KARÁCSONYI IDŐ II.

Az időszaki zsolozsmában Urunk megjelenése (Vízkereszt) főünnepétől Urunk megkeresztelkedése ünnepéig.

HIMNUSZ

Látván az újszülött Fiút,

a bölcsek Kelet kincseit

hódolva átadják neki:

mirhát, tömjént és aranyat.

Ismerd fel: nyíltan hirdetik

erődet és országodat;

Fiú, e hármas jel szerint

Atyádtól kaptad sorsodat!

Királynak szól a színarany,

Istent imád az illatos

tömjén, jósolja sírodat

a mirha drága kenete.

Minden városnál, Betlehem,

nagyobb vagy: néked adatott

megszülni testben a Királyt,

az égi üdvösség Urát.

Hirdette próféták szava,

jelezte számtalan csoda,

s tanú a Teremtő maga,

ki országát jelenti már.

Mert övé lesznek mindenek,

a föld, a menny, a tengerek,

kelettől messze nyugatig

az alvilág s a magas ég.

Ki nemzeteknek megjelensz,

dicsérünk téged, Jézusunk,

Atya s Szentlélek, áldva légy

most és örökre szüntelen. Ámen.

1. ant. A szigetek és Tarzisz fejedelmei ajándékot hoznak az Úrnak, a nagy Királynak.

Kelj föl, ragyogj föl, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted! Mert még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad. Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez.

Hordozd körül tekintetedet és lásd: mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, s a lányaidat ölükben hozzák.

Ennek láttára földerülsz, szíved dobog az örömtől és kitágul, mert feléd áramlik a tengerek gazdagsága, és ide özönlik a nemzetek kincse.

Tevék áradata borít majd el, Midián és Efa dromedárjai. Mind Sábából jönnek; aranyat és tömjént hoznak, s az Úr dicsőségét zengik.

Nálad sereglik egybe Kedár összes nyája, s Nebajót kosai is neked szolgálnak. Mint nekem tetsző áldozatok, odajönnek oltáromhoz, hogy díszére legyenek dicsőséges templomomnak.

Kik azok, akik repülnek, mint a felhő, vagy mint a galambok dúcaikhoz? A hajók gyülekeznek szolgálatomra, az élükön Tarzisz hajóival, hogy hazahozzák fiaidat a távolból, s ezüstjüket meg aranyukat is velük, az Úrnak, a te Istenednek nevéért, Izrael Szentjéért, aki dicsőségre emel.

Idegenek építik fel falaidat, és a királyaik szolgálni fognak; mert megvertelek ugyan haragomban, de irgalmamban megkönyörültem rajtad.

Kapuid mindig tárva lesznek, sem nappal, sem éjjel nem zárják be őket, hogy behordhassák a népek gazdagságát, és királyaikat is idevezessék hozzád. Mert elvész az a nemzet s az az ország, amely nem akar szolgálni neked; az ilyen nemzetek mindenestül elpusztulnak.

Eljön a Libanon dicsősége, a ciprus, a platán és a cédrus, hogy ékesítsék szentélyemet, és dicsővé tegyék lábam zsámolyát.

Zsarnokaid fiai is eljönnek, meghajolva, lábadhoz borulnak, akik egykor megvetettek. Az Úr városának neveznek majd, Izrael Szentje Sionjának.

Bár elhagyatott voltál, mindenki csak gyűlölt és cserbenhagyott: mégis büszkeség tárgyává teszlek örökre, öröm forrásává nemzedékről nemzedékre.

A nemzetek tejét szívod majd, és a királyok gazdagsága táplál, így megtudod, hogy én, az Úr vagyok a te Szabadítód; hogy Jákob Erőse a te Megváltód.

A réz helyébe aranyat hozok, a vas helyébe meg ezüstöt. A fa helyébe rezet és a kövek helyett vasat. Fejedelmeddé a békességet teszem, és kormányzóddá az igazságot.

Erőszakról nem fognak hallani többé országodban, sem pusztulásról és rombolásról a határaidban. Szabadításnak fogod hívni a falaidat, a kapuidat meg dicsőségnek.

Nem a nap szolgál majd neked nappali fénnyel, és nem a holdfény ragyog neked, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, Istened lesz a fényességed.

