Imaórák Liturgiája a Szalézi Család számára

1915. január 4-én született a Pozsonyhoz közeli Pozsonyszőlősön (Szlovákia) egy tízgyermekes család elsőszülött fiaként. Tíz éves korában Szűz Mária közbenjárására meggyógyult betegségéből, ezért megígérte neki, hogy „örökre gyermeke lesz” és a szalézi papi hivatást választotta. 1932-ben tett fogadalmat, majd 1940-ben pappá szentelték. A "Barbárok éjszakája" (1950. április 13–14.) elől menekülve úgy döntött, elkísér néhány fiatal rendtársat, hogy átkelve a vasfüggönyön Torinóba menjenek és ott papokká válhassanak. Egyházmegyés papokat is mentett. Két alkalommal (1950 nyarának végén és őszén) is sikerrel jártak, ám a következő próbálkozásnál 1951 áprilisában már nem jutottak át. Zeman Titusz atyát letartóztatták, megkínozták, 12 évig fogva tartották, majd 5 évre házi őrizetre ítélték. 1969. január 8-án halt meg.

(Levél barátomnak, Michal Lošonský-Želiarnak [Linz, 1951. január 26.]
Szlovák Nemzeti Levéltár [Pozsony] – VIII. nyilvános példány 869

Ma a szentmisén két nagyon erős inspirációm volt. Ha korábban kaptam volna meg őket, nem írtam volna meg nektek az előző levelet [január 21-én] a félelmemről. Az első gondolatom az olvasmány alatt jött: „nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért” (1 Jn 3, 16), ezért tehát nem kell félnünk; ugyanebben az olvasmányban halljuk: „tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket” (1 Jn 3, 14). Kedves barátom, elmélkedj ezen az olvasmányon, olvasd el lassan mondatról mondatra, gondold át, és meg fogod érteni, hogy tévedtem, amikor elküldtem neked az előző levelet abban a hangnemben. Mert ezen első benyomásaim, amelyek túlságosan kötődtek ennek az életnek a gondolatához nem szóltak ahhoz a másikról, a jobbikról, amelyet reméljük, hogy Isten irgalmából elnyerünk.

A második ihletre az evangéliumban találtam rá: „Ne féljetek... Ugye két verebet adnak egy filléren? S Atyátok tudta nélkül egy sem esik le a földre. Nektek minden szál hajatokat számon tartják. Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél (Mt 10, 29-31). Egyetlen veréb sem esik a földre Atyátok akarata nélkül, még a fejünk haja szála is mind számon van tartva, egyet sem veszítünk el, ha Isten meg nem engedi azt, és itt megismétlődik, hogy „ne féljetek”. Kedves barátom, bevallom neked, hogy két erős gondolatom volt, amelyek elkísértek az egész mise alatt, és ezt mindenképp meg kell írnom neked.

Talán valaki hamis hősiességnek fogja nevezni, talán őrültségnek, talán ésszerűtlenségnek. Mindenki annak nevezi, aminek akarja, én viszont kötelességnek nevezem, amelyet elöljáróim rám bíztak, amiért felelős vagyok Isten és az „igazi elöljáróim” előtt, nem pedig azok előtt, akik maguk akarnak elöljárókká lenni, és mindent a kényelmes hivatalból irányítani.

Azért írok neked, mert nem tudok szabadulni attól a megérzésemtől, hogy el akartok távolodni a vállalkozásomtól [ezt a benyomást kelti] annak a levélnek alapján, amit idéztél nekem, és amelyben az egyik buzgó rendtársam figyelmeztetett téged, hogy figyeljetek rám, mert az elöljáróimmal való egyeztetés nélkül dolgozom. Biztosíthatlak, hogy konzultáltam elöljáróimmal, és hogy ők is áldásukat adták rám mindazért, amit don Bosco saját áldásának tekintek, hiszen ők az ő utódai és képviselői itt a földön.

Ugye két verebet adnak egy filléren? {*} Atyátok tudta nélkül pedig egy sem esik le a földre.

Ne féljetek hát! Sokkal többet értek a verebeknél. {*} Atyátok Atyátok tudta nélkül pedig egy sem esik le a földre.

Istenünk, aki boldog Tituszt áldozópapságra és vértanúságra hívtad, bátorságot öntöttél szívébe, hogy félelem nélkül kövesse az Evangéliumot életét adva testvéreiért. Segíts minket is, hogy az ő közbenjárására, mindig gondoskodjunk felebarátainkról, és mindvégig hűségesek maradjunk keresztény hivatásunkhoz.

A mai napon a Jézus és Mária Szent Szív Leányai Intézmény alapítójáról emlékezünk meg.
Variara Alajos Viarigiben született (Asti, Olaszország), 1875. január 15-én. Tizenkét éves korában ellátogatott a valdoccói oratóriumba, Don Bosco halála előtt négy hónappal. Don Bosco olyan nagy hatással volt a gyermekre, hogy ez a szalézi élet felé terelte őt. 1891-ben kezdte a noviciátust, és boldog Rua Mihály előtt tette le fogadalmát. 1894-ben találkozott Michele Unia atyával, a kolumbiai Agua de Dios leprásainak misszionáriusával, aki megkérte, hogy kövesse őt. Alig egy évvel azután, hogy Kolumbiába érkezett, Unia atya meghalt, így Variara vette át a helyét. 1898-ban pappá szentelték. A valdoccói oratórium mintájára a szenvedés helyét a boldogság kis városává alakította, ahol intenzív lelki életet lehetett élni. Mint lelki vezető, sok fiatal lányban meglátta az egyházi szolgálat iránti vágyat, és mivel egyetlen kongregáció sem fogadott volna be leprást, vagy még leprások lányát sem, megfogalmazódott benne a gondolat, hogy Istennek kellene szentelni leprás fiatalokat is. Így hozta létre azt az új egyházi intézményt, amely nevében is Jézus és Mária Szent Szívének védelmét kéri. Hamarosan azonban Alajos atya élete megtelt szenvedéssel és meg nem értéssel, így a rendfőnök más helyekre helyezte őt. Egészségi állapota közben folyamatosan romlott. Az orvosok tanácsára a kolumbiai Cúcutába vitték, ahol 1923. február 1-én, 48 éves korában halt meg. Cúcutában temették el, majd 1932-ben a holttestet Agua de Diosba szállították, ahol ma is található. 2002. április 14-én, húsvét harmadik vasárnapján, Szent II János Pál pápa boldoggá avatta a Szent Péter téren.

Jézus Szívében szeretett lányaim, (…) ügyeljetek, hogy mindent, amit tesztek, cum ipsum, per ipso et in ipso tegyétek, tehát mindent Jézussal, Jézus által és Jézusban tegyetek! Jézus olyan, mint a fűszer, amely megízesíti minden munkátokat. Ne feledjétek, hogy a könyörületesség számos gyakorlata, amit előír számotokra az Alapszabályzat, és az imáitok egy kis forráshoz hasonlatosak: a könyörületesség lelkét táplálja, amely megszenteli életetek minden egyes pillanatát. Ha huzamosabb ideig nem akartok tanúságot tenni e lélekről, vagy ha valami szörnyűség folytán ti magatok akarnátok elfojtani a szívetekben, hogyan fogjátok megóvni azt a bensőséges kapcsolatot, azt a rendkívüli rokoni köteléket, amelyet maga Jézus kötött Önmaga és a mi lelkünk között a Keresztség szentsége által?

Nem létezne semmiféle kapcsolat az Isten, akit mi Atyánknak hívunk, és miköztünk, akik a gyermekeinek nevezhetjük magunkat. Ebben a szomorú esetben az élő hit lelke, amely megerősíti Szent Vallásunk igazságába vetett bizodalmunkat, elgyengülne. Bármilyen helyzetben is vagyunk, mindig hatással van ránk ez a hit. De az irgalom lelke nélkül többé már nem engedelmeskednénk a Szentléleknek, aki számtalanszor meglátogat, tanít, megvigasztal és meggyógyít betegségeinkből.

Ha azonban gondosan tápláljátok ezt a lelket, akkor az Istennel való kapcsolatunk sosem szakadhat meg, hanem kihat minden egyes cselekedetünkre, még a legegyszerűbbekre is. Tetteink mélyen vallásossá válnak általa, és következményükben is természetfelettiek lesznek. Illatos áldozatként, annak a végtelen imádatnak az eszközeivé teszi őket, amellyel Istennek tartozunk. S ha így teszünk – mondta Nagy Szent Gergely – életünk ama boldogság kezdete lesz, amelyet az üdvözültek élveznek a Paradicsomban.

Amennyiben fennáll ez a kapcsolat, mi történik Isten és a lélek között, amikor a kötelék olyan erőssé válik, hogy a lelket egyházi szolgálatra hívja? Amint kimondjátok a szent fogadalmat, a lelketek Jézus Krisztus menyasszonyává válik, feltétel nélkül neki szenteli magát, neki adja minden tehetségét, minden érzelmét, a teljes életét. A lélek tehát egészen az Istené lesz. Éppen ezért egy nővér számára nincs is fontosabb, minthogy az irgalom lelkét táplálja. Olyannyira át kell hatnia, hogy átadhassa a körülötte élőknek is.

Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást, az Úrnak szolgáltok. {*} Mert arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek.

Istenünk, minden jóság forrása, Fiad halálával és feltámadásával megváltottad a világot. Engedd meg, hogy Boldog Variara Alajos áldozópap közbenjárására, aki türelmesen viselte Krisztus szenvedéseit, mindenhol tanúi legyünk szeretetednek.

Benedictus-ant:Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.

Testvéreim, magasztaljuk Krisztust, szent Istenünket, és kérjük tőle, hogy Boldog Variara Alajos példáját követve szentségben járjunk színe előtt életünk minden napján.

Te hasonló lettél hozzánk és vállaltad minden kísértésünket, de bűnbe nem estél,

segíts, hogy alázatosan szolgáljunk testvéreinknek és neked, Urunk, Jézus!

Boldog Variara Alajosban példát adtál nekünk arra, hogyan szolgáljuk testükben és lelkükben megtört testvéreinket,

segíts, hogy „Jézus és Mária Szent Szívének Leányai” és a Szalézi Család minden tagja ugyanekkora szeretettel forduljon a leginkább szükséget szenvedők felé!

Magnificat-ant: Bizony mondom nektek: amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

Boldog Variara Alajos Krisztust, az irgalmas szamaritánust követve minden, lélekben és testben megtört ember mellé áll. Közbenjárását kérve, így könyörögjünk:

Urunk, te meggyógyítottad a római százados szolgáját. Vele együtt így kérünk:

emlékezz meg rólunk országodban. Vedd magadhoz elhunyt testvéreinket, bocsásd őket szent színed látására.

1891. április 5-én született, Santiago del Chilében. Bosco Szent János Megelőző Módszerével tanították a Segítő Szűz Mária kollégiumban, az argentin Andokban. A boldog gyermek kapcsolata Jézussal, társai iránti szeretete és a mindennapos elfoglaltságaiban tanúsított hűsége hamar példamutatóvá vált. Bizalommal telve hősiesen viselte a korát meghaladó fizikai és erkölcsi szenvedéseket. A Szentlélek sugallataiban bízva tétovázás nélkül áldozatul adta magát, hogy édesanyja visszataláljon az üdvösség útjára. 1904. január 22-én halt meg Junin de Los Andesben (Argentína). 1998. szeptember 3-án, Szent II. János Pál pápa a Colle Don Boscón, a nyolc boldogságról nevezett Fiatalok dombján boldoggá avatta.

(Sacra pro causis sanctorum Congregatio, Beatificationis et Canonizationis Servæ Dei Lauræ Vicunia, Summarium, Roma 1969, 227ss, passim).

„Az első naptól kezdve, hogy Laura a kollégiumba került – emlékszik vissza az igazgató nővér –, életkorát meghazudtoló megfontoltságról, és a vallásos dolgok iránti őszinte vonzalomról tett bizonyságot. Annak ellenére, hogy egy kislányról van szó, imaélete komoly volt, nyoma sem volt mesterkéltségnek vagy bármiféle túlzásnak”.

Minden természetes és egyszerű volt benne. Miközben imádkozott, teljes elméjével odafigyelt. Szinte sosem vette észre, ami körülötte történt, gyakran rá kellett szólni, ha hívták, vagy ha ideje volt kimenni a templomból.

Minden más kötelezettségét ugyanezzel a figyelemmel végezte. Jól megértette és megfogadta az intelmet: „Azzal foglalkozz, amit éppen csinálsz”. Lelkében szent szabadsággal, vidáman járt a templomból a tanterembe, onnan a műhelybe, bármilyen más munkába, vagy éppen szünetre.

„Számomra – szokta mondani – az imádság és a munka ugyanaz. Ugyanaz az imádság, mint a játék vagy az alvás. Ha azt teszem, amire kérnek, Isten akaratának engedelmeskedek, és én csak erre vágyom. Ez az én legjobb imádságom”.

„Miután megismerte az irgalmat – mondta az igazgató nővér – olyan hőn imádkozott, hogy még az óraközi szünetben is teljesen elmélyült Istenben”.

„Úgy látom – mondta –, hogy maga az Úr élteti bennem isteni jelenlétének emlékét. Akárhol vagyok, a tanteremben vagy az udvaron, ez az emlék mindenhová elkísér, segít és megerősít engem”.

„Ha másra se tudsz gondolni – figyelmeztette a gyóntatója –, könnyen megfeledkezhetsz a kötelességeidről”.

„Nem, Atyám! – válaszolta – Tudom, hogy ez az elmélkedés segít, hogy mindent jobban csináljak, nem zavar meg, hiszen én nem is gondolok rá egyfolytában. Anélkül, hogy rá gondolnék, ez az emlék örömmel tölt el”.

Ifjúságom óta oktatsz, Istenem, csodáidat mindmáig hirdetem. {*} Ne vess el engem öregségem idején.

Örömmel töltesz el színed előtt, és mindörökké tart örömöm jobbodon. {*} Ne vess el engem öregségem idején.

Mindenható Istenünk, kimondhatatlan gyöngédség Atyja, te Boldog Vicuña Laura szolgálódban, már zsenge korában csodálatosan egyesítetted a lelki erősséget és az ártatlanság ragyogását. Közbenjárására kérünk, önts belénk bátorságot, hogy az élet küzdelmeiben helytálljunk és a világ előtt a tisztaszívűek boldogságáról tanúskodjunk. A mi Urunk.

Urunk és Istenünk, minden szentség forrása, gyermeki szívvel magasztalunk, és mondjuk:

Atyánk, te minden időben új, fiatal szentek példájával gazdagítod az Egyházat,

add, hogy keresztségünk ígéretének eleget téve megtapasztalhassuk Krisztus követésének örömét!

fogadd el életünk áldozatát, hogy egy közösségben növekedhessünk veled és testvéreinkkel!

Szentlelked ajándékával erős hitet, tiszta szívet, és hősies szeretetet adtál a fiatal Laurának,

tégy minket jóságod jelévé azok számára, akikkel életünk során találkozunk!

Adjunk hálát az Úrnak a sok csodáért, amit szentjei által cselekedett, és kérjük:

hogy segítsenek a fiataloknak megtalálni és bátorsággal elfogadni az általad kínált utat!

Mindazoknak, akik testükben és lelkükben szenvednek, add meg a kereszt bölcsességét,

hogy Boldog Laura példáját követve fölfedezhessék a megtisztító és fölszabadító szenvedés értékét!

hogy hirdethessék a valódi emberi és keresztény értékeket, a népek fejlődésének javára!

fogadd őket magadhoz, hogy az angyalok és a szentek seregével örökre együtt örvendezzenek országodban!

Ferenc Savoyában született 1567. augusztus 21-én. Midőn Genf püspökévé szentelték (1602), egész apostoli tevékenységét annak szentelte, hogy Chablais lakosságát visszatérítse a katolikus hitre, mivel korábban a protestantizmushoz csatlakoztak. Sokrétű tevékenységével nevelte a keresztény népet, megmutatva neki, hogy minden életformában megvalósíthatja a lelkiség útjait. Teljesen a lelkipásztorkodásnak szentelte magát: egyszerűvé lett az egyszerűekkel, teológiáról vitatkozott a protestánsokkal, elkezdte a “jámborság útját” a Krisztust szolgálni akaró lelkekkel, megnyitotta számukra Isten szeretetének titkait, vigyázva, hogy a jámborság útját elérhetővé tegye a világiaknak is, és hogy kedveltté tegye az áhítatgyakorlatokat. Felhasználta a nyomdát, előmozdította a munkát és a kultúrát, mindenkivel szeretetteljes jósággal és bölcs szelídséggel társalgott. Lyonban halt meg 1622. december 28-án. 1665-ben a szentek közé sorolták, IX. Pius pápa nyilvánította egyháztanítóvá (1877). “Apostoli szeretetétől” és “evangéliumi kedvességétől és türelmétől” ihletetten Bosco Szent János őt választotta mintaképnek és védelmezőnek az ifjúság közti munkájában. Születése négy évszázados ünneplésének végén VI. Pál pápa “az isteni szeretet” doktorává nyilvánította.

Ant. Szalézi Szent Ferenc ünnepén, dicsérjük Krisztus Urunkat, minden bölcsesség forrását.

Testvéreim! Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok; teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet. Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól.

Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki minden fölött áll, mindent áthat, és mindenben benne van.

Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk a hitben és az Isten Fia megismerésében az egységre, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljes életkorának mértékére.

Akkor majd nem leszünk többé kiskorú gyermekek, akiket mindenféle megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság megingat és magával sodor. Az igazság útján járva szeretetben fogunk élni, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. Ő az, aki az egész testet, (az Egyházat) egybekapcsolja és összetartja a különféle ízületek segítségével és minden tag arányos együttműködésével. Így növekszik Krisztus teste, (az Egyház), és építi fel magát a szeretetben.

Azt mondom nektek, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban: ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon járatják az eszüket. Sötétség borult elméjükre és elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban.

Ti nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattatok, és megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van. Tehát eddigi életmódotokkal ellentétben vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben! Öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonló, igaz valóban szent teremtmény.

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet. {*} Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.

Legfőképpen pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. {*} Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre vagytok hivatva, egy testben.

Szalézi Szent Ferenc püspöknek „Az isteni szeretet könyve” című művéből

A szent szeretet, mint már mondottuk, a szívnek a jóra való irányulása és kiáradása a jó felé a belső tetszés módjára, amelyet a jóban találunk. Amint ez a tetszés a szeretet indító oka, úgy viszont a szeretet a tetszésnek indító oka.

Ha lelkünk figyelmét fölkeltette a javak nagysága, melyek az isteni lényegben vannak, akkor akaratunknak is megtetszenek. Ezek után szabadságunk és erőnk segítségével felhívjuk szívünket, hogy viszonozza ezt az első tetszést kellemes élvezéssel és erősítse e tetszést hozzájárulásával. Szívünknek Istene, tetszés, gyönyörűség által, melyet benne találunk. Ő a mi örökségünk, mert e tények által élvezzük a benne rejlő végtelen javakat, melyekben mint sajátunkban feltalálunk minden örömet és megelégedést. E gyönyörűség által esszük és isszuk lelkileg az istenség tökéletességeit, mert azokat sajátunkká tesszük és szívünkbe vonjuk.

Istenem, mekkora lesz örömünk, ha az égben szívünk szerelmesét látjuk, kinek tökéletessége és jósága mérhetetlen, mint a tenger vize.

Az üldözött szarvas, mely sokáig bolyongott, ha kristálytiszta forráshoz ér, élvezettel issza üdítő vizét. A mi szívünk is hosszú epedés és vágyakozás után Istennek élő és kimeríthetetlen forrásából fogja élvezni szerelmesének minden tökéletességét az öröm által, amelyet benne talált. Lelkünk szeretett vőlegénye bevonul szívünkbe, mint jegyese házába és megosztja vele halhatatlan örömeit. Hisz maga biztosít: „Ha valaki szeret engem, megtartja beszédemet: és Atyám is szeretni fogja őt, és hozzá megyünk és lakóhelyet szerzünk nála” (Jn 14,23).

Szent Pál apostol szeretete Jézus Krisztus élete, szenvedése és halála iránt oly nagy volt, hogy az isteni Üdvözítő élete, szenvedése és halála mintegy átömlött a szerető szolga szívébe, akinek akaratát átfonta szeretetével, emlékezetét az elmélkedéssel, értelmét a szemlélődéssel.

Legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban. {*} Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői.

Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű. {*} Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői.

Istenünk, te a lelkek üdvössége érdekében úgy akartad, hogy Szalézi Szent Ferenc püspök mindenkinek mindene legyen. Segíts, hogy példája szerint mi is fáradhatatlanul szolgáljuk embertársainkat és így mindenkor tanúságot tegyünk szereteted hatalmáról.

2. Ant. Ti papjai az Úrnak, áldjátok az Urat! Szelíd és alázatos szívűek, áldjátok az Urat!

Testvérek, amikor nálatok jártam, nem keresett szavakkal vagy bölcsességgel akartam nektek hirdetni Isten misztériumát. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja. A tökéletesek körében azonban mi is bölcsességet hirdetünk. Nem ennek a világnak a bölcsességét, hanem Isten titokzatos, rejtett bölcsességét, amelyet Isten öröktől fogva megdicsőülésünkre rendelt. Így érvényes az Írás szava: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik”. Nekünk azonban feltárta Isten a Lélek által.

Benedictus-ant:A bölcsek ragyognak majd, mint a mennybolt; akik pedig bölcsességre tanítottak sokakat, olyanok lesznek, mint a csillagok az égen.

Adjunk hálát Atyánknak, Istenünknek, aki minden szentség forrása és példája, és gyermeki szívvel kérjük:

Szalézi Szent Ferencben a te szelíd és alázatos szívű Fiadnak, Krisztusnak eleven példaképét ajándékoztad nekünk:

Szent Doktorunknak ajándékul adtad, hogy felismerje teremtett világod jóságát és szépségét:

vezesd a mi látásunkat is, hogy az élet különféle helyzeteiben mi is felismerjük jóságodat!

segíts minket is, hogy az életszentség útjára irányíthassuk a fiatalokat!

Krisztus tanítása éljen bennetek elevenen, s teljes bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást. Az Istennek énekeljetek hálás szívvel zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Akár mondtok, akár tesztek valamit, tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, így adjatok hálát Istennek, az Atyának.

Mint Isten kedves gyermekei, legyetek az ő követői és éljetek szeretetben, ahogy Krisztus is szeretett minket, és odaadta magát értünk jó illatú áldozati adományként az Istennek.

Kérünk benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet. Ügyeljetek, hogy senki ne fizessen rosszal a rosszért, hanem törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel.

Ant. 1. Nyájamnak én magam leszek pásztora: megkeresem az elveszettet, visszavezetem az eltévedtet.

Ant. 3. Nekem adományozta a kegyelmet, hogy hirdessem a népeknek Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát.

Testvérek, mint tudjátok, emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekeit dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekeit, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.

Magnificat-ant:Szent Ferenc püspökünk, szeretettől égő tüzünk, sokaknak atyjává tett meg Isten téged, vezess el minket is az örök élet mezőire.

Derűs bizalommal forduljunk imáinkkal mennyei Atyánkhoz, aki Krisztusban megalkotta az új szövetség népét, és mondjuk:

Szalézi Szent Ferencben buzgósággal és okossággal teljes lelkipásztort támasztottál nekünk:

vezesd a püspököket, a papokat és a diakónusokat lelkipásztori szolgálatukban!

Szent Ferenc szívében lángoló tüzet gyújtottál az Egyház egysége iránt:

add, hogy a keresztény közösségek előbbre jussanak az ökumenikus párbeszéd útján!

segítsd az írókat és a sajtót, hogy a nép kultúrájának valódi nevelői legyenek!

Szent Pártfogónkat egy bölcsességgel teli lelkiélet alapítójának és mesterének tetted meg:

A mai nap a Szent Mihály arkangyal Társaság alapítójáról emlékezünk meg.
Markiewicz Bronisłav 1842. július 13-án született a lengyelországi Pruchnikban, a mai Przemyśl főegyházmegye területén, ahol 1867. szeptember 15-én pappá szentelték. Tizennyolc év odaadó és eredményes szolgálat után szerzetesi hivatást érzett magában, így 1885-ben Olaszországba ment, ahol belépett a szalézi rendbe. Találkozott Bosco Szent Jánossal, akinek 1887. március 27-én letette kezébe a fogadalmat. Szalézi szerzetesként több megbízást kapott. Visszatért Lengyelországba, és Przemyśl egyházmegyében, Miejsce Piastowe plébánosa lett. A plébánosi munkán kívül a szegény sorsú és árva gyermekek tanításának szentelte magát. Ennek nyomán hozott létre két szerzetesrendet, egy férfi és egy női ágat, melyeket Szent Mihály arkangyal védelmére bízott, s Bosco Szent János lelkiségével irányított. Isten és embertársai felé túláradó szeretetével, és a „munka és mértékletesség” jelszavát követve egész életét a sorsukra hagyott árváknak, szegény gyerekeknek és az erkölcsileg eltévelyedett fiataloknak szentelte. A munkától kimerülten, 1912. január 29-én befejezte földi zarándokútját. Már halála előtt is szentként tekintettek rá. 1994. július 2-án Szent II. János Pál pápa jelenlétében közzétették a hősies erényeiről szóló határozatot. 2005. június 19-én boldoggá avatták.

A világ a pusztulás felé tart, mert az emberek tönkretették a közösségi élet két alappillérét. Az oktatásban és az életben az elméleti képzésre és a tudományokra fektetik a hangsúlyt, elhanyagolva „a munkát és az önmegtartóztatást”. A Teremtőnk azonban jobban tudja nálunk, hogy mire van szükségünk, s azt parancsolta, izzadságos munkával és önmegtartóztatással keressük meg a kenyerünket és a megváltásunkat. Világosan megmondta ősszüleinknek a Paradicsomban: „Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél” ({r}Ter 3, 19{/r}). Jézus Krisztus evangéliumában hozzátette: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen” ({r}Mt 16, 24{/r}). Ez azt jelenti: „Nem csak nekem, a ti Megváltótoknak kell szenvednem és fáradoznom, hanem mindannyiótoknak, akik a tanítványaim vagytok. Ahhoz, hogy velem lehessetek a Paradicsomban, szenvednetek kell és dolgoznotok, és alá kell vetnetek Isten törvényeinek az elméteket, az akaratotokat és a munkátokat”.

Testeteket, minden érzéketeket és hajlamotokat az isteni szolgálatra kell áldoznotok, hogy éjjel és nappal, s életetek végéig az ő dicsőségéért küzdjetek és dolgozzatok. „A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen” ({r}Gal 5, 17{/r}).

A munka és az mértékletesség elérése nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy ne bukjunk el, féken kell tartanunk a testünket és minden ösztönös hajlamunkat, mint a kocsis, aki erős kézzel tartja vissza a betöretlen lovat, nehogy mindketten szakadékba zuhanjanak.

Az Isten Fia emberi testében előttünk jár, és példájával megvilágítja utunkat, hogy megkönnyítse terhünket, amit a Teremtő ránk rótt, és hogy segítsen minket az önmegtartóztatásban. Jézus örömmel dolgozik, és Szent József műhelyében, homlokának verejtékével és türelemmel viseli a mindennapok szenvedését, nélkülözését, míg végül rettentő fájdalmak közt meghal a kereszten. Nem kíméli magát, mindent megtesz azért, hogy megtanítsa nekünk, miként kell élni. Közelről kíséri őt Édesanyja, a Fájdalmas Szűzanya, aki egész életében dolgozik és szenved. Mögötte sorakoznak a szentek ezrei, akik „keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt” ({r}Gal 5, 24{/r}).

Ma azonban, mintha az egész föld, és sajnos még a keresztény nemzetek is arra szólítanának: „Élvezzük ki teljes egészében földi életünket, és a lehető legkevesebbet dolgozzunk”. A pénz, a hatalom, a semmittevés, a szórakozás, az élvezetek és a rang képezik az egész emberiség ideálját, miközben a verejtékes munka és a keresztény mértékletesség teljesen megvetettnek számít. Csak azok szenvednek és dolgoznak, akik rákényszerülnek. Csak kevesen dolgoznak önként, és élnek önmegtartóztató életet Jézus Krisztus szellemében. Az emberek többsége ma nem tudja, hogy a munka és a keresztény önmegtartóztatás már ezen a földön százszorosan is megtérül. Az önmegtartóztatástól való eltávolodás azonban az örök kárhozat szenvedésén túl földi gyötrelmek okozójává válik (…).

A munka és a mértékletesség tehát a közösségi élet két legfontosabb alappillére. Csak ott lehetséges béke, jólét, egészség, szabadság és függetlenség, ahol ezek erősen tartják magukat.

A közösségi élet eme két alappillérére kell tanítani a fiatalságot, sőt, saját példánkkal buzdítsuk őket, hogy aktívan gyakorolják őket. A boldogság két feltételének megértéséhez és megvalósításához imádkozni kell, naponta többször. Az oktatást és az iskolarendszert elsősorban erre a két pillérre kell helyezni. Akkor majd számtalan eszköz kerül a kezünkbe, hogy javíthassunk a saját és a környező népek jólétén. Ily módon születik meg a nemzetek közti testvériesség és érkezik el az emberiség történelmének egy dicsőségesebb korszaka.

Az Úrban most már eljutottatok a világosságra: éljetek úgy, mint a világosság fiai. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Ti vagytok a világ világossága. Világosságotok világítson az embereknek. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Mindenható és irgalmas Istenünk, te arra hívtad Boldog Markiewicz Bronisłav áldozópapot, hogy a magukra hagyott fiatalok atyja és védelmezője legyen; segíts, hogy munkájának és önmegtartóztatásának példáján felbuzdulva, hűen teljesítsük akaratodat, és állhatatosak legyünk szolgálatodban.

Adjunk hálát Krisztus Urunknak, és kérjük, hogy boldog Markiewicz Bronisłav példája nyomán életünk végéig szentségben és igazságban szolgáljuk őt:

Te hasonló lettél hozzánk és vállaltad minden kísértésünket, de bűnbe nem estél,

segíts, hogy alázatosan szolgáljunk testvéreinknek és neked, Urunk, Jézus!

Boldog Markiewicz Bronisłavban példát adtál nekünk az erkölcsileg magukra hagyott és eltévelyedett fiatalok, a szegény sorsú gyermekek és az árvák segítésére:

Urunk, Jézus, add meg nekünk és a Szalézi Család minden tagjának, hogy életünkben ugyanekkora szeretettel forduljunk a leginkább rászorulók felé!

Kérjük mennyei Atyánkat, minden szentség forrását, hogy szentjeinek példája nyomán és közbenjárására minket is szent életre vezessen:

Szent Atyánk, te azt akartad, hogy gyermekeidnek hívjanak bennünket és azok is legyünk,

Szent Atyánk, te néhány gyermekedet arra hívtad, hogy a végsőkig kövessék Krisztust a szegénységben és az alázatban,

Szent Atyánk, boldog Markiewicz Bronisłav megvalósította életében a „munka és önmegtartóztatás” lelkületét, amit Don Bosco iskolájában ismert meg,

add, hogy a Szent Mihály Arkangyal védelme alatt álló rendjeit és mindannyiunkat ugyanez a lelkület vezéreljen életünk során!

Szent Atyánk, vedd magadhoz elhunyt testvéreinket, és bocsásd őket szent színed látására,

BOSCO SZENT JÁNOS, ÁLDOZÓPAP,
a Szalézi Szent Ferenc Társaság, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye, a Szalézi Munkatársak Egyesülete és a Szűz Mária, a Keresztények Segítsége Egyesülete alapítója

Bosco Szent János élete különösen kitűnik a Gondviselés közbelépései és Szűz Mária jelenléte által. Miután Castelnuovo d'Astiban, egy majorban, a mai „Colle Don Bosco”-n szegény földműves szülőktől 1815. augusztus 16-án megszületett, gyermekkorától érezte a hívást, hogy a fiataloknak szentelje életét. Áldozatvállalásos évek után Torinóban szentelték pappá, ahol gazdag természetének és fáradhatatlan buzgóságának erejét annak szentelte, hogy nevelői műveket hozzon létre az elhagyatott ifjúság számára, hogy megvédje a fenyegetettségtől a népi rétegek hitét, és hogy saját hozzájárulást nyújtson távoli földrészek evangelizálásához. E mérhetetlen munka folytatását lelki családjának, a Szalézi Családnak három ágára bízta: a Szalézi Szent Ferenc Társaságra (1859); a Segítő Szűz Mária Leányai Szerzetes Intézményre (1872) és a Szalézi Munkatársak Egyesületére (1876). Továbbadta nekik, mint a siker titkát, Megelőző Módszerének kincseit: az észszerűséget, a vallásosságot, a szeretetteljességet; e módszert teljesen a szeretet inspirálja, gyökerei pedig különösen az eucharisztikus Jézus Krisztussal való eleven találkozásba, a Szűz Máriába vetett határtalan bizalomba és az Egyházba s tanítóhivatalához való hűségbe nyúlnak. 1888. január 31-én távozott az örökkévalóságba. XI. Pius pápa 1934 húsvétján a szentek közé iktatta; halálának centenáriuma végén Szent II. János Pál pápa az ifjúság atyja és tanítómestere címmel tüntette ki a Iuvenum Patris pápai körlevele által.

1. Ant. Az Isten kiemelt téged a porból és odaültetett népe nagyjai közé.

2. Ant. Az Úr általad adott kenyeret az éhezőknek, az árváknak atyát, a fiataloknak barátot.

3. Ant. Az Úr támasztott téged az Egyházban kegyelme dicséretére és dicsőségére, hogy kinyilatkoztassa szeretetét a fiataloknak.

