A TEMPLOMSZENTELÉS KÖZÖS ZSOLOZSMÁJA

HIMNUSZ

Krisztus, ég és föld Ura, jó Királya,

csarnokod hangos ma az énekszótól,

mert a búcsúnap hívogatja néped

messze vidékről.

Lám, e szent csarnok csakugyan királyi

székhely, tündöklő kapu, mely az égbe

nyílik, s mindenkit befogad, ki hozzád

vágyik, igyekszik.

Egybegyűjt minket közös ünnepekre,

és a hét szentség sugarába von be,

asztalt terítve ez a hely erőt ad,

hogy haza jussunk.

Istenünk, vedd hát szívesen szavunkat,

áldj, vezess, kérünk, igaz útra téríts!

Házad népének, magadénak ismerd,

mind, aki itt van!

Áldjuk egy szívvel, kit Atyának mondtál,

téged is, Jézus, kegyes Üdvözítőnk,

s kettőtök Lelkét: vigadozva ég, föld

zengje az áldást! Ámen.

Ant. 1Emeljétek föl fejeteket, kapuk, táruljatok föl, örök kapuk! Alleluja. 23. zsoltár

Akkor odajött hozzám a hét angyal közül az egyik, az, akinél az utolsó hét csapással teli hét csésze volt, és megszólított: „Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét!”

És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis. Széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. Nevek voltak a kapukra vésve, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu, északon három kapu, délen három kapu és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

Annál, aki beszélt velem, arany mérőnád volt, hogy megmérje a várost, kapuit és falát. A város négyszögben épült, a hossza annyi volt, mint a szélessége. Megmérte a várost e náddal: tizenkétezer stádium. Hossza, szélessége és magassága ugyanannyi volt.

Megmérte a falat: száznegyvennégy könyök emberi mérték szerint, ami egyenlő az angyal mértékével is. Falai jáspiskőből épültek, a város pedig tükörfényes színaranyból.

A város falainak alapjait mindenféle drágakő díszítette. Az első alapkő jáspis, a második zafír, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd, az ötödik szárdonix, a hatodik kárneol, a hetedik krizolit, a nyolcadik berill, a kilencedik topáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

A tizenkét kapu tizenkét gyöngy: mindegyik kapu egy-egy gyöngy. A város utcái tükörfényes színaranyból voltak.

De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány. Fényében járnak a nemzetek, és a föld királyai hódolnak neki. Kapuit nem zárják be soha, hisz ott nincs éjszaka.

A népek odahordják kincseiket és értékeiket. Nem jut oda be sem tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

Jeruzsálem! Utcáid tükörfényes színaranyból vannak, és örömdal zeng benned; {*} És minden házad ezt harsogja: Alleluja.

Tündöklő fénnyel ragyogsz, és a föld minden táján magasztalnak téged. {*} És minden házad ezt harsogja: Alleluja.

Szeretteim! Szakítsatok minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással. Mint újszülött csecsemők kívánjatok lelki, vizezetlen tejet, hogy tőle felnőjetek az üdvösségre, hisz tapasztaltátok, hogy milyen jó az Úr.

Menjetek hozzá, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – az Isten kiválasztott és megbecsült, és mint élő kövek, épüljetek fölé lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat hozzatok Jézus Krisztus által. Ezért van benne az Írásban: „Lám, kiválasztott, becses szegletkövet rakok le Sionban. Aki hisz benne, az nem vall szégyent.” Nektek tehát, mivel hisztek benne, dicsőségetekre válik, a hitetlenekre ellenben ez vonatkozik: Az a kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkő lett, a botlás köve és a botrány sziklája: megbotlanak rajta, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. Ti valamikor nem voltatok nép, most pedig Isten népe vagytok; régen nem nyertetek kegyelmet, most pedig irgalomra találtatok.

Szeretteim, kérlek benneteket, hogy mint idegenek és zarándokok, tartózkodjatok a testi kívánságoktól, mert ezek a lélek ellen törnek. Éljetek szép életet a pogányok között, hogy lássák jótetteiteket, és látogatása napján majd magasztalják az Istent, épp, amiért most gonosztevőnek rágalmaznak benneteket.

Engedelmeskedjetek az Úrért minden emberi hatalomnak, mind a királynak, a legfőbbnek, mind a helytartóknak, akiket ő küldött, hogy a gonoszokat megbüntessék, a jókat pedig kitüntessék. Mert az az Isten akarata, hogy tetteitekkel némítsátok el az ostoba emberek tudatlanságát. Szabad emberek vagytok, de nem arra való a szabadságotok, hogy a gonoszság takarójának használjátok, hanem mint Isten szolgái (úgy éljetek vele). Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt!

