két évig lelki szárazság gyötörte, de halála előtt mennyei béke jutott neki osztályrészül. Lelkét 1663. szeptember 18-án adta vissza Teremtőjének. XIII. Kelemen pápa 1767-ben avatta szentté.

Isten, ki csodálatos bölcsességeddel úgy rendelkeztél, hogy egyszülött Fiad fölmagasztaltatva a földről mindeneket magához vonzzon, engedd kegyelmesen, hogy Szent József érdemeiért és példájára, a földi vágyaktól megszabadulva Fiadhoz tökéletesen hasonlókká váljunk.

(G. Parisciani: San Giuseppe de Copertino alla luce dei nuovi documenti, Osimo 1963: passim)

A szerzetes embert három dolog jellemzi: Istent teljes szívből szeretni, ajkunkkal állandóan dicsérni, embertársainknak erényes életünkkel példát adni. Aki lelki életre, azaz a szerzetesi életre vállalkozik, Isten szeretete nélkül nem jut el a tökéletességre. Akiben él a szeretet, akkor is gazdag, ha kevés benne az ismeret. Akiben nincs szeretet, az csak szerencsétlen lehet. Amint a nap árasztja a sugarakat, színpompába borítja a lombokat és az ágakat, de meghagyja érintetlenül minden növénynek a saját természetét, éppen úgy tesz az Isten kegyelme: felékesíti és megvilágítja az embert, erényeit gyarapítja, szívét mennyei szeretetre gyújtja, Isten előtt kedvessé teszi, természetét meg nem sérti, inkább még tökéletesíti. Bizonyos, hogy Isten elsősorban akaratunkat kéri tőlünk. Ezt az ember a teremtéskor ingyen kapta az Istentől. Ez egészen az ember sajátja. Amikor az ember az erényeket tevékenyen gyakorolja, azt Isten kegyelmének segítségével gyakorolja, hiszen minden jónak Isten a forrása. Persze a saját akarata alapján teszi, és ezért az Isten az emberben nagy örömét leli, ha az lemond saját akaratáról és egészen Isten kezébe simul. Mint a termékeny gyümölcsfa, amely sok gondozásra szorul, hogy gyümölcseit meghozza, úgy az ember is, ha előrehalad az Úr útján, állandóan gyarapszik a jóban, és kell is gyarapodnia az erényekben, hogy az életszentség gyümölcseit megteremje, és jó példával kell tündökölnie, mert a többiek az ő ihletésére vállalkoznak az Úr útjának követésére. Persze az élet kellemetlenségeit Isten iránti szeretetből türelmesen viseljük el, és tartsuk azt különleges kegyelemnek, amit Isten bőségesen ajándékoz mindenkinek, aki őt szereti és akit ő szeret. Mert miként Urunk Jézus Krisztus olyan kegyetlen kínokat szenvedett értünk, éppúgy akarja Isten, hogy mi is hasonló kínokat szenvedjünk, és így Jézus szenvedéseiben részt vehessünk. Az már csak magától értetődő dolog, hogy ha arany vagy, a szenvedés az, amely téged a salaktól megtisztogat, és ha acél vagy, akkor a rozsdától tisztogat meg. Nézd csak az ég madarait, hogy ereszkednek le a földre, hogy megszerezzék az ennivalót, majd hirtelen magasba röppennek, fel a levegőégbe. Ugyanígy kell az Isten szolgájának a földön élnie, amennyire szükséges, de aztán fel kell emelkednie az égbe Isten dicséretére és dicsőítésére. Azt is láthatod, mennyire vigyáznak a madarak, amikor a sáros földre szállnak és azon vannak, hogy a sártól megtisztulva az égbe szálljanak. Az ember se merüljön el azokban a dolgokban, amelyek lelkét beszennyezik, hanem inkább azon legyen, hogy lelkét felemelje, és szent cselekedetekkel a Magasságbeli Istent dicsérje.

Kedvem telik a Krisztusért való gyengeségben, bántalmazásokban, üldöztetésben és szorongatott helyzetben {*} Hogy Krisztus ereje lakjék bennem.

És, hogy a kinyilatkoztatások nagyszerűsége önhitté ne tegyen, örömest dicsekszem gyöngeségeimmel, {*} Hogy Krisztus.

Benedictus-ant:Áldott az Úr, aki erővel övezett körül {†} és szeplőtelen útra vezetett engem, {*} és lábamat hasonlóvá tette a szarvaséhoz és kősziklára állított engem.

Magnificat-ant:Azt keresem, ami odafönn van, {†} nem a földieket, {*} mert én meghaltam és életem el van rejtve Krisztussal az Istenben (Kol 3, 1. 3).

Francesco Forgione az itáliai Pietrelcinában született 1887-ben, szegény földműves szülők gyermekeként. Tizenhat éves korában lépett be a kapucinusok rendjébe. Pappá szentelésekor felajánlotta életét áldozatul a bűnösökért. Főképp San Giovanni Rotondo konventjében teljesített lelkipásztori szolgálatot. Buzgólkodott a lelkivezetésben, gyóntatásban, a betegekről és a szegényekről való gondoskodásban. Megkapta a keresztre feszített Krisztus sebeit, 1915-ben még láthatatlanul, majd 1918-ban látható módon. Üdvözítőjével, aki más különleges karizmákkal is megajándékozta, egészen azonosult. A rendkívüli jelek felkeltették nemcsak a hívők, hanem az egyházi hatóságok figyelmét is: tartva a jelenségek hiteltelenségétől vizsgálatot rendeltek el, majd tíz évre eltiltották a nyilvános misézéstől és a gyóntatástól. Pió atya mindezt rendkívüli alázattal fogadta, alávetette magát az eljárásoknak. Végül visszavonták az eltiltást: 1933-tól újra misézhetett nyilvánosan, 1934-től pedig ismét gyóntathatott. Hívők tömegei zarándokoltak el hozzá, és a bűnbánat szentségéhez járulva különleges kegyelmekben részesültek általa. A stigmatizációja 50. évfordulóját követő éjszakán halt meg, 1968. szeptember 23-án. II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté.

Mindenható, örök Isten, ki Szent Pió áldozópapnak megadtad a kegyelmet, hogy különleges módon részesedjék Fiad szenvedésében, és papi szolgálata által megújuljanak közöttünk irgalmasságod csodái, közbenjárására add, hogy Krisztus szenvedésével állandóan egyesülve, eljussunk a feltámadás dicsőségére.

Szeretett nővéreim! Örökkévaló épületéhez az isteni Építőmester köveket keres, és azokat üdvöt hozó vésőjének állandó használatával, valamint szorgos csiszolással készíti elő, ahogyan ezt jóságos anyánk, a Katolikus Egyház, a templomszentelés zsolozsmájában megénekli, és ez valóban így is van.

A lélek ugyanis olyan, mint a kő, és az a rendeltetése, hogy dicsősége örök legyen, vagyis hogy örökkévaló épület épüljön belőle. Az építőmesternek, aki a ház építéséhez köveket keres, először is meg kell tisztítania a köveket. Ezt a kalapács és a véső használatával éri el. Hasonlóképpen jár el a mennyei Atya is a kiválasztottakkal, akiket kezdettől fogva nagy-nagy bölcsességgel és gondoskodó szeretettel arra rendelt, hogy örök hajlékká épüljenek.

A lelkeket is, akiket a mennyei Atya arra rendelt, hogy az örök dicsőségben Krisztussal uralkodjanak, kalapáccsal és vésővel meg kell tisztítani. Ezeket az eszközöket használja fel az isteni Mester, hogy előkészítse a köveket, vagyis az ő választottait. Mi a kalapács és a véső az ember életében? A lélek számára a sötétség, a félelmek, a kísértések, a beteges aggályosság, valamint a test számára a betegségek.

Adjatok tehát hálát az örök Atya végtelen jóságáért, aki az üdvösségre szánt lelketekkel így törődik. Miért ne dicsekednénk mennyei Atyánknak ezzel a gondoskodásával, aki minden atya közül a legjobb? Nyissátok meg szíveteket a lelkek ezen égi orvosának, és nagy bizalommal eltelve vessétek magatokat az ő szent karjaiba; ő úgy törődik veletek, az ő választottaival, hogy egyre inkább kövessétek Jézust a Kálvária hegyére. Örömmel és meghatódott lélekkel látom, hogy mit művelt bennetek a kegyelem.

Ne kételkedjetek abban, hogy mindazt, ami veletek történik, az Úr rendelte így. Ezért ne féljetek attól, hogy Isten visz bele benneteket valami bajba vagy méltatlan helyzetbe. Elég nektek tudni, hogy életetek folyamán soha nem akartátok megbántani Istent, sőt egyre jobban tiszteltétek őt.

Ha ez a jóakaró Jegyes lelketekben elrejtőzik, azt nem azért teszi – amire talán gondoltok_–, hogy hűtlenségteket megbüntesse, hanem mert próbára akarja tenni hűségteket és állhatatosságtokat, és ki akar gyógyítani bizonyos betegségekből, amelyek testi szemekkel nem láthatók, tudniillik olyan betegségekből és bűnökből, amelyektől az igazak sem mentesek. Meg van írva ugyanis a Szentírásban: Az igaz is hétszer esik el{n}{r}Péld 24, 16{/r}{/n}.

Higgyetek hát nekem, mert ha nem tudnám, hogy milyen sok teher van rajtatok, kevéssé örvendenék, hiszen úgy érezném, hogy kevesebb igazgyöngyöt adományozott nektek az Úr. Vessétek el hát a kételyeket, mint kísértéseket. Vessétek el a kételkedéseket, amelyek életformátokkal kapcsolatosak, hogy tudniillik nem halljátok az isteni hívást, és hogy a Jegyes édes hívásainak ellenálltok. Mindezek nem a Szentlélektől, hanem a gonosz lélektől származnak. Ördögi módszerek ezek, amelyek arra törekszenek, hogy a tökéletes élettel hagyjatok fel, vagy ne törekedjetek arra. Ne csüggedjetek el!

Amikor Jézus megmutatja magát előttetek, adjatok hálát neki. Ha elrejtőzik előletek, azért is adjatok hálát. Mindezt szeretetből teszi veletek. Buzdítalak benneteket arra, hogy feszítsétek magatokat Jézussal keresztre és vele mondjátok majd: Beteljesedett!{n}{r}Jn 19, 30{/r}{/n}

Krisztus tartja össze az egész épületet. {*} Belőle nő ki az Úr szent temploma.

Ti is benne épültök egybe a Szentlélek közreműködésével az Isten hajlékává. {*} Belőle nő ki az Úr szent temploma.

Szent Elzeár Franciaországban született. „Ariani Hirpi-norum" grófja lett és boldog Glandéves Delphinát vette feleségül. A szüzességet mindketten sértetlenül megőrizték, és mindketten nagy dicsőséget szereztek erényes életükkel Szent Ferenc Harmadik Rendjének. Mindketten igen gazdagok voltak, de vagyonukat nagylelkűen a szegények gondozására fordították. Az imádságnak és a jócselekedeteknek éltek. Elzeár Párizsban halt meg 1323. szeptember 27-én, Delphina pedig több esztendőt töltött jámbor özvegységben, és 1358. november 26-án halt meg a franciaországi Apt városában.

Mivel nemcsak a termékenységre buzdít a Szentírás, melynek gyümölcse a gyermek, nemcsak a szemérmetességre, melynek pecsétje a hűség hanem a házasság szentségvoltát is figyelmükbe ajánlja a keresztény hitveseknek, azért mondja az apostol: Férfiak, szeressétek feleségteket, amint Krisztus is szerette az Egyházat! Mindenesetre a szentség lényege az, hogy a házasságban egybekelt férfi és nő tartsanak ki mindvégig egymás mellett, el ne váljanak. A paráznaságot mellőzve, sose szakadjon el hitves a hitvestől. Ezen őrködik mind Krisztus, mind az Egyház: az élőt az élőtől semmi sem választhatja el mindörökre. Ezt a szentséget igen féltékenyen őrzi Istenünk városa, az ő szent hegye, vagyis Krisztus Egyháza, minden keresztény házastárs esetében. Ezek kétségkívül Krisztus tagjai, olyannyira, hogyha gyermekeknek akarnak életet adni és ezért férjhez megy a nő, vagy házasodik a férfi, még a terméketlen házastársat sem szabad azért elhagynia, hogy egy másik termékennyel keljen egybe. Ha mégis meg merné ezt tenni valaki, nem vétkeznék ezen világ törvénye ellen, amely minden további nélkül megengedi a válást és az újraházasodást. Ezt az Úr kijelentése szerint ugyan Mózes törvénye megengedte a zsidóknak szívük keménysége miatt, de az Evangélium törvénye az ilyesmit bűnnek, házasságtörésnek tartja. Éppenúgy, mintha az elbocsátott újra házasodna. Olyan erős pecséttel pecsételődnek meg az élők között egyszer megkötött házasság jogai, hogy erősebb kötelék fűzi össze azokat, akik egymással megházasodtak és utána elváltak, mint azokat, akik egy új házassággal egymáshoz kapcsolódtak, noha már elváltak. Mert nem volnának házasságtörők, ha a szétválás után is házastársak nem maradnának. Ha tetszik nekik, közös megegyezéssel megtehetik, hogy végérvényesen és kölcsönösen megtartóztatják magukat és testileg nem találkoznak. De a házasság kötelékei az ilyen esetben is sértetlenek maradnak. Sőt ez a kötelék inkább erősödik a kölcsönös megegyezés által, ami legyen egészen világos és tartsák meg erősen mind a ketten. Ilyenkor nem a testi gyönyör köti őket össze, hanem a lélek szabad szeretete. Igazán, teljes értelemben házastársaknak lehet hívni őket az eljegyzés első hűsége alapján, noha testi együttlétben nem ismerték meg egymást, és azt nem is akarják. Mindenképp megilleti őket, és nem hazug a házastársak elnevezés, ha testi együttlét nem is volt és nem is valósul meg közöttük.

Testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma. {*} Dicsőítsétek meg és hordozzátok Istent testetekben.

Benedictus-ant:Boldogok a békességszerzők, {†} boldogok a tiszta szívűek, {*} mert ők meglátják az Istent.

Magnificat-ant:A tiszta nemzedék koszorúval a fején, győztesen vonul fel az örökkévalóságba, {*} mert elnyerték a szeplőtelen viadalok jutalmát.

Istenünk, te Szent Elzeár és Delphina házaséletében az erények ragyogó példáját adtad nékünk. Add, hogy akikre tisztelettel emlékezünk a földön, azokkal együtt lehessünk a mennyben.

Szent Ferenc 1181-ben vagy 1182-ben született Assisiben, Itália Umbria nevű tartományában, Pietro di Bernardone kelmekereskedő és Pica asszony elsőszülött fiaként. A keresztségben a János nevet kapta, apja azonban, aki épp fia születésekor tért haza Franciaországból, úgy kívánta, hogy fiát Ferencnek hívják (a Francesco magyarul azt jelenti, „kis francia”). Gyermek- és ifjúkora jómódban telt, a társaság középpontja volt, miközben kora lovagi eszményeire törekedve katonai sikerekre áhítozott. Részt vett az 1199-ben Assisi és Perugia között dúló háborúban, ahol fogságba esett, és több mint egy év rabság után, súlyos betegen nyerte vissza szabadságát. Állapota arra késztette, hogy magába nézzen, felülvizsgálja addigi életét. Bár 1205-ben még szeretett volna visszatérni a háborúba, a bensőjében bekövetkezett változások visszafordíthatatlanok voltak. Egész élete megváltozott: a szegények felé fordult, leprásokat ápolt. San Damiano romos templomában 1206-ban a keresztről szólt hozzá az Úr: „Ferenc, menj és állítsd helyre hajlékomat, mert mint látod, romokban hever!” (CÉ2 10) A hívásra válaszolva saját kezével kezdte el felújítani a környék düledező templomait, s hogy tervét megvalósítsa, apja üzletéből adott el néhány vég kelmét. Apja azzal vádolta meg, hogy eltékozolja vagyonát. A közöttük zajló, egyre elmélyülő konfliktusnak Ferenc vetett véget, amikor Assisi püspöke és az összesereglett nép előtt mezítelenre vetkőzve minden vagyonát és örökségét visszaadta apjának, hogy eztán egyedül a mennyei Atyának szolgáljon. Remeteruhát öltve helyreállította a Porciunkula kápolnát; 1208-ban itt hallotta első társaival, Quintavallei Bernáttal és Cattani Péterrel az evangéliumot az apostolok küldetéséről: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj és add el, amid van, árát oszd szét a szegények között, és kincsed lesz a mennyben” (Mt 19,21); „Semmit se vigyetek az útra” (Mk 6,8); „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát” (Mt 16,24). Ferenc életeszménye sokakat megragadott: testvéreket adott mellé az Úr, akikkel úgy fogadták az Evangélium szavát mint életszabályt. III. Ince pápa 1209-ben szóban jóváhagyta a fiatal közösség életformáját, majd a Ferenc által szerkesztett regula 1223. november 29-én nyert immár írásbeli megerősítést III. Honoriusz pápától. A kicsiny közösség az Assisihez közeli Rivo Tortóból a Porciunkula kápolnához költözött át, amelyet a subiacói bencésektől kaptak használatra. Ferenc és társai apostoli életformája hamar túllépett Itália határain: a testvéreket elküldte, hogy az apostolokhoz hasonlóan az egész világon megismertessék az Evangéliumot. Az első testvérek még az alapító életében megérkeztek hazánkba is. Ferenc 1219-ben Egyiptomba ment, hogy Krisztust hirdesse a szultánnak. Alverna (La Verna) hegyén 1224. szeptember 17-én megkapta Krisztus sebeit. Életének utolsó, testi és lelki szenvedésekkel teli szakaszában született meg egyik legismertebb írása, a Naphimnusz, A teremtmények éneke. Testvéreitől körülvéve, a 141. zsoltár imádkozása közben halt meg 1226. október 3. estéjén a Porciunkula mellett. Egykori szívbéli jóbarátja és tisztelője, IX. Gergely pápa 1228. július 16-án avatta szentté.