Folytonos hálaadással tartozunk az Istennek értetek, testvérek, akiket szeret az Úr, mert az Isten kezdettől kiválasztott benneteket, hogy a Lélek megszentelő erejéből és az igazságban való hit által megváltást nyerjetek. Evangéliumunk által épp azért hívott meg benneteket, hogy részetek legyen Urunk, Jézus Krisztus dicsőségében. Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok. Urunk, Jézus Krisztus pedig és Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, s kegyelmével állandó vigasztalást és jó reménységet ajándékozott nekünk, vigasztalja meg szíveteket, és szilárdítson meg benneteket minden jó tettben és szóban.

A mi hitünk a Szentek tanúságtevéséből merít bátorítást, ami a Lélek jelenléte az Egyházban. Imádságukhoz csatlakozva kérjük az Atyát, minden szentség forrását:

Te támasztottad az Egyházban Bosco Szent Jánost, hogy atyja és tanítómestere legyen az ifjúságnak:

add meg mindnyájunknak, hogy szeressük az ifjakat és szívesen ajándékozzuk javukra életünket!

Te megadtad az ifjak Szentjének, hogy fáradhatatlan tevékenységét bensőséges imaélettel párosítsa:

állj mellettünk Szentlelked erejével, hogy az apostoli munkában mindig veled egyesülve maradjunk!

Te azt akarod, hogy a szülők első és legfőbb nevelői legyenek gyermekeiknek:

találják meg benned az erőt és az örömet, hogy mindig tudatában legyenek feladatuk nagyságának!

add meg a Szalézi Család tagjainak, hogy bízzanak segítségében és mindig megtapasztalják anyai jelenlétét!

Azoknak pedig, akik már meghaltak, miután legjobb erőiket a szalézi karizma szerint odaadták az ifjak nevelésére:

Urunk és Istenünk, te gondviselő jóságoddal Bosco Szent János személyében atyát és tanítómestert ajándékoztál a fiataloknak. Szűz Mária vezetésével ő fáradhatatlan buzgósággal munkálkodott az Egyház javára. A mi szívünkben is gyújtsd lángra ugyanazt az apostoli buzgóságot, hogy egészen neked éljünk és testvéreinket is hozzád vezessük.

Ant. 1. Isten bölcsességet adott neki és okosságot, és tág szívet, mint a tenger fövenye.

Testvéreim! Imádságainkban megemlékezünk rólatok és szüntelenül gondolunk Istenünk és Atyánk előtt tevékeny hitetekre, áldozatos szeretetetekre és Urunkba, Jézus Krisztusba vetett szilárd reményetekre. Testvéreim, kiket az Úr szeret! Jól tudjátok, hogy választottak vagytok! Hiszen az evangéliumot nemcsak szóval hirdettük köztetek, hanem erővel, Szentlélekkel és mély meggyőződéssel! Mindnyájan tudjátok, hogy hogyan viselkedtünk körötökben a ti szolgálatotokra. A tanítást a sok nehézség ellenére is a Szentlélek örömével fogadtátok.

Olyan gyöngédek voltunk hozzátok, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Emlékezhettek fáradozásunkra és kemény munkánkra.

Tanúim vagytok, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk nálatok, akik hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint atya a gyermekeit, úgy intettünk, buzdítottunk és kérve kértünk titeket, hogy méltóképpen éljetek Istenhez, aki dicsőséges országába meghívott titeket.

Titeket meg gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben egymás és mindenki iránt, mint ahogy mi is szeretünk titeket.{*} Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé.

Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. {*} Tegye állhatatossá szíveteket, hogy feddhetetlen szentségben állhassatok Istenünk és Atyánk elé.

Bosco Szent János érezte, hogy sajátos meghívásban részesült, és hivatásának megvalósításában Isten szinte kézen fogva vezette a Szent Szűz anyai pártfogása alatt. Ő pedig úgy válaszolt Isten hívására, hogy az Egyház hivatalosan is, mint az életszentség mintaképét állíthatta hívei elé.

Don Boscót az Egyház legnagyobb rendalapítói között tartjuk számon. Jellemzésénél számos tulajdonságát kell figyelembe vennünk, melyek együttesen határozzák meg szellemének eredetiségét: új, vonzó, apostoli lelkületű iskolarendszert alapított, buzgón terjesztette Szűz Mária tiszteletét, akit elsősorban a Keresztények Segítségeként és az Egyház Anyjaként tisztelt. Példát mutatott az egyházi ügyek lojális, de ugyanakkor bátor értelmezésében, tapintatos, ugyanakkor hathatós közvetítő szerepet vállalva az akkori nehéz időkben az Egyház és az állam között. Reális és gyakorlatias apostol volt, nyitott az új találmányokkal szemben, a katolikus missziók lelkes szervezője, az ifjúság, különösen a szegény ifjúság szeretetének és megnyerésének nagyszerű példaképe, egy olyan eredményes és zseniális nevelési módszer mestere, melyet értékes ajándékként kell megőriznünk és továbbfejlesztenünk.

Ez a „nevelés” és a „szentség” közötti kölcsönös összefüggés határozta meg leginkább egész személyiségét. Don Bosco a „szent nevelő” a „szentség példaképéül” Szalézi Szent Ferencet választotta. Ő maga a „lelkiélet szent mestere”, Cafasso Szent József tanítványa volt, és saját fiai között tudott „szent növendéket” nevelni Savio Domonkos személyében.

Don Boscóról, aki egy óriási lelki család alapítója, azt mondhatjuk, az ő „zsenialitásának” legjellemzőbb vonása egy nevelői gyakorlathoz kötődik, melyet ő maga „Megelőző Módszernek” nevezett. Ezt a módszert felfoghatjuk úgy is, mint pedagógiai elképzeléseinek bizonyos szintézisét, ugyanakkor úgy is, mint lelki fiaihoz és az egész Egyházhoz szóló prófétai üzenetét, amely a pedagógia legmagasabb szakértő köreinek érdeklődését is kivívta.

Don Bosco tanításának lényege azonban ma is változatlan: sajátos lelkisége, megérzései, stílusa és karizmája nem veszítettek jelentőségükből, mivel ezek a transzcendens isteni pedagógia nyomában járnak.

Az a nevelői irányzat, amelyet az Egyházban és a világban Don Bosco képviselt, a szentségre irányuló nevelés reális pedagógiáját jelenti. Ezzel kapcsolatban a lehető legsürgősebben vissza kell adnunk a mindennapi életben az „életszentség” kifejezés valódi jelentését. Az „ifjúkori szentség” célkitűzésének eredetisége és merészsége az egyik legnagyobb érték abban a nevelői örökségben, melyet az a szent hagyott ránk, akit méltán neveznek „az ifjúsági lelkiség mesterének”. Don Bosco különleges titka és vonzereje abban rejlett, hogy sohasem ábrándította ki a fiatalokat legmélyebb vágyaikból (mint amilyen az életkedv, a szeretet, a nyíltság, az öröm, a szabadság utáni vágy, a jövőre irányultság), ugyanakkor fokozatosan és konkrét lépésekkel el tudta őket vezetni arra a meggyőződésre, hogy csak a kegyelmi élet, vagyis a Krisztussal való barátság által tudják teljes mértékben valóra váltani ezeket a vágyaikat.

Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan! Nézzétek azokat, akik úgy élnek, ahogy példámon látjátok. {*} Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok, és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.

Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, tegyetek mindent Isten dicsőségére. {*} Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok, és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, és veletek lesz a béke Istene.

Ant. 1. Dicsőség legyen neked, atyáink Istene, mert bölcsességet adtál nekem, alázatot és erőt.

Ant. 2. Dicsérjétek Istenünket tánccal, énekeljetek neki dobbal s citerával.

Ant. 3. Színed előtt örömmel töltöd el őt s boldogságaidat hirdeti az ifjaknak.

Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek őket, mert ők vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekről. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból, tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves előtte. Dicsőség neki mindörökké! Ámen.

Benedictus-ant: Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

Mondjunk áldást Atyánknak, Istenünknek, aki arra hívta Bosco Szent Jánost, hogy hirdesse az öröm evangéliumát. Rá emlékezve, kérjük:

Bosco Szent Jánosban kinyilvánítottad szeretetedet az ifjak és a szegények iránt:

segíts, hogy felismerjük bennük Fiadnak, Krisztusnak arcát, és valódi lelkipásztori szeretettel szolgáljunk nekik!

add, hogy az ifjakat el tudjuk vezetni az élet és a kegyelem e két szent forrásához!

Te Bosco Szent János elméjét és szívét megnyitottad az Egyház tág horizontjai előtt:

adj nekünk missziós szellemet és apostoli kreativitást Országod építéséhez!

Gondviseléseddel derűt és bizalmat adtál neki az élet megpróbáltatásaiban:

engedd, hogy teljes bizalommal legyünk segítséged iránt és hűségesen kitartsunk szolgálatodban!

Te Bosco Szent Jánosban Jézusnak, a jó Pásztornak eleven képmását ajándékoztad Egyházadnak:

engedd, hogy senki se vesszen el azok közül, akiket nevelői küldetésünkre bíztál!

Legyetek derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Mindenféle rossztól óvakodjatok. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek.

Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek és egy lélekként ugyanarra törekszetek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást. A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok. A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak. Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

Ant. 1. Az én örömöm az Úrban van: hallják meg az alázatosak és örvendezzenek.

Ant. 2. A bölcsesség kezdete az Úr félelme, bölcs az, aki hűséges hozzá.

A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha. Ez a három, ami megmarad: a hit, a remény és a szeretet, de közülük a legnagyobb a szeretet!

A szeretetben Krisztussal egyesülve, szép ünnepünk alkonyán, terjesszük Istenünk, Atyánk elé várakozásainkat és reményeinket. Mondjuk:

Bosco Szent János által te új szerzetesi családokat támasztottál Egyházadban:

add, hogy virágozzék bennük az evangéliumi élet és a prófétai tanúságtétel!

Szent Alapítónknak azt sugalltad, hogy többekkel megossza az ifjúság üdvözítésének munkáját:

a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására, áldd meg, és tedd termékennyé az Evangélium misszionáriusainak munkáját!

Bosco Szent Jánost megtetted az ifjak, főleg a legszegényebbek és legelhagyottabbak formálójának és nevelőjének:

az úton, amelyet mindegyikünknek kijelöltél, segíts utánoznunk az ő pedagógiai bölcsességét!

Te számtalan fivért és nővért hívtál magadhoz, akik felajánlották életüket Országod terjesztésére:

Ha ez a megemlékezés vasárnapra esik, elmarad, és más napra sem helyezhető át.

A hálaérzet és a testvériség kötelességünkké teszi, hogy az elhunyt rendtársakért imádkozzunk. Az emlékezés azokra, akikkel ismertük egymást, és akikkel talán éveken át osztoztunk ugyanabban a hivatásban és küldetésben, sokatmondó és hatásos ösztönzést nyújthat arra, hogy a Szalézi Családban fennmaradjon az életszentség iránti elhivatottság. Az elhunyt rendtársak emlékezetében a Kongregáció a szeretetet ünnepli, amelyet az Úristen kimutatott gyermekei életében, és megvalósítva látja benne a Bosco Szent Jánosnak megadott folytonosság ígéretét.

3. Ant. Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: Mikor mehetek, hogy lássam az Úr arcát?

Amikor halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja

Testvéreim! Nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.

Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem, hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.

Ezért tölt el bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszt tett-e.

Uram, ne tetteim szerint ítélj meg, mert semmi hozzád méltót nem cselekedtem. Ezért esedezem Felségedhez, {*} Istenem, gonoszságomat töröld le rólam.

Uram, mosd le bűneimet teljesen, vétkeimtől tisztíts meg engem! {*} Istenem, gonoszságomat töröld le rólam.

Az örökkévalóságban bőséges kárpótlást kapunk minden Krisztus iránti szeretetből elviselt fáradtságért

Kedves és Jézus Krisztusban szeretett Fiaim! Mielőtt elindulnék örökkévalóságom útjára, néhány kötelességet kell teljesítenem veletek szemben, hogy így eleget tegyek szívem hő kívánságának.

Mindenekelőtt lelkem teljes szeretetével megköszönöm nektek az engedelmességet, amelyet velem szemben tanúsítottatok, és mindazt, amit Társaságunk fennmaradása és terjedése érdekében tettetek.

Én most itt hagylak benneteket a földön, de csak egy kis időre. Remélem, hogy Isten végtelen irgalmából mindnyájan együtt lehetünk majd egy napon a boldog örökkévalóságban. Oda várlak benneteket.

Kérlek benneteket, ne sirassátok meg halálomat. Olyan adósság ez, amelyet mindnyájunknak meg kell fizetnie, de utána bőséges kárpótlást kapunk minden fáradságért, amelyet isteni Mesterünk, Jézus Krisztus iránti szeretetből elviseltünk. Siránkozás helyett tegyetek szilárd és hatékony elhatározásokat, hogy hivatástokhoz hűségesek maradtok mindhalálig.

Őrködjetek, és legyetek azon, hogy se a világ szeretete, se a rokonokhoz való ragaszkodás, se a kényelmesebb élet utáni vágy ne vigyenek benneteket arra a ballépésre, hogy megszegitek a szent fogadalmakat, és így eláruljátok azt a szerzetesi fogadalomtételt, amellyel az Úrnak szenteltük magunkat. Egyikünk se vegye vissza azt, amit az Istennek adtunk.

Ha szerettetek a múltban, szeressetek továbbra a jövőben is, Alapszabályaink pontos megtartásával.

Első főelöljárótok meghalt. De a mi igazi elöljárónk, Jézus Krisztus nem hal meg. Ő lesz mindig a Mesterünk, vezérünk, példaképünk; de tartsátok emlékezetetekben, hogy annak idején ő maga lesz a bíránk és jutalmazónk a szolgálatában tanúsított hűségünkért.

Főelöljárótok meghalt, de választanak helyébe majd másikat, akinek gondja lesz rátok és örök üdvösségetekre. Hallgassatok rá, szeressétek, engedelmeskedjetek neki, imádkozzatok érte, mint ahogy velem tettétek.

Isten veletek, kedves fiaim, Isten veletek. Várlak benneteket a mennyországban. Ott áldani fogjuk Istent és Máriát, Anyánkat és Társaságunk támaszát; áldani fogjuk mindörökké ezt a mi Társaságunkat, mert szabályaink megtartása nagyban és hatásosan előmozdította üdvösségünket.

Áldott legyen az Úr neve most és mindörökké. Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem.

A mi hazánk az égben van; onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus Krisztust. {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt mi is megjelenünk dicsőségesen. {*} Ő átalakítja gyarló testünket, és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.

2. Ant. A dicsőség Urát szólítom: szabaddá leszek haláltól s gonosztól.

Isten az embert halhatatlannak teremtette, és lényét a saját hasonlatosságára alkotta. A halál a sátán irigységéből jött a világra; és akik vele tartanak, azok megtapasztalják. Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és a halál kínja nem érheti őket. Kevés fenyítés után nagy jótéteményekben részesülnek, mert Isten próbára tette és magához méltónak találta őket. Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta és elfogadta őket egészen égő áldozatul. Akik hűségesek voltak, szeretetben nála maradnak, mert kegyelem és irgalom lesz választottainak osztályrésze.

Benedictus-ant:Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.

Istenünk, Atyánk, aki feltámasztotta a halálból Jézust, Lelke által a mi halott testünknek is visszaadja az életet. Ettől a reménytől támogatva, kérjük:

Atyánk, te a keresztség által eltemettél bennünket Fiad halálában, és feltámadásának részeseivé tettél:

Atyánk, mi mindig és mindenütt Fiadnak, Jézusnak halálát hordozzuk magunkban:

Atyánk, nem veszítjük el bátorságunkat, miközben a testünk egyre pusztul:

Atyánk, bizonyos, hogy sem halál, sem élet, sem jelenvalók, sem jövendők, nem választhatnak el bennünket attól a szeretettől, amelyet Jézus Krisztusban kinyilvánítottál:

miközben neked ajánljuk elhunyt Rendtársainkat, erősíts meg minket a bizonyosságban, hogy hűséges vagy ígéreteidhez!

Istenünk, végtelenül irgalmas Atyánk, te örök boldogságot ígérsz azoknak, akik elsősorban az Isten országát keresik. Kérünk, fogadd magadhoz elhunyt rendtársainkat (az elhunyt szaléziakat), akik Bosco Szent Jánost követve, életüket az Evangélium szolgálatában töltötték. Add meg nekik, hogy arcodat szemlélhessék, nekünk pedig, hogy hűségesen folytassuk hozzád vezető utunkat. A mi Urunk.

Tudom, hogy Megváltóm él, és a végső napon feltámadok a földből. Testemet ismét bőr veszi körül, és így látom meg Istenemet.

A halált nem Isten alkotta, ő nem leli örömét az élők pusztulásában. Hisz mindent azért teremtett, hogy legyen. Az igazságosság ugyanis örök és halhatatlan.

Isten örökre megsemmisíti a halált, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Az Úr mondta ezt.

Ant. 3. Amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar.

Krisztus feltámadt a halálból, elsőként a halottak közül. Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor is Krisztus átadja az Istennek, az Atyának az uralmat. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen mindent lába alá vetett.

Magnificat-ant:Elmegyek, és helyet készítek nektek – mondja a mi Urunk –, visszajövök és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én.

Jól tudjuk, Urunk, hogy életünk megváltozik, de meg nem szűnik. S midőn halandó testünk enyészetnek indul, lelkünket a mennyben örök otthon várja. Ezért bizalommal eltelve kiáltjuk:

Krisztus Urunk, Te vagy életünk ajándékozója és a nyugvás nélküli fény:

ragyogtasd ránk arcod világosságát, hogy életünkkel bizonyítsd szeretetedet!

Krisztus Urunk, Te legyőzted a halált, és elsőként támadtál fel a halottak közül:

add meg a kárpótlást elhunyt Rendtársainknak, amit hűséges szolgáidnak ígértél!

nyisd meg az elhunyt híveknek, akik benned bíznak, az új eget és az új földet, ahol az igazságosság és a béke uralkodik!

engedd, hogy viszontlássuk egymást a paradicsomban és együtt énekeljük szereteted és dicsőséged himnuszát!

Giovanni Maria Mastai Ferretti (IX. Piusz pápa) Senigalliában született 1792. május 13-án. 1819-ben szentelték pappá, majd 1823 és 1825 között, két éven át misszionárius volt Chilében. Mindössze 35 éves volt, amikor Spoletóban érseknek nevezték ki, később pedig Imolában. 1840-ben bíboros lett, majd 1846. június 16-án, 54 évesen megválasztották pápának. Bosco Szent János legelőször 1858. március 9-én volt kihallgatáson IX. Piusznál. Mindkettőjüknek olyan benyomásuk volt a másikról, mintha egy szenttel találkoztak volna. IX. Piusz pápa támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában. Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral; hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja le „Emlékiratait”, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit, a Segítő Szűz Mária Leányainak Intézményét, és a Szalézi Munkatársak Jótékonysági Egyesületét, amelynek első tagjai közé a felvételét kérte. Don Bosco nagyon szerette IX. Piuszt, és elfogadta minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt: „Hajlandó vagyok bármilyen nehézséggel szembenézni – mondta –, ha a pápaságról és az Egyházról van szó.” De a pápa is nagyra becsülte Don Boscót, és néhány alkalommal elhívta Rómába, hogy kényes kérdésekben kikérje véleményét. 1854. december 8-án kihirdette a Szeplőtelen Fogantatás dogmáját. 1869-ben összehívta az I. Vatikáni Zsinatot, majd 1870. december 8-án Szent Józsefet az egyetemes Egyház védőszentjének hirdette ki. 1875. június 16-án az Egyházat Jézus Szent Szívének szentelte.1878. február 7-én halt meg, 32 évi pápaság után. 2000. szeptember 3-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.

Boldog IX. Piusz pápa „Levelei”-ből, szeretett gyermekének, Bosco János áldozópapnak

(1860. január 7. és 1869. június 23.; Memorie Biografiche VI [1907] 472-473. o.; IX [1917] 667-668. o.)

Lelki nagysággal győzd le a megpróbáltatásokat: a mi reménységünk Istenben van

Szeretett Gyermekünk, Apostoli Áldásunkat és Üdvözletünket küldjük neked.

A levélben, amit az utóbbi november kilencedik napján küldtél, meggyőződhettünk rendkívüli hitedről, irgalmasságodról és az irányunkban, valamint a Magasságos irányában tanúsított tiszteletedről. Szeretett Gyermekünk, nem volt nehéz megértenünk, hogy az itáliai nagy zavargások, fosztogatások, és a világiak néhány tartományának lázadása közepette mily fájdalom gyötri a lelkedet, és más egyháziakét is […].

Még ebben a pusztító viharban is, amelyet a Sátán szított, szívünk alázatával végtelenül hálásak vagyunk az Úrnak, aki kegyelmével megerősíti, és arra buzdítja Itália püspökeit, hogy megvédjék a hit igazságait, mindegyikük a saját nyáján belül. Nagy vigaszt nyújt szívünknek a lelkek erős egysége, amellyel a papság is őrzi a lelkek üdvét, valamint az a lelki erő és kitartás, amely által Isten és az Egyház ügyéért képes elviselni minden szenvedést.

Nem tudjuk szavakkal kifejezni azt a megnyugvást, amit annak a levélnek egy részletével okoztál, ó, Szeretett Gyermekünk, amelyből megértettük, hogy korunk gonoszságai megnövelték a buzgóságot benned és az Egyház más szolgáiban. Így tehát, és Isten szavának tanításával, a szent írások és könyvek terjesztésével, egy szívvel és egy lélekkel, minden erőtöket bevetve szembeszálltok az Egyház ellenségeinek mesterkedéseivel.

Nincs is dicséretesebb ennél a munkánál, és nincsen célravezetőbb módja a nép hitének előmozdítására és lángra lobbantására. Ám a te végtelen figyelmességed is meghozta a gyümölcsét, melynek köszönhetően az ünnepek alatt a szent Oratóriumokba, és a hétköznapokban az iskolába érkező fiatalok a keresztény nevelés és a szentségek által buzgó hívekké válnak.

Gondoskodásod az általad befogadott szegény sorsú fiatalokról napról napra örömteljesebb eredményeket hoz, így egyre többen lesznek, akik egyszer az Egyház szorgos munkásaivá válhatnak. Szeretett Gyermekünk, folytasd megkezdett munkádat Isten nagyobb dicsőségére és az Egyház javára! Viseld az esetleges nehézségeket, s lelki nagysággal állj ellen a mostani idők támadásainak. Istenben van a mi reményünk, aki a Mennyország Királynőjének, Isten Anyjának, a Szeplőtelen Szűz Máriának segítségével megszabadít ettől a rossztól, s vigaszt nyújt szenvedő Egyházának ellenségei fölött aratott győzelme által.

Nem kételkedünk benne, hogy ezért a célért – s azért, hogy Isten hamar megerősítsen gyengeségünkben – Házadnak a számodra s számunkra oly kedves tanítványaival és növendékeivel együtt buzgó fohászokkal imádkozol az Úrhoz. Mi is könyörögve kérjük Őt, hogy tartson meg békéjében, takarjon el jobbjával s szent karjaival védelmezzen benneteket […].

Hitednek és buzgóságodnak számos példája kétségkívül az Apostoli Szentszékhez, és a mihozzánk való erős ragaszkodásodat bizonyítják, mi több, nyilvánvalóvá tették milyen fáradhatatlanul munkálkodsz azon, hogy a Pápai Trón iránti szereteted másokban is lángra gyúljon, s ebbéli buzgóságod révén milyen sok követőd támadt eme szeretetedben.

Ennek zálogát nem csak a magad és az általad vezetett Oratóriumok és Intézmények nevében nekünk írt szeretetteljes levél jelenti, hanem az ötven év után celebrált Első Misénk is.

Szinte fölösleges is megemlítenem, mennyire kedvesek voltak számomra azok a jókívánságok, s ezért rendkívül megörvendeztetnél, ha ezt közvetítenéd a papoknak, a növendékeknek és a többi, oltalmadban élő fiatalnak is.

Azt is továbbítsd nekik, hogy a szentmise alatt óhajuk szerint imáinkba foglaltuk őket, s az Úr különös pártfogásába ajánlottuk azokat, akik imádkoztak értünk.

Mindnyájukat elismerésben részesítem, amiért szüntelenül imádkoznak a helyes útról letért lelkek megtéréséért, hogy valamennyien megismerjék és szeressék a Mennyei Atyát, s Küldöttét, Jézus Krisztust, akinek – bár méltatlanok vagyunk rá – földi helyettesei vagyunk. Őszinte jóakaratunk és az isteni kegyelem áldásának zálogául számodra és a fent említett gyermekek számára a legnagyobb szeretettel Apostoli Áldásunkat adjuk.

Jézus e szavakkal fordult Simonhoz: Én is mondom neked: Te Péter vagy, s én erre a sziklára építem Egyházamat, {*} És az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta.

Mindörökre építette az Úr! {*} És az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta.

Urunk, aki a viszontagságokban az állhatatosság lelkét adtad szolgádnak, Boldog IX. Piusz pápának, és megengedted neki, hogy még inkább elmélyítse az Egyház tiszta hitét, add, hogy közbenjárására eltelhessünk ugyanezzel a lélekkel, és életünket ugyanilyen áhítattal élhessük!

Krisztusnak, a jó Pásztornak, aki életét adta juhaiért, hálásan mondjunk dicséretet és könyörögjünk hozzá:

Krisztus Urunk, te Boldog IX. Piuszban irgalmas szereteted élő példáját adtad nekünk,

áldd meg N. pápánkat, és gazdagítsd Szentlelked adományaival, hogy az egész világ előtt tanúja legyen mérhetetlen szeretetednek!

Krisztus Urunk, te szentjeid által vezetted a népeket, és testi-lelki orvosuk lettél,

add, hogy mindig legyenek, akik életünket és megszentelésünket szolgálják!

Krisztus Urunk, te Boldog IX. Piuszban támaszt és vezetőt adtál Don Boscónak a Szalézi Társaság megalapításához,

add, hogy mindig hűek maradjunk nevelői és lelkipásztori küldetésünkhöz, melyet Szent Alapító Atyánk ránk hagyományozott!

Krisztus Urunk, Boldog IX. Piusz pápa hűséggel és szüntelenül dicsérte a Szeplőtelen Szűzanyát,

add, hogy Őbenne, aki reménységünk jelképe, az Egyház mindig megtalálja a hűségben való növekedés erejét!

Krisztus főpappá lett az emberekért mindabban, amivel Istennek tartozunk. Mondjunk méltó dicséretet neki, és alázatosan kérjük:

Szentjeidet testvéreik körében felavattad szolgálatodra, és rájuk árasztottad Lelkedet,

Te Boldog IX. Piuszban olyan pápát adtál nekünk, aki szenvedélyesen szerette és védte az Egyház szabadságát és jogait,

add, hogy az ő közbenjárására Egyházad a világ minden országában a hit hirdetőjének és védelmezőjének küldötte legyen!

Don Bosco háláját és hódolatát fejezte ki Boldog IX. Piusz pápának, Péter utódának,

add, Urunk, hogy Alapítónk példáját követve mi is nagy szeretettel forduljunk Szentatyánkhoz és az Egyházhoz, erre tanítva fiataljainkat is!

üdvözítsd az elhunytakat, akikért életedet adtad, hogy senki el ne ragadhassa őket kezedből!

Palomino Yenes Eusebia 1899. december 15-én született Cantalpinóban (Salamanca, Spanyolország), egy szegény, ám hitben és boldogságban gazdag családban. Korán dolgozni kényszerült: falubeli, később pedig városi családoknál gyerekekre vigyázott. Élénk érdeklődéssel tanulta édesapjától a katekizmus első tételeit, így kilenc évesen magához vehette a „Mennyei Kenyeret”. Ekkor valami csodálatos és rendkívüli dolog töltötte el a szívét: mérhetetlen szeretetet érzett az Oltáriszentségben jelen lévő Jézus iránt, s innentől fogva a szentáldozás mindig a földön túli boldogság pillanatává vált számára. Számos nehézséget legyőzve végül megvalósította álmát, s 1924-ben az Úrnak szentelte magát, mint Segítő Szűz Mária Leánya. Huelva egyházmegyében, Valverde del Caminóban a konyhára osztották be, de más közösségi feladatokat is ellátott. Minden munkáját szeretettel és örömmel végezte. A nyári oratóriumok alatt rábízták a kisebb lányokat, ám hamar köré gyűltek az idősebbek és felnőttek is, akiket teljesen magával ragadott hitének és imádságának lelkülete. Leveleivel mindenhol elterjesztette Mária szolgálatának gyakorlatát, amit ő maga is Monforti Grignon Szent Lajos tanításai szerint végzett. 1931-ben, a forradalom előestéjén Eusebia nővér felajánlotta magát az Úrnak áldozatul, hogy ezáltal megmenthesse spanyol testvéreit és minden más embertársát a világon. Az Úr meghallgatta kérését. Három éven át szörnyű szenvedés gyötörte, amit az orvosok nem tudtak se fölismerni, se meggyógyítani, míg végül 1935. február 10-én meghalt. 2004. április 25-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.

(szerk. Garrido Bonaño OSB, Sevilla, 1985; ford. Grassiano Domenica FMA, Róma, 1987, 10-11. o.)

Jól emlékszem, az iskolában, a falakon körbe ki voltak téve a Szentírás történetei. Az első napok egyikén a tanítónő a padommal szemben lévő képet magyarázta, ami Izsák történetét ábrázolta. Bár közben kis tekercseket gyúrtam papírdarabokból, az a magyarázat nagyon megtetszett, és minden egyes szavát megjegyeztem.

Másnap rőzséért mentünk édesanyámmal a közeli erdőbe. Ő összegyűjtött egy nagyobb köteget, és ahogy azt kell, a hátára vette, s egy szíjjal a vállához kötötte. Nekem is adott egy kisebb köteget. Egész úton túlcsordult bennem a boldogság s az elégedettség, ahogy Izsák áldozatának történetére gondoltam, s közben mindent elmeséltem az édesanyámnak.

Mikor elfáradtam, így szóltam hozzá: „Most pihenjünk egy kicsit, mint Izsák, mert még sok dolgunk van.” Így hát megálltunk egy kis időre, majd továbbindultunk, s később ismét pihenőt tartottunk.

Azt mondtam édesanyámnak: „Izsák áldozat volt, vagyis ha meghalt volna, egyenesen a Mennybe jutott volna. Én nem vagyok áldozat, de szívesen az lennék, ha Isten úgy akarná. Olyan nagyon szeretnék szentté válni, hogy ettől a vágytól már nem tudok megszabadulni.”

Ekkor édesanyám arcán megláttam néhány könnycseppet legördülni. Sosem gondoltam volna, hogy a kép történetéhez hasonlóan, ami életem első éveiben olyannyira magával ragadott, az idő múlásával az én sorsom is ez lesz: a szeretet áldozatává válok a lelkek üdvösségéért az Édesanyám és Jézus Országáért!

A nem házas asszony és a szűz {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen.

Szíve Istene és örökrésze mindig az Isten. {*} Arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen.

Urunk, te Boldog Palomino Eusebia szűz szívét Fiad húsvéti titka szerint alakítottad, aki életét adta értünk; add, hogy vidámságának és alázatának példájától megerősödve szeretetedben és a szegények szolgálatában növekedhessünk.

Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, mert Boldog Palomino Eusebiában szeretetének és irgalmának élő példáját adta nekünk.

add, hogy a szent szüzek példája nyomán mindig tudatában legyünk hívásodnak, mellyel az életszentségre buzdítasz, és szívünk megízlelhesse a hozzád tartozás örömét!

Atyánk, te megnyitod országod kapuit a gondviselésedre hagyatkozó szegényeknek és kicsinyeknek,

add, hogy mi is követni tudjuk a szegénység és az alázat útját, melyet Boldog Eusebia taposott ki számunkra, hogy vele együtt szent színed látására jussunk!

hogy napról napra növekedhessünk az Igazság szeretetében, és ezt továbbadhassuk a leginkább rászorulóknak!

hogy örömmel álljuk ki az élet megpróbáltatásait, és tanúságot tehessünk a bennünk élő reménységről!

Boldog Eusebia nővér készséggel és örömmel szolgált, így megízlelte az odaadás boldogságát,

add, hogy mi is meglássunk embertársainkban, és életünk minden napján örömmel szolgáljunk téged!

Forduljunk imánkkal Krisztus Urunkhoz, aki Boldog Eusebiában példát adott a szolgálat szeretetére és a szegénységre.

segíts, hogy minden nehéz helyzetben, országod eljöveteléért küzdve készek legyünk az önfeláldozásra!

Az alázatos Boldog Eusebia nővért a bölcsesség ajándékával gazdagítottad,

vezesd és világosítsd meg azokat, akiket a hivatáskereső fiatalok vezetésére hívtál!

add, hogy szereteted hordozóivá váljanak és meglássanak téged a kicsinyekben és az utolsókban!

az Oltáriszentség tüze, amely lángra lobbantotta Boldog Eusebia szívét, gyújtsa meg és újítsa meg irántad való szeretetünket, és segítsen, hogy mindenben a te akaratodat keressük!

add meg az örök élet jutalmát azoknak, akik életükkel az evangéliumi boldogságok tanúbizonyságát adták!

