{r:Zsolt}130{/r} (129). zsoltár
A mélységből kiáltok
Ő szabadítja meg népét bűneitől (Mt 1, 21).

{v}1{/v}A mélységből kiáltok, Uram, hozzád,{x}

{v}2{/v}Istenem, figyelj a szómra!

Fordulj felém, és hallgass figyelmesen{x}

könyörgésem hangos szavára!

{v}3{/v}Ha bűneinket, Uram, felrovod,{x}

Uram, ki az, aki előtted megállhat?

{v}4{/v}De nálad bocsánatot nyer a vétek,{x}

ezért félve tisztelünk téged.

{v}5{/v}Remélek az Úrban;{+}

benne remél a lelkem,{x}

és bízom ígéretében.

{v}6{/v}Lelkem várja az Urat,{x}

jobban, mint éji őr a hajnalt.

Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt,{x}

{v}7{/v}várja Izrael az Urat,

mert az Úrnál van az irgalom,{x}

és bőséges a megváltás nála.

{v}8{/v}Választott népét ő váltja meg{x}

minden bűnétől.

HTML © Juraj Vidéky, László Elek