sc_dp

Nyájadnak őre, pásztoraid tükre,

fénye a vaknak, elesettnek atyja,

lankadók lelke, mindeneknek mindig

mindene volt ő.

Krisztus, a jókat jutalmul az égben

megkoronázod; minekünk is add meg,

hogy pásztorunkat, nyomdokain járva,

mennybe kövessük.

Himnusszal áldjuk mindeneknek Atyját,

felmagasztalván, Isten Fia, téged,

Szentlélek Istent ugyanúgy dicsérjük

szerte a földön. Ámen.

Évfordulóját áldott, szent papoknak

illően együtt ünneplik a hívek;

hálát ha adnak, tereád száll vissza,

isteni Főpap.

Lelki hatalmat csakis tőled nyertek

útján a fénynek terelgetni nyájuk,

nyújtani nekik példával és szóval

élet igéit.

Sokféle baj közt, sok ezer veszélyben

istenes útról el nem tántorodtak,

lelküket égi jutalom reménye

bátorította.

Így e mulandó élet elmúltával,

útjukon végig híven vándorolva,

távoli tájról hazatérve, teljes

béke a részük.

Legfőbb dicséret, Királyok Királya,

mennyei Főpap, téged ünnepeljen,

szent neved áldja valamennyi élő

számtalan évig. Ámen.

Ant. 1Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó, mindenkinek a szolgája. Alleluja.

Ant. 2Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. Alleluja.

Azokban a napokban Pál apostol Milétuszból üzent Efezusba, és magához kérette az egyház presbitereit. Amikor megérkeztek, így szólt hozzájuk:

„Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától kezdve minden időmet köztetek töltöttem, és szolgáltam az Úrnak, teljes alázatosságban, mindenfelől szorongattatva, könnyek és megpróbáltatások közepette is, amik a zsidók áskálódásai folytán jutottak osztályrészemül. Nem tagadtam meg tőletek semmit, ami javatokra szolgálhatott: prédikáltam nektek és tanítottalak benneteket, nyilvánosan és magánházaknál. Zsidóknak és görögöknek egyaránt hirdettem, hogy térjenek meg az Istenhez, és higgyenek Urunkban, Jézusban.

Most belsőleg indíttatva Jeruzsálembe megyek. Nem tudom, mi lesz ott velem, csak azt adta tudtomra a Szentlélek városról városra, hogy bilincs és megpróbáltatás vár rám. De szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.

És tudom azt is, hogy közületek, akik között hirdettem az Isten országát, nem lát többé senki. Ezért most ünnepélyesen kijelentem: nem szárad rajtam senkinek a vére. Mert nem riadtam vissza semmitől, hogy az Isten akaratát teljes egészében fel ne tárjam előttetek.

Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, hogy igazgassátok az Isten egyházát, amelyet a tulajdon vére árán szerzett meg magának. Tudom, hogy ha eltávozom, ragadozó farkasok törnek rátok, s nem kímélik a nyájat. Közületek is akadnak majd olyanok, akik rajta lesznek, hogy álnok szóval maguk mellé állítsák a tanítványokat. Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket. Most pedig az Istennek és kegyelme szavának ajánllak benneteket. Neki hatalma van rá, hogy fölépítse művét, és megadja nektek az összes szenttel közös örökséget.

Senki ezüstjét, aranyát vagy ruháját nem kívántam. Jól tudjátok, hogy amire magamnak és társaimnak szükségünk volt, a kezem munkájával szereztem meg. Minden tekintetben példát adtam nektek, hogyan kell dolgozni, s a gyengéknek támaszukra lenni, Urunk Jézus szavaira emlékezve: Nagyobb boldogság adni, mint kapni.”

Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának. Alleluja.

A gondnokoktól egyet követelnek meg; hogy hűségesnek bizonyuljanak. {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának. Alleluja.