Istenünk, ki megadtad Szent Ferenc atyánknak, hogy szegénységben és alázatban Krisztushoz hasonlatossá legyen, engedd, hogy az ő nyomába lépve, örvendező szeretettel kövessük Fiadat, és kössük hozzád életünket.

Már éj homálya fedte be

a földi tájat széliben,

hogy Atyánk előre tudott

végórája elérkezett.

Mily türelemmel haldokolt!

mily erős hittel szenvedett!

belsejét mily nagy szeretet

lobogó lángja járta át!

Sóhajtva sírnak fiai

ott állva őrt az ágy körül:

Bús aklodból mért távozol,

ó pásztor? – tör fel jaj szavuk.

Ő meg szelíden jobbkezét

kissé magasba emeli,

s válaszol: Rátok, fiaim,

hull kegyelemnek harmata.

Ne tévelyegjen lelketek,

romlást ne lásson házatok,

szívetek egyetlen erény:

a szent szeretet hassa át.

Elhangozván az intelem,

élete eltűnt szem elől;

ragyogó csillagzat gyanánt

szent társak közé vétetett.

Áldjuk az Atyát s szent Fiát

s velük együtt a Lelket is;

bennünket boldogítsanak

időtelen időkön át. Ámen.

1. Ant.Ferenc, a katolikus és egészen apostoli férfiú az Evangélium békéjének hirdetője lett.

2. Ant.Életében megjavította Isten házát, s napjaiban megerősítette a templomot.

3. Ant.Szabadítsd ki a börtönből az én lelkemet: az igazak várnak rám, amíg jót teszel velem.

Ha Krisztus bennetek van, a test ugyan holt a bűn miatt, de a lélek a megigazulás következtében él. Ha pedig bennetek van annak Lelke, aki föltámasztotta Jézust halottaiból, ő, aki Krisztust halottaiból föltámasztotta, életre kelti a ti halandó testeteket is bennetek lakó Lelke által.

Magnificat-ant:Ferenc a Teremtőnek magát egészen alávetette, {†} a teremtményeknek parancsolt {*} és gyönyörködött bennük az Alkotó dicsőségére.

Kérjük az Atyaistent, minden szentség forrását, hogy Boldogságos Ferenc atyánk példája és közbenjárása által szent életre vezessen minket:

add meg nékünk, hogy nyomdokain járva Krisztus Evangéliumát hűségesen megtartsuk.

Szent Atyánk, lépteinket vezéreljed a békesség útjára, melyet Ferenc atyánk mutatott meg nékünk,

hogy őszinte szívvel, engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban éljünk.

Szent Atyánk, te szolgádat, Ferencet megjelölted Fiad szenvedésének szent jegyeivel,

taníts minket, hogy mindig a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjünk örvendezve.

Szent Atyánk, te Boldogságos Ferenc atyánk kérésére megbocsátottál a bűnösöknek,

Ant. Krisztus Királyt, aki az alázatosakat fölmagasztalja, jöjjetek, imádjuk!

Isten kedveltje, Szent Ferenc,

alázat tiszta tüköre,

vigadhat immár odafent,

övezvén égiek köre.

A testnek gőgjét megtöri,

mert lélek alá rendeli;

vétket, világot legyűrő,

magát legyőzve, győztes ő.

Szegénység földjén neveli

Kisebb Testvérek szőlejét;

példája megszégyeníti

a rangosaknak életét.

Koldus hadának nem múló,

örökös kincseket ígér,

ha ezek készek viruló

tettel fizetni mennyekért.

Élete, tanítása: fény;

kettőződik csodáiban;

kiket irányít, értük él;

mint gyertya lángja, épp olyan.

Atyánk, hű követőidet

menny csarnokába fölvigyed;

jutalmul Krisztust kérd nekik,

ki igazakat üdvözít.

Kérjük az Atyát s egy Fiát

s kettejük Lelkét jámboran:

hármas egységük ereje

esdők ügyét karolja tel. Ámen.

1. Ant.Isten azt akarta, hogy felejtsem el atyám házát, és naggyá tett engem szegénységem földjén.

2. Ant.A világ kincseinél nagyobbra tartotta Krisztus keresztjének gyalázatát (Zsid 11, 26).

3. Ant.Én meghaltam a világnak, és életem el van rejtve Krisztussal az Istenben (vö. Kol 3, 3-4).

Íme, aki életében megjavította Isten házát, és napjaiban megerősítette a templomot. Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól. Á várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, mikor a nép előtt járt-kelt. Olyan volt ő, mint a hajnali csillag a felhők között, miként a teli hold, amikor világít a maga idejében; mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában; mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány; mint a rózsa a tavasz napjain; mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén, mint a színarany edény, mely mindenféle drágakővel ékes; olyan volt ő, mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus, amikor felöltötte pompás öltözékét és magára vette a dicsőség stóláját, amíg ellátta az oltár szolgálatát. Körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén, és körülötte álltak, mint a pálmalevelek. Kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közössége fölé, hogy Isten dicséretét vegye ajkaira, és az ő nevével dicsekedjék; erre megismételte imáját, meg akarván mutatni Isten erejét. Most tehát kérjétek a mindenség Urát, ki irgalmassága szerint cselekedett velünk. Adja meg nekünk a szív vidámságát, és hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre. A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta az, aki szívéből újrafakasztotta a bölcsességet. Boldog, ki ezekben a javakban foglalatoskodik; ki megszívleli őket, bölcs leszen mindenkor. Mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.

Tanításom és igehirdetésem nem az emberi bölcsesség meggyőző szavaiból állt, {*} Inkább a lélek és az erő bizonyságából.

Elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. {*} A lélek és az erő bizonyságából.

Áldottak azok, akik szeretik az Urat és megteszik mindazt, ami az Evangéliumban írva van

Mivel szolgája vagyok mindenkinek, kötelességemnek érzem mindenkinek szolgálatára állni és az én Uramnak illatos igéit hirdetni; a mi Urunk Jézus Krisztusnak, az Atya Igéjének és a Szentléleknek szavait, melyek lélek és élet. Ő, bár mindenkinél gazdagabb volt, anyjával, a Boldogságos Szűzzel együtt mégis a szegénységet akarta vállalni a világban. A maga akaratát alávetette Atyja akaratának, és ezt mondotta: Atyám, legyen meg a te akaratod; ne úgy legyen, amint én akarom, hanem amint te. Atyjának pedig az volt az akarata, hogy áldott és dicsőséges Fia, akit nekünk adott, s aki miérettünk született, a kereszt oltárán saját vérével áldozatul és engesztelésül ajánlja fel magát, nem önmagáért, ki által mindenek lettek, hanem a mi bűneinkért, példát hagyván nekünk, hogy az ő nyomdokait kövessük. Azt akarja, hogy mindnyájan üdvözüljünk általa, s tiszta szívvel és tiszta testtel vegyük őt magunkhoz. Ó, mily boldogok és áldottak azok, akik szeretik az Istent és úgy cselekszenek, ahogyan az Úr az Evangéliumban mondja: Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint önmagadat. Szeressük tehát Istent és imádjuk őt tiszta szívvel és tiszta elmével, mert mindenek fölött ezt kívánva tőlünk maga mondotta: Igazi imádói lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Mondjunk tehát neki dicséretet és imádkozzunk éjjel-nappal, mert szüntelenül kell imádkozni és abba bele nem fáradni. Kötelességünk továbbá böjtölni, és tartózkodni a hibáktól és bűnöktől, és az ételben és italban való dőzsöléstől, és katolikusoknak kell lennünk. Ezenkívül gyakran be kell térnünk a templomokba s tisztelnünk és becsülnünk kell a klerikusokat, még ha mindjárt bűnösök is, nem annyira önmagukért, mint inkább hivatalukért és Krisztus szentséges Testének és Vérének szolgálatáért, melyet az oltáron ők mutatnak be, ők érintenek és szolgáltatnak ki másoknak. És legyünk mindannyian szentül meggyőződve arról, hogy senki sem üdvözülhet, csak a mi Urunk Jézus Krisztus szent igéi és vére által. Ezeket pedig a klerikusok ejtik ki, hirdetik, illetve szolgáltatják ki. Különösen a szerzeteseknek, akik lemondtak a világról, kötelességük többet és nagyobbat művelni, és emellett amazokat el nem hagyni. Szeretnünk kell ellenségeinket és jót kell tennünk azokkal, akik gyűlölnek bennünket. Kötelességünk megtartani a mi Urunk Jézus Krisztus parancsait és tanácsait. Meg kell magunkat tagadni, és testünket a szolgaság és a szent engedelmesség igájába kell hajtanunk, úgy, ahogyan ki-ki ígérte az Úrnak. Ne legyünk bölcsek test szerint, se okosak, hanem inkább egyszerűek, alázatosak és tiszták. Sohase kívánkozzunk mások fölé kerülni, hanem inkább legyünk szolgái és alárendeltjei minden emberi teremtménynek az Istenért. És mindazokon, akik így cselekszenek és mindvégig kitartanak, megnyugszik az Úr lelke, s lakóhelyet és szállást készít bennük magának; és fiai lesznek a mennyei Atyának, kinek cselekedeteit megteszik, s egyben jegyesei, testvérei és anyja a mi Urunk Jézus Krisztusnak. Mindnyájatokat, akikhez ez a levél eljut, én, Ferenc testvér, a ti kisebb szolgátok, kérve kérlek arra a szeretetre, mely maga Isten, hogy ezeket a mi Urunk Jézus Krisztus fent leírt illatos igéit fogadjátok alázattal és szeretettel, valósítsátok meg jószándékkal és tartsátok meg tökéletesen. És mindazokat, akik jóakarattal fogadják, megértik, és ha mindvégig állhatatosak maradnak benne, áldja meg az Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.

Hallgassatok szavaimra, és teljesítsétek minden parancsomat, {*} És megtaláljátok lelketek nyugalmát.

Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok. {*} És megtaláljátok lelketek nyugalmát.

Kisebb Testvérek mestere,

Ferenc, segíts, hogy regulád

aranyérő törvényeit

kövesse minden hű fiad.

Egyszerű, szegény életed

tanuljuk el mindannyian;

s minket a világ fiai

mint nincstelent megvessenek.

Mely benned mindig lobogott

földi pályádnak folyamán,

Krisztus szerelme minket is

lángba borítson legbelül.

Melyet viseltél testeden,

Krisztusnak drága öt sebét

hadd fontolgassuk szüntelen

szemlélve buzgón napra nap.

Szolgálni testvére javát

mindegyikünk törje magát;

se gond, se vész, se a gonosz

el ne rettentsen sohasem.

Ezt add meg, boldog Három-egy:

alapítónknak szellemét,

melyet örökül ránk hagyott,

valósítsuk meg igazán. Ámen.

1. Ant.Feddhetetlen igaznak találta őt Isten, a harag idején engesztelésül szolgált (Sir 44, 17).

2. Ant.Isten dicséretét szüntelenül zengte ajka; minden teremtményt az Alkotó dicséretére hívott: a csillagokat, a szeleket, a madarakat.

3. Ant.Az Úr fölemelte az alázatost és fölmagasztalta az egész földön (vö. Jób 5,11).

Úgy tetszett Istennek, aki engem kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, akit hirdetnem kellett a pogányoknak. Miattam magasztalták az Urat.

Krisztus Urunkat, aki saját vérén építette fel Egyházát, és aki minket Szent Ferenc követésére meghívott, alázattal kérjük:

Te azért jöttél, hogy örömhírt vigyél a szegényeknek, taníts minket, hogy szavainkkal és tetteinkkel országodat terjeszteni tudjuk

Te világossága vagy a pogányoknak és az életszentség mestere; add, hogy erős gyökeret verjünk az igaz hitben,

hogy igaz emberként szeretetből cselekedve, szüntelenül helyes és szent dolgokról elmélkedjünk.

Krisztusunk, Üdvözítőnk, te nem tartottad lealacso-nyítónak a kétkezi munkát, kezünk munkáját te irányítsd,

hogy az emberek lássák jócselekedeteinket és dicsőítsék Istenünket, Atyánkat.

Benedictus-ant:Örvendezve vett részt Krisztus szenvedésében, {*} és most örvendezve örvend nyilvánvaló dicsőségében.

Ha az ünnep hétköznapra esik, a Kiegészítő zsoltárokat kell imádkozni; ha vasárnapra, akkor az I. hét vasárnapjának zsoltárait.

Ant.Mindenkinek szolgájává lettem, hogy minél többet megnyerjek Krisztus Urunknak (1 Kor 9, 19).

Amit egykor előnynek tekintettem, azt Krisztusért akadálynak tartom. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fölséges ismeretéhez mérten mindent akadálynak tartok. Érte mindent elvetettem, sőt szemétnek tartottam, csak hogy Krisztust elnyerhessem.

Ne gyűjtsetek kincset a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol se moly, se rozsda nem emészt, tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Ahol a kincsed, ott a szíved is.

Ant.Jézus Krisztus magához ragadott engem, hogy megismerjem őt, és társa legyek a szenvedésben, hasonló lettem hozzá halálában (Fil 3,13.11).

Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem. Amennyiben most testben élek, Isten Fiának hitében élek, aki szeretett engem s önmagát adta értem.

Isten kedveltje, Szent Ferenc,

alázat tiszta tüköre,

vigadhat immár odafent,

övezvén égiek köre.

Szelíd, igaz és egyszerű,

kedves és békét kedvelő;

világít, törékeny habár,

cserépedényben fénysugár.

Ruhája foszlik szerteszét,

Szentlélek fűti kebelét;

világ hidegét győzi le

Urától kapott öt sebe.

Itt lenn szegény példátlanul,

az égbe gazdagon vonul,

két kézzel oszt erényeket,

meggyógyítja a beteget.

Ki szegényeknek atyja vagy,

formálj szegénnyé lelkileg,

a pusztulásból kiragadj,

s nyisd meg nekünk a mennyeket.

Áldjuk az Atyát, a Fiút

és a Szentlelket szüntelen;

legyen nekünk Ferenc az út,

mely égbe visz egyenesen. Ámen.

1. Ant.Elhatároztam, hogy nem akarok másról tudni, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről (1 Kor 2, 2).

2. Ant.Hasonló lettem Krisztushoz halálában, hogy megismerjem őt és föltámadásának erejét (Fil 13, 10-11).

3. Ant.Az Úr lesz örökkétartó világosságod, Istened lesz a dicsőséged (vö. Iz 60, 19).

Magnificat-ant:Isten szeme kegyesen rátekintett {†} és fölemelte alacsony helyzetéből; {*} fölmagasztalta fejét, és sokan elámultak rajta és dicsőítették az Urat (Sir 11, 13).

Kérjük az Atyaistent, minden szentség forrását, hogy Boldogságos Ferenc atyánk példája és közbenjárása által szent életre vezessen minket:

add meg nékünk, hogy nyomdokain járva Krisztus Evangéliumát hűségesen megtartsuk.

Szent Atyánk, lépteinket vezéreljed a békesség útjára, melyet Ferenc atyánk mutatott meg nékünk,

hogy őszinte szívvel, engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban éljünk.

Szent Atyánk, te szolgádat, Ferencet megjelölted Fiad szenvedésének szent jegyeivel,

taníts minket, hogy mindig a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében dicsekedjünk örvendezve.

Szent Atyánk, te Boldogságos Ferenc atyánk kérésére megbocsátottál a bűnösöknek,

Az Úr Jézus Öt Sebéről nevezett Szent Mária Franciska, szűz A III. Rendből

Az Úr Jézus sebeiről nevezett Mária Franciska 1734-ben Nápolyban született. Szent Ferenc III. Rendjébe lépett. Böjttel, virrasztással és más önmegtagadási gyakorlatokkal győzte le önmagában a régi embert. A betegeket és szegényeket találékony szeretettel gondozta. A Szent Szűz kiváló tisztelője és az alázatosság kedvelője volt. 1791. október 6-án hunyt el az Úrban.