A napod nem nyugszik le soha, sem a holdad meg nem fogyatkozik, mert az Úr lesz örökké tartó világosságod, és véget érnek a gyász napjai.

Néped csupa igazból áll, s mindörökre övék lesz majd a föld. Olyan hajtás lesz, amelyet az Úr ültetett; kezem munkája, amelyet szépnek teremtettem.

Közületek a legkisebb is ezerré lesz, és a legkevésbé jelentős hatalmas nemzetté. Én, az Úr mondtam ezt így, és a kellő időben gyorsan végbe is viszem.

Kelj föl, ragyogj föl, Jeruzsálem, mert elérkezett világosságod: {*} És az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

Népek jönnek világosságodhoz, és királyok a benned támadt fényességhez. {*} És az Úr dicsősége felragyogott fölötted!

Az irgalmas, gondviselő Isten elhatározta, hogy az idők teljességében segítségére jön a romlásba jutott világnak. Krisztusban előre elhatározta minden nép megszabadítását.

Belőlük ígért egykor Ábrahámnak, a szent pátriárkának megszámlálhatatlan ivadékot, akik tőle nem test szerint, hanem hite termékenységéből származnak. Ezért hasonlította őket az ég csillagaihoz, hogy az összes nemzet atyjától ne földi, hanem mennyei utódokat reméljenek.

Lépjen, lépjen csak be a pogányság egész sokasága az ősatyák családjába, és az Ábrahám Ivadékának adott áldást – amelyet a test szerinti gyermekek elutasítottak – az ígéret fiai kapják meg! A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség Alkotóját! Legyen ismert az Isten nemcsak Júdeában, hanem az egész földön, hogy mindenütt Izraelben nagy legyen az ő neve{n}{r}Zsolt 75, 2{/r}{/n}.

Mi tehát, szeretteim, akik már jártasak vagyunk az isteni kegyelem titkaiban, lelki örvendezéssel ünnepeljük zsengéink napját és a pogányok meghívásának kezdetét! Adjunk hálát az irgalmas Istennek, aki – az Apostol szerint – arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában{n}{r}Kol 1, 12-13{/r}{/n}. Hiszen már Izajás próféta így jövendölte meg: A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad{n}{r}Iz 9, 1{/r}{/n}. Ugyancsak ő mondja róluk Istenhez beszélve: A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, segítségül hívnak, és a népek, amelyek nem tudtak rólad, hozzád menekülnek{n}vö. {r}Iz 55, 5{/r}{/n}.

Ezt a napot Ábrahám látta és örvendezett{n}vö. {r}Jn 8, 56{/r}{/n}, mert felismerte, hogy az ő hitének gyermekei nyernek majd áldást utódában, Krisztusban. Hitével előre látta, hogy így nemzetek atyja lesz és magasztalta az Istent: meg volt győződve, hogy Isten elég hatalmas ígéretének beváltására{n}{r}Róm 4, 20-21{/r}{/n}.

Ezt a napot énekelte meg Dávid a zsoltárokban: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, boruljanak le előtted, Uram, és magasztalják nevedet{n}{r}Zsolt 85, 9{/r}{/n}. És másutt: Megmutatta szabadító hatalmát, és kinyilatkoztatta igazságosságát a nemzeteknek{n}{r}Zsolt 97, 2{/r}{/n}.

Mindezt abban látjuk megvalósulni, hogy az Úr messze vidékről meghívta a három bölcset, és csillag által vezette őket, hogy megismerjék és imádják az ég és föld Királyát. A csillag buzdít minket is, hogy töltsük be azt a szolgálatot, amelyet ő teljesített: lehetőségeink szerint szolgáljuk azt a kegyelmet, amely mindnyájunkat Krisztushoz hív.

Szeretteim! Ebben a törekvésben segítenetek kell egymást! Tündököljetek tehát a világosság fiaiként, mert Isten országába az igaz hit és a jócselekedetek által lehet eljutni; a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyaistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen.

Íme, a dicső nap, amelyen megjelent a világ Üdvözítője, akiről a próféták jövendöltek, és aki előtt hódoltak az angyalok, {*} Akinek csillagát látva a bölcsek nagyon megörültek, és szép ajándékokat hoztak számára.