Jóllehet előzőleg Filippiben szenvedés és bántalom ért bennünket, amint tudjátok, mégis bízva Istenünkben – vállalni mertük, hogy hirdetjük nektek az Isten evangéliumát, a sok nehézség ellenére is. Igehirdetésünk nem megtévesztésből, hamis szándékból vagy álnokságból fakad, hanem úgy beszélünk, mint akiket Isten alkalmasnak ítélt az evangélium hirdetésére. Nem is az embereknek igyekszünk tetszeni, hanem az Istennek, aki szívünket megítéli.

Mint tudjátok, nem volt szokásunk hízelegni, és kapzsi szándék sem vezetett soha. Isten a tanúnk rá! Emberi elismerésre nem törekedtünk, sem a tiétekre, sem a másokéra. Bár, mint Krisztus apostolai követelményekkel állhattunk volna elő, mégis olyan szelíden viselkedtünk körötökben, mint a gyermekét dajkáló anya. Annyira közel álltatok szívünkhöz, hogy nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. Ennyire megszerettünk benneteket!

Emlékezhettek, testvérek, fáradozásunkra és kemény munkánkra. Éjjel-nappal dolgoztunk, hogy senkinek se legyünk terhére, így hirdettük nektek az Isten evangéliumát. Tanúk vagytok rá, ti és az Isten, milyen szentül, becsületesen és feddhetetlenül éltünk köztetek, amikor hívők lettetek. Azt is tudjátok, hogy mint apa a gyermekét, egyenként intettünk, buzdítottunk és kértünk benneteket, éljetek méltóan ahhoz az Istenhez, aki meghívott titeket dicsőséges országába.

Szüntelenül hálát adunk Istennek, hogy amikor az Isten szavát hallottátok tőlünk, nem úgy fogtátok fel, mint emberi tanítást, hanem mint az Isten szavát, ahogy valóban az is. Bennetek is hatékonynak bizonyul, akik hittetek.

Hiszen ki volna reményünk, örömünk és dicsekvésünk tárgya Urunk, Jézus Krisztus előtt, eljövetele napján, ha nem ti? Igen, ti vagytok dicsőségünk és örömünk.

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne: elég hatalmas ahhoz, hogy rábízott kincsemet megőrizze addig a napig. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja.

Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.

A gondnokoktól egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.

Az Apostol tanítása a püspökök feddhetetlen életéről és kötelességeiről

Szeretett Fiam! A püspök mint az Isten megbízottja legyen feddhetetlen, ne legyen önhitt, ingerlékeny, iszákos, erőszakos, kapzsi, hanem legyen vendégszerető, jóakaratú, megfontolt, igaz, tisztességes, fegyelmezett. Álljon szilárdan a hiteles tanítás alapján, hogy éppúgy képes legyen az egészséges tanítással buzdítani, mint az ellentmondókat megcáfolni.

Akad ugyanis számos elégedetlenkedő, fecsegő és ámító ember, főképp a körülmetéltek sorában. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat feldúlnak, s aljas haszonlesésből ártalmas dolgokat tanítanak.

Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben. Az idős asszonyok hasonlóképp legyenek komoly magaviseletűek, senkit se rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra. A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje.

Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly. Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni.

Vigyázzatok az egész nyájra. Azért rendelt benneteket a Szentlélek az élére elöljáróul, {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.

A gondnokoktól egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak. {*} Hogy igazgassátok Isten egyházát, amelyet Isten Krisztus vére árán szerzett meg magának.

Szeretett Fiam! A papok, akik tisztüket jól töltik be, kétszeres megbecsülést érdemelnek, főképpen, ha az evangélium hirdetésében és a tanításban fáradoznak. Az Írás ugyanis ezt mondja: „Nyomtató ökörnek ne kösd be a szájat!” Vagy: „Megérdemli a munkás a maga bérét.” Pap ellen ne adj hitelt a vádnak, csak két vagy három személy tanúságára. A vétkeseket mindenki előtt ródd meg, hogy a többi is elrettenjen.

Az Istenre, Krisztus Jézusra és a választott angyalokra kérlek, tartsd meg mindezt előítélettől mentesen, és semmit ne tégy részrehajlásból. Kezedet elhamarkodva ne tedd föl senkire, s idegen bűnben ne legyen részed. Őrizd meg magadat tisztán.