Aranyszájú Szent János püspöknek a János evangéliumról mondott homíliáiból

Ne elégedjünk meg azzal, hogy csak olvasunk róla, hanem vegyük fontolóra, sőt szívünk is hordozza a töviskoronát, a gúnyruhát, a nádszálat, a megcsúfolások sorát, a pofonokat, a leköpést, a kinevetést. Mert ha ezeket gyakran forgatjuk elménkben, félre teszünk majd mindenféle haragot akkor is, ha kinevetnek, akkor is, ha méltatlanul bánnak velünk, mindig csak azt mondván: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Különösen a zsidók dühös kijelentéseit tartsuk szem előtt: Ördögöd van; szamaritánus vagy; Belzebub hatalmából űzi ki az ördögöket. Mert Jézus azért viselte el mindezt, hogy nyomában járjunk, viseljük türelmesen a gúnyolódásokat, melyek az embert leginkább fel szokták ingerelni. Mert ő nemcsak elviselte ezeket türelmesen, hanem mindent megtett, hogy elhárítsa a gonoszokról a kárhoztató ítéletet. Hiszen szabadításukra küldte hozzájuk az Apostolokat. Hallgassátok csak, mit is mondanak: Tudjuk, hogy tudatlanságból cselekedtetek. így csalogatják őket a bűnbánatra, így tegyünk mi is. Mert nem lehet semmi sem kedvesebb az Isten előtt, mint az ellenség iránti szeretet és a sértegetők iránti jócselekedet. Ha valaki zaklat, legjobb, ha nem az illetőnek tulajdonítod, hanem az őt indulatba hozó ördögnek, és haragod egész mérgét az ördögre öntőd. De azon, akit az ördög hergelt föl ellened, könyörülnöd kell. Mert ha a hazugság az ördögtől ered, akkor az ok nélküli harag méginkább tőle ered. Ha észreveszed, hogy valaki téged kinevetett, gondolj inkább arra, hogy az ördög volt, aki az illetőt felingerelte. Az ilyen csúfolódás nem keresztényi. Hiszen aki azt a parancsot kapta, hogy sírjon, és aki hallotta: Jaj nektek, akik most nevettek, – ha mégis gúnyolódik, megharagszik, nem megtorlást érdemel, hanem könnyeket. Krisztus is megrendült, amikor Júdás eszébe jutott. Ezen elmélkedjünk és cselekedetben kövessük. Mert ha ezt meg nem tesszük, hiába is születtünk erre a világra. Kár volt megszületnünk.

Ó, mily szép vagy Krisztus szüze {*} Méltó voltál arra, hogy az Úr megkoronázzon téged az örök szüzesség koronájával.

Senki sem szakíthat el téged a szüzesség pálmájától, sem Isten Fiának szerelmétől {*} Méltó voltál.

Benedictus-ant:Rajtad kívül ki volna nekem az égben? {†} Hogyha veled vagyok, semmi sem kell nekem a földön. {*} Kimerült a testem, elcsügged a szívem, mégis szívem Istene és örökrésze az Isten. (Zsolt 72, 25-26)

Magnificat-ant:Jöjj, Krisztus jegyese, vedd a koronát, {*} melyet az Úr készített néked mindörökre.

Istenünk, te azt akartad, hogy Szent Mária Franciska szűz keresztrefeszített Szent Fiad képére alakuljon; érdemeiért és közbenjárására add meg nékünk, hogy mi is az ő képmása lehessünk itt a földön és vele együtt megdicsőüljünk a mennyekben.

A BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA, MAGYAROK NAGYASSZONYA, PROVINCIÁNK FŐVÉDŐSZENTJE

A ferences jelenlét fontos vonása szerte a világon a Boldogságos Szűz Mária tisztelete, az ő mennyei közbenjárásának, pártfogásának kérése. Amikor 2006. június 24-én a Kisebb Testvérek Rendjének két magyarországi rendtartománya (a Szűz Máriáról és a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett provinciák) egyesülésével létrejött az új provincia, védőszentjéül Szűz Máriát, Magyarok Nagyasszonyát választotta.

Istenünk, te a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására népünket számtalan jótéteménnyel halmoztad el. Szent István, első királyunk rendeléséből Nagyasszonyunknak és Pártfogónknak tiszteljük őt a földön; add jóságosan, hogy egykor vele együtt örökké örvendezzünk a mennyben.

A ferences rend első vértanúinak halála után hét évvel, 1227-ben újabb hét testvér indult el Marokkóba, hogy hirdessék az Evangéliumot. A misszió vezetője a calabriai származású Dániel volt. Előbb itáliai kereskedőknek, majd útközben mohamedánoknak is hirdették a keresztény hitet. Elfogták, kihallgatták, majd börtönbe vetették és megkínozták őket. Mivel nem tagadták meg hitüket, lefejezték őket, testüket pedig meggyalázták. Istenfélő emberek összegyűjtötték holttestüket, és Ceutában eltemették őket. X. Leó pápa 1516-ban avatta őket szentté.

Dániel testvér, a bölcs és komoly szerzetes, aki korábban Kalábriában minister volt, hat más testvérrel Istennek szentelvén magukat, buzgó lélekkel, minden erejükkel arra áhítoztak, hogy a mohamedánok üdvözüljenek. Nem féltek halálra adni magukat, csakhogy Istentől elnyerjék az annyira áhított gyümölcsöt. Pénteken bizalmasan beszélgettek a maguk és mások üdvösségéről. Rákövetkező szombaton Dániel testvérnél meggyóntak, ugyanolyan áhítattal magukhoz vették az Oltáriszentséget és mindenestül Istennek ajánlották magukat. Krisztus katonái ennyire fölfegyverkezve indultak harcba vasárnap kora hajnalban, titkon lépve a városba, fejükre hamut szórva, és félelem nélkül a város kellős közepén, a Szentlélek erejében megerősödve, a főtéren megvallottak az Úr nevét, ide-oda járva kiáltozták: nincs más név, melyben üdvözülhetnénk. Az isteni szó, mint tűz égett szívükben. Az isteni szeretetnek ez az édessége legyűrte erejüket, és ellankadtak. A mohamedánok fejbeverték és szidalmak közepette megbotozták őket. Végül fogságba vetették és a király elé vitték valamennyiőjüket. A király tolmács útján kihallgatta őket. A Szentlélektől ihletetten megvallottak az Úr nevét. Udvaroncaival együtt a király bolondnak nézte és kinevette a szent vértanúkat. Végül megparancsolta, hogy megbilincselve vessék börtönbe őket. A testvérek a börtönből könnyel áztatott levelet írtak Hugó úrnak, a jánuai főpapnak és két testvérnek, akik közül az egyik a Kisebb Testvérek Rendjéből, a másik a Prédikátorok Rendjéből való, akik éppen akkor jöttek a mohamedánok belső területeiről, írtak más keresztényeknek is, akik Septában tartózkodtak, ilyen stílusban: »Áldott legyen Isten és Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden szorongattatásunkban, aki Ábrahám pátriárkának egészen elégő áldozatot készített; Ábrahám az Úr parancsára elköltözött a földjéről, nem tudva, hova menjen, és ezért ez megigazulásul számított he neki és Isten barátjának neveztetett; így tehát, aki bölcs, legyen balgává, hogy valóban bölcs legyen, mert e világ bölcsessége balgaság Isten előtt.« Tudjátok meg tehát, hogy az Úr Jézus Krisztus az, aki értünk szenvedett és ő mondotta: Menjetek, hirdessétek az Evangéliumot minden teremtménynek, és: Nem nagyobb a szolga az ő uránál, s ismét: Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Útjainkat az ő lábnyomaira irányította, dicsőségére és a hívek üdvösségére, a keresztények tisztességére és a hitetlenek halálára meg kárhozatára, amint az Apostol mondja: Krisztus jó illata vagyunk, egyeseknek az élet illata az életre, másoknak hullaszag a halálra, mert ha nem jöttem volna – mondja Krisztus -, és nem szóltam volna, nem volna bűnük; most azonban nincs mentség a bűnükre. Éppen ezért hangzott el a király előtt Krisztus neve, és ezért vallottuk meg, hogy nincs másban üdvösség. Eleven érvekkel bizonyítottuk tolmács útján bölcseik előtt. Tehát a századok halhatatlan és láthatatlan királyának, egyedül Istennek legyen tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Így aztán vasárnap reggel, október 10-én, amíg mi a zsolozsmán voltunk, e testvéreket a börtönből a király elé vezették. Megkérdezték őket, bánják-e, hogy olyasféléket mondtak a törvény és Mohamed ellen. Azt válaszolták: Nem. Sőt mindent megerősítettek, hozzátéve, hogy nincs üdvösségük a törvényben, amit tartanak, és hogy nem üdvözülhetnek, ha meg nem keresztelkednek és nem fogadják el Urunk Jézus Krisztus hitét, amelyért ők készek meghalni. Akkor könnyezve tűrték Krisztus legyőzhetetlen katonái, hogy az ördög szolgái lemeztelenítsék és hátrakötött kézzel a királyi palotából kivezessék őket. A városon kívül Krisztus gyalázatát viselve, mint bárányok hurcoltattak a halálba. És ők, mint akiket lakodalomba hívnak, örvendezve és dicsekedve siettek a halálbüntetésre. Miután a kivégzés helyére vitték őket és gonosz kezek vágták le szent fejüket, lefejezve, vérrel festett boldog lelküket odaadták az Úrnak.

E szent férfiak vérüket dicsőén kiontották az Úrért; szerették Krisztust életükben, halálukban is hasonlóvá váltak hozzá, {*} És ezért dicsőséges koronát nyertek.

Egy hit, egy lélek lakozott bennük, {*} És ezért dicsőséges koronát nyertek.

Benedictus-ant:Testvéreink, csekély szenvedés árán {*} a szövetségi ígéreteknek lettek részeseivé az örök életben (2Makk 7, 36).

Magnificat-ant:Ők azok, akik győztek a Bárány vérében, {†} és életüket sem kímélték, egészen a halálig; {*} ezért örvendezzetek, ti, mennyek és ti, akik benne laktok.

Mindenható, örök Isten, aki megadtad Szent Dánielnek és társainak, hogy Krisztusért szenvedjenek, nyújts isteni segítséget a mi esendő természetünknek is, hogy amint ők nem vonakodtak érted meghalni, úgy mi is bátran megvalljunk téged életünkben.

Angelo Giuseppe Roncalli 1881-ben született Bergamo közelében, egyszerű földműves családban. A középiskolai tanulmányok után a Római Pápai Nagyszeminárium növendéke lett, és 1904-ben pappá szentelték. Előbb a bergamói püspök titkára volt, majd 1921-től a Szentszék szolgálatába helyezték: kezdetben a Hitterjesztés Pápai Műve Olaszországi Központi Tanácsának elnöke majd Bulgária apostoli vizitátora, apostoli delegátusa. Püspökké szentelték 1934-ben. Ezt követően Törökországban, Görögországban és Franciaországban teljesített diplomáciai szolgálatot. XII. Piusz 1953-ban bíborossá kreálta, és kinevezte velencei pátriárkává. A pápa halála után, 1958. október 28-án, 76 éves korában a konklávé a péteri szolgálatra választotta ki. Rövid pápaságának legfontosabb eseményeként összehívta a II. Vatikáni Egyetemes Zsinatot, melyet 1962. október 11-én nyitott meg. A következő évben, 1963. június 3-án halt meg. Harmadrendi ferencesként az evangéliumi élet követője volt, ezért a ferences családban különös tisztelettel övezzük. Ferenc pápa 2014-ben avatta szentté.

Mindenható örök Isten, aki Szent János pápában az egész világnak felragyogtattad Krisztus, a Jó Pásztor alakját, közbenjárására engedd, kérünk, hogy örvendezve eltelhessünk a keresztény szeretet bőségével.

(In sollemnem Concilii Oecumenici Vaticani II inaugurationem, die 11 octobris 1962: AAS 54 [1962], 786-787. 792-793)

Az Anyaszentegyház örül, mert az isteni Gondviselés különleges ajándéka révén, most felvirradt a régóta várt nap, amely során itt, Szent Péter sírjánál, a Szűz Istenanya oltalma alatt, akinek anyai méltóságát ma ünnepeljük, ünnepélyesen megkezdi munkáját a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat.

Csaknem húsz évszázad elmúltával, a helyzetek és nehéz problémák, amelyekkel az emberiségnek szembesülnie kell, nem változtak; Krisztus az, aki elfoglalja a központi helyet a történelemben és az életben. Az emberek vagy közelednek hozzá és Egyházához, és így részesülnek a fényből, a jóságból, az igaz rendből és a béke áldásából; avagy nélküle élnek, illetve harcolnak ellene és szándékosan kívül rekednek az Egyházból, és ezért zavar van köztük, a kapcsolatok nehézzé válnak és növekszik a véres háborúk veszélye.

A II. Vatikáni Egyetemes Zsinat megnyitásakor egyértelmű, hogy az Úr igazsága örök. Látjuk ugyanis, ahogy egymást váltják a különböző korok, hogy az emberek bizonytalan véleményei hogyan ütköznek egymással, és hogy a tévedések gyakran eltűnnek alig valamivel megjelenésük után, ahogyan a köd eloszlik, amikor a Nap felkel.

Nem létezett olyan időszak, amikor az Egyház ne szállt volna szembe ezekkel a tévedésekkel; gyakran elítélte azokat, néha nagyon is, igen keményen. Ami a jelen kort illeti, Krisztus jegyese szívesen választja az irgalmasság orvosságát, mintsem hogy megragadná a szigor fegyvereit; úgy vélve, hogy napjaink szükségleteivel szembesülve – ahelyett hogy az elítéléshez folyamodna – még világosabban ki kell fejtenie tanításának értékét. Nem mintha híján lenne a világ a hamis tanításoknak, véleményeknek, veszélyeknek, melyekkel szemben védekezni kell, s amelyeket el kell hárítani. Hanem azért, mert mindezek oly szembetűnően ellentétesek a becsületesség igaz elveivel, és olyan halálos gyümölcsöket teremnek, hogy napjainkban az emberek – úgy tűnik – spontán módon kezdik elvetni azokat, különösen azokat a formákat, amelyek figyelmen kívül hagyják Istent és az Ő törvényeit, túl nagy bizalmat helyezve a technológia fejlődésébe és a jólétet kizárólag a kényelmes életre alapozva. Az emberek egyre inkább tudatában vannak annak, hogy az emberi személy méltósága és az ő természetes tökéletessége jelentősségteljes kérdés és nehéz megválaszolni. Ami leginkább számít, hogy az emberek megtanulták, mégpedig személyes tapasztalatból, hogy a mások felett gyakorolt erőszak, a fegyverek ereje, a politikai önkény egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy jobb megoldást kínáljanak a gyötrő problémákra.

Mivel így állnak a dolgok, a Katolikus Egyház - miközben ezzel az Egyetemes Zsinattal magasba emeli a katolikus igazság fáklyáját – szerető édesanyaként kíván bánni mindenkivel, jósággal, türelemmel, irgalommal fordulva különvált gyermekei felé. A sokféle nehézségtől sújtott emberiségnek azt mondja, amit már Péter is mondott a tőle alamizsnát kolduló szegénynek: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!”{n}{r}ApCsel 3,6{/r}{/n}. Más szavakkal: az Egyház napjaink emberének nem mulandó javakat kínál, se nem ígér pusztán csak evilági boldogságot, hanem természetfeletti javakat oszt, melyek - felemelve az embert Isten gyermekeinek méltóságára – valódi védelmet és segítséget adnak, hogy emberibbé tegyék az életüket. Az Egyház megnyitja a termékeny tanítás forrásait, hogy az emberek Krisztus fényétől megvilágosítva, alapjaiban megérthessék, kik is ők valójában, milyen méltósággal lettek felruházva, mely cél felé kell haladniuk. Végül, az Egyház gyermekei által mindenütt megmutatja a keresztény szeretet nagyságát, melynél semmi sem alkalmasabb a széthúzás eltörlésére, semmi sem hatásosabb az egyetértés, az igaz béke, és a testvéri egység előmozdítására.

Jézus azt mondta Simonnak: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, {*} S az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta.

Szent Péter 1499-ben született Alcántarában, a mai Spanyolország területén. Miután Salamancában befejezte tanulmányait, csatlakozott a kisebb testvérek közösségéhez, és pappá szentelték. Elöljárója 1554-ben engedélyezte, hogy a Regulát szigorúbban tarthassa meg. Életformáját mások is követni kezdték, akiket bűnbánatra, önmegtartóztatásra, állandó imádságra és szigorú szegénységre nevelt. A lelkek üdvössége iránt nagy buzgóság töltötte el, ezért szenvedéllyel hirdette az Igét. Avilai Szent Terézt is támogatta tanácsaival és a kármeliták körében végzett munkájával. Írásaiban érzékletesen vall az aszkézisben szerzett istentapasztalatáról. Életét a szenvedő Krisztus iránt tanúsított nagy áhítat és szeretet jellemezte. Meghalt 1562. október 18-án. IX. Kelemen pápa 1669-ben avatta szentté.

Életed napja spanyol földön kelt föl

mind e világot beragyogva, Péter:

hadd magasztaljunk ünnepelve zengő

himnuszainkkal.

Ősi fegyelmünk benned megújulva

máig is fénylik igaz utódokban;

újul az erkölcs a ferencesek közt

égi segéllyel.

Mindazt a rosszat, mely szennyezi éltünk,

romlott korunknak fékevesztett gőgjét

megveted szívből, s engeszteled Istent

lelkes imával.

Ártatlan tested tagjait kegyetlen

gyötrőd korbáccsal, sanyargatod böjttel;

majd kimerülve, gyalulatlan deszkán

térsz nyugovóra.

Vedd ma imánkat, fohászunkra hallgass,

és makulátlan jellemeddel oltsd be;

harcban megedzett, üdvös lelkiséged

ránk örökítsed.

Atyánk, hű követőidet

menny csarnokába fölvigyed;

jutalmul Krisztust kérd nekik,

ki igazakat üdvözít.

Adja meg Isten! Tisztelet adassék

égi Atyánknak, egyszülött Fiának

és a Léleknek, a Vigasztalónak

minden időben. Ámen.

