{v}2{/v}Uram, hallgasd meg könyörgésemet,{x}

és kiáltásom jusson eléd!

{v}3{/v}Ne rejtsd el előlem arcodat;{+}

megpróbáltatásom napján{x}

fordítsd felém füledet!

Amikor csak segítségül hívlak,{x}

sietve hallgass meg engem!

{v}4{/v}Napjaim elenyésznek, mint a füst,{x}

csontjaim, mint a parázs, izzanak.

{v}5{/v}Szívem olyan, mint a lekaszált és kiszáradt fű,{x}

kenyeremet megenni is elfelejtem.

{v}6{/v}Hangos sóhajtozásom közben{x}

húsom csontomra sorvadt.

{v}7{/v}Hasonlóvá lettem a sivatagi pelikánhoz,{x}

olyan vagyok, mint a romokon ülő bagoly.

{v}8{/v}És úgy virrasztok,{x}

mint a magányos veréb a háztetőn.

{v}9{/v}Ellenségeim egész nap gyaláznak,{x}

akik egykor dicsértek, most nevemmel átkozódnak.

{v}10{/v}Kenyér helyett hamut eszem,{x}

és italomat könnyel vegyítem

{v}11{/v}haragod és neheztelésed miatt,{x}

mert magasba emeltél, és most földre sújtasz.

{v}12{/v}Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék,{x}

és én, mint a fű, elszáradok.

{v}13{/v}De te, Uram, örökre megmaradsz,{x}

és emléked is él nemzedékről nemzedékre.

{v}14{/v}Kelj fel, és könyörülj meg Sionon,{x}

mert eljött az idő, hogy megkönyörülj rajta.

{v}15{/v}Még köveiben is gyönyörködnek szolgáid,{x}

romjain is szánakoznak.

{v}16{/v}A nemzetek félve tisztelik majd nevedet, Uram,{x}

és minden király vallja dicsőségedet;

{v}17{/v}mert felépíti az Úr Siont,{x}

és megjelenik dicsőségben.

{v}18{/v}A szegények imádságát meghallgatja,{x}

és nem veti meg könyörgésüket.

{v}19{/v}Írják le mindezt az eljövendő nemzedéknek,{x}

a születendő nép is magasztalja az Urat:

{v}20{/v}Mert letekint szentélyének magasából,{x}

az Úr az égből földünkre tekintett,

{v}21{/v}hogy meghallja a rabok sóhaját,{x}

és megmentse a halálra szántakat;

{v}22{/v}hogy hirdessék az Úr nevét Sionban,{x}

és Jeruzsálemben dicsőségét,

{v}23{/v}mikor majd a népek egybegyűlnek,{x}

és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

{v}24{/v}Erőm megtört az úton,{x}

megrövidültek napjaim.

De így fohászkodom: „Istenem,{+}

{v}25{/v}ne ragadj el életem delén,{x}

a te éveid nemzedékről nemzedékre tartanak.

{v}26{/v}Kezdetben te alkottad a földet,{x}

és az ég is a te kezed műve.

{v}27{/v}Ezek elenyésznek, de te megmaradsz,{+}

elavulnak, mint a ruha,{x}

változnak, mert mint az öltözetet váltod őket.

{v}28{/v}Te azonban ugyanaz maradsz,{x}

és éveid el nem fogynak.

{v}29{/v}Szolgáid fiai itt lakhatnak,{x}

és ivadékuk színed előtt biztonságban él.”

HTML © Juraj Vidéky, László Elek