Szent nap virradt ránk, jöjjetek, népek, és imádjátok az Urat. {*} Akinek csillagát látva a bölcsek nagyon megörültek, és szép ajándékokat hoztak számára.

Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak; hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszújának napját; hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság lelke helyett meg ünnepi öröméneket. Az igaz élet tölgyeinek nevezik majd őket, akiket az Úr ültetett el az ő dicsőségére.

Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek.

Idegenek állnak elő és legeltetik nyájaidat, szántóvetőid és vincellérjeid is más nemzetből valók lesznek. Az Úr papjainak hívnak majd titeket, a mi Istenünk szolgáinak neveznek. A népek gazdagságát élvezitek, és az ő kincseikkel fogtok büszkélkedni.

Mivel nekik a szégyenből kétszeresen jutott, és gyalázat meg leköpködés volt a részük, azért országukban kettős részt örökölnek, és állandó lesz az örömük.

Mert én, az Úr az igazságot szeretem, és gyűlölöm a gonoszul rabolt szerzeményt. Híven megadom munkájuk jutalmát, és örök szövetséget kötök velük.

Ismerni fogják ivadékukat a nemzetek közt és sarjadékukat a népek körében. Akik csak látják őket, elismerik, hogy ők az a nemzedék, amelyet az Úr megáldott.

Örvendezve örvendek az Úrban, és lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett engem, és az igazság palástját terítette rám, mint ahogy a vőlegény fejdíszt tesz magára, mint ahogy a menyasszony ékszerekkel díszíti magát.

Mert amint a föld növényzetet sarjaszt, és amint a kert veteményt növel, úgy sarjaszt az Isten igazságot és dicsőséget minden nemzet előtt.

Az Úr Lelke nyugszik rajtam, mert az Úr kent föl engem. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek; {*} És meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.

Én az Istentől való vagyok, tőle jöttem. Nem magamtól jöttem, hanem ő küldött. {*} És meggyógyítsam a megtört szívűeket; hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak.

Jóllehet az Úr megtestesülésének a titkában mindig világosan meg lehet látni istenségének jeleit, a mai nap mégis többféle módon mutatja be és tárja elénk azt, hogy Isten emberi testben jött el hozzánk. Bemutatja, nehogy a mindig sötétségbe burkolódzó halandóság tudatlansága miatt elveszítsük annak megtartását és birtoklását, amire egyedül a kegyelem tett érdemessé.

Mert, ha értünk akart megszületni, nem akart előttünk ismeretlen maradni, és ezért úgy mutatja meg nekünk magát, hogy isteni jóságának nagy titka ne legyen alkalom egy nagy tévedésre.

Akit tündöklő csillagként keresett a napkeleti bölcs, azt ma bölcsőben sírdogáló kisdedként találta meg. Ma pólyában a bölcs csodálja, világosan felismerve azt, akit oly sokáig kellett keresnie homályban a csillagok közt.

Amit a napkeleti bölcs ma itt lát, az lelke mélyéig ámulatba ejti. Látja földön az eget, égben a földet, Istenben az embert, emberben az Istent, és parányi testbe zárva azt, akit az egész világ sem képes befogadni. S ezt látva már hisz és nem töpreng rajta, majd pedig titkos értelmű ajándékaival megvallja: tömjénnel az Istent, arannyal a királyt, mirhával azt, akinek majd meg kell halnia.

Így hát a pogány, aki utolsó volt, elsővé lett, hiszen pogány bölcsek hite szentelte meg akkor előre a pogányok hitét.

Ma Krisztus a Jordán folyó medrébe lépett, hogy lemossa a világ bűnét, hiszen ezért jött ő e világra, amint maga János is tanúsítja: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit{n}{r}Jn 1, 29{/r}{/n}. Ma a szolga fogadja Urát, az ember Istent, János Krisztust; fogadja, hogy bocsánatot nyerjen, és nem azért, hogy bocsánatot adjon.

Ma, miként a Próféta mondja: Az Úr szava zúg a vizek árján{n}{r}Zsolt 28, 3{/r}{/n}. Miféle szó ez? Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik{n}{r}Mt 3, 17{/r}{/n}.