Minden baj gyökere a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

Te azonban, Isten embere, menekülj ezektől! Törekedjél inkább igazságos lelkületre, életszentségre, hitre, szeretetre, türelemre és szelídségre. Vívd meg a hit jó harcát, szerezd meg az örök életet, hiszen erre kaptál hivatást, s erre tetted le számos tanú előtt az igaz hitvallást.

Felszólítalak az Isten nevében, aki mindeneket éltet, és Krisztus Jézus nevében, aki Poncius Pilátus előtt tanúságot tett az igazság mellett, teljesítsd megbízatásodat bűntelenül és feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgait és Isten titkainak gondnokait. {*} A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.

Szájával sok ember készen áll a segítésre, de hol van az a férfi, aki szavához hűségesnek bizonyul. {*} A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.

Szeretteim! Akik közületek elöljárók, azokat, mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedésének tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten (szándéka) szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Ugyanígy, ti, fiatalok, engedelmeskedjetek az elöljáróknak. Egymás iránt pedig mindannyian viseltessetek alázattal, mert az Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak azonban kegyelmet ad. Alázkodjatok meg az Isten hatalmas keze alatt, hogy annak idején megdicsőítsen benneteket. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok.

Józanok legyetek, és vigyázzatok! Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi, kit nyeljen el. Erősen álljatok neki ellen a hitben, hisz tudjátok, hogy testvéreiteket is ezek a szenvedések sújtják a világban.

A minden kegyelem Istene pedig, aki Jézus Krisztusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgait és Isten titkainak gondnokait. {*} A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak.

Testvéreim! Senki se ítélkezzék fölöttetek étel-ital miatt, vagy ünnepre, újholdra és szombatra vonatkozó dolgokban. Hiszen ezek csak árnyékai a jövendőnek; a valóság Krisztusban van. Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásban ostobán felfuvalkodik, s elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.

Ha tehát Krisztussal meghaltatok a világ elemeinek, miért vállaltok magatokra olyan kötöttségeket, mintha még a világban élnétek, hogy tudniillik: „Ne fogd meg, ne ízleld, ne érintsd!” Hiszen ezek mind arra valók, hogy használat közben elpusztuljanak. Csak emberi parancsok és tanítások, amelyek a bölcsesség látszatát keltik az önkényes vallási gyakorlatokkal, az alázatoskodással és az önsanyargatással, de valójában nincs semmi értékük, csak a test kielégítésére szolgálnak.

Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal el van rejtve az Istenben. Amikor majd Krisztus, a mi életünk megjelenik, vele együtt ti is megjelentek dicsőségesen.

Ha Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. {*} Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

Ahol a kincsetek, ott a szívetek is. {*} Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

Szeretteim! Mi ugyan gyengék és nehézkesek vagyunk hivatali szolgálatunk méltó betöltésére, hiszen ha buzgón és serényen szeretnénk is azt teljesíteni, akkor is meggátol benne a mi gyarló voltunk. Ennek ellenére bízunk mindenható és örök Főpapunk meg nem szűnő kegyes jóságában, ő hozzánk hasonló lett, bár mint Isten, az Atyával egyenlő, mégis megalázta magát, s emberré lett, de az emberi természetet felemelte az istenségig. Méltán és hálás szeretettel örvendünk rendelkezésének, mert ha sok pásztorra bízta is nyájának gondját, ő maga mégsem szűnt meg szeretett nyáját gondozni.

Az ő legfőbb és örök gondviselő hatalmától kaptuk mi is a támogatást apostoli feladatunkhoz, és valóban az ő segítségét sosem nélkülözzük. Ezért ez az erős alap, amelyen az egész Egyház épülete nyugszik, meg nem inog soha a rajta levő templom súlyától.

