KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE: ÚRNAPJA

Ahol KRISZTUS SZENT TESTE ÉS VÉRE: ÚRNAPJA nem parancsolt ünnep a Szentháromság utáni vasárnapra helyeződik.

HIMNUSZ

Ezen a szent napon örvendjünk, emberek,

szívben és ajkakon himnuszok zengjenek;

a régi múljon el, újulnak mindenek,

szó és a tett, szív és kebel.

A végső vacsorát ünnepli e sereg,

hol az Úr Krisztus ad bárányt és kenyeret

testvérei elé, amint a régiek

szentelt törvénye rendeli.

Testét így adta át gyengék falatjaképp,

búsaknak így borát, vérének serlegét;

„Amit nektek adok” – hozzájuk így beszélt_–

„Vegyétek mind, és igyatok.”

E szakramentumot ekképpen adta át,

s egyedül a papok kezére bízta rá:

előbb a pap vegye, hogy majd kiosztaná,

mit rábízott Krisztus kegye.

Emberek étke lett az angyali kenyér;

az előkép-jelek sora itt véget ér.

Ó, milyen csodaszép, hogy Istenéből él

szegény nyomorult szolganép!

Hármas-egy Istenünk, hozzád fohászkodunk:

Urunkul tisztelünk, jöjj, és légy gyámolunk:

vezess ösvényeden, hová iparkodunk:

a fénybe, mely körülveszen! Ámen.

Vagy:

Sacris sollémniis iuncta sint gáudia,

et ex præcórdiis sonent præcónia;

recédant vétera, nova sint ómnia,

corda, voces et ópera.

Noctis recólitur cena novíssima,

qua Christus créditur agnum et ázyma

dedísse frátribus iuxta legítima

priscis indúlta pátribus.

Dedit fragílibus córporis férculum,

dedit et trístibussánguinis póculum,

dicens: „Accípite quod trado vásculum;

omnes ex eo bíbite.”

Sic sacrifícium istud instítuit,

cuius offícium commítti vóluit

solis presbýteris, quibus sic cóngruit,

ut sumant et dent céteris.

Panis angélicus fit panis hóminum;

dat panis áelicus figúris términum.

O res mirábilis: mandúcat Dóminum

servus pauper et húmilis.

Te, trina Déitas únaque, póscimus;

sic nos tu vísitas sicut te cólimus:

per tuas sémitas duc nos quo téndimus

ad lucem quam inhábitas. Amen.

Ant. 1Mondjátok a meghívottaknak, hogy a lakomát előkészítettem, gyertek a menyegzőre, alleluja. Zsoltár 22

Ant. 2Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék az örök élet forrásából. Zsoltár 41

Ant. 3Az Úr a búza legjavából táplált minket, és jóllakatott mézzel a sziklából. Zsoltár 80

Azokban a napokban így szólt az Úr Mózeshez: „Menj fel az Úrhoz: te és Áron, továbbá Nadab és Abihu, meg hetvenen Izrael vénei közül! De már messze le kell borulnotok. Csak Mózes járulhat az Úr elé, a többiek nem mehetnek közelebb. A nép nem mehet fel velük.”

Mózes ezután lejött, kihirdette a népnek az Úr minden szavát és minden parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk, amelyeket hozzánk intézett.” Ezután Mózes az Úr minden törvényét leírta. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot, Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott fiatal izraelitákat, hogy égőáldozatot mutassanak be, és fiatal bikákat ajánljanak fel az Úrnak közösségi áldozatul.

Mózes pedig vette a vér felét, és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét az oltárra hintette. Azután vette a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Amit az Úr parancsol, azt követjük, és megtartjuk.” Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyet az Úr ezen feltételek mellett kötött veletek.”

Mózes és Áron, Nadab és Abihu s Izrael vénei közül hetvenen újra felmentek. Látták Izrael Istenét. A lába alatt olyan valami volt, mint a zafír kövezet, és fénylett, mint a tiszta ég. De a kezét nem emelte fel Izrael fiainak képviselői ellen, ezért láthatták az Istent. Ettek és ittak.

Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. {*} Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. {*} Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg.

Isten egyszülött Fia az ő saját istenségének részeseivé akart tenni minket. Ezért fölvette természetünket, emberré lett, hogy az emberek az isteni természet részeseivé legyenek.

Ezenfelül pedig amit természetünkből fölvett, azt egészen odaadta áldozatul a mi üdvösségünkért. A kereszt oltárán ugyanis feláldozta testét az Atyának kiengesztelésünkért; vérét ontotta megváltásunk áraként és lelki újjászületésünk fürdőjének megalapítására, hogy kiszabadítson a gyászos szolgaságból, és lemossa minden bűnünket.

Hogy pedig ennek a nagy, ajándékozó, örök szeretetének emléke velünk maradjon, testét eledelül és vérét italul hagyta ránk, hogy azt a hívek magukhoz vegyék a kenyér és a bor színe alatt.

Ó, drága, csodálatos, üdvösségszerző és minden gyönyörűséggel teljes vendégség! Lehet-e valami is ennél drágább vendégség? Itt nem borjak és bakok húsát eszik, mint az Ószövetségben, hanem magát Krisztust, a valóságos Istent kapjuk eledelül. Van-e ennél a szentségnél csodálatosabb dolog?

Ez a legüdvösségesebb szentség is, hiszen eltörli bűneinket, növeli erényeinket, és szívünket teljesen eltölti mennyei adományaival.

Az Egyház áldozatként ajánlja fel élőkért és holtakért, hogy mindenki javára legyen, hiszen Krisztus mindnyájunk üdvösségére alapította.

Kimondhatatlanul édességes szentség: hiszen ebben vesszük magunkhoz minden lelki öröm igazi forrását. Annak a kitüntető jóságos szeretetnek az emlékét ünnepeljük e szentségben, amelyről Krisztus a kínszenvedésével tett bizonyságot.

Hogy e mérhetetlen szeretetével hívei szívét minél jobban betöltse, az utolsó vacsorán – amikor tanítványaival együtt ünnepelte a Húsvétot, és már az Atyához készült távozni a világból – megalapította az Oltáriszentséget. Így lett az Oltáriszentség Krisztus szenvedésének örök emlékezete, az ószövetségi előképek beteljesülése, Krisztus legnagyobb csodája, amely erőt adó vigasztalás mindazoknak, akik eltávozásán szomorkodtak.

Ismerjétek fel a kenyérben a testet, amely a kereszten függött, a kehelyben a vért, amely oldalából ömlött. Vegyétek tehát, és egyétek Krisztus testét, vegyétek, és igyátok az ő vérét. {*} Ti most már Krisztus tagjai vagytok.

Vegyétek magatokhoz az egység kötelékét, nehogy szétszakadjatok; igyátok üdvösségtek drága bérét, nehogy értéktelenné váljatok. {*} Ti most már Krisztus tagjai vagytok.

HIMNUSZ

Zengd a titkot, hangos ének,

zengd a testet és a vért,

mit gyümölcse szűzi méhnek

ontott, mint királyi bért

a világ minden bűnének

bőséges váltságaként.

Lett az Isten egy közülünk,

embertestbe öltözött;

ige magvát, üdvözülnünk,

szórta szét a nép között,

s e csodát szerezte ülnünk,

mielőtt elköltözött.

Végső este megfogadta

régi törvény szent szavát,

mint a törvény tenni szabta,

úgy rendelte asztalát,

étekül hogy általadta

önkezével önmagát.

Az Igének igéjére

testté válik a kenyér;

lesz a színbor Krisztus vére,

bár szemed hozzá nem ér.

Ezt a hű szív hogy felérje,

itt a puszta hit segél.

Méltó ezt a nagy Szentséget

térdre hullva áldani,

és a régi Szövetséget

új rítussal váltani,

pótolják a rest érzéket

a merész hit szárnyai!

Az Atyának és Fiának

légyen áldás, dicsőség,

üdv, hozsanna és imádat,

ujjongások hirdessék,

s aki Kettejükből árad:

a Lélek is áldassék! Ámen.