VERSIGLIA SZENT ALAJOS, PÜSPÖK
ÉS CARAVARIO SZENT KALLIXTUSZ, ÁLDOZÓPAP, SZALÉZI VÉRTANÚK

Versiglia Alajos 1873. június 5-én született Oliva Gessiben (Pavia). Tizenkét éves volt, amikor belépett a valdoccói oratóriumba, ahol megismerte Don Boscót. Pappá szentelték (1895), Genzano di Romában a papnövendékek tanára és igazgatója lett, majd 1906-ban ő vezette az első szalézi missziós küldetést Kínába, megvalósítva ezzel Don Bosco egyik sokszor ismételt próféciáját. 1918-ban a szaléziak megkapták Canton apostoli vikáriusától a Shiu Chow-i missziót, melynek Versiglia Alajos atya hamarosan apostoli vikáriusa lett. 1921. január 9-én püspökké szentelték. Valódi pásztor volt, teljesen a nyájának szentelte magát. A püspöki helynökségnek erős struktúrát épített ki, szemináriummal és oktatási intézményekkel. Ő maga is számtalan szállást és házat tervezett az idősek és szükséget szenvedők számára. Meggyőződéssel foglalkozott a katekumenek oktatásával. Följegyzéseiben azt írja: „Az a misszionárius, aki nincs egységben Istennel, olyan, mint a forrásától elszakadt patak. Az a misszionárius, aki sokat imádkozik, sokat is fog tenni.” Don Boscóhoz hasonlóan ő is a mértékletesség és a szorgalmas munka élő példája volt.
Caravario Kallixtusz 1903. június 8-án született Cuorgnében (Torino). A valdoccói oratórium növendéke volt. Még csak papnövendék volt, mikor 1924-ben misszionáriusként elindult Kínába. Makaóba küldték, majd két évre Timor szigetére. Jóságával és apostoli buzgóságával mindenkire hatással volt. 1929. május 18-án, visszatérve Shiu Chow-ba, Versiglia püspök pappá szentelte őt, és rábízta a Lin Chow-i missziót. Rövid időn belül meglátogatta az összes családot, és az iskolákban is elnyerte a fiatalok szimpátiáját. Mindeközben a kínai politikai helyzet egyre feszültebbé vált, főleg a keresztényekkel és a külföldi misszionáriusokkal szemben. Elkezdődtek az üldöztetések.
1930 februárjában Versiglia püspök és Caravario atya együtt indultak egy püspöki látogatásra a Lin Chow-i misszióba. Útközben, február 25-én bolsevista kalózok tartóztatatták fel a püspök hajóját, s el akartak fogni három lányt. A püspök és Caravario atya minden erejüket bevetve megpróbáltak ellenszegülni, hogy megvédjék a három keresztény lány becsületét. Kegyetlenül megverték, majd végül Li Thau Tseui közelében, a Lin Chow folyónál lelőtték őket. 1973-ban Boldog VI. Pál pápa elismerte vértanúságukat. Szent II. János Pál pápa 1983. május 15-én boldoggá, majd 2000. október 1-én szentté avatta őket.

Senki sem szakíthat el minket Isten szeretetétől, amely Jézus Krisztusban van

Testvéreim! Ennek az életnek a szenvedései véleményem szerint nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk. Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig. De nemcsak az, hanem mi magunk is, akik bensőnkben hordozzuk a lélek csíráit, sóhajtozunk, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását. Mert megváltásunk reménybeli. Az a remény viszont, amit már teljesedni látunk, többé nem remény. Amit valaki lát, azt reméli? Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan.

Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. S ő, aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a lelkünk kívánsága, mert Isten tetszése szerint jár közben a szentekért.

Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta, akiket meghívott, azokat megigazulttá tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette.

Mire következtethetünk ebből? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki saját Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért áldozatul adta, hogyne ajándékozna nekünk vele mindent? Ki emel vádat Isten választottai ellen? Isten, aki a megigazulást adta? Ki ítél el? Jézus Krisztus, aki meghalt, sőt, fel is támadt, és az Isten jobbján közbenjár értünk? Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? Amint meg van írva: „Minket minden időben teérted irtanak, s vágójuhok módjára tartanak.” De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket.

Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem mélység, sem, egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozatok üldözőitekért. {*} Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.

Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes. {*} Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak.

II. János Pál pápának a kínai vértanúk szentté avatásakor mondott szentbeszédéből

Szenteld meg őket az igazságban, hiszen a te tanításod igazság, (Jn 17, 17). Ez a fohász, amelyet az utolsó vacsorán Krisztus az ő főpapi imájában Atyjához intézett, a szentek és boldogok seregének ajkára is adható, akiket a Szentlélek nemzedékről nemzedékre támaszt az Egyházban. Kétezer évvel a megváltás művének kezdete után fölidézzük ezt a fohászt szemünk előtt tartva Zhao Rong Szent Ágostont és 119 vértanútársát Kínában. Az Atyaisten megszentelte őket szeretetében (vö. Jn 17, 17), meghallgatva Fia imáját, aki szent népet szerzett neki, midőn a keresztfán kitárt karral elszenvedte a kínhalált, hogy feloldja a halálnak átkát, és a feltámadásról bizonyságot adjon nekünk.

Hálát adunk az Úrnak, mivel megáldja az Egyházat és beragyogtatja azt kínai fiai és leányai szentségének fényével. Bátorsággal és örömmel tett tanúságot 120 kínai vértanú, akik különböző korú és állapotú férfiak és nők: papok, szerzetesnők és világi hívek, akik életük odaadásával megerősítették töretlen hűségüket Krisztus és az Egyház iránt.

Ezeknek a vértanúknak a sorába tartozik az a 33 misszionárius férfi és nő is, akik hazájukat elhagyva a kínaiak szokásait és szellemét törekedtek elsajátítani, és nagy szeretettel elfogadták ennek az országnak sajátosságait attól a vágytól indíttatva, hogy a kínai népnek hirdessék Krisztust, és őt szolgálják közöttük. […]

Kína nyugtalan déli területeit zavaros és véres gerillaharcok zaklatták. Útonállók, felkelők és szökött katonák veszélyeztették az utakat és a folyókat. Versiglia püspök nem tudta meglátogatni Lin Chow keresztényeit Schiu Chow-ból. 1930 januárjának vége felé azonban elhatározta, hogy elindul. „Ha arra várunk, hogy az utak biztonságosak legyenek – mondta –, akkor sosem indulunk el. Jaj nekünk, ha a félelem parancsol! Úgy lesz, ahogy Isten akarja!”. A Lin Chow-i rezidenciából eljött érte Caravario atya, hogy székhelyére kísérje. A püspök, a fiatal pap és kísérői társaságához csatlakozott a Don Bosco Kollégium két növendéke is, akik szünidőre mentek haza. Velük ment két nővérük és egy hitoktatónő is. Késleltették az utazást, hogy a misszionáriusokkal mehessenek. Február 24-én indultak, vonattal. Másnap hajón folytatták útjukat a Pak-kong folyón. Rövid megállót tartottak Ling Kong How-ban, délben továbbhajóztak Li Thau Tseui felé. Az Úr Angyalát imádkozták, mikor hirtelen vad kiáltás hallatszott a partról. Egy csapat fegyveres nekik szegezett puskákkal rájuk kiáltott: „Állítsátok meg a hajót! Kikötni!”. „Nem szükséges – mondták a hajóról – a misszióból vagyunk”. „Akkor is kössetek ki!” – válaszoltak fenyegetve. A parthoz közeledtek. A hajótérben a fiatalasszonyok megérezték a veszélyt, és remegve imádkoztak. Folytatódott a párbeszéd. „Ki biztosítja az utazásotokat?” „Senki – válaszolt a hajós –, eddig senki sem kötelezte erre a misszionáriusokat”. „Büntetésből 500 dollárt kell fizetnetek”. „Nincs dollárunk…”. Ekkor ketten beugrottak a hajóba, átkutatták és megtalálták a nőket. Felkiáltott az egyik: „Vigyük el a nőket!” De ekkorra a püspök és a pap határozottan és méltóságteljesen közéjük állt. Erre a támadók rárontottak a két misszionáriusra és ütni kezdték őket puskával, botokkal, fülsértő átkozódások és káromkodás mellett. A heves ütések hatására először a püspök esett földre. A pap egyedül folytatta a küzdelmet, míg ő is ki nem merült. „Jézus… Mária!” – suttogta. A nők továbbra is ellenálltak. „Lányom – súgta a püspök Mária Thongnak – csak higgy”. Folytatódott az immár egyenlőtlen küzdelem. Már nem úti engedélyről és nem védelmi díjról volt szó, sem adóról. A kegyetlenség igazi oka a misszionáriusok elleni gyűlölet és a nők iránti szenvedély volt.

A megkötözött misszionáriusokat egy közeli erdőbe vonszolták. Az egyik támadó felkiáltott: „El kell pusztítani a Katolikus Egyházat!”. A két fiút nekik szegezett fegyverrel távolabb vitték. A nők keresztet szorongatva remegtek. Kiszakították kezükből a keresztet. „Miért szereted ezt a keresztet? Mi gyűlöljük, gyűlöljük…” Versiglia püspök és Caravario atya megértették, hogy elérkezett az idő, hogy tanúságot tegyenek Krisztusról életük odaadása árán is. Nyugodt arccal, fennhangon imádkozni kezdtek, letérdeltek, és meggyóntatták egymást. Ekkor hirtelen öt puskalövés dördült. Beteljesedett a vértanúság. A két fiú és a három nő mindent látott és hallott. Az eseményt később a legapróbb részletekig elmesélték. A síró nőknek követniük kellett támadóikat, a fiúkat elzavarták, úgy hogy hátra se fordulhattak. A vértanúk holttestét megbízható hírek szerint később elvitték és Schiu Chow-ban temették el.

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró.

Számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. {*} Készen vár az igazság győzelmi koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró.

Mindenható és irgalmas Istenünk, te a szent vértanúknak, Alajos püspöknek és Kallixtusz áldozópapnak erőt adtál ahhoz, hogy halálukig küzdjenek az evangélium hirdetéséért és az emberi méltóság védelmezéséért. Add meg nekünk, híveidnek, hogy állhatatos hittel és cselekvő szeretettel követhessük tanúbizonyságuk példáját!

Benedictus-ant:Istenünk, te a vértanúk kiömlő vérét keresztényeket termő magvetéssé tetted.

A dicsőítés liturgiájában egyesülve forduljunk Atyánkhoz, aki arra hívta vértanúinkat, hogy a szeretet legnagyobb tanúbizonyságával csatlakozzanak Krisztus húsvétjához, és kérjük:

Az első tanítványok vértanúságukkal még közelebbről követték Krisztust, aki a világ üdvösségéért feláldozta magát,

add, hogy mindinkább hozzá hasonlítsunk, aki vérét ontotta mindannyiunkért és a bűnök bocsánatáért!

Szent Alajos és Szent Kallixtusz szembenéztek a halállal a rájuk bízott hívek megmentéséért és becsületéért,

add, hogy mindig állhatatosak legyünk a keresztény élet tanúságtételében!

A szent vértanúk a mártíromság pecsétjével jelölték meg evangelizációjuk munkáját,

segítsd a misszionáriusokat és a hitoktatókat Krisztus Evangéliumának hirdetésében!

A két misszionárius megtöltötte vérrel a kelyhet, amelyről Don Bosco egykor beszélt,

add, hogy az élet liturgiájának ünneplésében élő és szent áldozatul Istennek ajánlhassuk testünket!

A szent vértanúk Don Bosco példáját követve életükkel emlékeztetnek embertársaink szeretetének mindennapi gyakorlására,

segíts, hogy a Krisztus és testvéreink iránti szeretetből örömmel ölelhessük szívünkre a mindennapok keresztjeit!

Magnificat-ant:Boldogok vagytok, Szent Alajos és Szent Kallixtusz, mert véreteket ontottátok az Úrért; életetekkel Jézust dicsőítettétek, s a halálban is követtétek őt: most mennyei dicsőségben tündököltök.

Ebben az órában, amikor Krisztus felajánlotta életét az utolsó vacsorán a világ üdvösségéért, mondjunk köszönetet neki e szavakkal:

A szalézi vértanúk életük föláldozásával tettek tanúságot hitükről,

ne engedd, hogy az erőszak és a gyűlölet legyőzze azt, aki szeretettel fordul felebarátja felé!

add, hogy örömmel éljük meg önmagunk önzetlen átadásának erős késztetését!

Versiglia Szent Alajos és Caravario Szent Kallixtusz vértanúsága a tisztaság felbecsülhetetlen értékét magasztalja a mennyek országában,

add, hogy fáradságok és áldozatok árán is személyiségük kiegyensúlyozottságára nevelhessük fiataljainkat!

A két misszionárius a vértanúság által a jó pásztor példaképévé vált,

add, hogy a püspökök és a papok szolgálatukban a te atyai szeretetedből merítsenek!

Nagyon nagyszerű életet élve, Domonkos néhány esztendő alatt sikeresen végigjárta az életszentséghez vezető utat, mely a Szentlélek remekműve és Bosco Szent János nevelési módszerének gyümölcse.
San Giovanni di Rivában született, Chieri mellett (Torino), 1842. április 2-án, egy javakban szegény, de hitben gazdag családban. Gyermekkorát emlékezetessé tette a hétéves korában nagy buzgósággal végzett első szentáldozás, és a kötelességek serény teljesítése. Tizenkét évesen érte a döntő esemény: találkozik Don Boscóval, aki mint atya és biztos vezető magával viszi Valdoccóba, hogy megkezdje középiskolai tanulmányait. Minthogy ott Krisztus és Mária barátságában felfedezi az istengyermeki élet magasabb horizontjait, vállalja az életszentségre törekvés kalandját, amelyen a szeretetből az Istennek való tökéletes önátadást érti. Imádkozik, odaadóan tanul, társai között ő a legjobban szeretetreméltó. Minthogy Don Bosco da mihi animas jelszava magas szintre helyezi célkitűzéseit, mindenki lelkét meg akarja menteni; létrehozza a Szeplőtelen Fogantatás Társulatát, amelyből majd Don Bosco legderekabb munkatársai származnak.
Mivel tizenöt éves korában súlyosan megbetegszik, visszatér falujába, Mondonióba (Asti) és ott 1857. március 9-én derűsen elszenderedik az Úrban, boldogan, hogy az Üdvözítővel találkozhat. XII. Piusz pápa 1954. június 12-én szentté avatta.

1. Ant. Elhalmozta őt az Úr áldásokkal és kegyelmet talált színe előtt (H.I. alleluja).

2. Ant. Az Úr megszentelte hűségét és tanulékonyságát, és megmutatta neki dicsőségét (H.I. alleluja).

3. Ant. Díszlik az igaz, mint a liliom: örökre virágzik az Úr előtt (H.I. alleluja).

Én, János, látomásban láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állott. Vele volt (az üdvözültek serege), az a száznegyvennégyezer, aki homlokán viselte Jézus nevét és az ő Atyjának nevét. Szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását és mint erős mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, úgy hangzott, mint amikor a hárfások hárfáikat pengetik. Új éneket énekeltek Isten trónja előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket nem tudta megtanulni senki más, mint a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. A Bárány nyomában járnak, bárhová mégy. Ők a megváltottak az emberek közül, akiket Isten elsőnek választott ki magának és a Báránynak. Ajkukon nincsen hazugság: szeplőtelen tisztán Isten trónja előtt. És a trónról szózat tört elő, amely így szólt: „Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok!” Amint hallottam, úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja, mint nagy vizek zúgása, mint zengő mennydörgés robaja: „Átvette uralmát Urunk, mindenható Istenünk, örvendezzünk, ujjongjunk és dicsőítsük őt, mert elérkezett a Bárány menyegzőjének napja; már fel is készült menyasszonya. Megadatott neki, hogy ragyogó fehér gyolcsba öltözzék.” A gyolcs a szentek igaz tetteit jelenti. Akkor így szólt hozzám az angyal: „Jegyezd fel! Boldogok, akiket meghív menyegzős lakomájára Jézus, az Isten Báránya!” Majd folytatta: „Istennek ezek a szavai igazak.”

Szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását és mint erős mennydörgés robaját. {*} Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, alleluja.

A trónról szózat tört elő: „Dicsérjétek Istenünket, ti, összes szolgái és akik félve tisztelitek őt, kicsinyek és nagyok! {*} Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, alleluja.

„Az ifjú Savio Domonkos élete” c. könyvből, amelyet Bosco János áldozópap írt

A fiatal kor tulajdonsága, hogy gyakran cseréli terveit arra nézve, mit is tegyen. Domonkos nem volt ilyen. Benne minden erény csodálatosan fejlődött és együtt nőtt anélkül, hogy egyikük elhomályosította volna a másikat.

1854. december 8-án, Mária szeplőtelen fogantatása hittétele kihirdetésének estéjén, Domonkos a Mária oltár elé ment, megújította első áldozási ígéreteit, azután többször is elismételte pontosan ezeket a szavakat: «Mária, neked adom a szívemet. Jézus és Mária, ti legyetek mindig a barátaim. De, Isten irgalmára, hagyjatok inkább meghalnom, semhogy szerencsétlenségemre csak egyetlen bűnt is elkövessek». Már hat hónapja volt, hogy Savio az Oratóriumban tartózkodott, midőn egy prédikáció arról szólt, hogyan lehet szentté lenni. Az a prédikáció Domonkos számára szikra volt, amely fölgyújtotta szívében az Isten iránti szeretet tüzét. „Érzem a vágyat, érzem a szükségét annak, hogy szentté legyek. Most, hogy tudom, ez úgy is lehetséges, hogy az ember vidám marad, feltétlen akarom és feltétlen szükségét érzem, hogy szentté legyek. Isten engem szentnek akar, azért kell is, hogy azzá legyek. Akarom, hogy szentté legyek és boldogtalan maradok, amíg csak azzá nem leszek!”

Külső modora olyan természetes volt, hogy bárki könnyen mondhatta volna, így alkotta őt a Teremtő. Ám sokan, akik közelről ismerték vagy nevelésével foglalkoztak, bizonyíthatják, hogy nagy, Isten kegyelmével támogatott emberi erőfeszítés volt ebben.

Domonkos gyóntatót választott magának, aki mellett aztán kitartott. Előkészülete az Oltáriszentség vételéhez jámbor és épületes volt. A hálaadás pedig szinte vég nélküli. Az adományok között, amelyekkel őt Isten kitüntette, kiemelkedő volt az imádságban való buzgósága. Többször szinte elragadtatásba esett. Ha kérdezték, azt válaszolta: „Úgy tűnik, hogy sok szép dolgot látok! Úgy tűnik, hogy megnyílt fölöttem a Paradicsom!”

Az első dolog, amit a szentté váláshoz tanácsként kapott az volt, hogy törekedjék lelkeket megnyerni Istennek. Ez a gondolat aztán élete állandó lélegzetvétele lett. Előszeretettel olyan szenteknek az életét olvasta, akik elsősorban a lelkek megmentésén dolgoztak; szívesen szólt a misszionáriusokról. Gyakran lehetett hallani tőle: „Ha minden társamat megnyerhetném Istennek, milyen boldog lennék! Ezek a lelkek tőlünk várnak segítséget!” A lelkek megmentésének gondolata mindenhová elkísérte. Átszellemült arccal, mosolyogva távozott az életből.

Ki időzhet sátradban, Uram, ki lakhat szent hegyeden? {*} Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja és a nyelve nem szól rágalmakat, alleluja.

Aki mennyei Atyám akaratát teljesíti, az jut be mennyei Atyám országába. {*} Aki bűn nélkül él, a jót teszi, szívében az igazságot forgatja és a nyelve nem szól rágalmakat, alleluja.

Minden jónak forrása és adományozója, Istenünk: te Savio Szent Domonkosban a jámborság és a tisztaság csodálatos példáját adtad a fiataloknak. Alázattal kérünk, hogy örömmel és szeretettel szolgálva neked, Fiadnak, Krisztusnak a teljességére eljussunk.

1. Ant. Hűséges voltál mind halálig, ezért az Úr dicsőséggel koronázott. Alleluja.

2. Ant. Énekeljetek himnuszt az Úrnak, ti hívei, adjatok hálát szent nevének. Alleluja.

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

Benedictus-ant:Domonkos, te, mint egészen az Úré, szentségben és igazságban jártál előtte. Alleluja.

Dicsérjük Atyánkat, Istenünket, aki országa titkait a kicsik előtt feltárni kegyeskedett, és mondjuk:

Atyánk, te úgy akartad, hogy Savio Szent Domonkos keresztény erényekkel gazdag családban szülessék:

engedd, hogy mi is egészen neked ajánljuk magunkat, és örömest adjuk oda életünket is!

Gyermekkorától kedvességgel szoktattad Domonkost Fiad eucharisztikus misztériumához:

engedd, hogy az Eucharisztiát élő hittel ünnepeljük, és örömmel vegyünk részt szereteted ajándékában!

Urunk, Te hagytad, hogy Domonkos felfedezze, milyen mérhetetlen örömre talál az, aki szeret téged:

segíts minket is, hogy boldogságot találjunk a veled való közösségben és testvéreink nagylelkű szolgálatában!

Pünkösdre várva a tanítványok állhatatosak és egyetértők voltak az imádságban Máriával, Jézus Anyjával:

a Szent Szűz terjessze ki pártfogását mindazokra, akik a vele való baráti életre törekszenek!

Ti azonban nem test szerinti, hanem Lélek szerinti emberek vagytok, ha valóban Isten Lelke lakik bennetek. Akiben viszont nincs meg Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha azonban Krisztus bennetek van, a test halott ugyan a bűn miatt, de a Lélek életet ad az igazságosság által. S ha annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor Ő, aki feltámasztotta Jézus Krisztust a halálból, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által.

Abból tudjuk meg, hogy szeretjük az Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és megtesszük parancsait. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.

Testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos: ezt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

Ant. 2. Az Úr félelme a bölcsesség kezdete, öröme annak, aki hűséges hozzá. Alleluja.

Ant. 3. Dicsőítelek, Atyám, ég és föld ura, hogy ezeket a kicsinyeknek kinyilatkoztattad. Alleluja.

Isten azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett./p>

Magnificat-ant:A választottak kórusával, az Isten és a Bárány trónja előtt zengi Domonkos az új éneket. Alleluja.

Magasztaljuk és hívjuk segítségül Atyánkat, Istenünket, aki arra hív bennünket, hogy szentté legyünk, amint ő maga is szent:

Atyánk, Savio Domonkos a te sugallatodra választotta egyetlen barátjának Jézust:

Te Savio Szent Domonkosnak, Don Boscóban bölcs és határozott lelki vezetőt adtál:

add, hogy a gyerekek és a fiatalok a hitre nevelőikben nyitott és őszinte szívre találjanak!

Te nagylelkű szívet adtál Domonkosnak, aki apostol volt a társai között, hogy elébe mehessen mindnyájuk lelki szükségletének:

támassz vágyódást a fiatalokban, hogy életüket testvéreik szolgálatának szenteljék!

Gyermekkorától kezdve Domonkos egészen ráhagyatkozott a Boldogságos Szűz Máriára:

ébressz az ifjak szívében erős és gyöngéd szeretetet égi Édesanyjuk iránt!

engedd, hogy az elhunyt hívek befogadásra találjanak nálad, a vég nélküli boldogságban!

Mária Dominika Morneseben (Alessandria), földműves családban született, 1837. május 9-én, elsőként a hét gyermek közül. Megfeszített munka és őszinte keresztény élet jellemezte a családi környezetet. 15 évesen Istennek ajándékozta magát a szüzességi fogadalommal. Kevéssel utána belépett a Szeplőtelen Szűz Mária Leányai társulatba, ahol alaposabb apostolkodó és szeretet szolgálatra kötelezte el magát.
Találkozása Don Boscóval (1864) döntő lehetőséget jelentett számára. A Szent, akiben éppen akkor érlelődött egy apostoli terv a leányok javára, Mária Dominika közreműködésével életre hívta a Segítő Szűz Mária Leányai közösséget. Mária Dominika 1872-ben szerzetesi fogadalmat tett és főnöknővé választották; ebben a szolgálatban megmutatta nem sejtett anyai és animáló képességeit. 1881. május 14-én hunyt el, még csak 44 évesen, a Nizza Monferratoi új Anyaházban (Asti). XII. Pius pápa 1951. június 24-én szentté avatta s jogilag elismerte őt a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye társalapító-nőjének.

Ant. Imádjuk Krisztust, aki kinyilvánítja titkait az alázatosaknak. Alleluja.

2. Ant. Teljes szívvel kerestelek téged: szeretetednél semmit sem kívántam jobban. Alleluja.

3. Ant. Krisztus szeretete, mely bennem lakik, termékeny anyává tett engem. Alleluja.

Testvérek, Isten irgalmára kérlek benneteket: Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul. Legyen ez a ti értelmetek hódolata!

Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes!

A nekem adott kegyelem segítségével azt mondom mindegyikteknek: Senki ne becsülje magát a kelleténél többre, hanem józanul gondolkodjatok, mindenki az Istentől neki juttatott hit mértéke szerint.

Mi egy testet alkotunk Krisztusban, egyenként viszont egymásnak tagjai vagyunk. Az Istentől kapott kegyelmeknek megfelelően azonban különböző kegyelmi ajándékainak vannak. Aki a prófétálást kapta feladatul, prófétáljon a hit szabálya szerint! Aki tanításra nyert megbízást, tanítson! Aki a buzdítás ajándékát kapta, buzdítson! Aki jótékonykodik, tegye egyszerűségben! Aki elöljáró, legyen gondos! Aki irgalmasságot gyakorol, tegye derűsen!

Szeressetek tettetés nélkül! Gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz! Ami a testvéri szeretetet illeti, legyetek gyöngédek; a tiszteletadás dolgában legyetek előzékenyek! A buzgóságban ne lankadjatok! Legyetek tüzes lelkületűek, mivel az Úr az, akinek szolgáltok!

Legyetek örvendezők a reménységben, béketűrők a nyomorúságban, állhatatosak az imádságban! Segítsetek testvéreiteket, ha szükségben vannak! Gyakoroljátok a vendégszeretet! Áldjátok üldözőiteket: áldjátok, és ne átkozzátok! Örvendjetek az örvendezőkkel, a sírókkal pedig sírjatok! Éljetek egyetértésben! Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez!

Tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. {*} Senki ne keresse a maga javát, hanem a másét is, alleluja.

Törekedjetek mindig jót tenni egymással és mindenkivel. {*} Senki ne keresse a maga javát, hanem a másét is, alleluja.

Kedves jó nővéreim, szeressétek egymást. Ó! Mennyire megvigasztal, midőn híreket kapok a házainkból és hallom, hogy a (nővérekben) megvan a szeretet, hogy szívesen engedelmeskednek, hogy ragaszkodnak a szent Szabályokhoz… Ó! Akkor a szívem sírdogál a vigasztalástól, és folytonosan áldásért esedezik mindnyájatokra, hogy valóban magatokra tudjátok ölteni jó Jézusunk szent Lelkét és tudjatok annyi jót tenni egymásnak és a felebarátnak, amennyire csak szükség van.

Igen, de valóban milyen volt az Úr szent Lelke? Az az alázatos, türelmes, szeretettel teli – de valóban Jézus szeretetével teli – lélek, amelyik sohasem elégedett meg, hogy szenvedjen és vajon meddig szenvedjen értünk? Bátorság tehát, utánozzuk mindenben a mi szeretett Jézusunkat, de különösen az alázatban és a szeretetben.

Igen, kedves leányaim Jézusban, legyetek bátrak: Jézus szeret benneteket. Bár igaz, hogy olykor sok gondotok van, és sokat fáradtok, ám Urunk azt akarja, hogy néha keresztet is hordozzunk ezen a világon. Ő maga volt az, aki elsőként adott nekünk jó példát a szenvedésre; tehát bátran, megnyugvással kövessük őt a szenvedésben. Legyetek biztosak, hogy akiknek Jézus több szenvedést ad, a közelebb is vannak hozzá. Ám az is biztos, hogy jó szándékkal kell végeznünk mindent, hogy egyedül csak neki tegyünk.

Bátorság tehát, kedveseim Jézusban, arra gondolva, hogy minden elmúlik, azért ne hagyjuk, hogy bármi is megzavarjon bennünket, mert minden arra szolgál nekünk, hogy az igazi boldogságot elnyerjük. Legyetek hát vidámak…

És mindig vidámak, hogy ne bántsátok meg egymást soha, sőt, mihelyt észreveszitek, hogy valamelyiketek vigasztalásra szorul, adjátok meg neki azonnal, és vigasztaljátok, segítsétek egymást kölcsönösen. Őrizzétek meg, amennyire csak tudjátok, az összeszedettség szellemét Istennel, éljetek az ő jelenlétében folytonosan. Legyetek mindig alázatosak, vidámak.

Akár mondtok, akár tesztek valamit, {*} tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, alleluja.

Így adjatok hálát általa Istennek, az Atyának. {*} Tegyetek mindent Urunk Jézus nevében, alleluja.

Urunk és Istenünk, aki Mazzarello Szent Mária Dominika szűzben, mélységes alázata és lángoló szeretete által, a keresztényi és szerzetesi élet ragyogó példáját adtad minekünk, segíts kegyelmeddel, hogy atyai jóságodat a szív egyszerűségével keressük, és tettekkel is mindennap megvalljuk. A mi Urunk.

2. Ant. Áldjátok az Urat minden művében: a tiszta szívűeknek kinyilatkoztatja magát. Alleluja.

3. Ant. Ujjongjunk együtt mindnyájan: Isten öröme a mi erősségünk. Alleluja.

Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a türelmet. Viseljétek le egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan az Úr megbocsátott nektek. Legfőként pedig szeressétek egymást, mert ez a tökéletesség köteléke. Krisztus békéje töltse be szíveteket, hiszen erre kaptatok meghívást az egy test közösségében. Legyetek hálásak!

Benedictus-ant:Áldjátok az Urat minden művéért; mint tömjén árasszatok jó illatot. Alleluja.

Jézus Krisztusban adjunk hálát az Atyának, aki az Egyházban a szent férfiak és szent nők támasztásával az evangéliumi hűség hiteles példáival ajándékoz meg minket, és mondjuk:

Atyánk, te ajándékaid és karizmáid tündöklő tarkaságával tetted gazdaggá Anyaszentegyházadat:

add meg nekünk, hogy kreatív hűséggel megtestesítsük a szalézi szellemet.

tedd, hogy tanító hivatalukhoz való ragaszkodásunk teljes legyen és ez döntéseink tényleges egyezésében is megnyilvánuljon.

segíts, hogy az élet minden valóságában fölfedezzük jelenlétedet, és szereteted tervét megvalósítsuk.

add, hogy részt vegyünk annak üdvözítő küldetésében, a boldogságok szellemében.

Szent Mária Dominikában példaképet kínálsz nekünk a testvéri szeretet parancsának megélésére:

add meg nekünk, hogy mindig az élet és a tevékenység közösségében dolgozzunk a te országod terjesztésén.

Állandóan imádkozom értetek, hogy Istenünk tegyen méltóvá benneteket a meghívásra és tökéletessé a jóra való törekvésben s a hitből fakadó tettekben. Így dicsőül meg Urunk Jézus neve bennetek, s ti őbenne, Istenünknek és Urunknak, Jézus Krisztusnak kegyelméből.

Urunknak, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag az a fölséges örökség, amelyet ő a szenteknek készített, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma fölöttünk, akik hívőkké lettünk. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg.

Megtanultátok tőlünk, hogyan kell Istennek tetsző életet élnetek: éljetek is hát így, s haladjatok egyre előbbre. Hiszen tudjátok, milyen utasításokat adtunk nektek Urunk, Jézus által. Isten akarata ugyanis az, hogy szentek legyetek.

Ant. 1. Vég nélkül téged kerestelek, Uram, és te elhalmoztál minden jóval. Alleluja.

Ant. 2. Az Úr az életemet szállássá tette meg szeretete számára. Alleluja.

Ant. 3. Áldásaival elhalmozott engem az Isten, azt akarta, hogy himnusza legyek dicsőségének. Alleluja.

Testvéreim! Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor örömömet tegyétek teljessé azáltal, hogy egyetértetek, egy szívvel szerettek és egy lélekkel ugyanarra törekedtek. Vetélkedésből ne tegyetek semmit, sem hiú dicsőségvágyból! Egyik a másikat tekintse inkább alázatosan önmagánál kiválóbbnak! Ne keresse senki csak a maga javát, hanem a másét is!

Magnificat-ant: Minthogy alázatos voltam és szegény, szeretett engem az Úr és nagy dolgokat művelt velem, alleluja.

Istenünk, a mi Atyánk Mazzarello Szent Mária Dominikában kinyilvánította szeretetének csodadolgait; mint akik biztosak, hogy meghallgatást nyernek, könyörögjünk:

Te Mazzarello Szent Mária Dominikában mély eucharisztikus szellemiséget támasztottál:

add, hogy a húsvéti misztériumban való életerős részvétel az egész keresztény nép életének a központja legyen.

Te Mária Dominikát kiválasztottad, hogy a Segítő Szűz iránti háládatosság „élő emlékművének” sarkköve legyen:

engedd, hogy a Szalézi család minden tagja gyermeki módon szeresse a Szűzanyát és ismertté tegye hatékony segítségét.

lelkesíts föl minél több fiatalt, hogy mindenfelé terjesszék szereteted és örömöd üzenetét.

vezesd a gyerekeket és a fiatalokat az élet hiteles értelmének keresésében.

ajándékozd meg országod fényességével azokat a testvéreinket és nővéreinket, akik beléd vetett hittel és reménnyel haltak meg.

Az első világháború szörnyű vérzivatart zúdított az egész világra, sok-sok könnyet, gyászt, fájdalmat és ínséget okozva. 1917. május 13-án a portugáliai Fatimában a Szent Szűz megjelent három pásztorgyereknek: Lucia Santosnak, valamint Francesco (Ferenc) és Jacinta (Jácinta) Martónak, és engesztelésre, imádságra és bűnbánatra szólította őket. A jelenések a következő hónapokban a 13. napon megismétlődtek. Az utolsó jelenéskor, október 13-án történt a „napcsoda”, amelyet előre jelzett a Szűzanya. Urunk, Jézus Krisztus a kereszten Szent Anyjára bízta az egész emberiséget, és a Szent Szűz valóban hathatós közbenjáró volt a történelem folyamán. Gondoskodó, féltő anyai szeretetének megnyilatkozása a fatimai jelenéssorozat is. II. János Pál pápa 2000. május 13-án Fatimában boldoggá avatta Ferencet (+1919. április 14.) és Jácintát (+1920. február 20.). Ünnepük: február 20. Lucia 2005. február 25-én költözött az örökkévalóságba.