Nagyon csodálkozom, hogy nagyságod az ilyen ügyet írástudókra bízta, noha azoknak semmi közük hozzá. Mert ha vitáról, vagy lelkiismereti kérdésről van szó, illik elfogadni és követni a jogászok és a hittudósok tanácsát és véleményét. Ámde a tökéletes életről csak azokat kérdezzük meg, akik azt tapasztalatból ismerik. Éppen a józan ész győz meg bennünket arról, hogy nem igen tudnak az ilyen dolgokban útbaigazítást adni, hiszen ezt tudományos munkájuk és kijelentéseik nyilván elárulják. De még az evangéliumi tanácsokat illetően sem szükséges idegen emberek tanácsát kikérni. Legföljebb abban, hogy nekünk szólnak-e, vagy meg lehet-e tartani őket. Éz utóbbi azonban nyilvánvalóan a hűtlenség biztos ismertető jele. Mert Isten csak jót tanácsolhat. Nem is nehéz azt követni, csak a hitetlennek és az Istenben kevésbé bízónak. Hiszen az ilyeneket az emberi okoskodás szabályai vezérlik. Aki a tanácsot adja, az a segítséget is bőségesen adja. Ő mindenható. Az embertől, ha csak önmagát adja, nem jöhet tanács, hiszen inkább szeret jó színben föltűnni, noha rossz a természete. Annál inkább akar és tud a Jóság segíteni azoknak, akik a tanácsait követik. Segíti őket, hogy a jóban előrehaladjanak. Ha követni akarja Krisztus tanácsát a nagyobb tökéletességre, csak kövesse, akár férfi, akár nő. Krisztus fogja megadni azt, hogy boldoguljon, amint sok más embernek is megadta, akik követésére vállalkoztak. Ha pedig minden áron a lélektelen írástudók tanácsaihoz akar ragaszkodni, győződjék meg róla, különbek-e ezek – összehasonlítva a kettőt – az Úr tanácsolta szűkölködésnél. Ha pedig látunk is bizonyos hiányt a szegény nővérek monostoraiban, jobban szemügyre véve a dolgot, az inkább onnan ered, hogy kényszerből tűrik el a szegénységet, nem isteni tanácsra. Én magam sem a puszta szegénységért lelkesedem, hanem azért, amit Megfeszített Üdvözítőnk iránti szerelemből tűrünk el. Sokkal kívánatosabb az, melyet az Ő szerelméért önként vállalunk: mert ha másképp éreznék, vagy csak bizonyos megkötéssel hinnék benne, hitemben nyugodt nem lennék. Ámde mindezt illetően Krisztusba helyezem bizalmamat és erősen hiszek abban, hogy tanácsai a legjobbak, hiszen isteniek. Bár bűn terhe alatt nem köteleznek, mégis: a tökéletességre való törekvés kötelező, Krisztus követése kötelező. Állítom, hogy olyan értelemben a tanácsok köteleznek, amennyiben a tökéletességre vezetnek, arra ihletnek és így szentté tesznek bennünket, Isten színe előtt pedig kedvessé. Úgy gondolom, éppen ezért boldogok a lelki szegények, mint maga az Úr mondja. Mégpedig az önkéntes szegények, ahogy magam is tapasztalatból tudom. Bár jobban hiszek Istennek, mint saját tapasztalatomnak. Adjon az Úr nagyságodnak oly nagy világosságot, hogy képes legyen megérteni ezt az igazságot, s e szerint cselekedni. Ne higgyen azoknak, akik ellenkezőt állítanak, mivel híján vannak a világosságnak, vagy éppen hitetlenek. Meg aztán ők sohasem ízlelték meg, mily édes az Úr azokhoz, akik neki szolgálnak, akik szeretik őt és szerelméért lemondanak e világ minden javáról, mindarról, amit nélkülözni tudnak. Hiszen, akik mást állítanak, ellenségei Krisztus keresztjének, nem is hisznek abban a dicsőségben, ami majd bekövetkezik. Adja még meg azt is nagyságodnak, hogy ne bizonytalankodjék annyit a nyilvánvaló igazságban, s ne fogadjon el tanácsot olyanoktól, akik nem tették magukévá igazán az evangéliumi tanácsokat. Igaz ugyan, hogy a többiek, akik a rájuk kötelező parancsokat megtartják, üdvözülnek, általában azonban nagyobb világosságot nem kapnak, csak annyit, ami életmódjukhoz szükséges. Bár jó az illetők tanácsa, de sokkal jobb Krisztus Urunk tanácsa, aki segítséget ad ennek az ajándéknak a végrehajtására és végül megjutalmazza azokat, akik egészen őbelé, nem pedig a földi dolgokba helyezik bizalmukat.

Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy gazdagokká tegye őket a hitben és örököseivé országának, {*} Melyet Isten azoknak ígért, akik őt szeretik.

Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van, árát oszd szét a szegények között és kincsed lesz a mennyben, {*} Melyet.

Pétert, Ferenc méltó fiát

idézze mostan énekünk;

szegénynél szegényebb szegény

s keménykötésű férfi volt.

Krisztus szerelme fűtve őt,

szabott magára szigorú

vezekléseket szívesen

a szánandó bűnösökért.

Éhezett, önként szomjazott,

goromba szőrcsuhát viselt;

mindent, mi romlott idelenn,

csakis magán torolta meg.

Hordván mindenkor vasövet,

törődött teste lankadoz,

és elgyötört tagjaiból

itt is, amott is vér csurog.

Nemegyszer, hogy imádkozék

térden a szent kereszt előtt,

fényleni kezd a feszület,

s Pétert is elönti a fény.

Kisebb Testvérek csillaga,

könyörgésünkre fölfigyelj,

hogy atyádfiai iránt

enyhüljön meg a Fennvaló.

Áldjuk az Atyát, a Fiút,

áldunk, Szentlélek Istenünk,

vezess be Péter nyomdokán

menny örömébe minket is. Ámen.

Benedictus-ant:A kegyelem folyamait nyitotta meg a népnek, {*} és megkapta erényeinek jutalmául a dicsőség stóláját.

Magnificat-ant:Míg e testben élt, lélek szerint járt, {†} semmit sem kívánt a földiekből, {*} gondolataiban mindig az égben időzött.

Isten, aki Szent Pétert kitüntetted a csodálatra méltó bűnbánat és a magasztos szemlélődés ajándékával, engedd kegyelmesen, hogy érdemei által testünket mi is megtagadjuk, és a mennyei ajándékok részesei lehessünk.

Boldog Contardo Ferrini 1859. április 4-én Milánóban született. A Ferences Harmadik Rendbe lépett. A szentek bölcsességét az emberi tudománnyal csodálatosan tudta egyeztetni. írásaival és tanításával, erkölcsi tisztaságával, az alázatosság, a szegénység és a felebaráti szeretet gyakorlásával tündökölt. 1902. október 17-én halt meg.

Ebben az egyetlen szóban: szeretet lehet az Egyház összes törekvését összefoglalni, ahogy gyűlölet névvel lehet illetni minden szakadár mozgalmat, mely az emberek szívét magához igyekszik édesgetni. Mert ha jól meggondoljuk, a szeretet nem más, mint a lélek indulata. Ez az indulat arra irányul, amit szeret. Azon nem kell soha csodálkozni, hogy ugyanaz a törvény vezérli az embereket, ami az égi csillagokat a nap körül keringeni készteti. Persze a mi látható napunk is más csillag körül kering. Meg aztán a többi csillagok is valami más, ismeretlen csillag körül, melyet a láthatatlan Isten keze a látható világegyetem középpontjául kitűzött.

Ezt a magasröptű elmélkedést, kérlek, ne lásd nehéznek. Ha a Példabeszédek könyvét figyelmesen átlapozod, magad is megtalálod, hogy a teremtetlen Bölcsesség az örök világosság kisugárzása, a fölséges Isten szeplőtelen tükre, és jóságának tökéletes képmása. Nem más ő, mint az Atya Igéje, az igazságos és szent parancsok szerzője, ő alapozta meg a mérhetetlen világegyetem sarkait, ő helyezte az égre az ég csillagait, ő vonta meg a mélység pontos határait. Mert minden törvény, mind a fizikaiak, mind az erkölcsiek neki engedelmeskednek. A fizikai törvények tartják fenn a látható világ mechanizmusát, az erkölcsiek pedig az emberek erkölcsi életét irányítják. Ezek mind egyetlen forrásból fakadnak. Ezért aztán semmi különös nincs abban, hogy ezen látható természetben járva hatékony és igen erős segítséget találsz arra, hogy emberi életedben az üdvösség útján eligazodj.

Az Egyház fent említett felfogásának summáját Pál apostol adja meg. Az a Pál, akivel mindnyájunknak – kivált a fiataloknak – behatóan foglalkoznunk kell. Az emberi élet lényegét ragadják meg fölséges szavai: Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene. Nem győzünk tehát, testvéreim, eléggé biztatni benneteket, hogy a mennyei élet ezen okmányát vegyétek szívetekre és komolyan gondoljátok meg. Szeretett Megváltónk sem adott nekünk más parancsokat. Ő a mi lelkünk kincsesháza, reménye és boldogsága. A parancsot ő adta, hogy legyünk tökéletesek, amint mennyei Atyánk is tökéletes. Még az az apostol is, akit Jézus szeretett, ezt a ragyogó útbaigazítást adta: Isten a szeretet. Kérjük tehát Istent, aki maga a szeretet, lobbantsa lángra lelkünkben azt a szeretet-tüzet, amiért Krisztus a földre jött, hogy meggyújtsa. De kérjük még a Vigasztaló Szentlelket is, aki az Atya és az örök Ige személyes Szeretete, hogy azt a szeretetet lehelje belénk, mely neki szavajárása: Sohasem elég. Végül azért könyörögjünk Istenhez, hogy megvetve a világ külsőséges látszatát, a mennyei angyalok szeretetének magasan lobogó lángja szívünket visszavonhatatlanul Istenhez kapcsolja.

Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. {*} Aki szeretetben él, Istenben él, és Isten őbenne.

Benedictus-ant:Szeretetetek mindjobban gazdagodjék helyes ismeretben, {†} hogy el tudjátok bírálni mi a helyes, {*} hogy tiszták és kifogástalanok legyetek Krisztus napjára (Fil 1, 9-10).

Magnificat-ant:Az érteni tudók ragyogni fognak, mint a fénylő égbolt, {†} s akik igazságra tanítottak sokakat, {*} tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok (Dán 12, 3).

Istenünk, te Boldog Contárdot csodálatraméltóvá tetted azzal, hogy tudását jámborságával egyesítette; add meg nékünk, szolgáidnak, hogy téged igaz Istennek ismerjünk és mindenek fölött szeressünk.

Boldog Josephina (Leroux) 1747-ben született Cambraiban. Huszonhárom éves korában a klarisszák közé lépett, és 1770-ben tette le szerzetesi fogadalmait. A francia forradalom törvényei kényszerítik, hogy hagyja el a kolostort 1791-ben. A valencei orsolyiták, ahol nővére is élt, befogadták. Ott sem talált nyugalmat, mert a forradalmi törvényszék elfogatta és lefejeztette 1794-ben.

Ó, te lélek! Egyike vagy ama tíz szűznek. Tested báját lelked fényével teszed ragyogóvá. Közéjük tartozol, hiszen az Egyházra hasonlítasz. Zárkózzál kamrádba! Éjnek idején vonulj vissza oda! Mindig csak Krisztusról elmélkedjél és várd az ő eljövetelét! Minden pillanatban benne remélj! Kelj fel, ha késlekedni látod! Késlekedni látszik, ha zsoltározva fel nem ébreszted és szólásra nem bírod. Virrasztásod zsengéje legyen Krisztusé! Nem hallottad, hogy hívott téged? Jöjj le a Libanonról, kedvesem, jöjj le a Libanonról, menyasszonyom! Mégy és elmégy a hit kezdetén. Mégy a világba, te teremtmény, elmégy Krisztushoz a világból, te győztes teremtmény. Ugye hallottad, hogy elkülönített téged az oroszlánoktól és párducoktól: a lélek vétkeinek támadásától; hallottad, hogy kedvére van erényeid szépsége; hallottad, hogy minden illatnál illatosabb neki ruháidnak illata: érintetlenséged drága illata? Hallottad, hogy lezárt kert vagy, édes almát termő édenkert. Kérd tehát, hogy ihlessen meg a Szentlélek, leheljen rá kamrácskádra, és lobogjon magasra áhítatos lelked lángja, hogy a lelki kegyelmeket, a lelki kedvességet megszaporítsa! Felel is majd néked: Aluszom, de virraszt a szívem! Nem hallod kopogtatásának zörrenését? Nem hallod, hogy ajtód előtt áll és kiált? Nyiss ajtót nekem, ó, nővérem! Kelj fel, kedvesem, galambom, szépségem: kedvesem a szeretetben, galambom az egyszerűségben, szépségem az erényben! Mert harmatos a fejem. Ilyennek óhajt látni téged Krisztus, ilyennek választott ki téged Krisztus! Belép tehát a nyitott ajtón, s nem csalhat meg, aki megígérte, hogy be fog lépni. Karold át tehát, akit kerestél, járulj hozzá, és megvilágosulsz; ragadd meg őt, könyörögj hozzá, hogy ne menjen el oly hamar, esdekelj hozzá, hogy ne hagyjon el! Az Isten Igéje ugyanis szalad, a közömbös nem fogja meg, a hanyag nem tartja fogva. Hallgasson lelked az ő igéjére, állj rá az égi beszéd nyomára, mert aztán gyorsan tovatűnik! Végülis mit mond ő? Kerestem őt, de nem találtam, hívtam őt, és nem hallgatott reám. Ne gondold, hogy nem vagy kedves neki, hiszen hívtad, hiszen könyörögtél hozzá, hiszen ajtót nyitottál neki, és mégis olyan gyorsan elment. Gyakran engedi, hogy próbára kerüljünk. Persze, ha úgy látszik, hogy tőled is elment, menj ki, és megint csak tovább követelőzz nála. Ne félj már semmit ezután, Isten szentje, ne félj a félelmetes őröktől, akik éberen a várost járják, ne félj tőlük, akik az utcákat, tereket róják, ne félj a sebektől, mert ezek a sebek a Krisztust követőnek nem árthatnak! Még ha testedet, azaz testi életedet el is ragadják, az se bántson, hisz Krisztus a vendéged. Ha őt megtaláltad, és nála időzhetsz, jól vigyázz, hogy el ne veszítsd újra. Mert ő bizony elhagyja gyorsan azt, aki őt elhanyagolja.

Jöjj, Krisztus jegyese, vedd a koronát, melyet az Úr készített néked mindörökre. {*} Iránta való szeretetből ontottad ki véredet.

Jöjj, választottam, hadd ültesselek trónomra; a király megkívánta szépségedet. {*} Iránta való szeretetből ontottad ki véredet.

Benedictus-ant:Boldog az a szűz, aki megtagadva önmagát, {†} fölvette keresztjét, és követte Urát, a szüzek jegyesét és a vértanúk fejedelmét.

Magnificat-ant:Egyetlen áldozatban kettős koronát nyert: {†} a szüzesség és a hitvallás koronáját, {*} Szűz maradt, és a vértanúságot is elnyerte.

Istenünk, te megörvendeztetsz minket Boldog Josephina szűz és vértanú évenként visszatérő emléknapjával; érdemeiért kérünk, segíts minket, akiket tisztaságának és lelki erősségének példája vonz és lelkesít.

Kapisztrán Szent János 1386-ban született az itáliai Capestranóban. A perugiai egyetemen egyházi és világi jogból doktorátust szerzett, bírói pályára lépett, s csakhamar a nápolyi legfőbb törvényszék elnöke lett. Amikor bírói függetlenségét nem látta biztosítva, lemondott, de ekkor a nápolyi király Perugia és környéke kormányzójává tette. A Malatesta családdal való háború során börtönbe került, ahol felismerte hivatását. A kisebb testvérek közösségébe lépett, ahol Sienai Szent Bernardin tanítványa lett, majd 1420-ban pappá szentelték. Ezután kezdődött hithirdető pályája: harmincöt évet töltött Itáliában és Franciaországban, öt évet Közép-Európában és hazánkban. Bűnbánatot hirdetett, nagy tömegek előtt prédikált. Hunyadi János mellett Kapisztrán János fogott hozzá a török elleni keresztes had toborzásához Magyarországon. Szemtanúja volt, hogy 1456 júliusában Nándorfehérvár alatt hatalmas török hajóhad gyűlt össze a Dunán. Hunyadival együtt hadba vonult, és július 21-én diadalt arattak. Kapisztrán végig a katonák között volt, és Jézus nevével buzdította őket. III. Kallixtusz pápa arra a napra, amelyen a győzelem híre Rómába érkezett, elrendelte Urunk Színeváltozása ünnepét, valamint hogy a keresztény országokban a déli harangszó e győzelmet hirdesse. Három hónappal később Kapisztrán a Szerém megyei Újlakon, hetvenéves korában meghalt. VIII. Sándor pápa 1690-ben avatta szentté. Kapisztrán nevét vette fel 1757-ben az új ferences rendtartomány, amely a 16. század második felében Szlavóniába és Magyarországra jövő bosnyák testvérekből alakult, és egészen 2006-ig, az akkori két magyarországi provincia egyesítéséig fennállt.

Isten, ki Szent Jánost küldted szorongattatásban élő híveid megsegítésére, add meg, kérünk, hogy oltalmad alatt biztonságban éljünk, s őrizd meg Egyházadat szüntelen békében.

Ó, Krisztus híres harcosa,

János, te rossz napok során

szóval és tettel egyaránt

tettél szert hírnevedre.

Pogányt kereszttel űzöl,

kereszttel kórt legyőzöl,

kereszténnyel törődöl

a hadakat vezetve.

Szerezz nekünk bocsánatot,

legyünk, mint te, hitben nagyok,

híven kövessük Krisztusod,

kit szolgáltál szeretve.