Mert örökké tart annak a hitnek szilárdsága, amelyet az Úr a főapostolban megdicsért. És miként Krisztusban állandóan megmaradó igazság az, amiről Péter hitvallást tett, éppen úgy állandóan marad az is, amit Krisztus Péterben megalapozott. Állandóan megmarad tehát magának az Igazságnak az intézkedése, és így Szent Péter is mindvégig megtartja az Egyház kormányzását

Így ugyanis a többiek elé rendelődik, hogy amikor sziklának mondja, akkor alapnak is meghirdesse őt, amikor a mennyek országa kapusának rendeli, akkor az oldandó és megkötendő dolgok bírája legyen, mert meghozott ítéletei a mennyben is érvényesek. Ezekből a titokszerű elnevezésekből lesz nyilvánvalóvá előttünk, hogy mily nagyfokú volt az ő Krisztussal való kapcsolata.

Péter most teljesebb hatalommal végzi mindazt, amit rábíztak. Feladatainak és gondjainak minden teendőjét most abban és azzal együtt végzi, aki által ő megdicsőült.

Ha tehát bármit is helyesen teszünk vagy határozunk, vagy az Isten irgalmából mindennapi könyörgéseinkkel megszerzünk, ez annak műve és érdeme, akinek hatalma ma is él székében, és akinek tekintélye ma is tündököl.

Ez lett a jutalma, szeretteim, annak a vallomásnak, amelyet az Atya sugalmazott Péter apostol szívébe. E vallomás minden ingatag emberi vélekedés fölé emelkedett, és oly sziklaszilárdságot kapott, amelyet már semmiféle támadás sem ingat meg.

Mert az egész Egyházban mindennap mondja Péter: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia!{n}{r}Mt 16, 16{/r}{/n} És minden nyelvet, amely megvallja Krisztust, az ő szavának tanítása oktat.

Jézus e szavakkal fordult Simonhoz: Én is mondom neked: Te Péter vagy, s én erre a sziklára építem Egyházamat, {*} És az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta. Alleluja.

Mindörökre építette azt az Úr! {*} És az alvilág kapui sem vesznek erőt rajta. Alleluja.

Amikor az Úr a népe fölé rendelt szolgái sajátos feladatát akarta megjelölni, így szólt: Mit gondoltok, ki a hű és okos sáfár, akit ura háza népe fölé rendelt, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, ha megérkeztekor ura ilyen munkában találja{n}{r}Lk 12, 42-43{/r}{/n}.

Testvéreim, ki ez az Úr? Kétségtelenül Krisztus! Ő mondja az apostoloknak: Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok{n}{r}Jn 13, 13{/r}{/n}.

S vajon kik tartoznak az Úr családjához? Bizonnyal azok, akiket ellensége kezéből kiszabadított, és saját tulajdonába vett. Ez a szent család pedig a katolikus Egyház, amely szerte az egész földön egyre nagyobb termékenységgel terjed el, s méltán dicsekszik azzal, hogy Urának drága Vére árán van megváltva. Ezért is mondja továbbá az Úr: Az Emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét, váltságul sokakért{n}{r}Mt 20, 28{/r}{/n}.

Ő ugyanis az a jó Pásztor, aki életét adta juhaiért. Tehát a jó Pásztor nyája: maga a Megváltó családja.

Arról pedig, hogy ki az a sáfár, akinek hűséges és okos szolgának kell lennie, maga Pál apostol tudósít, amidőn önmagáról és társairól mondja: Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait. A gondnokoktól természetesen egyet követelnek meg: hogy hűségesnek bizonyuljanak{n}{r}1 Kor 4, 1-2{/r}{/n}.

Senki közülünk ne gondolja, hogy csak az apostolok ezek a sáfárok, nehogy a lelki küzdelem kötelességeit elhanyagolva haszontalan szolgaként hűtlenül és oktalanul szunnyadozzék. Éppen a szent Apostol nevezi a püspököket is megbízottnak, amikor így ír: A püspök, mint az Isten megbízottja, legyen feddhetetlen{n}{r}Tit 1, 7{/r}{/n}.

Tehát mi a családatya szolgái, s így az Úrnak a sáfárai vagyunk, és azt a gabonamértéket, amelyet kiosztunk nektek, tőle kaptuk.