Vagy:

Pange, lingua, gloriósi

córporis mystérium,

sanguinísque pretiósi,

quem in mundi prétium

fructus ventris generósi

Rex effúdit géntium.

Nobis datus, nobis natus

ex intácta Vírgine,

et in mundo conversátus,

sparso verbi sémine,

sui moras incolátus

miro clausit órdine.

In suprémæ nocte cenæ

recúmbens cum frátribus,

observáta lege plene

cibis in legálibus,

cibum turbæ duodénæ

se dat suis mánibus.

Verbum caro panem verum

verbo carnem éfficit,

fitque sanguis Christi merum,

et, si sensus déficit,

ad firmándum cor sincérum

sola fides súfficit.

Tantum ergo sacraméntum

venerémur cérnui,

et antíquum documéntum

novo cedat rítui;

præstet fides suppleméntum

sénsuum deféctui.

Genitóri Genitóque

laus et iubilátio,

salus, honor, virtus quoque

sit et benedíctio;

procedénti ab utróque

compar sit laudátio. Amen.

Ant. 1 Az irgalmas Úr az istenfélőknek eledelt adott csodatetteinek emlékére. Zsoltár 110

Ant. 2 Az Úr, aki békét ad az Egyház határain, a búza javával táplál minket. Zsoltár 147, 12-20

Ant. 3 Bizony, bizony, mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret, alleluja. Kantikum

Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés? Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

Magnificat-ant. Ó, mily jólelkű vagy hozzánk, Urunk! Hogy nagy szeretetedet fiaid iránt megmutassad, gyönyörűséggel teljes kenyeret adtál az égből, az éhezőket kielégíted javaiddal, s a jóllakott gazdagokat nincstelenül bocsátod el.

Krisztus mindnyájunkat meghív asztalához, ahol testét és vérét adja a világ életéért. Kérjük őt:

Krisztus, élő Isten Fia, te azt parancsoltad, hogy emlékezetedre üljük meg az eukarisztikus lakomát,

Krisztus, a Magasságbeli Isten egyetlen Főpapja, te áldozatod bemutatását papjaidra bíztad,

töltsd el szívüket mindazzal, amit rendelésed szerint ezekben a jelekben ünnepelnek!

Krisztus, mennyei Manna, te egy testté teszed azokat, akik az egy kenyérből részesülnek,

Krisztus, mennyei Orvosunk, te a halhatatlanság orvosságát és a feltámadás zálogát adod Kenyeredben,

Krisztus, eljövendő Királyunk, te azt parancsoltad, hogy halálod szent titkát ünnepeljük, míg csak el nem jössz,

Urunk, Jézus Krisztus, te ebben a csodálatos szentségben kínszenvedésed emlékét hagytad ránk. Add, kérünk, tested és véred szent titkát úgy tisztelnünk, hogy megváltásod gyümölcsét szüntelenül élvezzük.

HIMNUSZ

Az Úr Igéje földre szállt,

bár Atyja jobbján megmaradt,

s művének adva át magát,

elérte életalkonyát.

Mikor halálra adta őt

egyik tanítvány hűtlenül,

az élet asztalán előbb

magát rendelte ételül.

Két szín alatt osztotta szét

testét s vérét övéinek,

hogy Istenember lényegét

a teljes ember kapja meg.

Ki földi testben egy velünk,

lett asztalunknál ételünk,

holtában váltságdíj nekünk,

országában hazát lelünk.

Ó, üdvösséges áldozat,

a zárt eget ki megnyitod,

ránk törnek ostromló hadak,

erőt adj, nyújtsd felénk karod.

Egy-háromságos Istenünk,

örök dicsőség teneked,

ki a hazában minekünk

adsz el nem múló életet. Ámen.

Vagy:

Verbum supérnum pródiens

nec Patris linquens déxteram,

ad opus suum éxiens

venit ad vitæ vésperam.

In mortem a discípulo

suis tradéndus áemulis,

prius in vitæ férculo

se trádidit discípulis.

Quibus sub bina spécie

carnem dedit et sánguinem,

ut dúplicis substántiæ

totum cibáret hóminem.