Kérjük most Krisztust s az Atyát

s a tőlük eredt Lelket is:

hallgasd meg esdeklő imánk,

ó, hármas-egy Mindenható. Ámen.

A kifogástalan és igaz klerikusok élete beragyogja és megvidámítja azokat, akik rájuk tekintenek

Akik az Úr asztalához kaptak meghívást, fénylő és útmutató csillagok legyenek! Dicséretes és erkölcsös életükkel tündököljenek! Minden ocsmányságot, minden tisztátalanságot, minden bűnt magukról levessenek! A föld sójává legyenek! Tiszteletreméltó módon éljenek, másokkal tisztességesen együttélve és egyben elkülönülve, mint a világ világossága világítsák meg a többieket! Értsék meg jól, amit fölséges Mesterünk, Jézus Krisztus mondott: nemcsak az apostoloknak és tanítványoknak, hanem minden utódaiknak, papoknak és klerikusoknak: Ti vagytok a föld sója; ha a só ízét veszti, ugyan mivel sóznak? Nem való többé másra, mint arra, hogy kidobják és az emberek eltapossák. Valóban eltapossák az emberek, mint haszontalan szemetet, a tisztátalan és mocskos klérust, mert maszatos a bűnök szennyétől és gúzsba van kötve vétkei bilincsével. Annyira, hogy sem magának, sem másnak nem lehet hasznára. Semmirekellő! Mert, mint Gregorius mondja: „Akinek szégyellnivaló az élete, annak természetes, hogy megvetett az igehirdetése." Kétszeres megbecsülést érdemelnek a papok, akik jól látják el tisztüket, főleg azok, akik az igével és a tanítással fáradoznak. Valóban kétszeres megbecsülésre méltók a jó papok, tudniillik: hivatásbeli és személyi megbecsülésre. Mind ideigvaló, mind lelki, illetve elmúló és el nem múló megbecsülésre. Mert hiszen a földön élnek. Alá vannak vetve a földi szükségleteknek. Halandók, mint minden teremtmény, mégis legfőbb gondjuk az, hogy az angyalok közt, a mennyben forgolódjanak, hogy értelmesen szolgáljanak és elnyerjék tetszését a királynak. Ezért aztán, amint az Isten magasságban felkelő napja beragyogja a világot, úgy világoskodjanak a klerikusok az emberek előtt, hogy azok lássák jótetteiket és dicsőítsék az Atyát, aki a mennyekben van. Ti vagytok a világ világossága. Mert miként a nap nem annyira önmagát világítja meg, hanem másokat, körös-körül árasztva mindenre sugarait, éppen úgy a kifogástalan és igaz klerikusok fényességes élete az életszentség ragyogásával világítja és vidítja fel azokat, akik rájuk tekintenek. Mások gondozására rendeltetvén, saját példájukkal kell megmutatniuk, hogyan kell az embereknek az Úr házában forgolódniuk.

Ne tartsd vissza beszédedet mentésre alkalmas időben, és ne rejtsd el ékes bölcsességedet. {*} Beszédből ismerhető föl a bölcsesség, s az okosság, a belátás és a tudomány az okosnak szaváról.

Hirdesd az igét! Állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! {*} Beszédből ismerhető föl a bölcsesség, s az okosság, a belátás és a tudomány az okosnak szaváról.

Világ megváltó Jézusa,

szentek örök koszorúja,

nézz kegyesebben e napon

végig könyörgő nyájadon.

E nap tett nevedről

e szent tündökletes hitvallomást;

áhítattal üli a nép

ma ennek évi ünnepét.

Világ esendő élveit

ez megvetette józanul,

s az égi angyalok között

szolgált jutalmát éli most.

Kegyesen adj reá erőt,

hogy ennek járjuk nyomdokát

s engedd el az ő kedvéért

kis szolgáidnak vétkeit.

Kegyes király, Krisztus, neked

és az Atyának tisztelet

s a Vigasztalónak veled

most és örök időkön át. Ámen.

Benedictus-ant:Aki becsületes és a jót teszi, {†} nyugodtan mehet a világosságra. {*} Napvilágra jöhetnek cselekedetei, hiszen azokat Istenben művelte.

Anyaszentegyház, ünnepelj,

gondot reád Krisztus visel,

e szentnek érdeme miatt

himnuszra nyissad ajkadat.

Krisztus kiváló bajnoka

szegény volt, szűz, szófogadó,

világot lábbal tapodó,

kezét különbért nyújtva ki.

Jámbor, tiszta, alázatosp>

életre jó példát adott,

szívében Krisztusra figyelt,

szóban és tettben tündökölt.

Ó, Jézus, édes oltalom,

reménységünk benned vagyon,

ily férfi érdemére nézz,

bűnünkre úgy szabj büntetést.

Krisztus Urunk, hála neked,

bőven adtad kegyelmedet,

földi időnk ha lepereg,

add meg az örök életet. Ámen.

Magnificat-ant:Nevedet hirdetni fogom testvéreimnek; {*} az Egyházban dicsérni foglak téged.

Szent Galvão Antal 1739-ben született São Paulo államban, ő az első brazíliai szent. A jezsuiták kollégiumában tanult José nevű testvérével együtt. Az Alkantarai Szent Péter által megreformált ferencesek közé 1760-ban lépett be. Életét a ferences papsághoz való hűség jellemezte, és különös tiszteletet tanúsított a Szeplőtelen Fogantatás titka iránt. Keresett gyóntató és a betegek lelkiismeretes gondozója volt. Misztikus szentként tisztelték; már életében is több csoda történt imádságainak hatására. Földi életét 1822. december 23-án fejezte be, sírhelye rövid időn belül zarándokhellyé vált. XVI. Benedek pápa 2007-ben avatta szentté.

Istenünk, irgalmas Atyánk, aki Szent Galvão Antalt a szeretet és a béke eszközévé tetted, engedd meg nekünk az ő közbenjárására, hogy mindig előmozdítsuk az igaz egyetértést.

Zsolozsma az Imaórák Liturgiája szerint, mint november 2-án; a következő könyörgést kivéve:

Isten, híveid dicsősége és szentjeid örök élete, aki Szent Fiad halálával és föltámadásával megváltottál minket, add meg elhunyt rendi testvéreinknek, nővéreinknek, rokonainknak és jótevőinknek, hogy ők, akik föltámadásunk misztériumát megismerték, az örök boldogság örömébe jussanak.

Boldog János 1265 körül született a skóciai Duns városában. Fiatalon lépett Szent Ferenc rendjébe; 1291-ben pappá szentelték, majd tanulmányai végeztével Cambridge, Oxford és Párizs egyetemein tanított. Kiérdemelte a doctor subtilis („éles elméjű tanító”) és a doctor Marianus („máriás lelkületű tanító”) melléknevet. A skolasztika „újabb” ferences iskolájának kimagasló alakja: a Megtestesült Ige és a Szeplőtelen Fogantatás misztériumának, valamint a római pápa primátusának bátor hirdetője és védelmezője volt. Nem volt hajlandó aláírni Szép Fülöp francia király VIII. Bonifác pápa ellen írt levelét, ezért 1303-ban el kellett hagynia Párizst. Néhány hónapos kényszerű távollét után térhetett vissza, majd 1305-ben megkapta a magiszteri fokozatot. Kölnben tanított és prédikált 1307-től, és itt érte váratlanul a halál 1308. november 8-án. II. János Pál pápa 1991-ben avatta boldoggá.

Mennyei Atyánk, minden bölcsesség forrása, ki Boldog János áldozópapot, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szószólóját az életszentség és tudomány tanítómesteréül adtad nekünk, engedd, kérünk, hogy példájától megvilágosítva és tanításától vezetve hűségesen ragaszkodjunk Krisztushoz.

Szent Didák az andalúziai San Nicolás del Puertóban született 1400 körül. Már fiatalon remeteéletet kezdett, majd Córdoba közelében belépett a kisebb testvérek közösségébe. Elöljárói 1441-ben a Kanári-szigetekre küldték, hithirdetéssel és az épülő kolostor vezetésével bízták meg. Amikor 1450-ben Sienai Szent Bernardint, az obszerváns prédikátort Rómában szentté avatták, a zarándokok között járvány tört ki. Didák is ott volt közöttük, és ő lett a vezetője az Ara Coeli kolostorban berendezett kórháznak. Hősiesen ápolta a betegeket. Rómából visszatérve az alcalai kolostorban élt, a csendes szemlélődésnek és az irgalmas szeretetnek szentelve életét. Az egykori tanulatlan remetéből Isten titkaiban jártas misztikus imádkozó lett. Hosszas és fájdalmas betegségét türelemmel viselte. A földi élettől 1463. november 12-én búcsúzott, Alcalában temették el. V. Szixtusz pápa 1558-ban avatta szentté.

Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket

A királyok Királya, a minden idők előtt is Úr Krisztus, az elveszett ember üdvösségéért szolgai alakot öltve, az idő teljességében emberré lett. Szent Péterre, mint főapostolra, akinek sziklaszilárdságot adott, és önmagára, mint legfőbb szegletkőre építi szüntelenül és csodálatosan a keresztény hit kezdeteitől a századokon át a világ végéig szeretett Egyházát, melyet drága vérén váltott meg.

Ennek a csodálatos épületnek isteni művét azonban sem a világ felfuvalkodott bölcsessége nem fogja fel, sem a földies és testi okosság semmiképpen el nem éri, a sátán ravaszsága és kevélysége pedig reszket tőle. Szegényekből és megvetettekből, alacsony és ismeretlen származásúakból, művészetben és ékesszólásban járatlan emberekből, végül olyanokból, akiket semmiféle emberi hatalom nem védelmez, mintegy félredobott és megvetett kövekből akkora épület épül, oly szép, oly díszes, oly erős, oly szilárd és oly roppant magasságokba emelkedő, hogy maguk a pokol kapui is megremegnek erejétől és fölényétől.

De Isten útjai nem az emberek útjai, s az ő gondolatai nem az emberek gondolatai, mert nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak, így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Tehát a Mindenható Isten a kereszt botránya által és az igehirdetés oktalanságával üdvözítette a hívőket; így van ez az Egyház születése pillanatától kezdve, az apostolok gyermeki bölcsessége, a mártírok erős gyengesége a görögök bölcsességét megszégyenítette és a pogány hatalmasokat letaszította s földre terítette; és az egymást követő századokban erős karjával a hatalmasokat letette a székről, és fölemelte alázatos szentjeit.

Az utóbbi időben is, atyáink még élénken emlékeznek Szent Ferenc Atyánk Kisebb Testvéreinek alázatos családjából az alázatos, boldog Didákra, Hispánia szülöttére, aki a tudományban nem volt kiváló, hanem, mint első mestereink és elöljáróink, akik könyvek híján az emberi tudományokban járatlanok voltak, mégis Isten őt választotta ki, az együgyűt és a szent szerzetesi életben laikust. Benne megmutatta kegyelmének túláradó gazdagságát, mert csodálatos életszentsége, valamint példája által sokakat vezetett az üdvösség útjára, az elvénhedt világot pedig figyelmeztette, hogy Isten oktalansága bölcsebb az embereknél és Isten gyöngesége erősebb az embereknél.

Tehát az irgalmasság Atyja, az Isten, aki egyedül tesz nagy csodákat, ezt a kis szolgát és küldöttet égi adományaival kiválóképpen felékesítette és benne a Szentlélek nagy tüzét lobbantotta lángra. Kezét gyógyításokra, jelekre és csodákra oly hatalmasan kinyújtotta boldog Didák érdemeiért mind életében, mind halála után, hogy boldog Didák nevét nemcsak övéi körében, hanem az egész keresztény világban nagy dicsőséggel illik emlegetnünk.

Istennek tetsző egyszerűségben, őszinteségben és nem test szerinti bölcsességben, {*} Hanem Isten kegyelmében éltünk e világban.

A mi dicsekvésünk lelkiismeretünk tanúsága. {*} Isten kegyelmében éltünk e világban.

Benedictus-ant:Áldott legyen az Isten, {†} aki kiválasztott minket, {*} hogy szentek és feddhetetlenek legyünk a szeretetben (Ef 1,4).

Magnificat-ant:Krisztus az Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett, {†} hogy így beteljesedjék az írás szava: {*} Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék (1 Kor 1, 30-31).

Mindenható, örök Isten, ki csodálatos rendelkezéssel választottad ki a világ gyöngéit, hogy megszégyenítsd az erőseket, engedd nekünk kegyelmesen, hogy Szent Didák alázatosságát követve itt a földön vele együtt örvendezzünk a mennyei örök dicsőségben.

Szent Miklós, Horvátország első szentje, a dalmáciai Šibenikben született 1340-ben. Először Boszniában hirdette Isten igéjét Deodatus testvérrel, majd 1384-ben mindketten Palesztinába mentek. Miklós két rendtársával, Péterrel és Istvánnal 1391-ben beszédet tartott a keresztény hit védelmében a jeruzsálemi kádi előtt. Szavaik visszavonására akarták rábírni őket, azonban a testvérek erre nem hajlottak. Bilincsbe verték, majd november 14-én lefejezték őket, testüket darabokra szaggatták és elégették. Tavelic Szent Miklós tisztelete már az 1400-as években megerősödött; társaival együtt VI. Pál pápa 1970-ben avatta szentté. A jeruzsálemi vértanúk a Szentföldi Kusztódia első mártírjai.

Istenünk, aki Szent Miklóst és társait a hitterjesztésben buzgóvá, a vértanúságban pedig dicsővé tetted, kérünk, add meg nekünk, hogy példájuk és közbenjárásuk által parancsaid útján járva elnyerhessük az örök élet jutalmát.

(D. Mandic, Documenta martyrii B. Nicolai Tavelic et sociorum eius, Romæ 1958, pp. 35-42)

Miklós és a testvérek egymás között hosszan elbeszélgettek arról, hogyan tudnák Istennek megnyerni a lelkeket, akiket az ördög igyekszik elrabolni, és miképpen tudnának Jeruzsálem szent földjén bőséges hasznot hajtani a magasságbeli Istennek. Félretettek minden félelmet, és némely teológiai tanár, valamint némely ott tartózkodó kipróbált testvér üdvös tanácsát kikérve, és a Szentírás meg az egyházatyák érveire támaszkodva, ahogy azt különböző helyeken olvasták, megerősödtek az Úrban és megértették, hogyan haladhat az ember az érdemekben a test kívánságai ellenére. Végül is 1391. november 11-én, Szent Márton ünnepén, délelőtt 9 óra tájban elhatározták, hogy tervüket megvalósítják, amit előbb jól végiggondoltak. Egyszersmind mindegyikük vitt magával egy írást, azaz tekercset olasz és arab nyelvű szövegekkel. Salamon temploma felé haladtak, de belépni már nem tudtak, mert megakadályozták őket. A kádi elé vezették őket és felolvasták előtte az írást, amit magukkal vittek. Akkor az illető kádi a nevezett négy testvér előtt a következő beszédet mondta: „Azokat a szavakat, amelyeket az imént mondtatok, mint bölcs és normális emberek mondtátok, vagy mint bolondok, eszeveszettek és őrültek? A pápa küldött benneteket, vagy valamelyik keresztény király?" Ekkor a testvérek érett megfontolásra valló módon, meggondoltan, de nagy lelkesedéssel és az üdvösség iránti vágytól hajtva így tettek tanúságot: „Nem ember küldött bennünket, hanem Isten, aki minket arra méltatott, hogy sugallatára hirdessük nektek az igazságot, és megmutassuk nektek az üdvösség útját, mert Krisztus mondja az Evangéliumban: Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik. Akkor a kádi megkérdezte őket: „Visszavonjátok-e mindezt, és akartok-e a mohamedán vallásra térni, mert akkor nem haltok meg? Különben meg kell halnotok!" Hangos szóval így válaszoltak: „Nem vonjuk vissza, hanem készen állunk ezért az igazságért, a katolikus hitért, azt erősen védelmezve inkább meghalni és minden gyötrelmet elviselni, mert mindaz, amit mondottunk, szent, katolikus és igaz." Amikor a kádi ezt meghallotta, tanácskozás után kimondta rájuk a halálos ítéletet. Alig hangzott el az ítélet, kiáltozva ugrottak fel a mohamedánok, akik körülállták őket és egyszerre kiáltották: „Halál rájuk! Halál rájuk!" Különféle eszközökkel sokáig verték őket, míg félholtan a földre nem estek. Ez délután három óra tájban történt, és a nép kiáltozása miatt éjfélig ott maradtak. Éjfél körül a kádi megfosztotta őket ruháiktól, hogy testüket teljesen szétmarcangolhassák. Annyira belemerültek a kegyetlenkedésbe, hogy már maguk sem bírták elviselni. Végül félelmetes börtönbe vetette őket és ott valamennyit igen erősen cölöpökhöz kötöztette, úgyhogy egy pillanatra sem lehetett nyugalmuk, hanem szüntelenül a legkegyetlenebb kínokat szenvedték. Végre a harmadik napon a piactérre hurcolták őket, ahol a gonosztevőket szokták megbüntetni. Az admirális és a kádi előtt, a mohamedánok végtelen sokasága szemeláttára, akik katonák voltak és kivont karddal álltak körülöttük, hatalmas tüzet gyújtottak, és újra megkérdezték őket, hajlandók-e visszavonni, amit mondtak, akarnak-e mohamedánná lenni, akkor nem kell meghalniuk. Ők ezt válaszolták nekik: „Mi azt akarjuk és azt hirdetjük nektek, hogy térjetek Krisztus hitére és keresztelkedjetek meg! Tudjátok meg, hogy Krisztusért és az ő hitéért nem félünk sem a tűztől, sem a testi haláltól." Mihelyt ezt meghallották a mohamedánok, akik ott álltak, valamennyien megrészegedtek a haragtól, kegyetlen dühösséggel mind nekik rontottak és karddal úgy lekaszabolták őket, hogy egy porcikájuk sem maradt épen. Ezután a hatalmas tűzbe szórták testüket, de a szétdarabolt testek nem tudtak elégni; egész nap ott állt a bámészkodó sokaság, és éjjelig rakták a fát, szétszórván a hamut és elrejtvén a csontokat, nehogy a keresztények megtalálják.