De ha már azt is kutatjuk, hogy mi az a gabonamérték, erre is Szent Pál apostol ad nekünk feleletet, amikor így ír: Ahogyan Isten osztja ki a hit mértékét mindenkinek{n}vö. {r}Róm 12, 3{/r}{/n}.

Amit tehát Krisztus az élelem részének mond, azt Pál a hit mértékének nevezi. Ebből tudtuk meg, hogy nem más ez a lelki eledel, mint a keresztény hit tiszteletreméltó szentsége. Ezt az eledelt adjuk mi nektek az Úr nevében, valahányszor a lelki kegyelem ajándékával megvilágosítva az igaz hit szabálya szerint tanítunk benneteket. Ugyanazt a gabonamértéket kapjátok az Úr sáfárai által, amikor nap nap után meghallgatjátok Isten szolgái ajka által az igazság igéjét.

Jól van, te hűséges, derék szolga! Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: {*} Menj be Urad örömébe! Alleluja.

Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. {*} Menj be Urad örömébe! Alleluja.

A II. vatikáni zsinat Presbyterorum ordinis kezdetű, a papi szolgálatról és életről szóló határozatából

Az egyházirend szentségében a papok Krisztushoz, a Paphoz lesznek hasonlóvá, hogy a Főnek szolgái legyenek az ő egész testének, az Egyháznak kialakításában és felépítésében, mint a püspökök munkatársai. Amiként minden keresztény hívő, úgy ők is megkapták már a keresztségi konszekrálással annak a nagyszerű hivatásnak és kegyelemnek a jelét és ajándékát, amely lehetővé teszi, sőt kötelességükké is, hogy gyarlóságuk dacára tökéletességre törekedjenek az Úr szavai szerint: Legyetek tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes{n}{r}Mt 5, 48{/r}{/n}.

A tökéletesség kimunkálása azonban a papoknak különösképpen is kötelessége. Az egyházirend felvétele új módon szenteli őket Istennek: Krisztusnak, az örök Papnak élő eszközeivé válnak, hogy a történelem századain át folytatni tudják az ő csodálatos művét, amely az egész emberiséget isteni hatalommal visszaállította régi épségébe.

Mivel tehát minden pap a maga fokozata szerint Krisztust képviseli, különleges kegyelmet is kap arra, hogy a rábízott népnek és Isten egész népének szolgálatában jobban elérje annak tökéletességét, akit képvisel, és hogy gyarlóságát annak szentsége orvosolja, aki számunkra szent, ártatlan, szeplőtelen, a bűnösöktől elkülönített főpap lett{n}{r}Zsid 7, 26{/r}{/n}.

Krisztus, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen{n}{r}Tit 2, 14{/r}{/n}, és így menjen be szenvedése által dicsőségébe. Álljon ez a papokra is, akiket felszentelt a Lélek kenete és maga Krisztus küld: öljék meg önmagukban a test cselekedeteit és adják át magukat teljesen az emberek szolgálatára; így azzal a megszentelő erővel, amely Krisztusból árad rájuk, beérett életszentségre tehetnek szert.

Csak megerősödnek tehát lelki életükben, amikor a Lélek és a megigazulás szolgálatában fáradoznak, feltéve, ha tanulékonyak Krisztus éltető és irányt mutató Lelkével szemben. Éppen maguk a naponként ismétlődő szent ténykedések, valamint egész szolgálatuk, amelyet a püspökkel és paptestvéreikkel együtt végeznek, irányítják őket a tökéletesség felé.

Viszont nagyon fokozza a papok életszentsége a szolgálatuk eredményességét. Igaz ugyan, hogy Isten kegyelme az üdvözítés művét véghezviheti méltatlan szolgák révén is, mégis rendszerint olyanok által nyilvánítja ki szívesebben Isten a maga nagy tetteit, akik fogékonyabbak a Szentlélek indításaira és irányítására, akik Krisztussal való bensőséges egységük és életük szentsége alapján elmondhatják az Apostollal: Élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem{n}{r}Gal 2, 20{/r}{/n}.