Ma a Szentlélek galamb képében ott lebeg a vizek felett; miként az a másik galamb Noénak tudomására hozta, hogy a vízözön elvonult a világról, úgy most ennek a galambnak megjelenése jelezze, hogy véget ért a világ szüntelen hajótörése. Az csupán egy gallyacskát hozott a régi olajfáról, ez viszont egy új kenet egész bőségét önti az Engedelmesnek fejére, hogy beteljesítse azt, amit a Próféta előre megmondott: Ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül{n}{r}Zsolt 44, 8{/r}{/n}.

Ma tette Krisztus az első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta. Csakhogy ezt a vizet a vér titkára kell értenünk, hogy Krisztus testének serlegéből nyújtson színtiszta italt a szomjazóknak, és így valóra váltsa a Próféta szavát: Színültig teli serlegem kicsordult{n}{r}Zsolt 22, 5{/r}{/n}.

Azon a napon három ajándékot vittek a bölcsek az Úrnak, amelyek isteni titkokat jeleznek: {*} Az aranyban kitűnik királyi hatalma, a tömjénben gondolj a Főpapra, a mirhában pedig az Úr temetésére.

Üdvösségünk szerzőjét tisztelték a bölcsek a jászolban, és kincseikből titkos értelmű ajándékokat adtak neki. {*} Az aranyban kitűnik királyi hatalma, a tömjénben gondolj a Főpapra, a mirhában pedig az Úr temetésére.

Nem hallgathatok Sion miatt, és Jeruzsálem miatt nem nyughatom, míg föl nem kél igazsága, mint a hajnalfény, és szabadulása, mint a fáklya, nem tündököl.

Meglátják majd a nemzetek igazságodat, és a királyok dicsőségedet, és új néven neveznek majd téged, amelyet az Úr szája ad neked. Dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében.

Neved nem lesz többé „Elhagyatott”, országodat sem hívják úgy, hogy „Pusztaság”. „Gyönyörűségem” lesz a neved, és országodé „Menyasszony”, mert gyönyörűségét leli benned az Úr, és országodnak újra lesz ura.

Mert amint az ifjú nőül veszi a leányt, úgy vesz magához a te fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy örül majd néked Istened.

Falaidra, Jeruzsálem, őröket állítottam, ne hallgassanak éjjel-nappal sohase.

Figyelmeztetői az Úrnak, ne nyugodjatok, és ne hagyjatok nyugtot néki se, míg Jeruzsálemet meg nem újítja és dicsőségessé nem teszi a földön.

Az Úr megesküdött jobbjára és dicsőséges karjára: Soha többé nem adom gabonádat eleségül ellenségeidnek; és nem hagyom, hogy idegenek igyák borodat, amelyért te munkálkodtál. Hanem, akik betakarítják a termést, azok egyék meg, és dicsőítsék az Urat; akik leszüretelték a szőlőt, azok igyák a borát szentélyem udvaraiban.

Vonuljatok ki, vonuljatok ki a kapukon! Tegyétek népemnek járhatóvá az utat, egyengessétek el az ösvényt, szedjétek fel róla a követ! Emeljetek zászlót a népeknek!

Az Úr hirdeti ezt a föld határáig: Mondjátok meg Sion leányának: Nézd, eljön Szabadítód, mögötte diadalának jutalma, előtte meg győzelmi jelvénye. „Szent népnek” hívják majd őket, az „Úr megvallottjainak”. Téged meg „Keresett városnak” neveznek, nem „Elhagyottnak”.

Meglátják majd a nemzetek igazságodat, és a királyok dicsőségedet. {*} Új néven neveznek majd téged, amelyet az Úr szája ad neked.

Dicsőség koronája leszel az Úr kezében, királyi fejdísz Istened kezében. {*} Új néven neveznek majd téged, amelyet az Úr szája ad neked.

A Szent Hippolytus áldozópapnak tulajdonított beszédből Urunk megjelenésének ünnepére

Jézus elment Jánoshoz és megkeresztelkedett nála. Csodálatraméltó dolog! A határtalan folyam – mely örömmel tölti el Isten városát – csekély kis vízzel mosakodik. A kimeríthetetlen forrás – amely végtelen és mindenkinek életet ad – kicsiny és mulandó vízbe merül alá.

