sc_jm

HIMNUSZ

Siess, ó boldog vértanú,

köszöntsd győzelmed ünnepét,

ma nyerted véred díjaként

fejed köré a koszorút.

A világ éjéből e nap

bírót, bakót mikor levert,

téged fénylő egekbe vitt,

és Krisztus nyájához sorolt.

Most angyalok közt van helyed,

s fehér ruhában tündökölsz:

tisztára mostad, hős tanú,

véred patakját ontva rá.

Állj mellénk, könyörgő szavad

Krisztus kegyelmét esdje le:

hajoljon hozzánk kegyesen

s oldjon fel vétkeink alól.

Csak kis időre szállj közénk,

Krisztus kegyét terjeszd ki ránk.

A bűntől terhelt szíveket

bocsánat könnyebbítse meg.

Atyát, Fiát s Vigasztaló

Lelkét dicsérjük szüntelen,

ki dicsőséggel koronáz

örökre téged odafenn. Ámen.

Völgyek virága, Krisztusunk,

azért dicsér ma énekünk,

mert mártír pálmaágad is

díszíti már e szűz fejét.

E nő okos volt, bölcs, erős,

nyíltan vallotta meg hitét,

s panaszszó nélkül elviselt

érted kegyetlen kínokat.

Világot, sátánt megvetett,

ajándékodtól lett erős,

és véres harc zsákmányaként

szerzett a mennyben kincseket.

Szent Megváltónk, oszd meg velünk

e szűznek minden érdemét,

hogy tisztult lelkünk nyerje el

szent véred bő gyümölcseit.

Dicsőség, Jézusunk, neked,

ki tiszta Szűznek vagy Fia,

Atyádnak s Szentlelkednek is,

időkön túl, örökre már! Ámen.

Ant. 1Mindenki szemében gyűlöletesek lesztek a nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül. Alleluja.

Ant. 2Ennek az életnek a szenvedései nem mérhetők az eljövendő dicsőséghez, amely majd megnyilvánul rajtunk. Alleluja.

Ant. 3Mint aranyat a kohóban, megvizsgálta választottait az Úr, és égőáldozatként elfogadta őket mindörökre. Alleluja.

Testvéreim! Ez a kincsünk cserépedényben van, hogy a nagyszerű erőt ne magunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk. Testünkben folyton-folyvást viseljük Jézus szenvedését, hogy egyszer Jézus élete is megnyilvánuljon testünkön.

Életünkben állandóan ki vagyunk téve a halálnak Jézusért, hogy majd Jézus élete is nyilvánvaló legyen testünkön. Bennünk tehát a halál működik, de tibennetek az élet. Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk. Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.

Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, s így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére. Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani pillanatnyi könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök.

Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul.

Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalommal tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz.

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket, és hazudozva minden rosszat rátok fognak. Örüljetek és ujjongjatok, {*} Mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok.

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. {*} Mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok.

Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene!

Háladalt szeretnék zengeni nevednek, mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél, nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törnek, a sok szorongatástól, amely rám szakadt, a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam, az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól, a király előtt a gonosz nyelv rágalmától.

Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz. Bárhová fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de sehol sem találtam.

Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől. Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól. Az Úrhoz folyamodtam, Uramnak Atyjához: Szorongatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak és magánynak idején!

Akkor majd mindennap dicsérem neved, és hálásan magasztallak. Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél a pusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál. Ezért magasztallak, és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.

Háladalt szeretnék zengeni nevednek, Uram. {*} Mert segítőm és oltalmazóm lettél.

Ujjongok és örvendezem jóságod miatt, Uram. {*} Mert segítőm és oltalmazóm lettél.

Én János, látomásban akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből álltak a trón és a Bárány előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.

Nagy szóval kiáltották és mondták: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!”

Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak, arcra borultak a trón előtt, és imádták az Istent, mondván:

„Ámen, áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tőlem: „Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?” Így válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg_–, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő közöttük lakozik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”

Légy hű mindhalálig, és életet adok neked győzelmi koszorúul! {*} A győztesen nem vesz erőt a második halál, alleluja.

Halálod napjáig küzdj az igazságért, maga Isten harcol akkor érted. {*} A győztesen nem vesz erőt a második halál, alleluja.

A szent vértanúk dicső tettei – amelyekben mindenütt virágzik az Egyház – szemmel láthatólag Bizonyítják, hogy mennyire igaz, amit éneklünk: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!{n}{r}Zsolt 115, 15{/r}{/n} Hiszen a mi szemünkben is drága, és drága annak a szemében is, akiért meghaltak.

Ám ezek halálának ára egy valakinek a halála. Hány halálért fizetett meg az az egy meghaló, aki ha nem halt volna meg, nem sokasodnék meg a gabonaszem? Hallottátok az ő szavait, amikor szenvedéséhez, azaz megváltásunkhoz közeledve így szólt: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz{n}{r}Jn 12, 24{/r}{/n}.

Nagy üzletet kötött a kereszten: ott nyílt meg az erszény a mi váltságdíjunkkal, amikor oldalát az átdöfő lándzsa megnyitotta; az egész földkerekség vaksága áradt ki onnét.

Megváltotta a híveket és a vértanúkat; de a vértanúk hite meg is állta a próbát, ennek vér a tanúbizonysága. Vakságuk díját visszafizették, és teljesítették azt, amiről Szent János beszélt: Ahogyan Krisztus életét áldozta értünk, úgy kell nekünk is életünket adni testvéreinkért{n}vö. {r}1 Jn 3, 16{/r}{/n}.

Másutt ezt mondja a Szentírás: Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél, figyelj arra, amit eléd raknak, mert neked is olyat kell majd készítened{n}vö. {r}Péld 23, 1{/r}{/n}. Fölséges az az asztal, ahol éppen az asztal Ura az étel. Senki sem táplálja vendégeit saját magából: ezt csak Krisztus Urunk teszi; ő maga a meghívó, az étel és az ital. Tudták a vértanúk, mit esznek és isznak, hogy hasonlóval viszonozzák.

De honnan is adnának vissza ugyanolyat, hacsak annak az adományából nem, aki előbb már megfizetett értük. A zsoltárt így énekeljük: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének a halála!{n}{r}Zsolt 115, 15{/r}{/n} Vajon mit ajánl ez figyelmünkbe?

Meggondolta az ember, hogy mi mindent kapott az Istentől; látta a Mindenható kegyelmének oly sok ajándékát, a Mindenhatóét, aki őt teremtette, aki őt, az elveszettet megkereste, s a megtértnek megbocsátott, a gyarló erővel harcolónak segítséget nyújtott, a veszélyben lévőtől el nem húzódott, a győztest megkoszorúzta és jutalmul önmagát adta; az ember mindezt látta és felkiáltott e szavakkal: Mit adhatnék én az Úrnak a sok jóért, amit ő nekem juttatott? Veszem az üdvösség kelyhét{n}{r}Zsolt 115, 12{/r}{/n}.

Mi ez a kehely? A szenvedés keserű és üdvös kelyhe. Az a kehely, amelyet még érinteni is félt volna a beteg, ha az orvos nem iszik előbb belőle. Ez az a kehely, amelyre Krisztus ajkán ismerünk rá, amikor ezt mondja: Atyám, ha lehetséges, vedd el tőlem e kelyhét{n}vö. {r}Mt 26, 39{/r}{/n}.

Erről a kehelyről mondották a vértanúk: Veszem az üdvösség kelyhét, és segítségül hívom az Úr nevét{n}{r}Zsolt 115, 13{/r}{/n}. Nem félsz, hogy gyenge leszel? Azt mondja: Nem! Miért? Mert az Úr nevét hívom segítségül.