Nemcsak Isten evangéliumát, hanem életünket is nektek akartuk adni. {*} Ennyire megszerettünk benneteket! Alleluja.

Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. {*} Ennyire megszerettünk benneteket! Alleluja.

A II. vatikáni zsinat Ad Centes kezdetű, az Egyház missziós tevékenységéről szóló határozatából

Jézus Krisztus, mielőtt életét a világért odaadta, megszervezte az apostoli szolgálatot és megígérte a Szentlelket, hogy így ez a kettő mindenütt és mindenkor együtt vigye végbe az üdvözítést.

A Szentlélek az egész Egyházat minden időben egyesíti a közösségben és a szolgálatban, ellátja hierarchikus és karizmatikus adományokkal, az egyházi intézményeket pedig élteti, mint a lélek a testet, és ugyanazt a missziós lelkesedést gyújtja fel a hívők szívében, amely Krisztusban izzott. Néha pedig még láthatóan is megelőzi az apostolok munkáját, és azt többféleképpen, de szüntelenül kíséri és irányítja.

Az Úr Jézus kezdettől fogva magához hívta, akiket kiválasztott… tizenkettőt választott ki, hogy társai legyenek, és hogy szétküldje őket hirdetni az evangéliumot{n}{r}Mk 3, 13{/r}{/n}. Így az apostolok lettek az új Izrael csírájává és egyben a szent hierarchia kezdetévé.

Amikor az Úr halálával és feltámadásával egyszer s mindenkorra beteljesítette üdvösségünknek és a mindenség megújításának a misztériumait – elnyerve minden hatalmat a mennyben és a földön_–, mielőtt az égbe szállt, megalapította Egyházát mint az üdvösség szakramentumát, és úgy küldte az apostolokat a világba, amint őt küldte az Atya. Így közölte parancsát: Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek{n}{r}Mt 28, 19-20{/r}{/n}.

Ezért az Egyház köteles a krisztusi hitet és üdvösséget terjeszteni. Köteles pedig a kifejezett parancs alapján, amelyet Péter utódjával, az Egyház legfőbb pásztorával együtt az apostoloktól örökölt a püspökök testülete, amelynek a papok a munkatársai. Köteles továbbá amiatt az életerő miatt, amelyet testének tagjaiba áraszt ki Krisztus.

Az Egyház küldetése tehát olyan tevékenységével valósul meg, amely őt jelenvalóvá teszi minden ember és nemzet körében. Munkáját Krisztus parancsára, a Szentlélek kegyelmének és szeretetének ösztönzésére végzi, hogy mindenkit elvezessen Krisztus hitére, szabadságára és békéjére, élete példájával és az igehirdetéssel, a szentségekkel és a kegyelem többi eszközével. Szabad és biztos útja van tehát mindenkinek a krisztusi misztériumban való teljes részesedéshez.

Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek: {*} Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.

Aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába. {*} Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül.

Ant. 1 Szívem szerinti pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket. Alleluja.

Ant. 2 Magam terelgetem majd juhaimat: megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet. Alleluja.

Magnificat-ant. pápa vagy püspök: A Magasságbeli főpapja és az erények tükre, híveid jó pásztora, elnyerted az Úr tetszését! Alleluja.

Áldozópap: Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek. Alleluja.

HIMNUSZ

Egy lelkipásztor:

Nagy hírű pásztor, bölcsességgel áldott,

itt kinek végső diadalát üljük,

hit megvallója, immár szünet nélkül

boldog az égben.

Péternek egykor örökölve székét,

pásztora lett ő mérhetetlen nyájnak;

Úr adta kulccsal ajtaját a mennynek

zárta, nyitotta.

Mestere volt ő s egy személyben papja,

szent vezetője s oszlopa a népnek;

boldogabb létnek lett fáradhatatlan

útmutatója.

Egyszerű pap volt, vezette a népet,

szent életével tanúságot tett ő,

kedvét kereste mindig az Istennek

gyermeki szívvel.

Most azért kérjük, járjon közben értünk,

tengernyi vétkünk bocsánatot nyerjen,

s ő vezéreljen könyörgése által

menny magasába.

