{v}1{/v}Mondj áldást, lelkem, az Úrnak:{x}
csodálatos a te nagyságod, Uram, Istenem!
{v}2{/v}Fölséget és pompát öltöttél magadra,{x}
a fényesség a te palástod.
Kifeszíted az eget, mint egy sátort,{x}
{v}3{/v}vizek fölött áll a palotád.
Fölszállsz a felhők fogatára,{x}
és a szelek szárnyán utazol.
{v}4{/v}Követségbe küldöd a szélvihart,{x}
és teneked szolgál a lobogó villám.
{v}5{/v}Szilárd alapokra ágyaztad a földet,{x}
nem fog az sohasem meginogni.
{v}6{/v}Az őstenger köntösként takarta,{x}
vizek borították még a hegyeket is.
{v}7{/v}Ám feddő szavadra megfutottak,{x}
félve menekültek mennydörgő hangod elől.
{v}8{/v}Magasba szöktek a hegyek, behorpadtak a völgyek{x}
ott, ahol kijelölted helyüket.
{v}9{/v}Határt vontál eléjük, és át nem lépik azt,{x}
nem nyelik el újra a föld színét.
{v}10{/v}Patakokba gyűjtöd a forrásvizeket,{x}
ott csörgedeznek a hegyek között.
{v}11{/v}Belőlük isznak a mező vadjai,{x}
szomjukat oltják az állatok.
{v}12{/v}Partjukon fészkelnek a dalos madarak,{x}
az ágak közt énekük hangzik.
{v}13{/v}A hegyeket égi palotádból öntözöd,{x}
alkotásod gyümölcsével jól tartod a földet.
{v}14{/v}Füvet sarjasztasz az állatoknak,{x}
és növényeket az ember hasznára,
hogy kenyeret teremjen a föld,{x}
{v}15{/v}és bort, hadd vigadjon tőle az emberi szív.
Olajjal örömet derítesz az arcra,{x}
a kenyér meg erőt önt az ember szívébe.
{v}16{/v}Teleisszák magukat az Isten erdői{x}
és Libanon cédrusai, melyeket ő ültetett.
{v}17{/v}A madarak fészküket odarakják,{x}
tetejükben tanyázik a gólya.
{v}18{/v}A magas hegy a zergék hazája,{x}
a sziklák meg a borznak kínálnak menedéket.
{v}19{/v}Holdat készítettél, hogy mérje az időt,{x}
nyugtának idejét jól tudja a nap.
{v}20{/v}Kibocsátod az árnyakat, leszáll az éj:{x}
benne az erdő vadjai zsákmány után osonnak.
{v}21{/v}Az oroszlánkölykök prédáért üvöltenek,{x}
és betevő falatot kérnek Istentől.
{v}22{/v}Amikor a nap fölkel, visszatérnek,{x}
és elhevernek vackaikon.
{v}23{/v}Az ember meg munka után lát,{x}
és dolgozik, míg nem jön az este.
{v}24{/v}Mennyi mindent alkottál, Uram!{+}
Bölcsességgel rendeztél el mindent,{x}
betöltik a földet teremtményeid.
{v}25{/v}Ott van a nagy és széles tenger,{+}
nyüzsög benne a számtalan tengeri állat:{x}
parányi életek és hüllőóriások.
{v}26{/v}Hajók siklanak rajta mindenfelé,{x}
s a Leviatán, amelyet azért alkottál, hogy játszadozzál vele.
{v}27{/v}Tőled várják mindahányan,{x}
hogy enniük adj kellő időben.
{v}28{/v}Hogyha te adsz nekik, összeszedik,{x}
ha megnyitod kezedet, eltelnek jókkal.
{v}29{/v}De ha elfordítod arcod, megrettennek,{+}
leheletüket ha megvonod, elhullanak,{x}
és visszatérnek a porba.
{v}30{/v}Ám, ha újra kiárasztod a lelked, életre kelnek,{x}
s így megújítod a föld színét.
{v}31{/v}Legyen örök az Úr dicsősége,{x}
lelje örömét műveiben!
{v}32{/v}Rátekint a földre, és az beléremeg,{x}
megérinti a hegyeket, és füstölni kezdenek.
{v}33{/v}Az Úrnak dalolok egész életemben,{x}
zsoltárt zengek Istennek, amíg csak élek.
{v}34{/v}Bárcsak fogadná tetszéssel dalomat,{x}
hisz gyönyörűségemet őbenne találom.
{v}35{/v}A bűnösök vesszenek a földről,{+}
istentelenek ne legyenek többé!{x}
Mondj áldást, lelkem, az Úrnak!
HTML © Juraj Vidéky, László Elek