Hogyan győzedelmeskedtek volna maguk a vértanúk, ha az nem győzedelmeskedett volna a vértanúkban, aki ezt mondotta: Örüljetek, mert én legyőztem a világot{n}vö. {r}Jn 16, 33{/r}{/n}. Az egek Ura irányította értelmüket és nyelvüket, és általuk legyőzte a gonosz lelket itt a földön, az égben pedig megkoszorúzta a vértanúkat. Boldogok, akik így itták ki ezt a kelyhét! Véget értek a fájdalmak, és megkapták jutalmukat.

Figyeljetek tehát, kedveseim: Amit szemmel nem tehettek meg, szívvel és lélekkel fontoljátok meg és lássátok: Az Úr szemében drága kincs minden szentjének halála!{n}{r}Zsolt 115, 15{/r}{/n}

A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

Mindent elvetettem, hogy Krisztust megismerjem, és a szenvedésben is vállaljam vele a közösséget; így hozzá hasonulok a halálban. {*} Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja. Alleluja.

Ant. 1 Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. Alleluja.

Ant. 2 Aki engem követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága, mondja az Úr. Alleluja.

Ant. 3 Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is. Alleluja.

Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard? De mindezeken diadalmaskodunk őáltala, aki szeret minket. Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Magnificat-ant., vértanú férfi: Ez a szent mindhalálig harcolt Istenének törvényéért; nem félt a gonoszok szavától, mert életének alapja szilárd kőszikla volt.

Vértanú nő: Jól körülköti derekát az övével, és nekifeszíti karját a munkának; ezért éjnek idején sem alszik ki lámpája.

Mivel megtartottad a kitartásra vonatkozó tanításomat, én is megszabadítlak a megpróbáltatás órájától, amely az egész világot éri, hogy próbára tegye a föld lakóit. Hamarosan eljövök. Ragaszkodjál ahhoz, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat. A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, és többé nem kerül ki onnan. Ráírom Istenem nevét és Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, amely Istenemtől száll alá az égből, és az én új nevemet.

Magnificat-ant. Szentjeidet, Urunk, örök világosságod világába vezetted, övék a boldog örökkévalóság, alleluja.

Magnificat-ant. szűz, vértanú: Íme, követi már az értünk keresztre feszített Bárányt a serény szűz, a szemérmesség és a tisztaság áldozati ajándéka. Alleluja.

HIMNUSZ

Istennek hőse, vértanú,

követted Isten egy Fiát,

s az ellenségen győztesen

az égben ülsz ma ünnepet.

Rólunk imádnak ereje

a bűnök szennyét mossa le,

a fásultság nehéz ködét

s az ártó rosszat verje szét.

Meg vannak immár oldva mind

megszentelt tested láncai;

rólunk a földi láncokat

szavadra Krisztus oldja le!

Dicsérjük az Atyát s Fiát

s a Lelket, a Vigasztalót,

kik mennyben átadják neked

a hervadatlan koszorút. Ámen.

Ki szüzek zászlaját viszed,

a vértanúk bástyája vagy,

s ki mindkettőnek díjat adsz,

Urunk, imánkat elfogadd!

E bátor szűzhöz légy kegyes,

ki kettős címen üdvre lelt,

kettős pálmával lett nemes,

ünnepli méltó tisztelet.

Hisz érted tett ő vallomást

és vállalt minden kínzatást;

megállta gyötrők ostromát

s lelkét kezedbe adta át.

Világ hízelgő, lágy szavát,

dühének lázas ostromát

hősen legyőzni megtanít,

hitünket óvni megsegít.

Az ő kedvéért nézz reánk,

s minden bűnünket megbocsásd,

vedd el a bűnös vágyakat,

s helyükre szent kegyelmed add.

Dicsőség néked, Jézusunk,

világra kit szült tiszta Szűz,

Atyádat áldjuk s Lelkedet

idők végéig szüntelen. Ámen.