Akit az egész földkerekség nem volt képes befogadni, azt Mária egyedül befogadta

Mária mintegy mennyországgá lett számunkra, mivel az Isten Fiát hordozta. Krisztus, anélkül hogy az Atya dicsőségéből eltávozott volna, Mária szűzi méhében jött közénk, hogy az embert nagyobb méltóságra emelje. Isten az összes szűz közül ezt az egyet választotta ki, hogy ő legyen a mi üdvösségünk eszköze.

Máriában beteljesedett minden igaznak és prófétának jövendölése. Belőle támadt Krisztus, a ragyogó hajnalcsillag, akinek vezetésével a nép, amely egykor sötétségben járt, nagy világosságot látott (Mt 4,16).

Máriát nagyon találóan különböző nevekkel illetjük. Mária Isten Fiának temploma. Krisztus ebből a templomból egészen más módon lépett ki, mint ahogy oda belépett. Test nélkül lépett ugyanis be a szűzi méhbe, és testet öltve hagyta el azt.

Mária az a titokzatos új ég, amelyből a Királyok Királya mintegy saját trónjáról a földre lépett, földi alakot és hasonlóságot véve magára.

Mária az édes szőlőt termő szőlőtőke, akinek gyümölcse Jézus. Ő isteni természete szerint ugyan nagyon különbözött Máriától, mégis kellett, hogy emberi természetét Máriától kölcsönözze.

Mária az Úr házából fakadó forrás, amelyből a szomjazók az élet vízét meríthetik; ha valaki ezt a forrást csak ajkával ízleli is meg, nem szomjazik soha többé.

Szeretteim, tévedne, aki Máriának a megváltásban való szerepét összehasonlíthatónak tartaná a teremtéssel.

Kezdetben teremtette Isten a földet, amelynek megújításában Mária közreműködött. Kezdetben Ádám vétke miatt a teremtés művét átok sújtotta, Mária pedig a föld békéjének és biztonságának visszaszerzésében részt kapott. Kezdetben az ősszülők vétke folytán a halál minden emberre átszármazott, Máriával átvitettünk a halálból az életbe. Kezdetben Éva hallgatott a kígyó csábítására, és így a bűn mérge az egész emberiségnek ártott, Mária pedig az örök boldogság hirdetője lett. Ami tehát a halált jelentette, az élet eszközévé lett.

Aki a kerubok felett trónol, azt íme, most anyai karok tartják; akit az egész földkerekség nem tud befogadni, azt Mária egyedül öleli át; akitől az Isten trónja körül álló és uralkodó égi szellemek rettegnek, azt egy lányka gondozza; akinek trónusa örökké áll, az a Szűznek ölében ül; akinek lába zsámolya a föld, az a földön gyermeki lábakkal jár.

Ujjongott a Szűz szíve, mert az angyal híradására fogadta az isteni titkot, és tiszta méhében foganta az emberek fiainak legszebbikét. {*} Áldott ő, mert örökre nekünk adta az emberré lett Istent.

A tiszta méh hajléka nyomban Isten temploma lett: és az érintetlen Szűz az angyali üzenetre Fiút fogant. {*} Áldott ő mert örökre nekünk adta az emberré lett Istent.

Istenünk, te úgy rendelted, hogy egyszülött Fiad anyja nekünk is anyánk legyen. Add, hogy bűnbánattal és imádsággal állhatatosan munkálkodjunk a világ üdvösségéért, és így Krisztus országának eljövetelét napról napra egyre hatékonyabban szolgáljuk. Aki veled él.

Ma a Gondviselés Kis Műve alapítójáról emlékezünk meg.
Pontecuronéban (Alessandria) született 1872. június 23-án. Tanítványként mindig is csodálta Bosco Szent Jánost, akit példaképül választott az apostoli szentségben. A tortonai szemináriumban tanult, mikor megkezdte apostoli munkáját a fiatalok között. Pappá szentelték, a fizikai és erkölcsi nyomor minden fajtájának enyhítésének szentelte erejét, hogy Krisztus szeretetére tanítsa az embereket, és rámutasson jelenlétére az Egyházban, a pápa és a püspökök személyében.
Számos országban hozott létre műveket, elsősorban Olaszországban és Latin-Amerikában az „Isteni Gondviselés Kis Műve” és a „Szeretet Kis Missziós Nővérei” megalapításával. Fáradsággal és szenvedéssel teli élet után Sanremóban (Imperia) halt meg 1940. március 12-én. Szent II. János Pál pápa 2004. május 18-án avatta szentté.

Ne tudj mást látni és szeretni ezen a világon, mint testvéreink lelkét. A kicsinyek lelkét, a szegények lelkét, a bűnösök lelkét, az eltévelyedettek lelkét, a bűnbánók lelkét, az Isten akarata és Krisztus Szent Egyháza ellen lázadók lelkét, a hűtlen és bűnös papok lelkét, a fájdalomtól meggyötörtek lelkét, a galambokhoz hasonlóan hófehéren ragyogó lelkeket, a szüzek angyalian tiszta és egyszerű lelkét, a testiség és az érzékiség mélységeibe zuhant lelkeket, a rosszra büszke lelkeket, a hatalom- és pénzéhes lelkeket, az öntelt lelkeket, az elveszett és a kiutat kereső lelkeket, a szenvedő lelkeket, az irgalmat és menedéket kereső lelkeket, az ítélet miatti elkeseredettségükben üvöltő lelkeket, a megélt igazságtól megmámorosodott lelkeket: Krisztus minden lelket szeret, mindegyikért meghalt, mindegyiket karjai közé, átszúrt Szívére akarja ölelni.

Életünk és Kongregációnk váljon a Krisztusban való testvériség himnuszává és önfeláldozásává! Lássuk és halljuk Krisztust az emberekben! Szóljon bennünk a szeretet hangjának legmélyebb és legmagasabb hangjainak muzsikája! Számunkra a világmindenség középpontja Krisztus Egyháza és a keresztény történelem sarokpontja, a lélek. Nem hallok mást, csak a Kereszt körül hullámzó lelkek végtelen, isteni szimfóniáját, a Kereszt pedig az évszázadok során apránként csöpögteti nekünk az isteni vért, amely minden lélekért ontatott ki.

Krisztus fölkiáltott a Kereszten: „Sitio!” Az égető szomjúság szörnyű kiáltása nem a testé. Krisztus a mi lelkünkre szomjazik, és ezért is halt meg.

Nem látok mást, csak egy eget; egy valóban isteni eget, mert ez az üdvösség és az igaz béke ege: nem látok mást, csak Isten országát, a szeretet és a megbocsátás országát, ahol az emberek sokasága mind Krisztus öröksége és Krisztus országa maga.

Krisztus karjai közé, átszúrt szívére akar ölelni. A keresztről így kiált: „szomjazom {*} a lelkek üdvösségére.

Urunk, aki megadtad Orione Szent Alajos áldozópapnak, hogy Fiadat, Krisztust a szegények személyében szeresse, és megismertesse a fiatalokkal. Add, hogy hozzá hasonlóan gyakorolhassuk az irgalmasság cselekedeteit, hogy általunk testvéreink is megtapasztalhassák Gondviselésed gyöngédségét. A mi Urunk.

Testvéreim, magasztaljuk Krisztus Urunkat, és kérjük tőle, hogy Orione Szent Alajos példáját követve szentségben és igazságban szolgáljuk életünk minden napján.

Te hasonló lettél hozzánk, és vállaltad minden kísértésünket, de bűnbe nem estél:

segíts, hogy alázatosan szolgáljunk testvéreinknek és neked, Urunk, Jézus!

Orione Szent Alajosban példát adtál nekünk a Gondviselésben való bizalomra és arra, hogyan szenteljük teljes életünket a leginkább rászoruló testvéreinknek:

add, hogy az általa alapított „Szeretet Kis Missziós Nővérei” és az „Isteni Gondviselés Kis Műve” mindig hűséges legyen karizmájához az Egyház szolgálatában!

Kérjük mennyei Atyánkat, minden szentség forrását, hogy szentjeinek példája nyomán és közbenjárására minket is szent életre vezessen:

Szent Atyánk, te azt akartad, hogy gyermekeidnek hívjanak bennünket és azok is legyünk,

Szent Atyánk, te néhány gyermekedet arra hívtad, hogy a végsőkig kövessék Krisztust a szegénységben és az alázatban,

Szent Atyánk, Orione Szent Alajos Bosco Szent János tanítványaként követte mestere példáját az apostoli lelkületben és az életszentségben:

add meg nekünk és a Szalézi Család valamennyi tagjának, hogy Krisztus apostolaivá váljunk, és az ő szeretetét hordozzuk, elsősorban a leginkább rászoruló fiatalok számára!

Szent Atyánk, vedd magadhoz elhunyt testvéreinket, és bocsásd őket szent színed látására,

A mai napon a Szent József Társaság alapítójáról emlékezünk meg.
Murialdo Leonardo 1828. október 26-án született Torinóban, tehetős családban. Don Bosco barátja és segítője, a szegény sorsú, árva, magukra hagyott fiatalok keresztényi nevelésének szentelte életét. Nagy hittel és bátorsággal számtalan társadalmi, lelki és jogi kezdeményezés elindítója volt. Részt vett a katolikus munkás szervezetek tevékenységeiben.
Megalapította a Szent József Társaságot (Giuseppini del Murialdo), hogy az egyszerű názáreti munkás, Jézus nevelőjének lelkületével folytassa apostoli küldetését a szegény sorsú fiatalok között. 1900. március 30-án hunyt el Torinóban. Boldog VI. Pál pápa 1970. május 3-án emelte a szentek sorába.

Számos okból leljük örömünket küldetésünkben, amelyek szeretett fiataljaink természetében rejlenek. Melyek ezek? Szegények és magukra hagyták őket. Íme két tulajdonság, amitől egy fiatal hozzánk tartozóvá válik. Minél szegényebb és elhagyatottabb, annál inkább hozzánk tartozik.

Szegények és magukra hagyottak! Milyen csodálatos misszió a szegények nevelése! És még ennél is nagyszerűbb keresni, segíteni, tanítani, a jelennek és az örökkévalóságnak megmenteni a szegény magukra hagyottakat, akiket ha nem is anyagi, de erkölcsi téren hagytak magukra. Milyen jó hallani, mikor azt mondják: „Terád bízta magát a szegény, az árvának te lettél a segítője” (Zsolt 10,14). A szegények, a gyerekek és a bűnösök voltak a legkedvesebbek Jézus szemében, drágakövek és felbecsülhetetlen kincsek voltak számára. A mi fiataljaink is szegények, ők is gyerekek, még ha olykor cseppet sem nevezhetjük őket ártatlannak. Attól, hogy ez utóbbi nem éppen egy szerethető tulajdonságuk, talán kevésbé lesznek kedvesek és érdekesek a számunkra?

Olykor talán megfeledkezünk erről a fiatalokkal kapcsolatban, akiknek a javára szeretnénk szentelni az életünket. Amint egy fiatal közönyös, léha, neveletlen, nehezen kezelhető, makacs, gőgös, önfejű, ragaszkodik a rosszhoz, vagy egyenesen egyre rosszabbá válik, azonnal kiábrándulunk, és csak arra tudunk gondolni, bárcsak szegény megkímélne minket, és továbbállna a bűneivel együtt. Mi azonban nem adhatjuk fel és nem keseredhetünk el ilyen könnyen. Ne feledjük, hogy mikor magukra hagyottakat keresünk, olyan fiatalokra találunk, akik az elhagyatottság miatt tudatlanok, vadak és bűnösök.

Ne csodálkozzunk azon, ha egyébként polgári és keresztény családok gyermekeiben is fölfedezünk hibákat és bűnöket. Minek nevelnénk őket, ha tökéletesek volnának? Mit várunk mi, akik az utcán tengődő, vagy modortalan szülőktől összegyűjtött fiatalokat fogadunk be? Jobban meg kell érintenie minket a morális szegénységüknek, mint az anyagi nélkülözésük. Ne veszítsük el olyan hamar a türelmünket és a reményt, bátorsággal és együttérzéssel kell dolgoznunk ezekért a boldogtalan lelkekért. Sokszor valójában inkább boldogtalanok, mint bűnösök, de talán ezzel mi is így volnánk, ha magunkra hagytak volna.

Tehát fiataljaink helyzete ösztönözzön bennünket abban, hogy nagyobb erőfeszítéssel, a lehető legjobban teljesítsük kötelességeinket, hogy tanítsuk őket és Istenhez imádkozzunk növekedésükért (vö. 1Kor 3,6).

Védjétek meg a szegény és az árva jogát, ítéljétek meg igazát az elnyomottnak és a nyomorultnak; {*} Szabadítsátok meg a szűkölködőt, mentsétek ki a szegényt a gonosz karmából!

Isten azokat választotta ki, akik a világ szemében szegények, hogy a hitben gazdagok legyenek, és örököljék az országot. {*} Szabadítsátok meg a szűkölködőt, mentsétek ki a szegényt a gonosz karmából.

Urunk, minden szentség forrása, Murialdo Szent Leonardóban atyát adtál az árváknak és vezetőt a fiatal munkásoknak. Add, hogy közbenjárása által követhessük szereteted tanításait testvéreink szolgálatában.

Testvéreim, magasztaljuk Istent nagy örömmel irántunk való jóságáért, és Murialdo Szent Leonardo közbenjárását kérve hittel könyörögjünk:

add, hogy akaratodat nagylelkűséggel és lelkünk szabad elhatározásából teljesítsük!

Murialdo Szent Leonardóra emlékezve bizalommal kérjük Urunkat, hogy megadja számunkra és minden ember számára az örök üdvösséget:

tartsd meg Murialdo Szent Leonardo intézményét, melyet a leginkább rászoruló fiatalok megsegítésére hozott létre!

áldd meg mindazokat, akik verejtékes munkával keresik meg a mindennapi kenyeret!

Add, hogy áldozatkész fiatalok kövessék a szegény, tiszta és engedelmes Krisztust:

Szűz Mária a Keresztények Segítsége, a Szalézi Szent Ferenc Társaság, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye és a Don Bosco Voluntáriák Világi Intézménye főpatrónája

A Boldogságos Szűz Mária hatékony segítségét a keresztény nép gyakran megtapasztalta a történelem folyamán. Don Bosco azért is nevezi az Egyház Anyját a Keresztények Segítségének, mert ezzel a Szűzanya rendkívüli közbenjárására utal az Egyház, az egész emberiség és saját életének legnagyobb megpróbáltatásaiban.
VII. Piusz pápa tette ünneppé ezt a napot, amiért egy igen nehéz időszakban Szűz Mária az Egyház segítségére sietett. A Szentatyát erőszakkal vitték el római székhelyéről, öt évig börtönben raboskodott. Ekkor Máriához fordult, és erre szólította a keresztényeket is. Az emberek legnagyobb megdöbbenésére 1814. május 24-én szabadon térhetett vissza városába.
A Segítő Szűz tiszteletét – melyet Bosco Szent János is széles körben hirdetett – a Szalézi Család élteti tovább a világban, és Máriához, a Keresztények Segítségéhez, legfőbb Patrónájához fohászkodik.

Te, ki csodás anya lettél,

szűz leányként Istent szültél,

ennél több nem is lehetnél,

lombos ág, virág s gyökér.

Ki hozzád esd igaz szívvel,

bár keresztje halált érlel,

az igaz üdvre ér el,

te nevedben aki kér.

Dicséretünk szava hirdet,

ó, Mária, hallgass minket,

kérd, hogy ne a vétkeinknek

szolgáljunk, de Szülöttednek,

s palotádban adj helyet.

Boldogságos, vígy hazádba,

hol uralkodsz, csillagházba,

ott szüntelen zengjük együtt,

igazakkal énekeljük

a végtelen örömet. Ámen.

1. Ant. Isten Fiának boldogságos Anyja, ki fölemeltetett a mennybe, veled együtt dicsőítjük az Úr nevét. Alleluja.

2. Ant. Szűz Mária, általad érkezett el a béke, benned öltött testet az Ige; veled együtt magasztaljuk az Urat. Alleluja.

3. Ant. Szűz Mária, általad érkezett el az üdvösség, Istenünk ereje és országa; veled együtt hirdessük az Úr hatalmát. Alleluja.

Kedveseim, alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. Józanok legyetek és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések érik a világban. Minden kegyelem Istene pedig, aki Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Magnificat-ant:Az Úr keze tett téged erőssé; áldott leszel mindörökké. Alleluja.

Veszélyben, nehézségben, a sötétben hozzád fordulunk, Keresztények Segítsége: támaszoddal el nem eshetünk, vezetéseddel nem merít ki utunk, kegyességed által eljutunk a mennybe. Alleluja.

Mária, Krisztus Urunk Anyja a biztos remény és vigasz jeleként tündököl az Úr népének útján. Áldjuk az Urat, mert Fiának társává rendelte a megváltás művében, és így imádkozzunk:

Atyánk, te Máriát az új Évává tetted, a napba öltözött asszonnyá, aki győzedelmeskedett a kígyó felett:

Te Máriát az új Judittá tetted, népének szabadítójává, aki áldott az asszonyok között:

segítse meg a keresztény népet, hogy megőrizze hitét az élet megpróbáltatásai során!

Te Máriát az új Eszterré tetted, gyönyörű és irgalmas királynővé, aki kész közbenjárni népe üdvösségéért:

Te Máriát a keresztények védelmezőjévé tetted a történelem nehéz pillanataiban:

kísérje ma is Péter utódát és püspökeit, hogy legyőzzék a keresztény értékeket fenyegető veszélyeket!

Te Máriát a Szentlélek titokzatos jegyesévé, zarándok néped anyjává tetted:

tartsa meg és tegye gyümölcsözővé a Szalézi Család tagjainak nevelői munkáját!

Te a mennybe emelted Máriát, majd az angyalok és a szentek királynőjévé tetted:

járjon közben halottainkért, hogy végül ők is részeseivé váljanak az örök boldogságnak!

Urunk és Istenünk, te Szűz Máriát a Keresztények Anyjává és Segítségévé tetted. Az ő közbenjárására add meg Egyházadnak Szentlelked erejét, hogy bölcsességgel és szeretettel állhassa ki az előtte álló próbákat, és mostantól kezdve részesei lehessünk Fiad, Krisztus dicsőségének.

Ant. Szűz Mária, a Keresztények Segítsége ünnepén énekeljünk az Úrnak. Alleluja.

Tisztelnek az égiek,

minden kegyelem anyja,

Mária.

Nyomorultak esdenek

mélységből siránkozva,

Mária.

Hallgass meg, töröld le könnyünk,

szólj Fiadnál érettünk,

Mária,

hogy a te pártfogásoddal

mennyországba mehessünk,

Mária. Ámen.

Ant. 1. Mária, te az Úr áldását kaptad, és irgalmasságot az üdvözítő Istentől. Alleluja.

Ant. 2. Istenünk, menedékünk és erőnk, te Máriában segítséget adtál nekünk a megpróbáltatásainkban. Alleluja.

Én, János láttam, hogy az égben feltárult az Isten temploma, és láthatóvá vált a szövetség ládája.

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a Nap, lába alatt a Hold, fején tizenkét csillagból korona. Áldott állapotban volt, gyötrelmében és szülési fájdalmában kiáltozott. Most egy másik jel tűnt fel az égen: egy nagy vörös sárkány, hét feje volt és tíz szarva, s mindegyik fején korona. Farkával lesöpörte az ég csillagainak egyharmadát, és a földre szórta.

Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig.

Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt számukra hely a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben:

„Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa,
és az ő Fölkentjének uralma,
mert letaszították testvéreink vádlóját,
aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt.
De legyőzték a Bárány vérével
és tanúságuk szavával,
s nem kímélték életüket
mindhalálig.
Ezért örüljetek, egek,
és ti, akik benne laktok!

Jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le a sátán nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra.”

Amikor a sárkány látta, hogy a földre taszították, üldözőbe vette az asszonyt, aki fiúgyermeket szült. Az asszony azonban kapott két nagy sasszárnyat, hogy a pusztába repüljön, a rejtekhelyére, ahol majd a kígyótól távol egy évig, két évig és félévig táplálják. Erre a kígyó annyi vizet lövellt a szájából az asszony után, mint egy folyó, hogy elsodorja az ár. De a föld segített az asszonyon: megnyílt a mélye, és elnyelte a sárkány szájából kiáradó folyót.

A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.

Az asszony fiúgyermeket szült, aki vaspálcával fogja kormányozni az összes nemzetet. Elragadták a fiát, és Isten trónjához vitték. {*} Adjunk hálát Istennek, mert győzelemre vezet bennünket a mi Urunk, Jézus Krisztus által, alleluja.

Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona. {*} Adjunk hálát Istennek, mert győzelemre vezet bennünket a mi Urunk, Jézus Krisztus által, alleluja.

Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.”

Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit. Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt. Ekkor Judit harsány hangon így szólt a néphez: „Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen. Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon!”

Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: „Áldunk Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit.” Uzija pedig így szólt Judithoz: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott az Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! A bizalom, amelyről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Ámen! Úgy legyen!”

Joakim Főpap és Izrael fiainak elöljárói, akik Jeruzsálemben laktak, eljöttek, hogy lássák azt a jót, amit az Úr cselekedett Izraellel, és lássák Juditot és köszöntsék. Amikor kijött hozzájuk Judit, mindnyájan áldották Istent, neki pedig azt mondták: „Te vagy Jeruzsálem büszkesége, Izrael nagy dicsősége és a mi népünk nagy öröme. Mindezt saját kezeddel vitted végbe, Izrael javára tetted és Istennek kedve telt benne. Áldott légy, asszony, a mindenható Istennél örök időkre.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen, úgy legyen!”

Izrael minden asszonya összesereglett, hogy lássák őt, áldást mondjanak rá és körtánccal köszöntsék. Judit ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta, akik vele voltak. Majd olajfaágakból koronát tettek fejükre, ő és akik vele voltak. A nép élére állt, vezette az asszonyok táncát és követte Izrael minden férfija fegyverekkel és koszorúkkal és himnuszokkal ajkukon.

Akkor Judit ezt a hálaadó éneket kezdte el egész Izrael közepette: „Új éneket énekelek Istennek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen. Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és meglettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs, aki szavadnak ellenszegüljön.”

Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére, cintányér mellett énekeljetek az Úrnak, új éneket zengjetek neki, {*} Dicsérve hívjátok nevét.

Új éneket énekelek Istennek, Uram, nagy vagy te és fenséges, hatalmas erődben és legyőzhetetlen. Minden teremtményed szolgáljon neked, mert szóltál és meglettek, lelkedet küldted és létrejöttek, és nincs, aki szavadnak ellenszegüljön. {*} Dicsérve hívjátok nevét.

Szűz Mária, a Keresztények Segítsége Egyesület Szabályzatából, melyet Bosco Szent János áldozópap írt

A Segítő jelző, melyet az Üdvözítő fenséges Anyjának tulajdonítanak, nem új keletű. Már a Szentírásban is Királynőként említik Máriát, aki Fiának jobbján áll, aranyos, ragyogó ruhában. Ez az arannyal díszített, ragyogó köntös az Egyház lelkisége szerint drágakövekkel és gyémántokkal teli, és ezek azok a címek, amelyekkel Máriát megszólítjuk. Amikor tehát a Keresztények Segítségének nevezzük, nem teszünk mást, mint kimondjuk az egyik különleges címét, ami őt illeti, mint a gyémántok az aranyozott ruháján. Ebben az értelemben Máriát már a világ kezdete óta az emberiség Segítségeként köszöntik, amikor, Ádám bűnbeesése után, egy megváltó ígéretét kapta, aki asszonytól születik. Ez az asszony pedig bűntelen lábával eltiporja a kísértő kígyó fejét.

Ezt a csodálatra méltó Asszonyt jelképezi az élet fája, amely a földi Paradicsomban állt; Noé bárkája, amely megmenti az igaz Isten követőit az özönvíztől, Jákob létrája, amely egészen az égig ér; Mózes csipkebokra, amely lángolt, mégsem égett el, hasonlóan Szűz Máriához, aki szülése után is érintetlen maradt; a szövetség ládája; Dávid tornya, amely minden támadástól megvéd; Jerikó rózsája; a lepecsételt forrás; Salamon szépen gondozott és őrzött kertje; az áldás forrása; Gedeon gyapja. Máshol Jákob csillagának nevezik, amely oly gyönyörű, mint a hold, oly fenséges, mint a nap; ő a béke szivárványa, Isten szemének fénye, vigaszt hozó hajnal, aki Szűz, Anya és Urának Szülője. Ezek a szimbólumok és kifejezések, amelyeket az Egyház Máriához fűz, Isten gondviselését hirdetik, aki még születése előtt meg akarta ismertetni velünk őt. Ő ugyanis az első minden teremtmény között, a legcsodálatosabb védelmezőnk, segítőnk és támaszunk, sőt, a bűnök helyrehozója, akire az emberi nemnek szüksége van.

Az Újszövetségben már nem csak jelképekkel és próféciákkal utalnak rá, mint az emberek segítőjére, hanem a keresztények segítőjének, támaszának és védelmezőjének nevezik. Már nem csupán képekkel vagy szimbolikus kifejezésekkel beszélnek róla; az Evangéliumban minden valóság, a múlt igazolása. Gábriel arkangyal köszönti Máriát, és kegyelemmel teljesnek nevezi; az Úr meglátta végtelen alázatát, és az Örök Ige Anyjává tette. Jézus, a hatalmas Isten az ő fia lesz. Tőle születik, ő neveli, kíséri, s a testet öltött Ige mindenben aláveti magát fenséges Szülőanyja akaratának. Az ő kérésére viszi véghez első csodáját a galileai Kánában. A Golgotán pedig valóságosan is a keresztények anyjává válik. Az apostolok őt választják, hogy vezetőjük és az erények tanítója legyen számukra. Vele együtt gyűlnek össze imádkozni az utolsó vacsora termében, míg végül leszáll rájuk a Szentlélek. Az apostolokhoz intézi utolsó szavait, majd dicsőségesen a mennybe emelkedik.

Ragyogó égi trónjáról anyai tekintetével kísér, és azt mondja: „A dicsőség legmagasabb trónján ülök, hogy áldással halmozzam el és égi ajándékokkal gazdagítsam mindazokat, akik szeretnek.” Éppen ezért mennybe emelkedése óta szakadatlanul hozzá folyamodnak a keresztények, és ahogy Szent Bernát is mondta, sohasem lehetett arról hallani, hogy ha valaki bizalommal segítségért fordult az irgalmas Szűzhöz, imái ne találtak volna meghallgatásra.

Ezért van az, hogy a történelem minden évszázadában, minden évében, minden napján, azt is mondhatnánk, minden pillanatában különleges kegyben részesíti azt, aki hittel kéri közbenjárását.

Ezért van az is, hogy minden országnak, minden városnak, minden falunak és minden családnak van egy temploma, egy kápolnája, egy oltára, egy képe, egy festménye vagy más tárgya, amely Mária egyetemes tiszteletéről tanúskodik, ugyanakkor emlékeztet a rengeteg kegy egyikére, amellyel azok segítségére sietett, akik hozzá fordultak szükségük idején.

Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét, {*} Mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.

Ti mind, akik félitek Istent, jöjjetek, halljátok, elbeszélem, milyen nagy dolgokat cselekedett velem! {*} Mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.

(„Isten Anyjának csodái [...]”, Kiadott művek, XX. Róma, 1976., 217-220. o.; 197-200. o.)

Mikor a Szentséges Szűz elment meglátogatni Szent Erzsébetet, s amaz észrevette őt, azonnal betöltötte a Szentlélek, olyannyira, hogy prófétai szavak törtek elő belőle: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!” (Lk 1,42). Így dicsőítette a Szentlélek Máriát Erzsébet szavain keresztül. Ki akarta fejezni, mennyire kedveli őt az Úr, és arra rendelte őt, hogy elhozza az embereknek az áldást, amely Évával elveszett, és amelyre hosszú évszázadokon át vártak. Mária isteni sugalmazásra eképpen felelt rokona üdvözlésére: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,46-48).

Ahhoz, hogy Mária dicsősége kiterjedhessen minden generációra, és szentként tiszteljék őt, rendkívüli és folytonos jótéteményekre van szükség, amelyek minden generációt érintenek. Így ha állandó okuk van a hálára, dicsőítése sem szűnik meg. Ez a szüntelen és csodálatra méltó jótétemény nem lehet más, mint Mária segítsége, amit az embereknek nyújt. Ez minden időt felkarol, minden helyre és minden emberre kiterjed.

Az, hogy Jézus Krisztus Egyházában a „Keresztények Segítsége” cím illeti az Üdvözítő fenséges Anyját, nem új keletű dolog, ám az utóbbi időkben egy egészen különleges okból nevezik így a Szent Szüzet. Az emberek nem személyes érdekből, hanem a hívőket fenyegető súlyos, hatalmas veszélyek miatt. Ma a Katolikus Egyházat érte támadás: megtámadták a funkcióiban, szent intézményeiben, vezetőjében, tanításában, szabályaiban. Megtámadták, mint Katolikus Egyházat, mint az igazság magját, mint minden hívő tanítóját.

Azért, hogy rendkívüli védelmet kapjunk az Égtől, Máriához fordulunk, mindannyiunk Anyjához, a katolikus vezetők és népek Segítőjéhez.

Ezért teljes meggyőződéssel kijelenthetjük, hogy Máriát Isten tette a Keresztények Segítségévé, s ez minden korszakban bebizonyosodott a nagy nehézségek közepette, különösképpen azoknál a népeknél, akik a hitükért szenvedtek és küzdöttek.

A Szent Szűz segítsen meg bennünket, hogy a tanításhoz és a hithez hűen éljünk, melynek vezetője a római pápa, Krisztus helytartója, és közbenjárása által részesüljünk abban a kegyben, hogy állhatatosak legyünk a szent szolgálatban ezen a földön, s ezáltal találkozhassunk majd vele a mennyek országának dicsőségében.

Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, {*} Szent az ő Neve.

Isten erővel övezett fel és magaslatokra emelt fel engem. {*} Szent az ő Neve.

Kegyes és kegyosztó,

dicséretre méltó,

Mária.

Orvosold mi lelkünk,

te légy a védelmünk,

Mária.

Kegyelemmel teljes,

drága anya, kedves,

Mária.

Oldd fel sok vétkünket,

oszlasd el bűnünket,

Mária.

Boldogságos boldog,

aki Istent hordod,

Mária.

Vesztünkből te ments meg,

adónkat elengedd,

Mária.

Férfit nem ismertél,

s Isten anyja lettél,

Mária.

Nyomorban kik élünk,

örömöt hozz nekünk,

Mária.

Világnak Úrnője,

mennynek Királynője,

Mária.

Dicsőség,

dicséret mindenkor teneked,

Mária. Ámen.

Ant. 2. Áldott vagy te, Szűz Mária, a föld minden asszonya között, Alleluja.

Ant. 3. Áldunk téged, Urunk, csodás műveidért, áldunk téged Mária segítségéért, Alleluja.

Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott az Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! A bizalom, amelyről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál Istenünk színe előtt.

Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és Fölkentjének királysága, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk trónja előtt. De legyőzték őt a Bárány vérével és tanúsága igéjével. Még életüket sem kímélték, mindhalálig! Ezért örvendezzetek, ti, mennyek, és ti, akik benne laktok!” Ekkor a sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett.

Szűz Mária, belőled származik a világ világossága. {*} Alleluja, alleluja.

Benedictus-ant: Ó, Mária, te úgy érkeztél, mint a hajnal, alleluja; és elhoztad az új napot, alleluja.

Az új nap hajnalán adjunk hálát Máriával, a Keresztények Segítségével Urunknak és Üdvözítőnknek, és mondjuk:

add, hogy ma is a te világosságodban járjunk, így napnyugtakor méltók legyünk kegyes tekintetedre!

Megváltónk, Krisztus, te Szeplőtelen Édesanyádban jelezted az Egyház kezdetét:

add, hogy Édesanyád példáját követve mi is képesek legyünk hordozni azokat a kereszteket, amelyekkel utunk során találkozunk!

Krisztus Urunk, te húsvéti misztériumodban megszabadítottad az embert a bűntől:

segíts a fiataloknak, hogy legyőzzék korunk rabszolgaságának megannyi formáját!

Jézus Urunk, te hatalmas segítséget és biztos vezetőt adtál Don Boscónak Szűz Máriában, a Keresztények Segítségében:

add, hogy a Szalézi Család mindig érezhesse anyai jelenlétét a fiatalság nevelésének és evangelizálásának művében.

Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.

Ant. Hatalmas dolgokat művelt karja erejével: a kevélykedőket szétszórta, a kicsinyeket felemelte. Alleluja.

Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, s ők az ő népe lesznek. Maga a velük levő Isten lesz az ő Istenük.

Ant. Az Úr hívei segítségére siet, nem feledkezik meg irgalmáról. Alleluja.

Ekkor a sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait, és kitart Jézus tanúsága mellett.

Te, ki csodás anya lettél,

szűz leányként Istent szültél,

ennél több nem is lehetnél,

lombos ág, virág s gyökér.

Ki hozzád esd igaz szívvel,

bár keresztje halált érlel,

az igaz üdvre ér el,

te nevedben aki kér.

Dicséretünk szava hirdet,

ó, Mária, hallgass minket,

kérd, hogy ne a vétkeinknek

szolgáljunk, de Szülöttednek,

s palotádban adj helyet.

Boldogságos, vígy hazádba,

hol uralkodsz, csillagházba,

ott szüntelen zengjük együtt,

igazakkal énekeljük

a végtelen örömet. Ámen.

Ant. 1. Az Úr öröme veled van, Mária: kérj számunkra békét és jót, alleluja..

Ant. 3. Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse, alleluja.

Tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, azoknak, minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket. Akiket ugyanis eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy Fiának képmását öltsék magukra, így lesz ő elsőszülött a sok testvér között. Akiket előre erre rendelt, azokat meg is hívta. Akiket meghívott, azokat megigazultakká tette, akiket pedig megigazulttá tett, azokat meg is dicsőítette. Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket.

Magnificat-ant: Hozzád sietünk a megpróbáltatásokban, Istennek Anyja; általad érkezik az Úr segítsége. Alleluja.

Adjunk hálát Atyánknak, aki Szűz Máriában az Egyház előképét és kezdetét adta számunkra, és mondjuk:

Atyánk, te azt akartad, hogy Mária az apostolokkal legyen az utolsó vacsora termében:

kísérd Szentlelkeddel a pápát, a püspököket és papokat, hogy megfelelően vezessék Egyházadat a világban!

Azt akartad, hogy Mária jelen legyen az evangelizáló Egyház első lépéseinél:

áldd meg a misszionáriusokat és mindazokat, akik országod hirdetéséért dolgoznak!

tégy minket készségessé és figyelmessé azok iránt, akik szűkölködnek, magányosak és szenvednek!

tartsd meg a Szalézi Családot a fiatalok, legfőképpen a legszegényebbek és a leginkább magukra hagyottak keresztényi és emberi nevelésének munkájában!

Te Máriát a vigasz és a biztos remény tündöklő jelévé tetted Egyházad számára:

fogadd országod dicsőségébe mindazokat, akik hittel és reménnyel távoztak ebből a világból!

1941. május 23-án a nácik több más szalézival együtt letartóztatták és haláltáborba hurcolták Oswięcimbe (Auschwitz). József atya itt is teljes mélységében megélte papi mivoltát: szolgálatával és személyes tanúságtételével reményt öntött sorstársai lelkébe. 1942. július 4-én halt vértanúhalált, a vallás és a hit elleni gyűlölet áldozataként. Kivégzésének valószínűsíthető oka az volt, hogy nem volt hajlandó megtaposni a rózsafüzért.
1999. június 13-án, Varsóban Szent II. János Pál pápa a boldogok közé emelte őt 108 lengyel vértanúval, a második világháború náci üldöztetéseinek áldozataival.

Boldog Kowalski József áldozópap személyes jegyzeteiből (1930-40) és szüleinek írt leveléből (1941)

Szent szalézivá kell válnom, miként atyám, Don Bosco is szent volt. Ó, édes Jézusom, adj erős akaratot, hogy kitartsak szent elhatározásom mellett, és elérjem legfőbb célomat, a szentséget, amit kitűztem magam elé. Szentté válhatok és az is akarok lenni. „In Te Domine speravi, non confundar in æternum.” Én Jézusom, segíts meg szent kegyelmeddel, mert nélküled semmire sem vagyok képes, de bármit meg tudok tenni Veled, aki megerősítesz [...].

Jézus, hálát adok neked, mert gőgös szívemben mérhetetlen vágyat ébresztettél a szenvedés és a megaláztatás iránt. Jelszavam mostantól: „Érted élni és szenvedni, Jézus, szenvedni és tűrni a megvetést.” Jézus, ezek a szavak törnek elő a szívem mélyéről: „Szenvedni és tűrni a megvetést érted, Uram.” Érjenek el Hozzád szavaim! Halld meg, fordítsd füledet imám és kiáltásom felé! Hallgass meg, Uram, és adj nekem erőt ehhez a küldetéshez!

Jézus, egészen Neked ajánlom magam, Neked adom szegény szívemet, amely annyira vágyik szeretni Téged, odaadni és feláldozni magát érted. Jézus, add, hogy sose távolodjak el Tőled, hogy halálomig hű legyek Hozzád, és meg tudjam tartani, amit ígértem: „Inkább meghalok, mintsem a legkisebb bűnnel megbántsalak Téged.” Uram, könyörülj rajtam! Add nekem szereteted, mert azzal mindent nekem adsz. Ó, Uram, engedd, hogy megvessenek, elfelejtsenek, semmibe vegyenek, kinevessenek! Természetem ellenkezik ezzel, de tudom, hogy mégis erre van szükségem. Uram, add meg nekem ezt a kegyelmet, szinte meghalok a szeretetedért (a naplóban ezután az írója vérével rajzolt kereszt látható, alatta pedig a következő áll: „Szenvedni és tűrni a megvetést”).

Tudatosan és határozott akarattal, a következményeket elfogadva ölelem magamhoz Krisztus hívásának drága keresztjét és egészen a végsőkig, a halálig akarom hordozni. Ez lesz az én vigaszom, minden dicsőségem és örömöm. „Absit mihi gloriari nisi in cruce Domini nostri Jesu Christi, per quem mihi mundus crucifixus est et ego mundo.” A kereszt, a szenvedés nélkül semmit sem érhetek el, a kereszt nélkül nem válhatok szentté. A világon minden a szenvedésből születik.

A mostani politikai és háborús események alatt, amikor úgy tűnik, minden ellenünk fordult és a végünket akarja, mikor a remény utolsó fénye is elhalni látszik, „Isten mindenek fölött őrködik és az Ő akaratán kívül semmi sem történik.” Ez a lényeges gondolat békével tölt el, és ez akkor is így lesz, ha az életemet kell adnom valami fontosért. Valódi boldogság és győzelem lenne ez.

Ne aggódjatok, Isten kezében vagyok [...]. Biztosan tudom, hogy minden pillanatban érzem Isten erejét. A jelenlegi helyzet ellenére boldog vagyok és nyugodt. Meg vagyok győződve arról, hogy akárhová is kerülök, és akármi is történik velem, minden az Úr atyai Gondviseléséből származik, aki a legnagyobb igazsággal irányítja minden nemzet és minden ember sorsát.

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Atyánk, vágyat ébresztettél Boldog Kowalski József áldozópapban, hogy szentté váljon és kész legyen az életét is odaadni Krisztus szeretetéért. Közbenjárására kérünk, add meg nekünk kegyelmedet, hogy hűségesek legyünk hivatásunkhoz és szeressük a keresztet, amely az üdvösség útja.

Adjunk hálát Atyánknak, Istenünknek Boldog Kowalski Józsefért, aki a vértanúságot vállalva tett tanúságot, és így köszöntsük Üdvözítőnket:

A vértanúság által az első tanítványok a legközelebbről követték Krisztust, aki feláldozta önmagát a világ üdvösségéért:

add, hogy minél inkább Őhozzá hasonuljunk, aki vérét adta értünk és a bűnök bocsánatáért!

Krisztus Urunk, Boldog Kowalski Józsefben erős vágyat ébresztettél, hogy szenvedjen és megvessék szeretetedért:

add, hogy mi is elfogadjuk és kitartóan, örömmel hordozzuk a mindennapok keresztjeit!

Krisztus Urunk, erőt adtál a vértanúnak, hogy vérének kiontásával tegyen tanúságot hitéről:

adj bátorságot és állhatatosságot a fiataloknak, hogy a világ kísértései között is növekedhessenek hitükben!

Krisztus Urunk, gyötrelmei ellenére Boldog Kowalski József papi szolgálatával és hűségével reményt öntött szenvedő társai szívébe:

add, hogy mi is állhatatosak legyünk a keresztény élet tanúságtételében!

Bosco Szent János iskolájában Boldog Kowalski József megtanulta végtelenül szeretni Isten Anyját:

A keresztre feszített Krisztus mindannyiunkat maga köré vonz. Hozzá szálljon fel dicsőítésünk és imánk:

Vértanúságával Boldog Kowalski József tanúságot tett a jó Pásztorról, aki életét adja juhaiért:

add, hogy püspökeink és papjaink szolgálatát áthassa atyai szereteted gyöngédsége!

A Keresztnek a Húsvét fényében megélt öröksége az, amit a vértanú ránk hagyott:

hozzon bőségesen gyümölcsöt az Evangélium hiteles megélése és az, hogy hirdetjük a ma emberének is: Jézus Krisztus az emberiség egyetlen Üdvözítője!

Vérének kiontásával a vértanú Krisztus szenvedésének követőjévé vált:

közbenjárására tégy minket együttérzővé szenvedéseddel szemben, amely tovább folytatódik az elnyomottak, a kirekesztettek és a szenvedők gyötrelmeiben!

Urunk, aki a kereszten megbocsájtást kértél kínzóidnak, és a boldog vértanúban követődre találtál a gyilkosaiért való imádságban:

segíts, hogy szeressük ellenségeinket, és imádkozzunk azokért, akik bántanak!

Urunk, az élet teremtője, emlékezz meg az erőszak által és a háborúkban elesett testvéreinkről:

Sándor István 1914. október 26-án született Szolnokon. A négy polgári elvégzése után a vasesztergályos és rézöntő szakmát tanulta ki (1928–1931). Már fiatalként vonzotta a szalézi lelkiség, első fogadalmát 1940. szeptember 8-án tette le szalézi testvérként. Kitűnt a fiatal nyomdász-tanulók közötti nevelői tevékenységével, Isten háza iránti szeretetével és a különböző ifjúsági csoportokban végzett odaadó munkájával. Itt a Don Bosco Nyomdában kezdett dolgozni. Felügyelete alá tartoztak a nyomda inasai, valamint ő volt a ministránsok, a „kis klérus” vezetője. Közösségszervező képességét mutatja, hogy a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Egyesületének (KIOE) is aktív csoportvezetője volt.
1946. július 24-én tett örökfogadalmat. A kommunizmus beköszöntével úgy döntött, hazájában marad és titokban folytatja az ifjúság nevelését. 1952-ben, a kommunista egyházüldözés idején letartóztatták és halálra ítélték. 1953. június 8-án, Budapesten kivégezték, és a halálával pecsételte meg Istenbe vetett hitét és a fiatalok iránti szeretetét.
2013. március 28-án Ferenc pápa jelenlétében közzétették a hősies erényeiről szóló határozatot. 2013. október 19-én, Budapesten Erdő Péter és Amato Angelo bíborosok a boldogok közé emelték őt.

Én mindennap imádkozom magukért, szentmise-hallgatásaimban megemlékezem magukról. De a fájdalmat türelemmel és panaszszó nélkül kell eltűrnünk, egy szóval sem szabad a jó Isten ellen szólni, hogy miért adja a szenvedést. Mindenkinek van szenvedése, úgy a gazdagnak, mint a szegénynek. Ez alól senki el nem menekülhet. Még az Úr Jézus is szenvedett, és szenvedett a Szűzanya is. És ők kiért szenvedtek? És kiért szenvedtek ezek, hisz ezeknek bűnük sem volt. Az Úr Jézusnak már születésénél kezdődött a szenvedés és tartott a Kálváriáig, a Szűzanyának szintén. És mily türelemmel szenvedtek, egy panasz-szó el nem hagyta az ajkukat, meg voltak elégedve, mert a mennyei Atya így akarta. Hisz a keresztút mennyi mindenről beszél nekünk. Nem-e kell elszégyellnünk magunkat, mikor az Úr Jézust megostorozták, tövissel megkoronázták, megpökdösték, kigúnyolták, és mikor a keresztet meglátja, nem fél tőle, hanem átöleli és megcsókolja, pedig ő tudta, hogy még milyen szenvedés vár Reá és mégis. Pedig a Szűzanyán kívül senki sincs mellette, még a meghitt apostolai is elhagyták, úgy látszik, mindenki elhagyta, még a Mennyei Atya sem könyörül rajta mikor fölkiált a kereszten: Atyám miért hagytál el engem. És a körülállók szidalmazzák, káromolják még most is, és Ő meg imádkozik értük: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek.” És az Úr Jézus miértünk szenvedett, hogy mink a mennyországba jussunk és mi nem akarunk a saját lelkünkért szenvedni, pedig csak a türelmes szenvedés vezet a mennyországba. Hát buzduljunk fel az Úr Jézus szenvedésein, és ha nehéz az élet, ha sok a megpróbáltatás, menjünk Őhozzá. Ő megvigasztal bennünket és erőt és kegyelmet ad, hogy a mi szenvedéseinket elviseljük. Gondoljuk meg, hogy a szenvedés után jön a boldogság, mely örökké tart. A Mennyországért érdemes elszenvedni minden kínt, a szentek azt mondták.

Sajnos egy mulasztásomról is be akarok számolni. Szeretett édesapám születése napján talán úgy tűntem fel otthon, mintha megfeledkeztem volna róla. De nem feledkeztem meg róla imámban, szentáldozásomban; azt hiszem, hogy többet ért, mintha valami drága ajándékot adtam volna. Lelkileg hazaröpültem a mi kedves házunkba és kiöntöttem szeretettel csordult szívemet, sok köszönetet mondtam azért a sok jóért, amivel eddig elhalmozott, és ha visszagondolok az otthon eltöltött életemre, azt kell mondanom, hogy Édesapám úgy szeretett engem, mintha én lettem volna az egyedüli fia és rajtam kívül nem lett volna senkije. És az, amikor az adventi reggelen aláírta a szülői beleegyezésemet, lehetett rajta látni, hogy fáj atyai szívének az elszakadás, de mert szeret, ezt az áldozatot meghozza, csak hogy boldogságát láthassa fiának. Talán édesapám már elfelejtette azt a napot, de ez énnekem sokszor eszembe jut és tudom, hogy ha most elolvassa levelem, bizonyos titkos fájdalom hatja át szerető szívét, mert szeret, de vigasztalódjon, mert minél jobban fáj, annál kedvesebb a jó Isten előtt ez az áldozat, és szinte lekötelezte a jó Istent magának, mert oly nagyot adott és oly áldozat teljeset, amit nem minden atya tehet meg, hogy a legkedvesebbet odavigye az Úr Jézusnak. Hasonló édesapám áldozata Ábraháméhoz, kitől a Jóisten próbaként azt kérte, hogy áldozza fel egyetlen fia életét az Ő dicsőségére. De az édesapámé ennél érdemszerzőbb, mert Ábrahámnak nem engedte meg a Jóisten, mert egy angyalt küldött hozzá és azt mondta neki, hogy a bokorban lévőket áldozza fel helyette. És ha még érez valami fájdalmat, ajánlja fel értem, mert minél jobban fáj, annál jobb szerzetes leszek. Sokszor csókolom édesapám munkától megráncosodott kezét és éltesse a jó Isten, hogy neki tetsző életet élhessen, és hogy a boldog mennyországban együtt dicsőíthessük és imádhassuk egész örökkévalóságon át, hol a mostani elválás nem fájdalmat okoz, hanem kimondhatatlan boldogság lesz egész örökkévalóságon át, csak a jó Istennek tetsző és az Ő szent szívének megfelelő szerzetes lehessek.

Krisztussal engem is keresztre feszítettek. Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem. {*} Aki szeretett engem, és föláldozta magát értem.

Most még testben élek, de Isten Fiának hitében élek. {*} Aki szeretett engem, és feláldozta magát értem.

Mindenható, örök Isten, te Boldog Sándor István vértanúnak megadtad a kegyelmet, hogy a megpróbáltatásokkal és az üldözésekkel hittel szembeszálljon, és az ifjúság érdekében életét feláldozza. Közbenjárására engedd meg nekünk, hogy az igazság szolgálatában mindig tevékenykedjünk, és általa az evangélium örömét minél többen megismerhessék. A mi Urunk.

Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.

Benedictus-ant: Aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Ünnepi örömmel és hálatelt szívvel vesszük körül Krisztus asztalát, hogy a bennünket éltető áldozati lakomájában részesedjünk hitünk növekedésére és szeretetünk erősödésére. Kérjük Őt, hogy jelenlétének örvendezve töltse el lelkünket kegyelmének gazdagságával!

Emberi életünkben osztozó Isten Fia, szolgád Boldog Sándor István a Teremtőtől neki juttatott minden emberi képességével a Te ügyedet, a fiatalok üdvösségét szolgálta és mindig akaratodat kereste:

add, hogy mi is az ránk bízottak teljes életét, személyiségük kibontakoztatását építsük kegyelmeddel.

Tanítványokat oktató Mester, szolgád Boldog Sándor István igehirdető és hitoktató munkájában, mindig Országod igéinek vetésében fáradt:

add, hogy a mi munkásságunk is meghívjon fiatalokat a Szalézi Család lelki, hivatásbeli közösségébe, mert az aratnivaló most is sok, de a munkás kevés.

Embereken csodás hatalmában segítő Krisztus, mennyei erőddel szolgád Boldog Sándor István a te szegényeket boldoggá tevő jóságodat emberi áldozatok nehézségeiben is töretlenül sugározta:

add, hogy példájára mi is fáradhatatlanul dolgozzunk a fiatalok üdvösségéért.

A mennyei szentélybe saját vére feláldozásával belépő Főpap, szíved szerint ismered mindig szolgád Boldog Sándor István élet áldozatát:

szerzetesi közösségeink élete jelenítse meg a te golgotai áldozatodat egyházad éltetésére.

Az élet sebeinek Gyógyító Orvosa, aki egyházad gyengeségeinek ápolására szent hivatásokat ébresztesz,

add, hogy Bosco Szent János és Szalézi Szent Ferenc égi közbenjárására, szolgád Boldog Sándor István példájára szerzetesi hivatásunk a hátrányos helyzetű ifjúság felkarolására a szalézi rendben megerősödjön.

Szeretteim, örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke lebeg fölöttetek.

Magnificat-ant: A mennyországban van a szentek otthona, nyugalmuk pedig az örökkévalóságban.

add, hogy mi is az ránk bízottak teljes életét, személyiségük kibontakoztatását építsük kegyelmeddel.

Tanítványokat oktató Mester, szolgád Boldog Sándor István igehirdető és hitoktató munkájában, mindig Országod igéinek vetésében fáradt:

add, hogy a mi munkásságunk is meghívjon fiatalokat a Szalézi Család lelki, hivatásbeli közösségébe, mert az aratnivaló most is sok, de a munkás kevés.

add, hogy példájára mi is fáradhatatlanul dolgozzunk a fiatalok üdvösségéért.

A mennyei szentélybe saját vére feláldozásával belépő Főpap, szíved szerint ismered mindig szolgád Boldog Sándor István élet áldozatát:

szerzetesi közösségeink élete jelenítse meg a te golgotai áldozatodat egyházad éltetésére.

Az élet sebeinek Gyógyító Orvosa, aki egyházad gyengeségeinek ápolására szent hivatásokat ébresztesz,

A fiatal vértanúk: Jóżwiak Czesław, született Lazynában (Lengyelország), 1919-ben; Kazmierski Edward, született Poznańban (Lengyelország), 1919-ben; Kęsy Franciszek, született Berlinben (Németország), 1920-ban; Klinik Edward, született Bochumban (Lengyelország), 1919-ben és Wojciechowski Jarogniew, született Poznańban (Lengyelország), 1922-ben. Több közös tulajdonságuk is van: mind az öten oratoristák, részt vettek társaik animációjában, lelkiismeretesen foglalkoztak saját emberi és keresztényi növekedésükkel, és összekötötték őket saját személyes és társadalmi terveik is. A Gestapo váratlanul, szinte egyszerre fogta el és börtönözte be őket 1940-ben.
A börtönben együtt voltak, és egy napon is végezték ki őket Drezdában, 1942. augusztus 24-én. Mindegyiküket lefejezték. Az oratóriumban kötött barátságuk halálukig tartott. Mindegyikükről elmondható, hogy az oratórium vezető személyisége, igaz, őszinte barátságot kötött a többi társával, és igen magas keresztényi eszmények vezették őket. Bár a börtön és a halál összekötötte őket, mindannyiuknak más élettörténete van, amelyek végül szalézi berkekben keresztezték egymást. Mind az öt fiatal keresztény családból származott. Ez a kiindulási pont, majd az oratóriumi élet és program őszinte vágyat ébresztett bennük az Úr, az emberi érettség, az imádság és az apostoli munka iránt. Nyitottak voltak az életre, és mégis mindig készen álltak arra, hogy belépjenek az örök életbe.
Egyikük a következő ellentmondásosnak tűnő mondatot írta egy órával a halála előtt: „Micsoda boldogság ez! Krisztussal egyesülve elhagyni ezt a világot.” Másik pedig ezt írta: „Hogy ne örvendezzek, mikor magamhoz vehetem Krisztus Testét, és így léphetek az Úr és az ő Szentséges Anyja elé?”
1999. június 13-án Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta őket 108 lengyel vértanú társukkal együtt, Varsóban.

Az öt fiatalnak a családtagjaikhoz írt leveléből, melyet kivégzésük előtt írhattak

(Positio super martyrio, vol. III-2, Summarium, 1707. 1728-29. 1747. 1768. 1789. o.)

Eljött az ideje, hogy elbúcsúzzak tőletek, pont ma, augusztus 24-én, Szűz Mária, a Keresztények Segítsége ünnepén. Ó, micsoda örömöt érzek, amiért elhagyom ezt a világot! Mindenkinek így kellene meghalnia. Nemrég meggyóntam, és hamarosan magamhoz vehetem az Oltáriszentséget is. A Jóisten magához vesz engem. Nem bánkódom amiatt, hogy ilyen fiatalon kell meghalnom. Kegyelmi állapotban vagyok, hűen az Istennek tett ígéreteimhez. Drága szüleim és testvéreim, szeretnék még egyszer szívből bocsánatot kérni mindazért, amivel megbántottalak benneteket. Bocsássatok meg! Megyek a Mennybe. Ott találkozunk! Ott is imádkozni fogok értetek. Épp most vettem magamhoz Krisztus Testét. Ha tudtok, imádkozzatok értem! Maradjatok az Úrral! Most megyek. Bocsássatok meg mindenért! (Boldog Kęsy Franciszek)

Drága szüleim! Épp ma kaptam meg a leveleiteket, augusztus 24-én, Szűz Mária, a Keresztények Segítsége ünnepén. Itt kell hagynom ezt a világot. Tudnotok kell, hogy boldogan megyek a túlvilágra, boldogabban, mintha most kiszabadulhatnék innen. Tudom, hogy Szűz Mária, a Keresztények Segítsége, akit egész életemben tiszteltem, elnyeri számomra Krisztus bocsánatát. Épp most gyóntam, és hamarosan áldozhatok is. A pap pedig meg fog áldani, mikor kivégeznek. Örömmel tölt el, hogy együtt lehetünk halálunk előtt. Mind az öten egy cellában vagyunk. 19.45 van. Fél kilenckor fogom itt hagyni ezt a világot. Kérlek, ne sírjatok, ne keseregjetek, ne aggódjatok. Isten akarta így. Most hozzád fordulok, drága édesanyám, ajánld föl fájdalmadat a Fájdalmas Szűzanyának! Ő begyógyítja sebzett szívedet. Nagyon kérlek, bocsássatok meg, ha valaha csalódást okoztam nektek! Imádkozni fogok értetek, és Isten áldását kérem, hogy egyszer mindannyian újra együtt lehessünk a Mennyben. Ott találkozunk! (Boldog Jóżwiak Czesław)

Különös az Úr akarata, de nekünk ehhez kell igazodnunk, mert mindenképpen a lelkünk javát szolgálja. Kedveseim, Jézus rendelkezése érthetetlennek tűnhet, amiért ilyen fiatalon hív magához. Mégis milyen boldog lesz az a pillanat, amikor itt kell hagynom ezt a világot! Hogyne örvendeznék, mikor magamhoz vehetem Krisztus Testét, és így léphetek az Úr és az ő Szentséges Anyja elé? Mária számomra az utolsó percig az Anyám. És te, édesanyám, mikor már nem leszek itt neked a földön, fogadd magadhoz Jézust! „Asszony, íme a te fiad.” [...] Találkozunk a Mennyben a Szűzanyával, Jézussal és Bosco Szent Jánossal. Én már teljesen megértettem az életem értelmét; megértettem a hivatásomat, és boldogan várom, hogy a Mennyben újra találkozzunk! (Boldog Klinik Edward)

Megkaptam az utolsó leveleteket az üdvözleteitekkel. Köszönöm! Örömmel olvastam, hogy megnyugvással és békével fogadjátok az Úr akaratát. Adjatok hálát dicsőséges Üdvözítőnknek, amiért felkészülten távozhatunk ebből a világból, miután gyóntunk és magunkhoz vehettük az Oltáriszentséget, Mária a Keresztények Segítsége ünnepén! Adjatok hálát az Úrnak végtelen irgalmáért! Békével töltött el. Szent akaratát elfogadva lépek ki ebből az életből. Ő olyan jóságos, meg fog bocsátani mindannyiunknak. Drága édesanyám, köszönöm az áldásod! Isten ezt az áldozatot kérte tőled. Ajánld fel bűnös lelkemért! Bocsássatok meg minden bűnömért! A bocsánatodat kérem. Bocsánatot kérek mindazoktól, akiket megbántottam, vagy akinek bosszúságot okoztam. Imádkozzatok értem! Találkozunk a Mennyben! [...] Őrizzen meg benneteket a Jóisten, a Szentséges Szűz Mária, Szent József és Bosco Szent János közbenjárására! Maradjatok az Úrban! (Boldog Kazmierski Edward)

Teljes szívemből hálát adok nektek; mindazoknak, akik nem felejtettek el életükben. Ismerem, láttam az édesanyám életét, az apámét, a tiedet és a sajátomat. És éppen ezért biztosra veszem, hogy nem fogsz elkeseredni, hanem velem együtt boldog leszel. Rendkívüli kegyelmet kaptam az Úrtól, és úgy távozom, hogy megértettem a múltam. A legkevésbé sem vagyok szomorú. Megismertem a világot, az életet, az embereket, s éppen ezért, drága Lidus, tudd, hogy sosem leszel itt egyedül. Anya és én mindig ott leszünk melletted. Egy dolgot kérek tőled: bízd az érzéseidet Jézusra és Máriára életed minden pillanatában, mert csak bennük lelsz vigaszra. [...] Gondolj az igaz boldogságra! Úgy megyek el, hogy a szentáldozásban eggyé váltam Krisztussal. Az utolsó áldozásom alatt rád gondolok, és felajánlom érted és magamért, abban a reményben, hogy egyszer az egész családunk boldog lesz odafönt. Kérj bocsánatot a nevemben apámtól mindazért, amivel fájdalmat okoztam neki, és mondd meg neki, hogy mindig is szerettem őt. [...] Imádkozzatok értem mindannyian, és én is imádkozni fogok értetek a Mennyben. Jézus, Mária, Szent József! (Boldog Wojciechowski Jarogniew)

Amikor küzdünk és a közös hitért harcolunk, küzdelmünket nézi Isten, nézi Krisztus, és az angyalok is reánk figyelnek. {*} Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni és Krisztustól jutalmul koronát nyerni!

Harcoljunk teljes erővel, készüljünk a halálos küzdelemre tiszta lélekkel, teljes hittel és az áhítat fegyverével. {*} Mekkora dicsőség, milyen kitüntetés Isten jelenlétében küzdeni és Krisztustól jutalmul koronát nyerni.

Urunk, te megadtad Boldog Kęsy Ferencnek és vértanú társainak a szentség kegyelmét már fiatal korukban. Újítsd meg Szentlelked csodáit, hogy szeretetedért mi is szembe tudjunk nézni minden viszontagsággal, és lelkesen siessünk feléd, aki az igaz út vagy.

Boldog Kęsy Ferenccel és négy oratorista vértanú társával, akik életüket adták Krisztus szeretetéért, magasztaljuk Üdvözítőnket, és mondjuk:

Vértanúid közbenjárására, akik hitük tanúságtételeként magukhoz ölelték a halált:

Boldog Kęsy Ferencben és vértanú társaiban, akik a szalézi oratóriumban nőttek fel, bátor és áldozatra kész fiatalok példáját adtad számunkra:

add meg minden fiatalnak a bátorságot és az állhatatosságot, hogy önfeláldozásukban megélhessék az Evangélium valódi értékeit!

Krisztus Urunk, te erőt adtál vértanúidnak, hogy kövessenek téged a kereszt útján:

add, hogy szembe tudjunk nézni életünkben a szenvedéssel és a kereszttel, egyesülve megváltó szenvedéseddel!

Urunk, a fiatal Boldog Kęsy Ferenc és társai az Oltáriszentségtől megerősítve, a kereszt lábánál álló Máriára tekintve néztek szembe a vértanúhalállal:

add, hogy Don Bosco tanításait követve minket is megtartson a szeretet, amit a Fájdalmas Szűz és irántad érzünk, aki az Oltáriszentségben jelen vagy!

Ebben az órában, amikor Krisztus felajánlotta életét az utolsó vacsorán a világ üdvösségéért, mondjunk köszönetet neki e szavakkal:

Magasztalunk és imádunk téged, Krisztus, minden vértanúság forrása és példája, mert a halálig szerettél minket:

add, hogy keresztényi hivatásunkhoz hűen éljünk, és önmagunk felajánlásával háláljuk meg szeretetedet!

A vértanúk vérük kiontásával Krisztus szenvedésének követőivé váltak:

közbenjárásukra tégy minket együttérzővé szenvedéseddel szemben, amely tovább folytatódik az elnyomottak, a kirekesztettek és a szenvedők gyötrelmeiben!

A fiatal vértanúk boldogok voltak, mert miután magukhoz vették az Oltáriszentséget, Krisztus és az ő Anyja elé mehettek:

add, hogy az Oltáriszentség és Mária anyai jelenléte megerősítsen bennünket az élet megpróbáltatásaiban és nehézségeiben!

fogadd őket országod világosságába és békéjébe, a szentek közösségébe!

Cafasso József Castelnuovo d’Astiban született, ahol Bosco Szent János, 1811. január 15-én. 1833-ban szentelték pappá, belépett a torinói Egyházi Konviktusba, és haláláig ott is maradt. Folyamatosan kísérte a papok formációját, az erkölcsteológia oktatást, a gyóntatási szolgálatot és a szeretetszolgálatot az utolsóknál, melyet elsősorban rabok és halálraítéltek között végzett. Számtalan társadalmi, lelki és jogi kezdeményezés elindítója volt. Részt vett a katolikus munkás szervezetek tevékenységeiben.
Kezdettől fogva segítette Don Boscót, anyagi és lelki téren egyaránt: 1841-től 1860-ig lelkivezetője volt, erkölcsi tekintélyével védte és támogatta őt. Negyvenkilenc évesen halt meg, 1860. június 23-án. Temetésén Don Bosco úgy emlékezett meg róla, mint a papi élet modellje, a papság tanítója, keresett tanácsadó, a betegek támasza, a haldoklók vigasztalója, minden ember barátja. 1947. június 23-án XII. Piusz pápa szentté avatta.

Cafasso Szent József áldozópapnak az „Elmélkedések a papok lelkigyakorlatához” című írásából

Türelem, szegénység, alázat, az elvonulás, a munka és a vallásgyakorlatok szeretete, ezek a pap szükséges erényei és nélkülözhetetlen tulajdonságai. Ám más lelkület, más erények és más tettek jellemzik Isten igaz szolgáját, aki a világ világosságaként és a föld sójaként arra hivatott, hogy megvilágosítsa és megszentelje a lelkeket.

A pap legyen az ima embere, ha hasonlatos kíván lenni az isteni Megváltóhoz, ha jót akar tenni az evangelizálás terén. Nem kell más tanítót keresnie. A jó munkások, akik eme tudomány kiválóságaivá váltak, mind ugyanannak az iskolának a tanulói voltak, mind az isteni Tanítót utánozták.

Az apostoli embernek legyen meghatározott ideje az imára. Ha elutasítjuk ezt az iskolát, többé nem tudjuk követni eme példát, és csupán anyagi emberré válunk, mert lélek nélkül csak névlegesen leszünk apostolok, nem leszünk más, mint zengő érc (vö. 1Kor 13,1). Ezen kívül, egész nap Isten felé kell fordítanunk a szívünket, már azelőtt, hogy bármibe belekezdenénk, majd szolgálatunk teljesítésekor, ahogy munkánk végzésekor is. Gyakran emeljük szívünket az Úrhoz, legyen ez egy út, amely állandó kapcsolatban tart Vele. Így ha bármire szükségünk van, megpróbáltatás előtt állunk, iránymutatásra szorulunk, Hozzá tudunk fordulni, beszélhetünk Vele. Ez az imádság, és aki így tesz, az ima emberének mondhatja magát.

A gyöngédség megszerettet bennünket másokkal, és a földön rengeteg szívet tudunk az Úr köré gyűjteni. Az isteni Megváltó a legtökéletesebb példája volt ennek; azt mondta magáról: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Azt mondták róla, hogy amerre járt, jót tett, és meggyógyította az embereket (vö. ApCsel 10,38). Mindenkivel gyöngéd; tegyetek így azokkal, akik kevéssé érdemlik meg, vagy megbántanak benneteket: ez a legjobb hozzáállás. Mikor az isteni Megváltó rendkívüli dolgot tett, mindig a bűnösöknek tette, olyannyira, hogy ellenségei bűnösnek, a bűnösök barátjának nevezték (vö. Lk 11,2; Jn 9,24). Nem a bűneik pártolója volt, hanem meg akarta téríteni őket, meg akarta nyerni őket. Gyöngédséggel, szeretettel forduljunk hozzájuk, öntsünk beléjük reményt, emlékezve arra, aki jóságos volt velük.

Az apostoli embernek ne legyen más célja, csak Isten dicsősége és a lelkek üdvössége. Ezt a tanítást hagyta ránk Mesterünk: „Én azonban nem keresem a magam dicsőségét... Nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem” (Jn 8,50; 6,38). Ez az egyenesség és a szándékok eme tisztasága mindig is az apostoli emberek sajátja volt. Ha ilyen tiszta szándékkal dolgozik a pap szinte meg sem érzi munkája nehézségét, mert az Istenért való fáradozás inkább öröm, mint szenvedés. Csak Isten és semmi más.

Arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, {*} És veletek lesz a békesség Istene.

Vigyázzatok, legyetek állhatatosak a hitben, cselekedjetek férfiasan és legyetek erősek. {*} És veletek lesz a békesség Istene.