Tisztelet, áldás adassék az Úrnak,

fent a magasban szakadatlan ének,

mert törvényével uralkodik bölcsen

mind a világon. Ámen.

Tudjuk, e szentek Úr papjai voltak,

bor s kenyér gondos átváltoztatói,

éhező lelkek pásztorai, s biztos

útmutatói.

Míg továbbadták krisztusi kegyelmük

rászorulóknak, felöltöztek szépen,

fogták a mécset, lenge lángját óva,

el ne aludjék.

Virrasztva ébren s felövezve várták,

hogyha az Úr jön, s szívükön kopogtat,

pattanva fürgén fussanak elébe,

s nyissanak ajtót.

Legfőbb dicséret, Királyok Királya,

mennyei Főpap, téged ünnepeljen,

szent neved áldja valamennyi élő

számtalan évig. Ámen.

Ant. 1Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Alleluja.

Ant. 2Úgy világítson a ti világosságotok az embereknek, hogy jótetteiteket látva, dicsőítsék Atyátokat! Alleluja.

Ant. 3Isten szava eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb. Alleluja.

Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek őket a hitben. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztő tanítások félrevezessenek benneteket.

Benedictus-ant. Nem ti fogtok beszélni, hanem majd Atyátok Lelke szól belőletek. Alleluja.

Krisztusnak, a jó Pásztornak, aki életét adta juhaiért, hálásan mondjunk dicséretet és könyörögjünk hozzá:

Krisztus, te szentjeid által vezetted a népeket, és testi-lelki orvosuk lettél,

add, hogy mindig legyenek, akik életünket és megszentelésünket szolgálják!

Mindenható, örök Isten, te úgy rendelted, hogy Szent N. pápa, mint legfőbb pásztor vezesse híveidet, és mindnyájunk lelki javát szolgálja szavával és példájával. Közbenjárására oltalmazd Egyházadban a lelkipásztorokat és a gondjukra bízott nyájat, s vezesd őket az örök üdvösség útjára.

Istenünk, te Szent N. püspököt csodálatos kegyelmeddel a szent lelkipásztorok sorába emelted, mert lelkében lángolt irántad a szeretet, és ragyogóan tündökölt a hit, amely meggyőzi a világot. Add, hogy közbenjárására állhatatosak maradjunk a hitben és a szeretetben, egykor pedig részesedjünk dicsőségében.

Istenünk, te Szent N. (püspök) igehirdetése által őseinket meghívtad az evangélium csodálatos világosságára. Add, hogy közbenjárásától megsegítve egyre gyarapodjunk a kegyelemben és a mi Urunk, Jézus Krisztusnak, a te Fiadnak ismeretében.

Istenünk, híveid fényessége és lelkünk jó Pásztora, te adtad Egyházadnak Szent N. ( püspököt), hogy tanító szavával vezesse és példájával nevelje népedet. Közbenjárásában bízva kérjük kegyelmedet: őrizd bennünk a hitet, amelyre szavával oktatott, és tarts meg utadon, amelyet példájával megmutatott.

Istenünk, Szent N. (püspököt) az igazság és szeretet Lelkével töltötted el, hogy néped jó pásztora legyen. Add, hogy mi, akik ünnepét tisztelettel megüljük, őt követve tökéletesedjünk, és közbenjáró imádságában bízva minden rossztól megszabaduljunk.

Istenünk, végtelen irgalmaddal megadtad Szent N. -nek,(-nak) hogy hirdesse Krisztus kimeríthetetlen gazdagságát. Közbenjárására add, hogy egyre jobban megismerjünk téged, mind több jót tegyünk, és jelenléted tudatában az evangélium igazságai szerint éljünk.

HIMNUSZ

Egy lelkipásztor:

Erények tündöklő fia,

fogadd szavunkat szívesen,

amely míg rólad énekel,

az Úr csodáit hirdeti.

Mert ő, ki égi Főpapunk,

Istenhez forrasztotta már

halandó létünket s velünk

új békeszerződést kötött.