Ő – aki mindenütt jelen van és semmi sem távoli számára, aki felfoghatatlan az angyaloknak és láthatatlan az embereknek – elment megkeresztelkedni, mert úgy látta jónak. „Akkor megnyílt az ég, és szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik{n}{r}Mt 3, 17{/r}{/n}.”

Szeretet szeretetet, és a szellemi fény megközelíthetetlen fényességet szül. Ő, akit József fiának neveznek, – az az én Egyszülöttem – isteni valósága szerint.

„Ez az én szeretett Fiam”: ez az éhező, aki megszámlálhatatlan ezreket táplál; az elfáradó, aki felüdíti a fáradozókat; ez, akinek nincs hova lehajtania fejét, pedig tenyerén hordoz minden népet; ez, aki szenved, pedig ő gyógyít minden szenvedést; akit arcul vernek, pedig szabadságot ajándékoz a világnak; akinek sebet ejtenek oldalán, pedig Ádám oldalát is helyreállítja.

Kérlek titeket, jól figyeljetek rám! Meg szeretném magyarázni, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Vissza akarok térni az élet vizéhez, elmélkedni akarok a lelki gyógyszerekben bővelkedő forrásról.

A halhatatlanság Atyja a halhatatlan Fiút és igét küldte a világba. El is jött az emberekhez, hogy lemossa őket vízzel és Lélekkel, s újjászülje a lélek és test romolhatatlanságára, ránk lehelte az élet leheletét, és romolhatatlan fegyverzetbe öltöztetett.

Ha tehát az ember halhatatlan lett, istenivé is lesz. Ha pedig a víz és a Szentlélek által a keresztség pillanatától kezdve istenivé változik, akkor a holtak feltámadása után az is egészen természetes lesz, hogy Krisztus társörököse legyen.

Akárcsak egy kikiáltó, olyan erőteljes hangon hirdetem tehát: Jöjjön minden nép a halhatatlanság keresztségéhez! Ez az a víz, amely a Lélekkel van egybekapcsolva, ez az a víz, amely a Paradicsomot öntözi, a földet termékennyé teszi. Ezt sóvárogják a növények csírái, enélkül nem szaporodnak az állatok. És, hogy mindent röviden összefoglaljak: Ez az a víz, amelytől az újjászületett ember megelevenedik, ez az a víz, amellyel Krisztus megkeresztelkedett, amelybe a Szentlélek galamb képében alászállt.

Aki hittel száll be ebbe az újjászületést biztosító fürdőbe, aki ellene mond az ördögnek és Krisztus mellett kötelezi el magát, aki Krisztust Istennek vallja, és megtagadja azt, ami vele ellentétes – az a szolgaságot leveti és magára ölti a fogadott gyermekséget. Az ilyen ember a keresztségből fényesen tér vissza, mint a Nap, ragyogva az igazságosság sugarait. És ami mindennél több: Isten gyermekeként és Krisztus társörököseként tér vissza.

Övé a dicsőség és a hatalom jóságos és éltető Szentlelkével együtt, most és mindörökké. Ámen.

Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt az égből, és rajta is maradt. {*} Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.

Aki vízzel keresztelni küldött, az mondta: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel keresztel. {*} Láttam és tanúskodom róla, hogy ő az Isten Fia.

Magasztalom az Úr irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a sok jóért, amellyel megajándékozott minket mérhetetlen irgalmában és szeretetében.

Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek hűtlenek.” És kiszabadította őket minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden napján. Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért ellenségük lett, és harcba szállt ellenük.

Akkor megemlékeztek a régmúlt időkről és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Aki Mózes jobbja felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; aki átvezette őket a tengeren, oly könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, mint a jószág, amely lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban, úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak.

Tekints le az égből és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk könyörületed, mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva „Megváltónk” a neved.

Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek.

Urunk, olyanok vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna felettünk, mintha nem a te nevedről neveztek volna el minket. {*} Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!