Ant. 1Hadd magasztaljon ajkam, Istenem, mert irgalmad többet ér, mint az élet. Alleluja.

Ant. 3 A győztest oszloppá teszem Istenem templomában, mondja az Úr. Alleluja.

Áldott legyen az Isten, Urunk, Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és a minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk. Amilyen bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, olyan bőven lesz részünk Krisztus révén a vigasztalásban is.

Benedictus-ant. Aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől való, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Benedictus-ant. Szentek, mindnyájan örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok, alleluja.

Benedictus-ant. szűz, vértanú: Boldog szűz, aki megtagadta önmagát, felvette keresztjét és buzgón követte az Urat, a szüzek Jegyesét és a vértanúk Fejedelmét. Alleluja.

Testvéreim, az Isten igéje miatt megölt vértanúkban ünnepeljük Üdvözítőnket, a hűséges tanút, és mondjuk:

add meg nekünk, Urunk, hogy erős lélekkel viseljük az élet megpróbáltatásait!

add meg nekünk, Urunk, hogy legyőzzük a test és a világ minden csábítását!

Mindenható, irgalmas Istenünk, te Szent N. vértanúnak erőt adtál, hogy bátor lélekkel kitartson a szenvedés gyötrelmei között. Dicsőséges vértanúságának napján kérünk, oltalmazz és segíts győzelemre minket az ellenség minden cselvetésével szemben.

Mindenható, örök Isten, te megadtad Szent N. vértanúnak, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért. Közbenjárására segíts minket, hogy szeretettel és türelemmel viseljünk érted minden megpróbáltatást, és teljes erőnkből törekedjünk hozzád, mert egyedül te vagy számunkra az élet.

Istenünk, te a diadalmas vértanúság kegyelmét adtad Szent N. -nek; (-nak), hogy példája ragyogó fényként tündököljön Egyházadban. Add kegyelmedet, hogy amint ő követte Krisztust a keresztúton, nyomában járva mi is eljussunk az örök élet örömébe.

Urunk, Istenünk, amikor hatalmadat és dicsőségedet magasztaljuk, emberi gyöngeségünk tudatában esedezve kérünk, legyen pártfogónk Szent N. vértanú, aki hűségesen követte szenvedésében a mi Urunkat, Jézus Krisztust, a te Fiadat.

Istenünk, örömmel ünnepeljük a mai napon Szent N. szűz vértanúságának emlékezetét. Add, kérünk, hogy érdeme segítsen, lelki tisztasága és bátorsága pedig tündöklő példaképünk legyen és lelkesítsen minket.

Istenünk, te rajtunk, gyönge embereken mutatod meg leginkább kegyelmed erejét. Szent N. dicsőséges vértanúságának napján kérjük közbenjárását: eszközölje ki nekünk, hogy győzni tudjunk, ahogyan neki erőt adtál a győzelemre.

HIMNUSZ

Isten, az érted harcolók

jutalma, sorsa, dísze vagy,

– kik áldják boldog vértanúd,

vétkükre oldást osztogass.

Tanúd szavával mondta el,

mit élő hit szívébe zárt,

s vérét kiontva lelte meg,

Krisztust követve, Krisztusát.

Világi hír s a csábító

hízelgő ajkú bűn, a rossz,

számára balga s elmúló,

– a szíve égit áhítoz.

Megjárta kínnak útjait,

és elviselte férfiképp,

vérét ontotta érted itt,

s örök javakba ott belép.

Ezért, nagy Isten, kérlelünk:

könyörgő szónkat el ne vesd:

tanúdnak győztes ünnepén

a vétkesekhez légy kegyes.

Engedd elérnünk, mit kapott:

lehessünk társak ővele,

s az ég karában szüntelen

hangozzék szívünk éneke.

Örök dicsőség, tisztelet

köszönt Atyánk, Fiaddal egy,

és téged, szent Vigasztalót

dicsérjenek sok századok. Ámen.