Se nascens dedit sócium,

convéscens in edúlium,

se móriens in prétium,

se regnans dat in práemium.

O salutáris hóstia,

quæ cæli pandis óstium,

bella premunt hostília:

da robur, fer auxílium.

Uni trinóque Dómino

sit sempitérna glória,

qui vitam sine término

nobis donet in pátria. Amen.

Ant. 1 Angyalok eledelével tápláltad népedet, mennyei kenyeret adtál nekik, alleluja.

Ant. 2 A szent papok jó illatú áldozatot és kenyeret ajánlottak fel az Úrnak, alleluja.

Napkelettől napnyugatig nagy az én nevem a népek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek. Mert nagy az én nevem a népek között – mondja a Seregek Ura.

Ant. Benedictus-ant. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él, alleluja.

Kérleljük meg, testvérek, Jézus Krisztust, az élet kenyerét, és örvendezve mondjuk:

Krisztus, az új és örök szövetség főpapja, aki az Atyának tökéletes áldozatot mutattál be a kereszt oltárán,

Krisztus, békesség és igazságosság Királya, aki áldozatod jeléül a kenyeret és a bort rendelted,

Krisztus, a mennyei Atya igaz imádója, akinek tiszta áldozatát napkelettől napnyugatig mindenütt bemutatja az Egyház,

egyesítsd titokzatos testedben mindazokat, akiket az egy Kenyérrel táplálsz!

Krisztus, mennyből alászállott Kenyér, aki Egyházadat testeddel és véreddel élteted,

segíts, hogy ennek az ételnek az erejéből lankadatlanul haladjunk előre életünk útján!

Krisztus, áldozati lakománk láthatatlan vendége, aki az ajtóban állsz, és kopogtatsz,

Ant. 1 Az Úr Krisztus, aki pap örökké Melkizedek rendje szerint, kenyeret és bort ajánlott fel. Zsoltár 109, 1-5. 7

Ant. 2 Fölemelem az üdvösség kelyhét, és hálaáldozatot hozok. Zsoltár 115

Ant. 3 Urunk, te vagy az út, te vagy az igazság, te vagy a világ élete. Kantikum

Az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek, és egyétek, ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.”

Magnificat-ant. Ó, szent vendégség, amelyben Krisztust vesszük, kínszenvedésének emlékét idézzük, Isten kegyelmével eltelik a lelkünk, és megkapjuk jövendő dicsőségünk zálogát, alleluja.

Krisztus mindnyájunkat meghív asztalához, ahol testét és vérét adja a világ életéért. Kérjük őt:

Krisztus, élő Isten Fia, te azt parancsoltad, hogy emlékezetedre üljük meg az eukarisztikus lakomát,

Krisztus, a Magasságbeli Isten egyetlen Főpapja, te áldozatod bemutatását papjaidra bíztad,

töltsd el szívüket mindazzal, amit rendelésed szerint ezekben a jelekben ünnepelnek!

Krisztus, mennyei Manna, te egy testté teszed azokat, akik az egy Kenyérből részesülnek,

Krisztus, mennyei Orvosunk, te a halhatatlanság orvosságát és a feltámadás zálogát adod Kenyeredben,

Krisztus, eljövendő Királyunk, te azt parancsoltad, hogy halálod szent titkát ünnepeljük, míg csak el nem jössz,

Ant. 1 Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek, alleluja.

Ant. 2 Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, s odanyújtotta tanítványainak

Ant. 3 Amikor az Úr Jézus megtörte a kenyeret, a tanítványok felismerték őt, alleluja.

Angyalok kenyerével tápláltad népedet, Urunk, fáradság nélkül készült kenyeret adtál nekik az égből, melyben minden gyönyörűség megvolt, és minden íz édessége.

A bölcsesség házat épített magának, hét faragott oszloppal ékesítette. Áldozati állatait leölte, borát megkeverte, és megterítette asztalát.

A jeruzsálemi hívek állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban. Dicsőítették az Istent, és az egész nép szerette őket.