A szent férfiak drága vérüket ontották az Úrért, életükben szerették Krisztust, halálukban is őt követték. {*} És ezért megérdemelték a győztesek koronáját.

Benedictus-ant:A szentek a hit erejével országokat győztek le, {†} igazságot szolgáltattak, {*} ígéreteket nyertek el a mi Urunk Jézus Krisztusban (Zsid 11, 33).

Magnificat-ant:Az igaz lelkek Isten kezében vannak, {*} s a gonosz kínzása nem érinti őket (Bölcs 3, 1-2a).

Szent Ágnes 1197-ben született Assisiben, ő Szent Klára vér szerinti húga. A keresztségben a Katalin nevet kapta. Klárát követve 1212-ben ő is a ferences evangéliumi szegénységet választotta. Miután néhány éven át a San Damiano melletti közösségben élt, megbízták a firenzei monostor vezetésével. Apátnőként bölcs szeretettel vezette a rábízottakat, és példát adott az önmegtagadó életre. Nővéreivel együtt kitartott az eredeti életforma mellett. Assisibe visszatérve, nem sokkal nővére után, 1253. november 16-án halt meg; teste a Szent Klára-bazilikában, a neki szentelt kápolnában nyugszik, édesanyja, Hortulana és testvére, Beatrix sírja mellett. XIV. Benedek pápa 1751-ben avatta szentté.

Istenünk, aki Szent Ágnest sok szűznek a szeráfi tökéletesség példájául rendelted, add meg, kérünk, hogy erényeit követve itt a földön vele együtt örökké tartó örömet élvezhessünk a mennyben.

Szent Ágnes, ki Ferenc lányai közt ragyogsz,

s méltán foglalod el mennyei trónodat,

hadd zendítse neked vígan ez éneket

évenként e napon szívünk.

Látván, mennyi veszélyt rejteget életünk,

s megsejtvén, e világ csábjai mekkorák,

elhagysz mindeneket, s bölcs, fiatal szíved

rejtett kincsre kívánkozik.

Nénéd, Klára, nemes nyomdokain haladsz,

ő jár fénnyel elöl, s téged is ösztönöz,

hogy megvesd a múlót, és odahagyj hiú

pompát és palotát vígan.

Öltesz durva csuhát, tetszeni vágyva csak

Krisztusnak, repeső szívvel a Rendbe lépsz,

hogy megjárd ama szűk és meredek csapást,

melyet rónod az Úr ajánl.

Mindenségnek Ura, szívbeli jó Urunk,

szent Ágnesre tekints, s vándoraid segítsd:

járván nyomdokain biztosan érjük el

mennyekben kikötő helyünk. Ámen.

Krisztusban tiszteletreméltó anyjának és úrnőjének, a hőn szeretett, kiváló úrnőnek, Klárának meg az egész közösségnek, Ágnes, Krisztus alázatos és legkisebb szolgálója. Mivel mindenkinek úgy van megszabva a sorsa, hogy sohasem maradhat meg egyazon állapotban, ezért amikor valaki úgy gondolja, hogy jól megy a sora, akkor kerül bajba. Tudd meg ebből, anyám, hogy nagy a szorongatottságom és mérhetetlen a testi-lelki szomorúságom, módfelett rámnehezednek a terhek, és igen gyötrődöm és kis híján szólni sem bírok, azért, mert tőletek és többi nővéreimtől testben távol vagyok, noha azt hittem, hogy ezen a világon veletek együtt élek és halok. Ez a szorongattatás elkezdődött, de nem tudni, mikor lesz vége; nem tud megszűnni, sőt mindinkább növekszik; nemrég tört rám, de semmiképp sem akar csillapodni. Mindig a közelemben van, és nem kíván tőlem eltávolodni. Azt hittem, hogy egy azoknak a halála és élete itt a földön, akiknek egy a lakása a mennyben, és egy lesz a sírja azoknak, akiknek egyforma a természete; de, amint látom, csalódtam, gyötrődöm, elhagyott lettem, mindenfelől szorongatás vesz körül. Ó, jóságos nővéreim, osztozzatok fájdalmamban! Kérlek benneteket, segítsetek rajtam jámbor imádságaitokkal, hogy ez a szorongattatás elviselhető és könnyű legyen számomra! Ó, édesanyám és úrnőm, mit is mondjak, hiszen nem is remélhetem, hogy titeket, nővéreimet testileg valaha is viszontláthatlak! Ebben a tekintetben nincs szeretteim közül senki, aki megvigasztaljon. Más tekintetben nagy a vigasztalásom, és ti is együtt hálálkodhattok velem, mert nagy egyetértést, nem pedig szakadást találtam, nagyobbat, mint hittem volna; mindenki nagy örömmel és örvendezéssel fogadott engem és áhítatos tisztelettel engedelmességet fogadtak nekem. Valamennyien Istennek és nektek, meg közösségteknek ajánlják magukat, és én magamat meg őket mindenestül és minden tekintetben nektek ajánlom, hogy mint nővéreiteknek és leányaitoknak buzgón viseljétek gondunkat, tudván, hogy én és ők, minden időben és sértetlenül megtartjuk intelmeiteket és rendelkezéseiteket.

Ó, mily szép vagy Krisztus szüze: {*} Méltó voltál arra, hogy az Úrtól koronát kapj, az örök szüzesség koronáját.

A szüzesség pálmája örökre a tiéd, senki sem választhat el téged Isten Fiának szerelmétől. {*} Méltó voltál.

Okos szűz, Klára kishúga

és egyben követője is,

a Vőlegény elé szaladsz,

kezedben égő mécsesed.

Mi volt erőd? A szeretet.

Az ezerarcú szenvedés,

mit kiálltál ártatlanul,

méginkább megacélozott.

Tested a goromba daróc

s a kurta álom fékezi,

italod kortynyi víz csupán,

eledeled falat kenyér.

De mily szemérmes vigalom

bujkál mindig ajkad körül!

milyen szívbeli örömöt

terem a megtartóztatás!

Egekig szárnyal föl a szív,

röghöz nem köti semmi már;

elhagyva testi hüvelyét

a lélek, odafenn időz.

Ülvén már égi trónodon,

híveidre gondod legyen:

menny örömébe minket is

egyenes úton elvezess.

Atyánknak illő hódolat,

jusson Fiának tisztelet

a Szentlélekkel közösen

számlálatlan századokig. Ámen.

Benedictus-ant:Elhagytad szüléidet; {†} a te Urad Istened szárnyai oltalmába menekültél; {*} megjutalmaz ezért téged bőséges jutalommal.

Magnificat-ant:A kedvesem az enyém, s én az övé vagyok; {†} liliomok közt legeltet. {*} Megtaláltam, akit szeret a lelkem. Megragadtam, el nem engedem (Én 2, 16; 3, 4).

Krakkói Boldog Szalome Leszkó lengyel fejedelem és Przymislava, orosz hercegnő házasságából született 1211-ben. II. Endre magyar király már hároméves korában eljegyezte kisebbik fiával, Kálmán herceggel, a halicsi trón várományosával, és udvarába hozta. Itt Jolán királyné gondosan nevelte. Már kicsiny korában nagy szeretettel kapcsolódott bele az Egyház liturgikus életébe. Tizenhárom éves korában egybekelt jegyesével és kölcsönösen örök szüzességet fogadtak. Amikor férje 1241-ben meghalt, visszatért hazájába, és miután minden vagyonát az Egyháznak és a szegényeknek adta, 1245-ben Krakkóban a klarisszák monostorába lépett, ahol főleg az engedelmesség és az alázatosság erényével tűnt ki. Unokahúgát, boldog Kingát ő nevelte az ég számára. 1268. november 17-én hunyt el.

El sem gondolható jobb, el sem gondolható hasznosabb a szeretetnél arra, hogy az ember a bűneit irtogassa, hogy a kegyelemben egyre jobban előrehaladjon, hogy minden erények foglalatát és a tökéletességet elsajátíthassa. A szeretet olyan erény, mely egymaga bezárja a poklot és megnyitja a mennyországot, egyedül ő adja az üdvösség reményét, és egyedül ő tesz szeretetreméltóvá Isten szemében. Oly nagy erény a szeretet, hogy egymagában erény az erények között. Akinek megvan, az dúsgazdag és boldog, akinek meg nincs, az koldusszegény és nyomorult. Mivel tehát a szeretet ily nagy erény, minden más erényt megelőzve a szeretetre kell törekednünk, de nem is akármilyen szeretetre, hanem csakis arra, amellyel mindenek fölött szeretjük Istent és érette embertársainkat. A te Jegyesed maga tanít meg arra az Evangéliumban, hogy szeresd Teremtődet: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és egész elmédből. Gondold meg nagyon, Jézus Krisztus igen kedves szolgálója, mekkora szeretetet vár tőled szeretett Jézusod! Ugyan mit fogsz tenni, hogy Uradat, Istenedet egész biztosan, teljes szívedből tudjad szeretni? Mi az, hogy teljes szívedből? Hallgasd csak meg Aranyszájú Szent Jánost! Ő megtanít téged: „Egész szívünkből szeretni Istent annyit jelent, hogy semmiféle dolog szeretetére ne hajoljon úgy a szívünk, mint Isten szeretetére. Hogy ne örvendezzünk ezen árnyékvilágban jobban, mint Istenben, sem a megtiszteltetésben, sem szüléinkben." Ha ezek szeretetére hajlik szíved szerelme, már nem szeretsz teljes szívből. Kérlek, Krisztus szolgálóleánya, ne fogyatkozzék meg szereteted! Bizonyos, hogyha valamit még szeretsz, nem szeretsz egészen. Ha valamit szeretsz, és közben nem növekszik Isten iránti szereteted, már nem szereted Istent teljes szívedből, és ha amiatt, amit szeretsz, elhanyagolod Krisztus ügyét, már nem szereted őt teljes szívből. Hogyan szerethetjük Jézus Krisztust egész lelkünkből? Mit jelent egész lélekkel szeretni? Hallgasd csak meg, mit tanít erről Szent Ágoston: „Egész lelkünkből szeretni Istent annyi, mint egész akaratunkból szeretni és néki semmiben ellent nem mondani. Valóban akkor szeretsz egész lelkedből, amikor már nem te akarsz; nem arra figyelsz, amit a világ tanácsol, nem arra figyelsz, amire a test ösztönöz, hanem ellentmondás nélkül, szívesen megteszed, amiről tudod, hogy akarja a te Urad, Istened. Igen, akkor szereted Istent egész lelkedből, amikor Jézus Krisztus szerelméért, ha szükséges lenne, még a saját lelkedet is szívesen halálra adnád. Ha pedig ezek közül valamit elhanyagolsz, már nem szeretsz egész lélekből. Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes lelkedből; azaz mindenben vesd alá akaratodat isteni akaratának. Sőt az sem elég, hogy egész szívedből, az sem, hogy egész lelkedből szeresd Jegyesedet, Uradat, Jézusodat, hanem egész elmédből is szeresd! Mit jelent egész elmédből szeretni? Figyeld csak meg ismét Szent Ágostont, aki megtanít erre: „Egész elménkből szeretni Istent annyi, mint egész emlékezetünkkel szeretni és róla soha, de soha meg nem feledkezni."

Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, {*} Én is szeretni fogom őt, és kinyilatkoztatom magam neki.

Aki engem szeret, megtartja tanításomat, és Atyám is szeretni fogja őt. {*} Én is szeretni fogom.

Benedictus-ant:Aki az én Atyám akaratát teljesíti, {*} az nekem mind testvérem, nővérem és anyám, mondja az Úr (Mt 12, 50).

Magnificat-ant: Ti, akik elhagytatok mindent és követtetek engem, {†} százannyit kaptok, {*} és örökségül elnyeritek az örök életet (Mt 19, 28-29).

Istenünk, te Boldog Szalomét a földi királyság világi gondjaiból a tökéletes szeretetre hívtad. Példájára és közbenjárására add, hogy tiszta és alázatos szívvel szolgálhassunk neked, és elnyerjük az örök dicsőséget.

Árpád-házi Szent Erzsébet 1207-ben született Sárospatakon. Apja II. Endre magyar király, édesanyja a merániai származású Gertrúd királyné volt. Gyermekkorában testi és szellemi kibontakozásával együtt növekedett benne Isten szeretete. Korán szokásává váltak az irgalmas szeretet cselekedetei, főként az alamizsnálkodás. Négyéves korában Wartburgba került, hogy együtt nevelkedjék leendő vőlegényével, Hermannal. A hirtelen környezetváltozás és a véget nem érő zajos ünnepségek miatt nehezen találta helyét új otthonában a kis Erzsébet. Édesanyját 1213-ban meggyilkolták, ezután még inkább magába fordult. Vőlegénye, Hermann szülei szerették leendő menyüket, de az udvar nem tűrte Erzsébet őszinte vallásosságát. Hermann hirtelen halála után a szülők a fiatalabb fiúnak, Lajosnak szánták Erzsébetet, aki minden udvari intrika ellenére 1221-ben házasságra lépett szeretett jegyesével. Boldog házasságukból három gyermekük született. Férjével egymást Isten szeretetére buzdítva gyakorolták az irgalmasság cselekedeteit. Erzsébet elhagyott és nyomorék gyermekeknek otthont létesített, betegeket ápolt, támogatta a szegényeket. Férje 1227-ben a keresztes hadak kíséretében a Szentföldre indult, ám útközben meghalt. Erzsébetet ekkor sógorai Wartburgból Eisenachba űzték, ahol senki sem merte befogadni őt, ezért egy rozzant kunyhóban húzta meg magát. Te Deumot énekeltetett a ferencesekkel, hogy a szegénységben hasonló lehetett Üdvözítőjéhez. Keze munkájából élt, és gyermekeitől is távol kellett maradnia. Férje hazatérő barátai Erzsébet mellé állva visszahozatták őt Wartburgba, azonban onnan is menekülni kényszerült. A evangéliumi szegénységet választva elkötelezte magát Szent Ferenc harmadik rendjében. Lelkiatyja, Marburgi Konrád szokatlanul kemény eszközökkel vezette Erzsébetet, aki ezáltal elérte az evangéliumi öröm és a belső béke teljességét. Marburgban halt meg 1231. november 17-én, 24 éves korában. IX. Gergely pápa avatta szentté 1235-ben.

Istenünk, aki megadtad Szent Erzsébetnek, hogy a szegényekben Krisztust lássa és tisztelje, az ő közbenjárására add meg nekünk is, hogy a nélkülözőket és a bajbajutottakat lankadatlan szeretettel szolgáljuk.

Ó, férfias szívű, erős

és feddhetetlen életű asszony,

ma, ünnepnapodon

hadd magasztaljon himnuszunk.

Kifogva ördög cselein,

mulandó pompát elkerülsz;

zörgetsz a mennyek kapuján

áhítva örök örömet.

Bejárva messzi tájakat

látogatod szegényeid;

fedél sincs már fejed fölött,

s kolduskenyéren tengsz csupán.

Melyet Krisztus Urunk kínál,

a keresztet ölelgeted

testi halálodig, amely

ég örömébe fölrepít.

Áldjuk a mennyei Atyát

és véle egyszülött Fiát

s a Vigasztaló Lelket is

most és örök időkön át. Ámen.

1. Ant.Azzal törődött, ami az Úré, hogy testben, lélekben szent legyen (1 Kor 7, 34).

2. Ant.Megőrizte az Úr útját és nem tért le róla; minden jóban buzgólkodott (Jób 23, 11).

3. Ant. Férjének szíve bátran ráhagyatkozott, mert mindig a javára volt, sohasem kárára, életének minden napján (Péld 31, 10).

Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja. Férjének szíve bátran ráhagyatkozik, és nem lesz nyereség híján. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján. Előteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez ügyes kézzel. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földről szállítja az élelmet. Bár még éjszaka van, már fölkel és ellátja házanépét eledellel, szolgálólányait egész napra valóval. Szántóföld után néz és meg is szerzi, szőlőt telepít a keze munkájából. Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának. Tudja, hogy jó hasznot hajt, éjnek idején sem alszik ki mécsese. Kinyújtja karját a guzsaly után, és a kezével megfogja az orsót. Kiterjeszti kezét az elnyomott fölé, a szűkölködőnek meg a karját nyújtja. Nem kell féltenie háza népét hótól: egész háza népét ellátta kettős ruhával. Takarókat is csinált magának; ruhája bársonyos len és bíbor gyapjú. Férjét a kapuknál igen nagyra tartják, hogyha tanácsban ül az ország véneivel. Ingeket is készít és eladja őket, öveket is árul a kereskedőnek. Az erő érzete veszi körül, és nevet az utolsó napon. Ha kinyitja a száját, bölcsen beszél, jóságos tanítás árad a nyelvéről. Szemmel tartja háza népének munkáját, a tétlen lustaság nem kenyere. Kiállnak fiai, s boldognak hirdetik, a férje is fölkel, és így dicséri: „Sok asszony megmutatta, milyen derék, de te fölülmúlod őket, mind valamennyit!" Csalfa dolog a báj, a szépség mulandó, de az istenfélő asszonynak kijár a dicséret. Magasztaljátok keze munkájáért, a városkapuknál dicsérjék tetteit!

