{v}1{/v}Uram, miért vagy olyan messze,{x}

miért rejtőzöl el a nyomorúság válságos napjaiban?

{v}2{/v}Gyötri a szegényt a kevély gonosz,{x}

de belehull tervei tőrébe!

{v}3{/v}Bűnös vágyaival dicsekszik a gonosz,{x}

a kapzsi önmagát magasztalja.

{v}4{/v}Elbizakodottságában a bűnös semmibe veszi az Urat:{x}

„Úgysem kéri számon, nem számít az Isten!”

{v}5{/v}Ez neki minden gondolata,{x}

mert mindig sikerek kísérik útján.

Oly magasak végzéseid, hogy ez föl sem éri,{x}

ezért minden ellenfelét ócsárolja.

{v}6{/v}Szívében így szól: „Meg nem rendülök,{x}

nemzedékek hosszú során baj nem érhet!”

{v}7{/v}Telve a szája átokkal, álnoksággal és csalárdsággal,{x}

nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

{v}8{/v}Leshelyén ül a mellékutak mentén,{x}

hogy titokban ártatlanok vérét ontsa.

{v}9{/v}Szeme a nyomorultat kémleli,{x}

leselkedik, mint a bozótban az oroszlán.

Csapdát állít, hogy elfogja a nyomorultat,{x}

a szerencsétlent rászedi, és tőrbe ejti.

{v}10{/v}Meglapul, majd rárohan, és a nyomorult elbukik{x}

az ő karja erejétől.

Azt mondja szívében: „Isten elfelejtette,{x}

{v}11{/v}arcát elfordítja, végül nem is látja.”

{v}12{/v}Kelj föl, Istenem, tárd ki erős karodat,{x}

és a nyomorultról el ne feledkezzél!

{v}13{/v}Miért veheti semmibe Istent a gonosz?{x}

Azt mondja szívében: „Úgysem kéred számon!”

{v}14{/v}Uram, te ezt látod,{+}

te minden kínt és könnyet számon tartasz,{x}

ezeket a te kezed utoléri.

Rád hagyatkozik az elhagyott,{x}

az árvának te vagy segítője.

{v}15{/v}Törd össze a bűnösök és gonoszok kezét,{x}

kérd számon bűnüket, hogy nyomuk se maradjon!

{v}16{/v}Király az Úr örökkön-örökké,{x}

a pogányok eltűnnek a föld színéről.

{v}17{/v}A szegények kívánságát meghallgatod, Uram,{x}

megerősíted szívüket, figyelmed feléjük fordul.

{v}18{/v}Oltalmazod az árva és az elhagyott ügyét,{x}

hogy ne félemlítse őket többé a földből való ember!

HTML © Juraj Vidéky, László Elek