Jeruzsálem kapui zafírból és smaragdból épültek, és falai körös-körül drágakőből. {*} És a tornyok színaranyból.

Amikor a templom elkészült, akkor Salamon összegyűjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból. Tehát Izrael férfiai mind összegyűltek Salamon királynál Etanim hónapjában – ez a hetedik hónap_–, az ünnepen. S a papok fölvitték a ládát és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt. Ezeket a papok és leviták vitték.

Amikor a papok kiléptek a szentélyből, történt, hogy a felhő betöltötte az Úr templomát, annyira, hogy a papok a felhőtől nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsősége betöltötte az Úr templomát. Akkortájt mondta Salamon: „Az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni. Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök időkre lakhatsz.”

Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét, és így szólt: „Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyéből színed előtt járnak. Atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk. De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: »Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem előtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem előtt járnak, ahogyan te a színem előtt jártál.«

Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél! Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem. De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyről azt ígérted: »Ott lesz a nevem,« s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond.”

„Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg.”

Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. {*} Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

Szemem nyitva lesz, és fülem figyel az imádságra, amelyet ezen a helyen mondanak. {*} Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

A Szentírás mindnyájunkat, akik Jézus Krisztusban hiszünk, eleven köveknek nevez: Mint élő kövek lelki templommá épültök a szent papságban, hogy Istennek tetsző lelki áldozatot hozzatok Jézus Krisztus által{n}{r}1 Pét 2, 5{/r}{/n}.

A földi kövek használatánál megfigyelhetjük, hogy az épület alapozásakor a teherbíróbb és nagyobb köveket építik be először. Ezeknek kell elbírniuk az egész épület súlyát. Ugyanezt kell észrevennünk azoknál az eleven köveknél is, akiknek a helye a lelki épület alapjában van. Hiszen kik alkotják ennek az alapját? – Az apostolok és a próféták. Pál ezt így tanítja: Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga a mi Urunk, Jézus Krisztus{n}{r}Ef 2, 20{/r}{/n}.

Hogy azonban te, kedves hallgatóm, nagyobb készséget tanúsíts ennek az épületnek a felépítésére, és hogy minél mélyebbre kerülj ennek az alapjába, tudd meg, hogy ennek az épületnek az alapja maga Krisztus. Pál apostol ugyanis azt mondja: A lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, mást senki nem rakhat{n}{r}1 Kor 3, 11{/r}{/n}. Boldogok tehát azok, akik erre a nemes alapra vallási és szent épületeket emeltek.

De az Egyháznak ebben az épületében oltárnak is kell lennie. Úgy gondolom tehát, hogy közületek mint eleven kövek közül azok lesznek alkalmasak arra, hogy Jézus belőlük oltárt építsen, akik készségesek az imádságra és éjjel-nappal könyörögnek Istenhez és bemutatják neki a könyörgés áldozatát.

De vedd fontolóra az oltár köveinek tulajdonított dicséretet! Amint írva van Mózes törvénykönyvében: vas nem érintette, faragatlan kövekből való oltárt kell építeni{n}vö. {r}Józs 8, 31{/r}{/n}. Kik ezek a faragatlan kövek? Talán a szent apostolok lehetnek ezek a faragatlan, tiszta kövek, ők mindnyájan együtt alkotják az oltárt, az egyetértés és az összhang miatt. Hallottuk ugyanis róluk, hogy amikor egyetértésben megnyílt az ajkuk az imádságra, így szóltak: Urunk, te belelátsz mindenkinek a szívébe{n}{r}ApCsel 1, 24{/r}{/n}.

Ők tehát képesek voltak arra, hogy egy szívvel, egy szóval és egy lélekkel együtt imádkozzanak. Talán ők méltók arra, hogy belőlük épüljön fel az az egy oltár, amelyen Jézus bemutatja az Atyának az áldozatot.

De nekünk is arra kell törekednünk, hogy mindnyájan egyetértve ugyanúgy beszéljünk, ugyanúgy érezzünk. Ne tegyünk semmit sem versengve vagy hiú dicsőségvágyból, hanem tartsunk ki egy érzületben és ugyanazon véleményben, így talán mi is alkalmas oltárkövekké válhatunk.

Az Úr háza hegytetőre lett alapozva, és magasabb lett a halmoknál: {*} És hozzá özönlenek mind a nemzetek, és így beszélnek: Dicsőség neked, Istenünk!

Örömujjongás közt jönnek vissza, mert mindegyik hozza a kévét. {*} És hozzá özönlenek mind a nemzetek, és így beszélnek: Dicsőség neked, Istenünk!

E közösség mai ünnepének tárgya: az imádság házának felszentelése. Ez tehát a mi imádságaink háza: Isten háza pedig mi magunk vagyunk. Ha Isten háza mi vagyunk, e világban épülünk, hogy a világ végén felszenteljenek bennünket. Az épület, sőt az építkezés maga is munkát kíván, a felszentelés már ujjongást.

Ami itt történt, amikor a falak emelkedtek, az történik most is, amikor a Krisztusban hívők összegyűlnek. Amikor ugyanis hisznek, mintegy fa és kő termelődik az erdőkből meg a hegyekből; amikor megtanulják hitünket és megkeresztelkednek, akkor formálódnak, mesterkezek faragják, egyengetik és helyükre illesztik őket.

Mindazonáltal csak úgy alkotják az Úr házát, ha szeretetben illeszkednek össze. Ha a gerendák és a kövek nem kapcsolódnának biztos rendben egymásba, ha nem kötődnének békésen egybe, ha nem illeszkednének egymáshoz, senki sem lépne be ebbe a templomba. Végül, ha azt látod, hogy egy épületben a kövek és gerendák jól illeszkednek egymáshoz, biztonságosan beléphetsz, nem félsz, hogy összeomlik.

Krisztus Urunk tehát be akar lépni és közöttünk akar lakni, ezért mondotta mintegy építő szándékkal: Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!{n}{r}Jn 13, 34{/r}{/n} Parancsot adok nektek, mondta. Amíg ugyanis régiek voltatok, még nem alkottátok az én házamat. Saját romjaitokban hevertetek. Szeressétek tehát egymást, hogy kiemelkedjetek régi romjaitokból.

Gondoljátok meg tehát, szeretteim, hogy a jövendölések és ígéretek alapján még fel kell építenünk ezt a házat az egész világon. Amikor a fogság után felépült az Úr háza, a zsoltár szavaival ezt mondották: Új dalt énekeljetek az Úrnak, az Úrnak minden föld énekeljen!{n}Vö. {r}Zsolt 149, 1{/r}{/n} Amit úgy mondtak akkor, hogy új dal, arról azt mondja az új parancs. Mi volna az az új ének, ha nem az új szeretet? Aki szeret, az énekel. Ennek az énekesnek a hangja a szent szeretet tüze.

Amit tehát megvalósítva látunk szemeinkkel ezekben a falakban, az legyen meg bensőleg lelkünkben; és amit tökéletesnek látunk kövekben és gerendákban, azt Isten kegyelméből valósítsátok meg testetekben.

Mindenekelőtt tehát adjunk hálát Urunknak, Istenünknek, akitől minden jó adomány és minden tökéletes ajándék származik, áldjuk jóságát lelkünk igazi örömével, mert meglátogatta hívei lelkét ennek az imádság házának az építésénél, érzéseiket felszította, és segítséget is nyújtott. A még nem akaróknak azt sugallta, hogy akarjanak, a jóakaratú törekvéseket pedig tettekre váltotta; az Isten maga ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően{n}{r}Fil 2, 13{/r}{/n}, tehát mindezt ő kezdte és ő is fejezte be.

Mily kedves a te hajlékod, Seregek Ura: epedve sóvárog lelkem, {*} Az Úr udvarába!

Aki házadban élhet, Urunk, téged dicsérhet szüntelen. {*} Az Úr udvarába!

Ant. 1 Jeruzsálem utcáit ujjongás tölti be, és minden útján örömdal zeng: Alleluja.

Nagyböjtben: ant. Az Úr templomában mindenki zengi: Dicsőség! 146. zsoltár

Ant. 2 Az Úr erőssé tette kapuid zárát, és fiaidat megáldotta benned. Alleluja. 147. zsoltár

Ant. 3 Isten városában ujjong a szentek serege, és himnuszt énekelnek az angyalok Isten trónja előtt, alleluja. Kantikum

Nagyböjtben: Dicsőség neked, Istenünk, Krisztus által az Egyházban! Kantikum

Már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem az Isten országának polgárai és családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tartja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává.

Magnificat-ant. Mindörökre örvendjetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne mind, akik őt szeretitek! Alleluja.

HIMNUSZ

Jó alapnak, szegletkőnek

Krisztus az, ki küldetett,

ki a falat anyagában

kétszeresen megköti;

kit Sion magára vállalt,

s benne híven fennmarad.

Isten előtt igen kedves,

szent e város szerfölött,

dicsérete szép hangzású

és ujjongó éneke,

amidőn a Három-Egyet

énekszóval hirdeti.

Nagy Istenünk, kérve kérünk,

templomodba jöjj ide;

könyörülő jóságoddal

kéréseink elfogadd;

bőven áraszd áldásodat

e szent helyre szüntelen.

Nyerjék itt meg, amit kérnek

esdekelve híveid,

s amit kaptak, meg is tartsák

szentjeid közt szüntelen,

hogy az égi honba lépve

békességre leljenek!

Magasságos nagy Istennek

dicsőség és tisztelet;

az Atyának és Fiának

égi Szent Láng, teveled,

hatalmát és dicsőségét

zengjék minden századok! Ámen.

Elvezetem őket szent hegyemre, és örömmel töltöm el őket házamban, az imádság helyén. Elfogadom égő- és véres áldozataikat oltáromon, mert házam minden nép számára az imádság háza lesz.

Benedictus-ant. Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Erre gyorsan lemászott, és boldogan házába fogadta Jézust. Ma üdvösség köszöntött erre a házra, alleluja.

Krisztusra, a kiválasztott alapkőre épült élő kövek vagyunk. Kérjük mindenható Atyánkat szeretett Egyházáért, és valljuk meg hitünket:

Atyánk, isteni Szőlősgazda, tisztítsd meg, őrizd és gyarapítsd szőlődet,

hogy a mennyből alászállt új Jeruzsálem mindenki előtt dicsőséges jegyesedként tündököljön!

Istenünk, te megengeded, hogy templomunk felszentelésének napját lelkünk javára évente megünnepeljük, hallgasd meg néped könyörgő szavát. Add, hogy erről a helyről mindig tiszta áldozat szálljon eléd, reánk pedig a megváltás bőséges kegyelme áradjon.

Istenünk, te élő kövekből, választottaidból emelsz örök hajlékot fölséges nevednek. Add, hogy Egyházadat bőkezűen töltse el az ajándékozó Szentlélek, és hívő népedből egyre inkább felépüljön a mennyei Jeruzsálem.

Istenünk, te Egyháznak nevezted népedet. Add, hogy az a közösség, amely nevedben egybegyűlt, csak téged szolgáljon, szeressen és kövessen; és vezetéseddel jusson el a megígért mennyei hazába.

HIMNUSZ

Jeruzsálem boldog város,

neve: béke-látomás,

élő kövek anyagából

épül mennyek magasán,

mint menyasszonyt koronázzák

égi angyalseregek.

Égből, mint a nászteremből,

megújultan száll alá,

jön az Úrral egybekelni

érintetlen mátkaként,

egytől-egyig minden fala,

minden tere színarany.

Drágagyöngyök ékesítik

kitáruló kapuit,

érdemeik erejével

odajutnak mindazok,

kiket Krisztus szent nevéért

itt lenn üldöz a világ.

Vágják-vésik és simára

csiszolják a köveket,

az építész keze által

kapják végső helyüket,

beillesztve ott maradnak

szent falaknak részeként.

A fölséges Úristennek

dicsőség és tisztelet,

az Atyának és Fiának

s égi szent Láng, teneked

hatalommal és áldással

zengjünk örök éneket. Ámen.

Ant. 1 Megszentelte hajlékát az Úr: nem fog megrendülni, mert Isten lakik benne. Alleluja. 45. zsoltár

Ant. 3 Nagyböjtben: Eljön minden nemzet, és színed elé borul, Urunk. Kantikum

Láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. Nem jut oda be sem tisztátalan, sem gonosztevő, sem hazug, csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe.

Magnificat-ant. Megszenteli hajlékát az Úr: itt van az Isten háza, ahol az ő nevét segítségül hívjuk, amint írva van: Ott lesz az én nevem – mondja az Úr. Alleluja.

Üdvözítőnk életét adta, hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Könyörögjünk hozzá:

az új és örök szövetség szentségeivel szüntelenül újítsd meg Egyházadat!

Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az.

Ti az élő Isten temploma vagytok, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, ők meg a népem.

Halljátok az Úr szavát, akik beléptek a kapukon, hogy leboruljatok az Úr előtt! Ne bízzatok az ilyen csalóka szavakban: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez! Ha jobbá teszitek utaitokat és szándékaitokat, akkor veletek lakom e szent helyen.

Ezt mondja a Seregek Ura. Megrendítem az eget és a földet, és ideáramlik minden népnek a kincse. Betöltöm ezt a templomot dicsőséggel – mondja a Seregek Ura. Ennek az új templomnak a dicsősége felülmúlja a régiét – mondja a Seregek Ura, mert ezen a helyen adom a békét – mondja a Seregek Ura.