Ő választott ki téged is

nagy művének szolgájaként,

hogy hirdesd, Atyja mily dicső,

s népeknek oszd ki életét.

Pápa:

Te Péter égi kulcsait

kaptad, hogy nyáját összetartsd,

adtál is étkül szent igét

és tiszta jó példát nekik.

Püspök:

A szentelő Lélek tüze

töltött el, így lettél nekünk

szent főpapunk, hogy osztogasd

az üdv bő táplálékait.

Áldozópap:

Krisztusi papság volt a csúcs,

amelyre felfutott utad,

szavad s jó példád egy veled:

szent pap, tanító, áldozat!

De most, bár menny a lakhelyed,

emlékezz Egyházunkra is,

hogy minden bárány jusson el

Krisztus boldog mezőire.

A Háromságnak üdv legyen,

ki hű szolgájának fején

e szent szolgálat béreként

méltó örömként felragyog! Ámen.

Örömre virrad már a nap,

megjött a szent évforduló,

melyen nagy lelkipásztorok

dicséretére buzdulunk.

Ők híven őrzik nyájukat,

nem nézve fáradalmakat

terelgetik dús réteken,

amerre gazdag fű terem.

Ha ólálkodnak farkasok,

a harcot bátran felveszik,

és szemmel tartva aklukat

a tolvajt messze kergetik.

Most már a mennyben laknak ők,

a hű, önzetlen pásztorok,

és értünk égi trón előtt

oly hathatósan esdenek.

Krisztus, királyi főpapunk,

téged dicsérve áld szavunk,

Atyád és Lelked egyaránt

időtlen századok során. Ámen.

Ant. 2Íme, a hű és okos szolga, akit háza népe fölé rendelt az Úr. Alleluja.

Ant. 3Juhaim hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy Pásztor. Alleluja.

Akik közületek elöljárók, azokat, mint magam is elöljáró és Krisztus szenvedéseinek tanúja, s egyszer majd nyilvánvalóvá váló dicsőségének is részese, kérem: legeltessétek az Istennek rátok bízott nyáját; viseljétek gondját, ne kényszerből, hanem önként, az Isten szándéka szerint; ne haszonlesésből, hanem buzgóságból. Ne zsarnokoskodjatok a választottak fölött, hanem legyetek a nyájnak példaképei. Ha majd megjelenik a legfőbb Pásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját.

Testvéreinek ez a barátja, sokat imádkozik a népért. {*} Alleluja, alleluja.

Magnificat-ant. Íme, a hű és okos szolga, akit háza népe fölé rendelt Ura, hogy kinek-kinek kiadja kellő időben a részét az élelemből. Alleluja.

Vagy: Krisztusom, jó Pásztorom! Hálát adok neked, hogy ilyen nagy dicsőségre emeltél engem; ezért kérlek, hogy a juhok, akiket rám bíztál, részesüljenek mindörökre velem együtt kegyelmedben. Alleluja.

Krisztus főpappá lett az emberekért mindabban, amivel Istennek tartozunk. Mondjunk méltó dicséretet neki, és alázatosan kérjük:

Te megbocsátottad néped bűneit, amikor a szent életű lelkipásztorok Mózes módjára hozzád fohászkodtak,

Szentjeidet testvéreik körében felavattad szolgálatodra, és rájuk árasztottad Lelkedet,

üdvözítsd az elhunytakat, akikért életedet adtad, hogy senki el ne ragadhassa őket kezedből!

Ant. délelőtt Atyám, amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. Alleluja.

Ant. délben Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem fogad be, azt fogadja be, aki küldött engem. Alleluja.

Ant. délután Istennek vagyunk munkatársai, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Alleluja.

Ügyelj magadra és a tanításra. Légy állhatatos benne. Ha megteszed, magadat is, hallgatóidat is üdvösségre segíted.

Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott, és meghívott a szolgálatára.

Aki jól végzi szolgálatát, nagy megbecsülésre tesz szert, és bizalmat szerez magának a Krisztus Jézusra alapozott hitben.