Derekát felövezte és erős karral látott munkához, {*} Mécsese soha ki nem alszik.

Megsegíti őt, mert rátekint az Isten, nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne. {*} Mécsese soha ki nem alszik.

Marburgi Konrádnak, Szent Erzsébet lelkivezetőjének 1232-ben a Pápához írt leveléből

Erzsébet szemmel láthatólag gyarapodott az erényekben. Egész életében a szegények vigasza volt, majd házanépét is jóra nevelte, megparancsolván, hogy vára mellett kórházat létesítsenek. Igen sok beteget és gyengélkedőt gyűjtött össze ottan. Mindenkinek, aki ott alamizsnát kért, bőségesen osztogatott, gyakorolván a jótékony szeretetet. És nemcsak ott, hanem a férje hatáskörébe eső minden területen. Férje négy grófságának minden jövedelmét annyira kimerítette, hogy végül már minden dísztárgyat és drága ruhát is a szegények javára fordított. Szokása volt, hogy naponta kétszer: reggel és este az összes beteget személyesen felkereste; akiktől mások leginkább irtóztak, azoknak személyesen viselte gondjukat, egyeseket lefektetett, másokat betakargatott, ismét másokat vállára vett, és sok más emberséges kötelességet teljesített. És mindezekben boldog emlékezetű férje jóindulatának is része volt. Végülis férje halála után a legnagyobb tökéletességre törekedve, tőlem sűrű könnyhullatások közt kérte, hogy adjak engedélyt neki a házról házra való kéregetésre. Majd nagypénteken, midőn a várkápolnában, melybe a Kisebb Testvéreket telepítette volt, ékességeitől megfosztották az oltárokat, kezét az oltárra helyezte és tanúk jelenlétében, önként lemondott a világ minden pompájáról, és mindarról, amiket az Üdvözítő az Evangéliumban elhagynunk tanácsolt. Ezek megtörténte után látta, hogy elnyelhetné a világ zaja és a földi dicsőség fénye, hiszen férje életében ez a dicsőség vette körül, ebben folyt le élete, így aztán engem akaratom ellenére Marburgba követett. Itt a várban kórházat létesített, a betegeket és a gyengélkedőket összeszedte, a legszerencsétlenebbeket és a leginkább megvetetteket asztala köré gyűjtötte. Isten előtt állítom, hogy ezen aktív cselekedetek mellett, ami ritkaság, inkább kontemplatív asszonynak láttam. Némely szerzetesnők és szerzetesek gyakran láthatták — titokban, az imádság idején — arcát csodálatosan fényleni, és szinte a nap sugarait ragyogni a szemében. Halála előtt meghallgattam gyónását, és midőn megkérdeztem, miképpen rendelkezik vagyonáról és használati eszközeiről, azt válaszolta, hogy minden tulajdona, ami eddig látszólag volt, a szegényeké, és arra kért engem, hogy osszam szét nekik az egészet, leszámítva az ócska ruhát, amibe öltözött és amibe akarata szerint el kell majd temetni. Ezek után magához vette az Úr Testét, és a Vecsernyéig sokat idézte a hallott prédikációk legszebb részleteit; majd mindnyájunktól körülvéve Istennek ajánlotta magát igen nagy áhítattal, és édesdeden elszenderülve kilehelte lelkét.

Erzsébet, királyi sarj, most az égben ünnepel, az érdemeknek hármas koszorúja ékesíti. {*} A földön élve mindhárom életállapotban erényeinek példáját hagyta nekünk, hogy kövessük.

Szüzességben, házasságban és özvegységben egyaránt botlás nélkül járta élete útját. {*} A földön élve.

Akik a te dicséreted

szívből zengjük e reggelen,

Erzsébet asszony, odafenn

fogadd jó szívvel énekünk.

Hontalan bolyongtál magad:

óvj minket, száműzötteket,

a boldogságnak küszöbét

hadd érjük el majdan mi is.

Szegény voltál te: a szegényt

felsőbb erővel fölemeld;

életed adtad: életünk

hogy romlás nélkül teljen el.

Világ és ördög cselein

erőt vettél győzelmesen:

az ellenség fortélyain

add, hogy mi is erőt vegyünk.

Áldjuk a mennyei Atyát

és véle egyszülött Fiát

s a vigasztaló Lelket is

most és örök időkön át. Ámen.

1. Ant.Virrasztva kereste Istent a földön, most vele uralkodik a mennyben mindörökké.

3. Ant. Dicsérjétek az Urat, aki szolgálóleányában kiárasztotta irgalmasságát.

Kérjük Mennyei Atyánkat, aki elküldte Krisztust, hogy meggyógyítsa a töredelmes szívűeket, és mondjuk:

Mindenek Atyja, segíts minket, hogy a mai napon a szegények gondjait magunkra vegyük,

és add, hogy mások szegénységét észrevegyük, és segítségükre siessünk.

Benedictus-ant:Áldást nyert az Úrtól, {*} és üdvözítő Istenétől irgalmasságot.

A jó asszonynak boldog az ura, éveinek száma megkétszereződik. A férjnek öröm a derék asszony: békességben töltheti életét.

Lám, te sokakat tanítottál s erőssé tettél fáradt karokat; szavaid fenntartottak támolygókat, s erőt öntöttéi roskadó térdekbe.

Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől. Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded.

Eljött halálod dicsőséges napja,

szent példaképünk, bátorszívű asszony;

fényed a földön századokon által

egyre növekszik.

Földi hatalmat, mit a világ kínál,

s titkon, örömmel vonulsz palotából

számkivetésbe.

Füstként enyésző gonddal nem törődesz,

nem múló kincsek nyűgözik le elméd.

Ily módon oktatsz a veszendő holmit

semmibe vennünk.

Számos nyomorgót táplálsz könyörülve,

kórosat ápolsz, csupaszt felruházol;

vallani vétkét sürgeted a bűnöst

nagy szeretettel.

Hála az Úrnak s egyszülött Fiának,

Néked is hála, tőlük eredt Lélek,

hála a hármas, egy igaz Istennek

minden időben. Ámen.

Atyánk, hű követőidet

menny csarnokába fölvigyed;

jutalmul Krisztust kérd nekik,

ki igazakat üdvözít.

1. Ant.Lemondott a mulandó országról itt a földön, hogy övé legyen a mennyek országa örökké.

2. Ant.Bátran cselekedett és szívét megerősítette, mert szerette a tisztaságot.

3. Ant.Az Úr kedvét találta benned, és örvendezett fölötted a te Istened.

Örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük az Istent, mert elérkezett a Bárány menyegzőjének napja és menyasszonya fölkészült: Méltó volt arra, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék. A gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. Akkor így szólt hozzám: „Jegyezd föl: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára!"

Magnificat-ant:Bizony mondom nektek: {†} Amit e legkisebb testvéreim közül egynek is tettetek, {*} velem tettétek. // Jertek, Atyám áldottai, {†} és vegyétek az országot, {*} mely nektek készíttetett a világ kezdetétől (Mt 25, 40. 34).

A szent vértanú asszonyok által, akik erős lélekkel a testi halált legyőzték,

A házasságban élő szent asszonyok által, akik a házasság szentségében a te kegyelmedből egyre előbbre haladtak,

A szent özvegyek által, akik imádsággal és a vendégszeretet gyakorlásával édesítették meg magányos-ságuk keresztjét,

A szent édesanyák által, akik Isten országának és az emberi társadalomnak gyermekeket szültek,

add, hogy az Anyaszentegyházban minden ember örök életre és üdvösségre születhessek.

add meg Egyházad elhunytjainak, hogy ugyanabban a színelátásban örvendezzenek mindörökre.

Spanyolországban véres polgárháború dúlt 1936 és 1939 között, és ennek során sok keresztény hívőt megöltek vallásuk miatt. A vértanúk között világiak, egyházmegyés papok, szerzetesek és szerzetesnők egyaránt voltak. A több mint kétszáz mártír közül, akiket II. János Pál pápa 2001-ben a boldogok sorába iktatott, negyvenhatan a ferences családhoz tartoztak: négyen kisebb testvérek, hatan minoriták, tizenhárman kapucinusok, négyen kapucinus nővérek, tizenkilencen harmadrendiek voltak. Boldog Paszkál Fortuño Almela 1886-ban született, a spanyolországi Villarrealban, és 1905-ben lépett a ferences rendbe. Papszentelése után néhány évvel az argentin Szent Antal Kusztódia szolgálatára küldték. A spanyol polgárháború kirobbanásakor, 1936-ban tért vissza hazájába. A politikai események arra kényszerítették, hogy elhagyja a kolostort és családjához meneküljön. Miután 1936. szeptember 7-én Villarrealban letartóztatták, másnap kivégezték. Személyisége, hite megérintette hóhérait is, akik egyike így beszélt róla később: „Ha igaz, hogy vannak szentek, ő egy volt közülük.”

Mindenható, örök Isten, aki boldog vértanúid, Paszkál és társai életét betöltötted a keresztség kegyelmével, és erőt adtál nekik, hogy Krisztus szenvedésében osztozzanak, jöjj segítségünkre gyöngeségünkben, hogy amint ők nem vonakodtak életüket adni érted, úgy mi is állhatatosan és bátran megmaradjunk neved megvallásában.

Szent Lénárd 1676-ban született az észak-itáliai Porto Maurizióban, a mai Imperiában. Vallásos neveléséről a szülők mellett Rómában élő nagybátyja gondoskodott, aki a tízéves gyermeket magához vette és a Collegium Romanumba járatta. Néri Szent Fülöp oratóriumának buzgó tagja lett, és még öregkorában is hálával emlegette életének ezen szakaszát. Fiatalon lépett az obszerváns ferencesek közösségébe. Felszentelése után a bölcselet tanára, majd hitszónok lett, de huszonhat évesen kénytelen volt otthagyni a katedrát és a szószéket. Betegsége miatt szülőföldjére küldték elöljárói, és öt évig csak lelkigyakorlatainak élt. A Szent Szűz anyai közbenjárására felgyógyult, majd 1707-ben újra az Ige szolgálatának szentelhette magát. Rendíthetetlen lelkesedéssel és munkabírással járta Itália városait negyvennégy éven át. Beszédeivel hatékonyan indította bűnbánatra az embereket. Népmisszióiban Jézus Szívének és – a rendi hagyományt folytatva – Jézus Nevének tiszteletét terjesztette; 216 helyen honosította meg az örökimádást. A Szeplőtelen Fogantatás lánglelkű apostola volt. Sokat tett a keresztútjárás hagyományának elterjedéséért, nevéhez fűződik a Colosseumban végzett ájtatosság bevezetése is. Rómában halt meg, 1751. november 26-án, 75 éves korában. Az aszketika és a lelkipásztorkodás témájában írt értékes műveit 13 kötetben adták ki. IX. Piusz pápa 1867-ben avatta szentté.

Mindenható és irgalmas Isten, ki Szent Lénárdot a Kereszt misztériumának kiváló hirdetőjévé tetted, közbenjárására add, hogy a Kereszt gazdagságát megismerve itt a földön, a megváltás gyümölcsét elnyerhessük a mennyben.

Ünneped eljött, rólad zeng az ének,

téged magasztal felujjongva, Lénárd;

üdvözült társunk, odafenn mirólunk

meg ne feledkezz.

Kiskorod óta jámborságra vágytál,

fölcseperedve át is járt egészen,

és irányított, hogy a Fennvalóért

törd magad egyre.

Semmi se vonz már, csakis ami tiszta,

semmi se kell, csak ami egyben szent is;

minden elillan idelenn, azért te

ég fele fordulsz.

Istennek élve, tested ösztövérré

tetted a gyötrő ostor alá hajtva,

lelked kitartó imádságon edzve

készül a mennyre.

Tengernyi bűnünk megsiratva gyakran,

Krisztussal szenvedsz, s könnyhullatás közben

rémlik előtted, mintha Urunk vére

újra fakadna.

Az, kit te mindig igazán szerettél,

édesanyádként veled van a Szent Szűz;

sok szenvedőnek könnyít a baján, és

talpra segíti.

Föld meg a mennybolt egymásnak felelve

háladalt zengjen a Szentháromságnak;

bölcsen és szívvel viseli ő gondját

mind e világnak. Ámen.

Mekkora szívbéli megindultságot eredményez a Krisztus szenvedéséről való elmélkedés

Elhagyott pusztaság lett az egész föld, mert nincs, aki magába szálljon. Lám minden bajnak forrása, hogy senki sem gondolja meg, amit nagy lelki gonddal kellene megvizsgálni, mert ebből fakad a sokféle rendezetlenség a cselekvésben. Főleg a végső dolgokat nem ismerjük; feledésre kárhoztatjuk Isten jótéteményeit vagy mindazt, amit Isten Fia keserves kínszenvedése árán értünk elviselt; mindenki hanyagul teljesíti kötelességeit, tisztségeit, amelyek saját állapotából fakadnak; nem hárítják el a veszélyeket, melyek mindenünnen körülveszik életünket. Mivel tehát emiatt az egész világ tele van gonoszsággal, találóan hányja szemünkre Jeremiás: elhagyott pusztaság lett az egész föld. De vajon található-e az ilyenféle bajokra orvosság? Én mégis minden elöljárónak, plébánosnak és papnak, és Isten többi szolgáinak, akiknek lába elé borulok szeretném megmutatni a kívánt orvosságot, mely nagyrészt készen áll: tudniillik a Keresztútnak nevezett gyakorlat; ha az ő buzgóságuk és igyekezetük segítségével elterjed az egyes plébániákon és templomokban, kétségtelenül igen erős oltalmat találnak benne valamennyi elharapózott bűnnel szemben: az összes erényre, minden jóra alkalmas lesz, mert Jézus szeretetét és kínjait köti csokorba azok számára, akik jámbor elmélkedésben vele foglalkoznak. Ó, mennyi üdvözítő világosságot ébreszt a lélekben, mekkora szívbéli megindultságot eredményez, milyen legyőzhetetlen erőt kölcsönöz a léleknek az Isten Fia keserű szenvedéséről való állandó elmélkedés! A mindennapos gyakorlat győzött meg arról, hogy a jámbor imádság ezen formája az emberi erkölcsöket milyen gyorsan megjavítja. A Keresztút ugyanis a bűnök ellenszere, a zabolátlan kívánságok megtisztítása, hatásos lelkesítő az erényre és az életszentségre. Valóban, ha az Isten Fiának keserves kínjait mintegy ugyanannyi festett képen elevenen szemünk elé állítjuk, szinte lehetetlen, hogy ekkora világosság sugarában életünk szennyétől vissza ne riadjunk. Sőt arra sürget bennünket, hogy szeretettel válaszoljunk az ilyen nagy szeretetre, vagy legalább a nehézségeket, amelyek életünk körülményeiből fakadnak, s mindenfelől ránk törnek, szívesen elviseljük.

Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről {*} Nem emberi bölcsességből, hanem Isten erejéből.

Tanításom és igehirdetésem a lélek és az erő bizonyításából állt {*} Nem emberi bölcsességből, hanem Isten erejéből.

Testvéri érzés lobogva szívében,

fut százfelé is rendet tenni szentünk:

térít tévelygőt, tanítgat tudatlant,

védi a gyengét.

Buzgó szavára megtörik a bűnös,

sajtolva könnyet szeméből a bánat;

sok falu jobbul, helyes útra tér a

városi nép is.

Bármi vész támad, támasztja akárki,

ott terem ő is késedelem nélkül;

éltető étket nyújt az elesettnek

minden időben.

Bármennyi áldott magvat vet el útban,

nem kevesebb jó kel ki nyomdokában:

lángol a szív és ősi tisztaságban

fénylik a szent hit.

Föld meg a mennybolt egymásnak felelve

háladalt zengjen a Szentháromságnak;

bölcsen és szívvel viseli ő gondját

mind e világnak. Ámen.

Benedictus-ant:Mint a fényes Nap, mindenre rátekintett, {*} és keze művein az Úr dicsősége ragyogott.

Fogadd, mindenható Urunk,

könyörgésünket szívesen,

mikor egy kiváló fiad

ünnepét üljük közösen.

E férfiú – merő erény_–

kitűnt a tettek mezején,

fénylett, mint áldott gyertyafény

a gyülekezet közepén.

Érdemli áldozat nevét,

mert amíg csak a földön élt,

viselte kereszt bélyegét,

saját hibáit zúzva szét.

Mivelhogy immár odafenn

övé a végső győzelem,

könyörgésére idelenn

szálljon ránk égi kegyelem.

Dicsőség, Krisztus, teneked,

ki sokféle kegyelmedet

árasztod ránk; s aki szeret,

kitárod annak az eget. Ámen.

Magnificat-ant:Az Úr az erősség adományát adta neki, {†} és a bátorság is vele maradt, {*} hogy elérje a magasságot, ahol átvette örökségét.

Szent Ferenc Antal 1681-ben született a dél-itáliai Lucera városában szegény szülők gyermekeként. Tizennégy évesen csatlakozott a konventuális ferencesekhez. Assisiben végzett teológiai tanulmányokat, majd Rómában magiszteri fokozatot szerzett. Buzgó és áldozatos életű lelkipásztorként gyóntatott, börtönlelkészként működött, betegeket látogatott és a harmadrendiek lelkivezetőjeként szolgált. A Szeplőtelen Fogantatás misztériumának buzgó hirdetője volt. Szakadatlan munka, önmegtartóztatás, imádság töltötte ki életét. Érte imádkozó rendtársai körében halt meg 1742. november 29-én. II. János Pál pápa 1986-ban avatta szentté.