Atyánk, te a szeretet és a bölcsesség rendkívüli ajándékait adtad szolgádnak, Cafasso Szent Józsefnek, hogy a beszéd és a megbocsájtás szolgálatait az Evangélium tanításai szerint formálja. Add, hogy mi is a te békéd eszközeivé váljunk.

Benedictus-ant:Irgalmas szeretetében az Úr Krisztus megbocsátásának szolgájává tett.

A dicsőítésben egyesülve, Cafasso Szent Józseffel és minden szenttel együtt mondjuk:

Atyánk, arra hívsz bennünket, hogy szentek legyünk, miképpen te is szent vagy:

áraszd ki Szentlelkedet az Egyházra, hogy szentségével megdicsőítsen téged!

világosítsd meg a lelkivezetőket és azokat, akiket a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatóivá tettél!

add, hogy az Ige és az élet Kenyerének asztala körül növekedhessünk a szeretetben!

Te a mennyek országát ígérted mindazoknak, akik fölismerik Fiad arcát a szegényekben, a szenvedőkben és a kirekesztettekben:

segíts, hogy befogadóbb világot építhessünk a testükben és lelkükben is meggyötört emberek számára!

Te Cafasso Szent József személyében barátot és erős kezű vezetőt adtál Bosco Szent Jánosnak:

segíts meg minden nevelőt, hogy a jóság pedagógiájával Krisztushoz vezethessék testvéreiket!

Romero Meneses Mária Granadában született, Nicaraguában (Közép-Amerika), 1902. január 13-án, polgári családban. Itt kicsi gyerek kora óta érzékenységre nevelték a szegények, és mások szenvedése iránt. Huszonegy évesen szerzetesi fogadalmat tett a Segítő Szűz Mária Leányai szerzetesrendben. Anyja és „Királynője” nevében – ahogy ő szokta nevezni Szűz Máriát – fáradhatatlan apostoli munkát végzett, és hatalmas társadalmi műveknek adott életet Costa Ricában, ahová fogadalma után küldték.
Elsősorban a fiatalok, a nők és közülük is leginkább az édesanyák keresztényi neveléséért küzdött, anyagi segítséget nyújtott és hirdette az Evangéliumot a külvárosban és vidéken élő szegény családoknak, ahol a nélkülözésen túl erkölcsi hanyatlás is veszélyeztette őket. A hittan mellett írni-olvasni tanította a legszegényebbeket, és széleskörű vallási oktatást nyújtott mindenki számára. Szüntelen tevékenykedése nem akadályozta meg abban, hogy elmélyülhessen az imában, és misztikus lelki fölemelkedést élhessen át, ahogy azt az alkalmanként írt számtalan jegyzetében, lelkének írásaiban is olvashatjuk. Mikor Mária nővér végre úgy döntött, hogy egy időre elvonul pihenni, az Úr váratlanul örök nyugalmának ölelésébe fogadta őt, 1977. július 7-én. 2002. április 14-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.

(Lina Dalcerri FMA fordítása és szerkesztése alapján; vol. II, Róma, 1990., 116-117. o.)

Uram, engedd, hogy életemben szüntelen feltörölhessek minden könnyet, amit csak látok, megédesíthessek minden keserűséget, lecsillapíthassak minden viszályt, megfékezhessem az erőszakot és egy kis balzsamot önthessek minden sebre!

Add, hogy mosolyt csalhassak mindazok arcára, akik szomorúak vagy félnek, visszaadhassam az örömet azoknak, akik keseregnek, összehozhassam az eltávolodott szíveket, és békét vihessek oda, ahol harag és erőszak uralkodik. Add, hogy legalább egy falat kenyeret adhassak az éhezőknek, akik kérlelnek, egy pohár vizet a szomjazóknak; egy ruhadarabot a mezítelennek és tetőt – legalább a szívemben – minden idegennek.

Engedd, hogy csak egy fénysugarat adhassak azoknak, akik a sötétben bolyonganak; a jó felé irányíthassam azokat, akik a rossz felé tévedtek; kinyújthassam a kezem azok felé, akik eleshetnek, és gyöngéden felemelhessem, aki elesett.

Add, hogy kihúzhassam a tüskét minden elnyomott szívből, visszaadhassam a békét mindazoknak, akik elvesztették azt; a szeretet köntösével takarhassam be a szegény bűnösöket; mindenhová megnyugvást, vigaszt, jólétet és békét vihessek.

Igen, Uram, add meg nekem a kegyelmet, hogy megvigasztalhassak mindenkit, aki a Kálvária útján szenved; és irgalmas jóságod eszköze legyek. Töltsd meg szívemet türelemmel, alázattal, jósággal, gyöngédséggel, megértéssel és irgalommal! Vésd lelkembe áldott, szent és szeretett arcodat, hogy aki engem lát, ne lásson mást bennem, csak Téged, édes Szerelmem!

Ne legyen egy olyan lélek se, aki elmenne mellettem anélkül, hogy azonnal a szeretetedhez vezessem, és attól a pillanattól ne aggódjon másért, csak a bűn kerüléséért, és hogy a Te tetszésedre legyen. Éhezem és szomjazom az igazságot, hogy mindenki ismerjen, szeressen és szolgáljon Téged! Ezért, ahogy Izajással tetted, érintsd meg ajkaimat, de ne izzó parázzsal, hanem drága Véred egy cseppjével, hogy Nevedet, csodáidat, nagyságodat és isteni, imádatra méltó Szíved gyöngédségét hirdessék minden égtáj felé!

Ó, Mária, Édesanyám, Jézussal, Jézusban és Jézusért, az Ő dicsőségéért hagyatkozom teljesen anyai karjaidra, hogy halálom órájában innen adjam át magam az Úr végtelen irgalmának karjaiba. Ámen.

Örök szeretettel szerette az Úr: ezért íme, magához édesgette még gyermekkorában, kivitte a pusztába, {*} És szívéhez beszélt.

Eljegyezte magának mindörökre hűséggel és szeretettel. {*} És szívéhez beszélt.

Istenünk, minden vigasz forrása, aki mindenkor elénk sietsz szereteted számtalan ajándékával, Boldog Romero Mária szűz közbenjárására add, hogy mi is megtapasztalhassuk a Szentlélek vigaszának gyöngédségét, hogy keresztényi boldogsággal oszthassuk szét az emberek között jóságod ajándékait!

Magasztaljuk az Urat, mert Boldog Romero Máriában a minden ember iránt érzett feltétlen szeretetének ragyogó tanúját adta az Egyháznak és a Szalézi Családnak.

Lángoló hitet és az Egyház végtelen szeretetét adtad Boldog Romero Máriának:

add, hogy imádságos és apostoli életünk egyre közelebb vigyen minket Hozzád, miközben hűek maradunk az Egyház tanításához!

Találékonyságot és bátor kezdeményezőkészséget adtál Mária nővérnek a szeretetben:

sokszorozd meg a mai Egyházban a szolidaritás kezdeményezéseit és atyai szereteted tanúinak számát!

Boldog Romero Mária nővérben az Oltáriszentség tüzének és az evangelizálás szenvedélyének ragyogó példáját adtad nekünk:

segíts, hogy az Oltáriszentség révén erőt nyerjünk Krisztus Evangéliumának hiteles hirdetéséhez, elsősorban a fiatalok körében!

Boldog Romero Máriával „nagy dolgokat műveltél” a Szentséges Szűz közbenjárása iránti feltétel nélküli bizalma révén:

add, hogy mi is képesek legyünk megérezni Édesanyánk, Mária jelenlétét, aki szereti és elkíséri minden gyermekét!

Te minden gyermekedről gondoskodsz, és Atyaként állsz azok mellett, akik a szegénységtől, kirekesztettségtől vagy betegségtől szenvednek:

add, hogy Boldog Romero Mária nővér példáját követhessük a szegények és a szenvedők szolgálatában!

Kérjük Urunkat, minden szentség forrását, mutassa meg a szentté válás útját, amelyet kijelölt számunkra.

Boldog Romero Máriában a szentség példáját adtad nekünk, melyet Bosco Szent János és Mazzarello Szent Mária apostoli szeretete hatja át:

add, hogy példája nyomán szalézi hivatásunkhoz hűen szent és szeretettel teli életet éljünk!

hogy a szent lelkipásztorok és a megszentelt emberek tanúságtételének vezetésével mindig születhessenek új szentek a világ minden részén!

Adj lángoló szeretetet a misszionáriusoknak, ahogy Mária nővérnek is adtál:

az evangelizáció hívásaira érkező válaszért és országod épüléséért!

add, hogy a keresztényi szolidaritásban megtapasztalhassák atyai szeretetedet!

Te meghívtad Boldog Romero Máriát égi menyegződre minden szent szűzzel együtt:

Czartoryski Ágoston száműzetésben, Párizsban született 1858. augusztus 2-án. Körülbelül harminc évvel korábban, a lengyel dinasztikus érdekekkel és történelemmel rendelkező családja Franciaországba emigrált. Hat éves volt, mikor édesanyja elhunyt tuberkulózisban; ezt a szomorú örökséget hagyta kisfiára. Az első tünetek jelentkezése Ágoston számára egy hosszú, megerőltető utazás kezdetét jelentette különböző országokba, de egészségét sosem nyerte vissza. Ám keresésének legfőbb célja mégsem az egészség volt: lelkében valami sokkal értékesebb dolog után kutatott, s ez a hivatása volt. A fiatal hercegre nagy hatással volt tanára, a karmelita Kalinowski József, akit II. János Pál pápa 1991-ben avatott szentté. Csupán három évig tanította (1874-1877), mégis maradandó nyomokat hagyott benne.
A legmeghatározóbb élmény azonban a Don Boscóval való találkozása volt. Ágoston 25 évesen találkozott vele először Párizsban, a Lambert kastélyban, ahol családjával lakott. E találkozás után már nem csak abban volt biztos, hogy szerzetes akar lenni, hanem arról is meg volt győződve, hogy szalézivá kell válnia. 1887-ben belépett a noviciátusba, Don Giulio Barberis vezetése alatt. Ugyanebben az évben, november 24-én öltözött be a Segítő Szűz Mária Bazilikában, Don Bosco keze által. A Szent két hónappal később meghalt, Czartoryski herceg pedig Valsalicében, a sírja fölött letette fogadalmát és szalézivá vált. Szenvedései közepette, 1892. április 2-án Ventimiglia püspöke, Boldog Mons. Tommaso Reggio pappá szentelte őt Sanremóban.
Ágoston papi szolgálata épphogy csak egy évig tartott, amit Alassióban töltött, egy szobában, melynek ablaka a fiatalok udvarára nyílt. Itt hunyt el 1893. április 8-án este, abban a karosszékben, amelyben egykor Don Bosco is ült. Testét Lengyelországba vitték, és Sieniawa plébániájának kriptájában helyezték el, a családi sírok mellé. Később Przemyśl szalézi templomába vitték, ahol ma is megtalálható. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá Rómában, a Szent Péter téren, 2004. április 24-én.

Giovanni Battista Francesia atya által szerkesztett „Szalézi életrajzok”-ból

(Tipografia e Libreria Salesiana, San Benigno Canavese, 1896.; Positio, Summarium documentorum additum, 204-205. o.)

Amint megérkezett San Benignóba, mint egy szegény hajótörött, aki a tengeri veszedelmektől menekült meg, jelentkezett az igazgatónál, és mindent elé tárt. Szinte félt attól, hogy esetleg kivételezni fognak vele, ezért arra kérte feletteseit, nyugodtan bízzanak rá bármit. „Biztos, hogy sok türelemre szorulok, mert mikor a világban éltem, olyan hibákkal rendelkeztem, amiket csak idővel tudok hátrahagyni. Arra kérem, segítsen, én pedig reménykedem, hogy sikerülni fog.” Nem csak érkezésekor szólt ekkora bizalommal új lelkivezetőjével, hanem valahányszor csak szükségét érezte annak, hogy beszéljenek. Mivel pedig valóban meg akart halni ennek a világnak, hogy az Úrnak adhassa magát, teljes joggal mondhatta Szent Bernát szavait: „Itt angyalokat találtam, minden más helyen embereket.”

Mindenben a tanulás lehetőségét kereste. Szerette volna megtisztítani szívét mindattól, ami nem Isten és az ő nagyobb dicsősége, ezért teljes mértékben lelkivezetőjére hagyatkozott. Azonban arról se feledkezett meg, hogy egy épület szilárdsága a jó alapon múlik, és hogy a noviciátusi buzgóság a vallásos és szent élet egy biztos jele, komoly elszántsággal igyekezett mindent rögtön és jól elvégezni. Olykor megzavarta, ha eszébe jutott a régi kényelem, és erősebben érezte a szerzetesi élet szigorúságát. Gyakran hallott egy hangot, ami így szólt hozzá: „Te szegény, mit tettél? Bírni fogod ezt az életet? Már nem vagy fiatal, nem szoktál hozzá ehhez a zajongáshoz, ami a szaléziak élete. Néhány napig még elviseled, de aztán, ez a közösségi élet tönkre fog tenni. Nem kellett volna inkább otthon maradnod édesapáddal, a nagynénéddel, a testvéreiddel? Ki akadályozott meg abban, hogy jót tegyél úgy, ahogy csak szeretted volna? Most itt vagy, idegen emberek között, akik hamarosan megfeledkeznek arról, ki is vagy valójában...”

A kísértő ilyen és ehhez hasonló módokon akarta megrendíteni Ágoston hitét. Ő azonban biztos volt benne, hogy a Paradicsomba vezető utat szenvedés és tövisek övezik, és igyekezett megfeledkezni arról, ki volt ő a világban, hogy azzá válhasson, aki lenni akart. Először is arra kérte társait, hogy csakis a keresztnevén szólítsák. Felettesei úgy rendelkeztek, hogy Ágoston atyának nevezzék, ő pedig hálás volt nekik ezért, mert így még egy okkal több volt, ami segített, hogy szinte ne is emlékezzen a családjára. Ez a szellemi és lelki önmegtagadás olyannyira átjárta, hogy még azok is döbbenten néztek fel rá, akik már előrébb jártak az erény útján. Viselkedése valóban figyelemre méltó volt, az első naptól kezdve, hogy San Benignóba érkezett. Kérte, hogy ne kivételezzenek vele, rá is a többiekre érvényes szabályok vonatkozzanak, mert fájdalmas volna számára, ha egyszer azzal szembesítenék, hogy másként bántak vele. Törékeny egészsége miatt Don Bosco rendelte úgy, hogy a vezetők közé kerüljön, de a jó Ágoston atya számára ez is a tökéletesedés útjának lehetőségét jelentette. „Nem is történhetett volna jobban – szokta mondani – mert így állandóan előttem állnak az erény példái. Adja a Jóisten, hogy ezzel a legjobbat hozzam ki magamból!”

Irgalmas és mindenható Istenünk, Boldog Czartoryski Ágoston áldozópapot Fiad követésére hívtad, aki gazdagságát hátrahagyva a szegénységet választotta. Add, hogy példája buzdítására, a Szentlélek sugalmazásaira hallgatva alázattal szolgáljunk a leginkább szükséget szenvedő fiatalokban.

Ez új nap kezdetén, Boldog Czartoryski Ágoston emléknapján, magasztaljuk az Urat, és kérjük:

Az általad kapott kegyelemmel Egyházad szolgái türelmesek lesznek a szeretetben munkájuk során:

adj bátorságot és állhatatosságot mindazoknak, akiket arra hívtál, hogy országod építésén fáradozzanak!

Te férfiakat és nőket hívsz magadhoz, hogy közelebbről kövessenek téged az evangéliumi tanítás gyakorlata által:

add, hogy az Evangéliumhoz és az alapítók karizmájához hűen tegyék közösségeiket Krisztus szeretetének élő jelévé!

Boldog Czartoryski Ágostonban a neked való feltétlen engedelmesség példáját adtad nekünk:

add, hogy példáját követve szeressük és szolgáljuk Krisztust azokban a fiatalokban, akikkel utunk során találkozunk!

Boldog Czartoryski Ágostonban a szegénység és a világ dolgaitól való elszakadás példáját adtad nekünk:

segíts megszentelt szolgáidnak, hogy megélhessék és tanúságot tegyenek az Evangélium tanításáról!

tegyél képessé minket arra, hogy jó tanáccsal segíthessük mindazokat, akik hozzánk fordulnak!

E nap estéjén alázatos bizalommal forduljunk imánkkal Urunkhoz, aki minden gyermekét szentségre hívja, és mondjuk:

add, hogy a tiszta és ártatlan hitben fölismerjük és tanúi legyünk szeretetednek az élet és a történelem konkrét eseményei során!

add, hogy a teremtés tervére válaszolva összefogjon minden kultúra az emberségben való növekedésében, és segítse a természetben rejlő lehetőségek kibontakoztatását minden ember teljes lényének fejlődéséért!

Te arra hívtad Boldog Czartoryski Ágostont, hogy teljesen neked és Don Bosco iskolájának szentelje életét:

Boldog Czartoryski Ágoston életét ragyogás járja át, mert vállalta a szegénységet és bátran fogadta el betegségét:

közbenjárására kérünk, add, hogy hittel nézzünk szembe a mindennapok megpróbáltatásaival!

Troncatti Mária Pisogneto di Cortenóban, az olaszországi Brescia megye egy kis településén született, 1883. február 16-án, földműves családban. Kicsi gyermekkora óta a missziós gondolat már jelen volt lelkében és a szerzetesi hivatásban is egyre jobban megerősödött. 1908-ban szerzetesi fogadalmat tett a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményében. Néhány évet Olaszországban töltött, majd az első világháború idején egészségügyi asszisztensi tanfolyamot végzett és ápolónőként dolgozott egy katonai kórházban.
Misszióba kérte magát, majd 1922-ben vágya teljesült, hiszen missziós területe a shuar indiánok földje lett Ecuador dél-keleti részén. Macasban telepedett le a shuar indiánok között, és mindenki „madrecita buena”-jává, vagyis édesanyjává vált. Nehéz, kockázatos térítő munkát végzett, fáradhatatlanul utazott a vadonban, hitoktatói, ápolónői, sebészi, ortopéd és fogorvosi, valamint altató orvosi feladatokat is ellátott egy személyben. A shuar nők helyzetének javításán is dolgozott. Mindenki előtt hirdette és tanúsította Isten szeretetét és Szűz Mária, a Keresztények Segítsége pártfogását. Repülőszerencsétlenségben halt meg. Gépe Sucúaban zuhant le 1969. augusztus 25-én, miközben lelkigyakorlatra indult. 2012. november 24-én, Sucúaban, Amato Angelo bíboros a boldogok közé emelte őt.

A misszionárius, aki egyszerűen Krisztus példája szerint él, még ha korlátokkal és emberi hibákkal megtűzdelve is, jele Istennek és a természetfölötti valóságnak. Az Egyházban mindenkinek ezt kell tennie, aki az isteni Mestert követni akarja; azt a tanúbizonyságot kell nyújtania, amely sok esetben az egyedüli lehetőség arra, hogy misszionáriussá legyen. A világ elsősorban azt az evangéliumi tanúságot fogadja el, amely figyelemmel fordul az emberekhez, szeretettel a szegényekhez, a kicsinyekhez és a szenvedőkhöz. Ez az önzetlen magatartás és aktivitás, amely távol áll a minden emberben mélyen gyökerező túlzott önszeretettől, előcsalogatja azokat az alapkérdéseket, amelyek Isten és az Evangélium felé irányítják az embert, arra indít, hogy bizonyos kérdésekkel forduljon Isten és az Evangélium felé. A béke, az igazságosság, az emberi jogok, az emberi fejlődés szolgálata szintén evangéliumi tanúságtétel, ha az ember iránti figyelemmel párosul, a teljes ember haladására irányul.

Az Egyháznak arra kell törekednie, hogy megismertesse az Evangélium értékeit. Senki sem tanúsíthatja ezeket hitelesebben, mint az, aki tisztaságban, szegénységben, engedelmességben és tökéletes szeretetben él, aki teljesen átadja magát Istennek, és Krisztus példája szerint készséggel szolgálja embertársát és a közösséget.

Különösen nagy elismeréssel fordulok a missziós nővérekhez, akiknek szűzi élete Isten országa számára a lelki anyaság sokféle gyümölcsét termi a lélek szerint. A pogányok misszionálása nagy lehetőséget kínál nekik „az egyetemes és osztatlan önátadásra”. A szűzi életet választó asszonyok példája és munkája, akik Isten és a felebarát, különösen a legszegényebbek iránti szeretetnek szentelik magukat, az Evangélium jeleként nélkülözhetetlen azoknál a népeknél és kultúrákban, amelyeknél a nőnek még hosszú utat kell megtennie emberi méltósága és szabadsága elnyeréséig.

A missziós lelkiség egyik lényeges eleme a bensőséges közösség Krisztussal. Nem lehet a missziót megérteni és életre váltani, ha nem Krisztushoz, mint az igehirdetőjéhez térünk vissza. Szent Pál így írja le ezt a magatartást: „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt. Ő, mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette önmagát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2,5-8). Itt a megtestesülés és a megváltás titkát, mint tökéletes önkiüresítést írja le, ami Krisztust arra készteti, hogy az emberlét állapotát egészen átélje és az Atya tervét a végsőkig teljesítse. Olyan önkiüresítésről esik itt szó, amelyet áthat a szeretet, és amely megnyitja a szeretetet. A misszió ugyanezt az utat járja, végcélja a kereszt lábánál van. A misszionáriustól azt kívánják, hogy „mondjon le önmagáról és mindenről, amit eddig birtokolt, hogy mindenkinek mindene lehessen”: a szegénységben, ami az Evangélium számára teszi szabaddá, a környezetéhez tartozó személyekről és javakról való lemondásban képessé válik arra, hogy testvére lehessen azoknak, akikhez küldik, hogy elhozza nekik az üdvözítő Krisztust. A misszionáriusok lelkisége arra irányul: „A gyöngék között gyönge lettem... mindenkinek mindene lettem, hogy másokat üdvözíthessek. Mindezt az Evangéliumért teszem” (1Kor 9,22-23). A misszionárius „küldött” voltánál fogva megtapasztalja Krisztus bátorító jelenlétét, aki elkíséri életének minden pillanatában: „Ne félj, mert én veled vagyok” (ApCsel 18,9-10), és őt várja minden ember a szívében.

A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, {*} hogy mindenkit üdvösségre vezessek.

Az Úr elküldött a szegények közé, {*} hogy mindenkit üdvösségre vezessek.

Irgalmas Istenünk, minden vigasz forrása, Szentlelked által megadtad, hogy Boldog Troncatti Mária szűz anyai szeretettel hirdesse Krisztust minden népnek. Közbenjárására add, hogy mi is a béke és a kiengesztelődés eszközei legyünk, hogy együtt dicsérhessük Szent Nevedet!

Krisztust, a szüzek Jegyesét és koszorúját boldogan köszöntsük és alázatosan kérjük:

Szolgálóleányaid közbenjárására, akik egész és osztatlan szívvel mindig arra törekedtek, hogy testben-lélekben szentek legyenek,

Urunk, Jézus, mennyei Jegyesünk, akinek érkezésére az okos szüzek várakoztak,

Boldog Troncatti Mária közbenjárására, aki bölcs szűz volt, egy az okosak közül,

Jézus Krisztus dicsérte a mennyek országáért vállalt szüzességet. Kérjük tehát ünneplő lélekkel, és mondjuk:

Krisztus Urunk, te egyedül magadnak, mint az egyetlen Jegyesnek őrizted meg tiszta szűzként Egyházadat,

ne engedd, hogy neked szentelt szolgálóid mécseséből kifogyjon a hűség olaja!

Urunk, Egyházad, mint tiszta szűz, minden időben megőrizte sértetlenül és tisztán a neked fogadott hűséget,

Te megadtad népednek, hogy Boldog Troncatti Mária szűz ünnepnapján örvendezzék;

Namuncurá Ceferino 1886. augusztus 26-án született Chimpayban, a Rio Negro partján, Patagóniában (Argentína). 1888. december 24-én keresztelte meg Milanesio Domonkos szalézi misszionárius atya. Apjának, Manuelnek, az araukán indiánok utolsó nagy törzsfőnökének három évvel azelőtt kellett letennie fegyverét az Argentin Köztársaság seregei előtt. Ceferino jó természetű fiú volt, engedelmes a szüleinek, vidám vidéki gyermekkort élt meg. Apja tizenegy évesen Buenos Airesbe küldte tanulni, a IX. Piuszról elnevezett szalézi iskolába, hogy egyszer így majd fölemelhesse hangját népéért. A szaléziak családias légkörében rendkívül megszerette Don Boscót. Egyre érzékenyebb lett a lelkiségi életre, és felébredt benne a vágy, hogy szalézi pappá váljon és népének hirdesse az Evangéliumot. Savio Domonkost választotta példaképéül, és öt év leforgása alatt, miközben óriási erőfeszítéssel igyekezett beilleszkedni egy számára teljesen idegen kultúrába, ő maga is egy másik Savio Domonkossá vált. Kimagaslott az irgalmasság, a szeretet cselekedeteiben, a mindennapok feladatainak elvégzésében, az aszketikus gyakorlatokban.
1903-ban (ekkor tizenhat és fél éves volt, édesapját nyolcvan évesen megkeresztelték) Mons. Cagliero a jelöltek közé fogadta Viedmában, az Apostoli Vikariátus központjában, így végre ráléphetett a papság felé vezető útra. Gyönge egészségi állapota miatt a szalézi püspök úgy döntött, Olaszországba küldi, hogy tudását még jobban elmélyíthesse és számára kedvezőbb klímában lehessen. Itt találkozott Rua Mihállyal és X. Piusz pápával, aki meghatódva áldotta meg őt. Torinóban folytatta tanulmányait, majd a szalézi Villa Sorában, Frascatiban. Olyan buzgón tanult, hogy második lett az osztályban. Számtalan társadalmi, lelki és jogi kezdeményezés elindítója volt. Részt vett a katolikus munkás szervezetek tevékenységeiben.
Mivel sosem panaszkodott, későn diagnosztizálták az addigra előrehaladott állapotú betegségét, a tuberkulózist. 1905. március 28-án a római Tiberis-szigetre vitték, a Fatebenefratelli kórházba. Sajnos hiába. Derűsen érte a halál, május 11-én. Földi maradványai 1924 óta hazájában, Fortín Mercedesben nyugszanak, ahová zarándokok tömegei érkeznek a tiszteletére. 2007. november 11-én avatták boldoggá szülőhazájában, Chimpayban, XVI. Benedek pápa idején.

Ceferino Patagónia Apostoli Provikáriusának írt leveléből, X. Piusz pápa 1904. szeptember 27-i látogatása után

(Vicente Martínez Torrens, „Ceferino Namuncurá, Vida, escritos e imágenes”, Ed. AHSP, 124-127. o.)

Krisztus helytartójának értékes és szent emléke, aki magát Jézust képviseli a földön

„Tavaly szeptember 27-én Őszentsége X. Piusz pápa fogadta audienciájára a tiszteletreméltó Mons. Caglierót Amerika szalézi házainak másik harminc vezetőjével együtt, köztük a patagóniai földek uralkodójának fiát”, így írták a római lapok.

Délelőtt fél tizenegykor abban a hatalmas örömben volt részünk, hogy Krisztus földi helytartójának lábai elé térdelhettünk. A Monsignore és Don Marengo után én magam lehettem az első, aki megcsókolhatta Őszentsége gyűrűjét. Ó, ha szeretett atyám is ott lehetett volna abban a pillanatban, megláthatta volna a Szentatya jóságát. Senkinek sem engedte, hogy megcsókolja a lábait. Mindannyiunknak tiszteletreméltó kezét nyújtotta. Hatalmas melegséggel töltött el. Mily szeretetreméltó a Vatikán szent vezetője!

Miután mind köszöntöttük a Szent Embert, intett nekem, hogy kezdjem el rövid beszédemet, mert Mons. Cagliero korábban már jelezte neki, hogy szeretnék néhány szót szólni olaszul. Mikor belekezdtem, semmit sem éreztem, a beszéd közepénél azonban teljes lényem megrendült, a kezeim és a lábaim remegtek, a hangom is elcsuklott egy pillanatra. Mikor letérdeltem elé, hogy Őszentsége áldását kérjem a magam, a családom és Patagónia minden őslakosa számára, a remegés elhatalmasodott felettem, könnyek szöktek elő a szemeimből; majd végül sikerült rendesen lezárni gondolataimat.

Milyen figyelmesen hallgatott a Szentatya! Még csak le sem akart ülni trónjára. A Monsignore rá is kérdezett, ő viszont így felelt: „Jól vagyok, hadd maradjak így.” Látja, milyen jóságos? Mikor befejeztem, ő maga állított fel, és felelt a szavaimra. Le is írom, nagyjából, ahogy ő mondta. Le is fordítom Önnek spanyolra, mert még nem tudnám tökéletesen megírni olaszul. Persze azért elég jól beszélem a nyelvet.

Íme tehát a Szentatya szavai: „Rendben, fiam, köszönöm, hogy ilyen szépen beszélsz Krisztus helytartójáról. Adja meg az Isten, hogy valóra tudd váltani szavaidat: hogy Jézushoz vezeted minden patagóniai testvéredet. Én pedig ezért teljes szívemből adom apostoli áldásomat. Mondd meg édesapádnak, hogy a Szentatya megáldja őt, családját és törzsének minden tagját. Az Úr áldjon meg téged, fiam.”

Miközben ezeket a szeretetteljes szavakat mondta, nem tudtam visszatartani könnyeimet. Mekkora szíve van a Szentatyának!

Miután válaszolt nekem, mindannyiunkhoz szólt, megköszönte gyermeki látogatásunkat, és elmondta apostoli szent áldását. [...] Ezután a Monsignore bemutatta neki az új Szent Károly templom terveit (Buenos Aires), és arra kérte, írja saját kezűleg áldását a tervre. Ő pedig, aki telve van jósággal, egy szent, a gyermekeit szerető apa mosolyával az arcán, tiszta szívéből így szólt: „Természetesen. Gyertek ide mindannyian!”

Mi pedig átmentünk egy másik szobába, az irodájába, és körülálltuk, mint egy korona. Bal oldalán ült Mons. Cagliero, mindenki más állt. Miközben Őszentsége írt, a Monsignore azt mondta neki: „Milyen jóságos, Szentatyám!” Ő pedig így felelt: „Ezekért a gyermekeimért...” A Szentatya nem csak kedves volt, hanem rendkívül vidám.

És most következik a legcsodálatosabb rész. Miután a Szentatya aláírta a fent említett tervet, Mons. Cagliero odanyújtotta neki a patagóniai novíciusok és jelöltek levelét, és így szólt: „Szentatyám, íme Patagónia novíciusainak és jelöltjeinek a levele. Arra kérik Önt, küldje nekik szentséges áldását.” A Szentatya rögtön át is vette a levelet, és anélkül, hogy elolvasta volna, aláírta, és megáldotta Patagónia noviciátusának minden vezetőjét és fiatalját. [...]

Ezután búcsúzásképpen egyesével mind megcsókoltuk a szentséges halászgyűrűt. [...]

Majd kimentünk. Már minden pap kint volt, én voltam az utolsó. A püspök, aki Őszentségét kísérte, odaszólt nekem: „Őszentsége hívat téged.” Én visszatértem, ő pedig a Szentatya íróasztalához kísért, aki mögötte ült, és keresett valamit. Letérdeltem elé, összetettem kezeimet. Végül elém tárt egy szépen díszített dobozt, benne egy ezüst medállal: egyik oldalán Őszentsége X. Piusz mellképe, másik oldalán ő maga látható, amint a Szeplőtelen Szűzre mutat a híveknek. Ez az ő pápaságának és a Szeplőtelen Szűznek az emlékezete.

Újból megcsókoltam a kezét, ő gyöngéden megérintett. Megköszöntem neki, ő pedig kedves mosollyal elköszönt. Kiléptem a szobából, és elmondhatatlanul örültem a csodálatos ajándéknak. Ez több, mint csodálatos. Krisztus helytartójának értékes és szent emléke, aki magát Krisztust képviseli a földön.

Atyánk és Istenünk, te Boldog Namuncurá Ceferinóban a patagóniai földön kibontakozó életszentség ragyogó példáját adtad a fiataloknak. Add, hogy közbenjárására mi is részesei lehessünk országod hirdetésének a mindennapi feladataink türelemmel és szeretettel való elvégzésében.

Imádkozzunk Atyánkhoz, Istenünkhöz, aki irgalmas szeretete révén a kicsinyekre bízta országa titkainak felfedését, és mondjuk:

Te az Egyházra bíztad a feladatot, hogy elvigye az Evangélium világosságát minden emberhez a földön:

add, hogy mindinkább missziós lelkületűvé váljon, és bizonyossággal hirdesse, hogy meghallod gyermekeid kiáltását, legfőképpen azokét, akik igazságtalanságok miatt szenvednek!

Szentlelked által Boldog Ceferino szívébe ültetted e vágyat: „Tanulni akarok, hogy népem hasznára lehessek”:

add, hogy mások javára fordíthassuk talentumainkat, szeressük családunkat, a fiataljainkat és minden embert, hogy Boldog Ceferinóhoz hasonlóan a hit példaképeivé váljunk a nehézségekben is!

kérünk téged minden családért, hogy az egység valódi iskolájává váljanak, igazságban és kölcsönös megbocsájtásban éljenek!

Hatalmas szívet adtál a fiatal Boldog Ceferinónak, aki Jézushoz hasonlóan mindenkit szeretni akart:

segíts, hogy ma is Fiad tanítványai, a fiatalok evangelizátorai lehessünk, hogy testvéri egységben dolgozzunk és továbbadjuk üdvözítő Igéjét minden ember számára!

Szentlelked által az ifjúsági szentség egy csodálatos példáját támasztottad a Szalézi Családban:

add, hogy mennél több fiatal találkozzon Jézussal, aki az ő követésére hívja őket a testvéreik szolgálatának szentelt boldog és tiszta életben!