Jézus, a Szűznek Fia s Alkotója,

Szűz hordott egykor, s a világra ő szült:

egy boldog szűznek diadalmát üljük;

halljad imánkat!

E szüzed kettős koronával ékes:

testének vágyát hogy igába törte,

s testében szerzett diadalt a véres,

büszke világon.

Se halált nem félt, se halál követjét:

hóhér-kínzások ezer új alakját,

s vérét hullatván mehetett az égnek

szent örömébe.

Ő imájáért, kegyes Isten, engedd,

hogy bűnünk terhét letegyük javultan,

s folyvást hangozzék a kitisztult szívből

néked a himnusz! Ámen.

Ant. 1Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye vállára keresztjét és kövessen. Alelluja. 114. zsoltár

Ant. 2Aki nekem szolgál, azt megtiszteli mennyei Atyám. Alleluja. 115. zsoltár

Ant. 3Aki elveszti értem életét, az megtalálja mindörökre. Alleluja. Kantikum

Szeretteim, örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége megnyilvánulása napján majd ujjongva örülhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért szidnak benneteket, mert a dicsőség Lelke, vagyis az Isten Lelke lebeg fölöttetek.

Magnificat-ant. A mennyországban van a szentek otthona, nyugalmuk pedig az örökkévalóságban.

Ezek a nagy szorongatásból jöttek, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében. Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülő oltalmat nyújt nekik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség, mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élő vizek forrásához tereli őket, az Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.

Magnificat-ant. Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz, alleluja.

Magnificat-ant. szűz, vértanú: Egyetlen áldozatban kettős korona elnyerését ünnepeljük: a tisztaságét és az istenszeretetét. Szüzességét is megőrizte, a vértanúságot is elnyerte. Alleluja.

Ebben az órában, amikor a vértanúk Királya felajánlotta életét az utolsó vacsorán és feláldozta a kereszten, mondjunk köszönetet neki e szavakkal:

Urunk és Üdvözítőnk, minden vértanúság forrása és példája, köszönjük neked, hogy mindhalálig szerettél minket:

Te véredet, az új és örök szövetség zálogát kiontottad a bűnök bocsánatára és Egyházadra bíztad, hogy áldozatként felajánlja:

Ant. délelőtt A nehéz küzdelemben megadta neki az Úr, hogy győzni tudjon, mivel a bölcsesség mindennél hatalmasabb. Alleluja.

Ant. délben Megkoronázta őt az Úr az igazság győzelmi koszorújával és dicsőséges szent nevet adott neki. Alleluja.

Ant. délután Könnyezve mentek, mentek ők is, vitték az új vetés magvait. Alleluja.

A minden kegyelem Istene, aki Krisztus Jézusban örök dicsőségre hívott meg benneteket, rövid szenvedés után maga fog majd titeket tökéletessé tenni, megerősíteni, megszilárdítani és biztos alapra helyezni. Neki legyen dicsőség, és övé legyen az uralom örökkön-örökké! Ámen.

Ne félj a rád váró szenvedésektől! A sátán néhányotokat fogságba vet, hogy próbára tegyen benneteket. Megpróbáltatásotok tíz napig tart. Légy hű mindhalálig, és neked adom az életet koszorúul.

Boldog az az ember, aki a kísértésben helytáll, mert miután kiállja a próbát, megkapja az élet koszorúját, amelyet az Úr azoknak ígért, akik őt szeretik.

A győztest magam mellé ültetem a trónra, ahogy én is győztem, és együtt ülök Atyámmal a trónon.

Az igazak lelke Isten kezében van, a halál kínja nem érinti őket. Az esztelenek szemében úgy tetszett: meghaltak; pedig ők a békességben vannak.

Örvendezzünk, ujjongjunk, és dicsőítsük Istent, mert elérkezett a Bárány menyegzőjének napja. Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzői lakomájára!