Istenünk, aki Szent Ferenc Antalban a szeráfi tökéletesség példáját és a te Igéd buzgó apostolát adtad nekünk, engedd, kérünk, hogy az ő érdemeire és közbenjárására mindig szilárdak maradjunk a hitben és tevékenyek a szeretetben, hogy így örök jutalmat nyerjünk.

Marchiai Szent Jakab Monteprandonéban született 1394-ben. Perugiában tanult, ahol elsősorban jogtudományokkal foglalkozott. A ferences rendbe lépve folytatott teológiai stúdiumokat, majd pappá szentelték. Sokat fáradozott az obszervancia felvirágoztatásán. Önmagával szembeni, szinte kegyetlen szigorúságát barátjának, Sienai Szent Bernardinnak kellett mérsékelnie. Majdnem húsz éven át harcolt egész Itáliában a szélsőséges fraticellik ellen. Saruban járta be Európát Norvégiától Illíriáig, vitatkozott a zsidókkal Pomerániában, a valdiakkal Dél-Németországban, a huszitákkal Csehországban. A török elleni harc szószólójaként társának, Kapisztrán Szent Jánosnak művét folytatta hazánkban. Ahol csak megfordult, Jézus Nevének tiszteletét terjesztette. Egy ideig Szegeden volt gvardián, ahol ma is őrzik egykori székét. Pápai legátussá nevezték ki; e küldetésében érte a halál Nápolyban, 1476. november 28-án. XIII. Benedek pápa 1726-ban avatta szentté.

A másik jó földbe hullott és százszoros termést hozott. Vagyis az áhítatos szívekbe, melyeket termékennyé tett a Szentlélek ereje. Ebbe veti el az Isten Igéje a bűnbánatot, az alázat violáját, a szeretet rózsáját, a tisztaság liliomát, az istenfélelmet és istenszeretetet, az örökkévalók utáni vágyat, a földiek megvetését, és minden erénynek szépségét. Ó, Istennek drága és szentséges szava! Te világosítod meg a hívők szívét; te üdíted fel az éhezőket, te vigasztalod meg a megtörteket; te termékenyíted meg minden jóval a lelkeket és minden erénnyel virágzóvá teszed őket. Te ragadod ki az ördög torkából a lelkeket, a gonoszokat igazzá teszed és a földieseket mennyeiekké formálod. Szent vagy? Az igehirdetésnek köszönheted. Siratod bűneidet? Az igehirdetésre teszed. Megbocsátod a sérelmet? Az igehirdetésre. Felhagysz rossz indulatoddal? Az igehirdetésre. Türelemre teszel szert és elveszett lelkedet megigazítod? Az igehirdetésre. Hol ismerted meg Istent? Az igehirdetésben. Mi változtatja a gonoszokat jó emberré? Az igehirdetés. Mi űzi el a számtalan rosszat, a gyilkosságot, a paráznaságot, az árulást, a gyűlölködést és efféléket? Az igehirdetés. Mert akik nem hallják az Isten Igéjét, olyanok, mint az állatok. Ugyan mi vet véget a tévedésnek és az eretnekségnek? Az igehirdetés. Mi téríti meg a világot? Az igehirdetés. Ugyan mit bízott Krisztus az apostolokra? Az igehirdetést. Mi veti el a kegyelmeket és az erényeket a lelkekben? Az igehirdetés, mert nem ti vagytok, akik beszéltek. Ó, szentséges igehirdetés! Drágább vagy minden kincsnél! Boldogok, akik szívesen hallgatnak téged, hiszen nagy világosság vagy, megvilágosítod az egész világot. Bernát mondja: „Jóindulattal hallgassuk az Isten szavát, áhítattal fogadjuk be, gondosan őrizzük meg mindazt, ami az üdvösségre vonatkozik. Ne nézzük emberi szónak, hanem valóban az Isten szavának. Akár vigasztal, akár int, akár dorgál, hallgassunk rá." Amint a hanyag magvető itt-ott elhullajtja, elveszti a magvakat, éppúgy tesz az Isten szavának hanyag hallgatója. Erre mondja Ágoston: „Újra csak megkérdezlek benneteket, testvéreim és nővéreim, mondjátok csak, igazán mit tartotok többre: Krisztus testét vagy Isten szavát? Ha igazán feleltek, akkor be kell vallanotok, hogy nem kisebb az Isten szava, mint Krisztus teste. Nem kisebb annak vétke, aki hanyagul hallgatja Isten szavát, mint aki Krisztus testét hanyagságból a földre ejti."

Hirdesd az igét! Állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Ints, kérj, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel! {*} Maradj mindig meggondolt, viseld el a bajokat, lásd el az igehirdető feladatát.

Benedictus-ant:Jézus nevét hirdette az embereknek, {*} és az Istentől kapott igéket prédikálta nekik.

Magnificat-ant:A gyalázatos istentelenséget megtörte, {†} az istentelenek szívét az Úr felé irányította, {*} és a bűnösök napjaiban erőt öntött az istenfélőkbe.

Istenünk, aki Szent Jakabot a lelkek üdvére és a bűnösök megtérítésére az Evangélium kiváló hirdetőjévé tetted, engedd kegyelmesen, hogy közbenjárására minden bűntől megtisztuljunk, és elnyerjük az örök életet.

Mindenható örök Isten, te a Szeráfi Rend szentjeinek változatos ragyogásával Egyházadat fölékesítetted. Add meg nékünk, hogy amikor emléküket közös ünnepléssel tiszteljük, erényeiket követve a földön, elérhessük mi is az igazak koronáját a mennyben.

Ant. Urunkat, a királyok Királyát, a szentek koszorúját, jöjjetek, imádjuk!

Mindenek üdve, Krisztusunk,

tartsd meg szegény szolgáidat

édesanyád, Szűz Mária

könyörgésére kegyesen.

Boldog lelkek seregei,

kik betöltitek az eget,

a múlt, a jelen s a jövő

ártalmát hárítsátok el.

Ó, vértanúk szent csapata,p>

hitvallók végtelen sora,

segítsen imádságotok

az üdvösségre minket is.

Ferenc s Klára hajtásai,

s az égnek minden szentjei,

bennünket gyámolítsátok,

Krisztusban egyesítsetek.

A köztünk támadó viszályt

csírájában fojtsátok el,

hogy minket életünk során

Krisztus békéje hasson át.

Szentháromságnak glória!

Könyörgéstek adjon erőt,

hogy ezentúl, mint illik is,

méltón s buzgón dicsérjük őt. Ámen.

1. Ant.Ismeri az Úr az igazak útját, akik az Úr törvényéről elmélkednek éjjel és nappal.

2. Ant.Csodálatos a te neved, Urunk, mert szentjeidet dicsőséggel és fénnyel koronáztad.

Mi nem önmagunkat hirdetjük, hanem Jézus Krisztust, az Urat, magunkat pedig, mint Jézus kedvéért szolgátokat. Isten ugyanis, aki azt mondta: „A sötétségből támadjon fény", világosságot támasztott a mi szívünkben is, hogy fölragyogjon nekünk Isten dicsőségének ismerete Jézus Krisztus arcán. Ezt a kincset cserépedényben őrizzük, hogy az erő túláradó nagyságát ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak, de össze nem szorítanak, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, üldözést szenvedünk, de elhagyottak nem vagyunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk. Testünkben Jézus kínszenvedését hordozzuk szüntelen, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon halandó testünkön. Életünk folyamán váltig halálra szánnak minket Jézusért, hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, bennetek pedig az élet. Mivel pedig a hitnek ugyanaz a szelleme él bennünk, mint amiről írva van: „Hittem, azért szólaltam meg", mi is hiszünk, s azért beszélünk. Hiszen tudjuk hogy, aki az Úr Jézust föltámasztotta, Jézussal minket is föltámaszt és veletek együtt elébe állít. Mindez értetek történik. Minél bővebben árad ugyanis a kegyelem, annál bővebben áradjon túl a hálaadás Isten dicsőségére. Ezért nem veszítjük el bátorságunkat, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról-napra megújul. Pillanatnyi, könnyű szenvedésünk ugyanis a mennyei dicsőség túláradó, örök mértékét szerzi meg számunkra. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra szegezzük tekintetünket. A látható ugyanis ideig tartó, a láthatatlan viszont örök. Krisztus szeretete sürget minket, abban a meggyőződésben, hogyha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak. Ő mindenkiért meghalt, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és föltámadt. Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: nagy türelemmel, megpróbáltatásban, szükségben, szorongatott helyzetben, verést szenvedve, tömlöcben, zendülés közepette, fáradozásban, virrasztásban, böjtben, tisztaságban és tudásban, béketűrésben és jóságban, a Szentlélekben és őszinte szeretetben, igazmondásban és Isten erejében, az igazság támadó és védő fegyverzetében, dicsőségben és megszégyenülésben, gyalázatban és jó hírnévben, mint csábítók, de mégis igazmondók, mint ismeretlenek, de mégis jól ismertek, mint halálra szántak, de mégis élünk, mint összevertek, de belé nem haltak, mint szomorkodók, de mindig derűsek, mint szűkölködők, de sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan.

Az Úr végzéséből és az atyai törvények folytán Isten szentjei megmaradtak a testvéri szeretetben, {*} Mert egy volt mindig a lelkük és a hitük.

Íme, milyen jó és mily gyönyörűséges, mikor együtt laknak a testvérek, {*} Mert egy volt.

Üdvözítőnk először is azt mondja: Boldogok a lélekben szegények. Ezzel a hallgatókat meghívja a földiek birtoklásáról való tökéletes lemondásra. Másodsorban hozzáfűzi: Boldogok a szelídek. Ezzel rámutat saját akaratunk és érzésvilágunk megtagadására, mert ezek elvennék tőlünk a szelídséget és erőszakoskodóvá tennének bennünket. Harmadszor még ezt is hozzáteszi: Boldogok, akik sírnak. Ezzel a testi vágyak teljes elűzésére buzdít. Ehhez hozzáfűzi: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, és Boldogok az irgalmasok. így serkent bennünket arra, hogy legyünk igazak és jámborak, szálljunk le mélyre embertársaink terhének viselésében. Majd mindezekhez hozzáteszi: Boldogok a tisztaszívüek, és Boldogok a békességszerzők. Ezáltal vonz bennünket arra, hogy emeljük föl szívünket, legyen tiszta, átlátszó a gondolatvilágunk, csendes és békés az érzésvilágunk. Ez a lelkület teszi tökéletessé az embert, hasonlóvá Jeruzsálemhez, melyet a béke látomásának értelmeznek. Legvégül e szavakkal zárja: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Szinte körbejár, majd visszatér a kiinduláshoz. Mert ez utóbbi adja egymagában is az összes többi foglalatát. A szegények ősatyja, Szent Ferenc, éppen ezen tanítás alapján vetette meg Regulájának elején a hármas alapot, mint életformát: „A Kisebb Testvérek regulája és élete ez: tudniillik kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent Evangéliumát, élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban." A másik hármat ajánlja, hogy vágyakozzunk utána, mert az adja meg a teljességet: „Ügyeljenek a testvérek arra, hogy legyen bennük az Ur lelke és az ő szent működése, mindig tiszta szívvel imádkozzanak Istenhez, legyenek alázatosak és türelmesek az üldöztetésben meg a gyengeségben és szeressék azokat, akik bennünket üldöznek, megszólnak és vádolnak." Ezzel tulajdonképpen a másik hármat érinti, mert buzdít arra, hogy emeljük szívünket Istenhez, majd pedig ereszkedjünk le testvéreinkhez. Éppen ezért iktatja közbe az ellenségeink iránti türelmet. Így tehát az első három keresztre feszíti a tökéletes embert, a másik három pedig hasonlóvá teszi Istenhez, hogy így mintegy hat szeráfszárnyon a világtól elszakadjon és röptében az isteni dolgokban tartózkodjon. Nagyon is illő volt, hogy ezt a szent szegénykét, aki az evangéliumi tökéletességet a maga egészében megtartotta és tanította, Krisztus maga igazolja azzal, hogy szeráfi alakban megjelenésére méltassa és sebhelyeit, mint jeleket, reá nyomja. Illett, hogy a végső idők veszélyes homálya, ködösítése ellen nyilvánvaló jelet adjon számunkra a tökéletesség útján, és ezáltal tanítson meg bennünket arra, hogy mindegyikünk a tökéletességet válassza. De ne tanuljuk meg a tudálékos, mások fölé emelkedést, hanem a kicsinyekkel való együttérzést.

Ti, akik elhagytatok mindent és követtetek engem, {*} Százannyit kaptok, és az örök élet lesz az osztályrészetek.

Boldogok vagytok, ti, szegények, tiétek az Isten országa. {*} Százannyit kaptok.

Mennyben országló, életadó Krisztus,

üdvözült lelkek mestere és útja,

szálljon ez ének áldozati füstként

színed elébe.

Fenn a magasban szüntelenül zengvén,

téged magasztal angyaloknak ajka,

téged a szentek szárnyaló dalukkal

egyre dicsérnek.

Érdeme folytán Boldog Szűzanyánknak

s mennyekbe szállott szent testvéreinknek,

számtalan bűnük méltó büntetését

majdan elengedd.

Félre sikamlott életünket szánd meg,

tiszta szívünkből mi is hadd dicsérjünk;

jussunk el egykor szent színed elébe,

add meg, esengünk.

Szent Üdvözítőnk, örök hála néked,

s hála adassék mennyei Atyánknak,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

1. Ant.Ezek azok a szentek, akiket az Úr kiválasztott, és örök dicsőséget adott nekik.

2. Ant.Szentek és alázatos szívűek, dicsérjétek az Istent; igazak szelleme és lelke, himnuszt zengjetek Istenünknek.

Akiket Isten eleve ismert, azokat előre arra rendelte, hogy hasonlókká váljanak Fia képmásához, így lesz ő elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig előre elrendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazultakká is tette, akiket pedig megigazultakká tett, azokat meg is dicsőítette.

Istenünk, életszentség forrása, te sokféle kegyelmed csodáit a szentekben felragyogtattad,

Gondviselő Istenünk, te a szentekben Fiadnak tökéletesebb képmását állítottad elénk,

Mennyek Királya, te Krisztus hűséges követői által fölébreszted bennünk az eljövendő ország utáni vágyat,

Istenünk, te Fiad Testének áldozatában szorosabban kapcsolsz össze az ég lakóival,

növeld áhítatunkat, hogy istentiszteletünk jobban hasonlítson az övékhez.

Benedictus-ant:Téged dicsér, egek Ura, a mártírok dicső hada, {†} szentek s boldogok kara, szüzek, özvegyek csapata, {*} Téged minden szentek és választottak szívvel-lélekkel vallanak, boldogságos Szentháromság, egyetlen Isten.

Az igazak örökké élnek, és az Úrnál van jutalmuk, és a Magasságbeli viseli gondjukat. így elnyerik az Úr kezéből a dicsőség országát s a szépség koronáját, mert jobbjával oltalmazza és szentséges karjával védelmezi őket.

Ezek azok az irgalmas férfiak, kiknek kegyessége nem ért véget. Javaik megmaradnak ivadékuknál, és unokáik szent örökség. A szövetségek részese marad ivadékuk, és miattuk gyermekeik is mindörökre megmaradnak. Törzsük és dicsőségük el nem enyészik. Testüket békében temették el, nevük azonban nemzedékről nemzedékre száll.

Szentek fiai vagyunk és azt az életet várjuk, melyet Isten azoknak ad, akik sohasem szegik meg iránta való hűségüket.

Üdvösségszerző Jézusunk,

segítsd a megváltottakat;

irgalom anyja, Szűzanya,

népednek üdvösséget adj.

Mindnyájan, kik a csillagos

trónszékeken tündöklőtök,

fogadjátok jóságosan

erőért esdeklő imánk.

Mártírok győztes serege,

jámbor papok boldog kara,

szüzesség tiszta kórusa

mossa le vétkünk szennyeit.

Áldás, dicsőség, tisztelet

az Atyának és Fiúnak

s a Szentléleknek egyaránt

most és örök időkön át. Ámen.

(Sík Sándor fordítása apró módosításokkal SzD)

1. Ant. Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből ott álltak a trón előtt.

3. Ant.Minden szentek Krisztussal örvendeznek, és fehér ruhába öltözötten követik a Bárányt, bárhová megy.

Dicsérjük a híres férfiakat, a mi őseinket, nemzedékeik sorában. Gazdagok voltak, szép életre törekedtek, és békében laktak házaikban. Meg is becsülték őket népük nemzedékei, és dicséretet arattak napjaikban.

Ez az igazi testvériség, {*} Mely Krisztus szeretetével legyőzte a világ sötétségét.

Magnificat-ant:Sohasem lehetett hallani, sem fül fel nem fogta, {†} sem szem nem látta, Isten, rajtad kívül, {*} amit azoknak készítettél, akik téged várnak (Iz 64, 4).

Te a szent szüzeknek megadtad a szűz Krisztus követésének kegyes adományát,

engedd, hogy a szüzek a neked szentelt szüzességben felismerjék a mennyei javak rendkívüli jelét.

Kegyelmes Urunk, engedd, hogy elhunyt testvéreink szentjeiddel együtt lehessenek,