Könyörögjünk Urunkhoz, Istenünkhöz, aki minden szentség forrása, hogy a szentek példáját követve, az ő segítségükkel mi is a szentség útjára léphessünk. Mondjuk együtt:

Szent Atyánk, te Jézusban megmutattad, hogy nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja másokért:

segíts, hogy Boldog Namuncurá Ceferinóhoz hasonlóan mi is a szeretet parancsa szerint éljünk, és jól teljesítsük minden kötelességünket a nap minden pillanatában!

Szent Atyánk, te arra hívsz bennünket, hogy közösségben éljük meg hitünket, a hívásodra adott válaszra pedig Máriában adtál nekünk példát:

add, hogy anyai jelenlétét megtapasztalva mindig örömmel teljesítsük Jézus akaratát, akárcsak Boldog Namuncurá Ceferino!

Te megörvendeztetsz bennünket a Feltámadt Krisztus győzelmével a bűn és a halál fölött:

segíts, hogy mi is örömmel tegyünk tanúságot hitünkről és az új élet reményéről, amelyet feltámadásával kaptunk!

Te azt akarod, hogy mindannyian testvérek legyünk, és ekképpen is segítsük egymást:

segíts, hogy Boldog Ceferino példáját követve minden embertársunkban testvérünket lássuk, és egységben dolgozzunk a világ békéjéért és testvériségéért!

Kérünk téged, Atyánk, mindazon misszionáriusokért, akik életüket adták népük szeretetéért:

engedd őket házadba, hogy kipihenhessék földi életük fáradalmait és szenvedéseit, és Fiadban, Jézusban megéljék a boldogság teljességét!

BOLDOG CALASANZ MARQUÉS JÓZSEF ÉS SÁIZ APARICIO HENRIK ÁLDOZÓPAPOK ÉS KILENCVENHÁROM TÁRSUK

A Római Martirologium számtalan esetben említ olyan püspököket, papokat, szerzeteseket, nővéreket, világi nőket és férfiakat, akik a spanyolországi keresztényüldözés idején „kiérdemelték, hogy a dicsőség pálmáját viseljék a mindenható Isten előtt”, és „bebocsátást nyerjenek Krisztus örök lakodalmára”, mert „Krisztus megvallásáért elnyerték a dicsőség koronáját.” A szeptember 22-i dátummal jelzett gondolatok a szalézi vértanúk emlékezetére is utalnak.
1936. július 18-án kitört a spanyol polgárháború, melynek során sok esetben a keresztények is célpontokká váltak. Világiakat, szerzeteseket és papokat börtönöztek be és végeztek ki hitükért. Közülük 95-en a Szalézi Család tagjai voltak: 40 pap, 22 kispap, 24 testvér, 2 nővér, 4 munkatárs, 3 jelölt és egy világi segítő. 1936 júliusa és 1938 áprilisa között ők mind életüket adták Krisztusért.
Két eljárás során történt meg a vértanúság egyházi elismerése: a valenciai csoport esetében (32 vértanú), melynek élén Calasanz Marqués József atya állt (1936. július 29.), akiket 2001. március 11-én avattak boldoggá Rómában; valamint a sevillai és madridi csoport esetében (63 vértanú), élükön Sáiz Aparicio Henrik atyával, aki életét adta a Gondviselés által rá bízott fiatalokért. Őket 2007. október 28-án avatták boldoggá a Szent Péter téren a spanyolországi üldöztetések 498 áldozatának csoportjában.
Halálukkal keresztény hitük és szalézi hivatásuk iránti hűségükről tettek tanúbizonyságot, mindvégig bíztak Istenben és megbocsájtottak gyilkosaiknak.

(Positio super martyrio servorum Dei Josephi Calasanz et sociorum, Róma, 1995. Informatio 103-104. 107.o.; Summarium, 204-205.o.)

Bizalmunkat az Istenbe helyeztük, Szűz Mária, a Keresztények Segítsége és Don Bosco oltalmába

A tartományfőnök, Calasanz József atya a valenciai börtönből írt Ricaldone Pietro atyának, a Szalézi Társaság Rendfőnökének, amelyben beszámolt akkori helyzetükről: „Csak néhány sorban írhatom meg Önnek, mi is történt velünk, mert most többre nincs lehetőségem. A valenciai házunkban tartottunk lelkigyakorlatot, amit a mai napon akartunk befejezni. Bár kihirdették az általános sztrájkot, a hétfői napot és az éjszaka első részét békében töltöttük, ám hajnali egy óra után lövések dördültek el a házunk közelében, amelyek egyre sűrűbbé váltak, míg végül betörték az ablakaink üvegét. Ezután tudtuk meg, hogy alkonyat óta bekerítettek minket.

El tudja képzelni, mennyire megrázott minket, és a félelemtől reszketve sietve fölkeltünk. Semmilyen fegyverünk sem volt a házban, amivel ha akartuk volna, megvédhetnénk magunkat. De így mit tehettünk? Lelkünk fölvértezésére és hogy ne veszítsük el hitünket, néhányan elmentek a templomba az Oltáriszentségért, melyet mind magunkhoz vettünk.

Hajnali öt óra volt, tudtuk, hogy fegyverek nélkül nem védhetjük meg magunkat. Megtámadták a házunkat, mindent szétromboltak, ami az útjukba került, míg végül elérték azt a helyiséget, ahová összegyűltünk. A megszállók kétszáznál is többen lehettek, a legkülönfélébb fegyverekkel, sőt, volt, aki egyenesen karóval jött. Átkutattak és bezártak minket egy szobába. Ezután elmondták, hogy meg fognak ölni minket. Nem sokkal később megjelentek a biztonsági erők, akiket egész éjszaka hívtunk, miután meghallottuk az első lövéseket.

Azt hittük, hogy ezek az erők, akiket kihívtunk, a segítségünkre sietnek majd, ehelyett azonban mindannyiunkat (37-et közülünk és 5 alkalmazottat) a valenciai börtönbe vittek, ahonnan most írok Önnek, de egyelőre még nem tudom miért. Valaki azt mondta, hogy politikai fogolyként azzal vádolnak, hogy lőttünk rájuk, ami teljes egészében hazugság, mert amint már mondtam, semmilyen fegyverünk sem volt a házban.

Nem tudom, mennyi ideig tartanak itt. Isten tudja csak, hogy napokig vagy hetekig húzódik ez. Arról még kevesebbet tudok, milyen halál vár ránk. A bizalmunkat azonban az Úrba, Szűz Mária, a Keresztények Segítségébe és Bosco Szent János atyánk oltalmába helyeztük. Nem kételkedünk az Ön és a többi elöljárónk és rendtársunk imájában és áldásában sem. Képzelheti, milyen nehéz így, hogy semmit sem tudunk a többi házról, nem beszélhetünk egymással, a lázongásokról szóló hírek pedig olyan ellentmondásosak. Abban bízva, hogy levelem hamar elér Önhöz, lezárom soraimat, s imáira hagyatkozva kérem áldását.”

Halála előtt néhány héttel Ortiz Jaime szalézi testvér is írt két levelet az édesanyjának, amelyből megismerhetjük akkori érzéseit: „A mi Urunk és Istenünk talán azért engedte meg mindezt, hogy el ne aludjunk, hogy új erővel dolgozzunk, hogy csakis az ő nagyobb dicsőségét keressük saját jólétünk helyett... Nem minden úgy történik, ahogy szeretnénk, vagy ahogy kényelmesebb lenne. Az Úr minden bizonnyal valami hatalmas jót akar mindezzel, amit máshogy nem tudna véghez vinni, s ezért engedi ezt a látszólagos bukást [...].

Biztosan aggódtok amiatt, hogy mi lesz velünk, ha az elmúlt napok borzalmai folytatódnak... Mi ugyanúgy folytatjuk a munkánkat, szaléziak és fiatalok egyaránt, nyugalomban, s nem aggódunk azon, mi történhet velünk. Talán inkább úgy fogalmaznék, nem hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a borúlátás... Majd meglátjuk, milyen próbák elé állít az Úr... Imádkozzatok, hogy egy kicsit még jobban szeressük hivatásunkat, és amennyire lehet, hozzájárulhassunk Krisztus Király nagyobb dicsőségéhez.”

Junier Julio atya az unokatestvérének írt a halála előtt néhány órával: „Drága Paco, elérkezett életem utolsó napja, én pedig végső búcsúmmal, ölelésemmel hozzád és az egész családhoz fordulok most. Várni foglak benneteket a mennyben, ahová remélem, hogy Isten irgalmából bebocsájtást nyerek. Ártatlanul halok meg. Életemet az Úrnak, az Egyház és Spanyolország javára ajánlom fel. Vigyázz magadra. Én teljes szívemből megbocsájtok azoknak, akik halálra ítélnek. Ennyit akartam, Paco. Salvadora nénitől csak annyit kérek, fogadja el az Úr akaratát. Imádkozzatok értem, és találkozunk a mennyben.”

Mindenható és örök Istenünk, te Boldog Calasanz József, Sáiz Henrik áldozópapoknak és vértanú társaiknak megadtad azt a kegyelmet, hogy részesei legyenek Krisztus szenvedésének. Segíts meg gyengeségünkben, és ahogy ők sem féltek meghalni érted, add meg nekünk is, hogy bátran valljuk meg nevedet életünk során.

Boldog Calasanz József, Sáiz Henrik áldozópapokkal és vértanú társaikkal, akik életüket adták Krisztus szeretetéért, együtt magasztaljuk Megváltónkat:

Vértanúid közbenjárására, akik hitük tanúságtételeként magukhoz ölelték a halált:

Krisztus Urunk, te erőt adtál vértanúidnak, hogy kövessenek téged a kereszt útján:

add, hogy szembe tudjunk nézni életünkben a szenvedéssel és a kereszttel, egyesülve megváltó szenvedéseddel!

Az Egyház erőszakos üldözésében a spanyolországi szalézi vértanúk a vértanúság dicső koronáját viselve kiérdemelték, hogy a dicsőség pálmájával álljanak a mindenható Isten elé:

add, Urunk, hogy minden keresztény ember bátran tanúskodjon rólad és Egyházadról a világgal szemben az üldöztetések idején is!

Boldog vértanúink szembenéztek a halállal, miközben bizalmukat az Úrba, Szűz Máriába, a Keresztények Segítségébe és Don Bosco atyánkba helyezték:

add meg nekünk, Urunk, hogy mindig beléd vessük bizalmunkat, életünk minden helyzetében, Szűz Mária, a Keresztények Segítsége és Bosco Szent János pártfogásában!

Ebben az órában, amikor a vértanúk Királya felajánlotta életét az utolsó vacsorán és feláldozta magát a kereszten, mondjunk köszönetet neki e szavakkal:

Magasztalunk és imádunk téged, Krisztus, minden vértanúság forrása és példája, mert a halálig szerettél minket:

add, hogy keresztényi hivatásunkhoz hűen éljünk, és önmagunk felajánlásával háláljuk meg szeretetedet!

A vértanúk vérük kiontásával Krisztus szenvedésének követőivé váltak:

közbenjárásukra tégy minket együttérzővé szenvedéseddel szemben, amely tovább folytatódik az elnyomottak, a kirekesztettek és a szenvedők gyötrelmeiben!

Spanyolországi boldog vértanúink – szalézi testvérek, a Segítő Szűz Mária Leányai, munkatársak – Krisztushoz és az Egyházhoz való hűségükért adták életüket:

add, Urunk, hogy a Szalézi Család minden tagja, Don Bosco tanítását követve életének minden helyzetében tanúságot tegyen Krisztus és az Egyház iránti szeretetéről!

add, hogy magunkévá tegyük egyikük imáját: „A mi Urunk és Istenünk talán azért engedte meg mindezt, hogy el ne aludjunk, hogy új erővel dolgozzunk, hogy csakis az ő nagyobb dicsőségét keressük.”

fogadd őket országod világosságába és békéjébe, a szentek közösségébe!

Marvelli Albert 1918. március 21-én született Ferrarában, mélyen hívő családban. Riminiben élt és nevelkedett, ahová a családja költözött. Mindig is meg kellett küzdenie azért, hogy természetét a keresztény értékek szerint formálja. Ebben nagy segítséget jelentett számára a szalézi oratórium, főként apja halála után, amikor az ő vállaira nehezedett a család fenntartásának súlyos felelőssége. Szinte második apja lett testvéreinek.
Az 1933 és 1946 között írt naplója fölfedi előttünk Albert evangéliumi művének legmélyebb indíttatásait, mert egyenesen bevezet bennünket az Istennel való legbensőbb kapcsolatába. A Vele való találkozással kezdődik, amelynek gyümölcse a rövid életét átható váratlan megvilágosodás: „A tökéletesedés útja bizony nehéz, tudom jól, de Jézus segítségével semmi sem lehetetlen” (Napló, 1935.).
Albert erős és dinamikus személyiség volt, aki az életszentséget a mindennapok valóságában akarta megélni. 1941-ben a következőt írta: „Azt akarom, hogy az életem a szeretetnek egy folytonos cselekedetévé váljon [...]. A szeretetet, amely legyen hit, jócselekedet, apostoli munka, kötelességtudat, annak vágya, hogy szentté váljak.” Mindezt az Oltáriszentség táplálta benne: „Egész lényemet – írja jegyzeteiben – áthatja Isten szeretete, ahogy belém költözik testével és lelkével, és istenivé teszi egész testemet, gondolataimat, tetteimet, szavaimat.”
Az Istennel való bensőséges kapcsolat, melyet pontosan az Oltáriszentség révén ért el, megnyitotta Albertet mások felé, s így hamar megértette kora mély igazságtalanságait, bűneit és nyomorúságait. Rendkívüli tevékenykedése nem ismert határokat. Hatalmas szeretet volt benne, amely az emberek gondjaira való figyelmességében is megnyilvánult. A második világháború idején mindig az elsők között volt, hogy a katonák, a szükséget szenvedők és a menekültek segítségére siessen.
Aktívan részt vett városa egyházi, társadalmi és politikai életében. Nagy odaadással szolgálta Krisztust a szegényekben. Számos területen végzett buzgó apostoli munkát.
1956. október 5-én halt meg, miután egy katonai jármű elütötte.
2004. szeptember 5-én Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá Loretóban, az olasz Katolikus Akció nagy ünnepén.

Napló és Levelek. Egy világi katolikus lelkisége, szerk. F. Lanfranchi, San Paolo, Milánó, 2005. passim)

Szentté válni, fogékonyan a lelki, politikai, társadalmi és vallási folyamatokra

Ma kitűztem magam elé egy célt, amit minden áron el akarok érni, Isten segítségével. Ez a cél magasztos, ragyogó, értékes és régóta vágyom rá, de még sosem valósítottam meg eddig. Ez pedig nem más, minthogy szent, apostol, jótékonykodó, buzgó, tiszta és erős legyek. Egy pillanatra sem akarok tétlenkedni. Elbizakodott volnék? Talán azt hiszem, elég erős vagyok ehhez? Uram, te tudod, hogy magamtól semmire se lennék képes.

Valahányszor magamhoz veszem az Oltáriszentséget, valahányszor Jézus belém költözik isteni és emberi lényével, és megérinti a lelkemet, szent vágyak élednek föl bennem, akár a tűz, amely elárasztja a szívemet, egy láng, amely éget, de mégis oly boldoggá tesz. Ekkor lelkemben Jézussal beszélek, s emberi mivoltom mintha eltűnne ott, mellette. Jézus bennem él; Jézus a szívemben van; Jézus otthagyja a mennyek országát, hogy méltatlan testembe költözzön. Jézus, add nekem az akaratodat, állhatatosságodat, az emberek és nyomorúságaik iránti végtelen szeretetedet, tökéletes és természetfölötti apostoli érzékenységedet! Jézus elárasztott a fényével, teljesen körbevett engem, nem látok semmi mást, csak Őt, nem gondolok másra, csak Rá. Kérem Őt, hogy tartsanak tovább ezek a pillanatok, hogy sose tűnjön el a tekintetem elől, hogy mindig velem legyen és emlékeztessen kötelességemre.

Hiába akarunk szentek, apostolok lenni, tevékeny munkásnak tűnni, ha nem elmélkedünk, ha minden gondolatunk mögött más sincs, csak üresség, ha nem vagyunk képesek magunkba szállni, és megfelelően megítélni magunkat, ha nem tudjuk önállóan mérlegelni a gondokat, vagy nem értjük meg a körülöttünk zajló lelki, politikai, társadalmi és vallási folyamatokat.

Hogyan teltek számomra ezek az évek? Milyen fejlődést értem el a lelki életben? Az események, a fájdalmak, a szenvedések, az áldozatok, az örömök megtanítottak engem valamire, növelték bennem a hitet, a reményt, a szeretetet? Tehát növekedtem, vagy egy helyben álltam, vagy még rosszabb, rosszabbá váltam? Szeretném alaposan megvizsgálni az utóbbi éveket, a jelenlegi lelki állapotomat, mélyreható, részletekbe menő lelkiismeret vizsgálatot szeretnék végezni, amelyre igen nagy szükségem van már régóta. Újra szokásommá akarom tenni az elmélkedést, a gondolkodást, mert úgy érzem, az utóbbi évek szakadatlan munkálkodása a lelki életem rovására ment.

Minden gondolat mástól származik, olyan, mintha mindent tennék és semmit, úgy tűnik, tevékeny vagyok és méltó arra, hogy példaként mutassanak rám, pedig hasztalanul futok, csak vég nélkül tévelygek, akár egy szélmalom. Tetteimnek nincs saját jellegük, idegennek érzem őket, bár arra vágyom, hogy értük éljek. Talán a rengeteg szakmai feladat, a jelen és a jövőbeni anyagi kérdések az okai ennek? Hozzá kell szoknom ahhoz, hogy megvizsgáljak minden ötletet, elmélkedjek, gondolkodjak, mérlegeljek. Az Úr intelligenciát, akaratot és elmét adott nekem: hát használnom, dolgoztatnom kell őket. Ha nem, berozsdásodnak és a végén semmivé válnak.

Fiam, add nekem a szívedet, útjaim leljenek tetszésre szemedben, {*} Hisz díszes koszorú ez a fejedre.

Figyelj, fiam, a bölcsességemre, és okosságomnak nyisd ki a füledet. {*} Hisz díszes koszorú ez a fejedre.

Urunk, élet és szentség forrása, te végtelen szeretetet ébresztettél Boldog Marvelli Albertben a szegények iránt, és önzetlen elkötelezettségre buzdítottad a világiak közösségének vezetése iránt. Add, hogy közbenjárására követni tudjuk példáját.

A dicsőítés órájában magasztaljuk Urunkat, minden áldás forrását énekünkkel, amely a Szentháromsághoz emelkedik életünkkel együtt. Boldog Marvelli Albert közbenjárását kérve könyörögjünk és mondjuk:

Te minden időben megajándékozod Egyházadat olyan férfiakkal és nőkkel, akik képesek rendkívüli, hősies döntéseket hozni életükben:

Az emberiségnek szüksége van olyan emberekre, akik Boldog Marvelli Alberthez hasonlóan mások javára szentelik életüket:

világosítsd meg mindazokat, akik politikai, társadalmi és humanitárius területen tevékenykednek!

A szegényekről, a kirekesztettekről, a betegekről és a bármiképpen kiközösített emberekről való gondoskodáshoz nyitott szívre van szükség:

áldd meg azokat, akik a szükséget szenvedő testvéreik terhe megkönnyítésének szentelik életüket!

Az Egyház életereje a csoportosulások és mozgalmak különböző formáiban is megnyilvánul:

tedd működővé azokat a terveket, amelyek új erőt öntenek mindazokba, akik valódi szolgálatkészséggel vesznek részt ezekben!

A világi lelkiségnek olyan szent nevelőkre van szüksége, akik képesek az evangéliumi életre és a szentségekhez való járulásra nevelni:

adj Egyházadnak és a társadalomnak olyan nevelőket és lelkipásztorokat, akik életünket és megszentelésünket szolgálják!

E nap alkonyán könyörögjünk Urunkhoz, az irgalmasság Atyjához, a szentség forrásához, hogy Boldog Marvelli Albert példáját követve élhessük életünk minden napját.

Atyánk, te minden időben küldtél Egyházadnak olyan férfiakat és nőket, akik életük minden napján bebizonyítják nagylelkűségüket:

Atyánk, te igéid és a szentségek ajándékával arra hívsz minket, hogy hivatásunkhoz hűen éljünk:

add, hogy küldetésünk mindig a szegények és a testükben, lelkükben szenvedő emberek javát szolgálja!

Atyánk, te igéid ajándékával arra hívsz bennünket, hogy bátorsággal járjuk végig a szentség útját:

add, hogy Boldog Marvelli Albert példáján az Evangélium hallgatása és a róla való elmélkedés legyen a támaszunk!

Atyánk, fogadd szent színed látására minden elhunyt testvérünket, legfőképpen azokat, akik testvéreik szenvedő arcában kerestek téged:

Da Costa Alexandrina Mária Balasarban, egy kis portugál faluban született 1904. március 30-án. Édesanyja nevelte őt a keresztény hitre. Hét évesen ment először iskolába, de csak másfél évig járt oda. Eleven, vidám, erős alkatú kislány volt, így elkezdett dolgozni a mezőkön. Egy tizennégy éves korában történt esemény változtatta meg életét: hogy megmeneküljön az őt körülvevő rossz szándékú férfiaktól, kivetette magát az ablakon. A következményeket nagyon megszenvedte, még ha nem is azonnal. 19 éves koráig még el tudott járni a templomba, ám a bénulás egyre kiterjedtebbé vált, szenvedései pedig egyre elviselhetetlenebbek lettek. 1925-től már nem tudott fölkelni ágyából. Többé nem is vágyott a gyógyulás csodájára, küldetésének érezte a szenvedést, a szeretetet és mások megsegítését. Mély, misztikus kapcsolatba lépett Jézussal, a világ tabernákulumainak „foglyával”. 1935-ben hallotta meg Jézus kérését, hogy a világot Mária Szeplőtelen Szívének ajánlják föl. 1938-ban minden pénteken látható jelekkel és mozdulatokkal átélte Jézus szenvedésének minden mozzanatát, miközben gyötrelmei egyre csak fokozódtak, ahogy a gonosz zaklatásai is. Ekkor lelkivezetője, Mariano Pinho jezsuita atya egyenesen fölkereste XI. Piusz pápát, hogy ajánlja föl a világot Mária Szeplőtelen Szívének. Mikor XII. Piusz pápa 1942-ben teljesítette kérését, a pénteki szenvedések megszűntek, és egy újabb „jel” tűnt fel: életének utolsó 13 évében Alexandrina nem evett semmit, kizárólag az Oltáriszentséget vette magához.
1944-ben új lelkivezetője, Umberto Pascuale szalézi atya hívására a Szalézi Munkatársak tagja lett. Emberek ezrei jöttek hozzá tanácsáért és imájáért, a legkülönbözőbb helyekről. Alexandrina 1955. október 13-án halt meg. 2004. április 25-én Szent II. János Pál pápa boldoggá avatta.

(vö. G. Amorth, Egy mosoly mögött. Alexandrina Maria da Costa, Cinisello Balsamo, Edizioni Paoline, 1992., 112-115.o.)

Miközben imádkoztam, az Oltáriszentségben lévő Jézus előtt akartam lenni, aki jelen van a világ minden tabernákulumában, hódolva a lelkemben élő Szentháromság előtt is.

Fájdalomtól gyötörten fölkeltem és az ablakhoz léptem. Sehogy sem volt jó. Az éj gyönyörű volt. Minden aludt, a házat csend borította. Egész lényem halott volt. A csillagoktól fénylő eget csodáltam, és a Teremtő szépségéről és nagyságáról elmélkedtem. Mindaz, amin elmélkedtem, csak még inkább megsebezte szegény szívemet.

Hosszú ideig maradtam így, elmélyült hálaadásban. Azt mondtam Jézusnak: „Nem látlak, nem hallak téged, de tudom, hogy te vagy a Teremtőm, és mikor teremtettél, már akkor tudtad, hogy én itt leszek, és nagyságodról elmélkedek majd; már akkor tudtad, hogy a mai levegőtlenségben (fülledt augusztusunk van) mennyire jól fog esni a szél, amit küldeni fogsz. Végtelenül hálás vagyok neked, én Jézusom!”

A szél nagyon erős volt, mintha mindent le akarna dönteni. Önkéntelenül is a pokol borzalmai jutottak eszembe, a kárhozottak élete és szenvedése.

Újból az égre és a csillagokra tekintettem. Arra kértem Jézust, a csillagok számánál milliószor és milliószor többre gyarapítsa a tabernákulum iránti szeretetemet: nem akartam, hogy ott egyedül legyen, hanem hogy szeretet vegye körül.

A lelkem egyre inkább magányra vágyik. A csillagok ragyogása és a hold fénye alatt egyedül elmélkedem. Arra kérem a csillagokat, szeressék Jézust értem.

Az eget kémlelve sokszor mondogatom: „Jézus, nem látlak téged, de tudom, hogy te látsz engem. Nem érzem, hogy szeretlek, de hiszem, hogy te szeretsz. Örvendeztessen meg a fájdalmam, vigasztaljon meg a vigaszom. Gyógyítsd be isteni szíved sebeit azzal a fájdalommal, amelyet nagyságod okoz az enyémben.”

Legnagyobb fájdalmamban, az éj legcsendesebb óráiban az eget nézem. Számomra minden csak semmi, minden halál nekem. Csak a Teremtőm nagysága, az ő végtelen hatalma könnyít a lelkemen, ám mindig meghagy kicsinek, mély nyomoromnak.

Jézusom, otthonod hozzád emel. Kilépek az én semmimből, belépek a te világodba: nagy vagyok abban, amit teremtettél. Köszönöm, Jézusom, hogy mindent az irántam való szeretetből tettél! Jézus, mikor viszel az országodba? Az irántam való szereteted miatt teremtetted az eget, és hogy kinyisd a kapukat, véredet ontottad. Köszönöm, Jézusom. Fogadd el szenvedéseimet: az irántad érzett szeretetemért vannak, azért szenvedek, hogy neked adjam a lelkemet.

Fáradhatatlanul az égbe küldtem fájdalmaimat, hogy megvigasztaljam az én Jézusomat, és hogy kedve szerint cselekedjék velük. Végtelen csend vett körül, csak egy kiskutya ugatása hallatszott. Azt mondtam: „Te dicsőíted a Teremtődet, és én, akinek dicsőítenie és szeretnie kéne, nem teszek semmit.”

Ó, Jézus, bocsáss meg nekem, hálátlan vagyok, rosszabb vagyok irányodban, mint a vadállatok; bocsáss meg!

A tenger is zúgott, Jézust dicsőítette énekével, és medrében maradva engedelmeskedett neki. Uram, minden engedelmeskedik neked, csak én fordultam ellened, megsértelek és csalódást okozok neked. Miközben az Úr nagyságán, végtelen hatalmán és az irántunk való szeretetén elmélkedtem, nem tudtam visszatartani a könnyeimet.

Fölismerve hálátlanságomat és a világ hálátlanságát, azt mondtam: „Ó, Jézus, nem értem, hogyhogy még nem hagytad ott a tabernákulumokat, és nem tértél vissza az égbe, egyedül hagyva minket. A nap engedelmeskedett neked, és elrejtőzött; az éj engedelmeskedett neked, és megjelent a hold fényévével és a csillagokkal. Milyen gyönyörű mindez! És mindez az irántam való szeretetből. Minden téged dicsőít; engedd, hogy én is azokhoz tartozzak, akik most dicsőítenek téged: én is dicsőíteni akarlak! Milyen szomorú, csak az emberek bántanak meg téged! Bárcsak jóvátehetnék mindent.”

Szépséged elbűvölte a Királyt, aki alkotott téged: Istened és Királyod ő: {*} Királyod és jegyesed.

Az Isten-Király jegyzett el magának, ő adta a hozományod, ő ékesített föl, ő váltott meg, ő szentelt meg. {*} Királyod és jegyesed.

Irgalmas Istenünk, te felragyogtattad Egyházadban Boldog da Costa Alexandrina Mária szűz példáját, aki titokzatos módon részesévé vált Fiad szenvedésének, hogy a világ minden táján szeretet övezze az Oltáriszentséget és hódolat illesse Mária Szeplőtelen Szívét. Közbenjárására kérünk, hadd váljunk mi is a Szentlélek hajlékává és irgalmas szereteted hiteles tanúivá.

Krisztust, a szüzek Jegyesét és koszorúját, boldogan köszöntsük és alázatosan kérjük:

Krisztus Urunk, te magadhoz hívtad jegyesedet, az Egyházat, hogy hiteles tanúsággal és szívből jövő odaadással hirdesse az igazság és a boldogság evangéliumát:

add, hogy a megpróbáltatások és a szenvedés órájában is kitartson küldetése mellett!

Azzal, hogy elkötelezte magát a szenvedés, a szeretet és mások megsegítése mellett, Boldog Alexandrina a hit és a szentség útját választotta:

buzdítsd a keresztényeket, hogy az élet fájdalmait és szomorúságait a szeretet legnagyobb próbájával nemesítsék meg: hogy fel tudják áldozni életüket azokért, akiket szeretnek!

Boldog Alexandrina titokzatos módon megélhette szenvedésedet, áldozatként ajánlotta föl magát a bűnösökért, és megkapta az Oltáriszentség erejét:

újíts meg minket a hitben és a szeretetben Szent Tested és Véred magunkhoz vétele által!

Oltáriszentségi áldozatként, a tabernákulum apró lámpásaként és őreként Boldog Alexandrina hozzájárult a papok szentté válásához, a bűnösök megtéréséhez és a világ békéjéhez:

add, hogy megtapasztalva az irgalmas szeretet erejét erősebb akarattal válaszoljunk szeretetedre és hívásodra!

add, hogy rábízva magunkat, Boldog Alexandrina példáját követve hűséggel és tiszta lélekkel szolgáljunk téged!

E nap alkonyán, Boldog Alexandrinára emlékezve örömmel dicsőítsük Urunkat, aki megmutatta benne szeretetének csodáit, és hittel kérjük:

Urunk Jézus, te megörvendezteted a Szalézi Családot Boldog Alexandrina emlékezetében:

add, hogy a Szalézi Munkatársak és Don Bosco egész Családja mindenkor élvezhesse közbenjárásának gyümölcseit, és példája nyomán a szentség útján járjon!

Úgy rendelted, hogy Alexandrina „szalézi környezetben” nevelkedhessen, aki tiszta és ártatlan lányként megóvta testét, a Szentháromság templomát:

óvd meg a fiatalokat a kísértésektől, hogy megismerhessék a tiszta szívűek boldogságát, az Evangélium ígéretét!

Te megtartottad Boldog Alexandrinát a betegség próbatételében, és részesévé tetted megváltó Húsvétodnak:

segíts, hogy megélhessük az áldozathozatal önzetlenségét minden nehéz pillanatban, azzal a tudattal, hogy országod kitárulkozásáért cselekedtünk!

az Oltáriszentségi tűz, amit Boldog Alexandrina szívében is szítottál, árassza el és újítsa meg az irántad való szeretetünk és akaratod állandó keresésének vágyát!

Boldog Alexandrina feláldozta magát, hogy az Egyház és a világ mind jobban tisztelje Mária Szeplőtelen Szívét:

add, Urunk, hogy Mária, az irgalmasság Anyja közbenjárására megtapasztalhassuk és tanúságot tegyünk a világ előtt irgalmas szeretetedről!

A mai napon a Szeretet Szolgái Társaság és a Mária Gondviselésről nevezett Leányai Társaság alapítójáról emlékezünk meg.
Guanella Alajos 1842. december 19-én született Campodolcinóban (Sondrio), tizenhárom gyerek közül a kilencedikként. 1866-ban szentelték pappá, néhány évig plébánosként működött, odaadóan segítette a szegényeket, mély keresztényi életre buzdította a híveket, és számos szociális kezdeményezés előmozdítója is volt.
1875-től három éven át szalézi volt Don Bosco mellett, majd püspökének engedelmeskedve visszatért eredeti egyházmegyéjébe (Como). A legkülönfélébb események, viszontagságok és próbatételek vezették őt a legszegényebbekhez, akiknek menedékeket és iskolákat nyitott. A Szeretet Szolgái Társaság és a Mária Gondviselésről nevezett Leányai alapítója (Servi della Carità e le Figlie di santa Maria della Provvidenza). Comóban halt meg 1915. október 24-én. VI. Pál pápa avatta boldoggá 1964. október 25-én, majd XVI. Benedek pápa 2011. október 23-án emelte a szentek sorába.

Guanella Szent Lajos áldozópapnak a „A Szeretet Szolgái Társaság Alapszabályai” című írásából

Nem elégedhet meg minden keresztény azzal, hogy csak magáról gondoskodjék, hanem testvéreiről, és közülük is a testileg és lelkileg leginkább rászorulókról is gondoskodni kell.

Ebből következik, hogy a Szeretet Szolgáinak erősen érezniük kell azt a kötelességet, azt a közös vágyat, hogy testi és lelki segítségére siessenek felebarátaiknak, testvéreiknek, a mennyei Atya gyermekeinek.

Szükséges, „hogy Krisztusban, mint Főben újra összefogjon minden” (Ef 1,10). Ahhoz, hogy új erőt adjunk az embereknek és a műveinknek, teljesíteni kell az isteni Szív akaratát, amely egy hatalmas tűz képében azt kiáltja: „Azért jöttem, hogy a szeretet tüzét bocsássam a földre, s mi mást szeretnék, ha nem azt, hogy fellobbanjon az emberek szívében?” (vö. Lk 12,49).

Ó, jöjjön el mint tűzvész az isteni Szeretet szent tüze! Küldje el az Úr isteni szeretetének Lelkét, és megújul a világ!

