{v}1{/v}Szememet hozzád emelem,{x}

hozzád, aki a mennyben élsz.

{v}2{/v}Amint a szolga szeme gazdája kezére figyel,{x}

s a szolgáló szeme úrnője kezére,

mi úgy tekintünk Urunkra, Istenünkre,{x}

amíg csak meg nem könyörül rajtunk.

{v}3{/v}Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk,{x}

mert torkig vagyunk a gyalázattal.

{v}4{/v}Túlságosan megtelt a lelkünk{x}

a dúslakodók gúnyolódásával, a kevélyek gyalázkodásával.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek