HÚSVÉTI SZENT HÁROMNAP

HIMNUSZ

Urunknak áldott napja ez,

szent fényességgel virradó,

világnak átkos vétkeit

kiontott szent vér mossa le.

Eltévedt ember hitre tér,

vakok szemében gyúl a fény;

s hogy irgalmat nyert a lator,

félelmünk immár megszűnik!

Ámulnak mind az angyalok

látván a bűnbánó latort,

ki bízva Krisztushoz kiált,

s menny üdvösségét élvezi.

Csodálandó nagy szent titok:

világnak bűnét elveszi,

s a testben járók vétkeit

eltörli Krisztus teste már.

Mi más lehetne nagyszerűbb?

Bűnt megbocsát az irgalom,

félelmet űz a szeretet,

s új életet hoz a halál.

Maradj örökre, Jézusunk,

fényes húsvéti örömünk,

s kiket kegyelmed újraszült,

oszd meg dicsőséged velünk.

Dicsérünk, Jézus, szüntelen,

ki feltámadtál győztesen,

Atyának, Léleknek veled

most és örökre tisztelet. Ámen.

Ant. 1 Én vagyok, aki vagyok, és a gonoszok tanácsát nem követem, hanem az Úr törvényében lelem örömömet, alleluja. Zsolt 1

Ant. 2Kértem Atyámat, és örökségül adta nekem a népeket, alleluja. Zsolt 2

Ant. 3Lefeküdtem, és elaludtam, de feltámadtam, mert mellettem állt az Úr, alleluja. Zsolt 3

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött.

Isten szólt: „Legyen világosság”, és meglett a világosság. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől. A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának. Aztán este lett és reggel: az első nap.

Isten újra szólt: „A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat és alkosson válaszfalat a vizek között.” Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte. És este lett és reggel: második nap.

Isten ismét szólt: „Gyűljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz.” Úgy is történt. Isten a szárazat földnek nevezte, az összefolyt vizeket pedig elnevezte tengernek. És Isten látta, hogy ez jó.

Akkor megint szólt Isten: „Teremjen a föld zöldellő növényeket,amelyek termést hoznak, fákat, amelyek magot rejtő gyümölcsöt teremnek a földön.” Úgy is lett. A föld zöldellő növényeket termett, amelyek termést hoznak fajuk szerint, és fákat, amelyek gyümölcsöt érlelnek, amelyekben magvak vannak a fajtának megfelelően. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a harmadik nap.

Akkor megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, s válasszák el a nappalt az éjszakától. Határozzák meg az ünnepeket, a napokat és az éveket. Fényeskedjenek az égbolton, s világítsák meg a földet.” Úgy is lett. Isten megteremtette a két nagy világítót. A nagyobbik világítót, hogy uralkodjék a nappalon, és a kisebbik világítót, hogy uralkodjék az éjszakán, s hozzá még a csillagokat. Isten az égboltra helyezte őket, hogy világítsák meg a földet, uralkodjanak a nappal és éjszaka fölött, s válasszák el a világosságot meg a sötétséget. Isten látta, hogy ez jó. Este lett és reggel: a negyedik nap.

Isten szólt: „A vizek teljenek meg élőlények sokaságával; az égen, a föld felett, az égbolt alatt pedig röpködjenek madarak.” Isten megteremtette fajtájuk szerint a nagy tengeri állatokat és mind az élőlényeket, amelyek mozognak vagy a vízben úszkálnak. És a röpködő madarakat is, ugyancsak fajtájuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. Isten megáldotta őket, és így szólt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a tengerek vizét, s a madarak is szaporodjanak a földön.” Este lett és reggel: az ötödik nap.

Aztán szólt Isten: „Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint.” Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó.

Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ő uralkodjék a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.” Isten megteremtette az embert saját képmására: Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.

Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden állat fölött, amely a földön mozog.” Aztán ezt mondta Isten: „Íme, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden növényt táplálékul adok.” Úgy is történt. Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott. Este lett és reggel: a hatodik nap.

Így készült el a föld, az ég, és minden, ami benne van. Isten a hetedik napon befejezte művét, amit alkotott. A hetedik napon megpihent munkája után, amit végzett.

{v}1{/v}Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!{x}

Csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!

Fölséget és pompát öltöttél magadra,{x}

{v}2{/v}a fényesség a te palástod.

{v}5{/v}Szilárd alapokra ágyaztad a földet,{x}

nem fog az sohasem meginogni.

{v}6{/v}Az őstenger köntösként takarta,{x}

vizek borították még a hegyeket is.

{v}10{/v}Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket,{x}

ott csörgedeznek a hegyek között.

{v}12{/v}Partjukon fészkelnek a dalos madarak,{x}

az ágak közt énekük hangzik.

{v}13{/v}A hegyeket égi palotádból öntözöd,{x}

alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.

{v}14{/v}Füvet sarjasztasz az állatoknak,{x}

és növényeket az ember hasznára, hogy kenyeret teremjen a föld.

{v}24{/v}Mennyi mindent alkottál, Uram,{x}

Bölcsességgel rendeztél el mindent.

Betöltik a földet teremtményeid{x}

{v}35c{/v}Mondj áldást, lelkem, az Úrnak.

{v}4{/v}Sziklaszilárd az Úr igéje,{x}

minden tettét hűség vezeti.

{v}5{/v}Az igazlelkűséget és a törvényt szereti,{x}

telve van a föld az Úr irgalmával.

{v}6{/v}Az egek az Úr szavára lettek,{x}

szája leheletére csillagseregük.

{v}7{/v}Mintegy tömlőbe gyűjti a tenger vizét,{x}

örvénylő hullámait mederbe zárja.

{v}12{/v}Boldog a nemzet, amelynek az Úr az Istene,{x}

a nép, amelyet örökségül választott magának.

{v}13{/v}Letekint Isten a mennyből,{x}

s látja mind az emberfiakat.

{v}20{/v}Az Úrra hagyatkozik lelkünk,{x}

ő a segítőnk, és ő a mi oltalmunk.

{v}22{/v}Kegyes szemed legyen rajtunk,{x}

tebenned van bizodalmunk.

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, te minden végzésedben csodálatra méltó vagy: Segítsd megváltott népedet annak megértésére, hogy az egész világot megteremtened nem volt fönségesebb, mint az idők teljességében áldozatul adnod Krisztust, a mi húsvéti Bárányunkat.

Könyörögjünk! Istenünk, te csodálatosan teremtetted, és még csodálatosabban megváltottad az embert. Kérünk, segíts minket, hogy öntudatos lélekkel szálljunk szembe a bűn csábításaival, és így eljussunk az örök életre.

A Teremtés könyvéből

22, 1-18

{p}

Ősatyánknak, Ábrahámnak áldozata

Isten próbára tette Ábrahámot és így szólt hozzá: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Akkor ezt mondta neki: „Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morija földjére, s ott mutasd be égőáldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.”

Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám ezt mondta a szolgáknak: „Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni és utána visszatérünk hozzátok.”

Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: „Atyám!” Ő válaszolt: „Igen, fiam!” Erre Izsák azt mondta: „Íme, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Ábrahám így felelt: „Isten majd gondoskodik a bárányról az égőáldozathoz.” Így mentek tovább egymás mellett.

Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát és az oltárra helyezett fára tette. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát.

De az Úr angyala rászólt az égből, és ezt mondta: „Ábrahám, Ábrahám!” „Itt vagyok” – felelte. Az angyal folytatta: „Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem.” Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost és feláldozta égőáldozatul fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: „az Úr gondoskodik”, ezért mondják mind a mai napig: „a hegyen, ahol az Úr gondoskodik”.

Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: „Magamra esküszöm – ez az Úr szava_–, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét; utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR

{v}5{/v}Az Úr az én örökrészem és kelyhem,{x}

te irányítod, Uram, sorsomat.

{v}8{/v}Szüntelenül magam előtt látom az Urat,{x}

ő áll jobbomon, hogy el ne essem.

{v}9{/v}Ezért örül az én szívem{+}

és ujjong a lelkem,{x}

sőt reménységben nyugszik testem is.

{v}10{/v}Mert nem hagyod lelkemet a holtak honában,{x}

és nem engeded, hogy pusztulást lásson szented.

{v}11{/v}Az élet útját mutatod nekem,{+}

örömmel töltesz el színed előtt,{x}

és mindörökké tart az öröm jobbodon!

Könyörögjünk! Mindenható örök Isten, neved dicsőségére sokasítsd meg azt, amit az ősatyák hitére megígértél: növeld az ígéret fiainak számát a gyermekké fogadás szent kegyelme által, hogy Egyházad egyre inkább lássa mindannak beteljesedését, aminek jövendő bekövetkezésében az ősatyák sohasem kételkedtek.

A Kivonulás könyvéből

Kiv 14, 15 – 15, 1

{p}

Izrael fiai átvonulnak a kiszáradt tengeren

Azokban a napokban az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk siet, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harciszekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.”

Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop, amely előttük volt, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert, és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe. A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta őket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: „Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.”

Az Úr pedig így szólt Mózeshez: „Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.” Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat, és a fáraó egész népét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.

Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:

KANTIKUM

{v}1b{/v}Daloljunk az Úrnak,{+}

mert fölséges és dicsőséges,{x}

† lovat és lovast a tengerbe taszított.

{v}2{/v}Az Úr az én erősségem és dicsőségem,{x}

ő lett az én szabadítóm.

Ő az én Istenem, dicsőítem őt,{x}

magasztalom, mert atyáim Istene.

{v}3{/v}Hős harcos az Úr,{x}

„Mindenható” az ő neve.

{v}4{/v}Tengerbe vetette a fáraó harci szekerét és seregét,{x}

főembereit a Vörös-tenger nyelte el.

{v}5{/v}Elborította őket az örvény,{x}

és mint a kő, a mélybe hulltak.

{v}6{/v}Jobbod, Uram, dicsőséges és erős,{x}

jobbod, Uram, megverte az ellenséget.

{v}17{/v}Bevezeted, és örökséged hegyére költözteted népedet,{x}

erős lakhelyedre, amelyet te építettél,

szentélyedbe, amelyet a te kezed alkotott, Uram.{x}

{v}18{/v}Uralkodjék az Úr mindenkor és mindörökké!

Istenünk, te az Újszövetség fényénél kinyilvánítottad az ősi időkben művelt csodák igazi jelentését, hogy a Vörös-tenger vize a keresztség szent forrását, a szolgaságból szabadult nép pedig a keresztény nép megszentelődésének szent titkát jelképezte. Add, hogy minden nemzet elnyerje a kiválasztottság kiváltságát, és Szentlelkedből részesedve újjászülessék.

Izajás próféta könyvéből

54, 5-14

{p}

Örökre szóló irgalommal megkönyörült rajtad az Úr, a te Megváltód

Maga a Teremtőd lesz hitvesed, a Seregek Ura az ő neve. Izrael Szentje lesz a Megváltód, akit az egész föld Istenének nevez.

Igen, visszahív téged az Úr, mint egy elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt, mint ifjúkorban eltaszított feleséget – a te Istened mondja ezt. Igaz, elhagytalak egy röpke pillanatra, de most nagy irgalommal visszafogadlak. Amikor haragom fölgerjedt, egy pillanatra elrejtettem előled arcomat. De most örökre szóló irgalommal megkönyörülök rajtad. Az Úr mondja ezt, a te Megváltód.

Úgy vagyok most, mint Noé napjaiban, amikor megesküdtem, hogy Noé vízözöne nem borítja el többé a földet. Ugyanígy esküszöm, hogy többé nem haragszom rád, és nem is fenyítelek meg. Mert a hegyek megindulhatnak, és megrendülhetnek a halmok, de az én szeretetem nem hagy el téged, és veled kötött békeszövetségem nem inog meg soha. Az Úr mondja ezt, aki megkönyörült rajtad.

Ó, te szegény, akit annyi vihar tépett, s akinek nincs vigasztalása! Íme, drágakövekre helyezem falaidat, és zafírokra rakom le alapodat. Rubinból csinálok neked bástyákat, kristályból kapukat és drágakövekből falakat. Fiaid mindnyájan az Úr tanítványai lesznek, békés jólétet adok gyermekeidnek. Igazságosság lesz az alapod, és elkerül a nyomorúság, nem kell hát semmitől félned. Elkerül a rettegés, hozzád nem is közelíthet.

VÁLASZOS ZSOLTÁR

{v}2{/v}Magasztallak, Uram, mert megmentettél,{x}

nem hagytad, hogy ujjongjanak rajtam ellenségeim.

{v}4{/v}Kihoztál, Uram, a holtak országából,{x}

életben tartottál, nehogy sírba szálljak.

{v}5{/v}Zsoltárt zengjetek az Úrnak, ti, az ő szentjei,{x}

áldjátok szent emlékezetét,

{v}6{/v}mert csak egy pillanatig tart haragja,{x}

de jósága végigkísér életünkön.

Ha este betér hozzám a sírás,{x}

reggelre visszatér az ujjongás.

{v}11{/v}Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam,{x}

te légy, Uram, segítségem!

{v}12a{/v}Gyászomat örömre fordítottad,{x}

{v}13b{/v}Uram, én Istenem, téged áldalak örökké!

Könyörögjünk! Mindenható, örök Isten, az egész világ egyetlen reménysége, te prófétád jövendöléseiben az Újszövetség titkait hirdetted előre. Erősítsd meg kegyesen néped jóakaratát, mert híveidben csak sugallatod segítségével növekedhetnek az erények.

Izajás próféta könyvéből

55, 1-11

{p}

Gyertek hozzám, és élni fog lelketek. Örök szövetséget kötök veletek

Így szól az Úr:
„Ti szomjazók, gyertek a vízhez mind,
és bár nincsen pénzetek, siessetek ide!
Vegyetek ingyen gabonát és egyetek,
vegyetek pénz nélkül bort és tejet.

Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér,
és a keresetet arra, ami nem lakat jól?
Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jó ételt esztek,
és kövér falatokban lesz részetek.

Fordítsátok felém fületeket és gyertek ide hozzám;
hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek
a Dávidnak megígért irgalom jegyében.
Íme, tanúvá tettelek a népek előtt,
vezérré és parancsolóvá a nemzetek fölött.

Olyan nemzeteket hívsz majd meg, amelyeket nem ismertél,
és olyanok sietnek hozzád, akik nem ismertek,
az Úrért, a te Istenedért,
Izrael Szentjéért, aki majd megdicsőít.

Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a gonosz,
és gondolatait a bűnös,
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
az én utaim nem a ti utaitok – mondja az Úr.
Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál,
az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.

Amint az eső és a hó lehull az égből
és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé,
gyümölcsözővé teszi,
hogy magot adjon a magvetőnek
és kenyeret az éhezőnek,
éppúgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad.
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,
hanem végbeviszi akaratomat,
és eléri, amiért küldtem.”

KANTIKUM

{v}2{/v}Íme, Isten az én üdvösségem;{x}

bízom benne és nem félek.

Mert az Úr az én erősségem és dicsőségem,{x}

ő lett nékem szabadulásom.

{v}3{/v}Örömmel merítsetek vizet{x}

az üdvösség forrásaiból.

{v}4bcd{/v}Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok az ő nevét.{+}

A népek közt hirdessétek tetteit,{x}

emlékezzetek meg arról, hogy Fölséges az ő neve.

{v}5{/v}Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt;{x}

tudja meg az egész világ!

{v}6{/v}Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói,{x}

mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.

Könyörögjünk! Istenünk, te a nemzetek meghívásával mindenkor gyarapítod Egyházadat. Oltalmazd szüntelen segítségeddel azokat, akiket a keresztvízzel tisztára mosol.

Báruk próféta könyvéből

3, 9-15. 32 – 4, 4

{p}

Járj az Úr fényének világosságában!

Halld meg, Izrael, az élet törvényét,
figyeljetek, hogy szert tegyetek a tudásra!
Izrael, miért vagy ellenséged országában, miért?
Miért öregedsz meg idegen földön?
Miért szennyezed be magad halottakkal,
miért számítanak azok közé, akik leszállnak az alvilágba?
Mert elhagytad a bölcsesség forrását!
Ha az Úr útján jártál volna,
akkor békében laknál mindörökké.
Tanuld meg, hol van a tudomány, hol az erő,
hol az értelem, s akkor megtudod azt is,
hol a maradandóság és az élet,
hol a szem ragyogása és a béke.
De ki fedezte föl ezek helyét,
és ki hatolt el kincseikhez?

Mindezt ismerte az, aki mindent tud,
ő átvizsgálta értelmével;
ő, aki mindörökre megalkotta a földet,
és betöltötte élőlényekkel;
ő, aki küldi a fényt, és az eljön,
de ha visszahívja, az remegve engedelmeskedik.
A csillagok vidáman ragyognak helyükön,
de ha ő szólítja őket, azt felelik: „Itt vagyunk!”
Vidáman csillognak alkotójuk előtt.

Ő a mi Istenünk,
ő felkutatta a tudás minden útját,
s átadta Jákobnak, szolgájának,
és Izraelnek, akit szeretett.
Így jelent meg a földön
és társalgott az emberekkel.

Isten parancsainak könyve az,
a törvény, amely örökre megmarad.
Aki megtartja, élni fog,
aki elhagyja, meghal.

Térj vissza, Jákob, és öleld magadhoz,
járj fényének világosságában!
Ne engedd át dicsőségedet másnak,
és kiváltságodat más népeknek.

Boldogok vagyunk mi, Izrael fiai,
mert Isten tudtunkra adta, hogy mi kedves előtte.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

{v}8{/v}Az Úr törvénye szeplőtelen: megújítja a lelket;{x}

az Úr rendelése megbízható: okosságot ad a tudatlanoknak.

{v}9{/v}Az Úr végzése igaz: megvidámítja a szívet;{x}

az Úr parancsa világos: fényt gyújt a szemnek.

{v}10{/v}Az Úr félelme tiszta: megmarad örökre;{x}

az Úr ítélete mind igaz és igazságos.

{v}11{/v}Kívánatosabb aranynál és drágakőnél,{x}

édesebb a méznél, a csorgatott lépesméznél.

Könyörögjünk! Istenünk, te a nemzetek meghívásával mindenkor gyarapítod Egyházadat. Oltalmazd szüntelen segítségeddel azokat, akiket a keresztvízzel tisztára mosol.

Ezekiel próféta könyvéből

Ez 36, 16-28

{p}

Tiszta vizet hintek rátok, és új szívet adok nektek

Az Úr szózatot intézett hozzám: „Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. Életmódja olyan volt előttem, mint az asszony tisztátalansága. Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették (az országot). Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokban. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: »Ez az Úr népe, az ő földjéről jöttek ki.« De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került.

Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – mondja az Úr, az Isten_–, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.

Kihozlak titeket a népek közül, és összegyűjtelek minden országból, és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket.

Új szívet adok nektek és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet, és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek!”

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

Ant. Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.

{v}41,2{/v}Mint szarvas sóvárog a forrásvízre,{x}

úgy áhít a lelkem, téged, Istenem.

{v}3{/v}† Isten után szomjazik a lelkem, az élő Isten után:{x}

mikor mehetek, hogy megjelenjek az ő színe előtt?

{v}5bcd{/v}Bevonultam a csodás hajlékba, Isten házáig,{+}

miközben ujjongott és énekelt{x}

az ünneplő sokaság.

{v}42,3{/v}Világosságodat és hűségedet küldd el,{+}

azok vezéreljenek engem{x}

szent hegyedre, a te hajlékodba.

{v}4{/v}Odalépek akkor Isten oltárához,{+}

Istenhez, aki nekem ujjongó örömöm.{x}

Citeraszóval magasztallak téged, Isten, én Istenem.

Ant. Mint szarvas sóvárog a forrásvízre, úgy áhít a lelkem téged, Istenem.

Istenünk, fogyhatatlan erő és nem szűnő világosság, tekints kegyesen az egész Egyház szent közösségére, és örök végzésed szerint vezesd el biztos kézzel az üdvösségre. Hadd lássa és tapasztalja meg az egész világ, hogy a megvetett magasra kerül, az elavult megújul, és egészen tökéletessé épül Krisztusban, aki mindennek kezdete.

Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből

6, 3-11

{p}

Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg

Testvéreim! Mi, akik Jézus Krisztusra megkeresztelkedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségéből feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.

Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, akkor feltámadásában is egy leszünk vele. Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől.

Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg, a halál nem uralkodik többé rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de életével Istennek él. Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most az Istennek éltek Urunkban, Jézus Krisztusban.

{p}

VÁLASZOS ÉNEK

{v}1{/v}Adjatok hálát az Úrnak, mert jó,{x}

mert örökké szeret minket.

{v}2{/v}Mondja Izrael háza: Jó az Úr,{x}

mert örökké szeret minket.

{v}16ab{/v}Az Úr jobbja tett nagy dolgokat,{x}

az Úr jobbja emelt föl engem.

{v}17{/v}Nem halok meg, hanem élek,{x}

hogy hirdessem az Úr nagy tetteit.

{v}22{/v}A kő, amelyet az építők félredobtak,{x}

az lett a háznak szegletköve.

{v}23{/v}Mindezt az Úr vitte végbe,{x}

a csodát saját szemünkkel látjuk.

Evangélium Szent Máté könyvéből

28, 1-10

{p}

Feltámadt, és előttetek megy Galileába

Szombat elmúltával, a hét első napján pirkadatkor Mária Magdolna és a másik Mária elment, hogy megnézze a sírt. És íme, nagy földrengés támadt: Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Olyan volt a tekintete, mint a villám, a ruhája pedig fehér, mint a hó. Az őrök reszketni kezdtek félelmükben, és szinte halálra váltak. Ekkor megszólalt az angyal, és ezt mondta az asszonyoknak: „Ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Ő nincs itt, mert feltámadt, amint megígérte. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! És siessetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt! Íme, én megmondtam nektek!”

Erre elsiettek a sírtól. Remegve, de nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. És íme, egyszerre csak Jézus jött velük szemben, és megszólította őket: „Üdv nektek!” Ők pedig odasiettek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Siessetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, mert ott viszontláthatnak engem.”

Evangélium Szent Márk könyvéből

16, 1-7

{p}

A názáreti Jézus, akit keresztre feszítettek, feltámadt

Amikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja, és Szalóme drága keneteket vásároltak, és elmentek, hogy megkenjék Jézus holttestét. A hét első napján, kora reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek.

Ezt mondták egymásnak: „Ki fogja nekünk elhengeríteni a követ a sír bejárata elől?” De amikor odanéztek, látták, hogy a kő el van hengerítve, pedig igen nagy volt.

Bementek a sírba, és egy fehér ruhába öltözött ifjút láttak, amint ott ült jobb felől. Megrémültek, de az megszólította őket: „Ne féljetek! Ti a keresztre feszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt! Nézzétek, itt van a hely, ahová temették. Siessetek, és mondjátok meg tanítványainak és Péternek: Előttetek megy Galileába. Ott meglátjátok majd őt, amint megmondta nektek.”

Evangélium Szent Lukács könyvéből

24, 1-12

{p}

Miért keresitek az élőt a halottak között?

A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.

Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.” Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.

A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik. Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.