Várjuk ugyanis a jogot, de nem közelít; a szabadulást, de távol marad tőlünk. {*} Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál!

Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott.

Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk.

Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje.

Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel.

Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember.

Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön{n}{r}Zsolt 117, 26{/r}{/n}. Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először.

Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk{n}{r}Zsolt 117, 27{/r}{/n}. Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket{n}vö. {r}Tit 2, 11{/r}{/n}. Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit.

Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk.

Ma felragyogott nekünk Isten Világossága, akit János megkeresztelt a Jordán folyóban: {*} Hisszük, hogy őt Szűz Mária szülte erre a világra.

Az ég megnyílt fölötte és az Atya szava hangzott. {*} Hisszük, hogy őt Szűz Mária szülte erre a világra.

Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek, mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet, így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki.

Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened.

Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának.

Mégis, Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az agyag, és te, aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. Ne haragudj ránk annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra! Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá.

A ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz-e mérhetetlenül megalázva minket?

Mert én, az Úr vagyok a te Istened, Izrael Szentje, Megváltód. {*} Ne félj, én megszabadítalak és üdvözítelek téged!

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert.

Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre{n}vö. {r}Joel 3, 1{/r}{/n}.

Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez{n}{r}Gal 4, 4{/r}{/n}, megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt{n}vö. {r}Jn 1, 32{/r}{/n}.

Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet{n}{r}Zsolt 2, 7{/r}{/n}; jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva.

Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá.

Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.

Én az ő Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. {*} Akkor megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, és én szentelem meg választott népemet, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

Új szövetségre lépek Izrael és Júda népével. {*} Akkor megtudják a nemzetek hogy én vagyok az Úr, és én szentelem meg választott népemet, mert szentélyem mindörökre köztük lesz.

Meglátjátok, szolgáim esznek, ti meg éhen maradtok. Meglátjátok, hogy szolgáim isznak, ti meg szomjazni fogtok. Meglátjátok, szolgáim örülnek majd, ti meg szégyent vallotok. Igen, szolgáim énekelni fognak szívük örömében, ti meg ordítani szívetek fájdalmában, és megtört lélekkel jajgattok.

Választottaim átok gyanánt használják majd hátrahagyott neveteket: „így pusztítson el téged az Úr!” De szolgáimnak új nevet adok majd. Ha valaki áldást kér magára a földön, azt fogja kérni, hogy az igaz Isten áldja meg; és ha esküt tesz a földön, az igaz Istenre esküszik. Mert a hajdani nyomorúság feledésbe megy, és eltűnik a szemem elől.

Mert új eget és új földet teremtek; a régi feledésbe merül, és eszébe se jut többé senkinek. Örüljetek és ujjongjatok azon mindörökké, amit majd teremtek! Mert Jeruzsálemet „Öröm”-nek teremtem és népét „Ujjongás”-nak. Örömöm telik majd Jeruzsálemben, és ujjongani fogok népemen. Nem hallatszik többé benne sem sírás, sem jajkiáltás. Nem lesz többé benne olyan gyermek, aki csak néhány napig él; sem öreg ember, aki ne töltené be élete napjait. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg; s aki nem éri meg a századik évét, az már átkozottnak számít.

Házakat építenek, és ők laknak benne; szőlőt telepítenek, és ők élvezik gyümölcsét. Nem azért építkeznek, hogy más lakjék benne; s nem azért ültetnek, hogy más egye gyümölcsét. Mert népem életkora hasonló lesz a fák életkorához; és választottaim maguk veszik hasznát kezük minden munkájának.

Nem fáradoznak majd hiába, és nem a pusztulásra szülik gyermekeiket, hanem az Úrtól megáldottak nemzedéke lesznek, s gyermekeik is velük egyetemben. Még mielőtt szólítanának, már válaszolok; még be sem fejezik szavukat, már meghallgatom őket.

Együtt legelészik majd a farkas és a bárány; szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör; és a kígyónak por lesz az eledele. Sehol nem ártanak és nem pusztítanak az én szent hegyemen – mondja az Úr.

Új eget és új földet láttam. Hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: {*} Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között, ő velük fog lakni.

Az Úr letöröl szemükről minden könnyet; halál nem lesz többé, mert a régi elmúlt. {*} Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között, ő velük fog lakni.

A szent evangélium elmondja, hogy Urunk elment a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelkedjék, és e folyóban akarta mennyei misztériumaival önmagát megszentelni.

Jóllehet évek választanak el bennünket attól az időtől, mégis indokolt, hogy Urunk születésnapja után megtartsuk ezt az ünnepet is; és úgy vélem, hogy ezt az ünnepet is Urunk születésnapjának kell neveznünk.

Akkor megszületett az emberek közé, ma ismét születik a szentségekben; akkor a Szűz révén jött a világra, ma pedig a misztérium révén született meg. Akkor mint kisgyermek született, akit édesanyja, Mária karjaival ölelt a keblére, most amikor mint misztérium születik meg, az Atyaisten e szavai fonják körül: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!{n}{r}Mt 3, 17{/r}{/n} Az Édesanya ölelő karjai közt édesgeti gyermekét, az Atya pedig kegyes tanúságtételével kedveskedik Fiának. Az Édesanya a napkeleti bölcsek elé tárja gyermekét, hogy imádjak, az Atyaisten pedig ünnepélyesen bemutatja a pogányoknak, hogy őt tiszteljék.

Urunk, Jézus Krisztus eljött tehát keresztelkedni, és azt akarta, hogy szent testét a folyó vize mossa le. Azt mondhatná talán valaki: „Aki szent, az miért akar megkeresztelkedni?” Halld tehát! Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet, és hogy ez a tisztává lett víz azután már megszentelje mindazt, amit csak érint. Krisztus megszentelő ereje nagyobb, mint az elemek megszentelő ereje.

Amikor ugyanis az Üdvözítő a vízben alámerül, már akkor az egész víz a mi keresztségünkre megtisztul; és megtisztul a forrás, hogy azután a jövő népeinek a megtisztulás kegyelmével szolgáljon. A keresztséggel Krisztus tehát előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt.

Így lesz érthető ez a misztérium: miként ugyanis egykor Izrael fiai előtt a tűzoszlop vonult át a Vörös-tengeren, hogy a nép félelem nélkül követhesse, úgy lépett ő is elsőként a vízbe, hogy az utána jövőknek már járt utat készítsen. Ez a tény, amint az Apostol mondja, a keresztség titokzatos előképe volt. Bizonyos szempontból meg inkább keresztség volt az, amikor felhő borította be az embereket, és hullámokon jártak.

Mindezt Krisztus Urunk is megtette ugyanúgy, hiszen miként ő vezette annak idején tűzoszlopba elrejtőzve Izrael fiait, most ugyanúgy ment emberi testbe öltözve elsőként a keresztségre a keresztények előtt. Ő az az úgynevezett felhőoszlop, amelyik annak idején világosságot tárt az őt követő vándorlók szemébe, most pedig a hit fényét gyújtja meg a hívők szívében; akkor a tenger hullámait száraz úttá szilárdította, most pedig a hit útját biztosítja a keresztségben.

Amikor János látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: Nézzétek, az Isten Báránya! {*} Ő veszi el a világ bűneit!

Megigazultakká tesz ő sokakat, mivel magára vállalta gonoszságainkat. {*} Ő veszi el a világ bűneit!

Örvendjetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne, mind, akik őt szeretitek! Nagy örömmel örvendezzetek vele, mind, akik őt gyászoltátok, hogy vigasztalásának tejével jóllakjatok, nagy gyönyörűséggel szürcsöljétek, és elteljetek gyönyörűséggel mérhetetlen dicsőségéből.

Mert azt mondja az Úr: „Íme, én elárasztom őt és rázúdítom, mint valami hegyi patakot, a nemzetek dicsőségét, hogy élvezzétek. Ölben hordoznak majd titeket, és térden ringatva becézgetnek; és mint akit szülő anyja becézget, úgy vigasztallak én titeket; Jeruzsálemben találtok vigaszt! Ezt látva örvendezik szívetek, és mint a fű, csontotok is új életre sarjad! Szolgáinak az Úr megmutatja kezét, ám ellenségeire haragja vár. Íme, eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd és meglátják dicsőségemet. Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarzisz, Pút, Lúd, Mosek, Ros, Tubái és Javán népéhez; aztán a távoli szigetekre, azokhoz, akik soha nem is hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet. És hirdetni fogják dicsőségemet a nemzetek között.

Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot tiszta edényekben az Úr templomába. És közülük is választok majd papokat és levitákat magamnak – mondja az Úr.

Mert ahogy az új ég és az új föld, amelyeket majd alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr, úgy fennmarad a ti nemzedéketek és nevetek is. Akkor majd újholdról újholdra, szombatról szombatra minden ember eljön, hogy imádkozzék a színem előtt” – mondja az Úr.

Íme, eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet: {*} Eljönnek majd, meglátják dicsőségemet, és hirdetni fogják azt a nemzetek között.

Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. {*} Eljönnek majd meglátják dicsőségemet, és hirdetni fogják azt a nemzetek között.

Harmadnap menyegzőt tartottak{n}{r}Jn 2, 1{/r}{/n}. Mi ez a menyegző? Nem más ez, mint az emberi üdvösség kívánása és öröme, amelyet részint a Szentháromság megvallásával, részint pedig a harmadnapon történő feltámadás hitével – e hármas szám misztériumával – ünnepelünk.

Éppen ezért ünneplik az evangélium egy másik helyén a fiatalabbik fiú hazatérését – amely a pogány nép megtérését jelenti – tánccal, zeneszóval és menyegzős köntössel.

Ezért Krisztus, mint nászházból kilépő vőlegény{n}{r}Zsolt 18, 6{/r}{/n}, lejött a földre, hogy Egyházát egybegyűjtse a nemzetek közül. Emberré lett, s hogy házasságra lépjen Egyházával, jegyajándékot és hozományt adott neki. Jegyajándékot adott, amikor az Isten emberré lett: hozományt, amikor az emberek üdvösségéért feláldozta magát. Ajándéka alatt a jelenlevő megváltást, hozománya alatt pedig az örök életet értjük. Ezek a csak néző ember előtt csodák, a hívőnek pedig szentségi jelek. Ha ugyanis jól meggondoljuk, magában a vízben van valami hasonlatosság, amely a keresztséget és az újjászületést fejezi ki. Amint ugyanis a kánai menyegzőn a víz belsőleg valami mássá alakul át, tudniillik a gyarlóbb teremtmény titokzatos átalakulással jobbá változik, úgy valósul meg az újjászületés misztériuma is. A víz hirtelen átváltozása az emberi természet majdani megváltozását mutatja.

Krisztus működése nyomán Galileában a vízből bor lett, azaz megszűnt a törvény és helyébe lépett a kegyelem. Megszűnt a homályos előkép és nyilvánvaló lett az igazság: a testi valóságokat a szellemiekhez hasonlítják, a régi törvények új szövetséggé alakultak, miként ezt a szent Apostol is mondja: A régi megszűnt, valami új valósult meg{n}{r}2 Kor 5, 17{/r}{/n}. Ahogyan a víz, amely a kőkorsókban volt, nem lett kevesebb azáltal, hogy borrá változott, ugyanúgy a törvény sem szűnt meg Krisztus megjelenésével, hanem tökéletesebb lett.

Amikor fogytán volt a bor, más bort szolgáltak fel, jó volt ugyan az Ószövetség bora, de az Újszövetségé még jobb. Az Ószövetség – amelyet a zsidók megtartanak – betűiben elenyészik, az Újszövetség – amely a mienk – életet ad a kegyelemben.

A törvény jó bora: a jó parancs, amelyet így hallottál: Szeresd embertársadat és gyűlöld ellenségedet!{n}{r}Mt 5, 43{/r}{/n}. De jobb és erősebb az evangélium bora, amelyet így hallottál: Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és tegyetek jót haragosaitokkal{n}{r}Mt 5, 44{/r}{/n}.

Isten fényes, dicsőséges városa, ahol minden nép az Urat imádja, messzi tájakról is eljönnek hozzád, {*} Hogy hódolatul az Úrnak ajándékaikat elhozzák.

Jönnek majd keletről, nyugatról, északról és délről. {*} Hogy hódolatul az Úrnak ajándékaikat elhozzák.