{r:Zsolt}12{/r} (11). zsoltár
Oltalom kérése a kevélyekkel szemben
A jóságos Atya értünk, szegényekért a saját Fiát küldte el (Szt. Ágoston).

{v}2{/v}Segíts, Uram, mert elfogytak az igazak,{x}

a hűségesek eltűntek az emberek közül.

{v}3{/v}Hazug dolgokat beszélnek embertársuknak,{x}

hamis ajakkal, kettős szívvel szólnak.

{v}4{/v}Némítsa el az Úr az összes hazug ajkat,{x}

és a nagyokat mondó nyelvet.

{v}5{/v}Azokét, akik azt mondják: „A nyelvünk az erőnk,{+}

mindenkor segítségünk az ajkunk,{x}

vajon ki lehetne úr fölöttünk?”

{v}6{/v}„A szűkölködők nyomora és a szegények sóhaja miatt{+}

– így szól az Úr – most már fölkelek,{x}

és szabadulást viszek annak, aki arra vágyódik.”

{v}7{/v}Az Úr beszéde tiszta, egyenes beszéd,{x}

salaktalan, hétszeresen megtisztított, tűzben kipróbált ezüst.

{v}8{/v}Uram, te minket megőrzöl és megoltalmazol{x}

ettől a nemzedéktől mindörökre!

Körülöttünk nyíltan jár-kel a gonosz,{x}

az emberek fiai az aljasságot magasztalják.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek