HÚSVÉTI IDŐ II.

HIMNUSZ

Örök fölségű nagy Király,

megtörtél poklot, zord halált,

megváltottad hű népedet,

s ülsz most győzelmi ünnepet:

Atyád jobbjára mennybe szállsz,

öröktől nála volt hazád,

most emberként is elnyered

a kormányt ég és föld felett.

A hármas embernemzedék:

eget nyerők és földi nép,

s melyet sötétség, éj borít

nevedre térdre hull ma mind.

Reszketve nézik angyalok,

az embersors hogy változott:

vétett és tisztított a test,

s Krisztusban égi trónra lelt.

Ó, Jézus, szívünk óhaja,

te légy jutalmunk, ég Ura,

ki győzve földi élveken

uralkodol már mindenen.

Alázattal megkérlelünk,

bocsáss meg minden bűnt nekünk,

emeljen fel magas kegyed,

s szívünket égbe elvezesd.

Ha majd felhőkön hirtelen

dicsőn ítélni megjelensz,

elvetve méltó büntetést

Atyánk házába visszavégy!

Ki győztesen az égbe szállsz,

Jézus, szavunk most téged áld,

Atyát s a Lelket egyaránt

időtlen századok során. Ámen.

Jézus Krisztusnak a halálból az élő reményre való feltámasztása által, alleluja.

Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri.

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van.

És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is. Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn. Tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy elvegye a bűnöket, s hogy benne nincs bűn. Az, aki benne marad, nem vétkezik. Az, aki vétkezik, nem látta, nem ismerte meg.

Gyermekeim, senki se vezessen félre titeket. Aki az igazsághoz szabja tetteit, az igaz, ahogy ő is igaz. Aki bűnt követ el, a sátántól való, hiszen a sátán kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy a sátán művét romba döntse. Azok, akik az Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert az Istentől születtek.

Így ismerhetők fel az Isten gyermekei és a sátán fiai. Aki nem az igazsághoz szabja tetteit, az nem Istentől való. Ugyanígy az sem, aki nem szereti testvérét.

Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: {*} Az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk, alleluja.

Tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. {*} Az Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk, alleluja.

Húsvét ünnepén az Úr feltámadása volt vigasságunk forrása, most pedig mennybemenetelén örvendezünk. Felidézzük, és illendően tiszteljük azt a napot, amelyen szegényes emberi természetünk Krisztusban az összes mennyei sereg fölé, az összes angyali kar fölé, az összes égi hatalmon is túl, az Atyaisten trónusáig emelkedett. A mi hitünk megalapozására, a mi épülésünkre szolgált Isten műveinek ez a sorrendje, hogy Isten kegyelme még csodálatosabbnak mutatkozzék: mert akkor sem fogyatkozott meg a hit, akkor sem ingadozott a remény, akkor sem lanyhult el a szeretet, amikor az emberi tekintetek elől eltűnt mindaz, amiről érezhették, milyen méltán kelt maga iránt tiszteletet.

A nagy szellemek erőssége, a hívő lelkek nagy megvilágosodása abban mutatkozik meg, hogy vonakodás nélkül hiszik azt, ami a testi szemnek nem látható, és arra vágyakoznak, ami érzékszervekkel fel nem fogható. Ekkora vallásos készség hogyan is jelenhetnék meg szívünkben, sőt: hogyan igazulhatna meg bárki a hit által, ha üdvösségünk csak azoktól a dolgoktól függene, amelyeket szemünkkel is láthatunk?

Ami tehát Megváltónkból láthatóvá lett, az átment a szentségekbe; és hogy a hit is kiválóbb és szilárdabb legyen, a látást felváltotta a tanítás, amelynek tekintélyét követi a hívőknek mennyei fénysugár által megvilágosított szíve.

Ezt a hitet növelte az Úr mennybemenetele, és erőssé tette a Szentlélek ajándéka: nem is rendítette meg a bilincs, börtön, számkivetés, kiéheztetés vagy tűzhalál, sem a vadállatok foga, sem a kegyetlen üldözők válogatott kínzása. Ezért a hitért a föld minden pontján vérüket ontva vívták meg végső harcukat nemcsak férfiak, hanem nők is, sőt serdületlen gyermekek és gyönge szüzek is. Ez a hit ördögöket űzött ki, betegeket gyógyított meg, halottakat támasztott fel.

Maguk a szent apostolok is nagy lépést tettek előre a mennybemenetel láttán. Azelőtt mennyi csodának voltak tanúi, mily sok oktatásban volt részük, és mégis: az Úr szenvedését látva megijedtek, és feltámadása igazát is csak ingadozva tudták elfogadni. Most azonban már öröm töltötte el a szívüket, pedig azelőtt az ilyen látvány rettegésbe ejtette volna őket. Lelkük egész figyelmével fordultak Krisztus istensége felé, aki az Atya jobbjára ült; most már nem vonta el figyelmüket Krisztus testének látható jelenléte attól, hogy figyelmükkel egészen az Ige felé forduljanak, aki a megtestesüléssel sem távolodott el az Atyától, s aki a mennybemenetelkor sem hagyta el a tanítványokat.

Az Emberfia, az Isten Fia, szeretteim, akkor nyilatkoztatta ki tehát önmagát kiválóbban és istenibb módon, amikor visszavonult fönséges Atyja dicsőségébe, így istensége révén kimondhatatlanul jelenvalóbbá lett köztünk az, aki testi mivoltában tőlünk eltávolodott.

A kiműveltebb hit ekkor kezdett a szellem lépésével, az Atyával egylényegű Fiúhoz közeledni; ez a hit mostantól fogva nem szorult rá arra, hogy érintse azt a testi valóságot, amely által Krisztus kisebb az Atyánál. Mert bár a megdicsőült test is test maradt ugyan, de az a hívők hitét már oda vonzotta, ahol már nem a kéz tapintásával, hanem hívő értelemmel kell érteni a Szülőjével egyenrangú Egyszülöttet.

Olyan főpapunk van, aki a Fölség trónjának jobbján ül a mennyben. {*} Járuljunk tehát hozzá, őszinte szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, alleluja.

Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. {*} Járuljunk tehát hozzá, őszinte szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, alleluja.

Szeretteim! Ezt az üzenetet halljuk kezdettől fogva: Szeressük egymást! Ne tegyünk úgy, mint Káin, aki a gonosztól való volt, és megölte testvérét. Miért ölte meg? Mert az ő tettei gonoszak voltak, a testvére tettei ellenben igazak.

Ne csodálkozzatok azon, testvérek, hogy a világ gyűlöl benneteket. Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet.

Az (Isten) szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból – mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?

Isten szeretetét arról ismerjük fel, hogy életét adta értünk. {*} Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért, alleluja.

Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. {*} Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért, alleluja.

Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből

Két, Istentől kinyilatkoztatott és ajánlott életet ismer az Egyház. Az egyik a hitben, a másik a színről színre való látásban van. Az egyik a földi zarándoklásunk idejére szól, a másik a mennyei lakóhely örökkévalóságában. Munkálkodásban áll az egyik, örök nyugalom a másik. Az egyik égi haza felé vezető úton való élet, a másik már az örök hazában van. Egyik a munkálkodásban cselekvő élet, a másik a jutalmul kapott Istent látó élet.

Az elsőt Péter apostol jelzi, a másikat pedig János. Az teljesen itt a földön zajlik le, e világ végéig tart, és akkor lesz vége; emez abban különbözik attól, hogy a világ vége után fog majd kiteljesedni, de abban a jövő világban nem lesz soha vége. Ezért hangzik Péter felé: Te kövess engem{n}{r}Jn 21, 19{/r}{/n}; Jánosra vonatkozólag pedig így rendelkezik: Ha azt akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!{n}{r}Jn 21, 22{/r}{/n}

Te úgy kövess engem, hogy utánozzál a földi szenvedések elviselésében; ő maradjon, míg el nem jövök, hogy örök boldogságot osztogassak. Még nyíltabban így is mondhatta volna: Az engem követő tökéletes munkálkodás az, amelyet szenvedésem példája formál, viszont a megkezdett szemlélődés maradjon meg, míg el nem jövök, hogy tökéletessé tegyem azt, amikor már eljöttem.

Egészen a halálig követi ugyanis Krisztust a szeretetből fakadó türelemmel teli élet, de Krisztus ismeretének teljességére még várni kell, amíg dicsőségesen el nem jön. Itt a halandók földjén ugyanis el kell viselnünk e világ szenvedéseit, ott az élők földjén pedig majd látni fogjuk az Úr jóságát.

E szavait ugyanis: Akarom, hogy így maradjon, míg el nem jövök{n}{r}Jn 21, 23{/r}{/n}, nem úgy kell értenünk, mintha azt mondta volna, hogy: lemaradjon; vagy pedig: megmaradjon, hanem: várakozzék, hiszen amit János jelez, az természetesen nem most, hanem csak akkor fog beteljesedni, amikor Krisztus eljön. Amit pedig Péter jelez, akinek ezt mondta: Te kövess engem!{n}{r}Jn 21, 22{/r}{/n}, az csak akkor juthat el oda, amire várakozik, ha most nekiáll a szenvedések elviselésének.

Azért mégse válassza külön senki e két dicső apostolt! Abban is benne voltak mindketten, amit Péter jelzett, és amit János jelzett, abban is részesültek később mindketten. Jel, hogy az egyik követte, és a másik maradt; viszont elviselte mindkettő a jelen nyomorúság minden szenvedését, és mindketten hittel várták az örök boldogság eljövendő jutalmát.

Nem csupán ők, de ezt cselekszi Krisztus jegyese, az egész Anyaszentegyház is, amelyet ki kell szabadítani abból a szenvedésből, és meg kell őrizni ebben a boldogságban. E két életutat Péter és János ábrázolta, egyik az egyiket, másik a másikat. Valóban a hit vezette mindkettőjüket ebben a mulandó életben, és azt az életet is, amelyben színről színre látnak, később mindketten élvezik is egy örökkévalóságon át.

A Krisztus testével elválaszthatatlanul egyesült szentek közül tehát – hogy e nagyon viharos élet tengerén legyen kormányosunk – Péter, mint az első az apostolok között, kapta meg bűneink oldására-kötésére a mennyek országának kulcsait; és mind e szentek közül – hogy annak a másik, kimeríthetetlen titkú életünknek is legyen biztos békességet nyújtó kikötője – János evangélista pihenhetett Krisztus keblén.

Mivel nemcsak egyedül Péter hivatott a bűnök megbocsátására, illetve megtartására, hanem az Egyház, éppen így nemcsak János az egyetlen, aki az Úr keblén az ő lelkének a legmélyéről meríti és azután hirdeti is azt, hogy kezdetben az Ige-Isten az Istennél volt, és a többi magasztos tanítást, amely Krisztus istenségéről és a teljes Szentháromság egységéről szól, s amelyet abban az országban majd színről színre fogunk szemlélni, most azonban, míg az Úr el nem jön, csupán homályosan, mintegy tükörben láthatunk; de maga az Úr is az egész földkerekségre kiárasztotta evangéliumát, hogy mindenki merítsen belőle ki-ki saját felfogóképességének a mértéke szerint.

A minden kegyelem Istene, aki Krisztus Jézusban örök dicsőségre hívott meg minket, {*} Rövid szenvedés után maga fog majd tökéletessé tenni, megerősíteni és biztos alapra helyezni, alleluja.

Aki Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is feltámaszt. {*} Rövid szenvedés után maga fog majd tökéletessé tenni, megerősíteni és biztos alapra helyezni, alleluja.

Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel (legyünk nyugodtak), az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud.

Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük.

Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk.

Aki teljesíti Isten parancsait, benne marad az Istenben, és az Isten is őbenne. {*} Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk, alleluja.

Az Úr teremtette a bölcsességet a Szentlélekben, és kiárasztotta minden művére. {*} Annak, hogy ő bennünk marad-e, a Lélek a próbaköve, akit adott nekünk, alleluja.

Nyssai Szent Gergely püspöknek az Énekek énekéről mondott szentbeszédeiből

Ha a szeretet végül is teljesen elűzi a félelmet, a félelem pedig átváltozik, és szeretetté válik, akkor majd úgy találjuk, hogy az üdvözülés után az egység következik, tudniillik minden egyesül az egy és egyedüli Jóval abban a tökéletes formában, amelyet az Énekek énekének a galambjában látunk.

Mert valami ilyesmi tűnik ki a következő szavakból: Ez az én galambom, az én tökéletesem. Egyetlenje anyjának, szülője választottja{n}{r}Én 6, 8{/r}{/n}.

Mindezt az evangéliumban az Úr szava világosabban is kifejezi. Miután minden hatalmat átadott tanítványainak, és megáldotta őket, az Atyához szóló imádságában még más ajándékot is ad az arra méltóknak. A legfontosabb és legnagyobb ajándékot adja, azt, hogy többé ne forduljon elő náluk sohase a széthúzás semmi választásban vagy döntésben, hanem mindnyájan egyek legyenek szorosan egybekapcsolódva az egy és egyedüli Jóval, hogy így a Szentlélek által létrehozott egységben – miként az Apostol mondja – a béke köteléke fűzze össze őket, s mindnyájan egy test legyenek, és egy lélek, az egy reményben, amelyre a hivatásuk is szól.

De igazán jobban tennénk, ha pontosan sorra vennénk a szent evangélium szavait, így olvassuk: Legyenek mindnyájan egy! Amint te, Atyám, bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is egy bennünk{n}{r}Jn 17, 21{/r}{/n}.

Ennek az egységnek összetartó ereje a dicsőség; és hogy a Szentlélek ez a dicsőség, senki sem vonja kétségbe, aki okosabb, és tovább olvassa azt, amit az Úr maga az eddigiekhez hozzátesz: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam{n}{r}Jn 17, 22{/r}{/n}. Valóban ugyanazt a dicsőséget adta tanítványainak akkor is, amikor így szólt hozzájuk: Vegyétek a Szentlelket{n}{r}Jn 20, 22{/r}{/n}.

Ezt a dicsőséget – amely mindig is az övé volt, mielőtt e világ lett volna – akkor kapta meg, amikor magára öltötte az emberi természetet, amelyet a dicsőséggel a Szentlélek dicsőített meg, s ezután az apostoloktól kezdve mindaz, aki ővele kapcsolatba jutott, részesedett e dicsőségben, azaz a Szentlélekben is.

Ezért mondja: A dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egy legyenek, amint mi egy vagyunk: én őbennük, és te énbennem, hogy ők is eggyé teljesedjenek{n}{r}Jn 17, 22-23{/r}{/n}. Éppen ezért az, aki gyermekből felnövekedve tökéletes férfiúvá válik, eléri a szellemi életkor mértékét, amit eszünkkel fel tudunk fogni; végül pedig képes lesz a Szentlélek dicsőségének befogadására a minden bűntől mentes állapota és tisztasága által. Ez tehát az a tökéletes galamb, akire a jegyes tekint, amikor azt mondja: Ez az én galambom, az én tökéletesem.

Nem nevezlek többé szolgának benneteket, hanem barátaimnak, mert ismeritek mindazt, amit köztetek tettem. {*} Vegyétek a vigasztaló Szentlelket; ő az, akit az Atya küld nektek, alleluja.

Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. {*} Vegyétek a vigasztaló Szentlelket; ő az, akit az Atya küld nektek, alleluja.

Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta rontott a világra. Az Istentől származó lelket erről ismeritek fel: minden lélek, amely megvallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, az Istentől van. S minden lélek, amely nem vallja meg Jézust, nem az Istentől való, hanem az antikrisztusé, akiről hallottátok, hogy eljön, és most már a világban is van.

Gyermekeim, ti az Istentől vagytok, és legyőztétek őket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Ők a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk. Mi az Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki nem ismeri Istent, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság lelkét és a tévedés lelkét.

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

Az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretetnek nem az a lényege, hogy mi szeretjük Istent, hanem, hogy ő előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.

Az Isten szeretete abban nyilvánult meg, hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, {*} Hogy aki hisz benne, örökké éljen, alleluja.

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda. {*} Hogy aki hisz benne, örökké éljen, alleluja.

Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne{n}{r}Jn 4, 14{/r}{/n}. Új fajtája ez a víznek: él és szökell, és azokra árad ki, akik méltók rá. Miért nevezte Krisztus víznek a Szentlélek kegyelmi adományát? Azért, mert minden a víz által áll fenn; mert a víz hozza létre a növényeket és állatokat; mert a víz elsőként az égből hull alá; mert egy és ugyanazon formában hull alá, de sokféle formában fejti ki hatását: másképpen a pálmafában, másképpen a szőlőtőben; és ott van, mint valami, ami ugyanaz mindenben: noha mindig egyforma, és nem változtatja magát. Nem változik ugyanis az eső, amikor egyik vízcsepp a másik után hull alá, de alkalmazkodik mindazoknak a természetéhez, amik befogadják, és mindegyik számára az lesz, ami annak pontosan megfelel.

Ilyen a Szentlélek is: egy és ugyanaz, és oszthatatlan. Kegyelmét kinek-kinek úgy osztja, amint akarja. Amiképpen a száradó fa, ha magába szívja a vizet, új hajtást sarjaszt, ugyanúgy a bűnös lélek is, ha a megtérés folytán méltóvá lesz a Szentlélekre, hozni kezdi az igazlelkűség hajtásait. A Szentlélek is egy és ugyanaz, és mégis Isten tetszése szerint és Krisztus nevében sokféle erényt hoz létre.

Így az egyik ember nyelvét a bölcsesség hirdetésére használja fel, a másik lelkének prófétai megvilágosítást ad; van, akinek a gonosz lelkek kiűzésére ad erőt; van, akit a Szentírás értelmezésével ajándékoz meg. Van, akit erőssé tesz az önmegtartóztatásra, mást pedig az irgalmasság gyakorlására nevel. Van, akinek azt sugallja, hogy böjtöljön, és aszketikus életet éljen. Másokat a földiek megvetésére tanít, és van, akit felkészít a vértanúságra. Mindenkiben más és más, de ő maga önmagában sohasem más, a Szentírás szerint: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele{n}{r}1 Kor 12, 7{/r}{/n}.

A Szentlélek érkezése szelíd és enyhe, felfogása kellemes, a legkönnyebb iga. A fény és a tudás felvillanó sugarai előzik meg érkezését. Az oltalmazó testvér szeretetével jön, hogy üdvözítsen, gyógyítson, tanítson, intsen, erősítsen, vigasztaljon; azért jön, hogy megvilágosítsa az elmét, először abban a lélekben, amely befogadja, azután pedig ennek a közreműködésével, mások lelkében is.

Mint amikor valaki sötétben tartózkodott, és hirtelen beragyogja a nap világossága, akkor látja meg tisztán mindazt, amit azelőtt nem látott, ha szeme már megszokta a fényt; így van azzal is, aki oly szerencsés, hogy megkapja a Szentlélek ajándékát: megvilágosodik a lelke, és emberi képességet meghaladó módon szemlélheti azt, amit azelőtt nem látott.

Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. {*} A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele, alleluja.

Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. {*} A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele, alleluja.

Szeretteim, ha az Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk. Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk.

Láttuk, és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül. Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben. Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne. Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad.

Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy örömmel és bizalommal várjuk az ítélet napját, mert amilyen (nyugodt) ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem büntetés. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet. Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, hazudik. Mert, aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát. Ezt a parancsot kaptuk tőle: Aki Istent szereti, szeresse testvérét is.

Isten előbb szeretett minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. {*} Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne, alleluja.

Az Úr lett a mi szabadítónk, szeretetében ő maga váltott meg minket. {*} Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk, és hittünk benne, alleluja.

A Szentlélek említésének hallatára ki ne figyelne fel, és ki ne gondolna a legmagasabbrendű természetre? Hiszen Isten Lelke a neve, az igazság Lelke, aki az Atyától származik: készséges Lélek, uralkodó Lélek, Szent Lélek, ezek az ő saját és egyedi nevei.

Hozzá folyamodik mindenki, aki rászorul arra, hogy megszenteljék: minden élő az ő erejét kívánja, akinek lehelete mintegy öntözi és erősíti őket, hogy mindegyik elérhesse saját természetes célját.

Ő a megszentelés kiindulópontja, a szellemi fény, aki önmagából ajándékoz megvilágosítást mindenkinek, hogy kutatni tudja az igazságot.

Természete szerint elérhetetlen, de jósága miatt elnyerhető; jóllehet erejével mindent betölt, mégis csak azok számára közölhető, akik méltók rá; ezeknek sem egyforma mértékben adja önmagát, hanem hitük arányában árasztja rájuk erejét.

Lényege szerint egyszerű, erőiben sokféle: minden egyes ember számára egészen jelen van, és teljesen van mindenütt; úgy osztja szét önmagát, hogy semmi kisebbedést nem szenved; mindnyájan úgy részesülnek benne, hogy ő maga ép marad. Úgy, mint a napsugár, amely jótékony erejével mintha csak egy személyre világítana, mégis beragyogja a földet, a tengert, és átjárja a levegőt.

Így a Szentlélek is minden ember számára, aki képes őt befogadni, úgy van jelen, mintha csak az övé lenne, ugyanakkor mindenkinek elegendő és teljes kegyelmet ad. A kegyelemmel aztán minden belőle részesedő úgy gazdálkodik, ahogyan saját természete lehetővé teszi, s nem úgy, amennyire a Szentlélek képes.

A Szentlélek magasba ragadja a szíveket, kezén fogva vezeti a gyengéket, s tökéletessé teszi a haladókat. Ő teszi lelki emberekké azokat, akik megtisztultak minden szennytől azáltal, hogy átragyogja őket a vele való közösség.

Ahogy a tárgyak csillogó fényesek lesznek, ha napsugár éri őket, s maga a napsugár is visszaverődve róluk felragyog rajtuk, úgy a lelkek is, akik a Szentlelket hordják magukban, és a Szentlélek fénye éri őket, maguk is lelkivé válnak, és mások felé is sugározzák a kegyelmet.

Tőle származik az eljövendő dolgok előre tudása, a szent titkok ismerete, az elrejtett dolgok megértése, az adományok szétosztása, a mennyeiekkel való társalgás és örömeikben való részvétel; neki köszönhető a soha véget nem érő öröm, az Istenben való állhatatosság, az Istenhez való hasonlóság, s aminél nagyobbat nem lehet kívánni, tőle van, hogy istenivé lesz az ember.

Ne nyugtalankodjék a szívetek: elmegyek az Atyához, és amikor eltávozom tőletek, elküldöm nektek {*} Az igazság Lelkét, és akkor majd örül a szívetek, alleluja.

Én meg majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek. {*} Az igazság Lelkét, és akkor majd örül a szívetek, alleluja.

Szeretteim! Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten szülötte; és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is. Abból tudjuk meg, hogy szeretjük Isten gyermekeit, hogy szeretjük az Istent, és eleget teszünk parancsainak. Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek.

Mert mindenki, aki az Istentől való, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk. Ki győzi le a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek tesz tanúságot róla, mert a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak a mennyben: az Atya, az Ige és a Szentlélek; és ez a három egy. És hárman vannak, akik bizonyságot tesznek a földön: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

Az emberek tanúságát is elfogadjuk, s az Isten tanúsága többet jelent. Az Isten tanúsága az, hogy tanúságot tett a Fia mellett. Aki hisz az Isten Fiában, magában hordja az (Isten) tanúságát. Aki nem hisz Istennek, hazugságot tulajdonít neki, épp mert nem hisz tanúságában, amelyet az Isten tett Fia mellett. Mert ennek a tanúságnak az a tartalma, hogy az Isten örök életet adott nekünk, s ez az élet az ő Fiában van. Aki magáénak mondhatja a Fiút, annak van élete; aki nem mondhatja magáénak az Isten Fiát, annak nincs élete.

Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. {*} És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság, alleluja.

Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől. {*} És a Lélek tanúságot tesz róla, mert a Lélek igazság, alleluja.

A II. vatikáni zsinat Lumen gentium kezdetű, az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciójából

Amikor a Fiú befejezte a földön azt a munkát, amelynek elvégzésével megbízta az Atya, Pünkösdkor a Szentlélek küldetése kezdődött, hogy ő legyen az Egyház állandó megszentelője, és így a hívőknek – Krisztus által az egy Lélekben – szabad útjuk legyen az Atyához. Az élet Lelke ő, vagyis örök életre szökellő vízforrás; általa eleveníti meg az Atya a bűn halálával meghalt embereket, amíg halandó testüket is életre nem kelti Krisztusban.

A Szentlélek úgy lakik az Egyházban és a hívők szívében, mint templomban, imádkozik bennük, és tanúbizonyságot tesz arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Az Egyházat – amelyet elvezet a teljes igazságra, s egyesít közösségben és szolgálatban – ellátja és irányítja a különféle hierarchikus és karizmatikus adományokkal, fel is ékesíti sajátos gyümölcseivel.

Az evangélium erejével megfiatalítja az Egyházat, szüntelenül megújítja, és elvezeti a Vőlegényével való tökéletes egyesülésre. Mert a Lélek és a menyasszony így szól az Úr Jézushoz: Jöjj el!{n}Vö. {r}Jel 22, 17{/r}{/n}

Így az egész Egyház, mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek egységéből egybegyűlt nép áll előttünk.

A hívők összessége a Szentlélek kenetét kapta, s így nem tévedhet meg hitében. Ezt a kiváltságos tulajdonságát akkor nyilvánítja ki, az egész népben meglevő természetfeletti hitérzék birtokában, amikor – kezdve a püspöktől a legkisebb világi hívőig – kifejezi általános egyetértését a hit és erkölcs dolgaiban.

Az Isten népe a szent tanítóhivatal vezetése alatt – és hűségesen ráhagyatkozva – már nem emberi tanításban részesül, hanem valóban Isten igéjét kapja; így azzal a hitérzékkel, amelyet az igazság Lelke hoz létre és tart ébren benne, elveszíthetetlenül birtokolja a hitet, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek{n}vö. {r}Júd 3{/r}{/n}, abba helyes ítélettel egyre mélyebben behatol, és azt mindig nagyobb teljességgel érvényesíti életében.

Ezenkívül ugyanez a Szentlélek az Isten népét nemcsak szentségeken keresztül és papi szolgálatokkal szenteli meg, vezeti és ékesíti erényekkel, hanem ajándékait tetszése szerint juttatva kinek-kinek{n}{r}1 Kor 22, 11{/r}{/n}, sajátos kegyelmeket is oszt szét a hívők minden fokozata között. Ezekkel a kegyelmekkel alkalmassá és készségessé teszi őket különféle munkák és feladatok vállalására az Egyház megújhodása és továbbépítése érdekében, ahogy az Írásban áll: A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon velük{n}{r}1 Kor 12, 17{/r}{/n}.

Ezeket a karizmákat, akár a legragyogóbbak közül valók, akár egyszerűbbek és gyakorta előfordulók, hálaadással és vigasztalódással kell fogadnunk, mert mindig éppen időszerűek és nagyon is hasznosak az Egyházban.

Az ünnep utolsó, nagy napján Jézus fennhangon hirdette: Aki hisz bennem, belsejéből élő víz folyói fakadnak. {*} Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek, alleluja.

Aki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék; belsejéből élő víz folyói fakadnak. {*} Ezt a Lélekről mondta, amelyben a benne hívők részesülnek, alleluja.

Szeretteim! Ezeket azért írtam nektek, hogy megtudjátok: nektek, akik hisztek az Isten Fia nevében, örök életetek van.

Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, odafigyel szavunkra. Ha pedig tudjuk, hogy akármilyen kéréssel fordulunk is hozzá, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk. Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki nem halállal egyenlő bűnnel vétkezik.

Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Tudjuk, hogy aki az Istentől való, nem vétkezik, mert az Istentől Született ereje megóvja (a bűntől), és a gonosz nem keríti hatalmába. Tudjuk, hogy mi az Istentől vagyunk, és hogy az egész világ a gonosz hatalmában van. Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, és megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent. Mi az Igazban vagyunk, az ő Fiában, Jézus Krisztusban. Ő az igaz Isten és az örök élet.

Tudjuk, hogy az Isten Fia eljött, {*} És megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent, alleluja.

Istent nem látta soha senki, az egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van. {*} És megadta nekünk az értelmet ahhoz, hogy megismerjük az igaz Istent, alleluja.

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

Krisztus Urunk mindazt beteljesítette itt a földön, amire küldetett; nekünk azonban még az Ige isteni természete örököseinek és részeseinek kellett lennünk, vagyis hogy eddigi életünket levetve egy másik életre alakuljunk át, és a vallásos életmódra ismét visszatérjünk. Ez másképpen nem volt lehetséges, mint a Szentlélekben való részesedés által.

A Szentlélek elküldésére és reánk való leszállására az volt a legalkalmasabb időpont, amelyik Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek eltávozása után következett.

Mert amíg Krisztus Urunk látható testi valóságában még együtt volt híveivel, addig – úgy vélem – minden jóval elhalmozta őket. Amikor azután eljött az idő, és távoznia kellett mennyei Atyjához, mindenképpen szükség lett arra, hogy Szentlelke által legyen hívei segítségére, és a hit által szívünkben lakjék, és most már a Szentlélek birtokában bizalommal kiálthassuk: „Abba, Atya”, s hogy minden erényt könnyen megszerezzünk, továbbá erősek és legyőzhetetlenek legyünk az ördög cselvetéseivel és az emberek támadásaival szemben; hiszen bennünk lakik a mindenható Szentlélek!

Könnyen igazolható mind az ószövetségi, mind az újszövetségi Szentírás tanúságtétele alapján, hogy a Szentlélek valamiképpen mássá alakítja, és új életre kelti azokat, akikre leszáll, és bennük lakik.

Isten szent embere, Sámuel mondotta Saulnak: Az Úr lelke rád száll, és más emberré változol{n}vö. {r}1 Sám 10, 6{/r}{/n}. Szent Pál pedig így beszél: Mi pedig mindnyájan, akik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, a dicsőségben fokról fokra hozzá hasonlóvá változunk át az Úr Lelke által. Az Úr ugyanis Lélek{n}{r}2 Kor 3, 17-18{/r}{/n}.

Ebből látható, hogy a Szentlélek valamiképpen más képmássá alakítja át azt, akiben benne lakik. Könnyen kiemeli a földi dolgok igézetéből az égiek szemlélésére, és a gyámoltalan, félénk embert pedig elszánttá, nagylelkűvé, erőssé teszi. Kétségtelenül ilyenekké lettek a tanítványok: a Szentlélek által úgy megerősödtek, hogy üldözőik támadása sem törte meg őket, és szilárdan kitartottak a Krisztus iránt való szeretetben.

Igaz tehát, amit az Üdvözítő mondott: Jobb nektek, ha én visszamegyek az égbe{n}vö. {r}Jn 16, 7{/r}{/n}. Mert így következett el a Szentlélek eljövetelének az ideje.

Ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. {*} Amikor eljön, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra, alleluja.

Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. {*} Amikor eljön, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra, alleluja.

Én, „az öreg” a kiválasztott Úrnőnek és gyermekeinek, akiket az Igazságban szeretek, de nemcsak én, hanem mindenki, aki megismerte az Igazságot, amely bennünk van, és velünk lesz örökre. Legyen velünk az Atyaistennek és Jézus Krisztusnak, az Atya Fiának kegyelme, irgalma és békéje, igazságban és szeretetben!

Igen örültem, hogy gyermekeid közt olyanokat találtam, akik az Igazságban élnek az Atyától kapott parancs szerint. És most kérlek, Úrnő, nem mintha új parancsról írnék neked, hisz ez kezdet óta parancsunk: Szeressük egymást! Ez a szeretet azt jelenti, hogy parancsai szerint éljünk.

Ez hát a parancs, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy éljetek szeretetben. Mert sok csaló fellépett a világban, aki nem vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el. Az ilyen csaló és antikrisztus. Vigyázzatok magatokra, nehogy elveszítsétek, amit már megszereztetek, hanem teljes bért kapjatok. Aki elfordul Krisztus tanításától, és nem marad hozzá hű, nem mondhatja magáénak az Istent. De aki kitart a tanításban, az Atyát is, a Fiút is magáénak mondhatja. Ha valaki nem ezzel a tanítással megy hozzátok, még csak ne is köszönjetek neki. Mert aki köszön neki, részes gonosz tetteiben.

Még sok mindenről tudnék írni, de nem akarom papírra és tintára bízni. Remélem, hogy egyszer eljutok hozzátok, és élőszóval mondom el, hogy örömünk teljes legyen.

Ez az a parancs, amelyet az Atyától kaptunk, nem mintha új parancs lenne ez, hiszen ez kezdet óta parancsunk: {*} Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.

Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok. {*} Éljetek igazságban és szeretetben, alleluja.

Az Úr azt parancsolta, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, vagyis az Alkotó, az Egyszülött és az Ajándék megvallásában.

Egy a mindenség Alkotója. Egy ugyanis az Atyaisten, tőle van minden; egy az Egyszülött, a mi Urunk, Jézus Krisztus, általa lett minden; és egy a Szentlélek, mindenben ő az Ajándék.

Minden dolog a maga természete szerint van elrendezve: egy a Hatalom, akiből ered minden; egy a Fiú, aki által valósul meg minden; és egy az Ajándék, akiben reménységünk beteljesedik. Semmi sem hiányzik az ekkora teljességből, minthogy benne – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben – van az Öröklét végtelensége, látás a Képmásban és az Ajándék boldogító birtoklása.

Hogy pedig ennek az Ajándéknak mi a szerepe bennünk, azt hallgassuk meg magának az Úrnak a szavaiból. Ezt mondja ugyanis: Még sok mondanivalóm volna nektek, de nem vagytok hozzá elég erősek{n}{r}Jn 16, 12{/r}{/n}. Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha elmegyek, akkor elküldöm hozzátok a Vigasztalót{n}vö. {r}Jn 16, 7{/r}{/n}.

Másutt pedig ezt olvashatjuk: Én majd kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad{n}{r}Jn 14, 16{/r}{/n}. Ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja{n}{r}Jn 16, 13-14{/r}{/n}.

Több dolog megértésének az előkészítésére mondta az Úr e szavakat. Benne van ezekben az ajándékot adónak a szándéka, és benne magának az ajándéknak az indoka és feltétele is. Mivel gyengeségünk nem tudná felfogni sem az Atyát, sem a Fiút, és az Isten megtestesülésére vonatkozó hitünket, amely nehéz, azért kell a Szentlélek ajándéka, hogy az ő közbenjáró szövetségével megvilágítsa értelmünket.

Ezt az ajándékot tehát a tudás megszerzésére kapjuk. Hiszen az ember testi képessége is tétlen, ha hiányzik az, ami a működéséhez szükséges. Ha nincs ugyanis napfény vagy más fényforrás, akkor a szemünket nem tudjuk használni. Ha nem jön semmi szó vagy hang, akkor a fülünk sem tudja teljesíteni a rendeltetését. Ha nincs, ami illatozzék, az orr sem láthatja el feladatát. Nem szűnik meg a képességünk, ha nincsenek meg e külső adottságok, de a képességek működése csak e külső adottságok által lehetséges. Ugyanígy van az emberi lélek is, mert ha a hite által nem merít a Szentlélek ajándékából, akkor van ugyan képessége az Isten megismerésére, de nem jut el a tudás világosságára.

Az Ajándék pedig, aki Krisztusban van, azonos mindenki számára. Sehol sem hiányzik, de csak az nyerheti el, aki saját maga is akar részesedni belőle, és csak annyiban marad benne, amennyiben ki-ki meg akarja érdemelni. Ő az, aki velünk marad a világ végéig, ő a vigasztalás várakozásunk idején, az ajándékokból fakadó cselekedeteinkben ő a jövendő reményünk záloga, értelmünknek ő a fénye, lelkünknek ő a ragyogó világossága.

Eljött az idő, és én elmegyek ahhoz, aki küldött engem, mondja az Úr; ne nyugtalankodjék a szívetek, s ne csüggedjen: {*} Kérni fogom értetek az Atyát, hogy ő őrizzen meg benneteket, alleluja.