Nagy erény ezen kívül, ha valódi szegénységben élünk, és teljes egészében az isteni Gondviselésre hagyatkozunk. Az isteni Gondviselés gyermekeinek szerető édesanyja.

A mi Művünk a Gondviselés kézzel fogható segítségével épült, amely sosem hagy magunkra, hacsak ki nem vész belőlünk igaz lelkületünk. Az az Isten, aki a mező liliomait úgy öltözteti, ahogy Salamont se lehetett látni sosem, nem hagyja nélkülözni azt, aki csakis érte és nevének nagyobb dicsőségéért dolgozik.

Meg kell újítanunk tehát hitünket, és hinnünk kell, hogy csak úgy tehetünk jót, ha a Kálvária fáradságos útjára lépünk. Tudnunk kell, hogy az Úr sosem okozott csalódást azoknak, akik bíznak benne, hogy ízletes a kenyér, amelyet a gondoskodó Isten kezéből kapunk, főként az izzadságos munka jutalmaként.

A Szeretet jó Szolgái, akik az évek során, megannyiszor hittel siettek a szegények segítségére; a Szeretet eme jó Szolgái, akik életükben sosem szűntek meg jót tenni és áldozatot hozni... Jézussal együtt szállnak majd a mennybe, és övék lesz a királyság, amelyet az Úr készített nekik végtelen jóságában a teremtés kezdete óta. Micsoda jutalom! Micsoda győzelem!

Éhes voltam és adtatok ennem; szomjas voltam és adtatok innom; idegen voltam és befogadtatok: {*} Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Aki megszánja a szegényt, az Úrnak ad kölcsön. {*} Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Jóságos és gondoskodó Atyánk, te Egyházadban felragyogtattad Guanella Szent Alajos áldozópapot a szegények és a magukra hagyottak iránti kivételes szeretetben. Add, hogy életünk minden napján valóban megélhessük ezt a szeretetet.

Adjunk hálát Atyánknak, aki szeretetből minket választott ki Krisztusban arra, hogy életünk minden napját szentségben és igazságban éljük. Hittel mondjuk:

Irgalmas Atyánk, te Guanella Szent Alajosban példát adtál nekünk arra, miként szenteljük mindenünket akaratodnak:

Bosco Szent János iskolájában tökéletesítette a legszegényebb és leginkább magára hagyott fiatalságnak szentelt élet eszményét:

szilárdítsd meg hűségünket, és támassz még több munkást országod hirdetésére!

Atyánk, szentség és kegyelem kimeríthetetlen forrása, gyermeki szívvel könyörgünk most hozzád:

Guanella Szent Alajosban a szenvedők, a kirekesztettek, az utolsók iránti szeretetedre csodálhatunk rá:

add, hogy mi is ilyen odaadással siessünk mindazokhoz, akik testükben és lelkükben szenvednek!

add, hogy példaként követhessük odaadását és önfeláldozását a kirekesztett, otthon és munka nélküli testvérek befogadásában!

Életét beragyogja a szegénység, az önfeláldozás és az alázat gyakorlása:

közbenjárására add meg nekünk, hogy hittel fogadjuk a mindennapok megpróbáltatásait!

Te Guanella Szent Alajosban az irgalmas szamaritánust küldted a sebesültekhez:

áldd meg az általa alapított Családot, tedd gyümölcsözővé műveit és növeld gyermekeinek számát!

Rua Mihály 1837. június 9-én született. Még gyerekkorában találkozott Don Boscóval, aki egy jelképes gesztussal előre megmondta neki, hogy egyszer mindenben felezni fognak. 1855-ben tette le az első fogadalmakat, s még csak alszerpap volt, mikor a születő Szalézi Társaság lelki igazgatójává választották.
Mikor Don Bosco utóda lett (1888-ban), úgy tűnt, valóban mindenben felezett vele. Kreatív hűséggel viseltetett az Alapító apostoli szándékaival és kezdeményezéseivel szemben; átvette vonzó atyaságát; továbbfejlesztette műveit, továbbvitte apostoli buzgóságát a fiatalok javára, s mindezekben alkalmazkodott a megváltozott társadalmi körülményekhez. Rendfőnöksége 22 éve alatt rengeteget utazott, hogy megszilárdítsa és támogassa a rendtársak munkáját, akiket gyakran bátorított körlevelei és személyes levelei révén, melyek hitelesen tükrözik az Alapító lelkületét. 1910. április 6-án hunyt el Torinóban. Boldog VI. Pál pápa 1972. október 29-én emelte a boldogok sorába. Szentbeszédében a pápa jellemezte személyiségét, s kiemelte, hogy az életszentségben és a küldetésében valóban az Alapító követője volt: „A követője, aki továbbviszi őt: gyermek, tanítvány és követő. A Szent példáját iskolává tette, személyes művét intézménnyé terebélyesítette, mondhatni az egész világon. Életét történetté, szabályzatait lelkiséggé, szentségét pedig követendő példává emelte. A forrásból folyót csinált.”

Az összes erény közül az engedelmesség a legnehezebb az ember számára. Az, hogy le kell mondanunk saját akaratunkról és megítélésünkről, hogy másoktól kell függnünk, s nem csak tetteinkben, hanem gondolkodásunkban és ítélkezésünkben – kicsi és nagy dolgokban egyaránt, sőt, a lelkünk üdvösségét érintő dolgokban is –, sokkal megterhelőbb, mint a legkeményebb vezeklések gyakorlata. Az engedelmesség az ember szíve legbensőbb zugát, lényének legféltettebb részét érinti, vagyis a szabad akaratát.

Az engedelmesség nem választható el az áldozatkészségtől, attól az erénytől, amely révén a szerzetes a legnehezebb pillanatokban ellen tud állni a képzelgés, az érzések vagy a szenvedélyek kísértésének, előtérbe helyezve a hit által megerősödött, megvilágosult elmét, és tudja, hogy minden vele történt rossz lelki előnyére válik majd. Akiben ott lakozik az áldozatkészség, a szenvedésekben és a legfájdalmasabb pillanatokban, melyek okot adnának az elkeseredésre vagy a panaszra, elfojtja szívében a szenvedéssel szembeni természetes ellenérzését, majd elfogadva helyzetét az ég felé emeli tekintetét, és azt mondja odaadóan: „Uram, ha neked így tetszik, legyen meg a te akaratod!”

Erre az erényre épült a szenvedés boldogsága, melyet Jézus Krisztus mutatott meg a világnak. Az ő nyomdokaiba lépett Alapítónk, akinek az élete valóban egy folyamatos áldozat volt; olyannyira, hogy a lemondás lelkülete nélkül nem is nevezhetnénk magunkat az ő gyermekeinek. Sőt, ennek híján nem is remélhetjük, hogy képesek leszünk jót tenni a fiatalsággal, mert minden lépésünk után a türelmetlenség, a düh vagy a kishitűség csapdájába esnénk. Nem tudnánk elviselni rendtársaink hibáit, képtelenek lennénk engedelmeskedni elöljáróinknak. Akiben nincs áldozatkészség, az nem tudja gyakorolni a szegénységet, tisztaságában könnyen elbukhat, és kételkedni kezd saját hivatásában.

Minden reggel, mikor Szűzanyánknak ajánljuk magunkat, arra kérjük, hogy amennyire csak lehetséges, viselkedésünkkel, szavainkkal és jó példánkkal magát Jézust testesítsük meg. De drága gyermekeim, mikor leszünk leginkább olyanok, mint isteni Megváltónk, hogy megmenthessük a ránk bízott lelkeket? Leginkább akkor, amikor szerzetesként, papi szolgálatunk során el kell szenvednünk valamit. A halálunk órájában az élvezetek, a tisztségek, a gazdagság nem vigasztal bennünket, nem ad reményt, nem úgy, mint azok az áldozatok, amelyeket Jézusért szenvedve hoztunk meg.

Éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, igyekezzetek megtartani a lelki egységet a béke kötelékében. {*} Hivatásotok egy reménységre szól.

Az Úr pedig adja meg nektek, hogy egyetértés legyen köztetek, hogy egy lélekkel és egy szájjal dicsőítsétek őt. {*} Hivatásotok egy reménységre szól.

Atyánk és Istenünk, te Boldog Rua Mihály áldozópapnak, Bosco Szent János lelki utódának megadtad annak képességét, hogy megformálja szent Arcod képét a fiatalokban. Add meg nekünk is, akiket a fiatalság nevelésére hívtál, hogy megismertessük Fiad, Krisztus valódi Arcát.

Benedictus-ant:Azért kent föl engem az Úr, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.

Ez új nap kezdetén, Boldog Rua Mihályra emlékezve magasztaljuk Atyánkat, és kérjük:

Atyánk, te kegyelmeddel segítesz Egyházad szolgáinak, hogy türelmesen dolgozzanak a szeretetben:

adj bátorságot és állhatatosságot azoknak, akiket az országodért való munkálkodásra hívtál!

Te Boldog Rua Mihályban példát adtál nekünk a hívásodra adott készséges válaszra:

add, hogy példáját követve szeressük és szolgáljuk Krisztust azokban a fiatalokban, akikkel utunk során találkozunk!

Te Boldog Rua Mihályban példát adtál nekünk a munkára és a mérsékletességre:

segíts, hogy megélhessük és tanúságot tehessünk az evangéliumi szegénység értékeiről!

adj nekünk is gyermeki lelket, hogy növekedhessünk az életszentség útján!

Te Boldog Rua Mihályt egy gyorsan növekvő szerzetesi család felelős vezetőjévé tetted:

világosítsd meg bölcsességed Lelkével mindazokat, akiket a Szalézi Társaság vezetésére hívsz!

Magnificat-ant: Őrizd meg a rád bízott kincset a Szentlélek által: vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat.

E nap alkonyán alázatos hűséggel imádkozzunk Atyánkhoz, aki minden gyermekét szentségre hívja, és mondjuk:

Még gyermekként arra hívtad Mihályt, hogy egészen neked szentelje magát Bosco Szent János iskolájában:

buzdítsd a Szalézi Család minden tagját, hogy kezdeményező lélekkel szolgáljon téged testvéreiben!

Megvilágosítottad őt a Szalézi Család missziós terjeszkedésének vezetésében:

növeld bennünk az országod iránti vágyat, és tedd gyümölcsözővé misszionáriusaink fáradozásait!

Te minden időben arra hívsz férfiakat és nőket, hogy Krisztust kövessék engedelmességben, szegénységben és tisztaságban, önmaguk teljes átadásával:

Zatti Artemide Borettóban született (Reggio Emilia, Olaszország) 1880. október 12-én. Igen korán megismerte az áldozathozatal keménységét, ugyanis már kilenc évesen napszámosként kellett dolgoznia. A nélkülözés végül arra kényszerítette családját, hogy 1897 elején Argentínába emigrált, Bahía Blancába. Artemide itt kezdett eljárni a szaléziak által vezetett plébániára.
Azt tanácsolták neki, legyen ő is szalézi, majd Mons. Cagliero Giovanni a jelöltek közé is fogadta. Húsz évesen belépett a bernali házba, ahol többek között azzal bízták meg, hogy gondozzon egy tuberkulózisban megbetegedett fiatal szerzetes testvért. Ettől Artemide is megbetegedett, és a San José kórházba vitték Viedmába. Gondosan kísérte őt a tapasztalt orvos és pap, P. Garrone Evaristo. Vele együtt kérte a gyógyulás kegyelmét Máriától, a Keresztények Segítségétől, azzal a személyes ígérettel, hogy egész életét a betegek gondozására fogja szentelni.
Meggyógyult, és betartotta ígéretét. 1908-ban örökfogadalmat tett. Először a kórházhoz tartozó gyógyszertárban dolgozott, majd a kórház teljes felelőssége is az ő vállára nehezedett, s ez lett az életszentsége edzőterme. Mindenét a betegek gondozására szentelte.
1913-ban egy új kórház építését szorgalmazta, amelyet 1941-ben leromboltak, hogy helyet adjon Viedma új egyházmegyéje püspöki lakának. Nem keseredett el, hanem újat keresett. Don Boscóhoz hasonlóan ő is a Gondviselésre bízta minden művének sikerét. Rákbeteg lett, 1951. március 15-én hunyt el. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 2002. április 14-én. Földi maradványai Viedma szalézi kápolnájában nyugszanak.

(Positio super virtutibus, Róma, 1990., 375-377. o., passim. Vö. Archivo Historico de las Misiones de la Patagonia)

Tökéletes béke és nyugalom: annak előjele, amivel Isten a választottait várja a mennyben

Arról, hogy nem teljesíthetem be hivatásomat, mert későn kezdtem el tanulmányaimat, Szent Pálnak, a filippiekhez írt szavaival szólnék: „qui coepit in me bonum opus, perficiet usque in diem Christi Iesu”, vagyis Isten, aki szerzetesi életre hívott, mindent megad nekem, hogy követni tudjam; ahol állhatatosság nélkül kizárom magam a mennyek országából, ahogy a Szentírás is mondja: „qui mittens manum suam ad aratrum respicit retro aptus non est regno Dei”; és ha beteg vagyok, hálát adok Istennek a betegségért, mert biztos vagyok benne, hogy testi és lelki javamért engedte meg.

Másrészről, drága szüleim és testvéreim, ne úgy gondoljatok rám, mint aki nem akar többé hazatérni. Nem kételkedem Istenben, mert az, hogy a Szalézi Társaságban vagyok, Máriának, a Keresztények Segítségének köszönhetem, aki a Don Boscónak tett ígérete szerint vezetett engem ide; egy látomásában ugyanis azt mondta neki, hogy a jövőben a házaiban emberek tömegei fognak lakni. Ő nem tudta, honnan érkeznek ilyen sokan, félt, hogy nem tudja egybegyűjteni őket. Mária azonban azt válaszolta, ő vezeti hozzá őket, hogy megszabaduljanak a sok rossztól és veszélytől, ami a világban van. [...]

Nagy örömmel tölt el annak tudata, hogy Istennek hála jó egészségben vagytok. Szerény imáimban nem felejtem el kérni a Jóistent, hogy tartson meg benneteket egészségben, testben, de elsősorban lélekben, főként, ha arra gondolok, milyen könnyen megsérülhet vagy megromolhat ebben a világban!

Ah! Az az igazság, hogy ez a gondolat gyötör engem; de nem engedi, hogy egészséges legyek, mert így találhatok okot arra, hogy hálát adjak Istennek, amiért kiemelt ebből a szörnyű világból, és e szent Társaságba hozott, ahol tökéletes békére és nyugalomra leltem: annak előjele, amivel Isten a választottait várja a mennyben. [...]

Remélem, hogy a Jóisten megadja nektek mindazt a kegyelmet, amit kívánok, s ezért minden imámat – beleértve az Oltáriszentség előtt is – Szent Lajos napján és azelőtt a ti szándékaitokra mondom el. Arra kérlek tehát, ne féljetek, vagy ne szégyelljetek kegyelmet kérni. Kérjétek, és megkapjátok, és mennél többet kértek, annál többet kaptok, mert aki sokat kér, sokat kap; aki keveset kér, keveset is kap, aki pedig semmit, az semmit se kap.

Ezeket a kegyelmeket, amelyet kérésetek szerint kaptok meg, ne higgyétek, hogy érdemeitek szerint kapjátok. Nem! Eretnekség volna ezt hinni. Jézus Krisztus érdemeiért, a Szentséges Szűz Mária és nagyszerű szolgája, Szent Lajos közbenjárására kapjátok.

Nem leszek ott, hogy felsoroljam a kegyelmeket, amelyeket kérnetek kell; de ti majd tudni fogjátok. Csak egyet ajánlok a figyelmetekbe, mégpedig azt, hogy mindannyian tudjuk szeretni és szolgálni Istent ebben a világban, hogy aztán örökké örömünket leljük benne a túlvilágon. Óh! Milyen csodálatos lesz, hogy mindannyian együtt lehetünk majd, s nem kell attól félnünk, hogy elszakadunk egymástól! ...Óh, igen, ezt a kegyelmet kérjétek ti is! És ha olykor el kell tűrnünk valamilyen szenvedést, türelem! ...A Paradicsomban vigaszra lelünk, ha drága Jézusunkért szenvedtünk. Ne feledjük, szenvedésünk múlékony, a boldogságunk viszont örök lesz!

Az Úrban most már eljutottatok a világosságra: éljetek úgy, mint a világosság fiai. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Ti vagytok a világ világossága. Világosságotok világítson az embereknek. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Istenünk, te az alázatos és egyszerű emberekben nyilatkoztatod ki atyai szereteted nagy jeleit. Szent Zatti Artemide szerzetes közbenjárására kérünk, add, hogy minden testileg és lelkileg szenvedő testvérünkben meglássuk Fiad átváltozott Arcát. A mi Urunk.

Benedictus-ant:Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám, mondja az Úr.

Ez új nap kezdetén kérjük Atyánkat, minden jóság forrását, hogy munkánkat annak az országnak a szolgálatában végezzük, amelynek hirdetéséért Szent Zatti Artemide egész életét szentelte.

Te hasonló lettél hozzánk és vállaltad minden kísértésünket, de bűnbe nem estél,

Élet Istene, te mindannyiunkat országod szolgálatára hívsz, hogy mindannyian a szeretet kötelékében érezhessük magunkat:

Remény Istene, te minden ember életébe elrejtetted annak titkát, hogy a rosszat le lehet győzni vagy szeretettel el tudjuk fogadni:

újítsd meg látásunkat a hitben, hogy minden helyzetben felismerjünk téged!

Várakozás Istene, te rendkívüli lehetőségeket adsz minden embernek, hogy megismerje az idő és az emberi cselekvések valódi értelmét:

Öröm Istene, te azok arcát is felragyogtatod, akik szenvedésen mennek keresztül, mikor megélik Fiad keresztjének misztériumát:

Boldog Zatti Artemide példáján, adj nekünk szemet, hogy meglássuk az átváltozott Krisztust a testileg és lelkileg szenvedőkben!

Béke Istene, csak te tudsz eleget tenni minden várakozásnak, ami után az örökké kereső ember szíve sóvárog:

add, hogy tekintetünk tovább lásson a mindennapok szűk horizontján, és csakis tebenned merülhessen el!

Magnificat-ant: Ti, akik mindent elhagytatok értem és követtetek engem, százannyit kaptok, és elnyeritek az örök életet.

Imádkozzunk együtt Krisztus Urunkhoz, aki azt mondta magáról, ő az Út, az Igazság és az Élet, és az Egyháznak adta Szent Zatti Artemidét.

Azt mondtad, te vagy az út, amelyen járva elérjük az országodat szolgáló ember kiteljesedését:

vezesd lépteinket a jó útján, legfőképpen a szegény és magukra hagyott fiatalok szolgálatában!

Úgy ismertünk meg mint az egyedüli igazságot, amely minden időben értelemmel tölti meg az üresség minden formáját:

segíts, hogy sose akarjuk abbahagyni keresésedet, akkor sem, amikor már megtaláltunk!

Te a világ életeként ajánlottad és áldoztad föl magad, a Kereszt teljes és legnagyobb önátadásáig:

add, hogy Szent Zatti Artemide példáján szenvedésed és dicsőséged misztériumából erőt nyerjünk követésedhez önmagunk átadásában a leginkább rászorulók számára!

Te arra hívtad Szent Zatti Artemidet, hogy az Evangélium misszionáriusaként kövessen téged azon az úton, amelyet Bosco Szent János taposott ki előtte:

áldd meg mindazokat, akik az Evangélium hirdetése által országod hirdetésén dolgoznak, és adj a Szalézi Családnak missziós szent hivatásokat!

Te örömödet ígérted a hűséges és jó szolgának, aki érted és testvéreiért dolgozott:

fogadd magadhoz mindazokat, akik a Szalézi Családban munkálkodtak, és a feltámadás reményében hunytak el!

Chieriben született (Torino) 1847. november 15-én. Fiatalon tanítani kezdett, ami egész életét meghatározta, legfőképpen azután, hogy megszerezte tanítói oklevelét. Figyelemre méltó tanítói és hitoktatói tapasztalatot szerezve 1879-ben a Segítő Szűz Mária Leányai közé került, és arra kérte az Urat, addig tartsa őt életben, amíg el nem érte az életszentséget. 1881-ben Szicíliába küldték, ahol eredményes tanítói munkába kezdett a szegényebb társadalmi rétegben. „Egy pillantást vetve a földre és tízet az égre”, iskolákat, oratóriumokat, diákotthonokat, műhelyeket nyitott a sziget minden pontján. Hatalmas apostoli munkáját a püspökök is nagyra becsülték és bátorították őt; evangéliumi vállalkozó szellemiségére bízták a teljes hitoktatás feladatát.
1908. március 26-án, Cataniában Morano Magdolna nővér földi élete a végéhez ért. Megértette, hogy a Megelőző Módszer nem csupán egy pedagógiai módszer, hanem egy lelkület, amely a jó minden erőit az Úr és a testvérek felé irányítja és fejleszti. Szent II. János Pál pápa ugyanebben a városban avatta boldoggá 1994. november 5-én.

„Én vagyok az igazi szőlőtő” (Jn 15,1). Jézus ezzel a hasonlattal fedi föl teljesen a Benne lévő élet misztériumát a húsvéti események előestéjén. Ez a misztérium az örök élet forrása lett Isten szolgálólányának, Morano Magdolnának.

Ő ma is tanúságot tesz előttetek, akik ma vagytok hivatottak a mennyek országa eljövetelét szolgálni, tettekre váltva azt az erőt, amelyet az Úr folytonosan megújít, a fáradhatatlan munkáért a jó szolgálatában.

Pontosan így munkálkodott Morano Magdolna is! A „született tanítónő” Torinóból, Don Bosco városából érkezett rendkívüli pedagógiai érzékével, Isten és embertársai iránti szeretetével. Magdolna nővér megfeszített, termékeny lelki és nevelői munkát végzett Szicíliában. Hosszú éveken át egy lett közületek, miközben az Úr és a testvérek hűséges szolgálatának példájává vált. Tekintsetek rá, kedves hívek, hogy még jobban megvalósulhasson az az apostoli és missziós terv, amelyet a cataniai egyház – minden tagjában – kész útjára bocsátani, a Szentlélek szavára hallgatva, az „idők jeleire” figyelve.

A felkavaró és aggasztó események miatti csüggedés és keserűség érthető, ezek emberi érzések, ugyanakkor nem vehetik el tőlünk a keresztényi bátorságot a jócselekedetekben, „kerüljön amibe kerül”, ahogy Morano Magdolna anya is mondta.

Korunkban, melyet az emberi értékek drámai krízise és az Abszolút iránti keserves vágy jellemez, arra hívattatok, hogy egy komoly és fáradságot igénylő programot vállaljatok magatokra a tudásbeli növekedés, a tudatosság és a szeretet gyakorlásában való állhatatosság érdekében.

Ösztönözzön benneteket Morano anya példája, aki a szeretet és az életszentség mély vágyától hajtva éveken keresztül derűsen és elszántan járta városotok és tartományotok utcáit. Munkájában Bosco Szent János és Mazzarello Szent Mária Dominika példája támogatta. A tengert nézve azt mondta: „Látod, milyen hatalmas, végtelen a tenger? Isten jósága még ennél is nagyobb!” Az életszentség felé vezető utat pedig ezzel az egyszerű, de találó hasonlattal jellemezte: „A tökéletesedés magas hegyét folyamatos áldozattal mászhatjuk meg. A magas házakat is egymásra rakott kis kövekből építik fel.”

Buzdításai megvilágosítanak, vigaszt nyújtanak, bátorítanak: „Úgy gondolkozzatok, ahogy Jézus. Imádkozzatok, ahogy Jézus, cselekedjetek, ahogy Jézus.” Ezeket mondta, és így élt Magdolna anya, s állandóan azt ismételgette magának: „Kérd a kegyelmet, hogy minden nap békével hordozd a kereszted.”

Nővérünk, Boldog Morano Magdolna Istenben él, és Isten is őbenne él mindörökké. „Örök szeretettel szeretlek téged” – mondja az Úr Jeremiás próféta által (31,3). Az új boldog megtapasztalhatta magában eme isteni ige igazságát, és az élet megpróbáltatásai után most tanúságot tesz annak megvalósulásáról, amit az Úr ígért a népének: „Sírva jönnek majd, és könyörgések közepette hozom őket; vízfolyásokhoz vezetem őket, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyja lettem Izraelnek” (Jer 31,9).

Boldog Morano Magdolna szeretete által Istennek, a Szeretetnek való hűséges engedelmesség tanúja lett. Úgy tündököl ma előttünk, mint a cselekvő együttérzés ragyogó példája. Az új boldog pedig közbenjár értünk, közbenjár az Egyházért. Hatalmas a szentek közbenjárói hatalma! Magdolna teljesítette Isten akaratát, és ránk hagyta az Úrnak ajánlott művek tanúságtételét.

Az Úrban most már eljutottatok a világosságra: éljetek úgy, mint a világosság fiai. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Ti vagytok a világ világossága. Világosságotok világítson az embereknek. {*} A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség.

Atyánk, te úgy akartad, hogy Boldog Morano Magdolna szűz szívében kibontakozzon igazságod igéje, amely arra buzdította őt, hogy bölcsességgel és állhatatossággal a fiatalok nevelésének szentelje életét. Add, hogy közbenjárása és példája nyomán a Szentlélek hívását követve örömmel teljesítsük szereteted tervét.

Könyörögjünk Atyánkhoz, minden szentség forrásához és példájához, és bizalommal kérjük:

add, hogy hittel fogadjuk, és bátran hirdessük az üdvösség evangéliumát!

Te bőségesen megáldottad őt a hit és a lelkipásztori szeretet ajándékaival:

add, hogy a fiatalok között mi is valódi nevelők és szereteted tervének figyelmes szolgái legyünk!

Te megengedted Boldog Morano Magdolnának, hogy kövesse Krisztust a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség útján:

Te megengedted neki, hogy fáradhatatlan munkája egyesüljön az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus iránti végtelen szeretetével:

segítsd az evangelizátorokat és a hitoktatókat, hogy életükkel tegyenek tanúságot arról, amit szavaikkal hirdetnek!

Te a vezetés és a korának problémáira válaszoló cselekvő figyelmesség ajándékaival áldottad meg őt:

add meg a Szalézi Családnak, hogy Szűz Mária, a Keresztények Segítsége anyai vezetésével továbbra is megtestesíthesse az Alapító nevelői karizmáját!

Az esti dicséretben egyesülve forduljunk hálaadással és könyörgésünkkel Atyánkhoz, Istenünkhöz:

Te Boldog Morano Magdolnában az élet és a nevelői bölcsesség példáját adtad nekünk:

Te megadtad neki, hogy tanúságot tegyen szolgálatod öröméről, miközben szorosan magához ölelte keresztjét:

adj nekünk keresztény derűlátást, a feltámadásodban való hit gyümölcsét!

Boldog Morano Magdolna nővér minden eszme és terv fölé helyezte a Fiad iránti szeretetet:

tölts el minket a Szentlélek erejével, hogy maradandó gyümölcsöt hozhassunk!

A mai napon a Don Bosco Volontáriák Világi Intézménye alapítójáról emlékezünk meg.
Lu Monferratóban született (Alessandria) 1856. május 28-án. Fülöp gyermekkorában ismerte meg Don Boscót, de csak 21 évesen hagyta magát meggyőzni, amikor igent mondott a szalézi élet hívására.
Miután pappá szentelték (1882-ben), az ő feladata lett a felnőtt szalézi jelöltek képzése. 1889-től tizenkét éven át tevékenykedett Spanyolországban és Portugáliában. 1901-ben Don Rua egyetemes titkárrá és ekonómussá nevezte ki. A rengeteg munka nem akadályozta meg őt a továbbképzésben, a papi szolgálatban, a rendkívüli lelkivezetői munkában. Új löketet adott az egész Szalézi Családnak az általa alapított új intézménnyel, melyet ma Don Bosco Volontáriák néven ismerünk.
1922-ben rendfőnökké választották. Elsősorban a rendtársak formációjának, s ezzel párhuzamosan Don Bosco tisztelete hirdetésének szentelte magát. Mély lelki életet élt, egységben Istennel, ragaszkodott küldetéséhez és a Szűz Máriába, a Keresztények Segítségébe vetett feltétlen bizalmához. Az Alapító hiteles utódaként prófétai tehetséggel ismerte föl „az idők jeleit”, alkalmazkodó volt, és nem félt újszerű lenni.
Torinóban hunyt el 1931. december 5-én. Szent II. János Pál pápa avatta boldoggá 1990. április 29-én, a XXIII. Egyetemes Káptalan idején.

(1924. január 24., Egyetemes Káptalan Dokumentumai, 5/23 [1924.] 174-179. o., passim)

Az Alapszabályok Társaságunk lelke, s ez a lelke Don Bosco egész életének; ezért ennek egész története az ő életében rejlik. Sőt, azt is mondhatnánk, hogy Don Bosco az Alapszabályainkban van. Bennük található Don Bosco rendkívüli eszménye a lelkek megmentéséről, az ő tökéletessége a szent fogadalmakkal, gyöngédségének, szeretetreméltóságának, türelmének, irgalmának, szeretetének és áldozatának lelke...

Alapszabályaink nem csupán Don Bosco tudásának és végtelen szeretetének gyümölcse, hanem ahogy életének minden pillanatát is átszövi a természetfölötti, úgy születésükben és gyors fejlődésükben az Alapszabályokat is beragyogja a természetfeletti látható közreműködése. Don Bosco először lelkében és azok életében írta le az Alapszabályok pontjait, akiket fiaivá fogadott, és csak akkor vetette azokat papírra, amikor rendeltetésük szerint megfelelőnek ítélte őket.

Don Bosco első Alapszabályait olvasva, amelyeket 1858-ban mutatott be IX. Piusz pápának, úgy tűnhet, mintha a szerető Atya mondaná el világosan, végtelen egyszerűséggel gyermekeinek azokat a szabályokat, amelyekhez szeretné, ha alkalmazkodnának. Tehát nem kényszer, hanem a testvéri szeretet köteléke, amely révén egy lesz a szívünk, és tökéletesedhetünk a fiatalok, különösen a legszegényebbek testi és lelki megsegítésében, valamint az egyházi hivatások gondozásában. Ne aggodalmaskodjunk az anyagi dolgok miatt, hanem megőrizve személyes jogainkat valóban éljünk úgy, mint akiknek semmijük sincs. Ez nem a saját akaratunk ellen való, hanem gyermeki engedelmesség az elöljárónak, akinek így nincs is szüksége parancsokra. Nem általánosságban irgalmas cselekedeteket kérnek, hanem az Istennel való egységet egész munkálkodó életünkben, ez a gyermekei megkülönböztető jegye és dicsősége. Don Bosco nem csupán egy Társaságot akart, hanem egy családot, amelyet szinte kizárólagosan az elöljáró gyöngéd, szeretetreméltó, oltalmazó atyaságára és alárendeltjei gyermeki, testvéri szeretetére alapít. Sőt, megtartva ugyan az alá-fölé rendeltség rendszerét, sosem akart megkülönböztetéseket, csak egyenlőséget mindenki és minden között.

Így élte meg Don Bosco első fiaival az Alapszabályokat közel harminc éven át. Időnként javított, módosított az egyes pontokon, volt, amit ki is törölt a kéziratból, ha úgy ítélte, hogy a gyakorlatban nem megvalósíthatóak vagy fölöslegesek. Ne feledjük, ennek a munkának az értelme föntről jött, tehát a módosítások nem ejtettek csorbát a lényegi pontokon, amelyekre a Társaság épült.

Az Úr tegyen alkalmassá titeket minden jóra, hogy megtegyétek az ő akaratát {*} Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által.

Nyissa meg szíveteket az ő törvénye és parancsai számára. {*} Azt munkálja bennünk, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által.

Végtelenül jóságos Atyánk, te Boldog Rinaldi Fülöpben felragyogtattad a boldogan felajánlott evangéliumi élet példáját. Engedd folytatnunk rendkívüli apostoli kezdeményezését, hogy a munkánkhoz való állandó hűségünkben véghez vigyük szereteted tervét.

Benedictus-ant:Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és láttatok tőlem: azt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Ez új nap kezdetén magasztaljuk és hittel kérjük Urunkat, aki minden időben odaadó munkásokat hív országa hirdetésére:

Atyánk, te Boldog Rinaldi Fülöpben a szalézi lelkület határozott képviselőjét adtad nekünk:

növeld az Alapító karizmájához való hűséget a Szalézi Család minden tagjában!

Te vezetted őt, hogy nagy felelőséggel járó, sokrétű feladatot lásson el a Szalézi Társaságban:

adj bölcs kezdeményezőkészséget azoknak, akiket a vezetésünkkel bíztál meg!

áraszd szívünkbe a Szentlelket, hogy mindenkivel szemben szeretetreméltók legyünk!

világosítsd meg és támogasd munkánkat utunk során, amelyen a fiatalokkal együtt haladunk az életszentség felé!

Akik közületek elöljárók, azokat mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Magnificat-ant: Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében.

Adjunk hálát alázattal Atyánknak végtelen ajándékáért, és könyörögjünk:

Jóságos Atyánk, az Ige és az élet Kenyerének vacsorája, melyet az apostolok adtak nekünk tovább:

Szent Atyánk, Szűz Mária, akit Jézus szeretett tanítványának adott mint édesanyát:

Atyánk, végtelen szeretet forrása, te az örök életben mindenki mindene leszel:

Szent Atyánk, te Boldog Rinaldi Fülöp szolgád által új intézményt alapítottál a világban, melynek tagjai szalézi lelkületű apostolok:

áldd meg a Don Bosco Volontáriákat, hogy evangéliumi életük tanúságtételével hirdessék országodat!

Irgalmas Atyánk, te a mennyek országa végtelen boldogságát adod hű szolgáidnak:

Boldog Rinaldi Fülöp közbenjárása által fogadd irgalmadba a Szalézi Család elhunyt híveit!