Ha nem megyek el, akkor nem jön el a Vigasztaló; amikor eltávozom tőletek, elküldöm őt nektek. {*} Kérni fogom értetek az Atyát, hogy ő őrizzen meg benneteket, alleluja.

Kedvesem, kívánom, hogy minden sikerüljön neked, és egészséges légy testben is, lélekben is. Nagyon örültem, amikor testvérek érkeztek, és tanúsították, hogy igaz vagy, s az igazság útján jársz. Nincs nagyobb örömöm, mint amikor hallom, hogy gyermekeim az igazság útján járnak.

Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az Egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.

Írtam valamit az Egyháznak, de Diotrefész vezetésre törekszik, nem fogad el minket. Ezért, ha majd megérkezem, szóba hozom viselt dolgait, hogy mindent összefecseg rólunk. Sőt még ezzel sem elégszik meg, hanem egyfelől nem fogadja be a testvéreket, másfelől azokat, akik erre hajlandók volnának, megakadályozza benne, és kitiltja az Egyházból.

Kedvesem, ne a rosszat utánozd, hanem a jót. Aki a jót teszi, az Istentől van, aki a rosszat teszi, az nem látta az Istent. Demetriusz mellett mindenki, még maga az Igazság is bizonyságot tesz; mi is tanúskodunk, és te tudod, hogy igaz a tanúságunk.

Még sok mindent tudnék neked írni, de nem akarom neked tintával és nádtollal írni. Remélem, hogy rövidesen látlak, és akkor élőszóval beszélgetünk. Béke veled! Üdvözölnek barátaid. Üdvözöld barátainkat, név szerint.

Ne a rosszat utánozd, hanem a jót. {*} Aki a jót teszi, az Istentől van, alleluja.

Érdemet szerez, aki Istenre való tekintettel türelmesen elviseli a fájdalmat. {*} Aki a jót teszi, az Istentől van, alleluja.

„Sokféle nyelven beszéltek.” Úgy akarta ugyanis Isten nyilvánvalóvá tenni a Szentlélek jelenlétét, hogy különféle nyelveken beszéltek azok, akik elnyerték őt. Értsük meg, kedves testvéreim, hogy arról a Szentlélekről van szó, akivel a szeretet kiárad szívünkbe.

A szeretetnek kellett ugyanis összegyűjtenie Isten Egyházát az egész földkerekségről. Akkor a Szentlelket elnyert egy ember is elegendő volt arra, hogy sokféle nyelven beszéljen. Ma már a Szentlélek által összegyűjtött Egyház egysége beszél minden nyelven.

Ezért ha valaki számon kérné valamelyikünktől: „Megkaptad a Szentlelket, miért nem beszélsz minden nyelven?”, azt mondhatnánk neki: „Hiszen az összes nyelven beszélek, mivel tagja vagyok Krisztus ama titokzatos testének, vagyis az Egyháznak, amely minden nyelven beszél. Hiszen mi mást tett nyilvánvalóvá Isten a Szentlélek jelenlétével, mint az ő Egyházát, amely minden nyelven beszél?”

Így teljesedett be az Úr ígérete: Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe. Az új bor új tömlőbe való, hogy mindkettő megmaradjon{n}vö. {r}Lk 5, 37-38{/r}{/n}.

Amikor hallották az apostolokat minden nyelven beszélni, találóan jegyezték meg egyesek: Ezek teleitták magukat édes borral{n}{r}ApCsel 2, 13{/r}{/n}. A szentség kegyelme által megújítva ugyanis már új tömlőkké váltak, hogy az új borral: vagyis a Szentlélekkel eltelve, és minden nyelven beszélve, kezdjenek mintegy forrani, és ezzel az egészen nyilvánvaló csodával már előre jelezzék az eljövendő katolikus Egyházat, amely az összes nemzet nyelvén beszél.

Ezt a napot tehát úgy ünnepeljétek meg, mint Krisztus teste egységének tagjai. Nem fogtok hiába ünnepelni, ha azzá váltok, amit magasztaltok: ha ahhoz az Egyházhoz ragaszkodtok, amelyet az Úr eltölt Szentlelkével, és az egész világon gyarapítva elismeri saját Egyházának, az Egyház pedig elismeri őt Urának. Hiszen a vőlegény sem felejtkezik el menyasszonyáról, mivel senki idegen nem pótolja őt számára.

Nektek, akik az összes nemzetből gyűltetek egybe, vagyis Krisztus Egyházának, Krisztus tagjainak, Krisztus testének, Krisztus jegyesének szól az Apostol intése: Viseljétek el egymást szeretettel! Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet!{n}Vö. {r}Ef 4, 2{/r}{/n}

Látjátok, amikor megparancsolja, hogy viseljük el egymást, rögtön hozzátette a szeretetet is; és amikor az egység eléréséről beszél, azonnal rámutat a béke kötelékére is. Ez az Isten háza, amely élő kövekből épült; boldogan él benne a családfő, mert nem kell látnia szemének a romlásba döntő széthúzást.

Isten, aki ismeri a szívet, nekik is megadta a Szentlelket, éppúgy, mint nekünk. {*} Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket, alleluja.

Így hát a pogányoknak is megadta az Isten a bűnbánatot az életre. {*} Nem tett különbséget köztünk és köztük, amikor a hittel megtisztította a szívüket, alleluja.